William lakása

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


William lakása 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
William lakása Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 23, 2019 9:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to William (Athan)
Elemében van azt látom, próbál hallgatni rám, bár azt hiszem túl sok neki az információ. A rönköt sikerül eltalálnia, pedig menne ez jobban is, ha nem feszülne úgy rá a koncentrálásra. A késdobálás remegő kézzel, beállt izmokkal csak vásári bohóckodás. Amúgy is az, de ha valaki jól csinálja, legalább veszélyes vele. A nagyobb puska említésére felszalad a szemöldököm.
- Milyen puskát?
Nem mindegy hogy gépfegyver volt, vagy csak egy vadászpuska, esetleg sniper? Mennék neki segíteni, ezért ellököm magam a fa törzsétől, megteszek pár lépést, ám ő sietősen a rönk felé szalad. Az meg már tényleg csak lógicsál, hát ezért kell többször meglökdösni.
- Amikor gyerek voltam, apám egyszer elvitt a vidámparkba. Ott volt egy olyan helyiség, ahol lőni kellett a mozgó céltáblákra, és a fazon, aki kezelte, csak megnyomott egy gombot. Aztán a fémszerkezet kattogva elindult, azt hiszem lánc forgott és úgy mozgatta a szerkezetet. Azzal is csak az oldalra mozgást tudták leutánozni, de sokkal egyszerűbbnek tűnt, mint ezt a rönköt mozgatni!
Érdekességképpen jegyzem meg, miközben ő visszafelé haladva szopogatja az ujját. Nem látom fröcsögni a vért, szóval nagy baj biztos nincsen. Egyébként megszokott dolog megvágnia magát az embernek a késekkel, ezért is macerásabb, mint mondjuk pisztollyal lövöldözni.
- Nem szereted a csendet?
Lassan visszarendeződöm a fa támasztása mellé és igyekszem követni a következő sort.
- A csend egy fegyver, itt az erdőben. Bár én úgy tapasztaltam hogy máshol is. Például a városban ha csendben vagy valaki mellett és az nem bírja, óhatatlanul elkezd hülyeségeket beszélni. Olyasmit is képesek megosztani veled, amit amúgy nem tennének. Szerintem te is tapasztaltad már hogy csendben voltál, figyeltél, közben valaki beállt melléd és elkezdett az életéről beszélni, holott kurv@ra nem voltál rá kíváncsi.
Érdeklődve tekintek rá, mert bár ő sokkal beszédesebb, mint én, úgy gondolom, már vele is megtörtént. Velem meg kismilliószor, előfordult morcosabb napomon hogy elküldtem a h@lál f@szára az illetőt, de az esetek többségében csak hümmögök és odább bandukolok, kivéve ha ismerem már, mert akkor elbeszélgeti az ember az időt.
- Tegyük fel hogy most megállsz és fülelsz egy kis ideig a környezetünkre! Hamar rá fogsz jönni, hogy nincs csend. Hallgasd!
Amint egy kis időre abbamarad a beszélgetésünk és a kések dobálása, először a szél morajlását lehet kivenni a fák között. Lágyan tépi a lombkoronájukat, mintha mindjárt pusztításba kezdene, de erre sosem kerül sor. Azután a harkályok kopácsolása ver ebbe éket, némelyik sokkal messzebbről, már-már tompán, elhalóan, van, amelyik a közelünkben, hangosan veri csőrével a fa törzsét. Motoszkálások hallatszanak a bokrok közül, a fák ágairól, ezek madarak és rágcsálók hangjai. Előbbiek ékesszóló hírnökei olykor a hangjukat is hallatják egymásnak.
- Nincs csend.
Vágom rá sokkal később, megrántva a vállaimat. Utána a jobb kezem felé emelem és legyezek neki egyet.
- Nah dobj még két kört a késekkel, aztán térjünk rá a fegyveredre inkább!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 14, 2019 9:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 665 - erdőmező
- Értem, aki nem tanuló – bólint a dologra, de hát nemigen jut eszébe senki, aki rajta kívül szívesen kimászna ide és még hagyná ki is bontakozni pár órára. Persze, lehetne mondani, hogy amiről nem tud, az nem fáj, de azon a kapunk ki kell jönni, kérdések vannak, aztán leadják neki a drótot és megint le lesz szedve a feje, pedig még az előző sem hűlt ki. Így inkább elengedi a dolgot és most élvezi ki, ameddig lehet. Még mindig nem tudja elengedni, mennyivel jobb idekint, pedig nem az igazi, nem a tökéletes vadon, aminek közelében abszolút semmi sincs, de mégis, kényelmesebb. Kedve lenne lerúgni a cipőt, beledőlni az avarba, vagy keresni puha füvet és azon fetrengeni kicsit, de az ilyen vadkemping biztosan nem fér bele a másik napirendjébe, meg aztán azt hinné, hogy lusta dög és nem is akar gyakorolni. Pedig de, csinálja is, leng a rönk és ő csak arra koncentrál végül, kiüríti elméjét, csak a mozgás, a hűs fém az ujjai között, amelyeket el kell hajítani és önmaga, mert nem kellenek ide gondolatok és dolgok, amiken nap mint nap rágódik. Kikapcsol, amennyire tud, elmerül és kicsit egyedül van, pedig Zagar ott van a látótérben, kényelmesen dől neki a törzsnek és tekintete mindent lát és követ. Nem zavarja, rég nincs már zavarban attól, ha nézik, bár talán Williamnek illene, mégis, amennyire koncentrál, elhagyhatja ezt is. Gyűlnek itt és ott is a pengék, de most nem morog vagy fújtat, mint elsőnek a teremben, mintha elfogadta volna, hogy létezik olyan is, ami nem sikerül elsőre és nem is bánja. Kicsit leengedett a soksokéves görcsösségből és kicsit tényleg átvedlett kezdővé.
- Mi? - mintha sokkal messzebb lenne és onnan hallaná. A mozdulat közben áll meg, keze felemelve, tekintete azonban a férfin, majd kapcsol. Ó. Nagyon elkalandozott vagy épp lelazult. Huh. - Jaj, jó, igen. Bocsánat, nagyon koncentrálok – szabadkozik, majd úgy próbálja, ahogy mondja. Ha nem is a rönköt, de a törzset eltalálja, ez az akadály bezavaró, a másik azonban elég jó helyre érkezik a rönkbe, így elégedetten hümmögve szemléli a végeredményt, vagyis részeredményt. A mozgás már bőven lelassult, könnyebb is így minden, még ha nem is az igazi.
Újra eldobálja a dolgokat, vegyes fogadtatás, azonban láthatóan jobban számol a mozgással, mint eddig, de még mindig időn túl van azzal, ahogy céloz. Ebben kell valamit javulni, bár élesben úgysem lesz rá idő. Mindegy is.
- Na igen, legalább az orra be tud törni. Vagy ha démon vagy angyal, megdobálom és míg kiröhög, elővehetek valami komolyabb fegyvert – vigyorog egy sort, de ez nem a futós-őrült vigyor, csak az, aki nagyon örül a mókás ötletének. - Persze, nem is ezt választanám fő célnak, fegyvernek, de tetszik. Bár én mindent kipróbálok, amit csak lehet, amikor nem voltál, akkor választottam egy nagyobb puskát és... hű! - emlékszik vissza a kisebb gépre, amelyet a kezébe mert venni és amely majdnem hanyatt is vágta, de egész érdekes élmény. Mondjuk miután sormintát lőtt a papírba és a falba, másodjára már biztosabb volt fogni, mégis, nem az igazi. De semmi nem az, majd megoldja. Közben eldobja az utolsó kést is, de már nagyon lustán mozog a rönk, így megindul ismét. Hol a fából, hol az avarból szedi össze a késeket, majd odalépve a rönkhöz, lök egyet rajta. Nem úgy sikerül, mint elsőre Zagarnak, de másodjára más felveszi az ütemet, ő meg visszakocog, beáll és eldobálja ismét. Csak a harmadik dobásnál realizálja, hogy miközben rönköt löködött, furán fogott a pengére és megvágta az ujját, így azt bekapja szívogatja meg kicsit, a kést pedig gyorsan letöröli. Idekint jobban és könnyedebben rejti el a feketét a megszokott vörös árnyalat alá, de most nincs ideje lesérülni, így bal kézzel hajítja el a kést, amely talán jobban célt talál. Mondjuk lehet nem ártana végre eltalálnia, hogy melyik keze lesz az ügyesebb.
- E' pi'a'af – húzza ki ujját a szájából és szemléli meg, majd miután megállapítja, hogy ebbe bizony ma nem hal bele, folytatja is.
- Rettentő nagy idekint a csend... - csak úgy mellékesként jegyzi ezt meg.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


William lakása 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
William lakása Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 08, 2019 6:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to William (Athan)
- Bárki, aki már nem tanuló, az elkísérhet.
Bólintok neki egy igent a kérdésére, mivel ha meg tud fűzni egy általa ismert személyt, és az kijöhet vele, akkor miért ne? Körülbelül beállítom, aztán elmegyek meglökni a fatörzset. Persze közben hülyéskedik, amire csak mutogatok neki menet közben. Aztán a nehéz súly az útjára indul, általában hosszú percekig leng, mielőtt újra meg kellene lökni. Gyorsan elmozdulok onnan és visszafelé megyek. Úgy vagyok vele, addig dobáljon, amíg a rönk mozog. Meg sem lepődöm a kezdeti dobások sikertelenségén, mert ha én most megfognám a kését és eldobnám, az első néhány nekem se állna bele a rönkbe. Senkinek sem, még egy olyannak sem, aki csak és kizárólag késekkel dobálózik.
- Lazán, csuklóból.
Nem kell úgy erőlködnie, meg izmoznia sem ezekre a dobásokra. Valójában rá kell éreznie a mikéntjére hogyan dobja el, hogy az az útja során forogva pont beleálljon a fatörzs nagy felületébe. Ez így első körben nem sikerült, most megy összeszedni őket.
- A késdobálásban az a jó, hogyha nem is áll bele, képzeld oda egy ember fejét, és hogy a nyele mekkorát csattan, ha jól célzol.
Mondjuk nem csak a fején, de azért ha teszem azt mellbe dobja, ott nem éri el ugyanazt a hatást. Ahhoz bele kell álljon az éle már. Biztos fájna, de engem például nem állítana meg egy olyan, hát még egy természetfelettit. Utóbbit az sem, ha beleáll a penge. Az én vadászkéseimre ez nem igaz, azokkal meg tudom ölni őket. De most William késeit néztem, azok pedig maximum emberekre veszélyesek. Újra beáll, megint dobásra kész. Én lustán nekidőlök egy közeli fának háttal, a kezeim a mellkasomon keresztbe fonom és figyelem milyen eredményt produkál a második körre. Még egy hosszabb perc és a farönk elkezd majd lassulni, akkor talán a célzás is jobban megy majd neki.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 05, 2019 11:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 601 - erdőmező
Lelkesedése valahol gyermeki, mégsem azt veszi elő. Késsel már dobálózott, noha rég és más miatt, nem is volt nagyon a kedvence, mégis, olyan dolog, amit csak lehet le kell porolni. Mondjuk tény, sokszor az ereje segített a célzás pontosságában és mivel azt ki kell kapcsolja, nehezebb lesz. Mindegy, illik hozzá a nem tökéletesség, de most inkább már azt akarja neki megmutatni, hogy lehet őt komolyan is venni, nem csak annak a szeleburdinak, aki kérés és gondolkodás nélkül ugrik ki száguldozó motorosok elé. De a kis vigyorkája nem maradhat el, után mégis komoly pillantással hallgatja őt, immáron a késekkel a kezében. Közelebb is lép, úgy tekint afelé, amerre mutat éppen. Szerencsére azt már nem vállalja be, hogy még rosszul is lát, az már végképp túlzás lenne, így azonnal bólint, amint kiszúrja.
- Persze, az úgy jó lesz. Álló helyett mozgó, így már nehezebb – jegyzi meg inkább magának, azonban igazat kell adnia, hogy azzal többet ér, mintha a falba vagdosná a gyakorlópályán a bázison. Nem feltétlen hasztalan mégsem az ott töltött idő, idekint mégis sokkal kellemesebb és jobb, tagadhatatlanul, mégis mindnek megvan a varázsa. Ott ott van a nagy arzenál, itt csak az, amit kicipel magával és el is bír. Mindegy is.
- Ha megint dolgod lesz és elmész, ide nem jöhetek csak úgy ki, gondolom – jegyzi meg, már csak azért is, mert muszáj tudnia, mennyire bóklászhat hasonló helyen. - Vagy úgy bárhova a fal környékén – egészíti ki, miközben hagyja, hogy a karjánál fogva vezesse oda, ahol úgy gondolja, jó lesz. Megállva nézi be a távot, hümmög párat, ahogy kicsit oldalra dőlve méri be az útban lévő fákat, no meg azt a célt is, amire dobnia kell majd. Ahha. Ez már keményebb lecke, minthogy lőjön egy kiterített papírra. Kicsit még a homlokát is ráncolja hozzá, mint aki épp számol vagy gondolkodik, vagy épp csak azon van, hogy elvből feladja. Aztán lepillant, lábával arrébb kotor pár követ, faágat, mintha még azok is zavarnák, de csak lábát akarja kényelmesen helyezni, nem mintha majd élesben erre lenne idő, de ennyi most jár.
- Meglátom, mit tehet az ügy érdekében. Lehet a combodat találom csak el! - nevet egyet, persze esze ágában nincs elkezdeni míg ott áll, vagy épp még sétál csak. Követi a tekintetével, kiválasztja az elsőt, amivel kezdi az egészet és türelmesen vár. Közben csend van körülöttük és mégsem. Élet erre még akad, csak szerencse nem olyan, amelytől tartani kell. A rönk mozogni kezd, ő pedig biccent és kivárja, míg tényleg visszaér, csak ezután kapcsol át abba, akiről nem lehet megmondani, hogy bohóc. Ujjai közé fogja a kést, mély levegőt vesz, majd elhajítja. Bár tény, hogy csalás nélkül az egyik útban lévő fába csapódik, ez sem probléma. A következőt is hamar küldi, talán nem számolva a rönk mozgásával, így fájdalmasan pattan le róla. Aha. Keményebb, mint egy tényleges bőrfelület, aprót mordul csak. Erősebben fog hát rá és erősebben is dobja el, nagyjából talán elérve azt, mintha valóban falnak akarna ártani. A közepe itt sem élhető egyelőre, azonban jóval szebb látvány, hogy találatot is ér. A következőt a másik irányba veti kilengéskor, a pisztollyal való gyakorlás arra valóban jó, hogy a célzása nem olyan vaktában történik, mint elsőre. Aztán csak felszívja magát, azt mondják, abból táplálkozzon, ami belül égeti, így reméli, legalább egy elismerő pillantást ér az, ahogy az egyik majdnem a közepébe talál el – nem nézve azokat, amik lepattantak előtte vagy csak karcolták. Mindenesetre, azokat előbb szerzi vissza és egy kört fordulva kész arra, hogy ha valamelyik felületbe is, de beleállítsa, főleg, hogy egy idő után úgyis lassul az a rönk. Bár tény, a célzással még mindig többet vacakol, mint kellene.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


William lakása 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
William lakása Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 04, 2019 9:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to William (Athan)
Muszáj voltam felhívni a figyelmét, láthatóan komolyan vette és nem állt neki hozni a szokásos formáját. Így zavartalanul megérkezünk, felvázolom neki a lehetőségeket, amire meglehetősen furcsa válasszal él. Lehet amíg nem voltam, ő ezekkel kezdett el gyakorolni és ezért akarja megmutatni nekem is.
- Jól van.
Teljesen mindegy nekem melyikkel kezdünk, még akkor is, ha egyébként a lőfegyverrel való fejlődésére lennék inkább kíváncsi. A logó farönk felé mutatok a kezemmel.
- De azon gyakoroljunk, mert azt elég csak meglöknöm. A többit ott sokkal nehezebb mozgatni.
Lerakom a nyílpuskám a hátamról az egyik fa tövébe állítom. Közben ő a táskájában kotorászik széles mosollyal. Nah! Még a végén egy profi kivitelezésű késdobálást fog itt levezetni! Várok amíg befejezi, azután megfogom a karját.
- Gyere!
Közelebb vezetem, hogy nagyjából húsz méterre legyünk a célponttól. Az útjába kettő fa is be fog zavarni, nem lesz egyszerű telibe trafálni azokkal a késekkel így.
- Meglököm, de ne kezd el rögtön dobálni! Nem szeretnék a s@ggembe is kapni belőle! Várd meg, amíg visszaérek ide melléd!
Megállunk, később én folytatom az utam egészen odáig. Van vagy harminc kiló ez a farönk, elég nagy a felülete, de mivel mozogni fog, igaz kiszámíthatóan és nem úgy, mint egy élőlény, azért így is nehezebb a céltábla közepébe találni. Van akinek egyáltalán eltalálnia is nehéz az olykor képbe kerülő fák miatt! Bal oldalon vagyok, onnan lökök rajta egy nagyot, majd gyorsan visszafelé veszem az irányt William mellé. Ha gond nélkül sikerül és nem dobott meg, úgy kartávolságot tartva, de mellette lecövekelek és figyelem mit ügyeskedik a késeivel.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 01, 2019 9:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 832 - erdőmező
Nagyot bólintva fogadja az ítéletét, amely után szerencsére nem kell semmiféle ásás sem földelés, amely valljuk be, mindenkinek kényelmes. Arca vidámabb, az előbbi kis tapogatózás is eltűnik, persze, ezzel nem azt akarja mutatni, hogy meg kéne azért mégiscsak dicsérnie.
- Igenis! Kérni fogok – egyezik bele a félmegoldásba, persze, logikus lépés lett volna valakinek szólni, de akkor nem a logikáról szólt az egész. Tény, nem kellene még jobban aláásnia magát, hogy aztán hatszoros erővel kelljen tepernie, vagy épp csak azon lennie, hogy ne legyen mindig valaki a háta mögött, azt figyelve, hogy milyen tempóban veszi a levegőt vagy épp szemei épp min akadnak meg. Utólag belátva majdnem ezt hozta magára és kicsit hülye volt, mintha tényleg valami huszonéves kezdő valami lenne, nem az, aki annak idején ledöntögetett városokat, vagy épp megélt volna annyit, mint amiről ők itt csak álmodozhatnak. A szeszély azonban belefér, újrakezdő, szerencsére a járással és beszéddel sosem volt gond, hát ha kicsit szociálisan kínos, kellemetlen és ügyefogyott, megemészti a világ. Egyelőre.
- Kék agávé... - megint leakad, aztán el is engedi a dolgot. Nem az ő terepe, ezt láthatja, még ha talán minden normális lenne, akkor sem ezekben élné ki magát, elvégre még azt sem tudja, mennyi és hogy hagy rá, pláne nem most, ebben az újabb helyzetben. De azt tudja, hogy mióta először tévesztett valaki és kóstolta meg az erjedt lőrét, ez elengedhetetlen. Van varázsa a részegségnek, elismerheti, csak nem most. - Akkor neked mi az erős? Én először egy megbuggyant sört kaptam, mondanom sem kell, hogy nem volt sok jó vége... - húzza el a száját, odakint ha valami még meg is maradt, már nemigen használható. Csak a romlott csokoládé illata elég emlék ahhoz, hogy ne piszkáljon már sok ilyesmit, de mondjuk talán egy borospince még talán használható lenne, bár nem bizonyos abban, hogy mi meddig életképes manapság, nem mintha annyira fontos momentum lenne. A vízben eddig nem kellett csalódnia, így hát marad annál, mégiscsak testhezállóbb, mint bármiféle szesz vagy színezett cukros vacak, amúgy sem nagyon rohangálnak már olyasmikkel, csak ami a múltból maradt, az hirdeti, milyen jó is volt az. Ahogy minden mást is. Lenne még pár dolog, ami érdekesnek mutatkozott előtte, de egyelőre nem hozza fel, elvégre nem lexikon a másik, még a végén azt hinné, annak tartja, majd ahogy jön, úgy forr ki és dobja be, mint témát, vagy másnak, bár egyelőre nem nagyon mozog olyanokkal, akik éltek még a normális életben is. Nem csodálja, sokan odavesztek, az új generáció pedig a pánik szülötte. Még mindenki elsütötte magát a harangozás előtt, aztán lám, jöhet az új világ.

Nem ez volt a célja, nem az, hogy itten majd jól elterebélyesedik a széken, így aztán meglepve pislog fel rá, amikor felhorkan. Értetlen arca pár percig szavakat keres, persze, majdnem nevet is, erre mást nagyon nem lehetne amúgy sem, elvégre olyan abszurdum. Mégis, csak szokásos tekintetével rázza meg a fejét.
- Nem is vagyok őfelsége... De beszélni sem akarok – össze is zavarta kicsit, legyint végül a dologra, majd aztán kapcsol is, hogy ja, nem itt fognak mulatni. Oké, érti ő, érti, fel is pattan, menet közben kapja fel a táskáját és iramodik meg utána, még a végén le is hagyja, ő meg keresheti, merre csámborog az erdőben. Miközben kisétál az ajtón, a vállára akasztja a csomagját.
- Jó, jó, csak egy ház. Azt hittem többre kell – szabadkozik, hogy nem volt több fogalma ennél és körbetekint, előre is engedi, elvégre fogalma sincs az útról, így nem akciózik csak úgy, bele a vakvilágba. Vissza a sűrűjébe, ahogy elhaladnak a törzsek mellett és ismét ágak recsegnek a talpuk alatt. Csak futólag néz vissza, szemléli meg innen is az utat meg a házat, pont jókor jön a szólás, hogy ne épp ezt tegye, hanem figyeljen. Tekintetét elkapja a tájról és követi, egészen a kifeszített zsinór pontjáig. Ó, hogy így!
- Nahát. Észre se vettem volna – igen, ez a lényege, tudja, át is lépi óvatosan, mintha még attól is rettegnek, hogy az ezzel keletkezett apró mozgás is beindíthatja. Egy ponton süllyed meg a lába, időben elkapja onnan, hogy csak a föld süppedjen befele, de ő mondjuk még nem, így hamar felveszi azt, hogy mögötte halad, szófogadóan, mint a kisliba.
- Így biztos nem zavarnak meg senkit, ha kijön ide – lefele bámul, vagy épp csak bakancsát látja, nemigen néz fel, csak akkor, amikor már ott vannak. Áhá! Hát így mindjárt más a helyzet. Körbeforogva néz meg magának mindent, egyelőre nem tapogatva, majd odalépve hozzá, tekint a célpontokra. Sokkal másabb, mint bent, a beton között. Jobban is tetszik neki, talán még a színe is szebb, nem sápadt valami.
- Hú – bőség zavara megint, miközben a táskába mélyeszti a kezeit, majd megleli a választ. Megint mosolyog, apró, nincs benne vész, de látható, hogy megint olyan, amit élvezni fog.-
- Kést dobálni! Ez nem volt kérdés – elő is húzza azokat, a táskát pedig lepakolja a földre. Megtörli kissé nyirkos kezeit, lehajolva tűri fel a nadrágja szárát is, mert kicsit túl lelóg, aztán kuszább tincseit is hátralapítja, hogy semmi se zavarhassa.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


William lakása 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
William lakása Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 29, 2019 4:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to William (Athan)
Bár a kérdése jelentőséggel bír és emiatt az arcára kúszott a tekintetem, mégsem válaszoltam rá. Pedig nem kellene rá hagyni, így aztán veszek egy mély levegőt, majd megvonom a vállam.
- Legközelebb engedélyt kérsz és úgy mész be!
Miért nem ez lett volna a logikus? Nem mintha én lennék a szabályok betartásában a minta példány...de azért köztem és közte nagy a különbség. Én már régóta itt élek, ő pedig még vadonatúj, alig ismerik és így az elején nagyon nem veszi ki jól magát ha folyton szabályt szeg, tilosban járkál. Elég értelmes ahhoz hogy fejlődjön, átlássa ennek a jelentőségét. Ha meg továbbra is makacskodik, akkor a következő ilyennél rátérhetünk a nyaktekerésre! Úgyhogy ezzel már nem is foglalkozom többet, haladunk tovább, a téma is változik, most már a tequiláról beszélgetünk.
- Alkohol. Kék agávéból főzik, az országuk nemzeti specialitása. Nekem gyenge, mint a híg f@s, de ízlések és pofonok.
Aztán hogy a mexicóiakat kellene a harctérre küldeni, arra felhorkanok egyet, a pillanat erejéig rátekintve. Nem mondtam hogy jól is céloznak, bár több munícióval ugyanaz lenne a végeredmény. Nem, nem reagálok rá. Az egész világnak vége és már csak néhány város maradt meg, úgyhogy azzal kell dolgozni, ami van. Sunyi kis dög, azt mondja csak azért szemtelenkedett velem, mert örült hogy már nem fáj a lába. Persze! Oldalra sandítok rá, aztán vissza előre. Jön még kutyára kamion!

Bent a házban nem az volt az elképzelésem hogy lepakolunk. Mire leteszem a vizes palackot, befejezem az ivást, addigra ő már helyet is foglalt az egyik széken. Nah meg kapom a jobbnál jobb kérdéseket is. Az egyik elzubogott a fülem mellett, a másikra már muszáj vagyok rámorogni.
- Tán őfelsége gondolatébresztő beszédet tartana?!
Mérgesen széttárom a karjaimat, utalva a lepakolására, meg arra, hogy éppen a hátsóját mereszti a széken.
- Ez csak egy ház. Gyere!
Intek még egyet a kezemmel, rendre rá meg is indulok kifelé. Ez idő alatt már maga is rájöhetett, hogy csak menedékül szolgál rossz időben, valamint ezt-azt be lehet ide pakolni, ha nem akarjuk, hogy az állatok elfogyasszák, elvigyék, elássák, meg ilyenek. Ha várni kell rá, megvárom, aztán becsukom az ajtót mögöttünk. Megyünk tovább, a háztól jobbra, egészen az erdő folytatásáig bandukolok, ott pedig bevetjük magunkat a fák közé. Ezen a részen sűrűen egymás mellé nőttek, de úgy tíz perc elteltével ritkulni fognak, bár el nem tűnnek. Pont ettől alkalmas ez a hely a gyakorlásra. Még a fák is bezavarnak néha. Persze még nem vagyunk ott.
- Nézz a lábad elé! Akadnak csapdák útközben.
Előre mutatok, láthatja a kifeszített zsinórt, amit én most át is lépek. De vannak még kisebb mélyedések ásva, bennük karókkal, és rengeteg démoncsapda, angyalgyengítő, rúnák, pecsétek.
- A legjobb az volna, ha csak utánam jönnél.
Bököm ki végül, mert az sem lenne jó móka, a sokat összeszedne útközben, már azokból, amik emberekre is veszélyesek. Még tíz perc séta után egy sokkal ritkásabb, fás övezetbe jutunk, ahol már észrevenni a gyakorlótér jellegét. A legközelebbi fellógatott farönkhöz lépek, amire céltábla lett aggatva.
- Ez itt az oldalsó mozgást helyettesíti.
Bökök rá, majd pár méterrel odébb, néhány fa takarásában a földön rendezetten egymás mellé pakoltak felé mutatok.
- Azok meg a fel-le mozgást. Melyikkel kezdjünk? És lőni akarsz, vagy kést dobálni?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 26, 2019 9:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 676 - erdőmező
Ez elsülhetett volna rosszabbul is, igazából már néha-néha csak azért nézett felé, hogy lássa, változik-e valami, vagy mormog-e még, de semmi. Sőt, abszolút csend, ami nem indokolt talán ahhoz, ahogy felvezette az egészet. Nem, nem hiszi, hogy saját maga lenne paranoiás, csak nem erre számított.
- Akkor gondolom... nem tekered ki a nyakam – jegyzi meg óvatosan, mintha csak mókának akarná a megjegyzését előadni, pedig pont nem kellene az oroszlán bajszát cibálnia, miután csak ráüvöltött, de nem ette meg mindenestől. Jó, kell ilyen is, túl könnyű lenne, ha úgy simulna kézhez, mint egy fegyvermarkolat.
- Milyen az a Tequila? - a nevekkel nincs tisztában, még ha már érintette is ajkait szesz, mind rég, mint mostanság. Nem is nagyon vetette bele magát, bár minden bizonnyal senki nem kérdőjelezte volna meg, ha a börtönlét után alkoholizmusra adta volna a fejét a sokk kezelésére, mégsem ez mozgatta. De a kérdésre is kap választ, így el tudja képzelni. Azért az állát megvakarja, mintha keresné a nem létező szakállát, de nem határozottan nem jó népcsoportot lőtt be. Mindegy is.
- Fura egy népségnek hangzik. Ha lenne elég angyalpengéből készült golyó, őket lehetne ellenük küldeni, ha már annyira szeretnek lövöldözni – de nincs és nem is látott egy ilyen alakot sem, így ez csak a móka számlájára írható fel. Bár most arra biztos nem tér ki, mifélék maradtak akkor mégis, akik mondjuk a városban is élhetnek, mert már nem fontos, kettő tábor maradt, amik az élők, meg akik odavesztek, azon belül meg mindegy ki milyen.
- Persze, de csak mert már nem fáj a lábam. Eddig nem volt kellemes szaladgálni – ő inkább a környéket figyeli, mint a földet, elidőz a tekintete a távolabbi pontokon, vagy épp valami felreppenő dolog csapta zajon, bár annyira nem hangos ez az erdő, talán a város közelsége épp elég, hogy a megmaradt vadakat ne vonzza ide, főleg, ha ki-kijárnak vadászni, hogy hús is legyen, ne csak zöld. A palack visszakerül közben a táskába, amit újra kényelmesre igazít be, nem marad le, csak akkor kicsit, ha valamit épp más oldalról kerül meg, mert az ösvény szélén halad. Már egészen kellemes minden, most aztán panasza nincs, vagy épp nagyon kis piszkálódó mivolta is csendben van, mint a gyerek, akit lenyűgöztek a vidámparkkal, előtte meg folyton locsogott meg idegesített mindenkit.
- Ehm... - hát tényleg bele tud nyúlni a tüskékbe, kész, ez most már hivatalos. Száját elhúzva csóválja meg a fejét közben. - Örülök, hogy nem. Meg, hogy sose láttam ilyet. Mindig volt furcsaság, de... ja – nem fűz többet hozzá, hiszen már eleve az egész öldöklés sem volt kellemes, hát még ez is mellé, pont nem hiányzott. Kicsit a felszín most a pokol, vagyis, pár éve, korábban biztos jobban az volt. Eddig számára békés, bár neki a béke igen relatív fogalom. Kiérve a fák takarásából pillant a ház felé, arra, amerre mutat is, kicsit még a nyakát is kinyújtja, hogy jobban lássa. Afelé indul meg, így hát nem tiltakozik maga sem, bár nem érti, mert úgy hitte, kint lesznek, nem valami romházban, ami igazából olyan, mint bent, csak rondább falakkal. De hát ő tudja jobban, nem hiszi, hogy ide hozta valami beteg dologra, belőle nézi ki a legutolsónak, így totál nyugalomban megy be az ajtón, és néz körbe.
- Csinos, jó a légjárás. Ez valami dühöngő? - nem tudja, mi a pontos célja, raktár-e, vagy csak van. A bútorzat sem sok, épp elég, az egyik székre pakolja a táskáját, miközben leguggolva nyúl a fényképekhez, és ha még kivehető rajtuk valami, azt vizslatja. Innen és ebből emeli fel a fejét, hogy a palackok felé nézzen.
- Ahh szuper! Ennyi vizet ritkán láttam egy helyen – porolja le a másik fényképet, kicsit furán nézi a jelenetet rajta és mégsem. Az épp nyaraló család vigyorog rá fakó képpel, mielőtt visszadobja a kupacra és kezét megtörölve áll fel és fordul vissza felé.
- Akkor ez jól felszerelt hely. Idebent kell vagy kimegyünk gyakorolni? - igazából azért is kíváncsi, mit vegyen elő, vagy épp mit nem. Nem siet, a másik székre ül le, amely ugyan recseg alatta kicsit, de egyelőre nem akar összeszakadni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


William lakása 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
William lakása Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 24, 2019 8:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to William (Athan)
Még útközben is azon gondolkodom, amit a panelház előtt beszéltünk. Nem ütöttem meg, mert azt a választ kaptam, amire számítottam. Aggaszt azonban, hogy ilyen lazán szabályt szeg, bemegy oda, ahova nem szabadna, csak mert észrevett egy pergament az asztalon. Mielőtt még nagyobb bajba sodorja magát, lehet be kellene oda mennem vele. Már csak azért is, mert az ember mindig az után sóvárog, amit nem kaphat meg, aztán valami hülyeség kerekedik belőle. Hm.
- Alacsony növésűek, divat náluk a bajusz, meg néha a szakáll is, gyorsan beszélnek, állandóan Tequila-t vedelnek és veszélyesek. Még a régi világban az ő országukban az utcán történő nyílt lövöldözés egymásra megszokott és mindennapos történésnek számított.
Vázolom fel neki a kérdésére, hogy milyen egy mexicói.
- Nem mindegyik, csak a többség.
Vágom rá még gyorsan, amikor meghallom hogy elkezd kételkedni abban, amit az apja mondott. Miattam ne! Amúgy is kevés mexicóival találkoztam. Aztán a vigyorára felhorkanok.
- Le merem fogadni, élvezted hogy le tudtál szaladni! De nem lesz ez mindig így!
Van egy játékos éle a hangomnak. Igen, a jövő sorozatgyilkosa szinte rám vicsorgott fölényesen, miközben elhúzott mellettem. Láttam ám! A macskákhoz való hasonlítás viszont kicsit sem izgat, felmordulok rá. Rátérünk a kitaposott ösvényre, ezért javarészt a földet figyelem. A jelek alapján valaki már járt itt pár napja, egyedül volt. Ugyanazt a mélyedést látom ismétlődő ciklusban a letaposott fűben és a földben. A felém nyújtott palackra a gesztus erejéig oldalra fordulok és nemlegesen megrázom a fejem. Aztán hamar elmélyedünk a beszélgetésben, bár az, amit eddig elmondott nekem kicsit sem tűnik rosszabbnak. De lehet csak azért, mert én sokszor hajtottam álomra a fejem a csillagos ég alatt és volt hogy a cuccaim helyettesítették a párnát. Igaz, mostanában elkényelmesedtem. Amióta New York áll, a lakóinak jó dolga van. Nem tévedtem William hajdani életét tekintve, hasonló utat járt be, mint én.
- Egyszer engem is majdnem megettek. Pedig én rágós vagyok és sótlan!
Ez a téma azonban rossz emlékeket kavar fel, úgyhogy annyiban is hagyom. Gyorsítok a lépteimen, remélve hogy Will nem akar már erről többet hallani és csak felületes kíváncsiság volt a részéről. A fák kezdenek ritkulni, a végénél látni vélem a ház oldalát és az ott lepakolt farönköket.
- Megérkeztünk.
Mutatok magam elé, így ő is látni fogja. Erre a momentumra ismét feléje fordulok, azután meg vissza. Nem a ház a látványosság itt, az csak egy plusz, bár ha kiérünk, akkor én először oda veszem az irányt az ajtaja elé, hogy aztán bemehessünk. Egyszintes, lepusztult, nagyon kicsi kerületű ház, a tetején a cserepek egy része lepotyogott a hátsó feléről, a falai pedig repedezettek, bár ennek ellenére masszívan áll. Az ajtaja is fadeszkákkal és szegekkel van összefoltozva, amikor megállok előtte és benyitok, úgy nyikorog, mintha ezer lélek szorult volna belé. Csak pár lépés eljutni a benti tér egyik szegletéből a másikba. Egy törött asztal van a sarokba dobva, alatta rengeteg törött fénykép, három pókhálós szék, ezek össze vissza állnak. Tapéta, vagy festék sehol, már jó ideje csak a puszta téglákat csodálni idebent. Meg néhány vizes palack a másik sarokban.
- Ha elfogyna a készleted...
Bökök a fejemmel a táskájára, mert ő meg annyit iszik, hogy lassan béka nő a hasába.
- A közelben van egy forrás is.
Szóval szomjan halni nem fog. Felveszek egyet és meghúzom.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 22, 2019 8:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 792 - erdőmező
Szinte hátrahőköl arra, ahogy felemeli a hangját és ahogy kitör belőle. Ó, sejtette, hogy nem lesz egy fáklyásmenet, számított is valahogy rá. Aprót szusszan, a kérdésekre ideje sincs válaszolni, mert csak úgy ropog minden kifelé. Így hát, mint a gyerek, akit épp leszidnak, úgy várja, hogy eljöjjön az ő ideje és szót kaphasson. Vagy hát ütést, de ez csak üres fenyegetés, már be sem könnyezik, nem veszi elő, ahogy ott Alexnek, csak pár pislogás és beletörődés marad hátra. Oké, eddig túl is élte.
- Véletlenül... - nyögi ki és még bólint is egy aprót. - Jó, igazad van, nem volt teljesen véletlen. Az ajtó nyitva volt, belestem és na... Bementem. De tényleg azért, mert égett a lámpa is meg volt ott egy pergamen, gondoltam elrakom, nem volt más dolgom. Aztán beleolvastam, bevallom, bár sokat nem értettem belőle, ekkor talált meg Alex én meg annyira elbambultam, hogy mikor szólt, felborítottam a berendezést és a polc megadta magát. Rohadt szarul hangzik, de ez volt így nagy vonalakban – nem kell ide köntörfalazás akkor, tény és való, hogy biztosan nem ő az első, aki engedély nélkül ment be oda és kereste ki azt, ami épp akkor és annyira kellett neki. Nem ő avatja fel a szabályszegések tárát sem, noha tény, megmondta, hogy lenyakazza, ha balhét csinál. Ámbár elég jól megoldották, így mégsem sorolható oda, ahova a fővesztés való, még ha amúgy ott úgy is érezte.
- Kíváncsi is voltam, igen, de amúgy nem nyúltam semmihez sem, azon kívül, amit találtam. Pedig mennyi minden van ott! Egyszer szeretnék bemenni oda, de gondolom az csak komoly indokkal lehet – aprót sóhajt, mint a könyvmoly, aki elől elzárták a könyvtárat és kénytelen azzal beérni, amit adagolnak neki és amit láthat. Kíváncsi arra is, mennyit tudtak megfejteni és mennyi lehetne az, amit akár csak ő tudna, titkos kis önzőség, hogy az övé is maradna és olyat foghatna a kezében, amely végre bizonyítéka annak, hogy ők tényleg léteztek, éltek és munkálkodtak. Olyan kevés maradt, ne vegye el tőle végleg a világ. Egyelőre azonban marad a túra és a vallomás.

- Miért, ők milyenek? - ha valamit, hát a mostani rasszokat nem tudná nagyon belőni, az alapokon kívül. Azóta annyira elterebélyesedett a világ, hogy mindenhova került mindenki, aztán még el is nevezték őket. Szóval, felőle bármi is lehet, ezt is csak kiragadta egy kontextusból, lehet hibásan húzta magára.
- Lehet anya se volt az, csak apa szerint. Nem is érdekes. De tényleg eszelős a vigyorom...? - nem is figyelte, mondjuk inkább mosolyt alkalmaz velük, a vigyorba valóban könnyebben kerül bele valami vadállatiasabb és elemibb abból, ami odabent forog mint a gépezet. Viszont néha kell, mert akkor látszik, hogy tényleg élvezi az életet és nem akar visszabújni a buborékjába. Nem is nagyon akar jobban belemenni, hogy milyennek is kellene lennie, akár csak azt nézve, kitől és mitől származik, nem indokolja semmi.
Láthatóan nem rettegő mivoltával követi őt, mintha csak visszajött volna nosztalgiázni ahhoz, amelyből kikerült. Persze, mindenkinek van kedvesebb közege, így még William-től sem idegen, ahogy könnyedebben lépkedi át az apró akadályokat és zárkózik fel mellé, miután kibámészkodta magát. Őszintén, ellenne itt pár napot is, de tudja, bent több a gondja, ez most csak egy kis bónuszutazás.
- Neked? Biztos kilenc, mint a macskáknak. Ha ennyi mindent túlélsz, akár több is! - mert szívós, annyi biztos. Most sem szenvedést lát, így aztán csak van alapja, bár abban minden mértékben kételkedik, hogy több lenne embernél. Nem, az ha van is, más – rajta kívül – és elrejti. Miközben figyel szavaira, előveszi a palackot és iszik pár kortyot, de mielőtt eltenné, mutatja, hogy szívesen ad, ha megszomjazott mégis a futás után.
- Aaah igen, a céltalan körözés. Volt egy tag, aki nagyon jól tudta mi merre, aztán végül vért köhögött és most az egyik út mentén van egy kupaca. Utána nehezebb volt, bár ha jól saccolom, ég és föld a két hely, amelyekről beszélünk. Abból a szempontból egész nyugodt volt, bár ki tudja, lehet a nagyobb ostromok alatt máshol húzódtak meg – látott egy rakás parkot is a térképen, elfértek ott, míg lement a roham, aztán indulhattak tovább. Remélhetően nem az lesz, hogy végig kell néznie ahogy megmutatják egy városon, milyen a rombolás, nincs kedve megint keresni, bár akkor tény, a romok alatt senki sem akadékoskodna, hogy látni akar egy könyvet akár. Csak mivel ő maga is itt van, biztosan be akarnák az ő fejét is zúzni. Kellemetlen lenne.
- Az rengeteg idő, majdnem mióta élek. Hű... - nem is kell sokat utána számolni, épp elég. - De hallottam eleget, milyenek voltak az emberek, nem kellettek oda angyalok. Egyszer, nem tudom, lehet csak szívattak vele, de... tényleg voltak olyanok, akik képesek voltak megenni... valakit? - lépked előre közben, kíváncsiskodik. Ez mondjuk igazán a fülébe jutott, csak akkor nem riadt őzike szemekkel várta a választ.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


William lakása 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
William lakása Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 22, 2019 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to William (Athan)
Az irattárban történt rombolásra morcosan lefelé kúsznak a szemöldökeim.
- Hogy?!
Persze a hogy is megvan, hogy máshogy, mint véletlenül.
- Véletlenül?!
Mintha csak ízlelgetném a szót dühömben, pedig most tényleg egy kiadós üvöltés következik.
- Ne magyarázz nekem félre, mert megütlek! Senki sem megy véletlenül az irattárba!
Közelítek felé, hogy már kínosan szemezhessünk egyet. Teljesen biztos vagyok benne, hogy tanulni ment oda, és mivel új, így ráfoghatja hogy véletlen odakeveredett. Gondolom a rúnák meg a pecsétek érdekelték, nem hiszem hogy az épületek és a város tervrajzait ment kipakolni. Nem hagyom neki, hogy madárnak nézzen! Viszont válasz gyanánt hasonlóra számítok, ami tényleg nem nagy bűn, azt leszámítva hogy nem szabadna egyedül bemennie oda. Nyilván ezt Alex is elmondta neki, gondolom, meg még sokan. Csak ezek után haladunk előrefelé az utunkon.

Az elmondása alapján ők sem voltak messze San Francisco-tól. Ahogy én sem New York-tól.
- Meg nem mondaná senki, hogy félig mexicói vagy. Leszámítva az eszelős vigyorod!
Nem, tényleg nem hasonlít egyetlen mexicóira sem, akiket még hajdanán láttam. A vigyorgása pedig, mint például amikor elszaladt mellettem, olyan érzésem volt hogy kekeckedett velem. Majd egyszer én is elszaladok mellette, ha nem leszek sérült, de akkor nem vigyorogni fogok rá!
Közben azért haladunk is, megtalálom az ösvényt, ami már a kialakított gyakorlóterünkre vezet. Ide ritkábban járunk ki, mert bár közel a fal, és onnan ide rálátni a távcsővel, sőt, ha ordibálnánk, elhallatszana odáig, de azért még is csak kint van, így veszélyes.
- Miért, mit gondolsz? Hány életem van?
Horkanok fel a kijelentésére. Sejtem hogy a koromat értette, csak suta volt a megfogalmazás. Öregnek inkább az öreget nevezném a maga majdnem hetven évével, én azért attól még messze vagyok, és ha Natalie-nak adnék igazat, akkor úgyse érem meg azt a kort. Bár ezt nem tudhatom! Ahogy ő sem!
- Tenesse-ből indultunk. Fel akartunk menni Washington D.C.-be, de mint már mondtam, azt éppen ostromolták és így elég nehéz volt oda eljutni, nem hogy New York-ba. Hosszú ideig csak körbe körbe jártunk. Ha találtunk egy élhető, védelmet nyújtó helyet, akkor volt hogy évekig is elvoltunk ott, amíg valami nem történt. Mindig úgy alakult a vége hogy menekülnünk kellett!
Ki tudná megmondani New York is meddig marad állva? Én már most tudom rá a választ. Addig, amíg a természetfelettieknek megint el nem gurul a gyógyszere! Aztán ha kitör a háború b@szki, lehetünk akárhányan, valószínűleg megsínylik az épületek, a terek. Amikor egy angyal puszta kézzel beveri a betont, ugye! Szerintem már az is egy kisebb sikernek elkönyvelhető, ha megtisztítjuk a szektorokat a pokol teremtményeitől, vagy ha a vadász családok nem robbantanak ki egy háborút magunk között.
- Sokszor az ember a legnagyobb ellensége saját magának. Mivel nem tudtuk van-e menedék hely, vagy akármi és nagy volt a káosz, mindig azt tartottuk szem előtt, hogy biztonságban legyünk és ne rohanjunk meggondolatlanul a vesztünkbe. Főleg az öreg, ő állandóan ezzel jött, de valahol igaza volt, mert így túléltük. Huszonkét éve élek New York-ban.
Ha utána számol, akkor ebből következik hogy hat évet elcsesztünk a túlélő túrázással. Elég volt csak látni Washington romjait, hogy aztán az ember kétszer is meggondolja merre haladjon tovább. Szerintem vele is hasonló lehetett.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 22, 2019 2:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 917 - erdőmező
Nem fogja már kipakolni, ami ott pihen, így annyiban is marad a dolog, tér inkább a kellemetlenebb fejezetre.
- Frászt nem – gondolta, hogy nem ússza meg a dolgot. A felszálló por emléke mintha megint kaparná a torkát, úgy köhint egy aprót. - Kicsit romboltam az irattárban, tök véletlen. Mármint, hogy ott voltam, meg hogy aztán az a polc leszakadt. Meg úgy... akármi. Már elnézést kértem meg pakoltam is eleget, csak kellemetlen volt – láthatja, nem rosszakat csempészett be és ki az éj leple alatt, vagy épp lopott kaját, felszerelést, csak béna volt, ahogy már azt megszokta. Jó, ez tényleg nem volt tervezve, jobban meglepte, mint talán Alex-et. Liam kellemetlenebb élmény valamelyest, de csak mert ott is bekapcsolt benne valami, aminek nem kellett volna és ami azt jelzi, valami nincs rendben. Azonban nem fogja ezt még elé is tárni, mert nincs alapja és teljes bizonyossága nem, azonban, ha egyszer úgy történik, akkor saját magának keres előbb bizonyosságot és alkalmat. De nem feltétlen úgy akar előre jutni, hogy kidobatja azokat, akik nekik nem szimpatikusok elsőre.
- Nem is gondoltam rá. Csak mondom, még fura nem mindig úgy lenni, viszont nem akarok visszakerülni oda – rázza meg a fejét, hogy ő nem kötődik ahhoz, amit ott hagyott a másik városban. Ó nem, nagyon nem, New York sírhat, mert az ősi kígyó kezdi jól érezni magát, ahogy a fiatal is, akit arcként visel. Nem adja azt olyan könnyen ő sem. De nagy tömegben való igaz, kicsit elveszik. Sok volt a kihagyás.
- Uhh... - bár aztán nemigen érti a hasonlatot, de sejti, hogy semmi jó nem lehet mögötte és bizony eléggé kapott. Úgy néz ki, a vadászélet velejárója az örökös ki-be járkálás a gyógyítás szentélyébe, no meg a lábadozás oltárán, még ha amúgy alapvetően vigyáz is magára. No sebaj, mindennek van ára és kockázata, ő ugyan szép csendben csal, de ki figyeli, ameddig lábadozásából csak embert nyernek vissza a nagy csatába, ha eljön. Vagyis reméli, így figyelik majd. - Akkor semmi jóra nem gondolok. Veszélyes élet ez – rázza meg a fejét, mintha valóban ez aggasztaná, úgy, hogy pont ő vállalt be önként egy nem is kicsi sebet és sérülést. De biztos sejti is a dolgot, hogy nem ez fogja visszatartani őt attól, amit művelnek. Aztán csak meglepve pislog párat.
- Futás? Most? - és valóban komolyan gondolja, mire bármit is tudna mondani, már rohan is. És akkor ő van lesérülve! Egy szusszanás a kényelmes séta oltárán, megigazítja a táskáját és rohanni kezd ő is. Kényelmes tempóval, már megszokott módon, ezt is gyakorolta, igazából fejszellőztetésnek nem rossz módszer, majd csak egy pillantás erejéig vigyorog rá, miközben elhalad mellette, a cél irányába. Táskáját lefogja azért, nem kéne se szétszórni, se megvárni, még lilára veri szét valamijét, így ugyan kényelmetlenebb, de nem is az életükért futnak jelenleg.

Aztán lefékez, mintha valami fal lenne előtte, azonban csak a kijárat és annak látványa. Nem gyalog jött, így nem látta pontosan, meg nem is ezt, így miközben szusszan és vár, jól meg is nézi magának. Int is egyet az ott strázsálóknak, akik vagy észreveszik őt, vagy egyből le is tojják és hátratekint. Nincs is olyan messze, így immár kettesben nézhetik végig, ahogy nyílik a kapu.
- Ez tényleg jól őrzött dolog, örülök, hogy nem dőlt le – indul meg, amint a szárnyak megnyílnak és mögötte lépkedve elhagyja a várost és kilép a valóságba. Már sokkalta másabb, kézzel fogható a pusztulás. Csendesen tekint végig a környezeten, az egykori házakon, majd az azt körbeölelő természeten. Nem hazudna, ha azt mondaná, eggyel jobb színbe kerül és könnyebb neki idekint. Már csak ezért megérte, mély levegőt véve tér be a fák közé, pillant valami bokorral benőtt dologra, vagy csak lép át valami fém dolgot. Az erdő pedig több, mint amire számított. Mondhatni, szerencsés korba értek vissza ők, amikor már több a zöld mint a beton, a természet, nekik az pedig csak kánaán. A romok után már csak fák maradnak, kellemes illatok és csend, a városnak mindig van egy alapzaja, de itt aztán csak le kéne heveredni és hallgatni. Persze, el is bambul kicsit, így késve pillant Zagar felé.
- Hmm? - kérdés volt, kérdés, figyel ám. Megrázza lágyan a fejét. - Apa szerint anyám mexikói volt, ő csak akkor találkozott vele, amikor ez kitört. A pillanat heve vagyok én – von vállat és lép át egy kisebb törzset. - Nekem csak Redwood City neve ugrik be, meg rengeteg park. Azt tudom, hogy mindig mentek, de abban a városban lépett le apám, azért maradt meg. Ott volt egy kisebb tábor, csak aztán szétverték és ment ki merre látott... Mi ugye afelé, ahol találkoztunk, arra pedig már csak kihalt környékek vannak... - kapott térképével nézte a távokat és próbált olyat belőni, amely huszon év alatt élhetően bejárható, ha menekülés a kényszer. Nem tudja, hogy amúgy volt-e valaki, aki idáig gyalogolt, de nem tudja elképzelni. De lehettek kezdetben autóik is, vagy akár szekerük, mit bánja ő. - Annyira amúgy nem is nagy, most hogy láttam papíron, mekkora is volt. Annyi állam...! Sose volt fogalmam róla, hogy mi létezik a tengeren túl vagy mi nem már, ha olvastam is, akkor ősrégi újságokból tanultam, meg ilyenek. Vagy az iskolában, ahol éltünk is, már nem tudom. Annyira ilyen romos hely van, hogy összefolyik a fejemben – rúg bele egy ágba, majd körbepillant. Még így, távolabb is biztonságosnak tűnik a környék. Bár ide nehezen lóg ki, nem lát patakot sem.
- Gondolom neked is hosszú utad volt, bár nem faggatni akarlak. Csak még mindig fura ennyi életet elviselni meg... úgy minden. Pedig, nem tagadom, hogy imádom!


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


William lakása 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
William lakása Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 20, 2019 6:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to William (Athan)
- Kettő elég.
Teszek pontot a vacilálása végére, aztán ha bepakolta, akkor mehetünk is. Menet közben kezd körvonalazódni, ki az, aki csak úgy meglátogatta. Liam-ra nem számítottam volna, mert ő nagyon barátságtalan egy figura, sunyi képű és még sorolhatnám, bár igazából vele a helló szia szevasz-nál tovább nem jutottam. Mert én sem vagyok egy könnyű eset. Drake emlegetésére kicsit kinyílnak a szemeim, főleg amikor azt hangsúlyozza hogy nem volt semmi gáz. Egyből arra gondolok, hogy miért hangsúlyozza ezt ki? Ha hülyeséget csinált úgy is megrángatom, ha nem ma, akkor pár nap múlva. Morgok egyet magam elé, de hagyom folytatni, eljutunk Alexander-ig. Az arckifejezését elnézve és a nyelést, nem lehet egy szép emlék. No, pedig pont ő az akivel a leginkább ki lehet jönni.
- Mi a frászt csináltál?
Nem hagyom elterelni rögtön ezt a témát.
- Meg fogom kérdezni őt is, de először tőled akarom hallani!
Fogalmam sincs miért gondolja úgy hogyha másoktól értesülök először az ilyesmikről, akkor majd az jó lesz. Azon vagyok, hogy golyókat növesszünk neki, úgyhogy a terelés helyett ideje a sarkára állnia! Az utcára kiérve így már nem lesz nehéz felzárkóznia hozzám, hiszen a tekintetét keresem, úgyhogy ha lemaradt a lépcsőknél, akkor bevárom és lassítok a lépteimen. Olyan nagy balhét nem csinálhatott, mert akkor már tudnék róla és most nem sétálgatnánk ilyen békésen, leszámítva a morcos fejemet, amit az előbb hallottak váltottak ki belőlem. Kicsit rá is játszok, úgy gondolom meg kell tanulnia kezelnie az ilyen helyzeteket és nem úgy hogy terel, vagy hazudozik. Valamivel később, miután már haladtunk jócskán az úton, kérdezem a sérüléséről.
- Felejtsd el azt a szót hogy egyedül, kölyök! Legalább addig, amíg tanulsz!
Örökre mégsem kérhetem, magamból kiindulva, de most valóban nem tesz jót a fejlődésének, ha folyton azon gondolkodik, mit hogyan oldhat meg egyedül. Jó, ha feltalálja magát és életre való, viszont most nem ezért van itt elsősorban. Hozzá kell szoknia a többiekhez, a társához, hozzám is és ha állandóan egyedül akar lenni, akkor ez nehézkesen fog menni. Eleve csapatban vadászunk, de minimum ketten.
- Csak annyira, amennyire lesérülhet egy ember, ha vele verik le a sütő ajtaját!
Mondhattam volna azt is, hogy a pokolkutya trambulinnak nézett. A többi ehhez képest meg se kottyant. Elhúzom a számat a kijelentésre, aztán finoman meglököm a karját az enyémmel.
- Nah, ha ennyire jól vagyunk, akkor futás a kapuig!
Azzal rohanni is kezdek elhagyva őt kis időre, de ha lépést akar tartani és nem felbosszantani, akkor ő is szedni kezdi a lábait. Kénytelen. Én meg úgy is le fogok maradni, kettőnk közül én vagyok jobban lesérülve.

A kapunál több fős őrség fogad minket. Négyen a falon őrjáratoznak, négyen pedig a kaput őrzik. Ha William ér előbb oda, akkor várnia kell, bár visszatessékelni nem fogják, mert én is ott jövök mögötte. Itt egy kicsit szusszanhatunk, amíg kinyitják a kaput nekünk.
- Gyere!
Valamivel később intek a fejemmel neki és megindulok kifelé.
- Ne maradj le!
A bentről induló autóútról azonnal le is térünk jobbra fordulva, beveszem magam a romok közé. Sok lepusztult ház között haladunk, ahová beette magát a természet, utat fúrt magának. Az aljnövényzet amit csak tudott, belepett. Ahogy egyre jobban haladunk kifelé innen, egyre több fa vesz körbe minket, mígnem eljutunk az erdőbe. Itt már lassítunk.
- Amíg odaérünk, mesélj! Merre jártál a nagyvilágban?
Addig sem akar másfelé bandukolni, kinézem belőle ha megakad valamin a tekintete akkor képes eltűnni mellőlem. Mondjuk én meg képes vagyok megtalálni, de ne ezzel múlassuk az időt, ha lehet! Gyakorolni jöttünk! Tekintve hogy a lakásában azt mondta, rosszabb helyeken is járt, kíváncsi vagyok merre, talán kapok egy körképet.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 16, 2019 7:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ süti és látogatás

Zagar & "William"
• szószám: 528 • Credit:

 
Úgy néz ki elégedett azzal, amit hall és lát, nem látja a fura ráncokat a homlokán és mást sem, alapvetően akkor a minimalista és a legszükségesebb kulcsszavak aranyat érnek ebben is. Persze, nem is akart váltásruhát és hasonlókat betenni, annyira nem szeret cipekedni, lehetne mondani, hogy nem a lottón nyerte a vállait és a lábait, ha ismerné a lottó fogalmát. De nem hülye.
- Hümm. Ki se vettem semennyit, az olyan 3-4 doboz? Annyit engedtek elhozni. Az sok vagy kevés? - nyilván nem két darab, de talán pazarlónak véli majd, mindegy is. A pisztolyhoz csak bent nyúl, értelmetlen az ablakon kilógva a madarakat célozni, vagy épp bármi mást, terepre pedig magától, ezzel a céllal még nem ment. A késeket már kivitte, farigcsálni is, meg néha a titkos haverját, az angyalpengét. De ezek a ritkább esetek, ha kimegy, csavarog, vagy felkeresi a helyét és teszi a kis dolgait, vagy csak pihen. Még mindig nem szokta meg azt, hogy ki bír merülni.
Nem marad hátra megvárni a töltény válaszát, már marad így, így aztán mikor bezárul az ajtó, végre indulhatnak lefelé. Már nem olyan sántikálva, nem olyan nehéz, mint amikor frissen szerzett sebbel kellett mennie akármennyit is, mégsem ugrál vagy siet, kényelmes tempóban halad mögötte.
- Aha – bólogat, lelkesen, hogy lássa, nem felejtette el. Mindenre persze nem emlékezne, szóval reméli, a többi dologra nem kérdez rá, mert akkor lehet könnyebben sül fel. Mindegy is.
- Konkrétan eljött ide hozzám egy Liam nevű tag, betrappol és kifaggatott. Ő nagyon ijesztő volt... - borzong meg, de inkább arra, amit érzett. Fura volt, volt ott valami, aminek nem kellett volna. Sőt. Jobban figyel majd rá. - Aztán magát Drake-et is láttam, ööö futólag, nem volt semmi gáz – annyira. És aztán nagyobb levegő. - És Alexander. Ott.. ott lehet majd lesz egy kis galiba, ha találkoztok és mesél – nyel egy aprót, az összedőlt irattár még mindig rémes pont. - De rajta vagyok az ügyön, hogy minél többel beszélgessek. Nem is olyan rossz a tömegben mozogni, bár még kicsit nehéz – tereli a témát a kellemetlenről, miközben lépked tovább lefelé. Az ajtókra néz, amik előtt elhaladnak, nem lát kikandikáló arcokat az ajtórésekben, minden zárva. Vagy üresek, vagy aki itt él, minek mutatkozzon. Pár házzal arrébb egész másabbak az ilyen lakások még kívülről is, feljebb meg főleg, de nem is akart egyből kastélyt, neki ez is egész kellemes. Végigfuttatja ujjait a hűs falon, majd bólogat.
- Persze, nem is gondoltam ilyenre – van ott annyi arc, mint a fene, gyanítja, a nagyját és a lényeget tudnia kell majd. Még kibírható, egy bizonyos fokig. Úgysem azok a fontosak, ugyebár. Felzárkózik mellé végül, igazít egyet a táska pántján, hogy ne vágja annyira és figyeli, merre vezeti. Ráérősek, persze, nem éles bevetés és halál lengi körbe őket.
- Aha, már igen. Nem is lett olyan ronda, szóval olcsón megúsztam – pillant le, majd vissza rá. El sem fertőződött, ahogy mondta az orvos, így megmarad. Sántítani sem sántít, igaz, ez inkább már a saját érdeme, működik ő, csak lassabban. De ha úgy vesszük, már kutya baja, néha játszik kicsit rá.
- Te mennyire sérültél le a tiltott zónában? Ha nem bírod, szólj ám, aztán egyedül alkotok valamit.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


William lakása 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
William lakása Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 12, 2019 10:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to William (Athan)
Végig futunk a táska tartalmán, meglep, de nem pakolta tele felesleges kacatokkal. Nekem már csak egy kérdésem van ezzel kapcsolatban.
- Mennyi töltényt pakoltál?
Remélem két dobozzal minimum, mert ha nem, akkor gyorsan megkérem rakjon be ennyit, és csak utána indulunk kifelé. Örömmel konstatálom hogy nem vacakoltunk sokat, mármint a pakolással. Odakint azért befigyel ismét a hóbortossága, mert a kulcsot bent hagyta. Nem rohanok előre, megvárom. Amint bezárta az ajtót és kész van, elindulunk lefelé a lépcsőn.
- Igen?
Hátrapillantok rá a vállam felett, amikor a neki szánt feladatról tesz említést.
- Nem akartam még számon kérni rajtad, de azért érdekel. Eddig kiket ismertél meg?
Megfordult a fejemben hogy megkérdezem hogyan halad vele, de inkább nem akartam erről faggatni. Most viszont hogy ő hozta szóba, egy kicsit beszélhetünk róla. Utána visszafordulok előre, gyors tempóban veszem a lépcsőfokokat. Néha megkoccan a vállamon a fegyverem, de javarészt csendben hallgatom az élménybeszámolót. Már ha tudja tartani a lépést, de miért ne tudná? Mire a végére ér, már mi is leérünk az épület földszintjére.
- Ezzel még nincs vége a feladatodnak, továbbra is él!
Jelentem neki ki egyszerűen annak függvényében, hogy még is mennyi nevet hallok, és hogy róluk mi mindent tudott meg. Kiérünk az utcára, itt már nem libasorban kell haladnunk, úgyhogy besorolok mellé, vagy ha ő jön mögöttem, akkor megvárom amíg mellém ér.
- Kiszedték már a varratokat?
Mutatok a hozzá közelebb eső kezem mutató ujjával a combjára. Nem vagyok annyira jártas az ilyesmiben, szóval meglehet még nem, ez esetben pedig nem kellene kib@sznom vele és megfuttatnom a kapuig!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 10:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ süti és látogatás

Zagar & "William"
• szószám: 510 • Credit:

 
Nem sokáig válogat és amúgy mindent lehajított csak a földre, majd felveszi, ha lesz ideje és visszaérnek. Ráér, senki nem csinálja meg helyette és ne várja el, elvan ezzel a kis élettel, ami itt alakul ki. Szerény, csendes és mégis leköti. Fura, még sok tekintetben idegen és üres, de azt érzi, lehet még belőle valami. Ha valami nem úgy alakul, majd megoldja, kezd egész ügyes lenni ebben az új világ, amely idegen és persze mégis oly ismerős. Arról mindig is híresek voltak, hogy feltalálják magukat, így abban is bízik, hogy ő maga is, testvéreinek is bizonyára sikerült, nem fog elmaradni. Sőt. Kicsit önzően most előre tör? Meglátjuk.
- Nem sok mindent amúgy – les bele a táskába, amúgy sem árt egy utolsó check, hogy minden megvan-e, amit akart. Sokra nem készül, elvégre nem napokra mennek, mégis, kicsit hiányérzete támad, mégsem pánikol és kapkod minden fele.
- A pisztoly, kés, víz és a süti. Gondolom más már nem hiányzik – csukja vissza és átveti nyakán, hogy az oldalán lógva többet ne is zavarja. Persze, odaütődik az, de nem vészes, a kések sem állnak az oldalába, ahogy a pisztoly sem sül el, mert szabályosan, darabokban pakolta el, még azt is kiürítette, ami a csőben maradt. De ezt majd csak akkor láthatja meg, ha előveszi, hogy összerakja. Gyakorolt ám. A szemle sem tart sokáig, a vizet is megitta, így marad az, mi is készül éppen. Kíváncsian figyeli, aztán meglepett „ó” hagyja el ajakit, amikor is pontosítja, merre is viszi. Meglepi picit, de nem tiltakozik, sőt. Végre a városon kívül és mégis, valami, ami izgalmas de mégsem veszélyes. Vagy aztán ki tudja, mégis mi van arra. Fellelkesül, bólogat párat.
- Ez nagyon jól hangzik, a városban nem ugyanolyan a séta – a táv sem ijeszti el, bár ennyit nem szokott olyan sűrűn, elbír vele. Nem rohamtempó lesz az, azt sejti, így nem kell aggódnia, talán egy kis futás, de olyat is művelt már. Átfut a fején, hogy kényelmesebb nadrágot keres, de egyik sem az, kellene most már valami olyat is kerítenie, amiben futkosni szoktak a régi újságok szerint, de ráér. Végül is, a farmer sem annyira rossz, már egészen megszokta.
- Nem pánikolok! Rosszabb helyeken is voltam már kint, meg nem a lezárt zónába viszel. Akkor azért nyelnék egyet – követi közben, ahogy megindul kifelé, elvégre nem kell itt ácsorogni, míg megindul lefelé a nap. Hátranézve futja át, mit hagy hátra, mi kellhet még, majd maga is kiballag, aztán kénytelen megállni, hogy ne ütközzön bele. Egy kicsit elgondolkodik, miért is vár, aztán kapcsol.
- Basszus, a kulcs... - mordul magára, aztán gyors beslisszan, hogy megkeresse, szerencsére messzire sosem dobja, az asztalon pihen, így felkapva indul ismét ki, hogy végre be is tudja zárni az ajtót és a kulcsot a táska jobban zárható zsebébe süllyessze. Sejtette, hogy valami elmarad, de ennyi még belefér.
- Bocsi, mehetünk is – ahogy újra megindulnak, úgy caplat le a lépcsőn, továbbra sem veszítve a lelkesedésből. Bár már most egy fokkal szelídebb, mint a gyakorlóteremben és mégannyira, mint a kórteremben, ahol rábeszélte erre.
- Amúgy, megismertem ám másokat, ahogy kérted.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


William lakása 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
William lakása Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 10, 2019 7:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to William (Athan)
Beállok az asztal mögé, de nem dőlök neki semminek és nem ülök le, amikor pedig a poharat nyújtja felém, hálásan elfogadom.
- Köszönöm.
A felszólalására bólintok, bár kicsit olyan, mintha megint a fellegek között járna. Hamar eltűnik a szobájában, én pedig csendben iszom a vizemet. Fikarcnyit sem az én közegem ez a panelkocka, akárcsak egy ketrec, olyan. Kiszűrődnek a hangok a szobájából, marha gyorsan pakolászik. A vizem végére érve, most én engedek magamnak még és amikor William kiér a táskával a kezében, éppen háttal állok neki. Lehúzom a vizet, hogy az üres pohár a mosogatóban végezze. Megfordulok.
- Az attól függ, mit pakoltál bele.
Bökök a táskájára. Amúgy semmire sincs szükség, a fegyvereit leszámítva, mert azok nélkül bajosan gyakorolhatnánk. Nálam sincs semmi, a fegyvereimen kívül. Tekintve hogy az erdőbe megyünk, a gyakorlótér közelében akad egy forrásvíz, és bár nem terveztem a vacsora időt ott tölteni, de azt sem lenne gond vadászni. Látom, lekerült róla a szívecskés pólója, akkor még is csak át akart öltözni. Várok, arra hogy elsorolja, vagy meg is mutassa, bár utóbbira baromira nincs szükség, ugyanis csak a vérét szívom vele. Neki kell majd cipelnie, nem nekem. Viszont az érdekel, hogy tényleg mit pakolt bele.
- Körülbelül öt kilométert fogunk gyalogolni. Kimegyünk a falon túlra, a kinti védelmi zónáig.
Kezdem, miután túljutunk a táska tartalmán és én meg is indulok kifelé, az ajtó irányába, majd azt elérve kinyitom és kilépek rajta keresztül a folyosóra.
- Pánikra semmi okod, nagyon közel maradunk a falhoz!
Gondolom megfordult a fejében hogy ez veszélyes. Amúgy az, de én is itt vagyok vele. De ha nem számol velem, akkor még mindig ott a fal az őrjáratokkal. Bár kétlem hogy bármi is megzavarna minket, pont ezért. Még sosem történt ilyesmi. Ha a motorom meg lenne, akkor nem kellene a gyaloglásra sem időt pazarolni, de nincs. Ám ennek is megvan a maga szépsége! Megteszek néhány lépést, el az ajtó elől, a lépcső irányába, de aztán megállok. Még be kell zárnia.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 01, 2019 4:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ süti és látogatás

Zagar & "William"
• szószám: 749 • Credit:

 
Fogalma sincs a napokról, olyannyira kizárta az infókat eddig vagy fel sem vette. Holnap és tegnap létezik, annak ragozása, de kérdezné, nem tudná megmondani. Valahogy minden összeolvadt, agya pedig elfelejtette az idő racionális mozgását előre, tekintve, hogy azt már tudja, milyen év és évezredbe érkezett, annyit be tudott lőni, mennyi telt el azóta, hogy raboskodott és azt ő mennyinek fogta el. Igen, a „csak?” érzete köszönt vissza és mégsem. Meglepetten pillant rá mindeközben, ahogy zsebébe nyúl és aztán előkerül az óra. Kisebb, mint a falon pihenő, de látható, hallható, hogy ebben van élet, ez működik. Szinte megilletődve nyúl ki és veszi át, bámul le a tenyerében pihenő szerkezetre.
- Köszönöm – engedi meg a mosolyt magának, miközben megemeli és figyeli, ahogy a mutatók előre haladnak. Napi kétszer, nem vészes. - Persze, gondolhattam volna, hogy már nem olyan egyszerű. Mint semmi más sem. De a napokat sem tudom pontosan, igazából, szóval... nem akartam elkunyerálni az órád, igazából – persze, nem dobja vissza, amennyiben viszont mégis kell neki, nem fog tiltakozni. Fura helyzet ez, elszokott attól, hogy bármit is kap, méghozzá úgy, hogy nincs cserébe nagyon semmi. Igen, mindig, mindennek van ára, de ez itt más, teljesen. Így érthetően és érezhetően nem tudja normálisan és jól kezelni a helyzetet. Hogy szeretet? Nem. Inkább csak az, hogy ez idegen számára.
- Nekem nagyon régen volt, még gyereknek. Csak eltörött, mikor egyszer átestem valami roncson. Mindegy is, mit fecsegek itt össze-vissza. Pontos leszek, persze – oké, ez saját magának volt kár, de mindegy is, nevet egy sort, az órát pedig, egyelőre nem zsebbe, hanem csak a nyitott könyvre helyezi rá. Ha valóban nem felejti el felhúzni, akkor bizony tényleg a körmére lehet majd nézni, annyi baj legyen. Lám, ez sem volt teljesen ingyen, mégis, olcsón. Tényleg nem ehhez szokott, túl fura dolgok ezek, inkább nem mélyed bele. Nem csak vadásznak tanul, hanem embernek is és az emberi kapcsolatokhoz is. Minden fura és néha irritálóan sok, vagy túl szövevényes. Az ő lelkivilága ehhez pedig túl csupasz és nyers. Adni, kapni, üzlet és érdek.
- Bármikor. Nehéznek néz ki, de annyira nem vészes. Ja hát meg ugye kézügyesség. Mindegy is, akkor nem fárasztalak vele, megcsinálom majd – már szinte mondja, hogy viheti is, de annyit nem töltött még el vele, hogy reálisnak tűnjön, így marad a tanulófázis, az egyszerűbbek azonban úgyis könnyedén adják majd magukat. Ha tényleg elviszi, akkor valóban be kell majd dolgokat szerezni hozzá, kisebbeket, nagyobbakat, a felszerelés fontos dolog, majd megérdeklődi később, mennyi jár neki és mennyit kell összekotornia. Vagy hát, majd amerre viszi a víz, ott is nyitott szemmel fog járni. A legmacerásabb mégis az lesz, amelyekhez emberi vért is kér. Nos, ott nagyon improvizálnia kell majd.
- Tehát a világ nagy része egy rejtett készlet, amelyet csak jó helyen kell keresni? Szuper, én meg eddig csak a kajának örültem, vagy télen a meleg kabátnak – más most a prioritás, valóban, így marad az, hogy szélesebb skálában kell a figyelem. A növények csak kiegészítők, bár biztos, hogy talál azokból is eleget, ha kimerészkednek. Nem ellenzi, nem is kap kétes pillantást, így nem nyúlt mellé. Remek.
- Ez jó, de ki tudja, ki figyeli folyamat azt a helyet. Legyetek óvatosak, inkább, nekem már így csak hallomásra is rossz érzésem van, pedig fogalmam sincs, hogy merre is van ez – csóválja meg a fejét, ő mondjuk nem menne vissza, de az ő kötődése és Zagaré más, nekik a tárgyak fontosak, pláne, ha az segíti a közlekedésben. Jó, neki is vannak fontosságai, de másképp. Mondjuk ő biztos úgy robbanna be oda, hogy megpörkölné, akit csak lát. A tüzet talán megint fel tudná használni, mint sok-sok-sok ideje. Nem mániákus, a víz a közelebb, de a tűznek is vannak előnyei.
- Oké, és oké. Egy pillanat – mind a pakolásnak, előbb pohárért megy, hogy vizet tölthessen bele, majd nyújtja neki. Láthatóan amúgy sem az alkoholozós fajta, így ez a veszély senkit nem fenyeget.
- Akkor mindjárt jövök – bár fogalma sincs, mi a gond azzal, ami épp rajta van, így keresgél, bár nincs sok holmija. Végül egy sötétebb, egyszerűbb pólón akad meg a szeme és a sötét farmeron, azzal csak nem lesz gond. Hamar öltözik át a szoba rejtekében, lábára kerül a bakancs is és végül egy elnyűttnek tűnő, de a célnak megfelelő táska. Ebbe pakolja a késeket, a pisztolyt ki sem vette, kerül ami még kellhet és egy palack vizet is betesz, ki tudja, meddig lesznek el. Aztán, ahogy kiért, a doboz süti is belekerül.
- Szükség van még valamire? Mert amúgy én kész vagyok.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


William lakása 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
William lakása Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
140
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 28, 2019 6:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to William (Athan)
Egy picit elhúzom a számat az örömét hallva. És az órára vonatkozó kérése is jogos.
- Manapság már nem számoljuk úgy az időt, vagyis nem lényeges hány óra van éppen. A napokat igen. De ha ennyire szeretnél egy órát, akkor tudok neked egyet adni. Minden nap egyszer kell felhúzni. Zsebóra.
Megint szűkre hagytam a lényeget, érzem, de most a hátsó zsebemben kotrok azért az óráért. Amikor megtalálom, előhúzom és Williamnek nyújtom. Egy szürke színű, nagyobb fedlapos zsebóra, nagy számlappal, hosszabb ezüstös lánccal és megy, most is.
- Csak kevesünknek jelent valamit is egy ilyen óra. De most hogy kaptál egyet tőlem, már elvárom hogy pontos legyél!
Eddig csak annyit kapott volna utasításba, hogy legyen ott naplementekor, vagy pirkadatkor, amikor a legmagasabban delel a nap, vagy kora délután, amikor az árnyékok megváltoztatják a szögeiket. Így hogy ott az óra a kezében, és nekem is van még egy karórám a lakásban, az agyára mehetek vele.
- Ezt örömmel hallom, William! Én ezekhez nem értek, de így később téged is magammal vihetlek, ha rúnákkal vagy pecsétekkel kell bajlódni!
Azt hiszem, ha húsz évvel fiatalabb lennék, akkor sem érdekelne a téma. Valakinek belém kéne vernie! Pedig tudom hogy hasznosak, csak egyszerűen nem jutok el odáig, vagy nem akarok, bár tényleg kevés időm van ezekkel foglalkozni, és ha még is van időm, akkor sem ezek tanulása jár a fejemben. A holmik szerzésére bólintok igennel, hamar megértette.
- Küldetések során találni ezt azt. Használati tárgyakat, felszereléseket, mint például vadászkések, nyilak, ruhák, órák..egyebek. Sok mindent. Néha még ehető kajára is bukkanhatsz.
Odakint rengeteg elhagyatott és összedőlt ház van. Kaját azokban már csak akkor talál, ha valaki nemrég, mostanában befészkelte oda magát, aztán vagy meghalt vagy tovább állt, de megeshet, csak ez a ritkább. Viszont tele lehetnek hasznos holmikkal. Elérünk az erkélyig, váltunk pár szót és a kérdésemre hamar kiderül hogy konyít a gyógynövényekhez. Apám is ültetett hasonlóakat, bár ezt a tudását már nem tudta belém verni, odáig nem jutottunk el. Egy kettőt megtanultam, a többséget homály fedi. Ezután csak hagyom, hadd rágja meg azt a falatot. A motor emlegetésére megvonom a vállaim.
- Még nem tudom hogyan és kivel, de visszahozom. Kétlem hogy még egyszer csapdába szaladnánk! Nem fognak tudni róla mikor, kivel és merről hatolunk be a körzetbe.
A vadalma mosolygásából ítélve akár most elindulhatnánk, és bele is egyezik szóban.
- A kékeseket még hozhatod. Dobálózhatsz velük!
Nos, ezt hamar túltárgyaltuk. A mai napja így biztosan mozgalmasabbra sikeredett, de ha megint eltűnök napokra, legalább fejlődjön is, és akarok vele foglalkozni.
- Én innék valamit mielőtt elindulunk. Te nem akarsz átöltözni?
A konyháig menetelek, ott megállok, de most nem nyúlkálok a hűtőjében. Ha alkohollal akarna kínálni, arra megrázom a fejemet nemmel, de minden más jöhet.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 10:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ süti és látogatás

Zagar & "William"
• szószám: 814 • Credit:

 
- Mindegy milyen, ehető, az a lényeg. Kint a legtöbb dolog már eléggé állott volt – elég volt néha csak a szagokat elkapni, amikor egy egykori bolt közelében leledzett és az otthagyott, valamiért senkinek sem kellő dolgok még mindig képesek voltak szaglani. Vagy az addig bombabiztos csomagolás húsz év után megadta magát, vagy épp frissen döglött be oda valami. A lényeg helytálló, ott nem talált sütiket, itt viszont annál inkább, még ha nem is keresi. Amúgy sem tudja, mit és merre talál meg és kaphatja meg, de itt az alkalom, hogy megint okosabb legyen.
- De ha nem akarjuk, hogy ez a két óra késés megtörténjen, meg tudod mondani, hol kapok valami vacakot, amivel legalább tudom, mennyi az idő? A napból itt a városban hülyén jönne ki az olvasás – közben persze haladnak, mutogat, mondogat, Zagar is figyel és néz. A könyvre is, de nem retteg, nincs is miért, nem veszi fel jobban, mint pár pillantás és ennyi, feleslegesen nem pörgeti magát, még túl nyugodt létforma, bár sejti, hogy lesznek majd rizikósabb helyzetek. Mindegy. Ez most nem az. De mintha kicsit nehezebben mozogna, vagy csak a tér szűkebb és azért látja annak? Fogalma sincs.
- Igen, el. Azt hiszem eddig hülye voltam, de amik itt vannak. Pfú. Tudtam, hogy a neheze – a mozgás mellett főleg, viszont talán a legtöbbször ő figyel a legjobban, ha meg valamit ismer, hát nagyon jól imitálja. Néha nehéz nem mosolyognia valamin, ami kicsit talán pontatlan, vagy csak egyszerűen túl van bonyolítva, itt azonban nem dirigálhat, még ha nehéz is, nehezebb visszafogni a sok-sok éves tudást és ismeretet. Tudta ő, hogy itt fog majd a legtöbbet a nyelvére harapni inkább, türelmet tanulni meg illik, tényleg nem ezen kéne elbuknia mindent, ha már meglepő módon jól sikerült az egész első szakasz. Sőt. Aztán meg majd lesz, ahogy lesz. Kíváncsi arra, milyen lépcsőfokokat kell még megmászni, mekkorák lesznek és mikor, milyen hamar vágják a vízbe. Egyszóval, egyelőre élvezi, mintha csak egy előadás lenne és egy játék.
- Szerezni? Honnan? Át kell túrni régi helyeket, vagy... na jó, ezt majd akkor. Nem vagyok beteges fajta, a többit megoldom – nem akar pirulákat amúgy sem, bár néhány alap majd jól jön, de később. Lássák azok is, hogy nem ártó dolog ő, csak el volt veszve. - De majd ha kell valami, akkor megyek kuncsorogni. Bár így is több cuccom van, mint valaha. Már-már frusztrál – nevet egy aprót, amikor a hűtőt vagy bármi egyebet nézi, ilyenjei valóban nem voltak, mint a gyerek, úgy nyúlt be először a hűs hűtő terébe és ha elég kicsire tudna összemenni, bele is ült volna. A többi dolgot nemigen fedezte fel, a tűzhely... nos, azt ha nézi, bizony érintetlen. Azzal nem tud mit kezdeni.
- A környéken találtam párat, de ez ha nem szárad ki, jó a gyulladásra, abból teát lehet majd, ezek meg itt ilyen általános, lázra, fájdalomra, vagy csak mert finom – kis botanikus kert, azonban fele annyira sem akkora, mint amit kigondolt. De hely van, majd ezekre is figyel és beszerez olyasmiket, amik álmot hoznak, fájdalmat vagy bármi mást. A mókásabbakat, ugye.
- Nekem amúgy nem baj. Örülök, hogy ezt is kaptam – lépeget be utána és becsukja az erkélyajtót, lepakol, majszol, megáll. Az asztalnak támasztja magát, úgy pillant felé ismét, újabbat harapva a sütiből. Áhá! Vannak még öregek, akkor ez a hely tényleg biztos.
- Csak úgy adakozik? Legalább ő is kiveszi a részét a városban. Egész finom, amúgy, ha mégis kérnél, vegyél csak – mutat a doboz felé, italból meg nincs sok felhozatal, nem is említi, bár látta a készletet, ha kell valami, majd szól, ő meg adakozik. Szemöldökét felvonva fogadja a hírt, hogy mégse volt az olyan sikeres, ahogy remélték. Ó. Akkor ezért maradt el jobban, és hát.. aprót szisszen a végére.
- Franc – törli meg a száját, hogy megszabaduljon a morzsáktól, már ha vannak. - Démonok csapdája? Remek... Jobbulást neki is, meg neked is, bár úgy látom, már egész jó. A... a motornál meg ha tudok, segítek. Hátha akkor nem lesz olyan kellemetlen a csapda – bár nem tudja, mennyire vészes a terep és mennyire fog tiltakozni ellene, a lényeg a gesztus, már az is elég néha. Nem mintha szíve sorsa lenne a motor, de hátha tényleg elkél még egy kéz, vagy csak a szó. Leteszi a süti maradékát, igazából még kérdezne, de már sokkal vidámabb témával rukkol elő, meg is lepi. Na, mi van ma, gyereknap? Süti, kirándulás, mi jöhet még. De arcára mosolyt húz.
- Az szuper lenne! Mármint, csak ha bírod – teszi hozzá, a mozgó célpont sok mindent takar. De tény, más lenne, mint a teremben. - Amúgy igen, a táskámban van, meg hát a lándzsával menni nehéz, de kölcsönöztem egy kést, hogy az is menjen. Meg... nem volt mivel felvágnom az ebédet se – vallja be, de hát vadászkés vagy mi az, mindenre is jó, nem? Azért még nem ugrik, úgyis minden egy helyen van.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Milyen jövő vár az emberiségre, a földi ökoszisztémára, az életre?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3