Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 11:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Mammon
- Ez így van. Önző és gyerekes. Unatkozott és csinált magának egy játékot, majd pedig ráunt – vonom meg újra csak a vállamat. Nincs mit ezen mit ragozni, sem szégyellni. Sajnos ezen nem tudunk változtatni, egyszerűen csak el kell fogadni a tényeket, melyek velünk szemben állnak. – Noha kevesen képesek megérteni és belátni és nem tagadni – teszem még hozzá, hiszen ez így van. Mammon másokhoz képest, sokkal… Másabb. Fejem enyhén félrehajtva tekintek végig rajta, mígnem sötét pillantásán állapodok meg. Nem lélektürök, noha ha tükrözi, akkor az épp olyan sötét mint a két szempárja.
- Szerinted az angyalok még hisznek benne? – szemöldököm a homlokom tetejére szalad, majd halkan nevetem el magamat. – Az arkok talán. Vannak még olyan alsóbbrendű angyalok, akik próbálják a hitüket megtartani, ám minél tovább van távol Isten, annál jobban törnek meg ők is – vonom meg újra csak a vállam. Úgy tűnik, hogy ma ez ragadt rám a legjobban. – Valamint nem érdekel a véleményük sem – teszem még hozzá hidegen.
Pont nem érdekel, hogy ki mit gondol arról, hogy mit csinálok, hogy miként csinálom. Egyszerűen ők sem tették ezt meg soha.
- A logikád megállja a helyét, csak hogy a hiearchiánk megköveteli, hogy valójában nem a testvéreink. Az arkok, ha úgy tetszik egy külön faj. Plusz, ha így tekintjük, mindenkit Isten teremtett, valamilyen formában. Lucifert ő teremtette, titeket meg Lucifer, akkor mi is rokonok lennék? – vonom fel kérdőn a szemöldököm. A választ sejtem. – Na ugye. Szóval az arkok nem igazán a testvéreink. Nekik csak az arkok a testvéreik – fejezem be a gondolatmenetet. Nem kell elhinnie ezt sem. Ami azt illeti tiszteletben is tartom, ha nem véli így. Én azonban igen. Nem tekintettem soha őket a testvéreimnek. A többieket annál inkább.
- Emberek, démonok és angyalok. A szövetség összejött. Sőt, mi több. Lucifer békét kötött Michaellel. Tényleg le vagy maradva, már ami a politikát illeti. Habár az a hír járja, hogy Michael és Gabriel is összeültek tárgyalni, bár arról még nem sok mindent lehet hallani. New York pedig, amíg Amara a világot járja békét kötött San Franciscoval, kölcsönösen segítenek. Valamint, Lucifer ígéretet tett, hogy megvédi New Yorkot, ha Amara túl messzire menne – összegzem. S hogy én ezt mind honnan tudom? Hát ott voltam. Azzal, hogy a magot kereste, ő is Amara ellen akar menni. Védelmet ajánlott. – Nehéz idők, szükséget szülnek – nevetséges valóban. – De ha belegondolsz, már az is nevetségesnek hatott alig harminc évvel ezelőtt, hogy egy angyal és egy démon kedélyesen elbeszélgessenek. És nézz ide – mosolygok rá.
Logikájára most mégis szemöldököm ráncolva figyelek rá. Ajkaim enyhén elnyitom, próbálom követni, hogy mit is szeretne mondani és be kell vallanom, nehezemre esik. Pedig azért, érettebb vagyok a legtöbb angyalnál.
- Kicsit nyakatekert egy gondolat – kezdek bele. – De úgy véled, ahogy érzed, ahogy szeretnéd. Tudod ez a legszebb az egészben. Beszélgethetünk úgy, hogy nem erőltetjük a másikra a véleményünket, hanem csak elmondjuk, hogy ki mit vél az egész mögött látni. Válaszokat úgysem fogunk kapni, nem most. Majd a legvégén kiderül, hogy kinek is van igaza – hajtom enyhén félre a fejemet.
- Pedig a borravalómból élek, sajnos – húzom el kelletlenül ajkaim. – De persze senkit sem tudok kényszeríteni arra, hogy csinálja azt, amit nem akar – s ebben több is az igazság, mint egyszerű játékosság. Sokkal több, de ezzel ne is foglalkozzunk egyelőre.
Meg úgy sohasem.
- Ám ez az öröm mennyire volt hosszútávú? Mennyire érezte, hogy békére lelt utána? Mennyire maradt üresen utána? Élte az életét, de valami hiányzott neki. Az, amely egyre előrébb hajtotta. A bosszúra tette fel az életét, ha az elmúlik, mi marad utána? – teszem fel a költői kérdést. Véleményem szerint semmi. Volt, aki tényleg hasznot tudott húzni belőle, ezt készséggel elismerem. Ki tudta utána élni az életét, ám ez az esetek egy százaléka csupán, nem több.
- Az időnk mégis véges. S ez egyre közelebb is van – juttatom azért eszébe. Nem kívánom, hogy bosszúját beteljesítse, ez csak egy amolyan figyelmeztetés. Az idő már számunkra is azt jelenti, amit az embereknek. Szörnyű ez.
- Teremtésünk legfeljebb illúzió, semmi több. Teremtést csak Isten, Amara vagy épp Lucifer képes, ám az utóbbinak eléggé korlátozott, hogy mit is csinálhat – vonom meg a vállam. Az angyalok nem képesek teremteni, illúziót kelteni annál inkább. A démonok… Ha jól tudom nem képesek rá, ám tudhatnak olyan rúnát készíteni, amely által igen. Különös ez.
- Ophilia – javítom ki nevem. – Shekespeare nem utánam nevezte el a tragikus hölgyet – teszem még azért hozzá, de belátom, hogy kísérteties a hasonlat, nem is csodálom, hogy összekeveri. Egyszer tán ha kiejtettem a nevem és könnyen párosíthatta ezzel. Ám nem ő az első, aki azzal vádol, hogy ne csak nézzek.
- Ha látok is, a tények, tény marad – vonom meg a vállamat, részemről elengedem a témát. Mondhatok bármit, jelen pillanatba mindenbe beleköt, megmagyaráz, vagy épp kiforgat. Attól még nem lesz másképp a dolog. Az angyaloknak nincs lelkük. Miért olyan nehéz ezt elhinni? Megtanulhatunk érezni, ám ez halvány mása lesz annak amit a démonok, vagy az emberek éreznek. Olyan hihetetlen ez?
- Ophilia – ismétlem el újra, ha az előző után is rosszul ejtené a nevem. Hangom nekem sem kioktató, még rosszállás sincs benne. Egyszerű tény ez is.
- Amíg a világ a normális mederbe folyt, sokszor kérték ki inkább az én véleményem, de csak azért, mert tudták, hogy én tudok. Ennyi a funkcióm, nem több – vonom meg újra csak a vállamat. Nekem nem számít, hogy ki minek néz. Ki mire tart, elég ha én tudom. Nem kívántam soha több lenni annál, ami voltam. – Egy rangtalan angyal vagyok, ki birtokolja a Föld és a Menny minden tudását – csóválom meg a fejem kötözködésére. – Nem vagyok erény, nem vagyok kerub, őrző meg végképp. Ahogy harcos, de arkangyal sem – fejezem be végül. Ez így van, ezen nem is akarok másítani. Ez így van rendjén. Arra a kis időre meg minek akarjak bármin is változtatni?
- Mi? – nevetem el magam a hasonlatán. – Ez nonszensz – rázom meg a fejemet. – A réz sosem lesz arany, sose fog annyit érni, az emberek azok, akik úgy tesznek, mintha igen – vonom fel a szemöldököm.
- Tényleg nem. Találkoztam már párral, amit akartam tőlük azt megtudtam. S miért érdekeljen egy láda? A pokol sem érdekel, hogy miként néz ki – ez amúgy nem igaz. De tudom, hogy az az a hely, ahova soha nem juthatok el. Nem tekinthetek le. Már le sem akarok, de valóban nem érdekem beletekinteni a fejébe.
Ám mást…
- A nap melege, a szél cirógatása. A víz selymes érintése, ahogy körbeöleli a tested, a fű lágy érintése, a virágok bódító illata – és még sorolhatnám napestig, hogy mik azok a természeti csodák, melyek magukkal ragadtak az első pillanattól kezdve, hogy letértem a Földre. Egy angyal, aki soha nem járt lent… Neki ezek mind új tapasztalat.
- Ezzel vitatkoznék, de ha te így látod jónak, nincs jogom megtenni. A magam részéről egy másodpercét sem felejteném el annak, amit átéltem, hisz ettől vagyok, ami vagyok – jegyzem meg kedves mosollyal az ajkamon. Nem akarok ellenkezni vele.
- Az, hogy megfigyelem az eseményeket nem jelenti, hogy törődök is az emberek sorsával. Akkor tenném, ha belefolynék és változtatni, javítani akarnék rajta, de erről szó sincs. Ez meg az én szerény véleményem – ebben a formában tényleg nem érdekel már a Föld sorsa. Rég nem.
A piszkosfényű kijelentésnél enyhén összevonom a szemöldököm. Nem tudom tagadni, Amara megfertőzte a fényemet.
- A bizalmat ki kell érdemelni. Mindkettőnk részéről, nem adhatjuk ezt csak úgy oda – viszonzom a halvány mosolyát egy pislogás kíséretében.
Magam sem tudom, hogy miért teszem a következőket. Neki fel sem tűnik, fel sem tűnhet, de emlékeit átírom. Miért akarom olyannyira, hogy Abaddont ne találja meg? Ne hozzá kösse szabadulását? Magam sem értem a cselekedetem, ám mostantól úgy kell emlékeznie rá, hogy Belial volt az, aki segített az embereknek. Őt kell keresnie – lássuk be a Káosz lovasa meg is érdemli. Figyelek rá, hogy a mai beszélgetésünknél is, ahol az egyikről volt szó, úgy az az emlékeibe immár a másikhoz tulajdonítsa és fordítva.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 04, 2019 10:10 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Nicht wirklich (nem igazán).- szórakozottan hátradőlt és egy pár másodpercig a körmeit kezdte nézegetni, majd tekintetét ismételten a piszkosfényű angyalra szegezte.- Démon vagyok, nem igazán érzem az érzelmi fájdalmat. Nem facsarja a fájdalom a szívemet, ha igaz, az, hogy csak egy babaház az egész. Mit is érnék el vele? Mit érhet el bárki ezzel? Úgy érzem, hogy semmit. Ő az a fajta személy lehet, hogy ok nélkül megvádol valakit, hogy elrakta a kedvenc ceruzáját, de amikor megtalálja, akkor is úgy érzi, hogy nem hibázott, nem kér elnézést. Egoistisch (önző), talán ez a jó szó.- nem több a Világ, csak egy babaház, egy üres lap, egy vázlat csupán, és nem olyan lett, mint remélte, hát kitépte azt a lapot, nem érdekelte tovább, összegyűrve a kuka mellé dobta, a többi közzé. Hagyva, hogy a hangyák rágják, pusztítsák, és azelőtt elfelejtette a létezését is, hogy földet ért.
- Érdekes ezt egy angyal szájából hallani. Mintha egy ember mondaná, hogy nem hisz a levegőben. Már-már hihetetlen. De pont ezért is gondolom azt, hogy érdekes vagy, érdekesebb annál, mint aminek tartod magadat. A testvéreidnek bizonyára fájdalmat okozna, ha ezt hallanák, már amelyikük nem azzal van elfoglalva, hogy öli a másikat. Áh… Isten tartsa meg a jó szokásukat.- elmosolyodott a saját ostoba szójátékán. Pont Isten miatt tört ki ez az egész, ha tett valami jót, akkor talán ez volt az, az angyalok a saját létszámukat csökkentik.- Wenn der Papagei sprechen lernt (Amikor a papagáj meg tanul beszélni). Igazából csak másolja az embert.- annyiban hagyja a lélek témáját, az angyal nem akarja elismerni, hogy márpedig van lelke, hát legyen, tényleg nem egy démon dolga, hogy ezt bizonygassa.
- Tényleg nem? Javíts ki ha tévedek, de az Istened teremtette az arkangyalokat és ezért testvérek, de benneteket is teremtett, tehát nektek is pont annyira az apátok, mint az arkoknak, így logikus, hogy az arkok is a testvéreid. Hiába ellenkezel, ez így van. Ha más teremtett volna benneteket és más az arkokat, akkor igazad lenne, de nem így van. Bármennyire is unangenehm (kellemetlen), Lucifer a bátyád volt.- szemeit forgatva sóhajtott fel.- Mintha egy kevéske piszkálodást vélnék felfedezni a hangodban, ejnye kérlek.- majd elnevette magát, jelezve, hogy nem neheztel érte.- De sajnálatosan nem, nem tudtam, hála néhány kellemetlenkedőnek nem voltam elérhető az elmúlt pár hónapban. Gondolom die allianz (a szövetség) pedig nem jött létre, hogyan is jött volna? Az emberek és a démonok? Már a gondolat is nevetséges. Az előző Háború sorsával pedig tisztában vagyok, és hidegen is hagy.- nem igazán fontosak számára a démonok, már nem, egyik se. Úgy tekint rájuk, mint hasznos eszközök csupán, kiket a megfelelő időben és helyen használni lehet.
- Kein problem (nincs probléma).- mosolyogva biccentett felé, bár amaz nem biztos, hogy láthatja ezt, hiszen a pultot nézegeti. Felesleges gesztus csupán, egy tévedés volt, semmi egyéb.
- Wirklich?(tényleg) Vagy talán ezt akarjuk hinni, el akarjuk hinni, hogy bonyolultabbak annál, mint amik igazából voltak. Mert ha kiderülne, hogy mégsem, akkor bumm, összedől az a kevés is a kártyavárból, ami még állt. Talán nekem van igazam, és te vagy azzal korlátolt, hogy ezt gondolod, ezt hiszed. Álltál Amara előtt, és ezt érezted, mert lehet ezt akarta, hogy ennek gondolod.- nem tényként közölte, nem rá akarta erőltetni a véleményét, csak elmondta mit gondol, és azt is barátságosabb, csevegő hangon.
- De ha a pultost meghívják, akkor iszik.- mutatott rá egy másik lényeges pontra.- De gondolom ez a pultos antialkoholista, így hát nem hívom meg semmire. Ám remélem borravalót nem vár el.- mondta játékos hangon.
- Hát kész szerencse, hogy nem vagyok ember, hanem démon. Az én fajtámnál már-már lételem a bosszú. S évezredek során megannyi embert láttam már, ki boldog volt a bosszúja után. Nem általánosíthatunk, hogy mindegyik üresen maradt utána, ha csak egyet is eltöltött az öröm, már azzal igaz, hogy mindegyiket eltudja. Csak a mennyiség a lényeg, ahogy előbb-utóbb a drogos is eljut oda, hogy egyre nagyobb és nagyobb adagra van szüksége. S kedves, hogy így aggódsz értem, és a bosszú hajszolása miatt, de nem is az a célom, hogy az időt visszahozzam. A fajtánk, az enyém és a tied, nekünk az idő mást jelent. A gondolat a probléma, hogy ezt tették velem, nem pedig az, hogy meddig… na jó, igazából az is számít.- elismeri hát, hogy zavarja az időtartam is, mit bezárva, elzárva töltött.- Nos, akkor szerencsés vagyok, mert nekem lesz belőle hasznom.- nevetve csapta össze a tenyereit. De még milyen haszna lesz belőle, az a fránya Cassael végig fogja nézni, ahogy Mammon elkészül a mester művével, és használni fogja, mindet végig fogja nézni, és Ő lesz az utolsó, kit elér a vég.
Jót mosolyog ezen a rövid kikelésen, és a végén elkuncogja magát.
- Nem, nincsenek, de te egyik se vagy. Habár… ami pedig azt illeti… bármikor teremthetünk virágot, minek van szeme, és mi van a madarakkal, mik fában laknak? Számukra az ház, a törzs mi körbe veszi őket a falak, és egy fának vannak gyökerei. Ha elzársz egy embert a Napfénytől, az káros a számára, ha nem is teljesen úgy fotoszintetizál, mint egy növény, attól még azt teszi. Lehet nincs meg a tudásom, de az igazi gond az az, hogy Te, kedves Ophelia, csupán arra a tudásra hagyatkozol, amit ismersz, de csak is arra. Most én kérlek, hogy ne légy oly korlátolt. Láss és ne csak néz.- ha oktatóan hangzott, az nem azért volt, mert ki akarta oktatni, csak… csak mégis, de, ki akarta. De akárhonnan is nézik, mindkettőnek igaza volt, a démonnak és az angyalnak is.
- Egyeseknek számit. Előbb fordulnak olyanhoz, kinek van, bármilyen rangja is van, mert azt gondolják, hogy elért valamit, valamiért kapta, és hiába tudsz te jobban valamit, nem a te véleményed fogják kikérni. Hogy miért? Mert nem vagy más, csak Ophelia, nem pedig egy kommandant (parancsnok). Én csupán azért kötök belé, mert egyszer úgy hívtad magad, mint a tudás angyala, máskor pedig egy rangtalan angyal. Vagy az egyik, vagy a másik.- ez zavarta Mammont, ez a kettőség, maga se tudja megmondani, hogy miért is, egyszerűen zavarta.
- Ha elég rezed van, érhet annyit, mint egy aranytömb.- létszám a lényeg, mondhatni.
- Bist du dir sicher?(Biztos vagy benne)- viszonozta Ophelia tekintetét, farkasszemet nézett az angyallal.- Tényleg? Nem érdekel, hogy milyen is volt a Ládában? Milyen volt találkozni egy Leviatánnal? Mert itt van bent.- mosolyogva kocogtatta meg a halántékát.
- Zum beispiel? (például)- kíváncsi tekintettel nézte az angyalt, ez most tényleg érdekelte. Mi lehet az? Édesség? Cukor, csokoládé? Vagy talán valami más?
- Öld meg a múltat, ha muszáj. Évmilliok, ha nem eonok óta élünk. Azt hiszem, hogy mi megengedhetjük magunknak, hogy elfeledjük a múltat, elpusztítjuk. S előtte még tanulhatsz belőle, de utána mehet… ahogy az emberek mondanák; Mehet a levesbe.- régen, réges régen talán nem így tett volna, meghagyja azt, ki volt, de most már nem, a számára hasznos porciókat kivette, megtartja, de a többitől megszabadul, nincs már rá szüksége, kidobja őket.
- Azért, aminek tartod magad. A tudás angyala lennél, és hogy máshogy tehetnél szert új tudásra, ha nem úgy, hogy belefolysz a dolgokba, hogy érdekelnek. Röviden. De ez csupán az én szerény véleményem volt.- nem volt a tisztje, hogy meggyőzze az igazáról.- Inkább úgy mondanám, hogy kölcsönös együttműködés. Kedves, piszkosfényű Ophelia.- mosolygott jókedvűen.- Mert hiába ajánlottad fel a segítséged, bízni attól még nem bízol bennem. Természetesen nem azt mondom, hogy az életed bízd rám, ostobaság lenne részedről. De legalább annyira, mint amennyire én bízok meg benned. S talán hosszabb távon is hasznunk származik ebből az együttműködésből, és legalább nem fogsz unatkozni.- halvány mosoly ült ki az ajkára, szemeivel az angyal vonásait figyelte, meg kell tudnia, hogy mi is történt a múltban, mitől lett ilyen a tudás angyala. Túlságosan érdekli Mammont.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 29, 2019 3:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Mammon
Figyelmesen hallgatom szavait, szemeimet egy pillanatra összehúzom. Figyelem hanglejtését, arcának mimikáját, a kiejtett szavait.
- Fájna, ha csak ennyit jelentenénk neki? Nem lennénk több, mint egy baba, ha a Föld nem lenne több, mint egy babaház? - kérdezem tőle. Szavai eme sejtelemre adnak okot, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy így is érez. A magam részéről egyszerűbb kérdezni, mint feltételezni.
- Tudatában vagyok létezésével. Tudom, hogy valahol van, valahol van egy fizikai valója, amit meg lehet érinteni. Ahogy azt is tudom, hogy sokáig a Menny volt az otthona, az arkokon kívül pedig soha nem beszélt mással. De igen, nem hiszek benne. Nem hiszek jóságában, nem hiszem, hogy valaha visszatér. Nem hiszek abban, hogy csak jót akar nekünk, vagy hogy gondoskodik, esetleg gondol ránk. Való igaz a haraghoz kellene lélek. A materiális világ különös hatással van az angyalokra is. Megtanulunk érezni, anélkül, hogy lenne lelkünk - ebben viszont nem nyitok vitát. Nem is kívánok rá reagálni, ha bármivel próbálna magyarázni. Megtanulható minden. Az érzések is, még ha nem is fogjuk oly elemi erővel érezni, mint az emberek, vagy a démonok.
Attól nincs lelkünk.
Ahogy egy fának sincs lába, amivel járni tud, a hegynek sincsen karja, hogy ölelni tudjon. Mégis léteznek. Élnek.
- Lucifer nem a testvérem - nevetem halkan, kijavítva a szavait. - Ő egy arkangyal. Én nem. Neki az arkok a testvérei. S ne hidd, hogy eltűnt - húzom össze orrom nyergét. - Tudtad, hogy pár hónapja a Háborút küldte New Yorkba, hogy tárgyaljon az emberekkel szövetség végett?  - szemeim megvillannak egy pillanatra, mosolyom alantas. Persze nem tudta, nem volt akkor már Drake Wallenberg a városban. - Oh, és a Háborút Astharothnak hívták - hajtom enyhén félre a fejemet. Tudom, mert ott voltam. Én mentem el Ramiéllel, hogy…
Az lényegtelen, arra ugyanis nem lesz már szükség.
- Értem, akkor ezek szerint nem irányít titeket. Elnézést, én tévedtem - hajtok fejet - szó szerint is - szavainak. Fejem ugyanis egy pillanatra lejjebb hajtom, szemeimet pedig a köztünk húzódó pultra szegezem.
- Nem, de Istent ismerem. És ők testvérek. Mi fel sem fogjuk tudni fogni, azt az erőt, amivel ők rendelkeznek. Mi meg sem tudjuk érteni, hogy ők miként működnek - rázom meg enyhén a fejemet. - Csak arra kérlek, hogy ne légy ennyire korlátolt - hajtom újra csak félre a fejemet. Ennyit kérek, nem többet. De végül csak megvonom a vállamat. Felesleges belemenni abba, hogy mi is  Amara. Ő egy másik entitáns.
- A pultos is kínálja az italokat, ő mégsem iszik - mutatok rá egy nagyon lényeges pontra. - Csak képzeld azt, hogy én vagyok a pultos - hárítom el újra az ital kínálatát. Továbbra sem fogok inni, mert nem élvezet számomra.
- A bosszúról azt hiszi az emberek, hogy megváltást hoz rájuk. Gyászoló, haraggal átitatott lelkük megbékél, megnyugszik. Azt hiszik, hogy ezzel megkapják a várt lezárást, holott csak épp egy célt keresnek az életükbe, mert nem képesek tovább látni a saját maguk lelki kicsinységén. És mi történik a bosszúk legnagyobb része után? Az ember nem érez megkönnyebbülést. Nem érez lelki megnyugvást, ám annál céltalanabbá válik az élet. A szeretet embert nem hozzák vissza, az eszményeket, melyeket elvettek tőle nem térnek vissza. A tőled elvett időt nem hozza vissza a bosszú - fejtem ki. A család és a többi felesleges dolgokról nem beszélek. - Számtalan ember, démon jogosan sírhatna bosszúért, a legtöbben nem teszik. Felülemelkednek ezen, mert belátják, hogy nincs haszon ebben - vonom meg a vállamat újra csak. Persze hihetjük ezt máshogy most is. Én így látom, ebből kiindulva pedig nem is igazán éltetnek a bosszúk, nem is tudok bennük részt venni.
Végre pedig nem tudnám hajtani.
Magyarázatára hatalmas levegőt veszek és kissé ingerültebben fújom azt ki.
- Mondd csak, egy virágnak van szeme? A ház falának vannak gyökerei? Az ember képes fotoszintetizálni? - most kissé bosszús vagyok. - Ne vitatkozz olyan dolgokba, Mammon, amihez nincs meg a tudásod - a javaslatom nem figyelmeztetés. A hangom a mondata végére megnyugszik. De ebből nem fogok vitát nyitni. Higgye, ahogy akarja, attól az még nem úgy lesz. Úgy, ahogy egy virágnak sem lesz szeme, a háznak sem gyökere van, hanem alapzata, és ahogy egy ember sem képes fotoszintetizálni.
- Másokkal ellentétben engem nem érdekeltek a rangok, hogy kit hogyan neveznek - ilyen téren - és hogy kire mit aggatnak. A dolgom végeztem, végzem most is. Ennyi az egész. Számít, hogy minek neveznek? Egy nevem van, nem kell mást hozzá csatolni - vonom fel újra csak a jobb vállamat.
Valóban így gondolom, hogy nem kell többet hozzáfűzni.
Kötözködésére csak megforgatom a szemem.
- Amíg a miénk megcsappant, addig Amaráé nőtt. Kiegyenlített lenne ez, szerinted? - kérdezem tőle. Nem egymással kellene harcolni és mégis azt teszik. Más lenne az ellenségük, mégsem foglalkoznak vele.
- Fel sem tűnne neked - mosolygok rá, elrévedve, szemeinek barnaságában. Hosszú másodpercek után vonok csak vállat. - Nincs okom megtenni, hasznot nem látok benne - látom be neki. Nem fogok az emlékeibe nézni, mert nincs miért. Nem érdekel onnan semmi. Ő nem az, aki érdekelne ilyen szempontból. Ő is azokat láthatta, amiket én, csak más szemszögből, ez pedig nem izgat.
A Leviatánok emlékei izgatnak igazán.
És túl is lépünk a félvérűség témáján. Többet nem kívánok hozzászólni, ahogy a következőkhöz sem nagyon szívesen teszem.
- Van más is, amit egy angyal megtapasztalhat. Az ételeken és italokon túl eme világban - szeretném hinni, hogy nem csak ennyi vagyok, akinek ennyi elégnek kellene lennie. Mondjuk nem is annyira izgat. Volt idő, még fent, de mióta lent vagyok? Túl sok minden van, amit kipróbálnék, de egyik sem ezek egyike.
- A múltad tesz azzá, ami vagy, ha azt elpusztítod, mi marad hát belőled? A múltad az, mely meghatározza a jelened, ne elpusztísd, hanem tanulj belőle. Azzal többet érnél el, de ez már csak az én szerény véleményem - vonom meg a vállam újra csak. Lehet semmi haszna annak, hogy így járatom a szám.
Szemöldököm magasra röppen amikor a nemi vágyakról beszél, nem azért, mert megbotránkoztat. Mert vele együtt, ez engem sem érdekel, hanem mert nem erre gondoltam. Végül csak szemem félig megforgatva rázom meg a fejem.
- Mondd hát, hogy miért érdekeljen? - hajtom félre a fejemet. Miért érdekeljen az emberek, angyolok, démonok sorsa?
- Oh, tényleg? - nevetem el magam halkan. - Most akkor ki is kért kitől segítséget? - hangom nem irónikus, egyszerűen csak jókedvű. - Miért is kellene nekem nyitottabbnak lennem? Ennél, legalább is - hiszen segítségem ajánlottam fel, nem is egyszer beszélgetésünk alatt. Egy másik angyal már rég elűzte volna.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 25, 2019 1:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Mert akkor nem lesz több, mint egy dummer Gott (hülye isten). Megépíteni valamit, majd magára hagyni, és látni, hogy mi lesz vele, ez nem egy terv, ez csak azt jelenti, hogy ráunt, nem elégedett azzal, ahogy működik. Durcás, ostoba gyerek, semmi egyéb. Az, mit említesz, hogy ez a terve része lehet, azzal csak önmagukat áltatják az emberek és néhány angyal. Mert jobban rettegnek attól, hogy nincs terve, mint attól, hogy ilyen rémes az a terv. De ahogy mondod, felesleges találgatni. Ezt majd az Istenedtől kell megkérdezni, ha lesz rá alkalmad, vagy alkalmam.- nem képes rá, hogy elképzelje azt a jelenetet, hogy ott áll a Teremtő előtt, és válaszokat vár el, kérdez, követel attól a lénytől. Túl szürreális az egész.
- Nem. Te tudod, hogy létezik, és más tudni, mint hinni, ahogy elhinni is azt, amit mond. Nem feltétlen kell hinned valakinek, de híhetsz benne attól. A haraggal pedig csak óvatosan kleine Dame(kishölgy). Könnyen olyan útra vezet, ami nem biztos, hogy elnyeri a tetszésed. Például ahhoz vezet, hogy felismered, hogy van lelked. Hisz hogyan máshogy magyaráznád azt a haragot, amit táplálsz Istened ellen? A tények pedig… a tények változhatnak is.- semmi se lehet állandó, csak éppen olyan gyorsasággal változik, ami egyeseknek végtelennek tűnhet, de idővel minden megváltozik majd.
- Nem, mi nem ilyenek vagyunk. Legalábbis nem mindannyian. Natürlich gibt es diejenigen, die es sind.(Természetesen vannak olyanok is.) Vannak, kik nem jobbak azoknál a majmoknál, vagy éppen a fajtádnál. De veletek ellentétben, ha mi akartuk volna, akkor leütjük Lucifer fejéről a koronát. Csak éppen mi álltunk be egy ügy mögé, hogy ezt megtegyük, így maradt az, hogy rángatták a zsinórt és úgy mozogtak a többiek. S ne becsüld túl Lucifert, már eltűnt, szerencsére, és lehet a testvéred, de személyes tapasztalataim alapján mondhatom, hogy nem, nem teszem azt, amit akar. Lucifer így vagy úgy, de egy angyal, és mint az, nincs szabadakarata, legalábbis az elmondásod alapján, és mi megkaptuk ezt az adományt. Így ha engedelmeskedünk neki, az három okból lehetséges, hűség, félelem, vagy a haszon. De hogy irányít, nem.- mosolyogva rázta meg a fejét. Nem irányította Lucifer, nem lehetséges, tagadja, nem történhet meg, hogy minden, amit eddig tett és tenni fog, azt valaki más miatt teszi. Megtagadja még a gondolatot is, hogy ez így legyen.
- Te pedig abból, amit egyszer, vagy kétszer láttál. Ennyi elég lenne ahhoz, hogy véleményt formálj valamiről vagy valakiről? Kérlek, ennél okosabbnak gondollak. Khm, ami pedig azt a parádézást illeti. Ich war ein Opfer der Umstände. (A körülmények áldozata voltam). Megnyugtatlak, nem voltam túl boldog attól, hogy emberi öltönyt kellett viselnem. Az a sok gondolat, önsajnálat, ostobaság, ami benne volt.- fájdalmasan és megjátszottan sóhajtott fel, legyintett. S azért egy-két haszna is volt annak, hogy benne volt a fejében. Némi információt megszerzett, pár apróságot megtudott, de mindent összevetve, nem volt túl vidám az élménytől.
- Danke.- mosolyogva biccentett.
- De most te kínáltad.- mondta mosolyogva. Az illem megköveteli, legalábbis Mammon szerint, hogy az, ki kínálja, szintén fogyaszt.- Unalom ellen tökéletes.- szélesen elvigyorodott. Ha arra várt az angyal, hogy valami monológot fog hallani, okokról, tényekről, akkor most sajnos csalódnia kellett.
- Csupán egy szerény démon.- nem volt egy alkukötő démon, hogy félretegye a vágyát a bosszú iránt,- Így gondolod? Véletlenül se az, amit évszázadok alatt láthattál? Azok az undorító dolgok; Familie, kinder, freude, liebe (család, gyermekek, öröm, szerelem). S talán pár más apróság. Tényleg csak a bosszú lenne?- kíváncsian várta az angyal válaszát.
- Véleményem szerint van. Anélkül hogy lehetnének érzelmeim? Be tudnám bizonyítani, hogy nincs igazad? Ami pedig azt illeti… egy dolog, hogy eltanuljátok, megjátsszátok. De akkor elméletileg nem is tudnátok érezni. Talán dühösnek gondolod magad, de ha igazad van, és nincs lelked, akkor igazából nem is érzed a dühöt. Csak elhiteted magaddal. Már miért ne lennének képesek? Nem hallottál még a fanatizmusról? Pedig elég jellemző az emberekre. Elég csak Hitlerre gondolni.- egy ember, egyetlen ember, ki egy egész nemzetet csavart az ujjai köré, rávette őket olyanokra, amiről azt gondolták, hogy sose lennének képesek rá. S tessék, néhány tábor, ahol megannyi élet ki lett oltva.
- Mert csupán az Istenedtől kaphatsz valami rangot? Attól, ki elhagyott? Nem hiszem, hogy ez már a hatáskörébe esne.- s már várja is a tiltakozást, az ellenérveket. De amire igazán kíváncsi, hogy ki is tette ilyenné ezt az angyalt? Szívesen meghallgatná a történetét ennek, valami bűzlőtt, és nem az elhunyt emberek maradványai voltak azok.
- Khm… te mondtad, hogy a tudás angyala lennél. Az már egy rang, nem gondolod?- kérdezte mosolyogva.
- Tudod, hogy ez miért nem számít? Mert ha mindenki ereje megcsappant, igazából olyan, mintha semmi se történt volna. Az erőviszonyok megmaradtak. Alles bleibt beim alten(Minden változatlan maradt).- vagy talán mégse, hiszen Mammon erősebb lett, így igazából azon a bizonyos létrán feljebb került.
- Régen ez pedig sikerült is volna, de manapság… khm, már nem. Sőt, igazából ha akarnám, én is megtudnám ezt tenni a te fejecskéddel. Még csak le se kellene vennem a nyakadról. Raboskodásom alatt volt szerencsém kitapasztalni, hogyan is kell, és sikerrel be is jutottam a rabtársam elméjébe, és bizony angyal volt, a harcosok fajtájába tartozik. De azért egy kis figyelmeztetés, ha megpróbálod, akkor el kell felejtkeznem a jó modorról, arról, hogy úridémon vagyok, és vissza kell térnem a régi énemhez, azt pedig nem szeretnénk, egyikünk se.- kedélyesek voltak a szavai, továbbra is barátságosan mosolygott az angyalra, de egy pillanatig se gondolja azt a tudás angyala, hogy egy másodpercig hezitálna Mammon. S talán belül már üres volt a tollas, de fizikai fájdalmat még érezhet, és érezni is fog.
- Démonoknál ez annyira nem meglepő. Elvégre a hús bűnébe esnek bele. Ami pedig azt illeti… véleményem szerint nem sokat, félig démon, félig angyal…- félig angyal… angyal. Ez az apróság szöget ütött a fejében, megvan bennük az angyalok eszenciája, és az emberek szervezete, embereké, kik fogékonyak a betegségekre. A segítségükkel elkészülhet az életének fő műve.
- Schrecklich.(borzasztó) Nem lennék a helyedben. Hiszen ha valamihez értenek az emberek, akkor az az alkohol készítése.- még egy ok, amiért sajnálatot érdemelnek az angyalok.
- Tudom jól. Ahogy az is, ha életben maradnak. Öld meg a múltat, hogy igazán élni tudj a jelenednek. Ha végeztem velük, akkor végre igazán átengedhetem magamat, az új személyiségemnek. S ami azt illeti, de, tudok úgy viselkedni, csak ezek az illetők a múltamból túlságosan is zavarnak. Mint egy légy, amit nem tudsz lecsapni, de végig ott zümmög a füledben. S köszönöm ezt a kedvességet, én is ezt kívánom neked. Élvezd az életet, ne csak nézd.- mondta mosolyogva.
S mivel nem kapott reagálást, legalábbis szóban nem, hát nem firtatja ezeket tovább.
- Nem is azért mosolyogtam. Annak ellenére, hogy a porhüvelyed vonzó, nincsenek nemi vágyaim irányodba. Nem szükséges többnek látni a mosolyt, mint ami.- de azért mosolygott továbbra is.
- Micsoda közöny. Ha nem angyal lennél, lehetnél a nihilizmus démonja is akár.- kuncogott röviden.
- S tessék, mégis megteszem, kockázatot vállalok. Nem átlagos időket élünk, és ilyen helyzetben nem is átlagos megoldásokhoz kell folyamodnunk. Kettönk közül neked kellene inkább a bizalom dolgában kissé nyitottabbnak lenned.- mondta mosolyogva.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 23, 2019 10:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Mammon
- Mint oly sok mástól, tőled is megkérdezem. Honnan tudod, hogy nem volt a terve része? Honnan tudnád száz százalékosan állítani, hogy minden nem azért volt úgy, ahogy, mert ezt ő akarta így? – vonom fel az egyik vállamat. – Nincs garancia arra, hogy nem így van, ahogy arra sem, hogy úgy van – eresztem le a vállamat. – Ez olyan dolog, amit csak Isten tudhat, találgatni pedig halál felesleges – választ úgysem kapunk, amíg vissza nem tér. Vagy lehet, hogy akkor sem kapunk majd semmit sem, mert senkinek sem fog semmit sem elmondani. Ahogy mindig is teszi, így hát elengedtem már régen ezt a témát. Majd lesz, ami lesz.
Ami azt illeti már régen nem is érdekelnek a válaszok.
Magabiztosságára csak fejemet rázom meg. Mennyi, mennyi léleknek volt ez a veszte. A túlzott magabiztosság. Amilyen áldás, épp akkora átok is, mert elhomályosítja a józan ítélőképességet. De hát miért is aggódnék én egy démonért?
- Meglehet – vonom meg újra csak a vállamat. Meglehet, hogy nem. Mint fentebb is említettem, felesleges törődni ezzel. Nem hinném, hogy valaha is visszatér még közénk.
- Hogy hiszek benne? – nevetem el magamat kedélyesen. – Oh, persze, hiszen ha a tényekre is alapozol, de az gyökeresen más, mint a másiknak a hite, akkor amaz van megvádolva a hittel – rázom meg a fejemet. – Nem hiszek Istennek, már régen nem, ha tudni akarod. De csak mert végtelen haraggal viseltetek iránta nem jelenti, hogy nem látnám át, hogy eddig mi történt és miként. A tények, tények, bárhogy is véljem érezni magam – mert hát az érzések… Azok nem minket képviselnek, ezt lássuk be. Miként is érezhetnénk, ha ez nem adatott meg nekünk? Megtanulhatjuk, ám csak ennyi.
- Mert ti nem ilyenek vagytok? Persze nektek Lucifer megadta a szabad akaratot, de ne áltasd magad, hogy jobb lennél te is, mint egy cirkuszi majom. Te is pontosan azt teszed, amit Lucifer akar, még ha nem is látod át, még ha azt is mondja, hogy nem így van. De tény, ha ő tűnne el, ti jobban meg tudnátok állni a világba – épp azért, mert megkapták a látszólagos magabiztosságot. Ám illúziói ne legyenek. Bábok ők is. Lucifer is az. Marionettbabák vagyunk, Isten kezében.
- Az a baj Mammon, hogy saját magadból indulsz ki. Képtelen vagy meglátni, hogy Amara nem egy lélekkel rendelkező lény. Nem olyan mint egy angyal, vagy egy démon. Ő egy istenség. Végtelenül üres belül, egy cél motiválja. Nem testvéri szeretet ez. De nem is úgy érez, ahogy mi. Biztos vagyok ebben, mert te nem láttad, amit én – hajtom enyhén oldalra a fejemet. – Te nem voltál ott, ahol én. Mert jobbnak láttad, hogy egy emberbe parádézz, mint valóban részese legyél a történéseknek – szavaim nem bántóak. Nincs bennük gúny, nyugodt. Egyszerűen csak tényeket közlök most is.
Tanács? Ezen jót derülök, ajkaim mosolyba futnak.
- Sok sikert – kívánok neki őszintén. Amara nem az a fajta, aki bárkitől is elfogadna bármit, főleg nem Isten valamelyik teremtett lényétől. Igen, a démonok is Istentől valóak, nem kell ezen csodálkozni.
- Most is magad iszol – mutatok rá a tényre, hiszen vele ellentétben én nem ittam egy kortyot sem. – Mondd hát, mi értelme lenne bármi irányba is harcolni, küzdeni? – vonom fel a szemöldököm kérdőn. Nem vagyok harcos. Rám nem hallgatnak sem démonok, sem angyalok. Megpróbáltam. Nem. Ő próbálta meg, mi lett az eredménye? Szenvedés. Megérte?
Nem.
- Kicsinyes vagy – rázom meg a fejemet. – A bosszú csak egy illúzió, amit az élők hoznak létre és csakis őket élteti – felelem csalódottan egy kicsit.
- Félreértesz. Neked lehet van, nem igazán tudom, hogy a démonoknak mi is az anatómiája, az angyaloknak nincs. Lélek nélkül lettünk teremtve. Persze, most ezután jön, hogy bebizonyítod mennyire is nincs igazam – sóhajtom el magam, fáradtan. – Pedig ezt csak el kellene hinned, hiszen talán kettőnk közül én jobban ismerem az angyalokat. Minden érzelem, amit most látsz az angyalokon felvett. Tanult. Látott és tapasztalt érzelmek, de nem a sajátunk. Nézd meg, azt mondom, hogy dühös vagyok, mégsem lehet igazán kiérezni belőlem, ezt, nem igaz? Az angyaloknak nem adatott meg, hogy lelkük legyen. Egyéb esetben nem tudtak volna évezredeken át vakon harcolni – tudom, hogy vitatkozni fog velem és készülök is erre. Mégsem tudok rá mit felelni már. Nem kell elhinnie, makacskodhat. A tényen nem változhat. A gibbonnak sincs hasnyálmirigye. Vitatkozhatnak rajta, hogy de van. Nincs nekik és ennyi. Ez is tény.
Szemöldököm felvonom, mégis a következő szavaira.
- Rendben, ahogy gondolod – emelem fel megadóan a kezemet. Az ajánlatom ér. Ha szeretné a segítségem, megadom neki, amikor csak kívánja.
Szemöldököm lágyan vonom össze gúnyos megjegyzésére. Vagy nem éppen gúnyos?
- A tény az tény marad, bármit is gondolok én, vagy más rólam. A tényen semmi sem fog soha változtatni – ez a baj az érzelmekkel. Több dolognak nagyobb feneket kerítenek, mint ami valójában lenne. Megvan a tudásom és mihez kezdenek vele? Ők, vagy én? Vagy bárki? Bárki más megszerezhetné ezeket, persze ezért tenni is kell. S ez a tudás az, amiért tudom, hogy soha senki nem fog tenni semmit sem érte.
- Ilyen nincs – vonom össze értetlenül újra csak a szemöldököm. – Az angyali hiearchia kötött. Rangtalan vagyok, csak barátkozz meg ezzel, miért kell ez ellen küzdeni? Miért érzitek szükségét, hogy bebizonyítsátok, hogy ez nem így van? – kérdezem hitetlenkedve. Ő is. Don is. Soha, semmi bajom nem volt azzal, hogy egy rangtalan vagyok. Szerettem a munkám. Szerettem, amíg rá nem jöttem, hogy hazugság az egész.
- Főleg most, hogy a menny és a pokol is bezárult. Amara minden lelket kiszívott onnan, az erőnk ezzel még jobban megcsappant – vonom meg a vállam. Már akinek. Miatta az enyém nem azt mondom, hogy szélvészen nő. De tovább bírom, mint a legtöbb testvérem. Ez lett volna a jutalmam?
Nem is tudom.
- Ugye tudod, hogy nem kell engedély ahhoz, hogy bármikor könnyedén belelássak a fejedbe? - mosolygok angyali álnoksággal. – Még csak hozzád sem kell érnem – folytatom tovább, elgondokodva meredve rá és csak bámulva őt, néha pislogok csak. Elég ha csak itt ül. Semmi sem garantálja, hogy nem teszem meg, az hogy udvarias vagyok?
Kérlek.
- Legyen, ahogy gondolod – hajtok fejet véleménye előtt. Nem voltam ott a pokolban, nem tudom, hogy Lucifer miként kormányzott. Tény, most elkövetem ugyanazt a hibát, amit ő is. Saját magamból indulok ki.
- Mindig voltak, mindig lesznek. Igen, most többen is lehetnek. Mindig volt olyan angyal, de olyan démon is, aki kíváncsibb volt a fajtársainál – vonom meg a vállamat. – de mit számítanak ők? – nephilim vagy félvér, mit számít? Kik ők? Nincs jelentőségük.
- Továbbra sem iszom. Mi angyalok nem az egészet érezzük, hanem külön minden molekulát. Valahogy úgy nem az igazi – ráncolom össze orrom nyerge mellett a bőrt, fejem megrázva. Ahogy feláll, emelem fejem, hogy tartsam a szemkontaktust, noha a pult még mindig közöttünk áll.
- De azt tudod, hogy a bosszúd is a múlthoz ragaszt? – vonom fel kérdőn a szemöldököm. – Állítasz valamit, próbálsz is akként viselkedni, de igazán nem megy, nem igaz? – hajtom oldalra a fejem, csak figyelem őt. – Ezzel szemben kívánom, hogy tudj változni. A világ sokkal színesebb, több, minthogy megmaradjunk egy csökönyös nézőpontnál – ha valaki, akkor én ezt tudom, sokat láttam. Ám annál kevesebbet tapasztaltam.
Fejem enyhén megrázom. Nem értem ezt sem, hogy miért kell többet belelátni a Donnal való kapcsolatomba. Segítettem neki, ő pedig nekem. Neki kell valami tőlem, amit csak én tudhatok. Ennyi az egész.
Nem létező szívemet mégis összeszorítja egy láthatatlan erő. Fájdalmas. Szúrós.
Nincs olyan angyal, hogy Cassael! Mégsem vitatkozok vele. Nem ő az első, ki emlegeti. Mi lehet ez a démonok egy játéka? Miért? Mit akarnak ezzel elérni nálam? Mégis csak enyhén ráncolom a szemöldököm, szorítom a fogaimat. Nem fogok már erre válaszolni. Nem tudnék nyugodtan.
- Oh, ezzel a mosollyal nem tudsz hatni rám – rázom meg a fejem. – Nem vagyok ember, mint mondtam, nincs lelkem – vonom meg a vállamat. Kérkedhet, csalogathat, rajtam ezek nem hatnak.
- Semmi – vonom meg a vállamat. – Nem is áll szándékomba, nem is áll érdekemben az egész. Valóban rettentő mód nem érdekel, hogy ki milyen sorsra jut – vonom meg a vállamat. Pedig ez nem igaz. Nem teljesen. Fejem enyhén megrázom, szemeimet lehunyom.
Fekete tollak hullanak emlékképeim előtt.
Nagy levegőt veszek és úgy tekintek vissza a démonra.
- De ritkán bíznak meg a démonok az angyalokban, ennek ellenére is – felelem neki, ő mégis megtenné. De miért? Mi célja van ezzel?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 13, 2019 7:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Keine (Nincs). Lehet neked van igazad, lehet nekem, lehet a fent az a lent, lehet a Föld tényleg lapos, sok minden lehetséges. De elég valószínűtlen, hogy a terve része lett volna az, hogy magára hagyja a játszóterét. Ha csak nem az, hogy nagyítón keresztül figyeli a kis „hangyáit”, hogyan falják fel egymást.- démon volt, a lét eleme volt, hogy megkérdőjelezze Istent, mindazt, amit az emberek és az angyalok jónak tartanak. Olyan volt, mint egy apró bizsergés a tarkóján. Idegesítő, de ha megvakarja, akkor egy időre elmúlik.- Mert magabiztos vagyok, egyike a sok bűnömnek, amiért a Pokolra jutok… oh, elfelejtettem, onnan származom, és jelenleg még zárva is van. Das ist skandalös (Ez botrányos).- mondta egy kis megjátszott felháborodással a hangjában, szemeiben pedig játékos fény csillogott.- Nos, azt hiszem, hogy az nehezen kivitelezhető. S attól is tartok, hogy némi hebegés és habogást kapnék válaszul.- könnyen kivehető volt a szavaiból, hogy nem igazán tartotta sokra Istent. Miért is tenné? Mert megteremtette a világot? Mert életet teremtett? Ha felügyelte volna tovább, akkor talán némi elismerést kitudott volna váltani Mammonból, de jelenleg erre vajmi kevés esély volt.
- Vagy talán te vagy naiv, hogy ennyire hiszel benne, azt láttad, amit akartál, amit látni engedtek. Nem hiszem, hogy az Istened tette volna ezt, megteremtette azokat a majmokat, mikből idővel az ember lett, csupán szerencséjük volt az egész felemelkedéssel. De lehet ismét neked van igazad, és tévedek.- nem félt attól, hogy be kell ismernie a tévedését. Ha téved, hát téved, és tényleg kézen fogva vezette az emberiséget a saját ürülékének dobálásától addig, még állatkertben nézték a majmokat, ahogy pont ezt teszik.- Istenből? Khm… nincs az az isten.- halkan kuncogott.- Trainiert (betanítva).- ízlelgette a szót.- Ez úgy hangzik, mintha holmi kutyák lennétek, kiknek már nincs a nyakán a nyakörv. S mégis nézzek ki a fajtádból többet? Úgy nehéz lesz, ha még te is valami idomított, cirkuszi állathoz hasonlítod magatokat. De nehezen is lehetne többet. Testvér harcol testvérrel, pusztítanak… jobb munkát végeznek, mint a démonok. Lassan munka nélkül maradunk.- elnevette magát és megrázta a fejét, majd mikor abbahagyta, hátrasimította a haját, nehogy pár tincs is elkóboroljon.
- Mondod ezt. De biztos ez? Eonokig elzárva, mindentől, ami örömet okozhatott volna, mindenkitől. Eléggé elárulva érezhette magát, és látod, két ark is egymásnak esett, amikor apuci levette róluk a kezét, és ők még nem is voltak rabok. Túl sokra tartod a testvéri szeretetet.- kissé csalódottan hajtotta lejjebb a tekintetét. Pont egy angyal, ki első kézből tapasztalhatta meg azt, hogy ugrott egymásnak két testvér, csak azért, mert nem értettek egyet. S mégis azt állítja, hogy Amara nem teszi ezt Istennel, pedig jóval rosszabbul bánt a nővérével.- Es ist nur eine Frage der Sichtweise (csupán nézőpont kérdése).De manapság semmi se fekete-fehér. A személyes véleményem szerint, ha az lenne a célja, hogy előcsalogassa, akkor de, baj, hogy rossz a módszere, de ha csak bosszút akar állni… nos, akkor is. Hiába oly erős, hatalmas, ráférne némi tanács.- sejti mi is lesz a válasza az angyalnak, az, hogy; Nem, nincs rá szüksége, hiszen isteni hatalommal bír.
- Természetesen nem. Unalmas lenne, és halálra se ihatom magamat. S ahogy az emberek mondták; Csak az ökör iszik magában. Unalmas lenne, ha itt várnék a végső harsonára, magányosan, pókhálóval körbe fonva. S te? Nihilistaként várod mindennek a végét?- az eddigiek alapján úgy fest, hogy Opheliat már nem érdekli semmi és senki, csak létezik, nem érdekli, ha nem létezik már többé.
- Nem szeretek adósa maradni senkinek se. S hiába pusztulna el minden, nem akarom, hogy az utolsó gondolatom az legyen, hogy valaki más végzett velük. Weiterhin (továbbá). Látni a szemeikben a felismerést, hogy én vagyok az utolsó, mit életükben látnak, nekem köszönhetik a halálukat. Igazán szórakoztató, mókás látvány lenne. Oh, és ne felejtsd el, démon is vagyok, van, ami belénk van kódolva.- és van, amin nem is szabad változtatni.
- Nem lenne? Lélek nélkül hogy lennének érzelmeink? Vágyaink? Ha nem is akkora mértékben, mint az embereknél, de nekünk is van lelkünk. Csak az enyém éjfekete, még a tied leginkább fakó lehet, üres.- nem volt erőszakos a hangja, vagy éppen ráerőltető, továbbra is udvarias, csevegő, csupán a véleményét osztotta meg a másikkal.- Köszönöm a felajánlást, talán élek is vele majd egyszer. De ha a helyedben lennék, nem táplálnék túl nagy reményeket hozzá. Hiába nem érdekel, vagy érdekel, amit tenni akarok, nos… mondjuk úgy, hogy akkora fesztivált még nem látott a Világ.- mosolygott sokat sejtetően, és lehet hogy sokat mondott, de annyit nem, hogy ebből bármilyen következtetést le lehessen vonni. Hiába ellenkezett az angyal, mégse mondhatja meg Mammon, hogy az angyalok fajának teljes és végleges pusztulása a cél.
- Oh bájos Ophilia, oh kedves Ophilia. Biztosan fájna a szíve annak, aki ez ellen tiltakozna, de az nem én leszek. Gondold hát ezt magadról, tartsd magad hát kevesebbnek, mint egy ember, ha ezt akarod.- színlelt színpadiassággal tekintett a plafonra, hamis fájdalommal a hangjában, majd mosolyogva vissza az angyalra.
- Tehát mégse vagy rangtalan, semmilyen angyal? A tudás angyala vagy akkor. Ez nemek már valaminek hangzik, nem pedig semminek.- ellentmondás a szavaiban, a lényében, egyik részről semmi, másikról már valami. De senki se tökéletes, Mammon is biztos volt abban, hogy mondott már ellent magának.
- Wei (hogyan)? Das ist eine gute Frage (ez egy jó kérdés). Talán mert az erő, mire szert tettem, nem volt elég ahhoz, hogy tönkre tegyek valamit, ami az Istened keze nyomát viseli magán. Legyen bármekkora az erőnk, kettejükhöz képest hangyák vagyunk csupán.- keserű szavak, de le kell nyelnie a pirulát, hiába önti el a száját a bűzös epe, ezek voltak a kegyetlen tények. Nem volt hozzá elég erős, vagy csak a kezdeti kudarc miatt hagyott fel vele, és reménykedett, hogy azt a mocskos tollassal ki tud jutni.
- Bár díjazom, hogy megkérdezted, és érdekel, hogy kik is lehettek azok. De sajnos el kell hogy utasítsalak.- udvariasan rámosolygott az angyalra.- Talán olyat is láthatsz, ami nem lenne szerencsés, se számodra se számomra. Megtartom hát homálynak ezeket az emlékeket, és mivel nincs is túl sok arkangyal, előbb-utóbb találkozok majd vele vagy velük.- csak annyira van szüksége, hogy elszólják magukat, és már is tudja, hogy kiknek tartozik hálával azért, ami azóta történt.
- Hogy is lennél? A tudás angyala vagy, nem harcos.- továbbra is mosolygott, majd felszaladtak a szemöldökei a nevetés miatt, de amikor meghallja a magyarázatott, Mammonból is előtört.- Igazad van, nem lennék jobb én se. Oh én balga, miket nem gondolok. De azért a kormányzás elég erős szó. Ott volt, de véleményem szerint semmi több.- ez már kellett Mammonak, egy őszinte nevetés, és kész szerencse, hogy az angyalka felnyitotta a szemét. Már-már majdnem abba a hibába esett, hogy angyalokat utánoz.
- Biztos ez? Nem az újkor szülöttei a félvérek, voltak már évszázadokkal ezelőtt is, csak akkor jobb lehetett a belsőelhárításotok, és nem jutott el minden szárnyas fülébe a hír, hogy egyikőtök megkívánta az embert. De abban igazad van, semmi se szent, csalódás ez számomra is, egy démon számára. Semmi élvezet nincs már abban, ha egy angyalt meg akarnék rontani, két szó, és talán már sikerülne.- ismét csak lenézően forgatta a szemeit. Rémes, hogy hová süllyedtek az angyalok.
- Csak éppen nem a legjobb helyet választották hozzá.- nem felelt a kérdése, csak felállt az asztaltól, megfogta a két poharat, és a pulthoz sétált, és lerakta rá a két pohárt.- Ha iszol velem egyet, örömest elfogadom.- közelebbről akarta folytatni a beszélgetést, állva, talán ezzel kifejezve, hogy egyenrangúnak tartja az angyalt a társalgásban. S ha társa az italban, koccintásra emeli a poharát.
- Mi haszna lenne annak, ha a múltban élnék? Lennék az, ki a bezárásom előtt. Köszönöm, de abból nem kérek. Az már langweilig (unalmas). Meg kell tanulnunk más szemmel látni a dolgokat, és alkalmazkodni. Ha a régi én lennék, akkor lemaradtam volna egy kellemes beszélgetésről, helyette megpróbáltalak volna felkoncolni, micsoda egy veszteség lett volna.- fájdalmasan sóhajtott fel, már a gondolattól is, hogy olyan legyen, mint régen, a hideg futkos a hátán.
- És nem is ez lenne ma az első eset.- játékos félmosoly bujkált az ajka sarkában. Nem hiszi, hogy most tévedett volna, valami azt súgja, hogy több is van köztük, és ezt akár még a saját javára is tudná fordítani Mammon.
- Nem tudom, talán képes lennék emelni, talán nem, a szükség nagy úr, és akkor bizony kiderülne, hogy képes lennék rá, vagy se. S nem áltatlak, kedvesem. Van olyan angyal, hogy Cassael. Tudom jól, évekig idegesített a dobozban, volt időm megtanulni a nevét, és a szabadulásom után is találkoztam már vele. Csupán te zártad ki valamiért az emlékeidből… vagy valaki más tette ezt.- kíváncsian csillantak meg a szemei, egy újabb rejtély, hogy mi is lehet a háttérben, amiért nem emlékszik arra a férges tollasra, miért tagadja még a létezését is.
- Ez lenne az első eset?- kérdezte mosolyogva.- Nem hiszem. De legyen úgy, ahogy szeretnéd. Pedig szobatiszta is.- halkan elnevette magát.
- Tehetek mást? Néha muszáj kockáztatni, kis szerencsejáték, amin vagy rajtavesztek, vagy nyerek. Ennyi izgalmat megengedhetek magamnak, és egyébként se tűnsz olyannak, aki ezzel visszaélne. Miért is tennéd, elvégre a szavaid szerint senki vagy, rangtalan angyal. Mégis mi hasznod származna hát abból, hogy tőrbe csalsz?- szélesedett a mosolya, miközben kíváncsian várt a válaszra.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 07, 2019 6:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Mammon
- Miért talán neked kézzel fogható bizonyítékod van arra, hogy ez nem tervszerű volt? – hajtom félre a fejemet enyhén, arcomon szelíd mosoly fut végig. – Lehet, hogy úgy van, ahogy mondod, de lehet, hogy egyáltalán. Lehet, hogy volt terve azzal, hogy elment – vonom fel az egyik vállamat, államat pedig hozzá simítom, így tekintek a démonra. – Olyan magabiztosan ejted ki a szavaidat – csóválom meg a fejemet kissé. – De ezekről mi hiába beszélgetünk, ezekről engem hiába kérdeznél is. Istenhez kellene fordulnod, ha válaszokat szeretnél – ejtem le végül a vállamat, megrökönyödött(?) kérdésére mégis jóízűen nevetek fel.
- Naiv vagy, ha azt hitte, hogy nem tette. Szerinted ki adta az embereknek a tudományt? Ki hozta el nekik a fejlődést? Persze önmaguktól érték el, nem igaz? Még véletlenül sem állt ott mellettük valaki, aki angyali sugallattokkal tudatta volna velük, hogy mit is kezdjenek nyomorult életükkel – rázom meg a fejem, majd lágyan vonom össze a szemöldököm. – Ennél azért nézz ki belőle, de belőlünk is többet. Gabriel egyszerűen csak nem tudta, mit kell csinálni, ahogy Michael sem tudja. Ott voltak végig, vakon követtek egy parancsot, de sose gondolkodtak igazán. Nem erre voltak betanítva, azokra meg már nem is hallgattak, akik egy picit értettek is volna a dolgokhoz – összegzem végül miért is jutottunk oda, ahova. Azt mégis meglepve hallgatom, hogy szerinte is elveszett a világ. Szemem egy pillanatra szűkül csak össze. Kevesek gondolják így. Van, aki még küzd. Van olyan démon, aki még küzd a végzete ellen.
Mély levegővel próbálom kiűzni a jégszemű démont a tudatom pereméről is. Jelenleg nem foglalkozhatok vele. Nem tehetem ezt meg.
- Nem akarja elpusztítani – állítom magambiztosan. Tudom, hogy nem akarja, nem mondta, de éreztem. Vágyik Isten szeretete iránt, hogy egyenlőként kezelje. Nem akar teljes bosszút, nem rajta. A világa felett, felettünk. – De igen, elég rossz a módszere, de talán nem is baj ez annyira, nem igaz? – hajtom újra félre csak a fejemet, egy kósza tincset tűzők a fülem mögé.
- Ezt magam sem tudtam volna szebben mondani. És akkor te? Itt ülve, iszogatva várod, hogy minden véget érjen? – érdeklődöm, ezúttal őszintén. Valóban érdekel, hogy neki mik a tervei. Mit szeretne elérni ezzel. Hogy megbízzak benne? Mert azt nem fogom megtenni, bíztam már meg démonba és lássuk hova jutottam vele.
- De ha minden véget ér, ha minden elpusztul, akkor mégis miért vesződnél azzal, hogy bosszút állj? – teszem fel a soron következő kérdést hozzá. – Ha mind meghalunk, ha mind elpusztulunk, akkor miért vesződnél hosszú napokon, heteken, hónapokon keresztül? Miért pocsékolnád az idődet, ilyen alantas vágyak kielégítésére? – röpülnek a kérdések az irányába. Talán nincs is igazam. Talán nem is akar ő sem elpusztítani mindent. Kicsit zavaros ez most nekem, mégsem fejtem ezt ki neki.
Feltevésére mégis halkan elnevetem magam.
- Lelkiismeret? – ismétlem a szavait. – Csak hogy tudd, ahhoz lélek is kellene. Nekünk pedig az nincs – húzom fel orrom mellett a bőrt, ekként grimaszolok rá. Fejemet enyhén megrázom hozzá. – De esetleg, ha meggondolnád magad, talán segítségedre tudok lenni – vonom meg a vállamat újra csak, sokadjára a mai nap folyamán. – Ne legyenek kétségeid. Nincs senki, akinek ilyen vágyai lennének. Mint már mondtam párszor, csak egy rangtalan semmilyen angyal vagyok. Senkit sem érdeklek – lököm el magam magam a pulttól. Persze, tudom, hogy ez nem teljesen igaz. Van egy démon, aki mindenáron azt akarja, hogy a régi legyek. Ettől viszont émelygek. S van egy ark, ki elhitte a szavamat és elfogadta azt, amit Amara ajánlott neki.
- Miért ne érdekelne? A tudás angyala vagyok, lényemhez tartozik, hogy minden érdekel – felelem végül neki, számomra ez teljesen egyértelmű, de tudom, hogy sokak nem hiszik el, vagy nem így fogják fel. De szeretek mindent tudni. Ez a lényem sava, borsa.
- Ha mégis ilyen erőre tettél szert, akkor hogyhogy nem tudtál magad kijutni belőle? – hajtom félre a fejemet, az elhangzottakat pedig elraktározom magamba. Talán van jelentőségük, de ezeket majd csak később tárgyalom meg magamba.
- Megengeded, hogy elmédbe pillantsak? – teszem fel a kérdést, igen. Ezúttal engedélyt kérek, noha nem lenne rá szükségem. – Talán meg tudom neked mondani, hogy kik voltak azok, akik így jártak el veled – magyarázom meg tettemet. Persze nem muszáj igennel felelnie, sőt, felelhet nemmel is. Ennél mégis kellemesebb kimenetelre számítok, legalább is a magam részéről.
- Az ellenségeskedés, csak ellenségeskedést szül. Én pedig nem vagyok az erőszak híve, hogy őszinte legyek – mindig is távol állt ez a viselkedés tőlem. – Tényleg úgy véled, hogy elhagyott titeket? – vonom fel a szemöldököm, majd halkan újra csak elnevetem magam. – Várj! – emelem rá mutatujjamat. – Most te is olyan leszel, mint azok az angyalok, akiket alig pár perccel ezelőtt veséztünk? – vonom össze a szemöldököm és a nevetésem betölti a teret. – Lucifer jobban törődik veletek, mint ahogy ti azt gondoljátok. De egy uralkodónak is jár egy kis szabadnap, vagy épp szabadévek, nem? Évezredeken keresztül kormányzott titeket – de miről is kívánom akkor most meggyőzni őt? Magam sem tudom, de hogy Lucifer jó lenne? Valahol igen, az, elvégre angyal. Még ha nem is látja ezt be igazán.
- Az önuralom nem egy olyan dolog, mely nehezére esne az angyaloknak. Olyan erényeket képviseltünk, melyeket az embereknek is elvittük. Nem voltunk álszentek, ezen erényeket magunkon viseltük, úgy is viselkedtünk. Minden csak az elmúlt évtizedekben tűnt el. Már semmi sem szent az angyalnak sem – arcom fintorba fordul, ahogy az undort olvashatja le róla. Még maga Michael is egy átkozott ember miatt rí és sír.
- Végül is – bólintok fejemmel jobbra, ajkaimat is elhúzom hozzá. – Így is fel lehet fogni. Bújócska, ez tetszik – nevetek, miközben újra visszatenyerelek a pultra és a lassan kiürült whiskys poharára tekintek. – Még egyet? – kérdezem és kérdést nem is várok tőle, már emelem is az egyik legporosabb üveget. Úgy tartják, hogy a kor jót tesz az alkoholnak. Ezt az állítást én pedig elhiszem.
Zavart mosolyára ügyet sem vetek, legfeljebb egy szelídebbet kaphat tőlem viszonzásul.
- Már az is sokat jelent, ha képes vagy változtatni, nem is. Felismerni azt, ha valamit nem feltétlenül látsz jól és változtatni rajta. Kevesen képesek erre, igazán – és ez így is igaz. Ő mégis igyekszik, ez pedig becsülendő. Még egy démontól is.
- A végén rá fogsz jönni, hogy igazam van – vonom meg a vállam érdektelenül. Hogy több lenne köztem és Don között mint egyszerű érdekkapcsolat. Nem igaz. Akar tőlem valamit. Én tudok valamit, amire neki szüksége lenne. Ezért kellek neki, semmi másra.
Majd újra ez a név. És angyalként jellemzi. A démonok most játszanak ellenem össze?
Szemöldököm újra összevonom.
- Utoljára mondom. Nincs olyan nevű angyal, hogy Cassael, szóval ezzel ne is próbálj áltatni – hangom pár árnyalatnyit sötétül, ahogy szememet is jobban összevonom. Fejem enyhén megrázom, elengedem a témát. Ha ki akar térni a válaszom elől, akkor legyen, nem fogom tovább firtatni ezt.
- Hát hogyne. Én pedig egy naiv angyal vagyok, aki csak úgy elhisz bármit egy démonnak, nem igaz? – mosolyom ezúttal újra csak mézes-mázos. Enyhén rázom meg a fejemet. Hát persze, hogy azt hiszi.
- Nocsak – vonom fel a szemöldököm. – Mégis miért tennél így? – teszem fel gyanakodva a kérdést.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 02, 2019 12:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Pläne machen. Mindenki készít terveket, mindenki törekszik arra, hogy ezek a tervek sikerrel járjanak, főleg az emberek, és ha beledől a kútba, akkor még azok is, kik nem hisznek Istenedben, ők is azt mondják; Ember tervez, Isten végez. De abba nem gondolnak bele, hogy talán Istennek sincs terve. Ezzel nyugtatta meg az angyalokat is, minden a Terv szerint halad, nem kell aggódniuk. Addig mondogatta, hogy végül saját maga is elhitte, hogy tényleg van terve. S mikor eltűnt, kicsi, butácska angyalkák ezzel nyugtatták magukat, hogy ez mind az Úr tervének része, ez volt az esernyő, ami alá bemenekültek a keserű eső elől.- szívesen vizslatná az angyal szemeit, hogyan is reagál ezekre a szavakra, de feleslegesnek tartja. Üresnek látszik már a porhüvelye és a lelke, apró fény pislákolhat még benne, de nincs mi a lángot felélessze.- Wirklich? Kormányozta volna? Vagy csak bedobált mindent, és kíváncsian nézte, hogy mi is sül ki az egészből? Mit kellett volna kormányozni? Az ősembereket, hogy melyik mamutot nyúzzák meg, melyik barlangba költözzenek? De abban igazad van, az arkok nem tudtak mit kezdeni a hirtelen jött szabadsággal. Ezt az emberek számlájára kell írnom, képesek voltak fejlődni az évek során, még a fajtád megragadt. Nem voltak képesek alkalmazkodni, és azt teszik, amit a végső csata során kellene, mészárolnak, mindent és mindenkit. A világ pedig… a világ már rég elveszett, csak ezt még sokan nem látták be.- elégedetten elmosolyodott, nem a saját szavai miatt, ennyire nem volt egoista. Mosolyának oka az angyal volt, hogy megosztotta a saját véleményét, ezzel bizonyítva, hogy van szabadakarata, csak talán nem látja ezt be.
- A fény előtt mindig ott a sötétség. Ha minden elpusztulna, akkor is megmaradna a sötét, a fény az, minek szüksége van a sötétre, és nem fordítva. Abban pedig ne legyél annyira biztos, hogy nem tudja elpusztítani. Az a kis bezárás, amiben része volt, talán elég mély nyomott hagyott, hogy eltökélt legyen, és végezzen Istennel. S igen, úgy hangzik logikusnak. De az már kiderült, hogy Istened nem törődik a teremtésével, csak saját magával. Úgy fest, hogy Amara rossz módszert választott az előcsalogatására.- sajnálatosan abban igaza lehet az angyalnak, hogy csak akkor fogja megtalálni Istent, hogy ha már minden mást lerombolt, minden életnek véget vetett.
- Ilyenek vagyunk, mind ilyenek, mindenki magáért, de ahogy mondtam, a világnak már vége. Ez…- végigmutatott a szalonon, ahol voltak, de inkább a világot akarná ezzel kifejezni.-… ez nem több csupán, csak az epilog. A sarokba szorított patkányok utolsó mentsvára volt az a csekélyke ellenállás, semmi több.- vesztesek voltak csak, de olyan vesztesek, akik még nem látták be, hogy vége a versenynek, a szalagot átszakították már, és azzal, hogy tovább futnak, csak egy kicsit nyújtják ki az elkerülhetetlen véget.
- Für den anfang.- mosolygott.- Valahol el kell kezdeni, nem igaz? Ha ezen zavaró kis apróságok kikerülnek a képből, akkor rendesen tudok koncentrálni arra, mit sötét szívem kíván.- s mily sötét az a szív, és mily csodás az a vágy, de még nem teljesül be a bosszúja, addig nem igazán tud másra koncentrálni. Olyan lenne, mintha aludni próbálna, de már hangosan zümmögő légy lenne a szobában, mik nem hagyják nyugodtan pihenni. Le kell őket csapni, megszabadulni tőlük.
- Biztosítalak és megnyugtatlak, teszek érte. De mivel mégis egy angyal lennél, még ha elég fakó, piszkosfényű angyal, akkor se engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy beavatlak a hosszabbtávú terveimbe. Talán megtalál az a fránya lelkiismeret, vagy valaki fényt gyújt a lelkedben és kikotyogod. Sőt, talán meg is akarnád akadályozni, ezt pedig nem engedhetem meg magamnak, remélem megbocsájtod ezt a kis elővigyázatosságot.- barátságos mosolyt küldött az angyal felé, de tényleg nem teheti meg, hogy megosztja azon tervét, hogy az egész angyali faj vesztére akar törni.
- Nocsak. Őszinte érdeklődést hallanék ki a hangodból?- kérdezte mosolyogva, és közben pedig kigombolta a zakóját, kényelmesebb így.- A ládát nem feltétlenül azért készítették, hogy a fajtámat bezárják. Éppen ezért nem úgy hatott rám, mint a leviatánokra. Sőt! A legkellemesebb mellékhatása az volt, hogy kényszerű szabadságom alatt meg tudtam alkotni magamnak ezt a testet. Ha rájössz egy játék logikájára, kiismered azt, akkor előnyt tudsz belőle kovácsolni, így tettem hát én is. De egy jó bűvész megtartja magának a titkot. Nem szeretném, ha mások is kedvet kapnának ahhoz, hogy így szedjenek fel némi plusz erőt. De annyit elárulok, ha megtaláltam a ládát, el fogom pusztítani, semmi haszna már.- csak egy rossz emlék csupán, amitől meg akar szabadulni, és kezdetnek jó lesz, ha az emlék tárgyát pusztítsa el, és szerencsére az Cassael is az egyik ilyen tárgy volt, utána fog menni az angyal is.
- A régire gondolsz? Egy vagy két ark volt, nem emlékszem pontosan, hogy kik voltak. A sérülés kihathatott a memóriámra is, néhány emlékem nem teljes vagy éppen nem is létezik már. Bedauerlich.- csalódottan sóhajtott fel. Megveszett attól, hogy nem tudja kik vagy ki volt az, akinek ezt köszönheti. Talán nem árt felkeresnie néhány arkot, hátha nyomra fog akadni.
- Ostoba szokás, hogy a saját igazunkat akarjuk másokra kényszeríteni, vagy kitartani mellette, még ha a tények is ellenünk szólnak. Számomra is kifejezetten kellemes egy olyan angyallal beszélgetni, ki nem akarja a pengéjét a bordáim közzé mártani. Oly unalmas már ez a fajta viselkedés.- színpadiasan felsóhajtott, majd a plafon felé emelte tekintetét, és vissza Opheliara.- Ha az első nem is, de egyike az elsőknek, ami pedig ezt a pokol urát illeti… Luciferre már rég nem így tekintek, és véleményem szerint sokan mások se tartják a vezérünknek. Amilyen az atya, olyan a fia is. Benneteket elhagyott Isten, az enyéimet pedig Lucifer.- nem mintha olyan nagy szükség lenne bármelyikükre is. Úgy fest, hogy mindenki jól el volt. Az angyalok egymás torkának estek, az emberiség megfogyatkozott, a démonok szabadon tombolhatnak, mondhatni maga volt a Paradicsom.
- Legyen hát, megadom magam. Legyenek nemtelenek.- védekezően, és játékosan emelte fel a kezeit, majd rakta vissza a balját a combjára még jobbját az asztal lapjára.- Ha a saját képére teremtette az embert, lehet ez a felfogás is onnan jön, és bár lehet nemtelenek, mégis erősebben megvannak azok a jegyek, mik az egyik nemre jellemzőek.- magában még mindig úgy gondolta, hogy Isten férfi volt, elvégre rájuk volt jellemző, hogy ilyen könnyedén elhagyják a családjukat, mintha mi se történt volna.
- Khm… typisch. A hús bűne, tehát a démonoké lesz és rájuk jellemző inkább. De mégis az angyalok voltak azok, kik elősnek nemzették a félvéreket, még a nagy áradat előtti időkben, és így lészen az óriások faja. A szó, amire pedig gondolsz, az az ösztön volt, a fajfenttartási ösztön. S tudhatnád, ha valami tiltott, annál jobban akarják. Önuralom és kontrolra van szükség, hogy ellenálljanak ezeknek a vágyaknak.- nem tagadja, még vadabb korszakában voltak pillanatok, mikor lenyűgözte a női test, a hajlatok és domborulatok, mikor engedett a csábításnak, és a mocsoknak, de szerencsére úgy rázta le magáról ezeket a napokat, mint kutya a bolhát.
- Olyan ez, mintha versteck spielt játszanának. Amara volt a hunyó, és most lejárt a számolás ideje, eljött a keresésé. Isten pedig bujkál.- két testvér, kik játszanak csupán, a világ se több, csak egy hely, ahová elbújhatott, ezért létezik, ezért teremtette csupán. Már ez se lenne meglepő.
- Mégis mindenki így gondolja, és úgy fest, hogy én se vagyok sokkal különb. Ez bizony kínos, igyekszem nyitottabb szemmel járni.- zavarban volt kissé, mosolyán is látszott talán, de csak egy pillanatig, hamar visszanyerte magabiztosságát.
- Vagy mi. De megtartom magamnak a kétkedés lehetőségét, és látnék bele túl sokat.- végére fog ennek járni, és megtalálja a választ a kérdésére, hogy igaz, angyal és démon közt erős a kapocs, és több, mint érdekszövetség, vagy csak a képzelete volt az, mi játszott.
- Nem lenne rá szükségem, mert ha ez megtörténne, akkor úgy logikus, hogy az angyal se rendelkezik testtel, de ha mégis lenne, nos. A ládában bele tudtam mászni Cassael fejébe, hát akkor az angyallal a porhüvelyen belül küzdünk meg, a győztes mindent visz. S test nélkül nincs olyan, hogy angyali erő, csupán egy fényesebb füst, ahogy nekünk van a fekete.- s ha Amara mindent elpusztít, amit Isten teremtett, akkor Mammonak nincs félni valója, hiszen nem Isten volt az, akitől az életét kapta, és a testét se, saját maga alkotta meg.
- Legyen hát, ha nem igényled a kutyám társaságát. De azért megjegyezném, hogy nem vagyok képes rajta keresztül látni, vagy kémkedni.- biztosítja erről az angyalt, hátha meggondolja magát, de ha nem, az se volt gond, nem veszi zokon, sőt, megérti.- Én pedig nem várok holnapra választ, megértem, hogy ez több időt vesz igénybe. És talán nem is olyan biztonságos, ezért is fogok válaszolni az idézésedre, és engel létedre megbízok benned.- elvégre könnyedén lehetne csapda is, de ennyi kockázatot Mammonak is vállalnia kell majd.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 30, 2019 5:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Mammon
- Tervének része bármi lehet. Mondják, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, ez nem teljesen így van. Meglehet a logikája abban is, amit csinált. Ahogy mondod lehet, hogy ez is a tervének a része volt, megnézze, miként reagálnak az angyalai, ha nincs - vonom meg érdektelenül a vállamat. Az ok meglehet, hogy ez az. - Isten évezredeken, évmilliókon keresztül kormányzott a világ felett, az arkjai pontosna látták, hogy miként csinálja. Nincs új a nap alatt, egyszerűen csak elengedte a kezüket és mit lett a vége? Láthatod. Marakodnak, hogy miért ment el, képtelen egészben látni az eseményeket. Ez fogja a világ vesztét okozni - fintorodok el. Ha a véleményemre kíváncsi, hát megkaphatja. Ezt állítotam régen is és most is. Felesleges így viselkednie az angyaloknak egyszerűen csak képtelenek a szabad akaratra. Ez is látszódik. És ez is alátámasztja, hogy nem ezért lettünk teremtve, hogy ezt gyakoroljuk. Most meg Isten pofára esett.
- A fény és a sötétség mindig együtt jár. Ott ahol fény van, ott van sötétség. S ahol sötétség, ott fény. Ha Amara el is pusztít mindent, Istent nem fogja tudni a legvégén ketten maradnak. Amara hisz abban, hogyha a teremtményeiben kárt tesz, ha elpusztítja, vagy csak fenyegeti annak elpusztítását, amit szeret, akkor előjön. Ez logikus, nem igaz? Hiszen ha valóban törődik vele, akkor elő kellene jönnie, de ha nem, akkor is ha elpusztít mindent, már látni fogja, hogy merre is van - ezek egyetemes törvények, melyek felettünk állnak. Melyekre még nekünk sincs semmilyen ráhatásunk, sem beleszólásunk. Vitatkozhatunk napestig, hogy ez nem így van, attól a tények, még tények maradnak. Vagy elfogadjuk, vagy nem, ám az utóbbi esetben saját elménk korlátozottságát bizonyítjuk be.
- Mint mondottam eme önző viselkedések miatt fog a világ elpusztulni. Senki sem akar tenni semmit, mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt.  Nem érdekli az egység, a mind, az összes. Az a parányi létforma, akik meg harcolnának, egyedül túl kevesek. Egyedül nem tudnak szembeszálllni, noha megpróbálkozhatják - vonom meg újra a vállam, miközben újra a pultra támaszkodom. Kósza tincseimet fülem most nem engedi, arcomba nem lóg, így kényelmesen ráláthatok a talpig úriemberbe öltözött démonra.
Ajkamon továbbra is ott vibrál a kellemes, meleg mosoly, ám fényét rég elvesztette már. Nem más ez, mint egy megszokás, mely évszázadok óta az arcomon ragadt.
S hogy mit csinálnak az emberek, miként teremtettek és hagytak hátra mindent? Nem kell már túlcifráznom nekem sem ezt. Jobb vállamat felhúzom, majd lassan eresztem is vissza. Ezzel sem tudok vitatkozni, csak igazat adni neki.
- Ennyi? - vonom lágyan össze a szemöldököm. - Ennyi lenne csupán Mammon célja, az egyik lovasnak? Bosszút állni? - tekintek félre egy pillanatra, majd vissza rá, ezzel is lekicsinyelve a terveit. Végül csak felhúzom a szemöldököm, vállaimat is. De hát mégis mit szólhatnék én? Egykor volt tervem. Igaz ezt végre is hajtottam. S most? Csak vegetálok és várom, hogy az egész világ megszűnjön.
- Nem attól nem válik valóra, hogy elmondod, hanem, ha semmit sem teszel érte - vonom meg a vállamat. Vitatkoznék vele, hogy milyen rosszul látják az emberek, de nem teszem. Várják a sült galambot a szájukba, ám ez sokszor nem adatik meg. Nekik sem, nekünk sem.
Tenni kell, azért, amit akarunk, már ha képesek vagyunk erre.
- Mégis hogyan? - kérdem érdeklődően. - A leviatánok ereje megcsappant, elmondásuk alapján képességeiknek nagy részét elvesztették és ez épp a láda miatt volt. Mégis miként nyerhettél te erőt belőle? - őszintén érdekel, hiszen akkor ez egy anomálisa, paradoxon, melyet fel kell oldani. Nem szeretem az ehhez hasonló megoldatlan kérdéseket, vagy eseteket. A tudás szomja az mely még mindig hajt előre. És mert pusztán érdekel.
- Ki vette el a porhüvelyed? - kérdezek újra csak, a mondandójának nagy részét elengedem a fülem mellett. Látszólag. Valójában minden szavát megértettem, elraktároztam - ahogy mindig mindenki másét is. Esetleg később, ha fontosnak érzem, majd foglalkozok vele.
- Ritkán tudok anélkül elbeszélgetni másokkal, hogy ne akarnák minden szavamat megváltani, megcáfolni, ellent mondani és makacsul ragaszkodni a saját gondolataikhoz, eszményeikhez. Sokszor fárasztó az ilyen lénnyel beszélgetni - látom be. - Olykor felüdülés egy-egy kellemes beszélgetés, még ha ez épp a pokol urával, vagy annak első teremtményével történik - emelem meg kezemet, tenyeremet felfelé fordítom, így mutatok irányába, hogy éppen róla beszélek. Hogy ez bók-e? Döntse el ő, én csak az igazat, csakis az igazat mondom el neki. Nincs érdekembe hazudni.
- Isten is nemtelen - vonom össze a szemöldököm. - Az, hogy miként ábrázolják az csak az emberek ostobasága és szűk látóköre. Épp az imént mondtad, hogy nem kellene így viselkedni, így ne is tedd - felelem neki értetlenkedve, enyhe gúnnyal a hangomba, ahogy ezúttal végigmérek rajta. - Az emberek azt hiszik, hogy a férfiak az előrébb valóak, de ez nem így van. Egyszerűen csak ostobák, mint a birkák. Isten is vehet fel női alakot, ahogy Amara is férfit. Pont ők ketten nincsenek ilyen ostoba nemekhez kötve - felelem neki.
- De a többiben lehet igazad - vonom meg a vállamat. - Hogy őszinte legyek, ez nem igazán foglaklozatott soha. A testiséget inkább meghagynám az embereknek és a démonoknak. Nekünk nem kellene ilyen alávaló dolgokkal foglalkozunk - hiszen ez az. Nem véletlenül nincs meg bennünk ez a gén, vagy ez a… késztetés? - Van aki gyenge és enged ennek, azt hiszi, hogy érez, ám ez nem igaz. Mi angyalok nem tudunk érezni, nem vagyunk erre képesek - és most jöhet a vita ezzel kapcsolatban.
De attól ez is így marad.
- Isten a sötétség elzárásával az egyensúly felrúgásával hágta át a szabályokat. Ezt próbáltam elmondani. Annak az ára, hogy Amara végtelen bosszút akar, nem nyugszik, amíg Istent meg nem találja - felelem neki, halk sóhaj kíséretében és fejemet enyhén rázom meg.
- A sötétség és a gonoszság nem egyenlő - sóhajtom el magam még egyszer és inkább elengedném ezt a témát. Épp amiatt, amit az előbb mondtam el neki. Talán elkiabáltam volna magam akkor?
Ajkaim mégsem mozdulnak, ahogy a másik démonról beszél a jégkék szempár tulajáról. Szemöldököm enyhén ráncolom, hiszen szemlátomást nem értem, hogy mit kíván ezzel mondani, de a végén ő sem firtatja tovább.
Hiszen nem az ő dolga, elmondta.
- Vagy sokszor ti láttok bele túl sokat, jelentéktelen dolgokba - vonom meg újra a vállamat. Nem hiszek magamról kevesebbet, mint amennyit érek. Se nem többet. Ha azt hiszik, hogy ez kevés, akkor okok nélkül akarnak magasztalni, holott nincs miért.
- Úgy értem, anélkül, hogy meg kellett volna szállnod valakit? Ha nem lenne senki, akibe bele tudnál bújni. Tudnál fogni? Tudnál harcolni? Fel tudnád emelni kardodat a füstlényeddel egy angyali erő ellen? - kérdezem újra és újra. Talán így rá tudom vezetni arra, hogy mire is gondolok valójában.
- Ebben igazad van - látom be magam is, ahogy azt is, hogy egy próbát megér. Ám, amit ígérni próbál, felajánlj csak egy fintorgást felelek válaszul. - Inkább megidézlek, ha tudok vele bármilyen formában beszélni - felelem neki, fejem enyhén megrázva. - Nem szeretem, ha követnek - adom meg a fel nem tett kérdésre a választ. Nem akarom, de nem is fogom az orrára kötni, hogy merre járok és hogy mit is csinálok. - Nem ígérem, hogy holnapra Amara választ ad, vagy egyáltan tudom hívni. Ha nem, akkor még ki kell találnom, hogy miként tudom őt elérni neked. Így hát maradjunk az idézésnél - maradnék ebben, ősi módszer, de ez mindig beválik. Talán képes vagyok még egy idéző rúnát felrajzolni, talán van még bennem annyi erő, hogy egy lovast meg tudjak idézni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 25, 2019 7:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Úgy gondolod, hogy akkor abban is megvan a logika, hogy elhagyott benneteket? Talán ez is a tervének része lenne? S nem arra vagyok kíváncsi, hogy nem érthetjük meg a terveit, és hasonló nonszensz ostobaságra, hanem a véleményedre, arra, hogy mit gondolsz. Ha az ajnározása érdekelne, felcsapnám a bibliát.- oly sokan vannak, kik vakon követték, hittek benne, ajnározták, csupa jót, csupa szépet mondtak Istenről, mintha az igazság olyan veszélyes lenne rájuk nézve, ha kimondták volna, hogy; Nem, Isten se tökéletes, nincs terve, nem az, akinek hittük.
- Interessant. Hisz tényleg így lenne logikus, de beszélhetünk logikáról kettejükkel kapcsolatban? Tényleg hihetünk abban, hogy logika szerint működnek? Hisz magad is látod, az istened nem került elő.- haloványan elmosolyodva mutat rá a tényre, hogy nem úgy fest a helyzet, hogy Isten annyira sietne a teremtményei megmentésére, hogy újra megnyissa a kapukat, és minden menjen a saját medrében, úgy, ahogy eltervezte.
- Güte und Übel. Két szó csupán, amit a saját felfogásuk szerint aggattak rá az emberek azokra a dolgokra, mikkel egyet értettek, vagy nem értettek. Háborúkban is mindig a másik fél a gonosz, és a mi oldalunk a jó. Csupán felfogás kérdése az egész. S abban igazad van, érdekünk lenne, hogy életben maradjanak az emberek, talán ezért kellene végeznünk minden egyes angyallal. Ám ahogy nálatok, úgy nálunk sincs meg a kellő egység, hogy tegyünk is ellene. Egyénként gondolkodunk, a saját érdekeinket tartjuk a legfontosabbnak, és úgy cselekszünk, hogy minden elé helyezzük őket. De néha egy fecske is csinálhat nyarat.- ismét megengedett magának egy félmosolyt. Voltak tervei, és véghez is fogja őket vinni, ebben nem állíthatja meg semmi, csak is a halál, de boldogan fogja adni az életét is, ha ezzel eléri a célját, ha az angyalok fajának vége lesz. Azzal a tudattal távozik oda, ahova a fajtája a halál után, hogy nyert, a győzelem ízével a szájában távozik majd.
- Endlich jemand. Valaki, aki belátja, aki felismeri az igazat. De ezt a tulajdonságát nagyszerűen átadta az embereknek. Ebben hasonlítanak igazán az istenükre. Szeretnek teremteni, egy ideig-óráig foglalkoznak is azzal, mit létrehoztak, de idővel elfelejtik, elvesztik az érdeklődésüket.- hiába mondják azt a szülök, hogy bármit megtennének a gyermekükért, nem egyszer és nem is kétszer gondolnak arra, hogy mennyivel jobb volt az élet nélkülük, és ez a mag gyakran szárba szökken, bennük marad, nem fogják elfelejteni.
- A célom?- kissé meglepte a kérdés, vagy talán azt, hogy valakit tényleg érdekel, és főleg egy angyalt.- Hisz már elmondtam, megbüntetni azokat, kik bezártak, és kik bent akartak hagyni. De ha arra gondolsz, hogy van vajon más is? Igen, van. De azt hiszem, hogy azt jobb, ha megtartom magamnak, nem igazán lenne szerencsés, ha idő előtt kiderülne, talán nem válna valóra. Hisz ahogy az emberek is mondták a gyermekeiknek; Ne áruld el mit kívántál, mert nem fog valóra válni.- játékossá vált a mosolya, és hiába tud elbeszélgetni ezzel az angyallal, nem lenne szerencsés, ha felfedné, hogy pont a vesztükre akar törni, a kipusztulásuk a vágya.
A szavai miatt az arca egy pillanatra merevvé vált, mintha ráfagyott volna a mosoly, de hamar felengedett, vonásai nyugodtak maradtak, szemeiben játékos fény csillogott.
- Ahogy mondtad, a ládában voltam, és talán mindenki ereje megcsappant, de a bent eltöltött időnek hála, én szereztem is. A ládába voltam elzárva, ahol a leviatánok is, ahogy a mágiájuk, osztoztam velük. Tényleg azt gondolod, hogy ez nyomtalanul elmúlt, hogy nem volt hatása? Liebe, ez tévedés. Ugyan hasznát venném a pokolnak, de nem szorulok rá, nem annyira, mint régen. Ha ma találkoznék az arkkal, akkor megvan rá az esély, hogy a múltkori eset nem ismétlődne meg, minden esély megvan arra, hogy letépném a szárnyát, és a saját glóriájával fojtanám meg.- magabiztossá vált a mosolya, a tartásából is áradt az önbizalom, nem félt többé az angyaloktól, nem tartott attól, hogy megölhetik, hogy elpusztítják a testét. Hála a ládának erősebb lett, ellenállóbbá vált, mint valaha.
Magasba emelkedtek a szemöldökei, és ha nem lennének a testéhez nőve, talán el is repültek volna.
- Nos… köszönöm…? Igazából nem tudom, hogy ezt bóknak vegyem, vagy se. De talán abból gondolhatód, hogy Lucifernek köszönhetem a létemet, én vagyok az első és eddig egyetlen Pestis lovasa, talán még inkább olyan lettem, mint Ő, csak idő kellett, még a modorom is átalakult kissé.- kissé talán túlzásba esett ezekkel a szavakkal, talán elég lett volna annyi, hogy megköszöni, de úgy fest, hogy most nem sikerült csomót kötnie a nyelvére.
- Mi is képesek vagyunk változni, alkalmazkodni a környezetünkhez. Miért kellene mindvégig az emberi lelkeket kajtatnunk. Lélek nélkül az élőlények nem képesek érezni, üres vázak csupán, elméletileg. De javíts ki, ha tévednék. Ám az állatok is képesek az érzelmekre, szeretni, haragudni, nekik is van lelkük, hát miért ne tehetnénk azokkal is egy próbát? Manapság nem hasznos a szűk látókör. S igazából az emberek is csak állatok.- habár a hogyanra nem tudja a választ. Ez a terület Mammon számára is csupán egy ötlet, egy lehetőség volt, talán hamis, talán igaz, de megéri rászánni egy kis időt.
- Kissé nehezemre esik, tekintve azt, hogy az istenedet is mindenhol férfiként emlegetik, így lenne logikus, hogy Amara akkor az ellenkező nem képviselője, ha már mindenben egymás ellentétei lennének. Mégis ezt a testet választottad, biztos vagy benne, hogy nem annak érzed magad? Ha nem azonosítanánk magunkat a nemekkel, akkor mi lehet a magyarázat a félvérekre, a nefilimekre? Egy nemtelen angyal számára nem kellene, hogy vonzó legyen egy ember, vágyat pedig főleg nem ébresztene bennük. Ami pedig azt illeti, véleményem szerint még élő vagy, csupán céltalan a saját szemedben.- enyhén furán veszi ki magát, hogy egy démon mondja egy angyalnak, hogy igen is élő, még él. De ez a mai nap már csak ilyen fura.- Experimente. Nem ez lehet az első világ, mit teremtett, és nem is az utolsó. Ahogy az embereknél mondták páran, mi csupán egy verzió vagyunk. Talán a 0.08-as, egy bétaverzió. S ezt mondod Te. Hogy ezért zárta el, de néha a másik oldalt se árt meghallgatni.- legalábbis ha egy olyan valakiről van szó, mint Amara, legalábbis akkor, ha valaki kíváncsi, és Mammon az volt, egyre inkább érdekelte a Sötétség, és nem csak az ereje miatt, tudni akarta a múltat, ismerni.
- Az lett volna az ára, hogy az egyik játéka eltört? Ha nem tartanám otrombának, most kinevetnélek. Az istened volt az, aki a szabályokat alkotta, a játékmester. Egy szabály vonatkozhat rá, hogy Amara nélkül nem létezhet.- fényt váltja a sötétség, és fordítva, de egyik sincs a másik nélkül, más szabály nem igazán vonatkozhat rájuk.
Csak megforgatta a szemeit, ha nevetni támadt kedve, nevessen nyugodtan.
- A halál is az élet egy más formája. A halálból élet is sarjadhat. Te sötétségnek hívod azt, mi belőle árad, mert az istened ezt mondta, ezt nevelte bele a fajtádba. Lächerlich. Sötétségnek, gonosznak gondolod, mert az értékrended szerint az. S ahogy mondtad, még nem találkoztunk, utána majd eldöntöm, hogy igazad van, vagy csupán a rossz nevelés az oka.- hasonló hangnemben beszélt, ahogy az angyal is tette. Mi oka lenne máshogy? Megkapta a tiszteletet, nem volt gúny a szárnyas hangjában, így Mammonéban se lesz.
- Vagy te túl keveset.- mondta mosolyogva.- Sie sind falsch. Más is van a háttérben, csupán nem látod be. Elvakít az, hogy semminek gondolod magadnak, üresnek. De nem az én dolgom felnyitni a szemed, nem, az én dolgom az, hogy felnyissam a Háborút.- s ezzel gyengíteni fogja magukat, a fajtáját, de nem kifejezetten zavarja, vagy érdekli, háborúk mindig voltak, és lesz lovasa is.
- A legutolsó alkalommal, mikor porhüvely nélkül voltam, az akkor volt, mikor ark erővel volt dolgom, habár… talán említést érdemel még az is, amikor a vadász testébe zártak el. Az inkább volt börtön, mint porhüvely. De majd meglátjuk, hogy mi is lesz, mikor odakerül a sor. Bízom abban, hogy nem fog gondot jelenteni, és bízom a testemben.- tovább mosolygott, hála a ládának, elég strapabíró testet sikerült alkotnia, nem hiszi, hogy egykönnyen árthatnak neki, vagy éppen eltudják pusztítani.
- Ha az istenedhez hasonló lény, akkor, ha a nevében fohászkodsz, akkor a logika szerint hallania kellene.- örömmel veszi, hogy az angyal szerint is van ebben valami ráció, és annak még jobban örült, hogy beleegyezett abba, hogy megpróbálja felvenni Amarával a kapcsolatot.- Ha érdeklem Amarat, akkor minden bizonnyal könnyedén megtalálna, de hogy biztosra menjünk, melléd adhatok egy pokolkutyát. Melletted marad mindvégig, még nem beszéltél Vele, utána pedig csak utasítanod kell, hogy térjen haza, onnan tudni fogom, hogy találkoznunk kell. Mondjuk másnap itt? Ahol elsőnek? Vagy esetleg használhatjuk a fajtánk adta képességet, és az emberei leleményességet, telefonon.- nem hiszi, hogy olyan bonyolult lenne megbűvölni két készüléket, hogy képesek legyenek egymással felvenni a kapcsolatot.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 22, 2019 6:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Mammon
-- Nem furcsa ez - hajtom le mosolyogva a fejemet és aprón megrázom azt. Nem éppen így értettem, nem épp az emberekre céloztam. - Világunk túlmutat az embereken, az ő életükön. Itt van a természet, az állatvilág, egy komplett ökoszisztéma, melyek teljes mértékben a logikára épülnek. Az űr, a bolygók, a csillagok, a naprendszerek, de még a fekete lyuk is - emelem fel újra a fejemet, hiszen sorolhatnám még neki a példákat. A logika, melyet az emberek olyannyira próbáltak mindig is megérteni, parányi agysejtjeikkel mégsem tudtak sohasem.
- Isten és Amara is egyfajta logika alapján működik. Logikus, hogy bezárja a mennyt és a poklot, hogy ezzel csalja elő Istent, alap esetben be is kellene, hogy válljon - vonom meg a vállamat. Az már más kérdés, hogynem fog bevállni. Isten elhagyott mindent és mindenkit, senki iránt nem érdkelődik már. Ilyen szomorú ez.
Az, hogy mások lennének a módszereink? Csak szemöldököm vonom meg egyszerűen, tekintheti beleegyezésnek is.
-- Más világot élünk ma már. Nem tudjuk a határokat olyan élesen meghúzni, ahogy egykor. Mi az ami gonosz és mi az ami jó? A világ rendje teljesen felborult. Amíg mindig is az angyalok védték az embereket, most ők irtják őket. S amíg a démonok kísértették meg az embereket és érték el, hogy mihamarabb meghaljanak, minél többet öljenek, most épp ők azok, kiknek érdekük, hogy életben maradjanak - hajtom félre enyhén a fejemet. Érdekes paradoxon ez, mely eddig nem jellemezte a világot. Mégis, még ebben is megvan a logika, bárhogy is kívánná tagadni, ám győzködni nem fogok.
- Ezzel nem tudok vitatkozni veled - vonom fel az egyik vállamat. - Istennek a Föld nem volt más mindig is mint egy homokozó. Úgy alakított mindent, ahogy ő akarta, egyszerre szerette az embereket és haragudott is rájuk. Azonban ráunt a játékára és tovább lépett, hátrahagyva mindent és mindenkit - fejtem ki én is végül csak a véleményem ezzel kapcsolatban, továbbviszem a fonalat, amit ő elkezdett. Durcás és hisztis. Nem így mondanám, de ez is lehetne a lényege, az ő személyének. Nem tökéletes, nem értem, hogy miért hiszi azt mindenki róla, hogy az.
- És neked mi a célod, Mammon? - hajtom újra csak oldalra a fejemet, egy pislogás kíséretébe újra visszatér ajkamra a szelíd mosoly, melybe nincs már melegség, nincs már szelídség. Üres, mint a lelketlen porhüvelyem.
- Valóban rosszul mérném fel? - teszem fel somolyogva a kérdést. - Te egy ládába voltál zárva, miközben idekint zajlott az élet. Amara nem volt rest ténykedni, mindenki ereje megcsappant és épp a leviatánokon láttam, hogy az ő erejük is mennyire meggyengült, hiheted, hogy az új testeddel erősebb lettél, de meggyengült mindenki. Te a pokolból, én a mennyből nyertem az erőmet, ám az már nincs, legalább is nem abban a formában, ahogy gondolod - beszédem közbe mégis őt figyelem, minden apró vonását. Szokatlan, amikor ennyire el tudok beszélgetni egy démonnal. Nem feltétlen kell egyet értenünk egymással, hogy kellemes társalgást tudjuk folytatni.
- Ami azt illeti hasonlítasz Luciferre - bár nem biztos hogy ezt bóknak fogja venni. Ám utoljára ő volt az, akivel hasonlóan el tudtam kommunikálni, ki nem akart meggyőzni arról, hogy nincs igazam. - Új forrást? - vonom fel kérdőn a szemöldököm és enyhén ellököm magam a pulttól, ám csak annyira, hogy ezúttal a tenyereimmel támaszkodhassak meg a szélénél. - Erre most kíváncsi lettem, mégis miként? - miből szeretne új forrást nyerni? Emberek nem lesznek, meghalnak, és ami azt illeti egy idő után már senki sem lesz.
- Biztos - mosolygok rá magabiztosan. - Egy entitás, nemtelen, lépj túl az egyszerű nemi viszonyokon, a nemi hovatartozásokon. A nőt nem Amara képére teremtette, ahogy valójában én sem vagyok nő, csak épp egy női testbe öltöztetett élőlény. Élő sem nagyon - javítom ki magam. - Csak lény - vonom meg a vállamat, mint ami nem számít. - Semmiből nem képzelhette el, mégis akkor az egész világot valahonnan formázta? Minden állat két nemű, őket hamarabb teremtette, mint az embereket. Ott is megvan a nő, ahogy az embernél. Istennek megvan a maga képzelőereje, ezért is zárta el Amarat. Nem akarta, hogy belerondítson ebbe, mert ő máshogy képzelte el az egészet, a nőt, a férfit - magyarázom neki. Ez nem egy olyan dolog, amiben meg tudná a tudásomat dönteni, vagy legalább is, hogy úgy érezzem, hogy nem így van. Ebben biztos vagyok, az, hogy ő máshogy gondolja?
Nos, hát azzal sincsen gond.
-- Meg lehet szegni, át lehet hágni - bólintok hozzáértően. - De mindig, mindennek megvan a maga ára. Isten is áthágta a szabályokat és ez lett a vége. Előbb, vagy utóbb, minden csak idő kérdése - tovább nem is kívánom győzködni, feleslegesnek érzem. Meg akar győzni, hogy ez nem így van. Csak ajkam szeglete rándul meg mosoly formájában. A következtetésére mégis elnevetem magam.
- Hogy honnan tudom? Onnan, hogy láttam Amara sötétségét, két szemmel láttam, hogy miként hal meg a közelében minden, mi élő, miként pusztul el minden, amihez csak hozzáér. Miként pusztítja a lelket, a testet a sötétség, mely belőle árad, mely ő maga. Te nem találkoztál vele, így nem is tudhatod, hogy miről is beszélek most - tudatom vele, nem pökkhendin, hanem nyugodtan, tárgyilagosan. Megsértődhet ezen, ám véleményt nehezen lehet formálni arról, amelyet nem ismerhet meg személyesen, nem tapasztal saját szemével, testével, érzékleteivel.
S ebben épp igazat is ad nekem, így úgy érzem, hogy ezt sem kell tovább cizelláznunk, egyszerűen bólintva konstatálom csak szavait.
Magabiztosságára mégis jólesően nevetem el magamat. Ez nem az a fajta pimaszság, mely Donra jellemző, ez teljesen más. Aprón csóválom meg a fejemet hozzá, de mint említettem neki, nem fogom megcáfolni ebben.
-- Ha megemlítenéd neki, hogy ártanál nekem? - nevetem el magamat újra csak jóízűen. - Túl sokat gondolsz ebbe az egészbe bele - rázom meg a fejemet. - Nem érdekelné, neki csak a tudásom kell, semmi több. Nem több ez, mint egy egyszerű érdekkapcsolat - nevetek jóízűen továbbra is.
Nem, hiszen ez nem több ennél. Ami kell neki, azt megszerzi, ezzel tisztában vagyok, bármi áron, még akkor is, ha érdekből teszi. Neki kell a tudásom, hogy miért? Az rejtély, még számomra is. Don démon, alávaló és számító. Mégis mindig őszinte volt velem, soha nem hazudott, még akkor sem, ha nem hittem el, hogy igazat mondd. A túlzott őszinteségre senki sem számít egy démontól. Amit meg nem akarja, hogy megtudjak arra egyszerűen nem reagál, ily egyszerű ez.
-- Próbáltál valaha porhüvely nélkül létezni, nem is létezni, harcolni? Démoni fordámadat még fel is vehetnéd, ha nem ragadt volna lent az is a pokolba, de anélkül? Kósza füst lennél, ám mire lennél képest? Nem kell ezeket leírni, hogy így legyenek - rázom meg a fejemet újra csak.
- Imádkozni? Amarahoz? - ajkamra újra csak jóleső mosoly ül ki. - Végül is - nem ágállok ez ellen. Még lehet is benne valami, ám ahhoz tudnom kellene, hogy mit is akar. - Rendben - egyezek bele egyszerűen. - S mégis miként értesítselek, ha válaszolna valamilyen formában is? - vonom fel szemöldököm kérdőn. Legyek hát szószólója neki.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 20, 2019 1:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Seltsam, hogy ezt gondolod. Az emberek egész élete a logikára épült fel. Aszerint éltek, úgy cselekedtek, ahogy azt a logika diktálta, és ha valaki mégis eltért ettől, azt betegnek hívták, megbélyegezték, és talán pont ezek a személyek voltak azok, kik látták az igazságot. Nincs logika, sose volt. Istened csak bedobált mindent egy olvasztótégelybe, és figyelte, hogy mi lesz. Ha lenne logika, akkor mi most nem beszélgetnénk. Te fent lennél, én pedig lent, de a logika megszűnt, amint megnyílt a Kapu, és a fajtám előtört, amikor Gabriel és Mihály egymásnak esett, amikor eljött a Vég órája.- emlékszik még arra a napra, az emberek szemében a döbbenet, majd az értetlenség, mit hamar felváltott a rémület. Nem tudták elképzelni, hogy mi történt, hogy történt, és főleg miért történt. Kiáltoztak, hogy mentse meg őket valaki, és kikhez imádkoztak, ők voltak azok, akik mészárolták a népet. A magasba emelték az embereket, majd elengedték őket, nézték a zuhanásukat, és hogy válnak piros palacsintává.
- Ezért lettünk teremtve. Vagy tévednék? A semmiből lettünk, azért, hogy lelkeket gyötörjünk, bemutassunk az Istenednek. Elméletileg… de igazad van, Liebe. Nem csak ezért vagyunk, ahogy az engelek, úgy mi is többek vagyunk, legalábbis a jelek szerint, hisz ahogy mondtad, akkor most nem beszélgetnénk. Mi is magunkhoz tértünk, felismertük a szabadakaratot, vagy annak a látszatát, és próbálunk úgy tenni, ahogy nekünk tetszik. Csak a mi módszereink… kicsit mások.- mosolyogva figyelte az érdekes angyalt. Kivel már nem egyszer kellett egyetértenie, de ez nem zavarta, sőt, ellenkezőleg, élvezte a beszélgetést, az ellentétes véleményt, az ellenkező oldal álláspontját.
- Isten nem több, csak egy durcás gyerek, aki hisztizni kezd, amikor valami nem az elképzelése szerint alakul. Az emberek nem hódoltak be? Tízcsapás. Ellenkeztek? Özönvíz. Csak azért, hogy bebizonyítsa az igazát Luciferrel szemben, egy szerencsétlen embert csapásokkal sújtott. Elvette az állatait, megölte a fiait, és őt magát kelésekkel borította be. Mind ezt azért, hogy valamit bizonyítson. Nichts mehr, csak egy beképzelt gyerek, aki vágyik arra, hogy imádják, de nem ismeri a szeretetet.- látott már ilyen embereket, nem is egy van a Pokolban, őket Isten túlságosan is a saját képére teremtette.- Hiszen egyszerű állatok voltak csupán, se több, se kevesebbek.
Ahogy eltűnt az angyal mosolya, úgy Mammoné is halványabb lett. Nem lett volna úridémonhoz méltó, ha kárörvend, még akkor se, ha igaza volt.
- A hangyát is érdekli, hogy mi lesz a bollyal. S még a célunkat nem érjük el, addig szeretnénk, hogy egybe maradjon a világ.- meg akarja érni azt a pillanatot, mikor az angyalok esetlenül zuhannak alá, értetlenkedve, hogy mégis miért nem képesek tovább az égben szállni, mi lett velük, az erejükkel. Utána, utána már kész arra, hogy megszűnjön létezni.- Kissé rosszul méred fel az erőviszonyokat. Nem vagyunk olyan gyengék, mint hiszed, és talán egy arkot nehezebb lenne legyőzni, de nem lehetetlen. Álltam már szemben az úgynevezett erzengelel, talán nem is egyel, mindjárt kettővel, és tessék, még élek. Az akkori porhüvelyem elpusztult ugyan, de túléltem, és amit sokan nem tudnak, a láda nem csak fogvatartott. Oh nem.- mosolya sötétebbé vált, szemei elfeketedtek.- Sikerült a ládából erőt nyernem, erősebb lettem, mint amikor elzártak. Elmúltak azok a napok, amikor tartanom kell egy ark erejétől.- szemei visszatértek az „eredeti” állapótába, mosolya is ismét nyugodt, kedvessé vált.- Alkalmazkodunk hát, új forrást keresünk magunknak.- elképzelésnek nem volt rossz, csupán a kivitelezéssel lenne gond, nem tudja, hogy mit is tudnának felhasználni arra, hogy továbbra is erőt merítsenek. Ezért van szükségük arra, hogy erős szövetségeseket találjanak, és ki lehetne erre alkalmasabb, mint Amara.
- Angst, ez lehet az oka, amiért nem tesz semmit. Tart az erejétől, attól, amire képes. Amara volt a nagyobb gyerek a játszótéren.- s akkor mindegy, hogy ki vagy, mindegy milyen erős is vagy, ha megjelenik a nagyobb, erősebb, nem tehetsz semmit.
- Biztos vagy ebben?- kérdezte mosolyogva, sértődésnek pedig nyoma se volt, pedig akár lehetne.- Isten a saját képére teremtette az embert. Ádámot férfinak, és Istenre is úgy hivatkoznak. Akkor hát a nemlétező logika szerint, valahonnan Évát is meg kellett formáznia. Ki lehetett volna erre alkalmasabb, mint a testvére? Csak úgy a semmiből nem képzelhette el, hogyan is nézne ki egy nő. Talán csak a gőg az, ami nem engedni, hogy felismerjétek ezt.- elzárva eonokig, egyedül, unalmas lehet, ezért hiszi Mammon, hogy nem mond nemet egy szövetségesre, kivel akár a gondolatait is megoszthatja.
- És ha van, akkor azt a hatalmasabb létforma, hogy született, honnan jött? Ki teremtette? Ezt lehetne fokozni a végtelenségig. S nincs olyan törvény, amit ne lehetne megszegni, áthágni. Egy törvény lehet, hogy sötétség nélkül nincs fény. De ki döntötte el, hogy melyikük melyik? Mi van, ha Isten volt a sötétség? Azok alapján, miket láttunk, ez könnyen elképzelhető. Amara pedig a fény, kit elzárt, hogy ne álljon a játéka útjába. De persze angyal vagy, beléd, belétek nevelték, hogy Isten a fény, az van, amit mond, imádnotok kell. Ám ha mégis igazam lenne, örömmel megnézném az arcotokat, mikor erre rájöttök.- hihetetlen látvány lenne, évezredeken át abban a hitben élni, hogy Isten jó, Isten a minden, és kiderül, hogy mindvégig tévedtek, Isten nem volt semmi, főleg nem jó.
- Semmi gond, Liebe, el van nézve. S igazad lehet, hisz még nem tapasztaltam meg az erejét, így nehezen tudom elképzelni a mibenlétét.- hálásan rámosolygott az angyalra, azzal, hogy rávilágított Mammon hibájára, a démon képes lesz azt kijavítani.
- Természetesen igen, ennyit gondolok. Ahogy mondod, démonokban ott a gőg.
Sejtelmes félmosoly jelent meg szája sarkába, szemeiben a megvilágosodás csillant meg, fejét enyhén balra döntötte.
- Megkaptam a válaszomat, mire vártam. Angyal, ember, démon, mindegy, a testünk elárul minket, apró rezdülések, nem is tudsz róluk, mégis megtörténnek. Több van köztetek, mint démon-angyal kapcsolat. Talán Ő máshogy reagálna, ha megemlíteném, hogy összefutottunk, és arra is, hogy esetleg neked akarok ártani. Bizonyos, hogy megemlítelek, mikor találkozunk. A bosszú pedig sose kicsinyes, csak annak tartják, mert megint, Isten magának sajátítja ki.- valahogy mindig, minden oda fút ki, hogy Istené, csak Isten teheti meg, mert azt mondta, mert úgy kell lennie.  S mind ez azt mutatja, hogy Isten tényleg csak egy ostoba, dacos gyerek.
- Ahogy mondtad, démon az démon farkasa. Csupán nekünk, kik rendelkeznek körperel lenne ez előnyös.- nincs vetélytárs, nincs acsarkodás, igazán kellemes lenne.
- Hol van ez leírva? Egy szabály, mit megint Isten alkotott?- kérdezte némi undorral a hangjában.- Talán azokat se érdekli, kik most is azon vannak, hogy ellenállást alkossanak Amarával szemben? Ha nem angyal lennél, démonnak tökéletes lehetnél.- bóknak szánta ugyan, de egy angyal nem biztos, hogy ezt értékelni is fogja, de annyi baj legyen.
- De ha Istenhez imádkoznak, meghallja, nem igaz? Ezen a vonalon haladva, ha Amara az, kihez az imád szól, akkor felfigyel rá, meghallja, és talán meg is feleli azt. S szívesen élnék azzal a próba lehetőséggel.- és jelenleg az egyetlen lehetősége ez az angyal volt, de talán a saját elméletét se ártana kipróbálnia.- Beszélni vele, kezdetnek, és ha a helyzet úgy alakulna, akkor dolgozhatok vele. Nem szükséges csak a leviatánokra támaszkodnia.- ők is el voltak zárva, hát talán jobb egy olyan szövetséges, ki ismeri azt a világot, mit elpusztítani tervez.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 19, 2019 10:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Mammon
Fejemet enyhén rázom csak meg szavai nyomán.
- A logika mindenhol ott van, átitatja az életünket, a világunkat, legfeljebb nem abban a formában létezik, amiben mi elvárjuk – szavaim mégis igaznak gondolom. Hiszek abban, hogy mindenkiben ott a jóság, fajtól függetlenül és mindenkiben ott a sötétség is. Így létezünk mi, ez a mi világunk. Isten teremtett minket, s mivel ez benne is megvan, nem tud, képtelen olyan jót teremteni, akibe ez nem lenne benne.
S ugyanez lesz igaz Amarara is. Ha majd teremt, nem fog tudni olyat teremteni, amibe egy csipetnyi, vagy épp cseppnyi jóság nincs.
- Azt mondod, hogy a démonok létezése nem más, mint a kínzáséké. Nincs semmi más értelme a létezéseteknek, minthogy az embereket elcsábítsátok, rossz útra tereljétek? – hajtom enyhén félre a fejemet. – Tényleg nem hajt más titeket? – tekintek végig rajta, arcomon pedig mosollyal rázom csak meg a fejemet. – Nem hinném – vonom meg a vállamat. – Egyéb esetben nem maradtál volna itt velem, hogy csak beszélgessünk, eszmét cseréljünk – a démonok is és az angyalok is összetettek. Nem lehet azt mondani, hogy csak ilyenek, vagy csak olyanok. Nem feketék és fehérek. Épp Don döbbentett rá erre és ez… Valahol szomorú.
- Isten egyszerre szerető és bosszúálló hatalom – nevetem el magamat kedélyesen. – Ezt sose feledd. Ő tudja, hogy nincs jó, gonosz nélkül, nincs kegyelem, kegyetlenség nélkül, a világba mindkettőnek léteznie kell. Az emberi jellem is soha nem a békés időkben mutatkozik meg, ezt te is jól tudod – vonom fel kérdőm a szemöldököm. Minden másba mégsem állok le vele vitatkozni. Mosolyom leolvad az orcámról. Régóta gondolkozom már azon, amit ő is mondott.
Csak egy babaház vagyunk számára, semmi több. Egy homokozó és megunt minket és tovább is állt.
- Ha így is van, akkor nem mindegy, hogy mivé lesz a világ? – vonom meg a vállamat. – Ha Gabriel le is győzi Michaelt, ha az embereket meg is öli, ideig-óráig békében lesz és utána? Nem fog tudni békében élni, mert erre képtelen, mindig is képtelen volt rá, ő nem az az Ark. Keres más ellenséget és ki fog maradni, ha már egy ember és egy Michael, vagy épp semleges angyal sem marad? Jösztök ti. Isten pedig még sehol. Tekintve erejét, nem hiszem, hogy nagy kihívás lennétek majd számára, bár azért oda tudtok pörkölni az orra alá. Csak épp elveszi tőletek azt, ami az erőtök lényét adja. Az embereket – és a porhüvelyüket. Messzemenő következtetés ez, de jelenleg így áll a helyzet. Nem is igazán tudunk ez ellen mit tenni, nem is igazán akar senki sem. Ha bárki látta volna, hogy merre fajul a világ, akkor tett volna bármit, mindent azért, hogy jobbá váljon bármi is. Hogy ép szóra bírja bármely felet is.
- Félthette, tőlünk. Amaraban biztos volt, hogy a pokolban marad elzárva, álmába sem igazán gondolta át, hogy valaha kiszabadulhat. S itt az ékes bizonyíték. Megtette ő mégsem tesz semmit – vonom meg a vállam újra csak.
Ám a királynős hasonlatára hatalmas nevetés szakad fel torkomból. Fejemet rázom csak újra és újra, jókedvem mégis levakarhatatlan. Nem az elképzelésen nevetek, leginkább a megfogalmazáson.
- Amara nem nő, végképp nem királynő, vagy egy istennő. Ő és Isten egy hatalmas entitás, mindenki fölött áll. Oly alakot és formát öltenek, amilyet csak kívánnak – vonom meg a vállamat. Ettől függetlenül kellenek neki szolgák. Akiket irányíthat, akik megmondják nekik, hogy mit kell tenniük és hogy ezt hogyan érheti el. Káoszt, puszítátst akar.
Istent akarja előcsalogatni. Kérdés, hogy megteszi-e. Nem hinném.
- Az Univerzum törvényei felettük állnak. Isten létrehozta ezt a bolygót, de nem magyarázza semmi, hogy a világ miként teremtődött. Talán van náluk is hatalmasabb, talán csak két feketelyuk összeütközéséből keletkeztek, a lényegen nem változtat, ezen törvények felettük állnak, hiszen te is láthatod, nap, mint nap a saját szemeddel – magyarázom türelmesen, nyugodt hangom. Nem csattanok fel, nem háborodok fel, türelmem végtelen, szokták mondani. Az utóbbi időben nem éppen így érzem.
- Nem személyeskedésnek szántam, elnézést. De a hibát te is itt követed el. Amarát egy kalap alá veszed az angyalokkal, az arkokkal – mosolygok, ezúttal kissé szomorkásan. De talán úgy jó, amíg így teszi, nekem ebbe már nincs rálátásom, beleszólásom.
- Tényleg ilyen sokat gondolsz magadról? – vonom fel szemöldököm, ajkaim szegletébe ott bújkál, vibrál a mosolyom. – A démonokban valóban ott a gőg – nevetem halkan, fejemet lehajtva. – De ahogy érzed, akkor okkal maradtatok bent – vonom meg a vállam, nem fogok vitatkozni ellene, mert nincs is semmi a kezembe, amivel megtehetném. De hogy miért félt volna egy lovastól? Nem is igazán értem, csettintés lenne a világot elpusztítani neki.
Kérdésére mégis akaratlanul összevonom a szemem, íriszeim ha csak egy momentum erejéig is összeszűkölnek. Élénken él emlékeimben, miként állt közém és az angyalpenge közé, hogy őt érje a találat, ne engem… Miként…
- Mint mondtam démonnak, démon a farkasa. Azt csináltok egymással, amit akartok – vonom meg a vállamat. – Ha a maradék idődet, inkább pazarlod a kicsinyes bosszúdra, akkor csináld – épp ettől nem változik a világ, épp ezek miatt nincs értelme harcolni a Földért.
- Emberi porhüvelyek nélkül, a legtöbb démon, mire lesz képes? Nem akiknek test is lett teremtve, hanem a többi? – teszem fel a költői kérdést, de nem is forszírozom ezt igazán tovább, elengedem.
- Hogy bukott legyek kellene egy végrehajtó – vonom meg a vállamat. – Ám nincs. Senkit sem érdekel senki, mindenki Amara malmára hajtja a vizet – mondom ezúttal már unottan. Bárkivel, mindenkivel a beszélgetéseim ide lyukadnak ki. Nincs értelme a harcnak, ő is csak a saját maga bosszúját akarja végrehajtani.
Kérdésére mégis halk nevetés szakad fel belőlem.
- Amara nem egy angyal, vagy démon, akit meg lehet idézni, vagy üzenni. Akármikor találkoztam vele, ő akarta, hogy ott legyek, ő talált meg. De… Egy próbát megér – vonom meg a vállamat. – Mit akarsz tőle? – teszem fel a soron következő kérdésemet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 17, 2019 6:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- A mi világunkban a logikának már rég nincs helye, Liebe. S talán igazad lehet, vannak, kikben ott van a jóság magva, a jóra való képesség, sőt, megkockáztatnám, hogy az akarás is. De éppen a másik lehetőség is létezik, egy démon, kiben oly kevés már ez, mintha nem is létezne, eltűnt belőle, és talán az egyetlen jó, mire képes, hogy nem csap le egy legyet.- továbbra is csak mosolygott, csevegő hangnemben beszélt, és bár egy angyal volt a társa ebben a csevejben, ráadásul női pórhüvelyben, nem engedhette meg magának, hogy mellőzze az udvarias hangnemet.
- De ha így tennénk, akkor azok tényleg mi lennénk? Démonok? Tudod a választ, a külsöd bár fiatal, de a szemed árulkodik. Sok-sok év van mögötted, és láttál, leírtál felfoghatatlan dolgokat, tudod, hogy ezek vagyunk mi, démonok. Ahogy azt is, hogy akik lekerültek hozzánk, jó okkal kerültek oda.- eonok alatt egyszer se fordult elő, hogy bárki ok nélkül került volna a Pokolba. Bűnös lelkek otthona volt, a kietlenség világa, a végtelen kínok tárháza, a Végállomás, Mammon számára az otthon, ahová jelenleg nem járt a vonat.
- Isten… mily seltsam szó. Valaki, aki képes mindenre, a semmiből életet teremteni. Isten hajlandó-e megakadályozni a gonoszt, de nem képes rá. Tehát nem mindenható. Nem hajlandó megakadályozni a gonoszságot, bár meg tudná, akkor csupán kegyetlen. Ha hajlandó és meg is tudja csinálni, akkor miért van még mindig gonosz? Miért hívjuk akkor még mindig Istennek? Talán nem több, csak egy unatkozó valaki, kinek nem vagyunk mások, csupán egy hangyafarm, kíváncsian nézte, hogy mit teszünk, hogy létezünk, és mikor rájött, hogy nincs felettünk hatalma, ránk unt és egyszerűen felrakta a farmját a polcra és tovább állt. S szabad akarat? Lächerlich. Milyen szabadakarat az, ahol választhatod azt, hogy engedelmes bárányként szolgálód Őt, vagy ellenszegülsz, és a Pokolra jutsz?- mosolyogva és lassan mozgatta fejét jobbra-balra. Nem volt Isten, csak valaki, ki szerette magát annak nevezni, egy ostoba lény, ki nem gondolt bele tettei következményébe.
- Unangenehm.- halkan elnevette magát, kellemeset derült ezen a híren.- Legalábbis azok számára, akik kardot akartak emelni ellene. De talán van rá más mód is. Nem hiszem, hogy mindent egy lapra tett fel a teremtőtök. Talán a kezdetek kezdetén féltette a hangyafarmját. Talán még én is tudom, tudtam, ki tudja? A ládában eltöltött időnek hála, néhány emlékem megfakult, vagy teljesen eltűnt. Ez lehetett az ár, amit megfizettem az új testemért, és azért, hogy erősebb lettem, mint a rám kényszerített elzárás előtt.- aprót rezdült bal szeme sarka, érzékeny pont volt ez Mammon számára. De talán még hálás is lehetne, hiszen volt ideje gondolkodni, és átértékelni pár apróságot, megtalálni a megfelelő motivációt.
- Ki tudja? Ezt csak Ő tudhatja, senki más. De egy Királynőnek is szüksége van lovagokra.- mondta nyugodt arccal és barátságos mosollyal, és még egy lovag jól van tartva, megkapja a jussát, hűségesen szolgál.- Ha feltételezzük, hogy mindketten mindenhatóak voltak, akkor nem ők hozták létre ezt a törvényt? Nem írhatnák át könnyedén? Ha nem, akkor ezzel megcáfoltuk azt, hogy képesek bármire, nem többek, csak két ősi entitás, kik játszák az Istent.- jobb lábát keresztbe rakta a balján és kényelmesen hátradőlt a széken, miben helyetfoglalt.- Ugyan kérlek, felesleges személyeskedned. Mindketten tudjuk, hogy nem vagyunk azok, képesek vagyunk ellenetek a harcra, képesek vagyunk arra, hogy megöljünk benneteket. Én vagyok rá a példa, még az arkok se tudtak megölni. A testem bár elpusztult, mégis itt vagyok, életben. Kis angyaloknak meséltétek ezt, hogy békés és nyugodt legyen a traum, mit alszanak.- s bár meg tehetné, könnyedén, hátulról végezhetne az angyallal, letéphetné a tudással teli fejét, talán még képes lenne kinyerni az információkat, rátalálna arra, mit keres, mégse teszi. Ahhoz túlságosan is kedvét leli eme beszélgetésben.
Elgondolkodva figyelte az angyalt, figyelte a szavait, az arcra rezdüléseit. Valami gyanús volt Mammon számára, ahogy beszélt arról a démonról, több lehet a háttérben, mint egy egyszerű angyal-démon kapcsolat.
- Talán egy csekély solidarität. Oh kérlek, ne nevettesd ki magad. Tudom jól, hogy arra az esély csupán annyi, hogy az úgy nevezett Istened belép az ajtón.- halkan elkuncogta magát.- Nem azért hagyott bent, mert nem volt szüksége rám, ellenkezőleg, szüksége van. Ahogy a másik kettőre is, elzárva akart tartani, mert tartott attól, hogy ha akkor és ott kijutok, végzek azokkal, kiket ott találtam. S örömmel fogom keresztül húzni a számításait, visszafizetem a kölcsönt, kamatostul. De nem untatlak a részletekkel, milyen változatos módszerekkel készülök a számára, oh nem, hiszen csupán egy démon volt, kinek a sorsa, hogyléte nem érdekelhet egy angyalt, igazam van? Vagy talán tévednék?- sejtelmes, sötét félmosoly jelent mag ajka sarkában, ha jól gondolja, akkor téved.
- Így lenne? Mi csupán a vázlat lennénk, semmi egyéb? Interessante idee. De el kell hogy keserítselek, az emberei léleknek is csupán annyi értéke lesz, amennyit tulajdonítanak neki. S az ár bizony alacsony lesz.- önelégülten, öntelten elmosolyodott, az emberek mindig is tönkre fogják tenni magukat, legyenek újrateremtve annyiszor, ahányszor csak lehet, mindig fel fogja ütni a fejét a romlottság, ilyen a természetük.
- Ám mégis olyan vagy, azzá válsz, vagy fogsz válni, Bukott, ha jobban tetszik. Feladtad a reményt, elfogadtad a véget, igazad van, nem válsz Luciferré, nála is kevesebb vagy. S ez vicces.- kárörvendéssel teli hangon elnevette magát.- S ez miért érdekelne? Ha megteszem, azt, mit célomul kitűztem, hát legyen, szűnjek meg, legyek semmis, az utolsó gondolatom az lesz, hogy végül győztem. Ám egyvalamit ne felejts- emelte fel mutató ujját.- Egy porszem is el tud vakítani.- legyenek hát azok, de akkor is veszélyt tudnak jelenteni Amarára és Istenre is.
- Nein nein nein.- mosolygott, lassan jobbra-balra ingatta a fejét, mutató ujjával is hasonlóan cselekedett. Majd abbahagyta az egészet.- Ha elvette volna, amit akart, akkor már nem élnél, nem, más van a háttérben, életben hagyott, mert valamihez szükséges vagy. Akar még tőled valamit. S ezért jön itt a fontos kérdés, képes vagy üzenni, egy találkozott megrendezni? Ajánlatom volna a számára.- a szolgálata.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 14, 2019 6:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Mammon
Kérdésére csak egyik vállamat húzom fel, hogy az lenne-e? Ami azt illeti igen. Amíg a Belial féle förtelmekhez voltam hozzászokva, máris két lovas ugrott a nyakamba, akik teljesen felülírják ezt a viselkedést és ha ehhez hozzáveszem még Lucifer személyét is…
- Pedig logikus ha belegondolsz. Ahogy Istenben is van egy cseppnyi sötétség, úgy igaz ez Amarara is, de… - emelem fel kezemet, jelezve, hogy nem igazán ezzel szeretnék foglalkozni. – Senki sem tud többet, jobbat, vagy épp kevesebbet teremteni, mint ő maga. Lucifer egy angyal, ráadásul ark, még ha a pokol el is korcsosította a szívét, attól a jósága megmaradt. Ezt akaratlanul is minden démonjába belecsempészte, kibe jobban, kibe kevésbé – vonom fel újra csak az egyik vállamat. Persze ezzel nem azt mondom, hogy minden démon jó, mert dehogy is. Ám a körfogásnak műkdönie kell, még ha ilyen elcsépelt módon is, ahogy Isten ezt akarta.
Ám ez egy másik történet, ebbe ne folyjunk most bele.
Hallva, hogy miként bánnak a lelkekkel odalent, mégis egy lemondó, sajnáló sóhaj csúszik ki ajkaim közül.
- Mennyi ember, mennyi hatalmas elme raboskodik nálatok és ahelyett, hogy ezt a tudást kihasználnátok, a világlátásának legalább egy csöppnyi részét megpróbálnátok megérteni, átvenni, inkább ostoba kínzásokba temetkeztek – de ez részben a természetükből is fakad, nem igaz? Ahogy nálunk is a végtelen jóság, amit épp huszonhét éve rúgtunk a porba és tettük semmissé és sok ember számára épp a démonokat tettük meg jótevőkké.
Ajkam jobb szegletét grimaszolva húzom fel, ahogy végiggondolom a saját szavaimat. Mennyire szánalmasak vagyunk.
- Nem tökéletlennek, csak szabad akarattal rendelkezőnek. S ezt nem éppen úgy használják fel, ahogy Isten elképzelte. Ezért lettek a védőangyalok, kerubok, harcosok. Az öreg is csak egyszerűen naiv volt, saját teremtményét illetően. Azt hitte, hogy a hála elég lesz arra, hogy megtartsa őket hitükbe – fejtem ki saját nézeteimet. Nem tökéletlenek, legalább is csak annyira, mennyire ő is. Ő sem jó, ő sem tiszta, nem teljes mértékbe. Őt is megkörnyékezte már a harag és a bosszú, ezt ők is pontosan jól ismerik, ha már nem, már csak az, amit a nővérével tett, erre utal.
Nem jóságos, egy cseppet sem. Önző, végtelenül önző.
- Megtehetnék, csak van az az apró bökkenő, hogy Raguel meghalt, Amara megölte, vagyis tett róla, hogy ne lehessen visszazárni – ezzel pedig saját szavaimat cáfolom meg. Habár tudom, hogy miként lehetne legyőzni, talán tudnék rá módszert találni, ám miért tegyem? Kiért?
Na ugye.
Mégis hagyom, hogy végigmondja a szónoklatát, az utolsó mondatát mégis megmosolyogtatom, ekkor már a pult mögött állok. Rákönyökölök, mosolyom szelíd, mégsem teljesen őszinte. Mintha szánakozó lenne.
- Azt hiszed, hogy egy új világba, te léteznél? Ha elpusztít mindent, akkor újrateremt? – kérdezem tőle, őszintén. Arcát, vonásait szemlélem, hogy reagál, miként. Végül csak a fejemet rázom meg. – A világ rendje igen egyszerű. Még felettük is egy nagyobb törvény áll, mégpedig az egyensúlyé, ezért is létezhetnek ők is. Isten azzal, hogy Amarát elzárta és Lucifert tette meg a pokol szolgájává, hogy létrehozza az ellenpólust épp a természet törvényeinek tett keresztbe – fejtem ki. – Te is csak egy olcsó ragtapasz vagy, egy illúzió, akivel elhitetik, hogy lehet igazi ellenfele a másik pólusnak. A poklot mindig is Amaranak kellett volna uralnia, és az ő teremtményeinek – lököm el magam a pulttól és könnyedén fordítok neki hátat, csakhogy végigvezessem tekintetemmel az ital kínálatát. Semmi sem, ami fogamhoz fűlne.
Kiről volt?
Az elszólására mégsem harapok rá, nem most, nem itt. Nem hinném, hogy túlságosan meghalt volna. Bár a legutóbb elláttuk a baját. Oh, nem.
Ahogy arra sem reagálok, hogy megtalálja őket. Visszafordulok felé és csak vállamat vonom meg. Ha ezt szeretné, tegye meg, ha erre akarja pazarolni életének hátralévő részét, tegye meg, nem én leszek aki elítéli érte, vagy épp az útjába fog állni.
Noha…
- Démon, mit vártál tőle? – kérdezem tőle gyanakodva, szemöldökeimet lágyan ráncolom össze. – Azt hitted, hogy testvéri szeretetének engedni fog? – vonom fel kérdőn ezúttal a bal szemöldököm. – Nincs érdeke, hogy útjába légy, láb alatt. Ha belegondolsz démon, démonnak farkasa. Minél kevesebbel van dolga, annál egyszerűbb neki is – de ezt pont én magyarázzam ezt el egy démonnak? Hogy a hűség mennyit is ér számukra? Persze Donnál tudom, hogy nem csak ez játszott közre. Valamit tervez, amit nem akar a jelenlévő orrára kötni. De mit?
S mióta lett ő a lovas?
- Mint már említettem ez a világ, ebben a formában csak egy olcsó illúzió, nem több. Beletörődtem, valóban, de csak mert tudom, hogy egy jobb, szebb és egy igazabb világ jöhetne létre, ahol az emberi léleknek valódi értéke van – s nem csak az, amit most képviselnek. Amara úgy lakmározik belőlük, hogy öröm nézni és senki sem tesz semmit sem ellene.
Hát ezért harcoljon bárki is ezért a világért?
- Tévedsz, nem vagyok sem első angyal, és még inkább nem kívánok Lucifer sem lenni. Amit mondok, hogy ha itt mindannyian bevégezzük, akkor azt szó szerint kell érteni. Nem marad rajtuk kettejükön kívül senki, lábaink nyomát nem lesz már ki lejegyezze, de még csak emlékezni sem fog ránk senki. Porszemek vagyunk csupán az életükbe – magyarázom türelmesen. Nem érdekel a saját létem, hogy mi fog történni velem. Már rég nem érdekel.
- Megölhetsz ha akarsz. Amit Amara akart, már elvett – vonom meg a vállamat, érdektelenül. Nem fogok magyarázkodni, hogy miért ne tegye meg, lenne értelme?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 10, 2019 6:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Ist es wahr?- halványan elmosolyodott és szemeiben vidám csillogás jelent meg és hamar tova is tűnt.- Fura lehet egy angyal számára, hogy nem minden démon úgynevezett; gonosz förtelem, kik csak rombolni és pusztítani akarnak.- a fránya sztereotípiák, mik fajtájával kapcsolatban többnyire igazak is, de volt valamilyük, mik az angyaloknak nincs, vagy csak keveseknél. Ha szükségét érzik, hát képesek félretenni az ellenszenvet a másik iránt, és összedolgozni vele. Természetesen közben szövögetik terveiket, hogyan is szúrják hátba a szövetségesét, de ha alkut kötnek, hát tartják hozzá magukat, csak kihasználják a kiskapukat.
- Wunderbar!- örömmel telve vált hangosabbá a hangja, majd egy apró köhintés után visszatért a halkabbhoz.- Mindig tanulok valami újat. Ám ami a jó bíborost illeti, a lelke azóta is… mondhatni kiemelt helyen van a Pokolban. De már tudom azt is, hogy miért is van ez így. Ki elvágta a legnagyobb lélekforrásunkat, megérdemli a külön figyelmet, és az otthonom legtehetségesebb kínzómestereit.- hiába adta el lelkét, hiába gondolják sokan azt, hogy az alku után a Pokolban jó sora lesz, mind tévednek. A Pokol nem válogat, életében lehet király, császár, de miután az alku lejárt, és alá szállt, nem lesz több, csak egy újabb szám a lelkek sorában.
- Ehrbar ez a fajta elkötelezettség egy engel részéről. Terelgetni egy egész családot, megvédeni őket a démonok fajától. Figyelni, nehogy bűnbe essenek, és megkönnyezni, mikor a védence szemében kihunyt a fény. Mulatságos látvány lehet.- halkan kuncogott, ahogy elképzelte egy angyal könnyes és bánattal átitatott szemét.- Zum Glück a mi rendszerünk ennél egyszerűbb. Ha hívnak megjelenünk és megadjuk a szívek vágyát, vagy csábítunk és ráveszünk. Nem csoda hát, hogy nálunk mindig több a lakó, mint odafent. Tökéletlennek lettek teremtve, nem csoda, hiszen csak egyszerű állatok voltak csupán.- hiába egyenesedtek fel, hiába az a sok tudás, találmány, a végén nem mások, mint egyszerű állatok, kiket csak az alap ösztön hajtott, párosodni, táplálkozni, és üríteni, ennyi volt csupán. Hiába a magasabb célok iránti sóvárgás, dajkamese mivel önnön létezésüket igazolnák.
- Lehetséges, hogy még csak egy gondolat voltam csupán, semmi több.- aprót biccentett csupán, kifejezve egyetértését.- Nem mindig voltam az, aki most. A dobozolásom előtt nem voltam más, csak egy olyan démon, akire mindenki gondol, mikor megemlítik a fajtám nevét. Mocskos volt a szám, ocsmány a viselkedésem, pont olyan, akitől a legtöbben undorodnak. Nem foglalkoztam ilyen dolgokkal, csak is magammal.- apró köröket rajzolt az asztal porába, még tekintetével az angyalt figyelte.
- Auftreten. Elvégre Pestis lennék, nem holmi kosza kis démon, és egy vadász vezető testébe voltam bezárva. Nem szerencsés, ha egy hozzám hasonló hozzáfér ahhoz a tudáshoz, ami abban a fejben van… még le nem tépem a helyéről.- már a gondolat miatt is sötét, gonosz mosoly ült ki az ajkára, már-már a nyál is összefut a szájában.
Nem tudta türtőztetni magát, és talán nem is akarta, kitört belőle a nevetés.
- Elmondásod szerint az arkok már elzárták egyszer, akár most is megtehetnék. Csupán egy időre kell félretenniük az ellenségeskedést, és miután ráfordították a kulcsot, folytathatják gyerekes viszálykodást. De. Itt van egy enorm de. Ki mondta, hogy ez meg fog történni, és az, hogy ellene vagyok? Hogy segítek visszazárni? Oh, nem, nem tervezek ilyen badarságot. Talán kivárok, még visszazárják, még mindenki nyalogatja a sebeit, és elragadom magamnak a végső győzelmet. Talán személyesen felkeresem Amarat és szövetséget ajánlok a számára, a szolgálatába szegődők majd. Talán ezt teszem, talán azt, talán még úgy is mellé fogok állni, hogy tudom, vége mindennek és mindenkinek, köztük nekem is. Talán nem tesz mást, csupán eltöröl mindent, hogy újra kezdje, és átvisz az új világába. Ahol élet, ott a betegség is, lenne hát helyem az udvartartásában.- oly sok a lehetőség, csupán meg kell látni, élni velük, megragadni őket, és az is egy volt, hogy a Sötétség oldalát választja, hiszen démon, hát tegyen úgy, ahogy egy démon tenne, főleg azért, mert cserébe megkaphatja azt, amire vágyik, a betegséget, mitől minden angyal végleg elpusztul.
- Biztosra veszem, hogy csodás találka lehetett.- sokat sejtetően elmosolyodott.- Belial… Belial, oh, tudom, hogy kiről is van szó. Pontosabban kiről volt.- nem zavarja, nem bánja, nem érdekli, hogy eggyel kevesebben vannak, nincsenek olyan kötelékek a démonok közt, mint az angyaloknál, vagy éppen embereknél. S ha valaha volt is, hát azzal végleg elvágták, hogy a dobozban akarták hagyni.
- Seltsam. Nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet nálatok. Egy szélhámos angyal… de igazából nem is olyan fontos. Meg fogom találni, mindet megfogom.- hátradőlt a székben, lágy kézlegyintéssel tüntette el az üveget és két poharat, nincs már rájük széksége.
- Cassael, Wallenberg és a hamis angyal okát nem kell firtatnom, nyilvánvaló a számomra. Az érdekelne, hogy a Háború miért is gondolkodott hasonlóan.- s meg is fogja tudni, mielőtt rátérnek majd a testvéri civakodásra, rákérdez az okokra, hogy nyugodt lelkiismerettel hajthassa álomra a fejét minden este.- Nem ezt teszi mindenki? Mióta megteremtetett, azóta haladunk a vég felé. S kedvesnek tartom, hogy aggódsz a hogylétem felől, de nem látom szükségét. Még nem törődtem bele, nem úgy, mint Te, kleine Dame.- mosolyogva nézte tovább az engelt. Kíváncsi volt arra, hogy mi járhat a fejében, mit tudhat, amitől ilyen biztos a dolgában, amitől nem aggódik a jövőért, a jövővel kapcsolatban.
- Nocsak. Ezek szerint egy második Lucifer lennél? Egy új Isten első angyala? Nem keresel oldalt, mert már megtaláltad ezt Amara mellett. Jól gondoltam hát, hogy érdekes vagy, méltó a figyelemre. De mégis, akkor most mi állítana meg abban, hogy ne végezzek veled? Hogy hátráltassam a terveit, miket szerinted nem lehet elkerülni. Természetesen nem így tervezem, de játszunk el a gondolattal, kedvesem.- hisz nem kerülne sokba, egy angyal, még csak nem is volt ark, harcosnak se mondaná, egy irattáros volt, a tollak sercegésétől sokkal nem lesz erősebb.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 10, 2019 8:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Mammon
Mikor meghallom a kifejezést, amit magára használ magasra szökken a szemöldököm. Nem azért, mert nem érteném, ez igazán távol áll tőlem. Ritkán vallják be a démonok, hogy más is érdekli őket, mint a romlottság.
- Napról, napra egyre jobban meglepnek a démonok - közlöm ezt vele is félrehajtott fejjel, kósza, szelíd mosollyal az ajkam szegletébe. Ettől függetlenül nyugodtan hallgatom a szavait, láthatja, hogy minden figyelmem neki szentelem. Mégis érdekes, hogy ezt az apró tényt nem tudta. Szemöldököm csak egy leheletnyit vonom össze. Ezek szerint az embereknél nem mozgott ilyen körökbe, hogy ezt tudhassa. Persze, hiszen a legtöbb járvány mindig az alacsonyabb néprétegeket betegítette meg, nyilván ennek is megvolt az oka.
- Richelieu bíboros volt az alapja egész világot áthálózó diplomáciai kapcsolatoknak. A vesztfáliai békekötést megelőzően vélte úgy, hogy jó lenne, ha az országokban lennének úgynevezett külügyminiszteri épületek, ahol az adott ország tudná magát képviselni a hatalommal szembe. Európát, mint tudod, háborúk dúlták, hódítani akartak, ám már senki sem tudott semerre sem terjeszkedni. Minden lakott volt a végtelen öldöklést meg kellett állítani. Persze a bíboros mellé először egy angyalt helyeztek, hogy a békét elhozza, ám szíve romlottá vált, hogy végre tudja hajtani tervét, eladta a lelkét. Ám mivel diplomáciai kapcsolat vele kezdődött, egyértelmű volt, hogy a francia lesz az alapnyelve és senkinek sem volt ezzel problémája. A világ egyik nagyhatalma volt, minden valamit is magára adó ember beszélte a nyelvet. Csak az úgynevezett második világháború után vált angollá. Ha megnézed a Nagy Háború iratait, a hivatalosak, melyeket aláírtak, azok francia nyelven vannak - vonom meg a vállamat.
Azt hittem, hogy ez valamivel köztudottabb. Persze a tudás számomra természetes, semmi különleges nincs abban, hogy ezeket tudom. Mégis tisztában vagyok azzal, hogy vannak dolgok, melyek csak számomra természetesek, másoknak nem annyira. Mégis egy démon, egy lovas, egy ilyen apróság felett elsiklottak volna?
Legyen hát, vitába nagyon nem is szállok vele.
- Véletlen is, meg nem is - tekintek fel a plafon irányába, ahogy átgondolom a kérdését, fejemet ide-oda ingatom közbe. - Ha meghal valaki, az utána elsőként születendő gyermek mellé kap valakit, ha azon család nem rendelkezik már védőangyallal. Általában ugyanaz a védőangyal generációkat is képes átkarolni, de persze nem mindenki kap. Van rá példa, hogy egy-egy védőangyal később születtek, akkor hozta Isten létre őket, amikor valakihez kellettek, életében. Kinek szíve tiszta volt, ám megkörnyékezte őt a gonosz, az ő védelmére. Mint Erzsébet királynő, az Osztrák Monarchiába. Már Franz Ferdinand felesége volt, amikor Isten kirendelt mellé egy védőangyalt, ám őt akkor is teremtette - bonyolult rendszerünk van, melyet igazán nehéz elmagyarázni, bár igyekszem vele. Egyszerűbb ha az ember benne van, mint hogy magától kelljen ezeket most elmondania. De persze semmi sem lehetetlen én pedig a szavak angyala lennék, így hát ez nem állhat az utamba.
Amara pedig áttérve.
- Egyszer már elzárták az arkok - vonom fel a vállamat. - Még te sem léteztél akkor - tekintek rá, áttetsző tekintettel. - Bár a pokolba volt elzárva, a létezéséről mégis tudtál volna? - teszem fel a kérdést kérdőn. Mégis szemöldököm egyre jobban ráncolom.
- Valamiért ismerős vagy - közlöm vele. - Valami formában hallottam már rólad az utóbbi években, kérték ellened a segítéségem - de ki és mivel kapcsolatban. Miért nem emlékszem, csak halványan az egészre. Az, ahogy beszél magáról, ez a gőg. Valami azt súgja, hogy ez csak egy máz, valami történt közte és valaki között.
Ki kérte a segítségem? Miért nem emlékszem pontosan rá?
- Semmi esélyetek Amara ellen - közlöm végül szárazon. Lehet gőgös ő is, a vesztébe rohanna. Remélem, hogy így is lesz, rohanjon is, eggyel kevesebb probléma. Egy lovas kihull… Jön a helyére másik, ahogy hallom. Ajkaimat elhúzom.
Szentül hiszem, sőt tudom, hogy azt mondta, hogy Ő a Pusztító. Ám ő meg a Háborúnak jellemzi, de vele találkoztam New Yorkba. Mi történhetett vele? Abaddon megölte volna a hatalma miatt? Miért érzek keserűséget emiatt?
- Volt alkalmam találkozni vele - fogom rövidre a választ, többet nem is kívánok erről beszélni. - Ahogy a Viszállyal is, Beliallal - tudatom vele, hátha nem fog csodálkozni akkor, hogy démonokkal töltöm az időmet, miért vagyok ennyire nyugodt. Noha az utóbbi nem igazán kavarta fel a lelkivilágomat, az ő kék szemei nem kísértenek, az ő szavait nem hallom vissza az elmémbe.
Belemászott, még ha nem is tetszik, de Don belemászott a fejembe.
~Csupán magadat~
- Az előbbire. Ő csak egy szélhámos - nincs ilyen nevű angyal. Ha tetszik bárkinek is, ha nem. Tudom, hiszen mindenkit ismerek. Nincs ilyen nevű angyal és pont.
- Biztos megvan az oka, hogy miért akartak bent tartani - vonom meg a vállamat. Megölni őket? Miért szorul össze a szívem, hogy ezt hallom? Fejemet megrázom. - Az elkerülhetetlent csak húzzátok. Tán a dobozban túlélhetted volna - sóhajtom el magamat. Annyira naiv és meggondolatlan mindenki. Senki sem lát az orra hegyén túl, nem látják az egészet, az összképet. A mostra, a jelenre és a közeli jövőre gondolnak, a távolit meg sem látják.
- Erre mondják, hogy fától az erdőt - jegyzem meg, leginkább magamnak. - Nem vagyok céltalan - tekintek fel rá a pult mögül, ajkamra parány mosoly terül szét. - Egy feladatot adott nekem Amara, azt elvégeztem. Minden másra, csak várni kell, oh, és ti biztosítjátok, hogy a terveit véghez is tudja vinni - vonom meg a vállamat, noha ajkamon ott van az öntelt mosoly, szemeimbe veszélyes fény csillan meg. - Nem hízelgem be magam sehova, pontosan tudom, hogy hol állok, kinek az oldalán és miért. Magyarázattal mégsem tartozom senkinek sem - közlöm vele. Nem kell megmagyaráznom, hogy miért hagytam ott Istent és a bagázsát. Ő sem értené meg. Senki sem tenné meg.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 07, 2019 4:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Elnézésed kérem a tudatlanságom miatt. Még sok mindent kell bepótolnom. Sajnálatosan a hosszú éveim alatt kialakult személyiségem, hogy is fejezem ki magam… erbärmlich. Több figyelmet szenteltem a romlottságnak, mint annak, hogy fejlesszem magamat. De örülök, hogy hála neked, új információkkal gazdagodom. Ami pedig a nyelveket illeti… a Francia az emberek számára valamiért mindig a szerelem nyelve lenne, új számomra, hogy a diplomáciának is az lenne. Főleg azért, mert az emberek inkább az erőszak nyelvét beszélték. Amióta képesek voltak felvenni egy darab fát, azóta alig volt olyan időszak, hogy valahol ne lett volna háború. A német nyelv pedig… wunderbar.- mosolya némileg szélesebb lett, hiszen ez volt az a nyelv, amin az egyik legtöbb szörnyűséget elkövették, ez pergett le a katonák ajkán, amikor harcba indultak, és azokén is, kik megnyitották a kamrák csapját. Nem csoda hát, hogy egy démon számára tetszetős volt, és az se volt elhanyagolható, hogy erőt árasztott magából. Még a legapróbb valómás is hadüzenetnek hangozhatott a tudatlanok számára.
- Holtában nehéz is lett volna.- apró, halk nevetés, mintha csak a levegőt fújta volna ki.- Annak szentelhette az életét, amit szeretett, minden zavaró tényező nélkül.- kíváncsi, hogy vajon hány lélekért cserébe kapná meg a zeneszerzőt, száz, vagy ezer, vagy még több?- Mindig is érdekelt, hogy választják ki, hogy kinek ki lesz az őrangyala? Zufall? Vagy tudatosan? Elfelejted az emberek sajnálatát. Akár meg is sajnálhatta azt a nőt, és vakon is alkalmazta, szánalomból csupán. De ilyenek voltak a halandók. Nem akarják elfogadni, hogy valami csodás mögött nincs egy történet, meglepetés, vagy kaland. Úgy érzik, hogy muszáj lenni valaminek, valami mögöttes tartalomnak. Nem akarják elfogadni, hogy nem többek csupán, csak egy okosabb állattfaj.- csupasz majmok, ahogy Lucifer szerette őket emlegetni, és igaza is volt. Az emberek okosabbak, de attól még nem többek, csak majmok, kik rájöttek, hogy a szembefordítható hüvelykujj milyen hasznos is.
- Tun Sie falsch. Nem számára szükséges az erő. Miért is lenne? Nála nincs erősebb. Az én erőmre van szüksége másoknak. Arkangyalok küzdjenek ellene? Egyedül? Esélyük sincs. Az én fajtám legerősebb tagjaira is szükség van a győzelemhez, vagy legalábbis arra, hogy legyen egy cseppnyi esély. Volt dolgom a leviatánok egy tagjával, érdekes népség. Ami pedig azt az egy démon a sok közül részt illetné… khm… felettébb sértőnek találom ezt a jellemzést. A Pestis vagyok, nem holmi démon, aki hajszolja a lelkeket, és próbál Lucifer trónjához mászni.- nyugodt volt a hangja, nem volt benne sértődés. Tényt közlött csupán, egy olyan tényt, amit mindenkinek tudnia kellene, legalábbis szeretné, ha így lenne.
- Úgy érzem, hogy ezt még párszor hallani fogom.- fáradtan felsóhajtott.- Akár én is mondhatnám ezt, egy angyal, kinek nem a szentbeszéd a minden? De pontosan úgy van, ahogy mondod. Nem volt az erőszak a mindenem. Ha lehet kerülnék minden nemű csetét és patét. Meggyűrődne az öltözékem.- nyugodtan kortyolt egy újabbat az alkoholból.
Nem kerülte el figyelmét a reakció, mit a démon említése váltott ki, ám az idézetre csak forgatta a szemeit.
- Zitat und Zitat… langweilig. Ismerem, hogy mi is áll abban a könyvben, és igen, jól tudod, hogy minek vagy kinek is a jelképe. De úgy érzem, hogy nem csak hallottál már róla, hanem személyes tapasztalatod is van. Igazam lenne?- ahelyett, hogy azokat a válaszokat kapta volna meg, amik után áhítozik, csak újabb kérdések gyülekeznek, és mégse érzi, hogy frusztrált lenne, sőt, ellenkezőleg, már-már gyermeki kíváncsiság lángja lobban a fekete, lelkének nevezhető valamiben.
- Cassael vagy Phanuelre gondolsz? Bizonyos vagyok abban, hogy mindketten léteznek.- át kell gondolnia a saját szavait, talán rosszul fogalmazott, talán ezért se értette teljesen az angyal, hogy mit is akart a démon.
- Így lenne?- kérdően felszaladt bal szemöldöke.- Interessant. Egy angyal, akit nem érdekel a többiek sorsa. Mintha csak arra várna, hogy mindennek vége legyen.- elgondolkozva követte tekintetével az angyalt. Merre is tart, mit is akar. De hamar kiderül, hogy semmit, semmi olyat, ami fontos lenne.
- Nem egyértelmű?- sötét árny suhant át az arcán, mosolya inkább ragadozó vigyorba torzult, szemeiben fellobbant a harag, ám pár pillanat, és kiült az arcára a nyugalom, szelídség.- Phanuelt csupán némi fájdalomban részesíteném csupán, ahogy fivéremet, Háborút is. Nehezményezem, hogy bent akartak tartani. Ám ami Cassaelt és az embert illeti… nincsenek abban a szerencsés helyzetben, hogy csupán némi jóleső fájdalomban legyen részük. Amit nekik tartogatok, attól még a Pokolban is el fognak borzadni. Ez hát a tervem kedvesem.- újfent kiitta poharának tartalmát, és egy pillanatra elveszett az üvegen megcsillanó napfényben. Gyenge volt és mégis, az emberek számára gyakran a reményt jelentette ez az apróság, mily ostobák.
- Személyem csupán csak azt akarta megtudni, hogy miért is hagytál bent a ládában, de erre megkaptam a válaszom. Hogy a többieket miért is érdekelted? Talán mert egy irattáros olyat tudhat, amit még egy arkangyal se. Ám ami engem igazán érdekel, hogy miért is jutottál oda, ahol most vagy? Miért lettél céltalan? Talán arra vársz, hogy ki kerül ki végül győztesen? Kié lesz végül az, ami megmarad a bolygóból? Kihez kell behízelegned magad? Egy irattároshoz képest mégis érdekesnek tűnsz.- egy angyal, aki nem csupán toll és glória, ki hosszú távon még hasznos lehet, érdekes.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Comstock Saloon Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 06, 2019 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Mammon
- Pontosan tudom, hogy mit jelent – emelem fel tekintetem, de még mindig csak a szemem sarkából figyelem az idegent. Elég régóta élek már és figyelem az embereket, noha úgy tűnik, hogy eme információt nem hordozza. Szóval most nem egy testvérem árult el, bárkinek is. Már-már szívemelengető, de csak majdnem. Hangom nyugodt, kedélyes, nem kevélytől fűtött, ezek távol állnak tőlem.
Angyal vagyok, annak minden tulajdonságával és szeretném hinni, hogy az érzelmek is elkerülnek, hisz nem érezhetünk, ez nem adatott meg számunkra. A kérdés mindössze az, hogy nincsenek is ránk hatással az emberek?
- Nem épp az egyszerűség miatt. Németül hívtál sokáig, majd azt vette át az angol is. Addigra az olasz nyelv, az európai politikából kikopott, s mivel a diplomácia nyelve is francia volt, nem tartották fontosnak, hogy megtartsák. Még a művészet kedvelői is inkább a német nyelvhasználatot vette át – javítom ki, ha esetleg rosszul tudta volna. Még mindig valahol bosszant, ha valaki rosszul tud valamit. Emlékeimbe ott egy halvány kép. A jégkék szemű tanítónéninek hívott. Pedig a tudás hatalom és annak pontatlan tudásával, csak álomba ringatja bárki magát, hogy mire lehet képes.
Még ha ilyen jelentéktelen információnak is tűnik.
- Életében süketült meg, talán ez lehet az oka, hogy az addig hallott hangokkal tudott dolgozni. Elméjét nem mérgezték más hangok – fordulok ekkor felé. – Az egyik legjobb őrangyal vigyázott rá, egyengette az útját és tartotta távol tőle a démonokat. Úgy, ahogy a történet is mese, nem több. A bejárónője nem volt vak, elég érdekes lenne, nem gondolod? Vakon, miként vezetsz háztartást? Nem volt az, mégis tény, hogy fontos volt számára a nő. A műt mégsem neki írta. Ezek csak egyszerű tények, a halandók sokszor mégsem kedveli őket. Szeretik kiszínezni, elhitetni másokkal, hogy az élet sokszínűbb, érdemesebb mindenre. Holott sokszor csak szürke – na nem épp Beethoven kapcsán. Az ő műi színesek, élénkek, melankólikusak. Még az angyal is képes átérezni – és ezzel mondok épp ellent önmagamnak – amit akkor érzett a zeneszerző.
Vele ellentétben az arcomon nincs mosoly, ellenben harag sem. Nyugodt, békés. Íriszeim is erről árulkodnak számára. Még ha veszélyt is éreznék felőle sem viselkednék másként. Nekem nincs okom ártani másoknak. Már nincs. Már tudom, hogy mivé fog fajulni a világ, minden mást csak türelmesen ki kell várnom, hogy meg is történjen.
- Erőt a pokolból és a mennyből szerzi, nem abból, hogy elzárt, vagy sem. Egyszerűen csak nem voltál hasznára. A leviatánokra volt szüksége, nem még egy démonra a sok száz közül – közlöm szárazon a tényeket.
Szóval a Pestis. Egy újabb lovas látogatott meg. Bemutatkozására csak bólintok egyet, viszonzásképpen, szavait mégis figyelmesen hallgatom. Nem erősítem meg benne a tényt, hogy miért nem támadtam rá. A régi magam sem tette volna. Azonban ő tűrte is volna, hogy ártsanak neki. Én már annyira nem. De úgy tűnik, hogy békés magaviseletem célt ért.
- Nocsak, egy démon, akinek nem csak az erőszak a minden? – vonom fel a szemöldököm. Még élénken él bennem a legtöbb démon… Hibás. Beliallal való találkozásom emléke. Nem volt épp kellemes. S egy újabb kép, ahol a Pusztító áll a fegyver és közém, hogy őt érje az angyali penge, ne pedig az én húsomat.
Szempilláim egy megrebbennek, ahogy folytatja a történetet, az emléket kiűzöm az elmémből.
A rezzenéstelen arcom, mégis Abaddon említésére ráncolódik össze. Felkapom a fejemet, értetlenül nézem rá.
- És kijött egy másik ló, egy tűzvörös és a rajta üőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt, hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki – idézem a Bibliából, azt amit ő csak említ. – Ha jól tudom, ez a Háború jelképe, az említett démon pedig épp a Pusztítás, noha a kettő kéz a kézben jár – ez a lényeg, melyet kiragadottam. No meg az ismeretlen név, mely mégis olyannyira ismerős. Mellyel már találkoztam. A Cassael, kit fivéremnek hív ő is. – Nincs ilyen nevű angyal – tudatom azért a démonnal, mielőtt újra csak tévedésbe esne.
Azonban Dont újra fivérének nevezi. Szemöldökeim enyhén ráncolom. Lemaradtam volna valamiről ezek szerint?
- Nem követem már régóta figyelemmel sem az emberek, sem a jelentkételen angyalok útját – tudatom a démonnal, ha tévedésben esne. – Már rég nem. Jobban izgat, hogy figyelemmel kísérjem, miként marakodnak egymással az arkok és miként nem látják a fától az erdőt. Nem tudom, hogy hol vannak – ez az első alkalom, hogy szelíd mosoly kerekedik ajkamra, majd felállok, hogy a pulthoz sétálva egy pohár vizet töltsek magamnak. Noha erre sincs igazán szükségem. A nap lemenő sugarai még beköszöntenek az ablakon, hogy narancsos fényükkel világítsanak meg minket.
- Miért keresnéd hát őket? – talán nem fog hinni a szavamnak, noha nem tudhatja, hogy sohasem hazudok.
- De ami jobban érdekelne, miért kezdte el érdekelni a lovasokat, egy egyszerű irattáros angyal személye? – hajtom enyhén félre a fejemet. Ő honnan tudja, hogy tudok bizonyos dolgokat? Most elárultam magam, ezt tudom, de korábban? Ezek szerint ő a harmadik. Még eggyel kell találkoznom és bezsebelhetem, hogy a lovasok kisokosa leszek.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Comstock Saloon Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
Lord/Lovas - Pestis
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 06, 2019 10:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Ophilia


- Szonáta, majdnem fantázia. Így lehetne lefordítani. A mára elfogadott címe valahogy kényelmesebb a nyelvnek és kifejezőbb, költői, ha lehet így fogalmaznom.- miért is ne fogalmazhatna? Démon volt az igaz, a Pokol egyik teremtménye, szárnyas szörny, rémálom az emberek szemében, gonosz, ha úgy tetszik, de még azok is, kiknek nincs lelkük, szív helyett csak egy széndarab, még ők is kedvüket lelhetik a zenében. Akár mondhatná úgy is, hogy a zene volt az a nyelv, ami összeköti a két oldalt.
- Nem csoda, hogy a lelke nem nálunk van. Pedig szívesen fogadtam volna a köreimben, az idők végéig azt csinálhatta volna, amit szeretett. Es wäre wunberbar. De ami még lenyűgözőbbe teszi azt a zenei géniuszt, hogy süketsége okán se hagyott fel a szerzéssel. Csodálatos belső halása volt, anélkül is, hogy eladta volna lelkét. Talán erre mondhatják azt, hogy; Isten vezette az ujjait. Valami jót mégis csak tett akkor az úgy nevezett Vater.- mosolyogva figyelte a megforduló angyalt. Meglepő és üdítő volt úgy beszélgetni az egyikükkel. hogy nem ránt pengét, és próbálja kioltani a démon életét. Talán mégis civilizáltabbak, mint azt elsőre gondolta volna, vagy talán nem több ez, mint ezerből az egy.- Mi nem voltunk mesék sokak számára? Még azok is, kik hittek bennetek, és így bennünk is, ők se gondolták volna, hogy igaz az, amit az az ostoba könyv leírt. Ez a szép a mesékben, hogy igazak lehetnek.- szelíden elmosolyodott, szemeibe nyugalom költözött, kalapját lassan emelte le a fejéről és az ölébe helyezte azt. Nem érzi magát veszélyben, nem tart attól, hogy öltözéke fogja megsínyleni ezt a találkozást.
Kissé udvariatlannak gondolja, hogy a felkínált ital és hely helyett ott maradt a zongoránál. Ha játszani szeretne, hát tegye, de ne keltsen hiú reményeket senkiben. Nem marad hát más hátra, Mammon kiissza a saját poharát, ám mikor meghallja, hogy ki is engedte ki, jobbnak látja, ha így tesz a másikkal is.
- Interessant.- töprengve forgatta a poharát a szájánál fogva.- Volna pár ötletem, hogy miért is tartott lakat alatt. Talán azért, mert ahhoz, hogy vissza legyen űzve oda, ahonnan jött, erőre van szükség. Sok erőre. Ich bin die erste Pest. S hála a ládában eltöltött időnek, sikerült némileg többre is szert tennem, így lehet saját testem, megszállás nélkül.- apró mozdulat, csak egy legyintés az üveg felé, és újra töltötte a poharát.- Igen, ki jutottam, szerencsés véletlenek összjátéka volt csupán, de kint vagyok.- sokat sejtető félmosoly suhant átal az ajkán.- Mégis miért osztanám meg ezt a tudást veled? Mi hasznom lenne belőle, neked mi hasznod lenne? Tehetném fel a kérdést, de elkövettél valamit, amit sok más engel nem tenne meg. Nem rontottál nekem, nem dobáltál rám kígyót és békát. Vagy mert tudtad, hogy sok értelme nem lenne, vagy talán azért, mert szorult beléd némi udvariasság és neveltetés. Kész szerencse, ha már szemnek ilyen kellemes a porhüvelyed, nem szívesen csúnyítanám el az orcád,.- lassan kortyolt bele az italba, most rendesen kiélvezi, ízlelte, tisztelettel adózott előtte.- Egy angyal, kinek neve Phanuel, egy ember, akinek a szenvedése még a Pokolban is legendás lesz, Wallenberg és az, aki vörös ló hátán érkezett, Abaddon. Ám a sors furcsa fintora, hogy egyedül azt az idegesítő fivéredet akarták kiengedni, Cassaelt, én csak kaptam az alkalmon, és átléptem az ajtón, mi tárva-nyitva volt.- ismét kiitta a pohár tartalmát.- De akkor most én kérdeznék. Az általam felsorolt nevek közül, merre találhatnám meg az első kettőt? Az úgy nevezett fivéremet megtudom keresni, ám ami a többieket illeti. Az már némileg több gondot okoz. Esetleg bírtokában vagy ezeknek az információknak? Oh, és szépen kérlek, mellőzük a hazugságokat, nem ember vagyok, hogy ezeknek  be is dőljek.- s bár hangja barátságos volt, nyugodt, kedvesnek is lehetne mondani, de mélyen megbújt benne a fenyegetés, az ígéret, hogy nem fogadná jól a hazugságokat.
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3