Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Uriel Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io1_540
I spent my whole life chained to the wall
Hungry for more.
I had to cut a man down to get where. And someone had to stand
Uriel Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io4_540
☩ Reagok :
76
☩ Rang :
Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 10, 2019 5:50 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Kedves Uriel!!  3  

Sok, sok, sok szeretettel köszöntelek itt mi nálunk! Rettenetesen vártam már, hogy mikor készülsz el, és hatalmas öröm, hogy én fogadhatlak el.  És csodás karaktered én engedhetem útjára. juuj

Nos, kezdjünk bele a mókába. Először is nem is választhattál volna jobban. Tökéletes a szerepre a hölgy, és minden leírt mozdulattal tudtam azonosítani. Folytatván pedig imááádooom a plusz eőrd. Zseniális ÉS ÉS hálás köszönet, hogy gondoltál a hátrányokra és megosztottad velünk.

Lapod - EZ A FELSOROLÁS...!!! azta kislány, ahogyan beleéled magad, ahogyan minden testéről megtudunk ezt az, ahogyan a tánc felmerül...  koé imádom nincsenek szavaim. Látszik mindennek utána jártál, hogy bele öltél minden energiád, és kellő kreativitásod ebbe a lapba. Le a kalappal, komolyan nagyon jól esett a szememnek, egy ilyen kedves, bájos lap. Ugyan akkor pontosan így képzelem el Urielt, minden rezzenését vissza adtad az általam elképzelteket.  fanolos

Gratulálok! Kérlek ne felesd el az arcos, és a rangod SEM lefoglalni! Nyomás játszani!  juuj


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I’m here to rumble
I’ve got danger in my favor like a razor

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Uriel


Uriel 14730165
☩ Történetem :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
✧ Isten Fénye
☩ Play by :
✧ Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 02, 2019 5:01 pm
Következő oldal


We none of us find as much kindness in this world as we should.
Kanon
Túl sok


Isten Fénye, Uriel
Karakter információ
Család - Hat testvér, egy Atya. Nem panaszkodhatnék, nem igaz? Pedig a valóság meg sem közelíti az elképzelést. Az álmok ezért veszélyesek: néha elpusztítanak bennünket.  

Mi a beosztásod? - Valaha Isteni Fénynek hívtak, a segítőnek, a béketeremtőnek, az odaadás megszemélyesítőjének. Mi van ma? Hol vannak ezek? Mindenki mindenki ellen fordult, ott állok a kereszttűzben, és billegek azon a vékony fonalon, mert nem bírok nem az lenni, akivé megalkotott Atyám. Hogy tagadhatnám meg önmagam?  

Melyik oldalon állsz? - Mondhatni egyiket sem, vagy mindenkién e kerek univerzumban. Leginkább Atyámén, mindig is ő hozzá voltam a leghűségesebb, csak utána jöttek a testvéreim. Hivatalosan Michael védelmét élvezem, de a gyakorlatban ez kicsivel összetettebb és bonyolultabb dolog. Ameddig megtehetem, hogy nem választok oldalt, nem fogok.

Városod - San Francisco

Porhüvelyem neve - Nincs.
Jenna Louise Coleman
Staff
Isteni Fény
Angyal
J.
Halhatatlan

Karakter képességeinek leírása
Mit ér az erő, ha nem tudjuk uralni?
Mit ér az erő, ha nincs cél?
✧ Telekinézis
✧ Gyógyítás
✧ Emberfeletti erő
✧ Halhatatlanság
✧ Telepátia
✧ Memória manipuláció
✧ Asztrális kivetülés
✧ Kitűnő érzékek
✧ Mágikus, okkult tudás
✧ Angyali energiák
Másolás - kellő összpontosítással mentálisan le tudja képezni ellenfeleinek képességeit, hogy azt saját maga használja fel, ezzel védelmet is élvezve ellenük. Hátulütője, hogy egyszerre többet aligha tud, és ha elveszti figyelmét, elfárad, elveszti a képességet. Egy bizonyos hatókörbe tudja ezt csak kiterjeszteni.

„Istenem, adj nekem türelmet,
Hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni,
Bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok,
És bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni.”


Minden történet rejthet titkokat

Ments meg, Uram, minket!
A dallam halkan kong az üres térben. A hangok egymás után szaladnak ahogy a lépések és karmozdulatok is, összeállva egy teljes egésszé. Egy megfoghatatlan világgá, melynek csak apró szegmense vagyok. Egy apró, táncoló balerina, aki úgy mozdul, hajlik, ahogy a zene megkívánja. A végtelen időben egy pillanatra minden mulandóvá válik.

* * *
m i c h a e l
Íriszeim kirajzolták a széles vállakat a félhomályból, az egyenes tartást, a felemelt fejet, a meginghatatlan akaratot, ami sugárzott egész lényéből.
Drága bátyám, Michael.
Ahogy a zene csendül, úgy jelenik meg a színpadon egy nő...
Michael, mi járatban? – görbült ajkamra lelkes mosoly és sietőssé téve lépteim, máris előtte teremtem, hogy aztán testvéri szorongatásba zárhassam bele. Vagy legalábbis ezt tettem volna, de az éles szempár megállított, karom a levegőben lógott tehetetlenül, ujjai nem markoltak semmit sem, mintha az idő is megállt volna egy másodpercre.  
Megijedtem.
Fejbe kólintott a belőle áradó nyugtalanság, mely szépen lassan elkezdte marcangolni az én szívemet is.
Zsigereimbe mart a tudat, hogy tudtam, miért van itt testvérem. Persze, hogy tudtam! Hallottam róla...
Kérlek! ~ könyörögtem tekintetemmel szavak nélkül. ~ Ne tedd ezt velem.
De Michael nem kegyelmezett. – San Fransisco?
Mély levegőt vettem egyszer. Kétszer. Hullámokat vert ereimben, lüktetett a fejem, kezem testem mellé hullt, de csak azért, hogy ne mutassam remegését. Nem Michaeltől féltem, hanem attól, hogy nem marad senki más nekem, csak Michael.  
Oh, Gabriel, miért léptél e rögös útra?
San Francisco? – kérdeztem, hogy időt nyerjek saját magamnak. De minek is? Bátyám nem penge élére állított, hogy most döntsek Gabriel vagy ő közötte. A tekintet ennél többet mesélt, sokkal többet, és nem akartam volna elvenni belőle semmit sem. Miért ilyen nehéz ez? Nektek miért nem?
Visszahívta a mosolyt az arcomra. A hálás tekintetem szinte körberagyogta a körvonalait.
... ruhája finom, haja kontyban, várakozik, hogy csendüljön fel a zene...
San Francisco – bólintottam, és ezzel ha akarta Michael, ha nem, jól megszorongattam. – Meg is nézel ma este vagy menned kell?

g a b r i e l
A változást sosem szabad erőltetni, türelmesen ki kell várni, és az idő a mi szempontunkból nem is létezik, tőlünk független paraméter...
Nem ez az első alkalom, hogy itt járok a zsúfolt utcákon, nem is az utolsó. A hatalmas építményre nézek elkerekedett tekintettel. Olyan ismerős... Bennem akad a szó, ahogy a levegő is, miként a vonalak és formák összességét nézem.
Látványos, mi? – Gabriel szavai kizökkentettek koponyám falai közül. Megrezzentem.
Öhm, nincsenek szavaim, de várj, mindjárt összeszedem – nevettem fel és felvettem az ő tempóját, ahogy könnyed sétára indultunk. A  Mennyország mása ott magasodott fölöttünk, és bár Gabriel makacsul ragaszkodott nézeteihez, valahol úgy éreztem, ez az építmény nem más, mint a múlt felvirágoztatása, jel Atyánknak, hogy van hely, ahova visszatérhetne. Van hely még mindannyiunknak.
És ez jó érzéssel töltött el.
...kilép egyszer, kilép kétszer, meghajlik a zene akarata előtt...  
Miért jöttél?
Összeráncoltam a szemöldökömet. – Kell ok? Anélkül nem látogathatom meg a bátyámat?
Elmosolyodott, ahogy én is, egymás tükörképeiként. 
Bár meg kell jegyeznem, ma tényleg nem ok nélkül látogattam meg, de nem szabad az ajtót azonnal betörni, szépen be kell nyitni és magunk után be kell csukni, hogy ne rakhasson a küszöbön túlra.
- Tehát? Láttad már a Neon múzeumot?
Még ha meg is erőltettem magamat, akkor is olyan voltam, akár egy nyitott könyv. - Nem, még nem.
Vártam, vártam a pillanatot, hogy felhozakodjak a témával, ami már napok, hetek óta emésztett és ha Michael nem lép, én fogok helyette, mert mindketten tisztában voltunk a ténnyel, hogy Amara ellen Gabriel erejére is szükségünk van. Együtt.
... effacé fájdalmasan nyílt, mintha a világot ölelhetné magához...
Elmerültem a kacskaringós vonalakban, a grafitik és neonégők sokaságában. - Miért építed a Mennyország mását?
Nem egyértelmű?
És ha Amara eljön oda is? - Szemem sarkából pillantottam rá, hogy a reakcióját nézzem.
Hát nem veszed észre? Ha igen, miért tetteted, hogy nem?
A kérdés ott lógott a levegőben közöttünk, ahogy tekintetünk egybefonódott.

l u c i f e r
Az első, a második, a sokadik... először rettegtem a groteszk szörnyetegektől. Ki képes ilyet alkotni? Hogyan lehetséges? De ahogy az érem sem egyoldalú, úgy a világ sem, szükséges a rossz, hogy a jót lehessen valamihez viszonyítani.
Hogy miért Luciferre bízta Atyánk ezt a hatalmas feladatot? Hogy Lucifer is teremtő lehessen a saját világában? Megteremtse mindazt a borzalmat és sötétséget, ami ellensúlyoz?
Szaladtam a folyosón, egyenesen kivágódtam az emberek közé, akik meglepetten néztek rám, majd utánam, mert nem sokára hűlt helyem is maradt, míg a páholyba nem értem.
Ott volt kis szolgálói között.
Nem kellett rájuk néznem, hogy tudjam a démonjai...
De ez most nem érdekelt.
... a ritmus megindul, gyorsulnak a mozdulatok, fut, menekül a hangok elől...
Bátyám! Hát eljöttél! – kapkodtam a levegő után az izgalomtól. – A Pokol bezárása után el is akartam menni New Orleansba, de démonjaid azt üzenték... – legyintettem végül, hisz útjaink így is, úgy is keresztezték egymást. – Milyen volt? Tetszett az előadás?
Lucifer arcán mosoly jelent meg, ahogy felállt, majd elém sétált. Sejtelmes, mindentudó mosoly, amiben nem tudtam olvasni. Mivel őt láttam a legkevesebbszer az évezredek alatt... Bár a Pokolba lemehettem volna hozzá, de valahogy viszolyogtam attól a helytől, mintha annak sötét kipárolgása mérgezne mindent... Sajnálom, Lucifer, hogy egyedül kellett ezzel megbirkóznod. Úgy véltem, Atyánk viszont bölcsen adományozta neki ezt a feladatot.
Tetszett. Drámai volt, bár Giselle mindig drámai, de az őrült tánca... kicsit komoly hozzád, de jól átadtad.
Mosolyogtam magam, mint a tejbe tök.
... felugrik, lába egyenesen kinyúl, mintha csak repülne...
Gyere, meghívlak valamire.
Áh, nem maradok sokáig, csak egy apróság végett jöttem.
Biztos voltam benne, hogy nem ok nélkül érkezett. Lucifer sosem szokott.
Uriel – ízlelgette a nevemet.
Ne köntörfalazz.
Tudod, a démonok miből táplálkoznak?
Emberi lelkekből, igen?
És ha Gabriel el akarja pusztítani az emberiséget?
Megrökönyödtem. ~ Kérlek.
Csak tartsd észben, hogy egyszer választanod kell. Menj, ne várakoztasd meg a rád várakozókat.

r a p h a e l
Lassan mellé sétáltam, letekintettem az alattunk elterülő világra, bár mindig beszédes voltam, most mégsem jön ki számon egy hang sem. Talán, mert éreztem a levegő súlyát rajtunk, rajta, ahogy nyomja a vállát, amitől meghajtotta fejét.
Miért? ~ Párszor már feltettem magamban a kérdést, de mindig ugyanarra jutottam, az igazság ott fénylett előttem.
...tipeg és forog, arcán mosoly, még mindig forog és forog...
– Azt mondják, az idő segít.
Tétova pillanat, recsegett a némaság közöttünk.
Miért fáj ennyire?
Miért, miért,miért... Egyetlen kérdés, ami megválaszolhatna mindent.
Milyen okossággal lehetne enyhíteni Raphael szívét? Van erre bármily orvosság?
Finoman megfogtam a kezét. Megszorítottam: bizalom, szeretet, csak ennyit tudtam nyújtani, de azt töretlenül és mindig.
Atyánk bölcs volt, mikor minket teremtett. Nem véletlenül csak egy emberöltőnyi ideje van az embernek az érzelmeire, hogy tudnánk mi élni örökké így? Ezért szerettem a művészeteket, érzelmekkel volt átitatva, valami olyannal, ami nekem nem adatott meg, de általuk megismerhettem.  
... siklólépés, majd szökken, összeüti bokáját boldogan...
Gyönyörű, kicsit hasonlít rád. Olyan magas homloka van, mint neked. Remélem, jellemben az anyja, mert kemény tinédzser korszak fog eljönni – kuruttyoltam, mire Raphael ujjai majdnem összeroppantották a kezemet, ahogy lassan egy keserédes mosoly görbült ajkára.
Ne ess túlzásokba. Te sem vagy jobb. Mindentől elérzékenyülsz, az Üvöltő szelek után úgy kellett a padlóról felmosni.
Ott magasodtunk Sophie és édesanyja felett, a felhők mögül lestük őket titokban, nehogy valaha is fény derüljön a kicsi kilétére. Néha áldozatokat kell hozni egy jobb jövőért, és ez volt Sophie biztonságos élete, amivel Raphael megajándékozta.

r a m i é l
Lassan kigördült ujjaim közül az üvegvirág, a gravitáció magával ragadta és hangos csattanással ért földet. Szilánkokra hasadt az ajándék, melyet egy fellépésem után kaptam. Néztem a martalékát, a szabálytalan formákat, melyek sosem fognak újra összeállni már, nem várt rá más, mint egy összesöprés és a szemetesek sötét feneketlensége. Pont úgy éreztem magam, mint a virág, koponyám széthasadt, gondolataim a padlóra loccsantak.
... térde meghajlik, bokája mereven kifordul és addig gugol le, míg már a padlót surolja...
Nem lehet – kaptam váratlanul arcom elé a kezemet.
Nem akartam látni.
Nem akartam tudni.
Nem akartam érezni.
Mintha ezzel megmenekülhetnék a valóság kegyetlen szúrásaitól. Pedig igaz volt... Ramiél Amara foglya lett, a sötétség elnyelte, mint egy fénypászmát az égbolt, miután kihuny a fénye.
Miért hagytál el minket? Ez mind nem történik meg, ha nem mész el?! – ujjaim görcsösen rándulnak össze, legszívesebben a bőrréteget is letépném az arcomról. 27 éve már mindennek, és a várakozás nem hozta meg gyümölcsét, sőt egyenesen a szakadékba zakatolunk a káosz vonatjával, amit Amara irányít.
Ha Amara képes egy arkot is megfertőzni...
Megrezzentem. Éreztem a mételyező félelmet, ami megszületett bennem Ramiél hiánya végett.
Nem lehet... Valahogy biztos... – a bennem gyökerező remény még mindig virágzott. – Csak van... Kell lennie...
Most nem fordulhattam Atyámhoz, hogy az ő bölcs szavai vezéreljenek, nem támaszkodhattam másra, csakis az Ő tanítására, a belém vetett hitébe. Isten Fénye vagyok. Ha Ő hisz bennem, akkor nekem is kell magamban.
... gördül a földön, térdeplésből áll fel, mintha valaki nyújtaná a kezét neki ...
Ramiél, bocsáss meg nekem. Nem tudtalak megmenteni...
De még van esély?
Kell lennie.

s a r i e l
A gondterhelt szempár szívemig hatolt.
Ne tedd meg – suttogtam. – Biztos van...
Ne légy naiv.
Ne légy kegyetlen – ráztam meg a fejemet. – Ő nem rossz. Te is tudod jól...
Miért jöttél, Sariel? Jól tudod, hogy melyik oldalon állok ebben a kérdésben. Hogy nyomást gyakoroljak rád és rám kend a felelősséget? Vagy mert szíved mélyén te is pontosan tudod, hogy ezt nem akarod megtenni?
A kardra néztem, mely az oldalán csillogott fényesen. Egyszerű fegyver volt, viszont annál halálosabb. Megannyi vér tapadt a fehéren izzó vashoz. Megannyi levágott szárny, megannyi elbukott szív.
Elfogultak lennénk Gabriellel?
... lábát kinyújta, egyensúlyba áll karjaival, fejét előreszegezve állhatatosan...
Csak... Csak más szemszögből látja a világot. Tudod jó, ismered őt... – sóhajtottam egyet.
Nem akartam, hogy bátyám is szárnyaszegett legyen. Nem akartam, hogy azzá váljon, ahogy azt sem, hogy nővérem e döntést meghozza, mert mindkettőnek ez olyan seb lesz, ami nem gyógyul be az örök idők alatt sem.
Nem tudom – bukott ki ajkai közül.
Meglepetten néztem rá.
Nélküle nem tudom, mi helyes és mi nem, hogy mennyire vagyok objektív, hogy ezt kéne tennem ilyen időkben? Ezt kell?
Atyánk rád bízta ezt a feladatot, és nem véletlenül. Hitt benned – nyúltam keze után. Megszorítottam. – Minden okkal történik. És én is hiszek benned. A szíved mélyén pontosan tudod, hogy mit kell tenned. Érzed. Tudod. tudom, hogy tudod – mosolyogtam rá reménnyel telve, ragyogóan, erőt adva. – Ne engedd, hogy hited megrendüljön és a kétségek elemésszenek. Most ugyan nincs itt velünk, de velünk lesz újra.
...zene lassul, majhogynem ő is megnyugszik vele, de lábai mereven érnek össze...
Honnét tudod? Hogy tudsz hinni? Elhagyott minket!
Biztos vagyok benne – billentettem oldalra a fejemet olyan töretlen bizonyossággal, amit senki sem tudna eltörölni.
Hol vagy Atyám?

r a g u e l
Egy templomban látni lehet egy verset, melynek Veszteség a címe, és egy kőbe van vésve. Három szóból áll, de a költő összekarcolta az egészet. A Veszteséget nem lehet elolvasni, csak érezni. Mélyen érezni, ahogy fájdalmasan belevág a húsodba, és ki akarja tépni minden egyes gondolatodat.
...váratlanul mély csönd áll be, melyet csak egy-egy apró nesszel teli mozdulat tör meg...
Ujjaim peregtek a billentyűzeten, de képtelen voltam azt átadni, amit érezetem. Bármily szomorú, kínzó és fájdalmas, a gyötrelmet és a hiányt, mely bennem kongott, nem tudta átadni most először a zongora. Most először nem éreztem azt, hogy egyek lennénk, nem találtam benne békét, mert semmi sem adhatta vissza Raguelt. Az ő ifjonc mosolyát, az élénk szavait és az édes hanglejtést, ahogy képes volt azt mondani: "húgom!". Képtelen voltam, lehetetlen volt arra, hogy megmutassa azt a sebet, amit okozott az Ő elvesztése...
...léptei gyorsulnak, iramban kering, míg a forgás saját őrületévé nem válik...
Lehulltak ujjaim a hangszerről, a himnusz elhalt, miben nem társat, inkább ellenséget láttam. – Miért? Miért, Raguel? – Könnyeim csorogtak, mintha csak az eső eredt volna meg. Végigkúsztak arcomon, tompán puffantak felsőmön. – MIÉRT? Hol vagy, drága nővérem?! HOL? Nem tudtam neked segíteni...
Az érzések, melyeket nem kellett volna éreznem soha, most akár a tengeren a fuldokló, úgy rántott magával e hullám. Fojtott, ölt, kínzott. – Mire vagyok képes? Minek az erő, ha nem tudom használni?! Raguel... – néztem ujjaimat kétségbeesetten, hiszen nem voltam olyan, mint testvéreim... gyenge voltam. Még.

* * *
A zene íve mozgatott, minden zönge testemre ült, tapadt és irányított. Elmém üresen kongott, hogy helyét a dallam töltse ki egészen addig, míg végül vége nem lett, én pedig kiszakadtam a magam által felépített kis univerzumból.
Milyen szép Ria néni.
A váratlan hang felé kaptam a fejemet és elmosolyodtam. – Mióta állsz ott Janine? Gyere - hajoltam le és nyújtottam kezem, miközben odasétált hozzám.
Én is így akarok táncolni! Olyan gyönyörű, mint egy angyal!
Fogsz te is – nevettem fel. – Ne aggódj emiatt, gyere táncolj velem – csaltam mosolyt a kis diákom arcára. Együtt sétáltunk a terem közepére, mutattam az utat neki, az irányt, a fényt, vezettem, míg engedte, hogy aztán elengedve a kezét, maga bontsa ki saját szárnyait, repüljön a magasba, repüljön messzire, míg az élet engedi.
Amúgy egy bácsi vár rád kinn.
Bácsi? – ráncoltam a szemöldökömet.
Olyan magas és erős bácsi – bólogatott hevesen. – Nem  akart táncolni, azt mondta, az aulában megvár. Kedves volt.
Phanuel ~ mosolyogtam. – Rendben, gyakorolj itt, mindjárt jövök – simogattam meg feje búbját. Könnyű volt emberinek lenni a gyerekek között, imádtam őket tanítani. De az én világom nem csak ez volt... És ha meg akartam ezt tartani, akkor küzdenem kellett érte.
Mondottam: küzdj és bízva bízzál!



Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/4
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3