Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
245
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 24, 2019 6:28 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Kedves Lilith! OMG

Minden előzetes bevezetés nélkül azt kell, hogy mondjam, engem igazán lenyűgöztél a karaktereddel! *-* Kezdve Liv Tylerrel, akinek az angyali arcához eddig képzelni sem tudtam volna démont, de mégis, ahogyan megformáltad hozzá/vele Lilithet, egyszerűen tökéletes választásnak bizonyult mindamellett, hogy egyébként imádom a színésznőt! Elegáns, földöntúli, - nem hiába volt remek réges régen Arwen szerepére - éppen, mint az általad megálmodott Első asszony és az írásstílusod.

Áttérve a lapodra, vagy inkább elmélyülve benne, igazán fantáziadús módon ismerhetjük meg a démonunk előéletét. Tetszenek az ambíciói, amelyeket a képességleírásban fejtegettél, csakúgy a gyónásba ágyazott bűnfeltárás és visszaemlékezés. Látszik, hogy töprengtél a karakteren, foglalkoztál vele, mert ha csupán egy-egy mondat erejéig is, ám számtalan kitérőt és mélységet adtál neki. Ott van például a gyermekágyi depresszió, a halvaszületés vagy a bölcsőhalál, mint Lilithből eredeztethető átkok. Ezek a történetéből kiindulva teljesen logikusak (vagy annak hatnak), mégis adnak egy pluszt a karakternek, hisz sokszor nem is a hatalma a rémisztő egy természetfeletti lénynek, hanem az emberekre gyakorolt hatása. Végtére melyik a félelmetesebb, a gondolat, hogy valaki egy csettintésre elpusztíthat bennünket, vagy az élet folyamába csepegtetett tragédiák, amiket aztán cipelni kell magunkkal? Tehát szerintem azzal, hogy próbáltad Lilith-et inkább a halandókhoz, semmint a démoni hierarchiához viszonyítani, egy igazi, hátborzongató démont hoztál el közénk, ez pedig egy csodás döntés volt! *-*
Hasonló kis apróság az Úr iránti tisztelet említése. Tetszik a fejlődésének íve, a tény, hogy már nem úgy hordozza magában a sérelmeit, mint énokokkal ezelőtt, ami szintén egyértelműnek tűnik, de tapasztalataim szerint kevesen hagynák ki az első pár évre "jellemző" temperamentumot a karakterükből. Nyilván Lilith sem lépett túl rajta, viszont átformálódtak benne az esethez kapcsolódó érzelmei, ha vannak neki egyáltalán Wink

Nos, amennyiben nem sikerült eléggé átadni, tényleg le vagyok nyűgözve, és minden elismerésem a munkádért! Igazán kíváncsi vagyok, miként fog a játéktéren érvényesülni Lilith, noha egy ilyen gazdával nincs bennem semmiféle aggodalom, legfeljebb izgatottság  fanolos  
Egy szó, mint száz, remek kezekbe került ez a kanon karakter, így nagy örömmel engedem útjára az oldalon! A foglalókat kérlek, ejtsd azért meg előtte, utána viszont ne kímélj minket, árassz el a csodálatos írásaiddal és gondolataiddal minket! *-*

Jó szórakozást kívánunk! OMG


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lilith


Lilith 055818e9e09283c43b6bb53fb0f9afe4
☩ Történetem :
☩ Reagok :
9
☩ Rang :
♛ Hercegnő ♛
☩ Play by :
Liv Tyler
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 24, 2019 3:07 am
Következő oldal


I’m tough, I’m ambitious, and I know exactly what I want. If that makes me a bitch, okay.
Kanon
Eonok


Lilith
Karakter információ
Család - Hol is kezdjem? Az apám kitagadott, a férjemmel „elváltunk”. Anyám sose volt, meglehet ezért lettem olyan, amilyen, ki tudja?

Mi a beosztásod - Első választott

Melyik oldalon állsz? - Lucifer mellett állok, ahogy ő állt mellém, mikor senki más.

Városod - New Orleans

Porhüvelyem neve - Ez itt mind hozott anyag, kéremszépen!
Liv Tyler
Staff
♛ Hercegnő ♛
Démon
NuNu
27

Karakter képességeinek leírása

Nos, halhatatlan voltam már más démonok születése előtt, mivel sose ettem a Mindentudás fájáról, lévén egyáltalán nem szorultam rá… Alkalmanként kötöttem, és néha még most is kötök alkukat, de nem gyűjtöm serényen a halandók lelkét, hiszen hatalmamat csak különösen ostobák, vagy szuicid hajlamúak kérdőjelezik csupán meg.
Mivel sok mindenben az emberek felett állok, egyértelműen megmutatkozik ez fizikai erőben is, bár arra sokkal büszkébb vagyok, amire az eszemmel vittem, vagy éppen a természetfelettivel. Kiválóan használom a telekinézist, és szeretem megdöbbenteni az embereket vele. Mágia és okkultizmus? Az első démon volnék, valakitől tanulniuk kellett az utánam teremtetteknek, azt hiszem, nevezhetem magam profinak a dologban. Aztán ott vannak az energiák, amik csak még érdekesebbé teszik a dolgokat. Előttem talán nem is létezett szülés utáni depresszió, de miért érdemelnék meg az undorító emberek nálam jobban egy gyermek csodáját?! Legalábbis ezt gondoltam sokáig, manapság más dolgok foglalkoztatnak.
Emellett számtalan ősi rituálét, és bájital receptet ismerek, talán ez az egyik előnye annak, ha valaki egy idős az emberiséggel. Előfordul, hogy megosztom a tudásom emberekkel, leginkább nőkkel, a férfiakat nem igazán tudom komolyan venni. Ám az ilyesfajta tudásnak ára van, amit minden alkalommal kamatostul megfizettetek velük.
Amikor még csak próbálgattam az erőm, sokszor szálltam meg embereket, ám manapság egyáltalán nem csábít a gondolat. Sokkal szánalmasabbnak érzem magam egy haladó porhüvelyben, mint a saját testemben.





Minden történet rejthet titkokat
„Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.”

- Gyónom a Mindenható Istennek, és neked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el. - Behunytam a szemem, hogy végig gondolhassam, milyen vétkeket is kellene megbánnom.
- Te-tessék?! - Reszkető hangja kizökkentett az áhítatból, így egy metsző pillantással jutalmaztam, miközben megköszörültem a torkom. - Mi-mikor gyóntál utoljára?
- Máris jobb! Nos, azt hiszem igazából még sosem gyóntam, így az elejétől kell kezdenem. Legyen türelmes, tiszteletes! - Visszacsukta szemem, és igyekeztem sorba venni a történteket, de annyi minden kavargott a fejemben.
Hosszú évek teltek el, mióta valakinek beszélni próbáltam, vagy akartam volna, és talán ezért kicsit nehezebb volt a dolog. Bár hogy megfakultak volna a képek? Ugyan! A felejtés azok kiváltsága, akik keveset gondolkoznak, és ostobán élik az életük. A többiek átka az emlékezés, és azok fájdalmas tiszta képe.
- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha sorra veszem a parancsolatokat, amiket megszegtem, úgy egyszerűbb rendezni a gondolataimat is! - Hallgatás beleegyezés! - Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Pfff, hogy ez mennyire egoistán hangzik… - Tettem hozzá motyogva, majd nagy levegőt vettem, hogy folytassam. - Ezt bizonyosan megszegtem, mert még mindig Luciferrel szoktam inkább időt tölteni, bár az imádás meg szolgálás erős kifejezés, sose voltam az az engedelmes típus, tudja?
Honnan is tudná? Még csak említést se tettek rólam, nehogy a hatalmas férfiuralomban eszébe jusson akár csak egyetlen nőnek, hogy megkérdőjelezze, ki az úr a háznál! Még a kifejezés is maszkulin: úr. Mintha egyértelműen nekik kellene parancsolniuk, nevetséges. Aztán ha valaki ellent mond, akkor száműzik, megátkozzák, és úgy teszek, mintha soha nem is létezett volna.
- Isten nevét hiába ne vedd! Ezt úgy isten igazából csak egyszer szegtem meg, ha szigorúan vesszük! De csak mert nagyon mérges voltam rá, hogy szerinte olyasmit kellene tennem, amit nem akarok! Én ugyanúgy a gyereke vagyok, igazán mellém is állhatott volna! - Talán a múlt idő lenne a megfelelőbb? Mennyire veszik ezt szigorúan? - Az Úr napját szenteld meg! Hááát… őszintén szólva egyetlen napot se szentelek meg, így nálam e téren egyenlőség van.
Hallottam, ahogy nagyot nyel, de nem szólt közbe, aminek szívből örültem, nem szerettem, ha félbe szakítanak. Sok dolog volt, ami az alapvető tiszteletre épült, és amit elvártam mindenkitől, elvégre nem voltunk vademberek, én legalábbis biztosan nem!
- Atyádat és anyádat tiszteld! Ez már kemény dió, anyám sose volt, Atyám pedig, nos, bármennyire tisztelem, van, hogy téved, és ezt nehéz magamban tartanom. Kezelhettük volna mind a ketten jobban a problémát, való igaz.
Sóhajtottam, nem vonhattam vissza, mit megcselekedtem és mondtam, ahogy ő sem tette. Vajon mennyi időnek kell eltelnie, hogy ezek érvényüket veszítsék? Lehetséges-e egyáltalán? Azt hiszem nem.
- Ne ölj! Ilyenkor egyesével kell felsorolnom, hogy kikkel végeztem, vagy annyival el is van intézve, hogy beismerem, sokakat megöltem? Csak mert név szerint nagyon nehéz lenne mindenkit felidézi, és nem is igazán volt mindegyiknek neve. - Nem, mintha el akartam volna bagatellizálni, tisztában voltam megközelítőleg hányakat tettem el láb alól, de nem vezettem listát, lehet ezentúl kellene! - Számítanak itt a démonok és angyalok, vagy szigorúan véve csupán az emberek? Várjon, ne válaszoljon, maradjuk a soknál, úgy se tudom számszerűsíteni. Semmi személyes, az utóbbi időben csak a munka miatt csinálom, nem azért, mert szeretném!
Pedig fiatal koromban még örömömet leltem benne, a félelem és fájdalom, ahogy eltorzította az emberek arcát, mintha melengetett volna belülről. Főleg, ha egy anya gyászát nézhettem végig, szinte simogatott. De a düh, ami bennem tombolt, az idővel sem enyhült, és bárhányszor láttam az élettelen kis testeket szorongató, megtört nők ezerféle siralmát, nem töltötte ki az űrt. Mit tehettem volna? Tovább adtam az átkot, hátha az enyhülést ad, azonban egyáltalán nem számított.
Nagyot nyeltem, de nem nyitottam fel szemeimet. A bánat könnyei rég elapadtak, csak fegyverként használom őket, ha szükséges, ahogy testem minden adottságát. Nem engedhettem meg magamnak a gyengeséget, ha csak az érdekeim azt nem kívánták, és most szükségtelen lett volna.
- Ne paráználkodj! Hogy ezt hányszor próbáltam megtartani, és emiatt még én voltam a rossz kislány! Bár való igaz, akkoriban még nem volt kőbe vésve. - Vontam meg a vállam, sok minden csak utólagosan került fel a listára. - Azóta viszont sokszor elkövettem, a férfiak olyan egyszerűek, mint egy darab kavics, meg se kell sokszor erőltetnem magam. Kicsit csalódott is vagyok, hogy csak ennyire futotta a Mindentudás fája után.
Bár akkoriban én igazából Évának jót akartam, Isten lássa lelkem! Olyan kis butácska asszony volt, gondoltam kinyílik ettől majd a szeme, és jobban felfogja a dolgokat, de nem… Inkább együtt eszegetett a jó férjurával. Megérdemelték egymást, és a leszármazottaikat is.
- Ne lopj! Túl sok a tiltószó, meg kellett volna kérdezni egy pszichológust a megfogalmazás előtt, talán kevesebbszer kellett volna csapásokkal büntetni az emberiséget. - Az elején még hatott is a megfélemlítés, de manapság inkább kihívást látnak benne. - Az is lopásnak minősül, ha mindig megszerzem, amit akarok? Igazából nem csinálok titkot belőle, és nem elcsaklizom, hanem elveszem… jó, mindegy, csapjuk a listához! - Legyintettem lemondóan, annyira érthetetlen, hogy mit hogyan kezelnek, nem akartam ebbe jobban belebonyolódni.
Mély levegőt vettem, a nagy részén már túl voltam, azonban semmit sem éreztem. Se megkönnyebbülést, se enyhülést, semmit. Pedig annyiszor hallottam az emberektől, hogy ettől jobban lesznek, szinte felszabadulnak. Egykoron én is az voltam, ennyit számítana, hogy ez milyen rövid ideig tartott?
- Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy! Becsület, úgy dobálóznak az emberek ilyen fennkölt szavakkal, mintha az mindegyikükre igaz lenne, holott kevesebben vannak, mint a tanítványok voltak! Persze, előfordult, hogy nem voltam másokkal teljese őszinte, de aki a lelkéről alkudozik, annak kárt lehet tenni a becsületében?
Egyébként is magára vessen, aki olyan ostoba, hogy át lehet verni. A magam részéről kétszer is meggondolom, kinek a szavára lehet adni, és még akkor sem bízom meg a másikban. Nagyon kevesen vannak, akiket nem kezelek ilyen fenntartásokkal, azonban ember még nem élt olyan sokáig, hogy elérje ezt a szintet, és nemigen fog.
- Felebarátod házastársát ne kívánd! Jó, ezt szerintem sose szegtem meg, mert nincsenek felebarátaim, egészről nem is beszélve! És végre az utolsó: Mások tulajdonát ne kívánd! Ezt nem fedi le a lopós dolog? - Tényleg túl sok mindenre kell figyelni, ha Isten kedvében szeretnél járni, annyi szent! - Ha nem, hát nem. Való igaz, széles repertoáromból nem maradt ki az irigység sem, bár hozzá tartozik, a tárgyak nem vonzottak soha.
Sok mindent nem irigyeltem az emberektől, vagy más természetfelettitől, csupán az anyaság csodáját. Talán pont azért hiányzik oly’ nagyon, mert sose volt, és sose lehet részem benne. Megkérhetném Lucifert, hogy teremtsen nekem valamit, ami egészen emlékeztet egy gyermekre, még se volna ugyanaz.
- Több bűnömre nem emlékszem! - Felnyitottam szemeimet, és a mellettem térdelő férfire pillantottam, de továbbra se járt át semmivel több béke, mint ezelőtt.
- Én nem oldozhatlak fel ilyen szörnyűséges bűnök alól, a legtöbb halálos! - Egyszerre volt arckifejezése döbbent és rettegő, képtelen voltam visszafogni a nevetést. - Ez csak valami tréfa?
- Tréfa? - Olyan hirtelenséggel hagytam abba a nevetést, ahogy elkezdtem. - Egyáltalán nem, azonban egyetlen ember feloldozására, könyörületére, sajnálatára sem szorulok rá, egyszerűen csak Atyámmal kívántam beszélni, és elvileg te valami közvetítő lennél, nemde? És mivel az alkunk szerinti hat év, hat hónap és hat nap egészen pontosan két perc múlva fog lejárni, így kihasználtam az időt. - Kifejezéstelen volt a hangom, tényleg semmi személyes bosszú nem vezérelt, már nem.
Láttam, hogy szóra nyitná száját, de ujjam az ajkaim elé téve jeleztem, hogy ne tegye, ez most az áhítat ideje. Amúgy se számítana, bármit mondd is, a sorsa megpecsételődött már hosszú ideje, éppen úgy, ahogy az enyém is. Nem lehettem a legjobb? Semmi baj, a legrosszabb még mindig lehetek, ezt gondoltam akkoriban, és nem állt messze az igazságtól.
Nem, tényleg semennyivel sem lett könnyebb attól, hogy felsorakoztattam bűneimet Atyám előtt, azonban legalább ezt is megpróbáltam. Lehet a hellyel van a baj? De még se sétálhattam be egy templomba, és ez az erdő messze jobban hasonlít az Édenre, mint bármelyik giccses-tornyos-keresztes monstrum, amit az emberek emeltek.
- Köszönöm az idejét, tiszteletes! - Álltam fel mellőle, és hátat fordítva indultam el.
- Ne, várj! Én…
- Szégyen! Gyalázat! A tiétek. - Hátra se pillantottam szavaira, mintha meg se hallottam volna.
Fájdalmas kiáltása visszhangzott, s a pokolkutyák úgy vetették előre magukat, mintha ez lenne a legédesebb hívódallam számukra. Meglehet, ez így is volt. Álkapcsok csattogtak, fojtott morgás, és a félreismerhetetlen hangja a hús csontról való leválásának. Nem néztem hátra, csak sétáltam lassan a város felé, célirányosan.





Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3