Isztambul, Törökország

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Isztambul, Törökország Yb8mTsm
☩ Történetem :
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
justin theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 10, 2019 1:27 am
Következő oldal


Bújócska Isztamulban
Lilith & Belial
Zene: nincs • szószám: 600 • Credit:

Szavaira elvigyorodom. Ezzel a kijelentésével nem igen tudok vitatkozni. Valóban, újabban ritka, "fehér holló" jelenség vagyok főleg a közvetlen "család" számára.
-Azzal sajnos nem szolgálhatok. - felelem a "lelkes ötletére", de ezt maga is jól tudja. Bár Lucifertől számos hasznos és kivételes képességet kaptam, a lélek nem járt az alapfelszereltségemhez. Az ilyesmi démonéknál általános és tartós hiánycikk. Eltűnődtem eleinte miért is van ez így, aztán rájöttem, hogy ezt a melót lélekkel nehéz lenne végezni. Bár ha úgy vesszük személy szerint komolyan veszem a feladataimat, a viszálykeltést lélek nélkül is totál lelkesen, mi több lelkiismeretesen csinálom.
-Majd ezek az idők is elmúlnak egyszer. - felelem könnyed vállrándítással, hisz mindketten tudjuk, semmi sem tart örökké. A fogócska sem. Talán Lucifer haragja sem. Vagy én unom meg és hagyok fel a bujkálással, mikor már nem találok ebben semmiféle szórakozást...vagy a Főnök kapja össze magát. Már ha el tud szakadni kicsit az emberektől. Újabban fene nagy érdeklődéssel viseltetik irántuk, és feltűnően sok figyelmet, időt és energiát szentel nekik. Néha már kezd az a benyomásom lenni, hogy fontosabbak neki, mint mi. Ha így lenne, rendkívül csalódott lennék...
-Igazad lehet... - ismerem el, miközben pár pillanat erejéig fontolóra veszem Lilith javaslatát. Érdemes volna kiderítenem mi a szitu a Főncinél, mennyire pipa rám az öreg? És legfőképp - mert engem leginkább mégis ez érdekel - melyik pimasz, már-már a pofátlanság kellős közepét érintő húzásommal vertem ki nála jobban a biztosítékot? Raguel elrablása és fogva tartása tett oda, vagy nyílt ellenszegülésem és ezt követő szökésem hallatán kapta el a kétoldali ideggörcs?
-...de nagy sajnálatomra nem igazán vagyok az a leveles-írós típus. - nevetek fel szórakozottan. Néha még az is meredek ami a számat hagyja el, nemhogy még papírra is vessem pusztító gondolataimat. Ha már a gondolatoknál tartunk. Óvva intem Lilithet az elhamarkodott döntésektől. Huncut csillogással a szemeiben fel is teszi nekem a kérdést, mit tennék meg a szabadságomért? Ez egy igen fogós kérdés. Korábban zsigerből rávágtam volna, hogy "Ne hülyéskedj! Bármit.", ma már azért óvatosabb vagyok a kijelentéseimmel.
-Túl sok mindent, de azért nem akármit. - válaszolom végül somolyogva. Vagy mondhattam volna azt is, hogy mindent, amit nem szégyellek. Tulajdonképpen olyan kevés dolgot nem tennék meg, hogy kicsit gondolkodnom kell, mi az amire még a szabadulásomért sem lennék hajlandó.
-Talán a Pokolnak nem fordítanék hátat...- említem példaként.
-Legalábbis jelen percben így gondolom. Aztán éles helyzetben ki tudja. - teszem hozzá félig komolytalanul. Ennek ugyanakkor elég kicsi a valószínűsége. Alapvetően van bennem egyfajta ragaszkodás és valami hűséghez hasonló, ami a Pokolhoz köt, közvetve a Főnökhöz is. Persze ez nem a klasszik emberi értelembe vett hűséget jelent, inkább amolyan Viszály-féle démoni elköteleződést.
Lilithet hallgatva egy démoni gondolat kezd kibontakozni bennem, ami egyszerre tekinthető hasznosnak és szórakoztatónak.
-Ígéretesnek tűnik az a város. Hiba volna úgy továbbmennem, hogy nem töltöttem itt elég időt. - jegyzem meg, miközben egy pillanatra megállok és a démonnő felé fordulok.
-Szépségem, kitaláltam valamit. - kijelentésemmel egyidejűleg ördögi vigyor jelenik meg az arcomon. Az elhangzottak alapján, úgy hiszem, itt potenciális igény van a démoni közreműködésre. Még akkor is ha ez egy szűkebb réteget érinthet.
-Mit szólnál, ha a nemlétező lelkem helyett, valódi lelkeket kapnál? - teszem fel a kérdést, ami egyértelműen rosszra csábítja őt. Részemről...idejét sem tudom már, mikor üzleteltem utoljára lélekért. A fogócskázás olykor túlságosan leköt és nem marad időm másra. Így hát elérkezettnek látom az időt, hogy tegyek némi erőfeszítést a lélekkollekcióm bővítésére, na meg az övére is. Főleg, hogy rövid ittlétem alatt egyetlen kóbor szárnyast sem láttam, aki esetleg keresztülhúzhatná a szórakozásunkat.
-És ha már így szóba hoztad, lehetsz az idegenvezetőm. - kapok az alkalom és kihasználom a démonnő kellemes társasága mellett a helyismeretét is.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lilith


Isztambul, Törökország 055818e9e09283c43b6bb53fb0f9afe4
☩ Történetem :
☩ Reagok :
9
☩ Rang :
♛ Hercegnő ♛
☩ Play by :
Liv Tyler
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 09, 2019 1:26 pm
Következő oldal




You can't run if you are hiding...
to Belial
Meglehet túlzásnak érződik családként gondolni a démonokra, sok testvéri érzés nincs bennük, legalábbis, amit az emberek annak vélnének. Bár ha az első testvérpár kapcsolatára gondolunk, nos, rájuk számos dologban emlékeztethet néha viselkedésük. Véleményem szerint nem róható fel, miként kezeljük egymást, ha nincs lelked, az nem furdalhat, és én oly rövid ideig voltam ember, mások még ennyi ideig sem, épp ezért tetteink össze se hasonlíthatók.
Kijelentésére kuncognom kellett, számat szabad kezemmel takartam el, hogy visszafogjam kicsit a nevetést. Valóban, mindig kiváló társaságnak bizonyult, ha az ördög lánya szerette volna felkavarni az állóvizet, és csak nézni a szerte hullámzó habot. Végtére is, lénye maga a káosz, talán megszólalnia sem kellene ahhoz, hogy embereket vegyen rá egy tömegverekedésre.
- Valóban, majdnem elfeledkeztem róla, hogy most már ajándéknak számít társaságod is, hisz ritkaság számba megy, hogy találkozhat veled egy démon, és aztán életben marad. - Nem féltem tőle, hogy bántódásom esne mellette, igazából régóta nem szorultam védelemre. - Nos, egy más helyzetben talán azt mondanám, hogy a lelked… - Mosolyodtam el negédesen. - De gondolom ez nem igazán lehetséges.
Hogy Lucifer nem képes, vagy nem akar lelket alkotni, ezt sose kérdeztem meg, nem tűnt fontosnak. A démonok ezzel, vagyis enélkül azok, akiknek lenniük kell. Mire mennénk a folytonos érzelmi mérlegeléssel, és hogy döntenünk kell, mi jó és mi a rossz? Nincs ami bennünk lüktetve siránkozik tetteinken, szabadon tehetünk, amit csak akarunk, következménye kevés dolognak van, bár úgy tűnik, Belial épp valami ilyesmibe tenyerelt bele.
- Talán lassan megenyhül, ki tudja? Lehet csak beszélned kellene vele, a legidősebb fia vagy, a szülők elnézőek gyermekeik hibái terén. - Bár ezt szülője válogatja, az én Atyám egyetlen pillanatig se gondolkozott el rajta, büntetést érdemel-e tettem, amivel ellentmondtam neki. - Mondjuk lehet egy levéllel kellene inkább kezdened, csak, hogy felmérd a terepet. - Nem venném a szívemre halálát, olyan jópofa jelenség volt, üdítő a maga nemében.
Sose hittem volna, hogy ilyen hosszú ideig képes lesz elkerülni Lucifer démonait, bár szó ami szó, nem is az elitet küldték utána. Talán ez jelzés értékű lehetne számára, hogy inkább arra vár, hogy magától menjen vissza. Vagy nem, mostanában egyre kevésbé értettem a férfi gondolatmenetét.
- Gondolod? - Incselkedtem vele, mintha tényleg felvetődne a lehetősége annak, hogy bemártsam odahaza. - Mit tennél meg a szabadságodért, Belial? - Ölne, hazudna, csalna? Van olyan, amit egy démon ne tenne meg?
Ha engem kérdeznének, biztos kevés olyan jutna eszembe, amitől visszatántorodnék. A gyilkolás úgy megy, mint a levegővétel, természetes, mélyreható, de nem gondolkodom rajta soha. Persze, talán egy pillanatig számítana, kiről van szó, azonban igazán kevesen vannak, akiket saját magam elé lennék képes helyezni, meglehet egy kezem is sok, hogy utánaszámoljak.
- Tényleg? Pedig látnod kellett volna Nagy Konstantin idején! - Sóhajtottam, akkoriban sokkal többen kötöttek még alkut is, igazi svédasztal volt a lelkeket tekintve. - Értem. Én viszonylag rendszeresen járok ide, úgy harminc-negyven évente. Nagyon jó a fűszer piacuk, még sose csalódtam az itt beszerzett alapanyagokban. - Feleltem. - Lehetnék az idegenvezetőd, de kétlem, hogy a romok és sírhelyek érdekelnének, bár van néhány érdekes pontja a városnak. Példának okáért, bár már elég korán keresztény hagyományokat követő város volt, kisebb szekták mutattak be még emberáldozatokat igen sokáig, sőt, a város szélén van egy hely, ahol tartottak Fekete misét is. Bár a sátánisták szerintem nem képzelik el túl jól Lucifert, ha engem kérdezel, annyira gyermeteg módszereik voltak, mintha valami kislány lenne a Pokol ura. - Csóváltam fejem, és vártam, merre szeretne indulni, elvégre az övé a felfedezés öröme.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Stones make no splash
on a frozen lake


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Isztambul, Törökország Yb8mTsm
☩ Történetem :
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
justin theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 07, 2019 12:01 am
Következő oldal


Bújócska Isztamulban
Lilith & Belial
Zene: nincs • szószám: 526 • Credit:

Lilith feltűnése igazi meglepetésként ér, ami egyszerre váratlan és kellemes. Ugyan nem érhet az a vád, hogy családcentrikus lennék és nagy figyelmet szentelnék pokoli társaimnak, ahogy az sem, hogy nagyon törném magam a démoni kötelékek ápolásában, de vannak démonok, akiknek társaságát határozottan pozitívan értékelem. Ez a karomban csimpaszkodó bájos szépség egy közülük.
Igaza van, jó ideje nem láttam már a családot. Hihetetlen, hogy telik az idő. Mintha csak tegnap lett volna, hogy sunyiba kimásztam a budi ablakán és lapos kúszásban húztam el otthonról. Így utólag visszagondolva kicsit talán méltatlan is hozzám. Annyi legalább lehetett volna bennem, hogy egy cetlit hagyjak búcsúzóul, de a szükség nagy úr és az idő is szorított. Egy démon sok mindenre képes, hogy a seggét mentse. Ez alól én sem vagyok kivétel.
Lilith leleményesen kézre fogott és mint jó fogó, nyeremény jár érte.
-Lehengerlő társaságomon felül? Nem is tudom...ez egy igen jó kérdés. - töprengek el egy pillanatra. Nem vagyok valami jó a jutalmazásba, így úgy döntök, hogy ezt a démonnőre hagyom inkább.
-Szerinted milyen jutalmat érdemel egy szemfüles fogó? - kérdezek vissza sunyi mosollyal és várom kreatív ötleteit, közben azon tűnődöm Lucifer mennyire lehet még pipa rám. Nem tartom valószínűleg, hogy az eltelt idő alatt dühe elszállt volna.
-Úgy hírlik... - bólintok, majd könnyedén rántom meg vállaim. Még elég friss az élmény mindenkinek. Pedig csak tettem, amiért teremtett. Igaz jóval hamarabb kereket oldottam hazulról, minthogy szembesüljek a Főnci szándékaival. Magyarázatok helyett inkább a mosdó ablakát választottam. Az előzetes infóim és a megérzéseim alapján viszont nem sok jóra számíthattam volna. Ha őszinte akarnék lenni, nem terveztem ilyen hosszú távra a szökdösést. Első körben csak pár hétig, maximum egy hónapig akartam lapulni, míg elül a balhé. Ám amikor tudomásomra jutott, hogy a szökésem ténye csak még zabosabbá tette, kedvem támadt elnyújtani távollétem ezzel is tovább tépázva Lucifer idegzetét. És nem csak azon okból, hogy agyvérzés közeli állapotba hozzam őt a móka kedvéért, hanem hogy kiéljem személyes kis revansomat is. A mai napig neheztelek rá, amiért hátrahagyott minket a nyomoronc emberek miatt...
Lilith még nem döntött, mit kezd ezzel a helyzettel és eszem ágában sincs siettetni őt.
-Nem baj, nem kell elkapkodni az ilyen fontos döntéseket. - legyintek, de azért remélem, hogy azért súg be a Főnöknél. Jobbnak látom terelni a témát, így felvetem, hogy kereshetnénk valami szórakoztató közös időtöltést, ha már a sors így összehozott minket Isztambul szívében. Nem gondolok semmi konkrétra, hiszen nem ismerem a várost, sem a benne rejlő lehetőségeket, de biztos vagyok benne, hogy akad itt egy-két olyan dolog, ami a magunkfajta pokolfajzatoknak is megfelelő mókának bizonyul.
-Bevallom most járok itt először. - nézelődöm menet közben felmérve a terepet, hisz még a pusztulat közt is elég sok itt a látnivaló. Bár közel sem olyan idilli, mint amilyennek a világvége előtti szóróanyagok írják.
-Egy napszívta, kopott plakáton olvastam erről a kócerájról... - ami egy romos épület falán lógott. Szebb napjaiban az az épület egy utazási iroda lehetett, de pár kiragasztott papírlapot leszámítva nem sok minden emlékeztet rá.
-...gondoltam miért is legyen ez a város a következő állomás. - mesélem séta közben.
-Te jártál már itt? Vagy most vagy itt először? - érdeklődöm a piac lomárús része felé haladva.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lilith


Isztambul, Törökország 055818e9e09283c43b6bb53fb0f9afe4
☩ Történetem :
☩ Reagok :
9
☩ Rang :
♛ Hercegnő ♛
☩ Play by :
Liv Tyler
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 06, 2019 12:36 pm
Következő oldal




You can't run if you are hiding...
to Belial
Valóban sikerült meglepnem, ami némiképp elégedettséggel töltött el, elvégre ezt kevesen mondhatják el magukról. Másrészt tényleg elragadó volt az első zavarodott pillantása, talán a félelem nyűgözött csak le jobban, a szemekben megcsillanó rettegés egészen mámorító. Bár tény, hogy az emberek arcán jobban mutatott, sokkalta kifejezőbb volt, mint a démonoké.
Hagytam, hogy kézcsókkal köszöntsön, igazán illemtudó volt, legalábbis úgy látszik velem szemben az maradt. Minden bizonnyal régi ismeretségünkre való tekintettel, Lucifer egyik legrégebbi alkotása, de nem az első. Mondjuk nehéz megmondani, mennyiben vagyok Lucifer és mennyiben Atyám kreálmánya, tehát akár az is lehetne, amit titulusa hordoz, mint első lovas…
- Öröm? Ez kedves, azonban az utóbbi időben mintha kerülted volna otthonodat. - Karoltam belé, így folytatva utunkat a tömegben.
Ismerni véltem okát, de nem igazán láttam át, mivel is vívta ki Lucifer haragját. Jó, arkangyal volt, a testvéri kötelék erős lehet benne, a démonok viszont a gyermekei, ez nem kellene, hogy felülírja? A magam részéről semlegesen viszonyultam az angyalok többségéhez, amolyan élsz és élni hagysz alapon, meglehet, hogy ezért nem éreztem semmit sem a konfliktussal kapcsolatban. Belial démon volt, tényleg ilyen meglepő, hogy olyasmit tett, ami sokaknak nem tetszett?
- Nahát, ez igazán izgalmas! Mi a nyeremény? - Búgtam, mint aki valóban számít valamire, ami nem állt távol a valóságtól, elvégre nem elfelejtendő, hogy amolyan szökevényféle. - Való igaz, én vagyok az első.
Meglehet, sőt majdhogynem biztosan másra gondolt, mint én, de ezzel nincs is baj. Tényleg elgondolkoztatott a helyzet, a magam részéről egyáltalán nem lettem felkérve, hogy üldözzem, azonban Lucifer hálás lenne, ha elé vinném. Példát akarna statuálni? Nem tudhattam biztosra, azonban nem hittem, hogy megölné ilyesmiért, mégiscsak az első lovasa, a cím nem volna véletlen. Ezzel szemben mi van, ha hagyom, hogy tovább fusson, mintha sose futottunk volna itt össze? Hálás lenne nekem, talán egy életen át, igen. Tehát adott két erős férfi, a kérdés, melyikük lekötelezettsége jelenthet számomra többet?
- Ilyen nagyon haragszik rád Atyád? - Vagy inkább teremtőnek számít? Többféle megszólítását is hallottam már, biztos tudja, kire gondolok. - Sok minden megfordult a fejemben, és még várok egy megfelelő ajánlatra, addig nem döntenék. - Mosolyodtam el, lágyan tükrözve széles vigyorát, most van lehetősége kihasználni az alkalmat.
Úgy tűnt, hogy korábbi ténykedése lassan csillapodni kezd. Vele ellentétben nem izgulok túlzottan, ahogy észrevettem egészen átlagos szinten voltak a felbukkanó démonok. Ha egyedül nem jelentettek gondot számára, ketten minden bizonnyal meg sem izzadnánk.
- Szórakoztatót? Konkrét dologra célzol? - Pillantottam fel rá, miközben lassan igyekeztem kikeveredni a piacról. - Van valami, amiért ezt a helyet választottad, vagy csak épp erre volt kedved menekülni?
El tudtam képzelni bármelyik változatot, de az előbbi esetén igazán érdekelt, mi vonzotta ide. Sok mindenre voltunk mindketten képesek, főleg, ha véghez akartunk vinni valamit, ezért egyikünk sem tétovázott, ha be kellett mocskolnunk a kezünket. Sőt… azt hiszem az már-már jutalomnak számított.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Stones make no splash
on a frozen lake


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Isztambul, Törökország Yb8mTsm
☩ Történetem :
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
justin theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 06, 2019 12:02 am
Következő oldal


Bújócska Isztamulban
Lilith & Belial
Zene: nincs • szószám: 324 • Credit:

Egy újabb zseniális alakítás a jóvoltamból. Egy pár hatásos szó, néhány célirányos mozdulat és kész is a zűrzavar. Pillanatok alatt elszabadulnak az indulatok...
Távozóban még vetek egy búcsúpillantást az egymást gyepálókra, művem láttán büszkeség és elégedettség tölt el, majd úgy döntök ideje tovább állni. Addig célszerű kereket oldani, míg a játszópajtijaimat lefoglalják. Már éppen elvegyülnék a piaci tömegben, amikor egy finom apró kéz fonódik az enyémre és kissé ösztökélve maga felé húz. Bevallom váratlanul ér, hirtelen nem is tudom hova tenni a dolgot, kérdő tekintettel nézek a mellettem feltűnő női alak felé. Bár arcát kalapja elrejti előlem, de nem kell látnom vonásait ahhoz, hogy tudjam ki áll előttem. Jelenléte és édesen csengő démoni hangja elárulja őt.
-Lilith, szépségem, micsoda öröm látni téged. - emelem fel kezét vállmagasságig és lehelek apró csókot kézfejére üdvözlésképp, majd eresztem le újból közénk.
-Úgy hiszem igen...nyertél! És te vagy az első! - felelem kérdésére a rám jellemző démoni vigyorral. Tulajdonképpen ez a játék Lucifer démonkáival nem is igazi fogócska. Inkább nevezném balfékek Viszály után loholásának, amiről csak ritkán mondható el, hogy valódi izgalmakat rejt. Szökdösődésem Lilith előtt sem titok. Legutóbbi alattomos húzásom híre, amivel kivívtam a Főnci haragját, hozzá is eljutott. Meglehet, hogy valóban túlfeszítettem azt a bizonyos húrt, de lássuk be fergeteges móka volt. Én legalábbis mindenképp jól szórakoztam. A mulatság ára pedig...elég ha csak annyit mondok, a felelősségvállalás soha sem volt az erősségem, ezért hát inkább megszöktem.
-Bármit is tennél, remélem az nem szerepel közte, hogy a Főnök kezére adsz. - nevetek fel. Lassan két éve vagyok menekülésbe, több száz alkalommal ráztam le a cimbiket és úsztam meg a hazacitálást, a kisdrága meg egy laza kézfogóval hazavágna. Na ezt sosem mosnám le magamról. A verekedés okozta felfordulás lassan alább hagy és a kicsi a rakást játszó dühös embertömeg is oszlani kezd. Időszerűnek érzem eltűnni.
-Mit szólnál, ha keresnénk valami szórakoztatót? - érdeklődöm. Ez a város elég nagy, biztos akad valami démonnak való móka.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lilith


Isztambul, Törökország 055818e9e09283c43b6bb53fb0f9afe4
☩ Történetem :
☩ Reagok :
9
☩ Rang :
♛ Hercegnő ♛
☩ Play by :
Liv Tyler
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 05, 2019 1:47 pm
Következő oldal




You can't run if you are hiding...
to Belial
Megigazítottam a ruha egyik makacs gyűrődését, nem szerettem volna megégni a napon. A széles karimájú kalap szinte az egész arcomat takarta, én azonban kiválóan láttam alóla is, legalábbis, amire szükségem volt, azt így is megleltem.
Hosszú idő telt el, mióta ezen a helyen jártam, sok minden változott, talán túl sok minden. Bár akkoriban is hemzsegett az emberektől, egészen másképpen néztek ki, több volt bennük a tisztelet a hely szellemisége, és értékei iránt. Mostanra majdnem minden követ máshová hordtak, és ami mozdítható volt, azt talán már mind el adták. Kicsit sajnáltam, jó néhány nagyobb spirituális erővel megáldott hely lett így csupán turista szenzáció, olyanok számára, akik fel sem ismerik, milyen földre teszik mocskos lábuk.
Szívem szerint megízleltettem volna néhány csapást a mai halandókkal, hátha azzal sikerülne némi változást elérni náluk, mert úgy tűnt, másként nemigen megy. Végülis, ami működött az egyiptomiaknál, az máshol is sikeres lehetne… Nem, mintha az én dolgom lenne rendet tenni közöttük, Atyám hangyafarmja volna ez a kis porfészek, majd kiradírozza újra, amennyiben nem tetszik neki valami. De érdekes, hogy korábban fele ennyi türelmet sem gyakorolt, mint az utóbbi évezredekben.
Sóhajtva kanyarodok a piac irányába, az ilyesféle bazárokon igazi kincseket is lehet találni, olyasféléket, amiről az eladó legtöbbször azt feltételezi, hogy szemét. A rám szegeződő tekintetekből úgy éreztem, némiképpen kilógtam a mostani turisták közül is, nem csupán a helybéliek mellett voltam feltűnő. Szerettem volna forgatni a szemem, de úgy se igazán értenék, milyen álszentek ezzel a bámészkodással, ők a teremtés csúf kis hibái, akik már semmit sem örököltek az elsők bűnein kívül.
A gyógynövényes pultnál megállok egy rövidebb időre, és beszívom a különböző virágok és levelek keveredő illat-zamatát. Megnyugtató, hogy néhány dolog nem változik, a természet jól tudja, mit kell megtartani, és mitől váljon meg, ha Atyám nem lenne, meglehet az emberiséget is kivetné magából. Elmosolyodtam a gondolatra, majd végigsimítottam a medvehagymák sima levelein, és néhányat gyöngyviráglevélre cseréltem. Az avatatlan szemeket könnyen megtéveszti majd, ami bizonyosan szomorú véget jelent majd azok számára, akik belekóstolnak.
S mint aki jól végezte dolgát, úgy siklottam tovább, úszva a tömeg sodrásával szemben, egyetlen pillanatig sem tétováztam, merre menjek. Már tudtam, kitől szeretnék vásárolni, hiszen csak miatta jöttem most. A Fűszer Bazár látványosságnak számított, azonban az árusok egy része olyan családból származott, akik az első nyitásnál is itt kínálták már portékáikat.
- Erhan, elkészült? - Pillantottam az idős férfira, aki épp egy fiatalabbnak magyarázott, miközben kiszolgáltak valakit.
Csodálkozón futott végig rajtam homályos tekintete, amin szinte láttam, mily’ mélyről igyekszik előkotorni, miről is van szó. Aztán fény gyúlt, és bólintva eltűnt a kis bolt hátuljában, minden szó nélkül. Nem izgultam, a nyelvem alatt tartott apró kavicsra égetett rúna biztosította, nagyon is jól értsen mindent, amit mondok. Egyébként pedig úgy negyven-ötven évente el szoktam jönni, és mindig ugyanazt viszem, így nem olyan nehéz megjegyezni a hozzávalókat, és összekészíteni a rendelésem. Elvárásaim azért nem voltak magasan, mégiscsak emberekről volt szó, számtalan dolog különös nehézséget okozott már számukra, ami szerintem igencsak egyértelmű, vagy épp egyszerű lett volna. Most viszont nem kellett csalódnom, Erhan percek múlva már fel is bukkant, kezében egy szépen megmunkált, nagy fadoboz, látszólag jól megpakolva, mert nem tűnt épp könnyűnek.
- Köszönöm. - Nyújtottam kezem, és alkatomhoz képest könnyed mozdulattal vettem át, majd letettem a földre, hogy elővegyem a fizetségét. - Egy hónap, aztán balzsamfa kérgével kell elégetni! - Adtam oda egy kis tasakot, a figyelmeztetés ráadás volt, mert ők legalább hasznosnak bizonyultak.
Hálálkodására azonban már nem tudtam figyelni, mert ismerős hangot véltem hallani, bár inkább a hetedik érzékem jelzett. Ahogy felnéztem, szemem előtt érdekes jelenet játszódott le, amiből az emberek alig érzékeltek igazán valamit. Elmosolyodtam, elég felkészületlenek voltak, ha azt gondolták, hogy ennyien elegek lesznek a férfi elfogásához. Hallottam már, hogy Lucifer ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy egyik legidősebb gyermekét kebelére ölelhesse, viszont akkor ezeknél hatékonyabb kutyákat kellett volna küldenie.
Behunytam szemem, és a doboz tetejére olyan természetességgel égettem egy portál rúnát, ahogy mások levegőt vesznek, a cipekedésnél most sokkalta kellemesebb elfoglaltságom akadt. Úgy tűnt, hogy lefoglalta üldözőit, de arra vajon számított, hogy én is felbukkanhatok? Remélem nem… szeretném látni a legnagyobb cselszövő arcán a meglepetést, vagy cseppnyi rémületet.
Oldalról közeledtem felé, és könnyed mozdulattal a kezére kulcsoltam sajátomat, úgy húztam magamfelé. Nem erővel, nincs szükségem ilyesmire, most még nincs. A kalap takarásából mosolyogtam fel rá, kedvesen, mint egy rég látott ismerősre, hiszen ezek lennénk, nem de bár?
- Belial… kedvesem, micsoda meglepetés! - Suttogtam. - Nem vagyok járatos a fogócskában, de ilyenkor az nyert, aki az elkapó volt, igaz?
Bár szavaim kissé fenyegetőnek tűnhettek, igazából egyáltalán nem szerepelt terveim között, hogy ártsak neki, hiszen vele együtt haladtam tovább a tömegben. Üldözői elől már az is elrejtette, hogy nem egyedül volt, elég együgyűnek tűntek, ahhoz képest, hogy Lucifer küldte őket.
- Most mit kellene tennem? - Pillantottam fel rá szinte kacagó szemekkel, remélve, hogy legalább kicsikét megizzaszthattam.






○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Stones make no splash
on a frozen lake


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Isztambul, Törökország Yb8mTsm
☩ Történetem :
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
justin theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 04, 2019 10:28 pm
Következő oldal


Bújócska Isztamulban
Lilith & Belial
Zene: nincs • szószám: 747 • Credit:

Ha megkérdeznél egy viszonylag értelmes elméjű halandót arról mit gondol az emberrablásról, a fogva tartásról és a kínzásról, valószínűleg már a gondolat elborzasztaná és azt mondaná, hogy aki ilyet tesz annak a Pokol tüzén kell égnie. Ha egy démonnak tennéd fel ugyanezt a kérdést, nem okozna akkora megbotránkozást. Mi több vállrándítva azt válaszolná "Megesik az ilyen.", talán még egy ördögi mosolyt villantana mellé. Pont ezért gondoltam úgy, hogy soron következő viszálykodásomnál kicsit emelnem kellene a tétet. Meglehetősen rövidnek mondható töprengésem után választásom egy arkra, mégpedig a Raguel nevű tollasra esett. Már jó ideje szúrta a szemem a harmóniája. Egy újabb nyomós érv, hogy mellette döntsek. A tervem zseniális volt, a kivitelezés pazar. Negyed évszázadig keserítettem meg az életét és "vetettem fel őt az eltűntek nyilvántartásába", de mint minden jónak, egyszer ennek is vége szakad. Legmélyebb sajnálatomra bosszantó tollas testvérei kiszabadították tuti kis zárkájából megfosztva a kicsikét attól a páratlan élménytől, hogy élvezze démoni társaságom. Üres celláját nézve kicsit lehangolttá váltam, oda a mókának, keresnem kell valami más szórakoztató elfoglaltságot. Mielőtt nagyon belevethettem volna magam a keresgélésbe jött az infó, hogy a Főnök sürgősen beszélni akar velem. Elég haragosnak írták le, ami nem sok jóval kecsegtetett, ezért ahelyett, hogy a színe elé járultam volna és heveny magyarázkodásba kezdtem volna, jobbnak láttam megpattanni...

Az elmúlt hónapok alatt számos romvárost megjártam. Volt hogy az unalom és volt amikor a kényszer űzött tovább. A Főnök utánam küldött pár démonpajtást, hogy citáljanak haza végre, de mondanom sem kell, nekem egyáltalán nem volt ínyemre a hazalátogatás. A visszatérés túl sok kellemetlenséggel és magyarázkodással járt volna, és büntivel...
El kell ismernem a Főnök igen ravasz kis pokoli bandát eresztett a nyomomba. Nem állítom, hogy néha-néha nem éreztem, hogy kicsit szorul a hurok, de ahhoz jobban kellene törniük magukat, hogy engem elfoghassanak.
Tudom, hogy példátlan pofátlanságommal tovább húztam Lucifer idegeit, ami egyszerre veszélyes és kellemesen szórakoztató. Azt hiszem ez a játék elég jól pótolja tollas játékszerem hiányát.

Egy asztalnál üldögélek a város romos szívében egy színes napernyő alatt. Gatyarohasztó hőség van ma, ilyenkor árnyékba vágyik minden élő. Egy pohár hűsítő valami kerül a látóterembe.
-Köszönöm. - nyúlnék érte, de mozdulatom félbe marad, amikor ismerős arcot fedezek fel a pincér személyében. A démonok egyike, akivel fogócskát játszom, majd távolabb kiszúrom a társait is.
-Hát elkaptál. - sóhajtok mélyen, majd elismerésem jeléül meg is tapsolom.
-Azért ezt még meginnám...ha nem gond. - leveszem a tálcáról a poharat és nagyot kortyolok belőle. Démonpajtás viszont nem túl türelmes velem, bizonyára neheztel rám még a múltkoriért.
-Jól van, jól van. Megadom magam. - emelem fel a kezeimet és nézek rá ártatlan ábrázattal, majd elindulok abba az irányba, amerre terelgetni próbál. A hátam mögött menetel, így nem láthatja azt a kaján vigyort, ami időközben az arcomra telepedik. Egy profibb, tapasztaltabb démon ilyenkor óhatatlanul is feltenné magának a kérdést "Nem volt ez túlontúl egyszerű?". A helyes válasz erre az IGEN. Elvégre rólam van szó. Mérhetetlenül önteltnek és ostobának kell lenni ahhoz, hogy azt higgye bárki is, hogy ilyen könnyen megadom magam. Egy piac mellett haladunk el, jobbról balról árusok portékái. Középen pedig nagy a tömeg.
-Egy pillanat, kikötődött a cipőfűzőm. - állok meg egy pillanatra és lehajolok, hogy becsomózzam rendetlen lábbelimet. Kapok az alkalmon, és mialatt lassan a föld felé ereszkedem, tolvajlok pár értékes csecsebecsét és észrevétlenül a démonpajtás zsebeibe csempészem. Még csak nem is gyanakodik.
-Emberek, itt egy tolvaj. - kiabálom fennhangon és a mögöttem kullogóra mutatok. A vád meglepetésként éri a pajtást, hát még amikor kihullik a ruhájából az ellopott portéka. Szavatkozna, de felesleges. Másodpercek alatt dühös tekintetek veszik körbe, öklök emelkednek a magasba, amik csak arra várnak, hogy lecsaphassanak. Hatan támadnak a tolvajnak kikiáltott kollégára, melyből kisebb tömegverekedés alakul ki. Itt az alkalom a szökésre. Már pattannék meg, amikor az egyik szemfüles fogó az utamba áll és próbálja meggátolni távozásom. Szerencsémre egy csinoska halad el mellettem. Azonnal felismerem a női testben rejlő lehetőségeket. Tenyeremmel nagyot csapok a hölgyemény fenekének jobb felére, ami azonnali felháborodást kelt. Élesen felnyikkan a hirtelen ingertől és dühösen fordul felénk, én pedig nem vagyok rest a cimbire mutatni, megnevezve őt galád tettesként. A női harag...csodálatos jelenség. Keze emelkedik és elkeni a démonka döbbent képét piros tenyérlenyomatot hagyva. És még nincs vége, apró kacsója után térde is emelkedik és a harag pusztító erejével gyalogol bele a pajtás legérzékenyebb pontjába. A fájdalom görnyedésre készteti és nyöszörögve ereszkedik talajszintre. Na öcsém, ez fájhatott! Ezen együttérző gondolatokkal hagyom magára. Átfurakodom a tömegen elhagyva a piac bejáratát és az egyre nagyobb méreteket öltő tömegverekedést, majd egy nyugodtabbnak látszó helyet keresek, hogy pár órára meghúzhassam magam.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Isztambul, Törökország Yb8mTsm
☩ Történetem :
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
justin theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 03, 2019 8:30 pm
Következő oldal


cicapihi [A szökdösődés első évei...]
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3