We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Utcák
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Szomb. Okt. 01, 2016 7:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3





to Ashtaroth

What know...?

Még nincs látóhatáromban a nő, azonban Háború erősödő energiája azonnal bőröm alá kúszik. Tudom nagyon jól, Harag adott neki ismét löketet és ez a fajta összhang egyszerűen vitathatatlan. Ahogy Háború egyre élénkebb, úgy erősödik vele párhuzamosan Harag is bennem, amitől egyre tempósabban kaszabolom a nyamvadt angyalokat. Ebben a harcban nagy szerepet játszik még bennem a gyűlölet is, hisz az embereknél csak a szárnyas lényeket gyűlölöm jobban. Nem érdekel melyik arkangyal oldalán állnak, vesznie kell mindnek.
Amilyen hévvel írtom őket, figyelmemet teljesen elkerüli néhány könnyebb sérülés. Itt-ott szivárog bőrömből a vér, de egyáltalán nem zavar, sőt, az angyalok vér miatt, mi már rám tapadt, egyáltalán nem is látszik rajtam, hogy sérült lennék. Két tőrrel képes vagyok ő negyedelni kis összeverbuvált seregüket, mint más karddal. Ráadásul nagyon élvezem.
Aztán megtörténik. Szemem sarkából meglátom a nő alakját, ahogy lovasaim felé közeledik, a közeli fa mögül pedig egy angyalra leszek figyelmes, ki pedig Ashtaroth felé szalad kardjával. Mivel már nem jár a nő messze, két-három nagyobb lépés után mindkét tőrömet erőből állítom az angyal hátába, ki készült volna rátörni Háborúra. A fattyú összecsuklik előttünk, én pedig egyenest farkasszemet nézek a nővel. Nem mindig szeretem Háború energiáit, nekem sokszor túl nyomasztó, ellenséges és feszült, de harc közben nem biztos, hogy tudnék nélküle létezni. Ahogy ránézek, egy rövid nevetés után elvigyorodom.
- Le vagy maradva Háború. 30-nál elvesztettem a fonalat. -
Célzok arra, hogy mióta megjöttem, harminc angyal már a porba hullt, a nő pedig kitudja hol bujkált ez idő alatt.
- Szerintem már nyertem is. -
Nevetek tovább, s amint egy újabb angyal készül nekünk rontani, két tőrömet kirántom a halott, élettelen testből magam előtt és azonnal nekiesek, hátat fordítva a nőnek. Harag nem szokott jókedvre deríteni, az általában Kéj, de ő most csak popcornt zabálva figyeli az eseményeket. Talán ez annak köszönhető, hogy némi összhangot érzek köztünk ismét, még ha csak a csata rövid idejére is szól. Nem tervezek túl sok időt szánni a tollasokra. Nem érdemlik meg.
Hirtelen ötlettől vezérelve ugrok az angyalok közé, többen is körbevesznek. Harag egy hatalmas energiahullámot küld feléjük, s mivel ő olyan érzés, amivel nem szívesen találkoznak az angyalok, a körülöttem álló négy-öt harcos megdermed egy pillanatra. Ez éppen elég nekem ahhoz, hogy két tőrömet két ellentétes irányba hajítva, két angyal kidőljön a körből, homlokukban a tőreimmel.
Egyikük magához térve kardjával nekem ront, én pedig egy gyors mozdulattal mellé lépve elkapom karját, majd egy félkörös rántással hátára is küldöm, éppen azt a kezét csavarva ki, melyben a kardot tartotta. Nincs időm leszúrni vele, mert két másik tör rám, de egy határozott suhintással máris mindkettő sebzett. Érzem, ahogy mellettem a földön fel akarna állni a harcos, ezért egy határozott, taposó mozdulattal hazaküldöm gégéjét, nem mellesleg fél arca is beszakad. Még kettő van hátra.
Mielőtt megindulnának felém, ismét üvölteni kezdek, mire seregem tagjai velem együtt üvöltenek az ellenség arcába. Ezzel magamból és belőlük is energiákat szabadítok fel, melyeket Háború is kamatoztathat. Még inkább elememben érzem magam ezektől az erőktől, ezért fordulok egyet a karddal, viszont kissé be is hajlítom a térdem. Az éles kard úgy szeli át a két angyal húsát, hogy belük kifolyva esnek most már némán térdre.
- Mortem! -
Üvöltöm, mire seregem ismét hangos csatakiáltásba kezd.




Ashtaroth
avatar



☩ Reagok :
273

Utolsó Poszt Szomb. Okt. 01, 2016 3:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
+18
A járatot hamar felderítem, sokfelé találkozom porosodó tárgyakkal, szétmálló lapokkal, -csupa haszontalan dolgokkal- és rá kell jönnöm, hogy azért nem volt használva soha ez a hely az emberek részéről, mert az angyalok valószínűleg tudtak róla. Ezzel akkor szembesültem, mikor a kijáratnál többet is megláttam belőlük. Talán ezt a helyet akarták felhasználni, hogy megfigyelhessék a városunk környékét, a seregek mozgását. Ügyes.
Itt-ott csontokat, holttestek maradványait találtam. Jobb híján az egyik combcsontot kaptam fel és egy fal mellett megbújva eltörtem, majd egy kövön faragni kezdtem. Sajnos ez nem járt hangtalanul, de kellett valami, amivel legalább egy csapást eltudok hárítani és kisebb sérülést okozni. Halálosat ezzel nem tudok, de legalább piszkálom őket egy kicsit. Az sem segített rá a helyzetemre, hogy jobb oldalamból és combomból vér szivárgott. A köpenyemmel próbáltam felfogni a vért, ahogy darabokra tépve bekötöztem magamat. Nem sokára fel is tűnt az első angyal, aki a hangot követte. Volt vele egy másik is, úgy tűnik kettesével keresnek engem. A kis résben megbújva vártam, amíg elmegy az első mellettem, majd amint a társa mellém ért, azonnal kipattantam a rejtekhelyemről és nyakon szúrtam a még nem éles, de helyes csonttal. Ordítása visszhangzott. Társa azonnal megfordul, én pedig hasba rúgtam, hogy megtántorodjon. Ezzel kis időt nyerve ütöttem a sziklás falnak a nyakon szúrt fejét olyan erővel, hogy hallottam koponyájának reccsenését. Egy pillanatnyi időm volt csak kitérni a másik angyal pengéje elől, amivel felém szúrt. Elkaptam kezét, másik kezemmel arcba könyököltem, de már hallottam, ahogy társai futva jönnek errefelé. Kis dulakodás után sikerül leterítenem, bár megölni nem tudom. Azonnal arrébb rohanok, hogy újra a sötétségbe vesszek.
Órák teltek el, és én démonhoz hűen megbújtam az árnyakban. Egy-egy angyalt sikerült levadásznom ugyan, de úgy éreztem magamat, mint egy patkány, amely csapdába esett. Beesteledett és ki kellett tervelnem valamit, hogy kijussak innen.
Nem volt könnyű feladat, mivel éreztem, hogy egyre többen és többen lesznek. Egyenként nem érezném őket, de a tömeg... Úgy tűnik, nagyon megakarják tartani ezt a helyet. Hát velem bajba lesznek, mert én bizony nem adom sem a helyet, sem a bőrömet olcsón. Egy idő után azonban kénytelen voltam megbújni, mert lassan már mindenhol ott voltak. Egy-egy támadás pedig nem lett volna túl jó ötlet, a túlerő hamar lenyomna. Egy kisebb lyukban gondolkodtam. Összeszedtem néhány tárgyat, amelyek fegyvernek alkalmasak, egy lándzsát sikerült összetákolnom magamnak. Nem a legjobb, de jobb, mint a semmi. Éppen pihentem egy kicsit, mikor ismerős hang ütötte meg a fülemet. Olyan volt, mintha a föld remegett volna, közben pedig mély, morgó hangot adna ki.
Lovak.
Állapítom meg és amint megérzem Harag energiáját, egy vigyor fut az arcomra. Azonnal megszívom magam az erővel. Háború ismét erőre kap, erejét messzire lehet érezni. Hallom a csatakiáltásokat, a pengék csengését, a harc táncát, s ettől a zenétől elbódulva, ismét vérvággyal telve indulok el a járatban, határozottan. Kihasználom az angyalok összezavartságát, s magam is küzdeni kezdek azokkal, akik lent maradtak. Nincsenek túl sokan, úgy tűnik, hogy a fenti társaiknak kell az erősítés. Végül sikerül egy normális kardot szereznem, anélkül, hogy közben épségemet kockáztatnám. Asmodeus energiáit felhasználva, Háborúhoz méltóan harcolok, s kezdem kiverekedni magam a kijárat felé. Még is, megtorpanok, amint újabb és újabb angyalok auráját érzem meg. Fogaimat összeszorítva tépem fel az angyal oldalát a karddal, másiknak szárnyát sebesítem meg, bár a sajátommal már le is metszettem volna.
A kardomért kell mennem...
Jut eszembe az első dolog, amint kilépek a vérvörös, éjszakába hajló égbolt alá, amelyen most angyalok tucatjait látom érkezni. Ajkam sarkából lenyalva a vért indulok meg a lovasság felé, bár egy percbe bele telik, hiszen a járat kijárata valamivel arrébb volt, mint az, ahol rajtunk ütöttek.



Utolsó Poszt Szomb. Okt. 01, 2016 2:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3





to Ashtaroth

What know...?

Alapvetően tisztában vagyok a tiszteletlenséggel, amivel Jezebeth fordult a nő és a saját irányomba, de ha milliószor nem rágtam ezt át vele, akkor egyszer sem. Van egy alapvető természete, amit én tolerálok az évek során nyújtott remek munkája miatt, illetve a bizalom miatt is, ami talán csak Ashtaroth-éhoz volt azelőtt hasonló, ám ennek vége. Ez pedig egyértelművé vált már csak abból is, hogy nem hívatott az előkészületek segítéséhez. Arról nem is beszélve, hogy meg akart ölni. De ez már csak részletkérdésnek tűnik.
Földi szállásunkra visszaérve hamar tudatom tanácsosommal, vegyen vissza érzelmeiből, mert nem sokáig lesz tolerálva viselkedése. Úgy tesz, mintha elszégyellné magát, de érzem, ahogyan Dühöngés szinte elégedetten az arcomba nevet. Ez pedig egyáltalán nem tetszik nekem.
Végül, ahogyan mindig, nem jutunk dűlőre az Ashtaroth-ot érintő kérdésben, nekem pedig, mivel erre a napra elfogyott a türelmem, nem áll a továbbiakban szándékomban meggyőzni őt a saját igazamról. Majd megkapja méltó büntetését, ahogy visszaérünk a Pokolba. Ennyi év után már rájöhetett volna, mindig az én igazam teljesedik be végül. Mert én vagyok a Herceg.
Órákkal később úgy verik szállásunk ajtaját, mintha legalábbis valaki meghalt volna. Jezebeth nyit ajtót, én pedig felkészülten várom a híreket, miket egy katona hoz. Ismerős az arca, az utcáról, mikor Háborúval futottunk össze. Félelem járja át a démont, vérző sebei fatálisnak tűnnek, úgy esik össze a szoba közepén, hörgéséből azonnal érzem, percei vannak hátra.
Letérdelek mellé anélkül, hogy hozzáérnék, ő pedig láthatólag azon küzd, hogy mondjon valamit. Félelme egészen átragad rám is, de fogalmam sincs, mi történhetett. Nem szokásom a legrosszabbra gondolni.
Végül nagy vonalakban, hörgések közepette, még mielőtt eltávozna sorainkból és ismét egyesülne a teremtő kárhozat tüzével, megtudom, hogy harcos angyalok csaptak le Háború csapatára. A katonának fogalma sincsen róla, Ashtaroth életben van-e még, mert ő volt az utolsó az élő démonok között, ki el tudott menekülni erősítésért.
A gondolatra, hogy Ash meghalhat, Harag olyan erővel tör ki bezárt szobájából, hogy az épület, ahol megszálltok, megremeg. Jezebeth először hátrál tőlem, mert állatias ordításomból és kifordulni készülő szemeimből semmi jóra nem következtet.
- Remélem nem tervezed azt hercegem, hogy segítségére sietsz. -
Szólal meg végül, belőlem pedig szavaira egy újabb hullámnyi energia szökik ki, egyenesen felé. Harag tőlem pár méternyire a falhoz taszítja őt. Tudja, ilyenkor nem szabad a rosszabbik oldalamnál megfogni, még is mindig kiprovokálja magának.
- Pontosan erre készülök. Te pedig itt maradsz. -
Mondom neki démoni hangomon, majd energiáimmal együtt elhagyom a szobát, rázárva az ajtót. Jobban teszi, ha ténylegesen itt marad. Ashtaroth még valószínűleg él, Jezebeth érzései pedig nem elég stabilak a nő irányában ahhoz, hogy segítsen. Jobbnak vélem, ha ezúttal nem harcol oldalamon. Nincs is rá szükségem.
Mire lóhátra tudok ülni úgy ötven katonámmal, eltelik egy kis idő, de úgy sürgetem őket, mint még sohasem. Mindenki kapkod, siet, közben a szívem már a torkomban dobog. Inkább vetett volna véget a nő az én életemnek, minthogy azzal a tudattal éljek, hogy lehet, nincs többé. Próbálok nem arra gondolni, mi történhet vele, míg odaérünk.
Az utat vágtában sem tudjuk olyan gyorsan megtenni, mint azt én szeretném. Az egyetlen nyugtató tényező, hogy mikor már elég közel járunk az erdőhöz, megérzem Háborút. Tehát a nő még életben van.
Beérve az erdőbe tovább hajtom embereim. Nem vagyok az a hátulról támadó típus, már ha harcászati stílusról van szó. Az sem érdekel, ha a túlerő hatalmas. Amint az erdő széle felé közeledve megpillantom a szárnyasokat - Ashtaroth egyelőre sehol - azonnal elüvöltöm magam, Haragot pedig szabadon engedem, hadd garázdálkodjon. Érkeztünktől és az erőmtől a fél erdő megremeg.
- Pugnate! -
A démonok élén lovagolunk a szárnyasok tömegébe. Nem tudom megszámolni hirtelen, hogy hányan lehetnek, de talán az összegyűlt harcosok száma megegyezik katonáiméval, de az is lehet, hogy kevesebben vannak. Nem törődöm az esetleges túlerővel, lovamról még vágtában ugrok szaltót az angyalok tömegének közepére, érkezésemmel pedig, mivel két nagyobb tőr van kezeimben azonnal két meglepett, vagy rémült angyal torkába állítom bele őket. Időközben pedig lovasaim is befutnak a tömeg közepére. Újabb állatias üvöltésemet mind követik hangjukkal, ezt félelemkeltésre szoktuk használni.
Nem válogatok a fattyak között, legyen nő, legyen férfi, minden lépésemnél egy a porba hull. Csak remélni tudom, hogy Ashtaroth még itt van valahol és meghallja érkeztünket, hogy csatlakozhasson Haraghoz. Nem hozzám.
Régen volt szerencsém angyalok ellen harcolni, ezért minden pillanatát kiélvezem, még akkor is, ha aggodalommal van fűszerezve a harc. De nem csak az, valahol egészen rémítő, mennyire gyorsan szaladtam segítségére. Míg régebben is megtettem volna ugyanezt, most sokkal több érzés vezérelt a gyors érkezésre.. Talán a harc után komolyabban el kellene gondolkodnom azon, mit is érzek iránta. Ő pedig nem lesz ebben segítségemre.
Hamar a harc fölébe kerekedünk, ennek öröme pedig egyetlen percig tart, amikor is felmentősereg érkezik az angyalok oldalára. Számukat sem tudom, de így erős fölényt szereztek. Elvigyorodom, miközben rólam mindenhonnan fattyak vére folyik és továbbra is lendületesen, lépésről lépésre kezdem gyilkolni őket tovább.




Ashtaroth
avatar



☩ Reagok :
273

Utolsó Poszt Szomb. Okt. 01, 2016 1:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
+18
Nehéz eldönteni, hogy milyen érzés a férfivel találkozni. Amikor közeledtem felé, éreztem energiáit, ám amint megfordult, azok egyből eltűntek. Úgy tűnik, kínosan ügyel arra, hogy azok ne érjenek el engem, noha Haraggal az égvilágon semmi bajom sincs. Amint közöltem, hogy mit csinálok jelenleg, láttam a démon arcát, ahogy megrezdül, de csak egy pillanatra, utána továbbra is kifejezéstelen marad. Valószínűleg mindez azért, mert általában a férfivel szoktam ezt a melót csinálni, de nem vagyok biztos abban, hogy a gyilkossági kísérlet után ez a legjobb ötlet... Még ha a férfi meg is ígérte, hogy minden a régiben lesz, ez koránt sincs így. A bizalom már tova szállt, a viszonyok megváltoztak. Viselkedhetünk bárhogyan, ezek már nem jönnek vissza. Miután megkér, hogy szóljak neki, ha bármi gond volna a katonáival, aprót bólintok.
- Te leszel az első. - mondom, s aztán valami egészen más témába fogok bele. Nem tudom, kinek akarom bizonyítani rátermettségemet Asmodeussal szemben. Talán magamnak, talán neki, talán Háborúnak, de egy pillanat múlva rájövök, hogy ez talán nem a legjobb ötlet. Késő bánat, bár szerencsére a férfi jól kezeli a dolgot és az embereket hozza fel okként, amiért keveset jár fel, s a csapatait, hogy fent van most. Habár azt tudom, hogy gyűlöli az embereket, sose értettem, miért. Számomra ez olyan, mintha én a kardomat gyűlölném... Ebben a dologban is látszik, milyen óriási a különbség köztem és a démon között. Válaszolni azonban már nem tudok neki, mert hirtelen ellep a forróság. Homlokomat kezdem ráncolni. Ez nem a férfi hatalma. Háború azonnal előtolul belőlem, hiszen közém és a férfi közé nyomott energiák akkora pofátlanságra és merészségre mutatnak, amelyet ő már nem szokott tolerálni.
A megjelenő démonra pillantok metsző tekintettel, végig mérem őt. Nem bántom, nem az én uradalmamban szolgál, de örülhet is, hogy ez így van. A herceg rászól, mire a forró energia eltűnik, az én alattomos, feszült kisugárzásom viszont még koránt sem. Megzavarva minket közli Asmodeussal, hogy dolguk van. Ezen az arcátlanságon -mármint hogy ő mondja meg a démonhercegnek, hogy dolga van és éppen mást kellene csinálnia- felvonom egyik szemöldökömet. Mélyen belül azonban talán örülök, hogy Jezebeth megtörte a beszélgetésünket, még ha nem is tudom, mennyi igazságtartalma van a dolognak. Hallottam híreket keringeni a férfi tanácsosáról, bár különösebben soha nem foglalkoztam a dologgal. Asmodeus végül lezárja a beszélgetést.
- Feltétlenül. - mondom és figyelem, ahogy elmegy a démonnal. A feszültség lassan enged ki belőlem egy orromon kiengedett sóhajjal, majd magam is tovább indultam a dolgomra.
Nagyjából két óra alatt a rám eső őrposztokat leellenőriztük, magamra öltöttem egy könnyű-páncélt, majd lóra szálltunk. Érdekes pillanat volt. Mellettem általában Iumentum olyan, mint ez kezes bárány. Engedelmes, hű és büszke. Most viszont nem igazán hallgatott rám. Mármint követte az utasításaim, a hátára engedett, tette a dolgát, de feszült és toporzékolós volt annak ellenére, hogy többször rá szóltam. Végül is ő Háború másik fele, így nem kellene csodálkoznom... egy kissé haragban vagyunk egymással. Persze tudom, hogy ha megadom magamat neki, akkor azzal csak olajat öntök a tűzre, így amint elkezdett zsémbeskedni, már rántottam is be egyik oldalt a kantárt, hogy csak körbe-körbe tudjon haladni. Amint megértette, ki az úr a háznál és megállt, megnyugodott, elindultunk. A katonák értetlenül álltak a dolog előtt és néztek minket, de kérdéseket nem mertek feltenni.
Elég nagy területet kellett bejárnunk, de tudni akartam, hogy biztonságos-e a környék. A tervek szerint Dallas felé indultunk el, Alexandriánál fordulnánk vissza Lafayette felé, onnan le Morgan City felé, végül vissza New Orleansba. Több napos őrjáratra készültünk. A lovak nyergére nagyobb táskák voltak rögzítve, bennük mindennel, ami elkelhetett.
Nagyjából három és fél órát lovagolhattunk, elhagytuk Alexandria várost, majd a Kisatchie erdőbe értünk. A lovakról leszállva hagytam katonáim pihenni, miközben egy magaslati pontra mászva körbe néztem a környéken. Az néptelennek tűnt elsőre, ám a távolban megpillantottam valamit, mintha a fák közé lebukott volna valami. Nem tudtam rendesen megnézni, de talán egy madárnál nagyobb volt. Biztosra kellett mennem. Visszatérve a többiekhez intettem, s jeleztem nekik, hogy csendben jöjjenek, fegyvereket előkészítve. Visszafojtva energiáimat indultunk meg halkan a fák között. Talán öt perc alatt értük el azt a helyet, ahol láttam a fekete valamit. Lelassítva a lépteimet, kardom markolva, feszülten fürkésztem a fákat, majd amint felemeltem a tekintetem az ágakra, meglepetésszerűen ránk törtek. Háború azonnal előtört belőlem, energiái messzire elnyúltak az erdőben. Az angyalok megrezzentek az érzésre, de harcosok lévén ki tudták zárni a dolgot. Az első támadást kivédve gyorsan szemrevételeztem a helyzetet, ami nem volt túl rózsás. Oldalt egy lejtő, amely korlátozza mozgásunkat, ráadásul kétszer annyian voltak, mint mi. Nem is lett volna gond, ha nem veszítek rögtön kettőt az enyémek közül, mikor megleptek minket. Hárman tíz ellen már eléggé kilátástalannak tűnik, még számomra is, bár nincs az az isten, hogy feladjam. Maradék két katonám egészen jól helyt áll, a tollasok hullanak, bár nem túl gyorsan. Érzem, ahogy elönt a vérvágy, megfeszíti csontjaimat, izmaimat, és az eddigi sebekre és fájdalmakra ügyet se vetve kétszer akkora erővel, vigyorral az arcomon állítom bele az egyik angyal fejébe kardom. A vére beterít, de nem élvezhetem sokáig, egy társa azonnal elsodor. A lejtőn lefelé gurulva sodorjuk magunkkal az avart, az ágakat, kisebb köveket. Leérkezve fölém térdel, én pedig valami egyeneset, keményet érzek meg magam alatt, hangra talán deszkák. A fejemet megfogva felemeli és beleveri a korhadó fába, amely fájdalmasan megreccsen alattunk. Az angyal bordájába öklözöm, tekintve, hogy kardom fent maradt társának a fejében. Ordítva üt arcon, mikor is a deszkák megadják magukat a dulakodásnak, s beszakadva utat nyitnak nekünk lefelé. A fákon átszűrődő szűrt fény eltűnik, amint a szűkebb lyukba zuhanunk, olyan, mint valami szellőző akna. Az angyal igyekszik lerázni magáról, de természetesen nem hagyom, így hangosan puffanva landolunk, még bennem is megakad a levegő egy pillanatra. Azonban több se kell, azonnal felkelek és a harcos fölé térdelve megragadom nyakát és teljes erőmből szorítani kezdem. Megpróbálja leszedni kezeimet magáról, de ujjaim már szinte elmerülnek húsában. Ordítva roppantom összegégéjét, gerincét, miközben a szemeibe meredek. Amint teste elernyed, zilálva engedem el és pillantok fel a világosságra. Több árnyat is látok elsuhanni, tehát keresnek. Azonnal körbe pillantok a járatban. Olyan, mint valami folyosó. Leginkább a régi bányákhoz tudnám hasonlítani, de ez valószínűleg akkor épült, amikor Gabrielék elözönlötték a földet. Egy rejtekhely, egy bunker. Kissé rákoncentrálva kerestem katonáim energiáit, de nem találtam. Talán mind meghaltak, talán sikerült meglógniuk. Nem adok sok esélyt ennek, de hátha.
A fényt eltakarta valami, és én már tudtam, hogy elindultak lefelé. Azonnal felpattantam és sietve megindultam a járatban. Kénytelen leszek bújócskázni, amíg nem találok fegyvert magamnak, vagy amíg ők nem találnak rám.



Utolsó Poszt Szomb. Okt. 01, 2016 8:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3





to Ashtaroth

What know...?

A katonákat csak akkor veszem észre, mikor hangosan, tiszteletteljesen köszöntenek engem, én magam csak biccentek. Itt kezd kissé kiéleződni, hogy valami nem oké, hisz normális esetben Ashtaroth-al járnám a bizonyos pontokat és segítenék neki ellenőrizni a teret. És a kísérő katonákkal sajátjaim is vegyülnének, ám most csak összefutottunk..
Épp csak megállom, hogy szemöldököm ne szaladjon fel értetlenségem jeleként. Kicsit úgy tűnik, a nőnek kellemetlenebb a találkozás, mint nekem, a furcsa jelenetre pedig Harag és Kéj is hasukat fogva sírnak a nevetéstől. Nekem egyetlen vonásomon sem látszik, hogy rosszul érezném magam, mert látom őt, vagy beszélgetnem kell vele. Ígértem neki valamit és én az ígéreteimet mindig megtartom.
Bízom benne, hogy ha normálisan reagálok szavaira, akkor kicsit neki is könnyebb lesz a helyzet. Minél tovább nézem a nőt, Kéj annál inkább ki akarja rágni magát börtönéből. Szórakoztatná, ha energiáival tovább tudná nehezíteni a helyzetünket, mert nem hiszem, hogy a nőnek jólesne, ha Kéj egyszer csak az arca előtt állna és rávigyorogna. Ezért különösen figyelek rá, hogy mindkettő ott maradjon, ahova be vannak most zárva.
- Ha bármi probléma lenne velük, kérlek tájékoztass. Helyre teszem őket. -
Válaszolom, egyetlen rezdülésemen sem látszik, hogy reagálnék a nő szavaira, illetve utolsó szavára, hogy pontos legyek. Úgy tűnhet, hogy elengedtem ezt az egészet, ám ez közel sem így van. Egyszerűen csak nem kényszeríthetem bele valamibe, amitől ő gyengének érzi magát. Neki az ereje a legfontosabb.
Nekem pedig már fogalmam sincs. Nem úgy gondolkodom, ahogy ő teszi, egészen más az értékrendünk. Fontos az erőm és rangom nekem is, ezért mindent meg is teszek, de az, hogy közelebb kerültünk egymáshoz számomra nem gyengeség. Férfiként könnyebben lavírozok felelősség és élvezet között, ezzel tisztában vagyok. Ha ő kezdett volna közeledni hozzám - esetleg egy másik univerzumban lenne erre esély -, bennem nem keltett volna pánikot. Csak erősebb lennék tőle, energiáinkat kamatoztatnám a harcmezőn. De ezért sem vagyunk egyformák.
- Gyűlölöm az embereket. Most is csak az előkészületeket akartam ellenőrizni, katonáimat a helyükre küldeni. -
Hirtelen elönt valamiféle forróság, az a fajta, amitől képes lennék elhányni magam, olyan gyomorideget okoz. Ez is olyan energia, mit ezer éve ismerek, mert engem szolgál. Jezebeth lép mellém, energiái mint egy betöretlen vadló hullámzanak köztem és a nő között. Tudom jól, szándékosan csinálja, mert érzi rajtam, hogy én a saját erőmet elzárom magamban. Azóta, hogay Ashtaroth megpróbált megölni még jobban kiéleződött köztünk a nő, mint téma.
- Jezebeth. -
Szólok rá, hangom szinte parancsoló, még sem emelem fel. Az energia egyik pillanatról a másikra eltűnik, de marad mögötte egy fojtogató érzés, mint mikor valaki nagyon izgul egy vizsga vagy eredmény miatt. Visszafolytok egy sóhajtást. Jezebeth végül fejet hajt a nő előtt és köszönti, ahogyan azt illik.
- Dolgunk van Hercegem. Hírek jöttek. -
Alig bírom megállni, hogy ne forgassam meg a szemem. A hazudozás démonaként biztos vagyok benne, hogy sem Háborúnak, se a katonáknak nem tűnik fel, de én azonnal átlátok rajta. A démonnő célként tűzte ki, hogy Ashtaroth ne tudjon többet a közelembe kerülni. Ezért a feszült energiák, nem tetszett neki, hogy beszélgetésbe elegyedtünk. De ezért még számolok vele.
- Ha megbocsátasz. Háború. -
Köszönök el tőle, kissé biccentek is fejemmel.
- Ha bármiben szükséged lehet erőimre, mindenképpen tudasd velem. -
Zárom le ezzel a beszélgetést. Persze Harag kitörni készül belőlem, Jezebeth ezúttal átlépett egy határt, ráadásul az egyik Lovassal szemben, ezért pedig büntetés jár neki. Ezért is hagyom ott a nőt, éppen elég kellemetlen számomra, hogy képes volt ezeket a fullasztóan undorító energiákat bevetni köztem és Ashtaroth között. Elsétálok a nő mellett és indulok is a másik irányba. Biztos vagyok benne, hogy érezte a feszültséget köztem és Jezebeth között, Harag energiáit pedig ismeri már annyira, hogy ha csak kicsit is, de érezze.




Ashtaroth
avatar



☩ Reagok :
273

Utolsó Poszt Pént. Szept. 30, 2016 9:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Az elmúlt pár napban nem találtam a helyem. Amikor hazaértem, Jobb Kezem egyértelműen a tudtomra adta, hogy ostoba döntést hoztam, de örül, hogy nem kell új hadurat szolgálnia. Utána viszont mintha nem találtam volna önmagam, mintha jó magam és Háború között disszonancia alakult volna ki. A homokszemes gépezetet pedig megkellett olajozni, amihez sok segítséget kaptam. Phelgor nélkül nem is tudom, hol lettem volna. Minden nagyobb ember mellett ott van egy személy, aki oda figyel rá, eltusolja a hibáit, segíti a győzelmeit és habár a babért nem ő aratja le, büszkévé teszi a tudat, hogy ő tesz valakit naggyá. Most körülbelül így tekintettem a férfire, aki nap-nap után kénytelen volt elviselni heves hangulatingadozásaimat. Többször verekedtünk is, természetesen nem komolyan, csak amolyan lefárasztásképp. Szerettem vele "edzeni", mert soha nem fogta vissza magát. Határozottan büszkévé tett minden egyes alkalommal és egy idő után kezdtem érezni, hogy megkönnyebbülök. Örültem, hogy a legjobb katonámat sikerült kiválasztani magam mellé, még ha sosem mondtam is neki. Mindez azonban nem a Pokolban történt, hanem oda fent, New Orleansban. A sebeket még most is szenvedem, ajkam a ma reggeli gyakorlat során fel is szakadt.
Túl sok munka akadt a felszínen a város körül. Meg kellett szervezni a védelmet és annak minden részét. Több csoportot is szerveztem, hogy felügyeljék a dolgokat. Az egyik élére Phelgort tűztem ki, a másikra egy alparancsnokot, s én vezettem a harmadikat. Több feladat is adott volt: amint meg vannak az ellenőrzések, őrjárat különböző utakon. Most is éppen az egyik megfigyelő ponttól haladtam át még négy másik katonával mögöttem a másikig, amikor felfigyeltem egy ismerős alakra. Nem kellett több egy másodpercnél se, hogy felismerjem Asmodeus szálkás alakját. Megfeszítettem az államat, mert Háború már is megmoccant, noha nem tudom eldönteni, hogy csak a szokásos piszkálódás, vagy a legutóbbi eset sértettsége miatt. Úgy tűnik, követ valakit, ezt már innen látom. Nem is akarom megzavarni, de amikor hátra fordul és köszön és érdeklődik, megtorpanok. Az a néhány katona, akik követtek, szintén megállnak, s ahogy el is várná tőlük bárki, szabályszerűen köszöntik a másik hadurat.
- Asmodeus. - biccentek én is, majd körbe futtatom a szemem a házakon. - Éppen ellenőrizzük őket. Az első őrposzt el van maradva, de a többi eddig jól halad. A katonáid kitűnő munkát végeznek eddig, nem okoznak csalódást. - mondom, majd vállam felett hátra pillantok a rám várókra. - Menjetek előre. - adom ki a parancsot, mire a férfiak biccentenek és elhaladva mellettünk folytatják a kijelölt útvonalon az utat. Háború értetlenül állt előttem... Nem tudta, mit akarok és az igazság az, hogy én sem és nem akartam, hogy ezt a beosztottak lássák. Legszívesebben megakarnám tárgyalni a démonnal, hogy hányadán állunk jelenleg, mert azóta nem beszéltünk, de ahogy rá pillantok, bennem akad a szó, legalább is pár másodpercre.
- Ritkán látlak a Poklon kívül. - Újabb fantasztikus téma... Háború, ha lenne teste, most egészen biztosan a kezeibe temetné az arcát és eszembe juttatná, hogy én sem járok sokkal többet a felszínen. Nem, még mindig nem vagyok az a fajta, aki könnyen beszélget és tartok is attól, hogy mi lesz, ha most szóba állok vele. Azonban bizonyítani akarom, hogy nem félek tőle, legalább is azt hiszem így lehetne magyarázni ezt az egész hülyeséget, amit csinálok. Viszont pont egy ilyen dologgal kezdeni... - Ostobaság... - suttogom magam elé gondolatom végén, amolyan "feladom, én ebben nem vagyok túl jó" fejjel lesütve a szemem, kissé megcsóválva a fejem.



Utolsó Poszt Pént. Szept. 30, 2016 7:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3





to Ashtaroth

What know...?

Jobbnak láttam a történtek után kissé magamra hagynom palotámat, a pokol minden zuga a nőre emlékeztetett. De ígéretet tettem neki, így ha bármi miatt találkoznunk kell, olyan lesz minden, mint régen, még ha ezt nem is hiszi el.
Egy hetes földi tartózkodásom alatt Kéjjel játszadoztam. Úgy éreztem, elemében kell tartani, mert a nővel történtek után napokig duzzogott és ha akartam sem volt hajlandó előjönni. Néha hallottam őt sírdogálni, de mint valami apa megróttam pár nap után, mert ezzel nekem sem segített semmit. Csak azzal lehetett kiengesztelni, ha bevetettem őt terepen, így feljöttem a pokol kapuján át, egy hosszabb út után, mit lóháton tettem meg, hogy játszhasson kicsit a földön. Addig sem nyaggat a baromságaival. Néha olyan szeszélyes, mint egy tinédzser, akit épp csak kezdenek kiborítani a hormonok.
Mintha csak bosszút akarna állni, azonnal egy nőt szemel ki New Orleans tömegéből. A lány kinézetre egy teljesen átlagos, mondhatni szürke egér, fiatal szépség. Messziről is azonnal lerí róla, nem érintették még meg... talán csak a lelkét, de a testét biztosan nem. Kéj kétféleképpen szokott játszani; vagy azonnal, teljesen erőbedobásban nekifeszül a feladatnak, vagy szépen lassan keríti be áldozatát. Ezúttal utóbbira esett a választása. Először csak kósza gondolatokkal bombázta a fiatalt, ezt főleg álmok formájában jelenítette meg, aztán mikor a kívánt hatás bekövetkezett, bedobta magát.
Éppen ezt a lányt követjük az utcán, ilyenkor Kéj egy pillanatra sem akarja magára hagyni az áldozatokat... Nekem pedig mivel ez a feladatom a Földön, nem is tiltakozom ellene.
A megfigyelésből egy energia zökkent ki, mit ezer közül is felismernék. Megállok az utcán és ahogy hátrafordulok, a nő rögtön velem szemben áll. Rájövök, miért nem vettem észre azonnal, hogy a közelemben volt. Kéj ismételt, vergődő dögmadár visításából arra következtetek, ő terelt el a figyelmemet a nő energiáiról, azonban mikor elég közel ért hozzám, már nem volt elég ereje hozzá. Még is csak Háborúról beszélünk. És CSAK Háborúról.. Nem a mögötte megbújó nőről.
- Háború. -
Köszöntöm őt, Kéj pedig már a szobájába van zárva. Egy rövid vita után megegyeztünk abban - némi ráhatással -, hogy nagyon gyorsan visszatakarodik a helyére és nem próbálja elterelni a figyelmemet a nőről.
Gondoltam, hogy össze fogok futni vele a Földön is, úgy tűnik ő is munkával üti el az idejét.. Mondjuk Háborúnál ez pont nem meglepő, sőt. Éppen ezért sem furcsa annyira, hogy belé botlottam, normális esetben is volt már ilyen.
- Hogy állnak az előkészületek? Katonáim teszik a dolgukat? -
Kérdezek rá azonnal egy kötelességhez kapcsolódó dologra. Még a megölési kísérletem előtt küldtem hozzá egy légiót, az ügyesebbik fajtából, hogy helyezze el őket a városban bármilyen ponton, amit képességükből adódóan jónak talál. Nem tudom, hogy szövetségünkről mit gondol jelen pillanatban, de kötve hiszem, hogy ne találkoznánk a következő csata alkalmával, mint társak.





Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Riena Love
Today at 4:21 pm
☽ Riena Love

Calypso
Today at 3:27 pm
☽ Ancient Baths

Hell or Heaven
Today at 11:26 am
☽ Queens




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
11
Nephilim
5