Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Raiden


Adryel GgxTSAc
I spent my whole life chained to the wall
Hungry for more.
I had to cut a man down to get where. And someone had to stand
Adryel Tumblr_pobim9IFJm1uezmbko4_540
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Anael
☩ Reagok :
81
☩ Rang :
☾ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
☾ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 18, 2020 3:30 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Kedves Adryel!

Kezdeném a PBvel. Nagyon örülök, hogy megtartottad, már mással nem is tudnám elképzelni a hölgyet, egyszerűen remek ez a színésznő. Minden filmjét egyenesen imádtam.  juuj
Nagyon boldog vagyok, hogy a karakterlapod kibővítetted kicsit, hiszen így ténylegesen meglátjuk, hogy milyen a karaktered. Tetszett, ahogyan leírtad a csatákat, a páncélt, mindent teljesen magam ellé tudtam képzelni. Viszont ha tudtam volna Raidennel, hogy ilyen célokra törsz, elintéztelek volna Wink Na jó nem, vagy de? Nem szép dolog más arkjával játszani! Razz Viccet félre téve, nagyon örülök, hogy Misit valaki hamarosan rendbe teszi, ugyan is rá fér már egy erős kezdő valaki. bbb  Miközben olvastam csak az járt a fejembe, hogy nekünk játszanunk kell. affraid  Érdekes karakter lesz, és már most is az vagy.

Nem akarlak feltartani, hiszen olvasni szeretnénk már téged, kérlek ne feletsd el a foglalókat megejteni, majd NYOMÁÁÁÁÁS!!!  bounce  cheers  s4h4h


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



No Heroes and Villains
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adryel


Adryel Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
7
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 16, 2020 6:08 pm
Következő oldal


If you fall I'll catch you, time after time
Keresett/Kanon
sok


Adryel
Karakter információ
Család - Isten teremtett angyalaként, és egyben harcosként nem igazán van emberi értelemben vett családom. Ha valaki, aki közel áll hozzám, az Michael

Mi a beosztásod - Michael tanácsadója vagyok, a bizalmasa.

Melyik oldalon állsz? - Michael. De zavar, hogy a testvéreivel civakodnak.

Városod - San Francisco

Porhüvelyem neve-
Cate Blanchett
Michael
Tanácsadó/bizalmas
Harcos Angyal
Vica
25 év

Karakter képességeinek leírása

Erősségek:
- Telekinézis
- Telepátia
- Emberfeletti erő, kiemelkedő szintű strapabírás
- Telekinézis
- Közepes okkult tudás
-  Gyógyítás: toll+olaj
- Halhatatlanság
- Memória manipuláció alapszinten
- Asztrális kivetülés
- Magasabb érzékelés: főleg látás és hallás
- Démonűzés: fejlett szint
- Pecsétek, rúnák, csapdák ismerete
- Helyrehozás: ritkán használom, csak ha nagyon muszáj
Egyéb készségek:
- amióta a földön vagyok, és Michael alkoholba fojtja bánatát, egészen felfejlődtem a takarítási ismeretekben is
- A főzött teámat sokan dicsérik
Gyengeségek:
- Angyalpenge
- Angyalcsapda
- Még mindig nem megy, hogy a zoknikat azonos párral rakjam össze
- Az érzelmeimet nehezen fejezem ki, mutatom ki emberi módon, pedig becsületemre próbálkozom, hogy arkomnak nagyobb segítségére legyek, elkezdtem ez irányú kurzusokra járni. Bonyolult. Nagyon. Az emberi érzések kuszák.
- Önmagam felvállalása: sokat küzdök ezzel, hiszen egész eddigi életemet páncél mögött töltöttem, most meg hirtelen szembesültem valódi arcommal. Sokszor felmerül a kérdés: tényleg ez vagyok én? Így nézek ki? Általában az öltözködéshez és ilyesmikhez emberi segítségért folyamodom, stylistot alkalmazok, mielőtt valami borzalmasat követnék el magammal. Alig várom, hogy visszajussak a Mennybe, beleőrülök lassan ebbe a sokféleségbe.





Minden történet rejthet titkokat

Amióta csak létezem, harcosként éltem. A háború az életem szerves részét képezte, s jól emlékszem, amikor először találkoztam vele. Mellé lettem készítve, az oldalán forgathattam a fegyvert. Ennél nagyobb megtiszteltetést el se tudtam képzelni. Akkor még odafenn laktunk, a Mennyben.
Az első fegyveremre jól emlékszem, még mindig megvan a kard. Egy penge, amivel képes voltam szembeszállni Háborúval. A démon, ahol megjelent, ott én is. Testem páncél fedte, ennél fogva sokan nem tudták, ki is vagyok valójában, én azonban igen. Katona, az Úr katonája.
Valahogy nem kívántam több lenni, tudtam, mi a kötelességem. Sodoma és Gomora. A város teljes mértékig fittyet hányt Isten mindennemű figyelmeztetésére, úgyhogy a végén ki kellett vonulnunk.
Michael azonban megparancsolta, hogy egy embert a családjával onnét menekítsünk ki felsőbb utasításra). Együtt mentem vezetőmmel, az volt az első, hogy megszólított, és külön kért, hogy tartsak vele Lót kiszabadításában.
Vakságot kellett bocsátanunk azokra a romlott halandókra, mert máskülönben csúnyán helyben hagyták volna Lótot, és családját, csak mert a vendégjogra hivatkozva védeni akart minket. Ha tudná, hogy mennyire nem szorultunk védelemre.
Némán, a parancsot követve vártunk, hogy megkezdjük a két város pusztítását.
Akkor még éreztem némi sajnálat-féleséget az emberek iránt, s eltűnődtem, mi lett volna, ha hallgatnak az Úr szavára, aki kész volt megbocsátani nekik. Ám ők makacsul ragaszkodtak bűneikhez, bűnös gondolataikhoz.
Aztán ott volt az a csatánk Egyiptomban. Addigra már átéltem annyi harcot, hogy a könyörület valahogy kiveszett belőlem, a bűnös emberek iránt. Büntetni voltunk ott, nem pedig gyámolítani őket.
Miért emlékezetes számomra ez a csata? Mert volt egy jel, ami, ha egy házon rajta volt, oda nem léphettünk be. Az ott benn lévőket életben kellett hagynunk. Halálsikoly zengte be akkoriban Egyiptomot, még a fáraó fiát se kíméltük.
Miért ilyen makacsok az emberek? Választhatnák a jót is, és akkor egy csomó szenvedéstől kímélnék meg magukat. Ha annyira ismerik a jót és a rosszat… miért nem a jót választják?
Azon az éjszakán végeztünk Egyiptom elsőszülöttjeivel.
Szinte az összes nagy háborút megjártam, Hannibál ellen is ott harcoltam. Mindvégig egy valaki oldalán, már-már árnyékaként követve őt, és bármikor újra megtenném. Hittem benne, abban, amit ő csinált, újra és újra megvédeném az életét, mert bár halhatatlanok vagyunk, az angyalpengével szemben mégis gyakorta tehetetlenek.
Az évszázadok során megszerettem ezt az életformát, s kötődni kezdtem arkomhoz. Magam sem tudom pontosa megmondani, vajon mikor merült fel bennem, hogy talán ebből több is lehetne, mint szimpla felettes-beosztott kapcsolat. Azt tudom csak, hogy felfigyelt rám, és egyre többször kerültem közvetlenül mellé a csatákban.
Sokszor mentettük meg így egymás életét, és úgy egy jó ezer év után azon kaptam magam,  stratégiákat beszéltünk meg, s a véleményem is párszor kikérte. Ilyet azelőtt nem láttam, hallottam, hogy tett volna mással, az akkori iphraemjén, Raidenen kívül
A keresztes hadjáratoknál is jelen voltam. Épp sátramban készültem egy fontos megbeszélésre, amikor egy katonatársam félrehívott, hogy szeretne elbeszélgetni velem, amíg erre van némi ideje. Miért ne, bólintottam rá a dologra, biztosan fontos mondandója lehet.
- Hallottál-e róla, hogy mit rebesgetnek rólad a katonák?
- Nem. Mit?
- A végén még bizalmas, tanácsosi pozícióban kötsz ki – felelte angyaltársam.
-  Ugyan! Van neki sajátja, minek még egy?– hőköltem hátra egy pillanatra. Az lehetetlen, merült fel bennem a gondolat. Miért pont engem választana minden idők legtehetségesebb hadvezére, Michael arkangyal egy ilyen tisztségre, beosztásra? Komoly felelősséggel járó feladat, ahol minden egyes szónak, tettnek súlya van, s főleg a bizalomra épül. Nem gondoltam soha arra, hogy magas rangra törjek, csupán tettem, amit kellett.
Én abban leltem örömömet, hogy teljesítettem, amire megkértek, amit parancsoltak, s mindig elégedettséggel töltött el, amikor új megbízatást kaptam. A hitemért harcba szállni bármikor készen álltam, s az sem rendített meg, hogy Michael testvérével, Luciferrel kellett nem egyszer harcolnunk.
- Én a helyedben kicsit jobban megbecsülném ezt. Nem beszél ő meg ilyesmit akárkivel, jelentsz neki valamit – jegyezte meg. Fejemet ingattam, képtelenségnek gondoltam az ötletet. Még hogy én tanácsos! A katona az katona, annak az a dolga, hogy a kötelességét maradéktalanul végre hajtsa, nem több. A beszélgetés köztünk maradt, ám mégsem tudtam később napirendre térni fölötte, és elfeledni. Elkezdtem figyelni a kapcsolatomat az arkangyallal, s valóban észrevettem a változást.
Többször rendelt maga mellé, s a csatákban is mellette forgattam a fegyveremet, és ezzel nem tudtam eleinte mit kezdeni.
Valamikor az utolsó keresztes hadjárat után újfent összefutottam régi bajtársammal, aki felfigyelt arra, hogy kezdtem szép lassan előre lépni a ranglétrán.
- Nocsak. Már egész csapatokat vezetsz. Stratégiákat dolgozol ki. Én megmondtam – mosolygott rám elismerően.
- Ez attól még messze van a bizalmi állapottól. És nem is vágyom rá.
- Miért nem, Adryel? Ha tudnád, hányan lennének most a helyedben!
- Nekem teljes az életem így, ahogy van. Nem versengeni vagyok itt – közöltem kimérten. Az érzelmek terén sosem voltam olyan jó, egy katonának ez nem is szerencsés dolog, érzelmektől fűtött állapotban nem lehet jó döntést hozni, vallottam én.
Mégis rendre felmerült, hogy talán több lennék az ark számára, mint egy egyszerű, alatta szolgáló közkatona.
Az újkori háborúk durvábbak voltak, s mi mindig ott voltunk, ahol Háború randalírozott. Nem tehettem meg, hogy nem vagyok ott a csata kellős közepén, és a démon megfékezése a részemmé vált.
Kihívásként kezdtem el tekinteni a jelenlétére, olyasmiként, amit le kell győznöm, hogy teljes lehessen az elégedettségi szintem.

Egy éve állok tanácsosi minőségben a szolgálatában, amióta Raiden átállt Gabriel oldalára. Én nem voltam képes elmenni mellőle. Nem tudnám megmagyarázni a miértjét, de hiszek az ő eszméiben. A kinevezés teljesen váratlanul ért, nem számítottam rá, hogy ilyesmi megtörténhet pont velem.
Ha Raiden úgy döntene egy nap, hogy visszatér, és újra csak egyszerű katona lennék, akkor sem éreznék csalódottságot. Ugyanúgy tenném tovább a dolgomat.

Egy újabb nap, ami azzal telt, hogy kedves felettesem a sárga földig itta magát bánatában. Miért nem kér segítséget? Nem szégyen. Pláne előttem nincs mit szégyellnie. Sóhajtva léptem be hozzá, és láttam neki módszeresen keresni a takarítószereket, igazából már nincs min meglepődnöm a lakásán. Szabad bejárásom van, mint bizalmasa, tanácsadója, és most úgy éreztem, ez is egy olyan reggel lesz.
- Szedd már össze magad! – mormogom, csak úgy magam alatt, miközben kihalásztam a keresett vegyszereket, és kevés híján bevertem a fejem is a tárlószekrénybe. Ez nem nekünk való terep. Mi nem emberek vagyunk, nem ez lenne a dolgunk. A szívem belül megszakadt ezért a kedves arkért, akinek végig kellett néznie szerettei elvesztését, és bezárkózott. Már csak abban reménykedhettem, hogy talán egy új szereleme elfeledteti vele a régi sebeket. Már értettem, miért mondják az emberek, hogy hazugság az időnek gyógyító ereje. Nem, nem az gyógyít, hanem a valódi, minőségi szeretet.
A seprű és felmosó-vadászat eszembe juttatta a régi szép időket, amikor még egymás oldalán harcoltunk, és csak ő tudta Atyánkon kívül, hogy kicsoda voltam valójában.
A már üres, darabokra tört egykori alkoholos üveg szilánkjait gyakorlott mozdulatokkal söpörtem össze, és dobtam őket a kukába, ahová valók. Aztán fel kéne mosni. Na, ez nem ment olyan könnyen, én némileg máshogy értelmeztem katonaként a tisztítás fogalmát. Alaposan áttanulmányoztam a kis feliratot, ami azt mutatta, a vízhez mennyit keverjek belőle.
A felmosás végeztével az következett, ami minden ilyen alkalommal: ha nehezen is, de felemeltem a férfit, és egyenest a tulajdon ágyába vittem, ne a földön heverjen itt nekem. Látva a kétségbeesett arcvonásait az én szívem is átjárja az érzés, ám én nem mutatom ki. Nem tehetem meg, hogy összeomoljak, mert akkor kire támaszkodna?
A csendes tettestárs, így lehetne engem jellemezni. Fájt, hogy ennyire elhagyta magát, és bár visszaforgathatnám az időt, vagy valahogy megbüntethetném a démont, aki ezt tette szeretett arkommal, aki talán nem is tud arról, mennyire szeretem őt.
Leültem mellé az ágy szélére, s csak figyeltem, ahogy a férfi mellkasa fel-le mozgott. Az embereknél ez jel arra, hogy még élnek. Próbáltam beilleszkedni magam is, és tanácsokkal ellátni Michaelt, ám mostanában meg nem kíséreltem bármit is mondani erre, mert nem tudnék mit. Féltem, hogy bárminemű tanácsot adnék, rosszul ülne el, ezért úgy döntöttem, hogy továbbra is a háttérben maradok. Az érzelmek kifejezése nem az én asztalom, ezekre a problémákra az embereknek külön szakembereik vannak. Nem merem javasolni, hogy forduljon ilyen szakemberhez, pedig nem akarom bántani, de jól ismerem már a természetét.
Én vagyok az angyal, aki csendben, hallgat, és amit gondol, megtartja magának. Ő nem látja, hogy milyen nagyszerű, hogy mennyi minden jót tett, de azt akarom, hogy lássa meg újra, és kapja össze magát, hogy újra vált vállnak vetve tudjunk harcolni azért, ami fontos nekünk.
- Szebb álmokat! – suttogtam halkan, majd elindultam kifelé, halkan, nesztelenül suhanva végig az épületen, mintha sosem jártam volna ott. Rám még várt, hogy előkészítsem a napot, és nekem se ártott szalonképes „emberi” formába szednem magam.





Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 15 regisztrált, 1 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/3
Leviatán
8/2
Angyal
5
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6