☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Okt. 09, 2016 1:09 pm írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Szia! Üdvözöllek nálunk! Először is, örülök, hogy egy újabb canon karakter került megalkotásra. Kedvelem az arkokat, hiszen a főbb történésekben jelentős szerepet fognak majd játszani oldalunk életében. Ramiél szála viszonylag mozgatható volt, és te jól megragadtad ennek a lényegét. Szépen felépítetted a karaktert, tetszett írásod minden egyes szava és ebből máris megértettem a gondolkodásmódod. Nincs is mást mit mondanom, megkérlek, hogy foglalózz le elsőként, majd ne is habozz sokáig, keress magadnak néhány játékospajtit! Smile Jó szórakozást!


● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●



Hell or Heaven vezetősége

Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
65

Pént. Okt. 07, 2016 4:36 pm írtam neked utoljára


Ramiél
Én vagyok a csend, mely szíved kérge magányos óráidban
Johnny Depp
Arkangyal
Kanon
Adminok
-
Mennyország

Személyes adatok

Véleményem az emberekről: Nem találom a helyem köztük, de talán ez nem is baj, hiszen nem vagyok ember. Úgy vélem minden lénynek, melyet Atyánk teremtett, meg van a maga egyedi rendeltetése, ami sajátja és ami egyedivé teszi. Ezért nem a mi tisztünk ítélkezni felettük, vagy becsmérelni őket.

Porhüvelyem neve: Arkangyal vagyok, saját testem van

Mióta élsz?: A kezdetek óta létezem, mikor Atyánk megalkotta a világot, s vele együtt minket is

Gabriel vagy Mihály?: Mihály

Város: San Francisco

   
skh
skh
skh
Képességem


Fajleírásokban

.
Ezt a történetet vérrel írják
Talán vannak olyanok közöttünk, akik abban ringatják magukat hogy 25 évvel ezelőtt minden rendben volt, pedig nem. Ez az állandó körfogás már akkor is meg volt, érzékelhetően, s most hogy Atyánk elvonult a világ elől, most csúcsosodott ki igazán. Engem sosem érdekelt hogy a kedvence vagyok-e avagy sem, sosem motivált hogy a kedvében járjak, hiszen nem ezért teremtett minket. Jól tudtam ezt már rég. Még is tetteimmel, azzal hogy tettem a feladatot, amit ránk bíztak, ami valójában a dolgunk lenne, valahol mindig is az Ő akaratát hirdette és ez így volt rendjén. Ahogy a Fényhozót, úgy Gábrielt sem ítélem meg soha, a testvéreim, szeretem őket, viszont Atyánk eltűnése után olyan helyzetet teremtettek, ami miatt választanom kellett. Úgy gondolom, míg Atyánk vissza nem tér, nem fog megoldódni ez a helyzet és előbb vagy utóbb, de mindünknek döntést kell hoznia. Az egyének útjai kiütköztek, Gábriel az embereket hibáztatta ezért, míg Michael, úgy vélem, hozzám hasonlóan csak teszi a dolgát. Persze nála nem ilyen egyszerű a képlet, míg nálam igen. Abban teljesen biztos vagyok, hogy nem miattuk vonult el a világ elől és ha azt akarta volna hogy elpusztuljanak, megtette volna maga. Valamint nekünk nem az a dolgunk hogy leromboljuk, amit egykoron létrehozott. Jól tudom milyen érzések vezérlik Gábrielt, önző, önös érdekek kerekedtek felül rajta és ezeknek köszönheti majd a bukását. A harag sosem jó tanácsadó. Két dolog csupán ami aggaszt engem ebben a káoszban, az az hogy Saariel, akinek közülünk a leginkább át kellene látnia a helyzetet, mégsem lát tisztán, valamint ha Atyánk nem kerül elő idő előtt, akkor félő hogy ez a helyzet katasztrófába sodródik. Lehet hogy nem én vagyok apánk kedvence és valószínűleg soha nem is leszek, hiszen a többiekhez képest csak egy tükör vagyok, mely olykor fricskát szór az arcukba, egy tükör, ami előtt nap mint nap elmennek, néha belenéznek, és amikor belenéznek, meglátják igazi arcukat, de az Ő akaratát képviseltem mindig is, még ha sosem fogja elismerni, mert vannak nálam hangosabbak és szebbek. No meg, mert ez engem nagyon nem érdekel, mind a gyermekei vagyunk. Sokunkat csalódottsággal tölti el a nyers, rideg valóság, megpróbálnak eltérő célt találni annál mint amit kaptunk, megpróbálnak kiemelkedni a sokaságból, van akit ez rossz útra visz, de van, akinek sikerül. Nekem idáig ez meg sem fordult a fejemben. Csak akkor jöttem rá mennyi párhuzam és mennyi azonosság van köztünk és az emberek között, amikor lejöttünk a földre, hogy megvédjük őket Gábriel haragjától. A pusztítás akkor már jócskán elkezdődött, nem csoda hát hogy vannak, akik nem szívlelnek minket. Az emberek nagyon bonyolultak, nekem sokszor hangosak és büdösek, ezért a legtöbbször tartom a kimért távolságomat és csak akkor érintkezek velük, ha feltétlen muszáj, vagy ha segítség kell valakinek. Néha a kíváncsiság vezérel, mert komolyan sokszor nem értem őket. Amilyen egyszerű lényeknek tűnnek, éppen annyira rejtélyesek. Rájöttem ez a válasz a kérdésre, ami a legtöbb angyal fejében -így az enyémben is- előkerült.

Egyikünknek sincs semmi fogalma arról mikor fog visszatérni Isten a világba, ami miatt a helyzet egyre jobban kezd elmérgesedni. Néhányunk retteg hogy nem is fog soha. Én viszont jól ismerem az érzést, amikor valaki egyszerűen csak egyedül akar lenni, mindentől, még attól is ami kedves a számára, számtalanszor megtettem már, ezért azt gondolom ahogy én is, úgy ő is vissza fog térni. Nem mi leszünk azok, akik Gábrielt jobb belátásra térítik, de amíg kardunkat a kezünkbe tudjuk fogni, haragos, pusztító szándékkal addig sosem lépi át San Francisco határait.

 
Ramiél
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: