☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Vas. Nov. 20, 2016 6:51 pm írtam neked utoljára



Cresil & Ashtaroth
❝ ...Salutem ex Infernum... ❞
Kétségem sem fér ahhoz, hogy az alak valakinek a porhüvelyeként szolgál. Szint még érzem belőle a démon szagát, noha csak halványan. Kétlem, hogy ne térne vissza: azok a démonok, akik más porhüvelyt keresnek, ritkán hagyják élve az előzőt. Elgondolkodom azon, hogy talán erőszakkal rángatták ki a testből a démont, elűzték, vissza a Pokolba. Ha egy így van, akkor viszont vadászok lesznek a környéken, esetleg angyalok. Bármelyik is, lezárt erővel egyik csapattal se lenne túl kellemes jelenleg találkozni. A lényeg, meg kell fejtenem, hogy még is mi történt ezzel a beszari alakkal, addig nem folytathatom nyugodtan a munkát.
Lánccal fogom le kezeit és lábait, hogy ne tudjon elszaladni. Oda kint a lovam idegesen nem tetszését mutatja annak, hogy jelenleg nem vele foglalkozom, s hogy ki akar szabadulni, de igazából ez még elégedetté és szórakoztatottá is tesz. Vissza pillantva Cassidy azt mondja, hogy ő bizony nem "ufó".
Erről sok opció jut eszembe.
A, Cassidyt azelőtt szállták meg, hogy az angyalok lejöttek volna a Földre és megmutatták volna magukat az embereknek, no meg fél Amerikát lerohanták volna.
B, Cassidy messze élt a veszélyzónáktól és soha nem hitt az ország másik felén dúló harcokról szóló híreknek, majd megszállták.
Bármelyik, arról tudnia kellett, hogy megszállta valaki. Hiszen az ilyesmi nem megy egyik pillanatról a másikra egy közönséges démon esetében, hanem időigényes. Meg kell törni hozzá az elmét. Így ha a férfi nem is emlékszik még, majd fog.
- Mit gondolsz, milyen évet írunk? - kérdezem tőle, nem válaszolva az eddigi nyafogásaira, mert azok a legkevésbé sem érdekelnek. Ezzel a kérdéssel viszont könnyen kideríthetem, hogy az A vagy a B opció közül melyik áll fent. Kicsit arrébb is sétálok, míg várok a válaszára, a földről felveszem a kulacsom, melyet egy nagy rakás szalma mellett tartottam. Eddig ezt használtam ágynak. Bele iszom a vízbe, majd rá pillantok, várva a választ.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Nov. 01, 2016 6:53 pm írtam neked utoljára





To; Ashtaroth

A Föld a Naprendszer elmegyógyintézete.

Nagyon nagy pech. Nincs rá mértékegység sem. Fejében megannyi dolog fordul meg, kósza emlékképektől, idegen jelenetektől át a néma, valahol hallott imák foszlányáig. Keserves látványt nyújthat, de sosem volt olyan ember, aki nagyon nagy kakas volt. Persze, visszaütött ő, ha úgy kellett, és szájalt is, de ha leterítik, és kést nyomnak bőrének, akkor nemigen akaródzik erősködni. Inkább azért tenni valamit, hogy ne itt érjen véget az élete. Azt sem tudja, hol van, hogy került ide. Azt se tudja, hogy hol volt eddig. Annyi folt van a fejében, hogyha a nő gondolatot tudna olvasni, akkor bizony nagyon nehéz dolga lenne. Ennek köszönhetően, és az ütés miatt igencsak zsibogni kezd kobakja, szédül, és félő, hogy idő előtt ájul el, mintsem bármi kiderülhetne, mi lesz ennek a kalandnak a vége. Nagy levegőt vesz, lehunyja pár pillanatra a szemeit, mintha azt remélné, hogy ettől eltűnik a kés, eltűnik a nő, és az őrület, ő maga meg felébred az ágyában megizzadva, megiszik egy sört, és jót böfög erre az egészre.
De a nagy francokat lesz ez így.
- Mi a.. – mire bármit is mondhatna, kérhetne, talpon áll. Már maga a mozdulat meglepi, az, hogy ebben a nőben ennyi erő lakozik. Biztos gyúr.. vagy valami. Kicsit csorbul az önérzete, már amennyi maradt belőle, és ha ingatag lábakon is, de megáll végül. Riadt őzike szemekkel bámul rá, és még mindig szeretne messze lenni innen, nem akar ellenkezni sem. Mit fog tenni? Megöli, mert olyat látott, amit nem kellene? Nem is biztos, hogy jól látta.. Nagyszerűen letagadja..
- Jó, jó.. de el is mehetnék.. vissza se nézek.. – próbálkozik, hátha tud hatni alkalmi dominájára, ha már hatalmas szemeivel nem sikerült. Reszketeg sóhajt hallat, és megindul, noha terelik, beméri ő is, merre van az egyenes, és halad, mint akinek ez lenne a dolga. A lábai remegnek, szíve vadul kalapál, gyomra dió nagyságúra zsugorodott. Minden klappol, hogy elveszítse az eszét. Egy pillanatra átfut benne, hogyha most ő ütne, akkor annyi időre meglephetné, hogy elinalhasson, de abban igazat kell adnia neki, hogy gyorsabb. A francba is, mint egy gepárd!
Ez nem fog így menni.
Pánik.
A raktár pont olyan lepukkant helynek látszik, amelybe nem azért fél belépni, mert a nő megölheti itt, és sose talál rá senki, hanem azért, mert ki tudja, összeomlik-e miután tüsszent. Az ajtón áthaladva szedi össze úriember módjára a hölgy előtt a pókhálókat, és annyi szabadságot ad magának, hogy levakarja azt arcáról. Egy lökés, és már falnál is van. Remek. Itt elbújni sem lehet, bár az ablakon ki lehetne ugrani, oda is araszol, de megtorpan, és leül a seggére inkább. Legalább a szalma puha. Nem is olyan rossz ez a hely.
- Miért tartasz itt..? Csak egy idióta vagyok, nem érek pénzt, ha túszul akarsz ejteni! A nejem örömében fog sírni, ha fel akarnád keresni.. – keserédes gondolat ez, hirtelen támad fel benne, mintha régóta eltemetve pihent volna odabent. Kényelmetlen pillanat, főleg ezekben a percekben. Némaságba burkolózik, maga elé mered, mintha megfeledkezne arról, hol is van éppen. Egy kicsit csak, csak pár pillanat. A lánc csörgése téríti magához, összerezzen, és riadtan pillant felé. Na ne, csak ezt ne.
- Mi? A nevem.. a nevem.. – furcsa érzés ismét, miközben felszisszen, és hagyja, hogy megkötözzék. A lánc a csuklóira szorul, és azonnal belenyilall a fájdalom, ahogy megmozdítja. Ez pech.
- Cassidy. A nevem Cas.. – puff. Felnyög, és köhög, fejét oldalra fordítja, és köpködi kifele a ki tudja milyen által, hány ezer éve összepiszkított szalmát. Nagyobbakat köp, prüszköl, mire úgy érzi, kitisztul szájából a kosz. Mire felül, úgy érzi magát, mint valami sonka, és felnyög, amikor újabb ütést kap. Ezt nem is érti..
- Most ezt minek kellett..?! – hördül, és megrázza magát, kissé dühös pillantást vet felé. Kicsit helyezkedik, végül a saját lábára ül, félig meddig, de hamar megbánja, mivel már zsibbad is. A francba. Ismét helyezkedik, lábát annyira nyomja maga mellé, amennyire csak lehet, és feneke a földre kerül, így, félig ülve, félig térdelve pillant fel rá. Arca vértől, portól, és kissé szalmától maszatos, de a riadalom helyére értetlenség költözik egyhamar.
- Gazdateste..? Mégis miről.. nem vagyok ufó! – válaszol, és ő is követi a tekintetét, a hangokat, de cseppet sem nyugodtan. Sőt, még kissé hátrább is csusszan, amennyire tud. Nem akar annak a fenevadnak a közelében lenni.. Itt sem.. De így nehezen tehet bármit is.



Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Okt. 13, 2016 8:47 pm írtam neked utoljára



Cresil & Ashtaroth
❝ ...Salutem ex Infernum... ❞
Ahogy felfedeztem, hogy megláttak, már tudtam, hogy a nap nem maradhat el vér nélkül. Csizmámból előkaptam késemet és megindultam az alak felé, aki mintha fázis késésben lenne, vagy talán elsőre nem tűnt fel neki, hogy mi következik..? Ó, úgy tűnik, hogy már igen, mert meg is indul a szerencsétlen. Gyerekjáték utolérni és leteríteni. Mint valami malac a vágóhídon, vinnyog és sír, mikor megütöm és kérdezem. Nem ismerős nekem, de érzem, hogy valaha porhüvelyként szolgált. Ki kell kérdeznem, hogy mit tud, kié a test, vajon visszatér-e majd..? Ha a környéken hagyta el, megláthatott. Ha visszajön érte, még van esélyem elkapni.
- Kelj fel. - tápászkodom fel és marokra kapva ruháját felrántom a földről, mintha csak egy könnyed zsákot emelnék meg a földről.
- Lódulj meg. És ha futni próbálnál, emlékezz, hogy gyorsabb vagyok. - indítom meg a raktárház felé. Most régi, lepukkant mezőgazdálkodási eszközök porosodnak benne. Elgondolkodtam, biztos van ott egy kötél is, vagy ha nem, hát egy gumi pók. Ezt a gyenge senkiházit bármivel egyszerű lesz oda rögzíteni az egyik falhoz. Persze séta közben szabad kezemmel egyik vállát tartom, terelgetem a nyitott kapun át befelé a szalmával borított helyre. Ha ellenkezik, megint megütöm. Itt-ott egerek motoszkálását hallani, a tető alatt rengeteg madár is csivitel, amelyek azonnal kireppennek a törött, magasan lévő ablakokon, mikor belépünk.
Azonnal körbe pillantok és meg is látok egy arra alkalmas eszközt: egy lánc lóg lefelé az egyik csigán. A férfit oda lököm a falhoz, rá mutatok a késsel.
- Leülsz és ott maradsz, ha jót akarsz. - fenyegetem, majd a láncért lépek és felnyújtózkodom. Ugyan nem érem el kézzel a végét, de egy kis telekinetika azonnal a kezembe rántja, én pedig le a csigáról. Hangos csörömpöléssel esik a földre, én pedig megindulok a férfihez, magam után húzva a nagyjából két és fél méteres láncot. Ha addig megpróbálna elfutni, hát egyből indulok utána megint, hogy elkapjam.
- Mi a neved? - kérdezem tömören és komoran, miközben mögé lépek és hátra fogva kezeit köréjük tekerem a láncot. Jó szorosra, nem kímélem meg a fájdalomtól, annál kevesebbet próbálkozik majd. Ezután arccal a földre lököm, hogy bokáinál is összetudjam kötözni. Így kénytelen behajlítva tartani a lábait, különben a lánc húzni fogja. Grabancára fogva emelem fel térdelő helyzetbe. Ismét csak megütöm, ha ellenkezik. Nem kímélem, egy ilyen picsogós, sírós alakot végképp. Ha idegesít, még kettőt is kap majd.
- Kinek a gazdateste vagy? - teszem fel a következő kérdést, elé guggolva, komoran figyelve a férfit. Csak akkor pillantok hátra, mikor Iumentum sértett nyerítését és toporzékolását, testének deszkákon való csapódását hallom meg kintről. Akkor is csak egy másodpercre veszem le a szemem a férfiről.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Okt. 07, 2016 6:29 pm írtam neked utoljára





To; Ashtaroth

A Föld a Naprendszer elmegyógyintézete.

Mintha egy sötét, vad, és követhetetlen álomból ébredt volna fel. Egy álomból, amely mintha örökké tartott volna, és tartana, amíg csak a Nap ki nem huny, a Hold a Földbe nem csapódik, és az élet megszűnik. Elcsigázva, fáradtan tér észhez, és először ezt is csak holmi álomnak, egy újabb fejezetnek hiszi. Nem lenne meglepő számára, azonban az ingerek, amik meglelik, túlságosan valódiak. Bőrét kellemes napfény cirógatja, nyakán hideg verejték csusszan le, gyomra kelletlenül morog, mintha évezredek óta nem kapott volna emészteni valót. Hólyagja is kellemetlenül feszít, minden tagja zsibog. Ha ez álom lenne..
Cassidy nem épp kellemesen ébred. Szemeit nyitogatva elsőnek azt veszi észre, hogy a földön fekszik, szinte kicsavart állapotban. Mintha előzőleg lezuhant volna valahonnan, és most tért csak volna magához. Ez megmagyarázná azt, miért sajog a dereka, de lehet mégsem. Minden inger egyszerre kínozza, kaparja agyát, és még ha kényelmes ágyban, egy szobában ébredt volna, akkor sem tudna maradni. Lassan emeli meg magát, és idegennek érez mindent, minden mozdulatát. Tagjai kiroppannak, szédeleg, kapaszkodni kénytelen a földbe. Hunyorogva, immáron ülve néz körbe, és valami Isten háta mögötti helyet állapít meg, sehol senki, de még semmi sem, csak a távolban sejlik fel valami, ami akár délibáb is lehet. Vagy szimpla hallucináció. Aztán végül, kis nehézségek árán tápászkodik fel, bicsaklik meg kissé a lába, de végtére is megmarad. Mindenhol piszkos, hiszen ki tudja meddig feküdt a mocsokban, és kérdések ezrei tódulnak agyába. Egyik részének ismerősek a hely képei, a másiknak pedig utolsó emléke az a koszos kis bár, ahol félholtig akarta inni magát, ahogy szokta. Az biztos, hogy ez nem a kocsma mögötti pihenő. De még azt is megkockáztatja, hogy nem is egyazon város. Tétova lépést tesz meg, mintha attól tartana, elfelejtette a járást, mintha ki akarná próbálni azt, mindene működik vajon. Fura érzése van, sok dolog még nem is realizálódik benne. A boldog tudatlanság.
Miután könnyített magán, és egy kissé messzebb kiivott majdnem egy csapot, úgy dönt, elindul az eddig egyetlen kézzel fogható helyhez, amit lát. Információt szeretne arról, hogy hol van, hogy juthat haza, csak a szokásos. Eltöpreng egy pillanatig. Felsejlik benne, hogy már rég nem járt olyan helyen, amit otthonnak lehetne nevezni. A folytonos utazás, képek, arcok, töredékek. Megrázza a fejét. Biztos filmek jelenetei, meg minden hülyeség. Nem törődik a nagyon is tapintható jelekkel, hogy bizony évekig nem volt magánál, és amíg nem talál egy kövér naptárat, csak azt tudja elképzelni, hogy valaki kitette itt a semmi közepén ez átmulatott este után. Zsebében talál némi készpénzt, cigarettát, holott ő sosem gyújtott életében rá, és még pár apróságot. Orvosságnak nézi, színes bogyóknak, amikről tippelni sem tudna, mi lehet az. Inkább visszasüllyeszti zsebeibe, és halad tovább. Járása ügyetlen, és mire a helyhez ér, már szinte vonszolja magát. Aztán meglátja őket. Megtorpan, mert ha a nő sziluettje megnyugtatja, hogy van erre valaki élő, az a ló.. Nagy szemeket mereszt, és mire hello-t tudna nyögni, megindulnak felé. És nem békés szándékkal. Hátrálni kezd, amint felismeri a helyzetet, kicsit késve, hisz mindene le van lassulva. Eddigi sajgó tagjai ellenére futni kezd, az életéért, és nem vicc, mert van nála valami fegyver. De alig ér el pár métert, elkapják. Felordít, mikor a földre csapódik, és vinnyogás-szerű hangot hallat, amikor megüti. Orrából szinte azonnal vékony patakocska kezd szivárogni, gyomrában ha lenne bármi is, már kiadná magából, de csak idegesen szorul össze. Még szerencse, hogy nem kell vizelnie, mert itt menten összecsinálta volna magát. Ellenben úgy remeg, mint a kocsonya, és kezeit megadóan tartja maga mellett.
- Nem csinálok semmit, nem csinálok! Kérem.. ne..! – vinnyog még mindig. Hangja is idegen számára, minden, de a történések kiűztek mindent a fejéből. Csak akkor mer a nőre nézni, mikor az kérdéssel bombázza őt. Szeme, amelyből kibuggyannak a nemrég odagyűlt könnycseppek, most az arcot bámulják. Bájos, szép, de nem a randizós alak ő, nemrég vált el, és.. a fenébe is, kést szorít a torkának! Lehetne meztelen is, akkor se.. indulna be benne semmi.
- Nem, … én sosem láttalak.. láttam önt. – nyel egyet, de azonnal meg is bánja. Mintha megvágta volna az az átkozott kés..
- De ha akarod sosem láttam semmit! Senkit! – hátha erre megy a játék. Hátha. Meg sem próbál szabadulni, reszket, mint a falevél.



Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szer. Okt. 05, 2016 10:23 pm írtam neked utoljára



Cresil & Ashtaroth
❝ ...Salutem ex Infernum... ❞
Már idáig eljutni is baromi nehéz volt. No nem azért, mert a hely négy, majdnem öt órára volt New Orleanstól, hanem mert mindezt Iumentum hátán kellett megtennem. Mostanában nem vagyunk jóba, egészen azóta, hogy elkezdem akarata ellen lázadni Asmodeus miatt. De be kellett látnom, hogy évezredek alatt igazából nem voltam démon...csak egy életre kelt erő. És a kettő között van egy óriási nagy különbség. Mert a démonnak is vannak céljai és vágyai, de közben érvényre juttatja hatalmát is. A mi helyzetünkben azonban én voltam alárendelve Háborúnak és így csak ritkán kaptam meg amit akartam, ha egyáltalán megkaptam.
Be kellett törnöm a lovat, hogy az én parancsaimat kövesse, ne Háborúét. Ezzel pedig úgy érzem, az erőt is uralmam alá tudom vonni. A gond az, hogy ez a lónak nem tetszett, így elég nehezen értem el vele Omába, egy kisebb faluba Monticello és Georgetown között. Valaha valami telep volt erre, most valami letarolt, homokos, földes terület. Tökéletes lóidomításhoz. Nagyon régen volt olyan, hogy két kézzel alkottam valamit... jelen esetben egy karámot, amelyet mágiával erősítettem meg. Kellett is hozzá két nap, de nem érdekelt, mert meglett az eredménye. Betereltem a karámba, majd elzártam egy mágikus pecséttel Háborút. Kicsit sem tetszett neki az ötlet.
Ezután bementem magam is a karámba, hogy Iumentum hátára szálljak, de ahogy az várható volt, a ló nem akart így felengedni magára. Ha fel is sikerült szállnom rá, hamar ledobott magáról. Eleinte csak kergettem és ledobált, de egy nappal később kezdett bedurvulni a dolog. Egy ideig csak ijesztgetni próbált, hogy rám ront, de amikor látta, hogy a legkevésbé sem félek tőle és nem adom fel, akkor azonban tényleg nekem támadott, amint a karámon belülre kerültem. Hiába vagyok démon, amikor egy 900 kg-os csatamén fellök, áthajt rajtam, és megpróbál megölni, eltaposni, az még nekem se kellemes. Ezután úgy döntöttem, hogy egy kis éhezés és szomjazás majd megenyhíti kicsit. Naponta kinéztem hozzá, de nem mentem beljebb, csak figyeltem kívülről.
Négy nap után aztán újra a hátára szálltam, de csak az első pár másodpercben tűnt nyugodtnak, még mielőtt újfent ledobott volna magáról. A földről felkelve leporoltam fekete nadrágomat, és pólómat, aztán szemem sarkából mozgásra lettem figyelmes. Ahogy oda kaptam a tekintetem, egy férfit pillantottam meg, láthatóan eléggé zavart volt. Szemem Iumentumra terelődik. A tűzvörös, csillogó bundával rendelkező ló azért eléggé közismert, ha az ember ismeri a lovasok leírását. Kelletlenül felsóhajtottam. Titokban akartam itt lenni mindenki elől, de úgy tűnik, hogy vért kell ontanom ehhez. Lehajolva kihúzom lovaglócsizmámból a tőrömet, majd határozott léptekkel elindulok a férfi felé. Természetesen a férfi fut. Egy normális ember se várná meg, amíg egy késsel fenyegető nő beéri, ha pedig démon, eleve ismernie kellene Iumentumot és engem is, szóval az se nagyon várná meg, amíg utolérem. Sajnos azonban ez nem választható opció, így fürgén utána szaladok. Mivel testem amúgy is a nehéz-páncélzathoz van hozzászokva, anélkül elég gyorsan mozgok és könnyedén utolérem a férfit. Egy ugrással le is terítem, hátára fordítom, majd kap tőlem az arcába ököllel egy jobbost. Ezután a tőrt a nyakához szorítom, másik kezemmel a hajába markolok.
- Ne ugrálj, vagy azonnal elvágom a torkodat. - mondom nyugodt, de fenyegető hangon. Fura érzésem van vele kapcsolatban. Démoni energiákat érzek tőle, de mintha... nem lenne benne. Kiűzték volna belőle?
- Felismersz? - kérdezem homlokomat ráncolva. Elgondolkodom. Ha a válasz nem lesz, talán hasznot is húzhatok belőle.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Oma - Mississippi állam
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: