Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Wilsonék háza •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Athlan


Wilsonék háza Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
151
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 29, 2020 5:46 pm
Következő oldal


Alex & Athlan

"Halott az érzés,
Élő a fájdalom."
- Velem te biztosan nem. - vágom rá egyből arrogánsan, mikor a szövetségről kezd el beszélni. Arról, amiről valójában nekem fogalmam sincs. Valaki az én nevemben dönt úgy, hogy közben azon vagyok, hogy kivonjam magam a világ dolgaiból, s inkább meglapuljak? Ez igazából annyira abszurd, hogy pazarolni sem érdemes rá több szót. Ellenben a kérdésemre végre megkapom a választ. Különösebb reakció nem figyelhető meg ugyan az arcomon, csupán halkan hümmögök fel, ahogy kérdőn végignézek rajta.
- Nahát... - az "angyal" szócskán mégis megakadok egy pillanatra. Azok közé a démonok közé tartozok, már ha egyáltalán akad ilyen elvetemült rajtam kívül, aki nem utálattal pillant az angyalokra, hanem fura, beteges, megszállott csodálattal. Illetve a szárnyukra, pontosítanék. Azok a mesés tollak valamiért túl nagy hatással vannak rám, s a büszkeségemet félrehajítva be kell látnom, hogy azokkal el lehet érni nálam sok mindent. Ezt persze nem hangoztatom, bár az én jó boszorkányom esélyesen ráérzett már erre a gyengémre.
- Mi a képességed? - biccentem oldalra a fejem, s már csak azért is lépek felé egyet az intelem ellenére. Nem olyan világot élünk, ahol bármit is számítana a privát szféra, s azért tegyük helyére a szerepeket; ha valaki parancsolgat itt, az én leszek, nem pedig ő.
- Miért akarsz megválni tőle? - vonom fel egyik szemöldököm. Igen, itt a kérdések ideje, hiszen ha már alkut akar kötni, akkor bizony jogom van tudni, hogy honnan ered minden.
- Nem áldásként kellene felfogod? - mármint a képességét. A félvérűségről inkább egyelőre nem ejtek szót, hiszen tisztában vagyok vele, hogy sem az emberek közé nem való, sem pedig az angyalok közé. Két világ peremén táncol, s ha leesik, akkor bizony nem szép helyre fog kerülni, hanem a tüzes katlanba.
- Sokba fog ez neked kerülni. Nagyon sokba. - jelentem ki közömbösen. Közben a patkány óvatosan kimászik a zsebemből, s az idegent vizsgálgatva kezd felé lassan araszolni.
- Nincs se le, sem pedig fel. - értem a Pokolra és a Mennyre. - Ki tudja, mikor tudnám begyűjteni a lelked? Talán soha. - apró, ám annál sokatmondóbb sóhaj hagyja el ajkaim. Nekem nem is kellene több lélek, ha újra otthon lehetnék. Mit számít az egész, ha közben olyan helyen vagyok, ahol sosem akartam létezni? Sem halandókét, sem pedig démonként. A sorsnak azonban nagyon más tervei vannak...
- Kérdés, hogy mit lennél képes feláldozni ezért az alkuért? Hiszen nem mindegy, hogy ez az egész ostoba ötlet egy hirtelen fellángolásból jött, egy érzelmi manipuláció maradéka, vagy pedig mélyen ott gyökerezik a szívedben, amit gyökerestül akarsz onnan kitépni. - több nephilimmel volt már dolgom, de valahogy egyik sem állt a helyzet magaslatán. Flavia az egyetlen, aki felül tudott kerekedni önmagán, s inkább megpróbálja kihasználni az adottságait, ha már választása sem volt, hova szülessen. Ám ő már idősebb. Sem Ruby, sem Sophia, sem pedig ez az alak nem tűnik korosnak, így kevesebb tapasztalat is állhat mögöttük, főleg hogy egy bizonyos kor után gabalyodhattak össze náluk a dolgok. Mindenesetre kíváncsi vagyok, miért akarná eldobni önmagát egy ilyen határozottnak tűnő valaki.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Wilsonék háza 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
307
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 1:01 am
Következő oldal


Let's make a deal
Athlan & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 538 • Zene; The Low »
« I'm gonna be released from behind these lines
And I don't care whether I live or die »
A kérdését hallva kiábrándult pillantással méltatom, mert bár én akarom alkuba bocsájtani a lelkemet, nincsen szükségem egy démon kioktatására. Akkor sem, ha igaza van, és rögvest az elmémbe hasít Dom figyelmeztetése a pokollények idézgetéséről, a veszélyekről, aminek a töredékét sem ismertük akkoriban, kezdő vadászként. Mondjuk nem tudom, mi sikerülhetett félre, mindent pontosan úgy csináltam, ahogy a felmázolt körtől távolabb heverő könyvben lejegyezték, ám nem értetlenkedek tovább az eset felett, a lényeget végtére is elértem. Megjelent egy démon, akivel alkudozni lehet.
Mindettől függetlenül a gyanakvásomból mit sem veszítek, sosem voltam könnyen bizakodó típus, s elnézve a kitartott, elnyújtott mozdulatait, valahogy nem lobban szimpátia sem a lelkemben. Körüllengi valami megmagyarázhatatlan melankólia, ez tény, akárha a világ súlya nehezedne a vállain, de inkább venném ezt egy démon aljas színjátékának tapsot érdemlő mozzanatának, semmint nyugalmat keltő jelenségnek, bizonyítandó a gyámoltalanságát. Ujjaim változatlan a tőröm markolatán pihennek, s mindössze azért nem mozdulnak az előhúzáshoz, mert idő közben felismerem benne a vadászavató bál egyik kósza, különös vendégét. A mellékelt fenyegetését szinte észrevétlen engedem szélnek a füleim mellett, hiszen a halálnak nincs súlya sem jelentősége a számomra. Meglehet, szigorúbban értékelném a szavait, amennyiben képesek volnánk végérvényesen elmúlni, így azonban puhán omló pernyék egy szélviharban…
- Így volt - biccentek a halovány találgatására arról, engem hol és milyen körülmények között láthatott a bálon, viszont vele ellentétben én nem eresztem bővebb lére a témát. Egyrészt, mert ennek semmi köze ahhoz, amiért megidéztem őt vagy akármelyik démont, másrészt olyan emlékhez kapcsolódnak azok a bizonyos lépcsőfokok, amelyekre a legkevésbé szeretnék gondolni és mégis túl sokszor törekednek elő a tudatomból.
A nevetésére kényelmetlenül helyezem a súlyomat az eddig pihenő lábamról a másikra, frissen tartva az izmaimat, pezsgőn az őket átszövő érhálózatot, ellenben az ujjaimat leeresztem a pengém markolatáról, mert nem látom értelmét tovább készültségben állnom vele szemben. Valóban nem úgy tűnik, mint aki bármelyik pillanatban gondolhatna egyet s apró darabjaimra cincálhatna, de persze ez nem jelenti, hogy elfeledném, démonnal van dolgom. A pokol aljas szolgáinak, az átverés mestereinek egy példányával.
- Frissítem az információidat, kényszer szövetségben állunk veletek. Meg kellene kérdeznem a nevedet, de őszintén szólva nem érdekel különösebben - jelentem ki fásult hangon, akárha egy könyvből olvasnék fel. Egy ideje tényleg olyan, mintha olvasója, semmint megélője volnék az életemről íródott ponyvaregénynek.
Mindeközben ismét közelebb lép, a kényszert pedig nehezen gyűröm le, riadt zsákmány módjára ne mozduljak hátrébb, főként, mikor a zsebében kezd kotorászni. Akkor sem leszek nyugodtabb, amint abból egy látszólag ártalmatlan patkány bújik elő, ugyanis semmi sem lehet ártalmatlan, ami egy démontól származik. Ezért hát nem is sújtom kedvesebb pillantásokkal, mint a gazdáját eddig; összevont szemöldökökkel méregetem az orrát hevesen, érdeklődőn mozgató rágcsálót.
- Meg akarok szabadulni a képességeimtől - felelem kendőzetlenül az érdeklődésére, felemelve a szemeimet a patkányról a különös tetoválásokkal tarkított lényre. Pontosabban az íriszeire, amelyek olyan sötétnek és feneketlennek hatnak, mint egy borzalmas rémálom, ami egyre csak mélyebbre és mélyebbre húz anélkül, hogy valaha is engedne felébredni. - Én… - kezdenék bele a magyarázatba, valahogy mégis nehezemre esik nevén nevezni azt, ami vagyok. Kénytelen vagyok nyelni egyet, mielőtt folytatnám. - Félig angyal vagyok - félig, és ezen van a hangsúly. - És meg kellene tartanod a távolságot - teszem hozzá visszatalálva a szúrósabbik nézésemhez, mert cseppet sem tetszik a folyamatos közeledése. Üzletelni jöttem, nem ismerkedni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Athlan


Wilsonék háza Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
151
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 17, 2020 6:14 pm
Következő oldal


Alex & Athlan

"Halott az érzés,
Élő a fájdalom."
Az értetlen pillantások engem is gyanakvással töltenek el, így mikor ellépek az idegentől, összébb húzott szemekkel kezdem méregetni. Nem úgy tűnik, mint aki a helyzet magaslatán lenne, s ennek bizony hamarosan hangot is ad. Várok pár pillanatig, míg megszólalok, hátha érkezik valami jópofa csattanó, amin röhöghetünk egyet, ám ez elmarad. Szemforgatva biccentek a lerajzolt pecsét felé, s csak ezután eresztem ki mélyen zengő hangom.
- Az vagyok, akit megidéztél. Ám úgy látom, ezt még gyakorolnod kell. Hát nem tanították meg, hogy csak akkor rajzolgass démonidézőket, ha teljesen biztos vagy abban, hogy az jelenik meg, akit te idefestesz? - csóválom meg a fejem halkan ciccegve. Amióta bezárult a Pokol, azóta nem ez az első alkalom, hogy félresikerül egy pecsét, s a kívánt démon helyett én vagyok kénytelen megjelenni.
- Egy ilyen hibáért az életeddel is fizethetnél... - hangsúlyozom ki a feltételes módot. Ám az ezt követő sóhajból némileg lehet arra következtetni, hogy jelenleg nincsenek ilyen késztetéseim. Nem tűnök vadnak, sokkal inkább melankolikusnak. A mozdulataim sem történnek hirtelen, inkább lassúak és kimértek, mint akit éppen nyomaszt a világ súlya. Ezen pedig az sem segít, hogy emlékeztet arra a baklövésre, amit nem is olyan régen elkövettem.
- Akkor épp teljesítettem egy szánalomra méltó alku rám eső részét. - vágom rá egyből, mire alaposabban szemügyre veszem az idegent. Talán valahol ott él az emlékeimben az arca, ám volt jobb dolgom is annál, mint hogy a jelenlévőket lessem, hiszen Anzu ostobaságától próbáltam menteni magam, no meg a népet, hogy egy hirtelen jött dührohamtól vezérelve ne törjek ki pár nyakat, s ezzel pontot tegyek a pályafutásom végére. Borzalmas idegállapotban voltam a kölyök mellett, s mikor elváltak útjaink, egyenesen felemelő érzés volt tőle távol lenni. Nem nekem valóak az ilyen mitugrászok, az már biztos.
- Talán láttalak egyszer... Felfelé mentél a lépcsőn, aztán eltűntél... Ám nem tenném rá a nyakam, az az ostoba kölyök, akivel érkeztem, túlságosan elterelte a figyelmem a vadászokról. - ebből pedig igen nagy bonyodalom is alakulhatott volna, ha nem távoztunk volna még azelőtt, hogy lekevertem Anzunak egy akkora taslit, hogy eltörött a nyaka. Aztán persze én voltam a hibás...
- Ennyi elég is a nosztalgiából. Jobban kellene vigyáznotok, kiket engedtek be magatokhoz. Nem mindenki olyan békés, mint én. - ezen a ponton egy pillanatra felnevetek, aztán gyorsan újra komoly ábrázatot varázsolok magamra. Nem vagyok egy őrült gyilkos, ahhoz már túl öreg vagyok, rég kinőttem az ész nélküli öldöklést.
- Ha már balul sült el az idézgetésed, üres kézzel nem fogok távozni. Egy hosszú meditációból ébresztettél fel... - lépek közelebb az idegenhez, mire váratlanul előbújik a zsebemből egy tépázott fülű, vörös szemű patkány, s nagyokat pislogva kezdi fürkészni a velünk szemben állót. Túlvilági kis dög, magában hordozva a pestis áldásos hatását.
- Mi dolgod egy magadfajtának egy démonnal? - teszem fel végül a kérdést, s újra lecsökkentem a köztünk levő távolságot. Szeretem látni a tekintetekben az elhivatottságot, nem pedig a félelmet. Az olyan... Lehangoló.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Wilsonék háza 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
307
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 17, 2020 12:08 am
Következő oldal


Let's make a deal
Athlan & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 531 • Zene; The Low »
« I'm gonna be released from behind these lines
And I don't care whether I live or die »
Apró ködfoltot hagy a padlás homályában az ajkaim közül kifújt, forró levegő, miként összevont szemöldökökkel koncentrálva mártom bele az ujjaimat a gondosan előkészített, ében festékkel megtöltött vödörbe. Nem először, s nem is utoljára merülnek meg a hűvös mázban, hogy aztán újabb vonalakat és köröket egyengethessenek a poros, repedezett deszkákra előttem. Egy démonidéző pecsét szimbólumai kezdenek formát ölteni, noha időről-időre megakadok a munkában; egy-egy momentumra összemosódnak a szemeim előtt a felmázolt alakzatok, a tudatom kiválik a jelen pillanatából, és visszarepül valahova, ahová egyáltalán nem szeretnék ellátogatni. Cole üres arca köszön vissza minden egyes alkalommal, amint újra és újra üdvözöl a valóságban, ahogy újból és újból elárulja a bizalmamat. A legváratlanabb alkalmakkor törekszik elő az emlékeim közül, s bár tudom, hogy éreznem kellene valamit, haragot, dühöt, kétségbeesést vagy szomorúságot, voltaképpen egy árva érzelem sem képes felderengeni a mellkasomban. Tisztában vagyok vele, hogy az a káosz és gyötrelem odabent bujkál valamerre, éppen, mint a cirkuszi eset után, de egyszerűen csak bénultnak érzem magamat és azt hiszem, így van ez a leginkább rendjén. Az érzelmek csupán hátráltatnak bennünket, és az utóbbi időben olyannyira hagytam magamon eluralkodni őket, hogy teljesen elvesztem. Felülkerekedett rajtam a tudat, hogy nem vagyok ember, a felismerés, hogy a vérszerinti apám nem vár tőlem többet, minthogy meghaljak, csakúgy Cole váratlan közelsége. Képes voltam érte elfelejteni és felrúgni mindent, mindösszesen azért, hogy az első adandó alkalommal hátba szúrjon, majd felelősségvállalás helyett eltaszítson. Fogalmam sincs, helyesen cselekedtem-e, hogy jól tettem-e, amiért tényleg ott hagytam, ám úgy érzem, képtelen lennék tovább egyensúlyozni azon a bizonytalan lápon, amiben hol megmerít, hol pedig felemel belőle. Nem függhetek tőle, márpedig a tudtán kívül egy ideje rajta nehezedett az életem. És most, hogy nem kapaszkodhatok belé…?
Az orromat megszívva kelek fel a befejezett idéző-kör mellől, hogy gyors tervezést követően köré rajzolhassak egy ördögcsapdát is a biztonság kedvéért. Meglehet, alkudozni tervezek, viszont nem ejtettek a fejemre; New York hiába kötött szövetséget a pokol szolgáival, attól még nem bíznék meg egyben sem.
De mielőtt még lehajolhatnék és kézbe vehetném a vödröt, hirtelenjében megjelenik mellettem egy különös alak, és rögvest a nyakamnak szegezi a mutatóujját. Még a tőrömért sincs időm vagy lélekjelenlétem elnyúlni, első ösztönös reakcióként pusztán a kezét tudom odébb lökni, hogy néhány lépéssel eltávolodhassak tőle. Számtalan kérdés tódul mindeközben a koponyámba a másodperc tört része alatt, minthogy ki a franc ő és mi a fenét keres itt, vagy hogy ha ő a démon, akit még jóformán meg sem idéztem, miért nem úgy néz ki, ahogyan a könyvekben leírták? Azonban egy árva hang sem tud kiszökni a torkomon, cserébe gyanakvón méregetem, míg kikéri magának az idézést.
Kiírni magát a könyvekből… miről beszél?
Ezen a ponton a gyanakvásom értetlenségbe hajlik az ábrázatomon, mihelyst összevont szemöldökökkel még egy lépést eltávolodok, és ezúttal a pengémért is elnyúlok az oldalamon.
- Ezek szerint nem te vagy Asmodeus. Ki a fene vagy? - bukik elő belőlem az első ésszerű kérdés, noha őszinte választ nem feltétlen remélek. Meg amúgy sem hagyom szóhoz jutni, mert jobban elnézve a démoni képét, ismét közléskényszerem támad. - Láttalak téged a bálban. A vadászavató ünnepségen - állapítom meg az egyszerű tényt. Igaz, egészen máshogy fest, mint akkor, de kitűnően beleégett a tudatomba a látványa, amint kézen fogva besétált a partnerével a táncterembe.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Athlan


Wilsonék háza Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
151
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 15, 2020 5:09 pm
Következő oldal


Alex & Athlan

"Halott az érzés,
Élő a fájdalom."
Nehéz létezni a Földön. Hiába kisebb, mint a Pokol, mégis sokkal elveszettebbnek érzem magam itt, mint odalent. Épp úgy, ahogy az 1300-as években, mikor a hajkoronám az ében helyett rikító szőke árnyalatban világított, karöltve a hófehér bőrömmel. Hiába telt el azóta majd' hétszáz év, az emlékek úgy záporoznak rám, mintha a világ megőrizte volna számomra őket láthatatlan fonalak képében, melyek nélkülem elveszve keringtek az univerzumban, ám visszatértemkor újra megtaláltak. Nem könnyű ezeket visszatuszkolni az elmém mélyére. Sőt. Nagy hibám, hogy ennyire hatással van rám a múlt, s irigylem is azokat a démonokat, akik már nem is emlékeznek arra, milyenek voltak emberként. Én emlékszek. Túlságosan is emlékszek...
A vízből formált gömb, melynek ott lebegek a belsejében, enyhén megremeg váratlanul. Szemeim lassan nyílnak ki, de egyből vissza kell csuknom őket, hiszen már napok óta meditálok a messzi kis tó közepén, ott keringve fölötte egy elzárt buborékban, s elszokott a szemem már fénytől. Ám időm sincs arra, hogy farkasszemet nézzek a viharfelhők közt egy percre felbukkanó nappal, hiszen minden sejtem megremeg váratlanul. A víz hangos csobbanással veszíti el alakját, s eddigre én már egy teljesen másik helyen vagyok. Egy nagyon is ismerős helyen.
Wilsonék háza, legalábbis az öreg postaládából ítélve. Akkor jártam itt először és utoljára, mikor tudatosult bennem, hogy nincs hazaút. Azokban a napokban, hetekben csak róttam az utcákat, a falvakat, az erdőket, s kutattam valami megoldás után. Nem volt könnyű rájönni, hogy az nem létezik.
Ebben a különös atmoszférájú házban húztam meg magam egy viharos éjszakán. Különös, hiszen most is épp azt a nyomasztó hangulatot árasztja magából, mint egykor. Sötét kis titkot őrizget hűen ez a romos házikó, de ez már akkor kiderült számomra, mikor beléptem az első szobába. Két kisebb csontváz feküdt a poros ágyon, s a mögöttük levő vérfoltos fal arra engedett következtetni, hogy valaki bizony agyonlőtte ezt a két gyermeket. A következő szobában egy hintaszék körül hevertek csontok, szintén megfeketedett foltokkal szinte mindenfelé. Végül a harmadik szobában találtam meg az utolsó három csontvázat, az egyiket az ágyon, a másikat egy bölcsőben, a harmadikat pedig egy asztal előtt elterülve. Az ott levő levélből pedig kiderült, hogy az apa mindenkit fejbe lőtt. Először szép sorban az öt, majd a hét éves gyermekeit, majd az édesanyját, a feleségét, s végül a három hónapos újszülöttet. "...sajnálom, hogy kudarcot vallottam, azt hittem, hogy meg tudlak titeket védeni magamtól." Ez állt homályosan a megsárgult levél egyik sorában. S ahogy végignéztem az addigra koszos és meggyötört játékokon, a törött keretes családi fotókon, egyből az ugrott be, hogy minket, démonokat tart az emberiség kegyetlennek, holott nagyobb démonok járnak közöttük?
Érzem, hogy valaki hív. Ahogy a testem is követi a tudatom, úgy jelenek meg hirtelen a padlásszoba homályában, közvetlenül egy idegen alak mellett. Nem kell sok idő, hogy tudatosuljon bennem, hol vagyok pontosan, hiszen itt kering a tudatom egy ideje, csupán kell egy kis idő, míg a világ másik feléről a fizikai testem is megérkezik. Mikor pedig ez megtörténik, s megjelenik, akkor egyből váratlanul az idegen nyakára helyezem a mutató ujjam, ha csak nem reagál azonnal, s nem húzódik el.
- Hát ez meg miféle rúna? - nyílnak nagyra a méregzöld szemeim, s ha eddigre még nem húzódott el, akkor ezen a ponton húzom vissza a kezem. A testem egy hosszú, fekete köpeny fedi, bőröm pedig majdnem mindenhol rúnákkal és pecsétekkel van tarkítva. Ellépek mellőle, szembe vele, úgy nézek végig rajta. Különös érzésem támad hirtelen, s ezt az elgondolkozó hümmögésem is bizonyítja.
- Egészen eddig azon voltam, hogy kiírjam magam a könyvekből, ne keltsek feltűnést, ne vegyen észre senki, mintha itt sem lennék... Te meg mégis hogy tudtál megidézni? - vonom fel kíváncsian a szemöldököm, többször a nyaka felé sandítva, s arra a furcsa hegre, ami átszeli azt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Athlan


Wilsonék háza Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
151
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Multi :
Nincs
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 15, 2020 4:55 pm
Következő oldal


Wilsonék háza A2039ebd430feed19143a80d3c045837
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 49 felhasználó van itt :: 18 regisztrált, 0 rejtett és 31 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/2
Angyal
5
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6