☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Agramon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
25
☩ Keresett személy :

Vas. Aug. 20, 2017 11:44 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next








Kyara & Agramon

 
"I can read your future, I can change it 'round some too! I look deep into your heart and soul, (...) make your wildest dreams come true..."

 
J
ó mélyen letüdőzöm New Orleans mocsaraktól bűzölgő levegőjét, hogy újabb egy hónapra felejtsem el a kérdést: miért is nem lakom én is Nagyurunkkal itt? Eehm... Ezt a nyirkos, nedves, lápszagú várost valahogy nem nekem találták ki. Oké, elhallgatnám én a jazzt minden utcasarkon, meg tiszteletemet tenném Marie Laveau sírjánál, ha már Odalent mutatott pár jó trükköt kártyákkal, csirkevérrel, meg voodoo babákkal, de... Mindezt is csak egy amolyan nyaralás keretein belül, ha már unom kicsit az én drága Poklom látványát. Bár, azt azért nehezen lehet, hiszen ott a helyem - a dohos, régi könyvek könyvek társaságában. Ide csak kiruccanok jelenteni Lucinak, kicsit körbenézek, aztán itt sem vagyok.
Úgy látom, valóban vannak dolgok, amiket még az idő és a háborúskodás sem pusztíthat el - ez a régi voodoo üzlet még mindig itt áll. Kissé romosan, betört üvegekkel, de áll. Fel is kapok egy cilinderféleséget, mikor is fura női hang üti meg a fülem. Mi a jó édes...?! Valaki nagyon bátornak hiszi magát, mintha csak a puncija helyére golyókat ragasztott volna a Nagy Rendszergazda... Nem mintha egy nő nem lehetne bátor és merész, deee mindegy, az most nem fontos. Bizonyára hatnékja van -amiben szíves örömest nyújtok segédfarkizééé, khm, segédkezet-, vagy egyszerűen csak részeg... Vagy be van szívva... De elég józannak hangzik, szóval inkább csak szimplán egy hülye picsa... Egy hülye félvér picsa! Háhh, itt a megoldás, azok mind ketyósak! Legalábbis tudtommal. Hála a Pokol kénköves menykűjének nincs gyerekem, nem is lesz soha a büdös életben, így nem tudhatom teljesen biztosra a dolgot. Hmph... Na jó, lássuk, kivel van dolgunk! Ha már a srácok nem túl lelkesek egy ilyen könnyű kis falat láttán, illetve hallatán, akkor kezembe veszem én az ügyet és szépen csendben elhallgattatom.

Fogok is egy pakli tarot kártyát az üzlet kirakatából (bár, ezek nem egészen a voodoo részei, de kit érdekel), és el is indulok a leányzó felé. Egymagam lépek elő a sötétből, nem sokkal messzebb tőle, jobbomat a falnak támasztom és kíváncsi kis vigyorral az ábrázatomon kezdem kavargatni a pakli kártyát a kezemben.
- Mi, unalmasak? Inkább te vagy az unalmas, drágaságom! Valami jobbat is kitalálhatnál annál, hogy azzal az éles izével ki akarsz belezni valakit. Azzal csak azt éred el, hogy a te beleidet dobják a mocsárban bujkáló aligátoroknak csemege gyanánt.
Egész csinos, sőt...! Mumusom éhesen csalinkázik elő, mint egy baljós árny, s teszi a légkört egy pár fokkal nyomasztóbbá. Nem mintha egy magam fajta rémálom, avagy félelem démon könnyen táplálkozni tudna egy ilyen eszelős bige nem létező reszketéséből, de talán a merészsége csupán a felszín, és mélyen, a rothadó emberi lelke mélyén, amit a démoni szülőjétől örökölt vére marcangol kis cafatokba, ott lappang az a bizonyos pánik és félelem, amit a Mumus képes előbányászni és elevenen felfalni.
Lassan körbepillantok.

- És még egyedül is vagy! Ejj-ejj... Nagy szerencse, hogy én akadtam előbb rád és nem más!
Mondom ezt én, kezeim közt a kártyalapokkal trükközve, mintha a legártatlanabb halhatatlan lennék ezen a planétán. Pedig korán sincs így. I'm the big bad wolf, szóval készülj Pirosszka, mert te leszel ma este a vacsorám! Hátha kicsit közelebbről is megismerhetem a fajtád... Hmm, vajon a laborkísérletek miféle eredményt mutatnának mágikus szinten? Túlélné vajon? Hát, ezt csak egyféleképpen tudhatom meg...
- Mit szólnál hozzá, ha jósolnék neked? A múltad, a jelened és a jövőd... És közben meg is ihatnánk valamit erre a szerencsés találkozásra.
Továbbra is csak vigyorgok, s fejemmel egy jazz kocsma felé bökök, miközben a kártyákat egy belső zsebembe teszem, és oldalra csúszott, kissé tépett cilinderem is helyre igazítom, benne a lilás színű tollal. Gyere, te kis csiga-biga... Majd én megmutatom, hogy kell kicsalni másokat a házukból!



Friends On The Other Side ⋮ Szavak száma: 595 ⋮ Outfit


Kyara Gilberung
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Félvér
☩ Reagok :
31

Szer. Júl. 05, 2017 12:32 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


New city, new opportunity
A várostól nem messze robbant le az az átkozott csotrogány. Még szerencsém, hogy a semmi fényei az éjszakai alkonyban idevezettek az utcára.
Kissé nehéz napok állnak mögöttem. Habár, amikor elindultam a városból, mert "levegőváltozásra" volt szükségem, akkor nem gondoltam, hogy ilyen egyszerűen fogok tudni egy katonai járművet megszerezni. Napokig törtem a fejem, hogy miként csaklizzam el tőlük, de a megoldás sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb volt: találjon rá egy védtelen embertömegre egy szociopata angyal, robbantson ki káoszt, s miközben te is boldogan kiéled a gyilkolási hajlamaidat, a végén megkegyelmez neked a segítésért.
Oly ismerős a helyzet, mintha alig 15 éve átéltem volna, nem?
Annak az éjszakának minden emléke immár tisztán kirajzolódik előttem. Nem is másért jöttem ide. Elég sok minden miatt ideje volt már ellátogatnom eme városba.
A Démonok városába. A hely, ahova tartozom. Ahova tartoznom kellene. Mégis nyomorult emberi részemet miként ölhetném ki magamból? Persze az egyszerű utat tudom, de abban mi a buli? Kell a kihívás nekem.
Magam sem tudom, hogy mire számíthatok itt.
Az éjszaka védő leplet von körém és a város köré. Kezembe véres késem tartva sétálok az út közepén. Rövid nadrágomban érzem bőrömön az éjszaka hűs leheletét, miként végigcirógat lábamon. Könnyed toppom fölé egy kockás inget húztam, annak ujját is könyékig tűrtem fel. Lábam, kézfejem, mellkasom alvadt vértől piroslik. Az út elején fényes és szálló hajam megtelt az út porával, keveredve a rá fröccsenő vér mocskosságával. Szabad kezemmel túrok bele, egyszerre hátra is simítva azt.
Aztán csak félrehajtom a fejem.
- Csiga-biga gyere ki - kezdek bele halkan dallamos énekbe, egy ismert gyerekmondócskával. Kezembe közbe folyamatosan forgatom a késem. A ráragasztott szemekre szintén rátapadt a vér, habár próbáltam azt lekaparni róla - amennyire tudtam. - Ég a házad idekint, itt sem lesz jobb majd, de óvó késem vár rád - költöm át egy kissé. - Ha nem jössz ki megbánod... - folytatom aztán, figyelve a kietlen utcát, hátha valaki előmerészkedik.
Az a hír járja, hogy a város hemzseg a démonokba. Akkor hát hadd lássam mennyire is. Hogy provokálni akarok, oh hogyne akarnék. Ajkaimra galád mosoly húzódik.
- Isthenem, de unalmasak vagytok - hajtom hátra a fejem a fénylő csillagokat figyelve.

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Okt. 06, 2016 7:45 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Okt. 06, 2016 3:45 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next





to Ashtaroth

What know...?

Tekintetét fürkészem pár pillanatig, mikor is válaszol kérdésemre. Szavaiból kiérzem a kettősséget és valahol rám bízná a döntést, de mivel én neki akarok jót, ez elég egyértelművé válik. Az ő hírneve és rangja megkövetel tőlünk némi diszkréciót és ha senki nem is látta, mi történt most kettőnk között, biztosan susmorognak. Nem csak az emberi természet ilyen, katonák között a legjobb téma mindig a hadvezérük magánélete lehet. Így is két sereg hallgatta végig, ahogyan együtt voltunk és aztán összekapva otthagytam őt a pokolban. Csodálkozom, hogy nagyobb híre nem ment ezalatt a két hét alatt.
- Jobb lesz, ha magadra hagylak egy időre. Nem leszek messze. -
Döntöm el helyette is, mi lenne a legbölcsebb cselekedet, majd a törülközőt levetve ágyékomról visszasétálok a fürdőbe, hol magamra öltöm a csatától és angyalvértől mocskos ruhámat. New Orleans nem olyan nagy, mint sokan gondolnák, pár percen belül visszaérek hozzá, ha akarok. De meg fogja látni, hogy se a túlzott magány, se az állandó együttlét nem okoz kielégülést, elégedettséget. Meg kell találni a hangsúlyt. Arról nem is beszélve, hogy ezt az egészet tiszta fejjel, a másiktól távol át kell gondolnunk. És még ezen az oldalon játszik a tény is, hogy engem a kíváncsiság űz.. Hiányzom-e majd neki, hiányolná-e a jelenlétem, vagy csak a csatában történt heves indulatok miatt akar-e maga mellett tudni most.
Persze mindez okosnak tűnik, de a negatív oldalon szerepel megannyi lemondás. Szívesen pihennék én is a nővel, karjaimban tudva tudnék a legjobbat aludni most. Talán ő is gyorsabban gyógyulna, ám erre nem mernék száz százalékban lefogadni. Lehet Háború akkor fogja kicsit békén hagyni, vagy kevésbé ostromolni, ha távol tud végre tőle.
Minden gondolat ellenére határozottan veszem magamra ruháimat és sétálok vissza hozzá. Az egyetlen dolog, ami majd lent a katonáknak feltűnhet, az az, hogy mocskos bőrrel jöttem be és tisztán távozom. De ennyi pletyka azt mondom, nekik is jár. Látszólagos békeidőnkben, melyet néha az angyalok zavarnak meg, mint ahogyan tegnap is, eléggé unatkozhatnak. A tegnapi dicsőség is csak néhány katonámnak járt ki. Ők pedig már pihennek.
Visszalépkedek a még törülköző csavart, szépséges nőhöz és egy apró csókot lehelek ajkaira. Nem tudom, mit hoz majd számunkra a holnap, de néhány nap egymástól távol csak jót tehet.
- Tudod, hol találsz. -
Mondom, neki, majd kilépve szállásának szétbarmolt ajtaján már csak lépteimet hallhatja, amíg leérek a földszintre, végül kilépek a hűvös, őszi éjszakába. Arcom undorba torzul és ha a nő jól ismer, tudja, hová fogok most menni. Rajta kívül nem köt most semmi sem a földre és ha csak pár napra is, de palotámban, a pokol forróságában szeretnék gondolkodni és a seregem azon katonáit, kik állták a sarat, jutalomban részesíteni. A többiek itt maradnak a felszínen, ha Ash-nek szüksége lenne rájuk.




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Okt. 06, 2016 11:35 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Ahogy neki állok mosdatni a férfit, látom érdeklődő tekintetét, majd az apró, bujkáló mosolyt a szája sarkában, mikor rájön, mit is csinálok. Úgy tűnik, tetszik neki a dolog, érzem, hogy szinte ellazul, légzése egyenletes és nyugodt lesz. Ezt látva bátran folytatom a dolgot, közben gondolataimba is elmerülök. Úgy tűnik, akarjuk, vagy sem, bizonyos szinten kialakult közöttünk valami. Nem mondanám kapcsolatnak, habár sejtem, hogy az irány, amerre haladunk, oda vezet. Bele gondolok abba, hogy ez hogyan fog ránk, de leginkább munkánkra kihatni és folyamatosan az jut eszembe, hogy a férfi feláldozta volna magát értem. Az a gondolat, amely utána következik, a legkevésbé sem tetszik. A törődés és gondoskodás bizonyos félelmet is belénk ültet. Emiatt rohant a segítségemre, s én emiatt nem hagytam meghalni. Ez pedig azt is jelentheti, hogy nem tudjuk elvégzni a feladatainkat... Mi volna akkor, ha egyikünket felkellene áldozni a cél érdekében..?  Vagy ha fogságba esünk és a másik halálával fenyegetnek? Amellett, hogy erősítjük egymást, így válunk egymás gyengeségévé. Háború pedig emiatt nézi le ezeket az érzéseket. Nem akartam most rá gondolni.
Élvezni akarom az újdonság varázsát, azt, hogy úgy érhetek hozzá, ahogy előtte soha. Kezeim megtalalják arcát, mire rám pillant barna szemeivel. Az apró csók után, amit adok, ajkára egy mosoly kúszik én pedig haloványan viszonozom ezt. Ezután megszólal és én csak egyetérteni tudok vele. Az előbb is majdnem elaludtam, szinte biztos, hogy amint vízszintesbe kerülök, elfog nyomni az álom. Figyelem, ahogy felülve ad homlokomra egy csókot, majd felkel. Némán nézem, ahogy testén vízcseppek százai indulnak meg lefelé. Lassan felkelek, ám mielőtt kiléphetnék a kádból, ő már fogja is a törülközőt és vesz ki belőle. Kedves tőle, hogy így óv, noha már jobban vagyok annyira, hogy megálljak a lábamon és sétáljak. Egy halvány mosollyal figyelem, miként törölget át, aztán amint rám teríti a törülközőt, magamra csavarom a hónom alatt. Kifelé indulnék, de egy pillanatra megtorpanok, ahogy premier planba meglátom meztelen testét. Ismét megjegyzem magamban, hogy a látvány kedvemre való, majd kilépek ágyamhoz. Alig egy pillanat múlva a férfi is megjelenik, kérdése kettős érzéseket kelt bennem.
- Szeretném, ha maradnál, de nem tudom, mit gondolnának erről mások. Egyelőre nem szeretném, ha kitudódna ez a halovány viszony, amely kettőnk között van. Addig nem, amíg Háború az uralmam alá nem kerül, mert addig csak olyan volna, mintha önként hajtanám fejem a guillotine pengéje alá. - mondom, majd halkan sóhajtok. Jó volna vele maradni, mellette pihenni, hiszen biztonságot nyújt, és így biztosan kétszer olyan könnyen tudnék gyógyulni is. Azonban nem tudom, milyen indokkal tarthatnám itt, már ez a csendben együtt töltött óra, másfél.óra is feltűnő lehet másoknak. Nem tudom, hogy a vágyaim kövessem, vagy a józan eszem. Kissé mintha megrészegítene a szabadság. A férfire nézek, hátha van ötlete.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Okt. 06, 2016 10:20 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next





to Ashtaroth

What know...?

Ezúttal a nő burkolózik némaságba, én pedig nem zavarom meg ebben. Ismét nekem dől, ami nyugodtsággal övez, szeretném őt a közelemben tudni. Most annyi is elég számomra, hogy érinthetem, együtt pihenhetek vele. Erre a gondolatra Kéj gunyoros nevetésben tör ki, én pedig, hogy a nő ne lássa, megforgatom szemeimet. Kár lenne tagadni, mennyire kívánom, de pár száz éve már hatással van rám ilyen szinten, ezért nem is meglepő. Most az egészsége a fontos, bár a gondolat, mit fogok tenni vele utána, izgalommal tölt el. Már nem lenne hely, ahova el tudna előlem és Kéj elől bújni. Amint lovával elintézik az ügyes-bajos dolgaikat, napokig nem fogom lakrészemből kiengedni.
Szembe fordul velem, a szivacsért nyúl, rajtam pedig eluralkodik a kíváncsiság. Minden mozdulatát szememmel követem. Olyan kissé, mintha azt utánozná le, hogyan bánok én vele, tekintete kis zavartságról árulkodik és pedig mikor felismerem a helyzetet, minden erőmmel azon vagyok, hogy ne mosolyodjak el. Szemeimből ennek ellenére ez sugárzik, arcvonásaim pedig háláról adnak tanúbizonyságot. Nem tudom, kinek intézzek köszönetet, hogy itt ülhetek vele és megélhetem ezeket a pillanatokat, még ha a jövő nem is tiszta teljesen. Nem szokásom a negatív végkimenetelekbe lovalnom magamat, általában pozitív életszemlélet jellemez. Akármi is lesz köztünk, csak hálás lehetek azért, hogy ezek mind megtörténtek közöttünk. Másrészről küzdeni mindig lehet. Ha valamire elsőként nemleges választ kapunk, nem kell feltétlen belenyugodnunk.
Egészen elmerülök kényeztetésében, jóleső érzés járja át minden porcikámat, mintha csak nem is démon lennék, nyugalom áraszt el, ami temperamentumomból kifolyólag nem jellemző rám. Főleg régebben, a nő közelében nem volt, de most, mintha nem is vágynék semmi másra. Szemeimet lehunytam és akkor nyitom csak ki őket, mikor arcomhoz ér és végigsimít ujjaival rajta. Látok valamit a szemében, némi habozást, mintha készülne valamire. Végül közelebb hajol és lop tőlem egy apró csókot, mire már muszáj elmosolyodnom.
- Pihenned kell Ash. -
Szólalok meg halkan. Bármennyire jóleső is minden mozdulat, mit felém intéz, sérült és fáradt. Hamarosan vissza kell térnie neki is feladataihoz, kötelez minket a Lucifert való szolgálat, erre pedig készen kell állnunk.
Felülök, s még mielőtt kiszállnék a kádból, homlokára a tisztelet jeleként nyomok egy csókot. Felállok, majd kilépek és az első törülközővel mi kezem ügyébe akad, a még kádban álló nőt körbeölelem, sebére figyelve óvatosan kiemelem őt majd kissé áttörölgetve testét ráterítem. Egy másikkal magamat is áttörlöm, majd ágyékom felett derekamra csavarom a törülközőt és a nőre nézek.
- Szeretnéd, hogy magadra hagyjalak? -
Kérdem tőle, mert zavarni sem szeretném, amennyiben gondolataiban szeretne elmerülni, de ha kell, addig vigyázom álmát amíg teljesen fel nem épül.




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szer. Okt. 05, 2016 4:21 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Az a pár perc, amíg csendben üldögélünk, egészen hosszúnak tűnik. Szinte félálomba merülök, mert hiába a merengés, a forró víz, a jelenléte megnyugtat annyira, hogy ellazuljak, s szinte el is aludjak. Arra térek magamhoz, hogy közelebb kúszik, finoman hozzá ér hátamhoz, szuszogását meghallom fülem mellett. Ekkor az eddigi kétségek, hogy érintésemmel kellemetlenséget okozok neki, eltűnnek, úgy hogy bátran dőlök neki óvatosan. Nem kívánom sebét felsérteni, noha neki már nincs sok hátra, hogy teljesen begyógyuljon. Én magamra pillantva látom, hogy az éjszaka alatt talán el is fog tűnni végre. Amikor kezemért nyúl, érdeklődően figyelem ahogy tisztogatni kezd. Mozdulatai finomak, óvatosak, a törődés egyértelmű jele. Mikor fülembe suttog, akkor is csak kezeit figyelem, de közben ismét elgondolkodom, egészen addig, amíg el nem kezd mesélni saját érzéseiről és arról, hogyan jött rá arra, hogy szeret. Figyelmesen hallgatom, figyelmem csak egyszer terelődik el, mikor jobb kezemre térve azt is tisztogatni kezdi. Amint csuklómhoz ér, kezéért kapok és visszább húzom. A pecséttől és Háború próbálkozásától az a részem olyan, mintha merev görcsben lenne, forróbb is, mint maga a Pokol lángjai. Eddig sikerült kizárni a fájdalmat azzal, hogy másra koncentráltam, de ha most hozzáér... Amikor elengedi a szivacsot és átölel, ismét magamba mélyedek és felteszem a kérdést önmagamnak: Tudnék nélküle élni?
Borzasztó nehéz erre válaszolni. Ha csak a tegnap estéből indulunk ki, akkor tudom, hogy bármit megtennék azért, hogy megmentsem, még ha ezzel gyengének tűnök más katonák szemében is. És ha nem tudtam volna megmenteni? Valószínűleg olyan fájdalommal és csillapíthatatlan vérvággyal éltem volna tovább, amelyet még senki nem látott tőlem. Ha bele gondolok abba az őrjítő érzésbe, gondolatba, talán a sajátjaimra is rátámadtam volna, egészen addig, amíg meg nem öltek volna.
Talán ez egy és ugyan azt jelenti..? Az őrület a halálig a mérlegen megfelelne a "nem tudok nélküled élnivel"? Nekem valahogy úgy tűnik. De én is talán csak azért maradnék életben amíg lehet, mert Háború miatt az életösztön hatalmas bennem. Ez olyan dolog, amely hozzám tartozik, hiszen egy csatában mindenki az életéért küzd. Nem tudom, hogy feleljek-e erre valamit. Talán jobb is, ha most inkább csak elgondolkodom ezen, emésztem, még mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonok le. Pár másodpercig még karjai közt pihenek, aztán az jut eszembe, hogy viszonozni akarom a kedvességet, megmutatni, hogy én is legalább annyira -próbálok- törődni a férfivel, mint ő velem. Kezeit lefejtem magamról, aztán felkelek, de csak addig, míg vele szembe térdre nem helyezkedem. A mögöttem úszkáló szivacsért nyúlok, aztán ahogy ő tette eddig, beszappanozom. Talán kissé rákoncentrálva kezdem én is először az ő kezét és karját mosni, szinte "leutánozva" a mozdulatokat, amelyeket ő alkalmazott. Lehet, hogy ki fog nevetni emiatt, de nálam ez egy tanulási folyamat. A diák a tanártól, a segéd a mestertől, a katona a kiképzőtől, én pedig tőle tanulok. Próbálok gyengéd lenni, mint ahogy ő volt hozzám, de a kezem többször markolt kardot, mint simított végig valamin, vagy valakin. Néha felpillantok kezeimről arcára, csak hogy lássam véleményét, tudjam, hogy nem okozom fájdalmat, kellemes neki. Egyik karja után a másik következik, aztán kissé bizonytalanul, de neki állok a mellkasát és vállait is mosni. Bizonytalanságom inkább az szüli, hogy ezt nem "leshettem el" tőle, bár aztán arra gondolok, hogy ez is csak olyan bőrfelület, mint bármelyik, kár tőle félni. Sebére kifejezetten vigyázok és kerülöm, noha mozdulataim a környékén lelassulnak, amint felrémlenek bennem megsérülésének emlékei. Arcára pillantok, kicsit fürkészem, még mielőtt letenném a szivacsot és vizes kézzel áttörölném, simítanám. Most jövök csak rá, hogy igazából sosem érintettem még így meg az arcát, csak az öklömmel. A fejemet kissé oldalra billentve, szinte kíváncsi tekintettel érintem meg ujjbegyeimmel homlokát, simítok le halántékán. Másik kezemmel együtt fedezem fel az arccsontot, majd lejjebb a széles, szögletes állkapcsot és állat. Érintésem tovább kúszik az ajkára, majd ahogy figyelem, ismét vágyat érezzek arra, hogy sajátommal érintsem. Halványan elmosolyodom, mivel most nincs Háború, hogy megakadályozzon, kezeimmel vállára simítva hajolok oda egy apró, röpke csókért. Nem tudom miért, de öröm és büszkeség tölt el, hogy megtettem ezt a lépést, még ha rövid is volt.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Okt. 05, 2016 2:00 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next





to Ashtaroth

What know...?

Beletelik pár percbe, míg képes vagyok tisztán látni és legszívesebben addig csapdosnám Kéj ajtaját, míg azon kilógó keze és lába tőből le nem szakad. Harag kapva kapna az alkalmon, hogy felszínre törhessen a Kéj iránt érzett dühöm által, de őt is bezárom. Bensőm üvölt velük, amiért öt percig nem bírnak nyugton maradni, ők pedig leszidott kutyák módjára csendesednek el, szégyellik magukat. Most komolyan, legalább annyi nyugtot hagyjanak nekem, hogy ne bonyolítsam tovább Ashtaroth-al az amúgy is végeláthatatlannak tűnő helyzetet. Sérültek, fáradtak, zavartak vagyunk. Nincs szükségünk rájuk, ahogyan Háborúra sem.
Látom a bizonytalanságot a nő arcán, mielőtt elfordulna tőlem és ezúttal nem dől vissza, nem akar hozzám érni. Kissé én is felülök és elgondolkodom rajta, hogy bocsánatot kérjek-e tőle, de rájövök, nincsen miért. Nem azért kívánom őt, mert Kéj ezt diktálja, hanem azért jön elő, mert kívánom őt. Az ok és okozat iránya nem mindegy és ezért nem akarok szabadkozni. Ismét szappanért és szivacsért nyúlok és a kettő elegyéből alkotott habos eszközzel kezdem őt ismét mosni. Közel csúszok hozzá, hogy lábaim között pihenjen, férfiasságom Kéj elzárásával megnyugodott, így nem zavarhatja őt annyira az érintés. Mellkasomat hátának nyomom kissé, de csak annyira, hogy érezze jelenlétem és karjáért nyúlva kezdem el tisztítani a felületet, próbálom oldani a feszültséget. Arcom válla fölött tartom.
- Nem akarom én megmondani, mit érzel Ash. Nem tehetek ilyesmit. -
Súgom fülébe, egyelőre az előbb történteket nem hozom fel, nem akarom, hogy még feszültebb legyen. Tudnia kell, hogy nem kínoz, ha rajtam múlna, nem mászok rá amíg teljesen fel nem épül, nem célom elvenni olyasmit, amit nem tud most megadni. Az iránta érzett vágyamnak nem irányítója Kéj, nem ő mondja meg mikor mi fog történni, de előtörhet, ha gondolataim picit is elkalandoznak és én nem fókuszálok eléggé.
Eszembe jut valami, talán ezzel segíthetnék neki kicsit jobban megérteni önmagát. Valóban nem lenne fair tőlem, ha egy ismeretlen érzést csak azért hitetnék el vele, mert ő nem érti.
- Én már akkor tudtam, mit érzek irántad, mikor meg akartál ölni. -
Igyekszem ezt olyan hangsúllyal mondani, amivel nem emelem ki a mondat végét, mert szemrehányás nincsen bennem nem hibáztatom őt.
- Azelőtt megtehetted volna, még csak nem is haragudtam volna. Úgy fogtam volna fel, hogy erősebbnek gondolsz magadnál, még növelte is volna az egómat. -
Közben bevizezem a szivacsot és átnedvesítem a szappannal, hogy másik karját is megtisztíthassam. Nem feltétlenül piszkos, de foglalkozni, törődni akarok vele. Testileg és lelkileg.
- Viszont elárulva éreztem magamat. Csalódott voltam és bármit megtettem volna, hogy ne így legyen. Azt akartam, hogy tisztelj, férfit láss bennem. Aztán ott volt az, mikor kivédtem a dárdát. Ott már szabályosan rettegtem, hogy soha nem ölelhetlek vagy csókolhatlak már. Őrült módjára rohantam érted, mert előbb haltam volna meg, mintsem, hogy nélküled éljek tovább... -
Egy pillanatra elhallgatok, majd kezeimet a vízbe eresztve ölelem őt át hasánál, államat vállára engedve. A szivacsot elengedem, mire az nem messze tőlünk feljön a víz felszínére.
- Számomra ez az jelenti, hogy nincs olyan világ, melyben nélküled akarnék létezni. -




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szer. Okt. 05, 2016 1:09 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Ahogy hátra fordulok, Asmodeus vigyorgó arcával találom szembe magamat. Kissé értetlenül figyelem, nem tudom, hogy ezt minek vegyem. Számomra fontos és komoly ez a téma, ő pedig vidorkodik rajta. Miért örömteli neki ez? Vagy a szavaim..? Kérdésemre azt mondja, hogy nem tudja, vissza kérdez én pedig továbbra is tanácstalanul figyelem. Hisz épp most mondtam, hogy fogalmam sincs róla meg az érzésekről se. Aztán végül elmondja, hogy ez egy megfoghatatlan dolog, amely mindenkinél más. Kicsit elbizonytalanodom. Akkor honnan fogom tudni, hogy az, amit érzek, az e amire gondolok?  Úgy tűnik egyelőre sehogy. Kicsit magam elé meredek, s kezdek bele törődni abba, hogy talán soha nem leszek biztos benne. De nem baj, ha nem is tudom megnevezni, hogy mi ez, attól még nem hagyom elveszni a hozzá tartozó vágyakat és érzéseket. A férfire pillantok újra és látom, hogy mintha kissé messze járna, vagy legalábbis tekintete, amellyel figyel, erre utal. Aztán felemeli a kezét és arcomra simít vele. Kicsit megrebben a szemem, mert az érintés után ujjai tovább simulnak tarkómra és kicsit közelebb kezd húzni magához, miközben ő is közelebb hajol.
Már ekkor tudom, hogy mit szeretne, és nem tolom el. Amikor a pihenőnél homlokát az enyémnek támasztotta, nekem is megfordult a fejemben ez az apró mozdulat, de akkor Háború is felszínen volt még, s visszatartott. Amikor forró ajka az enyémhez ér...én nem is tudom körbe írni az érzést, de egyértelműen kellemes. Nem birtokló, nem követelő, de érzem rajta a vágyakat. Szokatlan úgy visszacsókolni, hogy ezúttal a vágyak miatt teszem. Azért, mert érezni akarom őt, és mindazt, amelyet ezzel az apró gesztussal nyújt. Ahogy kissé hevessé válik, Kéj energiáját érzem meg magamon, mint egy gyors simítást a bőrömön. A csókba sóhajtok, majd figyelem, ahogy hátra dől. Szavai után elbizonytalanodom ismét. Nem akarok neki gondot okozni, húzni az agyát, vagy ilyesmi. A közelségét és biztonságát vágytam. Talán túl messzire mentem? Kínozni végképp nem akarom. Előre fordulok ismét és inkább nem dőlök neki a férfinek. Nem akarom, hogy Kéj eluralkodjon rajta, még ha a fejemben meg is fordul, milyen volna ismét, ezúttal nem Háború, hanem Ashtarothként vele lenni. Testem nem bírná, ehhez kétség sem fér. Vállammal a kád szélének dőlök és fejemet a falnak támasztom.
- Ne haragudj. Nem kívánlak kínozni. - mondom halkan, miközben behunyom a szemem. Tudom, hogy kíván, de ő is tudja, hogy most nem megfelelő. Fáradtnak érzem magam és ez a sok kétség, gondolkodás sem pihentet, vagy kapcsol ki.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Okt. 05, 2016 12:25 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next





to Ashtaroth

What know...?

Igyekszem minden szavát szentírás módjára kőbe vésni, hogy elmémbe égve meg tudjam jegyezni és át is tudjam érezni. Amíg nem fordul velem szemben, folyamatosan vigyorgok. Semmi más nem jut eszembe, csak hogy Háború nélkül mennyire tiszta lelke van a nőnek és mennyire óvatosan próbálja körbejárni az ismeretlent. Csak azért nem nevetek, nehogy félreértse, hisz nem kinevetném vele. Kifejezetten tetszik, amit mond.
Ha nem róla lenne szó szavai alapján bátran kijelenteném, hogy szerelmes. De amilyen egyszerűnek gondolja magát, éppen annyira bonyolult, ezért nem merném lefogadni biztosan. Még is élvezettel hallgatom, ahogy formálni próbálja a szavakat. Az életben, teljesen mindegy, kik vagyunk, ez mindig a legnehezebb dolog. Szavakba önteni érzéseinket, főleg olyankor, mikor mi magunk sem tudjuk, hányadán állunk velük.
Szembe fordul velem, tekintetem pedig megakad ezúttal ajkain, nem szemein. Nézem, ahogy formálja vele a szavakat és ugyan igyekszem nem mutatni, de bármit megadnék érte, hogy újra érezzem ízüket. De most nem szabad erre koncentrálnom és nem lehet kifogás az, hogy férfi vagyok, vágyakkal. Most segítenem kell neki.
Elvigyorodom és szemein felszöknek tekintetére.
- Nem is tudom... szerinted? -
Próbálom kissé húzni az agyát, de megállom, hogy elnevessem magam. Csak szeretetből villanyoz fel ennyire értetlensége és nem akarom, hogy azt higgye, esetleg kigúnyolom, vagy nem értem őt meg. Évezredek óta nézem és pár száz éve várom, hogy történjen valamiféle változás nála és felnyissa a szemét. Ha valaki megérti őt, akkor az én vagyok.
- Erre nem tudok válaszolni Ash. Mindenki másként éli meg. Elég megfoghatatlan az egész... -
Súgom neki végül, majd arcához érve, ujjaim egy részét tarkójára csúsztatva húzom kissé közelebb, hogy végre lophassak egy csókot tőle. Azóta nem volt ehhez szerencsém, mióta odaadta magát nekem. A csókra Kéj mindent megtesz azért, hogy kiszabaduljon a szobából, végül zárt ajtón keresztül is egy keze és egy lába is kint van már, enyhe energiahullám szalad végig rajtam és a nőn is, csókom kissé erőszakosabb lesz, mintha csak vámpírként megéreztem volna a vér ízét.
Hirtelen dőlök vissza a kád széléhez, zilálva próbálom összeszedni magam, hogy ne támadjam őt le, persze tekintetem és férfiasságom másról árulkodik.
- Megőrjítesz Ash... -
Nyögöm elbódultan, de igyekszem észhez térni és koncentrálni, talán pár perc, amíg képes leszek az elbódult, Kéj okozta ködöt kitisztítani az elmémből.




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szer. Okt. 05, 2016 11:43 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Szavaimra végre sikerül kicsikarni belőle valamit, hangja kellemesen búg a fülemben. Be nem fejezett mondatom után érdeklődik, én pedig egy kis csendbe burkolózva elmerengek, hogyan is fejezzem ki a gondolataimat. Az érzelmek világára gondolok, arra, hogy egyedül elvesznék ezen a háborgó, vad tengeren. Eddig csak egy nyugodt szárazföldön álltam és úgy néztem ezeket, mint a legidegenebb, legtávolabbi dolgot. De a férfi beterelt egy hajóba és erre a tengerre küldött, amivel -most már- nincs gondom...ha nem egyedül megyek. Mire eljutnék addig, hogy feleljek, újabb kérdést tesz fel. Most érzem csak, hogy finoman magához szorít. Ismét magamba merengek, hogy a választ összeszedhessem magamban.
- Azt mondtad, próbáljak bízni benned, és én a kezedbe adom magam. Szeretném, ha segítenél. Nélküled bizonyosan csak összezavarodnék, ahogy eddig.- valaszolom meg egyelőre csak az első kérdését, aztán kicsit csendben maradok.
Elgondolkodom, hogy mit érzek jelenleg, és halkan sóhajtva kinyitom eddig csukott szemeim.
- Én... Nem tudom biztosan. Vágyat érzek. Arra, hogy halljam a hangod, hogy a közelemben tartsalak, vágyom a gyógyulásodra, az tapintásodra, legyen az akár verekedés vagy egy futó érintés. Haragszom is, amiért ügyetlen és gyenge voltam, emiatt sérülést szenvedtél. Haragszom Háborúra, mert ezektől a vágyaktól megakar fosztani. Aggódom, hogy a harcom vele kiderül és megfosztanak mindentől. Aggódom még sok mindenen, de most éppen örülök, hogy itt vagy. - mondom halkan, szinte suttogva, mintha csak attól tartanék, hogy a falnak is füle van. Ennek ellenére kimondtam mindent, ami bennem van, majd óvatosan, hogy a sebeimnek ne ártsak, kicsit felülök és felé fordulok, hogy rá nézhessek.
- Kötődőm hozzád. Ez volna a szerelem..?- kérdezem kissé homlok ráncolva. Az igazság az, hogy hiába vagyok több ezer éves, soha nem foglalkoztam az érzésekkel, főleg ezzel. Mindig tudomásul vettem, hogy valaki valaki asszonya, férje, de ezek számomra semmit nem jelentettek. Az egyetlen, amit tudtam róla, hogy az emberek képesek háborút is indítani emiatt. Ezért kihasználtam, de csak közvetetten. Mindig szolgákat, katonákat küldtem a dolgok intézésére, szóval jó magam a közelébe nem kerültem sem a szerelmeseknek, sem az érzelemnek. Nem volt alkalmam megérteni, hogy mit vált ki, miért jó és miért rossz. Remélem, hogy a férfi választ tud erre adni.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Okt. 05, 2016 10:53 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next





to Ashtaroth

What know...?

Egy ideig némán ölelkezünk és hogy őszinte legyek, egyáltalán nem bánom. Valahol biztosan segítenének rajtunk a szavak, de azt is gondolom, kell idő amíg meg tudjuk emészteni a történteket. Ezért sem fecsérlem az időmet szavakra. Ehhez még a fáradtság is hozzájárul kissé, bár a nővel a karjaimban nem tudnék most elaludni. Teste jobban odavan, mint a sajátom és ez is az én hibám... Saját sebem és Háború miatt is. Vigyázni akarok rá, ezért hiába a fáradtság, ritkán vagyok ennyire éber, mint most.
Szemeim akkor nyílnak ki, mikor Ash elkezd hozzám beszélni. Összeráncolom homlokomat, mikor belekezd, mert először nem értem, miért hozza fel a lovát. Mire mondandója végére ér, elmosolyodom és karommal, mely az övén pihen, szorosabban ölelem őt, de nem fájdalmasan. Szavai hatására újabb gondolatok ostromolnak, de kivételesen jólesőek.
Mondatát nem fejezi be, én pedig nem kímélem, tudni szeretném, pontosan mire gondol, mit szeretne tőlem. Furcsa érzés őt ilyennek látni, de annál elégedettebb vagyok. Mintha hiányzott volna eddig valami, ami most végre itt van, még ha nem is egészen tiszta ennek a dolognak a szándéka. Halkan, dörmögő hangommal töröm meg a csendet.
- Minek örülnél? -
Szeretném, ha ő maga fejezné be a mondatot, különben el sem hiszem, hogy kezdeményezett egy ilyen jellegű dolgot. A lovát és magát Háborút betörni nagy vállalkozás, nem egyszer szembesültem erejével már, még én magam sem húznék vele ismét újat, ha nem muszáj. Végtére is az életemet akarta. Csatában remek partnerek vagyunk, de úgy tűnik, magánéletben nem akar a közelében sem tudni. Nem is lehet ő mindig elzárva, egyszerűen ugyan olyan szolgát kell belőle faragni, mint minden más démonnak. Mi is megérdemeljük egymást, ha arról van szó. Hiszek benne, hogy Ash képes véghez vinni a feladatot, Háborúnak túl sok ideig adott teret és kezébe az irányítást.
- Mit érzel Ash? -
Bátorkodom rákérdezni érzéseire, talán már nem annyira idegenek neki és tudja is értelmezni őket. Ha pedig csak hebeg és habog, akkor igyekszem segíteni neki megtalálni a megfelelő utat. Nem fogom ezzel a sok szarsággal magára hagyni.




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Kedd Okt. 04, 2016 4:00 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Nem válaszol, nem akar beszélgetni, én pedig halkan sóhajtok, orromon át kifújva a levegőt. Mibe keveredtünk...  Valahogy olyan gondolatok sejlenek fel bennem, hogy érdemes-e ilyesmiért küzdeni. Hiszen semmi jó nem származott eddig abból, hogy egymás felé léptünk.. Noha még mindig elég távol állunk egymástól, hiába a közeledés. Én Háborúval, ő pedig láthatóan önmagával küzd, ezek pedig egyelőre egészen biztos szét fognak minket választani. Meg kell tanulnom kezelni az erőmet. Megzabolázni.
Mintha fény gyúlt volna az elmémben, rájövök valamire. Háború igazából Iumentum, aki azért hallgat rám, mert egy része bennem van. Lezárt erővel biztosan nem engedne felszállni a hátára, ha csak nem töröm be, ahogy azt a vadlovaknál szokás. Már el is tervezgetem magamban, hogy felépülésem után bizony ilyen próba elé kell állítanom magamat. Meg kell törnöm a csatamén akaratát, amely nem lesz könnyű, és a ló vadságát tekintve sejtem, hogy minden testi és lelki erőmre szükségem lesz. De ez lesz a megoldás, érzem. Szinte elkap valamiféle izgalom, hogy rájöttem, mikor megérzem, hogy a férfi hozzám ér, s beül a kádba. Eddig fel sem tűnt, hogy már nem érinti hátam, vagy vetkőzik, annyira lefoglaltak a gondolataim.
Aprót sóhajtok, mikor egy pillanatra megérzem Kéj energiáit, amint átkarol és hátra dől velem, de a testem fáradt lenne jelenleg bármihez is, még ha elmém szabadon is szárnyal és tervezget. Lassan dőlök neki a férfinek, fejemet a vállára hajtom. Furcsa, szokatlan érintés ez, de megnyugtat. Biztonságban érzem magam, be is hunyom a szemem, majd elmosolyodom halványan, szinte diadalittasan. Nem iszom előre a medve bőrére, de ha már tudom, mit kell tenni, az félsiker.
- Amint felépültem, betöröm Iumentumot, hagyományos módszerekkel. Aztán ha letörtem Háború szarvát, örülnék neki... ha... - szólalok meg egészen halkan -még ha tudom, hogy a férfi nem is akar beszélgetni-, bár itt megakadok. Nem tudom, hogyan fejezzem be a mondatot. Örülnék ha bevezetne a világába? Vagy ehhez hasonló hülyeségek jutnak az eszembe. Annyira távol áll még tőlem ez a dolog, hogy inkább csendben maradok és hallgatni kezdem szuszogását. Úgy érzem, így most el tudnék aludni, s ha sokáig így maradunk, egészen biztos el is fogok, de mindenképpen el akartam neki mondani, hogy tudom, miként oldjam meg a helyzetet. És meg is fogom oldani.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Okt. 04, 2016 3:30 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next





to Ashtaroth

What know...?

Egészen belefeledkezem abba, hogy lemossam a nőről a hátára tapadt koszt, mikor is a kettőnk között uralkodó csend megtörik és hallhatom hangját... Még sosem realizálódott benne, de ha nem Háború utasít, egészen kellemes hangja van, mi bőrömet bizsergeti. Kérdésére továbbra is némaságba burkolózom, mert nem vagyok benne biztos, mit szeretnék én és mi volna okos. Ha egy forró kád vízbe csatlakozom álmaim nőjéhez, hát...
Végül válasz nélkül cselekszem. Felállok a kád mellől, hogy levegyem magamról koszos ruhadarabjaimat. El sem pakolom őket, a kád mellett hagyom mindet a kövön. Leoldom már egészen gyógyult sebemről a fölösleges kötést és egy pillanatra habozok, ahogy Kéj ismét visító dögmadár hangját hallatja a fülemben. Ilyen jellegű közelségnél nehéz lesz visszatartani őt, de ha a nő el tudja zárni magában Háborút, akkor Kéjnek is azt kell tennie, amit én szeretnék. Mikor rájön, hogy visítása mit sem ér és én nem engedem útjára energiáit, értetlenül megáll és vakargatja a fejét. Máskor, ha meztelen női testet láthatott szemeimen át, tudta, mi fog következni, ezért ez a terep neki is új. Sosem voltam még ennyire úriember. Kéj kiölti rám nyelvét, mikor már képes feldolgozni a miérteket és duzzogva, törökülésbe vágva magát figyel. Ő sem hülye, ha most nem is kapja meg amit akar, végül mindig megkapja. Egy kis türelmet ő is tanulhat.
A kád felé fordulva végül belépek a nő mellé. Beleülök a forró vízbe és mintha átfagyogtt csontjaim hirtelen életre kelnének. Kéj kapva kap az alkalmon és amíg arra ügyelek, hogy a nőt nekem háttal karjaimba fonjam és félig-meddig elfeküdjek vele, Kéj sunyi módon energiahullámot bocsát ki a testemből, mire én csak lehunyom a szemem. Egyértelműen átjárja a forróság köztünk a levegőt, bensőm pedig vadul pofozgatja, hogy ugyan térjen már magához, ez nem az az alkalom. Úgy cseszem rá szobája ajtaját, hogy csak úgy porzik.
Továbbra sem szólalok meg, vagy adok választ a nő kérdésére, miszerint marcangolom-e önmagam. Erre azt hiszem egyértelmű a válasz. Ideig-óráig elzárhatja magában Háborút és akkor lehet, hogy közeledne hozzám, de mikor tényleges harcra kerül a sor, akkor Háború a felszínre törve ismét ellenem fordítja majd. Legalábbis ilyen gondolatok cikáznak fejemben és ez legalább segít abban, hogy Kéj is csöndben maradjon és nyugodtan tudjak lenni a nővel. Fejemet a kád szélének döntöm, egyik kezemmel bele is kapaszkodom, másikat pedig a nő karján pihentetem. Szemeimet lehunyom és ha csak nem szólít meg, aktívan pihenek. Elaludni már csak azért sem mernék, mert amint nincs kontrollom testem felett, Kéj még a felszínre törne és nem bírnék magammal. Így is elég nehezen megy.




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Kedd Okt. 04, 2016 3:06 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Asmodeus néma bólintással válaszol, mire kissé megkönnyebbülten fekszem tovább. Innentől nem is szól hozzám, pedig örülnék neki. Nem tudom miért, de jól esne mély, dörmögős hangját hallanom. Ehelyett magamra hagy és én neki döntöm a fejemet az ágytámlának. Behunyva a szemem érzem, ahogy a fáradtság erőt vesz rajtam lassan, de aztán a furcsa hangok -a vízé és kutakodásé- felkeltik bennem a kíváncsiságot. Amint belép a szobába és felemel, már kezd bennem ki kristályosodni, hogy mit akar. Mozdulatai óvatosak és gyengédek, amelyen kissé meglepődöm és arcát fürkészve, némán hagyom, hogy átvigyen a fürdőbe. Kellemes illat, félhomály, szobát lassan ellepő gőz fogad. Azt hiszem, az emberek ilyesmire mondanák, hogy romantikus.
Amint a férfi lerak, szembesülök azzal, hogy feküdni jobb, mint ülni, de egy mukkot se szólok. Némán figyelem, ahogy kezet mos, majd elém guggol és neki áll levetkőztetni. Valahogy tudom, hogy zavarnia kellene a dolognak, de tudom, hogy semmilyen hátsó szándéka nincs, ez érezhető azon, hogy Kéj nincs jelen.. legalább is nem úgy, mint legutóbb. Amiben csak tudok, segítek: megemelem magam, hogy a nadrág lekerülhessen rólam, ingem levételében is segítek, noha egy-két fájdalmas nyögés ki is kúszik. Bal combomon, oldalalom egy-egy valamivel mélyebb vágás, jobb oldalalom a bordáimon két tenyérni véraláfutás és zúzódás, mellkasomon az átvállalt seb éktelenkedik. A többi kisebb vágás, mint a tenyeremen, vagy arcomon lévőt meg se említem, mert azokat nem is érzem, de a felsoroltak közül az utolsó kettő nehezíti meg leginkább az életemet. Csendben nézem, ahogy kerít magának valamit, amivel kitisztíthatja a sebeimet és amikor neki áll, szó nélkül tűröm. Ez a maró fájdalom semmi ahhoz képest, amit Háború okozott. Végül ismét felemel és óvatosan a kádba tesz, én pedig élvezetteljesen felsóhajtok a forró víztől. Szinte fáztam már. Amint elkezd tisztogatni, rájövök, hogy csendessége zavar.
- Remélem nem önmarcangolsz. - szólalok meg halkan és felpillantok rá vállam felett. - Csatlakozol? - kérdezem, hiszen ő rá is egyértelműen rá fér a fürdés. Legalább is azt hittem egészen eddig a pontig, hogy csupán ezért kérdezem, de az a gondolat is egészen vonzó, hogy mellettem legyen, a kád úgy is elég nagy kettőnknek. Kicsit olyan érzés kap el, mint mikor úton visszafelé, a pihenőnél magához húzott és az enyémnek döntötte a homlokát. Ahhoz hasonló érzések és vágyak kavarognak bennem. Háború nélkül nem nehéz ilyesmiken agyalni, és úgy hiszem, örülnék, ha ismét a közelembe lenne. Amint felfogom, hogy miken gondolkodom, kissé zavartan pillantok el róla, vissza magam elé a vízre.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Utcák
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: