Alagsori cellák

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Alagsori cellák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
279
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Today at 7:36 am
Következő oldal


Exorcism
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 724 • Zene; Savior»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Tekintetem lesiklik kezére, onnan pedig a lábára, ahova is a késeit függesztette. Helyeslően bólintok, így talán könnyebb dolgunk lesz. Róla pedig Edre vándorolnak lélektükreim. Hogy a fene esne bene, miért kellett ilyen helyeztbe hoznia, nem csak magát, de maga körül mindenkit is?
Mély levegőt veszek fejem visszakapom társamra.
- Nem jó ötlet. Könnyedén belédmászhat. Ha nincs itt a saját teste, akkor keresnie kell egy porhüvelyt - rázom meg a fejem. Még ha rajta is van a rúna, akkor is túl kockázatos. - Csapdába lesz a teste, a Tiszteletes hoz felszentelt krétát, sót és vért is. Szenteltvizet is - sorolom, melyek nálam most nyilván készlethiányosak, de lássuk be, nem úgy keltem fel reggel, hogy ma démont fogok űzni.
Igaz nem is keltem fel nyugodtan sem.
Az ha vergődik miközben az igét mondjuk rá. Na hát… Járulékos veszteség, ennyi belefér. És meg is érdemel. De meg.
Érzem, hogy a düh miként kezd el eluralkodni rajtam, veszi át az irányítást elmém felett. Még mindig felzaklatnak a hallottak, hogy ilyen testközelből, így beszélget egy démonnal. Mintha legjobb barátok lennének! Pedig…
Zagar megjegyzésére csak mély levegőt veszek, aztán mosolyogva fújom ki az ajkaimon keresztül. Fejem megrázom.
- Minimum az elzárás, ami rá vár ezek után. És akkor még hálás lehet, ha nem szólunk emiatt a Tanácsnak - mert hogy eszem ágába sincs a Tanács elé vinni. A legkegyesebb amit tennének vele, ha megölnék. Mit nem tudnának.
Nem értenek abból sem.
Csak felhorkanok.
- Tudtad, hogy otthagyta Alexet egy régi metrórendszerbe, mert azt hitte, hogy együtt vagyok a kölyökkel? - fordulok felé felháborodva, de hangomból hitetlenkedés szűrődik ki. Persze vélhetőleg nem tudta, ahogy senki sem. Még a kölyök sem mondta nekem. - A metrórendszer az egyik legveszélyesebb terep, vigyáznia kellett volna rá és nem… - újabb mély levegő. Nem otthagyni, hogy ki tudja, hogy mi a fene történjen odalent vele.
De komolyan!
Kérdéseire előbb a fejemet rázom meg.
- Nevét nem mondta ki egyszer sem. Vélhetőleg tudott a felvételről. Ha engem kérdezel, a démon műve, hogy ha be is tartja az ígéretét, amikor vége olyan helyre tegye, ahol másoknak is elérhető, ezzel büntetve Edet - bökök fejemmel a delikvens felé. - Annyit mondott, hogyha végre tudja hajtani a művet, akkor az Irigység is lehet belőle. Vagyis még nem fontos démon, bár ettől erős még lehet. És ambiciózus. Veszélyes kettősség, szerintem hatalomra vágyok - húzom el a szám, majd az utolsó falatot is a számba tömöm. S pont végszóra nyílik az ajtó.
A Tisztelendő egy, a korát megjárt férfi. Nemrég múlhatott el ötven. Az átlagosnál alacsonyabb, tömzsibb, habár látszik, hogy az apokalipszis előtt szerethette a hasát, azóta pedig a megtartóztatás politikáját képviseli. Égszínkék szemeiből mindig a nyugalom árad, noha tudja, hogy a vadászok, főleg mi, mennyire nem kedveljük az ő fajtáját. Mégis minden egyes alkalommal nyugalommal állja az esetleges szidásokat, kétkedéseket, gyűlölködéseket. Egykor fekete hajába belopta magát a kor nyoma. Szemei sarkába mióta ismerem szarkalábak gyülekeznek, az ajkai szélén függőleges vonalba pedig évek óta mélyülnek. Kezében egy tálcát tart, melyen szenteltvizes üveg, egy henger alakú fémtartály - alig nagyobb tíz centinél - melynek tetején egy kört alakítottak ki, hogy könnyebb legyen fogni. Két tál só és pár kréta. S van még egy tál, melybe vöröslik a vér.
- Istené a dicsőség - köszönt minket mosolyogva, választ erre nem vár. Morgást és kiakadást annál inkább, mégis csak könnyedén legyint. - Zagar, fiam, megtenné, hogy az ajtó elé vastag csíkba sót szór? - kérdezi és az egyik tálat már nyújtja is felé.
Én a magam dolgát tudom. Az egyik krétát elveszem, és gyors mozdulatokkal egy emberszabású pecsétet rajzolok fel. Ebbe különböző rúnákat rajzolok fel, néhol kapok egy-egy sót, és némelyikre a Tiszteletes vért csepegtet.
- Kezdhetjük? - kérdezi, de én előbb Zagarhoz fordulok, miután készen vagyunk.
- Tudod a menetet - mégis szükségesnek érzem, hogy elmondjam. - A pecsét közepére fektetjük Edet - közben leveszem a pullóveremet. Ebbe a nagy készülődésbe kimelegedtem, no meg szükségem van a vérre. Ujjam hegyét mártom csak bele és a megszállás elleni pecsétre kenem. Csak hogy, erősebb legyen. - Amíg az igét mondjuk vergődik, csapkod, könyörög, ám kijutni a körből nem fog tudni. Amint a démon kiszáll belőle annál inkább. A cellából nem juthat ki és az lenne a legjobb ha elpusztulna - harapok bele alsó ajkamba.
Ha helyesel, vagy ha van bármi hozzáfűzni valója, akkor segítek neki Edet a pecsét közepére tenni. Ketten azért könnyebben tudunk dolgozni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Alagsori cellák 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
137
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 12:35 pm
Következő oldal


to Natalie
A kérdésére az övem két oldalán fityegő vadászkések tokjaira csapok, szám szerint egyre, a jobb oldalira.
- Van.
Ed még nem tért magához, ami azt sejteti velem, nem egy erőmű szállta meg. Így aztán nem lesz nehéz lefogni sem.
- Majd ráülök a lábaira és nem fog mocorogni.
Úgy még lerúgni sem tud. Bár elég kényelmetlen hosszú percekig valakinek a csontos lábain tehénkedni. Meg fogják érezni az ülőgumóim. De kézzel lefogni meg hülyeség, úgy szájba is rúghat. Ha nem bénázik sokat a papunk, akkor fél óra alatt végeznünk kellene. Lebilincselem, közben Nat kipakolja a kukazsák tartalmát. Nem emlékeztem rá hogy két poharat pakoltam volna bele. Visszafelé megyek, vele szemben foglalok helyet a falnak dőlve, s míg a felvételt ecseteli, amire fogadni mertem volna, addig én elmerengve bólogatok, mert kezdem megérteni mire célozgatott. Keresztbe fonom a kezeim a mellkasomon. Ed barátunk megunta a magányos recskázást, társas mókázásra vágyott, csak a virágcsokor szedése helyett inkább a lehetséges vetélytársak kiiktatása mellett döntött. Ami engem zavar az egészben, hogy ehhez alkut kötött egy démonnal. Vadász létére. Tudhatná hogy egy démon szava semmi, viszont az alkut mindig igyekeznek betartatni, ami rendszerint az alkut kötő lelkét zsebeli be. Néha a testét is. És mindegyik történetnek majdnem ugyanaz a vége, amit szerettek volna, azt meg sohasem kapták meg. Persze ehhez még olyanok életét is veszélybe sodorta, akiknek semmi köze az egész történethez. Engem is veszélybe sodort.
- Még lelőhetem.
Poénnak szántam a kijelentést, bár látva Nat komoly ábrázatát és az esküdözését hallva, inkább nem folytatom. Nincs miért lelőni Ed-et, bár engem is dühít hogy így oldotta meg a problémáját. Most meg húzhatjuk ki a s@ggét a sz@rból.
- Nem a te hibád. Vannak akik nem értenek a totális elutasításból sem!
Natalie szinte mindig közvetlen, lehet hogy többen is félreértik, de ez még nem ok arra hogy valaki köszönjön a józan eszének viszlátot! Ez egyéni elhatározás. Ed úgy gondolta lép egy merészet.
- Nah és melyik démonról beszélünk? Tudod a nevét? Pontosan hogy szólt ez az alku?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Alagsori cellák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
279
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 08, 2019 7:21 pm
Következő oldal


Exorcism
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 466 • Zene; Savior»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Persze, hogy nem érti. Honnan is érthetné? Ő nem hallotta, amit én, amit csak sejteni vélek, hogy mi lehet, a vér mégis kifut minden izmomból, minden végtagomból – csak tudnám, hogy mégis merre a retkes fenébe távozott? Mert hogy semmi sem maradt bennem az is hótziher. De hát, miért is kellene ezzel foglalkozni, nem igaz?
Van nagyobb gondunk is. Edre tekintek, majd vissza Zagarra, ki felém nyújt egy zacskót. Hálás mosollyal az ajkamon veszem el tőle és tekintek bele. Szemöldököm felemelve hümmentek egy sort és eddig a pontig fel sem fogtam, hogy egyébként mennyire nem ettem még ma semmit és milyen éhes is vagyok. S ha ezt nem tudnám, akkor még hangos korgásba is kezd a hasam. Bal tenyerem simítom a ruha felett rá, hogy tompintsam a hangját.
- Köszi – felelem és próbálom összekapni magamat. Nem most kellene, hogy elhagyjon a régról ismert állóképességem.
Amíg pedig ő Edhez lép, addig én kipakolom a zacskó tartalmát. Először is a termoszt helyezem le a földre, közben halkan szipogok. A talajvíz már évek óta nem ázik át, a nyirkosságot mégis lehet érezni a pince falain. Ahogy a fűtés hiányába is itt mindig jóval hűvösebb van. Orrom megtörlöm, mielőtt a két poharat is kivenném.
Mindkettőt teletöltöm kávéval és Zagarnak nyújtom az egyiket. Lehet nem fogadja el, mert más dolga is van.
- Áh, ne aggódj, noha majd neked kell a démont féken tartani, amíg mi kiűzzük. Van nálad angyalpenge? – kérdezem de ha nem is, ne aggódjon, a táskámba találok biztos. Vagyis tuti, hogy van nálam, anélkül ki sem mozdulok otthonról. Remélem a férfi sem.
Kibontom az szendvicset, de csak apró falatokkal kezdem el enni, miközben felállok. A kávé átmelegíti a testemet, már kevésbé fázok – lehet, emiatt is remegtem?
- Köszi, hogy elintézted. Remélem hasznunkra is lesz. Meg használni is fogják és nem fogják félvállról venni. Bár aki arról veszi én megfojtom, istenemre esküszöm – fenyegetőzöm két falat között és figyelem, hogy miként bilincseli meg Edet. Csak fejem rázom meg, de nem szólok semmit, tudom, hogy hasznunkra van ez a biztonság is.
- A felvételen? – nyelek félre egy pillanatra és próbálok nem megfulladni. – Nos hát, ha minden igaz, akkor, amit kijelentettem. A bugyimat innentől a helyén tartom – rázom meg a fejemet. – Esküszöm az ember egy kicsit közvetlenebb ebbe a tetves világba… - kezdek bele, majd egy nagy levegőt veszek. Tudom, hogy nem fogékony a hasonló dolgokra.
- Lényegében a beszélgetése a démonnal. S nem feltétlen hiszem, hogy nem tudta, hogy mit csinál – bökök fejemmel Ed felé. – Oh, nem, pontosan tudta, hogy mit csinál, hogy megszállta egy démon és még hagyta is neki, kicsinyes féltékenykedés… - itt újabb levegőt veszek. – Én esküszöm neked Zagar, hogyha kiűzzük ezt a rémet belőle én félholtra verem! – teszem meg neki az ígéretet, már most. Eléggé felpaprikáztam magam. Persze nem csak erről volt szó, de minden mást emésztenem kell.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Alagsori cellák 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
137
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 08, 2019 6:46 pm
Következő oldal


to Natalie
Tettem egy kört. Az öreg bevarrta a sebemet, akadt időm átöltözni és pihenni egy kicsit. Nem siettem el a visszafelé utat. Tekintve hogy megint az előbbi ajtón jövök be, persze hogy Robby betalál.
- Mondtam hogy ne közlekedjetek a vészkijáratban!
Már először is elküldtem volna a f@szba, de nem akartam feltűnősködni és Natalie amúgy is megoldotta. Most bőven megtehetem.
- Akkor most vagy kidobsz, vagy nyald ki a s@ggem!
Morgom rá mérgesen és megyek is tovább. Ha annyira ki akarna állni a saját igazáért, megállítana, de úgyse fog, nem lenne miért ezen lovagolni. És nem is teszi, csak a nyűnyögése hallatszik hátulról. Tény hogy sokszor nem beszélek szépen, de lesz@rom. Különben is arra megyek, amerre akarok, nem egy Robby féle fogja megmondani nekem, hogy merre jöhetek be! Útközben a papunk hátát látom távozás közben, emiatt először arra gondolok hogy már vége. Ami tök jó lenne, bár szerintem nincs ekkora mázlim. Ajh, mindig is rühelltem az ilyen szertartásokat! Befordulok az ajtóval szembe, nyitva van, úgyhogy a szabad kezemmel a rácsra fogva meghúzom magam felé. Ed az ágyon fekszik, Natalie a földön ücsörög. A kijelentésére felhorkanok, mert nem értem mi a t@kömről beszélünk most? Hogy jön ez ide? Robby többet akart volna egy puszinál? Vagy ahhoz van köze, amit a folyosón mondott nekem? Nyitva hagyom az ajtót és belépek, szúrósan tekintek le rá. A kezében a diktafon, falfehér az arca és mintha nyugtalan lenne, úgyhogy abba hagyom én is a piszkálódást.
- Nesze!
Nyújtom neki a bal kezemben szorongatott, zöld kukazsákot. Zörögnek benne valamik. Amint beletekint, akkor egy kék termoszt talál benne, amiben kávé van, a teteje meg használható pohárnak. Nejlonzacskóba csomagolt sonkás-tojásos szendvicset meg egy palack narancs dzsúszt tartalmaz még. Le merem fogadni hogy itt dekkolt amióta eljöttem, így úgy gondoltam ezek talán jól esnek neki. A kérdésére bólintok igennel. Láthatja a szemöldököm fölé gondosan odaragasztott gézt. A ruházatom is kicserélődött, most egy sötét barna, fehér csíkokkal kockázott inget viselek, ez is ujjatlan, felette a mellényem, ez ugyanaz, csak leszedtem róla a vért. A nadrág viszont kísértetiesen hasonlít az előzőhöz, pedig ez is egy másik, de ugyan olyan lukas és majdnem ugyan azokon a helyeken. A bal kezemmel ráfogok a nyílpuska pántjára, a jobbal pedig a farzsebemben kutatok és elindulok Ed-hez.
- Remek! Már azt hittem megfutamodott és majd nekem kell Ed-ből kirázni a démont!
Egy fém bilincs kerül elő, ezzel Ed kezeit odafogom az ágy fémtámlájához. Nem szeretnék megint pankrációt! Rúgkapálni még tud, ám kevés a helye hozzá. A kulcs a zsebemben van, amint magánál lesz, elengedem.
- A közlemény úton van.
Natalie-hoz megyek vissza. Szembe állok vele, hátam a szemközti falnak vetve.
- Te jól vagy? Mi volt a felvételen?
Kevés lehetőség közül lehetne választani, ami ennyire felzaklatta. Szóval vagy Robby idegesítette fel, vagy az amit hallott a diktafonról visszajátszva.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Alagsori cellák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
279
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 06, 2019 3:09 pm
Következő oldal


Exorcism
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 1025 • Zene; Savior»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Na igen, ha van aki képes ezt megoldani, az az öreg. Hálás mosollyal tekintek Zagarra, emiatt. Valóban hálás vagyok. Nekünk kettőnknek nem sok mozgásterünk van - mégis sikerült a magunk módján jól helyezkednünk, akaratunk ellenére is - nem sokat tudunk tenni a változás terén. De ismerünk olyanokat, kiknek tudjuk a segítségét kérni.
Ő ismer olyanokat.
A palack vízért csak kacsintok neki, széles mosolyom máris az arcomon van, még akkor is ha morog rám. Morogjon. De élünk és ez sokkal többet jelent…
Jesszusom, mi lett velem az elmúlt napokban? Szörnyűség!
Majd veszélyes vizekre evezünk, s ahogy felvázolom, milyen is amikor egy démon irányítja a testedet. Nagyot nyelek, amikor rájövök, hogy mit is árultam el neki. Nem akartam, nem akartam, hogy bárki is tudja, mert nyilván jön a kérdés: hogy szabadultál ki? Na arról meg még inkább nem akarok beszélni. De csak nem is akarom, hogy bárki is aggódjon, vagy többet gondoljon bele, mint ami volt.
- Igen és igen - vallom meg őszintén, mégis röviden és tömören. Megszállt. Ezért varrattam magam. Soha nem tettem volna meg, ha a falak állnának, ha a pokol nem nyílik ki.
Sok, sok ha. Én pedig idegesen szállok ki a kocsiból és szinte bevágom az ajtót. Majd újra kinyitom és magamhoz veszem a táskámat, még a hátamra is dobom.
Mennék is Zagar mellé, hogy segítsek, de hát…
- Nem kell segítség? - tekintek rajtuk végig, s ha nemleges választ ad, akkor csak védekezőleg emelem fel a kezem. - Tudom, tudom, férfiúi büszkeség, vagy mifene - de egyszer, egyszer, egyetlen egyszer élném azt meg, hogy segítséget kér, vagy legalább csak elfogadja. Valószínű erre akkor fog sor kerülni, hogyha piros hó fog esni az égből. Vagy ha fehér hollót látok.
De azért előresétálok, előzékenyen kinyitom neki az ajtót, még meg is hajlok neki és már fordulok is be utána.
- Tudod - kezdek bele, hogy ez a pár perc se teljen el némán. Meg is őrülnék ebbe a fene nagy csendben. - Hallottam egyszer egy teóriát erről. Mármint, hogy a férfiak sose kérnek segítséget a nőktől. Sokak szerint azért teszik, hogy imponáljanak a nőknek. Komolyan Zagar, ha nem ismernélek, még azt hinném, hogy udvarolsz nekem - sétálok mellé, vigyorogva, a szűk folyosón. A régi lámpák tompán világítják meg az utunkat. A falak sötétek, egykor fehérre mázolták, mára hála a sötétségnek, a kosznak és a párának beszürkült. A plafonon egyenes vonalba fut végig egy lámpasor, búrájukban számtalan rovar lelte már halálát.
- Szia! - intek lelkesen a két őrnek, az ajtóknál, hogy végül bejutást szerezzünk, de nem kapjuk könnyedén. Kezemet pedig a csípőmre teszem. - Tényleg? - teszem fel hitetlenkedve a kérdést.
- Nem itt kellene közlekedni, ez csak vészkijárat.
- És bejárat - feleselek vigyorogva a tagbaszakadt vadásznak. Széltében, de hosszábban is kétszer akkora, mint amilyen én vagyok, felszegett fejjel, vigyorogva tekintek rá. - Ne már, Robby - hajtom oldalra a fejemet. - Zagarral voltam éjszakai járőrben - persze nem kell tudniuk, hogy az elitek miként dolgoznak, hála a jó égnek. - Amikor belefutottunk Edbe, aki épp élete csatáját vívta egy démonnal - düllesztem ki a szememet, hangsúlyozva, hogy milyen komoly csata is volt ez. - Besegítettünk, de nem akartuk az eszméletlen testét átvonszolni mindenkin, semmi ok a pánikra - emelem magam elé mindkét kezemet, ezzel pedig azt jelezve, hogy ura vagyok a helyzetnek. - Nincs pánikra ok, csak bekötöznénk, meg kikérdeznénk, hogy mi történt, erre nem nagyon volt lehetőségünk - itt csak elmutogatom hogy szerencsétlen flótást miként ütötték le és vesztette el az eszméletét. Sokszor már én sem tudom, hogy mikor hazudok és mikor mondok igazat. Valójában elhiszem azt, amit mesélek, szerettem volna, hogy ez így történik, de persze ez sem rajtunk múlik.
- Ti sem tudtok nyugton maradni mi? - morog az orra alatt Robby és már el is áll az utunkból, mi pedig bebocsájtást nyerünk, hogy a pincerendszer kanyargós ösvényére léphessünk és nem is hezitálunk. Csak egy pillanatra torpanok meg és fordulok vissza.
- A tisztelendőt ide tudnád légy szíves hívni? Kösziiii, ezer hála, esküszöm, hogy az adósod vagyok! - szaladok még vissza hozzá és egy gyenge csókot hintek orcájára. Valójában többet segít, mint azt hiszi, én pedig nem vagyok az a hálátlan fajta. Még a karján is végigsimítok kedvesen és már megyek is Zagar után, hogy aztán berakjuk őt egy cellába.
- Nemsokára - kacsintok Zagarra és már nyújtom is az öklömet. - Öltözz át! - kiáltok még utána. - Borzalmas a szagod - fintorodok el, még utánanézve, ám én belül maradok Eddel a börtönbe. Ha rám is zárja az ajtót, rendben van. Egyelőre nem tartok tőle, hisz eszméletlen.

S addig is, amíg várok, előveszem a diktatoft, hogy belehallgassak. S amit hallok… Az korán sem tetszik. Ed hangja, egy démonnal. Az egész alkut felvette. Istenem, ez elvette Ed eszét és engem használt fel? Alexszel való járőrözése után? Kezem akaratlanul is ökölbe szorul… Ez a nyomorult otthagyta egy elhagyatott metróban! Alexet!
Idegesen boxolok bele a falba, csak épp azt felejtem el, hogy téglából van. Bütykeimen a bőr felhasad, rózsaszín pírként jelennek meg rajta cseppenként a vér. Ki és behajlítom az ujjaimat. S hallgatom tovább a felvételt és minél tovább teszem annál sápadtabb vagyok és annál jobban kifut a vér minden tagomból.
Tehetetlenül csúszok le a fal mentén, még a szék mellé sem tudok leülni.
Amikor az ajtó nyílik. Odakapom a fejem.
- Gyermekem, jól vagy? - kérdezi tőlem, de csak kósza bólintásra telik tőlem.
- Démonűzést kellene végrehajtani, segítene? - próbálok egy fakó mosollyal, ő pedig bólint.
- Nemsokára visszatérek, egy pillanat - tekint rám, majd a Edre, én pedig bólintok.
Térdeimet felhúzom, könyökömet ráhelyezem, homlokom pedig a tenyeremben ejtem. A diktatfon kazettája kattan az ajtó pedig újra  nyílik.
- Új szabályokat vezetünk be - szólok rekedten Zagarhoz, ki vélhetőleg még mindig a fal tövében ülve találhat rám. - Nincs munkahelyi románc, nono, nincs egy pillanatig sem - rázom meg a fejemet határozottan. Arcom még mindig hófehér, észre sem veszem, hogy kezeim remegnek. Persze az intézkedés elsősorban nekem szól, mert hát… én nem tudom a bugyimat sose a helyén tartani, de hát na, a nőnek is meglehet a szükséglete, nem igaz?
- A tiszteletes már itt van, beszerzi a holmikat és már jön is. Jobban vagy? - tekintek rajta végig.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Alagsori cellák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Alagsori cellák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
279
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 06, 2019 3:02 pm
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3