☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Május 02, 2017 7:50 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Raguel, drága húgom. A fivéreim nálam tett látogatása óta más sem járt a fejemben, csak a te neved. Hosszú ideig álltam a kedvenc felhőkarcolóm tetején és figyeltem a várost onnan, ahol minden elkezdődött. Mikor gondoltam rád utoljára? Az elmúlt huszonöt év sok mindent megváltoztatott. A testvéreink elfordultak tőlem. Képtelenek belátni, hogy meg kell tisztítanunk a Földet. Atyánkért. Magunkért. Vajon te szeretnél még engem, Raguel? Válna belőle hasznom, ha saját teendőimet hátrahagyva csatasorba állnék érted? Vagy rögvest Mihály mellé szegődnél te is? Talán hamarosan kiderül.
Ramiel a hívatlanul tett látogatása során a lelkemre kötötte, hogy szorít a idő. Én mégsem siettem el az indulást. Miközben rúnákkal és fegyverekkel vérteztem fel magam, minden apró mozdulattal megfontoltam, hogy valóban menjek-e. A gondolatsor vége pedig minden alkalommal egy szó volt: család. Bármily bosszantó is, ideje néhány halandónyi órára félretenni a viszályainkat. Mert hiába vagytok ellenem, arkangyalok vagyunk. A kötelékünk szent és örök. Így hátrahagytam Las Vegast, Stamiel gondjaira bízva a várost. Utamon különös bizsergés töltött el. Izgalom. Rég éreztem, de sosem tudnám elfelejteni annak az izgalmát, amikor a fivéreimmel harcolhatunk. Együtt, nem egymás ellen. Még ha neheztelünk is.
Úgy tűnik késve érkezem. A belső vívódásom értékes időt vett el, ezt nem tagadhatom. Jöttöm hosszú kilométerekre terjedő mennydörgést tol maga előtt, megrengetve az eget, s a földet is. Érzem a fivéreimet, tudom merre tartok. Magasan az égből szállok alá a romos épület és a két másik ark között húzódó nyílt területre. Közvetlenül a démon mögött landolva, ki feléjük tart. A förtelem rémült tekintettel fordul irányomba, majd rögvest megpróbál kifüstölögni az emberi testből. Én a szája elé emelem a kezem, visszanyomom és beleégetem a testbe, ahonnan próbál szabadulni, hogy egyetlen mozdulattal fosszam meg életétől, amikor letépem a fejét.
A malőr után mímelt sajnálkozással nézek Ramiel és Rafael kettősére. Egyikük hiába egy lovas alakját viseli. Mi Látjuk egymást. Miért néznek így rám? Elrontottam volna a színjátékot?
- Impozáns látvány, fivéreim. - Az utolsó szót kiemelem, ezzel köszöntve őket. Közben a hajánál fogva tartom ujjaim közt a test nélkül árválkodó fejet, amit máris eléjük gurítok, mint egy bowling golyót. Impozáns látvány alatt természetesen a mesterien felöltött álcájukra gondolok.

Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
61

Csüt. Ápr. 06, 2017 4:58 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Raquel kiszabadítása
Elmerengek Rafael szavain, meglehet erre tényleg nem lenne időnk, minden késlekedés Raquel életét veszélyezteti. A következő ötlete viszont jónak tűnik első hangzásra, fel is csillan a szemem, de aztán hamar abbahagy a lelkesedésem. Eris képében, a viszály, az eredeti alakja undorító, a mostani meg nem az én ízlés világom. Ráadásul kockázatos is, mert mi van ha itt van? Megmozgatom az orrom, míg Aliyah instrukciókat ad ki a többieknek mögöttünk. Úgy látom jól össze fognak tudni dolgozni, hiszen meg van a készség, a hozzá állás és a kedv is, no meg abból amit elmond, alaposan megfontolta a következő lépést. Ez után veregetem meg a fivérem vállát, noszogatva hogy akkor rajta, induljunk.
- Rendben!
Jelentem ki, majd egy pillanattal később Eris mostani alakját öltöm magamra. Amikor oldalra pillantok, meglátom Rafaelt egy kemény, harci ütközet utáni állapotban, mintha csak én hagytam volna helyben, mármint az Eris én. Nekem kifejezetten groteszk helyzet ez, húzogatom a számat egy ideig, de aztán megragadom a karját és elindulunk. Hamar átérünk a házhoz, még az úton megpillantom a kukucskáló démont, csak remélem hogy mögöttünk használják a képességeiket, mert se én, se Rafael nem tudunk most besegíteni, fent kell tartanunk az alakjainkat.
- Hé te!
Dörren Eris hangja rá, már a ház előtt és miközben beszélek, igyekszek úgy affektálni, mutogatni ahogy azt valaha láttam tőle. Megálltam erre a kis időre.
- Mihaszna csürhe! Mindent nekem kell csinálnom?! Még is mire vársz ott?! Tapsra?!
Az együgyű arckifejezését látva elvörösödöm a tetetett dühtől.
- Azonnal gyere ide, és segíts levinni a másikhoz!
Valahogy el kell innen csalni, ha azt látja minden rendben van, valószínűleg jön is. Ráadásul hiába érzik az angyali jelenlétet, mikor épp egy arkot cipelek le a másik, meglévő mellé, aztán Eris jelenléte biztosan újult erővel tölti el őket. Útközben alaposan nyitva kell tartanunk a szemünket, tudnom kell hol vannak csapdák, ezeket az információkat átadhatjuk a többieknek menet közben. Így ők is tudni fogják. Magam elé mutatok, megvárom hogy besoroljon elénk a démon, aztán követem majd befelé.

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
103

Vas. Ápr. 02, 2017 1:43 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Rescue of Raguel
For my family
Furious Angels • Üzenet: *q* • Credit:

Éreztem a feszültséget nőni közöttük. Néha hangosan össze is szólalkoztak, hiszen valakit hibáztatni kell majd a Lovas előtt, ha ennek vége. Kell egy fekete bárány, aki nem figyelt eléggé rá. Aki miatt most aggódhatnak, hogy kiknek szóltam. Ideges, rémült szemükön azért látom, ők a legrosszabbra számítanak. Talán seregekre. Vannak akik már mágiára készítik remegő kezeiket. Sose töltött el boldogsággal, vagy elégedettséggel mások szenvedése. Lehetett az démon, ember, angyal. Túlságosan empatikus vagyok. De most ahogy így néztem őket, még is éreztem egy kis elégtételt.
- Te! Menj fel és nézz körbe! Maradj is fent. Azonnal jelentsd, ha látsz valamit! - mutat rá a jelenlegi "főnök" az egyik démonra. Az szinte rávicsorog. Egyáltalán nincs kedve ehhez a feladathoz.
- Igyekezz, vagy nem az angyaloktól kell majd félned! - dörren fel a démon hangja, mire a másik orra alatt szitkozódva siet fel a recsegős lépcsőn. A romos házba jut. A lyukas tetőn át egyből fel kukkant az égre. Óvatosan előre lép a félig ledőlt falhoz, a mögé bújva néz körbe. Egyik oldalon semmi. Át siet a ház másik felébe, átlépve a törmeléken, növényeken. A koszos ablak mellett ellépve a szinte kidőlt ajtón át néz a ház másik felén az utcára, aztán meglapulva hallgatózik. A tenger morajlása, a szél fújása mellett is biztos abban, hogy a lépteket meghallja majd.



Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Csüt. Márc. 30, 2017 11:53 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Raguel kiszabadítása
Testvérek vagyunk. Egymáson kívül nem segít rajtunk senki.


Tehát az arkangyalok ketten mennek be. Meggyorsítja a történéseket, ha egyszer elindulnak, ráadásul még biztosabb sikerük. Csupán jól kell időzítenünk. Az ötletelések mennek. Csendesen hallgatok, végtére is nem az én részem van terítéken. Mikor azonban felém téved az egyik arkangyal tekintete, határozottan bólintok.
- Nem probléma - közlöm egyszerűen.
Ha nekem kell utasítanom, hát utasítok, egyébként azonban nincs problémám a parancskövetéssel sem. Sosem volt, és ha rajtam múlik, nem is lesz. Kivéve, ha valami szörnyű ostobaságot készülnének elkövetni feletteseim. Ez nem az az eset. Hagyom őket tovább elmélkedni, ezalatt pedig azon gondolkodom, hogyan kellene elosztani a ránk bízott angyalokat. Kint is kell lennie néhánynak, akik feltartják az esetleges erősítést. Elégnek ahhoz, hogy kitartsanak visszatértünkig, de bentre sem ereszthetünk keveset. Számunk nem olyan sok, viszont elégnek kell lennie. Nincs más megoldás.
Nem sokkal később újra összevergődött csapatunk kerül terítékre. Figyelmesen hallgatom végig a hozzánk fűzött szavakat, mérlegelve a helyzetet. Fejemben lassan összeáll a kép, hogyan kell bemennünk. Az előkészületek, melyek néhány percet igénybe vehetnek idekint, de odabent legalább nem kellene ezekkel foglalkoznunk. Annyi időnk pedig van, amíg az arkangyalok elérik a szükséges pozíciót.
- Jól van. Már most párokra oszlunk, hogy odabent könnyen menjen a szétválás, ha szükséges. A velünk érkezettekből lesz két páros. Ismerik egymást, minden bizonnyal együtt tudnak működni. A tőletek érkezett háromból egy velem tart, a másik kettő összeáll. Egyik páros sem válhat szét! Senki nem kezd magánakcióba! - intézem utolsó mondataim már főként a vezetésemre bízottaknak rájuk nézve nyomatékosítva utasításom.
Még ha el is ágazik az út előttük, akkor is ki kell választaniuk egyet. Remélhetőleg senki nem akar majd túlzóan bizonygatni, kockáztatva hogy hátba támadják vagy őt, vagy a társát, kit önfejűen magára hagyott. Nem számíthatunk tisztességes harcra. Csapdák lesznek, démonok, piszkos trükkök. Ráadásul túl sok helyünk sem lesz, úgyhogy a szárnyainkat is elfelejthetjük.





Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
67
☩ Korom :
31

Csüt. Márc. 30, 2017 11:04 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Gyanakodva nézek körbe. Véleményem szerint nincs olyan akadály, amit ketten ne tudnánk leküzdeni, de azért mégis hiányérzetem van. Talán hiba, de mégis csalódott vagyok, amiért Gabriel nem jelent meg.
-Hókuszpókra hiába várnánk ezek szerint... - jegyzem azért meg némi keserűséggel, de aztán vállat is vonok könnyedén. Ha eltekintünk az emiatt sokkal veszélyesebbé lett, ránk váró ütközettől, akkor igazándiból a hiánya még egyszerűbbé is teszi a helyzetet, épp csak meg kell élni, hogy ezt értékelni tudjam.
-Félek arra nincs időnk...
Érzem Raguelt, és tudom, hogy egyre elhagyja az ereje. Az a pár perc késés talán semmit sem jelent, talán mindent. Ugyanakkor igaza van. Nem mehetünk fejjel a falnak.
-Mit gondolsz, ha Eris képében jelennél meg, és magaddal hurcolnál még egy arkangyalt a másik mellé, bevennék? Mondhatnánk, hogy egyedül érkeztem, és alul maradtam.
Ha benne van, kívülről eléggé levernek tűnök egy szempillantással később, ha nincs, marad az asztrál alakos megoldás. Aliyah számára nem adok plusz instrukciót, csak bólintok, amikor Ramiél beszél. Megoldja ő innentől kezdve. Csak azt remélem nem késtünk el...

Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
61

Szomb. Márc. 18, 2017 11:08 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Raquel kiszabadítása
Megérezzük Rafael jöttét, érkezésére feléje fordulok, örülök neki hogy itt van. Viszont Gábriel sehol sincs és nem várhatunk rá. Volt időm gondolkodni amíg a romos házat és a környékét figyeltük, a felvetésére aprót bólintok igennel.
- Rendben, menjünk ketten.
Aliyah jelenlétére hátra fordulok. Valakinek vezetnie kell őket, bár némelyikük egyikünkhöz sem tartozik igazából, úgy gondolom mind segíteni jöttek, így teljesen felesleges a huza-vona annak tekintetében hogy ki kit vezet, és szerintem ezt minden jelenlévő belátja. Egyszer összenézek Nasargiellel, aztán Aliyához fordulok.
- Dolgozzatok össze!
Nem kérhetem Nasargielt hogy hagyja vezetni magát olyan valaki által, aki ráadásul rangban is alatta van, nem szeretném a vita talaját elültetni, nem mintha most alkalmas idő lenne rá. Később visszalépek Rafaelhez.
- Tele lehet csapdákkal, erre biztosan volt idejük. Talán először asztrál alakban kellene jelenést tennünk és ezzel a legtöbbet aktiválhatjuk, mielőtt valódi alakunkban odaérünk. Még össze is zavarhatjuk őket, ha mondjuk mások alakját vesszük fel!
Bököm oldalba széles vigyorral. Bizony, gyerekként rengeteg csínyt elkövettünk, ez is valami hasonló lenne, ami emlékeztetett ezekre az ódon, kedves képekre. Mondjuk úgy hogy a trollkodásban én is az élen járok, hiába az amúgy zord kinézetem és jelen esetünkben egy ilyen trükk nagyon is hasznos lehet, minthogy rögtön ajtóstul rontsunk be.
- És a csapat is kettőre osztódhatna. Nasargielé maradjon kint, biztosítva idekint a terepet. Hárman közülük menjenek Aliyah-ékkal, ők fognak betörni majd utánunk, így ketté szakadnak. Nem tudnak egyszerre velünk és velük is foglalkozni, ha megosztjuk a figyelmüket, előbb végzünk.
Egyszer megint körbenézek, vajon mennyire jött be nekik ez a terv, majd megállapodok a bátyámon. Ha van még ötlete amivel kiegészítené, akkor végig hallgatom, ha pedig megindulunk ketten előre, akkor egyet fordítok a kardomon visszakézbe tartva és megyek utána, közben azon morfondírozva kinek az alakját vegyem fel. Végül arra jutok nem kell ezt cifrázni, majd mindig azt a személyt formázom meg, aki éppen eszembe jut.

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
103

Pént. Márc. 17, 2017 5:52 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Rescue of Raguel
For my family
Furious Angels • Üzenet: *q* • Credit:

Türelmes voltam... Más nem is lehettem, hiszen kikötözve, minden démonnak kiszolgáltatva más nem is lehettem. Új reményekkel és boldogsággal töltött el, hogy találkoztam Ramiéllel és sikerült neki elmondanom, hol vagyok. Nem volt más hátra, mint várni...
Az időérzékem ide lent teljesen elhagyott. Nem tudom, mikor találkoztunk és mennyi ideje várom a segítséget. A fájdalom eltompítja az érzékeimet. A láncokat, amelyek a falon tartják kezeimet és szárnyaimat, már szinte nem is érzem. Eleinte kellemetlen volt dörzsölésük, de azok után, amiket itt velem csináltak, inkább kívánkoztam vissza a láncokra. Hiába a sok kín, választ tőlem soha nem kaptak a démonok, bár a maguk módján így is kísérleteztek velem. Az egyetlen dolog, amelyen kesergek, hogy talán általam jöhettek rá, mi az, amely ellenünk hatásos. Vagy hogy a tollaink gyógyító hatásúak.
Amikor persze rájöttek, hogy sikerült valakivel kommunikálnom, nem voltak boldogok. Újabb gyötrelmeknek néztem elébe, ahogy megpróbálták kiszedni belőlem, kit várhatnak, de a szám néma maradt, a szögek, a tűz és a csont törések ellenére is. Végül feladták, mikor már ha akartam volna se tudtam volna beszélni, és visszaláncoltak a falra. Megkettőzték az őrséget, legalább is ahogy hallottam, mivel fekete íriszű, elátkozott szemeimmel nem láthattam semmit. Erőtlenül lógtam, de ajkamon egy nyugodt, türelmes mosoly pihent. Éreztem feszültségüket, dühüket. Legszívesebben megölnének és visszatérnének a Pokolba, ahonnan jöttek, kapujukon keresztül. Éreztem a szagát, mikor megnyílt, hallottam Lélek-tenger zúgó hangját, a masszává olvadt kiáltásokat, fájdalmas ordításokat. Kellemetlen hang volt, amelytől a hideg kirázott. Szerencsére nem kellett sokáig hallgatnom. Talán ha két tucatnyian vannak, vagy annyi se. Kaparászások hangja tölti be a pincét: rúnák, pecsétek... Csapdák. Megerősítik a helyet és magukat is. Most először eltűnik a mosoly az ajkaimról. Aggódom... A démonok mágiája -mióta Isten eltűnt és a mienk korlátozott, - veszélyessé vált ránk nézve. Ennek hála vagyok 25 éve rabságban. Csak reménykedni merek, hogy testvéreim ésszel jönnek értem. Lépteket hallok és egy meleg kéz markol alsó állkapcsomra, emeli fel a fejem.
- Még mindig nem szeretnéd elmondani, kivel beszélgettél? - kérdezi komoran. Újra felöltöm a magabiztos mosolyomat.
- Fussatok, míg tehetitek.. Különben mind megfogtok halni. - mondom gyengén, még is határozottan. Nem kell látnom a férfit hogy tudjam, eltorzulnak a vonásai. Keze a nyakamra csúszik és idegesen szorongatni kezdi. Egy másik démon kell, hogy leszedje rólam az idegbeteget. Kissé köhögve kapok levegőért, kábán visszaengedve fejemet, de azzal a tudattal, hogy kétségeket ültettem el bennük és hogy hamarosan szabad leszek.



Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Kedd Márc. 14, 2017 3:40 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Raguel kiszabadítása
Testvérek vagyunk. Egymáson kívül nem segít rajtunk senki.


Több okom is volt arra, hogy ragaszkodjak jövetelemhez, miután megtudtam, hová indul Rafael. Arkangyalok indulnak csatába, kiknek jelenléte jóval fontosabb a miénknél. Nem engedhetjük, hogy még egyet rabságba taszítsanak közülük. Még ha nem is feltétlen állunk egy oldalon az embereket illetően, az angyalokéban igen. Most pedig ez számít. Ha egyikünket elfogták, hát készen állok arra, hogy szükség esetén életem áldozzam kiszabadításáért. Ez a dolgom. Az angyalok védelme. Második indokom ehhez köthető. Nem mellékesen pedig biztos voltam benne, hogy Rafael egymaga indult volna el, s nem is lőttem ezzel mellé. Csupán ketten lettünk volna oldaláról, ha nem csatlakoznak hozzánk még néhányan. Jelenlétüknek örülök. Minél többen vagyunk, annál nagyobb a garancia a sikerre. Legalábbis ha démonok elleni küzdelemről van szó.
Érkezésünkkor egy-egy biccentéssel üdvözlöm a jelenlevőket. Csendesen figyelek, főként környezetünkre ügyelve, miközben hallgatom a megbeszélésnek is mondható társalgást. Cseppet sem tetszik az ötlet, hogy Rafael egyedül menjen be Raguel védelmezésére, de megértem, hogy valakinek menni kell. Bízom erejében, mit saját bőrömön tapasztaltam. Képes kitartani, még ha egymaga is lesz, legalábbis ha tesszük, amit tennünk kell. Olyan gyorsan behatolunk, miután a helyén van, amennyire csak lehetséges. Arra, hogy vezethetném csapatait, csak bólintok. Részemről nincs ellenvetés. Ha ezt kell tennem, hát megteszem. Voltam már egy csapatban a velünk ide érkezőkkel. Láttam már őket küzdeni, még ha az egész nem is volt több egy-egy alkalomnál. S ha ez nem is lenne így, ha fogalmam sem lenne képességeikről, még mindig megkérdezhetem, miben jártasak, miként fegyvereikről is következtethetnék erre.





Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
67
☩ Korom :
31

Kedd Márc. 14, 2017 12:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ahogy ígértem, azonnal útnak indultam, amint meghallottam a hírt. Sophie-nak is csupán egy levelet hagytam arról, hogy mire készülök. Egy kósza pillanatra megfordult ugyan a fejemben, hogy az adottsága hasznunkra válhatna, de ezt gyorsan elvetettem. Nem tudom, milyen állapotban találjuk meg a húgunkat, de nem tudom elképzelni, hogy ne öljünk meg mindenki mást épületben, és nem szeretném egy ilyen vérfürdőnek kitenni a lányom. Egyébként is, egy szerettem miatt aggódni épp elég, nem kell halmozni a gondokat.
Eredetileg egymagam jöttem volna, de aztán Aliyah ragaszkodott hozzá, hogy velem tartson, az ég tudja miért. Benne még nem esett nehezemre megbízni, ám út közben hozzánk csapódott még néhány angyal Michael seregéből. Eredetileg fel akartak tartóztatni, ám amikor elmondtam nekik, kiért megyünk, mind csatlakoztak. Velem együtt hatan közelítjük meg Ramiél-t, akit egyfajta fél ölelés vállveregetéssel üdvözlök, de aztán azonnal arrafelé fordítom a fejem, amerre a húgunkat érzem.
-Valakinek be kell mennie a támadás előtt, hogy megvédje Raguelt. Ha van eszük, végeznek vele amint rádöbbennek mennyien vagyunk.
Óvatosan felmérem a tájat amennyire tudom. Úgy bejutni, hogy ne vegyenek észre, amíg nem vagyok testvérünk mellett kockázatos, de csak így lehetünk biztosak benne, hogy élve hozzuk ki. Én legalábbis így látom.
-Aliyah vezetheti az enyémeket, amíg megteszem, de lehet szükségem lesz a segítségedre odabent. Nem tudom, fel tudom-e tartani mindet amíg beértek.
Egyenlőre ez a legtöbb, amit haditervnek tudok nevezni, de természetesen meghallgatom őt is. Több ideje volt gondolkodni ezen, mint nekem, ha nem is sokkal, bár persze ez relatív. Minden esetre, érdekel ő mire jutott. Nagy csaták vezetésében mindenképpen tapasztaltabb nálam.

Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
61

Szer. Márc. 08, 2017 5:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Raquel kiszabadítása


Miután mind tudatosítottuk hogy Raquel elérhető közelségbe került a számunkra, igyekeztünk a lehető leghamarabb a segítségére sietni. Legalább is én biztosan, de azt hiszem ez elmondható a másik két testvéremről is. Hatod magammal érkeztem, körülbelül fél órával később a Raquellel való találkozáshoz viszonyítva. Úgy gondoltam a Valóság elferdítése tökéletes és bevált képesség az itt létünk eltüntetésere. Tekintve hogy arkok is jelen lesznek, ezek a démonok, még ha egy ark-démon fel is bukkanna, a létszámfölény adott, így labdába nem rúghatnak. Viszályról azonban tudom hogy csak egy porszem a gépezetben és aztán fél óra nem tudom elég volt-e nekik felkészülni.
A terület romos, összedőlt házak, az aljnövényzet benőtte a maradványokat, van ahol már csak az alapzat látható néhány inda alatt. Leszállok az útra, ami szintén elég gyatra állapotban van, de még kivehető hogy valaha ez út volt, emberek használták, ott a feljelölése a sávnak a betonon. Mind földet értünk, egyszer körbenézek, Gabriel és Raffael még sehol, de viszont már a levegőben éreztem Raquel jelenlétét, mely egyre erősebb. Valamivel messzebb van tőlünk, előttünk. Egyenesen előre kell mennünk, úgyhogy elindulok. Néhány lépés után érzem Nasargiel érintését, amikor is nagy lapát tenyerét a jobb vállamra teszi. Megállok és megpaskolom. Lehet hogy köszönt az agyam és valahol ott maradt félúton, ettől még pontosan tudom mit csinálok. Megölöm ezeket a férgeket, kitaposom a belüket és a hullájukon fogok öröm táncot járni. Vagy valami ilyesmi. Fú a gondolatra hirtelen elmerengek egy kicsit, míg ő elenged. Azt hiszem a húgom nem örülne egy ilyennek, még akkor sem ha épp őt megyünk kimenteni. Jogos az aggódása, mert én ritkán szoktam ilyen harcias és dühös lenni. Ezért is paskolom meg a kezét, mintha csak mondanám: "Nyugalom. Nincs miért aggódnod". Nasargiel mögött a harcosok lépteit hallom, ők négyen vannak, követnek minket. Ismét megindulok, egyenesen előre, egyre közelebbről érzem Raquelt. Ahogy oldalra pillantok egy nagyon rozsdás és viharvert fémtáblát látok meg a fák közt, rajta a felirat: Linda Ln. Csak tudnám mit jelent. Előrántom a kardom, bal kezemben tartva, haladunk a dombon felfelé, míg teljesen oda nem érünk egy kidőlt fakerítés maradványaihoz, amit nemes egyszerűséggel átlépek. A többiek követnek, Nasargiel felzárkózik mellém. Ahogy átérünk, megint egy szélesebb betonút, azon túl a másik oldalon pedig egy romos, valaha kétszintes, mára már használhatatlan házat pillantok meg. Mi még jelenleg az innenső részen kuksolunk, a fák között.
- Ott van, bent! A föld alatt.
Mutatok rá, egyúttal el is húzom az orromat, mert egyre jobban érezni már a pokol kénköves szagát, ami azt jelenti hogy vannak démonok is. Szerintem ezt a többiek is érzik már, csak nem ennyire intenzíven mint én.
- A fívéreim megvárjuk, addig maradjatok készenlétben!
Elég elszántan figyelem a házat, ha egyikük sem jelenik meg, be fogunk menni így, hatod magunkkal.


Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
103

Kedd Dec. 13, 2016 10:40 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Eris & Raguel
A nő lábamba mélyeszti a pengémet, de én harcolok a fájdalom ellen, ahogy immár 25 éve, s tudom, hogy ez bosszantja, "látom" rajta. Még is, a fájdalom megszűnik, ahogy felkel, s kihúzza a kardot a lábamból. Mély levegőt veszek és az orromon át fújom ki lassan, kissé megnyugodva. A víz lecsöpög államról, orromról, érzem, ahogy a hajamból a hátamra csurog, s onnan le. Fázom...
Provokáló szavaimra ő is hasonlókkal reagál, becsmérel, hogy ark létemre még megszökni sem tudok. De nem adom meg neki az örömöt, hogy válaszoljak. Ő is tudja jól, hogy meggyengült vagyok, röpképtelen, vak. A testem megtörte, s csak ezért nem tudok elszökni innen. De legyen bármilyen rossz állapotban is a test, az elmém ugyan olyan erős és a régi fényében pompázik. Kérdésére, hogy ennyire vinné-e csak a magamfajta, egy kicsit szélesebben elmosolyodom, s felemelem a fejem, mintha rá néznék, bár a vakság és a kendő miatt egy gyakorlatilag lehetetlen, hacsak nem vesszük a testen kívüli valómat, amit azóta használok, hogy elátkozták a látásom.
- Megfogod tapasztalni, hogy milyen erős is egy ark, amint a testvéreim megkeresnek és megtalálnak... – mondom határozottan, de halkan. Tudom, hogy eljön majd az idő, amikor kiszabadulok innen. Így, vagy úgy, de kikerülök innen. Eris nem ölt meg még eddig és ennek oka van, a bátyám, Lucifer. Az ő haragját is megtapasztalhatja jobb esetben, amint rájön, hogy mit tesz velem, de akár többi testvéremét is. Rájuk azért jobban számítok... mást nem is tehetek. Én csak is ő miattuk tartom magam, remélem, hogy nem feledkeztek meg rólam...




- 251 szó -
x

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Nov. 02, 2016 1:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Raguel & Eris


Ismét hiba csúszott a gépezetbe. Huszonöt év alatt másodszorra. Ugyanazok a démonok elkövették ugyanazt a hibát. Az első alkalommal kaptak még egy esélyt nagylelkűségem jeléül.
Volt egy második esélyük. Ritka és jeles dolog.
Már kezdtem azt hinni, hogy képesek elvégezni a dolgukat. Az egyetlen dolgot, amivel megbíztam őket. Úgy látszik, tévedtem. Ismét hibáztak. Ugyanazt a fatális hibát követték el, amit évekkel ezelőtt már egyszer elnéztem nekik.  Mintha félvállról vették volna a dolgukat, mintha csak úgy osztogatnám az esélyeket.
Harmadszorra viszont nem fognak hibázni.
Erről magam fogok kezeskedni.
Elégedett érzéssel nézek végig a kivert, vizes, kimerült arkon. Kezei, lábai leszíjazva, moccanni sem bír. A penge pedig ott díszeleg a combján. Az a penge, amivel egy pillanat alatt kiolthatnám szánalmas kis életét. Könnyű préda. Egy mozdulattal véget vethetnék a szánalmas, nyomorúságos kis angyali életének. De nem teszem. Értékes fogoly. Ráadásul csak fogoly.
Egy cseppet sem lep meg, amit látok. Küzd, próbálja kizárni a fájdalmat. Sok-sok éve küzd már ez ellen... ellenem, de eddig mindig feleslegesen. Hát semmiből nem tanul? Akárcsak egy gyerek, akinek százszor elismétlik ugyanazt, százszor próbálják szép szóval jóra bírni, mégis ugyanabba a hibába szalad bele ismét és ismét.
Hiába próbálkozik kizárni a fájdalmat, hiába igyekszik erősnek mutatkozni, pillanatok alatt megtöröm én, ha úgy akarom. De ha olyan erősnek képzeli magát, hát legyen. Kicsit hadd örüljön. Felegyenesedek, a penge már nem feszíti bőrét. Két kezemben tartom az értékes fegyvert. Lassan járatom végig az ezüstös tőrön a tekintetem, közben teljes nyugalommal hallgatom Raguel szavait. Próbál provokálni, milyen aranyos. Tekintetem rá emelem. Egy darabig figyelem az arcát, majd a kudarcot vallott démonok felé pillantok. Szemeim vörösen izzanak jelezve, hogy ideje távozniuk. Amint hallom az ajtó csukódását ismét a lány felé pillantok.
- Apró hiba a gépezetben, amit én magam fogok orvosolni - válaszolom nyugodtan, kimérten. - Ellenben te, kedvesem - veszek egy mély levegőt. - Te ark létedre, holmi rang nélküli démonoktól is csak MAJDNEM tudtál megszökni - tárom ki karjaimat. Megfordulok, pár lépésre eltávolodom tőle, majd hirtelen visszafordulok felé. - Hát nem ironikus? - kérdem szórakozottan. - Ennyire vinné egy magadfajta? - arcomon gúnyos mosoly jelenik meg, amit ő nem láthat. Tényleg csupán ennyire lenne képes egy arkangyal?  


nyomiii. meg rövidke §§ xxx §§

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
103

Kedd Szept. 27, 2016 9:20 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Eris & Raguel
A víz sötét volt és hideg, a só marta a sebeimet, de ez volt a legkevesebb problémám. Próbáltam eltorzítani a valóságot a démonok számára, hogy elveszítsenek szem elől, s kicsit arrébb a vízben megvárjam, amíg elmennek, de túl közel voltak. Éreztem, ahogy az egyik bokám ragadja meg, majd húz visszafelé. A hullámok arrébb sodortak minket, ahogy próbáltam lefejteni magamról az ujjakat. Aztán az elsőt követte a második és a harmadik, a vízben pedig úgy kalimpáltam, mint egy fekete sebzett hattyú, amelyet a sekély vízben a rókák marcangolnak szét. Nem tudom, mennyi vizet nyeltem, de nem adtam meg magam annyira könnyen. Körmeimmel a démonok szeme után kaptam, karjukat haraptam, de végül a túlerő és a fáradtság győzött. Amint abba hagytam az ellenkezést, felkarjaimnál fogva kezdtek el visszavinni a partra. Fejemről a kendő ugyan eltűnt a habok között, "csonka" szemeimmel akkor se láthattam, kik vannak körülöttem. Most még az asztrál sík sem segített, egyszerűen minden maradék erőmet próbáltam bevetni. A hallásom azonban tökéletes, és amikor Eris megszólal, gyomrom apróra szűkül össze. Ha ő itt van, az nem jelent jót. Nem csak nekik, de nekem sem, mert noha a tortúrát másokra bízza általában, tudom jól, mennyire élvezi, hogy a markában vagyok. Bágyadtan lógó tagokkal, szárnyakkal és fejjel hagyom, hogy szinte a földön visszahúzzanak. Pedig olyan közel volt... Ez volt 25 év alatt a második próbálkozásom, de ilyen közel még sosem jártam a szabadsághoz. Túl szép volt, hogy igaz legyen, tartja a mondás.
A lábam alatt a földet és avart hamarosan felváltja a beton, majd a lépcsők, ahogy lemegyünk. Az ismerős bűz és a hangok ugyan olyan régi barátként köszöntenek, mint a szék, amelybe tesznek. Csuklóimra és bokáimra rászorulnak a szíjak, engem pedig a hideg kiráz az érzéstől, s kissé félni is kezdek. Tudom mi fog következni, de nem tudok rá felkészülni, ha nem látom. Kissé zilálva hallom meg az általam soha nem használt penge csilingelését, ahogy Eris felveszi a polcról. A csengés azonnal eltűnik, amint ujjával megérinti, én pedig aprót nyelek. A nő gúnyos hangjára összeszorítom ajkaimat és mély levegőt veszek. Erősnek kell lennem, nem csak magam, de a többiek miatt oda kint, akiknek szükségük lesz rám, ha egyszer kijutok innen.
- Nem kell kiszabadulnom és haza mennem ahhoz, hogy Atyám lássa, mit teszel velem. Ő mindent lát és tud anélkül is, hogy bárki szólna neki… Nincs szükség „árulkodásra”. – mondom, miközben próbálom kizárni azt a fájdalmat, amelyet saját pengém okoz nekem nyomására. Próbálom ugyan, de arcomon fájdalmas arckifejezés lesz úrrá, lábam megrezzen, kezeimmel megfeszítem a szíjakat. Zilálva meredek világtalan szemeimmel a nő arca felé, oda, ahonnan hangját hallottam utoljára közeledni felém.
- Azt állítod, ostoba vagyok… hol ott még is kétszer sikerült majdnem megszöknöm innen. Úgy tűnik, a hiba még sem bennem van. – mondom egy halovány mosollyal. Talán provokációnak fogja venni, pedig csak egy megállapítás volt. A démonjai ostobák, őket alkalmazni pedig szintén nem utal túl nagy intelligenciára. Persze már lefutottunk egy ilyen kört. Most is erősen rámarkolok a szék karfájára, felkészülve egy erősebb fájdalomra, amelyet valószínűleg okozni fog nekem. Még egy mély levegőt is veszek hozzá, és remélem, hogy hamar kiszórakozza magát rajtam.




- 511 szó -
x

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Szept. 26, 2016 11:14 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Raguel & Eris
you wanna play a game, darling?
Meghoztuk a döntést, aminek nem örülök, de ez tűnik logikusnak. Nincs ínyemre, hogy szemetet kell söpörnünk, de a hosszútávú célok elérésének érdekéhez muszáj.
Éppen földi halandók közt tengetem végtelen időmet, szórakozok, mikor az egyik megbízott démonom bukkan fel szinte a semmiből. Ez jót nem jelenthet, hiszen világosan kiadtam számukra a parancsot. Őrözniük kell a tollast, folyamatosan, megszakítás nélkül. Nem mozdulhatnak el mellőle, csakis vészhelyzet esetén. Magamhoz intem a férfit. Látszik az arcán némi félelem. Igen, még a démonok is félnek bizonyos személyektől. Csöndben végighallgatom elhadart beszámolóját. A felszínen nyugodtnak mutatom magam, de belül feszít a düh. Kezeimet magam mellett ökölbe szorítom. Fekete szemeimet a démonra villantom.
- Tökéletesen a tudtotokra adtam valamit, de még ezt sem vagytok képesek elvégezni – sziszegem fogaim közt, mint kígyó a mérget.
Nem sikerült messzire jutnia az angyalnak. A többi démonom végig a nyomában volt, egészen addig míg bele nem vetette magát a kis naiv a vízbe. Azt hittem, ennél okosabb egy ark, de ezek szerint tévedtem. Az ügyeletes pancser brigád tanácstalanul bámul rám.
- Mire vártok, szedjétek ki! – kiáltom feléjük, miközben a vízre mutatok. Nem tud meglógni, akármennyire is próbálkozik. Démonaim szófogadóan elmerülnek a habokban Raguel után kutatva.
- Remélem tudod, hogy nem jutsz messzire, aranyom – címzem a szentfazéknak a szavaimat. Közelebb lépkedek a vízhez. – Meg fogod bánni ezt a húzásodat – motyogom már inkább csupán magamnak. Sötét tekintetemmel továbbra is a víz felszínét fürkészem, egészen addig, míg emberformájú alakok nem bukkannak fel. – Vigyétek a helyére – hagyom meg a férfiaknak. Hátat fordítva nekik tűnök el a horizonton, a házba, ahol rabként tengeti mindennapjait az ark. Egy egyszerű piszkosfehér emeletes ház. Az emeleteknek funkciója nincs, a pincének annál inkább. Hideg, sötét helyiség, ahova rozoga falépcső vezet le, oldalán fém korlátokkal. A pince nedves, csövek futnak keresztül s kasul mindenütt. Hallani lehet a vízcseppek csobbanását. Polcok mindenfelé, használt holmik, dobozok egymás hegyén, hátán. A sötétszürke kőfalak barátságtalanul fogadják az ide érkezőt. Senki sem szívesen tartózkodna sokáig egy ilyen helyen. Gondolataimből a démonok és az angyal által keltett zajok rántanak vissza a valóságba. Már indulnak a falhoz rögzített láncok felé, mikor fejemmel intek a szoba túlsó végén lévő szék felé, melynek láb és csukló részénél bőr szíjak állnak készen bilincsként átkulcsolni Raguel részeit. A démonok az angyallal közdenek, én odalépek az egyik polchoz és leemelem az értékes tárgyat, amit azonnal elkoboztunk a kis rabunktól. Mutatóujjamat végighúzom a pengén. Nem, nem ölöm meg. Eszem ágában sincs. Hasznos szerzet, ráadásul Lucifer testvére. A saját életemet is féltem azért. Lassú léptekkel közelítem meg a kikötözött vendégünket.
- Mégis mit gondoltál? Hogy hazamész? – kérdezem gúnnyal a hangomban. – Be akartál árulni apucinál? – teszem fel a kérdést hangosan felnevetve. – Azt hittem, több eszetek van, de... tévedtem. Szánalmasak vagytok egytől egyig – sóhajtom az utolsó mondatot. A penge élét közben az angyal lábára teszem és rátámaszkodom. Nem túl erősen, de ahhoz eléggé, hogy fájdalmat okozzak neki.


 

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
103

Szomb. Szept. 24, 2016 7:49 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Eris & Raguel
Úgy futottam, ahogy csak kitelt tőlem. Eddig is szétvagdalt, véres és koszos ruhám meg-meg akadt a növényzetben, meztelen lábaim mocskosak lettek a sártól, talpaimat kövek, letört faágak vágták és sértették fel. Hallottam a sirályok, tücskök és a tenger hangját az éjszakában. Számomra teljes volt a sötétség, szemeimet egy fejemre kötött, fekete kendő takarta. Még is nagyjából eltájékozódtam a sötétben, ahogy próbáltam minél messzebb menni az épületből, ahonnan nagy nehezen sikerült meglógnom. Ha valaki megkérdezné, hogy lehetséges az, hogy nem esek el, hogy nem megyek neki fáknak, vagy esek el gyökerekben, annak csak azt mondhatom, hogy az angyaloknak kifinomult érzékei vannak, és az asztrális kivetülés is segít a tájékozódásban: a lelkemmel látok, nem a szememmel. Előre nyújtott kezeim vértől –sajátométól- és földtől piszkosak, ujjaim teljesen elfeketedtek a rétegek alatt. Zilálva állok meg egy fa mögött. Még a levegőt is visszatartom, ahogy próbálom megállapítani, hogy milyen távolságra vannak üldözőim. Mert hogy vannak.. nem túl sokan, de épp elegen. Nehéz volt megszöknöm. Szerencsére a hasába tudtam beszélni egy újoncnak, hogy engedjen lejjebb a láncokkal, hogy elérje a lábam a földet. A szögeket a szárnyamban már napok óta lazítottam, aztán mikor a démon közelebb ért és lejjebb engedett, sikerült kiszabadítanom tollas tagjaim és leütni. Telekinézissel sikerült a kulcsokat megszereznem és a bilincsekből kiszabadítani magamat, de amint földet értem, olyan gyenge voltam, hogy elestem. Kellett pár perc, hogy összekapjam magam, és kiosonjak. Amúgy sem vagyok az erőszak híve, nem is tudnék senkit megölni, még ha démonról is van szó, szóval halkan osontam ki. Azonban nem értem túl messzire, amint kimásztam az aknából, már hallottam is, hogy keresnek. Azóta csak futottam, ahogy tudtam, el az épülettől be a fák és bokrok közé. Nem tudtam, merre kell haladnom, hogy Boston felé menjen, féltem attól, hogy rosszirányba indultam el. A tenger sós illata megtöltötte a tüdőmet, s ez az apró változás is olyan boldogsággal és reménnyel töltött el, ahogy eddig semmi más. Ellököm magam a fától és tovább sietek, míg végül elérem a hidat, amely Bostonba vezet, és amin sietve kezdek szaladni. Repülnék, ha tudnék, ám szárnyaim tollainak végét levágták, így tulajdonképpen röpképtelen vagyok… Autók zaját hallom, mire átmászom a szalagkorláton és lehúzódom a hullámoktól, algáktól síkos és csúszós kövekre. Gyorsan meg is húzom magam, hátha nem látnak meg, de világos ruhám sajnos elég könnyen észre vehető.
- Nem! Nem megyek vissza oda! – kiáltom, mikor utánam másznak, s azzal a lendülettel bele is vetem magamat a fekete habokba.



- 400 szó -
x

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
103

Szomb. Szept. 24, 2016 6:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Felszín
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: