☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Aug. 10, 2017 8:31 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Szívesen harcolnék a fivéreimmel vállvetve, ahogy egykoron. De nekem is be kell vallanom, hogy ez nem lehetséges. Nem csak azért, mert felesleges köröket futnánk, arkangyalokként lealacsonyodva oda, hogy holmi középszintű démonokkal csetepatézzunk... De azért is, mert félek, a harc hevében Ramiel torkát találnám elvágni. Áruló kutya. Hogy költői túlzás-e? Azt mindenki saját szívére bízom. A hezitálását, hogy nehezére esik hátat fordítani azonban átérzem - s nem, nem azért mert tart tőle, hogy hátba szúrnám, hanem azért, mert talán pontosan azt érzi ő is, mint én... a testvéri köteléket, amit nem vághat a legerősebb acél sem. Én mégis tartom az állam magasra szegve, a fejem nem mozdítom. Jégkék íriszeimmel kimérten hol egyik, hol másik fivérem vizsgálom. Nem fogunk búcsúzóul egymás keblére borulni, az biztos, de kámforrá sem válok. Hallgatom hát Rafael öcsém szavait. Átérzem a látképet, amit lelki szemei előtt pörget végig. Valahol, tompán, veszett kutyaként marnak a szívembe a képek, de nem engedem át őket az érzéketlenség falán. A természet csodálatos. Hasonlóan, mint Atyánk. Meg fogja magát gyógyítani, ha nem mérgezi már az emberi fertő. Némán hagyom, hogy távozzon. Pusztán gondolatokban nyúlok utána, halkan figyelmeztetve, hogy ne merészkedjen a Menny közelébe, amíg ily hitetlen és mocskos. Végül Ramiel felé fordulok. Nem fogok kezet emelni rá, még ha meg is érdemelné. Csupán néhány szóval élek, mielőtt magam is távoznék.
- Én csak azt remélem, fivérem, hogy egy nap kitisztul majd az elmétek. És látjátok, amit én. És akkor nem kell majd féltenem titeket a katonáim pengéitől. - És magamat sem az elkerülhetetlen gyásztól. Hisz Atyánk által teremtett kötelék ide, vagy oda, aki nem velem van, az...

Köszönöm a játékot!

Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
67
☩ Korom :
31

Kedd Júl. 25, 2017 12:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Látható a megdöbbenés az arcomon egy pillanatra. Ramiél kérdése teljesen váratlanul ér, és egy ideig nem is kap rá feleletet tőlem.
-Azt kérdezted, mi a helyzet?
Arcomról a csodálkozó grimasz már eltűnt, de azért hallhatja rajtam még mindig az értetlenséget. Aztán körbetekintek lelki szemeimmel, és szinte látom magam előtt az átszakadt gátak özönvízét délen. A földrengésektől kártyavárként összefőlő rosszul karbantartott bérházakat. Az egyre nagyobb és erősebb tornádókat nyugaton, és a kiszáradt erdőkön és kihalt városokon végigperzselő égig érő kénköves lángoszlopokat. Rengeteg háború, szenvedés és nyomor, s mindenki biztos benne, hogy már közel a vég.
-Csak a szokásos. - jelentem ki cinikusan, aztán felállok, és leporolom magam.
A démonok serege, és pokolkutyák falkája csak nem akar jönni. Nem is igazán számítok rá. Raguel szavakkal vív kard helyett, kedvességgel taktika helyett, és mindössze csupán az emberiséggel egy idős az univerzum helyett, mégis egy egész légió kellett hozzá, hogy elfogják. Mi hárman óriási pusztításra lennénk képesek, akkorára, amit a jelenlegi markoknyi emberiségből egy évezred alatt sem tudnának pótolni, és ezt egyik démoni hadvezér sem engedheti meg magának jelenleg odalent. Ami azt illeti, lehet már ez a csata is elindított egy láncreakciót, aminek a végére újra valaki más kerül hatalomra. Titkon remélem, hogy ez a helyzet. Ha később emiatt gyónnom kell majd, ám legyen. Tudom is kinél teszem majd.
-Jobb, ha megyünk. Viszont hamarosan szeretném meglátogatni a húgunkat, hogy lássam, felépült-e. Ha gondoljátok, szívesen találkozom akkor akár mindannyiunkkal. Addig is...
Beszéd közben hátrálok, majd széttár karokkal dőlök hátra, és zuhanok le a mélybe, ahol aztán szárnyaimba kap a szél, és a magasba emelkedve hagyom magam mögött ezt a szigetet én is. A húgom biztonságban van egyenlőre, viszont, bele sem merek gondolni Sophie mibe keverhette magát még ez a rövid idő alatt is...

//Köszönöm a játékot. Béke tesók sdad //

Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
61

Csüt. Júl. 20, 2017 6:12 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raquel kiszabadítása
Csendben figyelem a történéseket, bizton tudom hogy bátyám fel fogja vinni. Oda is lépked a közelünkbe, sértő megjegyzésére nagy szemekkel tekintek feléje, aztán akár egy oktondi írnok, felfelé húzom az orromat. Általában nem reagálok az efféle kommunikációra, ez a kis gesztus csak neki, csak most rögtönzött. Valójában elégedett vagyok, mert azt teszi, amit reméltem hogy tenni fog és így pozitívan csalódtam benne. Amit a szóbeszédekből hallottam felőle, teljesen az ellenkezőjét vártam, ám a tény hogy a család jelent még számára valamit, az reménnyel tölt el. Azt is a lehetőségek listájára firkantom, amikor a segítségét kértem, meghallgatott, kelletlenül ugyan, de meghallgatott...és eljött. Kellene ennél több az ő helyzetében? Szerintem nem. Amikor a katonái megjelennek elhátrálok, legyen helyük, és ne legyek útban. Aztán Aliyah és Nasargiel felé tekintek. Bólintok neki, tőlem elmehet, a húgom kiszabadult, a dolgunk elvégeztük. Kis ideig a láthatatlanság álcáját húzom fel, eltűnődve követem a távozók hátát, ahogy a húgomét, míg el nem tűnnek az égbolton, míg végül ismét Gabriel tekintetével találkozom.
- Mit értesz "nos" alatt?
Bukkan fel belőlem az egyszerű kérdés, mely szöget ütött a fejemben, ugyanis a félszavakból nem értek, se az utalásokból, sőt, igazából nem megy túl jól a kommunikáció sem. Tudnom kéne mire célozgat? Lélegzetvételnyi idő után még is csak folytatom, mert hátha erre gondolt.
- Veszélyes lépés volna maradni. Távozzunk mind...békében.
Csak nagy vonalakban vázolom ami egyértelmű, amúgy ezt még lehetne szépíteni, akkor is ugyanaz lenne a végeredmény. Mégsem óhajtok hátat fordítani neki, és valahogy nehezemre esik megtenni a kezdő lépéseket a távozás felé. A bátyáim régen láttam, csak elmulasztanék valamit a sietséggel, ami lehet fontos lenne a számunkra. Úgyhogy tanácstalanul megrántom a vállam, közben azon gondolkodom mit mondhatnék még neki, amiben nem az ellenségeskedést látja, vagy bármiféle spekulációt az irányába. Tudom jól, ezzel lehet nála kihúzni a gyufát..bár még az sem kizárt, hogy a puszta jelenlétem és a tudat hogy Mihály oldalára álltam, már bőven elég. Bezzeg Raffael, őt egyáltalán nem látom dühösnek, még csak tanácstalannak sem.
- Mielőtt mind hátat fordítunk egymásnak még lenne két kérdésem...
Hangom határozottan töri meg a környezet közönyét, mert nem akarok elmenni e nélkül.
- Hogy vagytok? Hogy megy sorotok?

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Kedd Jún. 27, 2017 10:11 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raguel kiszabadítása
Testvérek vagyunk. Egymáson kívül nem segít rajtunk senki.


Az arkangyalok közti összeszólalkozásba nem szólok bele. Egyszerűen kivárom mi lesz, környezetünket, vagy épp őket figyelve. Még ha a többiek nem is, Rafael állapotából kiindulva, az ark egyetlen nyikkanásomra támadna. Később már érkező katonáival vagyok elfoglalva. Végigmérem őket, próbálva felmérni erejüket, mialatt tiszteletteljesen hajbókolnak parancsolójuk előtt. Vagy félelemből? Meglehet, mindkettő. Úgy tűnik, testvérünk számára ők csupán alattvalók. Ez a benyomásom a látottak alapján, mikor pedig átadja nekik sérült nővérem, egy pillanatra megmerevednek vonásaim. Ők viszik el. Igaz, nem számít ki teszi meg, amíg feljut a biztonságot nyújtó mennybe, de két katona. Mindössze kettő...
Tekintetem vezetőjükre emelem. Állom pillantását, határozottan, nem rettenve meg tőle. Nem tehetem meg, nem fordulhatok el, még akkor sem, ha szívesen megtenném. Érzem rajta, hogy szívesen széttépne, holott minden bizonnyal azt sem tudja, ki vagyok. Neki éppen elég az, hogy nem az ő seregét gyarapítom. Amint végez végigmérésemmel, a többiekre nézek. A velünk lévő katonákra innentől kezdve semmi szükség. Ha itt maradnak, csak saját maguknak ártanak, velem együtt. Részemről döntöttem. A velünk levőket elküldöm, én pedig még egy utolsó pillantást vetek az arkokra, mielőtt a levegőbe emelkedem. Szerencsére egyik harcosnak sem áll szándékában itt maradni. Tisztában vannak vele, miféle pusztítás várható, ha a démonhorda ideér. Búcsúzóul egyszerűen biccentek a maradóknak, mielőtt elindulok a Raguelt cipelő angyalok után. Meg akarok bizonyosodni arról, hogy a sebesült rendben lesz, utána pedig visszatérek a városba.





Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
67
☩ Korom :
31

Csüt. Jún. 22, 2017 2:39 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Széttárom a szárnyaim, és hanyatt fekszem a fűben. Még mindig szúr az oldalam, és a lában, és úgy általában sajognak a bordáim, ami nincs ínyemre különösebben, Raguel azonban mennybe megy. Küldetés teljesítve. A tollaim hamuja szép lassan megszabadít a sebeimtől, és a fájdalomtól. Egy nyugodtabban fekszem itt, és bámulok fel a semmibe, mintha tudnám követni őt a tekintetemmel. Olyan megnyugtató ez a béke csend....amíg fel nem tűnik, hogy ez más fajta csend. Amolyan, mindenki engem bámul csend.
-He? Kérdem nem túl udvariasan, miután felültem, de azonnal látom, hogy mindenki pattanásig feszült idegekkel figyeli a másikat, arra várva, most mi lesz. Valamiért tőlem várják a helyzet megoldását. Vagy legalábbis a következő lépést. Mintha annyira jellemző lenne, hogy nekik essek. Szóban esetleg, de amúgy...
-Persze, had menjen, nem azért hoztuk ki, hogy a földön ragadjon.
Aztán visszadőlök a hátamra, és most már tényleg mennybe megy Raguel. Végre. Küldetés teljesítve.


Valóban a szigeten maradok. Korán lenne még haza repülni. A karaván ami mellett elrepültem idefelé holnap érkezik csak meg. Valamiért azt mindenképpen szeretném megvárni. Csak fekszem, és bámulok a távolba, a kristálytiszta égre.
Furcsa, hogy az emberiség java, és a gyáraik nélkül a természet milyen gyorsan elkezd gyógyulni. Persze, kétlem, hogy őket vigasztalná milyen szép is tud lenni a világvége.
-És, ha nem jönnek, meddig várunk?

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Jún. 06, 2017 1:05 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Bár Ramielt eddig gyűlölködve figyeltem, Rafael fivérem irányába egy igazán apró és futólagos mosolyt engedek meg magamnak. Tekintetem a hamar elmúló másodpercre szórakozottá válik és elenyészően talán szeretővé is. Jól emlékszem, mennyire kedvemre volt vele vállvetve harcolni. Atyánkért. De kérdés, hogy ezt újra megtenném-e. Ez a harc nem Atyánkról szólna és a fivéreim ki nem mutatott, felém irányuló érzelmei is fojtogatnak. Majd elhangzik a vékony női hangon a kérés. Ha eddig el is telített minket a győzelem, Raguel kérésére érezhetően megfagy körülöttünk a levegő. Én továbbra is dicső tartással, karakán vonásokkal állok, de a tekintetem hagyom a húgomra vándorolni. Csak így, messziről. Szánakozva figyelem őt. A szívem mélyen és tompán azt súgja, hogy engedjem őt a Mennybe, de a józan ész mást diktál. Nem kellene itt maradnom és harcolnom, ahogy sérült húgunkat sem kellene felengednem az otthonunkba.
Ébenfekete szárnyaim a felszínre jutás után pusztán nyugalmi állapotba húztam, de nem rejtettem el. Ezek most láthatóan megremegnek, mintha nyújtóztatnám, vagy kitárni készülnék őket. Olyan reflex ez, mint a kutya fülének rángatózása, amikor  gondolkodik. Én is ezt teszem, még ha a tekintetem semmit mondó és zord is. Raguel nem ártott nekem. Még. De a paranoia már most kezdi beszőni az elmémet, mely szerint Michael a saját oldalára állítja majd. Közben figyelem őt és Ramielt, egy apró sóhaj után pedig kisvártatva én is követem fivérem.
- Senki nem kérdezte, mit gondolsz. - Sziszegem felé félvárról, rá sem nézve. Végig szeretett húgom tekintetét vizslatom. Fáj, hogy így kell őt látnom, de nem engedem meg magamnak a valódi érzelmeket, csupán a távoli sóvárgást utánuk. A pattanásig feszült légtér pedig csak megkönnyíti a dolgom abban, hogy érzéketlen maradjak. Távolságtartó testvéreimmel szemben. Hisz mind ellenem fordultak. Néhány másodperc erejéig lehunyom kék szemeimet és az angyalaimra koncentrálok. Hívom őket.
- Gyere. - Suttogom Raguelnek, ahogy lehajolok érte és magamhoz képest meglepő gyengédséggel veszem őt karjaimba. Igyekszem nem összetörni, noha kényelmetlenül érzem magam, a fivéreim elől bölcsebb lenne rejteni ezt az arcomat, nehogy olyan ostobaságba ringassák magukat, hogy általa majd hathatnak rám. Mert nem így van. Ám mielőtt bármily ellenszenves gondolatok hatalmukba keríthetnének, újabb angyali jelenlétet érezhetünk meg. Két harcos angyal száll le közénk. Az én katonáim. Úgy tűnik, pontosan tudják, mi a dolguk, hisz a többieket teljesen figyelmen kívül hagyva menetelnek hozzám, fejet hajtanak, s átveszik tőlem Raguelt, vigyázva jelenleg törékeny testére. Mindenki mást megkerülve, a parancsot én már kiadtam. Mindössze néhány napot kap odafent, nem többet, végig a szobájába zárva. Nem kockáztathatok, de ártatlan húgomtól sem vonhatom meg a biztos gyógyulás lehetőségét. A fivéreim kapnak néhány perce, de a harcosaim épp olyan siváran és dominánsan távoznak, ahogy jöttek, húgunkkal együtt.
Immár egy igazán epés kifejezéssel fordulok a fivéreim felé, harcosaikat még mindig teljesen figyelmen kívül hagyva. Egyedül a sötét hajú nőn akad meg futólag a tekintetem, aki kiemelkedőnek tűnik köztük. Egyikük talán Aliyahnak szólította. Nem titkolom megvető pillantásom, mellyel végig mérem. Hagyom, had érezze, hogy nem okozna szívtörést őt is kettétépni a közelgő démonokkal együtt.
- Nos? - Teszem fel a kérdés két fivéremnek. Mennek? Maradnak? Netán egymás torkának fogunk ugrani? Bármire vevő vagyok, de hogy a Mennybe nem mennek fel, ha rajtam múlik, az biztos.

// Raguellel megbeszélve, hogy távozik. //

Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
61

Kedd Jún. 06, 2017 8:11 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raquel kiszabadítása
Ruhámat kosz, por, hamu lepte be. Miután kiértünk, jószerint azt kezdem el letisztogatni magamról. Néhány másodpercig sikerül, ezután eszembe jut nem egyedül voltam lent, sőt, érzem Gabriel tekintetét magamon, úgyhogy perdülök fordulok a tengelyem körül mígnem felfelé kúszik az enyém a ruhámról az ő arcára . Farkasszemet nézünk. Mintha most hordana le..de nagyon..én meg csak annyit mondanék "hallgatlak". Néhány perc ez csupán, erre a röpke időre a külvilág megszűnik létezni körülöttünk. Aztán megjelennek a többiek neszei, a szemem megrebben, pislogok egyet, másik bátyám távoli hangjai kezdik megzavarni a néma beszélgetésünket. Oldalra tekintek, látom a szárnyait tépkedi. Aliyah, Nasargiel és a többiek is kiértek a húgomat közrefogva. Veszek egy mély levegőt, még pár mozdulat míg a ruhám porolom, majd bátyám hangja töri meg a kínos csendet. Megint feléje fordulok.
- Jobb lenne ha te vinnéd el. Fel az otthonunkba. Arra van most szüksége.
Csendül mély baritonom, azt se bánom ha megint összenézünk. Gondolataimnak hangot adva, szelíden tekintek most arcára, úgy vélem vele lenne a legnagyobb biztonságban amíg felépül. Remélem nem tartja fontosabbnak a démonokkal való bohóckodást nála, hiszen ezeket mi is leszereljük, ha akarjuk, ám semmi értelme itt maradni és pofozkodni még egy kört velük. Időpocsékolás. Megint megfordulok, elindulok a húgom és Aliyah csapata felé, előttük állok meg hogy szemügyre vegyem a sérüléseit, teljesen mellé lépkedve. Jobb kezem feje finoman végig pereg az arcán, hangja betölti az ürességet melyet hiánya okozott. Azonban amint meghallom Gabriel lépteit, félreállok, helyet hagyva neki. No, nem a tiszteletem vagy a szeretetem jeleként, mert egyébként nagyon haragszom rá, de tudom sem az idő, sem a hely nem alkalmas az efféle viták rendezésére. Így lesz a legjobb Raguelnek. Most már csak Rafellen múlik hagyja-e vele elmenni.

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
103

Hétf. Jún. 05, 2017 10:45 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rescue of Raguel
For my family
Furious Angels • Üzenet: *q* • Credit:

Régóta nem szívtam már friss, szabad levegőt. Egészen más érzés, hogy így tölti meg a tüdőmet, mint mikor szökésben voltam. Érzékeimmel kissé aggodalmasan figyelem bátyáimat, akik lemaradnak mögöttünk. A föld remeg, megrepedezik, itt-ott be is szakad. A házat por lepi el, ahogy elkezd összeomlani, ám a földtömeg alól hamarosan megjelennek testvéreim. Az "épségben" túlzás volna, de életben, súlyosabb sérülések nélkül jelennek meg. Megnyugodva hunyom be a szemeim, ajkaimat egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el. Noha nem pont így képzeltem az újra egyesülést, még mindig jobb, mintha egymás torkának esnének. Reménykedtem benne, hogy akár A hat hattyúban a hercegek, körém gyűlnek és megölelhetem őket. Ez a szentimentalitás azonban távol áll a bátyáimtól, legalább is mások előtt.. Ha most nem is mutatják, az előbbiek és az évek tapasztalata biztossá tesz abban, hogy külön-külön mind adna nekem egy ölelést, ha úgy akarnám.
- Vigyetek haza... kérlek. - szólalok meg halkan, szinte erőtlen suttogással. 25 éve vágyom a Mennyek fényét. Fel kell töltődnöm, pihennem kell, gyógyulnom, és azt otthon szeretném megtenni. A kérés bárkinek szól, vagy akárkinek, mivel szárnyaim röpképtelensége, és a kimerültség miatt én nem tudok egyetlen egy kapuhoz se eljutni magamtól. Hacsaknem gyalog. Tudom, hogy nincsenek jóban mostanában, ám egyelőre még nem vagyok tisztában a helyzet valódi súlyosságával, így remélem, hogy valamelyikőjük megteszi ezt majd nekem.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Kedd Május 23, 2017 2:39 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raguel kiszabadítása
Testvérek vagyunk. Egymáson kívül nem segít rajtunk senki.


Az épület egyre rosszabb állapotban van. Falai roskadoznak mögöttünk és előttünk egyaránt. Nem sokon múlt, hogy bent rekedjünk, Raguellel együtt, de végül sikerült. Kijuttattuk őt, amilyen gyorsan csak lehetett, s én magam el is távolodtam tőle a romoktól. Három arkangyal maradt odabent. Még ha meg is sérültek, nem hiszem, hogy gondot okozna nekik az onnan való kijutás. Nekünk másra kell figyelnünk. Amíg mi odabent voltunk, a kiküldöttek tüzet gyújtottak. A mellé helyezem a legyengült arkangyal testét, miközben előveszem szárnyaim. Tekintetem végigszalad rajta sérülések után kutatva. Amint észreveszek néhányat, tollaim kitépem repüléshez használt végtagjaimból, hogy a tűzbe dobva őket, hamut teremtsek. Ha ennyivel tudok segíteni, hát megteszem, nem érdekelne az sem, ha az összes tollam ki kellene tépnem. Erre azonban nincs szükség.
Közben társaink továbbra is a környéket figyelik. Egészen addig, amíg a törmelékek alól ki nem szabadulnak a többiek. Sikerült nekik. Ha nem jöttek volna ki mostanra, valószínűleg megsegítésükre sietek, amint végzek Raguel sebeinek ellátásával, de így… Semmi szükség rá.
Alig hiszek füleimnek, amikor meghallom, hogy ketten itt maradnának. Mégis mire jó ez az egész? Gabriel nyilvánvalóan tombolni akar még, démonvérre szomjazik, de Rafael? Talán nem akarja egyedül itt hagyni testvérünket, amit még meg is értenék. Én sem szívesen hagynám hátra őket, viszont ha ők elszabadulnak… A sziget meglehet, teljes mértékben elsüllyed és megsemmisül. Ramiélre marad a döntés. Ha úgy dönt, menjünk, megyek. Vagy fogva Raguelt, vagy az ark gondjaira bízva őt, egyszerűen biztosítva épségüket, nem számít. A feladat elsődlegesen ez volt, azt pedig nem hiszem, hogy a két maradni szándékozónak gondja akadna a démonok esetleges erősítésével.





Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
67
☩ Korom :
31

Pént. Május 19, 2017 11:45 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


-Fasza, még esik is... - Morgom, amikor meglátom a feltörekvő tengervizet. A többi dologra inkább nem is mondok semmit. Úgy festek, mint akit egy kutya szájából rángattak ki, Gabriel annyira diplomatikus, mint a Hulk részegen, és az épület amiben állunk elfáradt már a rengésekben, és szeretne ledőlni végre. Összességében jobban alakultak a dolgok, mint amire számítottam.
Hagyom Hogy Ramiel támogasson. Ennyi pont elég volt ebből a helyből. Odakint aztán leheveredek a fűbe, és elkezdem a tollaimat kitépkedni, hogy meggyógyíthassam magam.
-Gondolod nekünk akarna támadni valaki ezek után...? Habár...nem sűrűn hagytunk hírmondót nem igaz?
Sóhajtok, majd tűzet gyújtok, és beledobálom egy marék tollam.
-Gabrielnek igaza van. Menjetek, én itt maradok vele még egy kicsit.
Bízom benne, hogy meg tudják védeni Ragut. Elegen vannak hozzá bőven, mi ketten meg...nos úgyis rég dumáltam a tesómmal nem igaz?

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Május 19, 2017 9:14 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Az idők kezdete óta olyan iphraem kell mellém, aki elvakult hűsége és tisztelete mellett nem fél megálljt parancsolni, ha kell. Atyám ilyennek teremtett. Az iránta végtelenül hű és szerető, de szeszélyes gyermekének. Ez pedig a testvéreim hiányával elmélyült.
- Gabe... elég... – szűrődik be távolról fivérem hangja, de ügyet sem vetek rá. Sokkal inkább leköt az erőfitogtatás, ami még csak meg sem izzaszt. A nyíló portálból visszarántom a pokolfajzatot, a felé tartott angyalpengémre nyársalva. Ő volt idelent az utolsó démon. A probléma az, hogy az okkult erőkön nincs stop gomb. Ahogy idő kell a beizzításához, még inkább idő kell a lecsillapításához. Fénylő tekintettel követem a két angyalt, akik szeretett húgunkhoz lépnek, hogy felsegítsék. Látom, hogy mennyire próbálnak elkerülni és ez jó érzéssel tölt el. De hamarosan az én egyensúlyom is megbomlik, amikor hatalmas robajjal törik körülöttünk szilánkokra a föld és kezd bezúdulni a tengervíz is.
Ramiel testvérem közeledését nem utasítom el. Ráemelem egyre tompábban izzó tekintetemet, s hagyom, hogy tegye, amit jónak lát. Legalábbis az útjába nem állok. Idő közben nyugalmi állapotba vonom eddig kitárt szárnyaimat, s ahogy az energiáim lecsillapodnak, úgy térek vissza én is eredeti formámba. A felszínre érve már semmi jele nincs az iménti kirohanásomnak. Ám haragosan figyelem az előttem álló fivéreimet. Néhány másodperc erejéig fogva tartom őket a tekintetemmel, mintha némán vitáznánk. Ez különösen Ramielre vonatkozik.
Majd csak megrázom a fejem és leporolom vállaimról az út közben nyakamba hullt törmeléket. Ezután fordulok szeretett húgunk irányába, az őt kihozó angyalokra látszólag fittyet sem hányva. Mintha csak Raguelt látnám.
- El kellene vinnetek, mielőtt többen jönnek. – Javaslom két fivéremnek épp csak megjegyezve. Mert hogy feltételezem jönni fognak, a véget nem érő ostobaságukat figyelembe véve. Ha mást nem is, néhány hordányi gazdátlan pokolkutyát még ránk szabadíthatnak, a létszámfölényben bízva. Ami valljuk be, nevetséges. Én láthatóan nem nagyon tervezek még távozni. Az számomra azt jelentené, hogy véget ér a móka mára. Hisz kétlem, hogy ahova ők mennek, oda én is mehetnék. És fordítva... Még ha szeretnék is több időt tölteni velük, nem gyengülhetek el. Nekem feladatom van.

Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
61

Csüt. Május 18, 2017 8:16 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raquel kiszabadítása
Gyorsan pörögnek az események, arra kapom fel a fejem hogy Gabriel eszméletlen tombolásba kezd odalent, majd Aliyah és csapata elviharzik mellettem, de mivel nem látom meg rögtön az ismerős arcokat, nem megyek fel, továbbra is ott állok, éppen csak annyira mozdulok hogy szabad utat biztosítsak nekik. Komoran rákacsintok a húgomra, egy aprócska mosolyt erőltetve ráncaim gödrébe, de aztán elrakom a kardom és megindulok lefelé. Jókor, mert beszakad a lépcső és elkezd összedőlni, leérek a bejáratba, onnan már látom Gabriel alakját. Remélem a többiek is átértek rajta és kiviszik Raquelt. Magunk között maradunk, hallom Raffael bátyám kérlelését, de hát csak rá kell nézni a másikra.
- Hagyd! Kimegyünk együtt!
Egyik bátyám halálát sem kívánom és ha tehetek érte, úgy megteszem amit kell. Nem hiszem hogy bármily szó eljutna a tudatáig Gabrielnek, éppen belemélyedt az ereje fitogtatásába. Most én is kitárom a szárnyaim hogy szabadjára engedjem a saját erőimet, de a testvérem erejét használom vele arra hogy magunk köré védőburkot építsek a törmelékekből. Ugyanaz az erő rombol és pusztít, mennyire ironikus, persze ezen nincs időnk jót vidulni, én sem teszem, a képességeim segítségével ez a burok elkezd kifelé mozogni, velünk együtt, kis szerencsével kitörünk az összeomló épületből felfelé, bár nem sokáig fogom tudni fékezni az ő erejét, még talán ha Raffael is rásegít. Egyébként remélhetőleg akkor hullik darabokra, akár az összetört üveg, mikor már odafent a szabadban vagyunk.

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
103

Szer. Május 17, 2017 8:05 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rescue of Raguel
For my family
Furious Angels • Üzenet: *q* • Credit:

Az egyik démonnak sikerül egy bénító pecsétet aktiválnia. Pár pillanatra érzem, ahogy a tagjaim megmerevednek, ahogy a többieké is. A pokolkutyák ezt kihasználva azt marnak, akit csak tudnak. Észlelem a veszélyt a közeledő démon képében, de ha akarnék se tudnék semmit tenni ellene. Elgyengülten várom a sorsomat, amelyet végül nem pecsételi vérem. Rafael ment meg, majd ki is végzi a bátor démont. Gabriel is végez egyel, így eléggé lecsökken a számuk. A kutyákon kívül talán csak egy maradt, aki hátrébb lép Gabriel tombolását látván. Amint lejön értem az a két angyal, még egy utolsó fáradt pillantást a testvéreimre és hagyom, hogy kicipeljenek. A lenti, utolsó démon azonnal portált nyit a Pokolba, de még mielőtt átlépne, rá segít Gabriel erejére. Meg remek és megreped a föld, egész mély résekkel nyílik szét, miközben a ház talapzatát darabokra szaggatja, s az el is kezd önnön súlyában rájuk dőlni, de talán még a környéken is megjárják az épületek. A lépcső korai véget ér az egyik rés miatt a földön, Ramiél mögött a bejárat is összezuhanni látszik. A közeli tenger miatt, a démon által tovább repedt lyukakból ömleni kezd befelé a víz, de ezt a pokoli lény nem várja meg, már menti is értéktelen életét a portálon át.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Hétf. Május 15, 2017 7:06 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raguel kiszabadítása
Testvérek vagyunk. Egymáson kívül nem segít rajtunk senki.


A házon át nem nehéz megtalálni a pincébe vezető utat. Úgy tűnik, ennyire futotta a démonoknak. Azt hittem, sokkal bonyolultabb lesz megtalálnunk idebent Raguelt, már csak azért is, mert minél hosszabb egy út, annál veszélyesebb lehet. Több csapdát lehet elrejteni, több ember fér el, és még sorolhatnám, de nincs értelme. A lényeg, hogy megtaláltuk őt, s készen állunk a kiszabadítására. Az angyalokkal hátam mögött érjük el a lejáratot. Elgondolkodom azon, mennyien kellhetünk odalent. Amennyiben egyetlen egy szoba van, túl sokan lennénk ha még hatan lemennénk.
Már épp azon lennék, hogy eldöntöm, csupán én és ideiglenes társam megyünk le erősítés gyanánt, mikor meghallom Rafael hangját. Rezzenéstelen arccal hallgatom őt végig. Nem szükséges, hogy a többiek aggódjanak, s valljuk be, egy kis csapda aligha okozhat gondot négy arkangyalnak. Vagy háromnak, tekintve, hogy Raguel erejét nemigen érezni, ha pedig szükséges, hát itt vagyunk. Ennek ellenére bízom abban, hogy képesek lesznek megoldani, így nekem másra kell figyelnem. Addig, amíg várom lentről a fejleményeket, visszafordulok a velem lévőkhöz. A kijelölt páros marad a lépcső tetején, figyelni azt. A másik két párost pedig kiküldöm. Egyiket azért, hogy felkészüljenek az esetleges sérültek fogadására, a másikat pedig azért, hogy segítsen a ház kívülről való őrzésében. Szükség lehet rá, most, hogy Gabriel még jobban szabadon eresztette erejét.
A várakozás egészen őrjítő, miközben az angyal próbál figyelni magára. Le akarok menni, segíteni szeretnék, de semmi értelme annak, hogy én is besétáljak a csapdába. Türelmesnek kell lennem, és nem csupán azért, mert Rafaeltől azt az utasítást kaptam, hogy maradjak távol onnan. Azt a parancsot bármikor megszegném, ha úgy látom, előnyünkre válna, s nyugodt szívvel tűrném utána büntetésem, most azonban nem így van.
~Azonnal ott vagyunk érte!~ felelem, amint meghallom újra az arkangyalt.
Megkönnyebbülés hallani. Ezek szerint nem lehet komolyabb baj odalent, mikor pedig leérek, rájövök, hogy jelenleg nem is a démonok okozzák a legnagyobb gondot. Az elszabadult angyalt nem csak én, de partnerem is igyekszik alaposan elkerülni, nehogy útjába kerüljünk fékezhetetlen erejének. Rafael mellett ellépve Raguel mellett termek, miközben párosom másik tagja fedezi mozgásom, ha kell, hát a törmelékek elől is.
- Odafent várunk titeket - jegyzem meg.
Amennyire a körülmények engedik, óvatosan felveszem legyengült nővérünket. Nincs idő arra, hogy megnézzem sérüléseit, hogy ellenőrizzem hogylétét. Majd odakint. Előbb ki kell vinni ebből a romhalmazból, a fent várakozókkal együtt. Nem hiányzik hogy leszakadjanak a pincébe és megsérüljenek. Helyette kint körbevesszük ezt a tákolmányt, ahhoz azonban előbb ki kell érnünk, ezért a lehető leghamarabb meg is indulok.





Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
67
☩ Korom :
31

Hétf. Május 15, 2017 5:15 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


a vérveszteségem még nem vészes, de ezek az átkozott rúnák! Mielőtt észbe kapnék, megmerevednek a tagjaim, én pedig képtelen vagyok megmozdulni.
~Aliyah, ne gyertek erre, csapdába estünk...~
Remélhetőleg nem kezd magánakcióba, bár nem úgy ismerem. Mondjuk nem sokkal később már úgy fogalmaztam volna, hogy baj van, össze vagyunk zárva, egy nagyon veszélyes, nagyon vérszomjas illetővel, meg mellesleg néhány démonnal. Azonban, amíg az egyik pokolkutya a vállam tépázza, és egyre jobban megrongálja ott a páncélom, én csak arra koncentrálok, hogy a démon aki a rúnát aktiválta, és Raguel felé tart kivont tőrrel, ne a valóságot lássa, és ennek következtében nagyon meglepődjön, amikor rádöbben, hogy egy szépséges lány szíve helyett az én kitartott tenyeremet szúrta át. Fájdalomtól fordul grimaszba az arcom, a kutya agyarai felszakítják a bőröm, és rengeteg vakolat hullik a nyakamba, ám ujjaim rászorítanak a kést tartó öklére, és amikor Gabriel feltöri ezt a pecsétet is.
-Én jövök.
Rántok egyet, és a kezem másik oldalán kiálló heggyel szórom nyakon a kutyát, jobbommal pedig a démont szúrom meg egy olyan helyen, amire gondolni sem szeretnék, de amikor térdre rogy előttem, szinte megváltás, ahogy elvágom a torkát.
~Aliyah...vidd ki innen Raguelt, MOST!~
Kihúzom a tőrt a tenyeremből, és sérült kezem a mellkasomhoz szorítva egyenesedem fel egy falnak dőlve.
-Gabe...elég....ránk hullik minden....
Nem tudom hall-e. A fülei persze elég erősek gyenge szavaimhoz, ám hogy figyel-e...kiderül, ha nem hullik a fejemre a fél hegy azt hiszem...

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Május 14, 2017 12:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



- Ostoba démonok. – Sziszegem a megmaradtak felé, mikor láthatóan beérik az üres fejükben, hogy ki is vagyok. Ennél kiégettebb kifejezést azt hiszem, már nem tudtam volna arcomra ölteni. Egy pokolkutya támad rám, de alig védekezek, alig mozdulok. Egy pokolkutya egy ark ellen? Valóban? Sértő. Csak a karom mozdítom, amikor elérné a combom, hogy átharapja. Ujjaim az orra és az állkapcsa köré fonom, olyan parányira préselve össze a száját, mintha csak egy kiflit fognék a nagy tenyeremben. A förtelem nyüszít és küzd, de rá sem nézek. A figyelmem Rafaelé, akinek érdeklődve követem a megmozdulásait. Egyrészt nevetséges, hogy ezidáig ilyen könnyű dolgunk van, másrészt meg... Bravó, fivérem. Ez az a Rafael, aki oly közel állt hozzám.
Jobb is, hogy ő az, akit Raguel közelébe vonszoltak. Nem erényem a gyengédség. Ha Rafael helyett én léptem volna oda húgunkhoz, megragadtam és eltűntem volna vele, áruló fivéreim hátra hagyva. És ha elvinném szeretett húgunkat? Mi lenne akkor? A tudat, hogy Mihály épp oly könnyen ellenem fordíthatja őt, ahogy a többi testvéremet, mérgezni kezdené az elmémet. Indulataimnak hála, észre sem veszem és összeroppantom a véreb fejét, ez ennyi lett volna.
Gondolataimból az ránt vissza, hogy nyakon öntenek egy flaska szentelt olajjal, s miközben a megmozdulás irányába fordulok, már a gyújtó pisszenését is hallom magam mögött. Ennyi kellett, hogy elszabaduljanak az indulataim.
- Mégis hogy merészelsz kezet emelni rám?! – Csattanok fel angyalhoz nem méltó sötétséggel a hangomban. Akár nevetséges is lehetne, hogy ezen akadok fenn a leginkább, hogy bárki hozzám mer érni. Hozzám! A karját, amelyben a zippot tartja kitépem és azzal ütöm meg, közben a tüzet eloltva. Majd ujjaim a szemgödreibe vájom, látványosan elégetve a démont. Egy túlélő a falnál aktivál egy pecsétet, melynek hatására mindannyian megbénulunk. Én újra és újra rántok egyet a lábamon, ami olyan, mintha a padlóhoz szegezték volna.
Majd a pecsétet aktiváló démon, kihasználva átmeneti bénultságunkat, s azt, hogy Raguel erőtlenül fekszik a földön, felé indul. Ha az erős arkokkal nem bír el, megcélozza hát a sérültet. Mit gondol, hagyni fogjuk?
A pecsét meglepően erős ugyan, majd szét roppant, de a hatása érezhetően és rohamosan gyengül. Felteszem nem ennyi arkangyalra tervezték. Egyet talán-talán meg tudna tartani ideig, óráig, de hármat? Négyet?
Kitárom ébenfekete szárnyaimat, kitöltve a pince azon részét, ahol állok, s egész lényem forrón kezd izzani. Először a szemeim, de hamar követi az egész testem. A helyiség remegni kezd, a falak minden pecsét mentén repedezni és leomlani, majd nem telik el néhány másodperc és már az ósdi épület egész környékén érezni az erős földrengést. Én pedig biztos lábakon állok. Nem törődök azzal, hogy másodperceken belül ránk fog szakadni az épület, ha valaki nem állít le és a kinti folyosókat is kezdi betemetni a törmelék. Elégetek minden utolsó férget a környezetünkben. Hogy feltűnést keltek? És!? Jöjjenek csak. Az egyetlen, aki számít, Raguel. Őt pedig ki fogom tudni vinni, bármi is lesz.

Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
61

Vas. Május 14, 2017 10:27 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raquel kiszabadítása
Én a lépcső közepén állok jelenleg, mivel Gabriel elrontotta a mókát - pedig várhatott volna, akkor a kardot sem kellett volna hajigálni-, ezért én is vissza alakulok, de nem rohanok lefelé. Teljesen jó itt, ezzel a démonok beszorultak közénk mint dugó az üvegbe. Előrántom a kardom és várok türelmesen. Itt nekik se ki, se be, amelyik megpróbál rajtam keresztül áthaladni valamerre, annak reszeltek. De amúgy is, hiszen három ark van odalent. Nem megyek le, mert így is túlzsúfolt már a helyiség, a bátyámat ismerve, neki meg kell a hely ehhez a tomboláshoz. Így hát hallgatom a csatazajt, az elém kerülő démonokat meg egy két kard vágással küldöm a másvilágra. Az én mozdulataimban semmi látványosság sincs, talán észre sem veszik időben a végzetüket.
Tudom Aliyah csapata is valahol az átjáróban lehet már, itt tényleg nem fognak tudni semmit csinálni, ha csak Eris meg nem jelenik. Az még hozhat némi izgalmat az egyoldalú küzdelembe.
Megvárom amíg elülnek a zajok, aztán amint megpillantom az ismerős arcokat a lépcső aljából, elindulok én is felfelé, és mehetünk kifelé ebből a lyukból.

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
103

Szomb. Május 13, 2017 3:20 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rescue of Raguel
For my family
Furious Angels • Üzenet: *q* • Credit:

Az események gyorsan pörögnek. A démonok össze is zavarodnak, mert az angyalt "társuk" követi, erősen beelőzve "munkaadójukat", aki a lépcső tetején rikácsol. Hamarosan már rá is jönnek, hogy felültették őket, amint Gabriel visszaalakul saját formájába. Meggyötörten, de mosolyogva nézek vissza bátyám szemébe, még mielőtt elszabadulnának az indulatok. A démonok száma azonnal megcsappan, s az egyik pecsétjüket a falon rögtön tönkre is teszik. Feladni azonban nem adják, hogy is tehetnék, mikor az életük függ tőle? Pokolkutyákat idézve támadnak vissza, védekeznek, habár kombinált erejük is végső soron elég kevés ennyi ark ellen.
Mikor Rafael oda lép hozzám, egy fáradt, hálás mosolyt engedek meg irányába. Láncaimtól megszabadulva jól esően felsóhajtok, szárnyaim, kezeim, de még fejem is fáradtan, bágyadtan lóg. Lábaim nem tartanak meg, így le kell tennie a földre. Testem kimerültségtől reszket, s lassan el is dőlök a hideg betonon. Szemeimet lassan behunyom, nehéz magamat ébren tartani. Amíg a láncon lógtam, pihenni volt nehéz, de most, hogy érzem testvéreim jelenlétét, a harcok ellenére is biztonságban érzem magam, hiszen kétségem sincs afelől, hogy a démonok mind egy szálig elpusztulnak majd. A kimerültség súlyos kőként nehezedik minden tagomra, ha akarnék, se tudnék megmoccanni. Újfent, résnyire nyitva szemeim nézem, miként próbálják a démonok idézett lángokkal, pokolkutyákkal, különféle mágikus trükkökkel elkerülni az elkerülhetetlent: lassan, de biztosan, mind halottak lesznek.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Pént. Május 12, 2017 3:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raguel kiszabadítása
Testvérek vagyunk. Egymáson kívül nem segít rajtunk senki.


Aggódtam amiatt, hogy mi lesz Gabriel érkezésével, de úgy vélem, a bajt megéreznénk. Ha mégsem és az arkangyaloknak segítségre lenne szüksége, minden bizonnyal jeleznék valahogy, így továbbra is maradok helyemen, erre intve a többieket is. Várunk. A másodpercek lomhán telnek. A cél irányába figyelek, minden egyes idegszálammal, hogy biztosan tudjam, mikor kell megindulnunk. Nem nehéz kiszúrni. Az arkangyalok energiái úgy szabadulnak el, akár egy lavina. Váratlanul és hevesen, valószínűleg mindent letarolva odabent. Arra is figyelnünk kell, hogy ne akadályozzuk őket, valamint hogy semmiképp se kerüljünk Gabriel útjába. Valószínűleg éppúgy nem kímélné az ittenieket, mint a démonokat.
Még mindig nem tudom, mi lett volna évekkel ezelőtt a helyes döntés. Fogalmam sincs, hogy jól választottam-e akkoriban, csakhogy eldöntöttem. Állást foglaltam az angyalok harcában, innentől kezdve nincs mit tenni. Nem gondolhatom meg magam csak úgy, már ha egyáltalán akarnám. Egyelőre nem tudom, mit akarok, azon kívül, ami előttem van. A többit félre kell tennem és Raguel kiszabadítására kell koncentrálnom.
Amint megérezni az elszabadult angyali erőket, kiegyenesedem. Angyalpengém magam elé vonom, miközben ideiglenes partnerem máris oldalamon terem.
- Indulás! - adom ki a rövid, ám annál határozottabb utasítást.
Ha odabent elszabadult a harc, minél hamarabb be kell jutnunk és biztosítanunk kell a kifelé vezető utat. Talán az sem árt, ha a bentieknek nem jut elég ellenfél ahhoz, hogy teljesen belefeledkezzenek a csatába. Tisztában vagyok az angyalok erejével. Egy ilyen épület, vagy akár barlang, nem sokáig maradna egyben, ha elszabadulnának. Ugyanez pedig igaz némelyik démonra is.
Amint megindulunk befelé, testvéreink energiáinak nyomát kutatom. Nincs túl nehéz dolgom, így már csak az osztódásunkkal kell foglalkoznom. Az irány egyértelmű, nem kell azzal foglalkoznunk, hogy végigjárjuk a járatokat. Egyszerűen az esetleges csomópontokban hagyok egy-egy párost, akik fedeznek minket, amíg mi többiek nyomulunk tovább az arkangyalok felé, elintézve az utunkba kerülő démonokat.





Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
67
☩ Korom :
31

Hétf. Május 08, 2017 5:57 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Vajon miért olyan könnyű elhinnie minden démonnak, hogy egy angyal megtörve hever a lábaik előtt? Nem tudom, és nem is akarok az okokon gondolkodni most, mert van egy olyan érzésem, hogy a kézenfekvő válasz igencsak feldühítene, és Gabrielből elég ide egy is.
Hagyom, hogy felkapjanak, és elkezdjenek Raguel mellé vonszolni, igaz rugdalok, vonaglok, fenyegetőzöm, könyörgök, sírok, és még eb is vizelek, amennyire ők tudják...bár ez utóbbit nem én láttatok, csak az engem közrefogók beszélik meg, hogy így fogják elmesélni később. Mielőtt azonban kikötöznének a húgom mellett, a bátyám rögtönözni kezd, a két új pajtásom pedig egyszerre mintha rádöbbenne, hogy ha nem állítják meg, nekik már nem lesz olyan, hogy később.
-Ez Ő! Nyírjuk ki a szukát, és meneküljünk!

Azonban amint Gabe megsemmisíti a pecsétét a szobában, már én sem játszom tovább a sebzett madárkát. Tökéletesen épp szárnyaim egy pillanat alatt mozdulnak meg, és vágják a két vállamnál helyet foglaló démont az ajtófélfákhoz, ahonnan por, vérpermet és tollak csapódnak fel. Aztán egy egyenes mozdulattal metszem el mindkét agyrázkódást kapott démon nyakát az angyalpengével, és már rohanok is húgunk felé. A mellette álló démon feje könnyedén hullik a porba, aztán a kötéseit kezdem elvágni, ám amint végzek, már megrohamoznak páran a szobából, köztük az a démon is, aki most már bánja, hogy nem fürdetett meg a szentelt olajban, mielőtt meggyújtotta azt.
Túl erejük önbizalomra sarkallja őket, és bár minden mozdulatom egy újabb kárhozott élet végét jelenti, mire elfogynak több mély vágást szenvedek el a lábaimon, illetve az egyik aljas szörnyeteg hátulról támad rám, és sebez meg. Ha azt vesszük, ki marad életben, én nyertem. Ha azt, hogy a csatának talán még nincs vége, és egyik öklöm az oldalamra szorítva állok a kioldozott Raguel előtt....Remélem, hogy mindkét testvérem olyan ádáz harcos, amilyenre emlékszem.

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Május 07, 2017 9:05 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leengedett karokkal figyelem a fivérem mozdulatát, ahogy visszahajítja felém a labdának kikiáltott fejet. Meg sem rezdülök, egyenest Rafael szemeit figyelem, a fej mégis elkerül, mintha azonos pólusú mágnesként taszítanám. Nekünk nem kell hadonásznunk ehhez. A fivéreimet elnézve komor, mondhatni szánakozó kifejezést öltök fel az arcomra. Mintha már azzal is megtisztelve kellene érezniük magukat, hogy megjelentem. És mintha Raguelben csak egy lehetőséget látnék a seregem bővítésére. Pedig valójában jó érzés itt lenni. A rideg tekintet mögött tombol a tettvágy. Az izgalom, hogy a fivéreimmel küzdhetek. Hiányoznak. Hogy meg tudom-e őket téveszteni, azt nem tudom. Talán nem, hisz nem foglalkozom a színjátékkal, egyszerűen csak vannak más igen fontos területei a létezésünknek, ahol nem állnak mellettem. E miatt pedig... igen igen neheztelek. A két arkot még nem is annyira, na de a nem túl messze lévő harcosokat méregetve már végképp olyan tekintetem van, mint aki másodperceken belül elkezd angyalokat dobálni egy vulkánba. Jobb is, hogy egyedül jöttem. Az enyémek nem dolgoznának együtt ezekkel.
De nagy találkozás ide, vagy oda, elfogadom, hogy indulnunk kell és felöltöm a démon alakját, a részletekre nem túlzottan ügyelve. Jól lehet, nem ártan a megfontoltság, sem egy terv. S bár eddig nem tudtam, hogy fivéreim kidolgoztak-e bármit, amit velem nem osztanak meg, csak elvárják, hogy menet közben alkalmazkodjak – hisz valljuk be, az én képességeimmel ez nem lenne nehéz – de a kamu-sérült Rafael mutatványa után Ramiel reakcióját figyelve hamar megvilágosodom. Halk kacaj szökik ki ajkaimon. Jó, hogy most még nem látnak minket, mert hiába öltöttem én fel annak a mocskos lábtörlőnek az alakját, az arckifejezésem a legkevésbé sem démoni. Fivéremmel ellentétben, nem is próbálkozom, hogy az legyen. Ha Ramiel érez engem, kicsit úgy nézhetek ki, mint akit akarata ellenére öltöztettek egy kinőtt, flancos ruhába, valami könyökömönjönki családi eseményre hurcolva.
Nem túl alázatos testtartással, de azért követem őt a lépcsőn lefelé. Próbálkozhatnék én színt játszani, de nagyjából úgy nézhetnék ki, mint akinek fáj a dereka. Amikor rám kiabálnak, a szemöldököm a fejem búbjáig csúszik fel. Kissé előre is dőlök, mintha nem hallanám és ezért nem lennék benne biztos, hogy hozzám beszélnek-e. Dave. Az biztosan én vagyok. Nos, ez esetben Davenek ennyi elég volt. A bátyáim talán jól szórakoznak, hogy eononként egyszer jelmezesbált tarthatnak, de én nem. Amikor meglátom drága húgomat, elönt a harag. Ez a harag pedig olyan végtelen, hogy a jelen lévő testvéreimnek figyelnie sem kell, erőteljesen belengi őket is. Nem átragasztva rájuk a haragom, egyszerűen csak éreztetve velük. Az embernél csak egy gusztustalanabb lény van, és az a démon. Mihály pedig ahelyett, hogy velük foglalkozna, engem akadályoz. Normális az ilyen?!
Mihelyt elül a tűz, Ramielt megelőzve a pince közepére sétálok. Kimérten, magasra szegett állal, végig a távoli Raguel szemeibe nézve. Daveként, látszólag nem törődöm azzal, hogy egy démon – aki bizonyára a felettesem – mindjárt bereked, annyira mondja a magáét, hogy mi ez a viselkedés részemről. A megtévesztésem csökkentem, s mindössze két lépés alatt olvad át a küllemem a valódi Gabriellé. Pontosan akkor teljesedik be, amikor az imént velem üvöltő „felettesem” mellé érek. Az ő arcára ekkorra ráfagy egy félelemmel vegyült, döbbent arckifejezés. Meglehet, hogy a bátyáimat nem ismerik és ezért állták úgy körbe Rafaelt is, de én már hosszú idővel ezelőtt tettem róla, hogy rettegjék a nevem.
Kihasználom a másodpercnyi tétlenségüket, amíg eljut a tudatukig, hogy mi is történik, s így esélyt sem adok reakcióra. Megragadom a mellettem álló démon nyakát, és tomboló erővel vetem egy távoli fal felé. A hangokból ítélve a koponyája biztosan darabokra tört, de tudom, hogy nem öltem meg. Hisz nem is ez volt a cél. Épp csak útban volt. Hezitálás nélkül, még a hajításból eredő lendülettel rántok elő egy angyal pengét és egy arkangyal erejével hajítom a megfelelő irányba, akár egy dobókést. A fegyver úgy szeli át egy másik démon torkát, akár kés a vajat, és megállíthatatlanul repül tovább. Magával rántva és falhoz szegezve az áldozatát, Ragueltől nem messze fúródik a falba, teljesen mélyen. Ekkor világosodhatnak meg fivéreim is, hogy a cél nem értelmetlen öldöklés volt. A falon egy olyan pecsétet találtam el, ezzel semlegesítve azt, amelyet rendkívül ártalmasnak véltem számunkra. Egy arkangyalnak nem kell sok idő, hogy felmérje a környezetét. Főleg ilyen csótányokkal szemben. További időt nem vesztegetek, úgy tűnik nagyon belelendültem, fittyet sem hányva arra, hogy nem egyedül küzdök, hanem a fivéreim is itt vannak, az meg végképp nem fordul meg a fejemben, hogy bárki letörheti a szarvam. A szemeim intenzíven izzani kezdenek, készen arra, hogy felperzseljek minden föld alól előmászott férget a helyiségben.

Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
61

Szomb. Május 06, 2017 11:40 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raquel kiszabadítása
Már felkészültem fejben és testben is hogy most le fogunk menni abba a sötét lyukba, meg is indulok, magam után cibálva a látszólagosan súlyosan sérült bátyámmal, útközben előkerül kis idő elteltével a másik. Úgy gondolom nem kell tartanom tőle, jelenleg jobb ha félre rakjuk az ellentéteket, különben a húgunk issza meg a levét. Szavaiból, legyenek azok bármily rövidek, arra következtetek ő is így érkezett ide közénk. Ravasz félmosollyal pislogok körbe, egyáltalán nem érdekel mi történt a pokolbéli fajzattal, ma még az összes ugyanígy fog járni. Persze nem is tapsolok hozzá. Ugyanakkor tetszik ez a belépő, és jó tudni hogy nem hiába kockáztattam az életemet nála. Tehát még is csak jó ajtón kopogtattam. Nem szólok semmit, csendben kivárom amíg átveszi ennek a démonnak a szerepét, aztán megindulunk lefelé.
- Hülyék! Mit szórakoztok itt?! Ki a jó fene mondta nektek hogy lehagyhatjátok a posztjaitokat?!
Menet közben üvöltök, mint a fába szorult féreg, valamiért senkivel sem találkozunk, mígnem elérünk a lépcsőig, ahol is Rafael rögtönzött előadást mutat be anélkül hogy ezt legalább telepatikus formában megbeszélnénk. Felfelé ível a szemöldököm míg azt nézem hogyan gurul lefelé és már fel is rakom a kezeim magam elé elnézést kérően Gábriel felé, elvégre látta hogy nem én voltam. Eszemben sem jutna egy ilyen csúnya húzás a saját bátyám ellen. Szavakban persze megint nem formázom meg, még meghallják odalent. Ismét a járatba tekintek le, onnan jönnek fel kiáltozások, hangos beszéd aztán valaki megindul felfelé. Összehúzom a szemöldököm, de az az érzésem jobb kivárni ennek a végét. Remélem Gábriel nem fog ilyen gyorsan cselekedni, mert jó lenne követni a tervet. Fene tudja mi van lent, de ha mindenkit kinyírunk útközben, hát nem is fogjuk megtudni. És Rafael is elszakadt a formációtól, mert ő is elhamarkodta. Fényt látni a bejáratban, de én most megálltam a lépcső felénél, megvárom míg felér a démon.
- Az arkot, akit lerúgtam...illendően kössétek a másik mellé! Ha valamelyiknek sikerülne kiszabadulnia, vagy meghalnia az engedélyem nélkül, akkor ti kerültök a helyükre! És mi ez az égett szag?!
Felfelé húzom az orrom és a tartásom, elvégre Viszály eléggé fensőbbséges megnyilvánulásban mutatkozik. Azt hiszem. Bár fogalmam sincs szokott-e velük így üvöltözni, én csak próbálok hatásos lenni ebben a káoszban. Lassan indulok lefelé a lépcsőn, nem tudom mi vár odalent, nem szeretnék semmit az arcomba kapni. Addig is van ideje válaszolni nekem, és így talán több információval gazdagodhatunk, ami ahhoz kell hogy gyorsan kiszabadítsuk innen Raquelt.

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
103

Csüt. Május 04, 2017 12:44 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rescue of Raguel
For my family
Furious Angels • Üzenet: *q* • Credit:

A démon a hangokra előlépett a rejtekhelyéről. Száját kicsit eltátotta, nem számított arra, hogy a főnöke jelenik meg.
- I-iigen is... - dadogja, azt se tudja, hogyan kezdjen bele a magyarázkodásba, miszerint harci készültség van, mert a fogolynak sikerült kapcsolatot létesítenie valakivel.. Feltehetően angyalokkal, mivel meg is fenyegette őket. Odáig azonban nem jut el, hogy a parancsot teljesítse is, mert ahogy megfordul, Gabriellel találja szemben magát. Tekintetében látszik, hogy már most tudja mi a sorsa, s az egyetlen menekülési utat választaná, elhagyná a porhüvelyt, de nem tudja. Az erős marok a szájára szorul. Tompa kiáltás, csontok és ízületek ropogása, a hús szakadásának hangja, majd a fej elválik a testtől.

A hangokra, a kiáltásra a lent lévő démonok ráncolják a homlokukat, azonban mielőtt tennének egy lépést, árnyék fedi el a bejárat fényét, s rá nemsokára egy alak gurul le a lépcsőn az egyterű pincébe. Az egyik démon már idegesen felkiáltva dobja el ijedtében az égő öngyújtót, amely a szent olajba esve azonnal meg is gyújtja azt, fénnyel töltve meg a helyiséget és lezárva nagyjából három percre az angyalok számára az átjárást, Rafaelt pedig bezárva a démonokhoz.
- TE IDIÓTA, MÉG IS MIT CSINÁLSZ?! KI MONDTA, HOGY GYÚJTSD FEL AZT A SZAROS OLAJAT?! - förmed az egyik démon a másikra, aki összerezzenve néz rá. Úgy aktivált egy csapdát, hogy nem is volt rá szükség, hiszen az alak eléggé megtépázottnak tűnik, de nem közülük való. Nem látták még személyesen az arkokat, így fogalmuk sincs igazából, hogy az egyikkel van dolguk. A démonok feszülten figyelik az idegent és láthatóan nem nagyon merik megközelíteni, csak az, amelyiknek a kezében angyalpenge van.
Én eközben lassan feljebb emelem a fejem, hogy kinyitva kissé a szemem Rafaelre pillanthassak. Erőtlenül lógok ugyan a láncokon, arcomra még is egy halovány, szeretett mosoly kúszik. Bátran fejezem ki az érzelmeim, mert most egy démon sem foglalkozik velem, mint nekem háttal áll, szinte félkörben körbe állva a legurult arkot, biztos távolságba. Pecsétek vannak a falakon, egyesek csak érintésre várnak, hogy aktiválják őket.
- Mi a franc történt ezzel?! Csak nem Dave volt? - kérdezi végül az egyik, felpillantva a lépcsőre.
- Kizárt, az a gyökér a cipőjét sem képes megkötni egyedül, nem hogy így elintézni egy angyalt... - mondja az angyalpengés, és int.
- Kössétek ki a falra a másikkal szemben. Te meg menj fel, nézd meg, honnan a francból jött ez... - mondja, szavára már meg is indul kettő, hogy teljesítse a parancsot, a harmadik pedig hirtelen átugorva a lángokat indul meg felfelé a lépcsőn.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Csüt. Május 04, 2017 11:55 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raguel kiszabadítása
Testvérek vagyunk. Egymáson kívül nem segít rajtunk senki.


Ugyan most az itt lévő angyalok irányításával vagyok legfőképpen elfoglalva, nem bírom ki, hogy ne vessek az arkangyalokra egy-két pillantást. Előbb Rafaelre, aki a sebesült rabot játssza. Emlékszem miként festett a gyakorlásunkkor, de az ehhez képest semmiség volt. Akkor nem estünk túlzásokba, valójában nem is tartott olyan sokáig, hogy megtehessük. Ügyeltünk arra, hogy komolyabb bajt ne okozzunk, végtére is csak edzés volt, de most... Nem szívesen látok így egyetlen angyalt sem, arról nem beszélve, hogy ez a kinézet csupán az, amit eredménynek vélünk egy Viszály kaliberű démonnal való összecsapás után. Lehet ennél sokkalta rosszabb is. Visszaemlékezve, én sem élnék már, ha aznap Cassael nem gyógyít meg.
Tekintetem tovább vándorol Ramiélre. Szóval így néz ki Eris. Személyesen még egyszer sem találkoztam vele. Próbálom megjegyezni vonásait, külső jellemzőit, hogy a későbbiekben felismerhessem, ha szükség lenne rá. Sosem lehet tudni, erről azonban ennyit. Itt az ideje, hogy visszatérjek a csapathoz, amit gondjainkra bíztak
Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire nem szeretném, ha magánakciókba kezdenének. Én magam sem fogok leválni társamról, bármennyire hajt majd a késztetés. Tudom, minél több irányba haladunk, annál gyorsabban találnánk rá a bent lévőkre, csakhogy kockázatos. Egy ismeretlen helyen a hazaiak vannak előnyben. Mi csupán bolyongani fogunk, ha nem kapunk konkrét információkat. Abban az esetben persze mindez megváltozik, ha az arkangyalok közlik velünk a bent megtett út irányát. Akkor könnyedén elérhetjük őket, s a szétválás mindössze annyi lenne, hogy az esetleg elhagyott csomópontoknál ott hagyunk egy-egy párost, a kifelé vezető út biztosítása érdekében. Örülnék, ha erről lenne szó.
Ott van az a tény is, hogy a szárnyaink jelen esetben akadályozó tényezők. Már most elrejtetem mindenkivel, nehogy elfelejtsék, vagy éppenséggel nekem menjen ki a fejemből a nagy sietségben. A párok összeállnak idő közben. Én magam is megkapom saját társamat, aki szorgosan áll mögöttem. Azok is megvannak, akik kint maradnak. Minden kész.
Gabriel érkezésére kapom fel a fejem. Senki nem számított arra, hogy pont most bukkan fel. Aggódva nézek utána, nyugalomra intve a mögöttem felsorakozókat. Attól hogy eljött, még a helyünkön kell maradnunk. Ha emiatt kezdünk felesleges mozgolódásba, abból baj lehet. Bíznunk kell abban, hogy nem ártó szándékkal jött, s hogy a többiek tudják őt kezelni annyira, amennyire kell. Ha valakiknek, hát a vele egy rangban levő testvéreinknek képesnek kell lennie erre.





Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
67
☩ Korom :
31

Szer. Május 03, 2017 11:51 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Megpróbálom elképzelni mit tenne velem a viszály, ha felül kerekedne rajtam. Sajnos nem tudok magamból kiindulni, én ugyanis nem vagyok olyan könyörtelen, mint ezek a gusztustalan lények, még akkor sem, ha a kegyelmem csupán addig terjed, hogy a halála gyors lenne. Minden esetre, pár mélyebb nyílt seb kezdésnek megteszi, majd felszaggatott ruhákkal díszítem álcámat, végül elérem azt is, hogy kívülről úgy tűnjön, mintha feldagadt volna az arcom, eltört szárnyaim megtépázva vonszolnám magam után, és még az egyik szemem is hiányozna.
Csendben hagyom, hogy a testvérem taszigáljon előre, sőt, még térdre is esek az útonálló démon előtt, ahogy a lábam húzva vánszorgok, de fel is pattanok gyorsan, látszólag azért, mert rettegek tőle, hogy megint bánt ez a szörnyeteg, de valójában elég limitált az időnk a színjátékra. Úgy tűnik, van értelme azért, hisz közönségünk mintha hajlana az engedelmeskedésre, igaz elég ráérősen. Szinte látom, ahogy összefut a nyál a szájában, miközben a torkomat nézegeti, és keze a kardja markolatára szorul. Összeszorított fogakkal tűröm, azon gondolkodva, mennyit engednék még, hogy fenntartsam a látszatot, de ekkor olyan történik, amit érzelmek széles skáláját váltja ki belőlem, hisz nem számítottam erre, nem is reméltem már, és kicsit tartottam is tőle, hogy erre sor kerül. Vagy, ahogy szóban foglalom össze:
-B@$$za meg!
Mély levegőt veszek. Esküszöm, még meg is öleltem volna, ha két perccel előbb jön, és bár valahol mélyen még így is jobban örülök, hogy ő is segít, hisz kizárt, hogy szívesen kiállna vele bárki, de ezek után csak remélhetem, hogy nem futunk ki az időből. Nem törődve az esetleges megrökönyödött nézésekkel a káromkodásom után felrántom a fejet a kezeim közé telekinézissel, majd visszapasszolom Gabe-nek, mint egy kosárlabdát.
-Nos, ő már aligha kísér a cellámba, szóval gratulálok, tiéd a szerepe.
Aztán megindulok előre a romos épületbe, és hogy siessek egy kicsit, legurulok a pincébe vezető lépcsőn, mintha Viszály rúgott volna előre, majd odalent négykézláb kezdek mozogni, nagy derültséget keltve az őrség többi tagjában, akik vigyázzba állva várják a vezérük érkezését.

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Felszín
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: