Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Magic realm •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Magic realm Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
32
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 5:22 pm
Következő oldal


To Ophilia
Last hope


A lábaimat lassan és megfontoltan mozgattam, egyiket a másik után. Minden lépéssel közelebb kerültünk a vízhez. Ahogy odaértünk Freyai gyengéden leültetett. Megkérdezett, hogy megtudom-e magam tartani. Alaposan megfontoltam a választ, mert nem akartam elhamarkodni. Az erőm a végét járta, így minden egyes segítő mozdulat nekem most akár az életet is jelenthette. Végül mivel a ’séta’ után az ülés már szinte pihentetőnek hatott bólintottam. Elengedett, de csak egy pillanatra, hamarosan ismét a karjaival óvott engem. Figyelmeztettem őt, hogy egy sötét teremtmény közeledik felénk, de nem hátrált meg. Teljesen megértettem volna, ha inkább a sorsomra, hogy a saját életét mentse. Logikus lett volna. Velem a karjaiban esélye sem lett volna elmenekülnie. De ennek ellenére továbbra is az én testi épségemet óvta. Az entitás már határozottan felénk tartott, de még mielőtt akárcsak a közelünkbe érhetett volna az egyik unikornis a lény felé fordult és határozottan a tudtára adta, hogy nem engedi a teremtményt hozzánk túl közel. Az unikornis szarva halvány fénnyel ragyogott, és ez megállásra kényszerítette a farkasszerű lényt. Az izmai megfeszültek és morogni kezdett. A hangját olyan erősen ki eresztette, hogy a vízen apró, de mégis folyamatos hullámokat vert. A lény vicsorítani kezdett, és a morgás ezzel együtt erősödött. A habok egyre nagyobb fodrokat vetettek, és mivel ültem a vízben, már a mellkasomat nyaldosták hullámok. Tekintetemet az egyszarvúakra emeltem. A többi lény is csatlakozott ahhoz amelyik korábban már két lábra állt. Mindegyiknek halvány fénnyel derengeni kezdett a szarva. Éreztem, hogy valamilyen energia áramlik felénk. Szinte megtudtam volna érinteni olyan erős volt. A testemet melegség töltötte el. A megfáradt végtagjaim szinte új életre keltek. A karomat már erőlködés és fájdalom nélkül tudtam mozgatni. A hullámok egyre gyengébben fodrozódtak. A sötét entitás még mindig hangos morgással tudatta, hogy fenyegetést jelent, de elkezdett hátrálni. Ezzel egyidőben az unikornisok is előre léptek, így a távolság köztük azonos maradt. Felnéztem Freyaira.
- Megmentenek minket? – magam is meglepődtem, hogy a hangom milyen tisztán szólt, szinte nyoma sem volt annak, hogy néhány pillanattal ezelőtt még a sima levegővétel is gondot okozott. Annyira felbátorodtam, hogy ugyan teljesen Freyaiba kapaszkodva, de felálltam. A sötét lény abbahagyta a morgást, majd megfordult és elindult. A pillantásommal kísértem egészen addig, míg teljesen meghátrált és eltűnt a fák között. Visszafordultam Freyaihoz.
- Most mit kell tennem? – kérdeztem, mert bár sokkal erősebbnek éreztem magamat, de a kór még mindig mardosott belülről. Nem tűnt el, inkább olyan volt mintha egy kicsit elszunnyadt volna. Ezért félő volt, hogy amikor ismét felébred még nagyobb lendülettel fog támadni. Félelem viszont már nem volt bennem. Tudtam, hogy Freyai itt van és ez bátorságot adott. Visszakaptam a hitet, hogy még talpra fogok állni, még akkor is ha ehhez segítségre lesz szükségem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Magic realm Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
719
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 20, 2020 10:24 pm
Következő oldal


To Cara
The future belongs to those who beleive in the beauty of their dreams
Képtelen igazán megtartania magát, így segítségére vagyok. Nem engedem, hogy elessen és ahogy csak tudok, segítek a lábaira állni, annyira, hogy a vízhez sétáljunk. Nem áll nehezemre megtartani, fajom jóval erősebb, mint amilyennek látszik, ő pedig ember, súlyát nem úgy érzékelem, ahogy ő tenné meg velem.
Egyébiránt is bátyám harcosnak nevelt, - még ha nővérem és anyám ellenezte is ezt - így megtartani nem esik akkor sem nehezemre. Megtanultam a nehézvértet hordani, abba harcolni, menetelni, ha arról van szó. Az már tényleg más kérdés, hogy mennyire nem is szeretem, vagy nem kívánom hordani.
Sem pedig arról, hogy a harctól, mint olyantól mennyire tudok viszolyogni.
Mégis, amíg haladunk a folyóhoz, folyamatosan szóval tartom, hol a gyönyörű lényeket, hol pedig arcát fürkészem. Minden apró rezdülését, mely arról árulkodna, hogy el akarna ájulni, ezt nem engedem neki. Addig, amíg figyel a szavaimra.
Egyszerű megjegyzésére mosoly kunkorodik ajkam szegletébe.
- Örömmel hallom - bólintok rá, majd segítek neki a vízhez menni, leülni annak szélére. Vagy a vízbe, ez igazán csak választás kérdése. Bokáig sétálunk meg, most még csak az sem zavar, hogy vizes lesz a csizmám. Lassan engedem le a karom, hátát tartom meg, hogy ne essen hátra. S amíg ő leül én letérdelek mellé. Szoknyám, lábamhoz ragad, csizmámba befolyik a víz.
Addig mégsem nyúlok hozzá, amíg le nem ül, meg nem bizonyosodom róla, hogy nem dől el.
- Megtudod magad tartani? - kérdezem tőle és ha igen lenne a válasz annyira engedem csak el, amíg csizmáim lehúzom és a part felé dobom. Maj vissza is térek hozzá.
Kezét viszont felemeli és egy irányba mutat. Arra felé figyelek.
Egyszerre több minden is történik, ajkamon továbbra is szelídség fut végig, nem tartok az állattól, mégha kellene is. Szándékom tiszta, irányába is - amíg lehet, nem ártanék senki élőfiának, legyen az ember, ork, sötétség gyermeke, vagy épp egy állat.
S az egyik unikornis is akkor mozdul meg, hátsó két lábára áll, szarva pedig halványan kezd derengeni, miközben a sötét állat felé fordul. Két mellső lábát nem messze előtte veri a porba, jobbjával kaparja azt. Fejét jobbra és balra is illetgeti, egyértelmű jele annak, hogy nem engedi átengedni a folyón, ha szándéka ártó.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Magic realm Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
32
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 11, 2020 11:28 am
Következő oldal


To Ophilia
Last hope


Freyai kedvesen próbált velem kommunikálni, de nem volt könnyű dolga. Kérdezgetett arról, hogy milyen kór sújtott le rám, illetve a vízről is mondott valamit, de a bólogatáson és nyögésen kívül más hangot nem igazán tudtam akkor kiadni. Igazság szerint már a bűntudat is mardosni kezdett, mert pusztán tiszta és önzetlen segítséget kaptam eddig a nőtől, és én még egy köszönömöt sem tudtam érte kimondani. Talán, ha minden maradék erőmet összegyűjtöm ment volna, de nem akartam szavakra pazarolni a már így is kifogyóban lévő energiámat. Egy mosollyal azért megpróbálkoztam, hogy legalább egy kicsit éreztessem vele a hálámat, de hogy mennyire sikerült azt magam sem tudom.
Amikor leestem a lóról, szinte a karjaiban tartott már, hogy ne terüljek el teljesen a földön. Próbált nyugtatni, hogy kevesebbet mozogjak, én pedig hallgattam rá és elernyedtem, miközben a hónaljamnál tartott. Nem tudom mennyire voltam nagy teher számára, de feltételeztem, hogy nem túl nagy, mert könnyedén tartott meg, az arcizma sem rebbent meg. Majd a folyó legendájáról kezdett nekem mesélni, de nem fejezte be, mert időközben ő is megpillantotta az unikornisokat. Öröm járta át a lelkemet, mert kissé féltem tőle, hogy csak egy ábránd jelent meg előttem, egy utolsó káprázatos jelenség, mielőtt a lelkem véglegesen elhagyja a testemet. De ő is látta a csodálatos lényeket, és ez bizakodásra adott okot.
Nem időzött sokat Freyai tekintete az unikornisokon, hamarosan ismét hozzám szólt. Arra kért, hogy üljek a vízbe, és megkérdezte, hogy bízom-e benne. Először bólintani akartam, de végül inkább rá emeltem a tekintetemet, és nagyon halkan hozzászóltam.
- Természetesen.
Nem mondtam többet, bár szeretem volna. Elmondtam volna neki, hogy köszönöm a segítségét, és nem tudom mivel érdemeltem ezt ki. Nem tartom magamat egy rossz embernek. Sohasem ártottam senkinek legalábbis szánt szándékkal nem. Ugyan akkor jónak sem nevezném magamat. Az önzetlenség sajnos nem tartozik az én tulajdonságaim közé, ezért nem számítottam én sem semmire másoktól. Az ő segítségével viszont eljutottunk a vízhez. Csak néhány lépés volt és hála annak, hogy tartotta a testem, könnyebb volt, mint amire számítottam. Egyedül biztosan nem lettem volna képes rá. A legszürreálisabb viszont az volt, hogy megköszönte nekem az utat. Hiszen én nem csináltam semmit, nem érdemeltem meg a szavait. Ha a paripa nem talál meg, és vezet ide minket, talán már nem is lennék ezen a világon. Én csak sodródtam testileg és lelkileg egyaránt.
Hagytam, hogy vezessen engem. Bárhova követtem volna. Nem szokásom, hogy idegenekre bízzak olyan becses dolgokat, mint az életem, de egyszerűen éreztem, hogyha Freyaival maradok minden megváltozik. Eme gondolatot megerősítette az, hogy kimondott olyasmit, amit már nem gondoltam volna, hogy hallani fogok. „Visszaadhatják az életed”. Szavai szinte visszhangoztak a fejemben. Talán tényleg így lenne? Mégis van remény?
Összegyűjtöttem minden erőmet, és szorosan átkaroltam a nőt. Próbáltam a súlyomat egy kissé a lábamra engedni, hogy ne kelljen a teljes testemet neki tartania. Készen álltam, hogy bárhova kövessem őt. A távolban viszont észrevettem valamit. A ragyogó unikornisok mögött, egy gomolygó sötét felleget láttam. Próbáltam a tekintetemmel alaposabban megvizsgálni, és óriási, fekete, farkas szerű lényt láttam. A szeme vörösen izzott. A sötét alak lassú, de határozott léptekkel elindult az unikornisok, vagy az is lehet, hogy talán én felém.
- Vigyázz, ott van az a ... – a hangom elcsuklott, és nem tudtam befejezni a mondatot. De a kezemet felemeltem, és határozottan a lény felé mutattam. A félelem kezdte rabul ejteni az elmémet. Nem akartam, hogy a lény elvegye tőlem a reményt, ami még éppen, hogy csak felcsillant. A sors nem játszhat ilyen kegyetlen játékot.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Magic realm Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
719
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 16, 2019 6:30 pm
Következő oldal


To Cara
The future belongs to those who beleive in the beauty of their dreams
Ajkaimat enyhén elnyitom, ahogy kiejti a vészjósló szavait.
- Oh – mondok ennyit csupán és végigtekintek rajta. Túl sok mindent megmagyaráz vele kapcsolatban. Mégis nem elf lennék, ha nem akarnék segíteni neki. Szelíd és kedves mosollyal az arcomon tekintek fel újra a nőre.
Lépteimet könnyedén igazítom hozzájuk, mintha meg sem kottyanna a nem hétköznapi paripa menete. A meredek ösvények nekem sem okoznak gondot. Az erdőkben éltem le az életemet, nem okozhat semmi igazán nagy meglepetést nekem.
- Megkérdezhetem, hogy mi bánt? – teszem fel a kérdést könnyedén. – Édesanyám gyógyító az ork háborúban – magyarázom gyorsan. – Számtalan betegséggel volt szerencsém, vagy épp szerencsétlenségem találkozni, ahogy tetszik – legyintek könnyedén, halkan nevetve a dolgon. – Talán segítségedre tudok lenni – tekintek fel újra a nő arcára, kinek nevét hamarosan megtudom.
Lysanna. Olyannyira ismerős.
S ahogy egyre haladtunk az ösvényen, hirtelen úgy emeltem fel fejemet és szimatoltam a levegőbe.
- Víz van a közelben – tudatom, szemeimet pedig résnyire szűkítem. – De nem akármilyen patak ez, a vize… - ám nem fejezem be a mondatomat. Előbb Lyssanára emelem élénkzöld íriszeimet, majd pedig a pej lóra.
- Ide tartottam – de hát honnan… Honnan tudták?
A találkozásunk nem lehetett véletlen, ebben már biztos vagyok. Arcomra mégsem döbbenet ül, hanem a végtelen jókedv.
Így lehet, hogy eltévesztettem, hogy mit is csinálnak ők ketten.
- Oh, várj, hadd segítsek – sietek oda Lysanna mellé, amikor a paripája letérdel, kezem, karom nyújtom neki, hogy ne kelljen egyedül leszállnia, így remélem elkerüli az esést, ha mégsem, akkor is tartom annyira, hogy ne feküdjön el. Hónalja alatt tartom meg.
- Nem kellene izegned és mozognod. Tudod van egy legenda a folyóról. Mely inkább patak, csak a legenda szereti folyónak ábrázolni, hogy a történetet hallók jobban el tudják képzelni – vonom meg a vállamat könnyedén, amikor is azt látom, hogy valamire nagyon elmered. Előre.
- Unikornisok – lehelem lelkesen. Ajkaimra széles mosoly ül ki. Majd letekintek a lányra és vissza az állítokra. – A legenda szerint, gyere, ülj a vízbe. Bízol bennem? – tekintek rá és remélem igen lesz a válasza. Szemeim csillognak, gyermeki ártatlanság ül bennük. S ha esetleg igen a válasz, akkor könnyedén tesszük meg ezt a pár lépést. – A víz tele van mágiával, bárki aki fürdik, vagy iszik belőle, megkapja eme ajándékot, ám nagyon nehezen lehet idetalálni. Köszönöm neked az utat – teszem gyorsan hozzá, hiszen nélküle lehet itt bolyonganék még, hiába oly legendás a terepismeretem.
- Az unikornisok egykor szimpla lovak voltak, akik a patak vizéből ittak. Minél többet, annál nagyobb lett a mágiájuk. Az emberek erre rájöttek és üldözték őket, hogy a saját vágyaikat elégítsék ki őket. Ezért húzódtak vissza. Bizalmatlanok, de, Lysanna. Visszaadhatják az életed – tekintek le rá, ám amíg nem tudom meg az ő álláspontját, addig nem merek elmozdulni mellőle és a vakító fehérségű lovakat nézem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Magic realm Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
32
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 08, 2019 8:39 pm
Következő oldal


To Ophilia
Last hope


A csodás paripa rendíthetetlenül lépkedett előre, míg én a hátán próbáltam maradni. Görcsösen markoltam a sörényét, hogy képes legyek fent maradni, de minden erőmre szükségem volt, hogy ez sikerüljön. Olyan egyszerű lett volna csak elengedni, és lehullani a porba. Könnyebb lett volna feladni. De ha már a sors a megmentésemre küldött valakit, muszáj volt kitartanom. Mert biztos voltam benne, hogy ez nem véletlen. Nem hiszek benne. Szerintem minden okkal történik, és a mi feladatunk, hogy megértsük azt. Sajnos viszont ez időnként sokkal nehezebb, mint amilyennek elsőre hangzik.
A szép nő, amikor elhaladtunk mellette az útkereszteződésben kedvesen üdvözölt, és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Szerettem volna neki szólni, de képtelen voltam. Mit mondhattam volna? Köszönjek neki, mintha minden rendben lenne? Esetleg mondjam, hogy igen segíthetsz, gyógyítsd meg a kórt, ami elevenen éget el. Vagy érdeklődjek, mi járatban van erre felé? Azt sem tudtam, hogy én hol vagyok. Csak sodródtam az áramlattal, amit egészen biztosan egy felsőbb erő irányított.
A nő viszont nem hagyta annyiban. Nem tudom ő mit láthatott, de valami arra sarkalta, hogy a szürke paripa és az én párosom felé vegye az irányt. Óvatosan felé fordítottam a tekintetem bízva abban, hogy mozdulat nem billent ki az egyensúlyomból. A szerencse még nem pártolt el tőlem, és képes voltam anélkül rá emelni a tekintetem, hogy komolyabban meginogjak.
- Azt hiszem, az élet …. hamarosan elszáll a testemből. – a hangon annyira erőtlen volt, hogy szinte rá sem ismertem. Félúton meg is csuklott. Vissza pillantottam az előttem kanyargó útra. Az ösvény egyre meredekebben lejtett, de a ló mozgása annyira egyenletes volt, hogy még így is képes voltam a hátán maradni. A nő pedig továbbra is tartotta a lépést velünk könnyedén. Amikor bemutatkozott és elmondta a nevét, azon gondolkoztam, hogy milyen szép neve van, és hogy megnyugtató érzés, hogy ő lesz valószínűleg az utolsó, akit még az életemben látni fogok. A belőle áradó energia teljes nyugalommal töltött el, és azt éreztem, hogy ha már valakit felém sodort az élet így a vég küszöbén, örülök, hogy ő az. Nem tudtam megmagyarázni az okát, egyszerűen, csak örömmel töltött el. Viszont akartam, hogy tudja az én nevemet. Nincsenek túl sokan, akik emlékezni fognak rám, amikor már nem leszek, ezért akartam, hogy legalább ő emlékezzen, ha más nem a nevemre. Ezért kicsit megköszörültem a torkomat és elárultam neki.
- Lyssana.
Mikor már épp azt hittem, hogy az erdei ösvény végtelen, és sosem jutunk a végére egy forráshoz értünk. A víz annyira tiszta volt, hogy a mélyén lévő kavicsokat akár meg is tudtam volna számlálni. A ló elment egészen a víz partjáig, ott pedig megállt. Fel kellett volna készülnöm arra, amit tervezett, de képtelen voltam. Ezért amikor a ló finoman a térdére ereszkedett, hogy könnyebben leszállhassak róla, elveszítettem az eddig féltve őrzött egyensúlyomat. Hangos puffanással estem le a földre a víz közvetlen partján. Szerencsére nem túl magasról, de a korábban tompa fájdalommá szelídült érzés, most élesen mart belém emlékeztetve engem arra, hogy a perceim meg vannak számlálva.
Ahogy a földön feküdtem próbáltam a tekintetemmel megkeresni a nőt, aki velünk tartott, talán az ő segítségével még utoljára talpra állhatok. Helyette viszont egész mást pillantottam meg először. A vízben a környező fákhoz közel, két hófehér unikornist láttam meg. Legalábbis a könyvekben, amikben olvastam róla így nevezték azokat a lovakat, aminek egy szarv volt a homlokukon. Még a saját szememmel sosem láttam ilyen lényeket. A szőrük, olyan fehér volt, hogy szinte ragyogtak, a fák között beszűrődő napfényben. Nem tudom, hogy az unikornisokból, vagy esetleg a forrásból áradt, de éreztem a bőrömön a mágiát olyan intenzíven, hogy szinte megtudtam volna érinteni. Talán ez az a mágia, ami esetleg megmentheti az életemet? És tényleg okkal hozott volna pont ide a ló? Próbáltam ismét, a nőt keresni a tekintetemmel. Mikor megtaláltam kérdőn néztem rá. Talán ő választ nyújthat a kérdésemre.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Magic realm Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
719
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 30, 2019 5:16 pm
Következő oldal


To Cara
The future belongs to those who beleive in the beauty of their dreams
Az útkereszteződésbe állva, egy pillanatig élvezem a faleveleken átszűrődő nap meleg fényét, majd zöld íriszeimet visszavezetem az elágazásra. Mélyet szimatolok a levegőbe, hogy mely irányról érzem jobban a víz illatát, ám mindkét irányból egyformán. Halkan hümmentek, mutatóujjammal az államra koppintok, ám a várt tudás nem kapom meg. Szemembe lógó kósza tincseimet a fülem mögé helyezem, amikor a távolból halk, ügető léptekre leszek figyelmes. Fejem kíváncsian fordítom hátra, abba az irányba, amikor is egy pej színű paripa lágy ügetése könnyed sétává szelídül.
- Üdv! - köszönöm a rajta ülő hölgyet, örömmel teli mosollyal az ajkamon. Nem nyúlok fenyegetően a kardomért, de még a csizmámba rejtett tőrért sem. Nincs semmi fenyegető szándékom, amúgy sem hiszek az erőszak ilyen formájában.
Viszont a nő nem néz ki valami túl jól és a felőle áradó életenergiafonal is kezd halványulni.
- Segíthetek valamiben? - kérdezem tőle, noha könnyedén elsétál mellettem. Mégsem ő vezeti a lovat, ez már tiszta számomra. Próbál megülni a nyergébe, csak hát…
Az a vékony fonál, mely leheletnyire tartja benne az életet. Szívem görcsbe rándul. Nem is teketóriázok tovább, azonnal indulok utána, majd máskor, ha lesz időm, megkeresem a forrást.
- Elnézést a zavarásért - zárkózom fel a ló mellé és ha az nem áll meg, akkor is könnyed léptekkel tudom tartani az iramot. Nesztelenek, hiába a földre hulló nedves falevelek. Suhanok, mintha csak felettük lépkednék és súlyomról nem is venne tudomást. - De úgy érzem, hogy valami nincs rendben önnel. Az életfonala egyre halványodik - magyarázom tovább, hátha így közelebb tudok kerülni hozzá. Lelkem látná, ha hagynék egy esetlen lényt a halál küszöbén hagyni, anélkül, hogy ne segítenék neki. Fajom, de egész neveltetésem ellen vallana. Anyám azt akarta, hogy gyógyító legyek, ahogy nővérem is lett, én mégis bátyám nyomdokaiba lépkedtem, vele együtt képeztek ki harcossá. Noha népünk seregébe nem állhattam bele, lévén, hogy nő vagyok. Ez mégsem zavar, cseppet sem. Vérembe hordozom a mágia ősi tudását, csak épp népünk felejtette el a titok nyitját. Az, kire bízták. Kikre épp azért bízták, hogy elfeledjék, a feledés homályába merüljön és ne használhassák az emberek és a sötét népek rosszra.
- A nevem Freyai


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Magic realm Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
32
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 23, 2019 3:22 pm
Következő oldal


To Ophilia
Last hope


A hátamon feküdtem az avarban. Fel akartam állni, de minden porcikám fájt. Szinte éreztem, ahogy az élet lassan, de biztosan elillan a testemből. Nem a sebesülésem volt a gond. A hasamon és a jobb karomon lévő sérülés csak felületi volt, puszta kényelmetlenség. A kór viszont belülről emésztett el sejtről sejtre. Azt hittem, hogy van még időm, mert már régóta küzdöttem, de talán itt a vége. Az égen úszó felhőket bámultam. Ha ez a vég, legalább valami szépet akartam látni utoljára. Tudtam, hogy bármelyik lélegzetvétel az utolsó lehet.
Próbáltam a felhőkre koncentrálni, hogy a fájdalom érzet ne uralkodjon el rajtam, de a koncentrálásból egy hang zökkentett ki. Dobogást hallottam. Gyűjtöttem egy kis erőt, hogy a fejemet a hang irányába fordíthassam, és valami csodálatosat láttam. A mezőn egy káprázatos szürke ló vágtatott egyenesen felém. Féltem, hogy csak álmodom, de a ló egyre csak közelebb ért. Tartottam tőle, hogy csak elvágtázik mellettem, és itt hagy, mint már oly sokan tették ez előtt, de ahogy közelebb ért lelassított, és végül megállt mellettem. A patája pusztán egy karnyújtásnyira volt tőlem. Késztetést éreztem, hogy megérintsem, még akkor is, ha ezek lehetnek az utolsó mozdulataim, ezért összegyűjtöttem a maradék erőmet és finoman megérintettem a nemes állat patáját.
Nem tudom pontosan, hogy a ló puszta érintése, vagy egy halovány reménysugár adott-e erőt, de éreztem, hogy a testem energiával töltődik fel. Kezemet feljebb emeltem, és egészen a ló csüdjéig végigsimítottam az állaton. Nem tudtam, hogy mi is történik igazán, és azt sem, hogy ez a szürke csoda miért döntött úgy, hogy még érdemes rám pazarolni az idejét, de azt éreztem, hogy még nem adhatom fel. Talán mégsem így kell bevégeznem egyedül egy tisztás szélén fekve. Ha bármi kétely is még motoszkált volna bennem, az egy pillanat alatt szertefoszlott, amikor a ló térdre ereszkedett, és lefeküdt mellém. Nem volt már bennem több kérdés, egyszerűen csak tudtam, hogy ez még nem lehet az utolsó napom.
Összpontosítottam az újonnan érkezett energiát és felültem. A fájdalomnak élesen kellett volna belém hasítania, de csak tompa kellemetlen bizsergést éreztem, ott ahol korábban elviselhetetlen volt a kín. A markomat a ló sörényére fontam éppen a marja fölött, míg a másik kezemet pedig a hátára helyeztem. Előredőltem, és a lendületet kihasználva, valamint a lóba kapaszkodva képes voltam a hátára mászni. A nemes állat nem habozott, és amikor érezte, hogy már biztosan a hátán ülök felemelkedett. Lassú kimért léptekkel elindult az erdő felé.
Nem tudtam, hogy hová visz, de nem is érdekelt. Bíztam benne, és átadtam magam neki teljesen. Az buja erdő biztonsága után, egy ösvényre tértünk, ami enyhén, de biztosan lejtett. Nem ismertem ezt a helyet, de nem aggódtam, mert a ló magabiztosan lépkedett előre. Kicsit később - amikor egyre biztosabban ültem rajta, és nem fenyegetett az a veszély, hogy az erőmet elveszítve le esek – lassú, de ütemes ügetésre váltott. A mellső lábait hosszan maga elé mozdította, megnyújtva ezzel a lépteit. Az ösvény kiismerhetetlenül kanyargós volt, és egyre jobban lejtett, de nem féltem.
A ló ismét lépésre váltott. Azt hittem, hogy az egyre meredekebb és csúszósabb út az oka, de észrevettem egy szép és karcsú alakot előttünk egy útelágazásnál. Még mindig a ló sörényét markoltam, akkor is, amikor elhaladtunk mellette. Furcsa erőt éreztem áradni belőle. Ahogy távolodtunk, hátranéztem, hogy ő vajon merre indul tovább, és azon gondolkoztam, hogy fogják-e még az útjaink keresztezni egymást. Illetve, hogy én megérem-e azt a napot.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Magic realm Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
719
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 15, 2019 1:07 pm
Következő oldal


To Cara
The future belongs to those who beleive in the beauty of their dreams
Puha bőrből készült csizmám talpa alatt halkan ropog az avarba megbúvó száraz faágak. A fák takarásában a nap aranyló fénye alig ér el, bőrömet csak néha simogatja. Végtelennek tűnő erdőség vesz körbe. Az utat követve, a kereszteződésbe mégis megállok. Fejem magasra szegve szagolok bele a levegőbe. A víz illatát érzem, elfordulok jobbra. Köpenyem megigazítom a szegycsontom felett. Hajamat kiveszem alóla, szőkésbarna tincseim lágyan omlanak a hátamra. Elől mindkét oldalt, mégis egy-egy tincset befontam, s hátra kötöttem. A fonat ott sem ért véget, néhol egy-egy tincset, szálat magához vonzott, hogy látásomat ne zavarja. Magabiztos léptekkel indulok meg a folyó irányába, már amerre sejtem. Innen nem láthatom, a fák, a bokrok, a természet takarja, mégis tudom, hogy közel van.
A mágia forrása. Bőrkesztyűbe bújtatott jobb kezemet magam elé emelem. Erőteljesen szorítom ökölbe, ezzel is csak saját magabiztosággom, elhatározásom erősítem meg. Túl régóta vagyok már úton, túl régóta indultam már el, hogy itt a vég előtt álljak meg. Már csak karnyújtásnyira vagyok attól, hogy enyém lehessen a vágyott erő.
Nem akarok én senki ellen menni, egyszerűen csak így nőttem fel.
Egyszerű, barna bőrből készült nadrág feszül a lábamon, a belső oldalán, keresztbe bőrszalaggal van átkötve. Felsőtestemet egykor fehér, mára megsárgult és sárfoltokkal ékes vászoning leng, rajta pedig szintén csak bőrből készült mellény, rajta néhány zsebbel. Nadrágom szegélyét széles öv tartja, combom közepén pedig egy kartartó szíj szorul. Nem állítom, hogy kényelmes így sétálni, de egy idő után megszokja az örökéltű. Persze nem hat méteres karddal rohangálok, éle akkora lehet, mint a felkarom. A nagy vívómesterek rövidkardnak mondják, én pedig elhiszem. Nem szívesen használom, legalább is ha nem kényszerülök rá.
A hegy oldaláról közelítem meg a völgybe húzódó forrást.
- A legenda úgy tartja, hogy a víz mágikus erőt rejt. Ki iszik, ki fürdik belőle és ha a vízben élő tündérek úgy ítélik, akkor megkaphatja az erő egy kis részét. Csak ha a lelke tiszta, jóságos. Persze beszélnek a folyók környéki állatokról is, kik ebből isznak. Mágikusak, gyönyörűek. S oly kevesen láthatják - vakarom meg hosszú fülem hegyét.
S kezdem érteni, hogy miért ilyen nehezen megközelíthető. Az ösvény kanyarog, többe felé oszlik, arra kényszerítve az erre járót, hogy eltévedjen. S a víz illatta. Egy idő után, mintha már mindenhonnan tudnám érezni. A lejtő pedig egyre meredekebb.
- Oh, a fenébe - állok meg tehetetlenül az egyik kereszteződésnél és teszem csípőre a kezemet, úgy fordulok körbe és körbe, hogy merre is menjek. Honnan jöttem?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Magic realm Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
719
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 15, 2019 1:05 pm
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6