Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


dai jie     Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 26, 2019 5:05 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Kedves Dai!

Lapod olvasva a WoW érzés fogott el. Nagyon sajnáltam, hogy ilyen hamar vége szakadt a történetednek és alig várom, hogy olvashassam, vajon mi fog veled történni a nagyvilágba. 😉 Habár már így is elég sokat láthattunk.

Lenyűgözött az alapadatoknál a családról alkotott véleményed. Senki sem beszélt még így az angyalokról, a saját testvéreiről. Senkitől sem láttam volna, hogy ennyire közelebb érzi magát az emberekhez, mint az angyalokhoz, pedig ha belegondol az angyal lánya, mennyire helytálló egy őrangyal esetében o.o
Mégis furcsállom – habár semlegesként nagyon is örülök neki Very Happy – hogy nem foglaltál állást Michael oldalán, ki szintúgy az embereket védelmezi, még ha egy kicsit más módon is.

Képességed kedvenc része a gif! Very Happy Persze viccelek – nem, dehogy viccelek, a macskákkal mindig le lehet venni a lábamról Rolling Eyes - látszik, hogy sokat dolgoztál rajta. Szépen kifejtetted, hogy mely képeségeidet is használod és külön tetszett, hogy nem vagy mindenben jó, nem vagy igazán jó a közelharcban, de neked nem is igazán kell. Arra ott vannak a harcos testvéreid. Már egy normális világba, ahol a rend a lelke mindennek és épp nem egymást mészárolják. Minden sorodról érződik, hogy alaposan utánajártál, miket tudsz használni és meg kell mondjam, nagyon szép kombinációt tudtál magadnak összetenni. Csak fogadd gratulációm hozzá 😉

A történeted pedig o.o
Megremeg a lelkem, amikor egy-egy történelmi példáról írnak, de te még a várakozásaimat is felülmúltad. Te egyenesen Kínába utaztál vissza. Annyira érzékien írsz, hogy szinte odaképzeltem magam az égő házak között, a holtak szaga – bár még sose éreztem – mégis az orromba fúrta magát, a látvány teljesen magam előtt van. o.o
Azonban ne érezd magad rosszul, hogy ne éreztél semmit. 😉 Angyalként nem lenne rá szükséged, hiszen a kötődés csak bajokat szülnek, főként egy őrangyalnál, nem igaz? Very Happy
Történetetek szívbemarkoló volt, összeszorult a mellkasom, ahogy haladtam sorról sorra, egyszerre akartam nem a végére érni, nem elolvasni a tragédiát és olvasni még. Tényleg ez, ahogy írsz, annyira magával ragadt, pillanatok alatt a végére értem, belefeledkezve és sokáig csak ültem itt, hogy hol a többi? Pedig gyönyörű, tragikus véget adtál, adtatok magatoknak.  l98l9l  szakítás

S ezzel kívánok én is a végére érni, nem kívánlak tovább fenn tartani, így is megtettük egy egész nap. Menj foglald le az arcodat és rangodat, és irány a játéktér!

Üdv közöttünk! Ophilia


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Dai Jie


dai jie     C335fdbd3c353ccce06d2239c2a94f61
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
22
☩ Rang :
őrangyal
☩ Play by :
wang yibo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 17, 2019 12:12 am
Következő oldal


i'm the hero of this story, don't need to be saved
saját
nem számít


Dai Jie
Karakter információ
Család - Bármennyire is igyekezett, sosem tudta az angyalokat teljesen a testvéreinek tartani; bár mindig is Isten gyermeke volt, sokkal közelebb érezte magát az emberekhez, hiszen hosszú életének nagy részét az ő társaságukban töltötte, társadalmuk részeként. Lehet, ez ferdítette el ítélőképességét, de manapság már képtelen családként tekinteni azokra, akiknek neveire és arcára már alig emlékszik.

Mi a beosztásod - Őrangyali pályafutását még a Krisztus előtti időkben kezdte, a kínai Shang-dinasztia királyi családjának felvigyázójaként; mindannyiuk közül az utolsó király, Zhou Wang mellett tartott ki a legtovább, még ha a haláltól nem is tudta őt megvédeni. Azután a vérvonal fenntartóinak őrangyala volt, egészen az utolsó leszármazott évtizedekkel ezelőtti haláláig - azóta, mondhatni, hanyagolja kötelességeit, hiszen úgysincs már senki, aki ezért felelősségre vonhatná, nem igaz?

Melyik oldalon állsz? - Valamiféle módon lemaradt arról a pillanatról, amikor oldalt kellett volna választania, így jelen pillanatban épp nem áll senki oldalán; érdektelensége egész eddig sikeresen megóvta őt attól, hogy túlságosan is belebonyolódjon az aktuális eseményekbe, de ha valakinek elég meggyőző indokai lennének, minden bizonnyal hagyná magát odacsábítani valamelyik frakcióhoz, már csak azért is, hogy valamivel végre megölje az évtizedek óta tartó unalmát.

Városod - Egyelőre valahol San Francisco és Las Vegas között kószál; "ideiglenes" táborát a semmi közepén, egy elhagyott kisvárosban verte fel, ahonnan végül nem sikerült továbbállnia, mert valami mindig sikeresen megakadályozta ebben.
Li Wei
nem kerestek
őrangyal
angyal
boycold
18+

Karakter képességeinek leírása
Valamikor régen, még fiatal angyalként csak arra vágyott, hogy olyan lehessen, mint a többiek - hiszen mindig is kitűnt közülük már csak törékeny testalkatával és megtévesztően szép arcával is, ami mögött rejtegeti a hiányosságait, már amennyire ez lehetséges... végülis már első látásra meglátszik rajta, hogy nem harcra termett, hogy jóval gyengébb angyaltársainál, még ha a halandóknál továbbra is jóval erősebbnek számít. Többek között ezért is kerüli a közelharcot, hiszen nem nehéz felülkerekedni rajta - ellenben kiélezett érzékeinek hála kitűnően bánik a távolsági fegyverekkel, főleg az íjakkal, amiknek használatára még az emberek tanították meg annak idején, amikor a kínai királyi palotában tartózkodott. Telekinetikus képességeit is nagyrészt csak a harcban használja, hogy valamelyest a saját hasznára fordítsa a helyzetet, tekintve, hogy nem katonának való - és legtöbbször az efféle manőverei szokták megmenteni a bőrét egy újabb, halandó fegyver általi "haláltól" (nem ez lenne az első alkalom, végülis a Shang-dinasztia bukásakor is kivégezték).
Ugyanitt, a Shang-dinasztia királyi udvarában sikerült tökéletesre csiszolnia őrangyali képességeinek két legfontosabbját, a memória-manipulációt és a valóság elferdítését, mert ezekre volt a legnagyobb szüksége, hogy fenntartsa az álcáját a palotában; főleg saját megjelenését tudja megváltoztatni, és az efféle illúziót kifejezetten hosszú időtartamokon át fenntartani, akár napokon át is szüntelenül - hiszen elég kínos lett volna számára, ha királyi konzortként a legkelletlenebb pillanatban semmisült volna meg az álcája. Talán az illúziókeltés az, amiben ténylegesen a legjobb - hiszen a történelem lapjain úgy híresült el, mint akinek a szépsége egy egész dinasztia bukását okozta (bár állítása szerint ez csak rosszindulatú manipuláció a következő dinasztia íróitól, akik minden áron rossz fényben akarták feltüntetni az elődeiket). Ezt leszámítva okkult tudása viszonylag hiányosnak mondható - sosem volt kifejezett szüksége erre a tudásra, így nem is ismer többet néhány alapvető rúnánál és pecsétnél, ráadásul nem is tervezi, hogy ezt a hiányát pótolja, mert nem érzi szükségesnek, hogy ezt megtegye.
Telepatikus képességeiben jeleskedik még, vagy legalábbis jeleskedett, hiszen védenceinek elég volt csak gondolniuk rá, hogy a közelükben teremjen; de az utolsó leszármazott halála után már nem szólítja senki, így meg van győződve arról, hogy erre már nem lenne képes, bármennyire is igyekezne. Asztrális projekciói sem kiemelkedőek, de ennek sem tulajdonít különösebb jelentőséget - és valószínűleg ezért is lesz hatalmas bajban, ha egyszer sor kerülne arra, hogy ezt használnia kéne. Az ignoranciája lesz az, ami egyszer ténylegesen a halálba viszi majd - hiszen a halhatatlanság is csak ideig-óráig tart, amíg rá nem talál valaki erősebb és végleg az életét nem veszi... Bár néhányszor már volt szerencséje "meghalni", egy újabb alkalom már nem tenne nagyobb különbséget, még ha végleges is lenne.



Minden történet rejthet titkokat

["meséld el megint az álmot, amiben hullákat húztunk ki a tóból
és meleg ruhákat adtunk rájuk
mondd el megint, hogy későre járt, és senki se tudott aludni, és a lovak addig-addig vágtattak
míg elfeledték már, hogy valaha lovak voltak."]


Minden lángokban állt: a házak, az utcák, a szántóföldek. A levegőben az égett hús szaga terjengett, embereké és állatoké egyaránt, beleette magát a ruhák anyagába, a sötét, gomolygó füsttel együtt kígyózott az ég felé, eltakarva így a nap fényét. Az utcákat idegen katonák járták, idegen zászló alatt szolgáltak egy ismeretlen királyt, az ő nevében gyilkolták a bűnösöket és ártatlanokat egyaránt, nőket és gyermekeket is, holttesteikkel beterítve a virágzó fákkal övezett fő utcát, a gondosan ápolt kerteket.
Nem kellett volna itt lennem; nem az én dolgom volt megvédeni ezeket az ártatlanokat, hiszen akkor sem tudtam volna segíteni rajtuk, ha minden erőmet ennek a célnak szenteltem volna. Az én pártfogoltam nem volt közöttük - Ő az egyik ló hátán ült, büszkén és magabiztosan, páncélján meg-megcsillantak a nap sápadt sugarai, és volt benne valami absztraktul gyönyörű, valami, aminek egy halandóban nem volt létjogosultsága, valami hatalom és erő, ami egy hosszabb pillanatig lenyűgözött. Túlságosan emberi volt a dolog, amit akkor éreztem, ismeretlen és ijesztő; bár gondolkodni nem volt időm ezen, cselekednem kellett, hiszen a város égett, és minden egyes perccel csak távolabb kerültem a célomtól, ami miatt a Földre érkeztem.
Szomorú mosollyal fordítottam hátat a lovasoknak és katonáknak, hogy szemügyre vegyem a padlón fekvő holttestet; karcsú testét szépen hímzett selyemruha ölelte, amit hatalmas vérfolt csúfított el, a sebből, ami végül a halálát okozta. Ébenfekete haja fényét vesztve terítette be a földet mellette, míves fonatai megbomlottak, miközben menekült, csak hogy végül a mocsokban lehelje ki a lelkét; nemesi családjának egyetlen leánya volt, akinek a szülei fényes jövőt szántak, egy jó házasságot és jómódú életet, amiből már semmi sem fog megvalósulni. Az ötlet hirtelen jött és legalább annyira abszurd volt, mint maga a tény, hogy hosszú perceken át képes voltam itt állni észrevétlenül, miközben odakint ártatlanok vére áztatta a földet és kétségbeesett sikolyok törték meg a csendet; rosszul kellett volna éreznem magam azzal, hogy ennek a szemtanúja voltam, bánatot kellett volna éreznem, csalódást és kétségbeesést, de bármennyire is igyekeztem, nem éreztem semmit... Még akkor sem, mikor percekkel később az egyik katona ujjai a hajamba téptek, megbontották a míves fonatokat és fájdalmas nyikkanásra késztettek, ahogy a földre lökött, a porba és mocsokba. Még meleg volt a vér a kardja élén, mikor végigsimított vele a nyakamon, hogy maga felé fordítsa az arcom, kényszerítsen, hogy rá nézzek, hogy még véletlenül se tudjak hazudni, mikor megkérdezte, hogy hívnak.
Nem ismerek rá a saját hangomra, mikor megszólalok; az arcomba hulló, kócos hajtincsek mögül nézek fel rá, és egy pillanatig megfeledkezek arról, hogy a föld, amin térdelek, ártatlanok vérétől terhes, hogy a katonák kardja újabb testeken vág át, hogy félnem kéne, hogy erősnek kéne lennem.
- Su Daji, 'guówáng'.


[“nézz a fényre az ablakbála bukóján. dél múlt talán, jelzi,
hogy vigasztalhatatlanok vagyunk.
mondd el megint, hogy mindez, ahogy a szerelmünk is, tönkre fog tenni bennünket.
fénytől megszállott testeink bomolnak majd szét.
mesélj még: hogy sose ununk majd belé.”]


Minden lángokban állt; a palotát körülfogó birtokon lángoltak a fák, a bokrok, a díszes hidak a kertben, a cseresznyefák hulló szirmai alatt. Csupán percek kérdése volt, mikor nyelik el a lángok a palotát, mikor égetik porig nem csak a királyi hatalom szimbólumait, de Őt is, és minden mást, amik voltunk, míg kitartott a hatalmunk és a béke az ország határain belül. Tudnom kellett volna, hogy ez meg fog történni - hiszen láttam az ellenség hadseregét gyülekezni, ott voltam, amikor kikiáltották a háborút, ami hivatott volt bevégezni a dinasztia uralkodását. Meg kellett volna mentenem Őt; hiszen minden lehetőségem megvolt rá, elég lett volna csak meggyőznöm arról, hogy nem szégyen a menekülés, hogy néha érdemesebb a sarokba vágni a büszkeséget és előtérbe helyezni az életet...
...de most minden lángokban állt, a palota és a kertek, és a levegőben égett hús szaga terjengett; a szépen hímzett selyem ruhám széle a hamutól volt mocskos, az arcom pedig könnyek áztatták, tökéletesen emberi szimbólumai egy kelletlenül emberi érzésnek, amit nem lett volna jogom megtapasztalni. Félve simultam a karjaiba; nem akartam elfogadni, hogy azt akarta, meneküljek, hiszen egy tűz túl kevés volt ahhoz, hogy végezzen velem, Vele akartam maradni az utolsó pillanatig, hogy ne legyen egyedül, mert senki sem érdemelte meg azt, hogy egyedül legyen életének utolsó pillanataiban. Megremegek a keze alatt; irracionális a félelem, amit a közeledő lángnyelvekkel kapcsolatban érzek, és benne keresném a menekvést, pedig érzem az Ő félelmét is, lassan emészti fel, bármennyire is igyekszik ezt eltitkolni.
Három dekádon át voltam a társa, az őrangyala, a királynője; néha azt is hittem, hogy sokkal jobban ismerem Őt, mint saját magam, hiszen mégis csak emberből volt, kiismerhető volt és kiszámítható, mégse olyan, mint amilyennek a többség látta - kegyetlen és ignoráns kiránynak tartották, akit elvakítottak egy konzort iránti érzései, akit semmi más nem érdekelt önmaga szórakoztatásán kívül. Nem tudtam, másnak is volt-e lehetősége belátni az álarca mögé, de szerettem volna, ha mások olyannak látják, mint én; de mostanra már nem számított, mi volt, vagy épp mi lehetett volna, hiszen mindenünk ebben a tűzben veszett el, a jelenünk, a múltunk... Mert jövőnk sosem volt.
Ajkai puhán simulnak az enyéimre; nem ismerek rá a saját hangomra, ahogy meglepetten nyikkanok, egy hosszabb pillanatra megfeledkezve arról is, hogy talán jobban kéne ügyelnem az álcámra, hogy talán ideje lenne végre menekülnöm, hogy azért mégse égjek el, de elveszek a pillanat emberségében, nem gondolva a következményekre, az esetleges büntetésemre. Azt mondja, meneküljek; messze a palotától, messze a királyi birtoktól lehetne még egy szebb jövőm, valahol, ahol senki sem ismerne fel, és nincs szívem mondani neki, hogy ez már nem számít semmit, mert az igazságot gyenge, emberi elméje nem érthetné meg, bármennyire is igyekezne. Fáj magára hagyni; minél tévolabb vagyok tőle, annál nagyobb a késztetés arra, hogy visszaforduljak, hogy Őt mentsem magam helyett...
...és fájdalmasan nyikkanok, mikor a kard markolatig vág a mellkasomba, átszakítja a hóka bőrt és a gyenge húst; a vérben és mocsokban esek térdre, figyelve, ahogy a vérem a vékony selyembe issza magát, és eszembe jut az a bizonyos nap, amikor először láttam meg Őt, mikor akár el is vághatta volna a torkom, de aztán az idő mintha megállt volna egy pillanatra, mert akkor semmi sem számított, csakúgy, mint most sem. Szóval ilyen érzés meghalni...



Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3