☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Sealiah lakása

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Okt. 02, 2016 9:20 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Gabriel & Sealiah

Valamiért igenis kellemetlenül érzem magamat a jelenlétében. Ha tudtam volna, hogy jön legalább felkészülök rá valamilyen szinten. De hiszen ő egy arkangyal. Nem kell bejelentkeznie és szerintem éppen hogy egyikük sem csinálja azt. Sőt, ha belegondolok, talán én sem jelentkeznék be sehová, ha még angyal lennék. Na mindegy, a meglepetés ereje nagyot hatott. Hirtelen mélyesztettem vissza tekintetemet az övébe. Pillanatokig csendben álltam, miközben ő mondott pár mondatot. Eszembe jutott a huszonhat évvel ezelőtt történt esemény. Mindenre tisztán emlékszem. Még így, emberként is, sosem tudnám elfeledni. Több szempontot is fel tudok eleveníteni most magamban. Emlékszem arra az időre, amikor még az egész hercehurca képben sem volt. Már akkor is ismertem Gabrielt, de ami utána történt, köztem és Raiden között... ott minden olyan gyorsan szakadt, szinte még én sem tudtam követni az eseményeket. Először csak bólintok. Igaza van. Nem ugyan az a földön huszon-pár év mint a mennyben. Végül úgy döntök, ezt a kijelentést figyelmen kívül is hagyom, nem válaszolok már rá, hiszen teljesen felesleges. Felsóhajtok, és most már kicsit kevésbé meglepetten pillogok rá, nagy szemekkel.
- Természetesen igen. Utálom ezt a trágyatelepet. - Hirtelen fakad ki belőlem ez a pár szó, de teljesen komolyan is gondolom őket. Persze Gabrielnek is tudnia kellene ezt jól, vagyis tudhatta régebben, amikor még vele voltam, velük... de rég volt már! Lesütöm pillantásomat. - Már egy ideje lemondtam rólad. Nem hittem, hogy valaha még eljössz. - Engedek fel a hirtelen szorításon. A gyomromban még mindig gombóc van, és ezért is döntök úgy, hogy két lépést arrébb lépek, majd kezemmel intek a kanapé felé Gabrielnek, hogy foglaljon helyet. Hasonlóképp teszek, ha ő is leül, szembeülök vele. - Miről szeretnél beszélni velem? Miben segíthetnék én, bukottan, képességek és szárnyak nélkül? - Hirtelen elhallgatok egy pillanatra, búsan vállat is vonok. - Azt sem találtam még ki, huszonöt év alatt, hogy hogyan szerezzem vissza őket.


Jajdejóó • • Valami laza ruci • • Zene • • ©


Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Okt. 02, 2016 8:00 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Sealiah & Gabriel
We need to talk.
Miután kíváncsian felmértem a terepet, tekintetem azonnal visszatalál egykori pártfogoltamra, és érdeklődve fürkészem a tekintetét. Nem kerülik el figyelmemet az arcán végbement apróbb változások, az idő máris nyomott hagyott vonásain, a haja is új színt kapott, amely szintén jóval emberibbé formálja őt. Egy avatatlan számára a külső alapján talán soha nem derülne ki, hogy a nő, aki előtte áll, valaha angyal volt. De engem vajmi kevéssé érdekelnek ezek az apróbb jelek, jelenleg cseppet sem érdekel, hogy halandók között él, vagy hogy maga is hasonlóvá vált hozzájuk. Számomra még mindig ugyanaz a lány, akit több száz éven át ismertem, és aki egyszer talán ismét az angyali seregek sorait bővítheti, ha okosan használja ki a maradék földi életét. Véleményem szerint minden lehetősége megvan rá, hogy eltörölje korábbi vétkét. Ám vajon készen áll rá, és hajlandó megtenni, amit kell? És egy szintén fontos kérdés: meg tudna bízni bennem újra annyira, hogy csatlakozzon hozzám, és ismét számíthassunk egymásra? A tekintete egyelőre nem ezt sugallja. A meglepettség mellett csupán egy leheletnyi örömet, és annál több neheztelést érzékelek felőle. Ami valahol talán jogos is, be kell látnom. De neki is meg kell értenie, hogy az elmúlt időszakban sokkal égetőbb dolgaim is voltak, mint bukott testvéreim, egykori pártfogoltjaim felkeresése.
- Atyánk távozása nagy kavarodást hagyott maga után odafenn. A Mennyek kulcsának őreként nagy felelősség nehezedett rám, melynek súlya az idő múlásával sem lett könnyebb. Tíz év, húsz év, vagy huszonöt... azt hiszem, magad is ugyanolyan jól tudod, hogy számunkra nem ugyanannyit jelent, mintha emberi életben méred – vonom meg a vállam, és a látszat ellenére ez a részemről egyféle bocsánatkérés is. Én nem gondolkodhatok az ő fejével, nem tudhatom igazán, nem érezhetem úgy az évek múlását, mint ő, akin immár nyomot hagyhat az idő, vagy azon testvéreim, akik valaha szintén halandók voltak. Persze más a helyzet most, hogy Urunk elhagyott bennünket, így már én sem mondhatom, hogy az a két és fél évtized csak úgy elröppent, de a kettő azért mégsem teljesen ugyanaz.
- Valóban ilyen sokat számít az időzítés? Ha visszakaptad a szárnyaid, ennek az egésznek már nem lesz túl sok jelentősége. Feltéve ha még a terveid között szerepel visszatérni, és nem kezdtél időközben túlságosan kötődni jelenlegi életedhez... - kecsegtetem meg előtte a lehetőséget, és őszinte érdeklődéssel figyelem a reakcióját.


Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Okt. 02, 2016 6:52 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Gabriel & Sealiah

Az emberi lét kínzó és unalmas. Még akkor is, ha dolgozni kell. Az utóbbi huszonöt évem alatt kénytelen voltam megszokni mindezt, ami a mai napig körülvesz. Hiszen mi más tehettem volna? Reménykedem még mindig, hogy esélyem lesz majd visszajutni egyszer a Mennybe, de eddig még nem kaptam rá megfelelő lehetőséget. Ahhoz pedig túl gyáva voltam, hogy kiontsam a saját életemet. Sosem tenném, egyébként meg. Mindennek a tetejére még az öregedés is beindult nálam. Csodálatos, angyali pofimon itt-ott már jelentkeznek a ráncok és lassabbnak is érzem magamat. Utálok betegnek lenni, és nagyon meg kellett erősítenem az immunrendszeremet az első években, hiszen minden lehetséges badarságot, ami ezen a fránya földön létezik, elkaptam. Mára már minden rendben, saját lakásom van és úgy hiszem, rendben tudom tartani az életemet a megfelelő pillanatokig. Reménykedem. Csak ez éltet.
Fáradtan estem haza a munkából. Mint Victoria, ma is igazán jól teljesítettem - Victoria Flint nevet vettem fel amikor a földre érkeztem -, és csak levetettem magamat a nappaliban lévő kanapéra. Csupán alig volt néhány órácskám a nyugalomra, váratlanul a csengő dallamozni kezdett. Senkit sem vártam, nem mintha olyan sok barátom lenne idelenn akivel találkoznék. Megigazítottam szemembe lógó barna, rakoncátlan tincsemet, majd ajtót nyitottam. Olyan meglepetés tárult elém, amiről már rég lemondtam. Csak pár pillanatig lefagyottan állok az ajtóban, a férfi után nézve, aztán becsukom azt és közelebb lépdelek hozzá.
- Gabriel?! - Tekintetét megtartom egy pillanatig, de aztán jobbnak látom elkapni azt, mégis furcsa, hogy ő még mindig olyan jóképű mint rég, én pedig már kezdek öregedni. Furcsa lehet talán a fehér hajszínről barnára váltás, ennek szükségét éreztem, pedig imádtam a hajamat régen. - Én... én csak... - Megigazgatom a ruhámat és ismét felnézek rá, megpróbálom meglepettségemet lenyelni és átértékelni a férfi arckifejezését. Sokáig haragudtam rá, és eddig fel sem keresett. Összehúzom szemöldökömet. - Miért pont most? Ennyi év után? - Nem is tudom, hogy meg akarom e egyáltalán hallgatni a mondandóját. Viszont valamiért úgysem tudok ellentmondani, hiába is próbálom legyűrni az érzést magamban. Nem mozdulok se jobbra, se balra, túl nagy még a meglepetés ereje.


Jajdejóó • • Valami laza ruci • • Zene • • ©


Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Okt. 02, 2016 6:17 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Sealiah & Gabriel
We need to talk.
Nem mostanában történt, hogy én utoljára betettem a lábamat ebbe a városba, bár most, hogy New York utcáit járom, eltűnődöm, miért is kíméltem meg eddig ezt a területet. Így esélyt adtam a magukat vadászoknak nevező, felbátorodott halandóknak, hogy elszaporodjanak és megerősödjenek itt, megsokszorozzák a védelmüket, és felkészüljenek egy esetleges támadásra. Nem mintha tartanék egy csapat vaktában fegyverekkel hadonászó embertől. Ám most nem is azért vagyok itt, hogy leigázzam a várost. Tény, hogy én magam sem vagyok mindenható, és nem lehetek ott egyszerre mindenütt. Egyelőre be kell érnem azzal, hogy Las Vegast már az uralmam alá hajtottam, és teljesen az angyaloké, a csapatomé lett az egész. A következő célpont pedig San Francisco lesz. Amíg a seregem teljes erejében van, addig kell ismét Mihály ellen menetelnem velük. Hisz lassan egyértelművé válik, hogy nem fogja meggondolni magát, nem fogja belátni a tévedését, és félreállni az utamból. Úgy védelmezi ezt a romlott nemzedéket, mintha az élete múlna rajta. Bárcsak érteném az észjárását! Miért nem látja már be, hogy addig nincs esélyünk viszontlátni az Urat, amíg a földön tovább burjánzik a bűn? És ezt csak csírájában lehet elfojtani: ha véget vetünk az emberiség létezésének. Ha ők eltűntek a színről, talán Lucifer fivérem pokolfajzatait is érdemes lenne végleg elsöpörni... de ennyire nem akarok előre szaladni. Egyszerre csak egy csatát vívjunk meg. Nincs értelme kapkodni. A soron következő harcokhoz pedig, úgy döntöttem, példát véve Mihály korábbi fellépéséről, én magam is egy meglepetéssel fogok előrukkolni. Ezúttal nem csak angyaltársainkat sorakoztatom fel a harchoz, hanem esélyt adva a bizonyításra, összehívom bukott testvéreinket is. A döntés az övék, hogy csatlakoznak-e, de ha még hisznek az igaz ügyben, be fogják látni, hogy ez egy kiváló lehetőség a számukra, hogy visszafordulhassanak a helyes út irányába.
Elsők között is elsőként keresem fel régi pártfogoltamat, Sealiaht, akivel a letaszíttatása óta nemigazán találkoztam. Valójában még sajnálkozni sem igazán volt alkalmam azon, ami történt vele, hiszen túlságosan lefoglalt a bennünket körülölelő világvége hangulat. De most előttünk a lehetőség, hogy bepótoljuk a kimaradt negyed évszázadot. A feltűnés elkerülése érdekében teljesen átlagosan, a halandók jelenlegi divatját szem előtt tartva öltöztem fel, minden angyali kellékem rejtve van a szemük elől, amíg a város utcáit járom. Eljátszom a gondolattal, hogy valami hatásos belépővel érkezzem, de végül elvetem az ötletet, hiszen már magam sem tudom, hányadán is állunk. Így hát maradok a csengős-kopogós verziónál, és amint feltárul az ajtó, habozás nélkül be is engedem magam a lány mellett.
- Üdv, Sealiah! Jó rég volt, nem igaz? - pillantok a szemeibe egy halvány mosollyal, aztán körülhordozom a pillantásom a lakáson. Nagy változás ez a Mennyek után, de hát ez a bukottak sorsa. A rövid terepszemle után a teintetem ismét bukott húgomon pihen, nem lépek beljebb, és nem foglalok helyet, amíg ő nem invitál. Az arcom azonban lassan elkomolyodik, mielőtt újra megszólalok.
- Beszélnünk kell.


Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Okt. 02, 2016 5:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Sealiah lakása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Milyen jövő vár az emberiségre, a földi ökoszisztémára, az életre?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: