Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Elsüllyedt birodalom •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Elsüllyedt birodalom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Elsüllyedt birodalom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 5:34 pm
Következő oldal


Tengermélyi kincsvadászat
Athlan & Belial
Még jóformán bele sem vágtunk mélyvízi kincskereső kalandunkban, a talpunk sem érintette a tenger fenekét és épp csak annyira volt érkezésünk, hogy vessünk magunk körül egy futó pillantást....amikor váratlanul egy rohadt nagy tengeri bestia rontott ránk a holttérből. Nekem elég volt pár lélegzetvételnyi idő, hogy megnézzem magamnak és úgy döntsek, jobb nekem máshol. Biztos menedéket a közeli szurdoknál találtam. Athlan viszont nem követett. Mint aki hipnózis alá került, úgy lebeg ott és bámulja a szörnyet. Míg a démonpajtás a felé tartó háromfejűt lesi, valami érdekesre leszek figyelmes a bestia körül. A dög pengeéles fogaitól cafatként lebegő apró pikkelyesek egy pillanat múlva újra összeállnak, és megrázva magukat úgy úsznak tovább, mintha mi sem történt volna. Mi volt ez..valamiféle mágia? Eltűnődöm rajta egy kicsit, hiszen ilyet még ezelőtt nem tapasztaltam.
-Figyelemreméltó. - teszek megjegyzést a szokatlan jelenségre. A lény varázsa annyira magával ragadja a démonpajtást, hogy az majdnem a végtagjába kerül. Még pont időben eszmél fel bámulatából, hogy eliszkolhasson az éles fogak elől. Ez nem sokon múltott. Bár nem feltételezem, hogy haleledel akart lenni, de azért csak rákérdezek, hogy mi a fene történt az előbb? Mire a démon szórakozottan felnevet, nem talál viselkedésére magyarázatot.
-Leviatánok...hm... - ragadom ki az ismerős szót mondataiból és feldereng beszélgetésem Mammon öcsémmel. Ő is említett egy kígyólényt, leviatánnak nevezte, akivel ládaévei alatt találkozott. Bár sokat nem mesélt, épp csak szóba hozta, én pedig nem faggadtam róla.
-Különös...még nem láttam ilyet. - vallom be a karját figyelve. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy valami varázslat állhat emögött. Mégsem töltött több idő a kérdéssel, hiszen fontosabb teendőink is vannak. Elindulva a barlang belsejét figyelem, miközben esélyeinket mérlegelem...annak az esélye, hogy leelőzzük a vízi gyíkot és elérjük a várost...nos minimális még akkor is, ha mágiánkat vetnénk be a gyorsabb haladás érdekében. Sajnálatosan a háromfejű a hazai pálya előnyeit élvezi, amivel jelenleg mi nem versenyezhetünk. Marad tehát az, hogy ideiglenesen meghúzzuk magunkat a szurdokban és itt próbálunk elbánni vele.
Athlan szavaira egyetértően bólintok. Én is hasonlóképp gondolom. Ez a dög nem fog leállni egyhamar. Ezen gondolatok közben is újra és újra nekiveri testét a sziklafalnak bejutást remélve, amitől rendesen beremegnek a falak. Néhány nagyobb szikladarab is leválik a mennyezetről, majd közénk hullik. De nem csak a ránk szabadult vízilény jelent gondot, hanem a rendelkezésre álló idő, amit a víz alatt tölthetünk. Nem pazarolhatjuk feleslegesen, mert a pikkely hatása nem tart örökké. Az időnk véges idelent.
-Rendben, tegyünk egy próbát. - fogadom el a démoncimbi kezdeményezését. Ötlete jó esély, hogy fel tudjuk mérni mivel is állunk szembe. Vajon mekkora lehet az ereje?
-Ám ha nem válna be...akkor megpróbálhatnánk becsalni ide. - osztom meg gondolataimat esetleges B tervként, ha nem működne az első. Hiszen szemmel láthatóan nagyon igyekszik bejutni közénk, kitartóan ostromolja a barlang száját, ám méretei egyelőre még megakadályozzák tervében.
-...természetesen egy nagyobb nyílást kellene keresni, ahol némileg beférne...aztán ráomlasztanánk az egészet. - úgy érzem ebben a szurdokban vannak lehetőségek. A kettőnk erejével nagy eséllyel sikerülne is a művelet.
-Fogalmam sincs milyen szívós... - persze elképzeléseim azért vannak termete alapján - ...de ha nem is döglik bele, egy időre lekapcsolnánk...nem kevés időbe tartana neki kimászni ennyi sziklatörmelék alól. - magyarázom. Ha mást nem, annyi időt nyerhetnénk vele, hogy a városba ússzunk. Míg ezen tanakodom, kezeimet magam elé emelem és mágiámmal egy nagyobb levegőbuborékot készítek, és fenn is tartom azt, hogy Athlan megtehesse a következő lépést.

zene: nincs || szószám:543|| üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Elsüllyedt birodalom Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
173
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 31, 2020 6:05 pm
Következő oldal


Belial & Athlan

"A sóhajország árnyán,
Laktam egyedül, árván,
Lelkem mocsár volt, mély magány."
- A démoni ostobaság is határtalan, barátom. Nem hallottad, mostanság hányunkat kapták el a vadászok? - az arrogancia s nagyképűség a mostani helyzetben nem éppen kifizetődő, hiszen nincs hova elmenekülni, ha balul sülnének el a dolgok. A Pokol jelenleg nem jelent számunkra menedéket, bármi is történik, így az a sok nyomorult, hitvány pokolfatty most élvezheti a démoncsapdák áldásos hatását, s a ki tudja, meddig tartó kínzást. Miért? Mert alábecsülték a halandókat, akiket ugyan én magam is megvetek, ám ahogy telnek s múlnak az évek, egyre fondorlatosabbak lesznek. Ezen azonban túl sokáig nem tudok mérgelődni, hiszen hamarosan társaságunk akad, aki a veszedelmes külső ellenére valójában csodálatos példány. Soha életemben nem találkoztam még ehhez hasonló lénnyel, s ez a káprázat bizony elveszi pár pillanatra az eszem. Belial szavai rángatnak vissza a valóságba, minek következtében vadul száguldok be mellé a szurdokhoz.
- Őszintén? Megfordult a fejemben. - röhögöm el magam, ahogy bentről figyelek kifelé. - Fogalmam sincs, hogy mi történt. Bevillant előttem az a temérdek prófécia az ősi lényekről, a leviatánokról, s mindenféle vízi lényről és helyről. Az ott kint egy kincs. Csak egy valamit nem értek. - söpröm félre a hajam az arcom elől, hiszen a lény által gerjesztett hullámok kóchadjáratba kezdtek. Hirtelen lököm el magam azonban a sziklától hátrébb, hiszen a befelé kapkodó állkapocs kis híján minket is elér.
- Nem kellene vérnek lennie körülötte? Mármint, nézd csak! - mutatok a karom felé, ami ugyan már most gyógyulásba kezdett, mégis még haloványan ott kering körülötte a vér, mely a sebből áradt ki. Ezután a kinti vizek felé bökök, ami túlságosan is tiszta ahhoz képest, hogy mennyi apró hal esett neki áldozatul.
- Semmi. Furcsa, annyi biztos. - vonom meg a vállam, s bár megjegyzem magamnak az információt, egyelőre azonban túl sok mindent nem tudok kezdeni vele. Inkább hallgatunk a józan eszünkre, s én magam is megindulok Belial után a labirintusszerű járatokban. A szerencse ugyan felsejlik egy pillanatra, hiszen meglátjuk a járat végét, azonban mikor kijjebb érünk, egyből feltűnik az a dög nem is olyan messze.
- Van egy olyan sejtésem, hogy ez addig nem nyugszik, míg mi is a fogai között végezzük. Belial, kurvára nincs időnk itt baszakodni és bujkálni, mert az a pikkely bennünk véges. Nem akarnám ugyan megölni, de azt hiszem, nem ezért jöttünk. Nem érzem, hogy ez lenne a tündér. Így azt javaslom, hogy küzdjünk meg vele, vagy legalábbis próbáljuk meg lelassítani! - pár pillanat erejéig töröm a fejem, s ekkor bevillan egy ötlet. - Te is jól értesz az elementáris mágiához és én is. S mivel ez a vízben van, talán érzékeny a tűzre. Mi lenne, ha készítenél egy nagyobb levegőbuborékot, aminek én magam a belsejébe varázsolnék tüzet? Elküldenénk azt felé, s meglátjuk, mennyire képes megsebezni. Már ebből is megtudnánk legalább, hogy hatásos-e ellene az ilyen mágia, vagy valami konkrét eszközre lesz szükségünk. - ha ellenzi, úgy máson kezdek agyalni, ám ha belemegy, akkor egyből beleültetem a levegőbuborékba a lángnyelveket, aztán meglátjuk, mi sül ki az egészből.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Elsüllyedt birodalom CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
71
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 30, 2020 1:34 am
Következő oldal


Tengermélyi kincsvadászat
• Zene: In Principio
Egy ilyen bestia felbukkanására képtelenség másként reagálni, mint ahogyan azt a két démon tette; vagy az ösztöneidre hallgatva nyomban menekülni kezdesz, vagy a csodálattól megbabonázva ledermedsz, elfeledve minden lény legősibb késztetését. Míg Belial az azonnali cselekvésnek, Athlan a káprázatnak adózik, ami nem is olyan meglepő, hiszen a tündérek egykori „gyermeke” már csak a valójánál fogva is sokkalta fogékonyabb a misztikumra. Ellenben a valóság nem lesz szebb vagy kevésbé veszedelmesebb, a három fejű vízi kígyó iszonyatos sebességgel s robajjal szeli a métereket az áldozata felé. Tűhegyes fogai között apróbb halak esnek áldozatul, ámbátor, ha a lefagyott démon eléggé szemfüles, feltűnhet neki hogy a szörnyeteg száját elhagyva a piciny halcafatkák szépen újra összemosódnak egyé, mintha mi sem történt volna. Természetesen az sem kizárt, hogy a felfokozott momentumokban efféle megfigyeléseket nem képes tenni, ám Belial a szurdok viszonylagos biztonságából talán észreveszi a kevésbé egyértelmű, de kétségtelenül gyanakvást keltő látványosságot.
Bármiként is essen, végre Athlant is megüti a józanész, így az utolsó momentumokat kihasználva sikeresen megmenekül a veszedelemtől, melynek állkapcsa egészen közel csattan a lábához, miként a sziklák közé úszik. Sérülés nélkül ugyan nem marad, ám egy horzsolást meg lehet gyógyítani, viszont egy lemarcangolt végtagot? Az még démonok között is csodaszámba menne. Elmondható tehát, hogy a meglepetés támadást könnyedén vették a kalandozók, de fellélegzésről még szó sincs. A tengeri kígyó fel-le úszkál a keskeny szoros bejáratánál, nem egyszer megkísérli begyömöszölni az egyik pofáját is, de egyetlen alkalommal sem jut előrébb vagy közelebb a prédáihoz.
A küzdelem izgalmasnak és vérpezsdítőnek hangzik, legyőzni egy ilyen vélhetően ősi lényt nem kis dicsőséggel járna, azonban mindketten belátják, hogy egyelőre egy kerülőút lenne a legoptimálisabb a küldetésük szempontjából. Kérdés persze, hogy van-e kiút a feneketlennek tűnő, végtelenül sötét szorosból, vagy egy, a kint cirkáló dögnél is komolyabb megpróbáltatással kell ezúttal szembenézniük?
Egy ideig olybá tűnik, hogy jól döntöttek, a hosszan kacskaringó, sötét labirintus falaira fény vetül, ami egyet jelenthet a szabadulásukkal, és valóban, Belial meg is találja a szurdok másik felére vezető kijáratot. A korábban megszemlélt város viszont mintha nem is lenne annyival közelebb, és azok a cápák is egyhamar elillannak a közelükből, akárha a tenger veszedelmes ragadozói egyszeriben bátortalan nyulakká változtak volna. Az indok pedig nem késlekedik megmutatni magát, ugyanis újfent három, a húsukra éhes fej keveredik a látóterükbe, nem egyéb célból, minthogy végre megkaparinthassa és felfalhassa őket. Vajon idő közben visszafelé kanyarodott a szoros, és ugyanott kötöttek ki, vagy valami, ennél furmányosabb csapdába estek?
Két lehetőség áll előttük: vagy a kígyót megelőzve kiiszkolnak a szorosból, és megpróbálják lehagyni, aztán a városban valamiféle menedékre, netán fegyverre lelni - ahogyan azt eredetileg is tervezték -, vagy a lovast változatlanul hívogató szurdokban maradnak, és ismét megkísérelnek kijáratra, magyarázatra találni odabent.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Elsüllyedt birodalom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Elsüllyedt birodalom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 21, 2020 9:51 am
Következő oldal


Tengermélyi kincsvadászat
Athlan & Belial
A legendákra gondolok. Azokra a történetekre, amit emberi szájak mesélnek generációról generációra mindig alakítva, színezve kicsit a sztorin. A lényeg viszont nem változik. A tündérekről is egy halom mese szól.
Velem ellentétben Athlan már látott tündéreket, halandó gyerekként el is vitték magukkal, ám vissza is hozták és ennél a pontnál kerülnek elő a halandók és gyökérségeik.
-Az emberi ostobaság határtalan. - ingatom meg a fejem nemtetszésem jeleként és még némi fintor is kiül az arcomra. Ez a mondat már többször elhangzott tőlem, de úgy tűnik ez a ténymegállapítás örök érvényű rájuk nézve.
Még jóformán az elsüllyedt város határát sem érjük el, mikor a távoli árnyékalakból egy sokfejű tengeri szörnyeteg bukkan elő. Hunyorítok, próbálom kivenni, mi a fene mászott elő a kavicsok közül. A szokatlan látványtól kicsit megilletődve nézek magam elé. Hatalmas méreteit látva talán még a szám is tátva marad egy pillanatra. Érthető meglepettségem, nem láttam még ilyet, de még hozzá hasonlót sem. Észrevételezem magamnak, hogy "megtermett egy tengeri dög", de a számon csak annyi csúszik ki "Azt a rohadt!". Miképpen rendíthetetlenül felénk közelít, és alakja úgy növekszik, ez a megállapítás csak még inkább igazzá válik. De nem bámészkodom sokáig. Ösztöneim hangjára hallgatva húzódom biztonságos helyre a szurdok közelébe. Hátrapillantok, mikor a sziklák bejáratához érek. Keresném démonpajtásomat, de hínáron és egy csapat gülüszemű, bamba halon kívül nem látok mást magam körül. Értetlenül emelem meg szemöldökeim és tekintek vissza.
-Mi a szart csinál? - teszem fel a kérdést költői jelleggel mikor meglátom, hogy a démoncimbi úgy bámul a felé süvítő vízidögre, mint szarvas a reflektorfénybe. Az állat meg hangosan, csattogó állkapocshangokkal közeledik és biztosra vehető, hogy nem egy baráti, "üdv itt a tengerfenéken" üdvözlő ölelés miatt igyekszik így felé. Sietős útját mély, dörmögő torokhang kíséri, amivel szétzavarja a körülöttük úszkáló, odatévedő halrajokat. Athlannal ellentétben a halvérűekben feléled a túlélőösztön és ide-oda cikázva, olykor egymásnak ütközve pánikszerűen próbálnak elúszni a feléjük közeledő veszedelem elől. De nem mindegyiknek sikerül időben kitérni a tengeri kígyó útjából. Jó páran éles fogai között őrlődnek apró véres cafatokra. A démonnak is ezt kéne tennie, elhúzni onnan a picsába, már ha nem akar haleledel lenni. És joggal feltételezem, hogy nem azért merült alá, hogy haltáp váljon belőle már az első lent töltött másfél órában.  
-Hé, Athlan! Húzz már el onnét! Mindjárt lenyel az az izé...- kiáltok oda figyelmeztetésképp, ha esetleg eddig nem vette volna észre, mi tart felé. Bár nem tudom meghall-e engem a szörny tengerfenéki hangos üvöltésétől. Hirtelen mégis csak észbe kap. Nem tudom, hogy rám figyelt-e fel, vagy magától kapcsolt be a belső vészjelzője, mindegy is, de gyors távozóra fogja és csatlakozik hozzám. 
-Én láttam. - bólintok igenlően. Két szememre világtalannak kellett volna lennem ahhoz, hogy ezt ne vegyem észre. -...de mondd csak, mi történt? Már azt hittem hagyod magad felfalatni. - tudakolom kíváncsian szám sarkában azért ott lapul egy sunyi vigyor, miközben ő tettre készen felveti, hogy akár meg is küzdhetnénk vele. Én is kilógok kicsit a kőfal mögül, hogy még egy pillantást tegyek felé. De nem kell túl távolra tekintenem, ugyanis vérmes barátocskánk a szurdok körül legyeskedik. Ha méretei nem gátolná, utánunk eredne. Ennek híján, csak izgatott, vagy inkább türelmetlen vadászként úszkál fel alá, néha testével nekiront a kőtömböknek, amitől megremeg az egész menedék, mégsem jut hozzánk közelebb.
-Azt hiszem, kicsit még korai lenne rárontani. - jegyzem meg, nem mintha a sok fej láttán félelem ébredt volna bennem.
-A második opciót javaslom. Előbb mérjük fel a terepet. - támogatom utóbbi elgondolását. A dögnél a hazai terep előnye, nem válik hátrányunkra, ha mi is szerzünk egy kis helyismeretet, mielőtt megkísérelnénk lenyakazni őt. Elindulok a befelé, a szurdok mentén. Nem tart sok ideig kijutni a kőfalak közül. Pár perc után belátható közelségbe kerül az elsüllyedt város. Körbetekintek, majd felnézek az oszlopok irányába és megpillantok néhány méretes cápát, de nem tűnnek igazán veszélyesnek, főleg a fogadóbizottság után.

zene: nincs || szószám:624 || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Elsüllyedt birodalom Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
173
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 13, 2020 6:18 pm
Következő oldal


Belial & Athlan

"A sóhajország árnyán,
Laktam egyedül, árván,
Lelkem mocsár volt, mély magány."
- Ó, barátom, én aztán tudnék róluk mesélni. Bár az emlékeim még a halandó énem pár hónapos korából valóak, de egykori Mesterem odaadta nekem őket. Régen elraboltak ezek a kis lények, de aztán megszántak, s visszavittek a falunak, az ostobák viszont azt hitték, hogy valami boszorkány bujkál az erdőben, az ragadott el, így átkozott lettem a szemükben... - felnevetek az emberek ostobaságán, de valójában nem hibáztatom őket. Ki tudja, mi lett volna velem, ha nem így alakul az életem?
- Azt hiszem, tartozok ennyivel. - hiába enyhén paradoxon-szagú és értelmetlen az egész. Valami különös dolog éled fel bennem már csak a tündér gondolatára is, amit minden bizonnyal a halandó énem egykori maradéka vezérel. Bármi is legyen, utána fogok járni...
A lenti világ egészen kápráztató. Olykor tenyerem végigcsúszik egy kóbor hal hasán, mi ijedten összerezzenve úszik odébb, vagy éppen egy raj felé küldök egy kisebb levegőbuborékot, ahonnan a kis dögök egészen elképesztően bomlanak szerte. Ez a világ egyszerűen csodálatos. S ami ilyen gyönyörű és érintetlennek tűnő, az biztos tele lehet veszéllyel. Ezt bizonyítja az a különös feketeség is a távolban, ami vészesen közeleg felénk. Ahogy pedig kibontakozik a félhomályból az alakja, tátva marad a szám, s ha lenne alattam föld, biztosan gyökeret vetnének belé a lábaim. Hirtelen megfagyok. Nem a félelem kúszik ereimbe s mar bele húsom falába, hanem valamiféle győzedelmes, diadalittas érzés.
- Megvagy... - hatalmas szemekkel súgom magam elé, s szinte észre sem veszem, mikor Belial elillan mellőlem, s bár a szemem sarkából látom, ahogy int felém, de a testem alig akar mozdulni. A gondolataim közben szertecikáznak, s próbálok előteremteni valami ösztönös tervet, ám a helyzet annyira kilök a józan ész határain túl, hogy egyben akarom felvenni a harcot ezzel a különleges lénnyel, hogy felülkerekedjek rajta s megöljem, s egyben akarnám megragadni, hogy megszelídítsem. Még a szívemet is hevesebb dobbanásokra készteti, aztán...
- A kurva anyád!!! - felgyúl a vészvillogóm az elmém mélyén, mintha azt üvöltené legbelül, hogy "hé, te ostoba, azonnal takarodj onnan!". Az ösztöneim pillanatokon belül visszarángatnak a valós világba, s olyan sebességgel kezdek Belial után úszni, mintha üldöznének. Ja, mert ezt is teszik... Minden erőm bevetve száguldok befelé a járatba, ahol már az egyik oldalsó szikla állít meg, aminek szép kis erővel csapódok neki. Mit számít?!
- Baszki, láttad? - elképedve evickélek vissza a démonhoz, persze tisztes távolságba a járat szájától, hátha ennek a dögnek még a nyelve is hosszú. Kezem közben a vállamra tapasztom, hogy visszafogjam a kiserkenni akaró vért, amíg be nem gyógyul. Nem lenne jó, ha más lényt is idevonzana.
- Ez kurvára nem a tündért volt! - felröhögök lelkesen, s kikukkantok, hogy elment-e már. - Küzdjünk meg vele, Belial! Talán ha összeszedünk innen pár nagyobb követ, azzal ki tudnánk lőni a szemét! - és aztán elharapjuk a torkát? Esélytelen.
- Vagy inkább keresünk egy másik kijáratot, s óvatosan elúszunk a város felé, hátha találunk ott valamilyen fegyvert, esetleg egy szigonyt, amivel meg tudjuk ölni... - hátamat pár pillanatra a falnak vetem - nem mintha jelen esetben a vízben sokat érne -, hiszen kell egy kis idő, amíg lehiggadok, hogy ésszerűen tudjak gondolkodni. Hátha a cimborának jobban megy!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Elsüllyedt birodalom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Elsüllyedt birodalom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 09, 2020 1:28 pm
Következő oldal


Tengermélyi kincsvadászat
Athlan & Belial
Athlan szavaira sunyi vigyor terül el arcomon.
-Hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem is... Ha ez a pikkelyes izé átverés, egész biztos hogy én is látogatást teszek a kuruzsló némbernél és abban a viszontlátásban nem lesz sok öröme.
-Hát ez is egy jó módja a tollszerzésnek. - nevetek fel, mikor démoncimbi megosztja, hogyan tett szert azokra a pihékre, amikkel megváltotta a pikkelyét. Könnyen jött tollak, minimális erőfeszítés. Én magam máshogy szeretek szórakozni a szárnyasokkal és ivadékaikkal, de ízlések és pofonok. Démonként így vagy úgy, de megszerezzük azt amit akarunk.
A jegyzeteket tanulmányozva megtudom, hogy a démonpajtás egy különleges vízi lényre pályázik. A megkopott papíroson lévő ábrákat figyelve valami gyíkra hajazó teremtményt vélek felfedezni, de felhomályosít, hogy az inkább egy elkorcsosult szirénféle.
-Jobban megnézve....igazad van. Ennek tényleg semmi köze a gyíkhoz. - forgatok még egyet a lapon és arcomhoz közelebb emelve hunyorítok rá.
-A legendák mindig túlzóak. - legyintek, és mikor a tündéreket emlegeti egy pillanatra elgondolkodom.
-Tündérek...hm...azt hallottam róluk, hogy felettébb okos, de annál alattomosabb népek. - jegyzem meg.
-Bevallom, hogy élőben még nem volt szerencsém hozzájuk, vagy csak nem emlékszek rájuk. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy valami szokatlan energia árad a vízből. Azt persze nem tudnám megmondani, hogy forrása Athlan korcs szirénéjé, az általam keresett tárgyé vagy valami egészen másé, de az biztos, hogy egyértelműen a mélyből ered.
-Talán ha majd közelebb kerülünk hozzá tisztább lesz a kép... - tételezem fel.
A merülés utáni első gondolatom - mihelyst megteszem első önálló lélegzetvételem -, hogy talán mégsem lesz szükség arra a látogatásra. A pikkelynek hála olyan könnyedén szedem a levegőt, mintha csak a vízbe teremtettek volna és amint bevetjük mellé a mágiánkat is, az úszás is könnyebbé és gyorsabbá válik. Már csak azért kell elrebegnünk egy szolid "imát", hogy a pikkely hatása a beígért ideig kitartson. Elég nagy szívás lenne, ha a nap lejárta előtt még valahol a víz mélyén barangolva megszűnne a lélegzetvétel. A mélység felé tartva fokozatosan fogy a fény, és egyre hidegebb a vizes közeg. A fenékre érve kifejezetten hidegnek érzem, de elhanyagolható kellemetlenség, tekintve miért is vagyunk itt. Én is meglátom a kékes fényeket felderengeni a romok körül, hínár és vastag algaszőnyeg borít be mindent és mindenféle vízalji szerzet tűnik fel előttünk, amiket a felszíni világban sohasem látni. Rólunk tudomást sem véve bambán úsznak el mellettünk. Egy hosszabb pillanatra megállok felmérni a vízalatti tájat. Eközben Athlan különös hangokat hall, én viszont a klasszik tengermélyi morajokon és búgáson kívül más érdekeset nem igen vélek felfedezni. Terepszemlém nem tart sokáig, mert cimborám bugyborékoló szájjal mutat a távolba. Hunyorítva nézek a jelzett irányba, ahol szemeim előtt egy méteres valami magaslik ki a kövek közül. Minél tovább figyelem lassan, de biztosan felénk közeledő sötét alakját, egyre inkább az az érzés fog el, hogy el kéne tűnni innét.
-Mi a szar ez? - tör elő belőlem a kérdés néhány buborék kiséretében, miközben az előtűnő kígyószerű lénynek hirtelen három feje lesz.
-Beszarás. Emelkedik meg kissé a szemöldököm a szétváló nyakak láttán. Na ilyet sem láttam még az évezredek alatt. De nem várom meg, míg felénk villantott, tűhegyes tépőfogaikat belém meresztik. Belső sugallatomra hallgatva elindulok jobbra, a közelünkben lévő szoros irányába és intek Athlannak is a menedék felé mutatva. Mágiám segítségével gyorsítok tempómon, így még azelőtt elérem a szurdokot, hogy a tengeri lény fogai rajtam csattannának.  

zene: nincs || szószám:532 || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Elsüllyedt birodalom CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
71
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 08, 2020 11:46 pm
Következő oldal


Tengermélyi kincsvadászat
• Zene: In Principio
A két démon különös, ámde ambiciózus küldetésre szánta el magát, olyasfélére, amelyhez hasonlóak legfeljebb évezredekkel korábban mozgatták meg a természetfeletti világot. Régóta fordult a kocka, s a régi korok misztikumát, az elfeledett kincsek, varázstárgyak utána hajszát felváltotta a hatalomvágy, a belső viszályok, s legvégül a világ rendjének teljes megborulása. El lehetne tűnődni, minek köszönhető az éles váltás, ám ha valaki halott már a leviatánokról, annak lehet némi fogalma a lehetséges okokról. Ők maguk a mágia megtestesítői, röhejes mód éppen a Tengeri kígyó leszármazottai, kik Isten és az angyalok mellett bizony feltöltötték a Földet mindenféle érdekességgel és „jóval”. Az ő bezárásukkal együtt azonban ezeknek az értékes kincseknek is nyomuk veszett, feledésbe merültek, tán olyan mélybe, hogy a nemrégiben kiszabadult kígyók sem lehetnek képesek felidézni mindet. Vajon Athlan és Belial effajta ereklyét kerget, vagy a láda legendája nem több, mint csalfa átverés, melynek részese az előbbi által érzékelt különös kapocs valamiféle lényhez, entitáshoz, amit még ő maga sem tudna körülírni?
Bizony, temérdek a kérdés, a bizonytalanság, de két, a Pokol túlfelére száműzetett démonnak végtére is mit számít, ha végül kiderül, hogy mindez időpazarlás? A céltalanul töltött hónapjaik, éveik is azok, nem árthat némi kalandvágy a szürke hétköznapokba…
Csakhogy be kell látni, a közel egy órás út vége - amely a mágiájuknak köszönhetően azért közel sem ennyi - bizakodásra sarkallná még a legszkeptikusabb lényt is a teremtett földön. A távolban az írásokban fellelhető, legendás város romjai bontakoznak ki, melynek algával, korallokkal és egyéb különleges növényekkel benőtt, állatokkal belakott falai bámulatos, kékes fényben tündökölnek. Meglehet, az elsüllyedt épületeket sűrűn lakják a medúzák, netán fénylő halak vagy virágok, ám ennek a kiderítése még várat magára, ugyanis Athlant idő közben megakasztja vajmi furcsa dallam. Kellemes, már-már hívogató, de valahol kétségtelenül hátborzongató is egyben. Afféle, amely túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, s nem teszi rosszul a démon sem, ha fenntartásokkal kezeli a tapasztalását. Amiben egyébként Beliallal nem osztozhat, társa a víz által közvetített, érdekes, viszont természetes hangokon kívül nem tapasztal mást. A fülével legalábbis, merthogy a szemeivel ő is megpillanthatja azt a behatárolhatatlan, egyelőre a víz homályába rejtőző, méretes alakot, amit nem sokkal később Athlan is kiszúr a távolban. Illetőleg a bensőjében is feléled valamiféle megmagyarázhatatlan, zsigeri ösztön aziránt, hogy sürgősen ússzon jobbra; arrafelé, hol méretes sziklák víz alatti szurdokszerűen fognak közre egy mélyfekete, keskeny nyílást. Egy szorost, ha úgy tetszik.
Bármit is lépjenek vagy sem, az egyre hatalmasabbnak tűnő lény egyre csak közelít hozzájuk, míg aztán a masszív testből szerte nem széled három hosszúkás nyakon ülő, különálló fej. Jobban megnézve úgy festenek, mint holmi megbabonázott kígyók, vagy amazok keverékei egy legendás sárkánnyal, viszont ha még egyszerűbben le kellene írniuk, s némileg konyítanak a régi legendákhoz, mítoszokhoz, akkor bizony a Hydra az első szó, mi eszükbe juthat az entitásról. Aki egyébként nem lacafacázik, mihelyst hatótávon belülre ér, tűhegyes, recés fogaival, s persze különálló fejeivel a két démon után kap, igyekezve fogást találni rajtuk, hogy később kényelmesen belakmározhassa a felségterületére keveredő behatolókat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Elsüllyedt birodalom Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
173
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 07, 2020 4:21 pm
Következő oldal


Belial & Athlan

"A sóhajország árnyán,
Laktam egyedül, árván,
Lelkem mocsár volt, mély magány."
- Még sosem próbáltam ilyet, de ha esetleg valami balul sülne el odalent, akkor bizony lesz egy körünk ahhoz a szajhához. - közlöm szemforgatva, egyértelműen kinyilvánítva a nem tetszésem. - Csak hát így, hogy nem jutunk haza, kénytelenek vagyunk ilyen dolgokra vetemedni. - vonom meg a vállam egykedvűen, de váratlanul egy kacér mosoly húzódik az arcomra, ahogy Belial felé pillantok.
- Tudod, honnan szereztem azokat a pihéket? Szinte kérnem sem kellett, csak meghágnom egy nephilimet. - felröhögök aljasan, hiszen valójában a helyzetnek nem kis komikuma van. Igen, idáig jutottam, hogy felesleges erőfeszítésre sem vagyok már hajlandó, ha egyszerűbben is meg lehet oldani a dolgokat. Annál pedig nincs is egyszerűbb, mint egy szexéhes szajha akaratának eleget tenni. Közben már tekintetem a lényről alkotott ábrán pihen, s elgondolkodva rázom meg a fejem.
- Nem, nem gyík... Inkább olyan, mint valami korcs szirén. Nem az a szépség, amit a mesékben és legendákban olvasni. Ha jobban belegondolok, a tündérek képesek az illúzióra, szóval sosem lehet tudni, hogy nem ezek a kis dögök babonázták-e meg régen a népet. Nem lepődnék meg, ha ezért irtották volna ki őket. - s azon sem, ha én magam is épp valami furfangos bűbáj hatása alatt volnék, s a fejemben levő hang valójában nem is létezik. Ám ez egyelőre legyen az én problémám, vállalom a kockázatot, ha csak egy kis esély is van arra, hogy ez mind valóságos lehet, amit a megsárgult sorok közt olvashatunk.
- Jó, ez jó. - biccentek a tényre, hogy érez valamit. - Talán a láda mágikus erejét érzed? Mert én semmit sem érzek, ami ahhoz köthető. - esélyesen azért, mert nem is foglalkoztat egyáltalán, s a gondolataim közt sincs túlságosan. Ellenben azzal a szépséges kis lénnyel, aki csak arra vár, hogy kiszabadítsam onnan... Az első lépéseket meg is tesszük hát a célunk felé, hiszen mikor Belial is lenyeli a pikkelyt, őt követve én magam is a vízbe vetem magam. Amíg elfogy a levegőm, addig emberi erővel úszok lejjebb, ám mikor átveszi az uralmat a pikkely, akkor már én is bevetem a mágikus erőm, s olyan gyorsan kezdünk haladni mindketten, mintha az ég is az óceánba teremtett volna minket. Érzem, hogy a nyomás egyre nagyobb lesz, s egyre hidegebb vesz minket körül, de ezek a kellemetlen mellékhatások mind eltörpülnek, különösen akkor, mikor a távolban furcsa, kékes fényeket látunk felderengeni, amik minden bizonnyal a romokat borítják félhomályba. Megállok egy pillanatra, s elgondolkodva szemlélek körül, hogy vajon mi a franc adhat idelent ennyi fényt. Algák? Apró állatok? Számunkra ismeretlen növények? Egy újabb rejtély, melynek huszonnégy óra alatt utána kellene járnom. Most azonban semmi sem terelheti el a figyelmem, illetve... Egy furcsa dallamot hallok meg váratlanul, amiről nem tudom eldönteni, hogy az elmémben szólalt-e fel, vagy az áramlatok hozták-e felénk.
- Hallod ezt, Belial? - az édes hang bizsergető és meleg, s mintha egyre közelebbről hallanám. A tempót pedig én személy szerint innentől lelassítom, hiszen nem lehet tudni, hogy nem hagytak-e valamit, ami nem csak a ládát, de a lényt is őrizheti. Ez a valami pedig hamarosan testet is ölt, bár egyelőre nem tudom kivenni a pontos alakját.
- Az meg mi a franc? - apró buborékok törnek ki a számból, mikor beszélni próbálok, s ahogy közelebb húzódva a démonhoz mutatok egy bizonyos irányba a távolban.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Elsüllyedt birodalom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Elsüllyedt birodalom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 06, 2020 9:16 am
Következő oldal


Tengermélyi kincsvadászat
Athlan & Belial
Minden egyes megtett lépéssel közelebb kerülök céljaimhoz. A szigetre érve pedig szinte már igen közel, mondhatni karnyújtásnyinak érzem a távolságot. Ha minden a tervek szerint alakul és a szerencse is megsegít, huszonnégy órán belül kezemben tarthatom a ládát. Mások számára talán őrültség ennyit vesződni egy mágikus dobozért, de nekem mégis megér minden fáradozást.
Démoncimborámra a szebb napokat is megélt szálloda lepusztult falai között találok. Egy karosszékben üldögél és olcsó italt iszogat, míg rám várakozik. Megzavarva magányát toppanok be, mire ő felém int üdvözlésképpen, majd felkel és mellém lépve kotorja elő a pikkelyes üvegcsét. Közvetlenül idejövetelem előtt jómagam is beszereztem a légzést segítő cuccot.
-Még szép. - felelem kérdésére halvány vigyorral, miközben finoman megpaskolom fiolát rejtő zsebem.
-Remélem be is váltja a hozzá fűzött reményeket. - teszem hozzá nem titkolva, hogy igen ritkán vetemedek efféle holmik használatára, ez okból nem igen vagyok tisztában a hatásfokukkal sem. Csak remélni merem, hogy az a kuruzsló némber nem valami bóvlit sózott rám drága "pénzért".
-Ja...igen, persze. - bólintok, mikor kijavít. Hiszen nem csak én kutatok "kincsek" után. Ő sem csak azért vállalkozik a mélyvízi merülésre, mert gyönyörködni akar a tengerfenékben vagy mert nincs jobb dolga. Ő is vágyik valamire, amit csak akkor kaphat meg, ha a mélybe merészkedik. Kutatómunkájának eredményeit ismertetve kezembe ad néhány régi papírost. Kicsit megkopott már rajta a szöveg, ennek ellenére jól kivehető az írás, mely az általam keresett ládát is megemlíti.
-Szóval erre a vízi gyíkra vadászol... - forgatom el kicsit a lapot és jobban szemügyre veszem a rajta lévő szörnyes ábrát. Nem igazán tudom kinézni belőle miféle lény lenne, talán inkább hüllőre hajaz. A démonpajtás a hátsó ajtó felé indul, én pedig félretéve a jegyzeteket, lassú léptekkel követem őt a lépcsőn keresztül a homokos partig. Ott elővesz egy térképet és a csillagokat kémlelve lövi be az útirányt. Szavaira én is a sötét csillogó égboltra emelem a tekintetem egy pillanat erejéig, majd újra rá figyelek, amikor a lényről kérdez.
-Érzek valami különleges kisugárzást, de hogy az a lény-e vagy valami más...azt nem tudom? - válaszolom őszintén, miközben ő térdnadrágra vetkőzik. A pajtás már derékig a vízben pancsol, mikor zsebembe nyúlok a fioláért.
-Ajánlom, hogy működj. - nézek komoly képpel az üvegben lévő pikkelyre, ami ha minden igaz 24 órán keresztül segít majd lélegezni a víz alatt. Nem tudom, van-e egyéb felhasználási módja, a kuruzslóasszonyt nem kérdeztem, így egyéb ötlet híján Athlanhoz hasonlóan én is lenyelem. Mielőtt a vízbe merészkednék, magam is megválok felesleges ruhadarabjaimtól, amiket az egyik partmenti szikla mellé dobálok le, csak a nadrágomat és a kezemen lévő órát hagyom magamon, amivel követhetem az idő múlását odalent. Veszek egy mély lélegzetet és a víz alá bukom. Percekkel később, amint kifogy tüdőmből levegő, magamtól szinte ösztönösen kezdek lélegezni a víz alatt. Ez a pikkelyes trükk úgy néz ki beválik. Ahogy Athlan komám is mondta, nincs vesztegetni való időnk, ezért a víz erejét kihasználva mágiámmal segítem haladásom. A cimbora számításai helyesnek bizonyulnak. Tartva a csillagokkal belőtt irányt egy óra múlva már látni az ősi város algával és tengeri kórókkal benőtt romjait.


zene: nincs || szószám:494 || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Elsüllyedt birodalom Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
173
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 03, 2020 1:10 am
Következő oldal


Belial & Athlan

"A sóhajország árnyán,
Laktam egyedül, árván,
Lelkem mocsár volt, mély magány."
Ezen az éjjelen még a csillagok is különösen tündökölnek. Bágyadtan és fakón festik be az eget, melankolikus csillogásuk pedig mintha bús áriát zengene a tündér magányos nótájával. Elnyújtott sóhaj szakad fel belőlem, mikor átfut az agyamon, hogy esetleg teljesen megbolondultam. Valami megbabonázott, elvette az eszem, s egy őrült megszállottá tett, aki még az életét is képes lenne eldobni valami olyanért, ami talán nem is létezik. Ezeken töprengve gurítok le egy nagy kortyot a torkomon, mikor meghallom a távoli vaskapu kísérteties nyikorgását. Pontos. Mint mindig.
- -Belial! - intek magam mögé, félig hátra fordítva a fejem. Az üveget meglengetem a levegőben, melynek alján ott pihen a kesernyés bor, mely ennyi korty után már nem is tűnik olyan borzalmasnak. Ha akarja, elveheti.
- Szükségem volt még egy kis időre úgyis, amíg ráhangolódok az egészre. Hihetetlen, hogy itt mennyivel erősebben érzem... - fanatikusan csillannak meg a méregzöld szemeim, ahogyan azokat régi cimborámra emelem. Felállok végül a karosszékből, s megállok mellette, immáron a koszos ablakon túli lágyan hullámzó óceánt fürkészve.
- Megszerezted? - húzok elő a zsebemből egy kisebb fiolát, melyben egyetlen, apró pikkely néz vissza ránk. Enélkül eléggé nehéz dolgunk lenne a mélyben, hiszen függetlenül attól, hogy mindkettőnk erős démonok vagyunk, sosem lehet tudni, hogy mivel találjuk magunkat szembe egy ismeretlen terepen.
- Amit keresünk, pontosítok, barátom. - emelem fel az ujjam ábrándosan. - Több régi írás utalt arra, hogy egykor abban a városban őrizték a ládádat, de hogy pontosan merre, azt egyik sem említette. Minden bizonnyal nem véletlenül. Voltak ugyan utalások, de számomra mindegyik homályos volt így, hogy a városról nem láttam pontos leírást. - ekkor a kezébe nyomok pár jegyzetet, amik említik a keresett mágikus tárgyat, illetve egy ősrégi, megkopott rajzot, ami Őt ábrázolja nagyon kezdetleges módon. Nem igazán lehet eldönteni, hogy kétéltű vagy hüllő, de egy a biztos, hogy már így is csodálatos.
- Nekem csak Ő kell. Semmi más. Minden kincs és tárgy a tiéd lehet. - bólintok határozottan, végül lassú léptekkel megindulok a szálloda hátsó kijárata felé. Onnan egy lépcső vezet le egy kikövezett ösvényre, mely végül a homokos parton ér véget. Egészen addig sétálok, majd a száraz részen, távolabb a víztől megállok, s egy térképet húzok elő a köpenyem egy nagyobb zsebéből. Rábökök egy bekarikázott pontra, majd az égre sandítok.
- A csillagok állása szerint öt percen belül el kell indulnunk északra, pontosan annak a csillagképnek a lábánál. - ujjamat felfelé emelem. - Ha a számításaim nem csalnak, egy óra múlva el kell érnünk az elsüllyedt várost, ha gyors tempóban haladunk, ami nekünk nem okozhat gondot az elementáris mágia miatt. Nincs vesztegetni való időnk. Érzem, hogy hív... - a szavam elhalkul egy pillanatra, majd Belial felé sandítok. - Te nem érzed azt a lényt? - kérdem kíváncsian, ám szavaimnak eleget téve ledobom a köpenyem, lerúgom a cipőm, s csupán egy térdig érő, fekete nadrág marad rajtam.
- Induljunk. - elkezdek befelé gázolni a vízbe, közben pedig lenyelem azt a bizonyos pikkelyt, ami nagyon ajánlom, hogy hatásos legyen.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Elsüllyedt birodalom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Elsüllyedt birodalom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 27, 2020 5:43 pm
Következő oldal


Tengermélyi kincsvadászat
Athlan & Belial
Szobám megnyugtató sötétjében fejemet a kanapé karfájának támasztva pihenek, miközben magamban ördögi terveket szövögetek. Élvezem azt a zavartalan pár órát, amit magányomban tölthetek. Démoni gondolataimból egy hangos kopogás ráz fel, amit egy ajtónyitás követ. Kezemet az arcom elé emelve fordítom fejemet az ajtón beszűrődő halvány fény felé. A bejáratnál tanácsadóm sziluettjét pillantom meg, amint csípőjével az ajtófélfának támaszkodik karba font kezekkel.
-Megtalálta. - mondja Belphegor szűkszavúan, mire sunyi vigyor kúszik a képemre. Tudtam, hogy régi démoncimbimben nem fogok csalódni. Ha valaki, hát ő, ráakad.
-Milyen csodás hír. - kelek fel a díványról kicsit megropogtatva nyakamat, majd lassú léptekkel bizalmasomhoz sétálok, hogy elcsicsereghesse a többi infót is, amit megtudott. Régóta kutatok egy olyan tárgy után, ami lefogja a mágiát és a tény, hogy egy tenger fenekén lelhetek rá, még csak meg sem lep. Jól tudom, hogy a különleges dolgokhoz nem egyszerű hozzájutni. Gyakran képtelen helyeken rejtőznek. És ha nincs más mód, csak hogy személyes látogatást tegyek a tenger alján, hát üsse kő, lemerülök és kirándulok egyet a halak között. Ezért mielőtt a szigetre mennék, még tennem kell egy kis kitérőt az Ördögasszonynál, hogy beszerezzek valamit, ami majd segít a mágikus tárgy közelébe jutni, hiszen nem születtem kopoltyúkkal.

Választhattam volna a hosszú hajóutat, hogy napokon keresztül valami rozoga ladikon tengeri patkányok társaságában, rummámoros légkörben zötykölődjek át a szeszélyes tengeren, ám könnyebbé és gyorsabbá téve utazásom inkább más módot kerestem. A Lucifer elöli bujkálásnak és a lélekgyűjtésnek a szórakozáson kívül más haszna is volt. Világot járva sokfelé megfordul a démon, miközben számtalan ismeretséget köt, így mindig akad valaki vagy valaki, aki ismer valakit, aki segít, hogy kicsit gördülékenyebben menjenek a dolgokat. Így hát a fárasztó tengeri hajókázás helyett démonidézéssel terveztem áthidalni a tartózkodási helyem és a megbeszélt találkahely közötti igen nagy távolságot. A megbeszéltek szerint az esti órákban érkezik a hívás, ami egészen arra a távoli szigetre szólít, ahol démonkomám vár rám. Egy nekem szánt démonidéző körből lépek elő egy öregasszony kitartó, monoton kántálására. A latinján lenne még mit csiszolni, de figyelembe véve milyen pazar kis szeánszot hozott itt össze - kecskevér, madárcsontok, gyertyák, füstölgő pálcák meg a fene tudja mik vannak még itt -, azért el kell ismernem kitett magáért a vénasszony.
-Merre van? - kérdezem az öreg nőt, mire karját megemelve ujjával a hátam mögé mutat, a hegyek felé. A jelzett irány felé fordulva a fák takarásában megpillantok egy romos szállodát. Elvigyorodom, majd kisvártatva elindulok a kanyargós erdei ösvényen, mely az ébredező éjszakai erdőn keresztül a hegyoldalra vezet. Út közben hideg szél támad, ami a szálloda rozsdás vaskapujáig kísér. Benyomva a vasajtót, hangos nyikorgással jelzi érkezésem. Az omladozó épületbe por és pókháló fogad. Rég nem járt itt senki. A hall ódon falai között egy kopott székben üldögélve, bort iszogatva találok rá a démonpajtásra. Megállok az ajtóban, vállamat az ajtófélfának döntöm, karjaimat mellkasom előtt keresztbe fonom.
-Szép estét! Remélem nem várattalak sokat. - szólalok meg mögüle, miközben szemügyre veszem a termet. Tekintetem megakad az ablakon, ami pont az óceánra néz. Vállammal ellököm magam a félfától és Athlan mellé sétálok.
-Szóval a víz mélyén lehet, amit keresek... - halványan elvigyorodok. Sose gondoltam rá, hogy a víz alatt kutassak utána.  

zene: nincs || szószám:509 || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Elsüllyedt birodalom Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
173
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 25, 2020 5:16 pm
Következő oldal


Belial & Athlan

"A sóhajország árnyán,
Laktam egyedül, árván,
Lelkem mocsár volt, mély magány."
A rozoga, öreg rákászhajó lassan fut be a hosszasan kinyúló, korhadt deszkákból álló stéghez, mely mellett eléggé nehezen képes megállni a háborgó óceán haragos vize miatt. Amint ráteszem a lábam az első deszkára, szinte abban a pillanatban indul meg a hajó - így kis híján a habokba is csúszok - , melynek dolgozói egész úton ontották felém a baljós intelmeket. Sötét vidéknek mondják az óceán ezen részét, ahova nem szeretnek hajózni, hiszen már számtalan bárka süllyedt el rejtélyes módon errefelé. Engem is csupán azért hoztak el, mert busásan megfizettem őket. Azért be kell vallanom, más esetben inkább befogtam volna a szájukat, de most érdeklődéssel hallgattam azt a sok rémtörténetet tengeri szörnyekről, szirénekről, krákenről, s minden másról, amivel próbáltak rám ijeszteni. Bezzeg, ha tudták volna, hogy a Pokolról jöttem...
Merengő sóhajjal figyelem, ahogy távolodik a jármű, s mikor eltűnik a horizonton, megfordulok, s lassan megindulok a stégen, mely egy öreg útig visz el, minek a végén ott van egy ki tudja hány évtizede álló szálloda. Egykor pompás lehetett, ám mára már csupán egy halom rom, tele rég elfeledett emlékekkel. A kovácsoltvas kapu kísérteties nyikorgásba kezd, mikor odaérek, a magányos épületen pedig halkan fütyül át a szél, mikor kinyitom a korhadt ajtaját. Por, rom, kacat, pókháló mindenhol. Nem is azért vagyok itt, hogy belefulladjak a luxusba, hanem mert régi cimborámmal ezt a helyet beszéltük meg találkozási pontnak, hiszen ez a szárazföld van legközelebb az elsüllyedt városhoz, ahhoz, ahova mi ketten le fogunk merülni. Én azonban korábban érkeztem jó pár nappal. El kell, hogy mélyüljek még a könyvekben, jobban memorizálnom kell az ősi térképeket és iratokat, mielőtt még elindulnánk. Így az egyik szobát kinevezem ideiglenes laknak, ahonnan ez alatt a pár nap alatt csupán éjjelente mozdulok ki, hogy a homokos parton levő sziklákon ücsörögjek, s figyeljem a vizeket.
Érzem Őt... Olyan, mintha a tény, hogy meg tudtam a létezését, megteremtette volna köztünk azt a láthatatlan fonalat, mely számomra olyan erős lett, hogy jelenleg bármit megtennék azért, hogy kiszabadítsam onnan lentről. Talán hamisak az írások, holmi mese az összes, de... Érzem, hogy ott van valahol messze, alant az óceán fenekén. Érzem a magányát és a fájdalmát, melyet tovaringatnak a hullámok, s melyek most is a lábaimat mossák. Nem tudom, ki Ő, mi Ő, hiszen túlságosan homályos volt róla minden, amit olvastam, de mit számít ez? Megbabonázott már így is, hogy még csak a közelében sem voltam, s minden áron ki fogom szabadítani a börtönéből, ahol ki tudja mióta raboskodik.
A történet persze nem ennyiből áll, hiszen a sorok között bizony felfedeztem valamit, ami egy különös ládára utalt, mely képes magába szívni annak a mágikus erejét, amit beleraknak. Még nem hallottam ilyenről, de három, egymástól eltérő könyv is tett róla említést. Aztán egyszer csak bevillant, hogy Belialnak régóta tervben volt szerezni egy olyan tárgyat, mely elszívja a mágiát, így hát megemlítettem neki ezt a víz alatti várost, amire természetesen azonnal ráharapott. Cserébe majd kérek tőle egy szívességet a jövőben...
A napok gyorsan telnek, s hamarosan eljön a találkozónk ideje is. Én a hallban ücsörgök egy poros karosszékben, szemben az óceánra néző ablakkal, a kezemben pedig egy ősöreg boros palack pihen. Kissé kesernyés az íze a bornak, de arra tökéletes, hogy elüssem vele a maradék órát.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Elsüllyedt birodalom Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
173
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 25, 2020 4:30 pm
Következő oldal


Elsüllyedt birodalom 2022a2bc04f5fae9516c56034409fcff
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
7