Alagsori cellák

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Alagsori cellák Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
740
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 28, 2019 7:58 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Alagsori cellák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 28, 2019 8:59 am
Következő oldal


Exorcism
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 283 • Zene; Savior»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Nem kell értenie, hogy mit miért teszek. Nő vagyok, lelkem olyan kusza, hogy még én sem tudom kibogozni. Szerintem valamikor, életem hajnalán beténfergett egy macska, és meglátta ezt a hosszú vonalat, amire rögtön rávetette magát. Játszott vele heteket, hónapokat, míg nem egy nagy gombóccá nem gyúrta.
Ennek a gombócnak varázshatalma van. Mégpedig, hogy nem lehet kibogozni, bárki is próbálkozik vele, a csomó csak tovább sűrűsödik.
S ez a gombóc az én lelkem.
Szóval, ha hozzávágom a palackot, azt igenis joggal teszem! Nem kell tudnia, hogy miért, bár jó lenne, ha csak sejtené.
De nem is velem van nagyobb gondja. Foglalkozzon csak Eddel. Főleg, hogy figyelmeztettem.
Figyelmeztettem, vagy nem?
Oké, kezdek fáradni. Nem is kicsit. Szemeimet kidüllesztem úgy tekintek a két pasekra. Csak óriási sóhaj-ásítást nyomok el.
De hamar újra ájulásba juttatja társunkat.
- Ó, hogy mi bajom? - kezdek bele, és rájövök, hogy sok mindent nem mondtam el neki, amit hallottam. Torkom megköszörülöm.
Oké, ezt nem verhetem le rajta.
- Köszönöm a segítséget - arcomra kényszeredett mosoly kúszik, nem őszinte. Rohadtul nem. Hamis és gúnyos. Ölni lehete vele.
A tiszteletes pedig némán somfordál ki a cellából, ránk hagyja a továbbiakat. Nem köszön, még csak azt sem akarja, hogy tudjuk, hogy itt volt. Nem is akarjuk. De ő sem fogja senkinek sem elárulni.
- Köszönöm - mondom még Zagarnak, mielőtt távozna. - Ezt most komolyan gondolom, Zagar. Tényleg hálás vagyok - csak rohadt fáradt, ebből adódóan pedig ingerült.
Mégsem mozdulok, hiszen nekem beszélnem kell a férfival.
Tudnom kell, hogy miért csinálta. Még miért.
Mit tett.
Milyen helyzetbe sorolt minket. Még egy mosolyt küldök felé, mielőtt becsukódna az ajtót. Mosolyom abban a percben olvad le az arcomról. Komoly. Túl komoly és semmi jót nem ígér…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Alagsori cellák 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 25, 2019 7:04 pm
Következő oldal


to Natalie
Szinte sosem értem Natalie kirohanásait, az idegeskedését, amik sokszor rátörnek csak úgy a semmiből, egy olyan helyzetben vagy helyen, amikor nem várná senki, hogy aztán kiélje valakin, akinek semmi köze ezekhez. Megint egy előre nem várt szélroham dúl, így aztán nem tudom kinyitni a bilincset. Először a fejemen csattan a vizes palack, utána meg Ed kezd el ébredezni. És ezzel együtt kapálózni a kezeivel, ahogy tud, próbálná a lábaival is, de azokra rá vagyok nehezedve. Végül az arcomba kapok egy nagyobb kulát.
- B@zdmeg!
Morgom rá Ed-re, és kedveskedek neki egy jobb egyenessel, aztán egy ballal. Darabig csend kerekedik, én pedig felállok mellőle.
- Fogalmam sincs mi a problémád, de nesze!
Nyújtom Natalie-nak a bilincsek kulcsát, vele együtt a cella kulcsát is. Közben letörlöm az arcomról a nemkívánatos koszt.
- Oldd meg!
Lehet azt hiszi megsértődtem, pedig nem, csak most volt elegem. Végeztünk, a pap is távozóra fogja, ahogy én is. Az ajtóban még visszafordulok felé.
- Azért óvatosan!
Leginkább megrúgni tudja, ha magához tér, hiszen a lábai nincsenek rögzítve. Remélem kihisztizi rajta magát. Én most inkább csendre és pihenésre vágyom, legalább addig, amíg csak az öreggel vagyunk ketten. Mondjuk egy kis bütykölés, iszogatás még belefér. Akármi, csak hisztis nőkkel ne kelljen ma többet egy légtéren osztoznom. Úgyhogy ezután bólintok neki egyet köszönésképp, és megindulok visszafelé a vészkijárat irányába. Robby kap egy morgós, szúrós nézést tőlem, meg is gondolja rögtön szóljon-e még ma hozzám, én pedig gyorsan elhagyom a terepet.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Alagsori cellák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 24, 2019 9:00 am
Következő oldal


Exorcism
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 369 • Zene; Savior»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Egyetlen, drága, hű társam megjegyzésére nagy levegőt veszek. Nagyon nagy levegőt, melyet bent tartok, ám tekintetem eszem ágába sincs levenni róla. Összeszorított fogakkal nézek rá, tekintetem akár villámokat is lövelhetne, ha hagynám, engedném neki. Így is szikrázik, ám komolyabb tűz nem gyullad bennük.
Félelmem, féltésem jogos, ő pedig félvállról veszi csak. Adok én neki majd.
Ja, nem.
- Csak annyira, mint te – vetem oda neki, még mielőtt valóban megsemmisíteném a démont. Sziszegem szavaim, bár kivételesen ez most nem neki szól, csípős megjegyzésemmel is inkább a démont illetném, de persze őt érdekli már.
Miért is érdekelné, hagyjuk már. Új gazdatestet akar. Én megelrontottam a rúnát. Ennél jobb nem is lehet ez a nap!
De tényleg! Mi jöhet még ezután? Alex közli, hogy nem bírja a nyomást és elhúz a francba a városból!? Megverem, ha bepróbálkozik egy ilyennel.
Dühös vagyok, mérges, olyan erők munkálkodnak bennem, amiket rohadtul nem szeretek. Véremben dübörög az adrenalin és képtelen vagyok mit kezdeni ezzel a hirtelen jövő feszültséggel. Még azután is bennem van, ott van, hogy a démon elpárolog.
Zagar meg nyilván most kezd el beszólogatni.
Most, hogy a démon már nincs, nem fogom magam vissza. Tekintetem, ezúttal, ahogy rá tekintek villámokat lövell, ha lenne bármi is a kezembe, azon nyomban hozzá is vágnám. De nyilván nincs. Így hát a Tiszteletes kezéből veszem elő a szenteltvizes hengeres valamit és azt hajítom a fejéhez.
- Pukkadj meg! – motyogom. Főleg, mert nyitná is ki azokat a fránya bilincseket. Amit nem akarok.
- Nem érdekel, hogy nem tud kijutni. Hagy rajta – nem kérem, inkább utasítom most. Hangom csattan. Mondtam már, hogy mennyire pipa vagyok rá? – Nem érdekelnek az emberi jogok, nem érdekel, hogy elméletileg ő a társunk, Zagar. Mással sem bánnánk kesztyűs kézzel, vele sem fogunk – kegyetlenség? Naná! Megérdemli? Ami azt illeti nagyon is. Nem is tudnám elmondani, hogy mennyire.
Főleg, hogy lassan kezd el nyöszörögni. A Tiszteletes lassan elkezdi összeszedegetni a saját cuccait, a törött edény darabkáit a tálcára helyezi. Ed pedig lassan nyitja ki a szemét. S amit lát, az nem tetszik neki.
- Oh, hogy a franc essen belétek – és ha Zagar nem hallgatott rám és kinyitotta a bilincset, akkor most két kezével akarja kikaparni a szemét. Lássuk be, azért ez nehezebb, ha korlátozott a mozgástere.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Alagsori cellák 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 21, 2019 6:30 pm
Következő oldal


to Natalie
Natalie megjegyzésére nem reagálok, de amikor rám néz és bólogat az öregnek, megvonom a vállam.
- Azt mondtátok fogjam le. Lefogtam!
Stimt? Nah jó, közben a démon engem cseszeget, úgyhogy teszek róla, hogy befejezze. Valószínűleg a csapdával lehet valami, mert egyébként nem tudna ezek után Natalie felé kúszni a levegőben. Mondanék valamit, ehelyett csak tátott szájjal nézem a mozgását.
- Ez normális?
Ej, tudtam én! Valami van azzal a csapdával. Rosszul rajzolták fel, vagy pedig több vér kell. Tudom, hülyeséget kérdeztem, mert egyértelműen nem ezt szokták csinálni, és nem is várok választ rá. Tekintve hogy Natalie is elkezd magyarázni, én most kérdőn tekintek rá. Csináljak valamit, vagy mi legyen? Maradjak és üljek rajta? Nem kapok utasítást, így Ed-en maradok. Nézem a rajzolgatást, aztán hallgatom az érthetetlen beszédet. Az árnyunk hirtelen diszkófényre vált, én pedig ráfogok a füleimre, mert most kapjuk az anyázást! Ami nem lenne probléma, viszont sokszor nagyon hangosan művelik ezt. Érzem a vibrálást, azt is, amikor eltörik az üveg, majd az árnyunk semmivé foszlik.
- Nah, végre! Heh?
Leszedtem a füleimről a kezemet és azt hallottam hogy "Hülye Nat". Jól értettem? Lehülyézte saját magát? Közben előrenyújtózom, mert ki akarom nyitni a bilincseket Ed kezein.
- Miért? Megmutatnád neki a domina éned?
Tökre el akarom engedni, és a kulcs már bele is csúszik a zárba, de Natalie úgy néz rám, mintha főben járó bűnt követnék el.
- Hova tudna menni innen? Nézz körbe! Be lesz zárva. Nincs szükség a bilincsekre.
Szerintem kellően nagy büntetés az neki hogy itt kell rohadnia. Fordítanám el a kulcsot a zárban, ha hagyja.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Alagsori cellák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 18, 2019 1:57 pm
Következő oldal


Exorcism
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 424 • Zene; Savior»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Ritkán mondhatom azon ördögűzéseket, melyek sikertelenül zárultak. Ha ismered a démont - legalább is az erejét be tudod lőni - akkor a megfelelő ige kiválasztása után gyerekjátéknak kell lennie. Talán ez volt az első azok közül, amiket megtanultam gyerekkoromba. Persze az akkori latin tudásom semmit sem ért, fogalmam sincs, hogy mit vakerálok, de azt igen, hogy hatásos volt. Zagarral ellentétben engem nem zavarnak a démonűzések - ha már ez is a specialitásom.
Most sem sikertelen. Az első szavak után már vergődik is Ed, utána pedig már a démonunk kint is, és már Zagart is támadná.
Megjegyzésére csak mélyről jövő sóhaj szakad fel belőlem.
- Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha pecséten kívül maradsz - jegyzek csak meg ennyit neki. Persze ez ennyire nem lesz még egyszerű. Még a Tiszteletes is rosszállóan néz rám!
Hát mi ez!?
Tágra nyílt szemekkel tekintek az öregre - aki annyira nem öreg, de azért mégis, tán Zagarral egyidős lehet?? - fejem bököm csak a társam felé. Nézze, milyen kis idióta, hogy tök feleslegesen kockáztatja az életét!
Egy vágás a vadásztól és a démon…
Felordít. Legalább is a füst formájában.
- Megkeserülitek - kezd bele, szóval nem halt még meg. Olyannyira nem, hogy a pecsét nem teljesen hatásos ellene. Vagyis lenne, csak van egy kis kibúvó. Ugyanis kijön belőle. Én előbb a pecsétre tekintek, hogy mégis mit szúrhattam el.
- Ó, a franc - találom meg a rúnát. Az csak fizikai valójában tartja fogva a démont. A füst formájához más kell. - Hogy én mennyire utállak titeket! - mert persze, hogy utána már engem akarna megtámadni. Szemem forgatom csak. Kezemet amilyen gyorsan lehet felhasítom, két másodpercem, ha van. Kriszkrasznak tűnhet a jel, melyet a tenyeremre festek és kinyújtom a démon felé.
- Exorcizamus te, omnis immundus spiritus... - a füst megakad előtte, nem tud tovább jönni. A fekete füst vonaglik, a hang, mely belőle kiszakad egyre hangosabb, fülsüketítőbb. Akaratlan a szél, melyet gerjeszt maga körül, mégsem ingok meg. Érzem, ahogy egyre hevesebben lélegzem, egyfajta erőt használna ilyenkor a szervezetem?
Még ha akarnék sem tudnék többet foglalkozni, hisz a fekete füstgomolyag hirtelen fényre kap, még egy utolsó halálhörgő ordítást hallat magából, ha lennének üvegek, azok most biztos betörnének. Jah, hogy az egyik véres tál a hangja miatt eltör.
Fejem csak félrehajtva tartom, szemöldököm összevonom.
Majd eltűnik.
Csend támad a cellába csak a kapkodó lélegzetem kelt némi zajforrást. Kezem lassan engedem le a testem mellé.
- Hülye Nat - szidom elsősorban magamat és megfigyelem Edet, ki lassan ébredezik. - Ki ne old a bilincseit! - figyelmeztetem Zagart, rá meredve. Eszem ágába sincs elengedni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Alagsori cellák 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 16, 2019 9:47 am
Következő oldal


to Natalie
Teljesen biztos vagyok benne, hogy engem nem fog megszállni egy démon sem, ezért aztán nem veszem fel Nat csúnya nézését. Az enyém rám van tetoválva, fel kéne nyúznia a húsomat ahhoz, hogy ezt meglépje és füst alakban nehéz lesz. A kérdésemre a válasza bőlére lett eresztve és bár felfogtam, igen, sok a démon támadás mostanában, azért nem kellene ellinkeskedni ezt. Tekintve hogy a papunknak is van megszállás elleni szimbóluma, így nagy baj nem történhet. Akkor lássuk, működik-e így is! Ráülök Ed-re, ezek meg nekiállnak számomra érthetetlen nyelven kántálni, közben alattam elindul a hullámvasút. Áh, csak a szokásos! Ilyenkor mindig diliházban érzem magam. Sosem szerettem ezt a szertartást, mennyivel egyszerűbb kinyiffantani őket! Ed még menthető. Reméljük! Teljes hosszában kapálózni nem tud, vagyok annyira nehéz, és a karjai is csak ide oda rángatóznak, apró sugárban a bilincsek miatt. Aztán a démonunk hangja is becsatlakozik a duóba egy korrekt acapella erejéig. Kapok egy adag vizet a nadrágomra. F@szom! Felfelé kúszik a tekintetem, mert a sötét alakunk komótosan kibújik a fészkéből és fogalmam sincs milyen indíttatásból, de azt hiszi nálam nyerő ügye lesz. Úgyhogy a levegőbe fagyva pislog rám.
- Démonok.
Mondjam azt hogy egyik hülyébb, mint a másik? Nem, nem mondom. Vannak közöttük ocsmány, alattomos, számító és felettébb értelmes példányok is, de ez nem az! Vettem egy mély levegőt, közben a kezem a késemre vándorolt. Gyors mozdulattal rántom ki és alulról felfelé vágással legyintek be a démonunknak. Tudom, füst alak. Ha volt elég ereje hozzá, akár el is kerülheti azzal, ha kettéválik. De tegyük hozzá hogy utána pislogni sem marad ereje! És ettől is meghalhat. Egyszerűen csak semmivé foszlik és nem lesz többé. Csak egyetlen vágás, utána várok. Nem akarom lekövetni a mozgását vele, nehogy megsebezzem a társaimat, elvégre a két oldalon vannak. Ha nem kapta be a vágást, akkor most végignézhetjük a vergődését, míg ki nem nyuvad!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Alagsori cellák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 15, 2019 2:55 pm
Következő oldal


Exorcism
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 761 • Zene; Savior»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Csak sokmondóan tekintek rá, fejem enyhén félrehajtva. Amolyan, "ez most komoly" arckifejezéssel.
- Csak azért mert eddig nem történt, nem jelenti, hogy most sem fog. Épp ezt magyaráztam neked, hogy nem lehetünk ennyire felelőtlenek - csóválom meg a fejemet. Miért is törekszem egyáltalán? Miért is próbálok segíteni, amikor nem is akarja, mondjuk ő sem?
Megy a saját feje után ő is, és érdekli, ha valaki figyelmezteti valamire? Persze, hogy nem. És csodálkozik mindenki, hogy kezd nagyon kilenni a tököm a benti dolgokkal.
Még akkor is, ha épp nő vagyok és nincs tököm. Legfeljebb a földeken nő, de…
- Ahogy akarod - adom meg végül magamat. Tényleg azt csinál, amit akar. Felőlem. Ahogy akarja, én figyelmeztettem, aztán ha rosszul.
Fejem megrázom. Erre még csak nem is fogok gondolni, semmi sem történhet rosszul. Plusz ketten leszünk Zagar mellett, hogy segítsünk neki, ha mégis így lenne.
Ami nem lesz.
- Igen is, meg nem is. Nem kell az egészhez vér, ami azt illeti. Vagyis a kutatásaim szerint, aztán majd kiderül. Egy kicsit vérhiányban vagyunk - húzom el a számat. - Boldog, boldogtalan használja, és mint tudod démon túltengés van a városba - vonom fel a vállamat. - Nem tudjuk olyan gyorsan pótolni a vért, amennyire szükségünk lenne, szóval megnézzük, hogyha csak egy-egy részein használjuk a pecsétnek, akkor is működik-e. Elvileg kell nekik. Nem minden rúnának kell vér, és az is az erősség miatt - magyarázom, amire eddig jutottam. Persze, ha többet akarok tudni, akkor be kell költöznöm a könyvtárba és tovább fordítanom a régi iratokat és könyveket, hogy többet megtudjak. Rég nem volt már rá időm és egy kicsit hiányzik.
Jézusom én ezt komolyan gondoltam?
- Most mondd meg!? - emelem fel kezeimet derékmagasságba, majd hagyom, hogy lehanyatlon. Tenyerem erőteljesen csapódik combomnak. Teljesen fel vagyok háborodva, nagyon is jogosan!
Alex még kölyök, bármennyire is nem azt hiszik mások! Túlságosan is védelmező vagyok vele szemben? Naná! Noha abban nem igazán van igaza, hogy velük laktam, még szerencsére, hogy ezt nem látom. Soha nem élnék egy tető alatt a Payne kurvával. Fogalmam sincs, hogy egykor miért látogatott meg Alex, miért voltam bezárva Wallenberg egy elszigetelt lakásába - naná, hogy tudom, hogy miért. Nem tudom, hogy mit látott bennem Alex, de nem is számít. Az számít, hogy senki sem árthat neki, anélkül, hogy meg ne ismernék a haragomat.
Az igazi haragom.
- Elég erősen beverted a fejét - tudatom vele, egy kis elismeréssel a hangomba. - De persze, lehet, hogy kamu minden. Nem tudom, de az biztos, hogy ki fogjuk deríteni - sziszegem, hogy aztán újra csak megrázzam a fejem.
Még egy halk morgást hallhat tőlem, a megjegyzésével kapcsolatban. Inkább nem folytatnám ezt a szálat tovább. Egyszer majd megmutatom neki a felvételt, teljesen, addig is. Emésztenem kell. Amiket ott hallottam.
De a Tiszteletes máris köztünk van a nyugalom mégsem jár körbe, noha az a hír járja, hogy ilyenkor az illik.
- Hogyne lenne, Fiam - veszi ki reverendája alól egy ezüst láncon, melyen egy ezüst medál lóg. Szemöldököm vonom csak össze, figyelmeztetném, hogy ezek nem vámpírok az ezüst mit sem…
Elengedem a témát.
Nagy levegőt veszek, amikor hallom Zagar még mindig nem igazán tett le a tervéről, de nem szólok bele. Arcomról mégis leolvashatja, hogy nem tetszik az ötlete, de azt is, hogy eszem ágába sincs vitába szállni vele.
- Jónak kell lennie. A sónak hála nem tud kimenni a helységből. Szóval vagy talál új gazdatestet, vagy mind meghalunk - vonom meg a vállam vészjóslóan. Persze tudom, hogy nem fogunk meghalni. Nem csak azért, mert nem tudnánk, hanem mert képtelen lenne megölni azért minket.
Megjegyzésére nyelvemmel csettintek és még egy kacsintást is kap tőlem. Majd arcom elkomorul. Épp ezeket kellene elkerülnöm.
- Földi királyság? - tekint rám a Tiszteletes én pedig bólintok neki. Megvárom, amíg Zagar elhelyezkedik Eden. Én a fejéhez állok, a pecséten kívül, a Tiszteletes pedig a lábához. Rátekintek, majd egyszerre szólalunk meg. Határozott hagon.
- Regna terrae, cantate Deo, - Ed teste előbb csak vonaglani kezd. Mellkasa a magasba emelkedik, de a feje, lába a földön marad. -  psallite Domino qui fertis ascendit super caelum caeli ad Orientem Ecce - szemei hirtelen kinyílnak, fekete íriszeivel nézhetünk szembe. Lepillantok rá, majd Zagarra, ám nem hagyom abba a beszédet. Hallom, ahogy Ed földöntúli hangon beszél, próbál a fejembe mászni, mégsem hagyhatom neki. - dabit voci suae vocem virtutis, tribuite virtutem deo - a végén már rendesen vergődik, szabadulni akar. A tiszteletes kinyitja az apró hengert, amiből szenteltvizet szór Edre (és Zagarra is).
A démon pedig szabadulni akar, füstként hagyja el a gazdatestet, aki most élettelenül terül el, és új ellenséget talál magának.
Új gazdatestet akar, mégpedig Zagart.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Alagsori cellák 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 12, 2019 9:07 pm
Következő oldal


to Natalie
- Ha eddig nem másztak belém, ezután sem fognak!
Vágom rá kackiásan a felvetésre, mely szerint könnyedén belém bújhat. Hah! Mindegyik cella dugig van démoncsapdákkal és angyal gyengítőkkel. Innen könnyen egyik sem jut ki, főleg nem erővel. Maximum ésszel.
- Ugyan! Rajta lesz a csapdán, amiben nem tudja használni a képességeit és van rajtam megszállás elleni rúna. Ez sakk-matt neki a jelenlegi helyzetében.
Egyébként is miért pont engem akarna megszállni, vagy Natalie-t, és miért nem a papot? Bár tudom hogy csak azért mondja, mert aggódik. Röhejes hogy értem, mikor lesz velünk egy civil is. A felszentelt kréta még visszacseng a fejemben.
- Nem vér kell hozzá?
Bököm ki bizonytalanul, elvégre ha valaki, akkor én aztán analfabéta vagyok a rúna meg pecsét rajzolgatáshoz, de mintha mindig is azzal csinálták volna. Volt alkalmam a felrajzolásukat szemlélni eleget, még ha én magam nem is csináltam sose. Ez az érzés még inkább fokozódik, amikor Alex-et lekölyközi. Alig van köztük pár év! Ráadásul egy jól megnőtt vasgyúróról beszélünk, akit mindenki idősebbnek gondol, ha nem tudja hogy valójában hány éves. Persze értem én hogy sokáig velük lakott és úgy tekint rá, mint a testvérére, de szerintem ezt kevesen látják át. Szóval nem csodálkozom ha Ed azt gondolta, vele van. Azon már inkább, ha azt is gondolta hogy velem is van, mert köztünk sokkal nagyobb a korkülönbség.
- Nem, nem tudtam.
Lefelé nézek a földre és a cipőm orrát mustrálom. Most már tudom. Nem kellett volna otthagynia, ezzel egyetértek. Nincs annál rosszabb helyzet, mint amikor a melléd beosztott társ csőbe húz és sz@rban hagy, hogy aztán egyedül mássz ki belőle. De kimászott és valójában ez egy jó lecke, bárki számára. Legalább is feltételezem hogy ezt történt. Ezután a démonról kérdezem és amit a felvételről hallott. A kezem a nyílpuska pántjára fog, érdeklődve figyelek rá.
- Francba! Ha tudott a felvételről, meglehet az egész amit Ed felvett, kamu!
Morgom rá nyugtalanul, főleg, amikor meglátom a papunk arcát az ajtó előtt.
- Erős? Akkor már rég fel kellett volna kelnie és megtámadnia minket a kocsiban idefele jövet!
Hiszen Nat is tudja milyen egy erősebb démon. Az nem várja meg, míg nagy kegyesen behozzuk ide a cellába.
- Talán inkább a fatökűek démonja lehetne!
Felhorkanok a végére, ez a végszó. Nat lenyeli az utolsó falatokat, a papunk meg közben csatlakozik a körünkbe. A szokásosan magasztos és értelmezhetetlen köszönésére csak biccentek egyet. Hogy ezek miért beszélnek mindig hülyeségeket?
- Hogyne, Atyám!
Vágom rá foghegyről hallva a kérését és már nyúlok is a tálkáért, aztán tovább lépkedve az ajtóhoz faltol falig szórok egy vastag csíkot. Közben mögöttem ők is nekiállnak rajzolgatni, és igen, krétával, de a vér sem marad el. Kész boszorkánykonyha!
- Ugye van magán megszállás elleni szimbólum?
Leteszem a tálkát a földre a fal mellé, és először a paphoz fordulok. Más sem hiányzik nekünk, mint hogy őt szállja meg a démonunk kifele jövet! Mert útba esik jövet-menet a takarékszövetkezet! Utána Natalie tart nekem gyorstalpalót, és csak azért nem bólogatok hozzá, mert tudom. Bár nem emlékszem minden apró részletére és így jól jön.
- Jah! Mondtam. Ráülök a lábaira és vergődni sem fog tudni olyan könnyen!
Mivel kezdeni akarják, ezért nekem össze kéne kaparnom ezt a b@rmot és belefektetni a pecsétbe.
- Ez így jó lesz?
Bökök rá a kréta és vér elegyében tobzódó, nagyon gyérül festő pecsétünkre. Nem kellene inkább vérrel teljesen körbe rajzolni? Gyorsan kinyitom a bilincseket, megragadom Ed-et a hónalja alatt, de nem kapkodom el, bár nem is akarok itt értetlenkedni, szóval ha szerintük így jó lesz, akkor legyen így! Csak haladjunk!
- Az igézést én passzolom, Natalie-nek sokkal kellemesebb hangja van ehhez!
Hogyne, mint amikor kappan hangon rikácsolt nekem kint a szektorban, nah valami hasonlóra számítok. Persze ehhez társul majd a papunk hangja is! Ha közben Natalie besegít és haladunk, úgy Ed hamar a kör közepére kerül, én meg igyekszem úgy fordítani, hogy a kezeit az ágy lábához rögzíthessem, aztán valóban ráülök a lábaira a sípcsontja és a combja kezdete közötti részeken, keresztben, a hátam pedig a falnak vetem. Tőlem kezdhetik.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Alagsori cellák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 12, 2019 7:36 am
Következő oldal


Exorcism
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 724 • Zene; Savior»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Tekintetem lesiklik kezére, onnan pedig a lábára, ahova is a késeit függesztette. Helyeslően bólintok, így talán könnyebb dolgunk lesz. Róla pedig Edre vándorolnak lélektükreim. Hogy a fene esne bene, miért kellett ilyen helyeztbe hoznia, nem csak magát, de maga körül mindenkit is?
Mély levegőt veszek fejem visszakapom társamra.
- Nem jó ötlet. Könnyedén belédmászhat. Ha nincs itt a saját teste, akkor keresnie kell egy porhüvelyt - rázom meg a fejem. Még ha rajta is van a rúna, akkor is túl kockázatos. - Csapdába lesz a teste, a Tiszteletes hoz felszentelt krétát, sót és vért is. Szenteltvizet is - sorolom, melyek nálam most nyilván készlethiányosak, de lássuk be, nem úgy keltem fel reggel, hogy ma démont fogok űzni.
Igaz nem is keltem fel nyugodtan sem.
Az ha vergődik miközben az igét mondjuk rá. Na hát… Járulékos veszteség, ennyi belefér. És meg is érdemel. De meg.
Érzem, hogy a düh miként kezd el eluralkodni rajtam, veszi át az irányítást elmém felett. Még mindig felzaklatnak a hallottak, hogy ilyen testközelből, így beszélget egy démonnal. Mintha legjobb barátok lennének! Pedig…
Zagar megjegyzésére csak mély levegőt veszek, aztán mosolyogva fújom ki az ajkaimon keresztül. Fejem megrázom.
- Minimum az elzárás, ami rá vár ezek után. És akkor még hálás lehet, ha nem szólunk emiatt a Tanácsnak - mert hogy eszem ágába sincs a Tanács elé vinni. A legkegyesebb amit tennének vele, ha megölnék. Mit nem tudnának.
Nem értenek abból sem.
Csak felhorkanok.
- Tudtad, hogy otthagyta Alexet egy régi metrórendszerbe, mert azt hitte, hogy együtt vagyok a kölyökkel? - fordulok felé felháborodva, de hangomból hitetlenkedés szűrődik ki. Persze vélhetőleg nem tudta, ahogy senki sem. Még a kölyök sem mondta nekem. - A metrórendszer az egyik legveszélyesebb terep, vigyáznia kellett volna rá és nem… - újabb mély levegő. Nem otthagyni, hogy ki tudja, hogy mi a fene történjen odalent vele.
De komolyan!
Kérdéseire előbb a fejemet rázom meg.
- Nevét nem mondta ki egyszer sem. Vélhetőleg tudott a felvételről. Ha engem kérdezel, a démon műve, hogy ha be is tartja az ígéretét, amikor vége olyan helyre tegye, ahol másoknak is elérhető, ezzel büntetve Edet - bökök fejemmel a delikvens felé. - Annyit mondott, hogyha végre tudja hajtani a művet, akkor az Irigység is lehet belőle. Vagyis még nem fontos démon, bár ettől erős még lehet. És ambiciózus. Veszélyes kettősség, szerintem hatalomra vágyok - húzom el a szám, majd az utolsó falatot is a számba tömöm. S pont végszóra nyílik az ajtó.
A Tisztelendő egy, a korát megjárt férfi. Nemrég múlhatott el ötven. Az átlagosnál alacsonyabb, tömzsibb, habár látszik, hogy az apokalipszis előtt szerethette a hasát, azóta pedig a megtartóztatás politikáját képviseli. Égszínkék szemeiből mindig a nyugalom árad, noha tudja, hogy a vadászok, főleg mi, mennyire nem kedveljük az ő fajtáját. Mégis minden egyes alkalommal nyugalommal állja az esetleges szidásokat, kétkedéseket, gyűlölködéseket. Egykor fekete hajába belopta magát a kor nyoma. Szemei sarkába mióta ismerem szarkalábak gyülekeznek, az ajkai szélén függőleges vonalba pedig évek óta mélyülnek. Kezében egy tálcát tart, melyen szenteltvizes üveg, egy henger alakú fémtartály - alig nagyobb tíz centinél - melynek tetején egy kört alakítottak ki, hogy könnyebb legyen fogni. Két tál só és pár kréta. S van még egy tál, melybe vöröslik a vér.
- Istené a dicsőség - köszönt minket mosolyogva, választ erre nem vár. Morgást és kiakadást annál inkább, mégis csak könnyedén legyint. - Zagar, fiam, megtenné, hogy az ajtó elé vastag csíkba sót szór? - kérdezi és az egyik tálat már nyújtja is felé.
Én a magam dolgát tudom. Az egyik krétát elveszem, és gyors mozdulatokkal egy emberszabású pecsétet rajzolok fel. Ebbe különböző rúnákat rajzolok fel, néhol kapok egy-egy sót, és némelyikre a Tiszteletes vért csepegtet.
- Kezdhetjük? - kérdezi, de én előbb Zagarhoz fordulok, miután készen vagyunk.
- Tudod a menetet - mégis szükségesnek érzem, hogy elmondjam. - A pecsét közepére fektetjük Edet - közben leveszem a pullóveremet. Ebbe a nagy készülődésbe kimelegedtem, no meg szükségem van a vérre. Ujjam hegyét mártom csak bele és a megszállás elleni pecsétre kenem. Csak hogy, erősebb legyen. - Amíg az igét mondjuk vergődik, csapkod, könyörög, ám kijutni a körből nem fog tudni. Amint a démon kiszáll belőle annál inkább. A cellából nem juthat ki és az lenne a legjobb ha elpusztulna - harapok bele alsó ajkamba.
Ha helyesel, vagy ha van bármi hozzáfűzni valója, akkor segítek neki Edet a pecsét közepére tenni. Ketten azért könnyebben tudunk dolgozni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Alagsori cellák 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 11, 2019 12:35 pm
Következő oldal


to Natalie
A kérdésére az övem két oldalán fityegő vadászkések tokjaira csapok, szám szerint egyre, a jobb oldalira.
- Van.
Ed még nem tért magához, ami azt sejteti velem, nem egy erőmű szállta meg. Így aztán nem lesz nehéz lefogni sem.
- Majd ráülök a lábaira és nem fog mocorogni.
Úgy még lerúgni sem tud. Bár elég kényelmetlen hosszú percekig valakinek a csontos lábain tehénkedni. Meg fogják érezni az ülőgumóim. De kézzel lefogni meg hülyeség, úgy szájba is rúghat. Ha nem bénázik sokat a papunk, akkor fél óra alatt végeznünk kellene. Lebilincselem, közben Nat kipakolja a kukazsák tartalmát. Nem emlékeztem rá hogy két poharat pakoltam volna bele. Visszafelé megyek, vele szemben foglalok helyet a falnak dőlve, s míg a felvételt ecseteli, amire fogadni mertem volna, addig én elmerengve bólogatok, mert kezdem megérteni mire célozgatott. Keresztbe fonom a kezeim a mellkasomon. Ed barátunk megunta a magányos recskázást, társas mókázásra vágyott, csak a virágcsokor szedése helyett inkább a lehetséges vetélytársak kiiktatása mellett döntött. Ami engem zavar az egészben, hogy ehhez alkut kötött egy démonnal. Vadász létére. Tudhatná hogy egy démon szava semmi, viszont az alkut mindig igyekeznek betartatni, ami rendszerint az alkut kötő lelkét zsebeli be. Néha a testét is. És mindegyik történetnek majdnem ugyanaz a vége, amit szerettek volna, azt meg sohasem kapták meg. Persze ehhez még olyanok életét is veszélybe sodorta, akiknek semmi köze az egész történethez. Engem is veszélybe sodort.
- Még lelőhetem.
Poénnak szántam a kijelentést, bár látva Nat komoly ábrázatát és az esküdözését hallva, inkább nem folytatom. Nincs miért lelőni Ed-et, bár engem is dühít hogy így oldotta meg a problémáját. Most meg húzhatjuk ki a s@ggét a sz@rból.
- Nem a te hibád. Vannak akik nem értenek a totális elutasításból sem!
Natalie szinte mindig közvetlen, lehet hogy többen is félreértik, de ez még nem ok arra hogy valaki köszönjön a józan eszének viszlátot! Ez egyéni elhatározás. Ed úgy gondolta lép egy merészet.
- Nah és melyik démonról beszélünk? Tudod a nevét? Pontosan hogy szólt ez az alku?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Alagsori cellák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 08, 2019 7:21 pm
Következő oldal


Exorcism
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 466 • Zene; Savior»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Persze, hogy nem érti. Honnan is érthetné? Ő nem hallotta, amit én, amit csak sejteni vélek, hogy mi lehet, a vér mégis kifut minden izmomból, minden végtagomból – csak tudnám, hogy mégis merre a retkes fenébe távozott? Mert hogy semmi sem maradt bennem az is hótziher. De hát, miért is kellene ezzel foglalkozni, nem igaz?
Van nagyobb gondunk is. Edre tekintek, majd vissza Zagarra, ki felém nyújt egy zacskót. Hálás mosollyal az ajkamon veszem el tőle és tekintek bele. Szemöldököm felemelve hümmentek egy sort és eddig a pontig fel sem fogtam, hogy egyébként mennyire nem ettem még ma semmit és milyen éhes is vagyok. S ha ezt nem tudnám, akkor még hangos korgásba is kezd a hasam. Bal tenyerem simítom a ruha felett rá, hogy tompintsam a hangját.
- Köszi – felelem és próbálom összekapni magamat. Nem most kellene, hogy elhagyjon a régról ismert állóképességem.
Amíg pedig ő Edhez lép, addig én kipakolom a zacskó tartalmát. Először is a termoszt helyezem le a földre, közben halkan szipogok. A talajvíz már évek óta nem ázik át, a nyirkosságot mégis lehet érezni a pince falain. Ahogy a fűtés hiányába is itt mindig jóval hűvösebb van. Orrom megtörlöm, mielőtt a két poharat is kivenném.
Mindkettőt teletöltöm kávéval és Zagarnak nyújtom az egyiket. Lehet nem fogadja el, mert más dolga is van.
- Áh, ne aggódj, noha majd neked kell a démont féken tartani, amíg mi kiűzzük. Van nálad angyalpenge? – kérdezem de ha nem is, ne aggódjon, a táskámba találok biztos. Vagyis tuti, hogy van nálam, anélkül ki sem mozdulok otthonról. Remélem a férfi sem.
Kibontom az szendvicset, de csak apró falatokkal kezdem el enni, miközben felállok. A kávé átmelegíti a testemet, már kevésbé fázok – lehet, emiatt is remegtem?
- Köszi, hogy elintézted. Remélem hasznunkra is lesz. Meg használni is fogják és nem fogják félvállról venni. Bár aki arról veszi én megfojtom, istenemre esküszöm – fenyegetőzöm két falat között és figyelem, hogy miként bilincseli meg Edet. Csak fejem rázom meg, de nem szólok semmit, tudom, hogy hasznunkra van ez a biztonság is.
- A felvételen? – nyelek félre egy pillanatra és próbálok nem megfulladni. – Nos hát, ha minden igaz, akkor, amit kijelentettem. A bugyimat innentől a helyén tartom – rázom meg a fejemet. – Esküszöm az ember egy kicsit közvetlenebb ebbe a tetves világba… - kezdek bele, majd egy nagy levegőt veszek. Tudom, hogy nem fogékony a hasonló dolgokra.
- Lényegében a beszélgetése a démonnal. S nem feltétlen hiszem, hogy nem tudta, hogy mit csinál – bökök fejemmel Ed felé. – Oh, nem, pontosan tudta, hogy mit csinál, hogy megszállta egy démon és még hagyta is neki, kicsinyes féltékenykedés… - itt újabb levegőt veszek. – Én esküszöm neked Zagar, hogyha kiűzzük ezt a rémet belőle én félholtra verem! – teszem meg neki az ígéretet, már most. Eléggé felpaprikáztam magam. Persze nem csak erről volt szó, de minden mást emésztenem kell.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Alagsori cellák 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 08, 2019 6:46 pm
Következő oldal


to Natalie
Tettem egy kört. Az öreg bevarrta a sebemet, akadt időm átöltözni és pihenni egy kicsit. Nem siettem el a visszafelé utat. Tekintve hogy megint az előbbi ajtón jövök be, persze hogy Robby betalál.
- Mondtam hogy ne közlekedjetek a vészkijáratban!
Már először is elküldtem volna a f@szba, de nem akartam feltűnősködni és Natalie amúgy is megoldotta. Most bőven megtehetem.
- Akkor most vagy kidobsz, vagy nyald ki a s@ggem!
Morgom rá mérgesen és megyek is tovább. Ha annyira ki akarna állni a saját igazáért, megállítana, de úgyse fog, nem lenne miért ezen lovagolni. És nem is teszi, csak a nyűnyögése hallatszik hátulról. Tény hogy sokszor nem beszélek szépen, de lesz@rom. Különben is arra megyek, amerre akarok, nem egy Robby féle fogja megmondani nekem, hogy merre jöhetek be! Útközben a papunk hátát látom távozás közben, emiatt először arra gondolok hogy már vége. Ami tök jó lenne, bár szerintem nincs ekkora mázlim. Ajh, mindig is rühelltem az ilyen szertartásokat! Befordulok az ajtóval szembe, nyitva van, úgyhogy a szabad kezemmel a rácsra fogva meghúzom magam felé. Ed az ágyon fekszik, Natalie a földön ücsörög. A kijelentésére felhorkanok, mert nem értem mi a t@kömről beszélünk most? Hogy jön ez ide? Robby többet akart volna egy puszinál? Vagy ahhoz van köze, amit a folyosón mondott nekem? Nyitva hagyom az ajtót és belépek, szúrósan tekintek le rá. A kezében a diktafon, falfehér az arca és mintha nyugtalan lenne, úgyhogy abba hagyom én is a piszkálódást.
- Nesze!
Nyújtom neki a bal kezemben szorongatott, zöld kukazsákot. Zörögnek benne valamik. Amint beletekint, akkor egy kék termoszt talál benne, amiben kávé van, a teteje meg használható pohárnak. Nejlonzacskóba csomagolt sonkás-tojásos szendvicset meg egy palack narancs dzsúszt tartalmaz még. Le merem fogadni hogy itt dekkolt amióta eljöttem, így úgy gondoltam ezek talán jól esnek neki. A kérdésére bólintok igennel. Láthatja a szemöldököm fölé gondosan odaragasztott gézt. A ruházatom is kicserélődött, most egy sötét barna, fehér csíkokkal kockázott inget viselek, ez is ujjatlan, felette a mellényem, ez ugyanaz, csak leszedtem róla a vért. A nadrág viszont kísértetiesen hasonlít az előzőhöz, pedig ez is egy másik, de ugyan olyan lukas és majdnem ugyan azokon a helyeken. A bal kezemmel ráfogok a nyílpuska pántjára, a jobbal pedig a farzsebemben kutatok és elindulok Ed-hez.
- Remek! Már azt hittem megfutamodott és majd nekem kell Ed-ből kirázni a démont!
Egy fém bilincs kerül elő, ezzel Ed kezeit odafogom az ágy fémtámlájához. Nem szeretnék megint pankrációt! Rúgkapálni még tud, ám kevés a helye hozzá. A kulcs a zsebemben van, amint magánál lesz, elengedem.
- A közlemény úton van.
Natalie-hoz megyek vissza. Szembe állok vele, hátam a szemközti falnak vetve.
- Te jól vagy? Mi volt a felvételen?
Kevés lehetőség közül lehetne választani, ami ennyire felzaklatta. Szóval vagy Robby idegesítette fel, vagy az amit hallott a diktafonról visszajátszva.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Alagsori cellák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 06, 2019 3:09 pm
Következő oldal


Exorcism
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 1025 • Zene; Savior»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Na igen, ha van aki képes ezt megoldani, az az öreg. Hálás mosollyal tekintek Zagarra, emiatt. Valóban hálás vagyok. Nekünk kettőnknek nem sok mozgásterünk van - mégis sikerült a magunk módján jól helyezkednünk, akaratunk ellenére is - nem sokat tudunk tenni a változás terén. De ismerünk olyanokat, kiknek tudjuk a segítségét kérni.
Ő ismer olyanokat.
A palack vízért csak kacsintok neki, széles mosolyom máris az arcomon van, még akkor is ha morog rám. Morogjon. De élünk és ez sokkal többet jelent…
Jesszusom, mi lett velem az elmúlt napokban? Szörnyűség!
Majd veszélyes vizekre evezünk, s ahogy felvázolom, milyen is amikor egy démon irányítja a testedet. Nagyot nyelek, amikor rájövök, hogy mit is árultam el neki. Nem akartam, nem akartam, hogy bárki is tudja, mert nyilván jön a kérdés: hogy szabadultál ki? Na arról meg még inkább nem akarok beszélni. De csak nem is akarom, hogy bárki is aggódjon, vagy többet gondoljon bele, mint ami volt.
- Igen és igen - vallom meg őszintén, mégis röviden és tömören. Megszállt. Ezért varrattam magam. Soha nem tettem volna meg, ha a falak állnának, ha a pokol nem nyílik ki.
Sok, sok ha. Én pedig idegesen szállok ki a kocsiból és szinte bevágom az ajtót. Majd újra kinyitom és magamhoz veszem a táskámat, még a hátamra is dobom.
Mennék is Zagar mellé, hogy segítsek, de hát…
- Nem kell segítség? - tekintek rajtuk végig, s ha nemleges választ ad, akkor csak védekezőleg emelem fel a kezem. - Tudom, tudom, férfiúi büszkeség, vagy mifene - de egyszer, egyszer, egyetlen egyszer élném azt meg, hogy segítséget kér, vagy legalább csak elfogadja. Valószínű erre akkor fog sor kerülni, hogyha piros hó fog esni az égből. Vagy ha fehér hollót látok.
De azért előresétálok, előzékenyen kinyitom neki az ajtót, még meg is hajlok neki és már fordulok is be utána.
- Tudod - kezdek bele, hogy ez a pár perc se teljen el némán. Meg is őrülnék ebbe a fene nagy csendben. - Hallottam egyszer egy teóriát erről. Mármint, hogy a férfiak sose kérnek segítséget a nőktől. Sokak szerint azért teszik, hogy imponáljanak a nőknek. Komolyan Zagar, ha nem ismernélek, még azt hinném, hogy udvarolsz nekem - sétálok mellé, vigyorogva, a szűk folyosón. A régi lámpák tompán világítják meg az utunkat. A falak sötétek, egykor fehérre mázolták, mára hála a sötétségnek, a kosznak és a párának beszürkült. A plafonon egyenes vonalba fut végig egy lámpasor, búrájukban számtalan rovar lelte már halálát.
- Szia! - intek lelkesen a két őrnek, az ajtóknál, hogy végül bejutást szerezzünk, de nem kapjuk könnyedén. Kezemet pedig a csípőmre teszem. - Tényleg? - teszem fel hitetlenkedve a kérdést.
- Nem itt kellene közlekedni, ez csak vészkijárat.
- És bejárat - feleselek vigyorogva a tagbaszakadt vadásznak. Széltében, de hosszábban is kétszer akkora, mint amilyen én vagyok, felszegett fejjel, vigyorogva tekintek rá. - Ne már, Robby - hajtom oldalra a fejemet. - Zagarral voltam éjszakai járőrben - persze nem kell tudniuk, hogy az elitek miként dolgoznak, hála a jó égnek. - Amikor belefutottunk Edbe, aki épp élete csatáját vívta egy démonnal - düllesztem ki a szememet, hangsúlyozva, hogy milyen komoly csata is volt ez. - Besegítettünk, de nem akartuk az eszméletlen testét átvonszolni mindenkin, semmi ok a pánikra - emelem magam elé mindkét kezemet, ezzel pedig azt jelezve, hogy ura vagyok a helyzetnek. - Nincs pánikra ok, csak bekötöznénk, meg kikérdeznénk, hogy mi történt, erre nem nagyon volt lehetőségünk - itt csak elmutogatom hogy szerencsétlen flótást miként ütötték le és vesztette el az eszméletét. Sokszor már én sem tudom, hogy mikor hazudok és mikor mondok igazat. Valójában elhiszem azt, amit mesélek, szerettem volna, hogy ez így történik, de persze ez sem rajtunk múlik.
- Ti sem tudtok nyugton maradni mi? - morog az orra alatt Robby és már el is áll az utunkból, mi pedig bebocsájtást nyerünk, hogy a pincerendszer kanyargós ösvényére léphessünk és nem is hezitálunk. Csak egy pillanatra torpanok meg és fordulok vissza.
- A tisztelendőt ide tudnád légy szíves hívni? Kösziiii, ezer hála, esküszöm, hogy az adósod vagyok! - szaladok még vissza hozzá és egy gyenge csókot hintek orcájára. Valójában többet segít, mint azt hiszi, én pedig nem vagyok az a hálátlan fajta. Még a karján is végigsimítok kedvesen és már megyek is Zagar után, hogy aztán berakjuk őt egy cellába.
- Nemsokára - kacsintok Zagarra és már nyújtom is az öklömet. - Öltözz át! - kiáltok még utána. - Borzalmas a szagod - fintorodok el, még utánanézve, ám én belül maradok Eddel a börtönbe. Ha rám is zárja az ajtót, rendben van. Egyelőre nem tartok tőle, hisz eszméletlen.

S addig is, amíg várok, előveszem a diktatoft, hogy belehallgassak. S amit hallok… Az korán sem tetszik. Ed hangja, egy démonnal. Az egész alkut felvette. Istenem, ez elvette Ed eszét és engem használt fel? Alexszel való járőrözése után? Kezem akaratlanul is ökölbe szorul… Ez a nyomorult otthagyta egy elhagyatott metróban! Alexet!
Idegesen boxolok bele a falba, csak épp azt felejtem el, hogy téglából van. Bütykeimen a bőr felhasad, rózsaszín pírként jelennek meg rajta cseppenként a vér. Ki és behajlítom az ujjaimat. S hallgatom tovább a felvételt és minél tovább teszem annál sápadtabb vagyok és annál jobban kifut a vér minden tagomból.
Tehetetlenül csúszok le a fal mentén, még a szék mellé sem tudok leülni.
Amikor az ajtó nyílik. Odakapom a fejem.
- Gyermekem, jól vagy? - kérdezi tőlem, de csak kósza bólintásra telik tőlem.
- Démonűzést kellene végrehajtani, segítene? - próbálok egy fakó mosollyal, ő pedig bólint.
- Nemsokára visszatérek, egy pillanat - tekint rám, majd a Edre, én pedig bólintok.
Térdeimet felhúzom, könyökömet ráhelyezem, homlokom pedig a tenyeremben ejtem. A diktatfon kazettája kattan az ajtó pedig újra  nyílik.
- Új szabályokat vezetünk be - szólok rekedten Zagarhoz, ki vélhetőleg még mindig a fal tövében ülve találhat rám. - Nincs munkahelyi románc, nono, nincs egy pillanatig sem - rázom meg a fejemet határozottan. Arcom még mindig hófehér, észre sem veszem, hogy kezeim remegnek. Persze az intézkedés elsősorban nekem szól, mert hát… én nem tudom a bugyimat sose a helyén tartani, de hát na, a nőnek is meglehet a szükséglete, nem igaz?
- A tiszteletes már itt van, beszerzi a holmikat és már jön is. Jobban vagy? - tekintek rajta végig.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Alagsori cellák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 06, 2019 3:02 pm
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3