Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Golgota Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
706
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 17, 2019 8:18 am
Következő oldal


To Lilith
>Szavai nyomaszthatnának, mégsem tesznek. Ugyanazok a kérdések járják körbe, amiket a legtöbb testvéremet is. Mi kell ahhoz, hogy visszajöjjön? Megannyi változó létezik erre, de az, hogy egyiket is kövessük, több feltételnek is érvényesülnie kellene. Ezeket pedig nehéz manapság összehozni. Gabriel és Michael makacs, nagyon makacsak. Amíg az egyik az embereket ölné meg, hogy ezzel hozza vissza Atyánkat a másik meg túlságosan is védi őket. Oly módon, amely szintén nem tetszett sose Teremtőnknek.
Nem érzem rosszul magam, amiért hallom az imáját. Annyit hallottam már életem során, nem csak az övét, mindenkiét a Földön. Történjen vele bármi, ő itt volt. Ő imádkozott és hitt. Démon volt, mégsem volt olyan, mint a többi. Megmaradt az embersége, az amely az első nőt jellemezte.
- Atyánk rég elhagyta a Mennyek országát - mosolygok rá kedvesen. Nem zavar a hangja, a gúny, mely belőle árad. Mert az árad belőle, nem igaz? Vagy épp irónia? Nehezemre esik megállapítani az érzéseket, főleg így testközelből.
De nem zavar, legyen dühös, gyűlöljön engem is, nem változtat azon, hogy tudom, Atyám milyen viselkedést vár el tőlem. Ettől pedig soha nem fogok eltérni.
- Mégis hallja a szavaid. Mindig is hallotta - hajtom félre enyhén a fejem. - És most nem fogod elhinni nekem, de válaszolt is mindig rájuk. A maga módján -  billegetem a fejem hol jobbra, hol balra, a mosolyom mégsem tűnik el az arcomról.
- Elnézést, Ophilia vagyok. A menny irattárosa - hajtom meg fejemet előtte. Igyekszem nem elfelejteni, hogy csak azért, mert én mindenkit ismerek, engem nem ismerhetnek. Egyidős lehetek vele, talán kicsit idősebb. Ott voltam, amikor Atyánk teremtette, amikor démon lett.
- Hallottam minden imád a múltban - az elmúlt éveket leszámítva, de mi sok minden változhatott volna azóta. - Tudom, hogy sok kérdés merült fel benned, tudom, hogy sokszor voltál dühös amiért nem válaszolt. Csak szerettem volna elmondani, hogy valamilyen formában válaszolt neked - mosolyom nem tűnik el arcomról legyen bármi is a reakciója. Hangom nyugodt, békés. Kezeimet magam előtt fogom össze, a nap aranykeretbe fogja szőke tincseimet, arcomról a végtelen nyugalom árad, ahogy lényemből is. Nincs okom tartani tőle, nincs okom félni tőle.
Válaszokat keres, ahogy mindenki más is. Miért ne felelhetnénk neki én? Miért ne adhatnék neki némi békét? Dühét miért ne csillapíthatnám?
Credit •• Abelle


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lilith


Golgota 055818e9e09283c43b6bb53fb0f9afe4
☩ Történetem :
☩ Reagok :
9
☩ Rang :
♛ Hercegnő ♛
☩ Play by :
Liv Tyler
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 09, 2019 11:58 am
Következő oldal




I talk to God,
but the sky is empty...
to Ophilia
Az idő lassan hűvösre fordult, én azonban nem érzékeltem ebből túl sokat, az alapján választottam ruhát, hogy milyen kedvem volt éppen. Ezen a tájon hosszú ideje nem járt ember, bár az se jelentene sokat, ha mégis, korábban se zavartaj meg abban, hogy beszélgessek Atyámmal. Annak lehet ezt nevezni? Vagy csupán monológ volna?
Előfordult, hogy elgondolkoztam rajta, vajon még a remény élne ennyi év után bennem, esetleg makacsságból járok ide, vagy csak megszokás már? Szívesen megválaszoltam volna, amennyiben egyértelműen érteném a miérteket, ez azonban csupán egy kis rituálé volt. Hittem benne, hogy legyen bárhol is, hallja hangom, és még ha nem is válaszol, tudja, hogy én itt jártam. Mit mondhatna egyébként, válaszul az éonok eltelte alatt felhalmozott megválaszolatlan kérdésekre, és számítana, ha megbocsátana, változtatna bármin a véleménye?
Az, hogy most egyenletes léptekkel haladtam előre mezítláb az út durva kövein, egyértelműen azt kellett, hogy jelentse: igen. A szél egyre erősebben fújt, arcom körül különböző irányba tekergetve hosszú hajam, de nem kaptam oda, csukott szemmel is feltaláltam volna a hegy tetejére. Megszentelt föld? Mégis mindenfajta fájdalom nélkül lépdel végig rajta egy velejéig romlott démon, és senki se tesz ellene, semmi sem történik. Először azért jöttem ide, hátha ez a hely majd segít továbbítani szavaimat, vagy legalább felpiszkálják annyira Atyámat, hogy válaszra méltasson. Mostanra ez csupán megszokássá szelídült, mintha innen közelebb volna az ég, ahová el kellene érnem.
- Jó reggelt, Atyám! Eljöttem megint, bár oly’ sok mindenről ezúttal nem tudok beszámolni, talán ez az utolsó alkalom, annak kellene lennie… - Az embereket angyalok irtják, nevetséges, hogy ez sem hozza lázba teremtőjüket. - Mit gondolsz, ha még több gyermeked kezdi öldökölni a másikat, végre rászánod magad, hogy eljöjj és rendet tegyél? Vagy csak a magasból reménykedsz benne, most már végre megtalálják a helyes ösvényt anélkül, hogy kézen fogva vezetnéd őket?
Annak idején bármennyire haragudtam rá, tiszteltem, ahogy rendet tett. Félték Őt a halandók, Őt és legendás haragját, amivel lesújtott a hitetlenekre és bűnösökre, legalábbis, akiket elért. Olyan csapásokat küldött a Földre, amit akkoriban a démonok elképzelni se igazán tudtak, pedig hogy szerette a kis halandóit…
- Sok minden nyomja a lelkem, vagy épp annak üres helyét, de úgyis láttad, mik történtek. Tavasszal megpróbáltam ismét megtörni az átkod, amit oly’ rég hordozok már, hogy mások nem is értik igazán, miért küzdök ellene. Neked tudnod kell, mennyit jelent lenézni valaki arcára, aki húsod és véred, te érted, miért nem adom fel egyszerűen, igaz?
Makacs voltam, az igaz, de ez sokkalta többről szólt. Hogy elvettek tőlem valamit, ami járt volna, valamit, ami születési előjogom lenne, még se tapasztalhattam meg sose. Meglehet, hogy Ő teremtett, azonban éppen ezért tudnia kellett volna, nem fogadom el, hogy kevesebbnek tekintsen bárki önmagánál, akivel egyenjogú vagyok!
- A démonok szétszéledtek a világban, Lucifer pedig boldog sétálgatással fedezi fel magának a Földet, ahelyett, hogy rendet tartana. Nem tudom, hogy azt várja-e tőlem, megtegyem helyette, vagy csak ennyire nem érdekli saját gyermekeinek viselkedése?
Sóhajtottam, a fülem mögé simítottam hajam, bár ez csupán szélmalomharcnak bizonyult a szélben. Szinte a csontjaimban éreztem, hogy nem vagyok már egyedül, de csak lassan mertem arrafelé fordulni, ahol az alakot sejtettem. Néhány pillanatig átjárt a remény reszkető melege, azonban a női arc, és szavai szinte azonnal el is kergetik a röpke tavaszt. Nem vagyok csalódott, az lepett volna meg jobban, ha ezúttal eljön.
- Ezt amolyan közhelynek szánod, mint a hallgatás beleegyezés, és az ő figyelő szeme mindent lát? - Összefontam karjaimat mellkasomon, nem voltam bizonyos benne, hogy akarom folytatni ezt a beszélgetést, de abban sem, hogy el kellene-e mennem. - Pontosan tudom, hogy nem jön csak azért, mert hívom… ha ezerszer se jött, ezeregyedszer se fog. De neked lenne ennél fontosabb dolgod is a testvéreiddel, nem? Vagy innen intéznél magad is hívást? Meg kell mondjam, ez a vonal mintha süket lenne… - Az ég felé pillantottam, mintha a felhők se mozdulnának, nem hogy valami csodaféle történjen.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Stones make no splash
on a frozen lake


