☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Posztok :
84
☩ Reagok :
77
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Anna Silk

Kedd Jan. 31, 2017 11:26 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ashtaroth & Aliyah
Csak egy démon csalhatja elő az igazi angyalt.


Érzem a sötét árnyakat, mik oly hitelességgel sutyorognak fülembe, próbálva előcsalni az elzárt érzelmeket, hogy az már közel félelmetes. Tudom, hogy ez nem belőlem ered. Nem becsülném alá jelenlegi ellenfelem annyira, hogy biztosan állíthassam sikeremet, ennek ellenére nem egyszerű neki ellenállni. Ki nem állhatom a démonok harci praktikáit. Kellemetlenek és visszataszítóak, a tisztességnek nyomot sem hagyva. Két frontos háborút vívnak, fizikai és szellemi téren kezdeményezve küzdelmet, megelégedve akár egyetlen győzelemmel is. Nem egy angyal bukott el miattuk, én viszont nem fogok közéjük tartozni. Nem engedhetek neki utat.
Lökésem beválik, s mintha egyensúlyával hirtelen gondok akadnának. Átlósan csapok egyet jobbra felfelé, de kikerüli. Ekkor megindulok vissza lefelé, próbálva nem hagyni neki időt, amit viszont sikeresen hárít. Pengéink ismételten nagy sikollyal feszülnek egymásnak, bezengve a környéket. Fizikailag talán erősebb, mint én. Ennek ellenére suttogása mélyebbre hatol. Arcizmaim megfeszülnek, ahogy koncentrációm egy részét átirányítom belső viszályom elnyomására. Jobban kell uralkodnom magamon.
A hasam felé közelítő szúrásra leszek figyelmes. A másik fegyvernek szoruló kardomon fogást váltok, majd engedek nyomásának erején, elemelve azt, hogy hamar függőlegesbe fordíthassam az angyali fémet. Balommal húzom hárításra, jobbommal kísérve tolva odébb a vészes gyorsasággal közelgő támadást, mi átszelve ruhám semmitmondó akadályát, végül
felszántja bőröm, valamivel alá férkőzve. Én azonban nem állok meg. Míg ellehet vérem ontásának elégedettségével, vízszintesbe irányítom kardom övé alá fordítva, ráfektetve bal alkaromra, elrántom azt magunk között, próbálva combján végig hasítani, miközben lábaim rogyasztva lejjebb helyezkedem. Ahogy átérek a túlsó oldalra, egyenesbe csapom védelmezésre szolgáló eszközöm, elhagyva alkartámaszát, úgy indulok meg vele vissza, ezúttal magasabban, hogy a mozdulat végén átvehessem azt jobb kezembe.



Megjegyzés: Ha kicsit érthetetlen, elnézést érte! Nem egyszerű leírni a mozit, ami a fejemben lezajlik. Smile || Szószám: x ||  Credit

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
359
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Kedd Jan. 31, 2017 10:24 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Aliyah & Ashtaroth
❝ ...Ensis haeret iugulo... ❞
Habár az előbb a nőben éreztem a harc élvezetének magját, hamar elnyomta magában. Azonban nem hagyom olyan könnyen szabadulni a gondolattól, mert ha arckifejezése nem is volt beszédes, tekintete igen. Az energiáim körbe járnak minket, és mint a kisördög, szinte sutyorog a fülébe. Hogy előnyben van, hogy elég erős, hogy képes legyőzni, hogy micsoda dicsőség lenne magát Háborút legyőzni! Egyértelműen a büszkeségére akarok hatni vele, miközben megállítja második kardcsapásom. A két fém szinte szikrázva csókol össze, hangjuk élesen, magasan száll a falak között az éjszakában. Az angyal lök rajtam egyet. Kettőt hátra lépek, és hogy ne veszítsem el az egyensúlyom, előre tartom az egyik kardom.
A támadást inkább kikerülöm, kardjaim még nincsenek olyan pozícióban, hogy védekezni tudjak velük. Ha ismét támad, a lendület vételt kihasználva immár az egyik fegyveremmel védekezni, másikkal szúrni próbálok felé.
Harcunk alatt szemeim előtt tucatnyi csata rémlik fel ezekkel a mozdulatokkal. Olyanok, amelyeket alku miatt, s olyanok, amelyeket Lucifer akarata miatt vívtam. A legtöbbször minden csatát vérszomjjal harcoltam át, nem érdekelve, hogy milyen sérüléseket szerzek. Nem számított más, csak hogy kardom alatt ropogjon a csont, fröcsköljön a vér, halálhörgés kövesse utamat. A gondolatra ismét érzem a jól ismerős, borzongató érzést, amely a csontjaimban kezdődik és szinte remegve tör egyre feljebb az izmaimba és fejembe. Ha az angyal nem lesz hamarosan halott, a vérszomj elfogja ködösíteni az agyam.
Akkor pedig lehet, hibázni is fogok.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Posztok :
84
☩ Reagok :
77
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Anna Silk

Pént. Jan. 27, 2017 9:50 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ashtaroth & Aliyah
Csak egy démon csalhatja elő az igazi angyalt.


