• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Sealiah...
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott angyal
☩ Posztok :
105
☩ Képességem :
Már nincsenek
☩ Rang :
Gabriel közelében szeretnék lenni
☩ Play by :
Emilia Clarke
☩ Korom :
851
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Okt. 03, 2016 9:10 am írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Kedves Agramon! Őszintén vártam már a történetedet, kíváncsi voltam hogyan is alakul a helyzeted. Nem tudom mit voltál úgy oda, hogy nem ez lett életed legjobb története, de azért nem panaszkodhatsz, én ajánlanám a töridet bárkinek, hogy elolvassa, hiszen szépen kidolgozott és látszik benne, mindent megtudtunk rólad amire szükség van ahhoz, hogy ilyen fontos szerepet tölts be az oldalon! Ehhez pedig nem is kétséges, hogy milyen jó arcot választottál. Úgyhogy sipirc foglalózni és ne hagyj túl sok nyugalmat a többieknek! Smile


● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●



Hell or Heaven vezetősége

Agramon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
28
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :
Demon Powers
☩ Rang :
Második Ark-démon, avagy Lord
☩ Play by :
Colin O'Donoghue
☩ Pokol vagy menny? :
Kettőt tippelhetsz...

What a pleasure to keep in hand someone's fear.
The greatest power of all.
And when I show it to you, your worst nightmares...
That's the point where your own powers start fading away
and madness becomes your new god.


-- The Demon of Fear


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Szept. 23, 2016 7:59 pm írtam neked utoljára


Agramon
If I cannot inspire love, I will cause fear…
Colin O’Donoghue
Ámon… Bémon… Cémon… Démon…
Keresett/Saját
Lucifer
II. Ark-démon
Pokol

Személyes adatok

Véleményem az emberekről: Magasról teszek az emberekre... Na jó, ez így nem teljesen igaz. A félelmük az, ami éltet (és másoké is), így azért valamelyest szükség van rájuk, bár így csak eszközöknek minősülnek.

Porhüvelyem neve: Senkinek sincs olyan teste, mint nekem.
Mióta élsz?: Lucifer bukása óta.

Gabriel vagy Mihály?:  Lucifer oldalán állok, szóval ahova ő vezeti a Poklot, oda megyek én is.

Vélemény a természetfelettiről? :  Én magam vagyok a természetfeletti.

Város: Többnyire a Pokol, mivel Lucifer volt olyan kedves és Mézivel kiruccant, de ha rám is szükség van, akkor természetesen New Orleansba vezet az utam.

Család: Az mi?

Beosztásod: Kukkants fel és megtudod…

Szakadár infó: Legutóbb elkaptam és megnyúztam egyet… Ó, pardon, ezt nekem nem kell kitöltenem… *átlapozza*

20
Amunet
Lassan 10 éve húzom az igát
Képességem


Általános démoni képességekkel, valamint, Lucifer jóvoltából, erős okkult tudással rendelkezem.
Mágikus szint: I am the master mage, b*tches. Cool
Tanítványom: Phedea
.
Ezt a történetet vérrel írják

- Na, gyerekek, ki tudja nekem megmondani, hogy micsoda a Mumus?
A körülöttem zsibongó kis emberkék elgondolkodva, erősen koncentrálva törik a fejüket ezen a nagyon egyszerű kérdésen. Félkör alakban ülnek, körülbelül tizenöten lehetnek, fiúk-lányok vegyesen, mind tíz év alattiak. Én magam egy padon ülök, odaédesgettem magamhoz őket néhány egyszerű trükkel, amiket bűvészmutatványnak véltek, pedig közel sem voltak azok. Az egyik kisleány fél perc után bátortalanul jelentkezik.
- Igen?
- A Mumus egy olyan szörnyeteg, ami az ágyunk alatt él. Gyerekeket ijesztget.
- Nem rossz elgondolás, igen. Viszont nem csak titeket, de a szüleiteket is képes megrémiszteni! Tudja-e valaki, hogy miért? Miért képes a Mumus felnőtteket is rémületbe hozni?

Újabb csönd. Szinte érzem a feszültségüket és a fogaskerekek gyors pörgését. Némelyiküknél még a veszélyjelző is villog, csak nem vesz róla tudomást. Várok pár másodpercet, mire arcomon hamiskás mosoly terül el.
- Azért, mert a Mumus nem csak a gyerekek, de az anyukák és apukák félelmeit is magára tudja ölteni. Nem olyan bátrak ám a szüleitek, mint ők azt mondják! A gondoskodó anya és hős apa, ugyan! Elég nekik is egyszer belenézniük egy démon szemébe és örökre saját őrületük rabjai maradnak, amíg csak világ a világ!
Felsikoltanak. Egyszerre pattannak fel és rohannak el a játszótér túlsó felére, ahol panelházak sokasága sorakozik. Ott laknak mind, csupán ide szoktak kijönni szórakozni, sokszor felügyelet nélkül. Az efféle felelőtlenség áldozatává pedig könnyen válhatnak… Különösen, ha egy magamfajta gazemberrel hozza őket össze a Sors, aki legnagyobb félelmük álarca mögé bújva tartja rettegésben a körülötte lévőket, legyen szó kicsiről, nagyról, öregről vagy fiatalról.
Bizony, hölgyek, urak! Nem vagyok egy egyszerű eset, sose voltam az. Nem tudom, Nagyuram milyen állapotban volt éppen akkor, mikor engem kitalált, megalkotott és piedesztálra emelt, mint második lordját, hadvezérét és magát a pecsétalkotót évezredekkel ezelőtt, de sokan lehet szidják érte, mint a bokrot. Legalább is, akkor biztosan, amikor velem akad dolguk.
Az egy dolog, hogy van egy egoista, ármánykodós oldalam, amit szeretek kihasználni, cselszövések és mindenféle huncutságok formájában. Szenvedélyem mások szívatása ilyen-olyan eszközökkel, és ez talán még a legkisebb probléma, ami miatt maximum drága Ashtaroth-om utálhat igazán. Ó, igen, az az átkozott nőstényördög! Szegényre rájárt a rúd, mikor kispécéztem magam, természetesen játék céljából. Ő a leglobbanékonyabb démon, akit ismerek ezen az átkozott helyen, az ő bosszantása jelenti hát számomra a nap fénypontját. Nem mintha mások nem ízlelhetnék meg gonoszkodásaim édes gyümölcsét, hehehe… Na jó, azért tudok mértéket tartani. Lucifer talán csak azért nézi el nekem a bolondságaim, mert ha kell, tudok komoly is lenni, ráadásul az én munkám elég fontos az ő szempontjából.
Ennyi démon kordában tartásához ugyanis nem feltétlen elég a sátáni erő. Kell valami más is hozzá, ami adott esetben jól jöhet, mikor valamelyik kis szörnyikének lázadósdit támad kedve rendezni… Volt már erre példa, az első alkalmával vezettük be ezt a rendszert, a pecséteket. Az én feladatommá vált ugyanis megfesteni a démonok szimbólumait – és ez vált igazán gonddá sokak számára. Ezekkel ugyanis a hozzájuk értők irányításuk alá vonhatnak bárkit a Pokol hierarchiájából, de persze csak akkor, ha megvan hozzá a megfelelő tudásuk és erejük. Ebben talán bátran nevezhetem magam az egyik legjobbnak. Ha okkult mágiáról van szó, akkor abban én jeleskedem. Mindig is foglalkoztatott ez a tudomány, szóval alaposan beleástam magam, hogy minél több tudásra tehessek szert. Sokáig könyvmolynak gúnyoltak a hátam mögött miatta. Bahh, a kis rohadékok! Meg is fizettek érte, mikor interaktív kiselőadás formájába bemutattam nekik, mennyi mindent lehet tanulni a könyvekből, muhahaha. Azóta is kerülnek, ha lehet… De ez még nem minden.
Az elfutó gyerekek után nézek egy ideig, majd felállok és egy könnyed portálnyitással a Pokolba keveredek. Az egyik kislány egy ronda, nagy és szőrös pókként fog rám emlékezni, míg az egyik fiú egy óriáskígyóként… Valóban én lehetnék a Mumus, akiről folklorisztikus mendemondák is szólnak, csak éppen nem tudták, hogy konkrétan egy démonról van szó, nem pedig valami más bestiáról. Azt túlzásnak lehetne nevezni, hogy ágyak alatt vagy szekrényekben bujkálva várom az áldozataim, mint akár a Harry Potterben, de tény és való, hogy képes vagyok mindenki legnagyobb félelmévé alakulni, persze illúzió formájában. Eredetileg ennek is lettem teremtve: a félelem démonának. Ezért sem tudom mái napig, a Fényhozó miféle lelki állapotban lehetett, mikor megszülettem. Őt nem igazán lehetne félősnek nevezni… Vagy éppen ő maga akart megrettentetni valakit? Ki tudja, én biztosan nem, sosem faggattam erről, de talán majd megteszem egyszer. Lehetőleg nem fog érte torokszorongatásra vagy egyéb kellemesebbnél kellemesebb büntetésekre ítélni… Hmph, próba cseresznye.
Végigsétálva a kaszárnyák között mindenki főhajtással, biccentéssel vagy hangos szóval köszönt, esetleg szalutálással. Nem igazán szoktam köztük rettegést keltő páncélban végigvonulni itthon, hiszen elég nekik a tudat, hogy én Én vagyok ahhoz, hogy fegyelmezetten viselkedjenek. Tudják, hogy velem rosszul járnának, talán még rosszabbul is, mint Ashtaroth-nál, de ez képlékeny. És lám, ott is van az emlegetett szamár, persze lóháton megint. Iumentum idegesen kapirgálja a földet, mint valami veszett tyúk, de az én aurámat megérezve egyenest toporogni kezd. Ash persze tudja már, hogy ez mit jelent. Felém pillant, és szinte látom a szemeiben csillogni a gyűlöletet. Önkéntelenül is elvigyorodom. Imádom ezt a látványt, sose fogok tudni betelni vele. Köszönök is neki egy szép jó napotot, majd tovább állok. Majd később húzom az agyát, most jobb dolgom is akadt. Kis tanítványom már vár rám, hogy újabb leckét adhassak fel neki, nem is beszélve az egyéb elintéznivalókról is...
Amióta ugyanis Lucifer és Mazikeen a Földön tartózkodik, a Pokol ügyes-bajos dolgainak intézése, igazgatása, irányítása, a háborúra való készülésnek lebonyolítása valamelyest az én nyakamba szakadt. Persze közvetítés mindig van a Nagyúr és köztem, de azért a fene egye meg, nem könnyű meló így sem, főleg az okkult munkám végzése közben. Hjaj, de mindegy is, valószínűleg nem hiába lett rám sózva ez sem. Igazából, valahol eszméletlenül büszke vagyok arra, hogy Lucifer ennyire megbízik bennem. Még a saját pecsétjének őrzése is az én felelősségem, ami azért elég nagy dolog. Simán foghatnám és tehetnék vele bármit, amit az erőm elbír, és még sem teszem. Hűséges típus vagyok, na. Ha valakit, őt elismerem és tisztelem, így hát nem is kell aggódnia amiatt, hogy bármi rosszaságot követnék el ellene.
A többiek azonban, mint ahogy Te is, kedves Olvasó… Azért jobban jártok, ha óvakodtok. Lehet, viccesnek vagy komolytalannak tűnik ez a kis szösszenet, de ne vegyetek félvállról! Mégis csak én vagyok a Második… És nem véletlen. Hogy barátok leszünk vagy ellenségek, rajtatok áll. Előbbi esetében nyugodt életetek lehet, de utóbbinál… A legszörnyűbb lidérces álmotok is tündérmese lesz ahhoz képest, amit én fogok művelni veletek. A Mumus ugyanis sohasem alszik, ahogy az Ördög sem. Mindig figyelek, érzékeim állandó radarként működnek. Azt hinnétek, csak a négy fal közt ülök időm nagy részében és könnyen a hátam mögött ökörködhettek bármit, de nincs így. Hátul is van szemem és gyakorta szeretem használni. A félelem valami vagy valaki iránt pedig ott lappang a legtöbbek szívében… Én pedig azt kegyetlenül kitépem és az arcotokba nyomom, hogy láthassam vonásaitokat eltorzulni és a szenvedést ragyogni tekintetekben, egészen addig, amíg nem Sátán vagy Isten, de maga az Őrület lesz az új istenetek. Jobban jártok hát, ha jóba leszünk. Vegyétek felebaráti jó tanácsnak, egyenest tőlem.


 
Agramon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: