Lauren Hopkins

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Lauren Hopkins Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io1_540
I spent my whole life chained to the wall
Hungry for more.
I had to cut a man down to get where. And someone had to stand
Lauren Hopkins Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io4_540
☩ Reagok :
77
☩ Rang :
Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 02, 2019 8:17 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Hatalmas szeretettel üdv köreinkben Miss Hopkins! juuj

Nem is tudom hol is kezdjem annyi mindenből tudok csemegézni. Kezdeném pbvel, hmm IGEN Sabrina fan vagyok, imádom a karaktert és remekül eltudtam képzelni.  bbb
NO DE! Az et. Hát hihetetlen mesésen írsz olyan költőien fejezed ki magad, már-már beleborzongtam, s imádtam."aranyos vörösségbe borulva parázslott, szürke, holt hamut hagyva maga mögött."  Shocked  Shocked Hát most ellenkezzen velem valaki ennek a mondat elolvasása után. ááüáö  Tetszett a karakter jelleme, ahogyan kifejezted mi minden rejtőzik benne, és látom még mi minden fog megmutatkozni a leányzóból. A bujaság megtestesült emberi alakja. Várom a folytatást, hogy mit szabadítasz még ránk, milyen csodás reagokkal fogsz megörvendeztetni minket.  SZIAAA

Minden esetre irány a foglaló, s hajrá csajszi!!! Várlak nagyon ^^  daqdqd


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I’m here to rumble
I’ve got danger in my favor like a razor

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lauren Hopkins


Lauren Hopkins Original
☩ Reagok :
2
☩ Korom :
25
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 23, 2019 7:37 pm
Következő oldal


Wish I had no expectations
Saját
25


Lauren Morgen Hopkins
Karakter információ
Család - Fitzwilliam Hopkins a felesége, Abigail mellett nyugodott a föld porzó felszíne alatt hat lábnyi mélységben. Gyönyörű kilátásuk nyílt volna a nő anyjának sírjára, ha még életben lettek volna. A koszorún lévő virágok már rég elhervadtak, a hűvös levegő pedig jégvirágot rajzolt a krizantémok és rózsák szirmaira. Még mindig émelyítő volt az a színkavalkád, amit a temetésre jövők varázsoltak a fejfaként funkcionáló kőtömbre. Az elmúlt hat hétben Lauren képtelen volt kijönni a temető sivár, mégis magasztos sorait róni, és legszívesebben hányni tudott volna attól, hogy valahol a közelben ott magasodott a Brooklyn híd. Gyűlölte a folyókat, a tengereket és az óceánokat, de csak amiatt, mert rettegett azokk mélységétől.
S valóban úgy tűnik, hogy Lauren sorsa az, hogy egyedül szálljon szembe életének nehézségeivel idősebb rokonok nélkül, testvér hiányában.
Ráadásul a nyuszija is haldoklik, napok óta képtelen elrágicsálni akár egy-egy szénaszálat is, a kis barna gombócok, amiket lelkesen maga után hagyott eddig, azok száma is megfogyatkozott az utóbbi időben. A kis vörös eldöntötte, hogy a mamája mellé fogja temetni a kis bundást, az emberi temetőbe, mert Bunny-nak (igen, nagyon kreatív névválasztás) is külön személyisége volt. Néha tudott hisztizni és kis dívaként viselkedni, amivel Laurent az őrületbe kergette. De várjunk csak! A nyuszi a maga hat és fél kilójával még él!

Mi a beosztásod - állatorvos rendelői asszisztens

Melyik oldalon állsz? - Emberként megtalálható benne a hét erény és a hét főbűn szilánkjai is, inkább a tudományok híve, mint az elvakult hité. Viszont ha nem orvosi tűről van szó, amit az állatok fenekébe szúr bele, még egészen jól bánik a konyhakésekkel

Városod - NYC of the USA

Porhüvelyem neve -
Abigail Cowen
Egyéni karakter
100% humanoid
ember
LMH
25+

Karakter képességeinek leírása
Lauren esetében minden fejben dől el: ha valamit el akar érni, azt el is éri. Fejben kell összeszedettnek lennie, mert egyszer túl sokat agyal, másszor meg inkább gondolkodott volna, mielőtt elkapja őt a hév. Amennyire türelmetlen, annyira képes szenvedni a tehetetlenségtől is. Sokszor forrófejű, és a saját érdekünkben jobb, ha komolyan vesszük az olyan kijelentéseit, mint a “Most ne szólj hozzám, vagy hagyjál békén “, de a legjobb az, ha már a lélegzetvételéből olvasni tudunk. Különben dühbe gurul. Miután kieresztette a gőzt, néhány perc alatt meg tud nyugodni és amilyen hirtelen eldurrant az agya, olyan gyorsan meg is tud bocsátani. Végletekig képes makacsul ellenállni, ellenkezni, ha valamit nem akar megtenni vagy bevállalni.

Nem hímez-hámoz, hanem egyenesen kimondja, amit gondol. Ez gyakran túl őszintére sikeredik, és nyers stílusa miatt úgy bánt meg másokat, hogy észre sem veszi, amivel tisztában is van. Az utóbbi időben azért erősen fejlődést mutat a nem bántunk meg másokat mentalitással, inkább befogja a kis csicsergőjét és elszámol akár hatszázig is, ha kell. Rengeteg energia van benne, azonban a gyors eredményeket szereti.  Jellemzően nem képes érzékelni a határokat, emiatt könnyen túl tud lőni a célon. Azonban csupa szív, aki közvetlen, kezdeményező, és nem szereti a konkurenciát. Egyik percben a nulláról képes bármit felépíteni, a másik percben pedig legszívesebben lenne egy díszpárna a kanapén.

+
• okos, humoros és intuitív
• nagyvonalú
• szenvedélyes, szexuálisan túlfűtött (ez nem azt jelenti, hogy fűvel-fával képes lefeküdni.. csak ha van kivel és képes rábízni másokra magát)
• igényes, tisztaságmániás
• kreatív megoldásokban verhetetlen
• egyértelmű, egyenes, nem köntörfalaz
• kiáll saját és mások igazáért
• a konfliktustól nem ijed meg

-
• öntörvényű, és megy a saját feje után
• türelmetlen és káromkodik
• ha elromlik valami, kidobja, vesz helyette másikat

NEM kedveli, (ha)
• letörik a szarvát
• rászólnak, hogy tedd ezt, tedd azt…
• felemlegetik a múltat
• a “mi lett volna ha” kérdéseket ne szegezzük neki
• valaki túl érzelmes, mert nem túl jó a vigasznyújtásban, inkább csak odaad egy zsepit

Eddig csak olyan maradt meg mellette kapcsolati síkon, aki nem akarta őt megváltoztatni, nem akart rátelepedni, aki viszonozta szenvedélyét és hasonló hőfokra tudott pörögni, élvezni akarta vele az életet, úgy, hogy  közben hagyta, hogy karriert építsen és járhassa a saját útját.





Minden történet rejthet titkokat
- Milliárd gyermeke volt, | ma már valamennyi holt, | én maradtam vele csak - | iszonyat, ó, iszonyat!"
S az útra a lópaták | elé vetette magát | megadó nyílt szemmel várva | a Csalásra, Gyilkosságra...
* - az ujjai közt tartott joint vége aranyos vörösségbe borulva parázslott, szürke, holt hamut hagyva maga mögött. Nem volt függő, sem pedig drogos, de nagy ritkán a keze közé került némi marijuana, amit Chaostól kuncsorgott ki bizonyos ellenszolgáltatások fejében, amit nem volt szíve kidobni, és inkább maga használta el, mint hogy Fogatlan Jimmynek adja, akinek már amúgy is olyan mindegy. Fél lábbal már a holtak seregébe tartozott, a fekélyek zabálták fel a bőrét és az üszkösödés rohasztotta le a lábát. Ilyen az, amikor a valódi pénztelenség találkozik a lustasággal, az élni nem akarással. Nem volt ő buta, csak gondolkodni sem akart, így amikor a rothadási folyamat elindult, Lauren felhagyott azzal, hogy átmenjen a szomszédjához és besegítsen neki. Nem mintha arra lett volna energiája az állatorvososdi után, ahol még csak praktizálni sem tudott. Egy egyszerű asszisztens volt csak, vagyis majdnem. Tulajdonképpen volt kulcsa a rendelőhöz. A szegényes gyógyszeres szekrényekhez, és ha Hans, a német árja éppen részegen valami ribanc mellett feküdve próbált magához térni, akkor Miss Hopkins egyedül is képes volt megvizsgálni egy állatot és felállítani a diagnózist, már ha betévedt bárki is a rendelő falai közé. Az egyik kedvenc betege Herodes volt, egy alig kicsi, nyolc kilós hájas cica, aki inkább gurult, mint hogy a lábacskáin lépdelt volna.
- Ez faszság, Lauren! Mégis ki a picsa ír ilyen hülyeségeket? - undorodva tolta el a kis vörös elől a könyvet a csak és kizárólag Chaosként ismert férfi. Nem voltak együtt régóta. Nos, talán egyébként sem, mert a szex jó volt vele, Lauren igen élvezte, de ahhoz túlságosan is különböztek, hogy ezt a hülye és tudatlan viselkedést huzamosabb ideig elviselje. Az elmúlt két hónapban túlságosan is elkényelmesedett Chaos mellett, élvezte... a társaságát, de ennyi. Nem zúgott bele a tagba, tulajdonképpen még a családjában történt halálesetekről sem beszélgettek. Vagy arról, hogy Morgen annyira egyedül volt a világban, mint a levágott lábú kalóz nem fa lába. Mielőtt a megzavart versfelolvasást folytathatta volna, felsóhajtott a kérdés hallatán a kis vörös, a hamutál szélére pakolta a fehér halálrudat, a szék háttámlájának dőlve nézett fel a magas fickóra. Túl szőke volt az ízléséhez. És a hajával söpörni is lehetett volna, de Lauren tudta, hogy csak azért hagyta hosszúra megnőni azt Chaos, hogy a tarkóján lévő hegeket eltakarja. A nő többet tudott a férfiről, mint kellett volna.
- Percy Bysshe Shelley. Az angol romantikus költészet egyik kiemelkedő alakja volt még a tizenkilencedik századi Európában. A vers címe pedig A zűrzavar farsa...
- Te most komolyan azt gondoltad, hogy érdekel engem ez a szar? - vigyorodott el Chaos, becsukva Lauren előtt a könyvet. A fedlapra is az angol romantikus költészet szenthármas szavak voltak felfirkantva. Leginkább felégetett volna mindent Chaos, amiből az emberek bármit is tanulhattak volna. Lauren például ezt is utálta benne. - Igazából csak jó lenne, ha elhúznál a picsába - vont vállat Chaos, Morgen elől pedig elhalászta a koporsószöget, némi extrával benne. Ha jobban belegondolt a nő, józanul még sosem ment bele a pucérságba a fickóval. A férfi könnyedén feltolta a bakancsos lábát az asztalra, és ha valamit tényleg, de nagyon utált Lauren, az ez volt. Csupán bólintott arra az igen kedves kérésre, amit Chaos intézett felé, felemelkedett a székről, hogy a bútort megkerülve a férfi combja mellett álljon meg, és annak szájából kiszedje a cigit. Jointot. Bárhogy is nevezzük azt.
- Mi lenne, ha inkább te húznál el? Mert ameddig én itthon vagyok, addig te csak jössz és mész. Szó szerint - hozzátehette volna, hogy ez volt az utolsó. Rendezhetett volna hisztit, amiért nem értik meg és elpanaszolhatta volna, hogy mennyire rosszul esnek azok a szavak neki, amivel Chaos tüntette ki őt. De felesleges volt. Egy agyatlan tuskó úgysem fogja megérteni. Lassan szívta meg, hosszan engedve le a tüdejébe a jointba burkolt nikotint is, hogy amikor kinyitotta a bejárati ajtót, a kifújt füst az ajtó lapján csapódjon le. - Megemeled végre a segged, ember? - intett a fejével a kinti, retkes folyosó irányába, amit már időtlen idők óta egyáltalán nem takarított senki a lépcsőházban. Az épületben. A helyes kis pókhálók a sarokban már konkrét Narniává változtatták a lépcsők feletti tapétázott falat, de Lauren lakása tiszta volt a körülötte lévőkhöz képest. Otthonos, mindig a krókusz lágy, finom illatát hordozva magával.
Chaos nevetése kutyaugatásra hajazott, de eleget tett a kérésnek, a pólóját a kezébe gyűrve, épp, hogy csak az övvel a csípőjére fogott nadrágjában, félpucéran sétált el Lauren mellett, hogy az ajtóban még az ujja végigcsússzon a nő arcának bőrén.
- Tudod, hogy hol találsz meg szívi, ha repetáznál - mielőtt még tiltakozhatott volna a lány, a férfi a romantikus hülyeségek mellett akkora erővel csapott a fenekére, hogy egy pillanatra lezsibbadt az a testrésze, és eszében sem volt megnézni még negyed órával sem később a tükörben a tenyérlenyomat helyét. Még azelőtt letörölte a szeme sarkában gyűlő könnyet, hogy az a fájdalmát elárulta volna. Sírni csak a mamája miatt fog. Az anyja miatt, az apja miatt. Meg a nyuszija miatt, de egy férfi őt nem fogja megríkatni. Nem érdemelnek ők ennyit.

A kávé illata az orrába szökött, és hiába volt már legalább három órája ébren, amúgy a tudata még erőteljesen a REM fázisban lubickolt. Legalábbis ezt akarta hinni, mert egy értelmes válaszra még nem volt képes. Hans már egy ideje előbb jobbra sétált, aztán hajtűkanyarral balra szelte át a rendelő aprócska helyiségét, ahol a hideg levegő befurakodott az elnyűtt, rég lefestett és aztán lekopott ablak repedésein.
- Most akkor elmondod, hogy mi történt? - érdeklődött Lauren, még kettőt kavarva a két kockányi cukorral felturbózott fekete löttyén.
- Nem tudom, Hopkins! - a hisztérikus hang nem volt annyira férfias, mint a másik hitte volna. Lauren megköszörülte a torkát és ránézett a nyitott ajtajú műtőhelyiségben lévő asztalra. Túlzás volt csak ez, mert a másik, még kisebb szobában egy régi katonai tábori ágy kapott helyet, foszöld színe már még fakóbbra kopott a gyártástól számított hosszú évek során. Csak két láb lógott le róla, és már első ránézésre is emberi lábak voltak, nem állaté. Mondjuk elég egyértelművé tették ezt a surranók a lábakon. - Amikor bejöttem, már ott, és az volt az első dolgom, hogy megnézzem a pulzusát - rutin eljárás, hogy pulzust nézünk, igen. - De nem volt neki, és akkor borultam ki aztán. Mert bassza meg, ez egy állatoknak feltartott rendelő. Ide minek jönne bárki is, aki nem hoz magával háziasított macskát, betanított delfint vagy egy épp most szabadult Mauglit?
- Balu.. inkább. Vagy Bagira. Attól függ, medve, vagy inkább a fekete párducról beszélünk - tűnődött el, jókora kortyot engedve le a nyelőcsövén.
- Te most szórakozol velem? Ez most nem tök mindegy? Ott van egy halott ember - nő a másik szobában! Így mégis mi a szart fogunk csinálni, ha megérkezik az első állat?
- Biztos, hogy halott? Nem lehet, hogy csak a pulzusa nem volt rendben egy ideig? - az ártatlan kérdésre Hans úgy nézett rá, mintha kerékbe akarta volna törni. Olvasott róla, elég fájdalmas kínzás volt. De még mindig jobb, mint a karóba húzás... brrrr...
- Azt elárulod, mi a faszomért vagy ilyen nyugodt, Lauren? - szegezte inkább Laurennek a kérdést vádlón, mire megvonta a lány vállát. Most mondja azt, hogy hozzászokott? Látni, még nem látott holtat - már.. aki előtte esett volna össze, de sokadik alkalomra ez már.. nem megrázó.. annyira. Azt nem mondta sose, hogy jól alszik éjjelente, vagy hogy nem a rémálmok sűrű tengerébe veti bele magát minden egyes éjjel.
- Azzal előrébb vagyunk, ha nekiállok itt sikítozni? - Hans Kepplert elvesztettük, mert épp azzal volt elfoglalva, hogy ne üvöltözzön Laurennel, és a pillantása folyamatosan az ajtófélfát kémlelte, amin túl ott volt a halott nőnk. Mármint nem a mienk, csak ott volt. Ott termett. Varázslat. Na igen. - Figyelj, én is megnézem őt - ajánlotta fel a csodás ötletet a főnökének, aki csak bólintott egyet, aztán már azon kapta magát a lány, hogy az alig százhatvanhét centije mögé besorolt a nála két fejjel magasabb doki. Mert ott aztán sikerül neki elbújni, tényleg. Egy önbátorító sóhajjal nézte egy ideig a rojtos szélű asztalt - ágyat, aztán a tenyereit sürgetően beledörzsölte a combjaimat fedő nadrág anyagába. Steril, mi?
Még egy torokköszörülés belefért, legalább húzhatta az időt három másodpercig, de a vacillálást Hans vágta el, kvázi odalökte az asztalhoz, aztán szélesen elvigyorodott a lány, ahogy meglátta a nő arcát, kisöpörve a haját az útból.
- Hans... - a hangja ellágyult, az érintésre a nő pedig egy hirtelen mozdulattal az oldalára fordult. A csípőcsontja hangosan koppant a tábori ágy fém alátámasztásán, a seszínű haja pedig újra elfedte az arcát. Keppler összerezzenve nekidőlt az ajtófélfának, baszdmegeket mantrázva egy új imaként, gyónásként. - Már megint itt? A feleséged tudja egyáltalán, hogy csalod szinte minden másnap? Vagy közös megegyezéssel a fűvel-fával elv hívei vagytok mindketten? - fonta össze a karjaimat a mellkasa előtt. Így csak egy kisebb törpének tűnt Hans mellett, de nem érdekelte. Komolyan! Hogy lehet elfelejteni azt, hogy egy nőt megfektetünk a rendelőben? Mennyi alkoholra van ahhoz szükség, hogy totál kiessen egy nővel átmulatott éjszaka emléke? És mégis hogy ninjázott haza az asszonyhoz éjjel?

* Percy Bysshe Shelley - A zűrzavar farsangja - készült a Manchesteri vérfürdő alkalmából c. versének részlete





Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3