Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Nuriel  Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 31, 2019 9:52 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Drága Nuriel! luvu

El sem mondható, hogy mily öröm, hogy egy újabb angyallal gazdagítod szerény közösségünket. Mit angyalt, egyenesen kerubot! Nagyon örülünk annak, hogy ilyen népszerű lett eme pozíció - habár, szerény, szeményem szerint ebbe van a legtöbb lehetőség is. Wink No meg az sem hátrány, hogy Jael-nek sem lesz már unatkozni valója melletted. Wink Lesz kit irányítson és ahogy elnézem, lehet nem is fogod annyira bánni. De tovább már nem is húznám az idődet, máris a lapodra térek.

San Francisco újra életre kel, hála nektek. Az embereknek iránymutatásra van szükség, ha belátják, ha nem. Noha ti abba a szerencsés helyzetben vagytok, hogy hajlanak erre ők is. Tudják, hogy angyalok nélkül nem sok esélyük van a túlélésre. És itt nem csak feltétlenül harcosokra gondolok, hanem kerubokra, őrangyalokra is. Rátok. Ti tudtok a legjobban segíteni az emberek hétköznapjain, a mindennapi dolgaikban. Ti tudjátok a legjobban megérteni őket. Smile És ez az, ami tökéletsen átjött a lapodon.

Rendkívül tetszett a képességleírásod. Szépen felsoroltad mindegyiket és az különösképpen elnyerte a tetszésemet, hogy nem értesz mindenhez profi szinten. Nem, hiszen nem arra lettél teremtve, hogy mindent profi módon tudj. Viszont amit tudnod kell, abban alig akad párod eme világon Wink Very Happy Ilyenek a kerubi képességeid. Lehet, hogy nem vagy túl nagy harcos, de nem csak fizikai erővel lehet harcolni mások ellen. Nekem hidd el, én próbálkozok máshogy, néha még megy is Razz

Rettentően sajnálom, ami veled történt a földön. Sad Ahogy olvastam a lapodat először az fogalmazódott meg, hogy na, vajon fogom-e látni eme úriembert az oldalon, meg kívánod-e alkotattni, vagy sem. Hogy őszinte legyek szívesen olvastam volna közös játékot vele, tényleg megkapott ez a kis apró momentum az életedből. De a folytatás? Összeszorult a szívem. Sad
Az viszont annyira angyali volt, ahogy az emberkről vélekedsz. Atyánk is ezt szerette volna látni, igen. Az emberek esendőek és rosszak és bűnt követnek el. Néha igenis gyilkolnak sajnos és van, hogy rossz embert ölnek meg. De a múlton nem tudunk változtatni, bármennyire is szeretnénk is. A jövő felé kell haladnunk és nem hiszem, hogy ő is azt szeretné, hogy búslakodj miatta. Egyébként is, mi angyalok hosszúéltűek vagyunk, előbb utóbb... Bár tudom, ilyet nem illik mondani Very Happy

Viszont tovább nem is tartanálak fel luvu
Menj és foglald le csodás arcodat, és az angyali összesítőbe se felejts el írni. Wink

Üdv az oldalon! Ophilia


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nuriel


Nuriel  RrpiGF
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Lydia Graham
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 31, 2019 5:04 pm
Következő oldal


You can't know, you can only believe - or not.
Saját
Nem számolom


Nuriel
Karakter információ
Család - A mennyekben mind testvérek voltunk, hogy mi a helyzet most? Képtelen vagyok bárkire is haraggal gondolni, bármennyire ellentétesek legyenek szándékaik az enyémekkel. Remélem, hogy hamarosan ismét egy nagy, boldog család leszünk.

Mi a beosztásod - Azt csinálom, amit mindig is tettem: támogatom az embereket, amiben tudom.

Melyik oldalon állsz? - Egyértelműen Michael-t követem, bár nem mondanám magam nagy harcosnak.

Városod - San Francisco

Porhüvelyem neve - -
Lydia Graham
-
Kerub
Angyal
NuNu
27

Karakter képességeinek leírása
Lássuk csak:
Telekinézis… Sose voltam jó benne, igazából miért mozgatnék tárgyakat az akaratommal, ha egyszer vannak kezeim? De a gyógyítás, az más tészta, abban mindig is megálltam a helyem!
Az emberfeletti erő persze jól hangzik, azonban tényleg csak az embereknél vagyok erősebb, a testvéreimmel nem mernék szkanderezni. Esetleg inkább egy piros-pacsi! Aztán ott a halhatatlanság, ez olyasmi, ami egész addig szól, amíg meg nem ölnek, szóval talán nem a halhatatlan a jó szó, hanem hosszú életű. A telepátia jobb, mintha mások előtt suttognánk, de igazán zavaró is tud lenni!
Meg ne feledkezzünk a memória manipuláció-ról se, de azt hiszem ezt se nevezhetem erősségemnek. Aztán még az asztrális kivetülés, ami nagyon hasznos, azonban rengeteg gyakorlást igényel, meg energiát, legalább három csoki kell, hogy visszapótoljam!
Kitűnő érzékek… nem mondom, hogy haszontalanok, bár láttam már egy-két helyes szemüveget, amit sajnálom, hogy így nem hordhatok. Meg ott vannak a hazugságok, egészen máshogy csengenek a fülemben, mostanában örülnék, ha egyáltalán nem tudnám megkülönböztetni az igazságtól. Szerencsére a mágikus, okkult tudás a kisujjamban van, vagy a gyűrűsben, valahol a kettő között, bizonyosan!
De talán mondanom sem kell, hogy igazi erényem az energiák használata. Szeretem a tisztaságát, az egyszerűségét, a sajátos báját, és hogy ezzel jó útra terelhetem az embereket.





Minden történet rejthet titkokat
"Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél."

A könnyű szél végigsimított arcomon, ahogy keresztülszaladtam az utcán, gondosan kikerülve a szembe érkezőket, vagy akik lassabban haladtak nálam. Persze, a legtöbben nem siettek annyira, mint én, miért is tették volna? Bizonyosan én lehettem az egyetlen, aki képes átaludni az ébresztőt. Hétszer. Szerencsétlenül mágikus ez a szám, legközelebb talán nyolcat kellene állítanom.
Kifújtam a levegőt, a többiek biztosan kinevettek volna, de jobb szerettem a lábaimat használni, és nem árt, ha edzésben vagyok, bármikor bekövetkezhet olyasmi, ami miatt hasznomra lesz az erőnlétem. Ezen is bizonyára jót mosolyogtak volna, elvégre sose voltam jó a harcban, vagy úgy igazán bármiben, azt hiszem. Bár be kell töredelmesen vallanom, nem volt egyetlen percig se célom, hogy harcossá válljak, szerettem az egyszerű kis feladataimat a Földön, az emberek között. Akkoriban meg se fordult a fejemben, hogy hirtelen minden megváltozhat…
Megráztam a fejem, most nem gondolkodhattam ilyesmin, arra ott van a nap bármelyik más pillanata, amikor kevésbé kell sietnem. Még be sem fejeztem igazán a gondolatfoszlányt arról, mennyire késésben is vagyok éppen, amikor álnok módon kigáncsolt valaki. Vagy valami. Engedelmeskedve a gravitációnak, tompa puffanással terültem el a járda kövén, reménykedve, hogy egyből el is süllyedhetek, ha mozdulatlan maradok. Nos, bármennyi csodával van tele a világ, ilyesmi egyáltalán nem történt, csak sugdolózva haladtak tovább mellettem az emberek, így végül összeszedve magam, lassan feltápászkodtam.
A nadrágom térdén egy óriási szakadás, a felsőm csupa kosz, a hajam valószínűleg szénaboglya, bár ehhez annak is lehet köze, hogy egyáltalán nem fésülködtem. Elmorzsoltam egy könnycseppet, és visszapillantva sértődötten szemeztem a kiálló kődarabbal, ami az imént merényelt meg. Leporoltam magam, majd újult erővel folytattam utamat, elvégre fetrengésre nincs időm.
Amikor végre egyre másra ismerős arcokat fedeztem fel, sokkal boldogabban vetettem bele magam a tömegbe, az ismerős hát láttán pedig önfeledten vetődtem előre. Persze, egy józanésszel gondolkozó angyal fejében felmerült volna, hogy mi van, ha támadásnak véli, vagy egyszerűen csak nem szereti az ilyesfajta üdvözlést. Valószínűleg még a röppályára állásom pillanatában is lett volna időm elgondolkozni ezeken az eshetőségeken, azonban ilyesmi fel se vetődött bennem. Éppen ezért a hatalmas tenyér, amibe arccal csattantam lendülettel, némiképp meglepett, legalább kicsit úgy tehetett volna, mintha nem venne észre.
- Meg se próbáld! – Mormogta az orra alatt, és igazán rám se nézett. – Elkéstél! Van fogalmad róla, hogy mióta várok rád?! – Lehetett volna, ha tudtam volna a pontos időt, de a hatalmas kéz nagyjából csak azt nem akadályozta meg, hogy lélegezzek. Belemotyogtam a tenyerébe, bár tudhattam volna, hogy ez csak még jobban feldühíti. - Hallani se akarom a kifogásaidat, ez a gyerekes viselkedés csak ront a helyzeten. Nem leszek mindig itt, meg kell tanulnod rendesen megvédeni magad, különben… – Elhallgatott, és elengedett, hogy inkább a hajába túrjon, majd mormogva elinduljon.
Csendesen követtem a férfi hatalmas alakját, éppen, hogy felértem a mellkasáig. Nem kellett befejeznie a mondatot, mind a ketten tudtuk, hogy nélküle már nem élnék, hogy bár kiálltam az emberek mellett, az elveim miatt tettem, nem azért, mert képes vagyok bárkit is megvédeni. Emiatt azonban egyáltalán nem csüggedtem, most sütött a nap, és bár nem edzeni szerettem a legjobban, utána mindig megengedte, hogy én is tanítsak neki valamit az emberi világról.
- Ha lemaradsz, megtriplázom az erőnléti edzésed! – Pillantott vissza a válla felett, nekem pedig nem kellett kétszer mondania, sose hazudott. Soha.
- Hajcsár… Pedig meg is sérültem. – Tettem jobb karom drámaian a homlokomra, de már futottam, nem akartam megvárni, hogy visszavágjon.


Az emlékfoszlányok egyetlen perce se halványult el, pedig az évek visszavonhatatlanul rohantak előre. Ami emberi mértékben hosszú idő, fakulniuk kellene, nem? Mélyet sóhajtottam, igazából sose akarnék megválni az ilyesfajta hétköznapi pillanatokról, mosolyognom kell, ha rá gondolok.
- Min mosolyogsz? – A velem szemben ülő nő szeme arcvonásaimat fürkészte, mintha keresne valamit.
- Csak eszembe jutott egy semmiség, nem fontos! – Legyintettem, mintha ez tényleg elhessegetné a témát.
- Értem… Róla? – Kérdésére csak bólintottam, meg se fordult a fejemben, hogy hazudjak, úgyis átlátna rajtam. Mindenki átlátott. - Hogy bírsz ezek után is a közelükben lenni?
Valódi értetlenség látszott az arcán, mint mindenkién, aki tudta, hogy mi történt. Bár sokan nem értettek teljes mértékben egyet Gabriellel, azért még nem szívlelték jobban az embereket. Halandók, könnyen bűnbe esnek. Atyánk azonban szabad akaratot ajándékozott nekik, ahogy nekünk is, éppen ezért mindig is a feladatomnak fogom érezni, hogy mellettük legyek.
- Ezt a kérdést már számtalanszor hallottam, de még mindig furcsa számomra. – A számhoz emeltem a bögrémet, és jólesően kortyoltam belőle. - Az emberek tökéletlenek, éppen ezért van szükségük segítségre, akkor is, ha nem mindegyik érdemli meg. Ami történt, amiatt szomorú vagyok, és nagyon hiányzik, de tudom, hogy valahol odakint Atyánk figyel, és mindez valami nagyobb része. Hiszek benne, éppen ezért nincs okom arra, hogy ellenségként gondoljak az emberekre.
- Hiszen meggyilkolták!
A szó fájdalmas volt, mintha perzselt volna, ahogy meghallottam. Nem az első alkalom volt, s bár először kétségbe vontam, hamar rájöttem, ilyesmivel nem próbáltak volna becsapni. Mély levegőt vettem, aztán felálltam az ágyról, hogy az ablakhoz sétáljak, de a felgyűrődött pokróc más véleményen volt. A bokám köré tekeredve rántotta ki lábamat, minek következtében nemes egyszerűséggel nyúltam el a padlón, kezemből öblös hanggal gurult ki a félig teli bögre.
- Jó ég, Nuriel! Jól vagy?! – Hallottam a hitetlenkedő hangot, bár biztosan nem lepte meg nagyon a tíz pontos borulásom, már a Mennyben is látta, mikre vagyok képes. Vagyis… javarészt, hogy mikre nem. - Had segítsek! – Nyúlt a hónom alá, és mint valami kisállatott, úgy állított talpra, meg se kottyant neki.
- Köszönöm, jól vagyok! – Mosolyogtam rá, fülem mögé söpörve a kócos szénarakást, amit frizurának szoktam csúfolni. - Csak azt szerettem volna mondani, hogy ezen semmi se fog változtatni, semmi se hozhatja vissza. Ha gyűlölöm az embereket, akkor se támad fel, ha félek tőlük, akkor se jön vissza. – Ahogy döbbent arccal áll fölöttem, képtelen voltam mást tenni, egyszerűen átöleltem. - Mindenkinek szüksége van támogatásra, szeretetre, és hitre. Az embereknek jobban, mint eddig bármikor. – Engedtem el, és felmosolyogtam rá. - Szeretnél mégis egy teát? – Emeltem fel a bögrét, és a konyha felé indultam, tudtam, hogy nemet fog mondani, de egy halovány reménysugarat mindig látni véltem.
- Semmit se kérek, TŐLÜK nincs szükségem rá! – Jelentette ki határozottan, és hallottam, hogy az ajtóhoz lép. - Most elmegyek, de nagyon vigyázz magadra! Csak a magunkfajtában bízz!
Az ajtó csendesen csukódott be mögötte, tudtam, hogy nem haragszik rám, csak aggódik. Aggódik és fél, tisztán éreztem. Nem ő volt az egyetlen, sokakat hagyott el a hit… De az éjszakát nappal követi, a sötétet világos, és Atyánk visszatérte után a békesség fénye mellett mindenkinek lesz hely, aki méltó rá.




Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3