☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Agramon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
32
☩ Reagok :
25
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :
Demon Powers
☩ Rang :
Második Ark-démon, avagy Lord
☩ Play by :
Colin O'Donoghue
☩ Pokol vagy menny? :
Kettőt tippelhetsz...

What a pleasure to keep in hand someone's fear.
The greatest power of all.
And when I show it to you, your worst nightmares...
That's the point where your own powers start fading away
and madness becomes your new god.


-- The Demon of Fear



Vas. Aug. 20, 2017 11:44 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next








Kyara & Agramon

 
"I can read your future, I can change it 'round some too! I look deep into your heart and soul, (...) make your wildest dreams come true..."

 
J
ó mélyen letüdőzöm New Orleans mocsaraktól bűzölgő levegőjét, hogy újabb egy hónapra felejtsem el a kérdést: miért is nem lakom én is Nagyurunkkal itt? Eehm... Ezt a nyirkos, nedves, lápszagú várost valahogy nem nekem találták ki. Oké, elhallgatnám én a jazzt minden utcasarkon, meg tiszteletemet tenném Marie Laveau sírjánál, ha már Odalent mutatott pár jó trükköt kártyákkal, csirkevérrel, meg voodoo babákkal, de... Mindezt is csak egy amolyan nyaralás keretein belül, ha már unom kicsit az én drága Poklom látványát. Bár, azt azért nehezen lehet, hiszen ott a helyem - a dohos, régi könyvek könyvek társaságában. Ide csak kiruccanok jelenteni Lucinak, kicsit körbenézek, aztán itt sem vagyok.
Úgy látom, valóban vannak dolgok, amiket még az idő és a háborúskodás sem pusztíthat el - ez a régi voodoo üzlet még mindig itt áll. Kissé romosan, betört üvegekkel, de áll. Fel is kapok egy cilinderféleséget, mikor is fura női hang üti meg a fülem. Mi a jó édes...?! Valaki nagyon bátornak hiszi magát, mintha csak a puncija helyére golyókat ragasztott volna a Nagy Rendszergazda... Nem mintha egy nő nem lehetne bátor és merész, deee mindegy, az most nem fontos. Bizonyára hatnékja van -amiben szíves örömest nyújtok segédfarkizééé, khm, segédkezet-, vagy egyszerűen csak részeg... Vagy be van szívva... De elég józannak hangzik, szóval inkább csak szimplán egy hülye picsa... Egy hülye félvér picsa! Háhh, itt a megoldás, azok mind ketyósak! Legalábbis tudtommal. Hála a Pokol kénköves menykűjének nincs gyerekem, nem is lesz soha a büdös életben, így nem tudhatom teljesen biztosra a dolgot. Hmph... Na jó, lássuk, kivel van dolgunk! Ha már a srácok nem túl lelkesek egy ilyen könnyű kis falat láttán, illetve hallatán, akkor kezembe veszem én az ügyet és szépen csendben elhallgattatom.

Fogok is egy pakli tarot kártyát az üzlet kirakatából (bár, ezek nem egészen a voodoo részei, de kit érdekel), és el is indulok a leányzó felé. Egymagam lépek elő a sötétből, nem sokkal messzebb tőle, jobbomat a falnak támasztom és kíváncsi kis vigyorral az ábrázatomon kezdem kavargatni a pakli kártyát a kezemben.
- Mi, unalmasak? Inkább te vagy az unalmas, drágaságom! Valami jobbat is kitalálhatnál annál, hogy azzal az éles izével ki akarsz belezni valakit. Azzal csak azt éred el, hogy a te beleidet dobják a mocsárban bujkáló aligátoroknak csemege gyanánt.
Egész csinos, sőt...! Mumusom éhesen csalinkázik elő, mint egy baljós árny, s teszi a légkört egy pár fokkal nyomasztóbbá. Nem mintha egy magam fajta rémálom, avagy félelem démon könnyen táplálkozni tudna egy ilyen eszelős bige nem létező reszketéséből, de talán a merészsége csupán a felszín, és mélyen, a rothadó emberi lelke mélyén, amit a démoni szülőjétől örökölt vére marcangol kis cafatokba, ott lappang az a bizonyos pánik és félelem, amit a Mumus képes előbányászni és elevenen felfalni.
Lassan körbepillantok.

- És még egyedül is vagy! Ejj-ejj... Nagy szerencse, hogy én akadtam előbb rád és nem más!
Mondom ezt én, kezeim közt a kártyalapokkal trükközve, mintha a legártatlanabb halhatatlan lennék ezen a planétán. Pedig korán sincs így. I'm the big bad wolf, szóval készülj Pirosszka, mert te leszel ma este a vacsorám! Hátha kicsit közelebbről is megismerhetem a fajtád... Hmm, vajon a laborkísérletek miféle eredményt mutatnának mágikus szinten? Túlélné vajon? Hát, ezt csak egyféleképpen tudhatom meg...
- Mit szólnál hozzá, ha jósolnék neked? A múltad, a jelened és a jövőd... És közben meg is ihatnánk valamit erre a szerencsés találkozásra.
Továbbra is csak vigyorgok, s fejemmel egy jazz kocsma felé bökök, miközben a kártyákat egy belső zsebembe teszem, és oldalra csúszott, kissé tépett cilinderem is helyre igazítom, benne a lilás színű tollal. Gyere, te kis csiga-biga... Majd én megmutatom, hogy kell kicsalni másokat a házukból!



Friends On The Other Side ⋮ Szavak száma: 595 ⋮ Outfit


Kyara Gilberung
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Félvér
☩ Posztok :
35
☩ Reagok :
31
☩ Rólam :

I accidentally did that, on purpose!
☩ Képességem :

☩ Play by :
Kaya Scodelario
☩ Pokol vagy menny? :
Ofc Hell



Szer. Júl. 05, 2017 12:32 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New city, new opportunity
A várostól nem messze robbant le az az átkozott csotrogány. Még szerencsém, hogy a semmi fényei az éjszakai alkonyban idevezettek az utcára.
Kissé nehéz napok állnak mögöttem. Habár, amikor elindultam a városból, mert "levegőváltozásra" volt szükségem, akkor nem gondoltam, hogy ilyen egyszerűen fogok tudni egy katonai járművet megszerezni. Napokig törtem a fejem, hogy miként csaklizzam el tőlük, de a megoldás sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb volt: találjon rá egy védtelen embertömegre egy szociopata angyal, robbantson ki káoszt, s miközben te is boldogan kiéled a gyilkolási hajlamaidat, a végén megkegyelmez neked a segítésért.
Oly ismerős a helyzet, mintha alig 15 éve átéltem volna, nem?
Annak az éjszakának minden emléke immár tisztán kirajzolódik előttem. Nem is másért jöttem ide. Elég sok minden miatt ideje volt már ellátogatnom eme városba.
A Démonok városába. A hely, ahova tartozom. Ahova tartoznom kellene. Mégis nyomorult emberi részemet miként ölhetném ki magamból? Persze az egyszerű utat tudom, de abban mi a buli? Kell a kihívás nekem.
Magam sem tudom, hogy mire számíthatok itt.
Az éjszaka védő leplet von körém és a város köré. Kezembe véres késem tartva sétálok az út közepén. Rövid nadrágomban érzem bőrömön az éjszaka hűs leheletét, miként végigcirógat lábamon. Könnyed toppom fölé egy kockás inget húztam, annak ujját is könyékig tűrtem fel. Lábam, kézfejem, mellkasom alvadt vértől piroslik. Az út elején fényes és szálló hajam megtelt az út porával, keveredve a rá fröccsenő vér mocskosságával. Szabad kezemmel túrok bele, egyszerre hátra is simítva azt.
Aztán csak félrehajtom a fejem.
- Csiga-biga gyere ki - kezdek bele halkan dallamos énekbe, egy ismert gyerekmondócskával. Kezembe közbe folyamatosan forgatom a késem. A ráragasztott szemekre szintén rátapadt a vér, habár próbáltam azt lekaparni róla - amennyire tudtam. - Ég a házad idekint, itt sem lesz jobb majd, de óvó késem vár rád - költöm át egy kissé. - Ha nem jössz ki megbánod... - folytatom aztán, figyelve a kietlen utcát, hátha valaki előmerészkedik.
Az a hír járja, hogy a város hemzseg a démonokba. Akkor hát hadd lássam mennyire is. Hogy provokálni akarok, oh hogyne akarnék. Ajkaimra galád mosoly húzódik.
- Isthenem, de unalmasak vagytok - hajtom hátra a fejem a fénylő csillagokat figyelve.

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
360
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Csüt. Okt. 06, 2016 7:45 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
184
☩ Reagok :
166
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell

Csüt. Okt. 06, 2016 3:45 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





to Ashtaroth

What know...?

Tekintetét fürkészem pár pillanatig, mikor is válaszol kérdésemre. Szavaiból kiérzem a kettősséget és valahol rám bízná a döntést, de mivel én neki akarok jót, ez elég egyértelművé válik. Az ő hírneve és rangja megkövetel tőlünk némi diszkréciót és ha senki nem is látta, mi történt most kettőnk között, biztosan susmorognak. Nem csak az emberi természet ilyen, katonák között a legjobb téma mindig a hadvezérük magánélete lehet. Így is két sereg hallgatta végig, ahogyan együtt voltunk és aztán összekapva otthagytam őt a pokolban. Csodálkozom, hogy nagyobb híre nem ment ezalatt a két hét alatt.
- Jobb lesz, ha magadra hagylak egy időre. Nem leszek messze. -
Döntöm el helyette is, mi lenne a legbölcsebb cselekedet, majd a törülközőt levetve ágyékomról visszasétálok a fürdőbe, hol magamra öltöm a csatától és angyalvértől mocskos ruhámat. New Orleans nem olyan nagy, mint sokan gondolnák, pár percen belül visszaérek hozzá, ha akarok. De meg fogja látni, hogy se a túlzott magány, se az állandó együttlét nem okoz kielégülést, elégedettséget. Meg kell találni a hangsúlyt. Arról nem is beszélve, hogy ezt az egészet tiszta fejjel, a másiktól távol át kell gondolnunk. És még ezen az oldalon játszik a tény is, hogy engem a kíváncsiság űz.. Hiányzom-e majd neki, hiányolná-e a jelenlétem, vagy csak a csatában történt heves indulatok miatt akar-e maga mellett tudni most.
Persze mindez okosnak tűnik, de a negatív oldalon szerepel megannyi lemondás. Szívesen pihennék én is a nővel, karjaimban tudva tudnék a legjobbat aludni most. Talán ő is gyorsabban gyógyulna, ám erre nem mernék száz százalékban lefogadni. Lehet Háború akkor fogja kicsit békén hagyni, vagy kevésbé ostromolni, ha távol tud végre tőle.
Minden gondolat ellenére határozottan veszem magamra ruháimat és sétálok vissza hozzá. Az egyetlen dolog, ami majd lent a katonáknak feltűnhet, az az, hogy mocskos bőrrel jöttem be és tisztán távozom. De ennyi pletyka azt mondom, nekik is jár. Látszólagos békeidőnkben, melyet néha az angyalok zavarnak meg, mint ahogyan tegnap is, eléggé unatkozhatnak. A tegnapi dicsőség is csak néhány katonámnak járt ki. Ők pedig már pihennek.
Visszalépkedek a még törülköző csavart, szépséges nőhöz és egy apró csókot lehelek ajkaira. Nem tudom, mit hoz majd számunkra a holnap, de néhány nap egymástól távol csak jót tehet.
- Tudod, hol találsz. -
Mondom, neki, majd kilépve szállásának szétbarmolt ajtaján már csak lépteimet hallhatja, amíg leérek a földszintre, végül kilépek a hűvös, őszi éjszakába. Arcom undorba torzul és ha a nő jól ismer, tudja, hová fogok most menni. Rajta kívül nem köt most semmi sem a földre és ha csak pár napra is, de palotámban, a pokol forróságában szeretnék gondolkodni és a seregem azon katonáit, kik állták a sarat, jutalomban részesíteni. A többiek itt maradnak a felszínen, ha Ash-nek szüksége lenne rájuk.




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
360
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Csüt. Okt. 06, 2016 11:35 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Ahogy neki állok mosdatni a férfit, látom érdeklődő tekintetét, majd az apró, bujkáló mosolyt a szája sarkában, mikor rájön, mit is csinálok. Úgy tűnik, tetszik neki a dolog, érzem, hogy szinte ellazul, légzése egyenletes és nyugodt lesz. Ezt látva bátran folytatom a dolgot, közben gondolataimba is elmerülök. Úgy tűnik, akarjuk, vagy sem, bizonyos szinten kialakult közöttünk valami. Nem mondanám kapcsolatnak, habár sejtem, hogy az irány, amerre haladunk, oda vezet. Bele gondolok abba, hogy ez hogyan fog ránk, de leginkább munkánkra kihatni és folyamatosan az jut eszembe, hogy a férfi feláldozta volna magát értem. Az a gondolat, amely utána következik, a legkevésbé sem tetszik. A törődés és gondoskodás bizonyos félelmet is belénk ültet. Emiatt rohant a segítségemre, s én emiatt nem hagytam meghalni. Ez pedig azt is jelentheti, hogy nem tudjuk elvégzni a feladatainkat... Mi volna akkor, ha egyikünket felkellene áldozni a cél érdekében..?  Vagy ha fogságba esünk és a másik halálával fenyegetnek? Amellett, hogy erősítjük egymást, így válunk egymás gyengeségévé. Háború pedig emiatt nézi le ezeket az érzéseket. Nem akartam most rá gondolni.
Élvezni akarom az újdonság varázsát, azt, hogy úgy érhetek hozzá, ahogy előtte soha. Kezeim megtalalják arcát, mire rám pillant barna szemeivel. Az apró csók után, amit adok, ajkára egy mosoly kúszik én pedig haloványan viszonozom ezt. Ezután megszólal és én csak egyetérteni tudok vele. Az előbb is majdnem elaludtam, szinte biztos, hogy amint vízszintesbe kerülök, elfog nyomni az álom. Figyelem, ahogy felülve ad homlokomra egy csókot, majd felkel. Némán nézem, ahogy testén vízcseppek százai indulnak meg lefelé. Lassan felkelek, ám mielőtt kiléphetnék a kádból, ő már fogja is a törülközőt és vesz ki belőle. Kedves tőle, hogy így óv, noha már jobban vagyok annyira, hogy megálljak a lábamon és sétáljak. Egy halvány mosollyal figyelem, miként törölget át, aztán amint rám teríti a törülközőt, magamra csavarom a hónom alatt. Kifelé indulnék, de egy pillanatra megtorpanok, ahogy premier planba meglátom meztelen testét. Ismét megjegyzem magamban, hogy a látvány kedvemre való, majd kilépek ágyamhoz. Alig egy pillanat múlva a férfi is megjelenik, kérdése kettős érzéseket kelt bennem.
- Szeretném, ha maradnál, de nem tudom, mit gondolnának erről mások. Egyelőre nem szeretném, ha kitudódna ez a halovány viszony, amely kettőnk között van. Addig nem, amíg Háború az uralmam alá nem kerül, mert addig csak olyan volna, mintha önként hajtanám fejem a guillotine pengéje alá. - mondom, majd halkan sóhajtok. Jó volna vele maradni, mellette pihenni, hiszen biztonságot nyújt, és így biztosan kétszer olyan könnyen tudnék gyógyulni is. Azonban nem tudom, milyen indokkal tarthatnám itt, már ez a csendben együtt töltött óra, másfél.óra is feltűnő lehet másoknak. Nem tudom, hogy a vágyaim kövessem, vagy a józan eszem. Kissé mintha megrészegítene a szabadság. A férfire nézek, hátha van ötlete.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
184
☩ Reagok :
166
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell

Csüt. Okt. 06, 2016 10:20 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





to Ashtaroth

What know...?

Ezúttal a nő burkolózik némaságba, én pedig nem zavarom meg ebben. Ismét nekem dől, ami nyugodtsággal övez, szeretném őt a közelemben tudni. Most annyi is elég számomra, hogy érinthetem, együtt pihenhetek vele. Erre a gondolatra Kéj gunyoros nevetésben tör ki, én pedig, hogy a nő ne lássa, megforgatom szemeimet. Kár lenne tagadni, mennyire kívánom, de pár száz éve már hatással van rám ilyen szinten, ezért nem is meglepő. Most az egészsége a fontos, bár a gondolat, mit fogok tenni vele utána, izgalommal tölt el. Már nem lenne hely, ahova el tudna előlem és Kéj elől bújni. Amint lovával elintézik az ügyes-bajos dolgaikat, napokig nem fogom lakrészemből kiengedni.
Szembe fordul velem, a szivacsért nyúl, rajtam pedig eluralkodik a kíváncsiság. Minden mozdulatát szememmel követem. Olyan kissé, mintha azt utánozná le, hogyan bánok én vele, tekintete kis zavartságról árulkodik és pedig mikor felismerem a helyzetet, minden erőmmel azon vagyok, hogy ne mosolyodjak el. Szemeimből ennek ellenére ez sugárzik, arcvonásaim pedig háláról adnak tanúbizonyságot. Nem tudom, kinek intézzek köszönetet, hogy itt ülhetek vele és megélhetem ezeket a pillanatokat, még ha a jövő nem is tiszta teljesen. Nem szokásom a negatív végkimenetelekbe lovalnom magamat, általában pozitív életszemlélet jellemez. Akármi is lesz köztünk, csak hálás lehetek azért, hogy ezek mind megtörténtek közöttünk. Másrészről küzdeni mindig lehet. Ha valamire elsőként nemleges választ kapunk, nem kell feltétlen belenyugodnunk.
Egészen elmerülök kényeztetésében, jóleső érzés járja át minden porcikámat, mintha csak nem is démon lennék, nyugalom áraszt el, ami temperamentumomból kifolyólag nem jellemző rám. Főleg régebben, a nő közelében nem volt, de most, mintha nem is vágynék semmi másra. Szemeimet lehunytam és akkor nyitom csak ki őket, mikor arcomhoz ér és végigsimít ujjaival rajta. Látok valamit a szemében, némi habozást, mintha készülne valamire. Végül közelebb hajol és lop tőlem egy apró csókot, mire már muszáj elmosolyodnom.
- Pihenned kell Ash. -
Szólalok meg halkan. Bármennyire jóleső is minden mozdulat, mit felém intéz, sérült és fáradt. Hamarosan vissza kell térnie neki is feladataihoz, kötelez minket a Lucifert való szolgálat, erre pedig készen kell állnunk.
Felülök, s még mielőtt kiszállnék a kádból, homlokára a tisztelet jeleként nyomok egy csókot. Felállok, majd kilépek és az első törülközővel mi kezem ügyébe akad, a még kádban álló nőt körbeölelem, sebére figyelve óvatosan kiemelem őt majd kissé áttörölgetve testét ráterítem. Egy másikkal magamat is áttörlöm, majd ágyékom felett derekamra csavarom a törülközőt és a nőre nézek.
- Szeretnéd, hogy magadra hagyjalak? -
Kérdem tőle, mert zavarni sem szeretném, amennyiben gondolataiban szeretne elmerülni, de ha kell, addig vigyázom álmát amíg teljesen fel nem épül.




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
360
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Szer. Okt. 05, 2016 4:21 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Az a pár perc, amíg csendben üldögélünk, egészen hosszúnak tűnik. Szinte félálomba merülök, mert hiába a merengés, a forró víz, a jelenléte megnyugtat annyira, hogy ellazuljak, s szinte el is aludjak. Arra térek magamhoz, hogy közelebb kúszik, finoman hozzá ér hátamhoz, szuszogását meghallom fülem mellett. Ekkor az eddigi kétségek, hogy érintésemmel kellemetlenséget okozok neki, eltűnnek, úgy hogy bátran dőlök neki óvatosan. Nem kívánom sebét felsérteni, noha neki már nincs sok hátra, hogy teljesen begyógyuljon. Én magamra pillantva látom, hogy az éjszaka alatt talán el is fog tűnni végre. Amikor kezemért nyúl, érdeklődően figyelem ahogy tisztogatni kezd. Mozdulatai finomak, óvatosak, a törődés egyértelmű jele. Mikor fülembe suttog, akkor is csak kezeit figyelem, de közben ismét elgondolkodom, egészen addig, amíg el nem kezd mesélni saját érzéseiről és arról, hogyan jött rá arra, hogy szeret. Figyelmesen hallgatom, figyelmem csak egyszer terelődik el, mikor jobb kezemre térve azt is tisztogatni kezdi. Amint csuklómhoz ér, kezéért kapok és visszább húzom. A pecséttől és Háború próbálkozásától az a részem olyan, mintha merev görcsben lenne, forróbb is, mint maga a Pokol lángjai. Eddig sikerült kizárni a fájdalmat azzal, hogy másra koncentráltam, de ha most hozzáér... Amikor elengedi a szivacsot és átölel, ismét magamba mélyedek és felteszem a kérdést önmagamnak: Tudnék nélküle élni?
Borzasztó nehéz erre válaszolni. Ha csak a tegnap estéből indulunk ki, akkor tudom, hogy bármit megtennék azért, hogy megmentsem, még ha ezzel gyengének tűnök más katonák szemében is. És ha nem tudtam volna megmenteni? Valószínűleg olyan fájdalommal és csillapíthatatlan vérvággyal éltem volna tovább, amelyet még senki nem látott tőlem. Ha bele gondolok abba az őrjítő érzésbe, gondolatba, talán a sajátjaimra is rátámadtam volna, egészen addig, amíg meg nem öltek volna.
Talán ez egy és ugyan azt jelenti..? Az őrület a halálig a mérlegen megfelelne a "nem tudok nélküled élnivel"? Nekem valahogy úgy tűnik. De én is talán csak azért maradnék életben amíg lehet, mert Háború miatt az életösztön hatalmas bennem. Ez olyan dolog, amely hozzám tartozik, hiszen egy csatában mindenki az életéért küzd. Nem tudom, hogy feleljek-e erre valamit. Talán jobb is, ha most inkább csak elgondolkodom ezen, emésztem, még mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonok le. Pár másodpercig még karjai közt pihenek, aztán az jut eszembe, hogy viszonozni akarom a kedvességet, megmutatni, hogy én is legalább annyira -próbálok- törődni a férfivel, mint ő velem. Kezeit lefejtem magamról, aztán felkelek, de csak addig, míg vele szembe térdre nem helyezkedem. A mögöttem úszkáló szivacsért nyúlok, aztán ahogy ő tette eddig, beszappanozom. Talán kissé rákoncentrálva kezdem én is először az ő kezét és karját mosni, szinte "leutánozva" a mozdulatokat, amelyeket ő alkalmazott. Lehet, hogy ki fog nevetni emiatt, de nálam ez egy tanulási folyamat. A diák a tanártól, a segéd a mestertől, a katona a kiképzőtől, én pedig tőle tanulok. Próbálok gyengéd lenni, mint ahogy ő volt hozzám, de a kezem többször markolt kardot, mint simított végig valamin, vagy valakin. Néha felpillantok kezeimről arcára, csak hogy lássam véleményét, tudjam, hogy nem okozom fájdalmat, kellemes neki. Egyik karja után a másik következik, aztán kissé bizonytalanul, de neki állok a mellkasát és vállait is mosni. Bizonytalanságom inkább az szüli, hogy ezt nem "leshettem el" tőle, bár aztán arra gondolok, hogy ez is csak olyan bőrfelület, mint bármelyik, kár tőle félni. Sebére kifejezetten vigyázok és kerülöm, noha mozdulataim a környékén lelassulnak, amint felrémlenek bennem megsérülésének emlékei. Arcára pillantok, kicsit fürkészem, még mielőtt letenném a szivacsot és vizes kézzel áttörölném, simítanám. Most jövök csak rá, hogy igazából sosem érintettem még így meg az arcát, csak az öklömmel. A fejemet kissé oldalra billentve, szinte kíváncsi tekintettel érintem meg ujjbegyeimmel homlokát, simítok le halántékán. Másik kezemmel együtt fedezem fel az arccsontot, majd lejjebb a széles, szögletes állkapcsot és állat. Érintésem tovább kúszik az ajkára, majd ahogy figyelem, ismét vágyat érezzek arra, hogy sajátommal érintsem. Halványan elmosolyodom, mivel most nincs Háború, hogy megakadályozzon, kezeimmel vállára simítva hajolok oda egy apró, röpke csókért. Nem tudom miért, de öröm és büszkeség tölt el, hogy megtettem ezt a lépést, még ha rövid is volt.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
184
☩ Reagok :
166
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell

Szer. Okt. 05, 2016 2:00 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





to Ashtaroth

What know...?

Beletelik pár percbe, míg képes vagyok tisztán látni és legszívesebben addig csapdosnám Kéj ajtaját, míg azon kilógó keze és lába tőből le nem szakad. Harag kapva kapna az alkalmon, hogy felszínre törhessen a Kéj iránt érzett dühöm által, de őt is bezárom. Bensőm üvölt velük, amiért öt percig nem bírnak nyugton maradni, ők pedig leszidott kutyák módjára csendesednek el, szégyellik magukat. Most komolyan, legalább annyi nyugtot hagyjanak nekem, hogy ne bonyolítsam tovább Ashtaroth-al az amúgy is végeláthatatlannak tűnő helyzetet. Sérültek, fáradtak, zavartak vagyunk. Nincs szükségünk rájuk, ahogyan Háborúra sem.
Látom a bizonytalanságot a nő arcán, mielőtt elfordulna tőlem és ezúttal nem dől vissza, nem akar hozzám érni. Kissé én is felülök és elgondolkodom rajta, hogy bocsánatot kérjek-e tőle, de rájövök, nincsen miért. Nem azért kívánom őt, mert Kéj ezt diktálja, hanem azért jön elő, mert kívánom őt. Az ok és okozat iránya nem mindegy és ezért nem akarok szabadkozni. Ismét szappanért és szivacsért nyúlok és a kettő elegyéből alkotott habos eszközzel kezdem őt ismét mosni. Közel csúszok hozzá, hogy lábaim között pihenjen, férfiasságom Kéj elzárásával megnyugodott, így nem zavarhatja őt annyira az érintés. Mellkasomat hátának nyomom kissé, de csak annyira, hogy érezze jelenlétem és karjáért nyúlva kezdem el tisztítani a felületet, próbálom oldani a feszültséget. Arcom válla fölött tartom.
- Nem akarom én megmondani, mit érzel Ash. Nem tehetek ilyesmit. -
Súgom fülébe, egyelőre az előbb történteket nem hozom fel, nem akarom, hogy még feszültebb legyen. Tudnia kell, hogy nem kínoz, ha rajtam múlna, nem mászok rá amíg teljesen fel nem épül, nem célom elvenni olyasmit, amit nem tud most megadni. Az iránta érzett vágyamnak nem irányítója Kéj, nem ő mondja meg mikor mi fog történni, de előtörhet, ha gondolataim picit is elkalandoznak és én nem fókuszálok eléggé.
Eszembe jut valami, talán ezzel segíthetnék neki kicsit jobban megérteni önmagát. Valóban nem lenne fair tőlem, ha egy ismeretlen érzést csak azért hitetnék el vele, mert ő nem érti.
- Én már akkor tudtam, mit érzek irántad, mikor meg akartál ölni. -
Igyekszem ezt olyan hangsúllyal mondani, amivel nem emelem ki a mondat végét, mert szemrehányás nincsen bennem nem hibáztatom őt.
- Azelőtt megtehetted volna, még csak nem is haragudtam volna. Úgy fogtam volna fel, hogy erősebbnek gondolsz magadnál, még növelte is volna az egómat. -
Közben bevizezem a szivacsot és átnedvesítem a szappannal, hogy másik karját is megtisztíthassam. Nem feltétlenül piszkos, de foglalkozni, törődni akarok vele. Testileg és lelkileg.
- Viszont elárulva éreztem magamat. Csalódott voltam és bármit megtettem volna, hogy ne így legyen. Azt akartam, hogy tisztelj, férfit láss bennem. Aztán ott volt az, mikor kivédtem a dárdát. Ott már szabályosan rettegtem, hogy soha nem ölelhetlek vagy csókolhatlak már. Őrült módjára rohantam érted, mert előbb haltam volna meg, mintsem, hogy nélküled éljek tovább... -
Egy pillanatra elhallgatok, majd kezeimet a vízbe eresztve ölelem őt át hasánál, államat vállára engedve. A szivacsot elengedem, mire az nem messze tőlünk feljön a víz felszínére.
- Számomra ez az jelenti, hogy nincs olyan világ, melyben nélküled akarnék létezni. -




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
360
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Szer. Okt. 05, 2016 1:09 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Ahogy hátra fordulok, Asmodeus vigyorgó arcával találom szembe magamat. Kissé értetlenül figyelem, nem tudom, hogy ezt minek vegyem. Számomra fontos és komoly ez a téma, ő pedig vidorkodik rajta. Miért örömteli neki ez? Vagy a szavaim..? Kérdésemre azt mondja, hogy nem tudja, vissza kérdez én pedig továbbra is tanácstalanul figyelem. Hisz épp most mondtam, hogy fogalmam sincs róla meg az érzésekről se. Aztán végül elmondja, hogy ez egy megfoghatatlan dolog, amely mindenkinél más. Kicsit elbizonytalanodom. Akkor honnan fogom tudni, hogy az, amit érzek, az e amire gondolok?  Úgy tűnik egyelőre sehogy. Kicsit magam elé meredek, s kezdek bele törődni abba, hogy talán soha nem leszek biztos benne. De nem baj, ha nem is tudom megnevezni, hogy mi ez, attól még nem hagyom elveszni a hozzá tartozó vágyakat és érzéseket. A férfire pillantok újra és látom, hogy mintha kissé messze járna, vagy legalábbis tekintete, amellyel figyel, erre utal. Aztán felemeli a kezét és arcomra simít vele. Kicsit megrebben a szemem, mert az érintés után ujjai tovább simulnak tarkómra és kicsit közelebb kezd húzni magához, miközben ő is közelebb hajol.
Már ekkor tudom, hogy mit szeretne, és nem tolom el. Amikor a pihenőnél homlokát az enyémnek támasztotta, nekem is megfordult a fejemben ez az apró mozdulat, de akkor Háború is felszínen volt még, s visszatartott. Amikor forró ajka az enyémhez ér...én nem is tudom körbe írni az érzést, de egyértelműen kellemes. Nem birtokló, nem követelő, de érzem rajta a vágyakat. Szokatlan úgy visszacsókolni, hogy ezúttal a vágyak miatt teszem. Azért, mert érezni akarom őt, és mindazt, amelyet ezzel az apró gesztussal nyújt. Ahogy kissé hevessé válik, Kéj energiáját érzem meg magamon, mint egy gyors simítást a bőrömön. A csókba sóhajtok, majd figyelem, ahogy hátra dől. Szavai után elbizonytalanodom ismét. Nem akarok neki gondot okozni, húzni az agyát, vagy ilyesmi. A közelségét és biztonságát vágytam. Talán túl messzire mentem? Kínozni végképp nem akarom. Előre fordulok ismét és inkább nem dőlök neki a férfinek. Nem akarom, hogy Kéj eluralkodjon rajta, még ha a fejemben meg is fordul, milyen volna ismét, ezúttal nem Háború, hanem Ashtarothként vele lenni. Testem nem bírná, ehhez kétség sem fér. Vállammal a kád szélének dőlök és fejemet a falnak támasztom.
- Ne haragudj. Nem kívánlak kínozni. - mondom halkan, miközben behunyom a szemem. Tudom, hogy kíván, de ő is tudja, hogy most nem megfelelő. Fáradtnak érzem magam és ez a sok kétség, gondolkodás sem pihentet, vagy kapcsol ki.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
184
☩ Reagok :
166
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell

Szer. Okt. 05, 2016 12:25 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





to Ashtaroth

What know...?

Igyekszem minden szavát szentírás módjára kőbe vésni, hogy elmémbe égve meg tudjam jegyezni és át is tudjam érezni. Amíg nem fordul velem szemben, folyamatosan vigyorgok. Semmi más nem jut eszembe, csak hogy Háború nélkül mennyire tiszta lelke van a nőnek és mennyire óvatosan próbálja körbejárni az ismeretlent. Csak azért nem nevetek, nehogy félreértse, hisz nem kinevetném vele. Kifejezetten tetszik, amit mond.
Ha nem róla lenne szó szavai alapján bátran kijelenteném, hogy szerelmes. De amilyen egyszerűnek gondolja magát, éppen annyira bonyolult, ezért nem merném lefogadni biztosan. Még is élvezettel hallgatom, ahogy formálni próbálja a szavakat. Az életben, teljesen mindegy, kik vagyunk, ez mindig a legnehezebb dolog. Szavakba önteni érzéseinket, főleg olyankor, mikor mi magunk sem tudjuk, hányadán állunk velük.
Szembe fordul velem, tekintetem pedig megakad ezúttal ajkain, nem szemein. Nézem, ahogy formálja vele a szavakat és ugyan igyekszem nem mutatni, de bármit megadnék érte, hogy újra érezzem ízüket. De most nem szabad erre koncentrálnom és nem lehet kifogás az, hogy férfi vagyok, vágyakkal. Most segítenem kell neki.
Elvigyorodom és szemein felszöknek tekintetére.
- Nem is tudom... szerinted? -
Próbálom kissé húzni az agyát, de megállom, hogy elnevessem magam. Csak szeretetből villanyoz fel ennyire értetlensége és nem akarom, hogy azt higgye, esetleg kigúnyolom, vagy nem értem őt meg. Évezredek óta nézem és pár száz éve várom, hogy történjen valamiféle változás nála és felnyissa a szemét. Ha valaki megérti őt, akkor az én vagyok.
- Erre nem tudok válaszolni Ash. Mindenki másként éli meg. Elég megfoghatatlan az egész... -
Súgom neki végül, majd arcához érve, ujjaim egy részét tarkójára csúsztatva húzom kissé közelebb, hogy végre lophassak egy csókot tőle. Azóta nem volt ehhez szerencsém, mióta odaadta magát nekem. A csókra Kéj mindent megtesz azért, hogy kiszabaduljon a szobából, végül zárt ajtón keresztül is egy keze és egy lába is kint van már, enyhe energiahullám szalad végig rajtam és a nőn is, csókom kissé erőszakosabb lesz, mintha csak vámpírként megéreztem volna a vér ízét.
Hirtelen dőlök vissza a kád széléhez, zilálva próbálom összeszedni magam, hogy ne támadjam őt le, persze tekintetem és férfiasságom másról árulkodik.
- Megőrjítesz Ash... -
Nyögöm elbódultan, de igyekszem észhez térni és koncentrálni, talán pár perc, amíg képes leszek az elbódult, Kéj okozta ködöt kitisztítani az elmémből.




