San Francisco - Nuriel & Ophilia

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


San Francisco -  Nuriel & Ophilia Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 06, 2019 8:01 am
Következő oldal


To Nuriel
A világunk felfordult, mondhatni fenekestül - és ez az a közmondás, amit soha nem fogok igazán megérteni. A fenék mitől fordul fel? Átvitt értelemben, vagy valódiban? Lényegtelen is azt, hiszem. A fontos dolgokon nem változtat, minthogy a Földre kényszerültünk mindannyian. Az emberek kénytelenek együtt élni az angyalokkal, ha tetszik nekik, ha nem - bár tehetné úgy is San Francisco is, mint New York. Elszigetelten, angyaloktól és démonoktól mentesen.
Mosolya vidám volt, jólesett látni, hogy nem minden testvérem megtört, vagy legalábbis oly rezzenéstelen az arca, mint amilyen fent is volt. Oh, mennyit kaptam a fejemre azért, mert az emberek egyetlen - ámde igen jó - szokását átvettem tőlük. Sose jártam közöttük, de mindig láttam, ahogy mosolyognak, ezzel pedig képesek voltak mások napjait is feldobni. Először csak kíváncsiságból próbáltam ki, aztán az évtizedek, évszázadok múltán rajta maradt az arcomon, önkéntelen reflexszé vált. Ám, amíg Atyám nem szólt érte, úgy véltem, hogy nem bűn, amit teszek.
- Való igaz. Odafentről átlátsz mindent, itt pedig csak egy kirakós darabkát - felelem halkan nevetve. Félrehajtott fejjel figyelem az egyszerű mozgását, ahogy a napot kívánja elérni. A mosolyom lágyul, ám arcomról nem tűnik el.
- Az emberek mindig is lényegesek voltak és lényegesek is lesznek - fejtem ki halkan a véleményem. - Atyánk leghőbb teremtményei, valójában ők a teremtés csúcsai. A lélekkel és ezáltal saját akarattal rendelkező lények, kikért ősidők óta megy a harc közöttünk és a pokol teremtményei között. Noha a helyzet most fordulni látszik, hiszen, amíg a legtöbb testvérünk azon van, hogy kiirtsa őket, addig most a démonok kényszerülnek a védelmükre. Már aki - billegetem hol jobbra, hol balra a fejemet. - De való igaz, van valami báj abban, hogyha az angyal testközelből megtapasztalhatja a földi létet. Noha vallom továbbra is, hogy a helyünk nincs itt lent - nem így. Nem Atyánk tudta nélkül, nem az ő parancsa ellenére. Való igaz, parancsot sem adott arra, hogy lejöjjünk, sem arra, hogy maradjunk. Elment, mert ehhez megvan a maga joga. Elment és azt hiszik, hogy bármit, bárki megtehet.
Mélyről jövő sóhaj szakad fel a torkomból. A szél cibálta hajam az arcomba lóg, hiába igyekszem minden alkalommal a fülem mögé illeszteni őket.
- Esetleg mesélhetnél, hogy milyen az élet idelent. Tudod, mióta Gabriel és Michael a mennyből letértek a Földre, nem igazán néztem le. Nem tudtam, viszont most kénytelen vagyok itt élni - nem saját akaratomból, nem teljesen. Ha választhattam volna, akkor továbbra is a mennyben maradok, még akkor is ha az életem nem volt biztonságban Gabriel angyalai között.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nuriel


San Francisco -  Nuriel & Ophilia RrpiGF
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Lydia Graham
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 27, 2019 6:42 pm
Következő oldal



To Ophilia

Be the change that you wish to see in the world.

A hangja meleg volt, és kedves, én pedig akár egy tükör, viszonoztam mosolyát. Korábban képtelen lettem volna megmondani, hogy mennyire is hiányzik az ilyesféle köszöntés. Természetesen nem arra gondoltam, hogy egyből a nevemen szólítsanak, egyszerűen az, hogy valaki örüljön a jelenlétemnek, a megérkezésemnek. Ez manapság egyáltalán nem volt elmondható az emberekről, sőt… az angyalok is gyanakodva méregették sokszor egymást, pedig testvérek volnánk.
- Én! - Feleltem vidáman, a boldogság melege körül ölelt, és szívesen megosztottam volna a mellettem állóval, bár azt még ki kellett találnom, ez miként is lehetséges.
Megtámaszkodtam a korláton, aztán a kezemre hajtottam az állam. Hátulról minden bizonnyal igazán viccesen nézhettem ki, én viszont onnan sose láttam még magam, ezért egy cseppet se zavart a dolog. Inkább csak elgondolkodva pislogtam a várost bámulva. Sok időt töltöttem idelent, már akkor is, mikor még nyitva volt a Menny, épp ezért odafentről ritkán néztem le, inkább azzal foglalkoztam, ami ott vett körbe.
- Odafentről minden más, ahogy innen is az. - Bólogattam, majd kinyújtottam jobbomat, és úgy hajlítottam ujjaim, mintha képes lennék megfogni a napot. - Közelebbről még több részlet kirajzolódik, talán nem látható a teljesség, azonban a finomság könnyebben megfigyelhető. Az emberek törekvése a jóságra, a bennük rejtőző megannyi lehetőség arra, hogy beteljesítsék sorsukat, mit nekik szánt Atyánk. - Lassan egyenesedem fel. - Talán a mindenség szempontjából néhány elenyésző tényező, itt mégis lényeges.
Remény… Igen, az emberek igazán jók abban, hogy túl éljék a csapásokat, és új erőre kapjanak a legnagyobb vihar után is. Nekünk pedig segítenünk kell őket ebben, mert ez a dolgunk, vagy küldetés volna? Mindegy is talán, hogy minek nevezem, ezt tettem a Menny bezáródása előtt, és ezt fogom, amíg Atyánk vissza nem tér, vagy még az után is.
-  Ennek szívből örülök! - Viszonoztam mosolyát, majd elgondolkodtam kérdésére, de semmi nagyobb horderejű probléma nem merült fel bennem, amire megoldást kellene találnom. - Nincs semmi gondom, egyszerűen úgy éreztem, hogy ide kell jönnöm. - Válaszoltam őszintén. - Neked szükséged van valamire?
Egyáltalán nem voltam bizonyos benne, bármit is tehetek érte, azonban sose tudhatja senki, ha nem kérdezi meg! Hiszem, hogy oka van az ittlétemnek, még ha nem is pontosan ezen a helyen, hanem magán a Földön. Márpedig, amíg ebben hiszek, nem mehetek el szó nélkül a megérzéseim mellett.



tánci ✧ I will leave the light on



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The most wasted of all days
is one without laughter.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


San Francisco -  Nuriel & Ophilia Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 22, 2019 7:00 pm
Következő oldal


To Nuriel
A város látványát figyelem, ám nem azt látom, ami elém tárul. Nem a romos épületeket, melyeket az angyalok segítségével igyekeznek az emberek helyre állítani, nem a falakat és végképp nem a város jól elszeparált részeit, ahol külön élnek a nélkülözők és a gazdagok. AZt hittem, hogy ebben a világban ez már nem létezik, ebben a környezetben, ebben a helyzetbe ezen az emberek túl tudtak lépni.
Ám úgy tűnik, hogy ez egy olyan dolog, melyen nem tudnak. Ha belegondolok évezredek óta beléjük égett ez az ösztön. Mindig is lesznek nélkülözők és olyanok, kinek bárki megadatott.
De nem ezt látom. Hanem az egykori fényét, ahogy a napfénybe megcsillantak az egymás mellett sorakozó vékony, mégis magasra épített házak teteje. A parkokba ültetett növények frissítő és részegítő illatát érzem - még ha igazán soha nem is éreztem.
A tenger hűs szellőjét, ahogy áthalad a városon, a villamosok döcögését, mikor próbálnak a magasba hágni.
Torkomból szomorú sóhaj szakad fel, amikor meghallok magam mellől egy hangot. Fejem felkapom és lassan fordulok a hang irányába.
-- Nuriel - konstatálom húgom jelenlétét, nyugodtan, szelíd mosollyal az ajkam szegletébe. Persze vélhetőleg nem ismer, nem találkoztunk még, legalább is személyesen nem. Nem akdat még olyan dolog létezése óta, melyben épp az én segítségemre lett volna szüksége.
Tekintetem lassan visszavezetem a város látványára.
-- Nem mondom, hogy nem olyan, mintha a mennyből nézné az ember. Ott is ezt láttam, habár kicsit részletesebben - ott beláttam a házakba is, nem, ez nem igazán igaz. Egyszerűen onnan csak láttam mindent, az egészet. Nem csak a várost, de az egész világot, ez egy teljesen más világ, odafenn, az otthonunk. Itt meg csak egy részletet.
- Természetes, ha nem tündököl már régi fényében, habár az emberek mindig reményt tudtak táplálni és ez a remény újra energiával tölti fel a várost - tekintek somolyogva újra húgomra.
- Egyáltalán nem zavartál meg. Segítségedre tudok lenni valamiben? - kérdezem tőle kedvesen, szelíden, mint ahogy minden testvéremtől megkérdezem, kivel csak összefutok a városba.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nuriel


San Francisco -  Nuriel & Ophilia RrpiGF
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Lydia Graham
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 20, 2019 8:55 pm
Következő oldal



To Ophilia

Be the change that you wish to see in the world.

Sose gondoltam, hogy egyszer hosszú időre távol kerülök majd az otthonomtól, és Atyámtól. Mindig is úgy véltem, bármikor fordulhatok hozzá, a kétségbeesésnek nem létezhet olyan mély bugyra, melyen nem ragyog át az ő vezető fénye. Most azonban csend van, és senki se tudja biztosan, milyen holnapra kel fel a nap, mit tartogat az eljövendő.
Csendesen sétáltam az utcán, és szinte maguk alá temettek a kétségbeesett érzések, amik sötét árnyként öleltek körbe, bármerre is igyekeztem. Szívesen megnyugtattam volna mindenkit, hogy nincs miért aggódniuk, Atyánk vissza fog térni, és ez pontosan olyan pillanat, amikor nem hagyhat el minket a hit, amikor mindennél jobban kell bíznunk jóságában. Azonban amennyire hittem benne, annyira jól tudtam, hogy nem vagyok különösebben jó szónok, ráadásul nem volt nagy tekintélyem sem, így maradtam annál, amiben jó voltam. Igyekeztem mindenkinek abban segíteni, amiben csak tudtam.
Az emberek még bizalmatlanok voltak, a testvéreim legtöbbjének pedig szinte minden újdonságnak számított. Már nem volt egy nyitott ajtó, hogy bármikor visszatérhessünk otthonunkba, épp ezért megértettem, hogyan érzik magukat, mint egy kizárt gyermek, aki elveszítette kulcsát a biztonságos, meleg otthonhoz. Ez azonban nem jelenti, hogy magunkra hagytak minket, még mindig itt voltunk egymás számára, és az embereknek, akik most még több támogatásra szorultak, többre, mint bármikor.
Nem is tudtam, mióta sétálgathattam céltalanul, amikor valami különöset éreztem, mintha jelezne valami, vagy inkább valaki. Sokszor előfordult, hogy akaratlanul megéreztem mások hangulatát, régen ez csak az emberekre volt igaz, az utóbbi időben viszont a testvéreim is rengeteget változtak, és velük is előfordult. Először azt hittem, hogy csupán a fülem cseng, azonban ez nem igazán nevezhető hangnak, nehéz lenne leírni, bár egyszer megpróbáltam Natnek, de egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki értené. Felemeltem a fejem, és körbe néztem, tekintetem végül egy hatalmas épületen állapodott meg.
Valótlanság volna azt állítanom, hogy egyértelműen láttam ott valamit, vagy valakit, egyszerűen csak tudtam, mennem kell. Még mindig hittem benne, hogy Atyánk feladatot hagyott ránk, épp ezért hallgattam a megérzéseimre, mert az iránymutató lehet, bármi is legyen a célja most velem. Pillanatok alatt értem a tetejére, és először megijedtem, hogy valami meggondolatlanra készülhet a korlát mellett álló lány, azonban végül megértettem, hogy valószínűleg nem olyasmi miatt van itt.
- Elég szokatlan látvány, igaz? - Szólítottam meg hangosan, miközben közelebb léptem, nem szerettem volna megijeszteni, és nem voltam benne biztos, hogy észre vett már korábban. - Minden fényben úszik, mégis szomorúnak tűnik a táj… - Álltam meg mellette, tekintetét követve néztem el a messzeségbe. - Bocsánat, ha megzavartalak! - Eddig fel se merült bennem, hogy valaki személyes terébe tolakodtam be, megint előbb cselekszem, minthogy gondolkodnék…



tánci ✧ I will leave the light on



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The most wasted of all days
is one without laughter.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


San Francisco -  Nuriel & Ophilia Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 19, 2019 8:15 pm
Következő oldal


To Nuriel
Furcsa egy világ idelent az emberek között. Nem igazán szoktam még hozzájuk, sem pedig ezekhez a sok… Impulzusokhoz. A megannyi illat és hang, melyek mind Atyánk kezének lenyomatát tükrözi. Vajon, amikor megalkotott mindent és az utolsó napján megpihent őt is ennyire elbolondították az érzékek? Vagy ő már addigra hozzá is szokott?
Na és testvéreim? Ők miként kezelik ezt? Akárhányszor láttam őket, szemlátomást nem nagyon kavarták fel őket a helyzet újdonsága. Lementek, tették a dolgukat, majd visszatértek az otthonukba. Most hogy meg már nem tud akárki visszatérni…
Szívemet akaratlanul is összeszorítja egy ismeretlen érzés. Gabriel túllőtt a célon, hiszen a Menny mindannyiunk otthonának kellene lennie, nem pedig elüldözni azt, ki nem ért velük egyet. El kellett hagynom az otthonomat, csak azért mert nem értek feltétlen egyet a tetteivel? Teljes mértékben megértem, hogy miért cselekedett így, mégsem tudok azonosulni vele, ez olyan rossz?
Hiszen Michael elveivel is ugyanígy vagyok. Megértek mindenkit, aki az oldalára állt, tisztában vagyok döntésének okával, amiben még egyet is értenék vele. Gabrielt meg kellett állítani, ám így beleavatkozni az emberek mindennapjaiba?
Atyánk soha nem ezt tanította nekünk. Évezredeken, milliókon keresztül irányított minket, elvileg a világ legbölcsebb faját képviseljük. Mégsem tudtunk tőle semmit sem tanulni, amint a kezünket elengedte, ahogy apa a gyermekének, nem tudtunk eleget tenni az egykori akaratának. Felrúgtunk mindent. Ez pedig akaratlan szomorúsággal tölti el nem létező lelkemet.
San Francisco egyik legmagasabb tornyának tetején állok. Nemrég érkeztem csak le a Földre, a városba, ismeretlen nekem még számomra minden, mégis annyi mindent csinálnék egyszerre. Mennyi mindent megnéznék a saját szememmel, elolvasnék ezernyi könyvet, melyekről csak láthattam, vagy hallhattam odafentről. Műkincseket, a történelem fennmaradt maradványait felfedezni magam.
A kötelesség mégis ideszólított. Bátyám, Cassael nyomait keresem. Keresem számára a kiutat, mellyel segíthet az embernek, akin szeretne. Azt pedig itt kell elkezdenem, de nem tudom, hogy merre kezdjem. Túl sok minden egyszerre.
Nagy levegőt véve kapaszkodom meg a korlát szélében, az alattam elterülő tájat figyelem a ragyogó napsütésben. Az egykori híres és virágzó város ma már csak halvány mása egykori önmagának. Valahol mélyen legbelül félek szembenézni a világ többi részével, ahol a pusztítás hasonló mértékeket ölt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


San Francisco -  Nuriel & Ophilia Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 14, 2019 5:55 pm
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3