Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
19
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 1:17 pm
Következő oldal


- Seltsam, hogy ezt gondolod. Az emberek egész élete a logikára épült fel. Aszerint éltek, úgy cselekedtek, ahogy azt a logika diktálta, és ha valaki mégis eltért ettől, azt betegnek hívták, megbélyegezték, és talán pont ezek a személyek voltak azok, kik látták az igazságot. Nincs logika, sose volt. Istened csak bedobált mindent egy olvasztótégelybe, és figyelte, hogy mi lesz. Ha lenne logika, akkor mi most nem beszélgetnénk. Te fent lennél, én pedig lent, de a logika megszűnt, amint megnyílt a Kapu, és a fajtám előtört, amikor Gabriel és Mihály egymásnak esett, amikor eljött a Vég órája.- emlékszik még arra a napra, az emberek szemében a döbbenet, majd az értetlenség, mit hamar felváltott a rémület. Nem tudták elképzelni, hogy mi történt, hogy történt, és főleg miért történt. Kiáltoztak, hogy mentse meg őket valaki, és kikhez imádkoztak, ők voltak azok, akik mészárolták a népet. A magasba emelték az embereket, majd elengedték őket, nézték a zuhanásukat, és hogy válnak piros palacsintává.
- Ezért lettünk teremtve. Vagy tévednék? A semmiből lettünk, azért, hogy lelkeket gyötörjünk, bemutassunk az Istenednek. Elméletileg… de igazad van, Liebe. Nem csak ezért vagyunk, ahogy az engelek, úgy mi is többek vagyunk, legalábbis a jelek szerint, hisz ahogy mondtad, akkor most nem beszélgetnénk. Mi is magunkhoz tértünk, felismertük a szabadakaratot, vagy annak a látszatát, és próbálunk úgy tenni, ahogy nekünk tetszik. Csak a mi módszereink… kicsit mások.- mosolyogva figyelte az érdekes angyalt. Kivel már nem egyszer kellett egyetértenie, de ez nem zavarta, sőt, ellenkezőleg, élvezte a beszélgetést, az ellentétes véleményt, az ellenkező oldal álláspontját.
- Isten nem több, csak egy durcás gyerek, aki hisztizni kezd, amikor valami nem az elképzelése szerint alakul. Az emberek nem hódoltak be? Tízcsapás. Ellenkeztek? Özönvíz. Csak azért, hogy bebizonyítsa az igazát Luciferrel szemben, egy szerencsétlen embert csapásokkal sújtott. Elvette az állatait, megölte a fiait, és őt magát kelésekkel borította be. Mind ezt azért, hogy valamit bizonyítson. Nichts mehr, csak egy beképzelt gyerek, aki vágyik arra, hogy imádják, de nem ismeri a szeretetet.- látott már ilyen embereket, nem is egy van a Pokolban, őket Isten túlságosan is a saját képére teremtette.- Hiszen egyszerű állatok voltak csupán, se több, se kevesebbek.
Ahogy eltűnt az angyal mosolya, úgy Mammoné is halványabb lett. Nem lett volna úridémonhoz méltó, ha kárörvend, még akkor se, ha igaza volt.
- A hangyát is érdekli, hogy mi lesz a bollyal. S még a célunkat nem érjük el, addig szeretnénk, hogy egybe maradjon a világ.- meg akarja érni azt a pillanatot, mikor az angyalok esetlenül zuhannak alá, értetlenkedve, hogy mégis miért nem képesek tovább az égben szállni, mi lett velük, az erejükkel. Utána, utána már kész arra, hogy megszűnjön létezni.- Kissé rosszul méred fel az erőviszonyokat. Nem vagyunk olyan gyengék, mint hiszed, és talán egy arkot nehezebb lenne legyőzni, de nem lehetetlen. Álltam már szemben az úgynevezett erzengelel, talán nem is egyel, mindjárt kettővel, és tessék, még élek. Az akkori porhüvelyem elpusztult ugyan, de túléltem, és amit sokan nem tudnak, a láda nem csak fogvatartott. Oh nem.- mosolya sötétebbé vált, szemei elfeketedtek.- Sikerült a ládából erőt nyernem, erősebb lettem, mint amikor elzártak. Elmúltak azok a napok, amikor tartanom kell egy ark erejétől.- szemei visszatértek az „eredeti” állapótába, mosolya is ismét nyugodt, kedvessé vált.- Alkalmazkodunk hát, új forrást keresünk magunknak.- elképzelésnek nem volt rossz, csupán a kivitelezéssel lenne gond, nem tudja, hogy mit is tudnának felhasználni arra, hogy továbbra is erőt merítsenek. Ezért van szükségük arra, hogy erős szövetségeseket találjanak, és ki lehetne erre alkalmasabb, mint Amara.
- Angst, ez lehet az oka, amiért nem tesz semmit. Tart az erejétől, attól, amire képes. Amara volt a nagyobb gyerek a játszótéren.- s akkor mindegy, hogy ki vagy, mindegy milyen erős is vagy, ha megjelenik a nagyobb, erősebb, nem tehetsz semmit.
- Biztos vagy ebben?- kérdezte mosolyogva, sértődésnek pedig nyoma se volt, pedig akár lehetne.- Isten a saját képére teremtette az embert. Ádámot férfinak, és Istenre is úgy hivatkoznak. Akkor hát a nemlétező logika szerint, valahonnan Évát is meg kellett formáznia. Ki lehetett volna erre alkalmasabb, mint a testvére? Csak úgy a semmiből nem képzelhette el, hogyan is nézne ki egy nő. Talán csak a gőg az, ami nem engedni, hogy felismerjétek ezt.- elzárva eonokig, egyedül, unalmas lehet, ezért hiszi Mammon, hogy nem mond nemet egy szövetségesre, kivel akár a gondolatait is megoszthatja.
- És ha van, akkor azt a hatalmasabb létforma, hogy született, honnan jött? Ki teremtette? Ezt lehetne fokozni a végtelenségig. S nincs olyan törvény, amit ne lehetne megszegni, áthágni. Egy törvény lehet, hogy sötétség nélkül nincs fény. De ki döntötte el, hogy melyikük melyik? Mi van, ha Isten volt a sötétség? Azok alapján, miket láttunk, ez könnyen elképzelhető. Amara pedig a fény, kit elzárt, hogy ne álljon a játéka útjába. De persze angyal vagy, beléd, belétek nevelték, hogy Isten a fény, az van, amit mond, imádnotok kell. Ám ha mégis igazam lenne, örömmel megnézném az arcotokat, mikor erre rájöttök.- hihetetlen látvány lenne, évezredeken át abban a hitben élni, hogy Isten jó, Isten a minden, és kiderül, hogy mindvégig tévedtek, Isten nem volt semmi, főleg nem jó.
- Semmi gond, Liebe, el van nézve. S igazad lehet, hisz még nem tapasztaltam meg az erejét, így nehezen tudom elképzelni a mibenlétét.- hálásan rámosolygott az angyalra, azzal, hogy rávilágított Mammon hibájára, a démon képes lesz azt kijavítani.
- Természetesen igen, ennyit gondolok. Ahogy mondod, démonokban ott a gőg.
Sejtelmes félmosoly jelent meg szája sarkába, szemeiben a megvilágosodás csillant meg, fejét enyhén balra döntötte.
- Megkaptam a válaszomat, mire vártam. Angyal, ember, démon, mindegy, a testünk elárul minket, apró rezdülések, nem is tudsz róluk, mégis megtörténnek. Több van köztetek, mint démon-angyal kapcsolat. Talán Ő máshogy reagálna, ha megemlíteném, hogy összefutottunk, és arra is, hogy esetleg neked akarok ártani. Bizonyos, hogy megemlítelek, mikor találkozunk. A bosszú pedig sose kicsinyes, csak annak tartják, mert megint, Isten magának sajátítja ki.- valahogy mindig, minden oda fút ki, hogy Istené, csak Isten teheti meg, mert azt mondta, mert úgy kell lennie.  S mind ez azt mutatja, hogy Isten tényleg csak egy ostoba, dacos gyerek.
- Ahogy mondtad, démon az démon farkasa. Csupán nekünk, kik rendelkeznek körperel lenne ez előnyös.- nincs vetélytárs, nincs acsarkodás, igazán kellemes lenne.
- Hol van ez leírva? Egy szabály, mit megint Isten alkotott?- kérdezte némi undorral a hangjában.- Talán azokat se érdekli, kik most is azon vannak, hogy ellenállást alkossanak Amarával szemben? Ha nem angyal lennél, démonnak tökéletes lehetnél.- bóknak szánta ugyan, de egy angyal nem biztos, hogy ezt értékelni is fogja, de annyi baj legyen.
- De ha Istenhez imádkoznak, meghallja, nem igaz? Ezen a vonalon haladva, ha Amara az, kihez az imád szól, akkor felfigyel rá, meghallja, és talán meg is feleli azt. S szívesen élnék azzal a próba lehetőséggel.- és jelenleg az egyetlen lehetősége ez az angyal volt, de talán a saját elméletét se ártana kipróbálnia.- Beszélni vele, kezdetnek, és ha a helyzet úgy alakulna, akkor dolgozhatok vele. Nem szükséges csak a leviatánokra támaszkodnia.- ők is el voltak zárva, hát talán jobb egy olyan szövetséges, ki ismeri azt a világot, mit elpusztítani tervez.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
667
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 19, 2019 10:33 am
Következő oldal


To Mammon
Fejemet enyhén rázom csak meg szavai nyomán.
- A logika mindenhol ott van, átitatja az életünket, a világunkat, legfeljebb nem abban a formában létezik, amiben mi elvárjuk – szavaim mégis igaznak gondolom. Hiszek abban, hogy mindenkiben ott a jóság, fajtól függetlenül és mindenkiben ott a sötétség is. Így létezünk mi, ez a mi világunk. Isten teremtett minket, s mivel ez benne is megvan, nem tud, képtelen olyan jót teremteni, akibe ez nem lenne benne.
S ugyanez lesz igaz Amarara is. Ha majd teremt, nem fog tudni olyat teremteni, amibe egy csipetnyi, vagy épp cseppnyi jóság nincs.
- Azt mondod, hogy a démonok létezése nem más, mint a kínzáséké. Nincs semmi más értelme a létezéseteknek, minthogy az embereket elcsábítsátok, rossz útra tereljétek? – hajtom enyhén félre a fejemet. – Tényleg nem hajt más titeket? – tekintek végig rajta, arcomon pedig mosollyal rázom csak meg a fejemet. – Nem hinném – vonom meg a vállamat. – Egyéb esetben nem maradtál volna itt velem, hogy csak beszélgessünk, eszmét cseréljünk – a démonok is és az angyalok is összetettek. Nem lehet azt mondani, hogy csak ilyenek, vagy csak olyanok. Nem feketék és fehérek. Épp Don döbbentett rá erre és ez… Valahol szomorú.
- Isten egyszerre szerető és bosszúálló hatalom – nevetem el magamat kedélyesen. – Ezt sose feledd. Ő tudja, hogy nincs jó, gonosz nélkül, nincs kegyelem, kegyetlenség nélkül, a világba mindkettőnek léteznie kell. Az emberi jellem is soha nem a békés időkben mutatkozik meg, ezt te is jól tudod – vonom fel kérdőm a szemöldököm. Minden másba mégsem állok le vele vitatkozni. Mosolyom leolvad az orcámról. Régóta gondolkozom már azon, amit ő is mondott.
Csak egy babaház vagyunk számára, semmi több. Egy homokozó és megunt minket és tovább is állt.
- Ha így is van, akkor nem mindegy, hogy mivé lesz a világ? – vonom meg a vállamat. – Ha Gabriel le is győzi Michaelt, ha az embereket meg is öli, ideig-óráig békében lesz és utána? Nem fog tudni békében élni, mert erre képtelen, mindig is képtelen volt rá, ő nem az az Ark. Keres más ellenséget és ki fog maradni, ha már egy ember és egy Michael, vagy épp semleges angyal sem marad? Jösztök ti. Isten pedig még sehol. Tekintve erejét, nem hiszem, hogy nagy kihívás lennétek majd számára, bár azért oda tudtok pörkölni az orra alá. Csak épp elveszi tőletek azt, ami az erőtök lényét adja. Az embereket – és a porhüvelyüket. Messzemenő következtetés ez, de jelenleg így áll a helyzet. Nem is igazán tudunk ez ellen mit tenni, nem is igazán akar senki sem. Ha bárki látta volna, hogy merre fajul a világ, akkor tett volna bármit, mindent azért, hogy jobbá váljon bármi is. Hogy ép szóra bírja bármely felet is.
- Félthette, tőlünk. Amaraban biztos volt, hogy a pokolban marad elzárva, álmába sem igazán gondolta át, hogy valaha kiszabadulhat. S itt az ékes bizonyíték. Megtette ő mégsem tesz semmit – vonom meg a vállam újra csak.
Ám a királynős hasonlatára hatalmas nevetés szakad fel torkomból. Fejemet rázom csak újra és újra, jókedvem mégis levakarhatatlan. Nem az elképzelésen nevetek, leginkább a megfogalmazáson.
- Amara nem nő, végképp nem királynő, vagy egy istennő. Ő és Isten egy hatalmas entitás, mindenki fölött áll. Oly alakot és formát öltenek, amilyet csak kívánnak – vonom meg a vállamat. Ettől függetlenül kellenek neki szolgák. Akiket irányíthat, akik megmondják nekik, hogy mit kell tenniük és hogy ezt hogyan érheti el. Káoszt, puszítátst akar.
Istent akarja előcsalogatni. Kérdés, hogy megteszi-e. Nem hinném.
- Az Univerzum törvényei felettük állnak. Isten létrehozta ezt a bolygót, de nem magyarázza semmi, hogy a világ miként teremtődött. Talán van náluk is hatalmasabb, talán csak két feketelyuk összeütközéséből keletkeztek, a lényegen nem változtat, ezen törvények felettük állnak, hiszen te is láthatod, nap, mint nap a saját szemeddel – magyarázom türelmesen, nyugodt hangom. Nem csattanok fel, nem háborodok fel, türelmem végtelen, szokták mondani. Az utóbbi időben nem éppen így érzem.
- Nem személyeskedésnek szántam, elnézést. De a hibát te is itt követed el. Amarát egy kalap alá veszed az angyalokkal, az arkokkal – mosolygok, ezúttal kissé szomorkásan. De talán úgy jó, amíg így teszi, nekem ebbe már nincs rálátásom, beleszólásom.
- Tényleg ilyen sokat gondolsz magadról? – vonom fel szemöldököm, ajkaim szegletébe ott bújkál, vibrál a mosolyom. – A démonokban valóban ott a gőg – nevetem halkan, fejemet lehajtva. – De ahogy érzed, akkor okkal maradtatok bent – vonom meg a vállam, nem fogok vitatkozni ellene, mert nincs is semmi a kezembe, amivel megtehetném. De hogy miért félt volna egy lovastól? Nem is igazán értem, csettintés lenne a világot elpusztítani neki.
Kérdésére mégis akaratlanul összevonom a szemem, íriszeim ha csak egy momentum erejéig is összeszűkölnek. Élénken él emlékeimben, miként állt közém és az angyalpenge közé, hogy őt érje a találat, ne engem… Miként…
- Mint mondtam démonnak, démon a farkasa. Azt csináltok egymással, amit akartok – vonom meg a vállamat. – Ha a maradék idődet, inkább pazarlod a kicsinyes bosszúdra, akkor csináld – épp ettől nem változik a világ, épp ezek miatt nincs értelme harcolni a Földért.
- Emberi porhüvelyek nélkül, a legtöbb démon, mire lesz képes? Nem akiknek test is lett teremtve, hanem a többi? – teszem fel a költői kérdést, de nem is forszírozom ezt igazán tovább, elengedem.
- Hogy bukott legyek kellene egy végrehajtó – vonom meg a vállamat. – Ám nincs. Senkit sem érdekel senki, mindenki Amara malmára hajtja a vizet – mondom ezúttal már unottan. Bárkivel, mindenkivel a beszélgetéseim ide lyukadnak ki. Nincs értelme a harcnak, ő is csak a saját maga bosszúját akarja végrehajtani.
Kérdésére mégis halk nevetés szakad fel belőlem.
- Amara nem egy angyal, vagy démon, akit meg lehet idézni, vagy üzenni. Akármikor találkoztam vele, ő akarta, hogy ott legyek, ő talált meg. De… Egy próbát megér – vonom meg a vállamat. – Mit akarsz tőle? – teszem fel a soron következő kérdésemet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
19
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 17, 2019 6:57 pm
Következő oldal


- A mi világunkban a logikának már rég nincs helye, Liebe. S talán igazad lehet, vannak, kikben ott van a jóság magva, a jóra való képesség, sőt, megkockáztatnám, hogy az akarás is. De éppen a másik lehetőség is létezik, egy démon, kiben oly kevés már ez, mintha nem is létezne, eltűnt belőle, és talán az egyetlen jó, mire képes, hogy nem csap le egy legyet.- továbbra is csak mosolygott, csevegő hangnemben beszélt, és bár egy angyal volt a társa ebben a csevejben, ráadásul női pórhüvelyben, nem engedhette meg magának, hogy mellőzze az udvarias hangnemet.
- De ha így tennénk, akkor azok tényleg mi lennénk? Démonok? Tudod a választ, a külsöd bár fiatal, de a szemed árulkodik. Sok-sok év van mögötted, és láttál, leírtál felfoghatatlan dolgokat, tudod, hogy ezek vagyunk mi, démonok. Ahogy azt is, hogy akik lekerültek hozzánk, jó okkal kerültek oda.- eonok alatt egyszer se fordult elő, hogy bárki ok nélkül került volna a Pokolba. Bűnös lelkek otthona volt, a kietlenség világa, a végtelen kínok tárháza, a Végállomás, Mammon számára az otthon, ahová jelenleg nem járt a vonat.
- Isten… mily seltsam szó. Valaki, aki képes mindenre, a semmiből életet teremteni. Isten hajlandó-e megakadályozni a gonoszt, de nem képes rá. Tehát nem mindenható. Nem hajlandó megakadályozni a gonoszságot, bár meg tudná, akkor csupán kegyetlen. Ha hajlandó és meg is tudja csinálni, akkor miért van még mindig gonosz? Miért hívjuk akkor még mindig Istennek? Talán nem több, csak egy unatkozó valaki, kinek nem vagyunk mások, csupán egy hangyafarm, kíváncsian nézte, hogy mit teszünk, hogy létezünk, és mikor rájött, hogy nincs felettünk hatalma, ránk unt és egyszerűen felrakta a farmját a polcra és tovább állt. S szabad akarat? Lächerlich. Milyen szabadakarat az, ahol választhatod azt, hogy engedelmes bárányként szolgálód Őt, vagy ellenszegülsz, és a Pokolra jutsz?- mosolyogva és lassan mozgatta fejét jobbra-balra. Nem volt Isten, csak valaki, ki szerette magát annak nevezni, egy ostoba lény, ki nem gondolt bele tettei következményébe.
- Unangenehm.- halkan elnevette magát, kellemeset derült ezen a híren.- Legalábbis azok számára, akik kardot akartak emelni ellene. De talán van rá más mód is. Nem hiszem, hogy mindent egy lapra tett fel a teremtőtök. Talán a kezdetek kezdetén féltette a hangyafarmját. Talán még én is tudom, tudtam, ki tudja? A ládában eltöltött időnek hála, néhány emlékem megfakult, vagy teljesen eltűnt. Ez lehetett az ár, amit megfizettem az új testemért, és azért, hogy erősebb lettem, mint a rám kényszerített elzárás előtt.- aprót rezdült bal szeme sarka, érzékeny pont volt ez Mammon számára. De talán még hálás is lehetne, hiszen volt ideje gondolkodni, és átértékelni pár apróságot, megtalálni a megfelelő motivációt.
- Ki tudja? Ezt csak Ő tudhatja, senki más. De egy Királynőnek is szüksége van lovagokra.- mondta nyugodt arccal és barátságos mosollyal, és még egy lovag jól van tartva, megkapja a jussát, hűségesen szolgál.- Ha feltételezzük, hogy mindketten mindenhatóak voltak, akkor nem ők hozták létre ezt a törvényt? Nem írhatnák át könnyedén? Ha nem, akkor ezzel megcáfoltuk azt, hogy képesek bármire, nem többek, csak két ősi entitás, kik játszák az Istent.- jobb lábát keresztbe rakta a balján és kényelmesen hátradőlt a széken, miben helyetfoglalt.- Ugyan kérlek, felesleges személyeskedned. Mindketten tudjuk, hogy nem vagyunk azok, képesek vagyunk ellenetek a harcra, képesek vagyunk arra, hogy megöljünk benneteket. Én vagyok rá a példa, még az arkok se tudtak megölni. A testem bár elpusztult, mégis itt vagyok, életben. Kis angyaloknak meséltétek ezt, hogy békés és nyugodt legyen a traum, mit alszanak.- s bár meg tehetné, könnyedén, hátulról végezhetne az angyallal, letéphetné a tudással teli fejét, talán még képes lenne kinyerni az információkat, rátalálna arra, mit keres, mégse teszi. Ahhoz túlságosan is kedvét leli eme beszélgetésben.
Elgondolkodva figyelte az angyalt, figyelte a szavait, az arcra rezdüléseit. Valami gyanús volt Mammon számára, ahogy beszélt arról a démonról, több lehet a háttérben, mint egy egyszerű angyal-démon kapcsolat.
- Talán egy csekély solidarität. Oh kérlek, ne nevettesd ki magad. Tudom jól, hogy arra az esély csupán annyi, hogy az úgy nevezett Istened belép az ajtón.- halkan elkuncogta magát.- Nem azért hagyott bent, mert nem volt szüksége rám, ellenkezőleg, szüksége van. Ahogy a másik kettőre is, elzárva akart tartani, mert tartott attól, hogy ha akkor és ott kijutok, végzek azokkal, kiket ott találtam. S örömmel fogom keresztül húzni a számításait, visszafizetem a kölcsönt, kamatostul. De nem untatlak a részletekkel, milyen változatos módszerekkel készülök a számára, oh nem, hiszen csupán egy démon volt, kinek a sorsa, hogyléte nem érdekelhet egy angyalt, igazam van? Vagy talán tévednék?- sejtelmes, sötét félmosoly jelent mag ajka sarkában, ha jól gondolja, akkor téved.
- Így lenne? Mi csupán a vázlat lennénk, semmi egyéb? Interessante idee. De el kell hogy keserítselek, az emberei léleknek is csupán annyi értéke lesz, amennyit tulajdonítanak neki. S az ár bizony alacsony lesz.- önelégülten, öntelten elmosolyodott, az emberek mindig is tönkre fogják tenni magukat, legyenek újrateremtve annyiszor, ahányszor csak lehet, mindig fel fogja ütni a fejét a romlottság, ilyen a természetük.
- Ám mégis olyan vagy, azzá válsz, vagy fogsz válni, Bukott, ha jobban tetszik. Feladtad a reményt, elfogadtad a véget, igazad van, nem válsz Luciferré, nála is kevesebb vagy. S ez vicces.- kárörvendéssel teli hangon elnevette magát.- S ez miért érdekelne? Ha megteszem, azt, mit célomul kitűztem, hát legyen, szűnjek meg, legyek semmis, az utolsó gondolatom az lesz, hogy végül győztem. Ám egyvalamit ne felejts- emelte fel mutató ujját.- Egy porszem is el tud vakítani.- legyenek hát azok, de akkor is veszélyt tudnak jelenteni Amarára és Istenre is.
- Nein nein nein.- mosolygott, lassan jobbra-balra ingatta a fejét, mutató ujjával is hasonlóan cselekedett. Majd abbahagyta az egészet.- Ha elvette volna, amit akart, akkor már nem élnél, nem, más van a háttérben, életben hagyott, mert valamihez szükséges vagy. Akar még tőled valamit. S ezért jön itt a fontos kérdés, képes vagy üzenni, egy találkozott megrendezni? Ajánlatom volna a számára.- a szolgálata.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
667
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 14, 2019 6:40 pm
Következő oldal


To Mammon
Kérdésére csak egyik vállamat húzom fel, hogy az lenne-e? Ami azt illeti igen. Amíg a Belial féle förtelmekhez voltam hozzászokva, máris két lovas ugrott a nyakamba, akik teljesen felülírják ezt a viselkedést és ha ehhez hozzáveszem még Lucifer személyét is…
- Pedig logikus ha belegondolsz. Ahogy Istenben is van egy cseppnyi sötétség, úgy igaz ez Amarara is, de… - emelem fel kezemet, jelezve, hogy nem igazán ezzel szeretnék foglalkozni. – Senki sem tud többet, jobbat, vagy épp kevesebbet teremteni, mint ő maga. Lucifer egy angyal, ráadásul ark, még ha a pokol el is korcsosította a szívét, attól a jósága megmaradt. Ezt akaratlanul is minden démonjába belecsempészte, kibe jobban, kibe kevésbé – vonom fel újra csak az egyik vállamat. Persze ezzel nem azt mondom, hogy minden démon jó, mert dehogy is. Ám a körfogásnak műkdönie kell, még ha ilyen elcsépelt módon is, ahogy Isten ezt akarta.
Ám ez egy másik történet, ebbe ne folyjunk most bele.
Hallva, hogy miként bánnak a lelkekkel odalent, mégis egy lemondó, sajnáló sóhaj csúszik ki ajkaim közül.
- Mennyi ember, mennyi hatalmas elme raboskodik nálatok és ahelyett, hogy ezt a tudást kihasználnátok, a világlátásának legalább egy csöppnyi részét megpróbálnátok megérteni, átvenni, inkább ostoba kínzásokba temetkeztek – de ez részben a természetükből is fakad, nem igaz? Ahogy nálunk is a végtelen jóság, amit épp huszonhét éve rúgtunk a porba és tettük semmissé és sok ember számára épp a démonokat tettük meg jótevőkké.
Ajkam jobb szegletét grimaszolva húzom fel, ahogy végiggondolom a saját szavaimat. Mennyire szánalmasak vagyunk.
- Nem tökéletlennek, csak szabad akarattal rendelkezőnek. S ezt nem éppen úgy használják fel, ahogy Isten elképzelte. Ezért lettek a védőangyalok, kerubok, harcosok. Az öreg is csak egyszerűen naiv volt, saját teremtményét illetően. Azt hitte, hogy a hála elég lesz arra, hogy megtartsa őket hitükbe – fejtem ki saját nézeteimet. Nem tökéletlenek, legalább is csak annyira, mennyire ő is. Ő sem jó, ő sem tiszta, nem teljes mértékbe. Őt is megkörnyékezte már a harag és a bosszú, ezt ők is pontosan jól ismerik, ha már nem, már csak az, amit a nővérével tett, erre utal.
Nem jóságos, egy cseppet sem. Önző, végtelenül önző.
- Megtehetnék, csak van az az apró bökkenő, hogy Raguel meghalt, Amara megölte, vagyis tett róla, hogy ne lehessen visszazárni – ezzel pedig saját szavaimat cáfolom meg. Habár tudom, hogy miként lehetne legyőzni, talán tudnék rá módszert találni, ám miért tegyem? Kiért?
Na ugye.
Mégis hagyom, hogy végigmondja a szónoklatát, az utolsó mondatát mégis megmosolyogtatom, ekkor már a pult mögött állok. Rákönyökölök, mosolyom szelíd, mégsem teljesen őszinte. Mintha szánakozó lenne.
- Azt hiszed, hogy egy új világba, te léteznél? Ha elpusztít mindent, akkor újrateremt? – kérdezem tőle, őszintén. Arcát, vonásait szemlélem, hogy reagál, miként. Végül csak a fejemet rázom meg. – A világ rendje igen egyszerű. Még felettük is egy nagyobb törvény áll, mégpedig az egyensúlyé, ezért is létezhetnek ők is. Isten azzal, hogy Amarát elzárta és Lucifert tette meg a pokol szolgájává, hogy létrehozza az ellenpólust épp a természet törvényeinek tett keresztbe – fejtem ki. – Te is csak egy olcsó ragtapasz vagy, egy illúzió, akivel elhitetik, hogy lehet igazi ellenfele a másik pólusnak. A poklot mindig is Amaranak kellett volna uralnia, és az ő teremtményeinek – lököm el magam a pulttól és könnyedén fordítok neki hátat, csakhogy végigvezessem tekintetemmel az ital kínálatát. Semmi sem, ami fogamhoz fűlne.
Kiről volt?
Az elszólására mégsem harapok rá, nem most, nem itt. Nem hinném, hogy túlságosan meghalt volna. Bár a legutóbb elláttuk a baját. Oh, nem.
Ahogy arra sem reagálok, hogy megtalálja őket. Visszafordulok felé és csak vállamat vonom meg. Ha ezt szeretné, tegye meg, ha erre akarja pazarolni életének hátralévő részét, tegye meg, nem én leszek aki elítéli érte, vagy épp az útjába fog állni.
Noha…
- Démon, mit vártál tőle? – kérdezem tőle gyanakodva, szemöldökeimet lágyan ráncolom össze. – Azt hitted, hogy testvéri szeretetének engedni fog? – vonom fel kérdőn ezúttal a bal szemöldököm. – Nincs érdeke, hogy útjába légy, láb alatt. Ha belegondolsz démon, démonnak farkasa. Minél kevesebbel van dolga, annál egyszerűbb neki is – de ezt pont én magyarázzam ezt el egy démonnak? Hogy a hűség mennyit is ér számukra? Persze Donnál tudom, hogy nem csak ez játszott közre. Valamit tervez, amit nem akar a jelenlévő orrára kötni. De mit?
S mióta lett ő a lovas?
- Mint már említettem ez a világ, ebben a formában csak egy olcsó illúzió, nem több. Beletörődtem, valóban, de csak mert tudom, hogy egy jobb, szebb és egy igazabb világ jöhetne létre, ahol az emberi léleknek valódi értéke van – s nem csak az, amit most képviselnek. Amara úgy lakmározik belőlük, hogy öröm nézni és senki sem tesz semmit sem ellene.
Hát ezért harcoljon bárki is ezért a világért?
- Tévedsz, nem vagyok sem első angyal, és még inkább nem kívánok Lucifer sem lenni. Amit mondok, hogy ha itt mindannyian bevégezzük, akkor azt szó szerint kell érteni. Nem marad rajtuk kettejükön kívül senki, lábaink nyomát nem lesz már ki lejegyezze, de még csak emlékezni sem fog ránk senki. Porszemek vagyunk csupán az életükbe – magyarázom türelmesen. Nem érdekel a saját létem, hogy mi fog történni velem. Már rég nem érdekel.
- Megölhetsz ha akarsz. Amit Amara akart, már elvett – vonom meg a vállamat, érdektelenül. Nem fogok magyarázkodni, hogy miért ne tegye meg, lenne értelme?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
19
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 10, 2019 6:58 pm
Következő oldal


- Ist es wahr?- halványan elmosolyodott és szemeiben vidám csillogás jelent meg és hamar tova is tűnt.- Fura lehet egy angyal számára, hogy nem minden démon úgynevezett; gonosz förtelem, kik csak rombolni és pusztítani akarnak.- a fránya sztereotípiák, mik fajtájával kapcsolatban többnyire igazak is, de volt valamilyük, mik az angyaloknak nincs, vagy csak keveseknél. Ha szükségét érzik, hát képesek félretenni az ellenszenvet a másik iránt, és összedolgozni vele. Természetesen közben szövögetik terveiket, hogyan is szúrják hátba a szövetségesét, de ha alkut kötnek, hát tartják hozzá magukat, csak kihasználják a kiskapukat.
- Wunderbar!- örömmel telve vált hangosabbá a hangja, majd egy apró köhintés után visszatért a halkabbhoz.- Mindig tanulok valami újat. Ám ami a jó bíborost illeti, a lelke azóta is… mondhatni kiemelt helyen van a Pokolban. De már tudom azt is, hogy miért is van ez így. Ki elvágta a legnagyobb lélekforrásunkat, megérdemli a külön figyelmet, és az otthonom legtehetségesebb kínzómestereit.- hiába adta el lelkét, hiába gondolják sokan azt, hogy az alku után a Pokolban jó sora lesz, mind tévednek. A Pokol nem válogat, életében lehet király, császár, de miután az alku lejárt, és alá szállt, nem lesz több, csak egy újabb szám a lelkek sorában.
- Ehrbar ez a fajta elkötelezettség egy engel részéről. Terelgetni egy egész családot, megvédeni őket a démonok fajától. Figyelni, nehogy bűnbe essenek, és megkönnyezni, mikor a védence szemében kihunyt a fény. Mulatságos látvány lehet.- halkan kuncogott, ahogy elképzelte egy angyal könnyes és bánattal átitatott szemét.- Zum Glück a mi rendszerünk ennél egyszerűbb. Ha hívnak megjelenünk és megadjuk a szívek vágyát, vagy csábítunk és ráveszünk. Nem csoda hát, hogy nálunk mindig több a lakó, mint odafent. Tökéletlennek lettek teremtve, nem csoda, hiszen csak egyszerű állatok voltak csupán.- hiába egyenesedtek fel, hiába az a sok tudás, találmány, a végén nem mások, mint egyszerű állatok, kiket csak az alap ösztön hajtott, párosodni, táplálkozni, és üríteni, ennyi volt csupán. Hiába a magasabb célok iránti sóvárgás, dajkamese mivel önnön létezésüket igazolnák.
- Lehetséges, hogy még csak egy gondolat voltam csupán, semmi több.- aprót biccentett csupán, kifejezve egyetértését.- Nem mindig voltam az, aki most. A dobozolásom előtt nem voltam más, csak egy olyan démon, akire mindenki gondol, mikor megemlítik a fajtám nevét. Mocskos volt a szám, ocsmány a viselkedésem, pont olyan, akitől a legtöbben undorodnak. Nem foglalkoztam ilyen dolgokkal, csak is magammal.- apró köröket rajzolt az asztal porába, még tekintetével az angyalt figyelte.
- Auftreten. Elvégre Pestis lennék, nem holmi kosza kis démon, és egy vadász vezető testébe voltam bezárva. Nem szerencsés, ha egy hozzám hasonló hozzáfér ahhoz a tudáshoz, ami abban a fejben van… még le nem tépem a helyéről.- már a gondolat miatt is sötét, gonosz mosoly ült ki az ajkára, már-már a nyál is összefut a szájában.
Nem tudta türtőztetni magát, és talán nem is akarta, kitört belőle a nevetés.
- Elmondásod szerint az arkok már elzárták egyszer, akár most is megtehetnék. Csupán egy időre kell félretenniük az ellenségeskedést, és miután ráfordították a kulcsot, folytathatják gyerekes viszálykodást. De. Itt van egy enorm de. Ki mondta, hogy ez meg fog történni, és az, hogy ellene vagyok? Hogy segítek visszazárni? Oh, nem, nem tervezek ilyen badarságot. Talán kivárok, még visszazárják, még mindenki nyalogatja a sebeit, és elragadom magamnak a végső győzelmet. Talán személyesen felkeresem Amarat és szövetséget ajánlok a számára, a szolgálatába szegődők majd. Talán ezt teszem, talán azt, talán még úgy is mellé fogok állni, hogy tudom, vége mindennek és mindenkinek, köztük nekem is. Talán nem tesz mást, csupán eltöröl mindent, hogy újra kezdje, és átvisz az új világába. Ahol élet, ott a betegség is, lenne hát helyem az udvartartásában.- oly sok a lehetőség, csupán meg kell látni, élni velük, megragadni őket, és az is egy volt, hogy a Sötétség oldalát választja, hiszen démon, hát tegyen úgy, ahogy egy démon tenne, főleg azért, mert cserébe megkaphatja azt, amire vágyik, a betegséget, mitől minden angyal végleg elpusztul.
- Biztosra veszem, hogy csodás találka lehetett.- sokat sejtetően elmosolyodott.- Belial… Belial, oh, tudom, hogy kiről is van szó. Pontosabban kiről volt.- nem zavarja, nem bánja, nem érdekli, hogy eggyel kevesebben vannak, nincsenek olyan kötelékek a démonok közt, mint az angyaloknál, vagy éppen embereknél. S ha valaha volt is, hát azzal végleg elvágták, hogy a dobozban akarták hagyni.
- Seltsam. Nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet nálatok. Egy szélhámos angyal… de igazából nem is olyan fontos. Meg fogom találni, mindet megfogom.- hátradőlt a székben, lágy kézlegyintéssel tüntette el az üveget és két poharat, nincs már rájük széksége.
- Cassael, Wallenberg és a hamis angyal okát nem kell firtatnom, nyilvánvaló a számomra. Az érdekelne, hogy a Háború miért is gondolkodott hasonlóan.- s meg is fogja tudni, mielőtt rátérnek majd a testvéri civakodásra, rákérdez az okokra, hogy nyugodt lelkiismerettel hajthassa álomra a fejét minden este.- Nem ezt teszi mindenki? Mióta megteremtetett, azóta haladunk a vég felé. S kedvesnek tartom, hogy aggódsz a hogylétem felől, de nem látom szükségét. Még nem törődtem bele, nem úgy, mint Te, kleine Dame.- mosolyogva nézte tovább az engelt. Kíváncsi volt arra, hogy mi járhat a fejében, mit tudhat, amitől ilyen biztos a dolgában, amitől nem aggódik a jövőért, a jövővel kapcsolatban.
- Nocsak. Ezek szerint egy második Lucifer lennél? Egy új Isten első angyala? Nem keresel oldalt, mert már megtaláltad ezt Amara mellett. Jól gondoltam hát, hogy érdekes vagy, méltó a figyelemre. De mégis, akkor most mi állítana meg abban, hogy ne végezzek veled? Hogy hátráltassam a terveit, miket szerinted nem lehet elkerülni. Természetesen nem így tervezem, de játszunk el a gondolattal, kedvesem.- hisz nem kerülne sokba, egy angyal, még csak nem is volt ark, harcosnak se mondaná, egy irattáros volt, a tollak sercegésétől sokkal nem lesz erősebb.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
667
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 10, 2019 8:33 am
Következő oldal


To Mammon
Mikor meghallom a kifejezést, amit magára használ magasra szökken a szemöldököm. Nem azért, mert nem érteném, ez igazán távol áll tőlem. Ritkán vallják be a démonok, hogy más is érdekli őket, mint a romlottság.
- Napról, napra egyre jobban meglepnek a démonok - közlöm ezt vele is félrehajtott fejjel, kósza, szelíd mosollyal az ajkam szegletébe. Ettől függetlenül nyugodtan hallgatom a szavait, láthatja, hogy minden figyelmem neki szentelem. Mégis érdekes, hogy ezt az apró tényt nem tudta. Szemöldököm csak egy leheletnyit vonom össze. Ezek szerint az embereknél nem mozgott ilyen körökbe, hogy ezt tudhassa. Persze, hiszen a legtöbb járvány mindig az alacsonyabb néprétegeket betegítette meg, nyilván ennek is megvolt az oka.
- Richelieu bíboros volt az alapja egész világot áthálózó diplomáciai kapcsolatoknak. A vesztfáliai békekötést megelőzően vélte úgy, hogy jó lenne, ha az országokban lennének úgynevezett külügyminiszteri épületek, ahol az adott ország tudná magát képviselni a hatalommal szembe. Európát, mint tudod, háborúk dúlták, hódítani akartak, ám már senki sem tudott semerre sem terjeszkedni. Minden lakott volt a végtelen öldöklést meg kellett állítani. Persze a bíboros mellé először egy angyalt helyeztek, hogy a békét elhozza, ám szíve romlottá vált, hogy végre tudja hajtani tervét, eladta a lelkét. Ám mivel diplomáciai kapcsolat vele kezdődött, egyértelmű volt, hogy a francia lesz az alapnyelve és senkinek sem volt ezzel problémája. A világ egyik nagyhatalma volt, minden valamit is magára adó ember beszélte a nyelvet. Csak az úgynevezett második világháború után vált angollá. Ha megnézed a Nagy Háború iratait, a hivatalosak, melyeket aláírtak, azok francia nyelven vannak - vonom meg a vállamat.
Azt hittem, hogy ez valamivel köztudottabb. Persze a tudás számomra természetes, semmi különleges nincs abban, hogy ezeket tudom. Mégis tisztában vagyok azzal, hogy vannak dolgok, melyek csak számomra természetesek, másoknak nem annyira. Mégis egy démon, egy lovas, egy ilyen apróság felett elsiklottak volna?
Legyen hát, vitába nagyon nem is szállok vele.
- Véletlen is, meg nem is - tekintek fel a plafon irányába, ahogy átgondolom a kérdését, fejemet ide-oda ingatom közbe. - Ha meghal valaki, az utána elsőként születendő gyermek mellé kap valakit, ha azon család nem rendelkezik már védőangyallal. Általában ugyanaz a védőangyal generációkat is képes átkarolni, de persze nem mindenki kap. Van rá példa, hogy egy-egy védőangyal később születtek, akkor hozta Isten létre őket, amikor valakihez kellettek, életében. Kinek szíve tiszta volt, ám megkörnyékezte őt a gonosz, az ő védelmére. Mint Erzsébet királynő, az Osztrák Monarchiába. Már Franz Ferdinand felesége volt, amikor Isten kirendelt mellé egy védőangyalt, ám őt akkor is teremtette - bonyolult rendszerünk van, melyet igazán nehéz elmagyarázni, bár igyekszem vele. Egyszerűbb ha az ember benne van, mint hogy magától kelljen ezeket most elmondania. De persze semmi sem lehetetlen én pedig a szavak angyala lennék, így hát ez nem állhat az utamba.
Amara pedig áttérve.
- Egyszer már elzárták az arkok - vonom fel a vállamat. - Még te sem léteztél akkor - tekintek rá, áttetsző tekintettel. - Bár a pokolba volt elzárva, a létezéséről mégis tudtál volna? - teszem fel a kérdést kérdőn. Mégis szemöldököm egyre jobban ráncolom.
- Valamiért ismerős vagy - közlöm vele. - Valami formában hallottam már rólad az utóbbi években, kérték ellened a segítéségem - de ki és mivel kapcsolatban. Miért nem emlékszem, csak halványan az egészre. Az, ahogy beszél magáról, ez a gőg. Valami azt súgja, hogy ez csak egy máz, valami történt közte és valaki között.
Ki kérte a segítségem? Miért nem emlékszem pontosan rá?
- Semmi esélyetek Amara ellen - közlöm végül szárazon. Lehet gőgös ő is, a vesztébe rohanna. Remélem, hogy így is lesz, rohanjon is, eggyel kevesebb probléma. Egy lovas kihull… Jön a helyére másik, ahogy hallom. Ajkaimat elhúzom.
Szentül hiszem, sőt tudom, hogy azt mondta, hogy Ő a Pusztító. Ám ő meg a Háborúnak jellemzi, de vele találkoztam New Yorkba. Mi történhetett vele? Abaddon megölte volna a hatalma miatt? Miért érzek keserűséget emiatt?
- Volt alkalmam találkozni vele - fogom rövidre a választ, többet nem is kívánok erről beszélni. - Ahogy a Viszállyal is, Beliallal - tudatom vele, hátha nem fog csodálkozni akkor, hogy démonokkal töltöm az időmet, miért vagyok ennyire nyugodt. Noha az utóbbi nem igazán kavarta fel a lelkivilágomat, az ő kék szemei nem kísértenek, az ő szavait nem hallom vissza az elmémbe.
Belemászott, még ha nem is tetszik, de Don belemászott a fejembe.
~Csupán magadat~
- Az előbbire. Ő csak egy szélhámos - nincs ilyen nevű angyal. Ha tetszik bárkinek is, ha nem. Tudom, hiszen mindenkit ismerek. Nincs ilyen nevű angyal és pont.
- Biztos megvan az oka, hogy miért akartak bent tartani - vonom meg a vállamat. Megölni őket? Miért szorul össze a szívem, hogy ezt hallom? Fejemet megrázom. - Az elkerülhetetlent csak húzzátok. Tán a dobozban túlélhetted volna - sóhajtom el magamat. Annyira naiv és meggondolatlan mindenki. Senki sem lát az orra hegyén túl, nem látják az egészet, az összképet. A mostra, a jelenre és a közeli jövőre gondolnak, a távolit meg sem látják.
- Erre mondják, hogy fától az erdőt - jegyzem meg, leginkább magamnak. - Nem vagyok céltalan - tekintek fel rá a pult mögül, ajkamra parány mosoly terül szét. - Egy feladatot adott nekem Amara, azt elvégeztem. Minden másra, csak várni kell, oh, és ti biztosítjátok, hogy a terveit véghez is tudja vinni - vonom meg a vállamat, noha ajkamon ott van az öntelt mosoly, szemeimbe veszélyes fény csillan meg. - Nem hízelgem be magam sehova, pontosan tudom, hogy hol állok, kinek az oldalán és miért. Magyarázattal mégsem tartozom senkinek sem - közlöm vele. Nem kell megmagyaráznom, hogy miért hagytam ott Istent és a bagázsát. Ő sem értené meg. Senki sem tenné meg.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
19
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 07, 2019 4:45 pm
Következő oldal


- Elnézésed kérem a tudatlanságom miatt. Még sok mindent kell bepótolnom. Sajnálatosan a hosszú éveim alatt kialakult személyiségem, hogy is fejezem ki magam… erbärmlich. Több figyelmet szenteltem a romlottságnak, mint annak, hogy fejlesszem magamat. De örülök, hogy hála neked, új információkkal gazdagodom. Ami pedig a nyelveket illeti… a Francia az emberek számára valamiért mindig a szerelem nyelve lenne, új számomra, hogy a diplomáciának is az lenne. Főleg azért, mert az emberek inkább az erőszak nyelvét beszélték. Amióta képesek voltak felvenni egy darab fát, azóta alig volt olyan időszak, hogy valahol ne lett volna háború. A német nyelv pedig… wunderbar.- mosolya némileg szélesebb lett, hiszen ez volt az a nyelv, amin az egyik legtöbb szörnyűséget elkövették, ez pergett le a katonák ajkán, amikor harcba indultak, és azokén is, kik megnyitották a kamrák csapját. Nem csoda hát, hogy egy démon számára tetszetős volt, és az se volt elhanyagolható, hogy erőt árasztott magából. Még a legapróbb valómás is hadüzenetnek hangozhatott a tudatlanok számára.
- Holtában nehéz is lett volna.- apró, halk nevetés, mintha csak a levegőt fújta volna ki.- Annak szentelhette az életét, amit szeretett, minden zavaró tényező nélkül.- kíváncsi, hogy vajon hány lélekért cserébe kapná meg a zeneszerzőt, száz, vagy ezer, vagy még több?- Mindig is érdekelt, hogy választják ki, hogy kinek ki lesz az őrangyala? Zufall? Vagy tudatosan? Elfelejted az emberek sajnálatát. Akár meg is sajnálhatta azt a nőt, és vakon is alkalmazta, szánalomból csupán. De ilyenek voltak a halandók. Nem akarják elfogadni, hogy valami csodás mögött nincs egy történet, meglepetés, vagy kaland. Úgy érzik, hogy muszáj lenni valaminek, valami mögöttes tartalomnak. Nem akarják elfogadni, hogy nem többek csupán, csak egy okosabb állattfaj.- csupasz majmok, ahogy Lucifer szerette őket emlegetni, és igaza is volt. Az emberek okosabbak, de attól még nem többek, csak majmok, kik rájöttek, hogy a szembefordítható hüvelykujj milyen hasznos is.
- Tun Sie falsch. Nem számára szükséges az erő. Miért is lenne? Nála nincs erősebb. Az én erőmre van szüksége másoknak. Arkangyalok küzdjenek ellene? Egyedül? Esélyük sincs. Az én fajtám legerősebb tagjaira is szükség van a győzelemhez, vagy legalábbis arra, hogy legyen egy cseppnyi esély. Volt dolgom a leviatánok egy tagjával, érdekes népség. Ami pedig azt az egy démon a sok közül részt illetné… khm… felettébb sértőnek találom ezt a jellemzést. A Pestis vagyok, nem holmi démon, aki hajszolja a lelkeket, és próbál Lucifer trónjához mászni.- nyugodt volt a hangja, nem volt benne sértődés. Tényt közlött csupán, egy olyan tényt, amit mindenkinek tudnia kellene, legalábbis szeretné, ha így lenne.
- Úgy érzem, hogy ezt még párszor hallani fogom.- fáradtan felsóhajtott.- Akár én is mondhatnám ezt, egy angyal, kinek nem a szentbeszéd a minden? De pontosan úgy van, ahogy mondod. Nem volt az erőszak a mindenem. Ha lehet kerülnék minden nemű csetét és patét. Meggyűrődne az öltözékem.- nyugodtan kortyolt egy újabbat az alkoholból.
Nem kerülte el figyelmét a reakció, mit a démon említése váltott ki, ám az idézetre csak forgatta a szemeit.
- Zitat und Zitat… langweilig. Ismerem, hogy mi is áll abban a könyvben, és igen, jól tudod, hogy minek vagy kinek is a jelképe. De úgy érzem, hogy nem csak hallottál már róla, hanem személyes tapasztalatod is van. Igazam lenne?- ahelyett, hogy azokat a válaszokat kapta volna meg, amik után áhítozik, csak újabb kérdések gyülekeznek, és mégse érzi, hogy frusztrált lenne, sőt, ellenkezőleg, már-már gyermeki kíváncsiság lángja lobban a fekete, lelkének nevezhető valamiben.
- Cassael vagy Phanuelre gondolsz? Bizonyos vagyok abban, hogy mindketten léteznek.- át kell gondolnia a saját szavait, talán rosszul fogalmazott, talán ezért se értette teljesen az angyal, hogy mit is akart a démon.
- Így lenne?- kérdően felszaladt bal szemöldöke.- Interessant. Egy angyal, akit nem érdekel a többiek sorsa. Mintha csak arra várna, hogy mindennek vége legyen.- elgondolkozva követte tekintetével az angyalt. Merre is tart, mit is akar. De hamar kiderül, hogy semmit, semmi olyat, ami fontos lenne.
- Nem egyértelmű?- sötét árny suhant át az arcán, mosolya inkább ragadozó vigyorba torzult, szemeiben fellobbant a harag, ám pár pillanat, és kiült az arcára a nyugalom, szelídség.- Phanuelt csupán némi fájdalomban részesíteném csupán, ahogy fivéremet, Háborút is. Nehezményezem, hogy bent akartak tartani. Ám ami Cassaelt és az embert illeti… nincsenek abban a szerencsés helyzetben, hogy csupán némi jóleső fájdalomban legyen részük. Amit nekik tartogatok, attól még a Pokolban is el fognak borzadni. Ez hát a tervem kedvesem.- újfent kiitta poharának tartalmát, és egy pillanatra elveszett az üvegen megcsillanó napfényben. Gyenge volt és mégis, az emberek számára gyakran a reményt jelentette ez az apróság, mily ostobák.
- Személyem csupán csak azt akarta megtudni, hogy miért is hagytál bent a ládában, de erre megkaptam a válaszom. Hogy a többieket miért is érdekelted? Talán mert egy irattáros olyat tudhat, amit még egy arkangyal se. Ám ami engem igazán érdekel, hogy miért is jutottál oda, ahol most vagy? Miért lettél céltalan? Talán arra vársz, hogy ki kerül ki végül győztesen? Kié lesz végül az, ami megmarad a bolygóból? Kihez kell behízelegned magad? Egy irattároshoz képest mégis érdekesnek tűnsz.- egy angyal, aki nem csupán toll és glória, ki hosszú távon még hasznos lehet, érdekes.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
667
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 06, 2019 8:42 pm
Következő oldal


To Mammon
- Pontosan tudom, hogy mit jelent – emelem fel tekintetem, de még mindig csak a szemem sarkából figyelem az idegent. Elég régóta élek már és figyelem az embereket, noha úgy tűnik, hogy eme információt nem hordozza. Szóval most nem egy testvérem árult el, bárkinek is. Már-már szívemelengető, de csak majdnem. Hangom nyugodt, kedélyes, nem kevélytől fűtött, ezek távol állnak tőlem.
Angyal vagyok, annak minden tulajdonságával és szeretném hinni, hogy az érzelmek is elkerülnek, hisz nem érezhetünk, ez nem adatott meg számunkra. A kérdés mindössze az, hogy nincsenek is ránk hatással az emberek?
- Nem épp az egyszerűség miatt. Németül hívtál sokáig, majd azt vette át az angol is. Addigra az olasz nyelv, az európai politikából kikopott, s mivel a diplomácia nyelve is francia volt, nem tartották fontosnak, hogy megtartsák. Még a művészet kedvelői is inkább a német nyelvhasználatot vette át – javítom ki, ha esetleg rosszul tudta volna. Még mindig valahol bosszant, ha valaki rosszul tud valamit. Emlékeimbe ott egy halvány kép. A jégkék szemű tanítónéninek hívott. Pedig a tudás hatalom és annak pontatlan tudásával, csak álomba ringatja bárki magát, hogy mire lehet képes.
Még ha ilyen jelentéktelen információnak is tűnik.
- Életében süketült meg, talán ez lehet az oka, hogy az addig hallott hangokkal tudott dolgozni. Elméjét nem mérgezték más hangok – fordulok ekkor felé. – Az egyik legjobb őrangyal vigyázott rá, egyengette az útját és tartotta távol tőle a démonokat. Úgy, ahogy a történet is mese, nem több. A bejárónője nem volt vak, elég érdekes lenne, nem gondolod? Vakon, miként vezetsz háztartást? Nem volt az, mégis tény, hogy fontos volt számára a nő. A műt mégsem neki írta. Ezek csak egyszerű tények, a halandók sokszor mégsem kedveli őket. Szeretik kiszínezni, elhitetni másokkal, hogy az élet sokszínűbb, érdemesebb mindenre. Holott sokszor csak szürke – na nem épp Beethoven kapcsán. Az ő műi színesek, élénkek, melankólikusak. Még az angyal is képes átérezni – és ezzel mondok épp ellent önmagamnak – amit akkor érzett a zeneszerző.
Vele ellentétben az arcomon nincs mosoly, ellenben harag sem. Nyugodt, békés. Íriszeim is erről árulkodnak számára. Még ha veszélyt is éreznék felőle sem viselkednék másként. Nekem nincs okom ártani másoknak. Már nincs. Már tudom, hogy mivé fog fajulni a világ, minden mást csak türelmesen ki kell várnom, hogy meg is történjen.
- Erőt a pokolból és a mennyből szerzi, nem abból, hogy elzárt, vagy sem. Egyszerűen csak nem voltál hasznára. A leviatánokra volt szüksége, nem még egy démonra a sok száz közül – közlöm szárazon a tényeket.
Szóval a Pestis. Egy újabb lovas látogatott meg. Bemutatkozására csak bólintok egyet, viszonzásképpen, szavait mégis figyelmesen hallgatom. Nem erősítem meg benne a tényt, hogy miért nem támadtam rá. A régi magam sem tette volna. Azonban ő tűrte is volna, hogy ártsanak neki. Én már annyira nem. De úgy tűnik, hogy békés magaviseletem célt ért.
- Nocsak, egy démon, akinek nem csak az erőszak a minden? – vonom fel a szemöldököm. Még élénken él bennem a legtöbb démon… Hibás. Beliallal való találkozásom emléke. Nem volt épp kellemes. S egy újabb kép, ahol a Pusztító áll a fegyver és közém, hogy őt érje az angyali penge, ne pedig az én húsomat.
Szempilláim egy megrebbennek, ahogy folytatja a történetet, az emléket kiűzöm az elmémből.
A rezzenéstelen arcom, mégis Abaddon említésére ráncolódik össze. Felkapom a fejemet, értetlenül nézem rá.
- És kijött egy másik ló, egy tűzvörös és a rajta üőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt, hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki – idézem a Bibliából, azt amit ő csak említ. – Ha jól tudom, ez a Háború jelképe, az említett démon pedig épp a Pusztítás, noha a kettő kéz a kézben jár – ez a lényeg, melyet kiragadottam. No meg az ismeretlen név, mely mégis olyannyira ismerős. Mellyel már találkoztam. A Cassael, kit fivéremnek hív ő is. – Nincs ilyen nevű angyal – tudatom azért a démonnal, mielőtt újra csak tévedésbe esne.
Azonban Dont újra fivérének nevezi. Szemöldökeim enyhén ráncolom. Lemaradtam volna valamiről ezek szerint?
- Nem követem már régóta figyelemmel sem az emberek, sem a jelentkételen angyalok útját – tudatom a démonnal, ha tévedésben esne. – Már rég nem. Jobban izgat, hogy figyelemmel kísérjem, miként marakodnak egymással az arkok és miként nem látják a fától az erdőt. Nem tudom, hogy hol vannak – ez az első alkalom, hogy szelíd mosoly kerekedik ajkamra, majd felállok, hogy a pulthoz sétálva egy pohár vizet töltsek magamnak. Noha erre sincs igazán szükségem. A nap lemenő sugarai még beköszöntenek az ablakon, hogy narancsos fényükkel világítsanak meg minket.
- Miért keresnéd hát őket? – talán nem fog hinni a szavamnak, noha nem tudhatja, hogy sohasem hazudok.
- De ami jobban érdekelne, miért kezdte el érdekelni a lovasokat, egy egyszerű irattáros angyal személye? – hajtom enyhén félre a fejemet. Ő honnan tudja, hogy tudok bizonyos dolgokat? Most elárultam magam, ezt tudom, de korábban? Ezek szerint ő a harmadik. Még eggyel kell találkoznom és bezsebelhetem, hogy a lovasok kisokosa leszek.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
19
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 06, 2019 10:41 am
Következő oldal


To Ophilia


- Szonáta, majdnem fantázia. Így lehetne lefordítani. A mára elfogadott címe valahogy kényelmesebb a nyelvnek és kifejezőbb, költői, ha lehet így fogalmaznom.- miért is ne fogalmazhatna? Démon volt az igaz, a Pokol egyik teremtménye, szárnyas szörny, rémálom az emberek szemében, gonosz, ha úgy tetszik, de még azok is, kiknek nincs lelkük, szív helyett csak egy széndarab, még ők is kedvüket lelhetik a zenében. Akár mondhatná úgy is, hogy a zene volt az a nyelv, ami összeköti a két oldalt.
- Nem csoda, hogy a lelke nem nálunk van. Pedig szívesen fogadtam volna a köreimben, az idők végéig azt csinálhatta volna, amit szeretett. Es wäre wunberbar. De ami még lenyűgözőbbe teszi azt a zenei géniuszt, hogy süketsége okán se hagyott fel a szerzéssel. Csodálatos belső halása volt, anélkül is, hogy eladta volna lelkét. Talán erre mondhatják azt, hogy; Isten vezette az ujjait. Valami jót mégis csak tett akkor az úgy nevezett Vater.- mosolyogva figyelte a megforduló angyalt. Meglepő és üdítő volt úgy beszélgetni az egyikükkel. hogy nem ránt pengét, és próbálja kioltani a démon életét. Talán mégis civilizáltabbak, mint azt elsőre gondolta volna, vagy talán nem több ez, mint ezerből az egy.- Mi nem voltunk mesék sokak számára? Még azok is, kik hittek bennetek, és így bennünk is, ők se gondolták volna, hogy igaz az, amit az az ostoba könyv leírt. Ez a szép a mesékben, hogy igazak lehetnek.- szelíden elmosolyodott, szemeibe nyugalom költözött, kalapját lassan emelte le a fejéről és az ölébe helyezte azt. Nem érzi magát veszélyben, nem tart attól, hogy öltözéke fogja megsínyleni ezt a találkozást.
Kissé udvariatlannak gondolja, hogy a felkínált ital és hely helyett ott maradt a zongoránál. Ha játszani szeretne, hát tegye, de ne keltsen hiú reményeket senkiben. Nem marad hát más hátra, Mammon kiissza a saját poharát, ám mikor meghallja, hogy ki is engedte ki, jobbnak látja, ha így tesz a másikkal is.
- Interessant.- töprengve forgatta a poharát a szájánál fogva.- Volna pár ötletem, hogy miért is tartott lakat alatt. Talán azért, mert ahhoz, hogy vissza legyen űzve oda, ahonnan jött, erőre van szükség. Sok erőre. Ich bin die erste Pest. S hála a ládában eltöltött időnek, sikerült némileg többre is szert tennem, így lehet saját testem, megszállás nélkül.- apró mozdulat, csak egy legyintés az üveg felé, és újra töltötte a poharát.- Igen, ki jutottam, szerencsés véletlenek összjátéka volt csupán, de kint vagyok.- sokat sejtető félmosoly suhant átal az ajkán.- Mégis miért osztanám meg ezt a tudást veled? Mi hasznom lenne belőle, neked mi hasznod lenne? Tehetném fel a kérdést, de elkövettél valamit, amit sok más engel nem tenne meg. Nem rontottál nekem, nem dobáltál rám kígyót és békát. Vagy mert tudtad, hogy sok értelme nem lenne, vagy talán azért, mert szorult beléd némi udvariasság és neveltetés. Kész szerencse, ha már szemnek ilyen kellemes a porhüvelyed, nem szívesen csúnyítanám el az orcád,.- lassan kortyolt bele az italba, most rendesen kiélvezi, ízlelte, tisztelettel adózott előtte.- Egy angyal, kinek neve Phanuel, egy ember, akinek a szenvedése még a Pokolban is legendás lesz, Wallenberg és az, aki vörös ló hátán érkezett, Abaddon. Ám a sors furcsa fintora, hogy egyedül azt az idegesítő fivéredet akarták kiengedni, Cassaelt, én csak kaptam az alkalmon, és átléptem az ajtón, mi tárva-nyitva volt.- ismét kiitta a pohár tartalmát.- De akkor most én kérdeznék. Az általam felsorolt nevek közül, merre találhatnám meg az első kettőt? Az úgy nevezett fivéremet megtudom keresni, ám ami a többieket illeti. Az már némileg több gondot okoz. Esetleg bírtokában vagy ezeknek az információknak? Oh, és szépen kérlek, mellőzük a hazugságokat, nem ember vagyok, hogy ezeknek  be is dőljek.- s bár hangja barátságos volt, nyugodt, kedvesnek is lehetne mondani, de mélyen megbújt benne a fenyegetés, az ígéret, hogy nem fogadná jól a hazugságokat.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
667
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 05, 2019 1:44 pm
Következő oldal


To Mammon
Az ajtó halk nyilására füleim hegye enyhén megmozog, szemem körüli ráncok megremegnek, szemem sarkából, csak egy pillanatra tekintek oda, minek következményében egy billentyűt félreütöm a harmadik akkord e hangját. Több figyelmet nem is szentelek rá, nem tartok tőle egy pillanatig sem. Az biztos, hogy amennyit láttam belőle, nem angyal. Minden testvéremet – már ha hívhatom őket így, bár lassan már nem tenném. – ismerem. Pontosan tudom a történetüket, miből, mivé lettek és azt kell mondanom, szánalmas mivé lett az angyali faj.
Vagyis inkább mondhatnám úgy, hogy szánalmas, hogy mivé is lett a Föld, a fajtánk, mindent, amit Isten teremtett. Az egyensúly nem találtatott meg, rothad egész alkotása, belülről. Rothadt ő maga is, mégsem veszi észre, azt hiszi, hogy ő lesz a fény.
De legalább oly sötét, mint maga Amara, épp csak remekül palástolja ezt. Szánalmas.
Maradt, hogy ember, vagy démon. Félvér, nephilim, ám bármi is legyen, nem igazán tud nekem ártani.
Halk lépteinek neszeit még így is meghallom. Az angyali érzékek túl kifinomultak, hogy könnyedén settenkedni tudnának a közelünkbe. Ezért is hallom meg, hogy mennyire nem játszom helyesen, ám amikor egy billentyűt félreütök, addig keresem a megfelelő hangot, amíg meg nem találom. Egyelőre még csak egy kézzel, a másodikat csak akkor, ha a jobb kezemmel már magabiztosan tudom játszani a zeneszerző egyik legszebb darabját. Persze több is akad, személy szerint mégis ezt kedvelem a legjobban.
A szék lába halkan karistolja a padlót, a puha huzat besüpped súlya alatt.
- Sonata quasi una fantasia – helyesbítem, noha közel áll ő is az igazsághoz. – Az eredeti címe a darabnak – tekintek újra csak egy pillanatra az idegen alakra, majd vissza az esetlen játékomhoz. Nem szégyenkezek miatta, hiszen ő nem tudhatja, hogy ez életem első alkalma, hogy lenyomom a billentyűzeteket. – A történet úgy tartja, hogy Beethoven a bejárónőjének írta a dalt, ki süket nem, de vak az volt, így soha nem láthatta a hold fényét. Számára próbálta zenével leírni, hogy milyen is, amikor a ragyogó fehér fény bevilágítja az éjszakát, az árnyékoknak ijesztő küllemeket ad, elrejt minden titkot, mégis csábítja a romantikus alkatokat – ütök le még egy billentyűzetet, mielőtt elhalna a hamis zene. – De persze ez csak egy mese – tekintek az alakra, kinek kérdésére enyhén összevonom a szemöldökeimet, apró ráncokat képezve orrnyergem felett.
A fekete füsttel egyértelművé vált, hogy kivel van dolgom, de ahogy elnézem, ő is pontosan tudja, hogy kivel van dolga. Egy rövid ideig pörgetem az emlékeket, hogy mégis miről beszélhet, mire megtalálom a megoldást. Nem adott könnyű dolgot nekem.
Mégsem állok fel a helyemről, nincs okom közelebb menni hozzá, az ital ízét pedig nem kívánom, nem igazán nekem valóak. Túl, erősek, túlságosan is kiérzek belőle minden apró molekulát.
- A ládát Amara nyitotta fel, én csak egy eszköz voltam a kezébe. Nyilván megvolt az oka, hogy miért sújtott tovább az átkával – mondjuk már azért is, mert démon, ezt mégsem mondom ki. Egyenesen a szemébe nézek, nincs okom titkolózni előtte, de tartani sem tartok. – Viszont kijutottál, amihez angyali erő kellett. Ki engedett ki? – teszem fel az egyszerű kérdésemet, hangom nyugodt, arcom rezzenéstelen, ajkaimra mégis szelíd mosoly húzódik.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
19
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 04, 2019 2:28 pm
Következő oldal


- Amint látod, itt található a herz.- az asztalon egy élettelen test feküdt, mellkasa felnyitva, az arcára kiült érzelmek arról árulkodnak, hogy nem csak rettegett, hanem hatalmas fájdalmakban is része volt. Mammon pedig a szív helyére mutatott egy fémpálcával. A démonon egy fehér ing volt, fekete selyem mellénnyel, amit szintén egy fehér köténnyel védett a szennyeződés ellen, az ing ujjai könyékig fel voltak húzva, a démon fekete haja hátra simítva, arcán halvány mosoly, kézfejét pedig orvosi kesztyű fedte.- Tévesen az emberek az érzelmekkel hozzák összefügésbe. Gyakran mondogatják, hogy; Szívből szeretlek, vagy az ellentéte. Szívből ich hasse dich. A tanult elmék tudták, hogy ez ostobaság, a szív nem volt más az emberei szervezet számára, mint egy pumpa. Az érzelmekért az agy felelt.- rábökött a fejre, majd tekintetét a leláncolt, és rossz állapotban lévő angyalra irányította.- Oh igen, még mindig nincs nyelved. Sajnálatos, de azt hiszem, hogy jobb, ha nem tudsz beszélni. Úgy érzem, hogy valamiért negatív érzelmeket táplálsz az irányomba.- mondta kissé csalódott hangon.- Natürlich verstehe ich. Hiszen démon lennék, te pedig egy engel. De eltértem a tárgytól, ám sajnos rövidre kell fognom az oktatásod, majd máskor folytatjuk a bemutatását annak, hogy milyen hatással van az emberei szervezetre az új járvány, amit a fajtádnak tervezek. Nem árt neki még egy kis tökéletesítés. De most hív a kötelesség.- a test mellé helyezte a pálcát, lehúzta a kesztyűket és a kukába dobta, majd levette a kötényt is, összehajtogatta és egy kisebb fémasztalra rakta, odasétált a fogashoz, és séta közben megigazította az ingjét, felvette a zakóját, rá a kabátot, kézbe vette a sétapálcáját és végül a kalapja, indulásra készen állt.
- Auf wiedersehen Engel.- mosolyogva felé biccentett, majd távozott.
San Francisco, az emberek egyik csodás városa… volt valaha, mára nem több, mint egy pusztulásra ítéltetett romhalmaz, ha lehet szépen fogalmazni. Nem szívesen teszi be ide az egyesek szerint patás lábát, de a sors egyik fura játéka, hogy gyakran kiszámíthatatlan, és itt volt az, akit keresett.
- Ekelhaft.- apró, alig-alig látható fintor suhant át az arcán, amikor megpillantotta a környéket, ahová a dolga szólította. Olyan, mintha nem is lett volna apokalipszis, sőt, talán még most nagyobb a rend.
Végre megérkezett a céljához, lassan nyomta le a kilincset és feltárult egy olyan hely, amit a férfiak szentéjének is lehetne hívni. Ahová nem volt nőknek belépési lehetősége, ahová elmenekülhettek az otthoni gondok elől, ahol azt gondolták, hogy tényleg a Teremtés legnagyobb koronái voltak, szánalmas egy tévedés.
Lassan húzta végig az ujját a falon, rég nem látott már porseprűt, és nem is mostanában fog, annyi szent.
Nem volt nehéz dolga, elég volt követni a zongora játékát, és bár kissé hamis, de semmi olyan, amit egy kevés gyakorlás nem hozhat rendbe, bár talán nem ártana egy alapos hangolás se a zongorának.
Nem akarta megzavarni az angyalt, inkább leült egy asztalhoz, jobb lábát átvetette a bal felett, és hallgatta a zenét.
- Beethoven a Mondscheinsonate. Micsoda költemény, és a ma ismert neve még csak nem is tőle származik. Egy Ludwig Rellstab nevű, német zenekritikustól eredeztetik, aki Betthoven halála után, öt évvel hasonlította a mű első tételének hatását a Lucerne tavon megcsillanó holdfényhez. El kell ismernem, alkotni tudtak az emberek, nem csak pusztítani.- barátságosan mosolygott az angyalra, és közben lassan emelte fel a karját, majd mutató ujjával körözni kezdett az asztal felett, és fekete füst kezdett el kavarogni, végül formát öltött, és egy üveg whisky és két pohár jelent meg rajta.- Kérlek, csatlakozz hozzám egy italra, vagy kettőre, és beszélgessünk a régi szép időkről. Mondjuk arról, hogy miért is nem engedtél ki abból a verdammt ládából?- barátságos volt a hangja, már-már csevegő, és még válaszra várt, vagy éppen bármire, addig töltött mindkét pohárba.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
667
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 02, 2019 8:41 pm
Következő oldal


To Mammon
Kevés igazán hangulatos hely maradt San Franciscoba. Ami azt illeti igazán kevés hely maradt a városba, ahova az ember beteszi még a lábát, vagy éppen angyal. Az utóbbi évekbe, mintha a város enyhén szólva is kezdene leépülni. Nem, nem a városi vezető halála óta, sokkal előtte már. Mintha az emberek hozzászoktak volna az angyalok által nyújtott jóléthez és kényelemhez. Keserűen húzom el ajkaimat jobb irányba, ahogy bal kezemmel a rézkilincs után nyúlok és könnyedén nyomom azt le.
Halkan kattan a zár hangja, szabadutat engedve akaratomnak, mellyel bebocsátást kívánok nyerni a helységbe. Magam sem értem, hogy miért vesződöm még hasonló dolgokkal, annyival egyszerűbben is birtokba vehetném a poros és dohos helységet.
Pár éve még virágkorát élte a helység, mára már? A leviatán támadás óta egy része beomlott – azt hiszem épp a raktára – az emberek pedig nem segítettek neki helyretenni, ahogy az angyalok sem. Így hát elnéptelenedett az egész.
Mégis visszahozza a régi idők hangulatát. A barna fával bevont falak. A csengő mégsem szól a fejem fölött, ahogy belépek, majd becsukom az ajtót. A helység jobb oldalán a fal felét egy pult takarja ki, ívesen, elé bárszékeket helyeztek gondosan. Egy sem dőlt el, vagy ha igen, visszaállították. Gondos kezek zárták be ezt a helyet. A por mégis megült mindenen, ujjnyi vastag nyomát hagyja. A lemenő nap fényében megcsillan, ahogy a levegőbe száll.
Magam sem tudom, hogy mit keresek itt.
Talán a szokatlan béke, mely magából árad, mellyel elhihetem, hogy Amara terve sikerrel fog járni. Hogy vége lesz hamarosan mindennek és egy új fejezetet kezdhet a bolygó. Mindenki és minden nélkül. Nem lesz több csata, nem lesz több győzködés, egyszerűen csak megszűnik minden. Ilyen egyszerűen.
Ramiél lassan bevégzi a dolgát, az emberek lelkét összegyűjti, New Yorkba káoszt teremt. A lelketlen emberek egy csoportja felfordulást tesz. Michael pedig még mindig egy némbert sirat. Ez a hely nem fog már változni. San Francisco meggyengült. Vajon Gabriel látja ezt?
Ahogy látom, nem végezte be a munkáját.
Cipőm sarka halkan koppan a padlón, ahogy haladok előre, a terem egyik sarka felé. A bal oldalt boxok sorakoznak, előtte kerek asztalok, bársonyszékekkel. Hívogatja az embert, a férfiembert. Az úriemberek helye volt ez, hiszen a húszas évek mind őket idézi elő. A nőknek itt nem volt helye.
Kopottas zongora árválkodik a sarokba.
Könnyedén ülök le elé és hajtom fel a fedelét. Nem csak az poros, hanem a gombjai is, melyek hívogatnak, csábítanak. Soha nem játszottam még vele. Soha nem használtam őket, mindig is vágytam őket. Mégis mennyire lehet nehéz?
Óvatosan ütök le egy billentyűt rajta. Emlékeimbe idézem Beethoven egyik kedvelt szonátáját, mellyel a hold fényét próbálja visszacsalogatni. Egyelőre csak az egyik kezemmel igyekszem a hangokat visszaadni. Kissé hamisan. Próbálok visszaemlékezni, hogy a nagyszerű művészek mégis miként játszották, mit nyomtak le. Figyelmemet teljes mértékben ennek szentelem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
667
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 02, 2019 8:18 pm
Következő oldal


Pic':
 


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3