Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Rachmiel Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 12, 2019 7:12 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Drága Rachmiel! luvu

Nem mondom, hogy izgatottan vártam a történeted, mert nem igazán, csak épp tűkön ültem már, hogy olvasshassalak. Razz Az első beszélgetésünk után nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fogsz kihozni a karakterből, arról meg nem is beszélve, amit már említettem. Rajongok a bukott angyalokért!
Nagyon hálás vagyok, hogy ezt a fajt hoztad be közénk, szerintem nagyon, nagyon sok lehetőség van bennük és alig várom, hogy láthassam, hogy mit hozol ki belőle  juuj
Na de soká nem is akarom húzni a szót, ha már eddig megvárattunk a lapodra is térek Wink

Sajnálom, hogy nem tekintesz minket, angyalokat többé családodnak. Sad Bár Atyánk döntése kegyetlen tud olykor lenni, mindent csak tanító szándékkal tesz. Remélte, hogy megtudod bánni bűneidet és majd újra elfogadhatod helyed a mennybe, közöttünk. Meglehet, nem számolt a makacsságoddal és a benned folyamatosan növekvő gyűlölettel, nem csak irántunk, de a démonok ellen. Noha az utóbbi azért még eléggé jól is jön nekünk (és neki is) Razz
Mégis, hogy a saját oldaladon vagy... Nem magányos? Nem vagy egyedül, csak te magad?

A képességeidet nagyon szépen végigvezetted *-* Még akkor is, ha csak ily kevés maradt meg. Ám, amiket megtanultál, a tudás, az mindig a tied marad, ezt sose feledd Wink S lám, még ellenünk is fordítod a tudásodat Rolling Eyes majd kapsz érte Razz De nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen fegyverekkel fogsz harcolni ellenünk *-* Nagyon izgalmasnak hangzik a jövőd, ilyen tekintetbe!

A történeted meg... Már volt szerencsém korábban olvasnom, hogy mire is készülsz és már az is nagyon megfogott! S a folytatásban sem kellett csalódnom. Nagyon magával ragadtak a szavaid, a végén csak pislogtam, hogy de miéééért lett vége (Fluimucil reklám helye). Egyszerre voltam szomorú és nagyon kíváncsi. Szántalak meg és drukkoltam, hogy hozd ki jóra az életed! Az első gyilkosság sosem könnyű, bár én hiszem, hogy nem csak ez állt a háttérbe, amikor úgy döntött, hogy megbuktat, erről egyszer szívesen elbeszélgetnék veled Wink Talán képes lehetsz máshogy is látni a történteket, ha nem csak a te oldaladat látod. De ez egy későbbi nóta zenéje. Wink
Viszont nagyon kíváncsivá tetté, hogy ki ez a bölcs hölgy, kivel elbeszélgettél. Remélem, hogy viszont fogom még látni, hogy segíthessen neked a nehéz időszakban, melyben keresztül mész! Remélem, hogy tényleg segítségedre lesz és együtt képes leszel meglelni a lelketlen békédet  fanolos
Igaza van, hogy nem törvényszerű, hogyha egyszer ölsz, akkor többször is. Nem csak az ember, de az angyal, de még a démonok is képesek a változásokra. Wink Higgy ebben és majd rájössz, hogy igenis megérdemled a megváltást. Mindenki megérdemel egy második esélyt, csak harcolnod kell érte, csak akarnod kell!
És itt véget is ért Sad

Szóval utadra is engedlek, hogy mihamarabb fejess ugorhass a játéktér kavargó rengetegébe! Nagyon várom, hogy mit hozol ki majd a karakterből! *-* Foglald le arcodat, rangodat és már irány is a játéktér!
Üdv közöttünk! Ophilia



Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Rachmiel


Rachmiel Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
3
☩ Multi :
Ephran
☩ Play by :
Mariano Di Vaio
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 12, 2019 3:37 pm
Következő oldal


Pain is inevitable. Suffering is optional.
Saját
Ki számolja?


Rachmiel
Karakter információ
Család - Volt… nincs. Nem is értem, miért ragaszkodnak egyesek a családjukhoz, amikor azt legtöbb esetben nem mi választjuk, és ugyanolyan könnyedén szúrnak hátba, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz. Köszönöm, inkább kihagynám.

Mi a beosztásod - Fegyverkészítő, vadász

Melyik oldalon állsz? - Az angyalokat gyűlölöm, az embereket szánom, a démonokat megvetem… van más oldal, mint a sajátom?

Városod - Somewhere under the rainbow

Mariano Di Vaio
Nem kerestek
Volt erényangyal/ bukott
Angyal
Here, Kitty, Kitty!
Sok

Karakter képességeinek leírása
Volt… nincs. Mennyi mindenre egyszerűen ráhúzható ez a két szó. Család, képességek, szárnyak… Egyedül az erőm maradt meg, de már az sem olyan, mint régen. Bár sosem voltam harcos az angyalok között, de a száműzetésem ideje alatt megtanultam egészen jól bánni a közelharci fegyverekkel. Ezen kívül pedig még valami van, ami hasznomra vált a földön tengetett mindennapokban: az, hogy ismerem a fajtánkat, ismerem az embereket, és igen, valamennyire a démonokat is. Ismerem a rúnákat, az igézeteket, és mikor jönne jobbkor ez a tudás, mint most, amikor mindenki egymás tollát, haját tépi, amikor minden darabka földön úgy civakodnak, mint a kivert kutyák? Ismerem a gyenge pontokat, és ez lehetővé teszi, hogy a legmegfelelőbb fegyvereket készítsem el. Ember, angyal, démon… mit számít? Különb egyáltalán egyik a másiknál? Egyszer mindenki meghal. Egyszer minden véget ér. Én csak besegítek itt-ott, ahol szükség van rám, és ezt egy pillanatig sem szégyellem. Már nem.





Minden történet rejthet titkokat
Rachmiel… tudod, mit jelent? A Kegyelem angyala. A Jóakarat erényangyala voltam. Isten hírnöke, aki a megbocsátás hírét viszi az embereknek, megajándékozza a bűnbánó lelkeket az örök élet ígéretével. Ne röhögj, én is utálom. Persze nem volt mindig így, de egyáltalán nem bánom, hogy nem maradtam “Atyánk hű szolgája”. Egy idő után azt hiszem, tele lett a hócipőm. Tudod te, milyen szar dolog eónokon át gürizni, épphogy csak létezni, megtagadni magadtól mindent, miközben az emberek minden bűne megbocsáttatik, csak mert ők a “kis kedvencek”? Tartott volna inkább kutyákat, azok legalább nem harapnak abba a kézbe, ami eteti őket. Hogy hogy jutottam ide? Megtagadtam a parancsot. Elegem lett. Szerinted mentesít egy tömeggyilkost a bűnei alól, ha minden éjjel bűnbánó imával, Isten nevével az ajkain tér nyugovóra? Atyánk szerint igen, szerintem nem. Akkor öltem először. Nem sokkal később megfosztottak a szárnyaimtól, a képességeimtől, és a földre száműztek. Önbíráskodás? Ne nevettess! Hiszen csak védtem Atyánk gyermekeit, amikor Ő a kisujját sem mozdította értük! Hálás lehetett volna érte! De nem, Ő inkább eltaszított magától, és kidobott, mint egy törött marionettbábot! Az volt az első valódi érzelmem, azt hiszem: a gyűlölet. Még hogy az angyalok képtelenek érezni! Ennyi idő elteltével azt gondolom, az is csak egy olyan hazugság, ami arra való, hogy a kívánt mederben tartsa a tollas birkanyájat. Elvégre, ha elég sokáig mondogatod magadnak, hogy az ég zöld, egy idő után annak fogod látni. Csak azt nem veszed észre először, hogy nem az ég színe változott, hanem a szín jelentése a fejedben. Minden csupán annak a függvénye, hogy honnan nézed. Mindenre van indok, és mindenre van válasz is, legfeljebb még nem találtuk meg. Igen, lehet, hogy kicsit többet ittam, mint kellett volna, de hidd el, korántsem eleget. Az utóbbi időben már berúgni sem olyan könnyű, ha az angyal nem akarja a lelkét is eladni egy kis piáért. Jó, mi? A lelkét… érted… Mindegy is. Inkább gyere ide. Közelebb, közelebb, nem harapok, csak ha kéred. Ez az, pont így...
Nem, sosem gondolkodtam rajta, hogy visszaszerezhetném a szárnyaimat. Nem éreztem úgy, hogy hibáztam volna. Azt mondod, öntelt vagyok? Azért, mert mertem dönteni, és úgy cselekedni, ahogy én jónak láttam? Nekem miért nem volt elég egy ima a bűnbocsánathoz? Nem mintha hiányozna a Mennyország, unalmas hely, álszent bagázs. Nem hiányzik a nyugalom és a fényűzés, nem hiányzik a béke. Meg mostanában esélyem sem lenne visszatérni, de amúgyis megszoktam már idelent. Annyi évszázadot töltöttem már el a világ felfedezésével, de még most, ebben a kaotikus korban is rengeteg dolog van, ami csak rám vár. Miért pocsékolnám az időmet arra, hogy más parancsait teljesítsem, ha a magam ura lehetek? Gyilkolják csak halomra egymást, még segítek is nekik! Téged nem bántalak, hát persze, hogy sosem ártanék neked! Te más vagy, mint a többiek. Persze, hogy nem adlak vadász-kézre, ne aggódj ilyesmiken. Csak hunyd be a szemed, és élvezd ki a pillanatot. Shhh, a penge csak addig hideg, amíg fel nem melegíti a bőröd… vagy a véred. Ne félj, gyors leszek és kíméletes. Ne nézz így rám, nem ígértem neked semmit! Inkább örülj, hogy nem vár rád az örökkévalóság.
Remélem, igazad lesz. Túlélni kimerítő.


Kihúzom a tőrt a mellkasából, és óvatosan, már-már gyengéden engedem le a karjaimban tartott, élettelen testet magam mellé a padlóra terített pokrócra. Kiseprek egy sötét tincset az arcából, végigsimítok a nyakán, a mellkasán. A vére vörösre festi az ujjaimat. Milyen rég volt, amikor mindez még iszonyattal töltött el, amikor még bűntudatot éreztem amiatt, amit tettem. Amikor éreztem a tetteim súlyát. Mára már egy elengedő sóhaj sem maradt, csak az a különös üresség. Felemelem a kezem, és figyelem, ahogy a koszlott üvegen beszökő fénypászma árnyékot rajzol az ujjaimra, és megcsillan a keskeny vérpatakokon. Az orromba kúszó fémes illat a látvánnyal karöltve olyan emlékeket idéz, amikről azt hittem, rég elfeledtem.
- Miért csinálod?
Ráemeltem a tekintetemet, és figyeltem, ahogy a kibuggyanó vércsepp a szája sarkából kiindulva vékony, vörös sávot rajzol a sápadt, puha bőrre. Annyiszor tettem már fel magamnak ezt a kérdést, és minden alkalommal kicsit más volt a válaszom. Most is elgondolkodtam rajta, de válasz helyett csak visszadobtam a kérdést.
- Miért öllek meg?
Láttam rajta, hogy valahol szórakoztatja a viselkedésem. Más ilyenkor már zokogva könyörgött, de ő mindig is más volt. Lassan ingatta meg a fejét, lángperzselte tincsei csapzottan tapadtak a homlokára, arcára.
- Miért gyűlölsz mindenkit?
Enyhén félrebillentettem a fejem, és leguggoltam hozzá.
- Nem gyűlölök. Angyal vagyok, nem igaz? Nem vagyok képes érezni.
- Angyal voltál - bosszantóan könnyed nyomatékkal ejtette ki azt a szót. - Mennyi idő kellett, hogy több legyen benned az emberi, mint az angyali?
Talán dühösnek kellett volna lennem rá, amiért szembeszállt velem, amiért még ebben a helyzetben sem volt képes befogni a száját, de igazából nem voltam dühös. Hálás voltam. Hosszú idő után először.
- Fogalmam sincs. Nem tartottam számon. Egy év, vagy egy évszázad, számít?
Valahol úgy éreztem, hogy már abban a pillanatban elvesztettem mindent, ami olyan hosszú időn át segített jónak, valódi angyalnak maradnom, amikor Sariel megfosztott a szárnyaimtól. De mindig voltak olyanok, mint Ő. Olyanok, akik még képesek voltak hinni. Istenben, a megbocsátásban, egy jobb világban, és abban, hogy mindenkiben van jóság, mindenkinek megvan a maga mécslángja. Irigyeltem ezért. Határozottan tudom, hogy ezt éreztem.
- Ugye tudod, hogy nem muszáj ezt az utat járnod? Választhatsz, Rachmiel.
Halk volt a hangja, nyugodt, mint az eső dobolása a spalettán. Csendes, őszi eső. Én pedig úgy akartam abban a pillanatban, hogy megváltson! Hogy elhozza nekem a megbocsátást, lemossa a vért, ami annyi idő alatt a kezeimhez tapadt, leseperje a mellkasomra telepedett súlyt, kiszívja a mérget a véremből. Vajon ezt érezhették valamikor az én közelemben is?
Lehajtottam a fejemet, és felsóhajtottam. Nehezen, fájdalmasan.
- Segítenél? - alig ismertem rá a hangomra.
Letérdeltem elé, az érzékeimet kitöltötte a jelenléte, éreztem a bőre illatát. Esőillata volt. A felhők, a levegő kristálytiszta hűvösének, és az esőcseppeknek az az elfeledett keveréke, amit soha nem éreztem itt a földön. Markolattal felé nyújtottam a kezemben tartott angyalpengét, és a térdem már megtörte a pecsétet. Láttam, ahogy elkomorult az arca, megkeményedett a tekintete, az ajkai vékony vonallá préselődtek. Elmosolyodtam. Érzelmek. ~Nem vagyok egyedül, látod?~ A mosolyom azonban inkább volt beletörődött és ironikus, mint bármi más.
- Ez nem a te választásod, Rachmiel. A halál menekülés, de nem menekülhetsz ilyen könnyedén azelől, amit elkövettél.
- Ha nem ölsz meg, még több szörnyűséget fogok elkövetni - nem fenyegetés, inkább csak valami különös megállapítás volt ez részemről. Mintha kőbe vésett sorokat olvastam volna.
- Ez nem törvényszerű - közelebb hajolt hozzám, az ujjait a penge markolatára fonva, míg a másik keze a mellkasomon pihent meg.
- Megkockáztatnád, ha meg is akadályozhatod?
- Te pedig lehúznál magadhoz, hogy ne egyedül szenvedd a kárhozatot? - szomorúan ingatta meg a fejét, miközben odahajolt hozzám, puhán érintve az ajkait az enyémekhez. - Nem érdemled meg a megváltást.
Alig értettem az utolsó szavait, csupán éreztem. Aztán már csak a hűvös levegő vett körül. Egyedül voltam. Megint. Még mindig.


Mint most. Tökéletesen igaza volt. Nem érdemeltem meg a megváltást.





Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/4
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3