Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Rory V. Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io1_540
I spent my whole life chained to the wall
Hungry for more.
I had to cut a man down to get where. And someone had to stand
Rory V. Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io4_540
☩ Reagok :
77
☩ Rang :
Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 14, 2019 8:33 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Háááát szevaaasz!!! cheers  bounce

Hatalmas örömmel tölt el minket, hogy visszatértél.  ipippipi Sajnos néha az élet el akarja rontani a hobbinkat, de hála az elhagyott minket Istennek visszatértél közénk, meglepően gyorsan.
Hihetetlen izgalommal vártam, hogy milyen lapot fogsz nekünk prezentálni, s nem csalódtam(bár sejtettem, hogy nem is fogok).  juuj

De ne szaladjunk!  bounce Először is a pb, zseniális választás, mással nem is lehetne elképzelni ezek a képek pedig csak még jobban felteszik arra a bizonyos ire a pontot.
Érdekesnek tartottam, hogy befogadtad Amarát, hiszen valljuk be még a "lányom" se teljes őszinteséggel, inkább félelem vezérelte. Ez (is) nagyon tetszik a karaktered részéről.
Képességeid hossza leírása is elvarázsolt, hogy intelligenciád ennyire színes, s  többet ésszel, mint erővel.
Valamint nagyon tetszett ez a sötétség előnyei részletezés, és már alig várom, hogy olvashassalak és belecsapj a lecsóban. De napokig dicsérhetnélek, emelhetném ki a kedvenceim, de ne kelljen többet várni! Jöjjön Rory!!!

Ne felesd el lefoglalni magad, ahol kell!  s4h4h


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I’m here to rumble
I’ve got danger in my favor like a razor

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Rory


Rory V. Tumblr_pziolkNrQe1xt67eoo3_540
☩ Történetem :
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
A Sötétség Tábornoka
☩ Play by :
Timothée Chalamet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 13, 2019 5:18 pm
Következő oldal


Between always and never.
Saját
Úgy 5000


Rory
Karakter információ
Család - Ember embernek farkasa. Pontosan ez igaz ránk is, mind a nyolcunkra, sőt kilencünkre, ha még anyánkra is visszaemlékezünk. Mindössze emberek és farkasok helyett leviatánokkal és kígyókkal helyettesítve. Ugyanolyanok vagyunk mind a nyolcan. Mind különlegesnek képzelik magukat és épp ez láncolja őket ugyanolyanná. A ládában eltöltött évszázadok, amelyek legalább évezredeknek tűntek mindannyiunkat megtörtek, egymás torkának ugrasztottak, kiélezték a legutolsó, leghajszálnyibb különbséget is közöttünk. De nem gyűlölöm őket. Sosem gyűlöltem. És tudod, mit? Istent sem gyűlölöm. Egyetlen egy személyt gyűlölök ezen a posztapokaliptikus világon. Azt, aki sokkal inkább a családom, mint valaha bármelyik testvérem volt. A gyűlöletem különleges. De a gyűlöletemről majd később. Ismerned kell a történetem legkényesebb részeit, hogy megérthesd ezt is.

Mi a beosztásod - A Sötétség tábornoka vagyok. A jobb keze. Abszolút önös érdekek vezetnek ebben, ám kiterítettem elé a lapjaimat és ő hű szolgájává fogadott. Sok olyan dolgot tettem hosszú életem során, amire leviatán nem vetemedett volna, az, hogy a teljes fajom megalázva megnyitottam számára az elmémet és zárt ajtók mögött térde borultam az akarata előtt, csak egy a sok közül. Ám ez pontosan azzal a hatalommal ruházott fel, amire szükségem van a világvége hajnalán. Vagy épp alkonyán?

Melyik oldalon állsz? - Amara oldalán, de valójában nem érdekelnek az oldalak.

Városod - Bárhol megfordulok. Kutatok.

Timothée Chalamet
Tábornok
Leviatán (ötödik)

Karakter képességeinek leírása
Mágia elszívás, illúziókeltés, elemi mágia, egyéb leviatán képességek? A legnagyobb fegyverem az, hogy veszélyesen okos vagyok. Azon lehetne vitatkozni, hogy mennyire bomlott az elmém, és hogy milyen szürreálisan görbe tükrön át látom a világot, ám ahhoz kétség sem fér, hogy egy percre sem kerültem hátrányba amiatt, hogy a Láda úgy marta le rólunk az erőt, ahogy a Nap közelsége perzselné le az emberi csontról a húst. Látod, ezt keverik össze a legtöbben. Az, hogy erős vagy, és az, hogy hatalmad van, két külön dolog. Nézzük csak a jelenlegi helyzetünket. Szórnunk kell a Sötétség magvait, mi? Nem erőre van hozzá szükséged, hanem elmére. Egy Trójai falóra, hogy a régi időket említsem. A Menny és a Pokol a felszínen jár, manapság mindenki erős. De mindenki okos is? Nem. Hisz ketyeg az óra. Harminc éve ketyeg, ami a mi élethosszunkat tekintve sokkal inkább harminc napnak tűnik, mint harminc évnek. Egy éve, „egy napja” pedig beléptünk a végjátékba. Kicsit olyan, mintha mindenki égő ruhával rohangálna körbe-körbe a nemlétező megoldás után kutatva. Az utolsókat rúgjuk. Mit számít az erő? Tudod, mit? Mit számít a hatalom! Az én világom hétszáz évvel ezelőtt megsemmisült. Elfogadtam hát, hogy az általunk tapasztalt univerzum egy felgyújtott, süllyedő hajóvá vált. Isten a kapitány, aki elsőként hagyta el a hajót, Amara pedig a tengeriszörny, aki a mélybe húzza. Bocsáss meg, hosszasan sorolhatnám még az ostobábbnál ostobább hasonlatokat. De ha az univerzumot egy süllyedő hajónak vesszük, azt kell mondanom, hogy nekem egyetlen kiskedvenc számít rajta, akit meg akarok találni, hogy a karjaimban tarthassam és szerethessem, a pillanatban, amikor végleg elnyelnek minket a hullámok. Hogy ehhez a tengeriszörnyet kell szolgálnom? Ám legyen.
---
Számos előnnyel jár az Amarának való behódolás. Néhány sötétséggel fertőzött angyalt már egészen a kezdetekben a rendelkezésemre bocsájtott. Ők közvetetten és elsősorban őt szolgálják ugyan, ám közvetlenül az én szavamat lesik. Olyan ez, mint egy céges autó. – Ugye ez volt a neve az emberi kor alkonyán? – Elsősorban azért van a birtokomban, hogy végezzem a munkámat, ám szabadidőmben is bátran használhatom, csak tankoljam.
A birtokomban van továbbá egy pecsét, amely egy újabb ajándék az „úrnőtől” a hűségemért cserébe. Egyszer használható, egyetlen lény számára. Amara mágiája visszaadja majd a személynek minden emlékét velünk kapcsolatban, amit az Úr elvett. Egyetlen angyalnak tartogatom. Ő a teljes létem mozgatórugója és ezt Amara elől sem titkolom. Egy sokkal felsőbb síkon mozog, mint mi. Legyőzhetnénk? Bizonyára van rá megoldás. De minek ficánkolni....


Minden történet rejthet titkokat

Cochem kastély, Németország - Napjainkban
Keserédes – és igen visszataszító – emlékeket rejt számomra a kastély és környéke. Egészen elmerengek rajtuk, ahogy a hátam mögött összefont kezekkel a kápolna falán tátongó lyukon át figyelem a domb alatt futó folyót. Olyan hűvös van, hogy látom a saját lélegzetemet, a látvány mégis visszavisz egy millenniummal azelőttre. Hozzá. Rövid időre ugyan, de ismét elfog az az elnyomni kívánt érzés, amit a többezer évem alatt csak Ephran volt képes kiváltani belőlem. Nem is igazán egy angyal volt számomra. Sokkal inkább egy hosszú lázálom egy kellemes nyári vasárnapon. Az a fajta, amikor reggel megengedsz magadnak még néhány óra alvást, majd felébredsz, és a nap további részében nem tölt el más csak nosztalgia, melankólia, és a felfoghatatlan üresség, amit az egyre távolodó álom hagy maga után. Különös, hogy innen, ahol állok még mindig látni azt a pontot, ahol oly sok évvel ezelőtt a Mosel sekély területére sétáltam és hagytam, hogy megkereszteljenek. Mindezt egy angyalfalloszért? Képzelj ide egy színpadias öklendezést. Úgy, úgy. Most pedig öklendezz velem.
- Sosem fogsz Michael közelébe jutni! Azt hiszed te vagy az első, aki az életére akar törni?!
Oh? Öklendezés helyett végül egy meglepődött sóhaj szalad ki ajkaimon, én pedig kezeim magam mellé engedve visszafordulok az angyaloktól bűzlő kápolna másik három fala felé. Michael? Szórakoztató, hogy mennyire félreértelmezte a szándékaimat. Ám eszem ágában sincs magyarázatba kezdeni. Még a múltbéli, megszámlálhatatlan ballépésemmel együtt is felsőbb rendű vagyok, mint ezek itt együttvéve. Két Sötétséggel mérgezett angyal, egy a lábamnyomát is csókoló ember, és az oltárra leszíjazott sebesült Michael-párti katona. Mh, valahogy mindig is volt hozzá érzékem, hogy csőcselékkel vegyem körül magam.
- Nem. – Angyali küllem ide vagy oda, a hangom szigorúan csattan fel, egy szempillantás alatt kioltva a helyiséget meleg fénnyel megtöltő összes gyertya lángját. Ugyan már, egy kis borzongás belefér, ha már fajomból adódóan képes vagyok bánni a tűzzel. Szinte fel sem tűnt még, de valahogy minden alkalmat megragadok erre, mióta ismét napvilágot láttunk. Talán szükségem van rá, hogy magam számára is láthatóvá tegyem az erőm. Tudod, a szabadulás után valahol az Atlasz hegység ölelésében trappoltam ki egy vízfelületből, ami tónak is alig volt nevezhető. Még mindig a bőrömön érzem, hogy mennyire fáztam. Fáztam, érted! Ijesztő, ebből adódóan pedig dühítő volt megtapasztalni, hogy az erőnk mennyire véges lett, és ha még csak átmenetileg is, de olyan külső hatásoktól is a gatyánkba csinálhattunk, mint az időjárás. Könyörgöm! Megalázó volt és dühítő ez egy olyan lénynek, aki azelőtt akár lávában is fürdőzhetett volna. Csak nyugalomra vágytam. Arra, hogy hosszút szippanthassak a hegység kesernyés levegőjéből, a szabadságból. Azt akartam, hogy csillapítson. Azt vártam, hogy legalább ez, egy érintetlen hegyvonulat magas levegője változatlan legyen. Olyan, mint réges-régen. Tiszta. Az emberi orr számára az lett volna, ám én csalódott voltam. Újra és újra az arcomba tolták az érzékeim, hogy nem maradt olyan pont a Föld felszínén, amit ne szennyezett volna be az angyali apokalipszis szele. Aminek a bekövetkezéséről természetesen lemaradtunk, mint oly sok mindenről. Vajon megakadályozhattuk volna? A testvéreimmel szétszéledtünk, mint egy megzavart hangyaboly, mihelyt kijutottunk a Ládából. Talán nem a legokosabb döntés volt, de egyikünket sem lehet hibáztatni. Az a nyomorult Úúúúr… pontosan tudta, hogy mivel lehet letörni a szarvunkat. Túl messzire mentünk, nem elég okosan, és ő megálljt parancsolt. Olyan poklot teremtett számunkra, amihez képest a valódi Pokol fortyogása egy kellemes tavaszi séta.
Ám mint említettem, az általa okozott trauma ellenére sem utálom a Teremtőt. Egy jó tanács. Ha el akarsz valakit vagy valamit felejteni, akkor ne utáld. Bárki, akit utálsz, belevájja a nevét a szívedbe. Ha felejteni akarsz, engedd el. Pontosan emiatt nem utálom Istent, és emiatt gyűlölöm Ephrant. Gyűlöltem őt a bezártság minden pillanatában. Idővel és távolsággal minden érzés megfakul, a legádázabb szerelem is. A gyűlölet, az viszont nem. Nem kockáztathattam, hogy bármi, amit az én angyalom iránt érzek, elkopjon.
- Nem Michael. Ephran. – Előbbivel különösebben nem foglalkozom, ám az utóbbi nevet olyan gondossággal ejtem ki, mintha egyszerre lenne a világ legszentebb és legmegátalkodottabb személye egyben, amikor az első nem utáni rövid szünetet követően visszatérek a válaszadáshoz. Ekkor már egészen az oltáron fekvő katona fölé hajolva figyelem minden rezdülését. Szórakoztat a vonásain eluralkodó értetlenség. A bizonytalanság és kiszolgáltatottság pedig persze, hogy kakaskodásra ösztönzi.
- Bármit is akarsz a fivéremtől, belőlem aztán nem szedsz ki többet! Ölj meg! Gyerünk, ölj meg!
- Nem eszik olyan forrón a kását, butus. – A negédes szavak után felpillantok arra a három nyomorult szektásra és apró biccentéssel adom a tudtukra, hogy mehetnek. Nem csodálkoznak, hozzászokhattak már a játékaimhoz. A ’szabadidőmben’ hónapok óta kerülgetem Ephrant, mindent és mindenkit meggyötörve, aki fontos számára. Az itt fekvő angyal sem kivétel. Csupán összekötöttem a kellemest a hasznossal egy jó kis kínzás formájában, ugyanis szükségem volt némi információra Amara számára. Ó igen, végig itt volt a tekintetemben az emlékszem rád kifejezés, még ha a katonának fogalma sincs, hogy én ki, vagy egyáltalán mi vagyok. Mindig is rühelltem. Ellenben Ephran a testvérének és barátjának tekinti, én pedig azt akarom, hogy Ephran szenvedjen. Érezze magát tehetetlennek. Szenvedjen akkor is, ha fogalma sincs mi ez az egész zűrzavar körülötte, mert én is szenvedek a hiányától. A szenvedését pedig kifinomult módszerekkel fogom elérni, egyesével megfertőzve mindenkit, aki a tudomásom szerint valaha számított neki. Eszem ágában sincs azzal bántani őt, hogy mindenkit megölök körülötte. Ellenkezőleg. Egyébként sem közelíthetem meg csak úgy, nem holmi kósza szeráf, Michael táborát erősíti. Meg kell várnom, amíg ő jön hozzám. Én mindig is szerettem játszani.
Miután szavak nélkül elküldöm a követőimet, ismét az oltáron fekvő katonáé hát a figyelmem. Csókra hajolok, ám meglepően gyorsan reagál, és úgy köpi telibe az arcomat, ahogy nem szégyelli. Agresszív reakció helyett kiegyenesedek és a világ fájdalmával tekintek az egyik sarokba. Esküszöm, egyszer a sírba visznek ezek a nyomorult szárnyasok. Közönyösen törlöm le a ruhám ujjával az arcomról a köpetet. Nem ez az első adag testnedv, amivel az angyalok áldanak és valószínűleg nem is az utolsó, legyen akár fehér, akár vörös, bár ez az átlátszó bevallom most új. Rövidesen már kígyószerű, ölni-kész szemekkel tekintek rá, hogy ismét fölé hajoljak. Kiélesedő fogaimat az ajkaiba mélyesztem, csak hogy biztosan egyhelyben maradjon és ne jusson eszébe megint úgy köpködni, mintha egy tévéműsorban lenne. Igen, hallottam a tévéről meg a műsorokról.
Az én lényemet átjárja a Sötétség, én pedig megfertőzöm őt is, továbbadva Amara esszenciáját, mint egy alvó vírust. Hónapokkal ezelőtt a Sötétség lábai elé vetettem magam, megadok neki bárkit, de Ephrannak tisztának kell maradnia. Az úrnő meg mit bánja, egy eltorzult szerelmi történet valószínűleg a legutolsó dolog, ami egy magafajta isteni lényt foglalkoztathat. Ő megkapja, amit akar. Én megkapom, amit akarok. Mi kell még? A vérbe fojtott csók után kiegyenesedek és hanyagul csettintek a levegőbe, amitől kioldódnak a katonát tartó szíjak, majd lényegében kámforrá válok. Menjen csak haza, lassan nekem is ideje megjelennem Amara előtt vagy felkeresni valamelyik testvéremet. Mindőjüket olyan rég láttam.





Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3