San Francisco - Twilight

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


San Francisco - Twilight 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
San Francisco - Twilight Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
137
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 08, 2019 5:51 pm
Következő oldal


to Nuriel
Nur nagyon "finomsütemény", ez jön le a válaszaiból és a reakciójából. Sokkal jobban, mint ez a William. Miért két ilyen szerencse csomaggal hozott össze a sors itt San Francisco-ban? Egy ideig magam elé tekintek és bár levettem róla a lámpa fényét, amikor a lábosokról beszél, véletlenül megint az arcára szökken a fény.
- Miért van neked lábosod?!
Förmedek rá ismét, pedig nem haragszom rá, csak fura hogy egy angyalnak vannak konyhai eszközei. Nah, közben kapcsolok és elemelem róla a fényt. Még a végén ő fog megháborodni ha sokat szórakozom vele. Bár azt megnézném, William esetében is! Vajon tudnak ezek igazán rémisztőek és dühösek lenni? Elkalandoztam, közben bemegyünk mind a ketten, kotorászunk, ő elcsúszik. Én a serpenyővel ugratom, ő meg közben feláll. A kis maszkos barátunk tán érzi a vesztét, mert hörgő, gurgulázó hangot enged mikor beleeresztem a koponyájába a nyilat. Egyből megszűnik a zavaró tényező.
- A finom elég tág fogalom. Egyéntől függ, akárcsak ha azt mondod valakire hogy szép.
Odamegyek, kihúzom belőle a nyilamat, aztán keresek egy kukazsákot és abba tekerem bele a tetemet. Nem jó megfogni szabad kézzel, mert mindenféle kórságot terjesztenek.
- Ehető és hús, amit manapság nehéz beszerezni.
Összekötözöm a zsák végét, aztán felkapom a másik vállamra.
- Ezek szaporák, mint a nyulak! Van belőlük rengeteg a városok környékén.
Látva az elbizonytalanodott ábrázatát ezt még muszáj vagyok közölni vele. Találhat rengeteg ehhez hasonló gazfickót. Némelyik annyira elvadult, hogy nekimegy mindennek és a fogaik nagyon élesek. Nem babusgatni, vagy simogatni való jószágok. Elindulok kifelé, mert itt igazából nem kell semmi. Ha meg mégis kellene, legalább tudom hol kell keresni.
- Ha már úgy is a nyakamban lihegsz. Nur!
Cseppet sem kedvesen szólítom meg, amúgy is minek örüljek? Itt ragadtam a városban, olyanok között, akiket a hátam közepére sem kívánnék! Valószínűleg nem figyel rám, ezért is szólítom a nevén.
- Mesélnél az itteniekről? Azt hallottam hogy a város vezetője eltűnt. Volt, aki azt mondta meghalt. De olyant is halottam, hogy démon lett belőle. Ez igaz?
Elhaladok a nyitott rács mellett, tovább, a következő bolt kirakatáig. Ott a rács félig fel van szakítva és el van vetemedve. Miközben hozzá beszélek, a kihajlott szélét piszkálom. Nem örülnék neki, ha befelé menet az egész a nyakamba szakadna. De a rángatást követően is stabilan kifelé hajladozik. Az üveg ripityára törve, van egy olyan érzésem hogy semmit sem találok már bent, de azért nekiveselkedem, és átlépek az üveg kereten keresztül be a boltba. A felirat szerint Bio bolt. Néhány ehető mag lehet bent, ha nem vittek el mindent. Vagy néhány hasznos eszköz. Bár leginkább egy autós, vagy motoros boltnak örülnék, úgyhogy nem tervezek sokáig keresgélni idebent.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nuriel


San Francisco - Twilight RrpiGF
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Lydia Graham
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 27, 2019 7:44 pm
Következő oldal



To Zagar

I came. I saw. I made it awkward...

Mit mondhattam volna kérdésére, ha kérdésnek számított egyáltalán. Szerencsére a fegyver nem sült el, bár ez inkább volt köszönhető annak, hogy a férfi biztos kezekkel tartotta, valószínűleg elég sok tapasztalattal rendelkezett. Ez különösképpen megnyugtatott, mert a magam részéről kevéssé mondhattam, hogy jártas volnék a harcban, mondjuk nem is igazán szerettem volna megküzdeni senkivel sem.
Sajnáltam, hogy a frászt hoztam rá, egyáltalán nem állt szándékomban, hiszen még meg is sérült korábban, inkább pihenésre lenne szüksége. Azonban én magam is megrémültem, hogy meggondolatlanságból olyasmit tesz, amit később megbánna. Az emberi lélek legalább annyira sérülékeny, mint a test, sőt... sokkal lassabban gyógyul, ha egyáltalán hajlandóságot mutat rá.
Ahogy hirtelen minden elsötétedik, a zaj irányába fordulok, sokkalta hangosabbnak érzem most, hogy nem láttam belől semmit. Megdörzsöltem a szemem, hátha így gyorsabban hozzászokhatok a sötéthez, azonban a korábbi fény miatt ez elég lassan ment, aztán Zagar felvette a lámpát, amit a zajforrásra emelt.
- Ó, valóban! - Mondtam sóhajtva, megnyugtatott a tudat, hogy nem egy ember volt veszélyben. - Na, kivilágítod a szemem! - Húztam kezem magam elé, hogy ne érjen közvetlenül a lámpa fénye, szinte égette a szemeimet a sötétség után.
Természetesen megértettem, hogy mérges lett rám, nem bíztam benne és követtem, ráadásul a semmiből bukkantam fel, és bajt okoztam. Tisztában voltam vele, hogy ezek olyan dolgok, amiket nem néz majd jó szemmel, viszont abban a pillanatban, mikor cselekedni kellett, nem foglalkozhattam a következményekkel.
- Nem szeretnék verekedni veled! - Húztam el a számat, de nem akartam igazán grimaszolni, hátha előbb elveszi rólam a lámpa fényét. - Igazából van pár lábasom…
Hogy miért? Nos, a lakásban már ott voltak, mikor beköltöztem, ahogy a legtöbb dolog, amiket nem szerettem volna kidobni. Valakinek emlékei kötődtek hozzájuk, szívtelenség lett volna megválni bármitől is, inkább csak hozzátettem, mintsem elvettem belőlük. Néha persze főztem, bár nem a létszükséglet hajtott, csupán a kíváncsiság, mondjuk senki se kóstolta rajtam kívül, így az kérdéses, egyáltalán jól csináltam-e bármit.
Ahogy végre már nem engem vakított el a lámpával, pislogtam néhányat, hogy a csillagokon kívül mást is lássak. Követtem óvatos léptekkel a boltba, és nagyon igyekeztem, azonban a lábam valahogy egy kisebb fazékban kötött ki, ami önkéntelen végigcsúszott a padlón, én magam pedig egy balerinát megszégyenítő hajlékonysággal mentem le spárgába, majd ültem fenékre.
- Aú! - Leheltem magam elé, és metsző tekintettel áruló ballábamra pillantottam, majd mély sóhajjal levettem róla a fazekat. - Találtam még egyet! - Nevettem zavartan, és egy épnek tűnő polcra helyeztem, és lassan feltápászkodtam, miközben hátsómat igyekeztem megszabadítani sajgásától, kevés sikerrel.
Felvontam szemöldököm a felém tartott serpenyő láttán, és nehéz volt elképzelnem, mit is akart most ezzel közölni. Netalán engem szánna bele? Képtelenségnek éreztem, sose hallottam még olyanról, hogy egy angyalt megettek volna. Ugye nem?
- Szerintem én nem vagyok ehető… - Motyogtam magam elé, de jobban tettem volna, ha hallgatok, mert a következő pillanatban már láttam, hogy igazából a mosómedvére gondolt. - Ó, a mosómedve finom? - Csodálkoztam el, nem pont úgy nézett ki, mint amit azért teremtett Atyánk, hogy megegyék. - Biztos van itt finomabb nála, nézd csak meg, olyan kis bolyhos! Biztosan nem evésre való! - Bizonytalanodtam el.
Természetesen tudtam, hogy az emberek esznek húst, állatokat, sőt, a bűnösök között előfordult olyan, aki emberevésre vetemedett. Bár a magam részéről Atyám minden teremtményét tiszteltem, és nem szívesen öltem, egyáltalán nem ítéltem el, ha valaki másképpen cselekedett. Csupán megsajnáltam a kis állatot, olyan aranyosan nézett ki!


hero ✧ but my hope is burning



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The most wasted of all days
is one without laughter.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


San Francisco - Twilight 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
San Francisco - Twilight Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
137
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 27, 2019 10:59 am
Következő oldal


to Nuriel
Ahogy egyre felfelé halad a rács, úgy remeg meg a számban a zseblámpa, fénye kisebb utat ír le a a rács melletti falon, miután ténylegesen igyekszem visszaterelni az eredeti célpontjára. Csak meghúzom a ravaszt, aztán a késsel kibelezem! Mielőtt azonban ez megtörténhetne, mint elefánt a balett színpadán, Nur megjelenik és elém ugrik. Mázlija hogy nem vagyok már fiatal, kezdő vadász, és így, bár a hangja olyan, mint a sötét éjszakában egy villámcsapás, nem húzom meg a ravaszt. Ellenben a szívem kihagyott egy ütemet.
- Mi a jó...
Morgom dühösen rá, de várjunk, először levegőt kéne venni! Ekkor esik le a lámpa a földre, úgyhogy egy darabig egyikünk sem látja a benti, meg nem szűnő zörejek gazdáját, kinek már hangja is eljut hozzánk, fújtató és kotorászó hangok formájában. Gyorsan lehajolok, felveszem. És amikor ismét bevilágítok vele az immáron nyitott bejáraton keresztül az üzlethelyiségbe, egyből megtudjuk mind a ketten, hogy nem ember. Amellett hogy minden össze van borítva és talán a polcok fele áll épen, de a rajta lévő holmik így is fel vannak forgatva, a fény középpontjában egy maszkos kis gazfickó állapodik meg. A falhoz lapulva fújtat felénk, olykor kiutat keresve. Egy ember ebbe a zárt helyiségbe nem jutott volna be anélkül, hogy ne törje fel a rácsot, ha mégis és nem jutott ki, akkor meg valószínűleg hulla lenne. Ellenben ez az apró, de igen találékony jószág minden gond nélkül keresgélhetett. Csak azt nem közölte vele senki hogy rossz helyen van, mert itt étket nem talál!
- Ez egy mosómedve.
Förmedek rá ismét Nur-ra, a lámpával az arcába világítva. Ó, nagyon is mérges vagyok rá, rám hozta a frászt és különben is, mit keres itt?
- Neked is kell egy olyan lábos? Mert nekem is, úgyhogy akkor megverekszünk érte!
Jó darabig eszem ágában sincs máshova világítani, hadd bosszankodjon ő is egyet! A hangomba meg némi gúny szorult, elvégre neki nem kellhet innen semmi. Teljesen biztos hogy utánam jött. Aztán ha mind a ketten kimérgelődtük magunkat, akkor megindulok befelé, mert érdekel mégis, hogyan nyílt fel a rács? Az állat nagyon ritmikus háttérhangokat generál, akár egy veszett macska és egy hörcsög keveréke, amikor fújtatva ott kapirgál a fal mentén. A vizes polcsorok némelyike arra utal, hogy magaslatban volt, ugrott egyet és talán nekiütközött a kapcsológombnak, amikor meghallotta az én neszeimet odakint. Remek!
- Megvan a vacsi és a serpenyő is hozzá!
Most már csak azért is lehajolok egyért, poénból, hogy aztán Nur-ra bökjek a kerek felével. Még nem tudom hogy akarok-e mosómedvét enni este, de mindenképp hús. Úgyhogy a gondolatot tettek követik, most az állat kerül a célkeresztbe.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nuriel


San Francisco - Twilight RrpiGF
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Lydia Graham
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 20, 2019 10:18 pm
Következő oldal



To Zagar

I came. I saw. I made it awkward...

Azt hiszem sokakat meglepne a dolog, hogy aggódtam egy ismeretlen miatt, de nem volt ezzel mit tenni, egyszerűen ilyen voltam. Főleg, ha emberekről volt szó, sokkalta törékenyebbek, mint mi, épp ezért nekünk kell figyelni rájuk, szerintem ez belén volt programozva, teremtetésünk pillanatától fogva, szóval annyira nem is meglepő. Persze, ettől még lehet zavaró és megterhelő a másik fél számára, valami ilyesmit éreztem, ahogy a férfival beszélgettem.
Minden valószínűség szerint ki nem állhatta, hogy feltartottam, és olyasmiket hoztam fel, mint fertőzés, meg visszamenetel egy orvoshoz. Szerettem volna egy mélyet sóhajtani, amiért képtelen vagyok visszafogni magam, és úgy tenni, mint aki észre se veszi, ha valaki bajban van, vagy csak nem törődni vele. Jó, igazából ez nem igaz, nagyon is szerettem törődni másokkal, ez nem teher, hanem feladat, amivel bármilyen pillanatban képesnek kell lennem megbirkózni, elvégre ez az erősségem.
- Értem… - Hátráltam kicsit el tőle, minden porcikám sikított, hogy ne higgyem el, egyáltalán nem igaz, amit mondd! - Akkor biztonságos utat! - Igyekeztem mosolyogni, miközben intettem neki.
Mit kellene csinálnom? Egyáltalán nem tűnt olyannak, aki bajt kever, vagy bántani szeretne bárkit is, azonban bizonyosan tudtam, nem a gyengélkedőre megy vissza. Olyan szívesen bíztam volna benne, viszont a képességeimnek mindig hasznát vettem, nem tehettem úgy, mint aki nem hallotta ki a hazugságot szavaiból. Igazság szerint megmondhatta volna, ha egyedül szeretne bemenni, mert terhes számára a társaságom, azt hiszem megértettem volna. Az emberek szeretnének bízni, ez azonban a múltat figyelembe véve igazán nehéz, minden félnek számtalan sérelme van, ami felett lehetetlen szemet hunyni.
- És most hogyan tovább, Nuriel? - Motyogtam fennhangon, holott nagyon jól tudtam, ez kifejezetten költői kérdés, természetesen Zagar után kellett indulnom.
Biztos voltam benne, hogy nem adja fel a bejutás gondolatát, de nem rohanhattam utána, mintha nem hinnék neki, hogy orvoshoz megy. Szóval maradt az, hogy a főbejáraton besétálok, és aztán megkeresem. Ezt persze könnyebb volt gondolni, mint kivitelezni, elvégre az ajtó elég jól láthatóan zárva volt, én pedig nem szívesen tettem volna kárt benne. Sose voltam harcos alkat, és ez azt is magában foglalta, hogy nem én voltam a legerősebb angyal, sőt… talán néhány ember is képesek lett volna erőnlétben rám verni, azonban egy zár még nekem se okozott gondot.
Behunytam a szemem, és csak reménykedtem benne, hogy nem csapok vele akkora zajt, mint amekkorát elképzeltem korábban, aztán nekifeszültem. Nem volt egyszerű menet, azonban néhány másodperc alatt engedett a fém is, és az üveg se tört ripityára hangos csörömpölés közepette. Ahogy beléptem a régi épületbe, a nap némi fénnyel töltötte el az előcsarnokot, messzebb azonban csak hunyorítva láttam.
Lassan indultam el, nehogy hasra essek valamiben, mert úgy tűnt csak összedobáltak mindent, mintha nem lenne holnap. A hely hangulata valóban olyannak tetszett, mint mikor az utolsó emberség is eltűnik mindenkiből, és csak a kétségbeesés marad, aztán talán már az sem. Szinte láttam magam előtt, hogy felforgatják a boltok polcait, hallani véltem a törés zörejét, a szomorú morajlást, ijedtséget. Magam köré fontam karjaimat, majd fejemet megrázva indultam tovább, más dolgom van, nem gondolkozhatom ilyesmin.
Behunytam szemem, és igyekeztem csak a fülemre hagyatkozni, a sötétben úgy se nagyon volt más választásom. S mintha Atyánk meghallotta volna kérésem, vagy csak érezte volna elszántságomat, neszezést hallottam az egyik oldalról. Egy megfontoltabb személyben bizonyosan felmerült volna, hogy ez bármi, vagy bárki más is lehet, nem csupán a frissen megismert férfi, bennem viszont szemernyi kétség sem volt, a hang irányába indultam.
Mit kellene mondanom, mit keresek itt, miért követtem? Bár igazság szerint nem követtem, mert nem utána jöttem, hanem egy teljesen másik úton, ami így nem igazán felel meg a követésnek, csak aztán keresztezték egymást útjaink. Igen, ez egyszerűen csak így alakult! Vagyis, némiképpen segédkeztem abban, hogy így történjen, de nem jártam a nyomában, mintha nem bíznék benne, csupán aggódtam… mondjuk ezt se nagyon szabadna megjegyeznem, azt hiszem.
Gondolataimba merülve először csak egy halovány fénysugarat vettem észre, aztán magát a férfit is, ahogy épp egy ráccsal készül élet-halál harcot vívni. Kellett néhány másodperc, amíg meghallottam, hogy a fém rácson kívül más is zajt csap odabent, viszont az akár egy ember is lehet, akire viszont az egyszerű nyíl is veszélyes! Gondolkodás nélkül vetődtem előre, ami nem sokakat lepne meg, az utóbbi időben rengeteg dolgot csináltam gondolkodás nélkül…
- Várj, lehet hogy egy ember az! - Szólaltam meg, ahogy mellé értem, de nem várhattam arra, hogy elrántsa fegyverét, nemes egyszerűséggel a nyílra fogtam.
Ha el is sül, így biztosan nem fog célt érni. Az sem zavart, hogy esetleg megsérülök, én elég gyorsan gyógyulok, az embereknek viszont könnyen baja eshet, és meghalhatnak egyetlen lövéstől.


hero ✧ but my hope is burning



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The most wasted of all days
is one without laughter.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


San Francisco - Twilight 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
San Francisco - Twilight Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
137
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 21, 2019 7:10 pm
Következő oldal


to Nuriel
Kicsit lüktet a fejem, mikor ott a bejárati ajtónál forgok, és aztán, mivel zárva van, nekidőlök az üvegnek, a fejemet nekinyomva hogy belássak rajta keresztül. Nur még a nevét magyarázza, szóval az Úr tüze. Meg nincs vezetékneve. Őszintén szólva a csacska kiállásából arra gondoltam hogy ember, de most már egyre inkább világos, hogy nem az. És ettől az összes szőrszál feláll a hátamon. Olyan hevesen kikérte magának hogy ő lány. Meddig tart náluk a gyerek korszak? Odabent sötét van, alig szűrődik be fény. Egy két lehúzott rácsot kiszúrok innen, de azt már nem hogy milyen boltok lehettek hajdanán. Nah meg ha már rácsok, lehet hogy a többség teljesen beragadt, berozsdált és használhatatlan. Mondjuk engem érdekel mi van odabent! De az angyalt gyorsan le kellene koptatni! Sosem haverkodom velük, nem szeretem őket, és most már bőven nem akarok vele bemenni oda. Nem azért mert félnék tőle, hanem mert nem és kész! Nem bízom benne!
- Tudod, mit? Igazad van.
Kezdem, miután befejezte a szóf@sást. Lassan elhátrálok az ajtótól és megfordulok. Láttam a ház oldalánál egy vészkijárat feliratot, ha azokat követem, meg lesz a belépőm odabentre. Terveim közt szerepel elhagyni Nur-t útközben.
- Még mindig szédülök, úgyhogy inkább visszamegyek a gyengélkedőre!
Azzal sarkon is fordulok, hátat fordítva neki és elindulok visszafelé. Mázli hogy egy ideig tök úgy néz ki, mintha tényleg visszafelé mennék, mert ahogy elnézem ezek a feliratok végig mennek ezen a szélén az épületnek és gondolom megkerülik azt, szóval egy idő után letérek az "ösvényről", de ha minden jól megy, addigra már Nur is másfelé bandukol. Sokáig nem nézek hátra, mert az feltűnő lenne. Csak akkor teszem meg, mikor már befordulok az épület sarkánál, amikor már amúgy is letértem az eredeti útvonalról, amit hazudtam. Nem követ senki, noha elvétve akadnak járókelők, de ők meg mennek a dolgukra, ahogy én is megyek. Úgy tíz perc sétálás után a vészkijáratnál állok meg. Erős próbálkozásom ellenére sem nyílik ki elsőre. Körbenézek, megvárom míg elmegy az az egy két ember vagy angyal, t@köm tudja mik, addig úgy teszek, mintha csak keresnék valamit. Valóban keresek és találok is, néhány méterrel odébb, a fal melletti kukánál egy hosszabb vasdarabot. Az egyik alkatrésze lehetett, múlt időben, mert leesett róla. Elég erős ahhoz hogy feszítőnek használjam. Amint tiszta a terep, az ajtó hamar megadja magát a kitartó feszegetésnek. Keresztül érve rajta belépek a sötétbe, bevágom magam mögött, ne lássák hogy nyitva van. Leginkább egy elemlámpáért vagy villanykapcsolóért kezdek el kutatni, helyette azonban egy hosszú folyosón lehetek, mert a kezem a falat tapodja csak. Kínos percekig menetelek előre, közben a szemem is valamennyire hozzászokik, mert már a sziluetteket is kezdem látni. A végénél egy kétszárnyas ajtó van. Legalább ott, annak a közelében kellene lennie egy kapcsolónak. És amikor odaérek, meg is találom. Aztán saját magammal b@szok ki, mert amint felpattan a fény, én egyből a szememhez kapom a kezemet. Majd megvakultam a hirtelen jött fényáradattól! De ahogy elnézem ez csak a folyosót világítja be. A kétszárnyas hamar kinyílik, nem kell noszogatni, azon túl pedig a földszintre érek be. Körülöttem még egy kisebb mellék folyosó, néhány iroda ajtajával. Végig próbálom mindet, de csak az egyik nyílik ki, a külső bal oldali. Felpattintom itt is a fényt, úgy tűnik sikerült bekeverednem a takarítók szertárába. Átlépek a felmosó mopp felett, többön is, mire a polcokhoz érek. Ott a kezem ügyébe akad egy zseblámpa. Akkor ennyit a villany kapcsolókkal való szórakozásról! Ez jobb is! Ezért keresgéltem annyira! Most már zavartalanul folytathatom utam, az üzletek részein. Az első két egymással szemközti bolt egy bank, ami nekem nem érdekes, meg egy háztartási- és vegyi árus. Utóbbi sem érdekelne, ha nem hallanék hangokat odabentről, mikor elhaladok a rács előtt. Ezért aztán megállok. Az égő zseblámpát a számba veszem, a nyílpuskát pedig a kezembe. Meg mernék rá esküdni, hogy edények csörömpölését halottam a padlóról. Felhúzom az ideget és nyilat rakok rá. Ez már ösztönös mozdulatsor nekem, még ha a halálomon lennék, akkor is menne. Tekintve hogy most elindult magától felfelé a rács, hangosabb nyekergés keretein belül, én módszeresen hátrálok el tőle, a lámpa fényét rávilágítom. Szinte biztos vagyok benne hogy olyan lény akar kijönni ott, amelyik nem ember. Nos, ez esetben remélem hogy a lámpa fénye az ő szemét is bántani fogja elsőre, főleg ha az arcába világítok, az meg nekem elég hogy a szeme közé lőjek. Tudom, nem hal meg tőle, de lelassítja, lesz elég időm elővenni az angyalpengéből készült késem és nekirontani vele.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nuriel


San Francisco - Twilight RrpiGF
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Lydia Graham
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 20, 2019 10:55 pm
Következő oldal



To Zagar

I came. I saw. I made it awkward...

Figyeltem, ahogy feltápászkodott ültéből, bár csupán azért, hogy elég biztosan áll-e. Valószínűleg akkor se szólt volna, ha mindenből duplán látna, nem olyasvalakinek tűnt, aki panaszkodna.  
- Bobnak? - Kérdeztem vissza döbbenten, és egy pillanatra komolyan elgondolkoztam, hogy ez milyen formában lenne a nevem becézése, már ha annak szánta. - Az férfi név, nem? Talán nem egyértelmű, de lány vagyok! - Mutattam magamra, és egy kis részemnek sírhatnékja támadt, hogy ez megkérdőjelezhető. - Vagy ez csak vicc volt?
Sajnos még nem ismertem eléggé, hogy megértsem, tréfálkozás lett-e volna a szándéka, a legtöbb dolgot komolyan vettem, amit mások mondtak. Természetesen értettem a viccet, csupán némi időbe telt. Talán kicsit többe, mint másoknak.
- Nekem megfelel! - Mosolyogtam rá, és sóhajtva kifújtam a levegőt, úgy tűnt egész könnyen megtaláltuk a közös hangot, és ez egészen jó érzéssel töltött el. - Én is Atyánktól kaptam a nevem! - Mondtam lelkesen, bár bizonyos voltam benne, hogy ő az édesapjára gondolt, nem pedig a teremtőre.
Kérdésére nem tudtam egyből válaszolni, de nem azért, mert bármit is titkolni igyekeztem volna, hanem mert elgondolkoztam, hogy ezek szerint nem egyértelmű, hogy angyal volnék? Persze, a kezdeti ábrázolásunkhoz képest nem járkálunk kiterjesztett szárnyakkal, és nem ragyog senki felett glória, de én mindig tudom, hogy ki ember, és ki nem az. Végül vállat vontam, igazából nem hittem, hogy ártani akarna nekem az utca közepén, mindenki szeme láttára.
- Nincs vezetéknevem, ez az egy nevem van… Nem emlékszem, hogy lenne bármilyen különlegessége, arámi nyelven annyit tesz, hogy az Úr tüze. - Az emberi nyelvek érdekesek, azonban elég bonyolult rendszerük lett Bábel után. - Szerintem fizikai képtelenség, hogy bárkit is gólyák cipeljenek, főleg egy ekkora testet, mint az enyém.
Gyermekeknek szoktak hasonló mesékkel előállni, de ő egyáltalán nem tűnt gyereknek, én pedig bárminek is látszódjak szemében, nem voltam az. Bár az is igaz, hogy az angyalok születése egyáltalán nem fogható az emberek gyarapodásához.
- Nem hiszem, hogy ilyesmivel foglalkoznának, főleg, hogy itt vagyok veled. - Jelentettem ki egyszerűen. Végtére is egy ember megfékezésére talán még én is alkalmas vagyok, bár bíztam benne, hogy ilyesmire gondolnom se kell. - Persze! Gondatlanság lenne részemről, ha egyedül mászkálnál egy ilyen helyen. - Aztán ráeszméltem, hogy az ilyesféle aggodalmaskodást biztosan nem kedveli. - Úgy értem, hogy odabent hosszú ideje nem takarítottak, és így elfertőződhetnek a sérüléseid, valamint ha elájulnál ott egyedül, senki se tudna róla! - Végtére is egyedül volt, és az ilyen elhagyatott helyekre ki menne be rajtunk kívül?


hero ✧ but my hope is burning



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The most wasted of all days
is one without laughter.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


San Francisco - Twilight 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
San Francisco - Twilight Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
137
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 15, 2019 10:37 pm
Következő oldal


to Nuriel
A kezem lustán visszavándorol a combomra, de aztán lassan felállok. A kijelentését nem tudom megint csak hova tenni. Ez most egy megjegyzést akart lenni arra vonatkozólag, hogy lehetnék óvatosabb is? Mert én az vagyok, például benne sem bízom. Balesetek pedig mindig történnek, ez nem akarás kérdése. Tovább csacsog, én pedig a mozdulatait nézem és azt az ártatlan tekintetét.
- Ha gondolod, szólíthatlak Bob-nak is.
Cinikus él lappang a hangomban, mert szerintem ezt a "gondolod hogyan szólíts" dolgot nagyon túl tolta, mintha kényszeresen meg akarna felelni..valaminek. Ha látom az undort az arcán, legalább betalált a szivatás, de ez esetben felhorkanva gyorsan leintem.
- Nur-nak szólítalak, így jó lesz?
Várok egy kicsit, ha nagyon felbosszantottam, most fog bokán rúgni, vagy lenyugodni a továbbiak kapcsán. Valamiért a nevemről kérdezget később.
- Nincs. Megszülettem. vezetéknév fater, keresztnév a t@köm se tudja.
Most biztos csalódott. Olyannak tűnik, aki mindenben valami különlegeset keres. Ha ez így van, akkor hamar le fog kopni rólam, mert én nem vagyok az.
- Neked van vezetékneved? És van valami története, vagy téged is csak úgy hozott a gólya?
Inkább nem teszem hozzá hogy különlegesen hangzik, én nem hajszolom ezt. Ha igen, úgy mindjárt belekezd egy történetbe, ha nem, akkor meg hamar pontot tesz a végére. Ha jól látom nincs nála fegyver. Végül is benézhetnék az épületbe, még ha a hátamban maradna is, mert jelenleg nálam van a tűzerő. Csak hát nem randalírozhatok itt kényemre kedvemre. Ezért is kérdeztem meg. Az elmondása alapján használhatatlannak sorolták be ezt az épületet. Úgyhogy legrosszabb esetben is maximum nem találnék bent semmi hasznosat, ha már kipakolták. Ha nem, akkor sem fog rám nézni senki ez ügyben. Leszámítva ezt a kis csajt, de nem tűnik valami veszélyesnek.
- Megfordult a fejemben. Tehát azt mondod, ha bemegyek, nem fog két percen belül ránk szakadni a helyi őrző-védő egység elit alakulata?
Jaj, az lenne csak parádés esti műsor a helyieknek, ugyebár. Hogy én mit kapnék egy ilyenért otthon...Nah, de azt mondta nem!
- Te is velem akarsz jönni..oda be?
Ez csak nekem hangzik perverzül? Mindenesetre megindulok a Pláza főbejárata felé.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nuriel


San Francisco - Twilight RrpiGF
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Lydia Graham
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 13, 2019 10:37 pm
Következő oldal



To Zagar

I came. I saw. I made it awkward...

Olyan gyorsan válaszolt, a képességeimet sem kellett bevetnem hozzá, hogy tudja, őszintén válaszolt. Ismét megfordult a fejemben, hogy meggyógyítsam-e, de ezúttal is lebeszéltem magam. Hajlamos voltam hirtelen döntéseket hozni, és előfordult, hogy hibáztam, vagy tévedtem. Most azonban küldetésem volt, amit a lehető legjobban kell teljesítenem!
- Igen, valóban úgy tűnik, hogy nem súlyos. Csak jobb óvatosnak lenni a mai világban, ugye! - Mosolyogtam rá, miközben követtem tekintetét a karja irányába. Sok minden hiánycikk, még ha tehetősebb is az ember.
Igazából kezdett érdekelni, hogy miféle-, kiféle lehet. Atyánk előre elrendelte sorsunkat, épp ezért a mi találkozásunk sem tekinthető véletlennek. Azért, mert most még nem tudom pontosan, hogy miért, nem jelenti azt, hogy ne lehetne nagy jelentősége! A világ megváltozott, de a feladataimat tekintve nincs nagy különbség. Segíteni talán még könnyebb az ilyen pillanatokban, mint amikor minden rendben van, és a káosz nem üti fel a fejét.
- Szólíthatsz Nurinak is, ha túl hosszú, sokan így hívnak. - Ajánlottam fel, igazából a megszólításom teljesen mindegy volt, szerettem a beceneveket, amikkel sokszor illettek, kedvességnek éreztem. - Bár az talán túl bizalmas így elsőre? Engem mondjuk nem zavar, szóval tégy úgy, ahogy neked tetszik!
Úgy gondoltam az eddigi beszélgetésünk alapján, hogy a legjobb, ha rá hagyom ezt a dolgot. Bizalmatlanságát könnyű megérteni, ha egy kicsit belegondolok a helyzetébe, és egyébként sem szerettem erőltetni a dolgokat. Mindenkinek az a legjobb, ha a saját tempójában halad, én is ekképpen szoktam tenni, ami miatt talán lassúnak gondoltak, vagy gondolnak most is más angyalok… ez azonban nem hiszem, hogy hiba. Mondjuk lehetnék megfontoltabb, az talán segítene még egy keveset.
- Zagar Berten. Különleges névnek hangzik, van valami története, hogy miért kaptad? - Minden névnek volt valami jelentése, persze nem mindenki tudta, hogy a sajátjának mi is az, de hátha. Ez olyan semleges témának tűnt, majdnem, mint az időjárás.
Megjegyzésére csak zavartan bólintottam, sejthettem volna, hogy ezért pihent meg. Azt hiszem nem kellene tovább feszítenem a húrt az egészségével kapcsolatban, olyasvalakinek tűnt, aki idegenektől se segítséget, se tanácsot nem fogad szívesen. Ennek ellenére nem hagynám jószívvel magára, akkor sem, ha elküldene.
Felnéztem a kérdéses épületre, és próbáltam visszaemlékezni, milyen volt évekkel ezelőtt. Emberek jöttek és mentek, reklámok mindenfelé, zaj, némi zene, valami ilyesmi lehetett, pontos képet képtelen voltam felidézni.
- Nem tudom pontosan. - Válaszoltam őszintén. - Általában azok az épületek elhagyatottak, ahol semmi lényeges dolog nincs, és amivel nem muszáj foglalkozni. A szórakozás, és önfeled vásárolgatás manapság olyasmi, amire nincs ideje igazán az embereknek. - Pedig a kikapcsolódás jót tenne egyeseknek. - Szerintem benézhetünk, ha kíváncsi vagy, milyen belülről! - Nem olyan helynek tűnt, ahová tilos lenne menni… legalábbis reméltem.


hero ✧ but my hope is burning



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The most wasted of all days
is one without laughter.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


San Francisco - Twilight 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
San Francisco - Twilight Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
137
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 11, 2019 10:39 pm
Következő oldal


to Nuriel
- Látott orvos!
Vágom rá a kifakadására, úgy tapasztalom komolyan gondolta hogy segít nekem, mert az első reakcióját a karambolomra túl is pörögte rögtön. Semmi kedvem megint az orvoshoz bóklászni. Még a végén lekötöznek az ágyra. Na, azt nem!
- Be fog gyógyulni.
Lefelé tekintek a karomra, ami nem szép látvány, de nem is életveszélyes. Csupán felületi sérülés. Láthatja, semmi komoly. Nem is mentem gyorsan, szóval aki a rosszabbat húzta, az inkább William. Ő pedig valóban ott fekszik a gyengélkedőn és pihen. Csendben figyelek rá, tekintve hogy feltettem néhány kérdést neki, ő pedig most épp azt mutatja merre lakik. A mozdulatra automatikusan fordítom a fejemet, de haza kísérni nem akarom, úgyhogy hamar visszatérek az ő arcához. Elutasítottam az almáját, mégsem csalódott, úgyhogy most hirtelen nem tudom hogyan besorolni a kis csajt. Akik megjátsszák magukat, azok általában csalódnak, de van hogy fel is háborodnak, hogy miért nem kell az ő segítségük, ugye. Ilyenkor szoktak faképnél hagyni. De ő nem teszi. És ugyan úgy mosolyog tovább. Nem volt lényeges az az alma, ő valóban segíteni akar. Ez nem kifejezetten emberi vonás.
- Nuriel.
Ismétlem meg a nevet, amit halottam. A beosztását tekintve még ki is húzza magát. Így ránézésre és abból, amit eddig tapasztaltam tőle, nem csodálkozom rajta hogy lófi-futi. Ugyanakkor ez egy értékes beosztás, amíg többre nem hivatott. Érezhetően elégedett ezzel, nem látom a szégyen apró morzsáját sem. Szóval Nuriel nagyon is tudja mit miért csinál, meg ahogy elnézem előszeretettel segítene másoknak, ami szerintem annyira nem jó tulajdonság, hiszen ezzel egyszer saját magát fogja bajba sodorni. Ha csak..nem-e azért küldték ide, hogy engem ellenőrizzen. Végül is, megeshet. Potenciális veszélyforrás vagyok, legalább is fordított verzióban én annak gondolnám magam. Érek én ennyit nekik? Kétlem.
- Zagar Berten.
Nem teszem hozzá hogy vadász vagyok, mert az igazából nem is foglalkozás, az maga az életünk.
- Azért ültem le, hogy elmúljon.
Morgom neki végül. Akadjon le erről, semmi kedvem visszamenni az orvoshoz!
- Miért ilyen lakatlan ez az épület?
A bal kezem a hátam mögé emelem, így neki koccannak az üvegnek az ujjaim.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nuriel


San Francisco - Twilight RrpiGF
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Lydia Graham
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 10, 2019 9:19 pm
Következő oldal



To Zagar

I came. I saw. I made it awkward...


Valamiért olyan érzés fogott el, hogy különösebben nem örül annak, hogy megszólítottam. Szívem szerint sóhajtottam volna, végtére is igazat kell adjak neki, idegen vagyok, aki csak úgy beleavatkozik az életébe. Bár… igazából ez volna a dolgom, azt hiszem, korábban bizonyosan nem kérdőjeleztem volna meg, hogy ilyesmit tehetek-e. Az embereknek utat kell mutatnunk a jó felé, és segítenünk őket, ha letérnek az útról! Nincs miért kételkednem abban, hogy helyes döntést hoztam, amikor szóba elegyedtem vele!
- Karambol?! - Kaptam kezeimet a szám elé, ez elég szörnyen hangzott, mondjuk furán is, a városban nemigen autóztak civilek, sőt… - Látott orvos? Elkísérjelek egyhez?
Felajánlottam volna azt is, hogy meggyógyítom, de az emberek nagy része ódzkodott az ilyesféle módszerektől, mintha valami furcsa mágia volna. Pedig ez egy egyszerű csoda, Atyánk jóságának kivetülése, amivel szereti a gyermekeit. Ezt azonban nehéz megértenie egy embernek, így inkább olyasmit ajánlottam neki, amiben jobban megbízhat.
- Igen! Nem olyan messze lakom innen… - Válaszoltam teljesen természetesen, és a levegőben abba az irányba mutattam, ahol meghúztam magam, nagyjából mióta a Mennyek kapui bezáródtak.
Eszembe se jutott, hogy ilyesmit talán nem volna tanácsos egy idegen orrára kötni, a városba nem lehetett csak úgy bemászni, be kellett, hogy engedjék. Különben is, ha bántani akarna, ahhoz mindegy, hogy tudja-e, hol lakom, vagyis én így gondoltam. Előfordul, hogy az angyalok tévednek, végtére is most testvérek harcolnak egymással…
- Az egy szép város, bár gondolom sok minden megváltozott ott, mióta utoljára jártam arra. - Sokkal több ember lakta, mint San Franciscot, és amúgy se szívesen hagytam el az otthonom.
Kicsit azért örültem, hogy nem kérte az almámat, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem őszintén ajánlottam ám fel! Minden bizonnyal az arcomra is kiült, hogy boldogan teszem vissza szerzeményem a zsebem mélyére, és kérdéseinek sorjázására nézek csak ismét fel.
- Sajnálom, milyen udvariatlan vagyok! A nevem Nuriel. - Mosolyogtam rá, majd kezet nyújtottam neki, üdvözlés gyanánt, mert köztudottan náluk ez így szokás, és talán ő is elárulja a nevét. - Beosztásom? Mára végeztem a feladataimmal, de csak kisegítek itt-ott, ahová éppen küldenek. A várost pedig úgy ismerem, mint a tenyerem! - Húztam ki magam büszkén, bár hozzá kellett volna tennem, hogy ez csupán bizonyos részekre terjedt ki, ahol már jártam párszor. - Szeretnél elmenni valahová? Szívesen elkísérlek, de előtte lehet kellene kezdeni valamit a szédüléseddel. - Talán ez valami súlyosabb előjele, és útközben rosszul lesz, bár ebben az esetben is biztonságban lenne mellettem, a gyógyításban egészen jó vagyok.


hero ✧ but my hope is burning



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The most wasted of all days
is one without laughter.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


San Francisco - Twilight 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
San Francisco - Twilight Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
137
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 08, 2019 10:25 pm
Következő oldal


to Nuriel
Figyelem az utcán haladókat és azon gondolkodom, vajon az lopásnak számít, ha találok odabent néhány hasznos holmit, amit elrakok, csak hogy hazavigyem? Biztos van bent motoros bolt, vagyis annak a maradványai és például egy új felni nem volna rossz. Egy új sárvédő mondjuk. Ha meg autós bolt is van bent, fú, az kész főnyeremény volna...Rossz az aki rosszra gondol? Hm, meglehet már rég kifosztották. Sokáig nem tudok ezen tépelődni, mert észreveszem a lányt, aki úgy kiszúrt magának, hogy szinte már biztos hogy idejön. Persze a legtöbben inkább nagy ívben elkerülnek, vagy csak szimpla csövesnek gondolnak, aki leült ide, mert miért ne és kapom a rosszalló pillantásaikat. De rajta egyszerre látok érdeklődést és szánalmat. Nah, utóbbitól már most feláll az összes szőr a hátamon!
- Helló!
Köszönök neki, ha már idejött és köszönt. Egyből megcsap a William kettő féle finom eleganciával megáldott aura. B@szki! Most hogy elütöttem, csak ilyenekkel fogok összetalálkozni? Ez lenne a karma?!
- Volt egy karambolom és egy kicsit szédülök még, ezért leültem ide pihenni. De minden rendben.
Engem méricskél, én is egyszer végig nézek rajta, aztán a kérdésére kérdéssel reagálok.
- Ide valósi vagy?
Tekintve hogy engem is olyan egyszerűen beengedtek, persze tudják hogy van bent egy New York-i vadász, de nah. Viszont ha igen, akkor tudna segíteni. Ha már ennyire akar. Utána én is megkapom majdnem ugyanazt a kérdést, csak fordított verzióban.
- New York-ból.
Jól tudom a természetfelettieknél a látszat sokszor csal és ha ő az a kinézete ellenére, nos, ez itt most nem számít, persze ez esetben inkább lógva hagyom. A szövetségesekre nem lövöldözünk ok nélkül, különben otthon nagy bajba kerülök. Nincs nálam semmi, amivel le tudnám ezt ellenőrizni és egyébként most vágjam meg, vagy verjek be neki egyet? Minek? Amúgy is le vagyok strapálva. Nézd már! Még az almáját is nyújtogatja nekem! Mintha csak egy elveszett macska lennék. Nah b@zdmeg! Mély sóhaj, érzem hogy ettől ma már meg nem szabadulok. Ha nem ő, akkor William a gyengélkedőn.
- Kösz, nem kérem!
Egyszerű válasszal élve utasítom vissza az almát, éhes se vagyok és nem is értem miért akarta ezt nekem adni..ha csak..hm..csak nem..vagy de? Csövesnek nézett ő is?
- Mi a neved? A beosztásod itt? Mennyire ismered a várost?
Mindjárt kiderül kivel van dolgom, és hogy tud-e segíteni.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nuriel


San Francisco - Twilight RrpiGF
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Lydia Graham
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 07, 2019 10:42 pm
Következő oldal



To Zagar

I came. I saw. I made it awkward...

Békés hétköznapok, ezeket éltem az utóbbi időben, egyre inkább elmerülve a feladataimban. Valamivel mindig megtaláltak, és kezdett gyanússá válni, hogy mindezt annak köszönhetem, kevéssé vagyok sikeres abban, hogy nemet mondjak. Bár így legalább elfoglaltam magam valamivel, és nem csupán lézengtem a városban, mint valami csavargó.
Mélyet sóhajtottam, a nap nagy része azzal telt el, hogy kisebb-nagyobb dobozokat cipeltem, és egyáltalán nem voltak könnyűek! Hiányoztak a régi feladataim, amikor még embereket kellett csak jó útra terelgetni, semmi fizikai munka, semmi megterhelő. Biztos vagyok benne, hogy Nath valahol a fejét csóválja, amiért ennyire nem veszem mostanában komolyan, hogy edzettebbnek kellene lennem. Nincs mit tenni, számomra szinte lehetetlennek tűnik, hogy akár csak megközelítsem a szintjét.
Megálltam egy pillanatra, és az égre emeltem tekintetem, körülöttem tömeg kavargott, azonban egyáltalán nem zavartattam magam. Mintha a távolba fürkésző tekintetem felfedezhetné a férfit, mintha bármi is lenne odafent… már mind itt voltunk, mind, akik még maradtunk. Elmosolyodtam, és lehunytam a szemem, majd elindultam volna tovább, azonban nyíló szemem megakadt egy szokatlan alakon. Nem a keresett vonások voltak, bár a számtalan fegyver némiképpen emlékeztetett rá. Néhány pillanatig csak bámultam, majd észbe kapva elfordítottam fejem, és mentem volna tovább a tömeggel.
Feltételes módban, mert lábaim egyáltalán nem akartak mozdulni, egész testem tiltakozott, hogy egy látszólag segítségre szorulót ott hagyjak a sorsára. Fülem mögé söpörtem egy kósza tincset, mintha ez a mozdulat bátorsággal töltene fel, majd megközelítettem az egyedül üldögélő alakot. Az üresen kongó épület ablakában volt valami különösen elesettséget sugárzó magányos alakjában, ráadásul úgy tűnt, hogy megsérült.
- Szia… - Minden valószínűséggel hangosabban susogott nálam a szél is, így közelebb léptem. Még ültében is olyan magasnak nézett ki, mint én, ha kihúztam magam. - Ne haragudj, hogy ismeretlenül megzavartalak, de minden rendben? - Hatalmas mosollyal az arcomon igyekeztem annyira ártalmatlannak tűnni, amennyire ténylegesen voltam. - Tudok valamiben segíteni?
Egyáltalán elképzelésem se volt róla, mi történhetett vele, ahogy elnéztem, nem munkából jött, vagy valami általam nem ismert foglalkozást űzött. A fegyverek megleptek, de nem jöttem miattuk zavarba, az ilyesmik általában egyáltalán nem ártottak nekünk. Ráadásul semmi oka nem volt rá, hogy bántson, elvégre nem ismertük egymást, legalábbis egyelőre!
- Messziről jöttél? - Érdeklődtem, és közben a zsebemben kezdtem kotorászni, ma egész különleges fizetséget kaptam. Végül sikerült az egészen ízletesnek tűnő almát kihalásznom, majd felé mutattam. - Szeretnél belőle? - Az egészet is odaadtam volna, azonban azt talán furcsállta volna, ráadásul nagyon szerettem, és kiérdemeltem, hogy egyek belőle!
Ha rákérdeztek volna, bizonyosan képtelen lettem volna megfogalmazni, mi vitt rá minderre. Talán a tudatalattim automatikusan összekapcsolta az íjat az almával. Igen, meglehet, hogy erről volt szó.


hero ✧ but my hope is burning



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The most wasted of all days
is one without laughter.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


San Francisco - Twilight 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
San Francisco - Twilight Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
137
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 07, 2019 9:38 pm
Következő oldal


to Nuriel
Miután a magát orvosnak valló pasas ellátta a karomat, és a magát William-nek hívó fiú az agyamra ment a kérdéseivel, meg a tapadásával, úgy voltam vele, inkább járok egyet, mielőtt megfojt ez az idilli légkör. Késő délutánra saccolom az időt, a nap állása alapján, nemsokára besötétedik. Azt már most megtapasztaltam hogy itt túl sokan vannak. Ki a fene gondolta volna hogy ez a William is egyet gondolva kiugrik elém? A bőrkabátom tönkrement, fel se húztam most, csak a mellény, meg az ujjatlan, sötét ingem maradt rajtam, a sötét barna vászonnadrágom, aminek a szárait a fekete surranóra kötöztem alul. A hátamon fityeg a nyílpuskám, az övemen a késeim, annak ellenére vannak nálam, hogy tudom, itt aztán nem lövöldözhetek egyik féregre sem. Pedig ez a város tele van velük. Ezek nélkül viszont sosem megyek sehova, nélkülük olyan, mintha pucéran mentem volna sétálni. A bal kezem alkarján könyökömtől a tenyeremig éktelenkedik a flazúr, ami még piros sebhelyekkel tarkított, a széleit pedig színes kavalkádban keretezik a véraláfutások. Nem engedtem hogy bekötözze a kedves doktor úr. Pont ezért nem is akartam ráhúzni a kabátot, de annak meg az ujja szanaszét szakadt az eséstől. Még kicsit kótyagos a fejem, de már nem vészes, amikor bevittek, akkor szédültem, mint a fene. Itt az utcán is többen vannak, mint általában New York-ban, talán csak az megnyugvás, hogy a kutya sem ismer, hiszen hosszú évek óta nem jártam itt. William pedig bent fekszik a gyengélkedőn, fel se tud kelni, egy kis időre mentes vagyok tőle is.
Mikor elhaladok egy kocsma mellett, látom zajlik az élet, hangos élő zene tódul kifelé. Nem megyek be, ha erre az esésre még innék is, akkor holnap tutira nem indulhatnék haza a motorral. Úgyhogy csak tovább megyek. Sétám egy nagyobb bevásárlóközpont épülete mellett ér véget. Teljesen épnek tűnik, de az ablaküvegein tapadó portól olyan érzésem van, hogy ezt nem látogatják. Alapjáraton kerülendő minden ilyen épület, de itt úgy gondolom hogy nem vagyok fenyegetve semmitől, ez nem tartozik a külső területekhez. Bár a fene tudja mit tárolnak odabent. Egy kis időre leülök az ablak alatti fal párkányára, és a hátam nekivetem az üvegnek, hangosan koppan egyet a nyílpuska hátsó része, aztán egy karcos csúszást produkál.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


San Francisco - Twilight 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
San Francisco - Twilight Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
137
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 07, 2019 9:25 pm
Következő oldal


***
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3