Drake Wallenberg irodája

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Drake Wallenberg irodája Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Drake Wallenberg irodája Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 24, 2020 1:53 pm
Következő oldal


Hello again, Stranger
Drake & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 720 • Zene; The Ghost of You»
«TRUE TEAMS ARE MADE
WHEN YOU PUT ASIDE INDIVIDUAL WANTS
FOR
COLLECTIVE GOOD»
Mondanám, hogy elhúzóm a csíkot innen, de kizárt dolognak tartom. Kényelmes az iroda padlója, kellemes a négy fal között megülő csend. Drake illata körbeölel és jelen pillanatban megnyugtatónak találom, képes vagyok tőle a tiszta gondolkodásra. Ébren tart, ennél több pedig aligha kellene.
Legfeljebb a sokadik kávém.
- Cserélj zárat – javaslom egyszerűen, óvatosan lapozva a könyvön, fejem végül hirtelen emelem fel. – Bár azzal sem érsz sokat – látom be magam is. Kitűnő betörő is lehettem volna, egy másik életben. Ennek a tudásnak olykor mégis hasznát veszik, tagadhatatlan tény. – Ha gondolod kitalálok neked egy zárat, amit még én sem tudok felnyitni – pillantok legkedvesebb főnökömre negédes mosollyal az ajkamon. – Úgyis régen zaklattam már meg Jamest – nem most volt, hogy kitiltott a műhelyéből, mert rájött, hogy lopom tőle a puskaport. Talán már megbocsájtott nekem és ha előadnám az ötletem, nagyobb rajongója lenne a projektnek, mint én magam.  Gondolatban már a terveken jár az eszem, holott Drake rá sem bólintott.
- Rég nem érdekel már, hogy mit gondolnak rólam. Egyéb esetben nem a kezed alatt dolgoznék – vigyorgok rá pofátlanul. Tisztába vagyok azzal, hogy mivel jár az ő elit vadászának lenni. A többi vadász lenéz minket a tanács pedig arra játszik, hogy a méregcsepp kifejtse hatását és egymás ellen forduljunk végre. Megtettek mindent, hogy szétzilláljanak minket, amíg nem volt itt Drake. Szeretném hinni, hogy nem ment nekik, társaimat mégsem láttam az elmúlt napokba, ki tudja, hogy mit művelnek. – Amúgy sem tudnának segíteni, vagyis aki igen, azokat már rég megkértem, mások figyelő tekintetére meg, brrr – ráz ki újra a hideg, vállaim, hátam megrázkódik tőle. Az amúgy szociális egyéniségem most irtózik minden embertől.
Irtózom, mert rettegésben telnek napjaim és rettegek attól, hogy bárki megláthatja ezt.
- Ühm, nézz át rajtam és akkor fel sem tűnik, hogy itt vagyok – fordítom vissza tekintetem az iratok irányába. Hangomban nincs sértettség, ezt most még komolyan is gondolom. Hogy nézzen át rajtam. Szokatlanul képes lennék öt percnél tovább is csendben maradni, akár órákra is. Az utóbbi időben ez nagyon is megy nekem.
Feltekintek az asztalnál álló férfira, ha csak egy pillanat erejéig, látom kezeinek fehérségét, ahogy szorítja. Pont olyan makacs, mint én. Nem beszél a problémájáról, ahogy én sem. Majd lesz valami alapon vagyunk az életünkkel. Zagar azt mondta, hogy mártírok vagyunk. Ezen most mégis mosolyognom kell.
- Kösziiiiii – felelem széles mosollyal a hangomba. Hangszínét nem tartom bántónak, tőle már rég nem. Bocsánat kérése mégis meglep. Még a mozdulatomba is megállok, ahogy a könyv felé hajolok és feltekintek egyszem főnökömre. – Minden rendben? – vonom fel a szemöldököm kérdőn. – Nem szoktál bocsánatot kérni, lényegében semmiért – adok hangot aggódásom tárgyának. Jó, szokott, de nem ilyen dolog miatt. Még azért sem tette, hogy szó nélkül lelépett, egy kissé komorabb hangszínért meg igen?
Kifordultunk a világból?
- Mily meglepő – harapok bele az egyik sajtos kekszbe. – Az lenne a csoda, ha az lennél. Így el fogsz fogyni, nem győzhetem majd újraszabni a ruhatáradat – dörmögöm az orrom alatt. Nem ezzel van a problémám, hanem, hogy ennyire elhanyagolja magát. Mégsem tudok rá erőltetni olyat, amit nem akar.
- Áh, köszi! – veszem el tőle széles mosollyal a kávét, az illata máris élínkit, mégis érzem az ólomsúlyú fáradtságot a szemeimen. Mégsem engedhetek ennek.
Kérdésére mégis gúnyos nevetés hagyja el ajkaimat.
- Nem bízok bennük, ha erre célzol – tekintek fel a lapokról, sokatmondó tekintettel. – Ebben viszont nincs igazad. Kellenek az emberek Amara ellen. Nem tudom, hogy miért, milyen formájában, de így van. Miért van az, hogy csak mi nem halunk meg? Jó, bezárult a pokol és a menny, de miért? Mi célja van Amaranak abba, hogy életben tartson minket? – teszem fel a kérdéseket, melyek már régóta befészkelte magát az elmémbe.
- Talán nem csak a magról van szó, de kiindulásnak jó, van mihez nyúlni, tudunk mivel foglalkozni addig is és talán megtalálhatjuk a valódi okot – csak egy indok kellett, semmi több. Célom, addig húzni az időt, amíg ép ésszel lehetséges. Veszélyes, ezt tudom, de valódi célom tényleg megkeresni azt a magot, vagy bármit, ami kapcsolódik hozzá.
- Ühm, semmit. Vagyis nem sokat, mint mondtam egy egész irattárat kellene átnézni – húzom el ajkamat. – Az elkövetkezendő időkbe nem igazán fogok aludni – de így legalább elkerülhetem a terepmunkát is.
Az összecsapott könyv felporzik, orromba szökik az irritáló érzés és három, gyors egymást követő hapcizásba kezdek.
- Bármi, amiben szerepel az édenkert, alma, kígyó, isteni tárgy kombináció – törlöm meg orrom, szemeim vizenyőssé válnak, hátra van még egy nagyobb hapci.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Drake Wallenberg


Drake Wallenberg irodája SUZ8mF
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
New York és a vadászok vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 24, 2020 1:17 am
Következő oldal


Hello again, stranger
Natalie && Drake

Lényegében mindenre számított csak arra nem, hogy Natalie az Ő irodájába fészkeli be majd be magát a kutatás idejére és egy hatalmas könyv kupaccal fogja fogadni majd amikor úgy dönt, hogy beeszi magát ide intézkedni. A kávéval kapcsolatos megjegyzések egyelőre süket fülekre találtak nála hiszen jobban érdekelte a dolgok miértje mint az, hogy a szemmel láthatóan fáradt, nyúzott nőnek kerítsen az energiát adó italból annak ellenére, hogy elég közel álltak egymáshoz.
- Egyszerű. Kivételesen nem számítottam látogatóra. - vonja meg vállát alig láthatóan miközben tovább hallgatja a nőt, aki most éppen azt taglalja miként is került ide a sok vaskos,öreg könyvvel. Közben tekintete a Natalietól kapott kávéfőzőre vándorolt, illetve felmérte az irodát ahol elég rég tett normális látogatást hiszen nem olyan régen tért vissza és azóta számtalan más tennivalója akadt. Bál, biztonsági rendszer és minden más amiről Mammon tudott… gyorsan kellett intézkednie anélkül, hogy gyanút fogtak volna azok akik nem tudtak távozásának valódi okáról. Még az is meglepő volt számára, hogy nem lett szétkürtölve a tanács által hiszen egy tökéletes alapot adott a kezükbe a leváltáshoz.
- Az emberek mindig ott lesznek mindenhol és mindig zargatni is fognak. Mint a vezető ezt biztosan állíthatom. - mondja komoran. - De ha nem kapnak semmilyen választ vagy nem adsz nekik lehetőséget még akkor is ha az égvilágon semmit sem tudnak segíteni elég hamar felüti a fejét az aggódás, az elégedetlenség, az ellenségeskedés. Hagyni kell egy kicsit érvényesülni Őket is különben még bosszantóbbak lesznek. - mondja továbbra is kifejezéstelen arccal. Vele sem volt mindenki megelégedve, tudta jól. Sokan pályáztak a helyére, a hatalomra amit Ő képvisel. Sokan voltak elégedetlenek vele szemben főleg, hogy számos ember azt se tudta, hogy miért lépett le arra az időre csak annyit tudtak, hogy elment majd úgy tért vissza mint akit megrágott majd kihányt egy pokolkutya.
- Most sem azt mondtam, hogy zavarsz. - forgatja meg szemeit amit követően ismét a könyvekre pillant. - Csak mint mondtam nem éppen számított látogatóra ma. - bár soha nem volt olyan nap, hogy ne lepte volna meg valaki hiszen mégis csak vezető és vannak kötelezettségei, de ma remélte, hogy megússza ezeket.. tévedett.
Halk, de erőteljes kacagás. A tarkóján érezte a leheletet. Mintha tényleg ott állt volna mögötte valaki és csak hangosan kinevetnék azért mert létezik, azért mert próbál visszatérni a valódi életébe. S bár tudta, hogy Mammon biztosan nincs már a testében mégis úgy érezte ha ott lenne… Keze megfeszült asztalának szélén, szinte már fehéredik, az erek, az inak teljes valójukban láthatóvá váltak a szorítás következtében. “Csak képzelődök.” Próbálta erősíteni magát miközben elnyújtott pár hosszú másodpercig egy pislogást.
A képzelgésből Nat rángatta vissza a valóságba. Izmai ellazultak, szemeit kinyitotta és Nataliera szegezte őket, aki szinte sóvárgott a kávéért. Ellökte magát az asztaltól és a Tőle kapott kávéfőzőhöz lépett. Sokszor nem használta ez meg is látszott rajta hiszen poros volt az is mint minden más, ami nem lett letakarítva mert meglepő módon bár nem volt itt az iroda mintha gondozás alatt állt volna. S hiába próbált úgy tenni, hogy nem tudja ki volt a jótevő, hiszen tudta jól, hogy az volt, aki most éppen kutató teremmé varázsolta és ott gubbaszt mindennek a közepén.
- Jól van na, csinálom már..- böki oda kicsit ingerültebben amin még Ő is meglepődött. Tudta, hogy a képzelgése állhat ingerlékenysége mögött, de egy percig sem gondolta volna, hogy az ennyire előfog törni főleg egy ilyen semmitmondó dologgal kapcsolatban. - Bocs. - préseli ki halkan a  bocsánatkérést a nő felé hiszen oka sem volt ingerültnek lenni legalábbis ha ingerült lesz akkor annak nem a kávé miatt kéne megtörténni.
- Egyed csak, nem igazán vagyok éhes. - nyújtja oda a friss kávét majd helyet foglal, de most Natalieval szemben a földre ül le és úgy támaszkodik az asztalnak. Felkap egy könyvet, kicsit leporolja majd kinyitja.
- Miből gondolod, hogy bármelyik fekete szemű is tartani fogja magát az egyezséghez? - nem néz fel rá, a könyvet lapozza tovább. - Olcsó színjátéknak tűnik, hogy csak ránk számíthatnak. - gyorsan szeli az oldalakat. A mag szót keresve leginkább, de még említést sem ejtenek róla.
- Egyáltalán találtál már valamit? - továbbra is csak a könyvet bújja és úgy teszi fel a kérdéseit. - Meg pontosan mit is keresünk ezekben? - csukja össze a könyvet és emeli fel miközben a nőre emeli tekintetét.





background noise • szószám: 687 • Credit:


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



You’re a soldier now
fighting in a battle to be free once more˙

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Drake Wallenberg irodája Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Drake Wallenberg irodája Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 19, 2020 5:24 pm
Következő oldal


Hello again, Stranger
Drake & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 448 • Zene; The Ghost of You»
«TRUE TEAMS ARE MADE
WHEN YOU PUT ASIDE INDIVIDUAL WANTS
FOR
COLLECTIVE GOOD»
- Pontosan, ahogy te akarsz – bólintok, ám leginkább magam elé, ahogy nagyon nagyon óvatosan lapozok újra a könyvbe, még az arcom is grimaszba torzul, ahogy koncentrálok. Ennek ellenére másik kezemmel még mindig rá mutatok. Nincs értelme megfordulnom. – Ideális esetben egy kávéval a kezedben – emelem meg fejem. – Hát semmit sem tanulsz tőlem? – teszem fel a költői kérdést, hiszen a választ rá tudom. Nem.
Egykoron még ha a figyelmességéről is volt híres, mióta a város vezetője és megannyi stressz éri, ez szépen kikopott belőle. Na persze nem azt mondom, hogy olykor nem lep meg egy kávéval, főleg ha tudja, hogy részben miatta éjszakázok sokat. De ez is még a Mammonos idők előttről való. Manapság már nem hiszek abban, hogy megtenné. Ám próbálkozni még szabad, ebbe igazán még senki sem halt bele, nem igaz?
- Te lényegében alig vagy itt. Az emberek meg mindenhol – ráz ki a hideg, vállaim megrázkódnak, tekintetem lehunyom. – Bárhova megyek ott vannak, beszélnek, zargatnak. Még ha nem is teszik meg, akkor is lélegeznek – tekintek fel legkedvesebb főnökömre tágra nyílt szemekkel. – Rendkívül idegesítőek, én mondom neked. Főleg, amikor kitalálják, hogy segíteni akarnak de aztán semmit sem tudnak, és csak összekeverik a szezont a fazonnal, bah – csóválom meg a fejem, ahogy újra a könyvre tekintek. Szememmel gyorsan átfutom a lapokat, lényegében csak pár szóra koncentrálok, ha az szerepel, akkor átolvasom az oldalt, ha nem, akkor megyek tovább.
Ezúttal megyek tovább.
- Máskor nem zavart, ha itt rontom a levegőt – tekintek fel Drakere összevont szemöldökkel. Na jó, sose kérdeztem, ám hangot is csak ritkán adott neki. Tökéletesen megfértünk egymás mellett némán. Ő némán, én nem tudom megállni, hogy ne pofázzak, ha öt percre beállt a csend. Szemöldököm ráncolása azonban tovább mélyül, ahogy szigorúan tekint rám.
De édes, még mindig elhiszi, hogy ezzel hatással van rám.
- Akkor megérted már a kávé problémámat? – mosolygok rá negédesen, színtiszte önzetlenségből és kedvességből. Egy pillanatig sincs olyan hátsó szándékom, hogy hozzon nekem kávét, hiszen saját kávéfőzője is van már! Én szereztem neki, amíg nem volt itt! És csak titkolom, hogy titkon akkor is idejártam, ha magányra volt szükségem.
Az álom egyéb iránt is elkerül, noha ennek korán sem a kutatás a legfőbb oka. S csak remélni merem, hogy Zagar tartotta a száját.
- Naaaa, ne légy már ilyen szőrös szívű, ha azt megkapom, a nap hátralévő részében a hangom sem hallhatod! Becsszó! – teszem szívemre a kezemet és próbálok kiskutya szemekkel tekinteni rá. De ha nem megy, nem megy. Megvonom a vállam s veszek még egy sajtos nasit.
- Megeszem a kajád, bár én csináltam, napokkal ezelőtt, szóval… - tudatom vele. Van még más kaja maradvány is valahol az irodába. Ha szépen kérné megkeresném neki, ha nem, akkor… A fenébe úgyse tudnám hagyni, hogy itt bűzölögjön.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Drake Wallenberg


Drake Wallenberg irodája SUZ8mF
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
New York és a vadászok vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 19, 2020 12:21 am
Következő oldal


Hello again, stranger
Natalie && Drake

Egyezkedés a démonokkal… már csak a gondolattól is kirázta a hideg, a gerincén szalad végig s mikor eljutott a nyakáig muszáj volt köröznie egyet a fejével. Soha, soha a büdös életbe nem ment volna bele ha nem az lenne a cél, hogy megóvja az emberiséget és nem kaptak volna szabad kezet abban az esetben ha bármelyik fekete szemű korcs megszegi az egyezség bármely feltételét is. Ettől függetlenül is viszont idegesen, görcsbe állt kezekkel hagyta jóvá a közlönyt és az intézkedéseket mint a város és a helyi vadászok vezetője. Bár tudta, hogy ezzel nem csak magának mond ellent, de még az ellenlábasai kezébe is fegyvert adott egy igen nagy felülettel amit támadhatnak.
Nagyot sóhajtott mielőtt feltápászkodott volna foteléből. Arcát tenyerébe temette. Ha bárki is azt gondolná, hogy milyen nagyszerű élete van egy vezetőnek hiszen mindene megvan és bármit megtehet.. nos az téved. Mindenki csak a hatalmat nézi és a befolyásokat. Abba senki sem gondol bele, hogy mindennek következménye van.. még akár egy pillantásnak is amit rosszkor rossz helyen hajt végre… S most, hogy az angyalok helyett a sötétség szervezi seregeit a háttérben az emberiség… sőt inkább az egész bolygó ellen.. muszáj volt meglépnie az egyetlen olyan dolgot amit más helyzetben nem tett volna meg még akkor sem ha az életébe került volna a nemleges válasz. A démonokban bízni olyan mintha egy égő papírgalacsint helyeznél egy papírtányérra amit a tenyeredben tartasz. Nem tudod mikor, de valamikor biztos, hogy meg fog égetni és nem tehetsz ellene szinte semmit mert egyezség köttetett a két faj között azért, hogy az isteni lényt… Amarát hűvösre lehessen tenni. Ellenségem ellensége a barátom… tartja a mondás is azt viszont nem teszik hozzá, hogy az ellenségem ellensége attól még az ellenségem marad.
Erőteljesen megdörzsölte arcát majd felállt. Tisztába volt vele, hogy ha itt üldögél csak jobban elsüllyed saját szégyenében és fortyogó dühébe így gyors és határozott léptekkel hagyta el otthonát. Bár az utca sem éppen a megfelelő helyszín volt most számára így az irodája felé vette az irányt, hogy belevethesse magát Ő is a kutatásba, az elmaradt várossal kapcsolatos papírmunkába.. bármibe, ami eltereli arról gondolatait, amit tett vagy arról, ami vele történt.
Az irodához érve koppanásra lesz figyelmes. Érdeklődve állt meg az ajtóban és keze automatikusan a derékszíjára rögzített pisztolytáskához nyúlt ahonnan lőfegyverét a másodperc tört része alatt húzta elő és biztosította ki. Abban biztos volt, hogy nem démon kutakodik az irodában hiszen számos démoncsapda volt elhelyezve az iroda különböző pontjain, illetve gyengítő rúnák melyek még az angyalokat is gyengítik. De ha ember volt akkor mégis ki és mit kereshet… szaladt át a gondolat a fejében miközben bal kezét a kilincsre helyezte és felkészült a behatolásra amikor ismerős hangot vélt felismerni bentről…
- Miafasz…- szaladt ki a száján miközben visszahelyezte a fegyvert tárolójába majd mielőtt benyitott volna mikor a köhögés is megerősítette abban, hogy ki tartózkodik odabent.
Határozottan nyitott be tulajdon irodájába. A látvány meglepő volt, de a fogadtatás annál inkább.
- Tudtommal ez az én irodám és úgy jövök be ahogy én akarok. - csukja be maga mögött az ajtót.  A földön ülő nőnél csak a könyvek sokasága volt furcsa számára. Nat az egyezkedés óta mintha kerülte volna Őt bár ez érthető is volt. Zagar mindent elmondott neki arról, ami bent történt és hallott olyat is ami igencsak dühítő volt számára. Halk, de magabiztos léptekkel ment asztalához aminek támaszkodva hallgatta a nőt.
- Szóval. - kezd bele figyelmen kívül hagyva a semleges körítést amivel fogadva lett. - Az én irodám lesz a csoda mag kutató központ főhadiszállása? - mutat végig a könyveken, illetve azok közepén üldögélő, szemmel láthatóan fáradt Nataliera.
- Nem emlékszek arra, hogy ez is benne volt az egyezségbe. - vakarta meg bal fülének tövét. - Egyébként meg.. -  szemkontaktust keresve, szigorúan nézett a nőre. - Úgy nézel ki mint, aki napok óta csak ezeket bújja. - bökött ismét a könyvekre. Nem akart egyből a legkomolyabb témával kezdeni, nem akart egyből vitába kezdeni, kíváncsi volt.. a miértre és arra is, hogy miért volt még előtte is titok az-az egy bizonyos dolog.




background noise • szószám: 652 • Credit:


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



You’re a soldier now
fighting in a battle to be free once more˙

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Drake Wallenberg irodája Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Drake Wallenberg irodája Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 16, 2020 2:51 pm
Következő oldal


Hello again, Stranger
Drake & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 628 • Zene; The Ghost of You»
«TRUE TEAMS ARE MADE
WHEN YOU PUT ASIDE INDIVIDUAL WANTS
FOR
COLLECTIVE GOOD»
Az összes létező… na jó túlzás, a könyvtár egy jó részét és a városi irattár nagy részét átnyálaztam már. Kezdve a középkori iratokkal, melyektől már a szemem kifolyik. Mégis hálás vagyok annak a sok tolvajnak, akik egykor ebbe a városba cipelték a fontos iratokat és könyveket. Persze, megköszönhetném a szabadkőműveseknek is, de…
Oh, várjunk csak, ha megtalálnám a bázisukat, ott is lehetnek könyvek. Fejem hirtelen kapom fel és a velem szemben lévő asztal lábával nézek farkasszemet.
El kellett tűnnöm mindenki szeme elől, mert egyszerűen az idegeimre mennek az emberek. A legjobb hely, nyilván egyszervolt kedvenc főnököm irodája. Amúgy sem nagyon van itt és mi nem a legjobb bizonyíték erre, hogy érintetlenül hever a székén az összehajtogatott friss ruha, a borotva is ugyanott hever, ahol pár napja tettem. A tegnap hozott ételről nem is beszélve, mely kis dobozkában ezúttal mellettem hever. Jó, nem csináltam nagy dolgot, csak egy kis sajtos rágcsát, hogy azért mégse haljon éhen. De hozzá sem nyúlt! A hálátlanja. Nem baj, most mégsem átkozom, hiszen nincs itt, nekem pedig nincs is más dolgom, mint az előttem heverő asztalmagas stóc iratot nyálazzam át.
A földön ülök, törökülésbe, könyökeimmel a padlón támaszkodom. Már ültem az asztalnál, a kanapén, az ablakpárkányon, most ez a legkényelmesebb. A szemem lassan kifolyik és megfogadom, ha még egy latin szót el kell olvasnom, felakasztok valakit.
Ami már csak azért is vicces, mert csak latin szövegű iratok és vaskos könyvek hevernek itt. De hát ígéretet tettem egy démonnak, ki remélhetőleg betartja a szavát és démonmentessé válik a legtöbb szektor. Ezért pedig bizony meg kell keresnem egy bizonyos magot. Komolyan, mintha tűt keresnék a szénakazalban.
Az előttem heverő iratot bal oldalamra teszem, ott még kisebb a stóc, a nagyobbról pedig a soron következőt veszem le. Amely egy tenyérnyi vastag könyv így, amikor kezembe veszem, le is ejtem azt.
- Az a ku… - kezdek bele, ahogy még egyszer megemelem. -  Hátdenehézvagy - húzom magam elé és felcsapom az elején. S ahogy sejtettem vélhetőleg ötszáz éve nem volt kinyitva.
Por száll fel belőle én pedig hátrahőkölök és sűrű köhögésbe kezdek, fejem elfordítva. Amely átvált hapcizásba. Elhessegetem magam elől a port.
- Ha most nem válok porallergiássá, akkor sose - állapítom meg, ahogy a megsárgult lapokra réved a tekintetem. Démonológiás könyv, de talán van benne valami, aminek hasznát vehetem, amin alapján elindulhatok legalább. Csak egy apró nyomot szeretnék, nem többet.
Lapozok egyet és szinte hallom, hogy a lap miként akar kettétörni… Ajkaim elhúzva, olyan óvatosan mozdítom, amennyire csak tudom, amikor hallom, hogy a mögöttem húzódó ajtó nyílik.
Jé, még él!
- Ajánlom, hogy kávéval a kezedbe gyere be - mutatok felé, kezem majdnem kitörve, de nem tekintek hátra. Már az a kilincs lenyomásának habitusából tudom, hogy ki az, így jár az ember, ha túl jól ismeri a másik szokásait. Bár nem kellene itt lennie, de most mit tegyek. Fejem azonban mégis felemelem. Nem tudom, hogy Zagar mennyit mondott el neki a Plázában történtekről, azóta mindkettőjüket kerülöm, ahogy csak tudom. Semmi kedvem nincs velük beszélgetnem. - Tudtad, hogy a könyvtár alatt van egy elzárt részleg, ahol csak több száz éves iratok vannak? - támaszkodom jobb kezemmel a bal térdemre és így fordulok felé, ha még mögöttem lenne, ha nem, akkor csak rátekintek. - Te sem? És azt, hogy még csak katalogizálva sincsenek? Komolyan, mintha összeesküdtek volna ellenem, hogy mindent nyálazzak át és átkozzak el mindenkit közben - hördülök fel, semleges témát boncolgatva. Visszafordulok a könyv felé és lapozok benne egyet. Egyáltalán nem érzem magam kellemetlenül, hogy itt vagyok és hogy vélhetőleg zavarom a főnökök főnökét.
Szemeim alatt hatalmas fekete karikák éktelenkednek. Napok- napok, inkább hetek - óta nem igazán alszok egy szemhunyásnyit sem. Képtelen vagyok rá, Mammon látogatása rémisztően hatott rám. Egyszerűen rettegek tőle, és attól, hogy újra álmomba lássam őt, vagy Dylant. Ehelyett inkább dolgozom megállás nélkül.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Drake Wallenberg irodája Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Drake Wallenberg irodája Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 16, 2020 2:32 pm
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3