Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Willard Asylum •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Willard Asylum - Page 3 YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Willard Asylum - Page 3 WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 02, 2020 4:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Dead inside • szószám: 380 • Credit:

Kín és Halál, milyen frappáns és kifejező nevek. Bár eddig még csak Kínról hallottam. Nem tudom mikor tett szert a másikra, de láthatólag legalább annyira ragaszkodik hozzá, mint a Kínjához.
-Amint szabadok lesznek a kezeid, már rohanhatsz is értük. - felelem és próbálom figyelmét az orvosra irányítani...gyorsan feltalálja magát és sikerül magára vonnia a köpenyes figyelmét. Az arckaparás még csak ízelítő volt mindabból, ami még a barátocskánkra vár, már ha hagyom, hogy a kis kattant tovább mókázzon vele. Nem tudom mit tettek vele, és ő mit készül tenni ezzel a nyomorulttal, de valami azt súgja nem lesz szép látvány. Mindenképpen látnom kell.
-A kis türelmetlen... - ingatom meg a fejem vigyorogva. Már a játékon jár az esze, pedig még a béklyóitól sem szabadult meg. Kérdésére csak sejtelmesen vigyorgok, ami felér egy határozott talánnal, ezzel pedig tovább fokozom a dokikánk növekvő pánikhangulatát.
Nem kertelek, rögtön a tudtára hozom, mit is szeretnénk tőle. Nem kérek nagy dolgot, mégis őrültnek nevez, majd kétségbe vonja a szándékaimat. No fene!
-Oh de igen. Pontosan ezt akarom. - szerintem egyértelműen fogalmaztam az előbb, de hogy tévedés ne essék, biztos ami biztos, azért ráerősítek. A doki szerint Kyara nem normális, de azt hiszem ezt mondania sem kell, elég nyilvánvaló. Elég csak egy röpke pillantást vetni rá. A füligérő tébolyult mosolya, a szemeiben megülő őrült csillogás és a kényszeres gesztusai...épp elég árulkodó jel lehet bárki számára. Amúgy meg ha minden rendben lenne neki odabent, nem a Willardban töltené az idejét.  
-Igen, ezt is tudom. - pillantok széles vigyorral a kicsikére, majd lazán megvonom a vállaimat, kezeimet széttárom jelezve a férfi számára, hogy ez a tény a legkisebb mértékben sem zavar. Persze azt is tudom, hogy semmi jó nem származik abból, ha egy ilyen hibbant kislányt szabadon eresztünk. De ki akar itt jót?
-Na ess neki...haladjunk... - noszogatom a férfit, a kisdrága már úgyis az orra alá tolta a karjait bilincsleszedésre. Kicsit hezitálva, remegő ujjakkal nyúl a lány felé és kezdi el piszkálgatni a vasat, közben azért próbál valami ígéretfélét kicsikarni belőlem. Segítségért cserébe a testi épségét kérné, amire tulajdonképpen már fittyet hányhat, már ha abból indulunk ki, hogy alig egy perce rétegeket kapartak le az arcából, de legyen.
-Ígérem... - mondom ki a varázsszót. Ígéretemet semmitmondóan nyögöm oda, mintha bármit is számítana egy démon szava. Neki mégis jelent valamit, mert látszólagos nyugalom telepszik rá.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 02, 2020 8:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


To my Puddin'
Nem tudom meg, hogy mit tud a rúnája, de nem igazán aggódok emiatt. Előbb, vagy utóbb meg fogom tudni, ha nem segít magától, akkor majd magamtól. Nem fogok kétségbeesni, eddig is mindig megkaptam, amit akartam. Előbb, vagy utóbb. S egy kis szenvedés árán, de hát az élet csupa kín, nem igaz? Nincs is élvezetesebb ennél.
Viszont nem értem, hogy mi baja a kis kuckómmal. Visszatekintek és látom a takaros ágyikómat, ahogy a fal mentén húzódik, a hatalmas ablakok, melyeknek néhány üvegei betörve hever a kopott fapadlón. A szőnyeg is régen találkozott bármilyen tisztítóeszközzel. Oh és a kedvencem a sarokban pihenő éjjeliszekrény, melyeken a kis pókok takaros életet élnek. Én ezt látom, nem a sötét, doh szagú pincét, melynek falai ridegebbek bármely démon szívénél, a sötétséget pedig a legostobább ember elméje is megirigyelhetné.
Kín…
- … és Halál! - juttatom eszébe, bár talán az utóbbit be sem mutattam neki? Milyen udvariatlanság volt ez tőlem! - De, de, de… - kezdek bele, ám a következő pillanatban már el is felejtem az egészet. Hiányoznak a késeim, mindennél jobban, elmémbe most mégsem eszi be magát ennyire. Nem jobban, mint máskor, hiszen valami sokkal jobb mulatság veszi kezdetét.
Először is a dokit kellene felébreszteni. Nem fiatal már, középkorú, mégsem emlékszem, hogy gyerekként láttam volna itt. Ahhoz képest új lehet.
S ez az ijedelem. Amint felkel fel is egyenesedek előtte és lelkesen tapsolok. Fel sem merül benne, hogy kellemesebb ébresztés is létezik. Ezen a helyen? Ne nevettes kérlek.
- Csinálhatom azt vele, amit ő is velem? - tekintek fel Belialra, ugyanis fogalmam sincs, hogy mi a terve vele. Nekem vélhetőleg teljesen más. Én csak szórakozni akarok vele, semmi többet. Persze munkám gyümölcsét nem most fogom élvezni…
S ezt a doki is tudja. Ha eddig nem lett volna rémült, hát most az. Ha lehet, akkor még jobban elfehéredik, mint valaha. Fejem félrehajtva vigyorgok rá eszementen.
- Ne, ne, ne, ne hagyja - tekint fel a démonra. Oh, babám, ha tudnád, hogy semmi értelme. - Én csak azt tettem, amit mondtak… - nyöszörgi és ha tehetné visszamászna a szekrénybe. Ám így csak minden csontját, ami csak a hátába húzódik nekinyomja.
De hogy ne is menjen sehova, csontos sejhajommal huppanok erősen a doki combjára. Még kényelmesedek is rajta, rázom magam ültömbe.
Amikor pedig a démon belekezd, hogy mit szeretne, szinte a képébe nyomom a csinos karperecet.
- Maga megőrült! - hörren a doki, s a démont vizslatja. - Nem akarhatja elengedni Ezt! - mutat rám. - Ez nem normális! - elszántságát csodálom, talán fogalma sincs, hogy kivel áll szembe. De azzal igen, hogy kit kellene kiengednie. Én pedig csak ülök és vigyorgok. Amíg rajtam van a karperec semmit sem tehetek… Semmi érdekeset.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Why are you serious?
I talk, I smile, I laugh too

But be carefull when I'm silent
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Willard Asylum - Page 3 YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Willard Asylum - Page 3 WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 02, 2020 12:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Dead inside • szószám: 393 • Credit:


A bezártság minden pillanata nyomot hagyott a lányon, a feje búbjától a lába ujjáig.  
-Én másképp fogalmaznék... - forgatom meg szemeimet a dzsuva láttán. De hagyjuk is a szobát, akadnak itt fontosabb dolgaink is. Megérzéseim nem csalnak, amikor a kezéért nyúlok tartva attól, hogy elkószálhat. Alig teszem meg az első lépéseket az öltözők felé, már az ellenkező irányba fordul a nyaka. Csoda, hogy ki nem törik.  
-Kések? - értetlenül pillantok bele hatalmasra tárt bociszemeibe. Minek az neked? Kérdezném tőle, de aztán bevillan, hogy volt egy szívének kedves acélpengéje, bizonyára elkobozták tőle, amikor idecsukták.
-Ja igen, Kín...- dereng fel a neve. - ...nos mindent szépen sorjában. Később visszajövünk érte. - ígérem meg neki, hogy nem merül feledésbe a kis kedvence visszaszerzése sem.
Kattan a zár, nyílik az ajtó és a vasszekrényből előbukkan a doki. A rámért ütés hatása még tart, egyelőre még ájultan terül ki a padok között, de nem sokáig időzhet alélt állapotában. Épp csak egy fél percet tölt a hideg kövön fekve, amikor Kyara figyelmének középpontjába kerül. Fájdalommal teli, sajátos ébresztésben lehet része. A kislány harsány nevetés közepette karmolja szét a férfi arcát, ami távolról sem nevezhető kedves cirógatásnak. Elfeketedett, retkes körmeivel durva nyomot hagy a férfi arcán. Talán még a vére is kiserken közben. Mindenesetre ez a szokatlan ébresztés hatásos, mert a doktorunk szemei kipattannak. Ideje sincs felfogni mi történt és mi történik vele...csak az intenzív kellemetlenség, amit a bőrén érez.
-Ne. Neee. Menj innét. - kiáltozik és csápol a férfi kétségbeesetten, miközben kúszva hátrál a kis kattanttól, majd hirtelen a feje egy hatalmasat koppan a szekrény ajtajában, de talán ezt már meg sem érzi. Mászna még tovább is, ha lehetne, de a vasbútor tövében nincs tovább. Segítségért ordít, de hiába, senki sem hallja meg segélykérő szavait. Kemény ez a hely, itt aztán meg is dögölhetsz, észre sem veszik. Amikor tudatosul benne, hogy nem jön a felmentősereg, jön a szokásos, szánalmas, a halandó népségre oly jellemző műsor: rimánkodás az életért.
-Ugorjunk ezen...már uncsi...- szakítom félbe még mielőtt belekezdhetne. Feleslegesen fecsérelt szavak helyett fókuszáljunk a lényegre.
-Lenne itt egy kis feladat. Elég sürgős... - bökök a fejemmel a kicsike csuklóin éktelenkedő bilincsekre.
-Lefogadom le tudod őket szedni valahogy...- szinte biztosra veszem, hogy illetékes a témában.
-Ugye nem tévedek? - guggolok le elé démoni vigyort villantva felé. Bár nem mondok ennél többet, ördögi mosolyomból sejtheti, hogy mindenképpen jobban jár, ha együttműködő lesz, máskülönben a megkapart pofája lesz a legkisebb gondja.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 30, 2019 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


To my Puddin'
Nevek, mi értelmük van? Okés, a démonoknál van értelme, hiszen ott sokat számít, de minek? Amikor anélkül is eléred, hogy elérjenek téged? Nem ő az első démon, kit enyhén szokatlan módon keresek meg és láss csodát. Tervem most is bejött.
Várj, azt akartam, hogy megtaláljon?
Miért ne akartad volna?
Tényleg. Vállat vonok újra csak, ha azt mondják, hogy akartam, akkor biztos, hogy így van.
- Mit tud? – tekintetem elidőzik a vérmaszatos rajzon. Vonásai most nem olyan szépek, mint ha nem itt bent készíteném őket. De persze kíváncsi vagyok. Mosolygok, nevetek rá, eszelős módon.
Talán, ha kiszabadulok, akkor megmondja, addig is türelmesen várok.
Vagyis hát…
Van itt valaki?
A víz, olyan vonzó, de annyira hívogató, szinte rögtön fejest ugranék benne, ha tehetném. A férfi hangja mégis kirángat ebből a már majdnem katatón állapotból. Ölelésem is csak tiszavirágéltű. Nem várok én érte cserébe semmit, egyszerűen csak boldog vagyok, így azt teszek, amit épp gondolok. Egykor tiszta és ép orvosi ruha úgy lóg rajtam, mintha zsák lenne. Fehérsége már inkább szürke, ha meg volt is rajta bármilyen minta, régen elveszett. Combom közepéig ér a drága, de legalább szabadon tudok benne mozogni.
Kérdésére félrehajtott fejjel fordulok felé.
- Huh? – kérdezek vissza értetlenül és magam is végignézek a helységbe. – Takaros, igaz? – húzom ki magam, ahogy visszatekintek rá, mint aki büszke a legújabb bútorára, amit nemrég vett a lakásába. Mosolyom széles, válla felett még egy utolsó pillantást vetek a sötét lyukra, mely az elmúlt napokban otthonomul szolgált.
- Látogassuk! – adom ki a vezényszót, jobb kezem a magasba emelve. S ezzel a lendülettel fordulok is meg, hogy természetesen az ellenkező irányba induljak meg, amerre ő akarná. Kezem megfogva vezet a megfelelő irányba. – De – kezdek bele és nyakam kitekerve tekintek hátra. – Ott van a sok sok késecske. És szikécske. Olócska, villácska – fordulok vissza Pacika felé és hatalmas szemeimet meresztem rá. Kín. Hiányzik kín és nem tudom magamhoz hívni.
Viszont egy szekrényből ugrik elő az orvos.
- Csodaország! – lelkesülök, ahogy rájövök, hogy merre is járhatott, vagyis mit keresett a szekrénybe. Leguggolok elé és félrehajtott fejjel figyelem a nyugodt arcát.
- Olyan nyugodt. Olyan békés – figyelem egy darabig elidőzve arcán, gondolataim újra elkalandoznak. Hirtelen nyúlok tíz körmömmel az arca irányába.
- Ébresztőőőőőőőő – kaparom az arcát, nem túl gyengéden, de nevetve. Az utóbbit elég hangosan tudom művelni. A doki szemei hirtelen pattannak ki, hirtelen azt sem tudja, hogy mi történik vele, csak hogy menekülne. Hátra. A szekrény irányába.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Why are you serious?
I talk, I smile, I laugh too

But be carefull when I'm silent
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Willard Asylum - Page 3 YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Willard Asylum - Page 3 WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 30, 2019 10:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Dead inside • szószám: 395 • Credit:


Elmélázva, türelmesen figyelem, ahogy a kislány kusza gondolataival viaskodik. Milyen bájos is az őrültség. Számos formáját láttam már, de minden alkalommal lenyűgöz. Bármi is folyik odabent, a végeredményeként egy egyértelmű nemet kapok.
-Ahogy sejtettem... - jegyzem meg vigyorogva, mikor bevallja, hogy nem emlékszik a nevemre. Megingatom közben a fejem, ám hangomban nincs semmi sértődöttség vagy rosszallás emiatt. Viszont kellemes meglepetést okoz rajzával, amit kutyafuttában kézfejemre pingál saját vérét használva. Ez az amire velem kapcsolatban emlékszik.
-Okos kislány... - dicsérem meg művét szemlélve, miközben szabadulásán munkálkodom. Mikor ő is ráébred, hogy hamarosan elhagyhatja kínzó börtönét gyermeki lelkesedéssel ujjong és tapsol. A siker nem jön egyből, pár kulcsot ki kell próbálnom, mire rátalálok a megfelelőre. A megfelelőt pedig egy jellegzetes kattanó hang jelzi. Épp csak kinyílik az ajtó, szinte azonnal a nyakamban érzem ölelését. Megpaskolnám feje búbját, de elég csutakos, így ettől most eltekintek. Mielőtt tovább állnánk és megtennénk a következő lépést a szabadulásához, még úgy dönt búcsút vesz a barátaitól.
-Persze, csak nyugodtan. - felelem, bár nem igazán vágom elsőre kitől akar elköszönni. Éppen ezért belesek a szobájába, hátha lapul még ott valaki a sötétben, akit eddig nem láttam, nem észleltem. Csak egy pillantást kell vetnem, hogy teljesen elborzadjak. Kyara képzeletbeli pajtásait ugyan nem látom, ám a folyosói fényei jobb megvilágításba helyezik a benti körülményeket. Lehangoló. Így tartani egy démonlényt...
-Mi ez a disznóól? - tör elő belőlem egy őszinte kérdés, ahogy tekintetem átfut ezen a tömör borzalmon. Döbbenetemből a kicsike hangja ráz fel, indulásra készen áll. Gyorsan elhessegetem ezeket a rémképeket, amik az ajtónyitással együtt elém tárultak és visszatérek a tervhez.
-Gyere kicsikém, meglátogatjuk a fődoki bácsit... - tér vissza démoni vigyor az ábrázatomra. Ez egy igen különleges alkalom lesz, most nem az orvos megy a betegéhez, hanem fordítva. Megfogom a lány kézfejét, hogy még véletlenül se kószáljon el mellőlem, bár szerencsére nem kell messze mennünk, de jobb nem bízni az ilyesmit a véletlenre. A dolgozók öltözői ebben a szárnyban vannak, ahogy az öltözőszerkény is, ahová a tagot zártam.
Hamar rátalálunk az orvosra, jól emlékszem melyik ajtó mögé gyömöszöltem be. Láthatóan még kábulatban van attól az ütéstől, amit a fejére mértem. Lehet, hogy az a tűzoltókészülék kicsit túlzás volt.
-Ébresztő... - rántom ki a szekrényből a férfit, majd adok neki pár percet, hogy észhez térjen, mielőtt arra kérem, hogy vegye le Kyaráról a speckó bilincset. Természetesen nem, nem tudom és hasonszőrű válaszokat nem fogadunk el.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 30, 2019 8:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


To my Puddin'
Elárulok én bárkinek bármi titkot, ha arról van szó. Csupa szó lehetek, ha azt akarja a Pici Pacika, csakhogy… Fogalmam sincs, hogy mit csinálok valóban az ajtón lógva? Valóban itt lennék?
És nézd ki jött el látogatóba!
Eddig is itt volt, hatökör.
Dehogy volt itt!
Akkor mégis kivel beszélgettél?
Nyilván veled. Szemeimet megforgatom. Saját hangjaim olykor roppantul fárasztóak. Rengetegszer adnak remek ötleteket, ám ezúttal nem. Ezért is lehet, hogy másodjára is úgy tudok megörülni a férfi láttának, mintha először is. Ritkán követem nyomon saját gondolataimat, emlékeimet. Na, az lenne a kész őrület.
Feltételezésére hatalmas mosollyal nyitom ki ajkaim, hogy válaszoljak ám arra. De be kell látnom, hogy tényleg nem tudom.
- Nem – vallom meg, de vidámságomon nem esik csorba. – De tudok mást rólad – csillanak meg szemeim, ajkaim szegletébe pedig galádság költözik. Szemfogammal addig harapom ujjam, amíg bíborló vérem ki nem serken. Nem, nem most nem nyalhatom le, most minden cseppjére szükségem van.
Újra kinyúlok a rácson és ha engedi kézfejére festek egy általam ismeretlen rúnát. A könyvben láttam, ahol a létező összes démon szerepelt. Név szerint, leírással, képpel. Mindenki egy személyre szabott rúnával. Ez volt az ő nevénél. Tudom, hogy ez nála volt, hogy ez Ő volt.
Ám bárhogy is reagáljon hamarosan ki akar majd engedni. Tényleg megteszi!
- Igen, igen, igen! – húzom vissza a kezemet és lelkesen ugrok kettőt. Az elsőn még az ajtón pihennek lábujjaim, ám a másodiknál ismét eltűnök mögötte. Tenyereimet ütögetem egymáshoz izgatottságomba.
Várjunk, miért is vagyok most az?
Hátrafordulok és a víztócsára nézek, melybe egy levágott vezeték pihen. Milyen csábító. Milyen könnyű lenne csak belenyúlni. Elindulok felé, ajkaimat megnyalom. A víz, olyan hidegnek tűnik. Olyan szomjas vagyok. Ujjam hegyével majdnem elérem a vizet, amikor újra meghallok egy hangot.
Hé, ez nem az enyém!
A zár halkan kattan.
- Juhuuuuj! – ugrok egyet, el a víztől, egyenesen felé. Majd kezeimet a magasba emelem. Gyermeki örömmel ugrok szó szerint a nyakába. – Pacika! -engedem el sugárzó mosollyal ám nem indulok még ki.
- Egy pillanat, el kell búcsúznom a barátaimtól! – emelem fel a kezemet és elindulok cellám – mert ez inkább az, mint szoba. Sem ágy, sem mosdó, csak egy vödör és a négy fal. Még csak egy árva pokrócot sem kaptam. Nem, mert azt hitték, hogy rögtön a vízbe nyúlok és meghalok. Ezt nektek, köcsögök!
Szóval elindulok cellám ellenkező irányába egy sarokba. Feltekintek rá.
- Papafufu és Mamafufu, legyetek jók! Nem illik megenni a kicsinyeiteket és ha még egyszer – emelem rájuk az ujjamat. A két pókra a sarokba. – Azt kell hallanom, hogy Papafufu miért nem segít otthon, akkor esküszöm, hogy visszajövök és az összes lábadat kitépkedem, de kínzó lassúsággal, megértettél? – teszem végül csípőre a kezemet. Várok három másodpercet, hogy válaszoljanak. Ajkaimra újra széles vigyor ül ki.
- Rendicsek! Pápá! – integetek nekik hatalmas lendületet véve minden egyes ívnél, majd megfordulok Pacika felé. – Mehetünk! – adom ki a parancsom de milyen udvariatlan lenne, ha nem engedné előre a hölgyet. Így hát kitrappolok a folyosóra és az első dolog amit teszek, hogy kinyújtóztatom végtagjaimat, tekintetem lehunyom, látszólag újra elvesztem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Why are you serious?
I talk, I smile, I laugh too

But be carefull when I'm silent
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Willard Asylum - Page 3 YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Willard Asylum - Page 3 WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 30, 2019 6:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Dead inside • szószám: 407 • Credit:


Eltöprengem egy kósza pillanatra és megállapítom magamban, milyen figyelemre méltó ez az idilli nyugalom, ami erre a tébolyházra telepedett. Hosszú percek óta álldogálok a kislány szobának csúfolt zárkája előtt és mindeközben egy teremtett lélek nem haladt el itt mellettem. Ha nem láttam volna idejövet az itt dolgozókat, még azt hihetném, nem dolgozik itt senki. Bár igaz, hogy visitidő előtt tiportam be ide, ilyenkor ritkább a mozgolódás, de ettől függetlenül még számítanék néhány hosszú lábú, csinos ápolónőre a folyosókon kóborolni. Na mindegy. Úgy tűnik nem aggódnak amiatt, hogy itt bármi rossz történhet.
-Bizonyára elmeséled majd részletesen. - biztatom, hogy osszon meg minden apró részletet zsiványságáról. Őrült nevetése közepette még egy titkot is hajlandó elárulni nekem. Újra rásimul az ajtóra és ezerwattos mosolyt villant felém.  
-Csupa fül vagyok. - hajolok én is közelebb a rácsokhoz, miközben teljes figyelmemet a kicsikének szentelem. Szavait hallva jóízűt nevetek. Tudta, hogy jövök. Ez aranyos.
-Pici pacika...- félredöntöm a fejem és hosszasan az arcába, galád vigyorában bámulok. Szemei csillogásán látom, hogy jól tudja ki vagyok, viszont...
-...lefogadom nem emlékszel a nevemre. - vádolom meg őt feledékenységgel, nem mintha sokat számítana emlékszik-e rá vagy sem...azonban egy kisebb összeget tudnék feltenni rá, hogy kiesett neki az az egymást követő hat betű, ami nevemet alkotja. Pedig hol van az én nevem Adrammelech-től? De pont én vetnék rá követ emiatt? Én sem a fergeteges névmemóriámról vagyok ám híres. Mi több, előszeretettel keresztelek át bárkit, vagy adok szerintem csinos, de általában a személynek kevésbé tetszetős becenevet.
A kisdrága elpanaszolja, hogy nem hagyják szórakozni.
-Igen, ez elég nyilvánvaló. - pillantok ismét bilincsbe vert csuklóira.
-Azt hiszem ezen sürgősen változtatnunk kellene, mit gondolsz? - kérdezem, bár válaszában biztos vagyok, ő is hasonlóképp gondolja. Közben újra elmélyesztem kezem köpenyem bal oldalsó zsebébe. Ezúttal mélyebbre nyúlok és egy zörgő kulcscsomót varázsolok elő belőle, amit korábban öltözéskor a combommal kitapogattam. Ugyanakkor ez még nem fogja őt megszabadítani a bilincseitől - nem is arra hivatottak. A börtönszoba ajtaját viszont valamelyik egészen biztosan kinyitja. Egy lépéssel közelebb a szabadsághoz. Ami a vasbéklyóit illeti annak megoldásában majd az öltözőszekrényében raboskodó doki fog nekünk segítkezni, legalábbis bízom benne, hogy hasznát vesszük.
-Na lássuk... - választom ki az elsőt a sok közül, majd a másodikat, a harmadikat és egészen addig cserélgetem a jelöletlen vasdarabokat, míg az egyik fülünknek édesen kattanó hangot nem okoz a zárban.
-Meg is van...felkészültél? - vigyorodom el elégedetten, miközben kínzó, idegtépő lassúsággal nyúlok a kilincs felé, hogy lenyomva azt, kitárjam előtte szobája ajtaját.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 30, 2019 11:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


To my Puddin'
Büszkén nevetek rá, azon, hogy részem volt-e benne. Amelyik kezemmel nem kapaszkodok a hüvelykujjam körmét fogom fogaim közé, halkan kuncogva, csalárdan pillantok le magam elé és mintha szégyellős lennék úgy dülöngők jobbra és balra. Bár lehet, hogy ebből nem sokat lát.
- Szerinted hogy kerültem ide? – vonom fel a szemöldököm és hangos nevetés szakad ki belőlem. Szinte teljesen a rácshoz hajolok. – Elárulok egy titkot – csillanak fel szemeim, ajkaim elnyílnak, mint aki csodálkozik. Eltekintek válla fellett a plafon irányába.
Teljes sötétség. Újra a férfira nézek és jóízűen nevetem el magamat.
- Pici pacika – ismerem fel a régen látott arcot, melyet azt hittem, hogy csak álmodtam. De nem? Valóban megtörtént? Milyen kínzóan édes volt és az az íz. Azóta sem kóstoltam finomabb vért. De hát mit is akartam mondani? A nikotin csábító bűze miatt fogalmam sincs, csak annyit akarok, hogy megszerezzem. És még sikerül is. Mélyen szippantom le ezt a fekete kátrányt és legalább olyan lassan is fújom ki, szemhéjaim lehunyva.
- Tudod -kezdek bele lelkesen, bokáimmal rúgózok egyet. – Azt hiszik, hogy elkaptak! – mesélem neki élettel teli hangszínnel. – De én tudtam, hogy eljössz érem, Pici Pacika – valamiért nem rémlik a neve. Pedig tudom, hogy olvastam egy könyvben, egy rúnával karöltve. Arra emlékszem is. De mi volt a neve? Oh, az az átkozott tetovált démon elpusztította, pedig már a nyelvemen is van.
- Jóba lettem velük – újságolom a bent lakók lelkével játszva. – Talán nekem még könnyebben megtennének bármit – kacérkodok az ötlettel. Nem kisebb a szándékom, minthogy kiszabaduljak innen, oh, de nem akárhogy. A bolondokháza megkeserüli, hogy egykor bezártak, hogy azt hitték lehetek a játékszerük. Fogalmuk sincs arról, hogy nem ők irányítják a sorsukat.
Néha be kell vállalnunk pár pofont a cél eléréséért, nem?
- Unatkozoooom itt bent – panaszolom neki, szinte már nyávogva. Napját sem tudom, hogy mikor találkoztam ép emberrel, mikor ehettem meg utoljára a pozitív energiáit. Viselkedésem teljesen kiszámíthatatlan.
De baj ez?
Hiszen remekül érzem magam!
A bagót mégis visszaadom neki, ő pedig újabb bilincset ver csuklómra. Saját ujjait.
- Nem akarják, hogy szórakozzak – koppan újra, ám ezúttal halkabban a homlokom az rács tetején. Láthatja, hogy a rúna nem az, amit ő ismerhet. Kicsit átformálták, erőt elnyomja, ám kifejezetten félvérek ellen készítették. Egy-két rúna a pecséten belül át van írva, így teszik jóval erősebbé.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Why are you serious?
I talk, I smile, I laugh too

But be carefull when I'm silent
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Willard Asylum - Page 3 YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Willard Asylum - Page 3 WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 29, 2019 8:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Dead inside • szószám: 302 • Credit:

A kicsike telimosollyal vigyorog rám a rácsok mögül. Milyen elragadó látvány. Olyan szorosan tapad az ajtóra, mintha annak elemi része lenne.
-Oh, ez nagy kár. - fejezem ki mély sajnálatomat az elszalasztott show miatt. De ha azt mondja, hogy nagy szám volt, elhiszem neki. Ő legalább annyira tudja értékelni az ilyesfajta mókát, mint jómagam.
-De azért nyugtass meg, hogy részed volt benne. - vigyorgok vissza rá, miközben váratlanul eltűnik a szemeim elől, de egy pillanat sem kell neki ahhoz, hogy újra vadul az ajtóra csimpaszkodjon.
-Kegyetlenek itt veled. - ingatom meg a fejem, miközben felettébb mulattató látványt nyújt, ahogy beszippantja a levegőbe fújt nikotint saját tüdejébe. Talán ezért is hagyom, hogy némi nyújtózkodás árán könnyedén kirántsa és elorozza a számban lévő bűzrudat saját használatra. Amilyen mohón veszi magához, kérdeznem sem kell mikor jutott bagóhoz utoljára.
-...bármit megtennének, hogy ne legyenek itt... - Kyara szavai, nem létező szívemet melengetik. Bár én a drága jó Elisabeth miatt jöttem ide, ám ez a látogatás úgy tűnik hasznosabbnak bizonyul, mint azt gondoltam volna. A kis kattant felhívja a figyelmem arra, hogy sok lélek tengődik ezen a helyen gazdátlanul, és a legszebb, hogy bármire készek lennének a szabadulásért. A legjobb alkalom új alkukat kötni. Hiba volna elszalasztani egy ilyen lehetőséget. Persze tudom, hogy most még nem sokat tudnék kezdeni velük, de én szeretek a jövőre is gondolni.
-Ha nem játszhatsz senkivel, játssz hát mindenkivel... - ördögi vigyor telepszik az arcomra és egyre kellemesebbé válik számomra azon gondolat, hogy kiengedjem és egy csokorba gyűjtsem az összes kattantat.
Ahogy a kislány felém nyúl nem kerüli el figyelmemet a csuklóin nehezedő "fémkarkötők", és a rajtuk lévő rúna.
-Nocsak. Bilincs és rúna...látom nem bíztak semmit a véletlenre. - veszem vissza tőle a cigit, már ami maradt belőle és beleszívok egy mélyet. Megfogom apró kezeit, hogy szemügyre vehessem a bilincsekre vésett rúnát.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 29, 2019 11:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


To my Puddin'
Ezernyi ragyogó fogammal mosolygok rá. Legalább is én mindig úgy képzeltem el, ha a bőröm koszos, ha a körmeim alatt több napos piszok ellenére is a fogaim fehéren csillognak, mint a legőrültebb embereknek a filmekben. Fejem félrehajtom, szinte már a rácsokat fogó ujjaimhoz simítom őket, bújok, mint egy macska hozzájuk.
- Lemaradtál a legnagyobb showról – mosolygok ördögien, lábujjaim lecsúsznak apró bemélyedésről egy pillanatra eltűnök a nyílásból, csak a nevetésem halatszódik.
Hangosan szippantok a levegőbe és úgy jelenek meg a nyílásnál, mint a zsákmányára vadászó szurikáta. Vagy éppen a vadat sejtő szurikáta? Az az édes nikotin illat, mely idáig terjed.
Vékény ujjaimmal nyúlok ki a rácson és láss csodát átérem, egészen könyékig, ott viszont megakad. Ez mégis elég ahhoz, hogy már csak a szag alapján is elérjem azt az édes nikotint és ha van rá elég spirituszom – és miért ne lenne? – elcsaklizom a pici pacika ajkai közül, hogy aztán mélyen szívhassam le a tüdőnek oly ártalmas nikotint.
- Senkisenem játszik velem – biggyasztem le ajkaimat, gyermeki szomorúság költözik tekintetembe. Mondanám, hogy a őrültséggel együtt jár, de… Nem. Ez sem más, mint egy álca, semmi több.
De talán mégis érnek valamit a szavaim, hiszen felém fordul. Mosolyom, nem, nem is mosolyom, vigyorgásom pedig szinte már szétfeszíti az arcomat, fejemet természetellenesen hajtom bal vállam irányába. Először csak nevetek, de nem rajta, hanem az ötleten, mi eszembe jutott. Nevetésem, szemembe is beköltözik, ördögi láng csillan meg benne.
- Sok, sok lelkecske van itt. Sok, sok szenvedő lelkecske, kik bármit megtennének, hogy ne legyenek itt – illegetem magam jobbra és balra, a leghőbb vágyára invitálva. Persze mit ér most a lélek, ezekben az időkben? De tán tíz év múlva?
Ha sikerült elcsakliznom tőle a cigarettát, azt most készségesen visszanyújtom neki, a jobb kezemmel, ahol is megcsillan a vasbilincsem. Szavai közben, félúton akadnak bele a rácsba, a lámpák gyér fényébe megcsillan rajta erőimet elnyomó rúna.
- Nem akarják, hogy játszak velük – nyitnám én a kilincset, oh, de még mennyire. Nyitnám és mindenki szívébe kést állítanék, ha tehetném. Ám most nem engednek, most okosabbak, mint tizenévvel ezelőtt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Why are you serious?
I talk, I smile, I laugh too

But be carefull when I'm silent
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Willard Asylum - Page 3 YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Willard Asylum - Page 3 WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 24, 2019 11:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Dead inside • szószám: 288 • Credit:

Bámulattal tölt el a kislányból áradó kattantság. Elégedett, démoni vigyorral hallgatom őrült kacagását. Eldönteni ugyan nem tudnám, hogy a nevetése szakítja-e félbe felém intézett szavait, vagy mondanivalója zakkant kuncogását. Bárhogy is, szép kis káosz van kialakulóban odabent. És tudni rólam, hogy a káosz legapróbb formáit is igen nagyra értékelem. A kicsike homloka akkorát csattan a vasajtóba, hogy szinte már nekem is fáj, de meg sem kottyan neki.
-Késtem volna? - kérdezek vissza, miközben hátamat az ajtónak támasztom, kezeimet pedig lopott köpenyem zsebeibe mélyesztem. Nem számítok rá, de kincsre lelek bennük, jobb és bal zsebében egyaránt. Ujjaimmal egy öngyújtót és egy bontott doboz cigarettát tapogatok ki.
Kiszolgálom magam, kiveszek belőle egy szálat, a számba veszem és nem törődve azzal hol is állok épp, lazán rágyújtok. Úgy se jár ilyenkor senki a folyosón, aki rosszallóan megszólna érte. Az első slukk után megállapítom, hogy nem egy csúcsminőség, de attól a kutyaürülékből sodort vacaktól, amit utoljára szívtam fényévekkel jobb. Füstölgésemnek hála pillanatok alatt dohányszaggal teli lesz a benti levegő.
-Ejjnye, hát nem kaptál játszótársat...? - ingatom meg a fejem kérdésem közben. Bár olyan ördögi játszópajtást úgyse tudnának mellé adni, mint amilyen én lehetnék neki...
A kislány felkapaszkodik az ajtóra és játszadozni invitál. Felé fordulok, bal alkaromat a fejem fölé a vasajtónak támasztom, és hozzá hasonlóan én is közelebb hajolok a réshez. Elég közel, hogy jól szemügyre vehessem csapzott, elgyötört arcocskáját, de mégis kellően távol ahhoz, hogy apró koszos ujjacskáival érinthessen.
-Miért is ne...feltéve, ha kellően szórakoztató mókát tudsz a számomra. - teszem hozzá töretlen mosollyal. Miközben szívok még egyet a cigiből érdeklődő figyelemmel várom sziporkázó ötleteit.
-Na persze az sem árt, ha előbb valahogy kikeveredsz ebből zárkából. - bár ezt ő is jól tudja, hogy a mulatság csak a kilincs lenyomásával kezdődhet.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 23, 2019 10:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


To my Puddin'
Halkan nevetgélek csak magamba, az ajtó előtt kuporogva, egy régi dalt énekelve. Fejem természetellenes tartásba döntöm vállamra, hajam arcomba lóg, vérem ám hiába ízlelgetem nem akar ízletesebb lenni.
Hacsak.
- Uh, mit mondasz? – kapom fel hirtelen a fejemet és a sarkot kezdem el bámulni, ahol már napok óta egy hatalmas pók tanyázik. Fekete potroha közepén csak úgy világít az a piros kereszt. – Tényleg? – csillannak fel a szemeim, szám pedig kitátom. Végül mosolyra görbülnek.
- De nem, nem, nem, szabad. Azt mondták, hogy nem szabad – rázom meg a fejem, mikor kinti léptek elhallnak az ajtóm előtt.
- Vagy mégis? – suttogom inkább magamnak és kezembe nevetek.
Mégis a hang, amit meghallok. Oly ismerős, olyan távolról. Egy kínzóan kéjes érzés járja át testemet. Lassan, és vontatottan állok fel és fordulok az ajtó irányába. Ám túl alacsony vagyok ahhoz a szűk kis nyíláshoz.
Piszkos kezemmel nyúlok meg és kapaszkodom meg. Mezítlábas talpammal az ajtó alsó reteszére állok, felhúzom magam.
- Ici-pici pacika – húzom be nyakamat, ahogy felismerem a hang forrását hangos nevetésem közepette. Ajkaim mégis nyitva maradnak. Tátott szájjal mosolygok, nevetek. Szemeim mégsem fénylenek, régen nem teszik már. – Ecc-pecc kimehecc – hajolok közelebb a rácshoz.
- Elkéstél – tudatom vele, majd újra csak elnevetem magam, hangosan. Fejem ezúttal hátratartom, kezeimet pedig kinyújtom. Háromszöget írok le az ajtóval, s hagyom, hogy kócos, zsíros, piszkos hajam a föld irányába lógjon le.
- Megvan! – húzom magam hirtelen vissza az ajtóhoz és ezúttal még az sem zavar, hogy homlokom erősen verem be a nyílást rögzítő vasszögek egyikébe.
De mi is van meg?
- Ici pici pacika – örülök meg a démonnak, ki hónapok óta kínozza álmomat. Ki mindent megtesz azért, hogy az őrületbe kergessen. Egyszer került be a fejembe, de azóta is ott van. Mit keres itt? Az előbb is itt volt? Újra csak nevetek rajta. Miért is fontos, hogy itt van, itt és most?
Nem, dehogy fontos.
- Szórakozom – dőlök jobbra és balra, majd ajkaim lebiggyesztem. Szemeimet is lesütöm. – De nincs ki játszon velem – hüppögöm szomorúan.
- Leszel a játszótársam? – hajolok közel a nyíláshoz és amennyire lehet ujjaimmal kinyúlok felé. S amikor a szemeibe tekintek.
- Ici pici pacika!


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Why are you serious?
I talk, I smile, I laugh too

But be carefull when I'm silent
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Willard Asylum - Page 3 YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Willard Asylum - Page 3 WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
185
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 23, 2019 4:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Dead inside • szószám: 413 • Credit:

New Yorkba érkezem, hogy lecsekkoljam a befektetéseimet. Lelkeket, akikkel sok éve üzletet kötöttem. Az sem tart vissza, hogy emiatt vadászokba botolhatok. Ha jók az értesüléseim valami Wallberg...er vagy Wallenborg...berg család vállalta itt a portyaszolgálatot...nem számít, elkerülöm őket.
Szóval a lelkek. Némelyikünknek már rég a pokolban lenne a helye, de az időközben bekövetkezett kis bosszantó kellemetlenség miatt, még mindig a földi világban "kóborolnak". De ez nem jelent semmit, ha még száz évig bóklászolnak itt, akkor is jogot formálok rájuk tulajdonomként. Az alku az alku. Más helyzetben lazán csak jönnék és elragadnám őket, de a zárt kapuk miatt most csak egy ellenőrző pillantást vetek rájuk emlékeztetve őket arra, hogy nem feledkeztem el róluk. Azokról sem, akiknek idegzete időközben feladta a szolgálatot és némi elmebajjal költöztek be a Willardba, mint a drága Elisabeth Morrow.
A lehető legjobb időpontban, orvosi visitkor érkezem. Magamra rántom a fehér köpenyt, amit nem rég szakítottam az egyik orvoskollégától. Szerencsétlen jó nagyot kapott a fejére, most eszméletlenül nyomorog a neve alatt fémjelzett öltözőszekrényben. Azt hiszem még hosszú órákig ott marad.
-Drága Elisabethem. - sóhajtom rekedtes hangon a nevét, majd démonian vigyorgok rá szobája ajtajából, amint a rémület és a meglepetés elegye megjelenik arca vonásaiban. Felismer.
-Rég találkoztunk... - jelentem ki tényszerűen közelebb lépdelve felé párat, mire ő tartva a köztünk lévő távolságot hátrálni kezd...egészen a fal tövéig. Szinte falvédőként simul oda. Megmosolyogtató látvány. Mielőtt eluralkodna rajta a totális kétségbeesés, megnyugtatom, nincs oka a pánikra, nem a lelkéért jöttem. Most még. Persze nem áltatom, hogy előbb utóbb rendeznie kell a tartozását, de az a nap még várat kicsit magára. Elidőzök néhány percet nála, mielőtt magára hagyom a fejében uralkodó káosszal. Távozóban hangos dörömböléstől kezd el zengeni a folyosó. Valaki nagyon szabadulni akar. Nem ritka jelenség egy elmegyógyintézetben, mondhatjuk mindennapos...mégis felfigyelek rá.
-Nincs jogotok itt tartani. - üvölti egy hangocska az egyik zárt ajtó mögül, amit egy hangos, tébolyult kacaj követ. Ismerősen cseng, szinte túl ismerősen is. Csak nem? Megállok egy másodperce és vállam felett hátrapillantva figyelek a hangforrás irányába. Csak de...Széles vigyor telepszik az ábrázatomra.  
-Nahát, nahát...kit látnak szemeim. - pillantok be az apró nyíláson a kis kattant felé. Konkrétan semmit sem látok, odalent semmi fény és ahogy a rés fölé hajolok a maradék világosságot is kitakarom, inkább a semmivel össze nem téveszthető női hang fedi fel előttem, ki is kuporoghat odalent.
-Mi jót csinálsz itt, kedvesem? - érdeklődöm némi kíváncsisággal. Nem számítottam rá, hogy futólátogatásom alatt őt is itt találom. Szavaiból azért leszűröm, hogy nem önkéntes alapon tengeti itt a napjait.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 22, 2019 10:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


To my Puddin'
A sarokba kuporodva felhúzott lábakkal ülök. Egyik kezem a számhoz emelem, körmeim rágcsálom. Ezernapos sminkem arcomon kenődött el, hajam borzosságát egy madár fészke is megirigyelhetné. A sötét, dohos szagú szobába mégsem elegendő ahhoz, hogy sírni lásson. Két rágás között ajkaim mosolyra görbülnek és halkan nevetek, megállás nélkül.
Másik kezemmel hajam egy tincsét piszkálom. Újra és újra ujjam köré csavarom, mígnem fájni nem kezd hajam töve. Tépném őket, ám nem jönnek, nem engednek.
Kék íriszeimmel a pinceszoba közepét figyelem. A kiömlött víztócsa, melybe egy megvágott vezetéket helyeztek. Nevetek rajta, hiszen minél többet nézem, annál vonzóbb lesz.
Lábamat néha kinyújtom, lábujjam hegyével nyújtózkodok felé, ám nem történik semmi. Nem érem el, még csak a végét sem, így a kínzóan éles fájdalom nem járja körbe a testemet.
A szoba tetején, úgy tíz centi szélesen egy nyílás helyezkedik el, rácsai gondoskodnak arról, hogy ne juthassak ki róla. Ablakot nem tettek rá, miért is tették volna, nem azért vagyok itt, hogy kényelmesen legyek.
Hát akkor miért?
Otthon, édes otthon. Éveket töltöttem el itt és most újra itt vagyok. Megtaláltak és bezártak újra. Az anyám volt az az undormány, aki beköpött.
Uh várjunk csak, hiszen én kerestem meg. Fejem enyhén félrehajtom, ahogy a nyílást figyelem. Ajkaim enyhén elnyílnak, ahogy elmém rejtekébe fény gyullad.
Én akartam volna így?
Ha igen, a hangok nem figyelmeztettek a csinos karperecről, mely a csuklómon díszeleg. Öt centiméter vastag vasbörtön, melyen egy rúna gondoskodik arról, hogy erőmet ne tudjam használni. Akárhányszor próbáltam az ajtót kitépni vele, egyszer sem sikerült.
De mintha vérzett volna az orrom. Vagy nem?
Vagy igen?
Hangosan nevetek fel, elmém a legjobb társaságom, azt hitték, hogyha egyedül hagynak vele…
Végiggondolni sincs időm, hiszen máris felállok, koszos talpakkal indulok meg az ajtó irányába, átlépek a tócsán. Nekirontok a vasajtónak és csak dörömbölök rajta.
- Nincs jogotok itt tartani! – kiabálom nekik. Elvették Kínt! A legjobb barátomat! Amit még innen hoztam el, annyi évvel ezelőtt. Éle azóta sem csorbult ki, azóta is pont úgy gondoskodik arról, hogy emberek vérét ontsa, mint egykor.
Két kezemmel dörömbölök az ajtón, ám nem történik semmi. Visszhangot ver csak, kint, de a dohos, beázott, hideg szobába is.
Fél perccel később abbahagyom, megfordulom és éles, ördögi kacaj tör fel torkomból. Ekként csúszok le az ajtó mentén, gubózok be újra. Ám nem a körmöm rágcsálom. Inkább a recésre rágott mutatóujjam körmével a bal csuklómat karistolom, mindaddig, amíg az édes vérem ki nem bukkan belőle. Hiába nyalom le, valami hiányzik belőle.
Egy másik vér.
Rettentő mód hiányzik belőle…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Why are you serious?
I talk, I smile, I laugh too

But be carefull when I'm silent
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 22, 2019 9:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Pic':
 


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Why are you serious?
I talk, I smile, I laugh too

But be carefull when I'm silent
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 44 felhasználó van itt :: 20 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/2
Angyal
5
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6