Monster in my Sleep - Mammon & Natalie

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
44
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 21, 2019 5:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


- Akkor lehet nem ismertél még egy másodpercre se.- mondta üres, érzelmektől mentes hangján.- Igaza volt vagy se, nem számít. Ideje felébredned az Alice, a nyúl már nincs az üregben, rég nincs. Megnyúzták és nyársra húzták. Megtették, mert meg kellett tenni, ez a törvény, ez a rend.- szánalmasnak gondolja az egész jelenetet, ezt a weiblichet, az egész emberiséget. Ennyire az érzelmek viharának élni, hagyni, hogy a hullámai beterítsék őket, tépjék a húsukat, rombolják őket, végül belefulladjanak, szánalmasak voltak.
Könnyek, az emberi nők egyik legerősebb fegyvere volt, és egyben a legrosszabb reakció, amit ki tudtak mutatni. Ha nem voltak képesek egy vitát megnyerni, könnyeztek, ha el akartak érni valamit, szintén, és ha egy kicsit se úgy alakultak a dolgok, ahogy azt megálmodták, akkor is. S még pofozkodni is szeretnek, mintha azzal elérnének bármit is.
- Nem számít, egyszerűen nem számít, a tények számítottak. Nem volt ember, nem volt közülünk való, szennyezett volt a lelke, ez számított, semmi más. Egyszer majd te is belátod, és akkor nem fogsz úgy ordítani, mint egy gyerek, aki leejtette a fagylaltját, nem számít, a tényen nem változtat, vége van.- legszívesebben lesújtana erre az idióta nőre, egy pillanat alatt el tudná pusztítani, de azzal elrontaná a mókát, mert volt abban valami élvezet, ahogy a kétségei közt, bánatban fetrengett, próbált tenni valamit, bármit, csak legyen úgy minden, ahogy Neki kedvez. Bár a köpködést kissé méltóságon alulinak találta.
- Mind követtünk el hibákat, de legalább nem szűrtem össze a levet egy félvérrel.- sejtése szerint ezzel olajt fog önteni a tűzre, és ez teszi annyira édessé az egészet, egészen addig fogja hajszolni ezt a nőt, még a kétségbeesés nem taszítja olyan mélységbe, hogy bármire kész lesz az áhított férfiért. Mert időközben valami vicces és egyben hasznos jutott Mammon eszébe.
- Milyen rendszer? Szar. De akkor is rendszer. Valami rend ebben az egész káoszban, ha még ennyi se lenne, akkor mindenki a másik torkát tépné fel, szétmarcangolnánk egymást, de így legalább van valami.- kissé lassúnak találta a nőszemély reakció idejét, de jobb későn, mint soha, bár ha így haladnak, soha se fogja felfogni, hogy ez az egész nem több, mint egy álom.
Kissé oldalra döntött fejjel nézte, ahogy szélmalomharcot vívott az épülettel. Remény, és mindem egyéb ostobaság, ez tölthette meg ezt a vadászt, hogy ha bejut, akkor talán találni fog valamit, bármit, ami majd segít abban, hogy megtalálja a férfiját…
- Inkább Te, mint Ő? Ezt mondod? Mindent megtennél érte? Mindegy mi az ára? Még a lelked is eladnád? Ha ezzel vissza tudnád hozni, akkor eladnád?- mert ha igen, akkor talán Mammon újra nyithatja az üzletet, és talán bezsákolhat néhány lelket, még ha nem is ez volt most a fő célja, de egy kis mellékes nem árthat.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 20, 2019 6:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Sweet Nightmare
Mammon & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 533• Zene; Boulevard of Broken Dreams»
« IT IS BETTER TO CONQUER YOURSELF
THAN TO WIN A THOUSAND BATTLES.
THEN THE VICTORY IS YOURS.
IT CANNOT BE TAKEN FROM YOU,
NOT BY ANGELS OR BY DEMONS,
HEAVEN OR HELL»
Egyszerű, rideg válasz, mellyel dacolok. Nem lehet, nem lehet, hogy minden így érjen véget. Arcom fintorba fordul, a sírás, a kétségbeesés, a fájdalom rántja össze. Fogaimat szorítom egymáshoz, arcomon megfeszül a bőr.
Tudom, hogy csak kétségeket akar bennem ébreszteni, hogy azt akarja, hogy elhiggyem neki. Tesztelni akarna? Rossz útra tévedtél Drake, mert tudod, hogy bármit megadnák, hogy élhessen. Bármit megtennék, hogy kihozzam onnan, hogy élete tovább tartson, akár az enyémnél is. Mert az nem lehet, hogy én éljek, ő meg nem. Hogy életét adja értem, hogy én vadász lehessek, hogy védjem a várost.
Ő is védte, ha nem is fegyverrel.
- Ha egy percre is ismerlek, akkor tudom, hogy Nem tetted meg. Nem tennéd meg velem, vele. Nem tennéd mert, mert Tudod, hogy a Tanácsnak nem volt igaza! – sziszegem visszafojtott hangon. Mellkasom fel-alá jár szaporán. Nem tudok túltenni ezen a dolgon, képtelen vagyok. Nem tud földrengést okozni! Ez egyszerűen képtelenség, vigyáztunk az erejére, hogy jöjjön ki. Nem lehet, hogy ennyire érzelmei vezéreljék.
Még jobban kapkodom a levegőt, ahogy közli velem, hogy mit akartam hallani. Szemeim könnyel telnek meg, de dacolok a tudattal. Nem tette meg!
Nem!
Ez nem lehet!
Nem válaszolok rá, inkább elindulok felé. Nem hiszek neki. Nem és nem fogok. Ahogy a szavaira sem akarok, mégis ahogy elmegyek mellette, meglököm a vállát, de már fordulok is vissza és kezem emelem, hogy arcon csapjam. Kesztyűs kezem nem csattan akkorát, mint azt vártam.
- Mindig minket választott! Mindig előtérbe helyezett minket! Engem, téged, a vadászokat, a várost!  - ordítom immár neki. A türelmem elfogyott. Félreismerik, mindenki félreismeri, pedig egyszerű jellem volt. Szelíd, kedves. Nem érdekelték a csapások, amiket kapott, amíg mosolyt látott az emberek arcán. Az én arcomon.
Nyálam összegyűlik a számba. Képmutatására csak lába mellé köpök. Arcom újra fintorba fordul, a grimasz ezúttal neki szól. Az undorom, a gyűlöletem csak őt érheti, senki mást.
- Hibát követsz el, Drake – hibát, mert nincs igaza. Nincs igazuk! Tudom! És most nem arról van szó, hogy az érzéseim vezérelnének, ez nem erről szól. Nem csak erről. Ha angyal, vagy démon lenne szó nélkül öltem volna meg, de van benne ember! Miért kellene őket is egy kaptafára venni? Nem ők akarták ezt, nem ő akart félvér lenni, ha választhatna megszabadulna tőle!
- És mi van azokkal, akiket megmentett? A megmentett életek nem számítanak? Mégis milyen rendszer ez? – teszem fel újra a kérdést újra és újra. Mindig idejutunk ez a kibaszott kettős mérce, mellyel a város rendelkezik. Egyet megölsz, gyilkos vagy, még ha véletlen is volt. Ezreket meggyógyítasz és senkit sem érdekel.
Nem tűnik fel, hogy a hó szürkévé, hamuvá válik, nem amíg nem nyúlok az arcához. Kesztyűmre tekintek, majd fel az égre. Szempillámon egy hamu ül meg.
Tétován lépek hátra tőle.
- Drake… - figyelem az arcát, valami nincs rendben. Valami nagyon nincs, de mégsem tudnám megmondani, hogy mi nem. Szívemet fájdalom mardossa.
- Inkább én, mint Ő… - ez a válaszom. Ez a válaszom, amit akkor nem tudtam neki megmondani, amit akkor bántam.
De mikor?
Megfordulok, ám az épület megváltozott. Mégsem érdekel, tépem az indákat, arrébb lököm a koponyákat, csontokat. Ha kell ezerszer is megteszem, mégsem tűnik fel, hogy nem jutok előrébb egy centit sem. Úgy tűnik, mintha igen és hiszem, hogy így is van.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
44
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 16, 2019 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Tagadás, tagadás, mintha az bármin is változtatna. Akárhogyan is ellenkeznek, mind a tíz körmükkel kapaszkodhatnak benne, a tény az tény marad. Sírhatnak, dühönghetnek, véresre verhetik az ökleiket, nem számít. S pont ezért olyan egyszerű a manipulálásuk, egy jó bábjátékosnak ez gyerekjáték. Minden embernél lehet hatni az érzelmeikre, a vágyaikra, és ez alól ez a die Katze se volt kivétel.
- De.- mereven állt, unott arckifejezéssel, hangja rideg volt, szinte üres. Mammon számára pedig unalmas, kevés unalmasabb emberrel találkozott, mint ez a vadász, kinek az arcát most magára öltötte. Merev, mintha egy jégcsapott nyelt volna le, mindig csak a munka és kevés élvezet, és rengeteg harag. Mammon úgy gondolja, hogy a fivére élvezetét lelné benne, háborúban tökéletes fegyver lenne. S ami még viccesebbé teszi, hogy Drake szerint most is háború van, és az emberiség az egyik résztvevője, nevetne, ha ezzel nem árulná el magát. Az emberek nem voltak többek, csak az ágyútöltelék. Mondhatnak bármit, hogy a lelkük a tét, ezt akarják megmenteni az angyalok és megszerezni a démonok, de az igazság az, hogy szerencsére szapora faj voltak, mint a patkányok, pár évszázad, és újra benépesítik a bolygót, és újra lehet szüretelni. Sokkal kevesebbet számítanak, mint azt saját magukról szeretik gondolni.
- Hogy mit tennék és mit nem, azt Te tudod a legjobban.- forgatta a lelki szemeit. Ezek a szavak, közhelyesek, unalmasak, de arra, amit most csinál, arra pont elég.
- Ezt mondták, mert ezt akartad hallani. Ezzel le tudtak nyugtatni, de háborúban nincs kegyelem.- ostoba nőszemély, kaparjon ahogy csak akar, nem fogja hallani a füle számára azokat a mézédes szavakat.
- Félvér, jó vagy rossz, nem számít, mert nem ember. Nem volt tiszta a vére, előbb vagy utóbb oldalt kellett volna választania. És nem mi lettünk volna a befútok. Szívességet tettem csak.- el kellett nyomnia egy előtörő ásítást, még csak nem is olyan vicces, mint ahogy azt elgondolta.
Nem reagált arra, hogy a válla nekiütközött, ha jól kutakodott az emlékekben, akkor Drake olyan valaki volt, aki állta ezt, legalábbis Natalietől eltűrte.
- És cserébe megmentek még többet. A számok az új törvény. Megölök százakat, hogy megmentsek ezreket. Ezzel fekszek, ezzel kelek, de valakinek meg kell tennie, és az ujj, ami a ravaszon van, az az enyém volt.- emberek, és ez az ostoba önfeláldozás, meghalni hősként… inkább élni gyávaként, kivárni, tervezni, nem pedig csak azért eldobni az életüket, hogy a tűz körül elismerően emlegessék a nevét.
- És mi történt a kórházban? Ha egy életet is kiolt, az már több volt a kelleténél.- beborult és kezdett elfeketedni az ég, a fehér hópehelyek helyét szürke hamu vette át, lassan hulltak alá az égből.
- Tett vagy se, nem ez számít, meg kellett történnie.- mondta rezzenéstelen arccal, tekintette továbbra is üres maradt, nem reagált az érintésre, de amikor kesztyűs kezét elvette az arcáról, az érintés nyomán feketedni kezdett a Drake bőre, a szemei pedig befordultak, majd eltűntek és csak a sötét szemgödör maradt hátra.
- Vadászok vagyunk, meg kellett halnia, vagy Dylan vagy Te. Egy vadász és egy félvér… nem lehet egy pár.- az épület bejáratát, ami felé Natalie tartott, lassan csontból készült indák kezdték el benőni, gátolva a nő bejutását, Mammon pedig magában megengedett egy félmosolyt.
~ Wunderbar. Ezzel már jutunk valahová.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 15, 2019 9:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


[quote="Natalie Rossmyra"]
Sweet Nightmare
Mammon & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 405 • Zene; Boulevard of Broken Dreams»
« IT IS BETTER TO CONQUER YOURSELF
THAN TO WIN A THOUSAND BATTLES.
THEN THE VICTORY IS YOURS.
IT CANNOT BE TAKEN FROM YOU,
NOT BY ANGELS OR BY DEMONS,
HEAVEN OR HELL»
Szívem torkomba dobog, ahogy Drake lassan megfordul. Nem kellene itt lennie, nem ezen a helyen. Tekintetem szinte kérlelő, szempilláim gyengéden remegnek meg, ahogy rátekintek. Nem lehet, hogy most vége legyen. Nem lehet, hogy most vége szakadjon, ez nem lehet.
Nem és nem. Dylan kiszabadulhat, élhet még, ha nem is velem, ha nem is velünk.
- Nem – tiltakozom fejemet enyhén megrázva, egy óvatos lépést teszek hozzá közelebb. A hó a talpam alatt halkan roppan, mögöttem lévő lépteim nyomát hamar elfedi. Vérpiros köpenyem a földet súrolja egy-egy hóbuckán fennakad, lehúzná a vállamról, ám a szegycsontomnál megkötött csomó nem engedi.
- Nem… - hallom saját elgyötört hangomat, ahogy megtorpanom. Szemeimbe könny szökik. – Nem tennél ilyet, ezt nem tennéd meg – rázom meg a fejemet, tagadóan. Nem tenné meg. Azt mondta, hogy kegyes lesz vele és gyorsan végez vele. Elvágja a torkát, de nem került ide a sor.
- Kegyelmet kapott, hol van? – kérdezem. Tudom, hogy megkapta, ott voltam. Ott voltam, a két fülemmel hallottam. Nem végzik ki, elmehet szabadon a városból, de az nem lehet, hogy ne búcsúzzak el tőle.
Érzem ahogy a düh, a kétely, a szomorúság egyre jobban kezd úrrá lenni rajtam.
- Félvér, de nem rossz ember, ezt Te is Jól tudod! – sziszegem kicsit hangosabban, ahogy újra közelebb lépek hozzá.
Lépteim egyre szaporábbak, nem érdekel, nem állhatja utamat, nem halt meg. Ott van bent és csak rám vár. A helyszín változik, mégsem érzékelem furcsának, egyenesen haladok az épület felé, elmegyek mellette, vállammal lököm meg a karját. Ekkor látom csak meg a máglyákat, rajta a testekkel. Szagukat nem érzem, ám a látványuk is.
Hirtelen torpanok meg, amikor újra elkezd beszélni.
- Életek, melyeket most kioltanál! – zárom ökölbe a kezemet. Nem fordulok hátra, nem látom a tekintetét. Fejemet lehajtva állok ott, majd merészen tekintek előre az épület felé – ha még ott van. Nem ölte meg.
Nem ölhette meg.
- Papolsz itt az ártatlan életről, de pont azt irtanád ki, aki semmi rosszat nem tett, csak védte az embereket és segített rajtuk. Rajtad – köpöm szavaimat. Fejemet ekkor fordítom csak hátra. Látom a vért a szeméből, mely úgy folyik végig arcán, mintha könnyek lennének. Egy pillanatra felenged az arcom fagyossága, a piros pír kiül rá, mely a hideg csípte ki.
- Kérlek, Drake – fordulok felé, közelebb lépve hozzá. Kesztyűbe bújtatott kezeimet felemelem, a vért lemosom az arcáról. – Nem tett semmi rosszat – győzködöm továbbra is, melyben hiszek. Elkenem a vért az arcáról, érintésem mégis puha és gyengéd. A barátom, a társam.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
44
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 15, 2019 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Szabadság, sokan magától értetődőnek veszik, nem tudják értékelni, még el nem vesztik, nem tudják, hogy milyen érzés az, amikor össze vagy zárva valakivel, akit legszívesebben újra és újra megölnél, a lehető legváltozatosabb és legkegyetlenebb módszerekkel. De idővel hozzászoksz a bezártsághoz, és meg tanulod értékelni a társadat a bajban, pont annyira, hogy eldöntöd, mielőtt kioltod életének lángját, előtte még romba döntöd az egész életét, és amikor az utolsó pillanatban hátranéz, hogy mi is maradt, nem lát mást, csak kiégett romokat, amik valaha az életét jelentették, és akkor, csak is akkor leszel olyan kegyes, hogy megkapja az áhított véget. Ez a sors vár arra a mocskos tollasra és arra a mocskos Drakere, arra a hitvány, csupasz majomra, akikért úgy odavan Isten.
- Höllenhund.- vidám hangon hívta magához a kutyáját, és mikor az megérkezett, úgy paskolta meg a nyakát, mintha csak egy házikedvenc lenne. Bizonyos értelemben az is volt, legalábbis Mammon számára, másoknak már az első mozdulatra tőből letépte volna a karját. De jó kutya volt, nem harapott abba a kézbe, amiből az ételt kapja.
- Apunak van egy kis dolga, addig egyedül kell hagynom, de legyél jó, és ne csinálj nagy rendetlenséget. Nincs a kanapéra ugrálás, vagy rágcsálás, ha éhes leszel, nos… tudod hol találod a nasit. De ha lehet, akkor ne a kiskorúakat kezd el. Nem, nem kellenek azok a kiskutya szemek, tudom, hogy minél öregebbek, annál rágósabbak, de szükségem van rájuk… Oh jaj, csak nem tudok ellenállni annak az aranyos, véres pofikádnak. Na jó, de csak egyet.- vigyorogva vakarta meg a kutyájának a füle mögött , majd felállt a foteljából, magára vette a kabátját, feltette a kalapját és kézbe vette a sétapálcáját, egy utolsót még simított a pokolkutyán, majd egy pillanat alatt eltűnt, nem hagyva hátra mást, csak a kutyáját, ami csorgó nyállal indult el a „nasi” felé.
- Oh, Fräulein, ahogy itt fekszel, védtelenül, sétálva az álmok mezején. Olyan könnyű lenne, csak egy mozdulat, és már vége is… legalábbis egy kis időre.- leguggolt az alvó nő ágya mellé, és kisimította az arca elől a kósza tincseket, már-már gyengéden, kedvesen. Mammon ajkán pedig nem sok jót ígérő mosoly volt.-  De nem ezért vagyok itt. Hála a kényszerű lakásfoglalásnak, meg tudtam pár apróságot. Például azt, ha neked rossz, akkor szép esély van arra, hogy valaki másnak is az lesz. Ki tudja, ha elég jól és sokáig csinálom, akkor mire ismét köreinkben üdvözölhetjük, addigra elég lökést kaptál, hogy ne csak másokra, de magadra is veszélyes legyél, akinek a megváltás a halál, vagy bezártság.- suttogott, majd a fáradt arc felé hajólt, és egy gyengéd puszit adott a homlokára, és ezzel belépett az álmába.
- Scheiße. Milyen eredeti… hó.- nem túl lenyűgözve sóhajtott. Az emberei képzelőerő olyan sokra képes, és mégis… hó.- Mindegy, ne legyünk telhetetlenek, vár a színpad.- nem volt számára túl bonyolult felvenni Drake alakját, elég jól ismeri már azt a férfit, kívülről és belülről is.- Auf cue…- szélesen elvigyorodott, majd magára öltötte a vadász azt a rezzenéstelen, unott arcát. A kérdésre még nem felel, elsőnek fel kell idéznie néhány emléket, hogyan beszélt, a mozdulatait, és azt, hogy ki a franc volt az a Dylan.
- Natalie.- lassan fordult szembe a nővel.- Tudod jól, hogy hol, és az nem egy üres sír. Ott van, ahol a fajtájának a helye, nem velünk, ez a lényeg.- jut eszébe, eddig ez csak egy álom, de lehet belőle könnyen rémálom is.- Igazából nem tudom, te tudod, hogy melyik kukában vannak a legyek, amiket lecsaptál? Miután felgyújtottam a testét csak hagytam égni, még a szag nem vált túl elviselhetetlenné. A félvérek éget húsának a szaga rosszabb, mint gondolnád.- s ha már betolakodott, talán nem árt változtatni a helyszínen se, egy kicsit kell csak feldobni, mondjuk egy tucat máglyával körülöttük, amiken befáslizott testek feküdtek.- Egy vadásznak nem szabad az érzelmeire hallgatni, csak akadályoz abban, hogy elvégezd a dolgodat. Nem engedhetünk meg magunknak ilyen könnyelműséget, életek múlnak rajtunk.- s Mammon szemeinek sarkából vér kezdett folyni, lassan, végig az arcán, de úgy tesz, mintha észre se venné, elvégre nem több, mint egy álomkép, Natalinak szól ez.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 14, 2019 8:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Sweet Nightmare
Mammon & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 506 • Zene; Boulevard of Broken Dreams»
« IT IS BETTER TO CONQUER YOURSELF
THAN TO WIN A THOUSAND BATTLES.
THEN THE VICTORY IS YOURS.
IT CANNOT BE TAKEN FROM YOU,
NOT BY ANGELS OR BY DEMONS,
HEAVEN OR HELL»
Puha hó fedi városom látképét, mely teljesen más, mint amilyenre emlékszem. Hófehér pihék szállingóznak a szürke felhőkből, elterítve mindent, a béke illúzióját teremtve meg az emberbe.
Különös. A város szélén állva szemlélem New Yorkot. Pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Romos, sötét, szürke. Hideg. Rettentően hideg. Összébb húzom magamon a köpenyt. Nehéz anyagból készült, mit a szegycsontomnál kell összefogni. Széleit megfogva ölelem át magamat, miután a vörös csuklyát a fejemre húzom, védve puha hajamat a hótól. Kitüremkedő tincseimen mégis megpihen néhány pihe, a kinti hidegnek engedelmeskedve nem nyeli el a barna zuhatag magába.
Itt kell lennie.
Itt kell lennie.
Kézzel készült bőrcsizmámat emelem, talpam alatt megcsikordulnak a kavicsok. Nincs aszfalt, eltűnt a várost védő fal. Ha volt is valaha beton, mára az enyészetté lett. Az épületeket borostyánok és egyéb kúszónövények lepték be. Mégis tudom. Itt van. Él még. Dylan él. Drake nem ölte meg annyi évvel ezelőtt, hanem itt bújt meg.
A városba.
A városunkba. Ami a miénk volt, ahol az embereket védtük. Mi most mégis kihalt. Nehéz és sötét fellegek tornyosulnak az égen, fenyeget a hóviharral, mégsem foglalkozom vele. Arcomra boldog mosoly ül ki, ahogy egyre közeledek egykori börtönéhez. Hiszen tévedésből zárták be, nem várja a kivégzését.
Szipogó orromat ujjammal törlöm meg, mit bőrkesztyűbe bújtattak. Furcsán idegen darab ez rajtam, mégis valahogy annyira helyesnek tűnik. Hiszen ennek is így kell lennie. Vissza kellett jönnöm a városba, hogy újra láthassam őt.
Szemeimbe könny szökken, miközben a néptelen utcákat rovom. Lépteim hangját elnyeli a friss és ropogós hó, nyomaimat pár lépés múlva el is fedi az égből aláhulló hófehér zuhatag.
- Jövök már Dylan - suttogom magamba, a köpenyt mégis szorosabbra vonom magam köré. Szoknyámba néha beleakad lábam, a fűző töri a bordáimat. Miért is viselek én fűzőt? Számít az most valamit egyáltalán. Szűziesen simítom hajamat a fülem mögé, ajkam, szemem mosolyog.
Már csak egy utcasarok, ennyit kell várnom csak.
Már csak egy lépés és…
Befordulva mégis Őt találom ott. Háttal áll nekem, habár magasabb és a válla is szélesebb. S a tarkója? Ezer közül is bármikor felismerném.
- Drake? - torpanok meg hirtelen. Nem kellene itt lennie. Senkinek sem kellene itt lennie. Csak neki és nekem. Nagyot nyelve, félve tekintek barátomra. Testvéremre, bajtársamra. - Mit keresel itt? - teszem fel félve a kérdést.
Érzem, hogy szívem egyre hevesebben ver, zakatol. Fülemben hallom csengését. Várok arra, hogy megforduljon, hogy szembe nézzen velem, mégsem megyek előrébb. Képtelen vagyok.
- Hol van Dylan? - nyelek egy nagyot. Nem lehet, hogy előbb ért ide, mint én. Nem, ez nem lehet. Nem. Dylan már nincs itt, ez valami fatális tévedés lehet, semmi több. Az lehet csak. Tévedés. Mit keresel itt Drake?
A csendet nem töri meg semmi, az aláhulló hó elnyel minden zajt, még a kettőnk lélegzetét is, szívem heves dobogását is. A szél táncot lejt körülöttünk, köpenyemet körbefonja lábamon, a pihék lassan ellepik ruhámat, köpenyem, megpihennek rajtuk, ők is csak várják, hogy mi fog történni. Hull rá is, hajkoronájára, megőszítve őt. Hull pillámra, mely megremeg súlya alatt. Ijesztő némaság költözik a városba. Nyomasztó csend telepszik közénk is. Csendessé tesz mindent. Holttá.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 14, 2019 8:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3