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
360
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Szer. Okt. 05, 2016 11:43 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Szavaimra végre sikerül kicsikarni belőle valamit, hangja kellemesen búg a fülemben. Be nem fejezett mondatom után érdeklődik, én pedig egy kis csendbe burkolózva elmerengek, hogyan is fejezzem ki a gondolataimat. Az érzelmek világára gondolok, arra, hogy egyedül elvesznék ezen a háborgó, vad tengeren. Eddig csak egy nyugodt szárazföldön álltam és úgy néztem ezeket, mint a legidegenebb, legtávolabbi dolgot. De a férfi beterelt egy hajóba és erre a tengerre küldött, amivel -most már- nincs gondom...ha nem egyedül megyek. Mire eljutnék addig, hogy feleljek, újabb kérdést tesz fel. Most érzem csak, hogy finoman magához szorít. Ismét magamba merengek, hogy a választ összeszedhessem magamban.
- Azt mondtad, próbáljak bízni benned, és én a kezedbe adom magam. Szeretném, ha segítenél. Nélküled bizonyosan csak összezavarodnék, ahogy eddig.- valaszolom meg egyelőre csak az első kérdését, aztán kicsit csendben maradok.
Elgondolkodom, hogy mit érzek jelenleg, és halkan sóhajtva kinyitom eddig csukott szemeim.
- Én... Nem tudom biztosan. Vágyat érzek. Arra, hogy halljam a hangod, hogy a közelemben tartsalak, vágyom a gyógyulásodra, az tapintásodra, legyen az akár verekedés vagy egy futó érintés. Haragszom is, amiért ügyetlen és gyenge voltam, emiatt sérülést szenvedtél. Haragszom Háborúra, mert ezektől a vágyaktól megakar fosztani. Aggódom, hogy a harcom vele kiderül és megfosztanak mindentől. Aggódom még sok mindenen, de most éppen örülök, hogy itt vagy. - mondom halkan, szinte suttogva, mintha csak attól tartanék, hogy a falnak is füle van. Ennek ellenére kimondtam mindent, ami bennem van, majd óvatosan, hogy a sebeimnek ne ártsak, kicsit felülök és felé fordulok, hogy rá nézhessek.
- Kötődőm hozzád. Ez volna a szerelem..?- kérdezem kissé homlok ráncolva. Az igazság az, hogy hiába vagyok több ezer éves, soha nem foglalkoztam az érzésekkel, főleg ezzel. Mindig tudomásul vettem, hogy valaki valaki asszonya, férje, de ezek számomra semmit nem jelentettek. Az egyetlen, amit tudtam róla, hogy az emberek képesek háborút is indítani emiatt. Ezért kihasználtam, de csak közvetetten. Mindig szolgákat, katonákat küldtem a dolgok intézésére, szóval jó magam a közelébe nem kerültem sem a szerelmeseknek, sem az érzelemnek. Nem volt alkalmam megérteni, hogy mit vált ki, miért jó és miért rossz. Remélem, hogy a férfi választ tud erre adni.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
184
☩ Reagok :
166
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell

Szer. Okt. 05, 2016 10:53 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





to Ashtaroth

What know...?

Egy ideig némán ölelkezünk és hogy őszinte legyek, egyáltalán nem bánom. Valahol biztosan segítenének rajtunk a szavak, de azt is gondolom, kell idő amíg meg tudjuk emészteni a történteket. Ezért sem fecsérlem az időmet szavakra. Ehhez még a fáradtság is hozzájárul kissé, bár a nővel a karjaimban nem tudnék most elaludni. Teste jobban odavan, mint a sajátom és ez is az én hibám... Saját sebem és Háború miatt is. Vigyázni akarok rá, ezért hiába a fáradtság, ritkán vagyok ennyire éber, mint most.
Szemeim akkor nyílnak ki, mikor Ash elkezd hozzám beszélni. Összeráncolom homlokomat, mikor belekezd, mert először nem értem, miért hozza fel a lovát. Mire mondandója végére ér, elmosolyodom és karommal, mely az övén pihen, szorosabban ölelem őt, de nem fájdalmasan. Szavai hatására újabb gondolatok ostromolnak, de kivételesen jólesőek.
Mondatát nem fejezi be, én pedig nem kímélem, tudni szeretném, pontosan mire gondol, mit szeretne tőlem. Furcsa érzés őt ilyennek látni, de annál elégedettebb vagyok. Mintha hiányzott volna eddig valami, ami most végre itt van, még ha nem is egészen tiszta ennek a dolognak a szándéka. Halkan, dörmögő hangommal töröm meg a csendet.
- Minek örülnél? -
Szeretném, ha ő maga fejezné be a mondatot, különben el sem hiszem, hogy kezdeményezett egy ilyen jellegű dolgot. A lovát és magát Háborút betörni nagy vállalkozás, nem egyszer szembesültem erejével már, még én magam sem húznék vele ismét újat, ha nem muszáj. Végtére is az életemet akarta. Csatában remek partnerek vagyunk, de úgy tűnik, magánéletben nem akar a közelében sem tudni. Nem is lehet ő mindig elzárva, egyszerűen ugyan olyan szolgát kell belőle faragni, mint minden más démonnak. Mi is megérdemeljük egymást, ha arról van szó. Hiszek benne, hogy Ash képes véghez vinni a feladatot, Háborúnak túl sok ideig adott teret és kezébe az irányítást.
- Mit érzel Ash? -
Bátorkodom rákérdezni érzéseire, talán már nem annyira idegenek neki és tudja is értelmezni őket. Ha pedig csak hebeg és habog, akkor igyekszem segíteni neki megtalálni a megfelelő utat. Nem fogom ezzel a sok szarsággal magára hagyni.




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
360
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Kedd Okt. 04, 2016 4:00 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Nem válaszol, nem akar beszélgetni, én pedig halkan sóhajtok, orromon át kifújva a levegőt. Mibe keveredtünk...  Valahogy olyan gondolatok sejlenek fel bennem, hogy érdemes-e ilyesmiért küzdeni. Hiszen semmi jó nem származott eddig abból, hogy egymás felé léptünk.. Noha még mindig elég távol állunk egymástól, hiába a közeledés. Én Háborúval, ő pedig láthatóan önmagával küzd, ezek pedig egyelőre egészen biztos szét fognak minket választani. Meg kell tanulnom kezelni az erőmet. Megzabolázni.
Mintha fény gyúlt volna az elmémben, rájövök valamire. Háború igazából Iumentum, aki azért hallgat rám, mert egy része bennem van. Lezárt erővel biztosan nem engedne felszállni a hátára, ha csak nem töröm be, ahogy azt a vadlovaknál szokás. Már el is tervezgetem magamban, hogy felépülésem után bizony ilyen próba elé kell állítanom magamat. Meg kell törnöm a csatamén akaratát, amely nem lesz könnyű, és a ló vadságát tekintve sejtem, hogy minden testi és lelki erőmre szükségem lesz. De ez lesz a megoldás, érzem. Szinte elkap valamiféle izgalom, hogy rájöttem, mikor megérzem, hogy a férfi hozzám ér, s beül a kádba. Eddig fel sem tűnt, hogy már nem érinti hátam, vagy vetkőzik, annyira lefoglaltak a gondolataim.
Aprót sóhajtok, mikor egy pillanatra megérzem Kéj energiáit, amint átkarol és hátra dől velem, de a testem fáradt lenne jelenleg bármihez is, még ha elmém szabadon is szárnyal és tervezget. Lassan dőlök neki a férfinek, fejemet a vállára hajtom. Furcsa, szokatlan érintés ez, de megnyugtat. Biztonságban érzem magam, be is hunyom a szemem, majd elmosolyodom halványan, szinte diadalittasan. Nem iszom előre a medve bőrére, de ha már tudom, mit kell tenni, az félsiker.
- Amint felépültem, betöröm Iumentumot, hagyományos módszerekkel. Aztán ha letörtem Háború szarvát, örülnék neki... ha... - szólalok meg egészen halkan -még ha tudom, hogy a férfi nem is akar beszélgetni-, bár itt megakadok. Nem tudom, hogyan fejezzem be a mondatot. Örülnék ha bevezetne a világába? Vagy ehhez hasonló hülyeségek jutnak az eszembe. Annyira távol áll még tőlem ez a dolog, hogy inkább csendben maradok és hallgatni kezdem szuszogását. Úgy érzem, így most el tudnék aludni, s ha sokáig így maradunk, egészen biztos el is fogok, de mindenképpen el akartam neki mondani, hogy tudom, miként oldjam meg a helyzetet. És meg is fogom oldani.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
184
☩ Reagok :
166
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell

Kedd Okt. 04, 2016 3:30 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





to Ashtaroth

What know...?

Egészen belefeledkezem abba, hogy lemossam a nőről a hátára tapadt koszt, mikor is a kettőnk között uralkodó csend megtörik és hallhatom hangját... Még sosem realizálódott benne, de ha nem Háború utasít, egészen kellemes hangja van, mi bőrömet bizsergeti. Kérdésére továbbra is némaságba burkolózom, mert nem vagyok benne biztos, mit szeretnék én és mi volna okos. Ha egy forró kád vízbe csatlakozom álmaim nőjéhez, hát...
Végül válasz nélkül cselekszem. Felállok a kád mellől, hogy levegyem magamról koszos ruhadarabjaimat. El sem pakolom őket, a kád mellett hagyom mindet a kövön. Leoldom már egészen gyógyult sebemről a fölösleges kötést és egy pillanatra habozok, ahogy Kéj ismét visító dögmadár hangját hallatja a fülemben. Ilyen jellegű közelségnél nehéz lesz visszatartani őt, de ha a nő el tudja zárni magában Háborút, akkor Kéjnek is azt kell tennie, amit én szeretnék. Mikor rájön, hogy visítása mit sem ér és én nem engedem útjára energiáit, értetlenül megáll és vakargatja a fejét. Máskor, ha meztelen női testet láthatott szemeimen át, tudta, mi fog következni, ezért ez a terep neki is új. Sosem voltam még ennyire úriember. Kéj kiölti rám nyelvét, mikor már képes feldolgozni a miérteket és duzzogva, törökülésbe vágva magát figyel. Ő sem hülye, ha most nem is kapja meg amit akar, végül mindig megkapja. Egy kis türelmet ő is tanulhat.
A kád felé fordulva végül belépek a nő mellé. Beleülök a forró vízbe és mintha átfagyogtt csontjaim hirtelen életre kelnének. Kéj kapva kap az alkalmon és amíg arra ügyelek, hogy a nőt nekem háttal karjaimba fonjam és félig-meddig elfeküdjek vele, Kéj sunyi módon energiahullámot bocsát ki a testemből, mire én csak lehunyom a szemem. Egyértelműen átjárja a forróság köztünk a levegőt, bensőm pedig vadul pofozgatja, hogy ugyan térjen már magához, ez nem az az alkalom. Úgy cseszem rá szobája ajtaját, hogy csak úgy porzik.
Továbbra sem szólalok meg, vagy adok választ a nő kérdésére, miszerint marcangolom-e önmagam. Erre azt hiszem egyértelmű a válasz. Ideig-óráig elzárhatja magában Háborút és akkor lehet, hogy közeledne hozzám, de mikor tényleges harcra kerül a sor, akkor Háború a felszínre törve ismét ellenem fordítja majd. Legalábbis ilyen gondolatok cikáznak fejemben és ez legalább segít abban, hogy Kéj is csöndben maradjon és nyugodtan tudjak lenni a nővel. Fejemet a kád szélének döntöm, egyik kezemmel bele is kapaszkodom, másikat pedig a nő karján pihentetem. Szemeimet lehunyom és ha csak nem szólít meg, aktívan pihenek. Elaludni már csak azért sem mernék, mert amint nincs kontrollom testem felett, Kéj még a felszínre törne és nem bírnék magammal. Így is elég nehezen megy.




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
360
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Kedd Okt. 04, 2016 3:06 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Asmodeus néma bólintással válaszol, mire kissé megkönnyebbülten fekszem tovább. Innentől nem is szól hozzám, pedig örülnék neki. Nem tudom miért, de jól esne mély, dörmögős hangját hallanom. Ehelyett magamra hagy és én neki döntöm a fejemet az ágytámlának. Behunyva a szemem érzem, ahogy a fáradtság erőt vesz rajtam lassan, de aztán a furcsa hangok -a vízé és kutakodásé- felkeltik bennem a kíváncsiságot. Amint belép a szobába és felemel, már kezd bennem ki kristályosodni, hogy mit akar. Mozdulatai óvatosak és gyengédek, amelyen kissé meglepődöm és arcát fürkészve, némán hagyom, hogy átvigyen a fürdőbe. Kellemes illat, félhomály, szobát lassan ellepő gőz fogad. Azt hiszem, az emberek ilyesmire mondanák, hogy romantikus.
Amint a férfi lerak, szembesülök azzal, hogy feküdni jobb, mint ülni, de egy mukkot se szólok. Némán figyelem, ahogy kezet mos, majd elém guggol és neki áll levetkőztetni. Valahogy tudom, hogy zavarnia kellene a dolognak, de tudom, hogy semmilyen hátsó szándéka nincs, ez érezhető azon, hogy Kéj nincs jelen.. legalább is nem úgy, mint legutóbb. Amiben csak tudok, segítek: megemelem magam, hogy a nadrág lekerülhessen rólam, ingem levételében is segítek, noha egy-két fájdalmas nyögés ki is kúszik. Bal combomon, oldalalom egy-egy valamivel mélyebb vágás, jobb oldalalom a bordáimon két tenyérni véraláfutás és zúzódás, mellkasomon az átvállalt seb éktelenkedik. A többi kisebb vágás, mint a tenyeremen, vagy arcomon lévőt meg se említem, mert azokat nem is érzem, de a felsoroltak közül az utolsó kettő nehezíti meg leginkább az életemet. Csendben nézem, ahogy kerít magának valamit, amivel kitisztíthatja a sebeimet és amikor neki áll, szó nélkül tűröm. Ez a maró fájdalom semmi ahhoz képest, amit Háború okozott. Végül ismét felemel és óvatosan a kádba tesz, én pedig élvezetteljesen felsóhajtok a forró víztől. Szinte fáztam már. Amint elkezd tisztogatni, rájövök, hogy csendessége zavar.
- Remélem nem önmarcangolsz. - szólalok meg halkan és felpillantok rá vállam felett. - Csatlakozol? - kérdezem, hiszen ő rá is egyértelműen rá fér a fürdés. Legalább is azt hittem egészen eddig a pontig, hogy csupán ezért kérdezem, de az a gondolat is egészen vonzó, hogy mellettem legyen, a kád úgy is elég nagy kettőnknek. Kicsit olyan érzés kap el, mint mikor úton visszafelé, a pihenőnél magához húzott és az enyémnek döntötte a homlokát. Ahhoz hasonló érzések és vágyak kavarognak bennem. Háború nélkül nem nehéz ilyesmiken agyalni, és úgy hiszem, örülnék, ha ismét a közelembe lenne. Amint felfogom, hogy miken gondolkodom, kissé zavartan pillantok el róla, vissza magam elé a vízre.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
184
☩ Reagok :
166
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell

Kedd Okt. 04, 2016 2:20 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





to Ashtaroth

What know...?

Hatalmas kő esik le a szívemről, hogy a nő egyben van, legalábbis látszólag, bár szemei üvöltenek az álmosságtól és valahogy én is tudnék pihenni. Hiába látszik gyengének, én nem tudok mást látni benne, mint azt az erős nőt, akibe beleszerettem. Azért sem beszélek sokat a közelében, mióta visszatértünk, mert most, hogy kettesben maradtunk frusztrál a helyzet... Nem találom a megfelelő szavakat, csak tetteimmel igyekszem tudatni vele, hogy számíthat rám. Kérdésére bólintok, majd felállok az ágy széléről és pár perce magára hagyom.
A fürdőbe sétálok, ahol mikor megpillantom a sarokkádat hirtelen elmosolyodom. Nem vagyok az a romantikus, mécsesekkel és rózsaszirmokkal díszítő típus, bár a pokolban szoktak emlegetni a fényűzés hercegének is, számomra a kinézet nem számít olyan sokat, mint annyian hiszik. A kádhoz lépve forró vizet engedek, mi démonok a pusztító meleghez vagyunk szokva. Hirtelen felindulásból cselekszem, hisz engem is zavar a bőrömre tapadt vér és az egyéb kosztenger, ami az angyalok kaszabolásából maradt meg rajtunk, a szagról nem is beszélve, bár az legyen a legkevesebb. Körbenézve semmilyen illó olajat nem találok a kád szélére készítve, de mondjuk Ashtaroth esetében nem is csodálkozom ilyesmin. Túrni kezdek a szobában lévő szekrényekben, hátha találkozom valamivel, ami sebét nem bántaná, még is kellemes illatot áraszthatna. Egy lila színű gyertyára akadok, melynek illata a levenduláéhoz hasonlít. Azt gyújtom meg gyufával, így a víz nem fogja csípni bőrét, mert nem csak azt, de sebeit is meg kellene tisztítanom.
Hagyom a vizet folyni s amíg visszasétálok hozzá, mert sejtheti, mi fog következni. Szavak nélkül hajolok le érte az ágyba, hogy karjaimba vegyem, mozdulataimból hiányzik a szokásos hirtelenség, igyekszem rá odafigyelni. Besétálok vele a fürdőbe, ahol csak az egyik lámpát kapcsoltam fel, így elég gyér a fény, de annál hangulatosabb. Leteszem őt az egyik székre és egy pillanatra otthagyom, hogy kezet tudjak mosni. Azt követően visszasétálok hozzá, leguggolok elé és mintha csak valamiféle rituáléra készülnék, elkezdem lassan levetkőztetni...
Amíg csizmája és nadrágja nem okoz gondot, felsőtestéről, melyen a seb éktelenkedik nagyobb odafigyeléssel oldom le vértjét, ingét, majd szabadítom meg a kötéstől is. Már majdnem pőrén ül előttem és érzem, ahogyan Kéj nyálcsorgató zombi módjára előbújik barlangjából, de nemes egyszerűséggel visszarugdosom őt, mielőtt az energia elérhetné a nőt. Ilyen szintű önmegtartóztatást régen erőltettem magamra, ráadásul senki sem kérte tőlem.
Sebét megtisztítom, ehhez járkálok ide és oda a fürdőben, keresve alkoholt, esetleg jódot, de nem húzom el sokáig. Olyan, mintha sebe semmit sem gyógyult volna, mióta útra keltünk az erdőből, holott nekem már varosodni is elkezdett egy-két helyen és már egyáltalán nem jár fájdalommal. Háború nagyon megviselheti, testileg és lelkileg is. Talán éppen ezért szótlanságom, túlságosan felelősnek érzem magam a történtekért, illetve azért, ami még mindig lejátszódik benne. Nem is igazán nézek a szemébe, illetve csupasz testére is igyekszem nem bámulni.
Mikor a sebbel készen vagyok, felveszem őt ismét karjaimba, addigra pedig levendulaillat árasztja el a fürdőt, mi az én idegeimet is megnyugtatja. A szantált vagy a bergamottot én személy szerint jobban kedvelem, palotámban is ezek az illatok dominálnak, de én pasi vagyok, ezért ez nem is meglepő. Óvatosan a kádba eresztem őt, csak addig engedtem vizet, hogy sebét ne nagyon érje, nem lenne okos döntés kiáztatni. Háttal ül nekem a sarokkádba, én pedig egy szivacsot némi tusfürdővel kezembe veszek, hogy meg tudjam szabadítani őt a bőrére tapadt mocsoktól.




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
360
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Kedd Okt. 04, 2016 1:49 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
A pecsét után a csuklómba tolult fájdalomtól a tőr majdnem kiesik a kezemből, de végül megtartom. Asmodeus mellém ül, s mikor szívességet kérek tőle, rosszallóan kérdez vissza.
- Nem azért kérlek erre, mert egyedül akarok lenni... De a támadásból is látszik, hogy szükséges a felderítés. - azt már nem teszem hozzá, hogy így pedig nem állhatok eléjük. De úgy tűnik a férfi végül belenyugszik a dologba és hozzámfűzi reményeit, mielőtt felkelne és elindulna.
- Nem lesz gond. - mondom, bár ezzel kicsit magamat is győzködöm. Még sosem bíztam másra a feladatok kiadását, ha Phelgort nem számítjuk. Azonban bíztam Asmodeusban annyira, hogy erre őt kérjem. Ő is vezér, tudja, hogyan küldjön ki egy felderítő egységet. Mikor kilép az ajtón, a kezemben maradt tőrre pillantok, s a pecsétre, mely alatta látszódik csuklómon. Nem tudom, hogyan oldjam meg ezt a problémát, még nem voltam ilyen tanácstalan.
Talán jobb lesz, ha ezt majd mindentől -de leginkább mindenkitől- távol meccselem le vele. Sosem gondoltam volna, hogy valaha önmagammal fogok harcolni. Annyira természetes volt, hogy csinálom, amit kell, hogy ez a mostani állapot, amely ráadásul röpke két hét alatt lefolyt teljesen idegen és váratlan volt számomra.
Háború haragja szinte a kezembe ég a pecséten át. Ez a tombolás semmi ahhoz képest, amikor nem tudtam megölni Asmodeust a palotájában. Nem teljesítettem a parancsát, nem engedtem őt el és most egymás ellen harcolunk. Ha ezt a többiek megtudják, nagyon gyorsan vége lehet ennek a játéknak, egyértelműen nem az én győzelmemmel. A többieknek is érdeke, hogy az erő jó kezekben legyen, de én kezdek szétesni. A lehetőség, hogy elveszik a rangom, erőm és az életem félelemmel töltött el.
Nem akarok meghalni. Főleg most, hogy kezdem megízlelni az élet egy másik oldalát. Eddig egyáltalán nem kellemes, de egyik kezdet sem könnyű. Csak remélni tudom, hogy Asmodeus nem fog magamra hagyni ebben és vezet, segít majd. Eddig elutasítottam, mert Háború meggyőzött, hogy halálával rendezhetőek a dolgok, de hamar kiderült, hogy ezt meg tenni már most sem vagyok képes. Az a dolog, amelyet elindított bennem, sokkal nagyobb területet foglalt el bennem ennyi idő alatt, mint azt bármelyikőnk gondolta volna.
Próbálok pihenni, de nem igazán megy. Nem érzem biztonságban magamat: nincsen zár az ajtón, Háború ketrecben, én pedig sérülten, mocskosan fekszem egyetlen egy tőrrel. Ha be is hunytam a szemem és nem az ajtót bámultam, folyamatosan olyan jelenetek játszódtak le a szemeim előtt, amelyek megtörténhetnek. Ki jön be, mit mondok, mit teszek, s ebből vagy száz. Némán és mozdulatlanul fekszem azóta, hogy a férfi lerakott az ágyra, mintha csak itt se lennék... Örülnék neki, ha senki nem tudna a tartózkodási helyemről, és ha a napokban nem zavarnának. Most, hogy Háborút elzártam, a sebek gyógyulnak ugyan, de koránt sem olyan erősen és gyorsan, hiszen a hatalmam nagyrésze el van fojtva. Néha rá pillantok az átvérzett kötés alatt a sebeimre mellkasomon, oldalamon. A bordáim miatt azonban a mozgás fájdalmas, egyedül elég nehéz is. Még is, amikor lépteket hallok, s látom kinyílni az ajtót, ujjaim rászorulnak a tőr markolatása, s fel is könyökölök. Amint meglátom Asmodeus szálkás alakját, megkönnyebbülten sóhajtok fel és dőlök vissza az ágyra.
- Csak te vagy..? - teszem fel a költői kérdést, miközben figyelem, hogyan sétál az ágyhoz és ül le a szélére. Pár másodpercig némán figyelem. Valahogy.. örülök, hogy látom. Az eddigi, két órás feszültségem mintha feloldódna, egyszeriben elkap az álmosság.
- Sikerült kiküldeni őket? - kérdezem halkan, aztán hogy azért még is megtiszteljem őt is, meg magamat is valahogy, lassan, fájdalmas fintorral az arcomon tolom fel magamat ülő helyzetbe.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
184
☩ Reagok :
166
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell

Kedd Okt. 04, 2016 12:30 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





to Ashtaroth

What know...?

Elképesztő látni Ashtaroth és Háború küzdelmét. Sosem láttam még őt így és csak magamat tudom hibáztatni a kialakult helyzet miatt. Ha én és az érzéseim nincsenek, Ash-nek semmilyen harcot nem kellene megvívnia, főként nem önmagával.
Mikor tőrömért nyúl, egyetlen pillanatra megfordul a fejemben, hogy talán Háború eddig bírta és el akar törölni a föld színéről, de hamar rá kell jöjjek, hogy csak a pecséthez volt rá szüksége. Izmai Háború bezárását követően ellazulnak, nekem is sikerül ellazulnom. Figyelem szavait és sóhajtok egyet, ahogy leülök az ágy szélére. Tudtommal Phelgor vigyáz rá a bajban, de ő most nincs itt.
- Egyedül akarsz maradni? -
Egyáltalán nem tetszik az ötlet, hogy őrjöngő Háborúval kettesben maradjon, ráadásul fáradtan és sérülten. Saját véleményem szerint az őrjárat várathat magára, de őt ismerve inkább kelti a látszatát annak, hogy minden rendben, minthogy bárki démon fia fülébe jusson, hogy képtelen elvégezni a feladatát. Bennem megvan a kiváltság, hogy erősnek lássam leggyengébb pillanatában is, de egy csapatban kell vele játszanom. Ha erre kér, hát megteszem. Más tervem amúgy sem volt, minthogy visszatérjek a pokolba.
- Remélem tudják a dolgukat. -
Teszem még hozzá, természetesen az egységére gondolok. Abban sem vagyok száz százalékig biztos, hogy érdemes-e még egy egységet kiküldeni, hisz vezető nélkül egy váratlan támadást nem biztos, hogy élve megúsznának. De az ő egysége, az ő felderítése, nem szólok bele.
Anélkül hagyom magára őt, hogy elköszönnék, mert fogalmam sem volt, mi mást mondhatnék. Furdal a lelkiismeret minden lehetséges oldala, mert tudom, hogy amit most láttam, annak én vagyok az oka. Segíteni szeretnék neki, de ha most jelenleg ennyire van tőlem szüksége, akkor eleget teszek kérésének.
Talán két óra múlva térek vissza és remélem, hogy tudott pihenni valamelyest. Kötést kell cserélnem és egy fürdőre is vágynék, de mindezek előtt meg kell tudnom, hogy érzi magát a nő. Katonái meglepően önállóak, nyilván azért, mert nem tölti velük annyi idejét, mint én az enyémekkel. Ez is nagy különbség kettőnk között. Az én katonáim nincsenek túlzott egységekbe verődve, a mi specialitásunk az ellenség összezavarása és megrémítése, ezért szétszóródva, a tömeg közepére rohanva szokásunk harcolni. Ezért ha mondjuk, én elbukok, a vezető energia is elvész és a káosz eluralkodva rajtuk vesztüket okozná. Ashtaroth serege más. Nem kérdeznek, a parancsot és az irányt megértették, holnap reggelre visszatérnek.
Lemegy a nap, mire visszaérek szálláshelyére. Mivel az őrködő katonák nem várnak rossz hírekkel, merem feltételezni, hogy nem történt semmi gond és csak pihent. Felcaplatok a lépcsőn és az általam előzőleg szétbarmolt ajtón keresztül, lassan benyitok. Ha az ágyon pihen, közelebb merészkedem és leülök a szélére, ha nincs az ágyon keresésére indulok szállásán belül.




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
360
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Kedd Okt. 04, 2016 11:29 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Soha nem fordult elő velem, a paralízis. Nem volt olyan pillanat, amely elő hozta volna ezt belőlem. Most még is, a magammal való csata elért addig a pontig, hogy elterüljek a földön, majdnem ájultan. Az, hogy 24 óra alatt két órát pihentem és az angyalok mellett a saját erőmmel küzdök, elég ahhoz, hogy kidőljek. Az egyetlen dolog, amitől tartok, az az, hogy valamely szolgáló vagy katona talál rám. Phelgor most messze jár, rá nem.számíthatok. Izmaim megfeszülnek, mikor lépteket hallok, de szerencsére csak Asmodeus az. Kérdésére válaszolni sem tudok, de nem is kell, mert a karjaiba vesz, egy fájdalmas nyögés ki is kúszik ajkaimon. Háború ismét mérgesen felhullámzik bennem, ahogy elindulunk felfelé.
 Amikor felérünk a szobámhoz, a férfi zárt ajtóval találja szembe magát, amit egy rúgással intéz el. Amint az ágyra tesz, kábán figyelem ahogy eltorlaszolja az ajtót, majd meglátom oldalán a tőrét. Háború és az én szemem egyszerre csillan fel, s amikor Asmodeus mellém lép, már kapok is a fegyver után. Vér csöppen a padlóra, de szerencsére nem a férfié: saját tenyeremet vágtam meg, noha Háború felé akart szúrni. Remegő kezekkel pingálom pecsétemet a jobb csuklómra a véremmel, aztán halkan elsuttogva egy igét a mágia fog rajtam. Minden fájdalom, amit eddig éreztem a pecsét felé tolul, amiből Háború próbál kitörni. Mintha csak víz.alól térnék fel, mély levegőért kapok, majd a megkönnyebbüléstől teljesen ellazulok. Kábán nézek fel Asmodeusra és remegő kézzel nyújtom felé az igénybe vett tőrt.
- Köszönöm. Azt hiszem, egy ideig... Jobb ha itt marad. - mondom a pecsétre pillantva. Tekintetem kissé elkomorul, mivel úgy érzem, felülni sincs erőm, már pedig a felderítőket el kell.küldenem az útjukra, ráadásul Phelgor nélkül a szemem lehunyni se nagyon merem.
- Kérhetek tőled egy szívességet..? - kérdezem halkan, felpillantva rá.
- Nem fogom tudni ki küldeni az egységem... - mondom, és olyan szinten megalázó a helyzet, hogy kimondani sem tudom a kérésemet, bár reménykedek abban, hogy a férfi érti, mire akarok kilyukadni.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
184
☩ Reagok :
166
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell

Kedd Okt. 04, 2016 10:34 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





to Ashtaroth

What know...?

Már a visszafelé úton feltűnik, valami nincs egészen rendben a nővel. Én igyekszem tartani magam, íves háttal, tiszteletteljesen ülök lovamon, bár azt nem mondanám, hogy nem fájdalmas vagy fárasztó. A seregemnek viszont fontos látnia, hogy hiába a vereség, melyből Ash húzta ki a seggem, még sem törtem meg teljesen. Harag és Kéj pedig furcsa csendbe burkolóznak, lehet épp kártyáznak egymással. Nem engedem, hogy gondolataimra befolyással legyenek, így jobb elfoglaltság híján kénytelen egymással is foglalkozni. Ami végtére is nem baj.
Még mindig képtelen lennék a fejemben kialakult katyvaszon egyáltalán átlátni, de minél közelebb érünk a városhoz, a fáradtság annál inkább kiüríti az agyamat. Néha ahogy a nőre pillantok azt veszem észre, hogy nincsen jól, de nem méltatom szóval, nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. De fél szemmel figyelem őt, ha esetleg baj lenne, tudjak segíteni neki.
Végül beérünk a városba, néhány katonám Ashtaroth katonáival együtt fogadnak bennünket. Könnyedén leszállok lovamról, s bár az utazás megviselt, közel sem vagyok olyan rossz állapotban, mint az éjjel. Emberként is voltak hasonló sérüléseim, de akkor akár hetekig, hónapokig is, rabszolga körülmények között küzdöttek értem, ápoltak. Szerencsére kiváltságos helyzetbe kerültem a Dominus-nál és nem akarta egyik legjobb harcosát elveszíteni. Talán ennek köszönhetem, hogy most Hercegként élhetek és Lucifert szolgálhatom.
Éppen elkapom Ashtaroth pillantását. Régóta ismerem őt, de tekintetében most láttam valamit, mintha jelezni próbálná, hogy valami nincsen egészen rendben. De amint elsétál, én sem követem tovább tekintetemmel, nem akarom, hogy feltűnő legyen bármi köztünk. Lenyergelem lovamat, a nyerget egyik szolgálóm kezében nyomom. Innen nem messze van saját lakásom, szállásom, mit földi látogatásaimkor szoktam használni. Elgondolkodom rajta, hogy talán pár szót még kellene váltanom a nővel, hátha nem látom őt jó ideig... Hisz nem beszéltünk meg semmit. Így oka sem lenne különösebben annak, hogy összefussunk.
Mielőtt még utána igyekeznék az épületbe, Háború energiái borzongatják végig gerincem mentét. Épp, mikor odapillantok, a nő összecsuklik, feje hangosan koppan. A katonáknak szólok, maradjanak mind itt, mindegy, mi történik és ők engedelmeskednek. Még én sem tudom, mi történhet pontosan, de van egy sejtésem. Háborút ugyanis a harcok óta egyáltalán nem éreztem a nőn.
Besietek az ajtón, s Háború energiái fojtóan hatnak rám, mintha nem akarná, hogy itt legyek. Nem túl erős, ezek szerint el van zárva, vagy a nő engedi neki, hogy átvegye a hatalmat. Bezárom magam mögött az ajtót és a nő mellé sietek, aki mereven fekszik a földön. Nem tudom mi történik, de annyit érzékelek, hogy küzd ellene.
- Fel tudsz állni? -
Kérdem tőle, de mivel látom, hogy nehezére esne, óvatosan teste alá nyúlok és karjaimba emelem. Még mielőtt felmennék vele az emeletre, az ajtó felé nézek, de senki sincs itt, ahogyan kértem. Még csak nem is figyelnek a kulcslyukakon át.
Felérve vele az ajtó, mi szállásához vezet, nem nyílik. Miért is ne lenne zárva... Harag először azt hiszem, rajtam nevet a fejemben, de végül kiderül, hogy megverte kártyában Kéjt. És ezért ő nagyon elégedett.
Berúgom egy határozott mozdulattal az ajtót és bár a zárnak annyi, pár lépést követően képes vagyok végre letenni őt az ágyra. Az ajtót bezárom, eltorlaszolom, mert magam sem tudom, mi fog történni. Ha megérzéseim jók, vagy lesz olyan erős, hogy legyűrje, vagy elszabadul és akkor biztosan meg akar majd ölni.
Az ágyhoz sétálok és végignézek rajta. Mellkasán a seb rosszabb állapotban van, mint az enyémen, talán Háború okozta ezt nála. Nálam Harag és Kéj viszonylag csendben foglalják el magukat. Háborúnak egyáltalán nem tetszhet, hogy ellene hangoltam Ash-t, de ő ugyan olyan szolga a nőben, mint bennem a két jómadár. Ha akarjuk, használjuk, ha nincs rá szükség, akkor maradjon csak csendben. Csak eddig a nőben ez másként volt. Neki kellett csendben maradnia, az ő vágyai vesztek el a süllyesztőben. És ezt nem akartam a továbbiakban hagyni.
- Mi történik Ash? Hogyan segítsek? -
Búgom mély, férfias hangomon és valahol enyhén dühít a tehetetlenségem. Bármilyen ellenségtől képes lennék megvédeni őt, de önmagától nem tudom.




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
360
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Hétf. Okt. 03, 2016 3:44 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Fekve elviselhetőbb volt a fájdalom, habár ez azzal is járt, hogy kis híján megadtam Háborúnak amit akart és majdnem lehunyva szemem pihenni kezdtem. De valahogy éreztem, hogy a saját torkom vágnám el, ha ezt megtenném, legalább is most. Háború erős.. túl erős nekem, főleg jelenleg, mikor annyi kérdés és kétely marcangol. A bizonytalanság miatt szinte erősebb nálam, s csak azért nincs még felszínen, mert nem táplálja őt jelenleg semmi. Ettől függetlenül érezhetően megpróbálja megkeseríteni a létezésemet, a lehető legjobb módszert választva. Talán csak egy percig, vagy kettőig fekhettem, mikor Asmodeus megszólított. Felé pillantottam, majd ahogy közelebb jött, felültem. Figyeltem, ahogy lehajol és átkarolva elkezd megemelni. Testembe a mozdulatra ismét bele nyilallt a fájdalom, szinte Háború is direkt rá tett egy lapáttal. Elnyomva a nyögést nézek fel a férfire és hagyom, hogy magához... öleljen. Az érzés elfelejtette velem egy pillanatra a sebeket, kezeimmel az engem tartó karokba kapaszkodom és szinte a levegőt visszafojtva figyelem, ahogy az enyémnek dönti homlokát. Vágyak ébrednek bennem, ahogy lehunyt szemeit, közeli arcát, ajkait nézem, Háború pedig tombol a dühtől.
Azt mondja, bízzak benne és én valahol mélyen, szavak nélkül a kezébe helyezem magamat. Kicsit mintha megkönnyebbülnék, végre úgy érzem, hogy nem csak egy helyben toporgunk és egymás ellen játszunk, de tudom, hogy ezzel a saját síromat ástam meg. Szavaira, mikor elenged, aprót bólintok és figyelem, ahogy elindul vissza. Valóban nem volna túl jó, ha így látnának minket. A fájdalom, amelyet képes voltam általa kizárni talán fél percre, ismét visszatér, Háború minden szidásával együtt. Lassan én is visszasétálok és az erőt egy picit kiengedve hívom Iumentumot. Az állat megvárat, de végül megérkezik. Felnyergelem, és felszállok a hátára, de koránt sem olyan büszke a tartásom, mint eddig, mert ahogy elindulunk, egész úton mást sem csinálok, mint Háborúval és a fáradtsággal hadakozom. Még az eget sem tudom fürkészni, mert ha csak egy pillanatra is elterelődik a figyelmem, Ő megragadja az alkalmat. Egyszer még attól is megriadtam, hogy lefordulok a nyeregből, de csak egy kicsit billentem ki az egyensúlyomból. Már előre látom, hogy mi lesz ennek a vége és ezt megakadályozandó, erősebben próbálkozik bennem. Nem engedek neki, határozott tekintettel pillantok a távolba, ahol azért már látszódnak a New Orleans környéki községek. Gondolataim - mind a mellett, hogy az erőmmel csatázom - a mellettem lovagló férfi körül járnak. Valahogy elfog a szégyen, hogy így lát, így amikor csak eszembe jut, mindig javítok tartásomon, amíg bele nem feledkezek ismét Háborúba.
Végül elértük a várost, s a démonaim közül néhányan már elém is sietnek, ahogy elértük azt a helyet, ahol állomásozunk. Azonnal megkeményítem az arcomat, majd megállva leszállok a lóról, pár másodpercig azonban a nyeregbe kell kapaszkodnom, hogy ne dőljek el.
- Kerítsd elő a szakaszodat, fegyverkezzetek fel. Két óra múlva értetek megyek. - adom ki a határozott parancsot. Túlzás volna azt állítani, hogy olyan csudi jól volnék, de ettől függetlenül nincs más, aki elmagyarázhatná nekik, hogy merre menjenek az őrjárattal. Eleinte velük akartam menni, s ha nem kellene önmagammal küzdenem, akkor még elég erős is volnék hozzá. Most viszont... gyengének és védtelennek érzem magam. Ha valaki megtámadna, biztosan nem kerülne két mozdulatába se leterítenie. Átadom a szokásos utasításokkal a lovásznak Iumentumot, aztán pillantásom felkúszik Asmodeusra, de épp csak egy másodpercre, utána már lépek is be az utcáról az épületbe, amelyet szállásnak használok, míg a felszínen tartózkodom. Háború eddig úgy ahogy viselkedett, de most, hogy nem kell tartania attól, hogy megszégyenül mások tekintete által, ismét olyan erővel kezd harcolni, hogy félig térdre is kényszerít. Szemeimmel már rögtön keresek is valami tőrt, amellyel megvághatom magam és elkészíthetem a pecsétet, de túl gyorsan kelek fel, s ahogy megszédülök, a következő lépésnél el is dőlök, nagyot puffanva, fejem által koppanva a padlón. Úgy érzem, patthelyzet alakult ki. Én nem fogom kiengedni, ő nem enged felkelni. Hangos sóhaj szakad ki belőlem, miközben halkan nagyon messzire nagyon csúnyán elküldöm Háborút a francba.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
184
☩ Reagok :
166
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell

Hétf. Okt. 03, 2016 2:42 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





to Ashtaroth

What know...?

Kizártnak tartom, hogy ugyan azt érezze, mint amit én, bár szavai szinte tükörképei azoknak az érzéseknek, mik bennem játszódtak le a éjszaka folyamán. Egyikünk sem akarta, hogy a másik odavesszen és ne létezzen többé. Merek hinni benne, hogy azonos volt erre az ok. Sóhajtok, mikor is csendben marad, szavait emésztenem kell, különben a katyvasz csak még átláthatatlanabbá válik majd.
Azon kapom magam, hogy nem elég. A nő szavai nem adnak elég megnyugvást ahhoz, hogy nyugodt tudjak lenni. Nem várom tőle, hogy szerelmet valljon, ahogyan én tettem, de hetek óta vágyakozom iránta, akár csak érintése iránt, még is önmegtartóztatásba burkolóztam, már csak az ígéretem miatt is. Közben pedig a milliónyi, kavargó érzés közepette egyetértés születik az elmémben: Csak Őrá vágyom.
Elfekszik a füvön, én pedig habozok, nem tudom, mit kellene lépnem. Mint egy kezdő tinédzser, ki sosem kezdeményezett még nő irányába, úgy próbálom kezeimet elfoglalni pakolással, öltözködéssel, hátha ezzel elmémet is képes vagyok lefoglalni és eltéríteni a gondolatról, ami tenyészetet vetett bennem és egyre csak burjánzik.
- Ashtaroth... -
Mondom ki nevét végül félhangosan, pár méterre tőle. Ránézve megvárom, míg legalább felül, mert nem tudok és nem is akarok felelősséget vállalni azért, amit tenni fogok. Odalépek hozzá és ha még nem állt fel, igyekszem gyengéden nyúlni dereka alá s azon keresztül úgy lábaira állítani, hogy egyetlen centiméternyi távolság se legyen köztünk. Szükségem van a közelségére. Nem segít a meg nem válaszolt kérdésekre fényt deríteni, de némi nyugalmat csempész ebbe az egész őrületbe. Homlokomat az övének vetem, szemeimet lehunyom és valahol fohászkodom egy felsőbb erőhöz, hogy ne toljon el magától.
- Próbálj meg bízni bennem. -
Csak ennyire vagyok képes, hisz minden mást már elmondtam. Tudom, hogy nem lett volna jogom formálni őt, de igyekszem elhinni, hogy nem csak önmagamért tettem, hanem miatta is. Annyi évezreden át képes voltam elnézni neki mindent és tartani a számat, elrejtve ezzel saját véleményemet, de végül kibukott minden és még belé is szerettem. Ha tehetném, hisztérikusan nevetnék órákon keresztül, de nem lenne méltó hozzám.
- El kell indulnunk. Még a végén ránk találnak. -
Távolodok el tőle hirtelen. Még egy pillanatra elveszem szemeiben, majd ellépve tőle visszamegyek a szütyőmért, vértemet már korábban magamra kaptam. Rá sem nézve, mintha megint kellemetlen lenne a jelenléte, pedig csak változékony a hangulatom. Ez még számomra is új, emberi szerelmem egészen más volt, most azonban millió és egy tényező játszik közre és valahogy úgy érzem magam vagyok ezzel az érzéssel. A nővel nem tudom megosztani.
Katonáimnak intek, hogy indulásra legyenek kész, majd hozzáteszem, hogy erre öt percük van. A tűz hamar elalszik, enyhe füstöt hagyva maga után, katonáim pedig velem együtt lóra szállnak. Ezúttal megvárom, míg a nő visszahívja magához lovát és felülve rá kész arra, hogy visszatérjünk a városba. Vele az oldalamon akarom vezetni most ezt a sereget.




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
360
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Hétf. Okt. 03, 2016 1:08 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
A férfi nevetését figyelve nem tudom, hogy mit gondoljak. Mikor azt mondja, ő látta bennem a tüzet, elmerengek. Arra gondol, mikor élvezettel adtam át neki magamat? Mi másra gondolhatna? Elpillantok róla a patak felé, elgondolkodva a szavain. Még ha hazugsággal is vádol, én ezt nem szánt szándékkal teszem. Számomra nehéz elhinni, azt, hogy van bennem valami, ami megfogja, de ha ő azt mondja, képes bennem tüzet látni, akkor elhiszem. Miért ne hinném el..? Hiszen őszintén beszélgetünk. Némán figyelem, ahogy vissza sétál a dolgaihoz, ahogy bekötözi vérző sebeit, s ahogy magára ölti az inget. Egészen bele feledkeznék a látványba, ha felém fordulva nem mondana olyat, amitől Háború erőszakosan kiakarna törni belőlem. Szinte belesajdul a testem, olyan erővel próbálkozik, de visszafogom. Asmodeusnak pedig igaza van. Egy kissé bizonytalan lépéssel fordulok a patak felé, majd ismét partjára térdelek és bele teszem jobb kezem a vízbe. Tényleg Háború irányít engem általában… De ezzel egészen idáig semmi gond nem is volt. Hiszen Lovasként az volt a dolgom, hogy őt szolgáljam, s mindent megtegyek, hogy hatalma nőjön, és mások csatába menjenek egymás ellen. Nem volt más cél, vagy érdek… egészen idáig. És egészen addig erősek is voltunk, míg egy valaki irányított: Háború. Most viszont kezdem úgy érezni, hogy én is akarok magamnak valamit és ez a diszharmónia szétzilál. Le kellene gyűrnöm..?
A gondolatra ismét felhullámzik bennem az elfojtott erő, mintha csak szét akarná tépni a testem. Vizes, hideg kezem az hasogató oldalamra tapasztom. Érzem, direkt okozza a fájdalmat, hogy jelezze, ki az úr a háznál, de nem adom fel. Másik kezemmel a térdemre támaszkodva nyelek aprót, míg Asmodeus fel nem teszi a kérdését.
Magam elé kúszik a kép, ahogy önnön vérében fuldoklik és haldoklik. Lesütöm a pillantásom, miközben halkan zilálva küzdök Háborúval.
- Nem. Akkor még eszembe se jutott, hogy az adósod lennék. Egyszerűen csak nem akartam, hogy meghalj. Már a látvány is dühítő és fájdalmas volt, mikor az a féreg átszúrt. Azt hittem, meghalsz és emiatt olyan kielégíthetetlen bosszúvágyat és dühöt éreztem, amit soha az életben. De kitartottál addig, míg végre foglalkozni tudtam veled és megragadtam az alkalmat. Nem akartalak elengedni. - szavaim halkak és fájdalmasak, bár ez inkább köszönhető a bennem dúló harcnak. Háború leginkább a torkomra lépne, mint hogy még egy szóval is többet mondjak, de én erre csak halkan, fájdalmasan elnevetem magam. Lassan fekszem –vagy inkább dőlök- el a füvön, pillantok az égre és minden kín ellenére elkap valami érzés, amit talán a szabadsághoz tudnék hasonlítani. Mindig is harcos típus voltam és jelenleg örülök, hogy bosszúságot okozok Háborúnak azzal, hogy burkoltan elmondom, szükségem van a férfire és nem akartam, hogy meghaljon… Noha azt hittem, ezt már az előző találkozásunk alkalmával is látta: hiszen előbb akartam önmagamat Haraggal elpusztíttatni, mint ténylegesen megölni a férfit. A fájdalom nem növekszik jobban, de tartóssá válik, amely megviselt és keveset pihent testemet fáradttá teszi. Tudom, hogy mire megy ki a játék Háború részéről, de nem adom meg neki azt az örömet, hogy megnyerje ezt a csatát. Mellettem heverő bal kezemet ökölbe szorítva koncentrálok arra, hogy még mélyebbre zárjam magamban.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
184
☩ Reagok :
166
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell

Hétf. Okt. 03, 2016 10:06 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





to Ashtaroth

What know...?

Sok ezer évem alatt egyszer voltam eddig szerelmes. De azt nem is tulajdonítanám jelentősnek, mert emberi alakomban, rabszolgaként kapott el ez az érzés. Mikor minden nap az életedért küzdesz, képes vagy egy másik személyt piedesztálra emelni, s úgy felfogni mindkettőtök nyomorát, hogy őérte élsz. De nem hasonlítható ahhoz, amit most érzek. Az az érzés gyengített engem, mindig a biztonságáért aggódtam, mert bármelyikünk elhullhatott bármelyik pillanatban. Mielőtt Lucifer megszabadított volna ezektől az emberi kínoktól, egy lázadás során elvágták a nyakát. Sosem szenvedtem úgy, mint akkor. De démoni erőmet visszakapva már semmit sem jelentett, csak gyenge, emberi érzések voltak, miktől azonnal, gond nélkül megszabadultam.
Felnevetek a nő szavai, mi fájdalmas nyögésben végződik, a nevetés hullámzó mozgása nem tesz jót sérüléseimnek. Kissé hátrébb lépek, hiába a fájdalom, vigyorom nem lankad.
- Még mindig hazudsz. Azelőtt én is azt hittem, hogy olyan vagy, mint az acél. Hideg és erős. De láttalak, Ashtaroth. Láttam, milyen tűz lehet benned. -
Visszasétálok ruháimhoz, s amíg a pár lépést megteszem feléjük és kötöző anyagért nyúlok, háttal állok a nőnek. Nem is tudom, miért akarnék bármit megértetni vele. Hiába mondtam ki valódi érzéseim mivoltját, semmit sem értem el vele, hisz csak fél. Továbbra is attól tart, hogy majd gyenge lesz és képtelen lesz elvállalni és teljesíteni a rá bízott feladatokat. Sokáig nem válaszolok neki, sebem és testem köré tekerem a kötözőanyagot, mit azonnal megfest vérem színe. Végül magamra kapom bőringemet, de a vértet még nem. Felé fordulok, ha még nem sétált el, arcom meglehetősen kifejezéstelen.
- Ha te irányítanád Háborút, s nem Háború téged, ez nem lenne kérdés. Akkor értenéd. Haragot és Kéjt én irányítom és az sem érdekelne, ha bármilyen tettem miatt összemennék a szemükben. Ők szolgálnak engem, nem pedig én őket. Azt teszem, ami nekem tetszik, nem azt, ami nekik. Ettől leszek igazán erős. -
Elhallgatok, mint akinek nincs több hozzáfűzni valója. A távolba tekintve katonáimon nézek végig, mennyi pihenésre lehet még szükségük, vagy esetleg el is indulhatunk akár. Úgy döntök, maradunk még egy rövid ideig. Nem kockáztathatom, hogy ránk találjanak, haladnunk kell, még hozzá hamarosan. Embereimről Ashtaroth-ra terelődik vissza tekintetem, de hiába próbálkozom másként látni őt, már nem megy. Azt a nőt látom szemeim előtt, kit megszerettem és nem Háborút. És talán nem is akarok már másként ránézni.
- Te miért vállaltál ekkora sérülést? -
Terelődik tekintetem a nő mellkasára, éppen arra a pontra, ahol most egy részem éktelenkedik. Mert a sérülés száz százalékig az enyém volt, de ő úgy döntött, osztozik rajta. Úgy tűnhet, ez teljesen normális eljárás lehet a démonok között, de értem még egyik társam sem tett ilyesféle gesztust.
- Azért, mert úgy érezted, tartozol nekem ezzel? -
Nézek rá továbbra is ugyan olyan áhítatos tekintettel, mint az elmúlt percekben. Hiszi vagy sem, nem érzem magam gyengének a történtekért, most már nem, mióta színt vallottam. Azelőtt dühített, mert ha értettem is tetteim okát, nem akartam szembenézni velük, de végtére is sikerült. A kérdés az, hogy a nő mit kezd majd mindezzel. De ahogy ismerem, semmit. Tagadni és más irányba nézni mindig sokkal könnyebb.




Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
360
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Vas. Okt. 02, 2016 10:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Ad Pugnam in Finem... ❞
Én kénytelen voltam őszinte lenni ahhoz, hogy tudjam, mi történik velem és ezt meg is mondtam a férfinek. Ő viszont úgy tűnt, nem tud választ adni, legalább is nem pontosat. Rá kérdez, hogy valóban tudni akarom-e és én pár másodperc múlva aprót bólintok, mert abban reménykedem, hogy válasza elvezet a megoldáshoz. Ahogy beszél arról, hogy dühös volt a támadás hírére, hogy sietett értem, hogy rettegett a halálomtól, felpillantok rá homlokomat ráncolva. Olyasmi érzés tölt el, mint azon a napon, mikor magáévá tett... Mert akkor a tudat, hogy magának akart, valahogy elégedettséggel töltött el, s most is valami hasonlót érzek, bár ez különbözik tőle, szinte felforrósítja hideg bőrömet. Háború heves tiltakozásba kezd, szinte ki akar törni testemből, de most egészen biztosan nem adom át neki ezt a gyenge porhüvelyt. Nem, először megértem, hogy mi ez az egész. Mikor szünetet tart, némán várok.
Aztán amikor ismét neki kezd, figyelmesen és türelmesen hallgatom. Csak akkor kerekedik ki a szemem, mikor arról beszél, hogy belém szeretett, én pedig csak teljesen döbbenten állok a dolog előtt. Sokáig megszólalni sem tudok, csak újra meg újra lejátszódik bennem halk, szinte fájdalmas suttogása. Mondani akarok valamit. Vagy kérdezni, de egyszerűen belém fagyott minden szó. Hogyan.. és egyáltalán miért? Még is mi szeretni való van egy olyan masinában, egy gyilkológépben, mint én..?

- De hiszen egy hideg és üres, érzelemmentes gépezet vagyok, aki megpróbált megölni téged. Bennem nincs semmi szeretni való. - mondom hitetlenül oldalra pillantva egy kicsit. Sose gondolnám, hogy valaki tényleg érezhet irántam ilyesmit. Rémisztő és halálos vagyok. Ráadásul az életére törtem. Még is miért szeretne engem? Szinte meg is feledkezek arról, hogy a magam érzelmeivel foglalkozzak, annyira megdöbbent Asmodeus vallomása. Háború szinte a földre köpne, de most nem ő van a felszínen, hanem én. És én nem tudom, hogy mit gondoljak. Látok hasonlóságokat a férfi reakciói és az enyémek között. Dühös volt, mert bánthattak volna, én pedig dühös is voltam, mert bántották. De vajon ez.. biztos? Ez tényleg ugyan az volna?

- És ez téged jó harcossá tesz..? - teszem fel a kérdést halkan, arcát fürkészve. Korábban ő volt az, aki lehordott azért, mert az érzelmekből nagyobb erőt lehet meríteni, én még is eldobom őket. Tudni akartam, hogy az, amit irántam táplál, megerősíti-e őt, vagy csak gyengíti. Háború tudni akarta, mire számítson tőlem, én pedig... én nem is tudom, hogy mit akarok. Talán inkább csak magamra maradni és gondolkodni, de... Nem. Ez talán inkább Háború. Én mindig is élveztem a férfi társaságát, s habár most teljesen levetkőzte büszkeségét, valahogy nem bántam.. hiszen én is teljesen nyíltan és őszintén elmondtam neki, mi az, amit gondolok és megpróbáltam körbe írni azt is, amit érzek.

 



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Utcák
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: