☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Asmodeus palotája

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Pént. Júl. 21, 2017 5:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Asmodeus
&
Leviathan


Tehát a kezdeményezés nem elég. Véleményem szerint, aki kezdeményez, az kísérletet tesz az irányításra. Talán ez is olyan, mint a bogár-rovar eset. Nem minden kezdeményező irányít, de minden irányító kezdeményez. Hm... Zseni vagyok! Más kérdés, hogy hogyan kellene ezt megvalósítani. Hogyan vegyem át az irányítást egy vikingnek beillő vadmarhával szemben?
Az ezen való elmélkedésből kérdése rángat ki. Mit kirángat, egyenesen kitép. Na nem mintha túlzottan ellenkeznék, főleg a hallottak után. Csillogó szemekkel meredek rá. Képemre széles vigyor repül, és még az sem képes eltüntetni onnan, hogy kopognak. Esélye sincs ellenem annak a zajnak. Agyam azonnal azon a borzongató érzésen kattog. Ilyen felvetéssel nem sokan élnek velem szemben azok közül, akik nyilvánvalóan nagyobb erővel és harci tapasztalattal rendelkeznek. Úrnőm oldaláról nézve, ez valamennyire érthető. Miért akarná összetörni értékes kémmesterét? Az más kérdés, hogy ezen felfogásnak köszönhetően olyan tapasztalattól esek el, amit csupán tényleges életveszélyben szerezhet az ember.
- A kezdetektől arra vágyom, hogy elereszd magad, Nagyuram! - tájékoztatom.
Egészen felpezsdültem ettől az egyszerű kérdéstől. Sejtésem szerint ő maga is kíváncsi lenne az eredményre. Annyira beleélem magam a felvetésbe, hogy észre sem veszem, ki érkezik. Széles vigyorommal viszonozom a felém irányuló biccentést, mielőtt sikeresen megkomolyodnék. Ilyen nincs! Hogy a rohadt életbe kerül ide az a növényagyú farok? Szám fintorba húzódik, amint ráeszmélek, hogy bizony magamra leszek hagyva ezzel a rohadékkal. Semmi kedvem hozzá, ennek ellenére megemberelem magam. Vagy "megdémonolom"? Van ilyen szó egyáltalán? Most lesz! Akárhogy is, a lehető legnagyobb nyugalmat erőltetem magamra. Ahelyett hogy vele kezdenék el foglalkozni, újra tagjaim átmozgatásába kezdek. Eszemben sincs hátat fordítani neki, ezért minderre akkor kerítek sort, mikor a biztonságosnak tűnő fal mellé vonulok. Van érzéke ahhoz, hogyan csessze el a kellemesnek ígérkező pillanataimat.





Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Jún. 29, 2017 1:31 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Leviathan & Asmodeus
Suprise, suprise...


Mintha egy pillanatra sértettséget vélnék rajta felfedezni. Mozgatom tagjaim én is, közben figyelek szavaira. Tény, hogy visszafogtam magam, de nem azért, mert erőtlen, gyenge démonnal állnék szemben. A csatatéren természetes, hogy eszeveszetten, Haragtól vezérelve rontok ellenfeleimmel szemben. Azonnal megrémülnek, látják közeledő halálukat. Én ezt használok ki, Harag által keltett, zavarodott érzéseket. Nem tudnak koncentrálni, elvesztik a kontrollt. Ez a mi dolgunk, az embereim dolga. Szétverni a biztos csatamezőt, mit a fattyak gondosan felállítottak. Démon fia azt gondolhatná, hogy számítanak már ránk ennyi évezredes harc után, de mi mindig újdonsággal rukkolunk elő. Az én elmém is folyamatosan ezen kattog, mikor épp nem feleségül tervezem venni a legrémisztőbb és legkegyetlenebb démonnőt a pokol berkein belül. Ezen muszáj elvigyorodnom.
Megengedek magamnak egy sóhajt, de ez most nem Leviathannak szól. Kissé tartok az elkövetkező napoktól, furcsa izgalommal tölt el a lánykérés gondolata. Ha lennénk olyan viszonyban a démonnal, hogy megosszam vele tervem, jólesően beszélhetnék gondolataimról, s kissé levehetném vállamról ezt a 'terhet'. Jezebeth ebben nem partner, megkaptam tőle, mekkora idióta vagyok, amiért meglépem ezt. Hogy hány démon fog megvetni minket egy ilyen pogány badarság miatt, hogy elveszítjük majd méltóságunkat és jó hírünket a pokolban.
Elhessegetve mindet terhes gondolatot figyelmem ismét csak és kizárólag imádott nőm bal kezéé. Látom, hogy támadni készül, mire furcsa ötlet fogalmazódik meg bennem. Kérdésére bólintok.
- Nem csupán kezdeményező, de irányító. - Válaszolom, bár tudom, hogy érti, miről is van itt most szó. Szélesen elvigyorodom.
- Szeretnéd, ha teljes erőmből rohannék neked? Ahogy a csatamezőn is tenném? - Mielőtt választ kaphatnék kérdésemre, aminek lehetősége izgalommal tölt el, kopognak a terem ajtaján. Kiszólok, hogy jöjjön be, legyen az bárki is, mire Bathym jelenik meg az ajtóban. Meghajol, Leviathan felé biccent.
- Elnézést a zavarásért Nagyuram. A kivitelezőnek lenne egy ötlete lakrészének csinosítására. Ha egy szóra fogadni tudná... - Megforgatom szemeimet. De legalább haladnak, a mai napot kapták meg határidőnek. Megindulok az ajtó felé, Leviathannak csak egy kézmozdulattal jelzem, hogy hamarosan visszatérek. Addig pedig majd Bathym szórakoztathatja, ha akarja.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Szer. Május 24, 2017 10:38 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Asmodeus
&
Leviathan


Mondtam amit mondtam, attól viszont még megtámadtam volna, ha arra van szükség, ám nem kellett. Amint megindultam, ő is csökkenteni kezdte a kettőnk között lévő távolságot, így már csupán arra kellett figyelnem, hogy elkerülhessem csapását. A harcunk alatt végig ez megy. Szó sincs arról, hogy nem figyelném mozdulatait. Nagyon is lesem azokat, elmémbe vésve mind, miközben azon vagyok, hogy a lehető legtöbbet elkerüljem, alkalmi visszatámadásokkal.
Jó darabig így megy ez, májam pedig egyre hízik az elégedettségtől, hogy még nem sikerült ütést bevinnie. Hiába, mozgékonyságomra sosem volt panasz, miként sebességemre se. Ha egyetlen dologra koncentrálok, elkerülhetem a dolgokat és kijuthatok. A gond a támadás felével van. Nekem sem sikerült bevinnem egyetlen csapást sem, holott nagyon szerettem volna. Ehelyett amint lankad emiatt a bosszúság miatt figyelmem, én kapok egyet, mi egészen a tatami széléig repít.
Szám elhúzva fekszem egy kicsit a földön. Nem jó ez így. Nagyon nem jó. Végül mégis én kaptam a taslit, ráadásul fogadni mernék, hogy visszafogta magát. Nem éreztem azt a feszültséget és izgalmat, mint akkor ott az angyalok között, amikor eleresztette magát. Mintha egész végig hátra kötött kézzel küzdött volna ellenem. Talán ez volt a baj. Persze tudom én azt, hogy aligha használt volna ha teljes erejével nekem ront, de tudni akartam... Tudni akartam milyen lehet az. Ebből a szempontból nem különbözik úrnőmtől vagy Phelgortól. Meglehet hogy nem kérdez annyit, de egyikőjük sem véli úgy, hogy komolyabb erőfeszítéseket kellene tenni ellenem. Idegesítő.
- Amint alábbhagyott a figyelmem, könnyedén lecsaptál. Ráadásul vissza is fogtad magad. Mégis mire számítottál, ha ez a jobb? - kérdem grimaszolva, elfogadva karját felkelve.
Mintha csak poros lennék, végigsöprök öltözetemen. Meglehet, hogy egyszerűen eleve piszkosabb volt a kelleténél, de igazából nem lényeges. Ami fontos, azok szavai. Meglepő, de nem érzem úgy, hogy lenézne a hibáim miatt. Sokkal inkább olyan, mintha próbálna erőt venni magán és normálisan okítani, elém tárva azokat a dolgokat, amin javítanom kellene. Jobban mondva az egyetlen dolgot, ami megkülönbözteti a kém és a harcos mentalitását. Ahhoz, hogy eladhassam magam a másiknak, hogy hitelesen játszhassam a katona szerepét, át kell vennem néhány dolgot. Az erő nem annyira lényeges. Amíg a sebességem megvan, nem lehet probléma.
- Tehát azt mondod, kezdeményezőbbnek kellene lennem? - kérdem megerősítésre várva.
Ha felel, egyszerűen bólintok. Tagjaim átmozgatásába kezdek, felkészítve magam egy esetleges következő menetre. Nem hiszem, hogy itt végeztünk. Meg kell néznünk, mit tudok kezdeni a kapott információval. Ideje megvadulni. Olyan kockázatot vállalni, amit máskor sosem tennék. Már azzal is meg lehet lepni valakit, ha támadunk védekezés helyett. Ha olykor engedjük magunkat eltalálni, remélve hogy mi is betalálunk. Persze eszemben sincs szétveretni magam. Az a végső megoldás mindenre, na meg a legegyszerűbb. Biztos van más is, csak ki kell tapasztalnom, hogy mi az.





Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Május 17, 2017 8:23 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Leviathan & Asmodeus
Suprise, suprise...


Várnám, hogy támadjon, de csak egy elgondolkozó arcot és néhány kérdést kapok tőle. Ráncolom homlokom és azzal nyugtázom a dolgot, hogy végtére is Leviathan kém. Alapvetően a sötétben mozog, észrevétlenül és akkor sem szüksége harcra, ha azt önvédelemből teszi, mert mondjuk észrevették és el akarják tenni ezért láb alól. Morgok valamit orrom alatt, de nem kivehetőek szavaim, de valami olyasmi lehet, hogy "Lucifer tökeire mondom...". Ez nem neki szól, csak így át kell gondolnom a stratégiát, ám legyen. Akkor kap egy keveset abból, amit én tudok.
Végül megindul felém, s én válaszok nélkül, néhány lépésből érek elé és támadom meg. Nem erőből teszem mindezt, nem célom őt átrepíteni a szoba falain, épp csak annyi erőt viszek mozdulataimba, hogy képes legyen valósan reagálni. Ha csak lengetném neki a karomat, semmilyen formában nem venné komolyan a dolgot. Nyilván tisztában van Ő is ezzel, így nem vesz zokon, ha néhány ütésem esetleg betalál. Bár jobban átgondolva annyira nem is érdekelne a dolog.
Figyelem mozgását, s néhány másodperc alatt már én irányítom ezt a röpke kis ütközetet. Látom, ahogy csak reagál mozdulataimra, mintha nem is figyelné közben gyenge pontjaimat, csupán arra koncentrálna, hogy képes legyen kivédeni azt, mit tőlem kap. Néhány ügyesebb mozdulatára nekem is oda kell figyelnem, amiért elismerésem és nem is gond, ha ez most még így van. Azért jött, hogy tanuljon.
Egy pillanatban, mikor nem figyel, kap tőlem egy jól irányzott jobbost, amitől épp csak annyit repül hátra, hogy a tatamik szélére csússzon. Odasétálok hozzá, s ha elfogadja, nyújtom kezemet, hogy felsegítsem.
- Jobb vagy, mint amire számítottam. - Vallom be neki őszintén, de utána rázom is a fejemet kissé. Megtaláltuk azt, amin javítani kell, ha esélyes akar lenni egy olyan katonával szemben, mint amilyen én vagyok.
- Mintha védelemre játszanál. Az imént végig én irányítottam a harcot. Te csak reagáltál a mozdulataimra. Akkor nyerhetsz egy erős harcos ellen, ha kimozdítod az egyensúlyából, a határozottságából. El kell érned, hogy te irányítsd az összecsapást, ne csak kövesd. - Magyarázom az észrevételeimet és hangszínem igyekszem úgy tartani, hogy ne érezze lekezelőnek. Most ez egyáltalán nem célom, bár a túlzott kedvesség sem az én asztalom. Itt szó van arról is, hogy tartozom neki, még ha Leviathan erről nem is így vélekedik. Tehát ma kedves, segítőkész leszek, de bájolgásra már nem futja tőlem.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Pént. Május 12, 2017 4:33 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Asmodeus
&
Leviathan


Amikor elkezd bemelegíteni, én is hasonlóan teszek. Kicsit átmozgatom magam és örülök, amiért lecseréltem a Batym által felkínált ruhát egy egyszerűbb szerelésre. Még egy rossz pont a háziúrnak. Képes olyasvalakivel dolgozni, mint ő. Bár... tény és való, ha az elferdült személyiségétől képes valaki eltekinteni, munkaerőnek nem lehet rossz. Ahhoz viszont valamiféle szuper képesség szükségeltetik, hogy figyelmen kívül hagyhassa valaki annak a démonnak az elcseszett jellemét. Vagy! Olyan hatalommal kell rendelkezni, aminek hála egyetlen rossz elszólása után a Pokol alá lehet küldeni. Már ha van még lejjebb. Ha nincs, hát akkor majd lenne. Akárhogy is, ha létezik ilyesfajta illető, az megtaníthatna.
Ezen gondolatom mellett csupán egyetlen másik foglalkoztat mialatt bemelegszem. Mi a francot keresek én itt? Ezt nagyjából nyolcvanhatszor kérdeztem meg eddig magamtól, amióta beléptem ide, mit sem törődve az esetleges buktatókkal, mint például hogy itt találhattam volna Úrnőmet. Aztán ott a tény, hogy aki itt van velem, az maga Asmodeus. Ez az ő palotája, az ő embere pedig még mindig tudjuk ki. Ennek ellenére tudom, hogy fejlődnöm kell. Jobban elgondolkodva rajta nem csak azért, hogy máskor könnyebben megszökhessek. Nevezhetnénk ezt repertoár bővítésnek is. Minél jobban mennek a dolgok, annál több szerepet tudok eljátszani. Ha a harchoz jobban értek, eladhatom magam képzett katonának is akár. A beépüléseket nagyban elősegítette volna egy-egy esetben. Ezzel azokkal azonban mehettem volna az otthoniakhoz is, akkor mégis miért ide? Talán mert átlátnának a dolgon és elgondolkodnának azon, miért pont most.
A barbár király szavait hallva bólintok egyet. A harci tudásom... Van olyan, tudom én, csak nehezen jön elő. Többnyire akkor, ha az életemre törnek, más esetben nincs szükség túl sok harcra és valljuk be, sokszor nem rontanak rám. Többször kellett volna lebuknom az évek során? Nem nem, az nem lehetőség! Akkor nem lennék ott, ahol most vagyok. Nem lennék Ashtaroth keze, aki valljuk be, inkább olyan szerepet tölt be, mint a levágott végtag. Van is meg nincs is. Én meg még abban reménykedtem, hogy az a levágott kar inkább Phelgor. Aztán mikor meghallom, hogy mit is akar pontosan, szemöldököm az egekbe szökik.
- Hogy? Tudod... Ha én támadok, akkor általában nem számít rá az ellenfél... Ha meg számít rá, akkor is a hátába kapja - magyarázom, de nem mintha ellenkeznék.
Ez tekinthető egy kiváló alkalomnak arra, hogy behúzhassak neki egyet-kettőt elégtételvételként, meglehetősen jogosan, erről azonban nem kell tudnia. Szavaim után tehát megindulok felé, hogy előtte lejjebb helyezve súlypontom eltűnjek fejének magasságából és megindíthassak álla felé egy ütést. Tény, nem vagyok egy hozzá hasonló buldózer, de talán megérezné. Annyi csak van bennem. Persze előbb nem ártana eltalálnom.





Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Május 09, 2017 11:04 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Leviathan & Asmodeus
Suprise, suprise...


Néhány bemelegítő mozdulat közben fejben kezdem összerakni, hogyan is tudnék neki segíteni. Hamar elvetem, hogy fegyveres harccal kezdjük, mert pusztakezes megmérettetés közben lehet leginkább elsajátítani technikákat. Valahogy azt is érzem rajta, hogy a szorult helyzetből való kiszabadulás is fontos lehet számára, hiszen kémként ritkán kerül sor harcra, akkor viszont ez az egyik opció, amit igenis figyelembe kell venni.
Hagyom, hogy ő is megmozgassa magát, mielőtt belekezdünk. Haragot elzárom magamban, mert semmi szükség nincsen most rá, Kéj pedig harc közben úgy is lapul, mint szar a fűben.. biztosan nem ütné fel fejét, pedig tudom róla, hogy néhanapján szeret hülyét csinálni belőlem más nők előtt. A szíve azonban Ashtaroth-é.
Közelebb sétálok hozzá és azon gondolkozom, hogy kezdjem-e rögtön néhány trükk megtanításával, de aztán gyorsan elvetem ezt az ötletet. Nem... látni akarom, mit tud most, mert nem egy kezdőről van szó, hanem egy kémről, akinek alapvető tudása biztosan van, főleg arra való tekintettel, hogy Háború bal keze.
- Szeretném látni, mire vagy képes. Nem erőben, tudásban. Ebből fogunk kiindulni. - Közlöm vele egykedvűen, pedig eléggé felcsigázott ez a téma. Egyre jobban érdekel, miért pont engem, a csürhe vezetőjét kérte meg erre, bár tény, hogy Phelgor és Ashtaroth több kérdést tenne fel nálam. Talán ezt akarta elkerülni a nő, ettől függetlenül majd rákérdeztek a dolog mibenlétére. Egyelőre csak teszem, amire kér, s adósa sem maradok tovább. Lehet Leviathan nem ugyan úgy vélekedik a kiszabadításomról, de akkor is Ő volt az, aki kiszedett a mocsokból. Így akkor is adósa maradnék, ha ő nem szeretné, nem lenne rá szüksége. Most törleszthetek.
- Támadj meg. - Mondom határozottan, miután egy egyszerű alapállást felveszek. Intek neki, hogy induljon meg és tartania sincs mitől, mert mindez most nem az erő próbája lesz. Akkor Harag is belépne a képbe, én pedig nehezen vagyok olyankor megállítható. És ez nem azt jelenti, hogy ne szenvednék el sérüléseket, csak a fájdalmat egy annyira relatív dologként érzékelem, ami nem hátráltat. Volt olyan csatám, hogy három nyílvessző lógott ki mellkasomból, én még is aprítottam tovább. Nincs nagyon semmi, mi csatározás közben megállíthatna, mert olyan teljesen elvesztem az eszem, s csak török előre. Talán az általa használt tulok kifejezés nem is áll olyan messze tőlem, bár az is tény, hogy ha csak egy eszeveszett bolondnak is tűnök olyankor, taktikailag fontos szerepet töltünk be. Az angyalok rendezett seregét mi zavarjuk össze és bontjuk meg a stratégiailag fontos pontjaikat.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Csüt. Május 04, 2017 7:22 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Asmodeus
&
Leviathan


Kivételesen nincs túl sok kedvem megszólalni. Nekem, aki szívesen jártatja a száját, most mégis... Nem akarom hogy tudja, szükségem van rá. Nem feltétlen lenne, de mégis. A tudat, hogy itt vagyok az ő palotájában, most egy kicsit megnyugtat. Tudom, hogy mostanában kerülni fogom még a Poklot is ha tehetem, de csupán egy ideig. Sokáig nem tehetem meg, bármikor szükség lehet rám egyik-másik oldalról. Erre a kivett szabadnapjaimat is mivel töltöm... Fogságba esek az ex-férjemnél, megszököm és eljövök az északi barbár törzs fejéhez segítségért.
Utálok másokra hagyatkozni. Hiába van erőm, hiába tanultam keményen, fejlesztettem a képességeimet, még mindig túltesznek rajtam. Ráadásul pont egy olyan alak, aki utánam lett démon. Abban nem vagyok biztos, hogy idegen terepen felvenné velem a versenyt, csakhogy sikeresen elcsalt a számára hazai pályára. Fogalmam sincs hogyan, és ez valójában még bosszantóbb, mint bármi más. És még azt is elérte, hogy azóta is rajta járjon az agyam.
Az, hogy Asmodeus nem röhög a képembe, meglepő fordulat. Eltelik egy másodperc, majd még egy, de semmi. Semmi olyan, ami arról árulkodna, mennyire mulatságosnak tartja ezt az egészet, igaz, nem is az. Részemről semmiképp. Követni kezdem, nyomában járva szorgalmasan. Ugyan egész jól megismertem ezt a helyet eddigi kóborlásom alatt, teljes mértékben még nem sikerült, ráadásul azt sem tudom, merre akar vezetni. Az már egyszer biztos, hogy nem csapatai közé. Nem lenne ellene kifogásom, én kértem a segítségét, valamint nem ismernek az itteni fickók, így hihetnének bármit. Amint a terembe érünk, megcsapja orromat a kellemes illat. Sokkalta jobb mint az oroszlánszag, amit elvárnék vendéglátóm edzőtermétől, s bár melegnek meleg van, azért az is tűrhető. Az ajtót bezárom, majd egyszerűen leveszem köpenyem. Az egyszerű nadrág és felső ami rajtam van, ideális lesz némi gyakorlásra, mert gondolom arra kerül sor hamarosan, hogy felmérje, mire is vagyok képes. Ahogy az elvárható, nem húzza az időt, ugyanakkor... meglepően könnyen belement. Mintha még mindig várnám a viccelődéseket, vagy felháborodást, esetleg visszakérdezést, hogy "Miért is kellene neki engem edzenie?" Azt is simán közölhetné, hogy nem az adósom, mivel parancsot kaptam.
- Ha tudnám, most nem lennék itt - válaszolom kedvetlenül.
Az biztos, hogy javulnom kell. Az is tuti, hogy gyorsaságot illetően nincsenek gondjaim, valamint mozgékonyság terén sem akad problémám. Erőm lehet hogy nincs akkora mint egy faltörőkosnak, de azért tűrhető vagyok azon a szinten is. Bárki megérezné a tőlem kapott pofont, még ez az acéldémon is előttem. A gond tehát azzal lehet, hogy évezredeim során senki nem tanított igazán harcolni. Persze, gyakoroltam nem egy emberrel, de tudásom legjava abból ered, hogy láttam másokat küzdeni.





Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Május 04, 2017 6:49 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Leviathan & Asmodeus
Suprise, suprise...


Közli velem, hogy nem Ashtaroth miatt érkezett, pedig már azt hittem, hogy a nő valami olyasmire tért vissza, ami miatt impet sem volt ideje küldeni nekem, inkább Leviathanra bízta. De nem ilyesmi történt én pedig értetlenül állok a nő előtt, ez arcomra is kiül szemöldökráncolás formájában.
Aztán kinyögi, mintha csak nehezére esne, hogy maga miatt érkezett. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy talán a tervezés alatt rájött, mire készülök Ashtaroth kapcsán, s mivel nem vagyok a nő szíve csücske, le akar beszélni róla. Annak nagyon nem örülnék, a gondolatra megfeszül állkapcsom. Nem akarnék Leviathannak magyarázkodni erről, egyetlen percig sem.
Végül megtudom látogatásának valódi okát, s mindkét szemöldököm a magasba szökik a hallottak miatt. Hiába közölte velem jöttének célját, mintha nem akarna összeállni a kép. Tudtommal nem kedvel, Ashtaroth-al már beszéltünk is erről a dologról. Azt hittem sokáig kell majd vesződni, hogy bal keze némi empátiát mutasson irányomban, de arra nem gondoltam egy percig sem, hogy a segítségemet jön majd kérni.
- Valóban? - Kérdem tőle, egyenesen szemeibe nézve, majd elmosolyodom. Van időm addig, míg lakosztályomat helyrehozzák, Bathym most úgy is ezen ügyködik. Addig a papír munka is várhat, sőt.. Minden időmet a nő kezének megkérése köti le napok óta, mert egyszerűen nem vonulhatok be hozzá. S mivel katonáim szabadon járhatnak régiójában, még a megfigyelése sem okoz különösebb problémát. Így nagyjából ki tudom ötölni, melyik nap menjek hozzá, mikor lesz otthon. Mikor éri a legnagyobb meglepetés...
- Kövess. - Mondom neki röviden. Nem teszek fel fölösleges kérdéseket, egészen felcsigázott a lehetőség. Saját katonáim is magam képzem ki, ha csak egy kevés is ráragad abból, amit tudás szintjén én kínálhatok, akkor ügyesebb lesz a harcban, mint azelőtt. Az mondjuk érdekelne, hogy erre egy kémnek még is mi szüksége lehet, hisz ők nem szemtől szembe küzdenem, hanem az árnyékban lapulnak. De majd úgy is lesz lehetőségem, hogy megtudjam, akár edzés közben is.
Először a barakkba indulnék, de mivel ott most kiképzés folyik, s a nő gondolom nem szándékozik katonáimmal együtt, a feltűnés közepén gyakorlatozni - bár ez igen hasznos volna számára -, így a kastélyban található gyakorlóterem felé veszem az irányt. Itt szoktam kigondolni az új taktikákat, stratégiákat és gyakorlok Jezebeth-el kettesben.
A terembe sétálva szantálfa illata csapja meg az orrom, bár én magam kellemesnek találom, előhozza a férfias energiákat és a nyers erőt belőlünk démonokból. A nő felé fordulok, ki eddig biztosan követett és intek neki, hogy zárja be az ajtót mögöttünk. Forróság uralja a termet, ami nem is baj, mert lazítja az ízületeket, s egyes technikák megtanulásában ez segít. Ezúttal nem vigyorgok, nem vagyok pimasz. A segítségemet kérte én pedig tartozom neki, amiért kiszedett a fertőből.
- Mit gondolsz, min kellene javítanod? - Kérdem tőle, miközben elvonulok az edzőterem egy részébe, mi fafallal van elválasztva a többiből. Felveszek egy rendes edzőnadrágot, felsőtestemet szabadon hagyom azonban, hogy semmilyen ruha nem zavarjon a mozgásban. Visszasétálok hozzá és kíváncsian várom a választ.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Csüt. Május 04, 2017 4:02 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Asmodeus
&
Leviathan


Az egyik folyosón találok rá, nagyjából negyed órányi járkálás után. A múltban nem voltam vele túl kedves, legalábbis ami szavaimat illeti. Más tekintetben azt hiszem, nem lehet panasza, végtére is szabad. Kijutott abból a lyukból, sőt, voltam olyan rendes és beavattam Ashtarothot az igazságba a történtekkel kapcsolatban, ha már egyszer ő elfelejtette a tényeket. Fura álmai lehettek, ha így megváltozott a mese, persze tudom én, hogy egyszerűen csak hazudott. Hogy miért és hogy ezzel egyiküknek sem tett jót, már más kérdés. Nem azért vagyok itt, hogy emiatt oltsam, egyébként is, úgy hallottam, azóta megoldódott a dolog. Boldogan élnek, amíg rendszeresen szétverhetik egymást, vagy egyikük kastélyát.
Ha eddig csupán sejtésem lett volna róla, mostanra teljesen tisztában lennék azzal, hogy úrnőm beavatta a fickót. Miért is ne tette volna? Ugyan nekem nem tetszik az ötlet, szívesebben adtam volna neki egy másik nevet amin szólíthat, s talán élek is majd vele, remélve, hogy megteszi, de... Most nem akarom ezzel húzni az időt. Egyébként sem türelméről híres, így amikor megkérdezi mi járatban vagyok itt, enyhén megrázom a fejem. Nem, szó sincs most a Lovasról. Saját magam miatt vagyok itt.
- Amennyire én tudom, minden rendben vele. Akkor láttam utoljára, amikor hozzád indult - kezdem egy kis nyugtatgatással, aztán elgondolkodom.
Talán mégsem kellene. Hogy néz már ki, hogy tőle kérek segítséget? Igaz, ő legalább tisztában van azzal, hogy ki vagyok. Lám, mégiscsak lehet ennek egy kis előnye, már amennyiben tudja tartani a száját kilétemet illetően. Vajon a becenevemmel is tisztában van? Azzal, miként neveznek úrnőm kastélyában? Minden bizonnyal. Eleget jár arra, hogy tudjon róla. Á, mindegy! Ennél rosszabb úgyse lehet, legfeljebb kinevet. Mi van akkor? Úgyis röhögött már rajtam, fojtogatott, hörgött, morgott... Elég változatos az egymással való kommunikációnk.
- Saját magamról lenne szó. Egy kéréssel fordulnék hozzád, Nagyúr - tájékoztatom ittlétem elárulható okáról.
Emberéről nem panaszkodom. Inkább magam oldom meg a kényes problémákat, márpedig az a démon határozottan ebbe a kategóriába tartozik. Na meg... mégis mit csinálna? Ez a barbár valószínűleg rá sem vakkantana azért, hogy engem békén hagyjon. Nem is tehetné meg. Azzal kockáztatna mindent.
- Kérlek, segíts javítani a harci tudásomon! - nyögöm végül ki rendesen, mert hát az, hogy egy kérésem van, nem valami sok.
Ezt hallva nem csak neki, de másoknak is kellene még némi információ.





Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Május 04, 2017 3:16 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Leviathan & Asmodeus
Suprise, suprise...


Reggel a nő korán bújik ki mellőlem, testének melege szinte azonnal hiányzik. Az ágyban fekve, testemet épp csak takaróval fedve nézem búcsúcsókja után, hogyan tűnik el szemeim elől egy kapun keresztül. Vigyorgok és még visszafekszem egy időre, hogy az éjszakát kipihenve legyek képes tervemnek nekilátni. Hol izgatott vagyok, hol nevetek, mikor Ashtaroth arcát elképzelem. De még nem rontok rá azonnal seregemmel, várok pár napot.
Mikor ágyamból kikászálódom széles vigyor ül arcomra. Lakosztályom hálórésze darabokban, szó szerint. Az ágy is inkább csak feladatát látta már el az éjszaka, mintsem esztétikailag adott a szoba eszményéhez... Már ami abból is megmaradt. Renoválásra lesz szükségem, de nem fog sokáig tartani. Egyetlen napot adok majd Bathymnak, hogy ismét tökéletes pompába léphessek majd be. Ez pedig a mai nap lesz. Éjszaka már mindennek a helyén kell lennie.
Egy szolgáló kéri magát hálórészemre. Én kiszólok, hogy jöjjön be. Belép egy idősebb, női démon, ki nem is jön hozzám túl közel, tekintve, hogy még fel sem öltöztem. Háttal állok neki, nálam a szolgálók tiszteletet kapnak, így nem hozom kellemetlen helyzetbe.
- Küldess Bathym-ért. Egy óra múlva a kastélyban akarom tudni. - Parancsolom tiszteletet követelő, mély hangomon.
- Ahogy óhajtja Nagyuram. - Kapom a választ, majd a szolgáló távozik. Fürdőm felé veszem az irányt, ahol pontosan annyi ideig időzöm, míg Bathym megérkezik. Jót tesz fáradt tagjaimnak a pokol melegénél is nagyobb forróság, mi elárasztja a fürdőrészt. Energiáim furcsa némaságba burkolóznak az éjszaka után. Nem is bánom. Addig is nyugtom van tőlük. Felöltözöm szokásos szerelésembe, aztán visszatérek a romos lakosztályba.
Bathym nem igazán tudja mire vélni a látottakat, bár látok egy kis mosolyt megbújni szája szélén. Míg nem önti szavakba a dolgot, elnézem neki, mert jelenléte és szakértelme jót tesz a régiónak, sőt. Az egyik legjobb emberem, ami a katonáimon kívül értendő. Én a harchoz értek, a pénzügyekhez kevésbé, s nem akarnék személyesen effajta dolgokkal foglalkozni. Ez régen Gráinne dolga volt, most pedig az övé. És nagyon is jól csinálja.
Magára hagyom lakosztályomban, ügyködjenek csak rajta. A parancsot megkapta, estére egy porszemet sem akarok látni. Tudja a dolgát és végezni is fog. Amit Bathym mond, általában úgy is lesz.
Épp a folyosón járok, mikor megérzem a nő jelenlétét. Ahogy léptem közben hátrafordulok, megjelenik előttem és enyhén meghajol. Felhúzom egyik szemöldököm, tiszteletteljes beszéde nem olyasmi, amihez tőle szokva vagyok. Biccentek felé.
- Leviathan. - Szólítom nevén. Mikor megmentett, se kilétéről, se nevéről nem volt fogalmam sem. Ashtaroth azóta beavatott ezen titkok rejtelmeibe, még is nagyon furcsa a viszontlátás.
- Bejelentés nélkül érkeztél. Úrnődről lenne szó? - Kezdek érdeklődni, tudni szeretném, miért van itt.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Csüt. Május 04, 2017 2:49 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Asmodeus
&
Leviathan


Itt vagyok, ami lássuk be, nem tartozik életem legjobb ötletei közé, legalábbis azt hiszem. Nem mondanám, hogy túlzottan szívleljük egymást a férfival, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy mostanra tisztában van kilétemmel. Majdhogynem egyenesen Bathym házából érkeztem hozzá. Csupán egy aprócska kitérőt tettem régióján belül, hogy másik ruhát szerezhessek magamnak. Gondolom mondanom sem kell, hogy loptam őket, az addig hurcoltakat pedig elrejtettem alaposan, hogy senki illetéktelen ne találhasson rá könnyen.
Persze ez még nem jelenti azt, hogy ide kellett volna jönnöm. Senki sem kötelezett rá, egyszerűen így tűnt megfelelőnek. Meglehetősen könnyen sikerült elszabadulnom onnan, nem kockáztathattam meg, hogy kövessenek, még ha az nem is olyan egyszerű. Ashtaroth kastélya tehát nem tűnt túl jó célnak, saját rejtekeim meg sem említve. Nincs az a démon, akit szívesen odavezetnék. Talán még úrnőmet sem látnám ott szívesen. Azok a zugok az én raktáraim, azokban tartok mindent. Egyébként pedig folyton úton vagyok valamerre.
Asmodeus palotája mellett több érv szólt. Elsődlegesen közel van. Aztán egy olyan démon tulajdona a kóceráj, akinek ebben a régióban kevesen mernek ellent mondani, tekintve, hogy legtöbben neki szolgálnak. Még Bathym is, így ha vendégeként vagyok itt, nem nyúlhat hozzám akkor se, ha szeretne. Harmadszor pedig... fejlődhetek. Ez a kis incidens ráébresztett arra, hogy ha túljárnak az eszemen, túlontúl kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetek. Jobbnak kell lennem, erősebbnek, efféle szívességet azonban nem szívesen kérnék, főleg nem olyanoktól, akik közelebb vannak hozzám. Nem akarom, hogy Ashtaroth és Phelgor tisztában legyen ezzel, marad tehát az egyetlen, aki jön nekem annyival, hogy ebben segítsen. Azért az egyetlen, mert Abaddont nem kötelezhetem rá. Akkor oda lenne az álcám, vége lenne az egész beépülő műveletnek.
Ezúttal a lopott köpeny csuklyája van fejemen. Volt időm felkészülni, így mindez mellett láthatatlanságom is magamra öltöm, úgy haladok a folyosókon, amíg rá nem találok a ház urára. Hangom nem fojtom el. Azt akarom, hogy észrevegye közeledésem, hogy tisztában legyen jelenlétemmel, már azelőtt, hogy feltűnnék előtte.
- Nagyúr! - hajtom meg előtte illendően fejem.
Szívességet akarok kérni, mégsem állhatok neki ócsárolni. Már csak azért sem, mert akkor Háború minden bizonnyal lemetszené a csinos fejemet.





Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Május 04, 2017 2:08 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
szabad a játéktér

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szer. Május 03, 2017 8:50 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Iamque eadem summis pariter minimisque libido ... ❞
Halovány mosollyal figyelem, ahogy szavaimra a vigyora büszke mosollyá lágyul. Simítása jól esik, pár pillanatra be is hunyom rá a szemeimet, majd rá nézek. Halványan tovább mosolyogva hallgatom suttogását, figyelem újabb vigyorát, kezemmel tovább simogatom a vállát.
- Élvezettel adózok az ilyen felfedezéseknek veled. - mondom, miközben lassan átfordulok a másik oldalamra, hogy hátulról ölelhessen át. Hozzá simulva cirógatom meg karját, majd mikor a tekintetem az ablak felé terelődik, leesik, hogy alig egy-két órám maradt hátra vele, amelyet jobb volna pihenéssel töltenem, ha rendesen akarom végezni ma a feladataim. Szorosabbra húzva magamon karjait hunyom be a szemeimet. Ezután az éjszaka után hamar elalszom, mert a férfi igen csak kifárasztott.
Egy-két óra múlva Háború ébreszt. Addigra már reggel van, s tudom, hogy csak kevés időm lesz hazamenni és egy kis tisztálkodás után magamra kapni a páncélomat. Lassan bontakozom ki a férfi karjaiból. Oda fordulva adok egy csókot ajkára, majd felkelve a tönkre tett ágyról felveszem a padlóról a ruhám. Épp olyan egyszerűen veszem vissza magamra, mint ahogy levettem.
- Mennem kell. Nem sokára látjuk egymást. - mondom egy kis félmosollyal az arcomon, még egyszer oda térdelve mellé az ágyra. Egy újabb, hosszú csók, aztán felkelek s egy intésemre kaput nyitok saját szobámba, majd átlépve az be is csukódik mögöttem.
Sietnem kell, ha nem akarok késni a napirendemmel.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Május 03, 2017 4:44 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ashtaroth & Asmodeus
A soft answer turneth away Wrath


Halkan felnevetek szavaira, a hirtelen jött fáradtság miatt most ennyi telik tőlem. Még, hogy egy másik időszakra tartogatja... Vigyorogva rázom a fejem, mikor pedig arról mesél nekem, hogyan élte meg együttlétünket, jókedvű vigyorom szelídebb, büszke mosollyá változik képemen. Végigsimítok arcán, szemeit figyelve. Ritkán hallom őt így beszélni, viszont tudom, hogyan vélekedik rólam. Azon kevés démonok egyike a nő, ki Haragot fenségesnek tartja, már amikor előtör belőlem. Mások inkább meggondolatlannak tartanak, neveztek már tuloknak is, vagy bikának, ki haragra gerjedve ész nélkül meg neki az ellennek. Ez vagyok én. De Ash túllát ezen, nem ragad le egyetlen jellemvonásomnál. Mikor szemeivel találkozom, büszkeséget látok benne. Talán ő méltónak tart magához, még ha rangunk ezt nem is teszi lehetővé.
Végigfutott már elmémen a gondolat, mi volna, ha első hercegből lovassá avanzsálnék. Akkor könnyebb dolgunk lenne, többé nem kétkednének kapcsolatunk iránt, hisz a szóbeszédnek alapja a rangokon belüli különbség. Ám hiába a könnyedség, nem válnék meg azért Haragtól és Kéjtől, hogy érzelmek helyett egyetlen kitűzött célt kövessen életem hátralévő részében. Talán megmaradnék valamelyest olyannak, amilyen most is vagyok, de egészen más lenne minden. Nem vállalnám. Inkább kiállok magam mellett ezerszer, mint feladjam. Mindenem megvan, ami kellhet, így sosem volt igazán a ranglétrán való feljebb jutás a gondolataim között, mióta az első herceg címében élek.
- Ismeretlen vizekre evezünk minden egyes alkalommal. - Súgom neki halkan, majd halványan elmosolyodom. Igen, a szexre értem.
- Feszegetjük energiáink határait. Vagy valami csodálatos születik belőle, vagy teljes káosz következik be. - Széles vigyor ül képemre, izgatottsággal tölt el a gondolat. Harag és Kéj sosem szerették egymást igazán. Nincsen közös nevező, ami tárgyalási alap lehetne kettejük között. Maximum annyi, hogy mindketten érzelmek és az, hogy egy pillanat alatt, a megfelelő eszközökkel robbanni tudnak. De saját érzelmi síkjukon ellentétesek. Az egyik a harcot táplálja, Háború szolgálja, aki csak néhány hónapja ismerkedik azzal, milyen is, a nő által gerjesztett energiákra reagálni. Milyen olyasvalakire mérgesnek lenni, aki nem katona, nem angyal és nem ellenség főképp. Kéj pedig pontosan a nőt érti, Őrá vágyik. Ha pedig valamit nem értesz, teljesen normális reakció dühvel felelni rá. Ez megy kettejük között évezredek óta.
Ma azonban bebizonyosodott, hogy képesek az összhangra. Bár közel sem nevezném ezt annak, gyenge próbálkozás volt csupán egymás seggének a szétrúgása, a dominancia kimutatása. Az én erőm volt az, ami összetartotta őket, amitől nem billent át az egyensúly. Ha pedig az állandó egzecíroztatást megunják részemről, bármi történhet.
Bebújok a nő mögé, hogy hátulról magamhoz ölelhessem őt. Szemeimet lehunyom, s bár a fáradtság kikészíti idegeimet, egyelőre nem alszom el. Csilingelő hangját bármeddig képes lennék hallgatni, bőre érintése és kellemes illata pedig megnyugtat. Minden pillanatot szeretek kiélvezni, amit így tölthetünk. A szobám felújítására úgy is Bathymot kell mozgósítanom, ő kezeli a régió pénzügyeit. Így mindez ráér holnapig.*





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Hétf. Május 01, 2017 10:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Iamque eadem summis pariter minimisque libido ... ❞
Az, hogy szét szedtük a szobát kevéssé írja körbe azt, ami valójában történt. Energiái az egész kastélyt átjárták, szóval a szolgálók és katonák által okozott károkat is bele lehetne számolni... Háború és Harag keveredése sose szokott békés kimenetelű lenni, nem tudom, hogy Kéjjel együtt mások is ugyan azt érezhették-e, mint mi. Egy katarzist... Igazából nem is érdekel.
Szavaira kissé vigyorogva figyelem őt. Ha csak a tiszta haragot figyeljük, szerintem nem csak engem akarna megölni, de mindenki mást is. Háború is majdnem ilyen. Ő igazából mindenki mást akar rávenni, hogy öljék meg egymást, ő pedig élvezni akarja a vér gyümölcsét.
- Ha mindig így próbálkozna.. azt eltudnám viselni. - nevetem halkan. Kicsit elgondolkodom szavaim nyomán. Sokat változtam... Rengeteget. Egy érzéketlen gépből nőt csinált belőlem. Már kezdek egészen hasonlítani ahhoz a mitológiai alakhoz, akinek hittek. A Háború, szexualitás és termékenység istennőjének. Az első alapjáraton meg van bennem, a szexualitást ő adja. A termékenység nincs a listán, de nem is gond. Egy gondolat arról, milyen lennék terhesen és kiráz a hideg. Nem tudom, más démonnők hogy képesek az embereknek hibrideket szülni. Nevetése és szavai rángatnak vissza a jelenbe. Halkan elnevetve ölelem vissza nyakánál. Kezemmel végig simítok sebes vállán, élvezve, hogy elkenhetem rajta a felserkent vért, miközben csókját viszonozom.
- Óóó nem. Azt inkább tartogatom az olyan helyzetekre, amikor... nagyon rossz fát teszek a tűzre. - mondom vigyorogva, figyelve arcát, reakcióit. Testében még mindig érzem a feszültséget, én pedig ezt örömmel simogatom. Kis mosollyal válaszolok először suttogására, kissé közelebb férkőzve döntöm homlokom az övének.
- Csak a saját "fegyvered" használtam ellened. A vérszomjamat bármikor ki tudod oltani Kéjjel... gondoltam megpróbálkozom én is ezzel, Harag ellen. Nem sikerült teljesen, de nem zavart, sőt. Különleges ízt adott ennek az egésznek. Így éreztelek téged teljes valódban... És fenséges volt... lenyűgöző. - mondom végül talán kissé komolyan, végére suttogva, enyhe csodálattal a szememben. Ebben a pár órában a férfi egész lényét éreztem és élveztem. Nem "csak kéjt", vagy "csak haragot". Nem egyik, vagy másik oldalát, hanem mindkettőt egyszerre, ez pedig... nem is tudom. Mintha képes lennék újra és újra bele szeretni. Óvatos lángot gyújtott a patakparton. Mikor az angyalokat két kézzel tépte szét előttem, megdobbantotta újra a szívem, s most, újra érzem azt a mohóságot, birtoklási vágyat és féltékenységet. Újra akarom érezni ezt a csodálatos fenevadat. Magamnak akarom. Aki pedig csak rá pillant, annak elmetszem a torkát.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Asmodeus palotája
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: