Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
184
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 26, 2020 12:35 pm
Következő oldal


Lázadás északon
Beelzebub & Belial
Vendégem felé intézett szavaimban nem szánok semmi sértőt, ő mégis úgy tekint fel rám a kiterült, fedetlen női test mellől, mintha páros lábbal tiportam volna bele démoni önérzetében. Távolról sem volt ilyen szándékom.
-A húsevés. - pontosítok kijelentésemen. Méghozzá az élő eleven zsákmány felfalását értem ezalatt. Én személy szerint, ha már adok az evés örömeinek, jobban kedvelem a már kimúlt prédát, amit lángok martak jól át ínycsiklandozóra, mint a nyers, rágós falatokat. Ám a démonpajtás megrökönyödése nem tart sokáig, mert a vérző sebekből áradó fémes illat és a kötelek fogságából szabadulni vágyó kislány mocorgása újra leköti figyelmét.
-Ugyan...butaság volna azt feltételezni, hogy minden démont ugyanazok a dolgok mozgatnak meg... - támasztom karommal fejemet, miközben fél kézzel tovább játszadozom poharamban lévő itallal. Már-már úgy tűnik, mintha a fűszeres nedű kilöttyenni készülne, ám a peremhez érve mégis visszafordul és benne marad, lassan csordogál vissza a pohár aljába.
-Nem hiszem, hogy az én megítélésem befolyásolná az ajándék valódi értékét...bármilyen irányba is. - mondom. Csak mert érdeklődési körömön kívül esik az eleven, nyers hús fogyasztása, még nyújthat mások számára maximális élvezeteket. Miért érne ezért kevesebbet a számára?
-Nem tekintem ezt kevésbé élvezetes dolognak annál, mint amit én élvezek. - sunyi vigyor kúszik végig ismét a képemen, mikor azt tudakolja én miféle örömöknek hódolok. Erre rendkívül egyszerű a válasz, aki kicsit is ismer pontosan tudja, mi hoz igazán lázba. Szinte magától értetődik, hogy a viszálykodás életet, abból nyerem erőmet is.
-A káosz és a zűrzavar minden formája...természetesen.... - felelem, bár ez elég tág fogalom és egy elég semmitmondó válasz is egyben részemről, így úgy döntök jobban kifejtem.
-Vegyünk példának egy lángoló épületet....a toronymagas narancsos lángnyelvek; a fullasztó, torokszorító forróság; az épületből kihallatszó halálsikolyok; a levegőben is tapintható emberi kétségbeesés; na és az égett hús...az elszenesedett test jellegzetes orrfacsaró szaga.... - sorolom egyre szélesedő mosollyal. Szinte látom magam előtt megelevenedni mindazt, amiről éppen beszélek. Milyen lenyűgöző látvány is az.
-...az eluralkodó pánik maga....... -  magyarázom a falánknak. Mindez hasonló "érzéseket" vált ki belőlem, mint belőle ez a több sebből vérző, szenvedő női test. A kislány melleire cuppanva úgy látja, hogy sohasem találjuk meg a közös hangot.
-Szomorúan hallom, ám ha így gondolod... - emelem meg kissé vállaimat, és kortyolok egyet italomból is.  
-...nekem az is megteszi, ha meg tudunk egyezni. Nem ragaszkodok én feltétlen a közös hanghoz. Bőven elég nekem, ha nem túl nagy, de neki megfelelő áron rávegyem, takarítsa el a kellemetlenkedőket.

zene: nincs || szószám:389  || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
50
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 20, 2020 10:09 am
Következő oldal



Alig észrevehetően szűkül össze a szemem, méregetve azt a sunyi vigyort, mely jókedvtől hízik, ahogy a Hold gyarapszik odafent. Van ebben valami visszataszító, s sértő, melyen egyszerűen fent akadok, mint ahogy a csalira is haraptam, vagyis csak ráharaptam volna, mert most hiába a porhanyós hús vonaglása az asztalon, az almával tömött ajkak között kicsorduló nyál búja, pajzán ígérete.
- Efféle? Miféle azaz efféle? – kérdezem vissza, tán sértésnek szánta? Mi kivetni valót talál abban, amit ő maga kínál számomra, melyet vonzónak szán, mézzel kent aranyos, ragacsos csaléteknek? Elgondolkodóba ejt a tény, mennyi értéke van az elém vetett falatnak, ha az csupán efféle élvezetnek szánt, s bár a sértés nem talál rajtam fogást, mégis elégedetlenül csikordulnak össze fogak, némi feszültséggel szorul össze az állkapocs, de az egész nem tart soká. Nem tarthat soká, mert a nyíló sebek, fémes, hívogató párájának zamata az orromba kúszik, illatos húst kínálva számomra, elterelve minden más gondolatot, mely nem a táplálkozás édes gyönyörével kapcsolatos. Hevesen, szaporán dobol a keblek mögött a szív, könyörögve kérlel, fohászkodik és ennél szebb fohászt senki nem mondott még magának a teremtőnek sem. Ficánkolásával, csak szorosabban fogják a béklyók, innen nincs menekvés, s mosolyom sem kiutat ígér az áldozati báránykának, csak elmúlást, csúf halált, előtte pedig fájdalmat és kínszenvedést. A tompa sikoly nem elégít ki, hát kezem mozdul, mire könnyen futnak végig az arcán, ahogy lehunyja a pilláit, szorosra zárva, mintha az megóvná bármitől is.
Hosszú nyelvem megízleli a vérét, a könnyeit, míg ujjaim kifehérednek az asztallapon. Miért is fogom vissza magam? Miért is? Ohh igen, felpillantok a Lordra, ki kényelembe helyezkedve figyeli a poharában háborgó italt, melybe ő  kavar vihart és pusztító örvényt. Ideje akár a tenger, grimaszra húzódik a szám, mert eszembe jut a tüske, melyről megfeledkeztem az éhség miatt, de most újra érzem, az idegesítő alig szúrást.
- Mily megnyugtató, hogy az efféle élvezetek nem rabolják a drága időd. – ragadom meg a buja combokat, széjjelebb tárva őket, mászom közéjük. A puha, fehér bőröm durvaságom vörös nyomot hagy, míg a nő keblein nyalok. Némi remény kel életre a szemében, nos inkább a meggyalázását választaná, mint a biztos halált, de ki nem?
- Az foglalkoztat, hogy miféle élvezet lehet az, aminek egy Lord hódol. –Eresztem a combot, hogy a nyáltól nedves alma mellet ujjaim befurakodjanak a hívogató, remegő ajkak köz, s kilökjem onnan a gyümölcsöt. A bárányka nyikkanni sem mer, mag ujjaimat forgatom szájában, tapogatom a szájbelsőt, körmöm végig karcol a nyelvén, aztán a torkára furakszik. Megvonaglik az ingerektől, mely az ujjamat kívánja elüldözni. – Ha nem becsülöd az ajándékot drága Lordom, akkor számomra sem lesz értéke. Hiába szép, tűnik ízletesének és csalogatónak. – másik kezem a gömbölyű melleken cirógat, s most egyáltalán nem úgy tapadnak ajkaim a rózsaszín bimbókra, mint aki enni készül.- Azt hiszem egyáltalán nem találjuk meg a közös hangot... – mondom szinte sajnálkozva, bár nem számít igazán a részemről, Belphegor mégis elégedetlenül szusszan. – sosem, ám szerencsére nem is kell. – ott a remény, amibe belekapaszkodott a felkínált nő, mint a fuldokló. Hozzám törleszkedett, mert addig amíg így tesz, addig élhet és ez jelenleg az egyetlen vágya, a legnagyobb kívánsága. Elmosolyodom, ez a mosoly lehetne intő figyelmeztetés, mielőtt ujjaim újra az ajkai közé kúszik, megakasztom a fogainál őket, és megragadva letépem az állkapcsát, melyet magam felé emelek, hogy kitátott számba csurogjon a vörös, ínycsiklandozó vér. Mikor már csak csepeg belőle, elhajítom. – Azt hiszem másféle élvezetre nem sokáig lesz alkalmas. – állapítom meg. Hiszen a szája már most használhatatlan, bár a torka… De gyanítom az efféle élvezeteknek sem hódol a Lord. Vajon az íze is annyira besavanyodott Őviszályságának? Remélem nem.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
184
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 15, 2020 9:47 pm
Következő oldal


Lázadás északon
Beelzebub & Belial
-Mindenképp. - bólintok a démon szavaira egyetértően. Jól ismerem a Pokolban terjengő híráradatot, gyakrabban szembesülök vele, mint azt szeretném. Mindenkiről akadnak történetek, nincs is olyan pokollakó, akit hosszabb, rövidebb ideig ne vett volna szájára a Pokol. A megbízhatóságuk...nos igen, ez már egy másik kérdés. Jobb esetben az értesülések ötödének a negyede szolgál valódi alappal, amolyan részigazsággokkal, amit a magamfajta feszültségkeltő, viszályt szító démonfajzat szemtelenül felhasznál, ha érdekei úgy kívánják. Nem véletlenül mondják a halandók: mindennek van alapja. Közhelyes szöveg, mégis helytálló.
-Nos, a közös hang csak akkor lesz meg, ha együtt fogyasztjuk el.  - feleli vendégem, mire sunyi vigyorom kiszélesedik.
-Csábító ötlet....de én sajnálatosan nem hódolok efféle élvezeteknek. - vallom meg az igazat. Persze nem állítom, hogy olykor nem nyalintok végig egy-egy vérző nyakon, de nálam ennyiben ki is merül a dolog. Sosem éreztem csillapíthatatlan vágyat - még csak halvány késztetést sem, hogy mások húsát tépjem és abból falatozzak. De ez számára csak jó hírt jelent, hiszen így több marad neki. Felajánlása, hogy együtt fogyasszuk el a kishölgyet, ha őszintének nem is mondható, de mindenképpen nagyvonalú gesztus részéről. Már maga az elgondolás, hogy osztozna velem a finom falatokon. Mert hát ugyebár az osztozkodás nem igazán tartozik a démoni erények közé, nehezen veszi rá magát az "ördög fia" az efféle cselekvésekre - nem is teszi, ha nem szükségszerű - főleg ha egy kapzsiról vagy egy mohóról van szó. Náluk az egészről lemondás a legnehezebb.
Az asztalon kiterítve vendégünk számára egy apró kis figyelmesség, bármikor rávethetné magát és megízlelhetné a kicsikét, ő mégsem mozdul rá, csupán szemrevételezi. Hezitálása egy röpke pillanatig elgondolkodtat, vajon megfelelő-e az a lány, aki a tálcára került? De csillogó tekintete, ahogy az eleven testre mered, meg is adja a választ. Sokoldalú kedvesemet kérem meg, adjon kis bátorítást szégyellősnek vélt vendégünknek. Belphegor éles pengéit előkapja combjai mellől és gonoszkás mosollyal ajkain hajítja bele a nő elevenjébe. A lány vérének csábító illata egy pillanat alatt megtölti a levegőt elérve a kívánt hatást, mert falánk barátocskánk hirtelen felpattan, székét kilöki maga alól, ami a padlóra érve hangosan csattan lábai mögött és nyálcsorgatva hajol a nő törékeny, kívánatos teste fölé. A démon éles fogainak villanasát látva a kislány szíve hevesen dobban, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Lélegzete is szaporább lesz, hörgését még az asztal túl oldaláról is tisztán hallani. Az áldozati bárány megfeledkezve bizalmasom okozta mély, sajgó sebeiről kétségbesetten ficánkolni kezd, mint egy halászhálóba akadt hal. Ahogy a halnak, úgy a lány számára sincs kiút. Majd fojtott sikoltás próbál utat törni almával betömött szájából, mikor az Éhes nyelve végignyalint puha bőrén megízlelve őt. Belekezdek mondandómba, de szavaim nem érnek el hozzá. Az éhség csillapíthatatlan hangjai, mik arra ösztönzik, szinte követelik, hogy tépjen, harapjon és faljon/töltse meg feneketlen gyomrát - elnyomnak minden más körülötte lévő zajt. Galád vigyorral az arcomon, könyöklök fel székem karfájára, kézfejemmel fejemet támasztom. Szabad kezemmel pedig magamhoz veszem poharam és a benne lévő italomat játékosan lötybölni kezdem. Elrévedt tekintettel figyelem, ahogy a benne lévő folyadék az üveg belső falán újra és újra végigfut, követi kezem körkörös mozgását. Majd figyelmemet vendégem felé fordítom. Nem veszem sértésnek, amiért engedve elemi ösztöneinek figyelme inkább az asztalon fekvő vérző női testre irányul.
-Csak nyugodtan. - szólok felé türelmesen, mikor tekintetét a kislányról rám emeli.
-...időm akár a tenger. - kortyolok bele italomba, s hagyom, hogy megtöltse feneketlen gyomrát, még akkor is, ha tudom, hogy a telítettség érzése nem tart majd sokáig.

zene: nincs || szószám:550  || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
50
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 11, 2020 8:58 am
Következő oldal



Félre billentem a fejemet a Lord szavaira, belesajdul a soványka nyaki izom, roppannak a porcok panaszosan a mozdulatra, s végül megrántom a vállam érdektelenül, de olybá félő, hogy a kulcscsont keresztül szakítja a vékony bőrt a hanyag mozdulattól.
- Az igazság tartalmuk sem több, drága Lordom. Minden pletykát fenntartásokkal kell kezelni. – nem érdekeltek a pletykák, rengeteg mende-monda keringett itt mindegyik pokolfattyról, tele volt a pokol az elhintett „azt halottam” kezdetű nótákkal, összesúgásokkal, ezeknek dallamától megfájdul a fejem, vagy meg sem hallom a sokkal hangosabb belső késztetésnél, ami szüntelen duruzsol: Enni kell, marcangolni kell, élvezni kell. Még! MÉG!
Persze talán ő tudja a legjobban, hogy minden elhintett szómorzsa az intrika része is, rosszmájú megjegyzések, neki tudnia kell, hiszen ezen széthúzások éltetik a viszályt. A pokol ideális hely, hogy az ellenségeskedés magját elvessék és sokkal gyorsabban szárba szökjön, mint a halandóknál. Csak megfelelő ígéretekkel kell kecsegtetni hozzá.
Olybá tűnt a Lord tényleg érti a dolgát, hogy mit kínáljon szinte ezüst tálcán, hogy gondolataim már ne is a kelepcét keressék, a buktatókat, hanem csak a kihelyezett csalétekre fókuszáljon minden idegszálam. Hiába, kénytelen vagyok nyelni tulajdon összefutó nyálamat, míg látszólag a megfelelő ülőalkalmatosságot keresem, pedig dehogy keresem! csupán az áldozati báránykát szemrevételezem minden szögből, hogy pillantásom végig nyalja minden porcikáját. Mohó, éhesen, vágyakozva, de ezek a vágyak egyáltalán nem oly félék, amivel a legtöbb férfi méreget egy kikötözött, édesen vergődő nőt, bár kétségtelenül úgy is megkívánható. Ízlések és ízlésficamok ugyebár.
- Fogalmam sincs, ki lehet annyira modortalan, hogy megzavarjon hívatlanul egy Lordot. – persze nevezhetjük ostobának is, de valószínűleg nem is sokan bátorkodnak a kisebb rangú démonok közül. Bár kitudja mennyi öngyilkos hajlamú démont termelt ki a pokol.
- Igazán megtisztelve érzem magam. – annyira mondjuk nem, mint azt a hízelkedő hang sejteti, hiszen lett volna sokkal jobb dolgom is, de a felkínált nő kétségtelenül megteszi kárpótlásnak. Hiszen félelem ízesíti, kétségbeesés párolja ínycsiklandozóra minden elhúzott perccel, s mint a legmohóbb ínyenc én így szeretem.
- Nos, a közös hang csak akkor lesz meg, ha együtt fogyasztjuk el. – pillantok a Lordra, bár osztozkodni sem szeretek, de persze ki tudja, hogy komolyan gondolom-e szavaimat, esetleg csak ugratom a jó öreg lovast.
A kuncogása végig masírozik a bőrömön, viszketeg érzést keltő, ingerlő valami, hogy muszáj némileg elfintorodnom, hogy le ne nyúzzam tulajdon bőrömet, vagy esetleg másét. A vádra elmosolyodom, ohh én egyáltalán nem vagyok szégyenlős, de persze szólni nem szólok, csak érdeklődve figyelem, miben is kell a másik démon segítsége.
Figyelem a penge hideg villanását, ahogy a démonnő a nyelvével érinti, ott a forró lehelete párát vet.
- Oké, most egy kicsit felizgultam. – könyöklők fel az asztallapra, de a koncentrációban ez sem akasztja meg Belphegort. Kár, így annyira nem mulatságos. Persze csak addig nem, míg a tompa sikoly fel nem hangzik, míg a vér illata meg nem tölti az orromat. A sötét szemem a sebekre tapadnak, ahogy finoman okádja magából az élet vörös nedvét. Értékesebb ez, mint az arany. Beleszippantok jó mélyet a levegőbe, orrcimpám élvezkedve remeg meg, ahogy nyelvem a szájpadláshoz dörzsöli a jól ismert íz fantom érzését. Fémes, édes, sűrű. Összeharapom a szám, így azért sokkal nehezebb velem tárgyalni, mert a vörös köd lassan ereszkedik az elmére, s alig hallom a Lord szavait. Harapj! Harapj! Harapj!
Nem tudnám megmondani, mikor emelkedtem fel, hogy a szék hátradőlve, hangosan csattanjon a padlón. Nem tudnám megmondani, hogy mikor hajoltam a vergődő nő fölé, hogy metszett ajkaim közül a nyálam rácsorogjon, hogy az éles fogak rávillanjanak. Nyelvem végig szánt a seben, apró horgai feldörzsölik ott is a bőrt, ahol az érintetlen. Mintha a Lord még beszélne…
Épp csak felsandítok Őviszályságára, hogy lássam valóban beszél, mert nem hallani semmit csak a belső éhség üvöltését, a dobhártyában doboló izgatott vérem lüktetését, az alattam lévő áldozati bárány nyöszörgését, az ő félelemtől duruzsoló szívét. Legyen már csend, nem hallok semmit! CSEND! Megrázom a fejem, mint aki eddig egészen máshol járt, s tisztulnak a hangok.
- Azt hiszem elkalandoztam, megismételnéd?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
184
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 26, 2020 5:12 pm
Következő oldal


Lázadás északon
Beelzebub & Belial
Még elmosolyognék magamban látva fortyogó bizalmasom elvesztett ujjai miatti duzzogását, de lényegesebb dolgok is várnak még ránk, ezért az ebédlőbe indulok. Azért jó látni, hogy nem csak én tudom ilyen szinten kiakasztani Belphit, bár igaz, nekem nem kell semmilyen testrészét leharapnom ahhoz, hogy morcos legyen az a csinos pofija és félmérföldes villámokat szórjon a szeme, miközben gondolatban azt fontolgatja, hol és mivel okozzon fájdalmat. Elég haragtartó a kicsike, nehezen emészti a sérelmeket.
Látom, ahogy éheske szavaimra elkomorul, mintha megleptem volna kijelentésemmel.
-A pletyka a pokolban sem terjed lassabban, mint a halandók világában. - nevetem el magam. A hitványságok épp annyira köztudottak, mint a démoni értelembe vett erények. Nincs ezen mit csodálkozni. Az éhesek híre az északi tájakra is eljutott.
Az ebédlőasztalra készített kis "vendégváró falat" megteszi a hatását. Még a mondatát is félbe hagyja, hogy gyönyörködhessen a látványban. Lássuk be, van miben. Hosszasan szuggerálja az egyre nagyobb pánikba vergődő némbert. Nem lepődnék meg, ha már gondolatban falatokra kockázta volna a hölgyeményt.
-Őszintén szólva...ritkán fogadok vendégeket. Akik jönnek meg...többnyire hívatlanul. - húzom el kicsit a számat. Nem rajongok a váratlan látogatókért, de sajnos vannak olyanok, akiket nem lehet csak úgy kihajítani.
Miután a falánk kinézelődte magát, helyet foglal és magához veszi a neki szánt italt.
-Inkább csak apró figyelmesség. Szeretem ha megvan a közös hang... - kortyolok bele italomba. A mohó fura mód mégsem esik neki. Szokatlan látni egy éhest, aki féken tartja a vágyait és képes ellenállni egy ínycsiklandozó potyafalatnak. Mire fel ez az önuralom? Talán a nő miatt lenne? Azt nem hinném, hogy ne volna kedvére való, hisz a lány tökéletes. Teste minden porcikája arányos és szimmetrikus, mondhatni harapásra termett. Ha kedvet éreznék a kannibalizmusra, talán még én is beleharapnék.
-Ahhh.. - kuncogok poharam mögül. Lehet a látvány nem elég, hogy harapásra késztesse a falánkot. A nő, akár csak egy üveg jó bor, mit sem ér bontatlanul. Csábítóbb, ha hagyjuk kicsit illatozni.
-Úgy tűnik szégyellős a vendégünk...Belphegor, segítenél? - pillantok bizalmasomra, aki elvetemült vigyorral ruhája alá csúsztatja még meglévő ujjacskáit és combja mellől három apró pengét húz elő. Lassan végignyal a hűvös fémen, céloz, majd egy határozott mozdulattal hajítja el az egyiket. A penge húsz centi széles sebet ejt a nő hasfalán hosszanti irányban, mire tompa sikoly hagyja el torkát fájdalmában. Vére kisebb gejzírként tör fel a bőre alól és egy pillanat alatt megtölti a levegőt édes, csábító illatával. Ha már elővette, Belphegor eldobja a másik két fémet is. Egyik a mellei között szánt végig, a másik a combján ejt mély sebet. A vacsora tálalva. Ha Beelzebub kedvet érez, hogy ne csak bámulja és gondolatba csorgassa a nyálát a vérző női testre, hanem meg is ízlelje, úgy bátran nekiláthat. Akár elfogadja az ingyen kosztot, akár nem, nyilván érdekli, mit is szeretnék tőle.
-Nos...a híretek megelőzött. - teszem le magam elé poharamat, hogy újra teletölthessem.
-Az egyik légióimnak kéne egy kis tanulólecke....- kezdek bele. - ...a kapitánya...képtelen megtanulni hol a helye...meg kellene tanítani rá... - mondom sejtelmes vigyorral. Igaz, semmibe se telne saját kezűleg végeznem vele és a csatlósaival, de sokkal jobb móka, ha példát statuálva felfalatom őket az éhesekkel.
-Érdekelne, mi az áratok?

zene: nincs || szószám:506  || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
50
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 24, 2020 12:32 pm
Következő oldal



Úgy sütkérezek a démonnő gyűlölködő pillantásában, mint a hüllők a napsütésben. Hiába is, annál aligha lehet hízelgőm bármi is a pokolban, mint ha egy pillantással kívánnak felnyársalni. Én már csak tudom, mert én is szívesen nyársalok. A düh arra készteti a legtöbb démont, hogy bosszút forraljon, dédelgesse haragját, mint csecsemőt a keblén és egy kínálkozó alkalommal visszafizesse a kölcsönt. Hát ezért nem rejtem el élvezkedő, diadalittas mosolyom. bár halkabban rágok, hiszen nem lenne ha most ugrana a torkomnak, mert talán a Lordnak hasznos, végtére is eltűri maga mellett a viszály és talán nem a szeme láttára kellene megpróbálni leharapni mást is a csinos kis alattvalójáról. Talán. Bár az elhatározások megtartása igencsak nehezemre esik. A dicsérő szavakra alig rándul meg a szám. A fejét nem vakargatjuk meg, mint egy hűséges ölebnek? Mondjuk a fogaimmal? Lehet leborotválnánk vele róla a bőrt is, de aligha van szebb látvány a véres szövetek közül kikandikáló koponyacsontnál. Jó, talán az agyvelő szebb.
Gondolataim közepén érkezik a felelet, bár nem számítottam rá és mindketten tudjuk, hogy ezek csupán üres szavak, mert kétlem, hogy egy Lord bármit is sajnálna, vagy éppen az érdekelné, hogy jól lakott vagyok-e. De miért ne értékelhetném magát a gesztust. Mondjuk talán nem egy visszafojtott nevetéssel kellene, ami a zárt ajkak között épp csak ki szisszennek, mintha egyszerre lenne derű bennük és bosszúság. Hiába nem én vagyok a két lábon járó etikai példakép. Csak a vállam rázkódik, zörögve, ropognak a csontok, még sem illik kinevetni szemtől-szemben egy Lordot. Megköszörülöm a torkomat, mintha csak az ujjacskák csiklandozták volna meg torkomat lefelé menet. – Azt hiszem megakadt valami…- mutatok a torkomra.
A kijelentésére viszont kissé komolyabb ábrázattal meredek a Lordra. Hallotta? Nos, hát akik valóban átélték aligha tudnak mesélni, de szemtanúk mindig akadnak, amíg el nem fogynak és nem kell sokat agyalnom melyik csicsergő kis madárka volt az, hát szemem sarka Belphegorra tapad.
- Egyesek túl sokat használják a szájukat és nem evésre. – jegyzem meg, s bár fenyegetés nem hallatszik ki belőle, nem téveszt célt, mert a démonnő tekintete még jobban elsötétül. Lehet később bánni fogom ezt? Megeshet. Hadd essék.
A szemeim felcsillannak, hiába is igyekezném palástolni, hiszen létezik az a szó, mely muzsika a fülem számára, kedves dallam a kátrányos szívemnek és boldoggá tesz némileg. – Nocsak, most vagy ennyire szereted a vendégeket… - vagy az a munka amúgy sok bosszúságot okoz, de hiába akarnám végig mondani, amíg követem a Lordot a démonnő mellett haladva, ha belépve az asztalon vonagló – már amennyire béklyói engedik – vörös látványa kissé elcsalja a gondolataimat. Hiába a szem előbb kezdi módszeresen falni a látványt, apró ízekre szaggatja a pillantásom, megízlelem nézéssel. Nyelnem kell, mert összefut a nyál  a számban, összecsikordulnak a fogak, mintha már a húson tennék. A kérés csak tompán jut el tudatomig, mert már hús szakadást hallom, erekben nyargaló vér dobol a dobhártyámon. Vajon ki nem bírja a sikolyt elviselni?
Leülök, s az elém csúsztatott kupából kortyolok egyet, bár egyáltalán nem érzem az ital ízét, szomjamat alig oltja, mert… másra fáj a fogam.
- Taktikus úgy tárgyalni a Falánksággal, hogy azt tesszük az asztalra, aminek nehezen áll ellen. – jegyzem meg. Nem véletlenül Lord, nem véletlenül ő a Viszály. – Le vagyok nyűgözve. – azért nem tapsolok hozzá, és még csak nem is harapok a motiválásomat szolgáló áldozatból, hiszen nem fogadhatok el úgy ajándékot, hogy ne fizetném meg az árát. Előbb halljuk a részleteket, mielőtt én magam is eladnám a nem létező lelkem pár falatért.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
184
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 18, 2020 9:14 pm
Következő oldal


Lázadás északon
Beelzebub & Belial
A folyton éheseknél sosem lehet tudni a nap melyik órájára esik az "ebédidő". A nap bármely szakában képesek bekapni pár finom falatot. Belphegor drágám sem tudhatta, hogy váratlan feltűnésével a mohófőnök falatozását zavarja majd meg. De nem is nagyon hatotta meg a tény, hogy látogatása a démon számára igencsak alkalmatlan. A férfit egy szétfeszített borda felett, vértől mocskosan, csemegézés közben találja. A bizalmasomban lehetett volna annyi nagyvonalúság, hogy megvárja míg a falánk jól lakik, de jól tudta a mohóság démonjainál a teli has és az elégedettség/telítettség érzése ritka állapot. A türelem pedig amúgy sem Belphegorom erénye.

Nem kötöttem időhöz a tanácsadómnak kiszabott feladat elvégzését, bár tudtam, hamar le akarja majd tudni, hogy dolga végeztével kedvére lustálkodhasson. Egy óra, talán másfél telik el, Belphi újra a kastélyomba lép, és ahogy látom sikerrel jár, hiszen nincs egyedül. Másodmagával sétál be a vendégtérben, sarkában topog a démon, aki feltehetőleg a Mohóság Fődémona, személyesen. Feltűnik, hogy drágaságom arcán nem őszinte a mosoly. Hamar rájövök, hogy hiányzó ujjacskái miatt lett ilyen morcos. Tekintetével szinte átdöfi a mohót, amikor rápillant. Úgy vélem ő haraphatta le őket.
-Gyors vagy mint mindig. - szánok néhány dicsérő szót duzzogó bizalmasomnak, amolyan vállveregetésként.
-Nem tudtam befejezni a vacsorámat. – jegyzi meg a démon panaszosan.
-Ezt sajnálattal hallom. - felelem, hangomban nem sok együttérzés van. Hogyan is érezhetném át a helyzetét? Egy éhest csak egy éhes érthet meg igazán.
-Úgy hallottam, hogy kiváló "takarítók" vagytok. Lenne egy munkám a számotokra. - intézem szavaim a falánkhoz. Persze valószínűleg, ennyit már Belphegorom is a tudtára adott.
-De talán ezt beszéljük meg evés közben. - invitálom pár potya falatra, ha már bizalmasom volt olyan túlbuzgó, hogy elrángassa ebédje elől. Felkelek trónomból és átsétálok az ebédlőbe -közben intek nekik, kövessenek - ahol az asztalon egy zsenge friss vörös fekszik, karjai és lábai lekötözve. Sikoltozna segítségért, de a szájába egy almát tettünk hangtompítóként. Senki sem szereti a lármát. Kényelembe helyezem magam az asztalfőnél, lábaimat feldobom az asztalra. Egyik kezemmel felkönyöklök a karfára, másikkal italt töltök a kupába, majd éhes barátocskám elé csúsztatom.
-Foglalj helyet kérlek. - bökök fejemmel a szabad székek egyikére, majd töltök magamnak is egyet, miközben Belphi székem karfájára terepszik változatlanul mogorva pofival és szúrós szemmel vendégünket figyeli.

zene: nincs || szószám:357  || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
50
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 18, 2020 11:39 am
Következő oldal



Még.
Egyetlen szó, mely elmémben visszhangzik. Elemi parancs, ösztön, késztetés. Ősibb szükséglet ez, mint a szaporodás, mohóbb, mint a kapzsiság. Haraptam. Fogam alatt nyílt újabb seb a testre, kátrányos vér töltötte meg a számat a maga különös, kénköves zamatával. Izmok szakadtak, csontok ropogtak, bár alig rágtam, szinte csak nyeltem az elkárhozott húst. Már nem sikoltott, éppen csak hörgött, nyöszörgött, néha szörcsögve vette a forró levegőt és felköhögött tulajdon vérétől, mely a tüdőbe jutva fojtogatta. A pokol valóban pokoli hely, ahol megtalálható az ármány és az intrika finoman vetett ágya, melybe jó belehemperegni, azért, hogy senkiből valaki lehess. A legtöbb démon mellkashát az ambíciók duzzasztják, szétfeszítik a bordákat, ahogy én feszítem hatalmas karmokban végző kezeimmel az alattam agonizálóét, feltárva szemérmesen őrizgetett belső szerveit. Nem vagyok olyan, mint a legtöbb démon. A torkosság vagyok, a mohóság, a falánk kinek éhsége pokolkutyák kórusaként vonyít gyomromban, s hiába minden lenyelt falat, sosem elégül ki, a bennem lévő ürességet képtelenség megtölteni.
A legtöbb alantas démonnak alig van oly íze, melyet módszeresen ki kellene élvezni, hagyni, hogy a nyelvbimbón áradjon szét az aroma. hogy érdemes legyen minden falatot a szájpadlásomhoz dörzsölni. Nem csoda hát, hogy a tor mit a szerencsétlen felett ültem inkább volt zabálás, mint kulináris élvezkedés. Az éhségben az a jó, hogy nem tesz válogatóssá, vagy finnyássá.
Épp a szétfeszített bordakosár közé fúrtam a fejem, hogy forró lélegzetem cirógassa meg azt az egyre lassabb ütemet verő szívet, amikor halk köhintéssel hívta fel jelenlétére a figyelmemet. Gyűlölöm, ha megzavarnak étkezés közben, de azért felemelkedtem, hogy a démonnőre vessek egy neheztelő pillantást. Hosszú nyelvem, végig törölte vértől ragacsos ajkaimat, megcirógatta a türelmetlen, éles fogakat, nyugalomra intették a sajgó ínyt. Csak a beesett has koldult panaszosan, türelmetlenül remegett, koldult egy újabb falatért.
- Belphegor, nem látod, hogy eszem? Vagy tán azt szeretnéd, hogy meghívjalak vacsorára? – bár ennyi erővel ő is lehetne a vacsora, sokkal gusztusosabb, mint a másik.
- Azért jöttem, hogy Lordom színe elé vigyelek! – félre billentettem a fejem, az aszott izmok szürkesége alatt ropogtak a csontok. Ujjaimat kezdtem megtisztogatni a lassan alvadó vértől. – Milyen megtisztelő, ám mint látod, még nem fejeztem be a…- a túlbuzgó nőszemély nem várta meg, hogy végig mondjam, leintett fontoskodva. – Teljesítem a parancsot, bármi is legyen az ára. – ajkaim torz, tébolyult mosolyra húzódtak.

***

Az ára, hogy megjelenjek Őviszálysága előtt egy harapás volt. Nem nagy ár, bár Belphegor ideiglenesen el kellett, hogy búcsúzzon a csodás ujjacskáitól, amiket még mindig a számban ízlelgettem. Bár ha szőrszálhasogató akarnék lenni, az egy harapással csak a megjelenésem biztosította, azt nem hogy végig is hallgatom a Lordot, de megérte az a harapás még akkor is, ha csak ízelítő volt. Még több kellene. Még több kell. Határozottan jobb íze volt, mint a többi démonnak, bár ezt nem osztottam meg vele, először is azért, mert még a végén fenyegetésnek venné, és ki tudja, mit tenne a démonnő, amikor a szeretett Lordja már szélnek eresztett. Másodszor pedig tele szájjal ugye nem igazán illik beszélni, hát nem ropogtattam tovább a kelleténél, mert így is elég szúrós pillantás volt érte a jutalmam.  Talán a legtöbb démon, akik rangra és hatalomra vágynak, most legalább mutatnának némi alázatot, tettre készséget, vagy valamit, amiért egy Lord feladatot akar adni a számukra, hiszen ez milyen megtisztelő, mekkora kegy és blabla, de én nem vagyok olyan, mint a többi démon. Nem érdekel a hatalom, vagy izgat a rang, mert az én szememben a pokol csak két részre oszlik. Ragadozókra és prédákra, végtére is, mindenki ehető.
- Nem tudtam befejezni a vacsorámat. – közlöm a tényt, kissé panaszosan. A démonnő felszisszent, valószínűleg nem tetszett neki sem a hangnem, sem semmi, de legalább biztosra vehetem, hogy később újra meglátogat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
184
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 17, 2020 5:48 pm
Következő oldal


Lázadás északon
Beelzebub & Belial
Az emberi világból visszatérve Belphegor aggodalmas arca fogad. Egyetlen szót sem kell szólnia, hogy tudjam, megint a 62-es tábornokával vannak gondok. Alig teszem ki a lábamat pár napra, és már szervezkednek ellenem. Micsoda szemtelenség!
-Azt a kapzsi mindenit... - morgok az orrom alatt, de valójában nem tűnök valami meglepettnek, hiszen nem ez az első alkalom, hogy valamelyik démonom nem találja a helyét és rákényszerülök, hogy én mutassam meg nekik a menetirányt. 80 légió tartozik alám, az volna a fura, ha időről időre valamelyik magas rangú démonpajtás ne akarna kicsit magasabbra törni. Eddig elszórakoztam a 62-es kis próbálkozásain, de kezdem elunni a játékot. Egyértelmű, hogy meg kell szabadulnunk tőle, mielőtt másoknak is kedvet csinál a lázadozáshoz.
-Drága Belphegorom....mit javasolsz, mit tegyünk? - kérdezem bizalmasom, miközben teljes kényelemben foglalok helyet trónomon. Bal karommal felkönyöklök a karfára, kézfejemmel fejemet támasztom. Persze megvannak a magam tervei is, de kíváncsi vagyok a kisdrágám milyen pompás ötletekkel kápráztat el. Belphi nem tartaná jó ötletnek, hogy nyíltan lépjünk fel ellenük, amivel egyet is értek. Kinek hiányzik most egy régión belüli háború? Mindketten tudjuk, vannak egyéb módjai is annak, hogyan teremtsünk rendet. Ezt az ügyet sunyiban, feltűnésmentesen kell intéznünk.
-Béreljük fel az éheseket! Biztos forrásból tudom, hogy jó munkát végeznek. - mondja a démonnő.
-Rendben, szólj a főnökünknek! Járuljon elém, feladatom lenne a számára... - bólintok rá tanácsadóm javaslatára némi mérlegelést követően. Bár még nem dolgoztattam velük, fogalmam sincs tényleg annyira jók-e, mint ahogyan beszélik, de itt az alkalom, hogy megtudjam.
-És személyesen keresd fel őt! - teszem hozzá, majd útjára is engedem a démonnőt, hagyj tehesse a dolgát.

zene: nincs || szószám:256  || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
184
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 17, 2020 3:48 pm
Következő oldal


* * *
Spoiler:
 


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 1 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/3
Leviatán
8/2
Angyal
5
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6