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Golgota Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
706
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 06, 2019 7:45 pm
Következő oldal


To Lilith
> Az emberek sokszor menekülnek a hitbe. Természetfeletti erőt tulajdonítanak belőle, ennek segítségével hiszik el, hogy bármire képesek. Képesek elérni a céljaikat, a vágyaikat, pusztán csak azért, mert hisznek. Imádkoznak és úgy érzik, hogy Atyánk erőt ad nekik. Holott erről sose volt szó.
Abban azonban igazat adok nekik, hogy varázserővel bírt néhány próféta. Köztük Jézus is. Habár a varázserőt mi épp máshogy hívtuk. Mágia. Nephilim volt, a megtévesztést kapta ajándékba. Atyánk remélte, hogy a világ rendje a hit, melyet az emberek belé vetettek visszatér az emberek közé.
Eleinte működni is látszott a terve. Az emberek mégis túl… kapzsik lettek. A hatalom megrészegíti őket – de lássuk be, volt közöttük démon is, így nem teljesen az ő hibájuk. Gyengék, esendők. Kell a támogatás, az iránymutatás számukra, hogy ne vesszenek el a sötétségbe. Atyánk sose értette meg ezt maradéktalanul. Szerette volna, ha nélkülünk, angyalok nélkül erős a hitük, hogy a démonok képtelenek megrontani őket.
Ritkán avatkoztunk bele az életükbe, még ha ezt sokan is vitatják. Az őrangyalok szinte sose tették, ők vigyáztak rájuk, a démonok távol tartották. A kerubok voltak az egyetlenek, akik valóban jelen is voltak az életükben. Senki más. Még a harcosok sem.
Ez az a hely, mely a hitüket számították. A Szentföld, mondogatták. Megállva előtte, fejem félrehajtva szemlélem a dombot. Emberek már rég nem laknak a városba, Gabriel tett róla.
Egy valaki mégis itt van. Nem angyal és nem is ember.
Egy valaki, aki évszázadok óta jár ide. Imádkozik, még ha választ nem is kap. Veszekszik és dühöng, meggondolatlanul beszél. Mégis újra és újra eljön. Reméli, hogy imája meghallgatásra találtatik, pedig ha tudná, hogy mennyire így van. Atyánk szava nem csak az, amit kiejt. Minden, ami történik veled, ami megérint. Ott van mindenhol. Minden szél fuvallatában, minden madár csicsergésében. A folyó vízében, a sivatag homokjában.
Mindenhol ott van, jelen az életünkben.
Kényelmes léptekkel haladok az egykori macskaköves úton, melyet mára homok fed. Mivel nincs ki karbantartja a világot, a természet visszahódította, ami neki jár. Az elmúlt huszonöt évben új fák sarjadtak, gyökereik áttörték a betont, belopta magát a házak ablakán. Virágok nőttek, bokrok fakadtak a földből, tengernyi élőlénynek biztosítva otthont.
Gabrielre lehet haragudni, mégis meggátolta a Föld végleges elpusztítását, melyek az emberek maguknak teremettek.
Haladok előre, mindaddig, amíg meg nem pillantom a női alakot. Az emberek a szokásuk rabjai és sokszor démonként sem tudják levetkőzni. Pontosan tudom, hogy mikor jár ide. Pontosan tudom, hogy miért. S pontosan emlékszem minden kiejtett szavára, amit Atyánknak tett.
Mégis tisztes távolságban állok meg tőle, szárnyaimat elrejtem.
- Ugye tudod, hogy nem csak kiejtett szavaival válaszol neked? – kérdezem halkan. Hangom nyugodt, szelíd. Nincs okom ártani neki. Nincs okom félni sem tőle, ha meg is tenné sem emelnék rá kezet. Atyánk nem szeretné, nem akarná.
Válaszokat kívánok adni neki, melyeket oly régóta keres.
Credit •• Abelle


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Golgota Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
706
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 06, 2019 6:45 pm
Következő oldal


Pic':
 


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3