This is it, the apocalypse Welcome to the new age
I'm breaking in, shaping up, then checking out on the prison bus

 
Utcák, sikátorok
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Ashtaroth
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
273

Utolsó Poszt Csüt. Jan. 26, 2017 11:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Aliyah & Ashtaroth
❝ ...Ensis haeret iugulo... ❞
Angyalok... Makacs népség. Inkább félre dobja az életét, inkább harcol! És miért? Azért mert megöltem egy másik démont? Vagy mert betörtem a városba? Esetleg a két ember miatt? Nem látja át a dolgokat. A város védelmének lyukairól jó régóta tudomásunk van, még sem rohamoztuk meg a falakat. Nem légiókkal jöttem ide, hanem egyedül. Nem mészároltam, csak azt öltem meg, aki az utamban állt. Ennél passzívabb, ha akarok se tudok lenni. Nekem nem célom a város és az emberek lerombolása, megölése. Ellentétesen... Szükségünk van az emberekre. Minden egyes ember potenciális démonjelölt a jövőben. Egy ilyen világban, ahol azok irtják ki az emberiség felét, akiktől a védelmet várták volna, sokkal többen fordulnak a démonokhoz, mint régebben, mikor az egyház és a tapasztalat ellenünk szólt. Most már mi vagyunk a jó fiúk és ez a gondolat megtudna nevettetni.
 De nem most. Most komoly arccal fürkészem az ellenfelem.
- Próbálkozni lehet. - mondja, miközben eltünteti szárnyait. Okos. Látszik rajta, hogy tapasztaltabb. A legtöbb angyal a szárnyát is fegyverként hagyja, ám arról megfeledkeznek, hogy számunkra az csak egy plusz célpont, plusz gyenge pont. Láttam már angyalt harcképtelenné válni, miután felgyújtották a szárnyát. Ez a nő azonban erősebbnek tűnik az átlagnál, ami óvatosságra int, mi sem mutatja harcedzettségét a következő "lépés":
- Nem csak te fürdeted az ellenség vérében a pengédet, Ashtaroth. Az én kardom is megélt már néhány csatát. - szavai után figyelem, ahogy előre lép. Szemeiben látom a koncentrációt, és ahogy megfigyel, pont ugyan úgy, ahogy én is őt. Óvatos... ami jó.
- Helyes. Méltó ellenfelekkel mindig is jobb szerettem küzdeni. - felelem nyugodtan állva, majd két kézbe veszem a pallosomat. Démon hangomon, amely olyan, akár a hangos suttogás, a kígyók sziszegése, elmondom az igét, amelytől kardomon a rúnák vörösen felizzanak, és ketté válik, két ikerpengévé. Mivel a nő láthatóan karcsú és fürge, nem harcolhatok egy olyan nehéz és lassú karddal, mint a kétkezes kard. Ha páncél lenne rajtam, akkor még talán megérné kockáztatni egy fürge ellenféllel szemben, de így, hogy rajtam is csak ruhák vannak... nem. A két egykezes hosszúkard elég lesz ide. Ezután magam indultam meg felé, határozott, de kimért lépésekkel. Az ellenséget csak harc közben ismerni ki igazán. Így jobb lesz, ha letesztelem, mennyire képes állni az energiáimat és csapásaimat.


Vendég
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt Csüt. Jan. 26, 2017 10:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ashtaroth & Aliyah
Csak egy démon csalhatja elő az igazi angyalt.


A szemetest még időben észreveszi, így az nem találja el, a kellő hatást azonban eléri. Megtorpan annyira, hogy elé mehessek anélkül, hogy közeledtemre gyorsabban szedné emberi lábait. Még szerencse, hogy az égből nem okozott túl nagy gondot a követése. Nekem nem volt szükségem arra, hogy az épületeket egymás után kerülgetve haladjak a szűkösebb, vagy épp viszonylag széles utcákon, a lehető legkisebb feltűnést keltve. Sőt, ami azt illeti, ezúttal még jól is jöhet, ha valaki észrevett. Fentről nem tudtam megállapítani, hogy ki ő, csupán azt, hogy minden bizonnyal erősebb, mint az, aki holtan végezte.
Figyelem őt, minden mozdulatát, vagy hogy hogyan viselkedik. "Háború"... csak nem? Hallottam szóbeszédeket a lovasokról, egyikkel-másikkal már találkoztam is, jobban mondva, láttam a csatatéren, de egyetlen titulus említésétől még nem fogom elhinni, hogy az, akinek első körben mondja magát.
- Próbálkozni lehet - felelem, le sem véve róla tekintetem.
Kardom folyamatosan magam előtt tartom. Szárnytollaim egymásra simulva igazodnak közelebb, majd eltűnnek hátam mögül. Jobban szeretek nélkülük harcolni, még akkor is, ha többnyire nem szoktak gondot okozni. A repülés előny lehet a repülni képtelenekkel szemben, mégis, előfordult már, hogy harc során pont azt ragadták meg, ezzel gátolva. Az álnok démonok sok mindenre képesek. Nem rémiszt meg. Már rég a halált választottam, ha ezzel segíthetek társaimon. Az, hogy felemlegetik, nem változtat az álláspontomon. Megölt két embert, beszökött a városba, s most még ki is akar menni. Elmondhatja bárkinek, hogyan jutott be, amit nem hagyhatok. Ha van rá mód, úgy végzek vele itt, a közeljövőben. Fegyverét felismerem. Láttam már, bár nem testközelből. Hallottam hírét, miként mossa rendszeresen angyalvérben démoni acélját, és valóban, most már kezdek kételkedni sikeremben, de ha a kételyek eltántoríthatnának, már itt sem lennék. Akkor nem lennék a városban, valahol egymagam kóborolnék, vagy pont Atyánkat kutatnám, távol maradva a harcoktól.
- Nem csak te fürdeted az ellenségeid vérében pengédet, Ashtaroth. Az én kardom is megélt már néhány csatát - közlöm vele, forgatva egyet a pengén, hagyva, hogy tenyerembe simuljon a kard markolata.
Várok egy kicsit, majd egyet felé lépek, nézve, hogyan reagál. Ez ugyan csak egy lépés, mégis az első, a támadással azonban kivárok. Előbb nem árt valamennyire megismerni őt, a mozdulatait, a reagálási idejét... Nem kapkodhatok el semmit.




Megjegyzés: Smile || Szószám: x ||  Credit

Ashtaroth
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
273

Utolsó Poszt Szer. Jan. 25, 2017 8:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Aliyah & Ashtaroth
❝ ...Ensis haeret iugulo... ❞
Gyors és tiszta akciót akartam. Bemegyek, gyilkolok és megyek. Ennyi lett volna a feladat. Ugyan járulékos veszteség is akadt a két ember személyében, alapjáraton a küldetést bevégeztem. Ezek után nem gondolhatja egy démon sem, hogy elbújhat akár az angyalok háta mögé, nem-nem... Nincs menekvés előlem, a világ végén se. Így aztán kardomról lecsapva a vért és eltéve azt nyugodtan indultam meg haza. Azonban Háború energiái meginogtak, mintha csak veszélyt jelzett volna. Azonban sétám alatt senki se akart megtámadni, s hiába néztem szemem sarkából a sötétet, nem követett senki... Legalább is nem ott. A város széléhez közeledve azonban az egyik utcában megláttam a földön a hold fényében követőm árnyékát. Nem néztem fel az égre, de felkészültem arra, hogy bármelyik pillanatban támadhat.. és nem is csalódtam. Arrébb érve a lakónegyedtől, egy kissé kihaltabb részen mozgást érzékelek a szemem sarkából.
 Egy száguldó szemetes, amelyet alig sikerül kikerülnöm. Megtorpanok és teszek egy lépést hátra, a tárgy pedig közvetlen előttem repül el, szinte súrolja az arcomat. A szét repülő szemét után pillantok, majd előre, ahol már le is száll az angyal, kezében karddal.
- Eddig mehettél. - jelenti ki. Ajkaimra egy halovány vigyor fut fel. A bennem lakozó erő szinte felnevet a kijelentésre. Mintha egy angyal mondhatná meg nekem, hogy mikor és hova mehetek...
- Valóban azt hiszed, hogy te majd megállíthatsz? A Háborút? - szólalok meg hideg hangomon. Fagyos, kék szemeimmel lenézően mosolygok a szárnyasra.
- Kapsz egy esélyt arra, hogy megfordulj és elmenj, mielőtt leváglak téged is, mint megannyi társad, az elmúlt hetekben. - Nem hazudok neki. Az elmúlt egy hónapban kétszer keveredtem össze fajtársaival a felszínen, és habár sebekkel, sőt, egyszer még menekülve is hagytuk el a helyszínt társaimmal, de mindenhol angyalok hulláit hagytuk magunk után. Hol többet, hol kevesebbet. Háború energiáit viszonylag visszafogom. Nem akarom ennél is jobban felhívni magamra a figyelmet. Előhúzom a kardomat. Ha az angyal elég idős, és volt már része olyan csatában, amelyet én robbantottam ki, és benne harcoltam, akkor talán felismerheti a fekete, cakkos pengét. Iumentumon, a lovamon és a páncélzatomon kívül ez a másik tárgy, amiről felismerhetnek azok, akik láttak már teljes hadi díszben.
Az "engedékenységem" amúgy nem csak fenyegetés. Valóban nincs kedvem itt leállni verekedni, az ellenség területén. Meglehetősen veszélyes, főleg, hogy se a jobb kezem, se senki más nincs mellettem és ki tudja, mennyire tapasztalt az angyal. A híremet azért még is kihasználnom. Talán ha észre veszi, hogy a Pokol felső rétegéből választott magának ellenfelet, meggondolja magát.


Vendég
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt Szer. Jan. 25, 2017 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ashtaroth & Aliyah
Csak egy démon csalhatja elő az igazi angyalt.


Az utóbbi időkben egyre több hír terjeng arról, hogy a vadászok, vagy épp egyszerű emberek démonfegyvereket szereznek. Különösebben nem látom ennek akadályát, csakhogy ezzel együtt ez azt is jelenti, hogy démonok járnak ki-be tetszésük szerint. Hiába a fal, az állítólagosan jól őrzött körzet, ők mégis megoldják, s ki tudja, talán pont azok segítik őket, akiket védelmeznénk. Ha pedig az alvilág lényeinek vége, úgy meglehet, hogy ellenünk akarják majd használni az ily módon szerzett pengéket. Akárhogy is, meg kell akadályoznunk a további bejutásokat. Ahol egy betalál, ott egy egész sereg is képes.
Mostanában mondhatni szokatlanná váló érzet lesz úrrá rajtam. Megálljt parancsolva szárnyaimnak, repülés helyett egy helyben való lebegésre váltok, úgy kémlelve környezetemet. Mintha tarkóm hideg karmok karcolnák, végigsercegve hajam arra kóborló szálain. Egy magasabb ház tetején foglalok helyet. Szárnyaim magam mögé vonom, minél kevesebbet mutatva lefelé fekete tollaimat, igyekezve eltakarni azt hosszabb kabátommal és sötétebb szerelésemmel. Az utcák közt rohanó alakra leszek figyelmes, mi eltűnik egy épületben, majd egy másikra, ki lassabb osonásban követi. Egy másodperc, majd még egy, de semmi. Alig fél perc telik el türelmetlenségemben. Egyetlen démon nem tehet sokat, ám ha már ketten vannak... Nem várok arra, hátha megjelenik még egy.
Kardom elővonom kabátom alól, azzal kezemben megyek be, amint földet érek az ajtó előtt. Lassú, óvatos léptekkel haladok, eltüntetve szárnyaim most már teljesen, hogy ne akadályozzanak a folyosókon való haladásban. Emberek hangjára leszek figyelmes, majd a pillanattal később érkező vérszagra. Megölte őket. Ha kicsivel hamarabb érkezem, ez nem következik be. Nem kellett volna várnom, amint beérkezett a második, meg kellett volna indulnom, hogy nyakon csípjem őket. Ahogy a Luciferivadék tovább halad, úgy megyek a kiontott vérű testek mellé. Tekintetem odavonja vöröslő testnedvük, sejtetve, hogy én is járhatok így. Könnyebben, mint korábban azt hittük, mégis, azért valamelyest nehezebben, mint ezek a gyanútlan áldozatok. Nem tudom, meddig állok felettük, lesve elmúlásukat, szinte kézfejem bőrén érezve eltávozó testhőjüket, mikor kiáltást hallok, nagy csörömpöléssel egybekötve. Ezúttal nem várok. Gyors iramban indulok meg, még épp elcsípve, ahogy a nő alakja elhagyja az ablakot.
Menekülőre fogja, nem élvezve sokáig áldozata halálát. Utána ugrok, ki az ablakon, hogy zuhanásom közben szárnyakra kaphassak. Csendesen fekszem fel a légáramlatra, várva a megfelelő alkalmat. Talán elvezet a kijárathoz. A holtakkal nem tudok már mit kezdeni. Kilehelték lelkük, tovaszállva Atyám elé, s most már csak várniuk kell visszatértére, hogy ítélkezzenek felettük. Ami pedig a démont illeti... Nem nagyon érdekel. Az nem az én kötelességem. A dolgom az, hogy meggátoljam a további behatolásokat, semmi más. Ahhoz pedig tudnom kell, merre tart. Mikor pedig már sejtem, merre lehet a kiskapujuk, egyszerűen megragadom elmémmel az első nagyobb tárgyat, mi esetünkben egy jól megpakolt szemetes, s a levegőbe emelve azt, hozzá vágom, ezzel nyerve időt ahhoz, hogy elébe érkezve elvághassam további útját.
- Eddig mehettél - közlöm vele, nagyjából három saroknyira a csatornától, angyalpengém felmutatva, majd várok egy keveset, hogy felfoghassa, mi történik.




Megjegyzés: Smile || Szószám: x ||  Credit

Ashtaroth
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
273

Utolsó Poszt Szer. Jan. 25, 2017 6:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Aliyah & Ashtaroth
❝ ...Ensis haeret iugulo... ❞
A rossz híreknél csak egy dolgot utálok jobban. Dezertőrök. Sajnos az én seregemben előfordulnak, méghozzá azért, mert vasmarokkal szorongatom a démonaim tökét. Nálam a hiba mértékétől és a kár nagyságától függően különböző büntetésekben részesülhetnek a katonáim, ami végül hűségre és odafigyelésre kényszeríti őket. Az ítéletet kivétel nélkül mindig én hozom, és általában én is hajtom végre. A leggyakrabban ott helyben végzek az illetővel, de van, hogy átadom Phelgornak a megtiszteltetést.
Hasonlóan a fenti példához, most is egy rendetlenkedővel akadt dolgom. Vannak démonok, akik azt hiszik, lophatnak a fegyvertáramból, majd eladhatják a démonfémből készített kardokat jó áron. Ettől még nem ítélném  halálra a démont. Bezáratnám, megkínoztatnám. A gond azzal van, hogy nem másik régiónak, vagy démonnak adta el a fegyvereim, neeem... Vadászoknak. Embereknek!
Szerintem Agramon utolsó látogatása óta nem voltam ennyire kikelve magamból. És a hab a tortán az volt, hogy az illető meglépett. Fogalmam sincs, hogyan cselezte ki a katonáimat, valószínűleg túl jól ismerte őket, de sikerült megszöknie. A nyomát azonban nem vesztettem el... San Franciscoról tudni kell, hogy erősen védett. Mind angyalok, mind démonok ellen. Még is vannak olyan kiskapuk, amelyeken át be lehet jutni. Ez az idióta pedig azt hitte, hogy nem fogjuk már üldözni, hiszen a város hemzseg az angyaloktól, vadászoktól. Még azt is eltudom képzelni, hogy van odabent egy ismerőse, akinél meghúzza magát. Az erőd szinte bevehetetlenül, sötéten tornyosodott az éjszakai ég felé. A katonáim féltek belépni, de hogy őszinte legyek, nem is nagyon volt kedvem rájuk bízni ezt a feladatot. Nem bíztam bennük, és a sikerükben.
Rövid akciónak szántam. Éjjel kevés a mozgás az embereknél, hiszen ők jó részt nappal aktívak, így arra törekedtem, hogy ne vegyenek észre. Egészen emberi öltözetet vettem magamra. Egy barna kabát, fekete tanktop, fekete nadrág és csizma. Nem volt rajtam páncél, amit kifejezetten gyűlöltem, mert hozzászoktam a védelméhez, de ha nem akarok feltűnő lenni, kénytelen leszek így felöltözni. A kardomat még az oldalara rögzítettem az övemre, aztán megindultam. Meglepően könnyedén jutottam be. Úgy tűnik, az angyalok és emberek elbízták magukat így a vihar csendjében. Ha úgy gondolják, erődjük áttörhetetlen, hát el kell keserítenem őket. Egy régi csatorna alagút... és bent vagyok.
A démonokat nem nehéz megkülönböztetni mindenki mástól. Energiájuk -ha érzékelik őket- szinte borzongató hatást kelt, míg az angyalok energiái inkább olyanok, mintha a nap sütne az ember bőrére. Persze a halandók nem mindig érzik ezeket, főleg akkor nem, ha igyekeznek elrejtőzni előlük. Én ennek ellenére minden gond nélkül követtem katonám nyomát. Egy több ezer éves démont azért meglehetősen nehéz már kijátszani, mindenféle téren. Ilyen idősen már olyan sokat tapasztalunk, hogy nem sok dolog van, amely megtud minket lepni. A katona körülbelül öt perccel lehet előttem, én még is nyugodtan követem a szűk, mocskos utcákon. A szemeim az utcát fürkészik, de az kihalt, ahogy arra számítottam is. Energiáinak nyoma egy romos emeletes házhoz vezet. Belépek az épületbe, kardomat pedig előhúzom és megindulok felfelé a lépcsőn. Első emelet, második. Itt kilépek a folyosóra, és megállva fülelek. Innen-onnan zajok szűrődnek ki, aztán az egyik lakásból ki is lép két férfi. Az egyik fiatalabb, a másik olyan ötvenesnek néz ki. Talán apa-fia.
- Maga meg kicsoda? Mit keres itt? - kérdezi az idősebb, gyanakodva rá nézve fekete pengéjű kardomra. Nem kockáztathatom meg, hogy rám hívja az angyalokat, vagy a vadászokat, így azonnal támadok. Két gyors mozdulat és a két férfi holtan esik össze, vérük némán kezd lecsurogni a falról. Átlépve a hullájukon sétálok az egyik lakáshoz. Megfogom a kilincset és benyitnék, ha nem lenne zárva. Nem számít, számomra egy átlagos, zárt ajtó nem akadály. Tekeinézissel húzom el a nyelvet, hogy egy kattanás múlva immár tényleg beléphessek. Épp akkor, amikor a démon egy üveg itallal a kezében lép vissza abba a szobába, ahol én is vagyok. Rám néz, és pár pillanatnyi döbbent csend után az üveget eldobva veti ki magát az ablakon.
- Ezúttal nem futsz el. - kifejezéstelen arccal, de belül már igen csak idegesen idézem meg az utóbbi időben kedvenc lényeimet a voidból. A két kutyaszerű, füst és árny alkotta lény neonosan világító pofával rontott ki az ablakon, hogy a falon és a földön futva kövessék és levadásszák a démont. Jó magam az ablakon kiugorva figyeltem, ahogy az életéért rohanó dezertőrre ráveti magát az egyik, s beérve őket a másik is. A fájdalmas kiáltás szinte visszhangzott az utcán. A csontok ropogása, a bőr és hús szakadásának hangja visszhangzott, a vér szaga terjengett a levegőben. Úgy éreztem, ideje, hogy eltűnjek, úgy hogy a sötétben megindulva, a dolgukat bevégeztetett voidokat eltüntetve indultam meg a város széle és a csatorna felé.


Vendég
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt Szomb. Okt. 15, 2016 12:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Cresil & Numie


Elterveztem, hogy az egész napos láblógatást mára iktatom be. Mást se fogok csinálni csak feküdni az ágyban, pizsamában, kócosan és smink nélkül. Megnézek egy pár csöpögős, nyálas, sírós, romantikus filmet, megiszok egy pohár bort és szenvedek baromi látványosan, ahogy a normális – azaz ebben a helyzetben normálatlan – emberi lények szokták. Tartalmatlan igaz? Az életem mindennek volt mondható csak épp izgalmasnak nem és az életem csúcspontja talán ennyi is lenne, hogy elfetrengek egy egész napot, és sajnáltatom magam semmittevésem közepette. Alattomos dolog azonban a sors, s mikor megcsörren, a telefonom már tudom is, hogy teljesen fölöslegesen tervezgettem az unalmas napomat.
- Ne haragudj, de nem tudok bemenni, 39 fokos lázam van. – mély levegőt veszek, magamba szívom a párnám öblítő illatát és csak egy halk mormogással adom tudtára az alkalmazottamnak, hogy semmi probléma. Nyomott hangulatban mászok hát ki a forró takaró alól, magamra rángatok egy farmert és pólót, a hajamat szorosan hátra kötöm és a bolt kulcsával a kezemben indulok el.
Az emberek ugyanolyan semmitmondó tekintettel loholnak előttem, mint ahogy én érzem jelenleg magamat, mintha visszatükröződne jelenlegi lelki állapotom. Savanyú mosoly hagyja el a számat, ahogy a bolt elé érek. Szeretem és büszke vagyok magamra ebből a szempontból, de úgy éreztem mindig is, hogy sokkal többre vagyok hivatott, minthogy egy kisboltot üzemeltessek. Amúgy se voltam az a tipikus főnök alkat. Képtelen voltam erősnek lenni, bekeményíteni. Általában kértem és nem parancsoltam és volt, hogy meg is jártam ezzel. A mostani lány előtt volt egy Naomi nevű eladóm, aki semmit nem volt képes csinálni. Átvette az árut és ott hagyott mindent, a polcok kongtak az ürességtől és a vevők hónapokig felénk se néztek. A bevétel megcsappant és talán életemben először akkor voltam „kemény”. Hatalmas bocsánatkérések közepette bocsájtottam el, és még én éreztem magamat kellemetlennek és gonosz boszorkánynak. Nevetséges nem igaz?
A semmittevésről szőtt álmaimat elengedve fordítom át a zárva táblát, gyújtom fel a lámpákat és dőlök neki szusszanva a pultnak, végigmérve a jelenlegi helyzetet. Minden tökéletes és patyolat tiszta, az áru megrendelésén kívül mára semmiféle feladat nem maradt. Hátra vonszolom magamat a raktárba, amikor hallom a szélcsengő tündéri hangját. Komótosan sétálok ki és valami mosolyfélét erőltetek az arcomra miközben íriszemmel követem a bent ólálkodó vevőt. Összevont szemöldökkel mérem, végig kapucnis fejétől egészen a cipője hegyéig a férfit s mikor az felém néz olyan zavartan kapom, el a szememet mintha bűn lenne az, hogy rá mertem nézni. Megköszörülöm, a torkomat miközben rátámaszkodom a pultra és úgy nézek a zavart tekintetbe.
- Milyen italra gondol? – lépek elő a pult mögül, körbefonom magam körül a karomat és elindulok a férfi irányába miközben az első szabad kosarat felkapom, hogy aztán átnyújthassam neki, ugyanis félő, hogy kiejt valamit a kezéből, a végén pedig leshetem, hogy ki is fizesse az összetört italokat.
- Természetesen nem kötelező, de erősen ajánlott. – sütöm le a szememet miközben a férfi felé nyújtom a kosarat. Láttam már egy két érdekes dolgot pályafutásom során, de ennek a férfinak a szeme sem állj jól, bár ezt sosem merném megmondani neki emiatt is nézem inkább tornacipőm hegyét. Mint egy zakkant tini, aki az első munkanapját tölti a boltban.
Elindulok a sorok között és a hátsó részhez érve fordulok csak szembe újra a férfivel, feltéve, ha az követ engem és nem rökönyödött meg teljesen a kosár használatán.
- Itt vannak a drágább árkategóriájú italaink. – bökök az egyik rum felé. Bátortalanul hátrálok egyet, hogy tered adhassak a férfinak a nézelődéshez. – Tudok segíteni még valamiben? -


ne haragudj  Embarassed  §§ 564 §§

Vendég
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt Vas. Okt. 02, 2016 5:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2





To; Numie

A Föld a Naprendszer elmegyógyintézete.

Vannak dolgok.. Nos, nem kell itt filozofálni, sem túlgondolni a dolgokat. Anti-hősünk megunva a kisvárosok poros utcáit, nagyobb fát keres, hogy megélezze a fejszéjét. Mostanság kevés magafajtával találkozik, mondjuk lehet, hogy épp ez a szerencséje, de a kutya se tudja. Nem direkt műveli, a lépései jönnek ki úgy, hogy mindig megtalálja a legkeresettlenebb helyeket. Legalább nincs konkurencia! Akármennyire unalmas, kényelmesen élvezheti mocskos üzelmeit, és facsarhatja a humanoid citromok nedvét. Ez elég félreérhető gondolat. Na mindegy.
Cresil azonban mégis arra vágyik, hogy kicsit feszegesse a határait. Hiénavigyora kíséri őt, miközben tervei szerint a nem épp neki való helyszín felé közelít. Nem lehet mindig nyugta a tollasoknak, és itt biztos kövér lelkű, és tárcájú egérkék lébecolnak, kivéve, ha épp nem leptek el mindent a felsőbb emelet emberei. Erre nem is gondolt, azonban mégsem fordul vissza. Minek. Majd kereket old, ahogy mindig is, amit rövid, de tartalmas élete alatt fejlesztett tökéjre. Odabent, húsruhája mélyén mintha bizseregne valami, valami vészcsengő szerűség, de nem hallgat rá, ahhoz mondjuk úgy, egészségesen hülye.
A határban pihen meg végül, megállva, egy szál cigarettát füstölve éppen. Nem segít semmiben, nem szükség, de élvezi csinálni, és nem azért, mert ettől emberinek érzi magát. Azt már rég túllépte, és habár fiatal, van benne még némi lerakat, amely a nagy-öregekből kiveszett, vagy nem is létezett. Talán ezért is könnyedebb létforma. No de térjünk is vissza. Csak ott áll, mintha várna valamire, majd kutatni kezd. A csikk előrerepül, és figyeli, mintha attól tartana, hogy felrobban, amint földet ér. Azonban semmi sem történik, csak serceg, majd kialszik. Mókás látvány lenne azoknak, akik őt megpillantanák ebben a pillanatban. Ismét kutat tekintetével, majd lábát úgy emeli, mintha valami korlát lenne előtte, mintha valami akadályt készülne átlépni. Emelt lába ér földet, a másik eredeti helyén pihen, és terpeszállásban, hunyorogva kukkol körbe. Semmi. Ezennel hivatalosan is átlépte a határvonalat.
- Túl könnyű.. – morogja maga elé immáron az utcákat róva. A semleges terület pereme felől közelít, azonban nem szuicid, így nem is merészkedik be nagyon a közepébe. Mekkorát néznének pedig! Na majd.. most azonban megalapozza a hangulatot. Bőven elég. Ehhez keresne valami lebujt, kisebb kaszinót, de azt erre csak nem tettek. Tipikus. Miért is lenne idekint, amikor minden ilyen a város szívében szeret pihenni. Dühösen fújtat, tekintete az unalmas házak, kirakatok ablakait böngészi, és végső mentsvárként indul egy kis üzlet felé, amelyről semmit sem sejt. Betér, zsebre tett kezekkel, kapucnival a fején, mintha bolti tolvajt akarna játszani, és elindul a sorok mentén. Egy üveg ebből, egy abból, és még egy érdekes kinézetű, és ízesítésű keksz is a markában landol. Vészcsengője ismét bizsereg, ő azonban csak válogat, és futólag sandít a pult felé, ahol fizetnie illene.
- Merre vannak az erősebb italok? – kora délután a prioritások a fontosak. No meg a minőség. Az eddig nem nyűgözte le.



Raiden
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
69

Utolsó Poszt Kedd Aug. 02, 2016 4:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***

Ajánlott tartalom
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Ido"szak nyertesei
Oldal nyertes karaktereiGratulálunk mindenkinek!

Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek





Friss Írások
Utolsó hozzászólásokAz oldal új posztjai, lesd meg őket!
Ophilia
Today at 6:52 am
☽ Don's Place

Lucifer
Today at 2:24 am
☽ Elkészültem




Oldal Statisztika
Fajaink összesített listájaBelépett tagok, fajok létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég




Fajaink száma
Arkangyal
8/4
Leviatánok
8/4
Angyal
2
Démon
9
Bukott Angyal
1
Ember
6
Félvér
2
Harcos Angyal
4
Vadász
6
Nephilim
3