Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Simon Phoenix •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 10, 2020 10:27 am
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Kedves Simon! OMG

Mit is mondhatnék így első körben, szerintem igazán nem volt semmi félnivalód, se az előtörténeted hosszát, sem pedig a minőségét illetően Wink Habár megvallom őszintén, a sokszor emlegetett rövidség kapcsán egy, a minimum szószámot megütő lapra számítottam, nem pedig annak tízszeresére, szóval jól rászedtél minket! Razz
Ami a PB-det illeti, nem egy mindennapit választottál, aminek nagyon örülök, mert általában ezek az avatár alapanyagok azok, amelyekből egyedi karakterek tudnak megszületni, meg amúgy is, a valóságban sem mindenki tökéletes, fiatal felnőtt, így hát Wesley Snipe egy üdítő színfolt az oldalunkon Wink

A képességleírásra különösen most nem térnék ki, minden benne van, amit egy karakterről meg lehet tudni ebben az aspektusban. Részletes és jól kidolgozott, s bár a figyelmeztetés ellenére én előbb olvastam, mint az et-t, igazából szerintem jó megalapozója volt annak, kis betekintő Simon egyik lényegi részébe.

Nos, nem mondom, hogy nem volt emberpróbáló a lap hossza, de minden sort megérte elolvasni, és megint csak ismételni tudom magamat, fel sem foghatom, miért izgultál! Nagyon érzékletesen írsz, teljesen emberi miliőbe, emberi tettekkel, szavakkal, érzésekkel formáltad meg a karakter előtörténetét, és lehet, hogy ez most így vicces kijelentésnek tűnik, mivel igen, embert hoztál, de hidd el, kevesen tudják ilyen jól visszaadni azt, amitől az emberek, hát, emberek.
Nagyon szép volt az elején az idilli visszaemlékezés, utána pedig az átvezető a valóságba, és ha egy szóval kellene jellemeznem a lapodat, azt mondanám, hogy filmszerű. Olyan, mint egy jól összeszedett mozgófilm első 15-20 perce, a dramaturgia és a karakterbemutatás teljesen a helyén Wink Amiért egyébként irigyellek, sokszor nekem is megvannak a fejemben a hasonló átvezetések, nem lineáris képek, de a visszaadásuk már egy egészen másik dolog. Szóval gratula hozzá, mindamellett, hogy amúgy olvasmányosan is fogalmazol. *-*
Áttérve Simonra, sok mindent megtudhattunk róla az előtörténet alapján. Én most már határozottan elhiszem, hogy jól tud harcolni, noha szomorú látni, mivé lett a gyerekkori álma. Sikeres bokszoló helyett utcagyerekekkel összeverődve gyepálja a rosszarcú népeket, ha nem épp a lepárlóját üzemelteti a Golden Gate park elhanyagolt szegletében. Nem csoda, hogy meg van törve és az alkoholban keres menedéket. Ezzel kapcsolatban is csupán azt tudom mondani, mint a lapod egészére, Simon nagyon jól, több rétegből és teljesen logikusan van felépítve, és úgy gondolom, egy ilyen részletekbe menően kidolgozott karakterrel egyáltalán nem lesz nehéz dolgod a játéktéren :3

Így hát nagy örömmel szeretnélek köszönteni Téged az oldalunk tagjai között! A szükséges foglalókat, kérlek ejtsd meg, utána viszont cseppet se félj a játéktérre szabadulni  fanolos


Jó szórakozást kívánunk a szárnyas trappista sajtok nemzetközi szövetségének nevében is! Smile


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Simon Phoenix


Simon Phoenix Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
11
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 09, 2020 9:12 pm
Következő oldal


Rövid idézet, ami illik karakteredre
Saját
45


Simon Phoenix
Karakter információ
Család - Család: Az édesanyja, az édesapja, a három kisöccse, a nővére, a nagybátya mind jobblétre szenderült.

Mi a beosztásod - --

Melyik oldalon állsz? - Nem áll senki oldalán mivel az ő oldalán sem áll senki. Rendben van ez ebben a formában nem igaz. Aki segít neki ő is segít neki, de nincs oda a természetfeletti bevándorlókért.

Városod - San Francisco

Porhüvelyem neve - -
Wesley Snipe
Simon Phoenix
Rang
Ember
Simon
45

Karakter képességeinek leírása
/Figyelem! A következő sorok történetlírást tartalmazhatnak. Szóval, ha valaki az előtörténetet is el akarja olvasni, ajánlom kezdje azzal./
Normál esetben olyan a teste akár egy élsportolóé azonban mostanában nincsen formában. A sok ívás, semmi edzés megtette a magáét. Néhány keményedő huligánnal még nagyobb gond nélkül el tud bánni. Sok mindent látott így a teste és a lelke is megedződött. elég jól képes megjátszani a gyenge, tehetetlen célpontot, ami pont kapóra jön neki. A puszta kezes harcot részesíti, előnyben nem szeret magánál fegyvert hordani, mert ha véletlenül ellenőrzik, lebukik és ha kell úgyis elveheti a rosszfiúktól. Sikerült elsajátítania a harcművészetek egyes ágát méghozzá profi módon. Nem ismer félelmet sem pedig szánalmat, bár ez a kulacsának is köszönhető. Nem szorul rá mások segítségére remekül boldogul egyedül az utcán mármint komolyabb támogatás nélkül. Maradt még benne némi empátia embertársai iránt ez által könnyen szerezhet szövetségeseket meg persze ellenségeket is. Inkább él a nyomorban szabadon, mint a jómódban szolgaként, azaz nem kedveli, ha parancsolgatnak neki.
Pozítiv negatív tulajdonságai
+kiváló testi adottságokkal rendelkezik (kiváló vadász lehetne belőle)
+bátor
+védelmező alkat
+ha a szükség úgy hozza képes precízen gondolkozni, és végre is hajtja a tervet
+néha szeret örömet okozni másoknak
-kissé arrogáns
-utálja ha parancsokat kap
-lelke mélyén vágyik a halálra így néha fejjel megy a falnak
-fafejű
-nem valami igényes
-ívással és verekedéssel próbálja elfelejteni a múltat
-nem kedveli, ha a múltat emlegetik





Minden történet rejthet titkokat
A paradicsomban
-Ááu!- üvöltöttem fel fájdalmamban miközben az öcsém igyekezet lemászni a mellkasomról.
Mióta édesanyánk kedves kakasa megtért a teremtőjéhez, nem volt, aki kora reggel ébreszthetett volna minket, vagy legalábbis így gondolta az öcskös. A felkelő nap első sugaránál belopózott a szobámba és teljes hangerővel beleüvöltött a fülembe. Azon a napon elég rosszul halottam arra a fülemre, de volt, hogy nem úsztam meg ilyen egyszerűen. Nincs mit szépíteni, az ágy végiből elrugaszkodott és páros lábbal a hasamon landolt. Elég szemét húzásnak lehet tartani, de be kell vallanom, meg volt rá az oka. Mifelénk mindenkinek ki kellett vennie a részét a munkából és nekem szokásom volt úgymond lustálkodni. Nem egyszer vágtam hozzá a cipőmet ahhoz a szegény kakashoz mikor közvetlenül az ablakom alatt kezdett el rikácsolni. Egyszer megfenyegettem, ha nem változtat a modorán, akkor megfőzöm ebédre, annak az időnek vége. Akkorát ásítottam, hogy bele sajdult az állkapcsom majd elkezdtem dörzsölgetni, hogy némiképp enyhüljön az érzés. A szobám elég kicsinyke volt bár semmi okom nem volt a panaszra. Rendelkeztem egy ággyal, amiből mindösszesen csak három rúgó állt ki és volt egy ruhás szekrényem megy egy kis kereszt a falon. Ezen felül remek kilátásom nyílt az udvarra, ami tovább növelte a szobám értékét.

Szóval felkeltem, villám gyorsan felöltöztem majd kimentem, hogy megetessem az állatokat. Három öcsémmel ellentétben én nem voltam annyira lelkes, ezzel ellentétben lelkiismeretesen végeztem a munkámat. Fogtam két vödröt megmerítettem vízzel majd elindultam az állatok felé és beborítottam a vályúba. A tehenek bőgni kezdtek mikor megláttak, mindig is úgy gondoltam, hogy így kívántak jó reggelt. A malacok nem szóltak egy árva szót sem csak hangosan szürcsöltek rám se hederítve. Ez nem volt valami szép azok után, hogy kölyök koruk óta ismertem őket. Tudom, nem vall épp elmére, ha valaki több mint száz kilós röfikkel vitatkozik ezért csak magamban tettem egy megjegyzést. Miután végeztem az etetéssel vasvillát ragadtam és elkezdtem kihordani a ganét. Nagyon utáltam azt a csodálatos bűzt, de valakinek el kellett végezni a munkát. Beledöftem a villát majd beemeltem a talicskába végül mikor már elég nagy volt a kupac megpróbáltam eltolni. Néha nagyobb volt a szemem, mint az erőm így alig bírtam megmozdítani azt a nyamvadt talicskát. Mire végeztem a munkával csak úgy úsztam a verítékben, de tudtam, hogy megéri.

A ház oldalához botorkáltam majd észrevettem, hogy a zsaluk még mindig le voltak engedve. Ez egy kissé különös volt különösen reggel, ezért közelebb léptem. Láttam édesanyámat amint egy tortácska díszítésével foglalatoskodik melyből két gyertyácska ágaskodott kifelé. Nem igazán tudtam mit jelenthet a hetvenegyes szám, ahogyan anyám sem. Néhány pillanattal később a fejéhez kapott így lett belőle tizenhét. Ez nagyon aranyos volt és persze tipikus, mindig próbálta titokban tartani a tortát, mi meg úgy tettünk mintha nem vettük volna észre. Odamentem a vödörhöz és egy nagyobb adag vizet borítottam a nyakamban. Elképesztően csodás érzés volt amint a víz lemostam rólam a koszt és persze a fáradságot. Sajnálatos módon nem lehettem sokáig tiszta, mert váratlanul hátulról három szörnyeteg nekem rohant. Én a földre rogytam, ketten a vállamat markolászták egy pedig az oldalamat csiklandozta. Hangos hahotázás mellett könyörögtem kegyelemért miközben a porban fetrengtünk akár a malacok. Igaz, lerázhattam volna őket, de inkább belementem a játékba hisz ez is egy báty kötelessége szeretni, védeni és támogatni a kisebbeket.
-Valóságos kis vasgyúró lett belőletek. – mondtam miközben mindegyiküknek megsimogattam a buksiját. El sem tudom mondani milyen remekül éreztem magamat abban a pillanatban.
-Egy nap olyan erősek leszünk, mint te.
-Igen és olyan okosak is.
-És olyan, sajnos más nem jut az eszembe.
-Annyi baj legyen. Amúgy már most erősebbek vagytok, mint én. Ha megengeditek, most megyek gyakorolni.
-Szuper nézhetjük?
-Légy szíves! – képtelen voltam nemet mondani az angyali hangúknak, a ragyogó szemükről nem is beszélve.

A szüleim nem igazán örültek neki, ha reggel csináltam azt, de engem megnyugtatott ráadásul volt egy megállapodásunk. Ha minden nap rendesen elvégeztem a ház körüli teendőimet, akkor edzhettem egy keveset. Bementem a csűrbe majd elővettem a fáslit először az egyik csuklómat tekertem be utána pedig a másikat. Sokáig nyavalyogtam apámnak egy bokszzsákért mire hajlandó volt csinálni egyet. Egész pontosan nem ő csinálta, hanem édesanyám, de próbálta elhitetni, hogy apa volt. Levágta az egyik nadrágja szárát majd megtöltötte földdel, bekötötte mindkét végét és felakasztotta a csűrbe. Én karnyújtásnyira álltam meg a célponttól vettem egy mély levegőt majd könnyedén lecsaptam a jobb karommal. Tettem egy lépést balra elhajoltam egy képzeletbeli csapás elől majd a másik kezemmel is ütöttem végül visszaálltam alapállásba. Ezt csináltam vagy tíz percen keresztül ezután jött csak az igazi móka. Teljes erőmből sorozni kezdtem a zsákot, ami a csapásoktól egyre jobban és jobban lengett ki. Váratlanul egyszer csak megállt és nem mozdult többet akármilyen erősen is püföltem. Három lurkónak tartoztam ezért köszönettel, akik a túloldalon álltak és mindent megtettek annak érdekében, hogy célpontom egyenesen álljon, mint a cövek. Igaz, hogy ez fárasztóbb volt, mint a trágyacipelés mégis megérte ugyanis volt egy álmom. Azt terveztem, hogy majd egy nap híres bokszoló leszek, akire büszkén tekinthet rá a családja. Egyik nagy példaképem volt a méltán híres Mohamed Ali egy valóságos élő legenda. Egyszerű életet éltünk ennél fogva nem rendelkeztünk televízióval, de volt egy rádiónk. Esténként összeült az egész család és hallgattuk a meseszép muzsikát. Így néha volt szerencsém fültanúja lenni annak a csodálatos bokszolónak a meccseinek.
-Ez időpocsékolás. – mondta a nagybátyám karba tett kézzel miközben minket figyelt.
Magas volt akár egy hely és határozott jellemű akár egy kőszikla. Arcát több napos borosta fedte, de ettől még morcosabbnak tűnt.
-Ahelyett, hogy a földeken segítenétek, nekünk ilyen marhasággal lopjátok a napot.
-Ez egyáltalán nem marhaság. – mondta a nyolc éves.
-Ez a bátyó nagy álma. – vágta rá a tíz éves.
-Bizony, híres lesz akár Mohamed Ali. – kontrázott a tizenkettő éves.
-Ahelyett, hogy ilyen marhaságokkal eteted az öcséidet, meg magadat inkább segítenél a családodnak. bezzeg a mi időnkben szigorúan bántak velünk a szüleink.
Egy kis időre megálltam, hogy kifújjam magamat és közben nekitámaszkodtam a zsáknak.
-Ez nem marhaság belőlem akkor is bokszoló lesz. – mondtam miközben kapkodtam a levegőért.
-Álmodik a nyomor. – erre kiment a csűrből én meg folytattam az edzést.

Miután bevittem az utolsó ütést majd széttártam a karjaimat mintha a győzelmemet ünnepelném. a tömeg valóssággal őrjöngött, de nagy meglepetésemre nem csak előttem, hanem a hátam mögött is. Megpördültem és nagy meglepetésemre édesanyám volt az pedig ő nem igazán szokott ilyenkor kijönni.
-Mindig higgy az álmaidban, ha elég erős a hited, nincs akadály mely utadat állná. – annyira örültem a szavainak, hogy megöleltem.
Olyan érzelmi dömping sodort végig rajtam, amire nincsenek szavak legalábbis én nem tálaltam. Fogalmazhatunk úgy, hogy extázisban tomboltam talán ezért is próbáltam agyon szorítani azt a vékony asszonykát. Majd kinyitotta a szemet.


Jó fogáshoz jó csali kell
Mikor magamhoz tértem olyan hevesen vert a szívem, hogy majd kiugrott a mellkasomból. Még mindig rendkívül boldognak éreztem magamat majd váratlanul rájöttem ez csak egy álom volt. A felismerés úgy hasított belém akár forró kés a vajba és jobban égetett, mint a pokol tüze. Gondolom mással is megesett már, hogy egy rettenetes álomból ébredt fel én pont az ellenkezőjét éltem meg, de egyáltalán nem jobb érzés. Álmomban szinte a paradicsomban jártam, még az illatát is éreztem majd a purgatóriumban ébredtem. Fájdalmamban nem tudtam mást csinálni mint üvölteni és megpróbáltam kitörölni azt a sok könnyet a szememből. Nem kívánom senkinek, hogy így keljen ébrednie minden áldott nap, még a legádázabb ellenségemnek sem. Kis idő múlva se tudtam megnyugodni viszont a fájdalom helyét felváltotta a harag. Ezért hát amint felkeltem a földről ökölbe szorított kezemet az egy felé tartottam és dühösen ordibáltam.
-Meddig akarsz még engem kínozni?! Még nem szenvedtem éppen eleget?! Nincs más ezen a tetves bolygón, akit kedved szerint kínozhatnál?! Pont engem kell cseszegetni?! – természetesen nem kaptam választ.

Ehhez már viszonylag hozzá szokhattam volna mégsem voltam rá képes. Egyetlen dolog, ami valami enyhülést hozhatott az ott lapult mélyen a zsebemben, szerencsére az éjjel nem lopták el tőlem, bár ez szinte lehetetlen. Bármilyen mélyen is szunyókáltam azon nyomban magamhoz tértem ha valaki a közelembe merészkedett, akár a kutyák. Akkoriban ugyanis megesett, hogy az utcán laktam vagy pedig valamilyen eldugott félre eső helyen ahol nem esik annyira. Ezen nincs semmi meglepő, ugyanis ha lett volna valami lakás félém akkor nem nevezhettek volna hajléktalannak ugyebár. Szerencsére találtam pár kabátot, amik melegen tartottak a hűvösebb időkben. Azon ami akkor volt rajtam hányás, alkohol és vizelet szag kombinációját már alig éreztem így ez sem aggasztott. Észrevettem, hogy valami mászkál a vállamon majd elsöpörtem egy baromi nagy pókot és kétszer-háromszor rátapostam miközben alaposan beolvastam neki.
-Te is jókor szórakozol velem! Majd megmutatom neked kivel kekeckedj te tettű! – mit mondjak, a biológia sosem tartozott az erősségeim közé.
Végül elővettem az én csodaszeremet, amit egy kulacsban tároltam, majd miután lecsavartam a tetejét, ittam egy nagyot majd visszarejtettem. Teljesen belerázkódtam az erejébe csak úgy vacogtam a fogaim miközben igyekeztem egy hűhát elfojtani. Kissé már jobban éreztem magamat így foglalkozhattam egyéb problémákkal. Először is odaőgyelegtem a legközelebbi bokorhoz és könnyítettem magamon utána megmozgattam a derekamat. Ha valaki egész éjjel a kemény betonon alszik az eléggé megviselheti a hátat. Torna közben nyüszögő hangokat adtam ki magamból, egyáltalán nem zavart, hogy valaki meghalhatja. Azon a környéken úgysem éltek mások, csak csavargók meg persze hajléktalanok, ami egy és ugyan az, vagy nem?

Teljesen mindegy, hogy minek nevezem, akkor sem foglalkozik velünk a kutya se. Nem jön oda hozzánk, hogy megkérdezze, te szerencsétlen ettél valamit ezen a héten? Nem zavarja őket, ha betegek vagyunk és nincs pénzünk orvosra. Ha koszban és mocsokban kell fetrengeni, mert bizony másra nem telik. Úgy vélik, ha valamire szüksége van az embernek hát dolgozzon meg érte máskülönben megérdemli a sorsát. Szerintem a kormányok kissé örülnek, hogy pár éve volt az a kalamajka mert így sokkal kevesebb hajléktalan tengődött az utcákon. Bár halottam, hogy előtte sem volt jobb a nincstelenek helyzete mintha megszűntek volna embernek lenni. Mindenki lenézte őket az is előfordult, hogy leköpték esetleg megverték őket. A mi fajtánkkal bármit meg lehetett tenni az nem számít bűnnek ezzel tisztában vagyunk mi is. Sokan annyira szégyellik magukat, hogy nem mernek segítséget kérni vagy változtatni mert úgy vélik nem járhatnak sikerrel. Ott is ugyanez volt ahol én éltem San Francot se érdekelben, de talán ez így van jól. A város akarom mondani négy részre van felosztva ezek közül az egyik a gazdag negyed. Sosem jártam arra állítólag ott mindent plüss borít és még a szökő kútból is vörös bór folyik. Irodaházak, színházak, meseszép parkok mind a burzsujoknak voltak fenntartva, akik mindenféle csoda masinákon furikáznak. Tisztában voltam vele, hogy nem mindenkinek jut, de viszont többeknek, mint a szegény negyedbe. A szegénységet említve nem csak ez az egyik problémám hanem még a bőrszínem is. Egyes emberek nem igazán tolerálják azt, ha valaki másképp néz ki mint ők. Néha megfordult a fejemben miközben egy összeeszkábált vacakban próbáltam nem halálra fagyni, hogy ezek a szárnyas fenevadak mind egyformák vagy akad köztük színes bőrű is? Mindig is azon a véleményen voltam, hogy az egész égi bagázs egy nyomoronc rasszista, fasiszta, trappista csürhe. Gyakran azt kívántam bárcsak ott maradtak volna ahol a nagy balhé előtt voltak és szerintem mások is így vélekedtek. A nincsteleneknek azzal kell beérniük amijük van, néha csak a férgek jutnak nekik.

Visszatérve az eredeti történetre én szépen lassan elindultam arra amerre a szél fúj, bár ez nem volt valami egyszerű. Elég keskenynek bizonyult számomra az út hatalmas nagy íveket írtam le, bizonyára a lábammal lehetett gond, hisz lássuk be elmúltam negyven éves. A karommal próbáltam egyensúlyozni, nehogy pofára essek, bár ezért az arcért nem lett volna kár. Közben nem túl nagy hangerővel próbáltam énekelni, hogy oldjam a szegény emberekben felgyülemlett feszültséget. Sajnálatos módon nem sikerült a megfelelő hangszínt megtalálnom ezért az egyik pillanatban nyivákoltam mint egy macska másikban dörmögtem akár egy medve. Nem is tudom miért nem vettek körbe zene kedvelők tömege, talán a görényt kergető szagomhoz lehet köze.
-Eye of the tiger.
Lényeg a lényeg föl le mászkáltam a leglepusztultabb lepra telepen mint zsidóban a fájdalom. Randevúm már egy jó ideje nem volt ráadásul az egész napot erre szántam harmadszor pedig azt csináltam amit csak én akartam. Valamikor olvastam egy verset vagy talán valaki közelében aludtam aki olvasta már nem tudom. Egy farkasról szólt kinek átlőtték az oldalát, éhezik, és majd megveszi az isten hidege, de attól még szabad és az a fontos. Na, azt a költeményt mintha csak rólam mintázták volna begyszó. Visszatérve az eredeti szálhoz miközben békésen lófráltam nem zavarva senkit feltűnt olyan három balta arcú fickó. Nem igazán értettem mi bajuk lehetett, mert úgy néztek rám mint a kutya a beefsteakre. Hirtelen fölpuffadt a szám mint egy varangyos békának, eléje kaptam a kezemet majd furcsa hangok kíséretében berohantam egy kis mellékutcába. Az a három csak jött utánam kényelmes tempóban nem zavartatva magukat. Mire utolértek én már egy szemetes kuka mellett gubbasztottam, amiben bizonyára egy döglött patkány lehetett legalábbis a szagból erre következtettem. Egyik ismerősöm remek patkány burgert tudott készíteni, de ahhoz nem árt, ha friss a hús.

Egyikük meglehetett vagy százhúsz kiló, itt-ott kibukkant a háj a ruhája alól a feje tar kopasz volt. Mellette egy vékonyabb srác állt fülében egy karika az állán pedig kecskeszakáll. A harmadik valami nagymenő lehetett, mert farmert viselt, bőrdzsekit bár minden bizonnyal hamisítvány lehetett. De a lényeget elfelejtettem, hogy mindannyian fehérek voltak egyedül én voltam színes bőrű.
-Hé haver nem kell segítség?
-Kösz nem elvagyok. Huk.
-Nem akarsz velünk jönni, szórakozhatnánk egy kicsit.
-Ja igen. – mondta a dagadék majd beleöklözött a tenyerébe.
-Rajtam nem múljék, de van egy kis gond. – szép lassan felálltam így már nem nézhettek le engem.
-És mi lenne a gond?
-Hogy aki játszadozni fog, az nem ti lesztek, hanem én. – a mámorosság apró jele sem maradt a hangomban.
A mosoly még mindig ott ült az arcukon mikor a bőrdzsekist egy határozott mozdulattal torkon csaptam, amitől térde rogyott és fulladozni kezdett. A bal kezemmel megragadtam a kecske szakállas vállat majd keményen az arcába fejeltem. A dagadék kissé nehéz tészta volt tőle kaptam egy pofont, amitől vagy félméternyit oldalra csúsztam. Nem esett valami jól, de ennyi szinte meg se kottyant nekem. Ezután a bordáimat célozta meg ezt könnyedén blokkoltam a jobb karommal majd egy forgó rúgással eltaláltam a gyomrát. Közben a kecske szakállas magához tért és hátulról elkapta a nyakamat miközben az orrából dőlt a vér. Igyekeztem kiszabadítani magamat a szorításából, de sajnálatos módon nem jártam sikerrel. Eközben röfi felvett a földről egy deszkalapot minden bizony azzal akart lecsapni én viszont ezt ne hagytam. Egyik lábamat a mellkasának nyomtam, míg a másikkal halántékon rúgtam. Úgy rogyott össze akár egy zsák krumpli vele már nem volt több problémám, de egyre kevesebb levegőm maradt. Tudom nem valami szép húzás, de szükség törvény bont, ezért hátra nyúltam és megszorítottam a fickó orrát. Ettől a persze úgy visított akár egy disznó, de legalább nem fojtogatott tovább. Zihálva levegőért kapkodtam miközben a nyakamat masszíroztam viszont szemmel kellett tartanom a két delikvenst. Erőből megrúgtam mindkét térd kalácsát majd mikor összerogyott keményen az arcába öklöztem. A harmadikkal nem volt ilyen szerencsém ugyanis ki tudja honnan, talán a csili-vili rucijából, de előhúzott egy pisztolyt és a tarkómnak szegezte.
-Rendben van szarházi. Fordulj, meg szépen hadd lássam azt a csinos pofikádat mielőtt az agyvelőddel festem tele a falat. - mondta vagy egy méterre tőlem.
Kezeimet óvatosan mozgattam nem akartam még jobban felingerelni azt a marhát majd mikor ismét szemtől szembe álltunk egy kisebb lángcsóvát fújtam az arcába. A tűz alig érte el az arcát, de legalább eltereltem a figyelmét egy pillanatra és pont erre volt szükségem. Egy határozott, erős és férfihoz nem méltó mozdulattal tökön rúgtam a dzsekis amitől ő is padlót fogott. Kicsavartam a kezéből a fegyvert és magamhoz vettem azzal a céllal, hogy majd elhajítom, a pisztolyokkal csak a van. Úgy tűnt nem voltam valami jó formában, de végül kisebb karcolással sikerült megúsznom. Az a három tetű azzal töltötte az idejét, hogy náluk gyengébbeket zsebelték ki. Számomra az ilyenek nem voltak mások mint eltaposni való férgek. De mivel a gyilkolásból egy életre elegem lett ezért csak gatyára vetkőztettem őket majd az öveikkel megkötöztem a kezüket valami kötél félével pedig a lábukat.

Küzdelem a minden napokkal
Miután véget ért az én kis mutatványom körbekémleltem, hogy nem-e látott valaki majd lehajoltam és tüzetesen átvizsgáltam a huligánokat. Kiforgattam az összes zsebet mind a kabátokon, mind a nadrágokon hátha találok bennük valami értéket. Sikerült összegyűjtenem kevéske készpénzt, egy szál mentolos cigit és egy pillangós kést. Nem volt valami nagy eresztés, de aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Mikor az utolsóhoz értem találtam egy üres pénztárcát, ami kissé kihozott a sodromból.
-Milyen ökör hord magánál egy üres brifkot? – erre belerúgtam egyet csak úgy búcsúképen.
Tisztában vagyok vele, hogy nem volt szép dolog rászedni ezeket a barmokat, de valamiből nekem is meg kellett élnem. Az ábrázatom és persze a bőrszínem végett nem igazán tolongtak az emberek ezért, hogy náluk dolgozzak. Nem is igazán tudtam magamat elképzelni amint egy pénztár mögött ülök és álszent mosollyal figyelem, hogy mások egy valag pénzt költenek el, míg én csak minimálbért kapok. Ahogyan azt se, hogy suvickolom a méltóságos úr cipőjét boldog, széles mosollyal az arcomon. Az álszentesség amúgy sem volt az én műfajom, mindig is egyenes embernek tartottam magamat, vagyis részben, az előbbi az nem számít. Tekintsük amolyan hobbinak, valaki pulóvert kötött, mások horgásztak én pedig ilyen idióták keresek és vertem laposra. Hogy közben nekem csurran cseppen is valamicske az már csak hab volt a tortán. Attól nem kellett tartanom, hogy végül egy se marad belőlük mert mocsok mindig is volt és mindig is lesz.

Miután végeztem a kutakodással szép lassan elsétáltam, de most már nem remegett a lábam és nem is énekeltem. Mikor egy ha nem is jobb, de valamennyire tisztább környékre értem váratlanul elállta az utamat egy csapat kölyök. Az arcuk maszatos volt, a ruhájuk szakadt akár a tipikus utcagyerekeknek. Mind olyan tíz év körüli lehetett ki idősebb ki fiatalabb. Szúrós szemmel néztek rám azt a benyomást keltve, hogy innen nincs menekvés. Hátrapillantva be kellett látnom, hogy ez igaz is mert ott is egy csoport kölyök állt. Farkasszemet néztünk egymással még néhány pillanatig majd előbukkant egy srác, aki másfél fejjel magasabb volt a többiektől.
-Elégedett volt a munkánkkal uram? – kérdezte a colos.
-Megjárja, de pisztolyról nem volt.
-Erről mi sem tudtuk, de be kell látni néha becsúsznak bakik. Amúgy tisztában voltam vele, hogy amazoknak van oka félni nem pedig magának.
-Rendben van kölyök. Szóljatok ha megint van valami.
-Igen is. Maga is ha szüksége lenne néhány szempárra.
Benyúltam a zsebemben átnyújtottam Ben-nek a fizetséget, amivel a sereg ujjongva távozott. Egyikük még hálából át is ölelt majd szaladt volna el, de én krákogni kezdtem amitől ő megmerevedett. Lassan akár egy rozsdás fogaskerék, megfordult és átnyújtotta nekem azt a kést, ami nemrég még a zsebemben lapult.
-Na sipirc innen. – és ezzel útjára engedtem.
Sokszor kihúztak a pácból ezek a lurkók és én is igyekeztem a hasznukra lenni. Ebben a világban az információ drágább még az aranynál is, de a gyűjtése nem is olyan egyszerű. Éppen ezért olyan zseniálisak, mert senki nem tűnik fel egy csapat gyerek, akik az időt rabolva az utcákat róják. Sok mindent látnak, rengeteget hallanak és mind el is mondják nekem, amiért fizetséget kapnak. Nem túl sokat, de ennyiből ehetnek valami olyat is aminek íze is van. Ma már persze mind felnőttek kivéve, aki nem, de most nem ez a lényeg. Emlékszem mikor először találkoztam Ben-el a nevelő apja éppen félholtra verte mert nem sikerült eleget koldulnia. Én nem szóltam egy árva szót sem ugyanis családi vitákba nem illik bele bonyolódni, csak odamentem hozzá és akkorát lekentem neki, hogy a mai napig is főzeléket tud enni. A srác nagyon hálás volt nekem ezért, összealított egy kis bandát és azóta amolyan szoros kapcsolatban állunk.

Már délután fele járhatott mire elértem az én picinyke rejtekhelyemre, ami elég fárasztó tud lenni egy kiadós csihi puhi után. Sokkal könnyebb lett volna az életem, ha én is rendelkeztem volna valamiféle járgánnyal, de még egy nyavalyás kerékpárom se volt. Amúgy hallottam egy olyan pletykát, hogy a hétköznapi emberek is juthatnak autóhoz csak elég sokáig tart. Állítólag meg lehetett rendelni, hogy milyen autót szeretne és kapott egy sorszámot és azalatt a pár év alatt mire valaki sorra került csak össze tudta kuporgatni az árát. Nem tudom, hogy ez igaz-e amolyan mendemonda. Egy haver megígérte, hogy próbál nekem intézni valamit, de én addig nem állnék fél lábon. Tudom, hogy az én hibám, hogy ennyit kell kutyagolnom, de kénytelen voltam oda telepíteni a Golden Gate Park szélére. Egyrészről mert nem járnak oda olyan sokat, másrészről pedig a dzsumbuj nagyon jó fedezéket ad. Csak akkor lehet megtalálni, ha valaki célzottan keresi, vagy ha pont mellette áll meg és véletlenül nekidől. Építettem egy remek kis favázas kuckót, amit levelekkel meg ágakkal vontam be később pedig ránőttek különféle gyökerek meg miegymás. Muszáj volt alaposnak lennem ugyanis a törvény nem igazán van oda ama lakosokért akik titokban lepárlót üzemeltetnek. Nekem is szükségem volt egy kis szórakozásra és az nem elég, ha tolvajokat, dílereket, gyerekverőket püfölök laposra. Ráadásul csak ez a szer képes enyhíteni az álmok okozta fájdalmat és segít valamennyit felejteni. Abban a bizonyos verekedésben is hasznát vettem, de nagyon sajnáltam, hogy azokra a fajankókra kellett pazarolnom az utolsó kortyokat. Megérkezve levetettem azt a pöcegödör szagú barna kabátot és felvettem a szürkét ami kevésbé volt illatos. Néha napján áldozatot kell hozni ugyanis ha krizantém áradt volna belőlem akkor nem gondoltak volna könnyű prédának, ez logikus.

Nem lett volna valami jó, ha rátalálnak az én kis lepárlómra, de pont ezért költöztettem át az Isten háta mögé, bocsánat a kifejezésért. Régen a polgárháborúban egy bölcs ember azt mondta a harci szellem az üvegben lakozik. Ha valaki kellő képen leissza magát, de nem annyira, hogy járni se tudjon akkor az az illető nem ismer félelmet, se pedig veszélyt. Fertőtlenítésre is rendkívüli tud lenni, bár szerintem ilyenre kár elpocsékolni egy remek italt. Tömegpusztító fegyver gyanánt is megállja a helyét persze csak akkor, ha hozzáértő kezek készítik. Az üveg szájára csavarunk egy rongyot, meggyújtjuk, elhajítjuk és már kész is a tűzijáték. Mikor eljönnek a fagyok eme csodálatos nedűnek hála nem érezni a hideget. Bár azt beismerem, hogy egy kevésbé huzatos lakás is elkelhet mellé máskülönben csúnyán meg lehet járni. Itókát bármiből elő lehet állítani, én gyakran krumpliból készítettem. Az ötletet egy film, adta amiről még gyerekkoromban halottam, látni nem láttam, mert nem volt tévénk. A második világháborúban játszódott egy német fogolytáborban, a rabok házi készítésűvel ünnepelték a Függetlenség napját. Az én szerkezetem is hasonló volt, mint amit A nagy szökésben láthattunk. A készterméket végül elcseréltem arra, amire éppen szükségem volt vagy pedig nemes egyszerűséggel elajándékoztam. A kis kuckóban tartottam minden olyan érték tárgyamat, amit nem akartam, hogy illetéktelen kezekbe kerüljön. Nem mesze tőle helyezkedett néhány gyümölcsfa, ami még én ültettem egész pontosan elszórtam egy rakás magot és vártam mi sül ki belőle. Nem volt egyszerű a dzsumbujban úgy kialakítani egy részt, hogy minden fű alatt maradjon, de sikerült megoldanom. Nem másnak lehetett köszönni, mint a precíz és alapos munkának meg persze a véres verítéknek.
.




Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 48 felhasználó van itt :: 20 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/2
Angyal
5
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6