Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Wetterstein-hegység •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Athlan


Wetterstein-hegység Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
151
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 5:42 pm
Következő oldal


Mazikeen & Athlan

"Miként a rab cellafalat,
Úgy kopogtatnám sírodat,
Megtanultam ott a jelet,
De más rabság ez, a tied."
- Valóban, nem ismerlek, Maze. Ám ez nem a te érdemtelenséged, odalent a Pokolban jobb szeretem elkerülni a többi démont. - az okát pedig egyelőre nem firtatom. Egyszerűen jobb szeretek meglenni a saját világomban anélkül, hogy bárki is közbezavarna. Aztán tessék, egy kicsit dugom ki az orrom odalentről, s már ilyen véget ér a történet.
- Hát nem is sokan érdemlik meg, hogy kezet csókoljak nekik, de lásd, veled kivételt teszek. - nevetek fel, azzal megragadom a kezét, s puha bőrére hintek egy csókot. A helyzet komikuma eléggé szórakoztató, hiszen ahelyett, hogy azonnal vernénk a rácsokat, üvöltenénk s toporzékolnánk, itt ücsörgünk egymást mellett, miközben én a kezét csókolgatom, s feszegetem a személyes terének a határait. Ez a kisasszony sem tűnik olyannak, aki túlságosan rágörcsölne a dolgokra, s ez a jövőre nézve bizony hasznos is lehet, hiszen kevesebb esély van rá, hogy ijedtségével valami ostobaságot csinál.
- Olyannak nézek ki, mint aki bántana egy ártatlan hölgyet? - túlzott színpadias sértődéssel kérdem, persze a végét hamar elnevetem. - Amúgy meg nem vagyok idióta, s nem is érzek minden pillanatban késztetést arra, hogy megöljek valakit, főleg nem azt, aki még hasznomra is válhat ebben a helyzetben. Kinőttem már az indokolatlan, ész nélküli öldöklésből. - jegyzem meg, mikor feltápászkodok a földről, s reflexből leporolom a ruhám, nem mintha bármi szükség lenne rá. Alaposabban megvizsgálva a rácsokat, az alsó illesztést és a felsőt, nem tűnnek annyira túlságosan biztosnak, szóval lényegében a valahova elhelyezett csapda gátol csak minket abban egyelőre, hogy kijussunk innen.
- Én ugyan csak mellékesen jegyeztem meg az őskort, de a kisasszony úgy beszél, mintha öregebb lenne a bibliánál is. - állapítom meg anélkül, hogy magam mögé tekintenék. Lehajolva vizsgálom a zárat, s valójában tényleg elképesztő, hogy bíztak egy egyszerű csapdában, mielőtt elfogtak volna minket. Azért egy ördögcsapda sem garantálja senki biztonságát, azt is valahogy ki lehet játszani, ha van valahol kiskapu, s hibáznak az emberek. Márpedig hibázni gyakran szoktak... Oldalra biccentett fejjel kezdem alaposabban szemügyre venni Mazet, s apró, cinkos mosoly terül szét arcomon a kérdésére.
- Ha már így rákérdeztél, tetszik. Bár ha lenne rajtad jelenleg valami használható, akkor jobban tetszenél. - vonom fel egyik szemöldököm, ahogy végigsimítok államon. Tény, hogy szórakoztatóbb itt úgy, hogy akad egy nem épp pánikolós társaságom, de azért a helyzet mégis csak dühítő, még ha nem is tűnök annak. Ha megkértek volna, akkor még lehet, magamtól is lesétáltam volna ide a poén kedvéért! De nem, az akaratomon kívül cselekedett valaki, aki bizony nagyon meg fogja járni.
- Reméljük, olyan egyszerű is lesz. - elveszem a csattot tőle, majd egyből elkezdek ügyeskedni az ősöreg lakattal, mely nem éppen a legmasszívabb szerkezet, s melyet egy ásóval talán könnyedén le tudnánk csapni. Ám így marad ez az ócska kis trükk, ami úgy tűnik, hogy hatásos lehet.
- Démon vagyok, lényegében csak ellenségeim vannak. S hogy hol voltam? Egy rohadt fa tetején ücsörögtem az erdőben kérlek. Még csak nem is bántottam senkit. Aztán valamivel lelőttek, ami azonnal kiütött. Őszintén szólva ha fogadni kellene, a nácikra tippelnék. Némelyeknek elég nagy az okkult tudásuk, nem lepődnék meg, ha a háborút nem éppen evilági eszközökkel akarnák megnyerni. Talán azok hoztak ide, csak épp jelenleg közbejött nekik valami. - ekkor hirtelen kattan a zár, lelököm a lakatot, s némi erőlködéssel kitolom a helyéről a rácsokat. Először kidugom a fejem, mielőtt kilépnék, de semmi gyanúsat nem veszek észre a folyosón.
- És neked vannak konkrét ellenségeid, akik elhozhattak ide? - kérdem vissza, majd kilépek végül a poros, töredezett kőre. - Túl nagy a csend. - állapítom meg, s tekintek balra, jobbra, ám őröknek nyoma sincs.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Mazikeen


Wetterstein-hegység Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
107
☩ Rang :
Első ark-démon
☩ Play by :
Lesley-Ann Brandt
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 27, 2020 8:49 pm
Következő oldal



To: Athlan



- Ebben én nem lennék annyira biztos - jegyzem meg halkan, de azért elég epésen. Az emberek nagyon rafináltak és kár lenne alábecsülni őket, elvégre csak elkaptak, hogy a pokolkutya rágcsálja meg őket belülről. Nem foglalkoztat annyira, hogy a férfi kéz végigtapogat rajtam, nem vagyok ellene az ilyeneknek, elvégre Lucifer kéjdémon energiákkal teremtett meg, amiből jelenleg semmit sem érzek. Átkozott csapdák, annyira utálom őket, nem szeretek gyenge lenni.
A kislányra megemelkedik az egyik szemöldököm és úgy nézek rá, mégis mit képzel magáról ez a fiatal démon? Az idősebbeket mindegyiküket ismerem és ő nincs közöttük, szóval csak fiatal lehet, legalábbis hozzám képest, ki az első közt teremtetett Lucifer által. A szemeim forgatom az Évás viccelődésén, engem ugyan nem tesz morcossá az ilyesmi, nálam az inkább ünnepnap, amikor élvezhetem a fájdalom gyötrő érzését. A nevét azért megjegyzem és alaposan megnézem magamnak az ábrázatát is, elég egyedi, szóval nem okoz nagy gondot a felismerése majd a későbbiekben, ha összefutnék vele.
- Maze vagyok, kétlem, hogy ismernél - legalábbis remélem, hogy így becézve nem mond neki sokat a nevem, még csak az kellene, hogy rontsa a hírnevemet, hogy elkaptak és bezártak egy verembe. A szemem forgatom csak, amikor még kezet is csókolna, de ennek ellenére odanyújtom neki, mert megszoktam már, hogy mindenki így hajbókol nekem, mintha én szartam volna a spanyol viaszt. Jó, tény, hogy elértem valamit, elvégre Lucifer első arkja vagyok és most a háború idején biztosan nem is hiányol, általában én járok amúgy is a nyakára, de távollétemben a tanácsadóm felügyeli az Ördögöt.
- Tényleg, annyira jó vagy, meg sem érdemlem! - Gúnyolódok kicsit és elhúzom a kezem tőle, de hagyom játszadozni, még a combomra is rácsaphat, miközben felvázolja mit tenne velem. Talán más helyzetben még izgató is lenne, hogy így eljátszadozna velem, micsoda kegyetlenség és milyen szépen tálalva, de sajnos nincs itt sem a helye, sem az ideje.
- Persze, mert azt csak úgy hagynám, amúgy meg sokra nem mennénk vele, ha megölsz engem. - Megvonom a vállam, elég időm volt türelmet gyakorolni, nem fog egy ilyen kis semmiséggel kihozni a sodromból, képzelje csak azt, hogy ő a nagyobb és erősebb, én majd adom alá a lovat is, ha kell, csak jussunk ki innen. Miután ő felkel a földről, én is feltápászkodok és a szám undorodva húzom el, amikor feltűnik, hogy ez az Athlan mekkora óriás hozzám képest, csak tudnám mivel etették a porhüvelyét, de inkább nem akadok fent ezen.
- Ja, mennyire gáz már, bár az őskorban csak vadásztak, nem zártak be még senkit ketrecbe, mint valami állatokat! - Fecsegek egy kicsit, azt hiszem az olyan fiatalos kis butus lány szokás, amit bírnak a hős jellemű karakterek, bár a démonok esetében ezt nem feltétlen van jelen.
- Tetszik, amit látsz nagyfiú? - megemelgetem a szemöldököm, persze tudom, hogy csak keres valamit, amivel felnyithatja a zárat, sajnos kint van a lakat, így szétrugdosni nem fogjuk tudni erről az oldalról. Mindent, ami fegyvernek nevezhető elvettek tőlem, ami szomorúvá tesz, de szerencsére a bőrkabátom belső zsebét nem piszkálták meg, ott a cipzárat lecseréltem és egy hullámos-csattal oldottam meg, hogy ki tudjam húzni. Fekete, mint a felső, szóval még ha nézik sem veszik észre. Szét is tárom játékosan a felsőm, ami alatt még ott van a fekete atléta, szóval sokkal többet nem lát, mint eddig. A zsebhez nyúlok és leszedem róla a csatot, amit át is nyújtok neki.
- Tessék zsenikém, mint a filmekben, hajrá-hajrá. - Én legalább megúsztam normális szerelésben, ellenben vele, el sem tudom képzelni, honnan szalajtották, ez elég középkori öltözetnek tűnik. Igyekszem a magam részéről mindig a számomra legkellemesebb ruhát felvenni, ami nem túl feltűnő azért.
- Neked vannak ellenségeid, akik ide kívántak? Hol voltál, amikor elkaptak? - érdeklődöm komolyabban, mert jó lenne tudni, ki a franc vadászott le és mit akar, meg hogy direkt célpont voltam vagy csak véletlen ez az egész. Ó, hogy én mennyire fogom szeretni a kínzását majd a pokolban, már ha megtudom ki tette ezt velünk, de leginkább velem.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Archdemon of Hell
the devil and i get along just well˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Athlan


Wetterstein-hegység Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
151
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 07, 2020 4:26 pm
Következő oldal


Mazikeen & Athlan

"Miként a rab cellafalat,
Úgy kopogtatnám sírodat,
Megtanultam ott a jelet,
De más rabság ez, a tied."
A halandóknak igazán nem lehet okuk panaszra. Nem járok sokat erre a világra, s bár ha itt vagyok, akkor bőségesen szedem az áldozatokat, mégis eltörpülnek e tettek a többi démonétól. Jobb szeretem a Pokolban tölteni a végtelenségbe nyúló időm, nem pedig ilyen mocskok közt, akik alig tudnak szórakozást nyújtani. Meglepő módon most sem azért vagyok itt, hogy hullahegyeket hagyjak magam mögött, hanem hogy ártatlanul gyönyörködjek a káoszban. S tessék. Még nézni sem lehet. S úgy tűnik, már hangoskodni sem.
- Úgysem hall senki... - nyögöm halkabbra véve a hangom, mikor mozdulok egyet. Nagyon is jól éreztem, hogy a tenyerem alatt egy hölgyemény pihen, s mikor meghallom a hangját, melyhez hamarosan arc is társul, ez hamar bebizonyosodik. Nem ismerős számomra egyáltalán, nem is érzek felőle semmit, így csak feltételezni tudom, hogy aki bezárt ide, nem volt olyan ostoba, hogy egy halandóval együtt tegye. Nagy nehezen én magam is ülő helyzetbe tornázom magam, s felszisszenve tapogatom meg oldalt a nyakam, ahol egy jókora vágás éktelenkedik.
- Hé, kislány! - pillantok felé értetlenül a haragos szavak után. - Csak nem Éva bűnei miatt vagy ilyen morcos? - vigyorgom felé aljasan, utalva azokra a piros betűs ünnepekre, amiktől a nők hárpiává változnak. Nem vagyok éppen a komolyság mintapéldánya, s egy ilyen húzós helyzetben talán komolyabbnak kéne lennem, de hát az ilyesmi sosem volt előnyöm. Könnyebb átvészelni az efféle kellemetlen dolgokat, ha közben nem görcsölök rá.
- Athlan vagyok. Úgysem ismersz. - vonom meg a vállam. A Pokolban igyekeztem nem feltűnést kelteni, s szépen csendben válni profi mágiahasználóvá. Ha minden tervem jól alakult, akkor bizony alig ismeri valaki a nevem, s ez így is van rendjén.
- És a kedves, drága hölgy társaságomban kit tisztelhetek? - kérdem nyájasan és színpadiasan, hiszen ezzel a nem éppen kedves stílussal nálam pont az ellenkezőjét éri el a kisasszony. Ezért is húzódok közelebb hozzá, s nyújtom felé a kezem.
- Még a kacsód is megcsókolom, lásd, milyen jó vagyok. - pislogok felé a nagy, zöldellő szemeimmel vigyorogva. Az biztos, hogy nem a komolyságom fog innen minket kijuttatni.
- Esetleg megfognám a szép kis karod... - érintem meg direkt, mit sem törődve a személyes térrel. - Aztán a szép kis lábad... - ha csak eddigre nem lett a jussom egy kiadós pofon vagy bármi egyéb, akkor rácsapok egyet a combjára. - Aztán jó erősen megrántanám őket, hogy kiszakadjanak a testedből, majd darabokban átpasszíroználak a rácsokon, te meghalsz közben, aztán... - végigsimítok ekkor enyhén borostás államon. - Tovább nem jutottam a gondolatmenetben. - nagyot sóhajtva végül feltápászkodok, ha csak eddigre a kisasszony nem tiport a földbe az illetlenségem miatt, majd a rácsokhoz sétálok, s két vasszál közé döntöm a fejem. Természetesen esélytelen, hogy itt bármelyikünk is átpréselje magát. Ezután a zárhoz lépek, s miközben kissé kiroppantom a nyakam, megütögetem azt.
- Mintha csak az őskorban lennénk... - csóválom meg a fejem a hatalmas zár láttán, mikor is bevillan egy elsőre ostobának tűnő gondolat. Magam mögé pillantok, s lassan végigmérem a hölgyeményt, nincs-e rajta olyan ruhadarab, amiből esetleg ki lehetne szedni egy hegyesebb fém darabot. Rajtam ugyanis nincs, alul egy szakadt, fekete szövetnadrág van, felül pedig fűzős ing, mely a mellkasom aljáig szétbomlott. Nem éppen egy mai divat!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Mazikeen


Wetterstein-hegység Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
107
☩ Rang :
Első ark-démon
☩ Play by :
Lesley-Ann Brandt
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 07, 2020 12:34 pm
Következő oldal



To: Athlan



Háború, a kedvenc időszakom. Ilyenkor van a legkevesebb dolgom, mikor viszály megteremti a konfliktust, majd jön a Háború lovasa, hogy learassa a babérokat, ez minden démonnak egy jó időszak és persze megjelenik a Pestit és Halál lovasa is. Ezen időszakban az emberek kétségbeesetten keresik a túlélést és rengetegen eladják a lelküket, hogy a család élje túl. Persze van, hogy két démon egymás ellen megy, de veszteség nem éri a poklot, mert egy démon halála biztos egy új lélek eljövetelét okozza majd. Lucifer páholyból nézi, ahogy apja teremtményei küzdenek halandó értelmetlen életükért. Én csak a romlottságukat akartam nézni, egy kis kép kellett csak, hogy a háború emlékét élethűen adjam vissza minden bűnős és elkárhozott léleknek. Nem gondoltam volna, hogy bárki is van annyira merész, hogy kövessen és kikezdjen velem, főleg nem halandó létére. Nagyot tévedtem, mert egyszer csak elsötétedett minden és valami katakombában térek magamhoz éppen. Csak morgok, miközben erőtlen kezemmel megdörzsölöm a szemem és kinyitom. A hátamon fekszem és a fejem lassan fordítom egyik irányból a másik felé, hogy hol a fenében vagyok. Nem tudom, hogy kerültem ide, de aki ezt tette velem, nos nem létezik olyan kegyelem, ami megvédené az én bosszúmtól. Valaki még mellettem fekszik, de nem foglalkozom vele, eléggé énközpontú vagyok. Hideg a kő, fázom kicsit, utálom a hideget. Mellettem kezd magához térni démon társam, legalábbis remélem, hogy az, mert nincs kedvem meg ahogy érzem erős sem más lénnyel megküzdeni jelen helyzetemben. A fáklya alig világítja be a teret és nehezen tudom kivenni, mekkora helyen lehetünk és persze, bárki is fogott el minket, ez itt mellettem még a tudtára is adja, hogy magunkhoz tértünk. Amatőr.
- Fogd már be, ne hangoskodj - súgom neki, amikor a kezével kitapogatja, hogy én is ott vagyok mellette. Talán még élvezném is az ismerkedést a kezével, ha nem ilyen helyzetben lennénk. Elengedek egy halk sóhajt, amint érzékeli, hogy valami élő van mellette és feltehetően nőnemű. Én még nem forgolódok, csak a fejemmel próbálom felfedezni a helyet, majd mikor kérdez felé fordulok. Ő az oldalára tornázta magát, hogy megcsodálhassa, kivel van összezárva, engem annyira nem érdekel jelenleg ő, nem is túl kedvesen tekintek rá.
- Fogalmam sincs. Közönyösen válaszolok és bennem inkább az a kérdés munkálkodik, hogyan fogunk innen kijutni? Jó ideje itt lehetünk már a pókhálókat elnézve, nem látok nagyon nyomokat, hogy mostanában bárki is ránk nézett volna. Érzem, hogy valamit csináltak a testemmel, mert gyógyulnak a sebeim, de most ez sem érdekel. Figyelem, ahogy a kezével valami okkult tudással próbálkozik sikertelenül. Szóval itt nincs erőnk, azért érzem magam ennyire vacakul. Nagy nehezen ráveszem magam, hogy a kezeimmel megtámaszkodva felüljek és körbenézzek. Csak nekünk nincs erőnk, szóval valami démon csapdában lehetünk, de hol az az átkozott rajz vajon, amit meg kellene törni. Persze lehet valami más is, az emberek szeretnek kísérletezni és mivel a háborúban kellenek a démoni erők, ki tudja... Lehet a vérünkkel próbáltak kísérletezni.
- Te ki a franc vagy? - érdeklődöm és kicsit sem kedvesen, pedig egy bajtárssal talán lehetnék kedvesebb is. Nem tudom ki ő, de démonnak tűnik az biztos, belőlük meg van jó pár, a rangosabbakat ismerem is, a többi kis gyalog meg nem szokott érdekelni. Persze van az a helyzet, ahol mindez nem ér semmit, egyedül nem fogok tudni kijutni, ketten gyorsabb, csak oda kell figyelnem, hogy ő legyen a csali és ne én az övé.
- Ötlet, hogy jutunk ki innen? Szinte sajog mindenem, mintha most térne csak vissza belé az élet, a tenyereim összedörzsölöm és utána a kezem is végigsimítom, hogy felmelegítsem magam egy kicsit, eléggé átfagytam a hideg kövön fekve.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Archdemon of Hell
the devil and i get along just well˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Athlan


Wetterstein-hegység Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
151
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 03, 2020 12:34 am
Következő oldal


Mazikeen & Athlan

"Miként a rab cellafalat,
Úgy kopogtatnám sírodat,
Megtanultam ott a jelet,
De más rabság ez, a tied."
Csak egy kósza kis kíváncsiság. Ennyi volt az egész. Hogy érnek véget a boldog békeidők, s hogy köszönt a világra egy felettébb sötét korszak, ahol a háború temérdek embert szippant magába. Miután a Monarchia hadat üzent Szerbiának, az események gyorsan váltották egymást, én pedig Németország egy kicsiny páholyából akartam figyelni a népet, ahogy ölik egymást, ölik az asszonyokat s gyermekeket, s úgy kifordulnak magukból, hogy már-már irigylésre méltó a kegyetlenségük. Akkor még nem gondoltam, hogy a rejtekem megbukhat, s valójában figyelnek. Most már máshogy látom a dolgokat...
Nem szabad alábecsülni a halandókat, s ez nekem mindig is nagy hibám volt, holott némelyiknek az okkult tudása egy gyengébb démonéval könnyedén versenybe szállhat. Márpedig a háború idején bizony szükség van "más" erőkre is... Ránk. Ám a sorsot sosem tudjuk a saját oldalunkra fordítani, sem mi, sem az emberek, sem pedig az angyalok. Hiába tűnik egy terv tökéletesnek és hibátlannak, ilyen valójában nincs. Ezt pedig a jelenlegi állapot is remekül mutatja, hiszen épp egy öreg és romos erőd alatt fekszek a katakombák egy magányos szegletében.
- Mi...a...fasz... - nyögöm halkan, de a testem alig bír mozdulni, hiszen amellett, hogy mindenem sajog, még erős fejfájás is gyötör, mikor magamhoz térek. Kell egy kis idő, amíg felfogom, hogy az arcom a hűs kövön pihen, s bizony nem abban az erdőben vagyok, ahol lennem kellene. Az utolsó emlékem azonban még meg van. Egy erős szúrás. Hogy nyíl okozta, esetleg kés, vagy bármi más, azt viszont már nem tudom, hiszen az elmém azonnal kikapcsolt, amint megéreztem a fájdalmat. Ezek szerint kicsit sem volt véletlen.
- Hé! - szólok fel kissé hangosabban, de csupán a csend a válaszom. A fejem épp a fal felé fordul, s az oldalt aprón pislákoló fáklya fénye sem sokat mutat, ellenben a másik oldalamon, a kezem körül mintha megéreznék valami szövetet. Kell még egy kis idő, amíg magamhoz térek rendesen, így túl sok erőm egyelőre nincs arra, hogy megmozduljak, s átfordítsam az arcom a másik oldalra. Ehelyett matatni kezdek oldalt, kitapogatva, hogy mi is fekszik mellettem. Egy lisztes zsák, vagy egy...
- Ohh. - mikor egyértelműen megérzem, hogy a tenyerem alatt bizony nem egy szakadt zsák pihen, sokkal egy inkább egy nő, muszáj keservesen felröhögnöm. A kezem némi hezitálás után húzom csak vissza, mikor a bőröm a bőrét érinti, s megbizonyosodok róla, hogy a vér még ott folydogál az ereiben. Még él.
- Hol vagyunk? - kérdem felnyögve, hátha az idegen jobban tudja a választ, mint én. Közben nagy nehezen oldalra tornázom magam, megfordulok az oldalamra, s úgy fürkészem tovább a másikat. A regenerációm ugyan működik, s hamarosan a sérüléseim begyógyulnak, viszont valami mást is érzek. Illetve semmit sem érzek. Enyhén elemelem a kezem a hűvös kőtől, s próbálok egy apró lángot varázsolni a tenyerembe, de semmi sem történik. Mintha kiszállt volna belőlem minden erő. Egyértelmű, a helyet blokkolják, bár ehhez képes túlságosan nagy a csend. Már-már szokatlanul nagy. A félhomályban látom az itt-ott besűrűsödő pókhálót, a poros folyosót, érzem az áporodott hullaszagot, mintha már régóta itt raboskodnánk mi ketten ezzel a hölgyeménnyel. A fáklyák azonban arra utalnak, hogy az én erőmmel ellentétben valaki nagyon is használt itt mágiát, vagy éppen alkímiát. Érdekes, felettébb érdekes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Athlan


Wetterstein-hegység Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
151
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 03, 2020 12:25 am
Következő oldal


Wetterstein-hegység Carousel-4
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 48 felhasználó van itt :: 20 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/2
Angyal
5
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6