Rory & Athlan °° Whispers in the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Rory & Athlan °° Whispers in the Dark Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
96
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 26, 2019 12:03 am
Következő oldal


Rory & Athlan

"Síró, rettegő félálomban
Ezerszer is megkérdem én:
Én szállok, vagy Ő jön felém?"
Már nem is emlékszek a hófödte pillanatokra, mikor a langyos katlan fagyos jégbörtönné változott körülöttem, s az állandó félhomályt felváltotta a különösen kísérteties, mindent átölelő fehérség. Hiába közeledek a hétszázadik évemhez, egy kezemen meg tudnám számolni az élményt, s mindig maradandót okozott. Leginkább azért, mert ez is emléket hordoz magában, ott fújja magával a jeges szellő a vöröspettyes havat, melyet az én átkozott vérem mocskolt be. Halandóként egyszer havazott a mi vidékünkön. Egyszer, ám az emlékezetes volt...
Kíváncsian követem hát a nyomokat, halk léptem szinte suhan a fehérségen, mintha egy vad lennék csupán, aki épp cserkészni próbál. Nem gondolom túl, nem képzelgek s nem látok bele mást, mint ami lehet az egész helyzet. Mégis kénytelen vagyok pár röpke pillanatra lehunyni a szemem, mikor egy kósza sugallat környékez meg, mely meleg szellőként csiklandozza meg az elmém. Nem látok semmit, nem hallok semmit, egyszerűen csak érzek. Halványan, békésen és aprón. Hogy mit? Azt sosem tudom. Mintha az univerzum hintett volna el egy apró homokszemet, ami rám pottyant le. S amikor ez történik, édes a tudatlanság s veszélyes egyben, hiszen bármi legyen az, ami előre húz, amiből árad ez a különlegesség, én addig megyek előre, míg meg nem lelem s meg nem fejtem a titkát. Az út azonban az utolsó lépésemnél véget ér. Összébb húzott szemekkel hajolok le a vérfolt mellé, s ujjbegyemmel finoman megérintem azt. Semmi különöset nem érzékelek, ellenben a hanggal, mely valahonnan a sötétből, a fák ölelésén túlról száll felém. Nem is kell sokáig keresnem a gazdáját, hiszen amaz átható, sárgás tekintete egyből feltűnik. Másodpercek töredékei telnek el, míg fürkészem őt, s próbálom elmémben helyére tenni a látottakat és az érzékeléseket, ám bárhogy keresek és kutatok, nem lelek magamban választ. Ez valami... Új.
- Egyesek pedig képesek megtalálni a legmagányosabb teremtményt is a világon, még ha nem is ez volt a céljuk. - a méregzöld íriszek táncot járnak a kígyótekintettel, belemerülve és elveszve egy pillanatra, melyeknek világából a hóból emelkedő tetem képe rángat vissza. Kíváncsian fürkészem, ahogy lebegni kezd, s oldalra biccentett fejjel végigszáguld ajkaimon egy sejtelmes, kicsiny mosoly, mely amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan illan el. A sötét rúnákkal borított kezem emelkedik, s ha nem akadályoz meg benne, az akaratom kivetítem az állatra, s halk szakadással kitépem a nyelvét, melyet követ a szíve - ha még meg van mindkettő -, s megállítom őket közöttünk a levegőben.
- Ez a kései vacsora nem lenne túl kielégítő egyedül. - fedetlen talpam alatt roppan a hó, ahogy megindulok az alak felé lassan. A tekintetem nem tér le szemeinek ösvényéről, végig őt fürkészve haladok felé.
- Jöjj elő, kígyószemű. - a személyes terébe nem hatolok be - egyelőre -, hanem megállok tőle pár lépésnyire, úgy nyújtom ki felé a kezem. Láthatja s érezheti, hogy nem akarok támadni, bár egy démonnál sosem lehet tudni, mi lesz a következő lépése. Én azonban nem harcolni jöttem e hófödte vidékre, hanem kiengedni elmém csapjait és gátjait, hogy újult erővel térhessek vissza a Pokolba. Az már más kérdés, mi sül ki az egészből.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Rory


Rory & Athlan °° Whispers in the Dark Tumblr_pziolkNrQe1xt67eoo3_540
☩ Történetem :
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
A Sötétség Tábornoka
☩ Play by :
Timothée Chalamet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 20, 2019 11:04 am
Következő oldal


Let it snow
Athlan&&Rory  • Credit:
Ha félre tudnám tenni a bennem kavargó megannyi kétes érzelmet, mint a megalázottság, bizonytalanság, a felszín alatt fortyogó féktelen és mindent elsöprő harag, meg még sorolhatnám, akkor még egészen rá is csodálkoznék az „élet” apró és remélhetőleg rövidéltű újdonságaira. Nem rég például megszédültem és a futó kibillenés következtében vállal nekiestem egy vaskos fának, onnan meg a hóba térdeltem. Ha hiszed, ha nem, legutóbb nagyjából a középkorban szédülhettem – a Ládában kapott pánikroham nem számít – amikor a boszorkányaim mérget kevertek nekem. Nehogy azt hidd, hogy a méreg rossz dolog, de olyan förtelmes íze volt, hogy főzetnek álmomban sem csúfolnám azt a kotyvalékot. Ó, de az a felszabadult mámor, amitől a magamfajta úszott tőle! Az ópium vagy a halandók borai meg sem közelítették. De vissza a jelenbe. Sokra nem megyek azzal, ha a múlton ábrándozom. Előbb csitítanom kell az elmémet. Össze kell szednem magam. Ilyen forrófejjel nem rohanhatok bele a vakvilágba. Hibát hibára halmoznék és nem áll szándékomban máris elveszíteni a fejemet, a szó szoros értelmében. Ami az imént egyébként kishíján megtörtént, egyéb végtagjaimmal együtt. Az úgy volt, hogy a megszédülés után a hóba térdelve a hóban is maradtam. Igazán jól esett volna néhány percnyi önsajnálat, mielőtt újult erőre kapok, de a Láda sivársága után el is felejtettem, hogy a felszínen bizony más élőlények is vannak. Egy leopárd gondolta úgy, hogy finom vacsora lennék. Rosszul gondolta és darabokban végezte. A ruhámból még csöpögött némi vörös vér, ahogy tovább haladtam, de ismét meg kell állnom. Úgy érzem, társaságom akadt. Mély sziszegés tör fel belőlem, ahogy megérzem a közeledtét. A nyál is összefolyik a számban. Mágia. Erre van szükségem. A közeledő lény irányába fordulok, de maradok az árnyékban, a sötétben, úgy várom meg.
- Mondanám, hogy kellemes meglepetés, de azért jöttem ide, mert magányra vágytam, nem pedig társaságra. – A fák közötti félhomályból szólok hozzá. Az alakom vagy fiatal vonásaim alig kivehetők, kígyószerű sárga szemeim azonban teliholdként világítanak felé. A kelletlenségem ellenére valamennyire azért örülök neki. Érzek benne némi mágiát, nekem pedig épp arra van szükségem. Éhezem. És aggaszt, hogy nem érzem a boszorkányaimat. Alapvetően az is aggasztana, hogy mi a fenét csináltak évszázadokig nélkülünk, hisz gyakorta vissza kellett rántani azt a bizonyos pórázt vagy a szájukba rágni, mint ne csináljanak. Ezen idegeskedtünk már eleget az évezredek alatt – igen, évezredeket említek, hisz hiába volt „csupán” hétszáz év a bezártságunk, odabent tizedére lassult az idő kereke – most elsősorban az bolygat, hogy egyiküket sem érzem. Semmit nem érzek az égvilágon a hidegen kívül. A hidegen, a világban kóborló testvéreimen és az előttem álló démonon kívül. Legalábbis démonra tippelek, hacsak az angyalok nem mentek át szörnyen nagy stílusváltozáson. Egyébként a részletekkel nem vagyok tisztában, de az angyalok pusztításáról már tudok, ahogy a belviszályaikról is. Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek azon, hogy épp azt csinálják, amiért a démonokat időtlen idők óta megvetik. Belviszályok. Vagy számukra a testvérgyilkosság is megbocsájtandó bűn a nyomorult istenük neve mögé bújva, ahogy oly sok minden más?
- Éhesnek tűnsz. – A hangomat egy csipetnyi veszély itatja át, alig beszélek hangosabban a suttogásnál. A kezemet pedig lassan, úrias mozdulattal emelem meg magam mellett, mintha két ujjammal egy képzeletbeli, igazán finom anyagú függönyön simítanék végig felfelé. A mellettem fekvő állat élettelen teste pedig elemelkedik a hóból, láthatóvá válva a lombok között beszűrődő holdfényben. – Még meleg. – Gyere csak ide, had egyek belőled. Az egy dolog, hogy a kis látványtrükkökkel adom itt a nagyon veszélyes leviatánt, de valójában soha nem éreztem még magam ennyire gyengének és kiszolgáltatottnak a földfelszínen.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Rory & Athlan °° Whispers in the Dark Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
96
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 17, 2019 6:32 pm
Következő oldal


Rory & Athlan

"Síró, rettegő félálomban
Ezerszer is megkérdem én:
Én szállok, vagy Ő jön felém?"
Fogalmam sincs, melyik évben járhatnak a halandók, ahogy arról sem, vajon melyik évszak uralkodhat a fenti világban. Arra sem emlékszek, mikor jártam fent utoljára... Tíz éve? Tán húsz? Harminc? A Pokolban sokszor összefolyik minden, különösen akkor, ha nem a csatározásoktól terhes levegőben tölti egy démon az idejét. Megerősödni és megismerni, ez volt mindig az elvem. Ám most úgy érzem, hogy valami megtelt bennem. Talán túlcsordultam volna? Megtelt volna elmémnek az a bizonyos része, mely már nem képes több tudást magába szívni, s melyet ha nem tágítok ki, akkor összeroppanok a súlytól? Igen, ezt érzem most. Le kell adnom a felesleget, ki kell öntenem a világra, hogy újult erővel szélesítsem elmém tárházát. Erre legalább jó a felvilág. Néha.
A távolba révedve a Holtak tengerének partján egyre messzebbről hallom a sikolyokat, egyre jobban belevesznek a visszhangok a messzeségbe épp úgy, ahogy a halott hullámzás is homályba borul, mígnem egyszer csak mindent egy fekete lepel borít be, s a végtelenbe nyúló csend. Nem könnyű a halandók világába lépnem. Ott az emlékek mindig erősebbek, s mindig rá kell jönnöm, hogy mekkora gyengeséget jelent számomra az, hogy képtelen vagyok elengedni a múltat. Pedig hány évszázada is voltam már halandó? Lassan már ezt is elfelejtem, ám idefent robbanásszerűen tör fel belőlem minden. Hiába, kegyetlenül önsanyargató tudok lenni, lelkiekben s fizikálisan egyaránt, hiszen szeretek lerágni a szenvedés legmélyére, hogy onnan aztán újultan térhessek vissza. Ahogy fent, úgy lent...
A szél halk fütyülése az első az, ami ennyi idő után először megakasztja a sötétséget. Aztán megragadja kezét a fák csendes susogása, melybe beleszökik egy kicsiny patak bánatos csordogálása. Az első lélegzetem ábrándosan hosszúra sikerül, s mikor beszívom a friss levegőt, amaz jegessége maróan tölti meg a tüdőm. Lassan kezdem érezni, ahogy fedetlen talpam belesüpped valami hűvösbe, ujjaim pedig kíváncsian marnak a puha dologba. Először hallok, aztán érzek, s végül látok. Először ködösen, borzasztóan ködösen, melyen nem segít az, hogy a lélegzeteim apró felhőkben érnek véget előttem. Hosszú percek kellenek, mire egyáltalán magamhoz térek, s érzékelem, ahogy szállingózik a hó. Körülöttem a hosszú, fehéres hegyláncok s a fagyott természet. Direkt nem akartam egy konkrét helyre érkezni, hanem csak hagytam, hogy a testem édesen lebegjen a köztes világban, s ott érjek földet, ahova a sors visz.
Látni a sötétben, s nem is igazán tudom hirtelen meghatározni, hogy alkonyodik, esetleg pirkad, vagy csupán a természet szórakozik velem. Az égbolt még csillagos, ám a nagy fehérség enged némi hosszabb látást a távolba. Kissé nehézkesen ugyan, de végül feltápászkodok a földről, kinyújtóztatom a tagjaimat, s jobban összébb húzom magamon a földig lelógó, fekete köpenyem. Ekkor tűnnek fel a távolban, alant a hegy lábánál egészen apró fények, s kis, gomolygó füstfelhők. Egy falu lenne tán? Ha ide kellett érkeznem, annak minden bizonnyal oka kell, hogy legyen. Megindulok hát lassan lefelé arról a kis dombról, ahol ébredtem, s közelebb sodródok az apró patakhoz, mely magányosan csordogál lefelé a hegyről. Alig haladhatok talán pár percet, mikor is apró vérfoltokat fedezek fel a partjától a rengeteg felé haladva. Halk hümmögéssel követem a fakó zöld szemeimmel a nyomokat, melyek egy szélesebb, megviselt fa törzsénél vezetnek tovább. Annak reményében, hogy esetleg elcsíphetek pár falatot valami haldokló állatból, megindulok hát a kis vérpettyek mellett. Lassan, kényelmesen, hiszen időm, mint a tenger összes cseppje... Mégis türelmetlenül vezetem körbe a tekintetem a fa előtt, mikor a nyomok eltűnnek. Erősen rá kell még hangolódnom a halandók világára, ezt már most tudom...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Rory & Athlan °° Whispers in the Dark Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
96
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 17, 2019 5:42 pm
Következő oldal


Atlasz-hegység
Rory & Athlan °° Whispers in the Dark Images?q=tbn:ANd9GcTAg6o_9xp8ikDN9xtQkpgBR-_-GG52M6dhfeFUDDUiIHFpPEkw&s
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3