Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Norvégia, Oslo, Cerberus Bar •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Norvégia, Oslo, Cerberus Bar Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
173
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 13, 2020 7:12 pm
Következő oldal


Mazon & Athlan

"Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom."
18+
Meg kell hagyni, a halandó cuccok olykor nagyon ütősek tudnak lenni. Ebben az unalmas szürkeségben kevés olyan dolog van manapság, ami felizgatja a fantáziám, felbolygatja a belsőm, s mosolyt csal az arcomra. Talán természetes dolog nem is lehet képes erre. Lehet egyáltalán hibáztatni, ha mesterséges dolgokhoz nyúlok inkább, hogy kicsit felejtsek? Mondjuk az fontosabb kérdés, ki lenne oly' bátor, hogy bármiért is hibáztathatna... Magamon kívül! Aki pont itt ül mellettem! Egy pillanatra sem fordul meg a fejemben, hogy ez az egész a sok cucc hatása lehet, hiszen annyira mocskosul valóságos és csodálatos a saját látványom, hogy semmi pénzért nem akarnám megszüntetni, sem pedig a tudatomba verni a tényt, hogy ez nem a valóság. Hát, márpedig most ez kurvára az én valóságom!
- Baszki, tényleg? - nevetek fel magamhoz hasonlóan, kis híján a könnyem is kicsordul a helyéről. Hirtelen zokogni támad kedvem, de még az utolsó pillanatban szerencsére visszafogom, így csupán mindkét szememből egy-egy könnycsepp gurul végig az arcomon, s omlik szét az idegen kezén, amit bizony a sajátomnak látok, s ami épp megragadja a csuklóm. Vagy a csuklóját.
- Rohadtul éreztem... - súgom, s közelebb hajolok az ujjaimhoz, amik úgy hullámoznak színesen, mint valami kibaszott halak. Amíg fogja a kezem, addig tátott szájjal figyelem a különös szivárványt, amit az ujjaim hagynak maguk után, s mikor elenged, én magam is felröhögök teljesen hirtelen, mintha valami oltári nagy poént mondott volna a mellettem ülő. Meg is kapaszkodok a vállában, hiszen még a levegőm is elfogy hirtelen, így mielőtt még lefordulnék a székről, visszatolom magam a széles vállakba kapaszkodva.
- Talán ezt nem is kellene éreznünk. Talán ez a kibaszott emberiség leklónozott. MINDKETTŐNKET!!! - kiáltom már ezeket a szavakat, s lihegve beletúrok a hajamba. Ekkor látom csak, hogy közelít felém a saját kezemnek tűnő kéz, így csak hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem én tolom magamhoz a sajátom, hátrakulcsolom őket. Ám az ujjak egyre csak közelednek egy rózsaszín, ínycsiklandó dologgal, én pedig a pillanat hevében ráharapok. A fogaim kissé túlmennek, hiszen nem csupán az idő, de a térérzékelésem sem épp túl jó, így valahol az első ujjpercénél szoríthatnak rá a fogaim. Ha nem húzza el azonnal, akkor enyhén elkezdem rágcsálni, miközben a nyelvem csápoknak képzelem, amiknek életcéljuk megszerezni azt a rózsaszín gyönyört. Ha sikerül megragadom, akkor ajkaim jobban ráfonom, s akár bőrrel és vérrel együtt húzom a számba a tablettát, amit mindennel együtt rágok meg és nyelek le. Már, ha nem kapok egy öklöst saját magamtól. Bárhogy is történjék, végül kényszert érzek arra, hogy megint röhögjek, hiszen eszembe jut, hogy az én zsebemben is lapul valami.
- Pinta el diablo en la pared! (Fessük az ördögöt a falra!) - szedek ki egyet a piros ördögfejek közül, amit belepöccintek a számba, a másikat pedig mutatóujjam körmére teszem, mintha egy katicabogár lenne, s azzal egyensúlyozva közelítem a tablettát a mellettem ülő csodálatos klónom felé. Közben bevetve némi mágiát, a kikért pohárból megindul felém az alkohol, s kacskaringós hullámokat leírva landol az is ajkaim mélyén, melyet azonnal lehúzok, mit sem törődve azzal, hogy bárkinek feltűnhet a turpisság.
- Még. - jelentem ki váratlan komorsággal a pultos felé utalva a piára, s csak enyhén sandítok felé, több figyelmet nem kap, hiszen még mindig egyensúlyoznom kell azzal a pirosló bogárral az ujjam végén!
- Gyerüüünk! - nyelvem fogaimra simítva egyensúlyozok a másik énem felé, miközben megkapaszkodok a vállában. Ez az idő pedig számomra hirtelen totálisan lelassul, szinte óráknak tűnik a mozdulat.
- Sosem fog odaérni... Sosem fog... El fogod veszíteni! - a három másik mellettünk csupán értetlenül pislog, várva tőlem valami parancsra, ami nem érkezik, hiszen sokkal fontosabb dolgom is van most, így észre sem veszem őket.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mazon


Norvégia, Oslo, Cerberus Bar Tumblr_ow5apiYGHb1vxsezio7_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
3
☩ Rang :
Electorat
☩ Képességem :
Im pushing the world into fear.

☩ Multi :
Drake Wallenberg
☩ Play by :
Stephen James
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 12, 2020 1:33 am
Következő oldal


Fucking euphoria
@Athlan && Mazon +18
• Zene: noise • SZÓSZÁM: 500
Hazudnék ha azt mondanám, hogy igaz az a mondás, hogy a kábítószer öl, butít és nyomorba dönt. Ez teljes mértékben hazugság volt. A drog kurva jó. Felszabadít, elvarázsol, olyan örömet nyújt amit más soha a kurva életbe nem fog.
A tarkóm bizsereg, az ujjaim folyamatosan járnak a kopott lakkozású pulton, ismeretlen ritmust játszva. Az agyam teljesen más dimenziókat jár be mint ahol valójában vagyok és ez baszott jó érzés. A percek óráknak tűnnek az órák pedig perceknek. Minden érzékelésem felfordult fenekestül, de ez sem zavart. Azt akartam, hogy ez az egész soha a kurva életbe ne érjen véget. Többet, még többet akartam. Éheztem mindenre, ami módosította az egyébként is fertőzött, velejéig romlott tudatomat. Még inkább elferdítette a gondolataimat, az érzéseimet, mindent.
Kezembe vettem a koszos poharat. A rajta található ujjlenyomatokat csodáltam elvetemült vigyorral a képemen. Ha ezt valaki kívülről látta valószínűleg elmebetegnek titulált. S valljuk be olyan sokat nem is tévedett… Az apró lenyomatok ismeretlen alakzattá folytak össze és folyamatosan változtak, a pohár tartalma pedig folyamatosan váltogatta a színét. Kuncogni kezdtem majd egybe húztam le az egészet gondolkodás nélkül. Meg se fordult bódult fejembe, hogy lehet nem kéne. Szórakozni akartam és ebbe semmi sem gátolhat meg.
Azonban a nap fénypontja nem is ez volt. Nem az egy városra elegendő kábítószer amit elfogyasztottam, nem is a mocskos pohár és nem is annak a tartalma. Hanem a látvány, ami fogadott amikor oldalra pillantottam. Saját magammal néztem farkasszemet mintha egy tükör előtt ülnék. A vigyor nem tűnt el az arcomról, sőt eszelőssé vált majd hangosan felkacagtam amikor tulajdon arcom mászott bele az arcomba miközben ajkaim szavakat formáltak melyeket hallottam is, de én magam baszottul nem mondtam semmit.
- Azt hiszem igen, mindig is ilyen baszott jóképű voltam. - válaszoltam a saját kérdésemre hiszen ki mástól kérdezhettem volna ha nem magamtól… Még az sem ért váratlanul, hogy fogdosni kezdtem magam miközben valójában a kezeim a a pulton hevertek és a most már üres poharat simogatták.
- Kurvára éreztem…- nevetek fel eszelősen miközben saját kezemmel ragadom meg a kezet melyet magaménak gondoltam. - És Te ezt érezted? - kérdezem kacagva miközben ködös tekintettel vizsgálom a megfogott végtagot, ami mellé odaemeltem azt a kezet amit gondoltam, hogy fogok. - Mert én kurvára nem… - csapkodom meg továbbra is kacagva a pultot majd elengedem a kezet és tenyerembe tapasztott arccal nevetek tovább.
- Genial (zseniális) -túrom elő zsebemből az egyik kis tasakot amiben még négy talán rózsaszínben pompázó, korona formájú tabletta volt. Kettőt kivettem, egyet egyből bevettem mintha csak szőlőcukor lett volna a másikat pedig gondolkodás nélkül toltam a mellettem ülő jómagam szájához vigyorogva.
- Tú, a qué esperas? (Te meg mire vársz?) - biztatom magam miközben másik kezemmel intek a pultosnak, hogy rittyentsen még egy kört, de most a másik felemnek is nehogy szomjan haljak.
A mellettünk toporgó három alakot csak ezután veszem észre. Eszelős vigyorral a képemen fordulok feléjük. Az arcomba lógó kósza tincset hátra simítom majd ismét érthetetlen okból nevetni kezdek. Több figyelmet nem is szentelek rájuk, sokkal inkább érdekel az a tény, hogy még mindig saját magam mellett ülök és éppen magammal akarok inni.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Norvégia, Oslo, Cerberus Bar Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
173
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 10, 2020 9:26 pm
Következő oldal


Mazon & Athlan

"Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom."
18+
- Nem...ütjük...a ribancokat!!! Hányszor pofázzam már el, baszdmeg?! - egy vaskos ököl közeleg az arcom felé, ami olyan erővel csattan, hogy ha nem tartom meg magam a lábammal pár lépés után, biztosan a földön terülök el. Szinte egyből kibuggyan a vér az arccsontomnál, de én a röhögésen kívül nem vagyok képes másra.
- Drogos köcsög, húzz a faszba. - jegyzi meg nagyképűen a lila ruhás, éjjel is napszemüveges, rettentően menő nagydarab strici, aki átkarolva két hányadék kurváját, egész egyszerűen megfordul, s annak hitében, hogy rám ijesztett, megindul vissza a bordélyba. Én azonban pár pillanat múlva mögötte termek, megkocogtatom a vállát, mire amaz értetlenül pillant hátra. Már nem röhögök, csupán egy apró, aljas mosoly ül az arcomon, ahogy látszik, hogy a seb szép lassan összehúzódik. Nem éppen úgy, mint egy halandónál...
- Te meg mi a fasz vagy... - húzza lejjebb a napszemüvegét, ám jobban szemügyre venni már nincs sok ideje, hiszen váratlanul a szájába tömöm azt a szart, s rávágok egyet az állára, mire a fogai összecsúsznak, s rommá törnek, a sokk pedig azonnal kiüti őt. A ribancai is szétszélednének, ha nem kapnám el mindegyiknek a haját, s nem tépnék ki belőlük egy nagy csomót, melynek édesen fájdalmas sikoly lesz a jutalma.
- Mester, Mester, hát itt van! - szólal fel mögülem a hang, mire megjelenik három mitugrász démon, akik pont jó kedvemben találtak, mikor rávettek, hogy tanítsam őket. Amit persze, nem veszek túlságosan komolyan. A Pokolban nem voltak alattvalóim, nem volt igényem rájuk, ideje volt hát kipróbálni őket!
- Remélem, nem üres kézzel tértetek vissza! - azzal már ugranak is mellém, s elkerekedő szemekkel figyelik a két lányt, ahogy mindkettő előttem térdel zokogva, egy nagy kopasz folttal a fejükön. Odanyújtanak két kis zacskót, az egyikben apró, színes, különböző alakú tabletták néznek vissza rám, a másikban viszont piros ördögfejek. Ennek láttán erős késztetést érzek, hogy újra elkezdjek röhögni, annyira, hogy még a térdemen is ki kell támasztanom magam. Aztán a késztetés amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan illan el.
- Edd meg. - utasítom az egyiket, mire amaz nyúl a zacskóért, ám én elhúzom azt. - Nem ezt. Azt. - biccentek az egyik szajha felé, aki erre négykézláb kezd el mászni, hogy távolabb kerüljön tőlünk. A démon értetlenül pislog felém, ám az arcom elkomorul, s összekulcsolom magam előtt a kezeim.
- Edd. Meg. - ismétlem újra, s nem is igazán értem, hogy mi a problémája ezzel egy pokolfattynak. Nem jó helyre jöttek, ha engem akartak Mesternek, hiszen épp a kegyetlenkedő heteim tombolnak. Elegem van abból a gusztustalan másik kontinensből, elegem van a a vadászokból, az angyalokból, ebből az egész kurva világból, úgyhogy befejeztük a siránkozást. Baszok mindenre és mindenkire. Az alattvalóm végül letérdel, visszahúzza a lányt, s nagyot harap a vádlijába. Amaz felsikít, elkezd kapálózni, jól orrba is rúgja szerencsétlent, és eddig a pontig volt számomra érdekes a dolog. Szó nélkül indulok meg tovább, a másik kettővel a nyomomban, s hamarosan a harmadikkal is. A telegraffitizett, színes utcák lüktetnek körülöttem, s annyira elterelik a figyelmem, hogy nem is veszem észre, hogy egy kisebb vértócsába lépek, ami egy testből folydogál. Pár lépésnél még ott hagyja a cipőm a nyomot, de mit sem számít már, mikor végre elérek ahhoz a remek kis helyhez, melyet a mai éjjelem végső célpontjának néztem ki. Belököm magam előtt az ajtót, s vigyorogva állok meg pár pillanatra, hogy körbenézzek odabent. A három másik megáll mögöttem, így pont úgy festünk, mint egy elbaszott film rosszfiúi. A bőrkabátom leveszem, odaadom az egyiknek, így egy fekete rövid ujjú marad rajtam, egy szakadt nadrág, s egy acélozott talpú bakancs. Az ördögös tablettából kapásból beveszek hármat, s a pulthoz lépve lerogyok az egyik bárszékre. Kell egy kis idő, amíg ezek is hatnak, addig is...
- Te nem. - jelentem ki komoran, mikor az egyik démon mellettem akar leülni. Biccentek, hogy tiplizhetnek egy időre, nincs igényem arra, hogy egész este a seggemben legyenek. Nagyjából negyed óráig ülhetek itt, a mellettem levőnek kissé háttal, miközben sorra gurítom le a rövideket, s ráadásnak egy negyedik tablettát is bekapok. Ez már kezd hatni, ó igen! A szervezetem bizsereg, a pulzusom az egekben, s mindent sokkal jobban érzek hirtelen. Az illatokat, a fényeket, az ízeket... Csak egy pillanatra fordítom oldalra a fejem, ám meg is akad azonnal. Annyira meglepődök a látványon, hogy egy jó ideig csak nagyokat pislogva figyelem a mellettem ülőt, aztán én magam is szélesen elvigyorodok.
- Mi...a...fasz?! - ez nem lehet. Ilyen nem létezhet. Hogy a jó büdös picsába ülhetek magam mellett, ha én épp itt ülök?! Közelebb hajolok az alakhoz, hátha csak kápráznak a szemeim, s csak a cucc teszi ezt. De nem. Ugyanúgy néz ki!
- Haver... Mindig is ilyen kurva jól néztem ki? - teljesen belemászok az arcába már, sőt, elkezdem tapogatni a nyakán levő tetoválásokat. Értetlenül pislogok párat, s enyhén megcsípem a bőrét, ha csak nem tolt eddigre félre.
- Ezt érezted? Mert én nem. - nem éreztem, hogy nyakon csíptem saját magam, de vajon ő igen, aki én vagyok? Ekkor jelenik meg újra a három démon mellettünk, s csak zavartan állnak ott, s várják, hogy adjak nekik szót. Hát, azt ma már nem fognak kapni. Sokkal izgalmasabb társaságom akadt a saját személyemben itt mellettem!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mazon


Norvégia, Oslo, Cerberus Bar Tumblr_ow5apiYGHb1vxsezio7_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
3
☩ Rang :
Electorat
☩ Képességem :
Im pushing the world into fear.

☩ Multi :
Drake Wallenberg
☩ Play by :
Stephen James
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 09, 2020 5:47 pm
Következő oldal


Fucking euphoria
@Athlan && Mazon +18
• Zene: noise • SZÓSZÁM: 689
Álom, kéjvágy, hatalom, erő? Vajon mi járhat egy olyan megátalkodott, velejéig romlott egyén fejében mint én? Hát kurvára az összes. A mámort, az orgazmust a csúcsot bármelyik elérése okozhatja, de most az, ami örömet okoz, ami a fellegekbe repít… azok a drogok. Miért többes szám? Mert a mai, leharcolt, poszt apokaliptikus világban nem olyan könnyű jó cucchoz jutni mint a nagy inváziók előtt. Amikor csak feljöttél és beugrottál az ifjú Escobarhoz Kolumbiába… Mennyivel könnyebb volt minden, de pont ezért hamar meg is untam a fennlétet.
- Chingonería! (csodálatos dolog) - kacagok fel miközben egy szívószállal az előttem heverő, ismeretlen eredetű és hatóanyagú fehér por kupacra tapasztom magam és egy határozott szippantással magamévá teszem azt. Köztudott tény, hogy az emberek számára elegendő adagok számunkra olyan mintha csak megviccelnénk a szervezetünket, ott van, megmutatjuk neki, de semmit nem ér. Legalább négyszer ha nem ötször annyit kell beszíni, lőni, kapni, hogy elérjük a kellő hatást. A hatást ami a maga szintjén felülmúlhatatlan baszki. Ennél már csak a szex jobb…
A kábulatból hűvös szellő térít magamhoz. Váratlanul ér és a hideg szinte csontjaimba mar. Értetlenül és kábán állok a helyzet előtt ugyanis fél perccel korábban még New Orleans egyik eldugott kis kosz fészkében toltam magamba minél több drogot…
- Dónde has estado vagabundeando, Mazon? (Hol mászkálsz már megint, Mazon?) - vonom kérdőre saját magamat értetlenül miközben a néhol romos város bámulom néhol megszédülve, elmosódó látvánnyal.
Dülöngélve haladok előre, egy lélek sem volt a leharcolt, romos, agyon graffitizett utcákon. Kezdtem azt hinni, hogy egy teljesen kipusztult vidékre keveredtem amikor a távolban megpillantottam egy sötét árnyat.
- Hey, Chico! (Hé fiú (?)) - kiáltok oda neki rekedtes hangon, enyhén akadozó nyelvezettel. Az alak vélhetőleg felém fordult, de az arcát még akkor sem láttam mikor a közelébe értem. Azzal a lendülettel ahogy karnyújtásnyira volt tőlem megragadtam a fejét és a legközelebbi falhoz csaptam azt.
-Dónde puedo encontrar un pub? (Merre találok egy kocsmát?) - kérdezem ingerülten miközben ismét lendítem a fejét, ami ismét hangosat koppan a betonfalon vörös foltot hagyva maga után. Válaszként csak nyöszörgét, sírást kaptam.
- Hogy basznád meg… mit nem értesz? hol van egy kurva kocsma ezen az istenverte lepratelepen? - hajol közvetlenül a valószínűleg már betört koponyához aki csak továbbra is csak picsog azonban kezével az egyik graffitire bök majd balra. (kép a graffitihez)
- Kösz. - morgom oda neki, de még mielőtt azt hihette volna, hogy életben hagyom ismét a falnak csapom a fejét azonban ezúttal hagyom, hogy elkerüljön a földön. Amikor ez bekövetkezik egy határozott mozdulattal rátaposok a tarkójára. A csontok hangos reccsenéssel jelezték, hogy sikerrel jártam és meghalt a tag. Széles mosoly terült el eszement ábrázatomon miközben továbbra is dülöngélve haladtam a mutatott irányba.
Egy vasajtó előtt ismét egy köpönyegbe burkolt alakot pillantottam meg azonban ez majdnem háromszor akkora volt mint a korábbi. Még mielőtt odaértem volna a zsebeimet áttúrva számos kis tasakot találtam. Volt amiben por volt, volt amiben tabletta és volt amiben fű vagyis valami ahhoz hasonlítható szar volt. A tablettákból kérdés és gondolkodás nélkül dobtam be négyet amit pedig egy kisujj körömnyi por felszippantása követett.
- Kocsma?- köszönést elhagyva böktem a fazon mögött található ajtóra, amire nagy betűkkel annyi volt csak a graffiti alá firkantva, hogy Cerberus. Még így sem volt ismerős a környék, soha nem hallottam még erről a helyről, de ha adnak piát, pinát és még egy kis drogot akkor csak szerencsés vagyok.
A hatalmas, csuklyás alak szó nélkül tárta ki előttem a vasajtót ami mögül cigaretta és tömény alkohol szag csapott arcon. Széles, elmebeteg vigyor terült el az arcomon és úgy éreztem hazaértem. Beljebb haladva sötétség fogadott és csak egy két helyen volt megtalálható számomra jelenleg vakítóan ható neon dekorációk különböző színekben. Egyből elnyerte a tetszésem és a pulthoz szédelegtem. Ledobtam megcsúszott testemet az egyik bárszékre.
- Whiskyt! - csaptam a pultra majd eszelős kacagásba kezdtem érthetetlen okokból. Talán a szerek csavarták meg ennyire elmémet, de nem érdekelt, most minden jó volt. Egészen addig míg a mellettem lévő fazonra nem pillantottam.
-Mil diablos! (Mi az ördög?) - motyogom vigyorogva miközben próbálom felfogni a látványt ugyanis, aki mellettem foglalt helyet.. az én voltam.. vagy mi a fasz.. de Ő hogy lehet én amikor én itt vagyok?

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mazon


Norvégia, Oslo, Cerberus Bar Tumblr_ow5apiYGHb1vxsezio7_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
3
☩ Rang :
Electorat
☩ Képességem :
Im pushing the world into fear.

☩ Multi :
Drake Wallenberg
☩ Play by :
Stephen James
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 09, 2020 3:43 pm
Következő oldal


Norvégia, Oslo, Cerberus Bar Alvaro-herrero-screenshot00000
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
7