Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Uriel


Orpheum Színház 14730165
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
✧ Isten Fénye
☩ Play by :
✧ Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 31, 2019 5:44 pm
Következő oldal


You're my stronghold
────────────── ──────────────
@Phanuel -    hug  
Ki tanít kit? Phanuelben található akaraterő túltesz rajtam, de lassan mindenkin is. Atyám bölcsen gyurmázta meg a lényét, olyan harcost faragva belőle, aki ismeri a félelmet és veszteséget, és ahelyett, hogy azáltal porba hullana, pont abból merít erőt. Valahol emberi... Valahol megismerte a halandó lét velejáróját, még ha ehhez nővérem halála is volt szükséges vagy hogy a Mennyek kapuja hangosan bezáródjon előttünk.
Nem érdemelte meg, hogy ezek a történések alakítsák és formázzák meg a jelenét. Nem érdemelt ennyi küzdelmet... – Bölcs lettél.
Mosoly ott játszik ajkamon, az a derűs, bizalmat sugárzó, mintha a világ vagy az ő terhét magamra vehetném. Ha csak egy pillanatra is, de enyhíthetném. Bár engednéd... – Ha a hitünk  látványán alapszik, az nem is igazán hit, csak elfogadás.
Vajon ennek áldozatává váltam én is és ezért rendeltetett mellém Phanuel, hogy kivezessen a hitetlenségemből? Mindez megszokás lenne?
Kicsit sem zavart elragadtatása, sőt, olyan volt, akár egy folyó, melybe örömmel lép bele az ember, hogy aztán vele sodródjon, az ő hullámaival, így kicsit sem zavart, sokkal inkább akartam éltetni ezt benne. Sose felejts el magad, Phanuel, a legsötétebb órán sem.
Meglepetten néztem rá, ahogy feltette a kérdést, mintha csaka  gondolataim között járna, ennyire nyilvánvaló? Ennyire olvasol bennem?
Mit mondhatnék? Annyit lavíroztam testvéreim között, így nem esett volna nehezemre füllenteni, azonban Phanuel nem a testvérem volt (abban az értelemben), hanem a bizalmasom, a mentsváram, egy olyan biztos pont, amit hülyeség lett volna elpusztítani, és nem is akartam.
A dilemma ránehezedett a vállamra a többi gonddal egyetemmel.
Szeretnék hazajutni, visszatérni a Mennyekbe – odáztam el a kérdést. – Jó lenne már – szorítottam meg a kezét újra, hogy érezze, kicsit sem rossz az, amit teszünk. Egy lépéssel közelebb léptem hozzá, élénk szempárommal fürkésztem, miközben szorongattam a kezét. Engedd, hogy segítsek, hogy ne cipelj ennyi terhet. Csak engedned kell...
Még nem tudom, hogy mi fog kisülni belőle, szeretném, ha az összes testvérem is hazatérne velem együtt. De ez egyelőre legyen a jövő zenéje, hosszú az utunk addig is, mg e Mennyeket megnyitjuk. – Semmiképp sem akartam terhelni, de szívem szerint Gabriel előtt sem zártam volna be az ajtókat, és nem azért mert a testvérem volt, pont ugyanúgy mindenki az, ahogy Michaelék. Ahogy a halandó világ is vegyes, úgy mi sem űzhetjük el sorainkból azokat, akikről azt feltételezzük, hogy "nem jók". Gabriel... Van sejtésed, milyen helyzetbe hoztál? És te már most tudnád a választ, igaz?
Félrebiccentettem a fejemet, ahogy a rituáléhoz vezette a témát a férfi. Lassan körvonalazódott, hogy mire is gondolt, hogyan is szeretné a leggyorsabban megoldani az üzenetváltást.
Miattam aggódsz? – mosolyogtam rá angyalian. – Ne tedd, van, amikor nem kerülhető meg az erőszak. Nem mindent lehet szép szóval megbeszélni... A történelem megannyi példát felmutat, így ha erre van szükségünk, nem hátrálok meg. – Nem tehetem, értük, Phanuelért, Atyánkért... bár a békés megoldásokat szeretem, mégis tisztában vagyok vele, valamikor szükségszerű a harc...  – De ne feledd, a sötétséget nem legyőznünk kell – ráztam meg a fejemet. Sokan így gondolják, de akkor az a tökéletesen beállított egyensúly a másik irányba tolódik el.Noha megértem Amara haragját és az abból fakadó sötét iszonyatot, mégis hitetlenül szemlélem ostobaságát, ahogy az élethez szükséges jót és rosszat felborította. – Csak visszaszorítanunk, hogy legyen fény. – És ez a legnehezebb. Pusztítani oly könnyű, de életben tartani valamit?
Hirtelen öregnek érzem magamat, aki mellett a világ elrohan, és mégis kapaszkodnom kell bele, nem tehetem meg, hogy elfordulok tőle. Nem is akartam.
Miért nem használsz fel? Miért csak a saját erődből táplálkozol? Segíthetnék. Segíteni akarok. Engedd, Phanuel... Végre, valamihez lenne erőm. Engedd meg nekem, és akkor téged nem ütne ki, úgy már elegek lennénk hozzá. És tudnánk gyorsan lépni. Testvéreink és  saját magunk nevében is. – Épphogy nem könyörögtem némán, belemélyedve a tekintetébe. Ennyire gyenge lennék, hogy még a széltől is óvsz? Még ennyit sem tehetek meg? – Miért félsz felhasználni? Kérlek... – suttogtam halkan a nagy teremben, de csak ő hallhatta
„Istenem, adj nekem türelmet,
Hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni,
Bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok,
És bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni.”



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



we none of us find as much kindness in this world as we should

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Orpheum Színház Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
144
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 23, 2019 5:05 pm
Következő oldal


☽ You are my strenght

Uriel & Phanuel
- • szószám: -• Credit:

 

„Erős vár a mi Istenünk. Türelemmel és végtelen bölcsességgel van felénk. Minden, amit tesz okkal történik.” Ezt szoktam mondogatni magamnak. Ezzel akarom magam minden alkalommal nyugtatni, és fogjuk rá sikerül is. Én elhiszem ezt a gondolatot, ez az én bizonyságételem a benne való hitről. Ez mozgat még, talán ezért féltem is az életem. Elvégre azt teszem, félnék meghalni, mert feladatom van és számítanak rám. Érzem, hogy itt kell lennem és az én hitemmel erősíteni környezetemet. Nem egyszerű feladat, de nekem ez jutott, ezt kaptam.
Uriellel is eszerint cselekszek, nem hagyom, hogy teljesen elhagyja magát erkölcsileg, én így amikor azt mondja türelemmel kell várnia az Atya visszatérését ki is egészítem: - Türelemmel, hittel és alázatos szívvel kell várnod őt. Tudod, az a baj, hogy mi tudtuk Isten létezését, tiszteltük, szerettük királyunkként és atyánkként, de nem hittünk benne. Vagyis sokan nem hittünk benne, mert tudtuk, hogy van, de a legegyszerűbb példa érdekében tekints vissza Mózesre. Neki nem volt mása, csak a hit és egy egész népet vezetett. Meg-meg botlott hitében, de a megígért földet népe kezébe adhatta. Ő sose látta egészében Istent, mégis erősebb volt Isten által belül, mint mi, akik akár meg is érinthettük volna az Urat. Most távol van tőlünk, ugyan úgy hinnünk kell benne, mint egykor az embereknek.
Mikor azon kapom magam, hogy ismét a hitről prédikálok megköszörültem a torkomat és szelíden az arkangyalomra mosolyogtam. Észbe kaptam, hogy elragadtattam magam. Nagyot sóhajtok, mikor észbe kapok, hogy mi is játszódhat le Urielben. Muszáj volt megkérdeznem őt, elvégre ő a társam, barátom, testvérem és felettesem is.
- Uriel, te mit gondolsz erről az egészről? Arról, hogy azoké lesz a Mennyország, akik nem választottak oldalt? Hogy a többi testvérünk a háború ideje alatt nem juthat haza? Nyugodtan mondd a véleményed.
Tényleg kíváncsi vagyok, hogy a tervemet hogyan ítélik meg kívülről. Hiszen én lehet jónak gondolom és közben egy totális hülyeség. Bizony, nem hagyhatom, hogy csak úgy elrontsak egy ekkora lehetőséget, kell, hogy tudjam mások, hogyan látják.
A toborzás témájához érve csak nagyot sóhajtottam. Mi mást tehettem? Elvégre az a legnehezebb része.
- Nos igen, sokaknak szemet szúrna, kivéve, ha elég gyorsan csináljuk. Az a baj, ahogy elkezdtem úgy nem fog működni. Gyorsan kell, egy időben, rengeteg angyalt értesíteni. És mind tudunk egy rituálét ehhez, csak sok erő kell hozzá. Mindkettőnké, és engem így is le fog gyengíteni.
Mikor rámosolygok, ha szemfüles észreveheti, hogy nem vagyok biztos benne, hogy sikerül. Elvégre ki tudja, mi van, ha nincs is hozzá elegendő hatalmam? Rá nincs veszéllyel, ám engem pár napra akár ki is üthet a dolog. Abban viszont biztos vagyok, hogy a címzés jól menne. Könnyű lenne a rituálé „célpontjait” kijelölni, de lehet nem sikerülne mindnek szólni. De ez még a jövő zenéje.
- Tudod Uriel, eléggé nagy fába vágtuk a fejszénket. Ahhoz, hogy bemutassuk, a Sötétség legyőzhető nagy erő kell. Csak annyit tehetünk, hogy imádkozunk és a küldetésünket végrehajtjuk. Ha lehet szelíden, de ha kell akkor kőkeményen, tűzzel és vassal. Nem kötelezhetlek erre, van időd még visszalépni a szervezkedéstől.
Sokatmondóan tekintek az arkangyalra, hiszen ezzel pártot fog választani: Isten oldalát. A semlegesség nem egy jelző lesz, hanem valóban egységgé fog kovácsolódni és egy új alapra épülő Égi birodalom jön létre.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Uriel


Orpheum Színház 14730165
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
✧ Isten Fénye
☩ Play by :
✧ Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 15, 2019 9:15 pm
Következő oldal


You're my stronghold
────────────── ──────────────
@Phanuel -   rushhug
Hálásan felmosolyogok rá. Phanuel volt a bástyám, a biztonságot adó váram, egy biztos pont...
Raguel, bocsáss meg, hogy a te bizalmasodba ennyi hitet helyeztem.
Bár Michael felajánlotta San Fransiscot és vele tartottam, azonban a háború kirobbanásával elvesztem. Nem tudtam megfogni a rohanó világot, mely kifutott az ujjaim közül, mint homokszemek a sivatagban. Én más mértékkel szemléltem a világot, mint a halandók, akiknek csak emberöltőnyi idejük van élni...
Bár ott vannak a testvéreim, de nem lehettem púp a hátukon, magam kellett, hogy talpra álljak.
És ez Phanuellel sikerült, a lehetőségek erősebben rajzolódtak ki, mint valaha.
Mosolyom még szélesebbre szaladt arcomon, kávébarna íriszeim fénye élesen csillogott. – Igen, igazad van. Vissza fog térni, csak türelemmel kell adóznunk még egy kicsit.– Meglehet, irigyelnem kellett volna, hogy hozzá szólt Atyánk, nem hozzám, de ez eszembe sem jutott egyszer sem. Mindannyiunkhoz szólt Phanuelen keresztül. És ez erőt erőt adott, ragyogást, belső fényt, melytől újra mindent színekben lehetett látni, a sötét emésztése alább hagyott, ki tudtam menekülni belőle, mielőtt még elnyelt volna.
Megszorítottam a kezét, bármennyire is keserédes volt a boldogság. Míg először felhőtlen volt a tudat, hogy a Mennyek kulcsa megkerült, mennyi munkát ölt is bele Phanuel, azóta nehéz súlyként nyomaszt felelőssége.
Semleges angyalok... Létezik ilyen? Mi lesz a többiekkel? Milyen saját önös célok végett tagadjuk meg őket? És Gabriel, aki a Mennyország mását kezdte el felépíteni Las Vegasban? A köztük lévő ingadozás, játszadozás kimerítő volt, hogy mindig pártatlan tudjak maradni...
Vissza akartam térni a Mennyekbe, de mindenkivel. Csak ez már nem volt lehetséges... – Együtt.
Kicsit sem akartam letörni reménységét saját, butácska gondolataimmal, majd eljön annak is az ideje, addig is tápláltam, óvtam fényét, mert annak élnie kell. Nehéz, felelősségteljes feladat ez, de örömmel vállaltam.
Hagytam, hogy átadja a listát, nevek bukkantak fel és tűntek el elmém falai között. Igazából, meglepett a nagysága, nem gondoltam, hogy ennyien is lehetnénk...
Izgatottan szusszantam fel.
Én is megyek – jelentettem ki határozottan és kihúztam magamat. Phanuel annyi mindent tett már, nem viheti egyedül ezt a terhet. Már nem... Már itt vagyok én is. – Európába is szívesen megyek – fűztem hozzá derűsen dalolva, ha kardot nem is tudok forgatni, de szavakat még igen. Phanuel ereje engem is feltöltött, hogy amit nekem adott, aztán visszaadjam és az egyensúlyunk folyamatos legyen. – Segítenem kell, mikor máskor, ha nem most? Ha eddig nem... esélyt kell adnunk mindenkinek, reményt, hogy Amara sötétsége és gonoszsága elűzhető, van még fény a világon. – Bár lassan nem is érdemeltem meg a nevemet már, de ha... ha valóban Isten Fénye vagyok, akkor... – És Atyánk visszatér.
„Bocsáss meg Uram, vétkeztem!”
Szerinted valaki félreértené a toborzást? – Leginkább Gabrielre tudtam gondolni, de egy idő után akárkinek szemet üthet a dolog, már pedig a Mennyek kulcsának kilétét a legvégsőkig homály kell, hogy fedje, ez a hatalom egyszerre volt félelmetes és részegítő, de talán a határán állni a legjózanabb megoldás.  




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



we none of us find as much kindness in this world as we should

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Orpheum Színház Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
144
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 13, 2019 11:29 am
Következő oldal


☽ You are my strenght

Uriel & Phanuel
- • szószám: -• Credit:

 

Kissé riadtak vagyunk. Eltelt lassan három évtized, de mi még mindig csak riadt gyerekek vagyunk. Van, ki mutatja, van ki nem annyira. Mind vágyódunk atyánk után, keressük az ő jelenlétét, fényét és bármit feláldoznánk azért, hogy visszatérjen. Lehet ez az, amiért elment? Megelégelte, hogy mi ész nélkül csak iránta rajongunk és ez a legnagyobb gyengeségünk? Mert kevesen szerettük atyánkat, egyszerűen csak kötődtünk hozzá, mert más nem volt számunkra, gondolatainkat más nem is töltötte ki. Persze nem tudhatom miért ment el, de azt feltételezem, hogy kíváncsi volt mit fogunk tenni. Szerintem elbuktunk, mindannyian.
Persze a bukásban sokakat elvesztettünk és van, akiket megtaláltunk. Nekem Raguelt el kellett veszítenem, hogy idetaláljak Urielhez, aki ugyan olyan elveszett volt, mint én. Ekkor döbbentem rá, hogy a legriadtabbak, legelveszettebbek a semleges angyalok. Akkor határoztam el, hogy összefogom őket. Meg kell őket védenünk. Meg kell magunkat védenünk.
A színház előtt állok. Már pár testvéremet felkerestem a Michael által adott listáról. Legtöbbjüket ismerem, persze még csak épphogy elkezdtem a toborzást. Rengetegen maradtak pártatlanok az Úr angyalai közül. Most nekem legtöbbjüket fel kell keresnem és hazavezetnem. A szívem mélyén úgy érzem ez a feladatom.
Lassan lépkedek a színházba. Számomra olyan érzés, mintha egy szentélybe toppannék. Egy templom, ahol Uriel áldoz és dicsőíti Atyánkat. Éppen a földön fekszik, amikor betoppanok a terembe. Ijedten pattan fel, mire csak intek, hogy nyugodjon meg, de hamar rájöttem nem ijedt volt. Egyszerűen csak mást várt. A bocsánatkérést biccentve fogadom, majd megvárom, hogy elmondja érzéseit. Szelíden pislogok rá és vállára teszem a kezemet.
- Uriel, mindannyian várjuk őt. Mind azt várjuk, hogy hirtelen felbukkan és rendet teremt. Hogy újra az ő energiája tölt be mindent a világon. El fog jönni ez a nap, én hiszek benne. Azért szólt hozzám, hogy előkészítsem az eljövetelét és talán ő vezérelt hozzád is. Együtt vissza fogjuk őt hozni. A remény pedig soha nem hal meg. Amíg fény van az égen, víz a tengerekben és szárazföld, addig van remény. Sőt, nálunk a Mennyek kulcsa, Uriel! Mi magunk vagyunk a remény.
Bizakodó tekintettel mondom el neki rövid monológom, mely már majdnem kirohanás tőlem. Felfokozott állapotban vagyok, tény. Egyre fényesebben látom az alagút végi fényt, már csak el kell érnem odáig, és ebben Uriel a támaszom, ahogyan én az övé. Társak lettünk.
- A küldetésünk jó irányba halad. Akikkel eddig beszéltem csatlakoznak hozzánk. Eddig azokkal beszéltem, akikkel kerültem közelebbi kapcsolatba az évezredek folyamán. – Ezzel a listát, amit egyszer végigolvastam egy érintéssel átadom Urielnek telepatikus úton. Ő is tudja kik a semleges angyalok. Persze csak akkor, ha hagyja, hogy átadjam az információt.  – Őket kell összegyűjteni. Sokfele el vannak szóródva. Páran még Európában is élnek, vannak kisebb települések, amiket belaktak. Okos döntés tőlük, hiszen a háború magjából elköltöztek. Nem kis feladat lesz összehívni őket.  



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Uriel


Orpheum Színház 14730165
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
✧ Isten Fénye
☩ Play by :
✧ Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 10, 2019 9:26 pm
Következő oldal


You're my stronghold
────────────── ──────────────
@Phanuel -  eskü lesz jobb, a kezdők nem erősségeim
Bizalom különös egy dolog, olyan, akár a virág, gondozni kell, táplálni, különben elpusztul és újjáéleszteni annál nehezebb. A bizalom sokrétű, bizalom az, amit Phanuel irányába mutatok, de pont ugyanaz, amivel James, a táncpartnerem is megemel, rábízom magam, az ő erejére és képességeire, mégis a kettő teljesen más rétegekben és síkokban mutatkozik meg.
James már elment a próba után, csak én feküdtem a padlón egyedül, néztem fel a mennyezetre félig lehunyt pillákkal, mintha láthatnám a Mennyet, a régi otthonomat a felhők között. Újra és újra felidéztem magamban a részeit, folyosóit, az ott lévő angyalokat, Atyánkat a trónján, ahogy a világot szemléltem felülről. Minél jobban igyekeztem felidézni, úgy éreztem, annál távolabbi lesz az emlék, lassan elkopik, és nem marad utána más csak pár cafat képfoszlány.
Rettegtem ettől.
Elmormoltam egy imát magamban.
Minden egyes nap vártam. Vártam, hogy valaki eljöjjön, hogy valaki beüljön az üres sorok közé a nézőtéren, hogy valaki visszatérjen hozzám, hozzánk, mindenkihez.
Azonban egyik nap sem jött.
Mondd meg hol vagy, merre lehetsz, Atyám?
Halk léptek puffantak, már-már azt hittem, hogy képzelődöm, de mikor felültem, nem Őt láttam. Valaki egészen mást, és bár csalódott voltam, de kellemeset csalódtam.
Phanuel jött el.
Azonnal felugrottam, mintha csak villám csapott volna belém. – Bocsáss meg, teljesen magamba feledkeztem – pillantottam fel rá zavart mosollyal, ami nem volt nehéz feladat, mivelhogy jó sok centi különbséggel rendelkeztünk.
Már azt hittem...  – akadtam el egy pillanatra. – Csak tudod, mindig azt várom, hogy majd Atyám egyszer csak betoppan ide. Vagy akárhova... Nem véletlen a mondás a halandók között, hogy a remény hal meg utoljára – néztem rá cinkosul, mintha a beszéddel minden könnyebb lehetne.
Sosem gondoltam, hogy nővérem bizalmasa egyszer az enyém is lesz, azonban nem bántam meg a döntést, a harcos angyal személyében különös teremtéssel találkoztam, akivel oly sok mindenben hasonlítottunk és még több mindenben különböztünk.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



we none of us find as much kindness in this world as we should

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Uriel


Orpheum Színház 14730165
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
✧ Isten Fénye
☩ Play by :
✧ Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 10, 2019 8:39 pm
Következő oldal


* * *
Pic':
 


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



we none of us find as much kindness in this world as we should
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3