Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Pokol, Északi Régió, Lordi Palota •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sophia N. Haynes


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
80
☩ Multi :
Adryel
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 13:42
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Sophia
Little bad, little sad hangulatfestő muzsika  • Credit:

A kötekedős fajtáját hát ennek a démonnak! Ő bezzeg lehet komolytalan, mi, de én viselkedjek felnőttként? Micsoda igazságtalanság ez már!  Még azt se akarja hagyni, hogy azzá váljak, amilyennek illene lennem a Pokolban.
- Tárgy? Ahhoz képest nagyon is „élő” – ez a living idézőjel mutatvány elég gyatrára sikerült a mit tudom én, hányadik kör vodka után. De kis aranyos, azt mondja, nincs ilyen szó. Hát, akkor most már van. Nyelvújításról nem hallott még? – És milyen erényeitek vannak még?
Tudakoltam, hátha dalol nekem némi információt. Ki tudja, a végén megéri majd odadobni a lelkem. Legalább démonként tartoznék végre valahova.
- Lalalala, sok mindent lehet érteni baleset alatt. Mondjuk az is az lenne, ha teljesen véletlen a torkodba áll egy penge – húztam őrült vigyorra a szám. Az alkohol szép lassan, de azért tette a dolgát. Aztán a pofátlanja elorozta a poharam. – Hé! – kaptam utána, de késő bánat, a Lucóvodka lelassította a mozgásomat. – Add vissza!
Dühös, némileg ködös tekintettel meredtem rá, ahogy legurította, amit kitöltöttem magamnak. Mákor nem kap egy kortyot se, che, ha sikerül a főpokolompos//tudom, hogy nincs ilyen szó, de most már igen, feltaláltam XD// készletének közelébe kerülnöm.
A többi része az estének kiesett.
Azt se tudom, hogy kerültem vissza az ágyamba, de azt igen, hogy egy mézes-mázos, negédes hang köszöntött. Ó, hogy fulladnál bele, aranyom, egy bödön mézbe… gondoltam én, de most hangosan ilyesmit nem mondhatok. Be kellett váltanom a nagybátyámnak tett szóbeli ígéretem, hogy a bosszantásokért cserébe tegyem mennyeivé a Viszály életét.
Rajtam ne múljék, nem vagyok én semmi jónak elrontója.
Bólogattam, ártatlan cicaszemek kíséretében. – Emlékszem rá, de azért magamhoz térhetek előbb, ugye? – mintha kicserélődtem volna, a pofátlan, semmivel se törődő tollasból most mintha szentté avanzsálódtam volna. Hehehe, nope.
Zachriel anno jót röhögött a próbálkozásaimon, egyszer majdnem felgyújtottam a konyhánkat, utána az életben többet nem engedte, hogy alkohollal égetett kaját merjek gyártani. Egy receptes könyvben találtam ezt a könyvtárban még, New Yorkban, de hát ennyit a kreatív konyhaművészetről.
Na, majd most.
Lassan feltápászkodtam, de inkább visszadőltem vízszintesbe. Forgott körülöttem a világ.
- Ehhem, ha előbb helyreáll a Pokol tengely körüli forgása, akkor elevickélek valahogy a konyhába – jegyezte meg, segélykérően pillantva rá. Ó, Belial… nem tudod te, mire vállalkoztál. Még hogy én konyhamelót ígérni. Kivéve, ha újabb apokalipszist szeretnék elindítani, akkor ez lehetséges.
Vajon Mr. Viszály mit szólna egy kis pokoli chilis kajához?




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




For where your treasure is
there your heart will be also˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 12:33
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
-Igen. Igen. Úgy volt. - helyeslek. - De az még azelőtt, hogy ott hagytad. Az egyik démonom találta meg, összekaparta és elhozta nekem. Szóval..."talált tárgy", most már újra az enyém... - közlöm vele a szomorú tényeket. Ha úgy vélni, hogy ez nem igazságos, teljes mértékben igaza van. De az élet már csak ilyen, sokszor igazságtalan. Ő hagyta a parlagon, így egyedül csak saját magát okolhatja, amiért kicsússzant a kezéből az angyalpajtás. Persze nem zárkózom el, hogy egy újabb alku keretében ismét őt ajánljam fel, már ha tényleg annyira fontos a nefinek ez a tollas. Ám erről a remek lehetőségről egyelőre még nem ejtek szót.
Nem tudom mennyire megy át neki szavaim iróniája, de látom, nagyon igyekszik, hogy visszavágjon. Viszont erre még gyúrnia kell, nem is keveset, mert ez igen gyenge kötekedésnek.
-Nincs is ilyen szó. - nevetem ki szemtelenül, miközben megtörölgeti nedves szemgolyóit.
-Démoni erény, ha lehet így fogalmazni. - jegyzem meg, bár azt nem árulom el neki, hogy nincs oka nagy irigységre. Nyilván nem nézi ki belőlem, főleg démonként, hogy én is képes vagyok bizonyos fokú érzelemkifejezésre. Talán az emberek közelsége és a földi világban töltött idő miatt lehetséges. Magam sem értem. Mégsem számít sokat, hiszen rendszerint leszarom és nem veszek róluk tudomást. Jobban mondva nem mindegyikről.
Figyelmébe ajánlom, hogy ennyi pia elfogyasztása után, jobb ha nyugton marad és ledől. Még csak az kéne, hogy a vodka visszaköszönjön. Erre azt mondja, hogy fogalmazzak pontosabban, bár úgy hiszem nem erre gondolt. A piától már teljesen félrebeszél.  
-...akarod mondani inkább...fejtsem ki bővebben? - kérdezek vissza csak a pontosság kedvéért.
-Nem érzem szükségét. - vonok vállat hanyagul. Aztán meg megint a fejemhez vágja, hogy "mintha mondtad volna már....". Még inna a kisdrága egy utolsó pohárral a lopott vodkából, de az már bizonyosan előcsalná a rókasereget, így ezt értelemszerűen nem engedhetem. Teljes pofátlansággal veszem el előle a poharát és a megmaradt vodkát, amit önfeláldozóan helyette iszok meg.
-Nem kell ez neked. - mondom, miután lenyelem az utolsó kortyot is. Lassan teljesen vízszintesbe helyezkedik, a pia úgy tűnik teljesen kiüti. Várok még néhány hosszabb percet, míg félálomba szenderedik, aztán felkelek a kanapéről és mellé guggolok. Alaposan megnézem magamnak, hiszen ilyen nyomorultul még nem láttam nefilimet. Annyi jóérzés szorul belém, hogy ne hagyjam a padlón vegetálni - tartok némileg tőle, hogy az elfogyasztott pia, majd álmában a perzsa szőnyegre böffen, ezért felkapva a kislányt a földről a karomba veszem és a szobájába viszem. Bár nincs könnyű dolgom, a hatalmas csirkeszárnyak miatt nehéz belépnünk az ajtón. De megoldom és végül Sophie is az ágyába kerül. Az éjjeli asztala mellé lábbal azért odarúgok egy vödröt, ha éjjel rókáznia kéne, majd magára hagyom.
Másnap reggel kopogás nélkül nyitok rá. A saját házamban majd biztos kopogni fogok. A lány még az ágyban heverészik valószínűleg a másnaposság minden nyomorával.
-Jó reggelt Sophie! - üdvözlöm talán kicsit hangosabban, mint ahogy alapból beszélni szoktam. Az idő olyan hajnali 5 körül lehet.
-Ideje munkába állnod! - közlöm vele.
-Emlékszel, ugye? Tegnap éjjel bevállaltad, hogy egy éven keresztül a konyhában melózol. Minden nap... - nézek rá tök komolyan.

zene: Highway to Hell|| szószám: 492 || üzenet:  bbb  ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sophia N. Haynes


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
80
☩ Multi :
Adryel
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. 27 Márc. 2020 - 16:09
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Sophia
Little bad, little sad hangulatfestő muzsika  • Credit:

Ha ne adj’ nagyapa bárki kérdezne, szerintem ez a kapcsolat helyben meghalt.  Csapnivalóak vagyunk. Annak az egynek örültem, hogy apa már nem láthatta, mivé lettem. Brutálisan nagyot csalódott bennem szerintem így is, hogy elindultam le a lejtőn, de ez van. Ez az én korcs fajtám sorsa.  Nem sértődöm meg a szón, amit a démonoktól is megkapok, mert az igazságon kár lenne sértődnöm. Irritált a tudat, hogy apám miatt annyi mindent megúsztam. Folyamatosan az árnyékában éltem, és mégsem érhettem őt el.  Esélyem e volt nekem, a gyenge nephilimnek, a halandó véna jobban uralkodott bennem, mint az arkangyali genetika.

- Unalmas – vontam vállat. – De amúgy miért ne tehetnék vele bármit is, elvégre azt mondtad, enyém lehet. Az üzlet az üzlet.
Aztán kicsit elszabadultak az indulatok, hát még abba is beleköt, ahogy beszélek. Ilyen nincs. És de, van.
- Miért, be voltál ábrándulva? – vigyorodtam el szemtelenül. Ha neki szabad a szókiforgatás, nekem miért ne? Felfoghatná úgy is, hogy tanulok tőle, ha már itt kell leélnem az örökkévalóságot, valahogy csak el kell üssem az időt. Azt pedig tudni kell, hogy én és az unalom sosem voltunk jó párosítás.
- Irigyellek, hogy nem tudod, milyen érezni – hüppögtem, könnyemet törölve. Komolyan, én most hagytam, hogy kihozzon a sodromból? Jó, mondjuk piásan nehéz is tartani magam az elvhez, hogy nem adom meg az örömet, hogy nyomorultul lásson. Késő bánat, eb gondolat.
- Baleset? Már van. Nézz csak rám – céloztam arra, hogy ez is az volt, amit szerintem nagyapám már hetvenszer megbánt, de apám is. –  Ahogy mondani szoktad, fogalmazz pontosan.
Tudtam én jól, hogy mire gondolt, de nem nagyon érdekelt. – Ha el tudnék kelni é még egy pár pohárral legurítani, tökéletes lenne az eredmény. Legalább ideiglenesen kussoljon be a lelkiismeretem.
Fejeztem ki hangosan is vágyaimat, csak nem vártam el túl sokat. Aztán majd jöhet a Belial bosszantása projekt első lépése. Hamis nyugalom-érzetben ringatni a démont. Nyugalmas lesz, mert másnaposan aligha fogok tudni bármit is művelni, ami akár csak hangyányit is produktívnak nevezhető.
Hm, így vízszintesen jobban tetszik a világ. Reggelig én innét egy tapodtat se mozdulok magamtól.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




For where your treasure is
there your heart will be also˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. 27 Márc. 2020 - 8:54
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
Látom kemény fejű a lány és végtelenül szemtelen, szemernyi tisztelet sincs benne. Ezek a mai fiatalok, borzasztóak. Emelem tekintetem egy pillanatra a mennyezetre. Nemtetszésemet gúnnyal és méla közönnyel palástolom. Gondoltam, az alapvetőt megadom irányába, révén hogy csak a Főnci tollas arktesójának ivadéka, de látva viselkedését, inkább nem erőltetem. Megjegyzésére inkább nem is reagok, legfeljebb a szemem forgatom. Virágnyelv? Hát mondtam én ilyet? Egy szóval sem.
A kislány totálisan félreértette a helyzetet az angyalpajtással kapcsolatban. Arról nem tehetek, hogy nem fogalmazott pontosan, ahogy arról sem, ha nehéz a felfogása. Hogy haragszik rám a saját butasága miatt, meg a legkevésbé sem hat meg, így amikor közli, hogy továbbra is neheztel rám, csak egy hanyag vállrándítást kap feleletként.
-Semmit. Nem azért van itt, hogy te bármit is csinálj vele. - világosítom fel.
Őszinte megjegyzésemre látom idegbe rándul, talán még szívesen hozzám is vágna valamit, pedig nem mondtam valótlant egyáltalán. Csupán jó tanácsként ajánlottam figyelmébe, hogy úgy ajánlgasson, nehogy idegen kezek matassanak ott, ahol nem szeretné. Azt hittem egyértelmű, hogy célzásommal csupán általánosságokban beszélek. Még a démon szó sem merült fel mondatomban. Ő mégis fontosnak tartja kiemelni, hogy nem vonzzák a pokolfattyak. Még ilyet...  
-Oh, most aztán jól kiábrándultam. - gúnyolódom rajta egy keveset. Nem tudom honnan jött neki ez, de nem feltételeztem róla egy pillanatig sem, hogy démonok után csorogna a nyála.
-Én viszont érdeklődöm a tollasok iránt...tudod... - fűzöm hozzá gonosz mosollyal. Tollként párnába, falvédőként a szoba falán és egyéb apróságok.
Édes Lucifer! Döntöm oldalra kissé a fejem, amikor a lány egyszeriben elbőgi magát. Érzelmektől párás szemeibe nézek, miközben könnyeiért engem okol és közben legyűri a vodkamámor. Na remek! Részeg és még bőg is. Már nem szólok semmit, csak ülök kényelmesen és rezzenéstelen arccal követem, néha belekortyolva alkoholos italomba, ahogy a nefike kibontott szárnyaival, illumináltan vergődik az asztal és a fotel között. Kezével az asztalszélbe csimpaszkodik, talán próbálna felállni, de nehéz eldönteni, mit is akar. Ilyen szánalmas dolgot, rég láttam. Most mondhatnám azt, hogy én szóltam előre...és akkor még hol van a holnap reggeli másnaposság. Az lesz még számára kemény buli! Italomat tovább iszogatva várom, mikor adja fel a küzdelmet és dől ki.
-Csak szólok, ha baleset lesz, te takarítasz! - közlöm vele. Úgy tervezzen vörösbundás akciót, hogy őt küldöm rókavadászatra. Bár fogalmam sincs mennyire jut el hozzá az üzenet, részegen az "ember" eléggé szelektív tud lenni. Mindenesetre a kicsike rendesen bekészült, nos így jár az akiben nincs meg a kellő rutin az iszogatáshoz.  

zene: Highway to Hell|| szószám: 398 || üzenet:  bbb  ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sophia N. Haynes


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
80
☩ Multi :
Adryel
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. 26 Márc. 2020 - 14:34
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Sophia
Little bad, little sad hangulatfestő muzsika  • Credit:

Nem tettem hozzá, hogy ez egem olyannyira nem érdekelt. Nem fogok tisztelni olyan valakit, aki nem tett róla, hogy tiszteljem. Félni persze félek tőle… démon, egy szavában e lehet hinni, még abban se, amit kérdez. Tisztelni viszont nem tisztelem, azt bizony ki kell érdemelni, akár az ő háza, akár nem… Nem önszántamból kerültem ide. Nem kényszeríthet rá, hogy szeressem a jelenlegi állapotokat.
- Belial. Tudtommal ez a Pokol, és nem a Menny. Miért kéne virágnyelven fogalmaznom? -  Pláne, hogy innentől úgyis édes mindegy, mit csinálok, mert itt ragadtam, ha tetszik, ha nem. És drágalátos nagybátyám kitalálta, hogy engem küld Belialhoz, mert egy, már ismertük egymást úgy nagy jóindulattal fogalmazva, kettő, mivel annyit bosszantotta, gondolta, jó visszavágás lesz, mert majd meg kell küzdenie, ha be akar törni.
Erre a gondolatra elvigyorodtam. Azzal a fajta alkoholmámoros vigyorral néztem, amiből már sejteni lehetett, hogy valamit forgattam a lassított felvételben, de még működő agyamban.
- Attól még haragszom rád érte. Mert így megzakkanva mihez kezdjek vele? Semmi érdekes nincs benne – forgattam a szemem. Rossz ötlet volt, mert beszédültem tőle és muszáj volt engednem az édes csábításnak, levágódtam az asztallapra. Aucs. Ezt tényleg meg fogom bánni. De akkor se ismerném be soha, hogy igaza van, ha a feje tetejére állna, se.
Arra a megjegyzésére szerettem volna, ha képébe loccsanthatnám a vodkát, de piát nem pazarolunk, nem azért loptam.
- Drága Belial… ki kell ábrándítsalak, nem eseteim a démonok – tettem hozzá mézesmázos hangon. Ó, Lucifer, mi lesz még itt… nem is olyan rossz az ötlet, hogy bosszantsam Belialt. És már meg is volt rá a haditervem, csak másnaposságomra se felejtsem el.
- És bocs, de kihoztad belőlem. Nyilván démonként fogalmad sincs, és igazából irigyellek is érte. Mert… - Nincs merszem kimondani. Hogy hiányoznak. Piszkosul. Helyette inkább utat engedtem a könnyeimnek, és a nyakamban levő kis képes medált szorongattam.
- Pont, hogy nem lep meg… az lepett volna meg, ha a te kezed munkája is benne lenne, úgy érdekesebben hangzott volna – feleltem két csuklás között. Hoppá. Szerencsére ez még nem rókacsaládot jelez. Csak elcsuklott a hangom.
- Én nem is erőltetek semmit – puff, csatt, a kezem zsibbadtan nem tudta követni az erősen illuminált állapotban leledző agyam által hevenyészve összetákolt parancsot. Úgy dőltem ki, ahogyan az iszákosok nagykönyvében az írva vagyon. Vagy ha nincs, mostantól lesz.
- Milyen rókákat? – vihorásztam idétlenül, félig-meddig az öntudatlanság kútja felé tartva. Hálát adtam, hogy ezt apám már nem láthatta. - Kösz az ötletet.
Valahonnét szereznem kell egy falkányi vörös rókát. Vicces lenne, ha szétengedném őket itt.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




For where your treasure is
there your heart will be also˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd 24 Márc. 2020 - 14:32
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
Nem szokásom "ki az úr a háznál" játékot játszani, de egyre pimaszabb és részegebb vendégem viselkedését látva, szükségesnek érzem helyre tenni a kisasszonyt. Jó ideig itt fog maradni nálam, mert Lucifer így rendelte. Nem öröm ez számomra sem, de kaptam már ennél kellemetlenebb utasítást is. Ezzel is boldogulni fogok.
-Oh, vannak dolgok, amiket nem lehet elégszer hangsúlyozni. - legyintek grimaszolására.
A következő kör vodka után azt találja nekem mondani, hogy "basszam meg".
-Ejj, te lány...így beszélni a házigazdáddal, szégyelld magad. - dorgálom meg a kicsikét fejemet ingatva közben. Arkangyal apja mit szólna, ha tudná, hogy az ivadéka ilyen mocskosan beszél? Meglehet, hogy ijedtében és hirtelen reflexből szappanért nyúlna, hogy kimossa a nefike száját.
-Nem hazudtam neked, csak épp a részletekre nem tértünk ki...azért ez nagyon nem mindegy... - emlékeztetem, hogy egy szó sem esett az angyal állapotáról - azaz hány darabban is szeretné a sunyit? Csupán az átadás tényében egyeztünk meg. Még, hogy kihasználtam? Aljas rágalom! Az első szabály, amit mindenkinek tudnia kell, ha egy démonnal üzletel, hogy pontosan fogalmazzon, mert az ördög a részletekben rejlik. Az angyalt amúgy is ingyen kapta, nem értem mire fel a panasz. A vérét pedig a szabadságáért cserébe vettem el. Nincs itt semmiféle kihasználás. Az meg, hogy véletlen levált a fej a nyakról? Hát "istenem". Nem tervezett dolog volt. Ez még engem is meglepett egy kicsit. De ha már leesett, leesett, nem lehet mit tenni.
-Megkaptad őt...csak két darabban. - rántom meg a vállam érdektelenül.
-Amúgy meg...csak akkor mondogass ilyesmit, ha komolyan gondolod...még a végén valaki felhívásnak veszi és a szoknyád alá nyúl... - ajánlom figyelmébe jó tanácsként. Észreveszem közben, hogy megcsillan az arca. Csak nem? Előrébb dőlök, hogy jól látom-e amit látok, miközben érzéketlen, lelketlen dögnek nevez.
-Démon vagyok, naná hogy nincs lelkem... - felelem szavaira visszadőlve a kanapéba. Ami az érzéseket illeti, képes vagyok emberekhez hasonlót produkálni ha nagyon megerőltetem magam, de nagy hitelt nem tulajdonítanék nekik. Szóval lényegében azok sem nagyon vannak.
-Te most....ugye.....nem kezdesz el sírni? - kérdezem kíváncsian a szemeit figyelve. A lány keze közben mágnesként tapad az üvegre és tölti újra kiürült poharát. Ez a lány nem tudja, hol a határ. Ebből még baj lesz.
-Hmm.. - szólnék pár keresetlen szót esetlen mozdultait látva, de inkább gondolataimat megtartom magamnak és kioktatás helyett csak sunyi vigyorral kortyolok bele italomba.
-Talán meglep? - kérdezek vissza, mikor az építkezés hallatán elcsodálkozik.
-Ezt a kastélyt nem a szél fújta ide. - jegyzem meg némi gúnnyal.
Sophie felpattan a kanapéról, hogy a toronyba feltornászva magát, fejest ugorjon a felejtésbe. Hiszen nyilvánvaló, hogy a piálás nem hozza meg számára a kívánt hatást, valami tartósabb és maradandóbb módszerre van szükség...mind mondjuk az amnézia. Ám azzal nem számol, hogy az időközben elfogyasztott alkoholnak lesznek utóhatásai. Igen kellemetlenek. Egy rutinos ivó jól tudja, hogy egy elfogyasztott mennyiség felett, inkább jobban jár, ha csak oldalra dől és kivárja, hogy a reggel ébressze. A nefilány viszont túlpörög, megpróbál felkelni és sétára indulni, ám a lábai nem akarnak engedelmeskedni neki.
-Én a helyedben.... - figyelmeztetném. Meginog és gravitáció csúnyán legyűri. Úgy vágódik el, mint egy krumplis zsák, hangosan csattan a padlón és terül ki.
-Jaj Sophie, ezt nem kéne erőltetni... - ingatom meg a fejem ismét, miközben a lány az asztallapba kapaszkodik és próbálja magát pozícióba hozni.
-...még a végén ránk szabadítod itt a rókákat is. - forgatom meg a szemeim. Más sem hiányozna, mint hogy körbehányjon mindent.

zene: Highway to Hell || szószám: 544 || üzenet:  bbb ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sophia N. Haynes


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
80
☩ Multi :
Adryel
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. 22 Márc. 2020 - 0:02
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Sophia
"Little bad, little sad" zene  • Credit:
Jobb, ha ezt a témát többet nem firtatjuk, a vége az lenne, hogy egymás torkának esünk. Csak énnekem ahhoz előtte ki kéne józanodni, amit nagyon nem akarok, sőt. Pont, hogy az asztal alja a cél.
Akkor egy darabig elleszek, aztán lehet, kipróbálom azt a kötél nélküli bungee jumpingot a toronyból, ha nem leszek elég lusta felmenni odáig. A bízom benne-felelet nem nyugtatott meg túlzottan abban, hogy nem lesz még egy ilyen Amara-féle kizáródós ramazuri, na, akkor nagy hisztit csapnák, az biztos, ha most még a Pokolból is ki lennék tessékelve.
Nem túl kelleme érzés kóborló lélekként két világ határán tengődni.
- Jé, mintha nem mondtad volna lásuk csak… vagy négyszer az utóbbi egy-két órában? Akkor mondjuk úgy, hogy én nem azért vagyok itt.– grimaszoltam. Néha használhatnék más arcmimikát is, biztos jobbat tenne, de jelenleg nem volt valami rózsás a hangulatom. Puskaporos hamarabb.
És ez az érzelmi lőporos hordó a következő mondatai után robbant is, nem állt módomban megfékezni. Hoppá, apáék elfelejtetek hozzám használati utasítást mellékelni…
- Baszd meg, hogy a francba érezzem jól magam, amikor mindenki, akit szeretek, a családom ott van a Mennyben, én meg itt vagyok távol tőlük? Ráadásul épp veled, aki, hadd emlékeztesselek, kihelyezett egy hülye csapdát, és kihasznált. Holott azt ígérted, megkaphatom… tudod, mikor hiszek én neked – emeltem meg egy fokkal a hangom. Mondhatnám, hogy a pia beszélt már belőlem, a ki tudja, hányadik pohár vodka után, és most már a könnyeim is megjelentek. – Lehet, hogy te egy lelketlen dög vagy, ennél fogva nem nagyon vannak érzéseid, de képzeld, van, akinek igen.
Dühösen nyúltam az üvegért, úgy döntöttem, ha már én loptam a piát, jár nekem, hogy önkiszolgáló legyek, és tegyek róla, hogy a felejtés záloga ott legyen a pohárban. Aztán a gyomromban, vagy a fejemben, ki tudja azt már.
- Oh – építkezés? Mi fene? Itt ilyen is van? Jó sok minden másként élt a fejemben a pokolról, mint amit valójában eddig én itt tapasztaltam.
Hát, ha neki nincs fogalma róla, egyféleképpen lehet csak letesztelni. Mivel nem tartottam tőle, hogy tollpárnát akarna belőlem csinálni, egyelőre még nem húztam fel annyira, pedig gyanítottam, hogy előbb-utóbb sor kerül erre, kiengedtem a szárnyaimat.
Nem a legpompásabb tollak, de azért elmegy.
- Merre is kell menni? – kértem útbaigazítást a toronyhoz, és elfeledkezve az italozás hatásáról, megpróbáltam kísérletet tenni a mozgásra. Első kapitális hibaként vonult be a Pokolra kerülésem történetében.
Úgy vágódtam el az asztal mellett, lassított felvételben, diagonálban, mint a bábuk egy bowling-pályán.
- Csak szeretnéd – kapaszkodtam meg a bútordarab szélében, mielőtt még a gravitációnak engedelmeskedve a lábam megadta volna magát.
- Még pár pohár, és tökéletes lesz. Csak ne érezzek végre.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




For where your treasure is
there your heart will be also˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. 19 Márc. 2020 - 22:15
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
-Aki nagyon menni akar, azt semmi nem tarthatja vissza.. - felelem egy hanyag vállvonással. És ez igaz minden teremtményre. Bár ha Raguel előre tudta volna, valószínűleg inkább maradt volna láncokon lógva démoni vendégszeretetemet élvezve. Nem vettem félvállról a bebörtönzését. Meglehetősen sok időt szántam rá, hogy olyan rejtekhelyet találjak a számára, ahol egészen biztosan senki sem keresné. A rejtek beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mi sem lehet nagyobb bizonyíték erre, minthogy 25 éven át jól megvolt ott. Igaz kétszer majdnem sikerült megszöknie, ez azért az arkangyal leleményességét dicséri. De mindkét alkalommal sikerült fülön csípnünk, harmadjára viszont csak összehozta, hogy a testvérei rátaláljanak és kiszabadítsák. Nem lepett meg a kislány próbálkozása, inkább az, hogy negyed évszázad alatt csak ennyiszer kísérelt megszökni tőlem.
-Bízom benne... - bólintok Amarára vonatkozó kérdésére.
-Én azért vagyok itt mert...hm...itt lakom. - fűzöm hozzá szavaihoz pimasz vigyorral.
-Sejtettem egyébként, főleg hogy a Főnci útbaigazításának köszönhetően vagy itt....de, attól még érezhetjük jól magunkat. - teszem hozzá nagyot kortyolva az italomból. Szeretem magam körül a káoszt, lételemem, kivéve a házamban. Mindenkinek kell egy nyugodt, csendes hely, nekem is.
Amit a Lelkek taváról mond, nem igazán tudom hova tenni, de nem is nagyon firtatom. Letudom annyival, hogy biztos az emberi képzeletvilágból hozta ezt a dolgot magával.
-Ahh...most nem érnek rá koncertezni, a lelkeket befogtam építkezni. Akadt némi tennivaló a déli falaknál. - felem halvány vigyorral. Ha kíváncsi rá, később akár saját szemével is megnézheti a falaknál serénykedő lelkeket. Talán még dalolnának is neki valami szépet.
-Fogalmam sincs. - vallom be őszintén. Én magam sosem próbáltam, nem hajtott a felejthetnék. Már épp javasolni akarnám, hogy ha kíváncsi működőképes-e az ötlet, gyalogoljon fel a toronyba és vesse le onnan magát, mikor egy különös kérdéssel áll elő. Kiütném-e őt?
-Hát...kiüthetnélek, de a toronyugrással szerintem tartósabb sikered lenne. - jegyzem meg egy pillanatra eltűnődve.
-Bár ahogy elnézlek, szerintem a vodka hamarabb leterít. - figyelem vodkamámoros tekintetét.

zene: Highway to Hell || szószám: 303 || üzenet:  bbb ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sophia N. Haynes


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
80
☩ Multi :
Adryel
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. 18 Márc. 2020 - 20:27
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Sophia
Little Bad, Little Sad Hangulatfestő zenécske  • Credit:

Szeretném azt hinni, hogy egy nap megkedveljük egymást, de erre láthatóan semmi esély. Lucifer aztán tudta, kihez küldjön, hogy egy örökkévalóságra nyomorulttá tegyen.
- Ha mondjuk kicsit jobban őrzöd, talán még élne, a fogságban is – vetettem fel. Ez ütött. Nem tagadom, tényleg fájt.
- Ugye ezúttal rendesen elzártátok Amarát? – pislogtam az asztallapról. Kényelmes itt. Szerintem fel se szedem a fejem, úgyis kezdett nehezedni.
- Legyünk őszinték egymáshoz, nem barátkozni van itt egyikünk se. Én pláne – utaltam az önéletrajzomra, és még lehet, megbánom ezt a fene nagy szám, de most már legalább ráfoghattam arra, hogy a pia beszélt belőlem. Lassan tényleg kezdett.
- A lelkeknek nem valami zsúfolt helyen kéne sínylődniük? Valami sikolykoncertről beszéltél még nekem odaát. Szóval, hogy van ez itt? - céloztam a földi vérvételes szitura, amikor arról faggattam, hogy itt mégis milyen zene szól.
- Nem minden, csak az én ittlétem – egyre világosabb, hogy a szökést választom a szokás helyett. Végül is mi az a pár magánhangzónyi különbség? A módja kérdéses még. – Talán apára tekintettel nem kínzott meg.
Amúgy meg tényleg igaza van, elég, hogy a saját emlékeimmel küzdök, hogy valaha voltak szeretteim, és én most nem lehettem velük.
- Szerinted az működni fog? – Kissé bizalmatlanul ízlelgettem az ötletet, miszerint próbálja ki a kötél nélküli bungee jumpingot, fejjel a talajnak fal helyett.
Újabb kör ital fogyott el, és egyelőre úgy éreztem, ennyi elég is. Talán eltúloztam a fogyasztói képességem, de semmi nem férne belém, még rendes kaja sem.
- És ha kiütnél? Az nem használna? – gondolkodtam, vagyis, fogjuk rá, hogy ahhoz hasonló tevékenységet folytattam lassított üzemmódban.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




For where your treasure is
there your heart will be also˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. 15 Márc. 2020 - 20:41
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
Unott ábrázattal figyelem, ahogy a kicsike homloka egyszer csak nagyot csattan az asztallapon, talán még a fejemet is oldalra billentem a jelenet láttán. Már a harmadik kör vodkánál jár, úgy tűnik lassan kezd nála beütni a pia. Ahhoz képest, hogy nem tűnik nagy ivónak, egész jól bírja. Szemöldököm magasra ível ostoba fecsegése hallatán. Édes Lucifer, hát már megint itt tartunk?
-Kiiktatásában? Ne viccelj már... - a szerettének neve kimondása nélkül is tudom, hogy Harmóniára gondol. Az ő pusztulásához pedig továbbra sincs semmi közöm.
-...az teljes mértékben Amara "érdeme".... - javítom ki. - ...de már mondtam... - teszem hozzá gondolatban szemeimet forgatva. Úgy beszél, mintha korábban nem tisztáztuk volna, hogy szeretett arknénje megboldogulásáért egyes egyedül a Sötét nagyasszony tehető felelőssé. Bizonyára elfelejthette korábbi szavaim, vagy eleve fel sem fogta azokat, ha most újból a "kiiktatásával vádol". Raguel halálában nem volt részem, bár ha nagyon akartam volna, számtalan alkalmam lett volna megtenni, míg láncaimon lógott. Sőt, ha nem szöktetik meg börtönömből kotnyeles tollas testvérei, talán még most is ott függene és az élők sorában tudhatnák a tollaskát. Mikor megjegyzi, hogy nem nézi el nekem Raguel ellen elkövetett gaztettemet - feltételezem kiiktatását - hát esküszöm, röhöghetnékem támad, ám mégsem teszem. Még egy tőlem megszokott sunyi vigyorra sem méltatom, ehelyett gúnyosan húzom el számat. Mintha bármit is tudna róla, mit műveltem vele valójában. A pletykák, amiket esetleg hallott, közel sem fedik az igazságot.
-Nem szorulok rá a megbocsátásodra... - vetem oda flegmán egy hanyag vállrándítás kíséretében. Egy démonnak az efféle dolgok, mit sem számítanak. Főleg nem egy félangyaltól. Számhoz emelem a poharam, hogy nagyot kortyolhassak italomból, de mozdulatom félbe marad.
-Kislány, vegyél vissza magadból...kettőnk közül én vagyok az, akinek el kell téged viselnie... - morgom poharam mögül kimérten, utalva rá, hogy nem a tollas haverjával beszél. Vodkamámor ide vagy oda, ha nem tűnt volna fel számára, én vagyok itthon, ő csak egy beesett vendég és az is marad bármeddig is kellemetlenkedjen nálam. Ha nem volna a Főnci pihés arktesójának ivadéka, nem lenne ilyen kivételes helyzetben. A fenti kényelmes szobája helyett, inkább a pincébe kapna egy szolid lakosztályt a pokolférgek közt. És köztudott - legalábbis a lentiek számára, hogy a paraziták nem épp a legkellemesebb hálótársak. És attól, hogy kapásból nem az alagsorban szállásoltam el, még nem jelenti azt, hogy nem kerülhet át a parazitalakba. Figyelmébe ajánlom az amnéziát, mint a gyors emlékezetvesztés tuti receptét. Az embereknél bevált, egy nefilimnél is simán működhet. Legalábbis gondolom, de egy próbát mindenképpen megér.
-Miért hiszed, hogy itt minden Lucifertől függ? - kérdezek vissza poharamat az asztal szélére helyezve.
-A felejtésről saját magad is gondoskodhatsz, nem szükséges a Pokol urának közbenjárása... - jegyzem meg, miközben felbontok egy üveg jó minőségű whiskey-t. Előbb bizalmasom poharát töltöm tele, majd a magamét.
-...ugorj fejest a toronyból...és próbáld fejjel érinteni a talajt... - javaslom neki. Belehalni nem fog, de a fejére mért trauma talán megteszi a kívánt hatást. Bár megeshet, hogy az is kiesik neki, amit nem akarna feledni, de hát valamit valamiért.
-Lelkek tava? - kérdezek vissza. Nem tudom, ez honnan jött neki megint. Nem kérdezem meg, hogy mi az élet lehet az, a megnevezés elég árulkodó. Egy tó tele lélekkel. Inkább a kérdés az, miért gondolja, hogy a Pokolban van ilyen hely és miért kerülne egy pokoli tóba bárki lelke? Mint mondjuk az övé. Lehet, egy földi meséből vette. A halandóknak elég élénk a fantáziája, főleg ha a Pokolról vagy a Mennyekről van szó. Sokszor találnak ki légből kapott dolgokat, amit igaznak hisznek, ezt számtalanszor megtapasztalhattam már a köztük eltöltött idő alatt.
-Sosem hallottam róla. - jelentem ki határozottan. 

zene: Highway to Hell || szószám: 574 || üzenet:  bbb ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sophia N. Haynes


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
80
☩ Multi :
Adryel
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. 13 Márc. 2020 - 12:48
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lefejeltem az asztalt a megjegyzései hallatán. Komolyan, ez a démon egy kész rémálom. De abban igaza van, örüljek neki, hogy „csak” őt kaptam. Lucifer naná, hogy észrevette a hiányt a kezemben egyenest, amint találkoztunk, de nem csinált előle nagy ügyet, megkaptam érte kellően a magamét. Eredetileg meg akart kínoztatni a lopásért, de aztán rájött, hogy tud ő jobbat is ettől.
- Legalább egy rokonnal találkoznék, megérné a kockázatot – vontam vállat, újra felegyenesedve, igaz, úgy harmadik pohár után már kissé hatott a vodka. Nem mondom jó minőségű, ízre se rossz. Sőt. Azt hiszem, eztán is ilyet próbálok lenyúlni a nagybátyó készleteiből.
- Meghívatom magam next time – vigyorogtam.
- Mert mondjuk részt vettél egy szerettem kiiktatásában? Nehogy azt hidd, hogy neked is megbocsátottam. Elvisellek, mert nincs más választásom – fejtettem ki. Nem bratyizni jöttem ide, hanem letölteni egy örökkévalóságig a büntetésemet, ami úgy látszik, az örökös bűntudat, és emlékezés arra, hogy mi mindent tettem, amit nem kellett volna, és mi mindent nem tettem meg, amit kellett volna.
Nagybátyám szerint ez tökéletesen megfelel nekem, a mentális kínzás, mert jobban fog fájni, mintha testileg gyötörne. Van benne valami. Tényleg fáj.
- Az kéne még! Nem hinném, hogy finomnak találnál – fintorogtam a gondolattól, hogy valaki felzabáljon.
- Vagyis, lehet, hogy fogsz – tüntettem el úgy a hatodik pohárnyi adagot is. Nem jutottam előrébb következő válaszát illetően. – Remek. A nagybátyám kimondottan kreatív ezen a téren.
- Még az is jobb, mint a tudat, hogy ők ott, én itt – közel álltam hozzá, hogy helyen elbőgöm magam, de még tudtam magam tartani. Még. Egyelőre.
- Amnézia? Szerinted Lucifer megadná ezt az örömet, amikor ő tök jól szórakozik rajtam? Azt hittem, ettől jobban is mered a Főnököt – Na, ez új. A javaslat is, bár az tényleg segítene, de itt a pokolban nem pátyolgatni szokták az ideérkező lelkeket.
- Tényleg, hogyhogy nem a Lelkek Tavába kerültem én is? Van ehhez köze annak, hogy az az apám, aki? – nem nézem ki Lucernából, hogy tisztelne ennyire bárkit is, még ha az illető az egyik arktestvére is lenne.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




For where your treasure is
there your heart will be also˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. 8 Márc. 2020 - 19:40
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
Még mindig kicsit hihetetlen számomra, hogy a nefilány úgy lopott Lucitól, hogy az égvilágon senki nem vette észre. Amikor én tettem látogatást nála New Orleansban csomó akadályba ütköztem, kezdve a sarokban megbúvó kamerákkal, amikből azonnal jelezték érkezésem. Manapság igen kevés van ezekből, így nem csoda, ha meglétük elkerülte figyelmemet. Pokoli otthona ennél sokkal védettebb, ezért is érthetetlen, hogy képes a kislány észrevétlenül besurranni oda. Ez elég rossz fényt vet a biztonsági szolgálatra.
-Látom, szereted kísérteni a sorsod. - észrevételezem, mikor közli, hogy hamarosan újból látogatást tesz a Főncinél és ismét kész megdézsmálja italkészletét. Elvégre ha egyszer sikerült, miért ne jönne össze másodjára is. Így lehet ám könnyen vérszemet kapni. Aztán meg jön a csúnya pofára esés.
A kicsike nem boldog, hogy újra a közelembe került, bár okát nem egészen értem, hiszen egy ujjal sem értem hozzá. Leszámítva persze, mikor lecsapoltam, de az nem számít, az a megállapodásunk része volt. Vére a szabadságáért.
-Miért, félsz talán, hogy újból a véred veszem? - kérdezek vissza szemtelenül. És ha őszinték akarunk lenni, ettől valóban tarthat.
-Ne panaszkodj már, kerülhettél volna rosszabb helyre is. - teszem hozzá. Nem olyan vészes az Északi Régió, mint amilyennek hiszi.
-Mondjuk az éhesekhez...mellettem legalább nem kell tartanod attól, hogy az éjszaka leple alatt a szobádba osonok és kiharapok belőled egy termetes darabot... - magyarázom neki sunyi vigyorral. Ha tréfának hinné, biztosítom, hogy nem ez. Ilyen is megtörténhet a Pokol bugyraiban. Ugyanis a falánkság démonai mellett sosem tudni, mikor kerül az "ember" terítékre.
-Szerencsédre én nem hódolok a kannibalizmusnak. - mondom megnyugtatásként.
-Legalábbis eddig még nem gondoltam rá... - pontosítok, miközben belekortyolok italomba. Persze ez nem azt jelenti, hogy nálam lenni biztonságos és nem történhetnek vele szörnyűségek. Csupán annyit, hogy senki nem fogja szétfeszíteni a mellkasát, hogy kóstolót vegyen a szívéből. Bár azt mondják az ínyencek, ha lehet adni a szavukra, hogy igazi csemege.
-Ezer és egyféle büntetés létezik, feltételezem ez is köztük van. - adok választ szokatlan kérdésére.
-Mindenki így kezdi, aztán másnap másként vélekedik. - töltöm meg közben újból üres poharát. Ahogy leveszem szavaiból, célja a folytonos részegség, aminek egy oka van, felejteni.
-Igaz, átmenetileg segít a vodka. - ismerem el a szesz agytompító hatását, egy mennyiség felett pedig remek altatóként is szolgál.
-Rajtad inkább egy kiadós amnézia segítene. - teszem hozzá gúnyos vigyorral. Bár szavaimat komolyan gondolom. Ez megoldaná az emlékproblémáit és egy időre biztosítaná számára a tartós felejtést.

zene: Highway to Hell || szószám: 383 || üzenet:  bbb ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sophia N. Haynes


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
80
☩ Multi :
Adryel
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. 8 Márc. 2020 - 14:40
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial&Sophia

- Szeretném azt hinni, hogy egyszer még fogunk tudni normális társalgást lefolytatni, de ezt még kötve se hiszem – azt a bizonyos „se” szócskát eléggé nyomatékosítom, mielőtt még gúzsba kötve találnám magam. Kinéztem a démonból, hogy képes lenne szó szerint értelmezni a mondandómat.
- Nézd meg. Tök egyedül van, láncra verve, agyon püfölve. Gondolom, a monokli nem magától került oda – találgattam. – Szánalmas egy sors. Én még viszonylag jól jártam.
Ja, hálás is lehetnék éppenséggel, de a hangulatom nem éppen efelé tendált.  A pokol még mindig nem egy leányálom, bár… már leánynak se nevezettem magam, ez van.
- Miért ne lenne? – kérdőn, oldalra billentett fejjel néztem rá. Hosszú, göndör hajam leomlott vállamra, ezt se ártana kezelésbe venni, csak nem Sunyielre fogom bízni. Kaptam már ízelítőt a fodrászati „tehetségéből”, amikor baltával a nyakamat célozta meg, csak épp a hajam esett áldozatául.
- A közeledbe nem akartam kerülni – fintorogtam. Tulajdonképpen, ha nem váltom be a földön tett ígéretemet, lehet, maradhattam volna bácsikám régiójában, erre a piáért ide küldött, mondván, nehezebb lesz így kifosztanom, és több marad neki. A smucig, irigy dögje.
- Ott közelebb voltam az A-betűs italokhoz – tettem hozzá. – Még mindig nagyon öntudatomnál vagyok, nem túl jó ez így.
Nem. Mert konstans az jár a fejemben, hogy talán lett volna másik út. Ha kicsit jobban igyekezem… akkor talán… talán én is ott lehetnék, most meg úgy érzem, ha nem iszom le magam, beleőrülök az elmémet megrohanó emlékképekbe, ennél fogva a józanság, mint olyan, a lehető legrosszabb állapot.
- Mondd, büntettek itt már valakit őrülettel? A saját emlékeivel? – faggatom egy kicsit démon uraságot két pohár között. Aztán odavágja, hogy majd nekem fog másnap reggel.
- Fütyülök rá – morogtam. – Ha nem vagyok józan, talán elmúlik. Talán elfeledkezem róla.
Tisztában voltam vele a szárnyaim megjelenése óta, hogy miféle sors vár rám, mégis, szembesülni az igazsággal teljesen más volt, akkor még az olyan messzinek tűnt. Annyi mindent akartam volna még elérni az életben, hihetetlen, hogy mindez egy szempillantás műve, és vége. Már nincs restart.
Túl könnyelműen fogjuk fel az életet, elpocsékoljuk, ahelyett, hogy megpróbálnánk a lehető legtöbbet kihozni belőle.
Pedig nem csak létezni, hanem igazán élnünk kellene.
Úgy az ötödik pohár körül kezd nem igazán érezni a zsibbadást. Jó. Közelítek. Még nem az igazi, de már alakul a mandula.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




For where your treasure is
there your heart will be also˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. 8 Márc. 2020 - 13:36
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
Nehezen tudok kiigazodni ezen a lányon, de amikor bevallja, hogy néha ez neki is nehezen megy, már nem csodálkozom semmin. Ha már az "ember" saját magát sem érti, ott már nagy gondok vannak.
-Hm...? - zavartan, összevont szemöldökkel emelem rá tekintetem, miközben értelmezni próbálom mondata második részét. Nem igazán jön át a üzenet, amit közölni kíván velem. De nem töröm magam pár másodpercnél tovább, hogy megértsem szavait, egy hanyag vállvonás kíséretében el is engedem a dolgot. A láncok elsősorban angyal vendégeim számára vannak fenntartva, Sophiet gondolatomban sem volt láncra verve fellógatni. Ezidáig. Meggyőződésem továbbra is az, hogy sokkal jobban mutatna a nappaliban falvédőként. Bár egyelőre ilyen sorsot sem szánok neki. Azt viszont nem bánom, ha kicsit meghúzza magát.  
-Gondolod lesz legközelebb? - kérdezek vissza, miközben üres poharát felém nyújtja. Bár simán kinézem belőle, hogy képes visszapofátlanodni a Főncihez csak azért, hogy megpróbáljon egy újabb drága, kivételesen jó minőségű üveg italt elcsenni tőle. Ki tudja, lesz-e megint akkora szerencséje, hogy nem fülelik le pialopás közben.
-Hová lett az a fene nagy lelkesedés? - érdeklődöm szemtelen vigyorral. Hiszen jól emlékszem, nem volt az olyan rég. Az angyalcsapdában üldögélt nyugodalmasan és kicsit sem látszott rajta az aggodalom. Sőt, még várta is, hogy kinyíljanak a kapuk és a Pokolban túrázgathasson. Most meg, itt van, és idevágja, hogy ő nem is akart itt lenni? Ki érti ezt? Bár lehet, hogy csak az Északi Régió derogál neki, de a többi régió sem sokkal másabb. Akárhová kerülhetett volna, valami hasonlóra számíthatna.
Egy démon számára az alkohol nincs számottevő hatással, meglehetősen nagy mennyiséget kell elfogyasztani ahhoz, hogy megcsapja az alkoholmámor. Bár tény, hogy léteznek olyan pokolban készült démoni italok, amiktől a magamfajta pokolszökevények is képesek rendesen beállni, és hasonló állapotot produkálni, mint a részeg halandók. A kis nefinek viszont nincs szüksége spéci piára, hogy hamar az asztal alatt találja magát. Óvatosságra intem, hiszen kinek hiányzik, hogy itt összeokádjon mindent? Ám ő intő szavaimat sértésnek veszi és káromkodni kezd. Azt hiszem az első pohár vodka kezd hatni.
-Majd téged holnap reggel... - felelem, és ahogy kéri újratöltöm a poharát. Sophie tudomásunkra hozza, hogy ő a részegségre hajt. Ha ez az óhaja, a Pokol padlójánál lejjebb már úgysem ihatja magát. Belphi próbálja kicsit kordában tartani a kislányt, persze kevés sikerrel. Az ittas emberekkel nehéz bánni, és tanácsadóm bármennyire is rutinos, ilyesmiben nincs sok tapasztalata. Ezért mielőtt vitába szállna a nefivel, intek neki, hagyja annyiban. A hülyeség ellen nincs ellenszer. Majd holnap reggel, ha a kicsike emberi fele a fejfájástól vergődve vonyít egy fájdalomcsillapítóért, akkor majd az orra alá dörgölheti, hogy ő megmondta előre. Addig meg kár a szóért.

zene: Highway to Hell || szószám: 399 || üzenet:  bbb ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sophia N. Haynes


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
80
☩ Multi :
Adryel
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. 7 Márc. 2020 - 22:51
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial&Sophia
"Little bad, little sad"

- Ha elhiszed, ha nem, néha én se tudok magamon, de tudod, van egy emberi mondás, miszerint az ősöknél kell reklamálni, csak szerintem téged már a kaputól rugdosnának visszafele, hogy lábad nem éri a talajt – vontam vállat.
Sunyi sorsa különösebben nem érdekelt, ő itt ugyanolyan bűnös, mint én, vagy akármelyik másik, akit ide száműztek, szóval, nem oszt, nem szoroz. Viszont a démon vendégmarasztalásából nem kérnék, ha mód van rá.
- Igyekszem nem okot adni, hogy én is a sorsára jussak – célozta ma láncokra.
A fejemben közben kavarogtak a gondolatok, jókora káosz uralkodott idebent, mondjuk, nem mintha nem így lett volna már a földön is. Eleve egy jókora káosz kellős közepébe születtem bele, így nem csoda, hogy ez rám is hatott.
Vívódtam magamban, mert az angyalok közt én is elfeledkeztem arról, hogy csupán szárnyaimban hasonlítok rájuk, ugyanakkor azért az emberi oldalam is erősen emlékeztetett rá, hogy mennyire nem tartoztam sehova.
Sokszor az is kétséget okozott bennem, hogy én most akkor felnőttnek számítok, vagy gyermeknek. Az angyalok egy része mindig is gyermekként kezeltek, nem tehettek róla, nekik újdonság volt, hogy születtem, és nem teremtettem. Hozzájuk képest korban gyermeknek számítottam az ő több tízezrükhöz képest.
Tudom, hogy nem bántani akartak vele, de szerintem ezzel a babusgatással több kárt okoztak, mint jót. Nem lett volna szabad ennyire elkényeztetniük.
- Ha ilyen gúnyos leszel továbbra is, nem osztom meg veled legközelebb a zsákmányomat – Nem hinném, hogy olyan nagyon meghatná ez, de a poharamat, miután túl üres a tartalma, ismét felé nyújtom.
- Nézd el nekem, hogy ide kerültem, annak ellenére, hogy nem akartam itt lenni rohadtul – vágtam vissza, bár lehet, ezúttal már a vodka is megszólalt belőlem, vagyis az, amit a vodkával el akartam nyomni.
Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy nem tudok semmit a családomról, mert itt rekedtem a Pokolban.
- Baszki. Kit érdekel az aszpirin? Nem állt szándékomban kijózanodni – kiborít ez a démon. Gyereknek néz, vagy mi? – Tölts még.
Nem fáradozom az udvariassági körökkel, Belphegort se láttam, hogy tenné, viszont azt a tekintetet, amivel bámult rám, nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
- Mi van? – roppant nyíltan tettem fel a kérdést.
- Biztos vagy benne?
- Tökéletesen… Cél az asztal alja – a.k.a. padló.
Végül kaptam még egy pohárral. De még midig nem csitult belül a bűntudathullám. Azt hiszem, talán ez a büntetésem, nem tudom, de itt lenni a Pokolban egy merő borzalom.
Emlékek rohamoznak meg, amikre gondolni se akarok.
A második pohár is eltűnik. Aztán meg akarnak akadályozni a további italozásban, pedig már kezd alakulni a hatás.
- Nem.
- De.
- Rossz vége lesz.
- Lehet ennél rosszabb? – nem mertem felnézni. Nem akartam, hogy lássa a halvány csillanást a szememben, mert akkor leshetem, hogy én még ma csatak részegre iszom magam. De én loptam, nehogy már megszabják, mennyit fogyaszthatok belőle.
- Gyereknek ez nem való.
- Gyerek a jó édes … - cirádás káromkodást nyomattam le, ne szórakozzon már velem.
- Mi legyen vele? Üsse ki magát, vagy inkább tiltsuk el tőle? – Csak hagyjanak inni. A józanság szar. Az összes elkövetett hibánkkal szembesülni is szar.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




For where your treasure is
there your heart will be also˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. 7 Márc. 2020 - 22:20
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
Nem ütött szíven a plusz munka, főleg, hogy rekord idő alatt sikerült továbbpasszolnom valaki másnak. A jelentés átolvasásán és aláírásán kívül más dolgom úgysem lesz vele. Közben Sophie teljesen rákattant a sunyira, de kérdéseire tőlem nem kap válaszokat. Ha tudni akarja az igazat, azt a tollasból kell kiszednie, aki láthatóan nem igazán akar együttműködni a lánnyal. A felszínen történtek után ez aligha lehet meglepő. Lehet még élvezi is, hogy tudatlanságba hagyja a kicsikét.
Évezredek óta figyelemmel követem az emberi viselkedést, de még a mai napig akadnak dolgok, amiket nehezen értek, és talán sosem fogok. Azt állítja, hogy tévedek, és nem érez sajnálatot a nyomorult tollas pajtásunk iránt, bár néha pont az ellenkezőjét tapasztalom.
-Őszintén, nem  mindig tudok kiigazodni rajtad. -  meg kell állapítanom, furák ezek a félangyal szerzetek. De igaza van, Sunyiel számára innen nincs kiút, hacsak én úgy nem döntök, hogy szélnek eresztem. De efféle gondolat még csak meg sem fordul a fejemben. Jó helyen van itt nálam. Mégis felmerül a lányban a kérdés, ha szökésbiztos ez a hely, akkor minek kellenek a láncok?
-Ez nálam amolyan...vendégmarasztaló. - nevetem el magam. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden hozzám érkező vendéget láncra verek és felfüggesztem a falra, hogy minél tovább lógjanak nálam. Inkább a tollas látogatóknak szól eme figyelmesség.
Kétségem sincs afelől, ha visszapörgetnénk az időt, a kislány újra marokra fogná Sunyika tollait és tépné, ahogy csak bírja. Megértem, én sem vagyok az a megbánó típus. Eddig életemben talán egy dolog volt, amit valóban bántam, minden másért Lucifert okolom. Elvégre ő teremtett ilyennek. Még mindig kicsit hihetetlennek tűnik, hogy a félarklány volt olyan pofátlan, hogy bácsikája italgyűjteményéből lopjon. Az pedig még elképesztőbb, hogy ezt senki még csak észre sem vette ottléte alatt. Pedig úgy tudtam, hogy magas színvonalon működik a biztonsági rendszer. A nefike bevágja, hogy az üveg fele az övé. Hát nem tudom nem gúnyos mosollyal illetni szavait, főleg amikor megjegyzést tesz az italadagolásomra is.
-Hát ha neked két deci vodka skótnak számít... - pillantok a poharára, ami majdnem színig van szesszel. Ennyi vodkát tisztán, ember felel egész biztos hamar a fejében érzi majd.
-De nézd el nekem... - tárom szét a karjaimat - ...nem tartok itthon fél literes poharakat. - gúnyolódom kicsit vele, miközben kezembe véve poharamat kortyolok egyet. Ilyen mennyiségnél már kár az italt kitölteni, egyszerűbb az üvegből kiinni.
-Csak óvatosan azért, a Pokolban nem tartunk aspirint. - figyelmeztetem előre az esetleges következményekre, amivel majd másnap szembesülhet, ha túlzásba viszi az italfogyasztást.

zene: Highway to Hell || szószám: 399 || üzenet:  bbb ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sophia N. Haynes


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
80
☩ Multi :
Adryel
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. 5 Márc. 2020 - 20:33
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Sophia
Little Bad, Little Sad Hangulatfestő zenécske  • Credit:

Röhögni tudtam volna a markomba, látva savanyú arckifejezését, na, már ezért megérte, és nézzük a dolgok jó oldalát, nagybátyám orra alá is törhetek némi borsot. Ha már itt vagyok, érezzem jól magam, nem? Amennyire csak lehet, új „életcélt” kell találnom magamnak, különben bűneim terhe fel fog emészteni. Elvégre bűnhődni kerültem ide, nem nyaralni.
- Engem azért igen. Alig tudok hinni a szememnek – meghalt. Láttam. Lefejezte, akkor meg hogyhogy? Zseni legyen a talpán, aki ezt kibogozza nekem, hogy világosan értsem, hogy halhat és virulhat. – Talán azért élhet így is, mert nem angyalpengét használtál?
Tippeltem. Értettem a fegyverekhez most már valamennyire, de nem az angyalok és démonok lelki világához. Szinte felfoghatatlan.
- Többet szerettem volna erről kideríteni, de… ahogy látom, egyikőtök se valami együttműködő – vontam vállat. Ha nem, hát nem, találok más elfoglaltságot magamnak, ezen a téren nem kell engem félteni.
- Ha azt hiszed, hogy sajnálom, tévedsz. Költői volt a kérdés. Az ő hibája, miért nem gondolkodott, mielőtt cselekedett? – Ez ugyanúgy igaz volt rám is. Miért nem gondolkodtam, mielőtt az üvegért nyúltam? Nem tudhattam, hogy blokkolni fogja az alkoholmennyiség a képességnek csak jóindulatúan nevezhető ajándékomat, a felismerést.
- Ez sem mentség, amit látod. De tényleg, minek a lánc? Innen úgyse szökhet el, nem? – egészen más hely ez a Pokol, mint amilyennek képzeltem.
- Ugyanúgy megtenném, és hidd el, jobb, hogy én tettem és nem a Hóhér. De igazad van, attól még ugyanúgy bűnt követtem el, ezt elismerem, hisz ott áll feketén-fehéren, hogy mit követtem el. Csak nehogy azt hidd, hogy meg fog hatni. Ez biztos nem.– Más bűnöm sokkal jobban fájt, és nem azért, mert bántam volna, hogy megtettem. Hanem azért, mert… még magam se tudom, hogy miért. Zavaros. Általában a szégyen a futás, de hasznos elvet követtem, ha hasonló problémám merült fel, most, itt, azonban ez lehetetlen. Itt nem tudok hova futni a bűntudat és a lelkiismeret elől. Maximum az alkohol nyújthat ideiglenes megoldást, néhány órára, amíg öntudatlanná nem iszom magam.
Nem fogom a démon dolgát megkönnyíteni, bár abban az álombuborékban se ringattam magam, hogy ez olyan könnyen kivitelezhető cél lesz.
Elvégre Belialról, a Viszály Lovasáról van szó.
- Fele a tietek. A másik fel az enyém – komolyan gondoltam, ha még úgy ki is fog érte nevetni.
- Azt nem gondoltam, hogy ilyen skót adagokban méred – jegyeztem meg pimaszkodva. A saját adagom gyorsan eltűnik a számomra kiosztott pohárból. Picit elhúztam a szám, ahogyan megéreztem az alkohol ízét, de nem érdekelt. Kellett még, hogy eléggé tompa legyen az agyam. Nem akarok gondolkodni. De főleg érezni nem.
Gondolataimban újra é újra felbukkantak még számomra kedves alakok: a beszélgetésünk Raguellel. Zachriel, akivel szinte testvérekké lettünk, Apa. Forthan és Zebulon, a barátaim. És… és Ő.
Nem tudom felfogni még mindig, hogy miért nem vagyok képes kiverni a fejemből.
- Ne spórolj vele! – vigyorodtam el. Jól van, jó lesz ez. Még pár pohár, és remélhetőleg legközelebb csak az asztal alól szednek össze.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




For where your treasure is
there your heart will be also˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. 5 Márc. 2020 - 19:52
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
Szemtelen vigyora és válasza azt sejteti, hogy szórakozik velem. Tuti nem kért ilyet Lucifer. 
-Ilyen sűrűn? - kérdezek vissza hitetlenkedve, szavai mögött erős kamuszagot érzek. Egyúttal el is döntöm magamban, hogy kiadom másnak a munkát. Még ha havonta kellene beszámolót küldenem a kislány állapotáról, talán rávenném magam, hogy személyesen intézzem. De hogy minden másnap? Kizárt, hogy ilyesmire pazaroljam az értékes időmet.
-Hát jó. Akkor kétnaponta. - egyezek bele meglepően könnyedén egy hanyag vállvonás kíséretében, majd kihajolva a folyosóra az egyik démonomért kiáltok, mondván lenne számára egy kis irodai munka. Gyorsan lepasszolom a kéretlen feladatot. Vesződjön valaki más a jelentésekkel. Sophie a szemeit forgatja és nem hisz nekem, bár ez a tény egyáltalán nem kavar fel. Valóban nem tudom, mi történt a szárnyassal, de nem is igazán vagyok rá kíváncsi.
-Nem különösebben foglalkoztat a kérdés... - mondom meg az őszintét. A kislány kicsit nyűglődik, nincs kedvére, hogy a sunyi őrült nevetésén és saját nevének ismétlésén kívül mást nem hall a férfitól.
-Ha így fáraszt, akkor mégis miért vagy itt? - kérdezem felvont szemöldökkel. Ha ennyire unalmas számára a sunyi szűkszavúsága, talán kereshetne magának valami izgalmasabb időtöltést, minthogy itt álldogál az áruló szobájában. Csak egy bolond tölti idejét olyan dologgal, amiben nem leli örömét. 
-Kérlek...ne legyél álszent... - döntöm oldalra fejem, amikor a láncokra tesz megjegyzéseket.
-Idejössz sajnálkozni, miközben odafent a szárnyait tépted és kínoztad, úgy hogy még a szemed se rebbent. - jegyzem meg fejemet ingatva. Ja persze, neki megvolt az oka rá: a bosszú, amit szeretett arknénje miatt érzett. Mintha ez a kóbor érzés legalizálná cselekedeteit. Érdekes dolog a lelkiismeret, az övé kettős mércével mér. Felháborodik, ha én teszek az angyal ellen, de nyugodt marad, ha ő vét ellene.
-Egyébként a kutyáimat én se.... - teszem hozzá. Bár közel sem olyan kezesek, mint az öcskös ebei és nem is fűz hozzájuk olyan szoros kötelék, még tartom őket annyiba, hogy ne aggasszak rájuk vasat.  
-Nem mondtam, hogy tudnod kéne...egyébként meg most mondom. - sóhajtok egy nagyot, miközben átsétálok a nappaliba. A kicsike vodkáját felbontom, és poharakba töltök, melyek közül egyet elé csúsztatok. De ahelyett, hogy felkapná és csendben meginná, méltatlankodni kezd.
-Most meg mit reklamálsz? - kérdezek vissza bosszankodására. Hogy mennyit nyafog ez a lány....
-Az előbb mintha azt mondtad volna, hogy piát hoztál, "ahogy a jó vendégnek illik". - idézem korábbi szavait. - Tehát illik megkóstolni is. 

zene: Highway to Hell || szószám: 376 || üzenet:  bbb ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sophia N. Haynes


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
80
☩ Multi :
Adryel
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. 4 Márc. 2020 - 10:38
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Sophia
Little Bad, Little Sad Hangulatfestő zenécske  • Credit:

Szemtelen vigyor kúszott arcomra, látva, mennyire nincs ínyére a kisregény-küldözgetés démonbarátunknak. Ó, ez jó lesz, köszi a magas labdát, Luci bácsikám…
- Kétnaponta – lököm oda a választ, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Valójában nem ez a helyzet, igazából havonta elég lenne, de már eldöntöttem, hogy megkeserítem Belial életét, ha már hozzá kellett kerülnöm a pialopásért.
- Nem hiszlek el, elintézed és fogalmad sincs, ez hogy működik… - szemforgatással jutalmaztam nem túl produktív válaszát, amiből nem tudtam meg úgy kb. semmit. Láttam, hogy meghalt, még a véréből is kijutott az arcomra és a ruhámra is. Akkor láttam először az életemben gyilkosságot, ami annyira lesokkolt, hogy napokig alig tudtam magamhoz térni belőle, miután Zachék megtaláltak. De hé, becsületemre legyen mondva, egy ilyen után ki nem sokkolódna?
Eleve ebbe a háborúsdiba sem akartam belefolyni, mégis megtörtént, nem akartam angyallal kavarni, direkt ezért próbáltuk tartani a távolságot Zachriellel, hogy ne viselje meg mostani sorsom, mert nem az ő hibája. Ő jó őrangyal.
Erre mi történt? Egy angyal karjában kötöttem ki. Valahogy semmi sem akar úgy elsülni az életemben, ahogy elterveztem. Ó, és Belialt is nagy ívben el akartam kerülni, erre Lucifer mivel büntet egy üveg vodka lenyúlásáért? "Húzzál kis anyám azonnal az északi régióba".
- És még egész jó munkát is végzett – pillantottam elismerően a kissé kattant tollasra. Nem, nem neki szólt, hanem a démonnak, aki vette a fáradtságot, hogy begyűjtse.
- Ez így unalmas – sóhajtottam lemondóan. A nevemet hallgatni egész nap nem valami érdekes elfoglaltság, akár helyben el is aludhattam volna. Hé, amíg láncon van, addig nem lehet nagy bajom, nem? Maximum megunom, és elhallgattatom.
- Na, megérte egy démonnak dolgozni ezért? Én a kutyámat se tartottam láncon odafent – vetettem még oda utoljára, mielőtt még Belial ismételten bele nem köpött volna az ötletembe.  Nem hiszem el, hogy lenyúlta a lenyúlt piámat!
- Nem mutattad még be, honnét kéne tudnom a nevét? – kommentálom, hogy az a nőci a tanácsadója, és még neve is van. Nahát, ki gondolta volna. Van egy olyan érzésem, hogy Belial komplett hülyének néz. Hm, néha van igazságtartalma a feltételezésnek, de még meg fogja bánni. Az emberi részem elég kreatív tud lenni.
- Hé! Pofátlanság ura, leszel szíves nem lenyúlni azt, amit én csórtam? Lopj magadnak! – bosszankodva nyúltam az elvileg nekem szánt pohárért. Nagyokat pislogtam, hogy sikerült pont a legdrágábbat kiszemelnem. Véletlenszerűen választottam igazából, olyan tök mindegy, csak üssön ki alapon.
Aztán újabb sorscsapás. Még hogy Sunyi meg én egy lakosztályban… Nekem meg az az érzésem, hogy Belialnak nincs ki a négy kereke.
- Nem szenvedett még tőlem eleget? – emlékeztettem, hogy járt legutóbb.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




For where your treasure is
there your heart will be also˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd 3 Márc. 2020 - 20:17
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
A nekem szánt levélen felül a Főncinek még egy szóbeli üzenete is van a számomra. Nem tudom, miért nem fért el a papíron, de mindegy.
-Mi? - tör elő belőlem a kérdés, mikor a kicsike közli, hogy Lucifer jelentéseket vár tőlem róla. Na még ez is.
-Hát jó, ha ez a kérés, ez a kérés. - vonom meg a vállam, elvégre nem ez az első eset, hogy kisregényt kell neki küldenem, az itt folyó dolgokról.
-És azt mondta-e drága nagybátyád, hogy milyen részletességgel és gyakorisággal kéri a beszámolóimat? - kérdezek rá a pontosság kedvéért. Mert hát nagyon nem mindegy, hogy hetente kell körmölnöm, vagy elég havonta csokorba szedni az infókat. Bár lehet nem bajlódom vele, inkább kiadom valamelyik tanultabb, írni-olvasni tudó démonkának, hogy csinálja meg helyettem a papírmunkát.
A kislány látom nehezen tér napirendre afelett, hogy sunnyogó tollas barátocskánk a Pokol északi régiójában került senyvedni.
-Hm....valójában fogalmam sincs mi történt vele.... - vallom meg őszintén. Utoljára akkor láttam, amikor lecsaptam a fejét, és ráengedtem egy kis tüzet. Bár igaz, igazán halott akkor lett volna, ha angyalpengével döföm át valamelyik létfontosságú szervét, de efféle eszköz akkor épp nem volt nálam, így maradt a random lefejezés. Én így is halottnak tekintem.
-Miután kinyíltak a kapuk...az egyik démonom összeszedte és lehozta magával,....még a fejét is visszavarrta, legalábbis...gondolom nem magától került újra a nyakára... - mutatok a sunyi felé, aki jobban megnézve inkább olyan, mint egy élőhalott. Ha figyelmesen megnézi, még jól látszanak a varratok a nyaka körül. A férfi szemeiben látom, hogy teljesen elborult, az arcára levakarhatatlan vigyor telepedett. A nevetésen és a lány nevének ismételgetésén kívül nagyon más nem hagyja el a száját. Így hiába játszik nyomozósat a nefilány, nem fog kiszedni belőle semmit.
-Nem tudom mit akarsz megtudni tőle...de ha engem kérdezel, tökéletesen emlékszik mindenre, ami odafent történt vele. Nézz csak rá. - bökök fejemmel a tollaska felé. Szemeimben elfojtott, de semmivel össze nem téveszthető vad bosszúvágy ül. Ha a láncok nem tartanák fogva, már a kicsike életére tört volna.
-Az a "nőci", Belphegor, a tanácsadóm. - jegyzem meg, miközben kikapom a vodkásüveget a kezéből, hogy jobban szemügyre vehessem, mit csórt a Főncitől.
-Russo Baltique. Látom sikerült a legdrágább vodkát leemelned a polcról. - vigyorodom el, valószínűleg csak véletlenül. Nem tűnik a lány sem nagy ivónak, sem nagy vodkaszakértőnek. A piás üveggel a kezemben indulok vissza a nappaliba és intek a nefinek, hogy jöjjön ő is velem. Visszaérve Belphegor mellé, a kanapéra telepszem, és három tiszta poharat elővéve töltöm ki az italokat.
-Látom nehéz elszakadnod Sunyitól...ha szeretnéd, megkaphatod alvótársnak. - intézem szavaim Sophienak sunyi vigyorral, aki ha helyet foglal, elé tolom az egyik vodkával teli poharat.

zene: Highway to Hell || szószám: 426 || üzenet:  bbb ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 31 felhasználó van itt :: 15 regisztrált, 1 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/3
Leviatán
8/2
Angyal
5
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6