Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Tenger és annak partja
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Szomb. Okt. 08, 2016 11:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Revithan & Nebethet
● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●


- Jól van már! Jól van! Elmegyek veled Maya, csak hagyd már abba. – húztam a fejemre a takarót, mialatt az a kis tornádó végigsöpört a szobámon.
Soha nem voltam az a buliba járó fajta, bizonyos okokból kifolyólag, de hogy őszinte legyek, annyira nem is vágytam rá. A gyorsaság, a száguldás már annál inkább vonzott. Legyen szó akár repülésről, motorozásról, vagy esetleg kocsikról. Most mégis megteszem amit Maya kér tőlem és elmegyek vele arra a tengerparti rendezvényre, mert ismerem már annyira, hogy ugyan olyan makacs, ha nem makacsabb, mint én. Tuti, hogy addig nyaggatna ameddig nem adom be a derekamat, így legalább hamarabb szabadulok.
- Imádlak Neb! – ujjongott egy kisebb sikkantás után, majd gyorsan megölelt a takarón keresztül és már rohant is tovább.
Már abban a pillanatban tudtam, hogy be nem kellett volna engednem őket a lakkulcsot adnom Amandának a lakáshoz, amikor megtettem. De igazából csak most tudatosult bennem, hogy valójában mekkora hiba is volt. Viszont most már nem tehetek semmit, anélkül hogy meg ne bántsam Amandát. Talán anyán és Raidenen kívül Ő az akivel törődöm és akit igazán szeretek. Úgyhogy maradnak a kulcsok és Maya örökös nyaggatása. Pedig azt hinné az ember, hogy egy közel harminc éves nő kevésbé van bezsongva egy sima buli miatt. De nem, Maya ennél sokkal gyerekesebb. Teljesen oda meg vissza van a gondolattól, hogy talán találkozhat az imádata tárgyával, Johnny Rocksszal.
Ami engem izgat, ezzel a fickóval kapcsolatba, hogy nagyon-nagyon ismerősen cseng a neve, de fogalmam sincs honnan. Majdnem 1000%-ig biztos vagyok benne, hogy már hallottam valahol a nevét, csak azt nem tudom, hogy hol.
Végül nem sokkal dél után, csak sikerült rájönnöm, hogy mikor és hol is hallottam róla. Még annak idején anya mesélt nekem egy bukott angyalról, aki a földön él és úgy éli a mindenapjait, mint ha egy lenne közülük. Akkoriban nem hittem benne, hiszen melyik angyal lenne képes a földön élni, és józanésszel túlélni? Hát Revithan, vagy ahogyan a földi életében ismerik Johnny Rocks képes volt rá, méghozzá nem is akár milyen színvonalon.
A Maya-val kötött egyezségünk értelmében a buli helyszínén találkozunk, úgyhogy egy, a stílusomnak és a helyszínnek megfelelő összeállításba bújtattam bele magam és olyan három óra magasságában meg is érkeztem a helyszínre.
Egyre jobban izgatta a fantáziámat, hogy ki is lehet valójában Revithan és vajon milyen is Ő. Mayát viszont semmi esetre sem szerettem volna magára hagyni, főleg úgy hogy ha nem talál akkor telefonon fog zaklatni. Így csak egy rövid keresgélésre, és kérdezősködésre volt időm, aminek végül is meg lett az eredménye.
- Tudod, azt hinné az angyal lánya, hogy egy ilyen buli vezéregyénisége, nem a hasát sütteti a napon a nagy megnyitó előtt. – mosolyogtam gúnyosan, miközben lehuppantam mellé a homokba.





Utolsó Poszt Pént. Okt. 07, 2016 7:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Nebethet & Revithan

*Az óra hangosan csörgött, s kiverte kellemes álmából már hajnali 4 óra felé. Normális esetben sosem kelt volna ilyen korán, de eljött végre a nagy nap, amire régóta készült. Több klub és zenekar támogatásával és segítségével, sikerült egy olyan nagyszabású nyárzáró banzájt összehoznia, hogy még maga is bámult milyen távolra elér a keze. Egy kisebb fesztivált szervezett a partra, mint egy gimnáziumi buli, csak komolyabb emberekkel és híres fellépők tömegével.
Mivel a zenei ipar volt a szakterülete nem volt nehéz megtalálni a megfelelő embereket egy ilyenhez, de mivel ritkán esett olyan, hogy nagyobb szabású tömeges rendezvényeket szervezett, kicsit meggyűlt a baja a dologgal. Az italbeszállító minden áron kifogásokat keresett azellen hogy a partra kiszállítsa az italokat, ehelyett valahol félúton akarta átadni az árut, ami sehogy sem működött volna, a színpadok építői és a többi munkás mind lusta volt és nehezen motiválható. Ilyen munkakörnyezetben az embernek szét kellett hajtania magát, hogy időre kész legyen a dolog, de minden sikerült, a színpadok álltak, a hűtők feltöltve, a fény és hangtechnika felszerelve, estig már csak a hangolás és a beléptetés került sorra.
Átfordult az ágyon, mire lecsúszott róla a takaró és nagyot tüsszentett. Utálta a hideget, de szerencsére a mai napra 25-30 fokot mondtak, még estére is, így pólós időre lehetett számítani, ami pont optimális volt a rendezvényhez.
Gyorsan beugrott a zuhany alá, majd egy hosszú 30 perces zuhany után felöltözött és gyorsan bevágott egy szendvicset. Elindult a helyszínre, s szerencsére, még a tömeg előtt megérkezett…
Nemsokára egy több órás szervezkedős és rohangálós időszak következett, ahol koordinálta az érkező bandákat a szállások felé, s mindenkivel elbeszélgetett, lefutva a szokásos illemköröket.
Majd mikor már nem volt dolga, olyan délután 2-3 felé, fogta magát és kifeküdt egy kicsit a partra napozni. Még fél óra volt az első banda fellépéséig, és kikötötte, hogy csak akkor zavarják, ha valami hatalmas gikszer ütött be, amit csak ő tud megoldani. *


Utolsó Poszt Szomb. Szept. 10, 2016 5:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Szórakoztató, ahogy a kis bogárka mindig felbosszantja magát rajtam, nekem ez a játékom, nekem Ő a játékom. Meg hát persze, nincs is jobb dolgom, hiszen nem kell semmit tennem és azt csinálom, amire születtem.  Pusztítok, mérgezem az emberek lelkét. Vicces, hogy ezek itt olyannyira gyengék, hogy még ki sem kell eresztenem a teljes energiámat, s már eléri őket a gonoszság. Vajon milyen lenne, ha teljes erőbedobással sugároznék?
Sokan azt hiszik, hogy szörnyeteg vagyok, de ez nem igaz. Nem ölök ártatlan embereket, hisz abban mi lenne a szórakozás? Én csak olyanokat pusztítok el, aki megpróbált megtámadni, vagy megölni. De azok nem csak, hogy a Pokolba kerülnek, de annak a legmélyebb bugyrába, ahonnan soha nem fog feljönni. Ott a lételemét össze fogják zúzni, aztán újra összerakják, hogy megint porig tapossák. És ez újra, és újra, örökre. Ott lent, nem úgy telik az idő, mint itt fent. Sokkal lassabb, és hosszabb egy nap. Ha nem erős az akaratod, akkor véged, s nem leszel méltó arra, hogy újjászülessél és egy katona legyél a seregemben. Egy feketeszemű, egy démon.
Most, hogy elhagytam a Világomat, és levágtam a szárnyaimat Apám nem tud visszatoloncolni a Pokolba, most már a magam ura vagyok. Elegem volt, nagyon sok ideig  hagytam, hogy pórázon sétáltassanak, de ennek vége. Elszakítottam azt a bizonyos pórázt, levettem a nyakörvet és borsot törtem az Öreg orra alá. Igen, én vállaltam el a feladatod, de csak azért mert szeretem a Fatert. Azt hittem, hogy legalább fogunk beszélni néha, ha ott vagyok a Mennyek kapuja előtt, de Ő mit tett? Elhagyta őket s így engem is elárult. Ha ő se tartja az ígéretét, akkor én miért tenném?
Az autómban ülök és céltalanul hajtok az országúton, gyönyörködöm a világban. Azt azért  letagadni nem lehet, hogy Isten a teremtéshez nagyon ért. Amióta itt vagyok szinte minden faj képviselőjével találkoztam, volt aki túlélte, volt aki nem. Én nem akartam őket bántani, de a legtöbb elszaladt, és a gyávaságot nem bírom. Pedig be sem mutatkoztam, csak az energiáimat nem tudom kellőképpen visszafogni. Meg hát a megjelenésem is olyan, mintha egy sorozatból kilépett volna a fő gonosz. Igen, nem röhögni feltudtam zárkózni és már nem vagyok lemaradva. Tökéletesen értem a modern technikákat és a nyelvezetem is a mai emberek mása. Amint a San Francisco város táblához érek, hirtelen megállok a kocsival és behunyom a szemem és szólítok egy démont magamhoz. Nem telik bele néhány másodperc, már a kocsi előtt is elsuhan egy fekete felhő.
- Keress nekem egy vadászt! Indulj! Amint eltűnik a fekete paca, már indítom is újra az autót és egyenesen behajtok oda, ahova még se angyal, se démon nem tette be a lábát. Körülbelül tíz-tizenöt percet kellett várnom, s meg is kaptam telepatikusan a helyszínt. Szerencsére nincs messze, így hamar megérkezem. Kiszállok a  kocsiból, majd az egyik fa árnyékába helyezkedem, hogy onnan nézhessem a kis csetepatét. Egész ügyes a leányzó, de elköveti azt a hibát, hogy engedi, hogy kizökkentsék. Amint megérzem a vére illatát, előbújok a rejtekemből, majd nagy vigyorral indulok meg feléjük.  
- Nocsak, nocsak. Veszélyes errefelé ilyenkor. Majd a démon vállára teszem a kezem, és a szemem sarkából rápillantok.
- Mondtam azt, hogy támad meg? A hangomat nem emelem meg, a vége még is robajszerű. Majd leveszem róla a kezem és intek neki, hogy tűnjön el. A tekintetemet a nőre szegezem.
- Hogy hívnak, kedvesem?  

Isabelle ✞ Lucifer

words: 552 | music: Sinnerman | note: Szerettel <3  | ©


Utolsó Poszt Szomb. Szept. 10, 2016 9:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Lucifer
Mesèlj nekem, sosem lètezett törtèneteket...

Van egy pillanat, amikor minden más...az utolsó perc, mielőtt a Nap eltűnik a tenger habjai mögött.
S bár fázón ölelem körbe magam a homokban ülve, tekintetemben a végtelen nyugalom tükröződik. Nincs nálam se a colt, se a tíz plusz egy pengém. Csak egy apró tőr pihen csizmám takarásában. Ha már meg kell halni esetleg, bátran tegyük, az iszonyatosan kiborítja az ellenséget...vagy, ha nagy a gáz, elbújok, a nyulaknak mindig bejön.
Tenyerem a fodrozódó vízbe mártom. Mintha selyem takaró ölelné körbe ujjaimat. Feketèllő hajamba túrok ès hangosan felsóhajtok. Három éjszakája gyilkolom a nyomorult démonokat, három végtelenül hosszú éjszakája...de nem jutottam közelebb hozzá. Mèg a nevèt sem tudom...csak az arca ègett bele a retinámba.
Ha Alexander tudná, hogy ismèt elkezdtem rá vadászni, valószínűleg èlve megnyúzna. De nem tudja. Nekem pedig ez így tökèletes. Nem kell elszámolnom neki. Ha a saját utamat akarom járni, hát megteszem!
A sötètsèg lassan kúszik elő a fák alól, hogy árnyèk világba burkolja a világot. Lassan indulnom kellene. Ennyire ostoba mèg èn se vagyok, hogy tovább időzzek.
Mielőtt azonban felkelhetnèk a homokból, hangos hörgèsre leszek figyelmes, látóterembe pedig egy fiatal fèrfi testèbe burkolózott dög kerül, ahogy felèm vetődik.. Nem vagyok elèg gyors. A büdös èletbe!
Fejem fájón fúródik a vizes homokba, ujjai a nyakamra fonódnak, teste erősen prèselődik az enyèmhez. Lehet, hogy pont tegnap nyírtam ki egy szolgáját? A dèmonok szeretnek bosszút állni...főleg ha gyenge nőnek tűnik az áldozat. A fene se érti ezeket...
Mielőtt szánalmas fuldoklásba kezdenék, öklöm elèri az arccsontját. Meglepetèskènt èri. Enged a szorítása, nekem pedig pont ennyi időre van szüksègem ahhoz, hogy csizmámat elèrjem, elő rántva tőrömet.
Peregnek a pillanatok,  megsebez. Nem tudom, pontosan hol, csak a fájdalmat èszlelem a derekam környèkèn. A vèrem èdes, mámorító illata betölti a levegőt.
Nyaka felè lendítem fegyverem, ám kacagása kizökkent, eltèvesztem. Abban a pillanatban, ahogy ökle arcomhoz èr, látom  meg az idegen fenyegető, mèg ennèl a dögnèl is vèszjóslóbb alakját.
Felrepedt ajkam mosolyra húzódik, nevetèsben török ki.
Jött mozizni? Marha jó...

avatar



Jingle bells, jingle bells
Jingle all the way!
Oh what fun it is to ride in a one-horse open sleigh

☩ Reagok :
62
☩ Play by :
Jason Momoa

Utolsó Poszt Kedd Aug. 02, 2016 4:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
7/6
Leviatánok
8/6
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
3