Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Magic realm Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 08, 2019 8:39 pm
Következő oldal


To Ophilia
Last hope


A csodás paripa rendíthetetlenül lépkedett előre, míg én a hátán próbáltam maradni. Görcsösen markoltam a sörényét, hogy képes legyek fent maradni, de minden erőmre szükségem volt, hogy ez sikerüljön. Olyan egyszerű lett volna csak elengedni, és lehullani a porba. Könnyebb lett volna feladni. De ha már a sors a megmentésemre küldött valakit, muszáj volt kitartanom. Mert biztos voltam benne, hogy ez nem véletlen. Nem hiszek benne. Szerintem minden okkal történik, és a mi feladatunk, hogy megértsük azt. Sajnos viszont ez időnként sokkal nehezebb, mint amilyennek elsőre hangzik.
A szép nő, amikor elhaladtunk mellette az útkereszteződésben kedvesen üdvözölt, és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Szerettem volna neki szólni, de képtelen voltam. Mit mondhattam volna? Köszönjek neki, mintha minden rendben lenne? Esetleg mondjam, hogy igen segíthetsz, gyógyítsd meg a kórt, ami elevenen éget el. Vagy érdeklődjek, mi járatban van erre felé? Azt sem tudtam, hogy én hol vagyok. Csak sodródtam az áramlattal, amit egészen biztosan egy felsőbb erő irányított.
A nő viszont nem hagyta annyiban. Nem tudom ő mit láthatott, de valami arra sarkalta, hogy a szürke paripa és az én párosom felé vegye az irányt. Óvatosan felé fordítottam a tekintetem bízva abban, hogy mozdulat nem billent ki az egyensúlyomból. A szerencse még nem pártolt el tőlem, és képes voltam anélkül rá emelni a tekintetem, hogy komolyabban meginogjak.
- Azt hiszem, az élet …. hamarosan elszáll a testemből. – a hangon annyira erőtlen volt, hogy szinte rá sem ismertem. Félúton meg is csuklott. Vissza pillantottam az előttem kanyargó útra. Az ösvény egyre meredekebben lejtett, de a ló mozgása annyira egyenletes volt, hogy még így is képes voltam a hátán maradni. A nő pedig továbbra is tartotta a lépést velünk könnyedén. Amikor bemutatkozott és elmondta a nevét, azon gondolkoztam, hogy milyen szép neve van, és hogy megnyugtató érzés, hogy ő lesz valószínűleg az utolsó, akit még az életemben látni fogok. A belőle áradó energia teljes nyugalommal töltött el, és azt éreztem, hogy ha már valakit felém sodort az élet így a vég küszöbén, örülök, hogy ő az. Nem tudtam megmagyarázni az okát, egyszerűen, csak örömmel töltött el. Viszont akartam, hogy tudja az én nevemet. Nincsenek túl sokan, akik emlékezni fognak rám, amikor már nem leszek, ezért akartam, hogy legalább ő emlékezzen, ha más nem a nevemre. Ezért kicsit megköszörültem a torkomat és elárultam neki.
- Lyssana.
Mikor már épp azt hittem, hogy az erdei ösvény végtelen, és sosem jutunk a végére egy forráshoz értünk. A víz annyira tiszta volt, hogy a mélyén lévő kavicsokat akár meg is tudtam volna számlálni. A ló elment egészen a víz partjáig, ott pedig megállt. Fel kellett volna készülnöm arra, amit tervezett, de képtelen voltam. Ezért amikor a ló finoman a térdére ereszkedett, hogy könnyebben leszállhassak róla, elveszítettem az eddig féltve őrzött egyensúlyomat. Hangos puffanással estem le a földre a víz közvetlen partján. Szerencsére nem túl magasról, de a korábban tompa fájdalommá szelídült érzés, most élesen mart belém emlékeztetve engem arra, hogy a perceim meg vannak számlálva.
Ahogy a földön feküdtem próbáltam a tekintetemmel megkeresni a nőt, aki velünk tartott, talán az ő segítségével még utoljára talpra állhatok. Helyette viszont egész mást pillantottam meg először. A vízben a környező fákhoz közel, két hófehér unikornist láttam meg. Legalábbis a könyvekben, amikben olvastam róla így nevezték azokat a lovakat, aminek egy szarv volt a homlokukon. Még a saját szememmel sosem láttam ilyen lényeket. A szőrük, olyan fehér volt, hogy szinte ragyogtak, a fák között beszűrődő napfényben. Nem tudom, hogy az unikornisokból, vagy esetleg a forrásból áradt, de éreztem a bőrömön a mágiát olyan intenzíven, hogy szinte megtudtam volna érinteni. Talán ez az a mágia, ami esetleg megmentheti az életemet? És tényleg okkal hozott volna pont ide a ló? Próbáltam ismét, a nőt keresni a tekintetemmel. Mikor megtaláltam kérdőn néztem rá. Talán ő választ nyújthat a kérdésemre.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Magic realm Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 30, 2019 5:16 pm
Következő oldal


To Cara
The future belongs to those who beleive in the beauty of their dreams
Az útkereszteződésbe állva, egy pillanatig élvezem a faleveleken átszűrődő nap meleg fényét, majd zöld íriszeimet visszavezetem az elágazásra. Mélyet szimatolok a levegőbe, hogy mely irányról érzem jobban a víz illatát, ám mindkét irányból egyformán. Halkan hümmentek, mutatóujjammal az államra koppintok, ám a várt tudás nem kapom meg. Szemembe lógó kósza tincseimet a fülem mögé helyezem, amikor a távolból halk, ügető léptekre leszek figyelmes. Fejem kíváncsian fordítom hátra, abba az irányba, amikor is egy pej színű paripa lágy ügetése könnyed sétává szelídül.
- Üdv! - köszönöm a rajta ülő hölgyet, örömmel teli mosollyal az ajkamon. Nem nyúlok fenyegetően a kardomért, de még a csizmámba rejtett tőrért sem. Nincs semmi fenyegető szándékom, amúgy sem hiszek az erőszak ilyen formájában.
Viszont a nő nem néz ki valami túl jól és a felőle áradó életenergiafonal is kezd halványulni.
- Segíthetek valamiben? - kérdezem tőle, noha könnyedén elsétál mellettem. Mégsem ő vezeti a lovat, ez már tiszta számomra. Próbál megülni a nyergébe, csak hát…
Az a vékony fonál, mely leheletnyire tartja benne az életet. Szívem görcsbe rándul. Nem is teketóriázok tovább, azonnal indulok utána, majd máskor, ha lesz időm, megkeresem a forrást.
- Elnézést a zavarásért - zárkózom fel a ló mellé és ha az nem áll meg, akkor is könnyed léptekkel tudom tartani az iramot. Nesztelenek, hiába a földre hulló nedves falevelek. Suhanok, mintha csak felettük lépkednék és súlyomról nem is venne tudomást. - De úgy érzem, hogy valami nincs rendben önnel. Az életfonala egyre halványodik - magyarázom tovább, hátha így közelebb tudok kerülni hozzá. Lelkem látná, ha hagynék egy esetlen lényt a halál küszöbén hagyni, anélkül, hogy ne segítenék neki. Fajom, de egész neveltetésem ellen vallana. Anyám azt akarta, hogy gyógyító legyek, ahogy nővérem is lett, én mégis bátyám nyomdokaiba lépkedtem, vele együtt képeztek ki harcossá. Noha népünk seregébe nem állhattam bele, lévén, hogy nő vagyok. Ez mégsem zavar, cseppet sem. Vérembe hordozom a mágia ősi tudását, csak épp népünk felejtette el a titok nyitját. Az, kire bízták. Kikre épp azért bízták, hogy elfeledjék, a feledés homályába merüljön és ne használhassák az emberek és a sötét népek rosszra.
- A nevem Freyai


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Magic realm Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 23, 2019 3:22 pm
Következő oldal


To Ophilia
Last hope


A hátamon feküdtem az avarban. Fel akartam állni, de minden porcikám fájt. Szinte éreztem, ahogy az élet lassan, de biztosan elillan a testemből. Nem a sebesülésem volt a gond. A hasamon és a jobb karomon lévő sérülés csak felületi volt, puszta kényelmetlenség. A kór viszont belülről emésztett el sejtről sejtre. Azt hittem, hogy van még időm, mert már régóta küzdöttem, de talán itt a vége. Az égen úszó felhőket bámultam. Ha ez a vég, legalább valami szépet akartam látni utoljára. Tudtam, hogy bármelyik lélegzetvétel az utolsó lehet.
Próbáltam a felhőkre koncentrálni, hogy a fájdalom érzet ne uralkodjon el rajtam, de a koncentrálásból egy hang zökkentett ki. Dobogást hallottam. Gyűjtöttem egy kis erőt, hogy a fejemet a hang irányába fordíthassam, és valami csodálatosat láttam. A mezőn egy káprázatos szürke ló vágtatott egyenesen felém. Féltem, hogy csak álmodom, de a ló egyre csak közelebb ért. Tartottam tőle, hogy csak elvágtázik mellettem, és itt hagy, mint már oly sokan tették ez előtt, de ahogy közelebb ért lelassított, és végül megállt mellettem. A patája pusztán egy karnyújtásnyira volt tőlem. Késztetést éreztem, hogy megérintsem, még akkor is, ha ezek lehetnek az utolsó mozdulataim, ezért összegyűjtöttem a maradék erőmet és finoman megérintettem a nemes állat patáját.
Nem tudom pontosan, hogy a ló puszta érintése, vagy egy halovány reménysugár adott-e erőt, de éreztem, hogy a testem energiával töltődik fel. Kezemet feljebb emeltem, és egészen a ló csüdjéig végigsimítottam az állaton. Nem tudtam, hogy mi is történik igazán, és azt sem, hogy ez a szürke csoda miért döntött úgy, hogy még érdemes rám pazarolni az idejét, de azt éreztem, hogy még nem adhatom fel. Talán mégsem így kell bevégeznem egyedül egy tisztás szélén fekve. Ha bármi kétely is még motoszkált volna bennem, az egy pillanat alatt szertefoszlott, amikor a ló térdre ereszkedett, és lefeküdt mellém. Nem volt már bennem több kérdés, egyszerűen csak tudtam, hogy ez még nem lehet az utolsó napom.
Összpontosítottam az újonnan érkezett energiát és felültem. A fájdalomnak élesen kellett volna belém hasítania, de csak tompa kellemetlen bizsergést éreztem, ott ahol korábban elviselhetetlen volt a kín. A markomat a ló sörényére fontam éppen a marja fölött, míg a másik kezemet pedig a hátára helyeztem. Előredőltem, és a lendületet kihasználva, valamint a lóba kapaszkodva képes voltam a hátára mászni. A nemes állat nem habozott, és amikor érezte, hogy már biztosan a hátán ülök felemelkedett. Lassú kimért léptekkel elindult az erdő felé.
Nem tudtam, hogy hová visz, de nem is érdekelt. Bíztam benne, és átadtam magam neki teljesen. Az buja erdő biztonsága után, egy ösvényre tértünk, ami enyhén, de biztosan lejtett. Nem ismertem ezt a helyet, de nem aggódtam, mert a ló magabiztosan lépkedett előre. Kicsit később - amikor egyre biztosabban ültem rajta, és nem fenyegetett az a veszély, hogy az erőmet elveszítve le esek – lassú, de ütemes ügetésre váltott. A mellső lábait hosszan maga elé mozdította, megnyújtva ezzel a lépteit. Az ösvény kiismerhetetlenül kanyargós volt, és egyre jobban lejtett, de nem féltem.
A ló ismét lépésre váltott. Azt hittem, hogy az egyre meredekebb és csúszósabb út az oka, de észrevettem egy szép és karcsú alakot előttünk egy útelágazásnál. Még mindig a ló sörényét markoltam, akkor is, amikor elhaladtunk mellette. Furcsa erőt éreztem áradni belőle. Ahogy távolodtunk, hátranéztem, hogy ő vajon merre indul tovább, és azon gondolkoztam, hogy fogják-e még az útjaink keresztezni egymást. Illetve, hogy én megérem-e azt a napot.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Magic realm Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 15, 2019 1:07 pm
Következő oldal


To Cara
The future belongs to those who beleive in the beauty of their dreams
Puha bőrből készült csizmám talpa alatt halkan ropog az avarba megbúvó száraz faágak. A fák takarásában a nap aranyló fénye alig ér el, bőrömet csak néha simogatja. Végtelennek tűnő erdőség vesz körbe. Az utat követve, a kereszteződésbe mégis megállok. Fejem magasra szegve szagolok bele a levegőbe. A víz illatát érzem, elfordulok jobbra. Köpenyem megigazítom a szegycsontom felett. Hajamat kiveszem alóla, szőkésbarna tincseim lágyan omlanak a hátamra. Elől mindkét oldalt, mégis egy-egy tincset befontam, s hátra kötöttem. A fonat ott sem ért véget, néhol egy-egy tincset, szálat magához vonzott, hogy látásomat ne zavarja. Magabiztos léptekkel indulok meg a folyó irányába, már amerre sejtem. Innen nem láthatom, a fák, a bokrok, a természet takarja, mégis tudom, hogy közel van.
A mágia forrása. Bőrkesztyűbe bújtatott jobb kezemet magam elé emelem. Erőteljesen szorítom ökölbe, ezzel is csak saját magabiztosággom, elhatározásom erősítem meg. Túl régóta vagyok már úton, túl régóta indultam már el, hogy itt a vég előtt álljak meg. Már csak karnyújtásnyira vagyok attól, hogy enyém lehessen a vágyott erő.
Nem akarok én senki ellen menni, egyszerűen csak így nőttem fel.
Egyszerű, barna bőrből készült nadrág feszül a lábamon, a belső oldalán, keresztbe bőrszalaggal van átkötve. Felsőtestemet egykor fehér, mára megsárgult és sárfoltokkal ékes vászoning leng, rajta pedig szintén csak bőrből készült mellény, rajta néhány zsebbel. Nadrágom szegélyét széles öv tartja, combom közepén pedig egy kartartó szíj szorul. Nem állítom, hogy kényelmes így sétálni, de egy idő után megszokja az örökéltű. Persze nem hat méteres karddal rohangálok, éle akkora lehet, mint a felkarom. A nagy vívómesterek rövidkardnak mondják, én pedig elhiszem. Nem szívesen használom, legalább is ha nem kényszerülök rá.
A hegy oldaláról közelítem meg a völgybe húzódó forrást.
- A legenda úgy tartja, hogy a víz mágikus erőt rejt. Ki iszik, ki fürdik belőle és ha a vízben élő tündérek úgy ítélik, akkor megkaphatja az erő egy kis részét. Csak ha a lelke tiszta, jóságos. Persze beszélnek a folyók környéki állatokról is, kik ebből isznak. Mágikusak, gyönyörűek. S oly kevesen láthatják - vakarom meg hosszú fülem hegyét.
S kezdem érteni, hogy miért ilyen nehezen megközelíthető. Az ösvény kanyarog, többe felé oszlik, arra kényszerítve az erre járót, hogy eltévedjen. S a víz illatta. Egy idő után, mintha már mindenhonnan tudnám érezni. A lejtő pedig egyre meredekebb.
- Oh, a fenébe - állok meg tehetetlenül az egyik kereszteződésnél és teszem csípőre a kezemet, úgy fordulok körbe és körbe, hogy merre is menjek. Honnan jöttem?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Magic realm Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 15, 2019 1:05 pm
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3