Ennyire emberségessé váltam volna ilyen rövid idő alatt? Nem, az nem lehet! Képesnek kell lennem elnyomni ezt, túllépnem rajta, megerősítve saját magamban célomat. Az erőszak nem jó dolog. Nem élvezhető, márpedig ez nem több annál. Ez nem holmi tét nélküli párbaj, ez vérre menő harc, s még ha a démonok nem is Atyánk teremtményei, sokkal inkább az őt utánozni vágyó Luciferé, akkor sem helyénvaló ölésük élvezete. Nem, azt hiszem, azt nem élvezném, még akkor sem, ha csatánknak izgatottsággal nézek elébe. Arról szó sincs, hogy mi angyalok, ne érezhetnénk. Ha úgy lenne, hát teremtőnk egyszerűen kihagyta volna alkotásunkkor az érzelmeket. Az más, hogy mi a helyénvaló, a normális és mi nem. Ki kell ezt vernem a fejemből! Ha ezen agyalok, az csak szétszórttá tesz. Még mindig ugyanaz a dolgom.
Fentről érkező támadása mellett ellépek, majd pengém függőleges helyzetbe helyezve állítom meg vízszintes csapását, egy pillanatra megvetve lábamat. Arcomon éreztem első suhintásának lendületét, ahogy vágásának szele elérte bőröm. Nem fogja vissza magát. Ahogy összecseng a menny- és pokolbéli fém, úgy tűnnek el lelkemből a korábbi kételyek foszlányai. Egy csapásra tudatosul bennem az összecsapás komolysága és ellenfelem bevetett ereje. Kardjait hosszabb távon tényleg könnyebb lesz kikerülni, várva, hogy esetleg tovább vigye a lendület, semmint megakasztani és visszaverni, úgy alakítva ki rést formáján. Egyikünk, vagy akár mindketten, a másik vérével fogjuk szennyezni a földet. A háború megszokott keserűsége költözik számba ennek gondolatára, én pedig erre koncentrálok ahelyett, hogy felidézném, mennyivel másképp éreztem alig egy perccel korábban. A küzdelem eme fajtája közel sem olyan élvezetes.
Igyekszem taszítani rajta egyet, nem sokkal azután, hogy kardomon megakad fegyvere. Ha megnyílik védelme, úgy megkísérlek egy támadást, ha nem, akkor inkább további védekezésre adom a fejem. Türelmes vagyok, legalábbis igyekszem arra inteni magam, a démon siettető csapásaival ellentétben. Nem szeretném elhúzni a dolgokat, de ennek úgyis akkor lesz vége, amikor kell és úgy, ahogyan az eldöntetett. Bízom abban, hogy Atyánk rám ruházott ereje kitart bennem.




Megjegyzés: Smile || Szószám: x ||  Credit

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
359
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Pént. Jan. 27, 2017 8:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Aliyah & Ashtaroth
❝ ...Ensis haeret iugulo... ❞
Démon vagyok. Sok dologra vagyok képes, de mint Háború, van egy specifikus "képességem", ha úgy vesszük. Rendkívül jól értek ahhoz, hogy harcot generáljak, és mindig megérzem, az erre hajló szándékot. Ezért is furcsa felfedezni a velem szemben álló angyalban az esendő emberek gyengeségét. Dicsvágy, az arra érdemes felek legyőzése. Lehetne mondani, hogy ennyi erővel én is esendő és képmutató vagyok, de a különbség köztem és közte az, hogy egy angyal sosem élvezhetné a harcot, az erőszakot, nem lelheti benne örömét... legalább is nem úgy, ahogy ő teszi. Én pedig nem a dicsőségért harcolok, hanem mert ez a lételemem, és szórakozásom. Míg mások az életükért küzdenek egy harcban, én addig ezzel kapcsolódom ki. A harcot, aminek most elébe nézek, alapjáraton szintén élvezném, azonban most nem engedhetem el magam, nem adhatom át a vérvágynak az utat, mert ellenséges területen könnyen felhívnál vele mások figyelmét. Még csak az kellene, hogy a fél város a nyakamra ugorjon.
Ezért hát megpróbálok gyors és tiszta lenni. A pallost két karddá szétválasztva indulok felé. Habár általában az erőt és a nagy páncélzatot preferálom, most fürgének és agilisnek kell lennem, hiszen nincs rajtam a vastag mellvért, sisak, stb. Meghagyja nekem az első lépést és én ki is használom azt, nyugodt léptekkel indulok, ám az utolsó néhánynál kicsit gyorsabbat lépek, hogy az első, fentről lefelé haladó csapásom erős, és lendületes lehessen. Tengelyem körül megfordulva emelem és vágok felé egy vízszintes vonalban. Eközben nem csak azt figyelem meg, hogy milyen ügyesen védekezik, hanem a környezetet. Szándékomban áll terelgetni miután megfigyeltem, hogy sarokba szorítva őt gyorsan véget vethessen ennek a játéknak. Ez talán érződik rajtam, legalább is az, hogy hamar végezni szeretnék. Nem kapkodom el a dolgokat, de érezhető a mozdulataimon, hogy nem kímélem a harcost. Támadásaim olyanok, mint a tenger hullámai. Lendületesen török előre, miközben próbálom megtörni a védelmét, majd visszahúzódok, védekezek, ha kell, hogy aztán ismét lendületesen támadhassak. Karját, lábait célzom elsőként, hosszú karddal ezek könnyen elérhető célpontok.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Posztok :
84
☩ Reagok :
77
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Anna Silk

Csüt. Jan. 26, 2017 12:24 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ashtaroth & Aliyah
Csak egy démon csalhatja elő az igazi angyalt.


Mellkasom jókorát dobban kijelentésére. Mégis mi ez? Igyekszem úrrá lenni rajta, a szokatlan érzésen, mi akkor kerít hatalmába, ha harcolnom kell, olyasvalakivel, akivel talán még érdemes is. Nem a vérontás, pusztán a gyakorlás kedvéért, most mégis... Amint kijelentette, hogy méltó ellenfelekkel jobban szeret küzdeni, egy részem elkezdett megvadulni. Mintha csak várná, hogy bebizonyíthassa, mennyire méltó a háború lovasához. Izgatottan áhítja ezt a küzdelmet, vágyva ereje megmérettetését, akár egy embergyermek az újfajta édesség megkóstolását. Én azonban nem vagyok ember. Én egy angyal vagyok, akinek kötelessége van és aszerint kell cselekednie. Nem azért kell megküzdenem vele, mert esetleg egy kis részem, mit elnyelt az emberség maga, vágyik rá, hanem azért, mert feladataim egyikéhez tartozik.
Pallosa szétválását figyelve eszembe jut csizmámban lévő tőröm. Még nincs itt annak az ideje, hogy elővegyem. Talán jobb, ha a végsőkig rejtve marad, míg tényleg szükségem nem lesz rá. Elkergetem a kusza gondolatok maradékát, várva érkeztére, akár egy autóra, mi az emberek testébe csapódhatott, ha figyelmetlenül indultak át az úton. A különbség az, hogy én annak képes lennék ellenállni, miként ennek is fogok. Jöjjön egy pallossal, vagy két karddal, mindegy. Léptei nagyjából egyeznek sajátjaim méretével. Az egy nagy súlyt kettéválasztva egyensúlyba került két fele, meggyorsítva ezzel mozdulatait. Én egyetlen hosszúkarddal állok előtte, türelemre intve magam. Ő tegye meg az első csapást. Az sok mindent elárul. Erejét, vagy hogy mennyire szokott a két pengéhez. Alapjában véve, úgy vélem, a pallost használja gyakrabban. Ha nem így volna, úgy eleve két fegyver csüngött volna oldalán az egy helyett, hogy ne kelljen démoni mormolással kezdenie a csatát. Egy pillanatra sem tévesztem szem elől. Hallom lépteinek neszét az utca talaján, a könnyed toppanásokat, mik közeledtét jelzik felém, a szemeim által agyamba vetített kép mellé társulva. Még négy lépés... Itt lesz az ideje kardjai lendítésének, ha akadálytalanul akarja forgatni azokat. Állok elébe, csapásait azonban nem szándékozom megakasztani, sokkal inkább félreterelném azokat, hogy gond nélkül áttérhessek másik pengéjének hárításához.




Megjegyzés: Smile || Szószám: x ||  Credit

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
359
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Csüt. Jan. 26, 2017 11:56 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Aliyah & Ashtaroth
❝ ...Ensis haeret iugulo... ❞
Angyalok... Makacs népség. Inkább félre dobja az életét, inkább harcol! És miért? Azért mert megöltem egy másik démont? Vagy mert betörtem a városba? Esetleg a két ember miatt? Nem látja át a dolgokat. A város védelmének lyukairól jó régóta tudomásunk van, még sem rohamoztuk meg a falakat. Nem légiókkal jöttem ide, hanem egyedül. Nem mészároltam, csak azt öltem meg, aki az utamban állt. Ennél passzívabb, ha akarok se tudok lenni. Nekem nem célom a város és az emberek lerombolása, megölése. Ellentétesen... Szükségünk van az emberekre. Minden egyes ember potenciális démonjelölt a jövőben. Egy ilyen világban, ahol azok irtják ki az emberiség felét, akiktől a védelmet várták volna, sokkal többen fordulnak a démonokhoz, mint régebben, mikor az egyház és a tapasztalat ellenünk szólt. Most már mi vagyunk a jó fiúk és ez a gondolat megtudna nevettetni.
 De nem most. Most komoly arccal fürkészem az ellenfelem.
- Próbálkozni lehet. - mondja, miközben eltünteti szárnyait. Okos. Látszik rajta, hogy tapasztaltabb. A legtöbb angyal a szárnyát is fegyverként hagyja, ám arról megfeledkeznek, hogy számunkra az csak egy plusz célpont, plusz gyenge pont. Láttam már angyalt harcképtelenné válni, miután felgyújtották a szárnyát. Ez a nő azonban erősebbnek tűnik az átlagnál, ami óvatosságra int, mi sem mutatja harcedzettségét a következő "lépés":
- Nem csak te fürdeted az ellenség vérében a pengédet, Ashtaroth. Az én kardom is megélt már néhány csatát. - szavai után figyelem, ahogy előre lép. Szemeiben látom a koncentrációt, és ahogy megfigyel, pont ugyan úgy, ahogy én is őt. Óvatos... ami jó.
- Helyes. Méltó ellenfelekkel mindig is jobb szerettem küzdeni. - felelem nyugodtan állva, majd két kézbe veszem a pallosomat. Démon hangomon, amely olyan, akár a hangos suttogás, a kígyók sziszegése, elmondom az igét, amelytől kardomon a rúnák vörösen felizzanak, és ketté válik, két ikerpengévé. Mivel a nő láthatóan karcsú és fürge, nem harcolhatok egy olyan nehéz és lassú karddal, mint a kétkezes kard. Ha páncél lenne rajtam, akkor még talán megérné kockáztatni egy fürge ellenféllel szemben, de így, hogy rajtam is csak ruhák vannak... nem. A két egykezes hosszúkard elég lesz ide. Ezután magam indultam meg felé, határozott, de kimért lépésekkel. Az ellenséget csak harc közben ismerni ki igazán. Így jobb lesz, ha letesztelem, mennyire képes állni az energiáimat és csapásaimat.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Posztok :
84
☩ Reagok :
77
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Anna Silk

Csüt. Jan. 26, 2017 10:43 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ashtaroth & Aliyah
Csak egy démon csalhatja elő az igazi angyalt.


A szemetest még időben észreveszi, így az nem találja el, a kellő hatást azonban eléri. Megtorpan annyira, hogy elé mehessek anélkül, hogy közeledtemre gyorsabban szedné emberi lábait. Még szerencse, hogy az égből nem okozott túl nagy gondot a követése. Nekem nem volt szükségem arra, hogy az épületeket egymás után kerülgetve haladjak a szűkösebb, vagy épp viszonylag széles utcákon, a lehető legkisebb feltűnést keltve. Sőt, ami azt illeti, ezúttal még jól is jöhet, ha valaki észrevett. Fentről nem tudtam megállapítani, hogy ki ő, csupán azt, hogy minden bizonnyal erősebb, mint az, aki holtan végezte.
Figyelem őt, minden mozdulatát, vagy hogy hogyan viselkedik. "Háború"... csak nem? Hallottam szóbeszédeket a lovasokról, egyikkel-másikkal már találkoztam is, jobban mondva, láttam a csatatéren, de egyetlen titulus említésétől még nem fogom elhinni, hogy az, akinek első körben mondja magát.
- Próbálkozni lehet - felelem, le sem véve róla tekintetem.
Kardom folyamatosan magam előtt tartom. Szárnytollaim egymásra simulva igazodnak közelebb, majd eltűnnek hátam mögül. Jobban szeretek nélkülük harcolni, még akkor is, ha többnyire nem szoktak gondot okozni. A repülés előny lehet a repülni képtelenekkel szemben, mégis, előfordult már, hogy harc során pont azt ragadták meg, ezzel gátolva. Az álnok démonok sok mindenre képesek. Nem rémiszt meg. Már rég a halált választottam, ha ezzel segíthetek társaimon. Az, hogy felemlegetik, nem változtat az álláspontomon. Megölt két embert, beszökött a városba, s most még ki is akar menni. Elmondhatja bárkinek, hogyan jutott be, amit nem hagyhatok. Ha van rá mód, úgy végzek vele itt, a közeljövőben. Fegyverét felismerem. Láttam már, bár nem testközelből. Hallottam hírét, miként mossa rendszeresen angyalvérben démoni acélját, és valóban, most már kezdek kételkedni sikeremben, de ha a kételyek eltántoríthatnának, már itt sem lennék. Akkor nem lennék a városban, valahol egymagam kóborolnék, vagy pont Atyánkat kutatnám, távol maradva a harcoktól.
- Nem csak te fürdeted az ellenségeid vérében pengédet, Ashtaroth. Az én kardom is megélt már néhány csatát - közlöm vele, forgatva egyet a pengén, hagyva, hogy tenyerembe simuljon a kard markolata.
Várok egy kicsit, majd egyet felé lépek, nézve, hogyan reagál. Ez ugyan csak egy lépés, mégis az első, a támadással azonban kivárok. Előbb nem árt valamennyire megismerni őt, a mozdulatait, a reagálási idejét... Nem kapkodhatok el semmit.




Megjegyzés: Smile || Szószám: x ||  Credit

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
359
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Szer. Jan. 25, 2017 8:43 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Aliyah & Ashtaroth
❝ ...Ensis haeret iugulo... ❞
Gyors és tiszta akciót akartam. Bemegyek, gyilkolok és megyek. Ennyi lett volna a feladat. Ugyan járulékos veszteség is akadt a két ember személyében, alapjáraton a küldetést bevégeztem. Ezek után nem gondolhatja egy démon sem, hogy elbújhat akár az angyalok háta mögé, nem-nem... Nincs menekvés előlem, a világ végén se. Így aztán kardomról lecsapva a vért és eltéve azt nyugodtan indultam meg haza. Azonban Háború energiái meginogtak, mintha csak veszélyt jelzett volna. Azonban sétám alatt senki se akart megtámadni, s hiába néztem szemem sarkából a sötétet, nem követett senki... Legalább is nem ott. A város széléhez közeledve azonban az egyik utcában megláttam a földön a hold fényében követőm árnyékát. Nem néztem fel az égre, de felkészültem arra, hogy bármelyik pillanatban támadhat.. és nem is csalódtam. Arrébb érve a lakónegyedtől, egy kissé kihaltabb részen mozgást érzékelek a szemem sarkából.
 Egy száguldó szemetes, amelyet alig sikerül kikerülnöm. Megtorpanok és teszek egy lépést hátra, a tárgy pedig közvetlen előttem repül el, szinte súrolja az arcomat. A szét repülő szemét után pillantok, majd előre, ahol már le is száll az angyal, kezében karddal.
- Eddig mehettél. - jelenti ki. Ajkaimra egy halovány vigyor fut fel. A bennem lakozó erő szinte felnevet a kijelentésre. Mintha egy angyal mondhatná meg nekem, hogy mikor és hova mehetek...
- Valóban azt hiszed, hogy te majd megállíthatsz? A Háborút? - szólalok meg hideg hangomon. Fagyos, kék szemeimmel lenézően mosolygok a szárnyasra.
- Kapsz egy esélyt arra, hogy megfordulj és elmenj, mielőtt leváglak téged is, mint megannyi társad, az elmúlt hetekben. - Nem hazudok neki. Az elmúlt egy hónapban kétszer keveredtem össze fajtársaival a felszínen, és habár sebekkel, sőt, egyszer még menekülve is hagytuk el a helyszínt társaimmal, de mindenhol angyalok hulláit hagytuk magunk után. Hol többet, hol kevesebbet. Háború energiáit viszonylag visszafogom. Nem akarom ennél is jobban felhívni magamra a figyelmet. Előhúzom a kardomat. Ha az angyal elég idős, és volt már része olyan csatában, amelyet én robbantottam ki, és benne harcoltam, akkor talán felismerheti a fekete, cakkos pengét. Iumentumon, a lovamon és a páncélzatomon kívül ez a másik tárgy, amiről felismerhetnek azok, akik láttak már teljes hadi díszben.
Az "engedékenységem" amúgy nem csak fenyegetés. Valóban nincs kedvem itt leállni verekedni, az ellenség területén. Meglehetősen veszélyes, főleg, hogy se a jobb kezem, se senki más nincs mellettem és ki tudja, mennyire tapasztalt az angyal. A híremet azért még is kihasználnom. Talán ha észre veszi, hogy a Pokol felső rétegéből választott magának ellenfelet, meggondolja magát.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Posztok :
84
☩ Reagok :
77
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Anna Silk

Szer. Jan. 25, 2017 7:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ashtaroth & Aliyah
Csak egy démon csalhatja elő az igazi angyalt.


Az utóbbi időkben egyre több hír terjeng arról, hogy a vadászok, vagy épp egyszerű emberek démonfegyvereket szereznek. Különösebben nem látom ennek akadályát, csakhogy ezzel együtt ez azt is jelenti, hogy démonok járnak ki-be tetszésük szerint. Hiába a fal, az állítólagosan jól őrzött körzet, ők mégis megoldják, s ki tudja, talán pont azok segítik őket, akiket védelmeznénk. Ha pedig az alvilág lényeinek vége, úgy meglehet, hogy ellenünk akarják majd használni az ily módon szerzett pengéket. Akárhogy is, meg kell akadályoznunk a további bejutásokat. Ahol egy betalál, ott egy egész sereg is képes.
Mostanában mondhatni szokatlanná váló érzet lesz úrrá rajtam. Megálljt parancsolva szárnyaimnak, repülés helyett egy helyben való lebegésre váltok, úgy kémlelve környezetemet. Mintha tarkóm hideg karmok karcolnák, végigsercegve hajam arra kóborló szálain. Egy magasabb ház tetején foglalok helyet. Szárnyaim magam mögé vonom, minél kevesebbet mutatva lefelé fekete tollaimat, igyekezve eltakarni azt hosszabb kabátommal és sötétebb szerelésemmel. Az utcák közt rohanó alakra leszek figyelmes, mi eltűnik egy épületben, majd egy másikra, ki lassabb osonásban követi. Egy másodperc, majd még egy, de semmi. Alig fél perc telik el türelmetlenségemben. Egyetlen démon nem tehet sokat, ám ha már ketten vannak... Nem várok arra, hátha megjelenik még egy.
Kardom elővonom kabátom alól, azzal kezemben megyek be, amint földet érek az ajtó előtt. Lassú, óvatos léptekkel haladok, eltüntetve szárnyaim most már teljesen, hogy ne akadályozzanak a folyosókon való haladásban. Emberek hangjára leszek figyelmes, majd a pillanattal később érkező vérszagra. Megölte őket. Ha kicsivel hamarabb érkezem, ez nem következik be. Nem kellett volna várnom, amint beérkezett a második, meg kellett volna indulnom, hogy nyakon csípjem őket. Ahogy a Luciferivadék tovább halad, úgy megyek a kiontott vérű testek mellé. Tekintetem odavonja vöröslő testnedvük, sejtetve, hogy én is járhatok így. Könnyebben, mint korábban azt hittük, mégis, azért valamelyest nehezebben, mint ezek a gyanútlan áldozatok. Nem tudom, meddig állok felettük, lesve elmúlásukat, szinte kézfejem bőrén érezve eltávozó testhőjüket, mikor kiáltást hallok, nagy csörömpöléssel egybekötve. Ezúttal nem várok. Gyors iramban indulok meg, még épp elcsípve, ahogy a nő alakja elhagyja az ablakot.
Menekülőre fogja, nem élvezve sokáig áldozata halálát. Utána ugrok, ki az ablakon, hogy zuhanásom közben szárnyakra kaphassak. Csendesen fekszem fel a légáramlatra, várva a megfelelő alkalmat. Talán elvezet a kijárathoz. A holtakkal nem tudok már mit kezdeni. Kilehelték lelkük, tovaszállva Atyám elé, s most már csak várniuk kell visszatértére, hogy ítélkezzenek felettük. Ami pedig a démont illeti... Nem nagyon érdekel. Az nem az én kötelességem. A dolgom az, hogy meggátoljam a további behatolásokat, semmi más. Ahhoz pedig tudnom kell, merre tart. Mikor pedig már sejtem, merre lehet a kiskapujuk, egyszerűen megragadom elmémmel az első nagyobb tárgyat, mi esetünkben egy jól megpakolt szemetes, s a levegőbe emelve azt, hozzá vágom, ezzel nyerve időt ahhoz, hogy elébe érkezve elvághassam további útját.
- Eddig mehettél - közlöm vele, nagyjából három saroknyira a csatornától, angyalpengém felmutatva, majd várok egy keveset, hogy felfoghassa, mi történik.




Megjegyzés: Smile || Szószám: x ||  Credit

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
359
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Szer. Jan. 25, 2017 6:03 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Aliyah & Ashtaroth
❝ ...Ensis haeret iugulo... ❞
A rossz híreknél csak egy dolgot utálok jobban. Dezertőrök. Sajnos az én seregemben előfordulnak, méghozzá azért, mert vasmarokkal szorongatom a démonaim tökét. Nálam a hiba mértékétől és a kár nagyságától függően különböző büntetésekben részesülhetnek a katonáim, ami végül hűségre és odafigyelésre kényszeríti őket. Az ítéletet kivétel nélkül mindig én hozom, és általában én is hajtom végre. A leggyakrabban ott helyben végzek az illetővel, de van, hogy átadom Phelgornak a megtiszteltetést.
Hasonlóan a fenti példához, most is egy rendetlenkedővel akadt dolgom. Vannak démonok, akik azt hiszik, lophatnak a fegyvertáramból, majd eladhatják a démonfémből készített kardokat jó áron. Ettől még nem ítélném  halálra a démont. Bezáratnám, megkínoztatnám. A gond azzal van, hogy nem másik régiónak, vagy démonnak adta el a fegyvereim, neeem... Vadászoknak. Embereknek!
Szerintem Agramon utolsó látogatása óta nem voltam ennyire kikelve magamból. És a hab a tortán az volt, hogy az illető meglépett. Fogalmam sincs, hogyan cselezte ki a katonáimat, valószínűleg túl jól ismerte őket, de sikerült megszöknie. A nyomát azonban nem vesztettem el... San Franciscoról tudni kell, hogy erősen védett. Mind angyalok, mind démonok ellen. Még is vannak olyan kiskapuk, amelyeken át be lehet jutni. Ez az idióta pedig azt hitte, hogy nem fogjuk már üldözni, hiszen a város hemzseg az angyaloktól, vadászoktól. Még azt is eltudom képzelni, hogy van odabent egy ismerőse, akinél meghúzza magát. Az erőd szinte bevehetetlenül, sötéten tornyosodott az éjszakai ég felé. A katonáim féltek belépni, de hogy őszinte legyek, nem is nagyon volt kedvem rájuk bízni ezt a feladatot. Nem bíztam bennük, és a sikerükben.
Rövid akciónak szántam. Éjjel kevés a mozgás az embereknél, hiszen ők jó részt nappal aktívak, így arra törekedtem, hogy ne vegyenek észre. Egészen emberi öltözetet vettem magamra. Egy barna kabát, fekete tanktop, fekete nadrág és csizma. Nem volt rajtam páncél, amit kifejezetten gyűlöltem, mert hozzászoktam a védelméhez, de ha nem akarok feltűnő lenni, kénytelen leszek így felöltözni. A kardomat még az oldalara rögzítettem az övemre, aztán megindultam. Meglepően könnyedén jutottam be. Úgy tűnik, az angyalok és emberek elbízták magukat így a vihar csendjében. Ha úgy gondolják, erődjük áttörhetetlen, hát el kell keserítenem őket. Egy régi csatorna alagút... és bent vagyok.
A démonokat nem nehéz megkülönböztetni mindenki mástól. Energiájuk -ha érzékelik őket- szinte borzongató hatást kelt, míg az angyalok energiái inkább olyanok, mintha a nap sütne az ember bőrére. Persze a halandók nem mindig érzik ezeket, főleg akkor nem, ha igyekeznek elrejtőzni előlük. Én ennek ellenére minden gond nélkül követtem katonám nyomát. Egy több ezer éves démont azért meglehetősen nehéz már kijátszani, mindenféle téren. Ilyen idősen már olyan sokat tapasztalunk, hogy nem sok dolog van, amely megtud minket lepni. A katona körülbelül öt perccel lehet előttem, én még is nyugodtan követem a szűk, mocskos utcákon. A szemeim az utcát fürkészik, de az kihalt, ahogy arra számítottam is. Energiáinak nyoma egy romos emeletes házhoz vezet. Belépek az épületbe, kardomat pedig előhúzom és megindulok felfelé a lépcsőn. Első emelet, második. Itt kilépek a folyosóra, és megállva fülelek. Innen-onnan zajok szűrődnek ki, aztán az egyik lakásból ki is lép két férfi. Az egyik fiatalabb, a másik olyan ötvenesnek néz ki. Talán apa-fia.
- Maga meg kicsoda? Mit keres itt? - kérdezi az idősebb, gyanakodva rá nézve fekete pengéjű kardomra. Nem kockáztathatom meg, hogy rám hívja az angyalokat, vagy a vadászokat, így azonnal támadok. Két gyors mozdulat és a két férfi holtan esik össze, vérük némán kezd lecsurogni a falról. Átlépve a hullájukon sétálok az egyik lakáshoz. Megfogom a kilincset és benyitnék, ha nem lenne zárva. Nem számít, számomra egy átlagos, zárt ajtó nem akadály. Tekeinézissel húzom el a nyelvet, hogy egy kattanás múlva immár tényleg beléphessek. Épp akkor, amikor a démon egy üveg itallal a kezében lép vissza abba a szobába, ahol én is vagyok. Rám néz, és pár pillanatnyi döbbent csend után az üveget eldobva veti ki magát az ablakon.
- Ezúttal nem futsz el. - kifejezéstelen arccal, de belül már igen csak idegesen idézem meg az utóbbi időben kedvenc lényeimet a voidból. A két kutyaszerű, füst és árny alkotta lény neonosan világító pofával rontott ki az ablakon, hogy a falon és a földön futva kövessék és levadásszák a démont. Jó magam az ablakon kiugorva figyeltem, ahogy az életéért rohanó dezertőrre ráveti magát az egyik, s beérve őket a másik is. A fájdalmas kiáltás szinte visszhangzott az utcán. A csontok ropogása, a bőr és hús szakadásának hangja visszhangzott, a vér szaga terjengett a levegőben. Úgy éreztem, ideje, hogy eltűnjek, úgy hogy a sötétben megindulva, a dolgukat bevégeztetett voidokat eltüntetve indultam meg a város széle és a csatorna felé.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Okt. 15, 2016 12:58 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Cresil & Numie


Elterveztem, hogy az egész napos láblógatást mára iktatom be. Mást se fogok csinálni csak feküdni az ágyban, pizsamában, kócosan és smink nélkül. Megnézek egy pár csöpögős, nyálas, sírós, romantikus filmet, megiszok egy pohár bort és szenvedek baromi látványosan, ahogy a normális – azaz ebben a helyzetben normálatlan – emberi lények szokták. Tartalmatlan igaz? Az életem mindennek volt mondható csak épp izgalmasnak nem és az életem csúcspontja talán ennyi is lenne, hogy elfetrengek egy egész napot, és sajnáltatom magam semmittevésem közepette. Alattomos dolog azonban a sors, s mikor megcsörren, a telefonom már tudom is, hogy teljesen fölöslegesen tervezgettem az unalmas napomat.
- Ne haragudj, de nem tudok bemenni, 39 fokos lázam van. – mély levegőt veszek, magamba szívom a párnám öblítő illatát és csak egy halk mormogással adom tudtára az alkalmazottamnak, hogy semmi probléma. Nyomott hangulatban mászok hát ki a forró takaró alól, magamra rángatok egy farmert és pólót, a hajamat szorosan hátra kötöm és a bolt kulcsával a kezemben indulok el.
Az emberek ugyanolyan semmitmondó tekintettel loholnak előttem, mint ahogy én érzem jelenleg magamat, mintha visszatükröződne jelenlegi lelki állapotom. Savanyú mosoly hagyja el a számat, ahogy a bolt elé érek. Szeretem és büszke vagyok magamra ebből a szempontból, de úgy éreztem mindig is, hogy sokkal többre vagyok hivatott, minthogy egy kisboltot üzemeltessek. Amúgy se voltam az a tipikus főnök alkat. Képtelen voltam erősnek lenni, bekeményíteni. Általában kértem és nem parancsoltam és volt, hogy meg is jártam ezzel. A mostani lány előtt volt egy Naomi nevű eladóm, aki semmit nem volt képes csinálni. Átvette az árut és ott hagyott mindent, a polcok kongtak az ürességtől és a vevők hónapokig felénk se néztek. A bevétel megcsappant és talán életemben először akkor voltam „kemény”. Hatalmas bocsánatkérések közepette bocsájtottam el, és még én éreztem magamat kellemetlennek és gonosz boszorkánynak. Nevetséges nem igaz?
A semmittevésről szőtt álmaimat elengedve fordítom át a zárva táblát, gyújtom fel a lámpákat és dőlök neki szusszanva a pultnak, végigmérve a jelenlegi helyzetet. Minden tökéletes és patyolat tiszta, az áru megrendelésén kívül mára semmiféle feladat nem maradt. Hátra vonszolom magamat a raktárba, amikor hallom a szélcsengő tündéri hangját. Komótosan sétálok ki és valami mosolyfélét erőltetek az arcomra miközben íriszemmel követem a bent ólálkodó vevőt. Összevont szemöldökkel mérem, végig kapucnis fejétől egészen a cipője hegyéig a férfit s mikor az felém néz olyan zavartan kapom, el a szememet mintha bűn lenne az, hogy rá mertem nézni. Megköszörülöm, a torkomat miközben rátámaszkodom a pultra és úgy nézek a zavart tekintetbe.
- Milyen italra gondol? – lépek elő a pult mögül, körbefonom magam körül a karomat és elindulok a férfi irányába miközben az első szabad kosarat felkapom, hogy aztán átnyújthassam neki, ugyanis félő, hogy kiejt valamit a kezéből, a végén pedig leshetem, hogy ki is fizesse az összetört italokat.
- Természetesen nem kötelező, de erősen ajánlott. – sütöm le a szememet miközben a férfi felé nyújtom a kosarat. Láttam már egy két érdekes dolgot pályafutásom során, de ennek a férfinak a szeme sem állj jól, bár ezt sosem merném megmondani neki emiatt is nézem inkább tornacipőm hegyét. Mint egy zakkant tini, aki az első munkanapját tölti a boltban.
Elindulok a sorok között és a hátsó részhez érve fordulok csak szembe újra a férfivel, feltéve, ha az követ engem és nem rökönyödött meg teljesen a kosár használatán.
- Itt vannak a drágább árkategóriájú italaink. – bökök az egyik rum felé. Bátortalanul hátrálok egyet, hogy tered adhassak a férfinak a nézelődéshez. – Tudok segíteni még valamiben? -


ne haragudj  Embarassed  §§ 564 §§

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Okt. 02, 2016 5:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2





To; Numie

A Föld a Naprendszer elmegyógyintézete.

Vannak dolgok.. Nos, nem kell itt filozofálni, sem túlgondolni a dolgokat. Anti-hősünk megunva a kisvárosok poros utcáit, nagyobb fát keres, hogy megélezze a fejszéjét. Mostanság kevés magafajtával találkozik, mondjuk lehet, hogy épp ez a szerencséje, de a kutya se tudja. Nem direkt műveli, a lépései jönnek ki úgy, hogy mindig megtalálja a legkeresettlenebb helyeket. Legalább nincs konkurencia! Akármennyire unalmas, kényelmesen élvezheti mocskos üzelmeit, és facsarhatja a humanoid citromok nedvét. Ez elég félreérhető gondolat. Na mindegy.
Cresil azonban mégis arra vágyik, hogy kicsit feszegesse a határait. Hiénavigyora kíséri őt, miközben tervei szerint a nem épp neki való helyszín felé közelít. Nem lehet mindig nyugta a tollasoknak, és itt biztos kövér lelkű, és tárcájú egérkék lébecolnak, kivéve, ha épp nem leptek el mindent a felsőbb emelet emberei. Erre nem is gondolt, azonban mégsem fordul vissza. Minek. Majd kereket old, ahogy mindig is, amit rövid, de tartalmas élete alatt fejlesztett tökéjre. Odabent, húsruhája mélyén mintha bizseregne valami, valami vészcsengő szerűség, de nem hallgat rá, ahhoz mondjuk úgy, egészségesen hülye.
A határban pihen meg végül, megállva, egy szál cigarettát füstölve éppen. Nem segít semmiben, nem szükség, de élvezi csinálni, és nem azért, mert ettől emberinek érzi magát. Azt már rég túllépte, és habár fiatal, van benne még némi lerakat, amely a nagy-öregekből kiveszett, vagy nem is létezett. Talán ezért is könnyedebb létforma. No de térjünk is vissza. Csak ott áll, mintha várna valamire, majd kutatni kezd. A csikk előrerepül, és figyeli, mintha attól tartana, hogy felrobban, amint földet ér. Azonban semmi sem történik, csak serceg, majd kialszik. Mókás látvány lenne azoknak, akik őt megpillantanák ebben a pillanatban. Ismét kutat tekintetével, majd lábát úgy emeli, mintha valami korlát lenne előtte, mintha valami akadályt készülne átlépni. Emelt lába ér földet, a másik eredeti helyén pihen, és terpeszállásban, hunyorogva kukkol körbe. Semmi. Ezennel hivatalosan is átlépte a határvonalat.
- Túl könnyű.. – morogja maga elé immáron az utcákat róva. A semleges terület pereme felől közelít, azonban nem szuicid, így nem is merészkedik be nagyon a közepébe. Mekkorát néznének pedig! Na majd.. most azonban megalapozza a hangulatot. Bőven elég. Ehhez keresne valami lebujt, kisebb kaszinót, de azt erre csak nem tettek. Tipikus. Miért is lenne idekint, amikor minden ilyen a város szívében szeret pihenni. Dühösen fújtat, tekintete az unalmas házak, kirakatok ablakait böngészi, és végső mentsvárként indul egy kis üzlet felé, amelyről semmit sem sejt. Betér, zsebre tett kezekkel, kapucnival a fején, mintha bolti tolvajt akarna játszani, és elindul a sorok mentén. Egy üveg ebből, egy abból, és még egy érdekes kinézetű, és ízesítésű keksz is a markában landol. Vészcsengője ismét bizsereg, ő azonban csak válogat, és futólag sandít a pult felé, ahol fizetnie illene.
- Merre vannak az erősebb italok? – kora délután a prioritások a fontosak. No meg a minőség. Az eddig nem nyűgözte le.



Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Posztok :
262
☩ Reagok :
29
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :
- Angyali erők
☩ Rang :
Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
Jason Momoa
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


◄I`m selfish, impatient, and a little insecure. I make mistakes, I`m out of control, and at times hard to handle. But if you can`t handle me at my worst, then you sure as hell don`t deserve me at my best.►


Kedd Aug. 02, 2016 4:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Utcák, sikátorok
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: