☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Phelgor
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
35
☩ Keresett személy :
Még nincs.

Kedd Május 16, 2017 2:09 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next





Gráinne & Phelgor
Catch the thief! She can’t escape!

Körülbelül fél óra telhetett el. itt az ideje, hogy helyet váltsak. Lassan ellököm magam a faltól és elindulok a barakkok egy másik pontja felé. Természetesen ez ismét szemet szúr néhány részegen óbégató démonnak és rögtön inni és verekedni invitálnak. Még mit nem! Ha már mindenki csak vedel, legalább egy valaki maradjon józan, aki majd feltakarít utánuk. Úgyis az én dolgom lesz rendbe szedni a várudvart, miután eltávozik minden vendég, és ismét csak mi maradunk, a magunk nyugodt csendességében. Alig várom. Ezek olyan hangosak, hogy lehet még a felszínen is hallják, ahogy mulatnak. Persze, számukra ez is a cél, hogy az egész Pokol megtudja, micsoda nagy ünnepség van itt. Még szerencse, hogy nincs csendháborítási tilalom éjszakára, így senki nem emelhet panaszt a szomszédos régiókban Agramonék felé, hogy túl zajosak vagyunk. Még csak az kéne, pedig amekkora hanggal vannak...!
Ekkor szemet szúr valami. Egy katona Asmodeus seregéből, aki nagy serényen cseveg az egyik cseléddel. Ez még talán nem is lenne olyan feltűnő, hiszen most szinte bármi megengedett, még az is, hogy a szolgálók is elbeszélgethessenek a jelenlévőkkel... Viszont utána elhagyja a terepet. Rendkívül figyelmes, körültekintő, mintha biztosra akarna menni, hogy senki sem látja. Talán még én sem vettem volna észre, ha nem lett volna különös a számomra, hogy ilyen elmélyülten cseverészik egy itt szolgálóval. És most... Miért indul a várpalota felé?
Rossz érzés fog el, így tisztes távolságot tartva követni kezdem, ügyelve arra, hogy ne vegyen észre. Energiáim elfojtom, amennyire csak lehet, egy ponton azonban így is majdnem észrevesz, így el kell bújnom egy nagyobb objektum mögé. Össze kell szednem magam. Gyanús nekem ez a nő, amiért itt csámborog ahelyett, hogy a többiekkel ünnepelne... Sőt, nekem úgy tűnik inkább, elég céltudatosan halad, mintha pontosan tudná, mit is keres. Pár másodperc után indulok el rejtekhelyemről ismét utána, ám realizálnom kell, hogy szem elől tévesztettem.
- Fenébe!
Nincs mit tenni, elindulok egy tetszőleges irányba és az őröket faggatom, nem láttak-e erre járni egy gyanús alakot, de senki nem tud semmiről. Eh, ezek is megérik a pénzüket, mit ne mondjak... Fogalmam sincs, mennyi idő telik el, mikor végre találok egy katonát, aki normális tájékoztatást tud nyújtani.
- Egy cselédet láttunk csupán, ezredes úr.
- Miféle cselédet? Magas volt, barnás, göndör hajjal?
- Igen, uram. Nem volt ismerős a számunkra, így megállítottuk, de azt mondta, hogy új nálunk, és feladatot kapott magától az Úrnőtől.
- Azt kizártnak tartom, hogy Ashtaroth most osztogasson parancsokat... Merre láttátok elmenni a nőt?
- A tanácsterem felé.
Nem kell ennél több, azonnal arra indulok. A terem ajtaja résnyire nyitva, így biztos vagyok benne, hogy az őrök igazat mondtak. Hangtalanul lépek közelebb és pillantok be. Ott van. A legértékesebb festményünket méregeti... És cselédruhában! Komolyan volt képe ellopni egyet?! Ha valami pitiáner bűnöző, börtönben a helye, viszont ebben nem lehetek száz százalékosan biztos. Jobb lesz, ha várok egy keveset, hogy megtudhassam, mire készül. Az is lehet, hogy csak kíváncsi volt, miféle helyen is él a nagy Háború, aztán így látta jónak besurranni. Az ostoba... Majd Asmodeus ítélkezik felette, elvégre az ő katonája.


Auric Wilds ↟ - ↟ 499 ↟


Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
50

Kedd Május 16, 2017 1:31 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Phelgor & Gráinne
What what what? Oooh! Shinies!


Azt sutyorogták, valami nagy dolog van készülőben.. Olyan nagy, hogy az egész Pokol a feje tetejére áll majd és kifordul önmagából. Szeretem a pletykákat.. Ó, de még hogy! Az információ a második legértékesebb dolog a világon, és én sokat kereskedek vele. Nem csoda, hogy egész könnyen a fülembe jutott, hogy Asmodeus megy banzájt csapni odalent. Részleteket nem kaptam, azt szigorúan csak egy bizonyos szakasznak árulták el, de kutya legyek, ha kihagyom. Fel is kerestem az egyiket, persze több démonon keresztül és megegyeztem vele. Mivel futólag ismertük már azelőtt egymást, így az üzletet egész könnyen megkötöttük: beenged és kienged. A köztes idő 3-5 óra és ne keverjek bajt. Cserébe apró dolgot kért, amit könnyen sikerült teljesítenem, hála az ismerősi körömnek. Már előre elkészültem az öltözködéssel. Mivel ismerem Asmodeus seregét, szolgáltam is benne rövid ideig, tudtam, mit vegyek fel ahhoz, hogy bele olvadjak a tömegbe.
És hopp, nyílik a kapu, én pedig a parti velejébe cseppenek. A barakk egy eldugott részén, az egyik épület mögött lépek a Pokol talajára. De rég is voltam itthon! Mély levegőt veszek a forró, állott levegőből, lezsírozom az üzletet, aztán tenyerem dörzsölgetve el is indulok, hogy belevessem magam. Iszok egy kupával, felmérem a terepet. Hamar kiderül, hogy mi is történt: Asmodeus megkérte Háború kezét... Wow. Tudtam, hogy érez iránta nem keveset, de erre még én se számítottam. Arra főleg, hogy Kőszívű Tábornok igent mond. Őrök alig vannak. Elvétve egy-kettő, járkáló cselédek azonban sokkal többen. Mivel a "barátkozás" szellemében megy az iszogatás, elkezdem követni az egyik lányt, beszélgetni vele. Érdeklődöm az itteni helyzetekről, mi hol van, mi tilos és mi nem. Hamar kiderül, hogy itt mindenki egy karót nyelt pöcs, legalább is a cseléd szerint. Most épp nem tudom osztani a véleményét, mikor még Háborút is halványan mosolyogni látom... Kiráz ettől az arctól a hideg. Annyit azért sikerül kiszednem a lányból, hogy hol vannak ők elszállásolva és ez nekem bőven elég. El is indulok arra, ügyelve, hogy Asmodeus még véletlenül se lásson meg, különben elevenen megnyúz.
Oda figyelek arra, hogy ne legyek feltűnő, mindig felmérem a terepet, mielőtt elindulok. Hamar el is érem a cselédek lakrészét, ahol nekik megfelelő ruhát lopok magamnak. Ebben már szabadabban mozoghatok, úgy hogy miután elrejtettem az egyik ágy alatt a barbár öltözetet,  neki is állok, s elindulok a várudvaron át a kastélyba. Az őrök megállítanak, mert nem vagyok ismerős számukra, de hamar telebeszélem a fejüket azzal, hogy új vagyok és ha nem engednek a dolgomra, akkor Ashtaroth a fejemmel fogja holnap a vacsoraasztalt díszíteni. Úgy tűnik, hogy ez elég meggyőző számukra, így tovább is engednek a kapuból, én pedig belépek a hatalmas kőerődbe. Nem túl "fancy"... Egészen lelombozó. Bezzeg Asmodeus palotája csak úgy csillog villog! Na mindegy. Nem azért vagyok ám itt, hogy bajt keverjek, de... hátha van itt valami csillogó, vagy értékes, kevésbé hasznos és figyelemfelkeltő dolog. Kezeimet hátam mögött összefogva sétálgatok és figyelem meg a folyosókat és az őröket, hogy merre járőröznek, hányan vannak... Amint tettem egy-két kört, már csábít a gondolat, hogy a szobákba is benézzek, így nem vagyok rest egy gyors körbe lesés után besurranni az egyik terembe. Valami tárgyaló lehet. Középen egy hosszú, ovális asztal, körülötte székek, a tágas terem másik végében ajtó. Oldalt hatalmas ablakok, kilátni rá valami gyakorló térre az udvaron. Körbe futtatva pillantásom túl sok értékes dolgot nem fedezek fel. Ez a hely olyan egyszerű, mint egy elmegyógyintézet gumiszobája. Egy kép még is csak van a falon, úgy hogy oda is lépek, hogy megszemléljem. Valami csatajelenet... Egész érdekesen néz ki...


Phelgor
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
35
☩ Keresett személy :
Még nincs.

Kedd Május 16, 2017 12:40 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next





Gráinne & Phelgor
Catch the thief! She can’t escape!
Hát, ez a nap is eljött. Két hadsereg mulat önfeledten, az egyik barakkház előtt énekelnek valami rég elfeledett emberi dalt, a másiknál összemérik erejüket, a harmadiknál úgy vedelnek, mintha az életük múlna rajta... Míg vezetőik az eljegyzésüket ünneplik. Egyszerűen... Alig tudom felfogni. Már csak-csak elfogadtam, hogy ennyire odáig vannak egymásért, de hogy még frigyre is lépjenek! Ezt nem, ezt egyszerűen nem... Még Asmodeusból talán kinéztem volna, de Ashtaroth! Pont Ashtaroth! Hihetetlenül sokat változott, el sem tudom mondani, mennyire sokat. Nőies ruhát visel, felhőtlenül boldog és mosolyog. Én pedig nem tehetek semmit, csak nézhetem, ahogy a vesztébe rohan... Vagy pont, hogy így válik erősebbé? Ezt még mindig nem tudtam eldönteni. Valahol mélyen pedig egy furcsa érzés gyötör, ami nem hagy nyugodni, s ahányszor vetek feléjük egy pillantást, mindig felerősödik. Ezért nem is tartózkodom inkább a közelükben, másfelé próbálok elvegyülni.
Hívnak inni, mulatni, de eh, fene se fog közéjük menni. Asmodeus katonái közül az egyik nagyobb tulok, mint a másik, a verekedők azt sem tudják, mi az a rendezett harc, mi a taktika, csak ahogy esik, úgy puffan. Nem mondom, van egy két reményteli eset, de... Áhh, inkább nem idegesítem magam ezzel is. Jobb lesz, ha arra figyelek, nehogy kárt tegyenek valamiben. Az egyik parancsnokom is bátran, mosolyogva int, hogy csatlakozzak, de én csak komoran legyintek, és tovább állok, míg nem egy falnak támaszkodva őrködöm tovább csürhe felett. Innen egész jól látni őket, bár nem az egész csapatot, így időnként helyet kell majd változtatnom, hogy más szemszögből is figyelhessem őket. Minden gyanús jelre felfigyelek, esélye sincs a rendetlenkedőnek elrejtőznie.
Eddig azonban egész nyugodtan zajlik minden, mármint ahhoz képest, kik a vendégeink... Meglátjuk, meddig fog ez tartani.


Auric Wilds ↟ - ↟ 274 ↟


Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Pént. Feb. 10, 2017 5:31 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Pént. Feb. 10, 2017 5:20 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Phelgor & Ashtaroth
❝ ... Amicum in secreto mone, palam lauda ... ❞
A tekintetem nem a szavai miatt jegesek, hanem mert Háború lépett a felszínre, míg az érzelmi oldalam inkább visszahúzódott a maga sarkába, engedve, hogy az energia tegye a dolgát, míg ő megpróbál megküzdeni a "démonaival". Nevetségesen érzem magam, de ez szükséges. Phelgornak igaza van, nem láthatja meg senki rajtam a gyengeséget, mert akkor a démonok úgy fognak rám ugrani, mint a farkasok. Igazából csak Lucifer és Agramon az, akitől tartok, más véleménye, szava nem érdekel különösebben. De ha a Sátán nevez gyengének, vagy ha Agramon kezd neki a cseszegetéseinek, az sokkal jobban megüli a hírnevem, és a méltóságom, amelyet nem hagyhatok oda veszni -ennél jobban. A férfi szavaira biccentek, csak hogy tudja, nem szarom le és hogy egyetértek vele, majd átsétálunk a kovácshoz.
Útközben a férfi rendre inti a démonokat, amelynek kifejezetten örülök. Haladjon csak a munka. Mikor visszatér, már nagyban méregetik a karom, majd a csonkom. Kérdésére a kovács rá pillant az ezredesre.
- Két nap, ha tökéletes munkát akarok végezni, uram. - mondja amaz, jelezve, hogy hamarabb is kész lehetne, de ez esetben lehet, hogy a sietség miatt hibázna. A hibákat pedig ebben a helyzetben nem engedhetjük meg magunknak. Ez nem csak egy fegyver lesz, amelyet lecserélek, ha megreped. Ez a karom, amelyet mindennap harcra és védekezésre fogok használni. Egy hiba is az életembe kerülhet.
- Annyi időt kapsz, amennyi szükséges. Minden kelléket, anyagot biztosítunk. - mondom a démonra pillantva, amely bólint is egyet. Leír még néhány adatot.
- Köszönöm. Az úrnőmnek holnap még el kellene jönnie, hogy a bal karjának pontos mását megcsinálhassam, s aszerint majd a jobbat is. - mondja, mire biccentek. Visszaveszem magamra az inget, a mellényt, majd a köpenyt is.
- Kora reggel jövök. - mondom még nekik, még mielőtt elhagynám a kovács műhelyét. Kilépve, ha ezredesem követ, rá pillantok.
- Menjünk vissza dolgozni. - adom ki a feladatot, s azzal elindulok vissza a kastélyba, hogy befejezzem a papírmunkámat és bele kezdjek egy kis kutakodásba.

FrozenOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Phelgor
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
35
☩ Keresett személy :
Még nincs.

Pént. Feb. 10, 2017 3:33 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ashtaroth & Phelgor
I'll be there for you...


Ashtaroth-t fürkészve sejtem, hogy mi zajlódhat le benne épp. Valamelyest magam is érzem Háború jelenlétét, és gondolom, hogy nem éppen vigasztalni próbálja a nőt. Ő is és én is megmondtuk, hogy óvatosnak kell lennie, de sajnos elszaladt vele a ló. Nem képes megzabolázni, vadul vágtat, ugrál, prüszköl. Már pedig meg kell ragadnia a gyeplőt és visszavennie az irányítást. Főleg Agramon miatt... Ha az a féreg bármit is kiszimatol, az őrületbe is kergetheti Ashtaroth-t vele.
Szavakkal próbálom így kicsit megnyugtatni, de válaszul csak egy jeges szempárt kapok. Halk sóhajt hallatok, apró ráncok jelennek meg homlokomon.
- Hiába nézel most így rám, tudod, hogy igazam van. Ha nem is találnál olyan célt, ami képes lenne jobban lefoglalni, akkor is változtatnod kell ezen, mert ez így nem állapot. Én még csak elviselem, hogy olykor túlcsordulnak az érzelmeid, de ha ezt más meglátja, nem fog elnézni mellette, legyen szó akár egy egyszerű szolgálóról, vagy egy másik démonlordról. Az előbbi talán még veszélyesebb, mert pletykákat szíthat, azok pedig olyan fülekbe is eljuthatnak, amiknek nem nagyon kéne... Ha érted, kire gondolok...
Mivel a pajta falának is lehet füle, így egész halkan beszélek, nehogy a kint ácsorgók meghalljanak bármit is abból, amit beszélünk. A javaslatok kérésére biccentek. Úgy látom, megnyugodott kicsit, de valószínűleg csak Háború miatt. Remélem, hogy szövetségesre talál majd benne, mint ahogy anno én Harcban és segít neki a fájdalom leküzdésében. Én megtenném, ha tehetném, de ez az ő belső harca, amibe én nem tudok belefolyni...
A kovácshoz menet minden leskelődőt részesítek egy szúrós pillantásban, hátha elkotródnak a dolgukra ahelyett, hogy bámészkodnának. Semmirekellő banda. Amíg Ashtaroth előre megy az illetékes démonhoz, én szólok egy udvari felügyelőnek, hogy végezze jobban a munkáját, ha nem akarja, hogy fejjel lefelé felkössem pár kiéheztetett cerberos felé. Szerencsére azonnal ért a szóból és intézkedik, elhallgattatja a duruzsolókat, mindenkit visszaterel a munkájához, aki egy pillanatra is abbahagyta azt. Mikor belépek, épp akkor látnak neki lemérni a nő bal karját. Biccentek a kovácsnak, az pedig gyorsan reflektál valami hasonló gesztust és folytatja tovább, amit elkezdett.
Az imént az keringett a fejemben, hogy Háború bizonyára majd segíteni fog majd leküzdeni a kellemetlenségeket... De mi van, ha még sem? Mi van, ha csak gúnyolódni fog rajta, hogy ő megmondta, ez lesz a következménye... Nem hagyhatom, hogy Ashtaroth tovább szenvedjen. Valamit ki kell találnom javaslatként, ami ténylegesen használna is... Igen... Van is egy ötletem. Nem biztos, hogy tetszeni fog neki, de meg kell tennem. Muszáj lesz. Ő is megtehette volna eddig, de az túl kockázatos lett volna az ő számára. Nekem viszont nincs sok veszítenivalóm, ha úgy vesszük. Ha bármi gond adódna, az egyik elit tudna pótolni egy kis időre... Vagy örökre, az attól függ.
De rendben van. Ha nem javul a nő állapota, akkor így fogok cselekedni. Rápillantok az eddig fürkészett, készülőben lévő kardról, mikor megérzem, hogy engem figyel. Láthatja íriszeimben a gondterheltséget, ahogy járnak a fogaskerekek az agyamban. A kovács lassan végez a méréssel is.
- Mennyi idő körülbelül, amíg elkészül?
Terelem kicsit a gondolataim, tekintetem a másik démonra esik.


▲ Let me help... ▲ Hand of Sorrow ▲ 497 szó ▲

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Feb. 09, 2017 4:04 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Phelgor & Ashtaroth
❝ ... Amicum in secreto mone, palam lauda ... ❞
Elkapott a rémület. Közel annyira kezdtem pánikba esni, mint mikor először fedeztem fel magamon az érzelem nyomait. Ezúttal nem maga az érzelmek, hanem azok mélysége ijesztettek meg. Hiába akarnám irányítani, az a könnycsepp megjelenik. Csak egy, de ez is éppen elég, hogy megdermesszen döbbenetemben. Sok ezer év alatt soha nem sírtam, mert nem volt olyan dolog, nem történt olyan, amely indokot adott volna rá, -legalább is mióta érzek. Szembesülni a gyengeségemmel olyan erővel "ütött meg", mint egy száguldó vonat. Erősebben hatott rám, mint Háború maga, és az a baj, hogy ezt Phelgor is látta, hiába fordulok el. Képzelem, mit gondolhat most rólam... Hogy történhetett meg ez? Háború szinte az arcomba röhög, ahogy energiáival körbe vesz. Szinte érzem a gúnyt benne, örül, hogy igaza van. Szemeimet összezárom, s húzódok vissza, ha tehetném, a föld alá merülnék. Háború mély levegőt véve egyenesíti ki hátam és nyitja fel szemeim.
Amikor a férfi vigasztalni kezd, meghallgatom, de nem reagálok rá semmit. Részben igaza van. Meg kell tanulnom kezelni ezt a dolgot, tetszik, hogy van, vagy sem.
Amikor arról beszél, találjak más célt, felé pillantok jeges tekintetemmel. Még is milyen célt tűzhetnék ki magam elé? A rangommal elégedett vagyok. Agramonnal küzdeni lehetetlen. A régióm méretével elégedett vagyok. A harci tudásom páratlan. Jobb mágiára nincs szükségem. Egyéb parancsot, amelyet teljesítenem kellene, nem kaptam. Még is mit csinálhatnék? Phelgornak könnyű volt elterelnie a gondolatait: neki az volt a célja, hogy a jobb kezemmé váljon. Fejlődni akart, rangot lépni. Nekem nincs hova tovább.
- Majd írd le a javaslataidat. - mondom, miután úgy gondolja, hogy jobb, ha nem beszélünk erről többet. nem bánom, minél előbb el akarom készíttetni a karomat. Ő is felhozza, hogy elkísér, én pedig aprót biccentek és elindulok kifelé. Kilépve a pajtából, távolabb ott áll a három démon, akik ki lettek küldve. Látva, hogy munkahelyük felszabadul, visszasétálnak. A kovács nincs messze, a férfivel az oldalamon sétálok el oda. Út közben többen megbámulják hiányzó tagom, bár amint észreveszik, hogy én, vagy az ezredes figyeljük őket, azonnal elkapják szemüket. Megszólalni így sem mernek, de tudom, hogy a hátam mögött úgy is kibeszélnek majd. Nem baj. Ha sikerül amit szeretnék, erősebbé válhatok, mint voltam.
A kovács persze azonnal fogad. Levetem magamról a köpenyt.
- Miben segíthetek, úrnőm? - kérdezi a démon.
- Azt akarom, hogy csinálj nekem egy jobb kart olyan fémből, amelyből a fegyvereink is készülnek. - mondom érzelem mentesen. A pár perccel ezelőtti kilengés mintha meg sem történt volna. A fegyverekre nézek, míg a kovács közelebb lép.
- Ha megengedi. - int, mire segédje már hoz is egy szalagot. Hamar lemérik a bal karom hosszát, a könyök helyzetét, annak és a csuklónak méretét, a tenyér szélességét, ujjak és ujjpercek hosszát. Aprólékosan mindent, hogy egy rendesen, jól működő kart kovácsolhassanak. Persze meganimálni nem ők fogják, de ettől függetlenül anatómiailag pontosnak kell lennie.
- Lemérjük a csonkot is, hogy pontosan illeszkedjen majd a kar. - szól a kovács, mire biccentek. Akaratomra a gombok a mellényemen maguktól ugranak ki a gomblyukon, hogy le tudjam félig venni. Az alatta lévő ing is magától gombolkozik ki, majd jobb fele hátra esik hátamhoz, felfedve jobb vállam és oldalam. A kovács közelebb lép, én pedig Phelgorra pillantva, némán várok.

FrozenOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Phelgor
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
35
☩ Keresett személy :
Még nincs.

Szer. Feb. 08, 2017 1:39 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ashtaroth & Phelgor
I'll be there for you...


Sose láttam még sírni.
Sose.
Mert látom azt a könnycseppet, hiába próbálja leplezni...
S még ha amit látok nem is pontosan az, amit mondjuk egy egyszerű halandó sírásnak nevez, hasonlít rá. Ugyanaz az érzés váltja ki: szomorúság, keserűség. Minden olyasmi, ami csak átok és nyűg a magunkfajta számára. Ezért kell elengedni. Ezért kell tudni egy magasabb célt keresni, ami annyira erős és annyira motiváló, hogy képesek legyünk mindent feláldozni azért, hogy az megvalósulhasson. Valamelyest számomra is ilyen volt az a pillanat, mikor eldöntöttem, hogy Ashtaroth-t akarom szolgálni, bármi áron. Ehhez fel tudtam áldozni az érzéseim, s csak arra koncentráltam, hogy Háborúhoz méltó lehessek. Hogy hogyan sikerült ennyi erőt összegyűjtenem... Nem tudom. Fogalmam sincs, miféle energia volt az, ami táplált utam során, ami segített... Ennyire céltudatos volnék? Vagy ez is Harcnak köszönhető? Nehéz megmondani... Lehet nem is én voltam az. aki leküzdötte, hanem a démoni hatalom, ami bennem lakozik? Ő nem csak a fizikai harcnak lenne egyfajta energiacsomója, hanem a mentális küzdelemé is? Megvan rá az esély. El tudok képzelni róla. Lehet, ez volt az egyetlen nagy szerencsém, semmi más. Nélküle talán mai napig szenvednék, hasonlóképpen, mint Ő... Vagy még jobban, látva, hogy valaki mást szeret, s az a valaki most így cserben hagyta őt. Nem mintha most sem érezném magam kellemetlenül emiatt, de ez más. Azért rossz így látni, mert a vezetőm, a mesterem, a mentorom. Ha ő szenved és nem tud koncentrálni a feladataira, akkor annak mások is meg fogják inni a levét. Rosszabbul is alakulhat a helyzete. Ezt pedig mindenképp el kell kerülni.
De hogy sír... Hogy jutott el idáig? Így feltörtek volna benne ezek az érzések? Asmodeus így fel tudta volna kavarni őket? Hihetetlen... Ő, aki elítélte mindig is ezeket... Most maga is ennek az áldozatává válik. Sose gondoltam volna, hogy ez valaha meg fog történni, s ezért is érzem úgy, hogy kötelességem segíteni neki. Akár szégyennek érzi, akár nem.
- Ashtaroth... Szerinted Lucifer szégyenkezik, mikor Agramontól kér segítséget mágia téren? Amikor valaki tanácsot kér egy alsóbb rangútól, mert tudja, hogy ő jobban ért ahhoz a dologhoz, mint ő maga? Ugyan... Kinek a szemében szégyenültél volna meg, ha megkérsz? Az enyémben? Semmi okom sincs téged akármennyire is alábecsülni ezért. Ez egy érzelmi kilengés, amit nem sikerül jól kezelned, de ettől még nem leszel gyenge. Ez egy olyan dolog, amit meg kell tanulnod még, mivel teljesen új neked. Nekem is az volt, hidd el, de... Nekem ott volt Harc. Ő akkor még zsenge kis energiacsomó volt, nem igazán tudta még ő maga sem, hogy mifélévé válhatunk ketten együtt. De mivel erős volt az elhatározásom és tudta, mit akarok, ezért segített nekem benne, mert neki is hasznára vált. Hiszen a küzdelem a legfőbb eleme, még érzelmi szinten is. Ha ő nincs, lehet én se lennék most itt.
Próbálom valahogy... Megvigasztalni. Vagy nem is tudom... Veszek egy mély levegőt és folytatom.
- Ami a vérszomjat illeti... Talán van más megoldás is. Talán ha... Ha keresel magadnak valami célt, amiért képes lennél bármit megtenni, és arra koncentrálsz rá, akkor sikerülhet ugyanazt elérned vele, mint a vérengzéssel: nem lesz időd a fájdalomra figyelni. Muszáj lesz valami mást kitalálni, mert ha nekem komolyabb bajod esik, mint egy kar elvesztése amiatt, hogy ilyesmi kalandokba kevered magad, biztos lehetsz benne, hogy akkor velem kell majd számolnod!
Próbálok kicsit viccelődni, bár túl komoly hozzá a helyzet. Azért magamra erőltetek egy kis félmosolyt, hátha... Ehh, nem lesz ez így jó. Sóhajtok egyet.
- Na jó... Majd még beszélünk erről. Viszont a kovácshoz indultál, ugye? Elkísérlek hozzá.
Terelem inkább a témát. Még a végén tényleg eltörik a mécses, és... Azt nem tudnám józan ésszel végignézni. Asmodeus, Asmodeus... Eddig se kedveltek túlzottan, de ezek után... Hagyjuk is. Inkább megpróbálok nem foglalkozni vele, csak Ashtaroth-tal. Egyedül ő fontos, senki más.


▲ Let me help... ▲ Hand of Sorrow ▲ 620 szó ▲

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Kedd Feb. 07, 2017 11:51 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Phelgor & Ashtaroth
❝ ... Amicum in secreto mone, palam lauda ... ❞
Kinyújtva kezét állít meg abban, hogy elmenjek. Keserűen figyelem az ajtót, vágyva, hogy kiléphessek rajta. A téma csak felkavarja az érzéseket, amelyeket így sem tudok kezelni. Egyre csak fojtogatnak, elárasztanak, és én hiába próbálok ismét elmenekülni a férfi nem engedi. Legszívesebben kétségbe esve ellökném kezét, de megszólal és államnál fogva rá erőlteti pillantásom.
Az az Ashtaroth, akit én ismerek, nem adja meg magát ilyen könnyen. Az az Ashtaroth addig küzd, amíg csak lehet. Ha kell, az utolsó emberig, az utolsó leheletéig harcol, egészen addig, amíg végül nem győz, mivel sosem tud veszíteni... És ezúttal sem fog. Igen... valóban az a fajta vagyok, aki addig harcol, míg teste élettelenül a porba nem hull. De ez nem ilyen... nem ilyennek látom. Ismerek mindenféle hadi és harci technikát. De hogy küzdhetnék valami megfoghatatlan ellen? Hogy küzdjem ezt le? Az egyetlen, amellyel kezelni tudom felületesen, egyre nagyobb áldozatokat követel tőlem, másról pedig nem tudok. Itt állok, több ezer évesen, és fogalmam sincs, mit tehetnék. Ha meglenne rá a képességem, kiirtanám magamból. Ha képes lennék visszaváltozni, ha újra megtehetném, hogy Háború lehessek, megtenném. De ahogy Ő sem tudta levenni rólam átkát, úgy én sem tudom magamról.
A férfi további szavaira, kérdéseire elpillantok róla, ahogy leengedi kezét. Egyszerű a válasz az egészre.
- A szégyen miatt. - mondom halkan.
- Te egyedül képes voltál legyűrni azt. Én is képes akartam rá lenni, egyedül... Azt hittem, ha neked ment, hát nekem is. Hogy elég erős vagyok hozzá. De bármit tettem, semmi nem enyhítette a fájdalmat...Nem segített sem az olvasás, sem a fürdés, sem az utazás, sem az edzés. Semmi más, csak a vérvágy. A gondolat is dühített, hogy tehetetlen vagyok, hogy bármit próbálok, nem sikerül szabadulnom tőle, csak így, mikor eszemet vesztve gyilkolok. De inkább választottam ezt, mint azt, hogy folyamatosan rá gondoljak. - mondom neki halkan, keserű hangon. Testem újra átjárja a kellemetlen érzés. Mintha csak a pohár utolsó cseppje lenne, pislantva az elindul arcomon fura, csiklandó érzést hagyva maga után. Kissé döbbenten, elfordulva törlöm meg kezemmel nedves arcomat. Nem akarom, hogy így lássanak. Hogy az ezredes így lásson. Nem akarom benne összetörni azt a képet, amelyet felállított, amelyet lefestett. Ennyire szánalmas szintre süllyedtem volna? Ennyire gyarlóvá váltam volna? Háború biztosan a markába nevet, míg engem ismét csak a düh jár át önmagam gyengesége miatt.

FrozenOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Phelgor
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
35
☩ Keresett személy :
Még nincs.

Kedd Feb. 07, 2017 10:40 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ashtaroth & Phelgor
What the f...?! What have you done?!


Hazudott nekem. Inkább kockára tette az életét, semmint elmondja az igazat. Egyedül akart menni, s azt mondja, hogy ennek is megvolt a maga oka, mint sok minden másnak is korábban. Haragudnom kéne rá, amiért nem csak eltitkolt dolgokat, de most még az igazságot is elrejtette előlem... De... Kicsit mintha magamra emlékeztetnének arcának vonásai. Ez a fájdalmas pillantás... Mintha csak magamat látnám több ezer évvel ezelőttről, mikor magányomban, a szoba sötétjének leple alatt gondolkodtam arról, vajon megéri-e ez az egész... Lemondani egy érzésről, hogy mellette maradhassak. Ha akkoriban nem döntök úgy, ahogy, akkor nem tartanék most itt. Még mindig közkatona lennék, egy lennék a légiónyi démon közül, aki sóvárog valami után, amit nem kaphat meg sosem. Most itt vagyok. Itt vagyok mellette, Őt szolgálom minden erőmmel... És így se kaptam meg azt, amire vágytam, mert lemondtam róla. Lemondtam azért, hogy ha nem is lesz köztünk sok minden, egyfajta kapcsolat mégis kialakuljon közöttünk. Szükségem volt és van Rá, az erejére, energiáira, mindenére, mert ha nem tudhatnám ilyen közel magamhoz, akkor a sóvárgásba egy idő után belehalnék, mint szomjazó a sivatag homokdűnéi közt. Délibábként lebegne csak előttem, s mikor beleinnék tiszta vizébe, az hirtelen semmivé foszlana előttem, míg végül bele nem pusztulok az egészbe. Nem akartam ily módon megszűnni. Nem akartam gyengének látszani előtte. Azt akartam, hogy mellette lehessek, hogy ha nem is viszonozza az... Az Érzést, akkor is megbecsüljön és kölcsönösen tiszteljen. Így eljutottam az oázisba, mely árnyékot adott, hogy a Nap gyilkos sugarai ne érhessenek el. Ez is több, mint a semmi... És látni, hogy valaki másnak van ereje odakúszni érintetlen forrásához, hogy ihasson belőle, megízleli annak édes tisztaságát, megtetszik neki és építkezni kezd köré, valóságos kis paradicsomot létrehozva... Majd hirtelen eltűnik és hagyja, hogy a sivatag homokja elpusztítsa azt, ami létrejött... Hagyja, hogy a forrás elapadjon és kiszáradjon kincset érő tava... Kegyetlenség. Kegyetlenség, amit művel vele, hogy hagyja szenvedni és nem csinál semmit ellene. Ha képes lennék előkúszni az árnyékból és fenntartani azt, amit a másik elkezdett, netán tovább vinni... De valamiért kétségek gyötörnek. Nekem nem szabad engednem a víz csábításának, csupán a pálmák termésén élhetek, meglapulva az árnyékban. Ez így van rendjén. Amit tehetek, az az, hogy segítek visszaállni a természetes állapotába. Finoman ledönteni a felhúzott, félkész falakat, miközben érintetlenül hagyom kissé bemocskolt vizét... Majd mikor újra olyan lesz, mint hajdan volt, minden mehet tovább a régi kerékvágásban.
Igen. Ezt kell tennem.
Szavait hallva pedig még erősebb lesz bennem ez az elhatározás. Mikor kimenne, karom kinyújtva megállítom még pár szóra.
- Ennyi? Ennyit mondasz?
A tekintetét keresem, hogy szemeibe nézhessek. Ha lehajtja fejét, állánál fogva megemelem, hogy rám figyelhessen.
- Az az Ashtaroth, akit én ismerek, nem adja meg magát ilyen könnyen. Az az Ashtaroth addig küzd, amíg csak lehet. Ha kell, az utolsó emberig, az utolsó leheletéig harcol, egészen addig, amíg végül nem győz, mivel sosem tud veszíteni... És ezúttal sem fog.
Hangomban már nincs harag, de szavaim továbbra is komolyan. Szemeim sem izzanak már, de az elkötelezett szándék ott csillog bennük.
- Viszont... Ha tudod, hogy... Hogy én jobb vagyok ebben... Akkor miért nem kértél segítséget? Tudod jól, hogy én mindig itt vagyok neked, ha baj van, és nekem bármit elmondhatsz. Bármit. Azért vagyok, hogy minden tudásommal téged szolgáljalak, s ha neked arra van szükséged, hogy valaki megszüntesse ezt a fájdalmat, ami gyötör... Akkor a magam módján meg tudom tenni azt. Elmondhatom, hogy én miképp tettem, s hogy neked hogy kell tenned, ha ezt az utat választod. Igenis erős vagy, Ashtaroth, így tudom, hogy neked is sikerülne... Csak akarat kérdése. Ha nem akarod eléggé, és inkább szenvedsz, mert mástól várod a megváltást, akkor természetes, hogy nem fog elmúlni sohasem. És ugyan ki akarná, hogy ez az érzés örökre kísértse? Ki akarná, hogy egész hátra lévő életében csak gyötörje? Senki. Vagy talán ettől éreznéd azt, hogy igazán élsz és nem csupán egy energiacsomó halhatatlan porhüvelye vagy? Ugyan... Ezer más módja van annak, hogy ne így legyen.
Leengedem karom, de pillantásommal továbbra is őt fürkészem.
- Gondold meg, Ashtaroth! Érdemes, hiszen a mostanihoz hasonló, öngyilkos akciókkal nem fogod hosszú ideig húzni... Ha érdekel az, amit mondtam, tudod, hol találsz. Rám mindig számíthatsz.
Azzal ellépek, hogy ha menni akar, akkor menjen. Nem tartom fel most már. Innentől kezdve az ő döntése, hogy meg akar-e szabadulni a kínzástól vagy sem. Én mosom kezeimet... Azt hiszem...


▲ Let me help... ▲ Hand of Sorrow ▲ 714 szó ▲

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Hétf. Feb. 06, 2017 7:02 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Phelgor & Ashtaroth
❝ ... Amicum in secreto mone, palam lauda ... ❞
Phelgor majd felnyársal a tekintetével, olyan mérgesen néz rám. Nem hibáztatom, igaza van. Mostanában távolságtartóbb vagyok vele is, ahogy mindenki mással is. Hogy rosszul érzem-e magamat ettől a dühtől? Talán kellene. Mérgesnek kellene lennem a maró és tiszteletlen szavaktól. Rendre kéne intenem, amiért berángatott ide, mintha csak egy katonája lennék. Azonban az egyetlen, amelyet érzek, az a kellemetlen üresség. Nem az a fajta, ami azelőtt átöltött. Nem az érzelem mentesség költözött vissza belém. Ez egy hideg, nyomasztó érzés a szívem és a torkom környékén, amely csak erősödik, ha a démonlordra gondolok, és nehéz, nagyon nehéz nem rá gondolni. Bármit teszek, minden ő rá emlékeztet. Egyedül az egyre veszélyesedő harc az, elfeledteti velem az érzést, amely lassan kezdi szét tépni a tudatom.
Kérdésére, hogy tudtam-e arról, hogy a démon San Franciscoba ment, sóhajtottam.
Elgondolkodnék, hogy hazudjak-e, de már úgy vagyok vele, hogy teljesen mindegy. Felesleges huzavona lenne. Arról is beszél, hogy Leviathant küldhettem volna, vagy magammal vihettem volna őt. Mind a ketten ugyan azt mondják.
- Tudtam róla, és okkal nem küldtem oda őt... ahogy okkal nem hívtalak téged sem. - mondom kicsit halkabban, majd a földre pillantok. Levinek igaza volt.
- Ez az érzés tényleg olyan, mint egy betegség. Legyengít. Megmérgezi az elmém. - mondom ki suttogva a gondolataim, magam elé meredve a levegőben.
- Irigyellek, Phelgor. - pillantottam rá.
- Sokkal nagyobb erővel rendelkezel, mint én. Amit te legyűrtél, az engem felemészt. - mondom, de aztán egy keserédes mosollyal ellököm magam az oszloptól és elindulok kifelé, elhaladva mellette, ha engedi, miközben halkan sóhajtok ismét.
- A tanítvány mindig túlnövi a mesterét. - ezzel távozni is akarok. Ahogy kitárulkoztam, ahogy felhoztam mindezt, ismét érzem azt az elhatalmasodó, igen kellemetlen érzést. Mintha testem szénből lenne és tűz emésztené el egyre jobban és jobban, amit meg nem állíthatok, csak néha, egy kis időre megfeledkezhetek arról, hogy ott van.

FrozenOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Phelgor
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
35
☩ Keresett személy :
Még nincs.

Hétf. Feb. 06, 2017 2:14 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ashtaroth & Phelgor
What the f...?! What have you done?!


Ez nem Harc műve, valóban nem... Ő tisztán látja, mi a helyzet, tudja, vagy legalábbis sejti, hogy minden okkal történt, méghozzá logikus és előre megfontolt taktika nyomán. Ő azonban nincs most olyan helyzetben, hogy felül tudjon kerekedni, bár próbálkozik, mert a bennem keletkező idegesség nem tesz éppen jót egyikünknek sem. Harc a józan ész híve, ahogy én is, a higgadtság és a nyugalom megtestesítője, ami olyan értelemben talán nem is meglepő, ha azt vesszük, hogy igazán jól harcolni csak tiszta fejjel lehet, az érzelmek mindenféle befolyása nélkül. A haragosság vagy a feszültség csak elködösíti az elmét és irracionális feladatmegoldásra késztet. Fejjel megyünk neki a falnak, mint egy faltörő kos, ahelyett, hogy gondolkodnánk és körbenéznénk, hogy van az a bizonyos ajtó, amin faltörés nélkül is könnyen átjuthatunk a másik szobába. A szerelem is ilyen érzés. Elvakít... És van egy olyan érzésem, hogy Ashtaroth ezért cselekszik úgy, ahogy. Mert így próbál leplezni valamit, vagy elterelni a gondolatait valamiről. Ezért is ítéltem el a gyengéd érzéseket egy idő után... Mert tudtam, hogy ide vezethetnek, vagy akár rosszabbhoz is. Ezért kell elfojtani ezeket, mert csak ártanak, hiába tűnik minden jobbnak tőle. Valójában nem az... Talán...
De ezt most hagyjuk! Sokkal fontosabb dologgal kell foglalkoznom.
Némán, de még mindig szikrázó tekintettel hallgatom a nőt. Az angyal szó hallatán valahogy nem lepődök meg annyira. San Francisco az ő kezükben van, így érthető, hogy a környéken előbb vagy utóbb belefutott volna egybe... Vagy egy egész csapatba. Vele kellett volna mennem...
Viszont valami szöget üt a fejembe, így közbeszólok.
- Várjunk... Tudtál arról, hogy a démon beszökött a városba és úgy mentél utána, vagy pedig ott helyben derült ki számodra, hogy ott van a rohadék?
Mert nem mindegy. Nagyon nem. Ha az előbbi feltételezés az igaz, akkor hazudott nekem, ha az utóbbi, akkor viszont nem. Nagyon remélem, hogy egyes dolgok elhallgatása után nem vetemedik még hazugságra is velem szemben. Félő, hogy megint csak kiakadnék miatta...
Magyarázata végére érve közelebb lépek hozzá. Karjaimat összefonom mellkasom előtt, szemeim még lángolnak, de hangom már nem mutat nagy feszültséget.
- Értem... Nos, ezt hallva talán elmondhatjuk, hogy ésszerű volt elveszteni a karod az életedért cserébe... Viszont akkor is megkímélhetted volna magad ettől az egész hajcihőtől, ha mondjuk a kémedet küldöd ki magad helyett! Kiváló kiképzést kapott, mindenféle incidens nélkül meg tudta volna oldani a problémát. Vagy ha legalább magaddal vitted volna! Akkor nem történt volna meg mindez... Nem lettél volna életveszélyes helyzetben.
Mérgemben járkálni kezdek körülötte, miközben beszélek. Indulataimat próbálom visszafogni, hogy tiszta fejjel láthassak, hiszen, mint ahogy azt korábban kifejtettem magamnak, ez létfontosságú eleme a józan beszédnek. Nem is értem, miért kaptam fel így hirtelen a vizet, hiszen örülnöm kéne annak, hogy mindezek ellenére életben maradt. Örülök ennek, nem is erről van szó... Viszont akkor is... Féltem... Amióta Agramon megfenyegette, egyszerűen féltem egyedül "elengedni" bárhová is, mert tartok attól, hogy az a senkiházi kihasználja a kialakuló helyzetet. Sose aggódtam még érte ennyire...
Hihetetlen, hogy még erre is képes vagyok... Hogy még mindig képes vagyok erre, pedig azt gondoltam, hogy Harc kiölte belőlem ezeket a dolgokat. Úgy tűnik, hogy felelőtlenül csak elásta őket bennem... És most robbanásszerűen kitörtek belőlem.


 
▲ WHATTHEHELLWOMAN ▲ What Have You Done ▲ 517 szó ▲

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Vas. Feb. 05, 2017 2:43 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Phelgor & Ashtaroth
❝ ... Amicum in secreto mone, palam lauda ... ❞
A délelőtti órák kevésbé voltak mozgalmasak a kastélyban, mint máskor. Azok, akik még nem ébredtek fel, éppen a dolgukat végezték ott, ahol a helyük van. Ilyenkor sosem lehet lézengő démonokat látni, szerencséjükre. Nem szeretem, ha a démonjaim lazsálnak, és ezt tudják jól. A parancsnokok és még én is képes vagyok őket megfedni, ha valami nincs meg időre. Ilyen az élet a katonákkal.
A lakrészemtől indultam. Leviathannal már beszéltem. Nem volt elragadtatva attól, ami történt. Ideges volt, szerinte ha szóltam volna neki, megkímélhettem volna magamat mindettől. A katonáim közé akar vegyülni, én pedig rá hagytam. Túl sok dolog kavarog a fejemben. A harcban volt választásom: kivédhettem volna a csapást, amely a karomat érte, de akkor én sem tudtam volna halálos sebet ejteni az angyalon. Egy kar a győzelemért... Vajon megérte? Háborúnak úgy tűnik igen, mert akkor ő vezette a kardom. De ez még mindig nem válasz arra, hogy egyáltalán miért mentem el oda. Tudtam, már a választ, de nem akartam szembe nézni vele. A közöny csúfos burkába akarom tekerni magam és eltűnni benne.
A kovács felé haladva ezen gondolataimból egy erős, már-már erőszakos érintés ránt ki. Ha lenne másik kezem, kardot rántanék, de minthogy az egyetlen egyet is éppen megfogják, így nem tudok. De még szerencse, mert Phelgor az. Abból, ahogy elkezd húzni maga után, tudom, hogy mi következik. 
Az egyik pajtához húz. Háborút érezhetően idegesíti a dolog, de visszafogom. Csendben lépek be az épületbe, ahonnan Phelgor mennydörgésszerű hanggal küld ki mindenki mást. Az a három démon, aki ott volt, azonnal kiszalad. Követem a tekintetemmel őket, majd az ezredesre pillantok. Amint felém fordul, kifakad. Jobban, mint a bal kezem. Hevesebben, kiabálva és fújtatva, mint egy dühös bika. Csendben és kifejezéstelen arccal figyelem ahogy kezei ökölbe szorulnak, s talán szavai közt már azon gondolkodom, hogy nem csak én változok. A férfi reakciója inkább tudható be Phelgornak, mint Harcnak. Már most kiabál, pedig tényleg nem tudja még, mi történt. Nem a logika, hanem a hirtelen őt elragadó féltés, aggodalom okozza benne ezt a feszültséget. Talán a harag, hogy nem hallgattam rá. Ismerem már őt, ahogy ő is engem. Tisztában vagyok a gondolataival, az érzéseivel. Mikor elhallgat, elpillantok róla oldalra. Halkan sóhajtva döntöm neki a hátam a pajta egyik faoszlopának, amely a tetőt tartja.
- Nem a démon volt. Sikerült beszöknie San Franciscoba én pedig utána mentem. Megtaláltam és megöltem. Azonban úton visszafelé a város határánál egy angyal utamat állta. Talán seraph vagy iphraem lehetett. Inkább előbbi. Elég tapasztalt és idős volt ahhoz, hogy feltudjon tartani, míg a zajokra erősítés érkezik neki. Én pedig nem kockáztathattam, hogy még többek ellen harcoljak. - mondom nyugodt hangon, majd rápillantok.
- Adódott az alkalom, hogy halálos szúrást intézzek felé, a karomért cserébe. Ha nem teszem meg, ha kivédem a támadást, nem tudom leszúrni és addig akadályoz, míg a társai el nem érnek minket. A karom az életemért úgy hiszem, nem nagy ár. - mondom el neki saját nézőpontomat, idegesen fénylő, vörös szemeibe.

FrozenOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Phelgor
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
35
☩ Keresett személy :
Még nincs.

Vas. Feb. 05, 2017 4:34 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ashtaroth & Phelgor
What the f...?! What have you done?!


Éreztem, hogy ez fog következni. Kardja lendül, én kivédem, de egyensúlyom meginog és ezt ki is használja. A következő másodpercekben már a földön fetrengek, ahogy próbálok gyorsan felállni, ám de ez a kísérlet sikertelenül zárul, mivel ellenfelem torkomnak szegezi kardját. Halkan zilálok, miközben mosolyog rám, és viszonozom azt hasonlóképpen. Elfogadom a kezét, mikor felém nyújtja, felállok a segítségével és hallgatom, amit a katonajelölteknek mond. Minden szava igaz. Amit itt láttak, az semmiség ahhoz képest, ami élesben, egy igazi csatamezőn zajlik. Pillantásom végigvezetem a kissé döbbent, feszült és sápatag tömegen, páran csodálkozva tekintenek rám, mire én csak bólogatok, hogy nyugodtan higgyék csak el, amit a Tábornok épp közöl velük. nem is értem, miért néznek így... Mégis mire számítottak, mikor eladták a lelküket az Ördögnek, vagy fene se tudja, melyik fattyának, hogy majd jót fognak itt szórakozni és henyélni? Még mit nem! Szépen beintegrálódnak a Pokol hierarchiájába és azt teszik, amit az aktuális felettesük mond nekik. És ha az az, hogy ragadjanak kardot és küzdjenek, akkor azt egy árva szó nélkül teljesíteniük kell. Részben erre is próbáljuk őket nevelni jelen helyzetben. Csak hát, amilyen mostanság egy a XXI. századi ember, a túlzó liberalizmusával és a többivel... Nem egyszerű a dolgunk démonná válásukat követően sem, az biztos.
Gondolataim végére érve azonban Ashtaroth ismét megszólít, immár a fenséges Iumentum hátán ülve ismét. A parancsára biccentek.
- Úgy lesz, Tábornok!
Más hozzáfűznivalóm nincs a dologhoz. Magam is kéretem a lovam, felülök rá és valamelyest kerek egésszé összeszervezve a csürhét, visszavezetem őket a kaszárnyákba. Még ezen a napon felkeresem a kiképző tiszteket és megszervezem velük a holnapi napra a pár fős csapatokat, valamint az edzéstervet is. Dolgom végeztével pedig egyéb elfoglaltságok után nézek, egészen addig, amíg el nem jön az idő arra, hogy nyugovóra térjek.


[ SEVERAL WEEKS LATER ]


Az elmúlt időszakban elég sokszor kaptam kézbe a régió igazgatását. Ide-oda rohangálok, intézem ezt, intézem azt, s közben alig van időm még arra is figyelni, hogy Ashtaroth pontosan mikor tér vissza, mikor mit csinál, kivel beszél, stb. Mostanában csak akkor tudom meg, hogy éppen mi van vele, amikor már küldet valakit értem, én pedig meglepetten realizálom, hogy hazaért. Hasonlóképpen történt, amikor Asmodeusszal mentek el megszerezni egy angyalpengét... Bár, ott volt egy kis intermezzo Agramon jóvoltából, de utána viszont rögvest megtudtam egy szolgálótól, hogy az úrnőnk hazajött. Mindig másoktól kell megtudnom mindent... És miért? Mert mostanában Ashtaroth valahogy... Nincs a toppon, vagy hogy is mondjam. Mostanság szeret mindent maga intézni. Most is ahelyett, hogy Leviathanra bízta volna a dolgot, egymaga elment levadászni egy dezertőrt San Francisco környékén. Ragaszkodtam hozzá, hogy vele menjek, vagy hogy a bal keze menjen, vagy valaki, de nem, egyedül akart. Beadtam neki a derekam végül. Nem tudom, miért csinálja ezt. Lehet ideje lesz lassan elbeszélgetnem vele kicsit... Nem mintha én lennék a főnök, aki elégedetlen egy alkalmazottja munkájával, de mint tanácsosa és jobb keze, szeretném tudni, hogy miért váltott "stratégiát". Leviathan is ugyanúgy elintézhette volna az árulót, szerintem az angyalpenge se lett volna túl nagy feladat neki, hiszen kiváló kiképzésben részesült... Furcsa ez nekem. Főleg azóta, hogy...
Ekkor azonban különös párbeszéd üti meg a fülem. Kora reggel van, a szolgák már sürögnek-forognak, ki-ki a maga dolgát végzi. Ketten azonban sunyiban egy sarokban beszélgetnek, méghozzá Ashtaroth-ról... Hogy mi..?!
- Hét, ti ketten! Nincs jobb dolgotok, mint pletykálkodni??
- D-de, ezredes úr, elnézést, itt sem-
- Nem érdeked a sajnálkozásotok! Gyerünk, kotródjatok!
Sietősen el is mennek. Még hogy Ashtaroth...! Ugyan! Ostobaság. Kétlem, hogy ilyesmi történne vele. Őrültség. Túlságosan is jó harcos ahhoz, hogy...
Ekkor azonban ismét erről hallok pusmogni valakit... Ahogy a délelőtt folyamán még pár másik démont is. Mégis ki merészelt ilyen tréfát elterjeszteni róla?! Felháborító! Csak tudjam meg, melyik az, karóba huzatom és ott hagyom napokig rohadni a cölöpön, az biztos. Vissza se tért még a mostani kis kalandjából, hát mégis honnan veszi, hogy...?!
A kovácshoz látták indulni? Megint mástól kell megtudnom, hogy visszaért?!
Nem, nem vagyok a bébicsősze. Sem az apja, sem az anyja, de még a szeretője sem. Viszont általában, mint legfőbb bizalmasa, mindig mindent első kézből tudok meg. Most pedig... Megint nem üzent semmit, pedig tudja, hogy korán kelek mindig, hajnalok hajnalán is üzenhet valamilyen módon, hogy itt van.
Vagy csak én aggódom túl az egészet? Fogalmam sincs, de ha már mindenféle pletykák terjednek ezen a napon, jobb lesz, ha magam járok utána az igazságnak, így rögvest el is indulok a kovács felé. Nem is kell sokáig sietős léptekkel haladnom ahhoz, hogy belefussak abba, akit éppen keresek. Egy érdeklődő mosollyal meg is szólítanám a nőt, hogy mikor ért haza, sikerült-e levadásznia a dezertőrt, ám olyasmi látvány tárul elém, amit sosem hittem volna, hogy meg fogok élni.
Dermedten meredek a hiányzó jobb karra. Illetve, annak a helyére. Érzem, ahogy a pumpa hirtelen szélsebesen gerjeszt egyre nagyobb nyomást bennem és mindjárt felrobbanok, bár ez talán csak szemem vöröses felizzásán látszik, semmint arcomon, ami inkább elsápadt. Mivel páran vannak körülöttünk, akik rögtön felfigyeltek a kis jelentünkre, megfogom a nő bal karját és elvezetem. Ha szól hozzám, ha nem, nem érdekel jelenleg. Az egyik közeli pajtába viszem, egy-két démon van csak bent.
- Kifelé, mindenki!!
Dörren meg a hangom, mire azok összerezzennek és azonnal el is távoznak. Elengedem Ashtaroth-t és becsukom magunk mögött a pajta ajtaját. Pár másodpercig az ajtóra meredek, majd mély levegőt véve lassan felé fordulok.
- Ez... Ez mégis MICSODA??
Hangomban a döbbenet és a harag vegyülete keveredik, elég jól érezhetően.
- Ez mégis... MI?! HOGY TÖRTÉNHETETT EZ??
Közelebb lépek hozzá, miközben a jobb vállán a csonkot figyelem, majd az arcára siklik szikrázó pillantásom.
- Legutóbb az angyalok páholnak el, most meg EZ?? Talán ez is annak a szemét kis PÖCSNEK a műve?? Vagy azt akarod nekem mondani, hogy egy pitiáner, senkiházi, utolsó, suttyó kis FÉREG képes volt a NAGY HÁBORÚT megfosztani egy karjától?? Ne röhögtess! Ez NEM TE VAGY, Ashtaroth! Egyszerűen nem ismerek RÁD!
Teljesen kiakadtam. Fogalmam sincs, hogy miért, hiszen némi mágiával és a kovácsok ügyességével meg lehet oldani ezt a problémát. Ez azonban csak jóval később fog realizálódni bennem. Most csak azt látom, hogy levágták egy karját, ami azt jelenti, hogy ha az illető egy kicsivel is ügyesebb, akkor egyenest a fejét vágja le... És én azt nem éltem volna túl.
Hátat fordítva neki teszek pár lépést elfelé, majd ismét hevesen fordulok felé.
- Mégis mi a büdös franc történt San Francisco felé menet?? Csapdába csalt?? Mások is voltak vele?? El nem tudom képzelni, hogy történhetett ez meg veled!! Ha egy kicsit ügyesebb lett volna az a fasz, meg is ölhetett volna!! És ha még nem mondtam volna, hogy menjen veled valaki, hogy legyen kíséreted, mert San Francisco környékén nem lehet biztonságos!! Ha még nem mondtam volna, de mondtam!! És nem hallgattál rám, pedig kellett volna...
Mély levegőt veszek ismét. Elhallgatok, kezeim ökölbe szorulnak. Feszülten várom a válaszát. Már ha hajlandó lesz válaszolni ahelyett, hogy rendre utasítana, mert így beszéltem vele. Most viszont valahogy nem érdekel. Megcsonkították, nem is kicsit, hiszen halálos vágás is érhette volna ezek alapján. Ezért nem is hiszem, hogy az a démon tette. Itt valami más történt. Valami, amit vagy elhallgatott, vagy... Nem tudom. Fogalmam sincs, mikor akarta velem ezt közölni egyébként is. Nem tetszik ez nekem. Nagyon nem.


 
▲ WHATTHEHELLWOMAN ▲ What Have You Done ▲ 1184 szó ▲

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szomb. Feb. 04, 2017 5:23 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Phelgor & Ashtaroth
❝ ... Difficile Discere ... ❞
Igyekszem nem átlendülni a ló túloldalára ütközetünk közben. Ha most elszabadulna belőlem a vérszomj, még Phelgor sem tudna megállítani, hiszen túl sok a célpont. Nehéz volna megmagyarázni, hogy saját tábornokuk miért is támadt rájuk, bár az erre való figyelmeztetés szintén a kiképzők dolga. Tudniuk kell, hogy a velem való csata veszélyes és hogy széles körben el kell kerülni, mert én mindent és mindenkit felhasználok egy csatában, ahogy azt most az ezredessel be is mutatjuk. A másik dolog, amit be akarok mutatni nekik, hogy soha ne lankadjon a figyelmük. Úgy teszek, mintha számomra véget ért volna a csata. Látom a jobb kezem szemében, hogy sejt valamit, ennek ellenére leengedi a kardját, amely nekem épp elég.
Azonnal felé suhintok, és habár kivédi, meginog, míg a már-már megnyugodott katonák ismét feszültek lesznek és hátrálnak. Vállal neki rontva döntöm fel majd szegezem rá a kardom. Most van vége hivatalosan a harcnak. Egy apró mosollyal biccentek Phelgornak, és elrakva kardomat nyújtom a kezemet, hogy felsegítsem. Ha elfogadja a segítséget, felhúzom őt a földről.
- Ilyen harcot SOHA nem fogtok látni a harctéren. Egy háborúban ennél sokkal de sokkal rosszabb helyzetben lesztek! Nem csak egy ellenfélre, de körülöttetek mindenkire fókuszálni kell majd! Ha szét szórtan harcolsz, vagy leengeded a védelmed, halottak vagytok! - foglalom össze a csürhének hangosan, hogy mindenki jól hallja, majd komoran nyújtom a kezem a démonnak, aki a sisakom fogja. Az oda lép és átadja a tárgyat, amit vissza rakok a fejemre, közvetlenül azután, hogy a földre köpöm az arcomba szórt homokból azt az adagot, amely a számba jutott. Elindulok vissza a sorok elejére, majd füttyentek, mire Iumentum ismét oda üget hozzám. Felülök rá és az ezredesre nézek.
- Holnaptól hatos csoportokban edzenek. Tanuljanak csapatmunkát és összedolgozni egymás ellen. - habár tudom, hogy én nem sok démonnal vagyok képes együttműködni a harcmezőn, ők kénytelenek lesznek gyengeségük miatt egymásra támaszkodni.
- Este jelentést kérek a fejleményekről. - mondom, majd ha még mondani akar valamit, megvárom, aztán elindulok, hogy folytassam a munkámat a régióban.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Barakk
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: