Cara lakása

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Cara lakása Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 08, 2019 8:49 pm
Következő oldal


☽ Usual business

Abaddon & Cara
zene: Eat The Elephant  szószám: 1251 • Credit:

 


Mondanám, hogy nem voltam még ennél bizarrabb társaságban, de ez kétség kívül valótlan állítás lenne. Az én szakmámban igen gyakran előfordul, hogy Victorhoz és a csapatához hasonlóakkal üzleteljek. Alapvetően nem félek a hozzájuk hasonlóaktól, mert megtanultam a nyelvüket, és tudom, hogy miként kell kezelni őket. Viszont tény, hogy ilyen esetekben komoly előkészületekre van szükség. Nem is csak a bekészített fegyverre gondolok, hanem szükséges mindig egy afféle „biztonsági záradék” is. Lehet az egy testőr valahol az épületben, netán egy információs csomag, ami kompromittáló információt tartalmaz a kliensekről, és a sérülésem esetén nyilvánosságra kerül. Egyszóval tengernyi opció van arra, hogy a magam fajta hölgyek maradandó károsodás nélkül levezényeljenek egy üzleti megbeszélést a szervezett bűnözés prominens képviselőivel. Viszont mint mindenfajta tervezési tevékenységnél, ebben az esetben is elengedhetetlen az olyan információ, mint a résztvevők száma. Tekintve, hogy az én drága, egyetlen Phil bácsim eme alapinformáció beszerzésére sem volt képes, nem terveztem meg előre semmit, és teljesen ki voltam szolgáltatva Victornak és a bandájának. Természetesen ez a helyzet egyáltalán nem volt az ínyemre. Egyetlen lehetőségem maradt: az alkalmazkodás és sodródás az árral. Nagy szerencse, hogy az emberi faj mindig is az alkalmazkodó képességéről volt híres, és ez adottság tette lehetővé a fajunk túlélését oly hosszú időn keresztül. A fajtánk még azt is túlélte, hogy a természetfeletti lények a mi bolygónkat választották az aktuális háborújuk helyszínéül. A kérdés már csak az, hogy meddig tart ki a szerencsénk.
Annak ellenére, hogy nem tettem szükséges óvintézkedéseket, kezdtem magam végre legalább egy kicsit biztonságban érezni. A lakásomban tartózkodó csapat minden bizonnyal tényleg csak üzletet jött kötni, és feltehetőleg nem vezette őket semmi féle hátsó szándék. Persze nem kétlem, hogyha lenne egy rossz mozzanatom, vagy meggondolatlan megjegyzésem, pillanatok alatt egy puskacsöve nyomódna bordáim közé, de ilyen ez a popszakma. Ha profitot akarsz, kockázatot kell vállalni. Én pedig jelentős bevételt szeretnék szerezni, mert a maminak új kecó kell. NAGYON KELL.
Az öreg Victor modora kifejezetten megnyerő volt. A szavaiból és a mozdulataiból szinte áradt, hogy ő még annak a kornak a szülötte, amikor a nőkre hölgyként tekintettek, és nem utcalányként. Ez a fajta viselkedés sajnos már kihalóban van, pedig nekem nagyon elnyerte a tetszésemet. Ha nagypapa komplexusom lenne, még akár tetszene is az öreg, és talán flörtölnék is vele. De mivel az én fantáziámat inkább a saját korosztályomba tartozó férfiak mozgatják meg, ezért csak udvariasan mosolyogtam, amikor Victor bókolt nekem. Bár mi tagadás nagyon jól esett. Nem ritka, hogy a férfiak hasonlóan „udvarolnak”, de tekintve, hogy az ágyamban már jó ideje egyedül alszom, mégiscsak rám fértek a bókok. Már kezdtem néha azt hinni, hogy elveszítettem a vonzerőmet, ezért jó érzés, hogyha időnként emlékeztetnek rá, hogy azért még mindig rendben van a karosszériám. Ahogy az öreg folytatta, és reagált az ötletemre, én sem haboztam a válasszal.
 - Örülök, hogy tetszik az aukció gondolata. Kétség kívül több időt és munkát igényel a megszervezése, de garantáltan több lesz a profit, mint az egyéb lehetőségek esetében.
Mindig felvillanyozott, ha üzletről van szó. Imádtam azt a szinte bizsergető érzést, ami ilyenkor átjárta a testem minden porcikáját. Ebből az szinte eufórikus állapotból az zökkentett ki, hogy elfogadták, az ital ajánlatomat. Ez pedig azt jelentette, hogy meg kellett mozgatnom a formás hátsómat, és a konyhaszekrényhez kellett mennem. Az ital készletem elég szegényes volt, de még így is sokkal gazdagabb, mint egy átlagos emberé. Nem akartam azzal vesződni, hogy megkérdezzem, milyen italt szeretnének, mert sok választási lehetőség nem volt. Inkább rögtön egy üveg igazi, amerikai whyskiért nyúltam. Elővettem három nagyobb poharat, és mindet félig töltöttem. Magamnak nem töltöttem, mert egy ilyen erős ital már sajnos erősen tud hatni az ítélő képességemre, és nem lenne túl jó, ha az én jutalékom megtárgyalásánál túl engedékeny lennék. Továbbá négy poharat már nem tudtam volna egyszerre kivinni és a bénázásomat pedig vétek lett volna közszemlére tenni. Nekem is vannak hiányosságaim. Ez van. Vissza sétáltam, és mind három férfinak átnyújtottam a poharat egy kedves mosoly kíséretében. Talán a Jakenek szánt mosolyom egy kicsit szélesebb volt, mint a másik két férfinak szánt, de gyengém a bőrkabát, nem én tehetek róla. Ismét elfoglaltam a helyemet, és tekintetemet Victorra irányítottam.
Amikor az öreg a koromról kérdezett, egy kicsit meglepődtem. Nem jöttem zavarba, és pláne nem sértődtem meg, csak váratlanul ért, hogy ilyen rövid ismeretség után, már szóba is került, hogy hány éve vagyok ezen a csodaszép világon. Bíztam benne, hogy nem az életkorom és a tapasztalatom közötti összefüggést keresi. Elvégre lehet, hogy fiatal vagyok, de olyan sok mindent láttam már, hogy nagyon nehéz engem meglepni. Persze mások is vannak, akik hasonló tevékenységet űznek, mint én és idősebbek is, de biztosan nincs annyi rutinjuk, mint nekem. Ez tuti.
– Talán meglepő, de 28 éves vagyok. Én már ebbe a világba születtem, és nem ismerek mást. Nekem nem okozott gondot az új világrend, mert nem volt összehasonlítási alapom. Bár arra kíváncsi lennék, hogy mennyit fejlődött volna a technológia, ha nem következnek be a sajnálatos események.
Időnként tényleg gondolkoztam ezen. A technológia a régi időkben az egyik leggyorsabban fejlődő iparág volt, viszont amióta a világrendje felborult, teljesen megrekedt a fejlődés. Talán mostanra már az autók repülnének? Vagy más bolygókra juthatnánk el? Kár, hogy ez már sosem fog kiderülni.
A kedves Victor bácsi ki fejtette a gondolatait, hogy mit is szeretne cserébe az áruért. Elmosolyodtam, mert nagyon tetszett a gondolkodása. Mintha csak az én gondolataimat mondta volna ki annyira egy rugóra járt az agyunk.
– Oh, azt hiszem, mi nagyon hasonlóan gondolkozunk. Annyira, hogy talán meg is kéne kérdeznem nem járt véletlenül New Yorkban 29 évvel ezelőtt, és nem találkozott esetleg egy Cathrine Devour nevű nővel? - mondtam, majd szolidan felnevettem.
Természetesen csak viccből kérdeztem, hogy nem ismerte-e az anyámat, de annyira hasonlóan gondolkodtunk az öreggel, hogy akár az apám is lehetett volna. A saját családom annyira más volt, mint én, hogy igazából azon se lepődtem volna meg, ha az erdőben fogtak volna be engem. Minden gyermek rémálma, hogy a szülei nem igaziak, de az én anyám annyira nehéz természetű volt, hogy én titokban mindig vágytam arra, hogy valahová máshová tartozzak. Sajnos nekem ez a leosztás jutott. Egy rövid szünet után folytattam a társalgást.
– Természetesen nem probléma. Még nagyon kevesen ismerték fel, hogy minek lesz komoly értéke a jövőben, ezért ha vizet szeretne, talán még a bevétel is jobb lesz, mint az egyéb javak esetében.
Hamarosan Victor felajánlotta, hogy megnézhetem az árut. Igazán megörültem a lehetőségnek, mert szeretem mindig a saját szememmel megvizsgálni mivel is van dolgom. Viszont, nem mindenki örül annak, ha esetleg azt a látszatot keltem a vizsgálódással, hogy nem bízom bennük, Mivel az öreg önként ajánlotta fel, így nem kellett nekem feltennem a kínos kérdést. Gyorsan válaszoltam is.
– Az remek lenne, ha egy pillantást vethetnék az árura, csak hogy tisztába legyek a mennyiséggel. – egy gyors pillantást vetettem Jakere, talán még egy mosoly is megjelent az arcomon. Ezután viszont ismét, Victorhoz fordultam.
– Adjon nekem egy hetet, hogy elrendezzem a dolgokat. Jövő héten ilyenkor pedig ismét beszélhetnénk, hogy véglegesítsük a részleteket. Ez így megfelel? – Mielőtt még Victor válaszolni tudott volna gyorsan tovább folytattam.
- Véleményem szerint az én honoráriumomról is inkább majd a jövő héten beszéljünk. Ne rontsuk el ezt a csodás estét.
Az én jutalékom megbeszélése mindig kényes ügy, ezért nem akartam, hogy még most ilyen korai fázisban esetleg ez veszélyeztesse az üzletet. Tehát csak egy kedves és ártatlan mosolyt villantottam az úrra.
- Nos, akkor nézzük meg az árut. – Fordultam Jake felé majd felálltam. Készen álltam, hogy kövessem őt. Innentől kezdve már mindennek simán kellett mennie. Ugye?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Cara lakása Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 15, 2019 8:04 pm
Következő oldal


(Un)usual Business
Cara & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; ide • Zene; In Hell I'll Be In Good Company
Az unalmas hétköznapok, silány mozdulatlanságába léptek csempésznek egy parányi izgalmat. Azért lássuk be, önmagában a léptek nem túl felkavaróak senki számára, de ha hozzávesszük, hogy egy kicsiny, háromfős csapat - melynek egyik tagja, nevezetesen Alexij, igencsak illik az amerikai idilli túlsúlyos környezetbe, annak ellenére, hogy bizony nem épp a kontinensről származik - kelti ezt a zajt, nos már is más kontextusba helyezi a dolgot. Mindez egészen addig tartott amíg a kicsiny trió el nem jutott a megadott emelet megadott ajtajáig. Ekkor hirtelen csend ül a folyosóra. Már ha az eddigi ütemes léptek keltette ritmushoz képest hiszen a szavak zaja ekkor sem maradt abba, az Öreg barátunk szeret magyarázni. Az ajtó mellett apró gomb jelöli a csengőt, hát mire várunk? Tekint az öreg a fiatalra. Amaz pedig nem rest, hát határozottan megnyomja, mit sem sejtve az odabent lévő reakciójáról mely közel juttatta egy alsónemű nem kívánt cseréjéhez. De végül nem így lett.
Feltárul az ajtó s a pillanatnyi feszültséget hamar megtöri Victor, s Cara is gyorsan kapcsolva kezeli a helyzetet így hát a triumvirátus bebocsátást nyer a takaros lakba. A bemutatkozás szakaszon hamar átesik a csapat. A protokolláris köröket letudva Victor rögvest a lényegre tér amint mindenki elfoglalta helyét ki az ajtónál, ki az ablaknál, ki pedig a fotelokban ugye.
Cara válaszára az öreg orcájára apró mosoly kúszik. - Nos, jobbat lehet, de csinosabbat szinte biztosan nem. - Jegyzi meg, fiatal korában nagy kujon lehetett, az öreg Victor. Némán hallgatja végig a felvázolt opciót, pár pillanatig néma csend ül a szobára, míg Cara újra meg nem szólal a más lehetőségekkel kapcsolatban. Az öreg hátradől, kényelmesen, jobb lábát a balon pihenteti, lezseren mint fiatal korában. Acélos szemeit Caraéba fúrja, mintha pillanatra valaki egészen más volna. Tán csupán az elme játéka a nő fejében, vélhetően nem is létező az elmélet. Majd hirtelen megszólal. - Aukció. - Ízlelgeti a szót s eltekint egy pillanatra Alexij irányába, majd vissza Cara felé. - Tetszik nekem a gondolkodása Miss Cara Pierce. Kedvemre való. Így tán még többet is kaphatunk mint azt gondoltuk. - Jegyzi meg, mire Jake és Alexij tekintete is összeakad egy pillanatra ahogy forognak a fogaskerekek mindenkiben. Az italra természetesen reagálnak. - Én készséggel elfogadom, s Alexij torka se maradjon szárazon. - Mondja Victor, majd Jake is szól, kezével is jelzi a nemlegességet. - Én is elfogadom, nem hinném hogy túl sok rendőr szondáztatna mostanában. - Vonja meg vállát, parányit vigyorogva Jake is s lássuk be akad benne némi logika...
Victor felegyenesedik s kezeit háta mögött összekulcsolva sétál az ablakhoz míg Cara az italokért megy. - Amerika, a lehetőségek hazája. S még most is, a vég küszöbén. - Gondolkodik el hangosan, miközben az ablakon kifelé tekint, az utcát véve szemügyre. - Tudom nem illendő egy hölgytől a korát kérdezni, de hány éves Miss Pierce? Mennyi ideje él a világ végében? - Udvariatlanságnak tűnhet, valóban, de érdekli vajon mióta tapossa a nő e kifordult világ romos talaját. Victor, korának ellenére katonás egyenességgel s kiállással kémleli az utcát az ablak előtt állva.
- Minimális érték. - Mosolyodik el. - Nem pénzt akarunk kisasszony. Az anyagi javak nem sokat érnek ebben a világban. Az eljöendőben még kevésbé fognak. - Kezd bele s így folytatja. - Értéke mindennek van, de az új arany hamarosan a víz lesz, s az élelem. Ölni fognak érte, egyes helyeken már most is azt teszik. Föld kell a puskaporért cserébe, s víz. New Yorkba jöttünk mert a vadászok fészke itt a leg kiterjedtebb, itt küzdenek legjobban a mennyek vagy épp a pokol seregei ellen. A harchoz pedig fegyver kell, ezért vagyunk itt, ahol a harc, ott legnagyobb a szükség a fegyverre, hát az ár is ott a legnagyobb. Kereslet, kínálat. Kereskedelem alapfok. Nevezzen nyerésznek, én csupán túlélni akarok. A szükség pedig nagy úr, nem igaz? Víz kell hát, egy tározó, ilyesmi érdekelne, minél nagyobb, annál jobb. Így árat nem tudok, minimálisat végképp nem. De gondolom ez nem okoz Önnek gondot. - Fordul a nő felé végül mintha választ várna a fel nem tett kérdésre. - Ha óhajtja Jake elviszi, megmutatja az árut, hogy lássa miről s mennyiről is van szó. Nekünk Alexij el van egy kis elintézni valónk még a napra. Tudja, mint mondtam, újak vagyunk a városban, a terjeszkedés szakasza pedig sok energiát igényel. - Mosolyodik el sokat mondón, majd megvárja a választ.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Cara lakása Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 29, 2019 10:11 am
Következő oldal


☽ Usual business

Abaddon & Cara
zene: Eat The Elephant  szószám: 1138 • Credit:

 

Hátrasimítottam a hajam majd ismét az órára pillantottam. Hat percem volt még hét óráig. Elgondolkodtam rajta, hogy mi van, ha esetleg késni fog a vendégem? Benne van a pakliban ugyebár. Én személy szerint igyekszem mindenhova időben odaérni, de ezzel nem mindenki van így. Eddig eszembe se jutott, de elkezdtem gondolkozni azon, hogy vajon ki fog érkezni. Van abban valami izgalmas amikor nem tudod, hogy kivel fog összehozni a sors. Gyakran vannak ilyen üzleti „vak randevúim”, de egyelőre még nem tudtam megunni az izgalmát. Vajon szőke lesz vagy barna? Magas vagy alacsony? Elegáns vagy sportos? Udvarias vagy egy bunkó?
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy mi tagadás majd összeszartam magam amikor megszólalt a bejárati ajtó csengője. Felpattantam és sietős léptekkel odamentem az ajtóhoz. Sóhajtottam egy nagyot, majd egy bájos mosolyt erőltettem az arcomra. Na jó, annyira nem volt nagy erőfeszítés mosolyogni hiszen nagyon izgatott voltam. Annál nagyobb meglepetés ért, amikor nem egy, hanem rögtön három férfi is állt velem szemben. Le is olvadt a mosolyom, mint az a bizonyos frizsider szokott. Eszembe jutott, hogy talán esetleg ők a víz szerelők, akikre hetek oda várok, de sem az öltözetük, sem az érkezési idejük nem utalt erre. Már éppen meg akartam kérdezni, nem túl nőies modorban, hogy mi a fenét keresnek itt, amikor az idős ősz úr közölte, hogy Phil küldte őket.
Egyszerre rengeteg minden futott át az agyamon. Csak hogy kiemeljem az első hármat:
1. Bazd meg Phil
2. De tényleg bazd meg Phil
3. Tudod mit, basszon meg egy taliga apró majom Phil.
És, hogy miért is voltam ennyire dühös Philre? Mert azt az icike picike, ámbár rendkívül lényeges információt elfelejtette velem közölni, hogy nem egy, hanem rögtön három vendéget is fogok a lakásomba engedni. A probléma ezzel pedig csupán annyi, hogy nem mindenki olyan kedves és elragadó, mint én. Igen gyakran előfordul, hogy nem a baráti vagy üzleti érdekeket részesítik előnyben az emberek, hanem olyan bájos emberi tulajdonságok hajtják őket, mint a szadizmus és/vagy végtelen kapzsiság. És bár a matek nem az erősségem, de annyit még én is tudok, hogy a 3 az több mint az egy, ezért ha bármilyen ártó szándék vezeti az urakat, akkor nekem esélyem nincs. Éppen ezért, ha tudtam volna, hogy 3-an jönnek biztos, hogy nem a lakásomhoz hívatom őket. Vagy ha mégis valamilyen beteg csavar miatt nem tudtam volna ezt elkerülni, akkor a revolverem, amit pont az ilyen esetek miatt szereztem, most nem a gardróbszekrényem mélyén egy cipős dobozban árválkodna, hanem bekészíthettem volna a kanapé párnái közé. Anélkül viszont elég kiszolgáltatottnak éreztem magamat.
Bizonyára súlyos másodpercek teltek el, miközben az agyam vészesen pörgött. Tudtam, hogy valamit kezdenem kell a helyzettel. Mert persze az is előfordulhat, hogy én aggódom túl a dolgot, és tényleg csak egy szimpla megbeszélés miatt jöttek. Nyílván ez volt a valószínűbb opció, de én mégis ideges voltam. Viszont mondanom kellett valamit nagyon gyorsan, elvégre profinak tartom magamat, akit nem tud kizökkenteni semmi.
Jó estét uraim, kérem, fáradjanak beljebb. – mondtam egy üde mosoly kíséretében. A kezemmel befelé mutattam a kanapé és a fotelek irányába. Az az egy szerencsém volt, hogy ezt a mosolyt annyit gyakoroltam már, hogy akkor is magamra tudtam erőltetni, amikor valójába fortyogtam a dühtől. Eddig nem is igazán figyeltem meg a vendégeimet, de amikor az ősz úr bemutatta a „csapatot” alaposabban szemügyre vettem őket. Hát nem egy hétköznapi trió az biztos. Mondhatjuk úgy is, hogy több korcsoport is megjelent a csapatban. Sok időt nem töltöttem el azzal, hogy végig mérjem őket, hiszen az nem lett volna túl udvarias, és időm is volt még rá, hogy diszkrétebben megtegyem.
Én Cara Pierce vagyok, örülök, hogy megismerhetem önöket. Kérem, foglaljanak helyet. – mutattam ismét a kanapé és a fotelek irányába. Továbbra is mosolyogtam, immáron egy kicsit őszintébben. Elvégre még nem vágták el a torkomat. Ha esetleg a jövőben tervezik is, legalább előtte udvariasak voltak.
Az egyik férfi elindult a lakásban és elkezdett körbenézni, mintha éppen lakást akarna venni, de előtte körbenéz, hogy nincs-e valahol penész. Aztán észrevettem, hogy a legfiatalabbnál meg pisztoly van. Már éppen kezdtem volna pánikba esni, de végül leesett, hogy miről is van szó. A jó öreg szervezett bűnözés és azoknak a szokásai ugye. Mondjuk gondolhattam volna, hogy a puskaport nem apácáktól fogom tudni beszerezni, de azért kicsit váratlanul ért, hogy maffiózókat fogadok a lakásomban. Így jobban megfigyelve őket tisztán látszódott is. A kedves öreg bácsi, akiről elsőre nem gondolnád, hogy nem a kertészkedés a hobbija. A hű szárnysegéd, aki látott már mindent. És a fiatal erőember, aki jól mutat a csapat fotókon.
Az úr, amikor megemlítette, hogy Európából jöttek, elfogott egy kis izgalom. Már éppen kérdezni akartam tőle, hogy pontosan honnan jött, milyen arrafelé és a több hasonló udvariassági körök, de nem volt időm szólni, mert apró szünet után folytatta. Egyből a lényegre tért. Kezdett szimpatikus lenni az öreg. Leültem az egyik fotelbe, és reméltem, hogy az öreg elfoglalja a velem szemben lévő fotelt. A két másiknak még volt bőven hely a kanapén. Más esetben először itallal kínáltam volna őket, de gondoltam van még idő arra, és különben is jobban esik az ital egy sikeres business után. Kár lenne előre inni a maci bundájára.
Remek helyre jöttek uraim, biztosíthatom önt arról, hogy nálam jobbat nem talál a környéken az ilyen adásvételi ügyekhez. – nevettem fel szolídan. Végülis nem állítottam valótlant, tényleg én voltam a legjobb a környéken. Az persze már más kérdés, hogy mekkora területet is veszünk számításba a bizonyos környék alatt. A mosolyom immáron teljesen őszinte volt. Puskapor eladás. A legkönnyebb üzlet. Annyira sokan szerettek volna puskaport, hogy a kérdés csak az volt, hogy tudnak-e vagy akarnak-e eleget fizetni érte. Ezt persze nem akartam az orrukra kötni, mert ha tudták volna, én rám nem is lenne szükségük. Elég lenne csak az utcán hangosan kiabálniuk egyet, és máris találnának vevőt. Akkor pedig az én hasznom oda lenne. Az pedig nyílván igen sajnálatos lenne.
Nos, ebben az esetben, egy aukciót javasolnék. Úgy eléggé fel lehet tornázni az árakat. Viszont szükségem lenne, egy minimális értékre, ami alatt nem kíván megválni az árutól. Ez alapján szűrni lehet az aukció résztvevőit. Elvégre nem lenne jó, ha minden útszéli suhanc odajönne. – Azt hiszem még életemben nem használtam azt a szót, hogy suhanc, bár már egy ideje benne volt a szókincsemben. Ennek is eljött a napja.
Vagy esetleg van más elképzelése? Ha nem tetszik az ötletem, akkor máshogy is intézhetjük. – elegánsan keresztbe tettem a lábam, és kérdőn néztem Victorra. A másik két férfival nem foglalkoztam túl sokat. Reméltem, hogy ezzel nem követek el valamilyen végzetes hibát. Eddig a pontig nagyon simán alakult. Talán egy kicsit túl simán is.
Bár jómagam későbbre terveztem, de úgy gondoltam végül, hogy az udvariasság úgy diktálja, hogy mégis megkérdezzem:
Amíg átgondolják, hozhatok önöknek egy italt? – Néztem végig a három férfin. A fiatalnak egész jól állt az a bőrdzseki. Miért nem vettem ezt észre korábban?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Cara lakása Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 19, 2019 6:38 pm
Következő oldal


(Un)usual Business
Cara & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; ide • Zene; In Hell I'll Be In Good Company

New York, Union Square Park, 18:45

Az öreg Mercedes Benz ráérősen halad a parkot körülvevő utcákon, utasait céltudatosan hordozva a megfelelő irányba. - Azért lássuk be, ezek a fritzek mérnökileg mindig ott voltak. - Jegyzi meg elégedetten az ősz, szinte hóhajú férfi a hátsó ülésen. Hetven felé közeledhet, elegáns, öltönybe bújtatott férfi. Mellette egy kövérebb férfi ül, napszemüveg takarja arcának nagyrészét, őszes száklla az Ő korát is valahova az 50-60 közelébe sorolná. A harmadik pedig elöl, a sofőr, Ő a legfitalabb a trióból, 35-40 között lehet tán. Csupán a visszapillantóból tekint hátra az ősz hajúra. - Biztos benne főnök? A lány, biztos meglesz neki az amire szüksége van? - Érdeklődik a fiatal miközben kiteszi az indexet, hogy jobbra fordítsa a járművet, ami perse engedelmesen teszi is a dolgát. Az ősz hajú tekintetét az épületeken pihenteti amint a feléjük tornyosuló betonmostrumokat szemléli, s így válaszol. - A mitugrász érdekében remélem, hogy igen. Te mit gondolsz Alexij, szerinted volt olyan bolond, hogy félrevezetett minket? - Vigyorodik el, s a mellette ülő is, szemeit takarják a szemüveg lencsli, de orcájára galád mosoly ül. - Ha így volt akkor volt vér a tökében, az egyszer biztos... - Válaszol rögvest, enyhe oroszos akcentusa van, tán ukrán lehet ha tippelni kellene. Halk kuncogások szűrődnek s erre már a söfőr maga is elvigyorodva emlékszik vissza a pár nappal ez előttire, s hogy hogyan is kerültek ide...

Néhány nappal korábban

Apró kis garzonlakás, egyszerű fa bútorzat. A lámpák sárgás fénye mellett üvegből sört iszogat, s olvasgat a sötét hajú férfi, papírokat rendezget. Szakállán minduntalan megakad az ital ahol komótosan kúszik lefele egy egy korty után. Nem épp elegáns látvány, de hát az ember belemerül valamibe... Akkor csak a hirtelen dolgok zökkentik ki, mint páldul kellően hangos kopogás az ember ajtaján. A másodikra fel is eszmél a barátunk s kérdőn tekintve az ajtó irányába indul meg. Ahogy közelebb ér érdeklődik, hogy ki keresi még is? Válasz persze nem érkezik, legalább is szóban nem. Az ajtó egy határozott mozdulattal tárul fel ahogy rárúgják azt, kap is a szeléből, vagy inkább a széléből egy masfálst a fa lapjától. Azonnal hátra tántorodik tőle a szerencsétlen. S már ront is be a fiatalabb s szakállas, ki kedves oroszos hanglejtéssel kösznti a barátunkat majd tessékeli bele egy közeli székbe. Az Ősz hajú komótosan lépdel be, kimérten vezeti köbe szemeit a "lakosztályon". - Azt csiripelik a madarak, hogy a magad fajta sokat lát az utcán, s sokat hall is. - Kezd bele kimért hangján. A fiatal félre is áll, s bagúra gyújt miután az ajtót helyére tette s egy gyors ellenőrzéssel a folyosót is szemügyre vette, esetleg kíváncsiskodó szomszédokat kizárva. Közben Alexij barátunk ha már a fickó kapott egyet a fejére, akkor most a bordái közé is kap egyet, csak hogy érzékelje nem csupán viccből rúgták rá az ajtót ezen a kellemes nyári estén. - Mi, mi a francot akartok?! Nekem nincs semmim... - Köpi maga elé, krahácsolva a bordáját ért törődésnek hála innentől már csak az ősz hajú veszi át a szót. - Ó, nem, félreértesz, nem is Te kellesz, s nem is a ... - néz körbe a koszfészken. - ... a semmid. - Tekint vissza rá s lépdel a szoba közepére. - Tudod, a birtokunkba jutott valami, amin szívesen túladnánk. De csupán nem rég jöttünk a városba és még nem ismerjük a helyieket... gondoltuk Te talán segíthetsz. Csak mondj egy nevet aki szereti az értékes holmit és már itt se vagyunk. - Dobja be az ajánlatot az Ősz hajú. Mire a másik köp egyet. - Kapd be Tata, dögölj meg! -
Erre az öreg a fiatal felé fordul. - Látod Jake, ez a baj a mai fiatalsággal, kurvára nem tudják mi az a tisztelet. - Tárja szét karját értetlenül majd fordul is meg és nagyjából eddig volt udarias az öreg. - Tudtad, hogy az emberi belek nagyjból 150-160 centiméter hosszúak? Na most, mi éppen az elsőn vagyunk. Ha nem mondasz egy kibaszott nevet akkor drága, hajdani Ukrán államporgár barátunk a beleidnél fogva fog kilógatni így mire lesétálok az utcára éppen az orrom előtt fogsz lógni és úgy teszem fel a kérdést, újra. Szóval, még 1 szer megkérdem: Ismersz olyat akit érdekelnek az értékes áruk? - Némi ingerültséggel jár az idős férfi műsora, de a hatását eléri végül, főként miután Alexij zakója alól előhúzza filéző kését mely egész méretesnek tűnik így ránézésre, meg amúgy is...

18:50

Így jutott hát ide, s ebben az időben a trió, egy név által mely egy másikhoz irányított, A Phil nevű fickó azt mondta ez a nő a legjobb, hát nemsokára kiderül. Az autó ráérősen fordul be a megadott utcába. A fiatalabb fékez, majd az autó megáll. Az épületre tekint a hármas. - Ez lesz az, megjöttünk. - Szólal meg a söfőr. - Épp időben, tökéletes, utálok késni, tárgyalásra mindig 5-10 percel korábban Jake, tanuld meg, tisztelet, ne feledd! - Tekint ez órájára az ősz hajú s magyaráz miközben kiszáll az autóból.
A kapuhoz lépve a fiatal feltárja az ajtót az idősnek, ki előtt az urkán barátunk lép előre. Rutinosan dolgozik a trió, szavak nélkül is értik a dolguk, olajozott csapat. A fiatal vet még egy pillantást az utcára majd az Ő alakját is elnyeli az épület kapuja...

18:55

A nő otthonának csendjét s a várakozás idegőrlő perceit hirtelen az ajtó csengőjének hangja zavarja meg - avagy kopogás amennyiben nincs csengő ugye - mit aztán ideális esetben ajtónyitás követ. Amennyiben így lesz úgy az idős férfi kellemes tekintete fogadja a nőt. - Jó estét hölgyem! Phil küldött minket. - Kellemes, megnyerő modora valóban nem a mai divathoz igazodik. Jégkék szemeiben még is ott lapul valami vészes csillanás. Mögötte ott áll a szakállas Alexij s a náluk jóval fiatalabb Jake is. Előbbin zakó, míg a fiatalabbon bőrdzseki díszeleg. Ha beljebb jutottak hát az ősz férfi rögvest be is mutatja a kis triót. - Ő itt Jake, és Alexij. Én pedig Victor, Victor Schmidt. S kegyedben kit tisztelhetünk? - Érdeklődik jó modorával végigmérve a nőt, igazán szemrevaló meg kell hagyni s ebben tán a fiatalabb Jake aki teljes egészében egyet kell értsen. Alexij amint - és amennyiben - bejutottak a lakásba rögvest rövid ellenőrzést tart, ablakok, kis szoba ha van. Engedélyt nem nagyon kér, nem az a fajta. Jake utolsóként lép be s ahogy zárja az ajtót fordultában kabátja alól megpillanthat valami fémeset Cara, egy pisztoly markolata. Nem túl valószínű, hogy meglepi az ilyesmi. Az idős persze beszél tovább, két kezét háta mögött összekulcsolva nézelődik a lakásban. - Takaros lakás egy takaros leányhoz. - Jegyzi meg elismerően, majd folytatja. - Igen messziről jöttünk, Európából. Bár ott sem jobb a helyzet, legalább is nem mindenkinek. - Rövid magyarázat majd ismét folytatja is. - Ellenben van egy dolog amit kifejezetten nem kedvelek. Ez pedig az időpocsékolás. Kár volna egy ilyen szépséget hervadni hagyni nemde? Így nem rabolom soká az idejét s a lényegre is térek. - Fordul végül az öreg Cara felé, határozott egyenes tartása sokat elárulhat róla. - Phil azt mondta magácska olyasvalaki itt a városban aki ismeri a keresletet s megleli a kínálatot. Nos nekem a fordítottjára volna szükségem. Én kínálok, s kellene a kereslet, ki fizetne a legtöbbet egy nagyobb mennyiségű puskapor készletért. Ebben lenne szükségem a kegyed segítségére. - Hajol parányit előre s miközben beszél végig tartja a szemkontaktust, ezzel is megtisztelve a másikat mondókája végén parányi mosoly kezdemény, majd kis szünet után ismét szóra nyitja ajkait. - Tévedtek a madarak, avagy jó helyen járunk? - Kérdez vissza végül miután felvázolta a helyzetet s továbbra is háta mögött összekulcsolt kézzel várja a választ. Alexij s Jake csupán némán figyeli az eseményeket, egyelőre legalább is.
Tik Tak, hova kerültél Miss Pierce? Az óra ketyeg s az ősz hajú válaszra vár tőled.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Cara lakása Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 18, 2019 7:21 pm
Következő oldal


☽ Usual business

Abaddon & Cara
zene: Eat The Elephant  szószám: 654 • Credit:

 


Tanácstalanul álltam a ruhásszekrényem előtt. Az örökös dilemmával álltam szemben, ami minden nőt foglalkoztat időnként. Mi a francot vegyek fel? Inkább egy elegáns kosztümöt vegyek fel? Elvégre üzleti tárgyalásra készülök. Vagy inkább valami kihívóbbat, mert ha minden igaz egy férfival fogok találkozni? Sóhajtottam egy nagyot és a homlokomat a szekrénynek támasztottam egy percre. Próbáltam döntést hozni, de nagyon nem akart összejönni. Végül úgy döntöttem, vissza megyek inkább nappaliba és előbb elrendezem a bútorokat, hátha ihletem támad közben. Na persze nem teljes lakás elrendezésre kell gondolni, csak a foteleket szoktam áttolni, ha megbeszélésem van valakivel a lakásomon. Egyszer még nagyon régen olvastam valami olyasmiről, hogy terápiás közeg. Vagy tudja a fene hogy is hívják. A lényeg, hogy elvileg a terápiát segíti, ha két beszélgető partner széke nem pont egymással szemben helyezkedik el, hanem inkább 45-45 fokban elforgatva. Hogy ez miért jó arról fogalmam sincs. De az én üzleti tárgyalásaim gyakran mennek át szinte terápiás beszélgetésekbe, ezért egyszer kipróbáltam. Mondanom sem kell, hogy business lett a vége szóval el könyveltem magamban úgy, mint egy bevált technika. Az nem számít, hogy a bútortologatós időszakom előtt is ugyan úgy mentek a dolgok. Büszke voltam magamra, és azóta fotelt tologatok. Időnként úgy utálom magam.
Hátrább léptem a szoba sarkába és leellenőriztem a „művemet”. Még a fejemet is egy kicsit oldalra billentettem, mintha attól jobban látnám, hogy stimmel-e az a bizonyos 45 fok. Hát baromira nem láttam jobban. De végül úgy ítéltem meg, hogy jó lesz ez. A két fekete bőr fotelem, szépen körbe fogta a kis asztalkát, ami majd pont jó lesz arra, hogy a pezsgős és/vagy boros poharakat rárakjam. A fekete bőr kanapé az asztal másik oldalán volt, még pont olyan távolságban, hogy onnan is ellehessen érni a kis dohányzó asztalkát. Egy hamutál is volt a közelben, ha szükség lenne rá. Jó magam csak alkalmanként dohányoztam, de akkor nagyon jól esett. Általában egy szőnyeg szokott még a kanapé előtt lenni, de azt korábban felcsavartam és a szekrénybe raktam. Nem volt túl mókás takarítani, ezért inkább ügyeltem arra, hogy ne nagyon használjam. Apropó, ha majd egyszer írok egy könyvet a „profi” életvezetési tanácsaimról ez lesz az első pont: ha nem szeretsz takarítani, tartsd a szőnyeged a szekrényben.
A lakberendezés „mámorító” élménye után ihletem támadt végre. Úgy döntöttem, inkább egy kihívó ruhát veszek fel. Elvégre nő vagyok, akinek a stratégiai helyeken megfelelő domborulatai vannak. Erőforrás pazarlás lenne nem megmutatni őket. Egy csipkés ruha mellett döntöttem, amely pont a térdem felett egy picivel ér véget. Hozzá illő cipőt gyorsan találtam, egy kis fekete magas sarkú szandált. A hajam szabadon engedtem. A sminkem pedig már kész volt egy fél órája. Így utólag belegondolva szerintem, már amikor az arcomból próbáltam meg a legtöbbet kihozni a megfelelő vakoló anyagok segítségével, én akkor tudtam, hogy inkább ribisre veszem a figurát, mert a sminkem határozottan nőiesre sikeredett főleg a mélyvörös rúzsnak köszönhetően.
Gyorsan rápillantottam az órámra. Kicsit elfeledkeztem az időről, de szerencsére még volt 10 percem a vendégem érkezéséig. Elégedetten huppantam le ezért a kanapéra. Szeretek időben elkészülni, mert akkor fölösleges idegeskedéstől óvom meg magamat. Van elég bajom így is, nem kell, hogy még saját magamat is stresszeljem. Phil levele, még ott pihent a dohányzó asztalon. Gyorsan magamhoz vettem. Volt még időm, ezért újra elolvastam:
„Férfi, van puskapora, nem tudni mit szeretne cserébe, 7-re küldtem a lakásodhoz.”
Szerettem Phil leveleit. Lényegre törőek, és mindig fölösleges maszlagtól mentesek. Bár ezt sosem ismertem volna be neki, de szerettem vele dolgozni. Persze sokszor felidegesít, amikor valamit nem úgy csinál, ahogy szeretném. De mindig elfogadta, hogy annak ellenére, hogy jóval idősebb nálam, a döntő szó az enyém. Ha elégedetlenkedik is, diszkréten teszi. Szívesen adnám neki a hónap dolgozója címet, de azt mindig magamnak adom sajnos. Elvégre a profit számít, és abban még mindig az én mutatóim a jobbak.
Ismét az órára pillantottam. Azt reméltem, hogy már eltelt a 10 perc, de szomorúan konstatáltam, hogy még mindig 8 perc van hátra 7 óráig. Mondtam már, hogy a várakozás nem az erősségem?





Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Cara lakása Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 18, 2019 7:18 pm
Következő oldal


***
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Milyen jövő vár az emberiségre, a földi ökoszisztémára, az életre?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3