Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Union Beach - New Jersey •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Azazel


Union Beach - New Jersey Tumblr_inline_o0doh7DcZs1rifr4k_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
4
☩ Rang :
❖ The Four Horsemen
☩ Multi :
❖ Zarall
☩ Play by :
❖ Brett Dalton
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 14, 2020 2:52 am
Következő oldal



To: Athan


702 words ❖ Smokestacks ❖ note: szeretlek ám, nem azért vagyok lassú, mert nem! Cupidó   



Nowhere to run from all of this havoc





Egy részem kezdte bánni, hogy ezt a kölyköt akartam a kis „csapatomba”. Látszólag ugyanis bármit mondhattam neki, nem hatotta meg; bár nem róhattam ezt fel neki. Én sem szívesen szövetkeznék önmagammal… igaz, én azért nem, mert pontosan tudom, hogy ez a szövetség inkább egyoldalú. Hiszen önös érdekek vezéreltek és a fő céljaimra koncentráltam. A partner, vagy partnerek nem túlzottan érdekeltek, csupán csak addig, míg meg nem tették, amire megkértem őket. Eldobható sakkfigurákként tartottam számon őket és ez így is volt jó. Nem voltam ember, vagy egy érzelmes akárkicsoda, hogy kötődni kezdjek egyesekhez.
Sóhajtottam egy nagyobbat a szavaira, mikor szinte egy szerződésként írta le a helyzetet. Végeredményben az volt, de mégse.
A továbbiakra megvontam a vállamat. Kezdtem valahol tényleg feladni a kölyköt. Valójában számtalan más szövetséges alany rohangált még a világban, így nagy kár nem ért volna, ha nem csatlakozik hozzám. Mégis zavart a hozzáállása és az, hogy ennyire küzd ellenem.
- Egek, Athan… nem fogom bizonygatni neked az igazamat – Megcsóváltam gyengén a fejemet, majd ennyiben is hagytam a dolgot. Azon kezdtem gondolkodni, hogy van-e egyáltalán mód rá, amivel magam mellé állíthatom, vagy sem. Kezdett ugyanis unalmassá válni ez a macska-egér játék. Felesleges köröket futkorásztunk és borzasztóan fárasztó volt. Nem ezért jöttem. Nem felesleges szócséplésért, hanem egy szövetségért.
Talán fel kéne fogadnom valakit, aki elintézi a dolgoknak ezen részét… nem is rossz ötlet.
- Az a legkevésbé sem érdekel, levi. Nem akarlak lenyűgözni, sokkal inkább neked kéne engem – Fürkésztem, de nem volt fenyegető él a hangomban, sem pedig a tekintetem nem sugallt negatív energiát. Pusztán azt akartam, hogy fejezze be az értelmetlen akadékoskodást.
- Igazad lehet, nem így működik. Akkor viszont miért pazarlom rád az időmet? – Felnevettem röviden és a kérdést őszintén tettem fel. Nem neki, hanem önmagamnak. Az volt az egésszel a legnagyobb baj, hogyha megosztottam volna részleteket a terveimből már most és ezek után mondott volna nemet… nos, az elég rosszul jött volna ki, nem igaz? Nem gondolhatta komolyan, hogy elregélem neki a dolgokat és majd úgy dönthet. Nem. Nem volt szükségem olyanokra, akik hátba támadhattak. Hiszen pontosan tudtam, az milyen. Világéletemben beédesgettem magam másokhoz, simultam, idomultam, ameddig csak szükséges volt, majd a legváratlanabb pillanatban csaptam le és szúrtam oda, ahol a legjobban fájt. Ahol a… legnagyobb kárt okoztam. Ha nem így cselekedtem volna, ma nem én lennék a Halál.
Nem hátráltam, csak figyeltem, miként jön közelebb hozzám. Továbbá pedig… eszem ágában sem volt elhúzódni tőle. Kíváncsi voltam, mit akar, mit óhajt tenni vagy épp mondani.
- Most meg kéne ijednem tőled? – Kérdeztem némi csillogással a tekintetemben az első kérdésekre. Nem féltem tőle, nem volt okom rá. – Éhes vagy, de engem nem győzöl le, ha netán összecsapunk, Mr. Leviathan. Elvégre a Halállal beszélsz, ha elfelejtetted volna – Esélye sem lett volna ellenem. Az, hogy most „elkapott”, az csakis azért volt, mert engedtem neki. Nem húzódtam el, nem löktem el magamtól, nem tettem voltaképpen semmit ellene.
Aztán ellökött magától. Ő. Egek… ezen egyszerűen felnevettem. Csak úgy kitört belőlem. Szórakoztatott a kölyök, de már nem voltam benne biztos, hogy tényleg jól járnék-e vele. A szövetségével. Egy ennyire zabolázatlan kölyökkel mit kéne kezdenem? Kezelhetetlen és pökhendi. Szájalós kisfiú.
Viszont kezdtem ezután úgy érezni, mégis csak nálam van valami előny. Láttam a haragot az arcán, a tekintetében és végül a szavai mondhatni, egymást ütötték.
- Oh, persze, hülyeség… minden az – A parancsoló hangjára megráztam a fejemet. – Tudod, velem szemben ez a hangnem nagyon rossz. S most már azt sem tudom, megérdemled-e ezt az ajándékot, vagy sem. Odaadhatnám, magadra hagyhatnálak, hogy gondolkozz, de… - Sóhajtottam. - …miért adjak olyan fegyvert neked, amivel árthatsz nekem? Tekintettel a jelenlegi állapotunkra, előbb szúrnál hátba, minthogy kettőt pislogok. Nem-nem… azt hiszem, jobb, ha ez nálam marad. A bizalom jeleként óhajtottam odaadni neked ezt, de így mit kezdjek veled? – Gondterhelten néztem rá. – Nem fogadsz el engem sehogyan sem, ugye? Tehát… semmi esély rá, hogy a szövetségesem legyél, igaz? Pedig tényleg segíthettem volna neked – A fegyvert, jobban mondva a tőrt lassan előhúztam a zsebemből. Szabad kezemet végighúztam a pengéjén, miközben a tükörképemre pillantottam. Egy fegyver, amivel legyőzhetnek. – Nos… akkor nem zavarok tovább – A fiúra pillantottam, majd a tőrt megforgatva az ujjaim közt, végül visszacsúsztattam a zsebembe. Csak meg akartam neki mutatni, felkelteni még inkább az érdeklődését… hátha meggondolja magát és hajlandó valóban együttműködni.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




I'm the Death
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Union Beach - New Jersey Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
246
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 24, 2019 12:39 am
Következő oldal


☽ Day off maybe?

Azazel & Athan
• szószám: 940 • Credit:

 
Irányításmániás, szövetkezős démon fajtáját ennek itt, az. Ha élne még a drága mama, akkor bizony most vinni el hozzá, hogy verjék le egymáson, vagy keljenek egybe, olyan jól megértenék a közös gondolatokat, nem is foglalkoznának vele tovább, hagynák, hogy tegye a kis dolgait, pihenjen, mint ahogy azt itt akarta és ne kelljen előröl kezdeni a történetet, amikor is valaki pórázon vezetve mondta meg, éppen kinek a torkát harapja át. Na még mit nem, persze, hogy ellenkezik. Egyet már legyűrt, még ha nem is egyedül, és most életében megint bele kíván mászni egy? Látszik az arcán a lelkesedés, már a kis lebuktatásért is, hát még azért, amit akar. Wuhu! Mindjárt még ugrál is örömében és térdre csusszan előtte, könyörög, hogy vigye, vegye, az övé. A Sötétség előtt nem tett ilyet, hát akkor majd most? Komolyan. Fújtat egy sort.
- Nem, de kötelezhetlek rá. Tudod, kölcsönös, te kiteríted, én elolvasom és ha tetszik... talán aláírom – mint valami szerződés, amely felett ülnek, csak itt a tinta a vér, a papír pedig egymás bőre, mélyre karcolva. Szép is lenne, ha tényleg ennyi elég lenne. Ha elég lenne bármi. Ami tényleg neki kellene, azt nem tudja odaadni, azt nem teríti elé. Nem, nem korona kell, az erő és a végtelen erő részegsége. Az, akivel nem merne így alkudozni, aki össze tudná zúzni úgy, hogy visítana a fájdalomtól. Emlékszik hogyan kell és ő sír odabent, mélyen, mert nem érezheti. A kígyó vergődik, van, amikor neki is elő kell bújnia. Tombolnia.
- Kár, pedig szeretem a szívességeket – rebegteti szinte a pilláit, mintha ez lenne a kulcs. Pedig részben. Kedveli azokat. A romlott belső, aki kimagasodna, kimagasodott. A rossz szokások, hogy tudja, mik a határok és az, hogy fejben az alázat nem megy, nem akarja, hogy menjen és nem is engedi. Fogalma sincs, hogy kik hogyan oldják ezt meg, az az ő dolguk, ő most épp azt játssza, mennyire jó neki egyedül, mennyire üres és hogy nem lesz többet finoman elnyomva, mert valahol áll a sorban. Talán már rég nincs sor.
- Aha. És el kellene hinnem, hogy ilyen felületes vagy és hanyag? Ugyan. Ugyan. Nem most jöttem le a falvédőről – szelíd, mégis gúnyos vigyor húzódik ajkaira. De tényleg. Hülyének nézi? Ostobának? Lehet az arca egy kölyöké, fiatal és friss, de elméje ősrégi és most nem is kell elnyomnia ösztöneit. A kígyó figyel, kivár és lecsap. Gyors. Nem érzi magát sarokba szorítva, követi tekintetével, ahogy mozdul, ahogy elindul és köröz körülötte. Nem forog körbe a feje, tény, de egy percre sem veszti szem elől, figyelem elől. Fürdik a tekintetében, már majdhogynem hiú is mellé, kezeit lazán teszi végül karba. Hát most csak játszanak, egymás ideig húzzák, vagy épp nyúzzák. Tudja, sejti, hogy mennyire bosszantja őt az, hogy mindenbe beleköt, hogy akadékoskodik. És mennyire élvezi! Ezzel akar most játszani. Ha összecsapnak, talán megbánja, de... azt sem kerülheti el örökké. Szinte belebizsereg.
- Hát mire vagy kíváncsi, nemes Halál? Rám, hogy hogyan nyűgözz le? - ne akarj annyira az anyám lenni, mondhatná ezt. Vagyis olyan, mint az a szuka. Ahogy megáll, úgy bámul bele azokba a szemekbe, állja a tekintetet, arca egyelőre semleges. Beszélni azt tud, mind a ketten. Ha így folytatódik, évek telnek el és még mindig csak beszélnek.
- Nahát, milyen kegyes vagy. Öt perc, öt óra, öt... év? - mert nem mindegy, sem azt, mennyiért és miért adja, ha megteszi. Mindennek ára van, ez tény, ez igaz. - Nem hát. Bizonyítani is kell, és hát... talán kicsit. Egy olyan részletet, amely megfog. Te nézel engem ostobának, hogy a két szép szemedért és a mosolyodért ugrani akarsz látni. Vagy hogy félek a kaszádtól. Nem, barátom, nem. Ez nem így működik, hogy gyere és gyere. Rég nem – rázza a fejét. Bolondnak hát, semmire fogadni sem szoktak, vért kell látni ahhoz, hogy legyen értelme. Aztán lassan indul meg, szavaira egészen közel lépked hozzá, iszonyatosan közel, ha hátrál, hát követi. Állára fog, a fiatalos arc talán lágy ehhez, Seth arca, na abban lenne több tekintély, de ebben... csak gyilkos pillantás. Finoman szorít az állcsontra.
- Mostoha fater? Jól meggondoltad te ezeket a szavakat? - mintha öregebb lenne, hatalmasabb. Mintha... szórakozna. Íriszei most a kígyóé, teljesen, vigyora teljes, itt vannak a fogak, látod? - Fogalmad sincs róla, mennyire szeretem a családot. Az apám kívánsz lenni, de anyámról mit tudsz. Tudod, ezekre a szavakra éhes lettem, nagyon... - szabad kezének ujjai megkeresik a mellkasát, a szív környékén, de csak a ruha anyagán keresztül nyomja neki bőrének. - Jó gyerek leszek, ígérem. A maradékot odaadom a többieknek. De beteges szívfaló vagyok, ha valaki anyuci nyomdokába akar ülni – azzal durván löki el, lesz ami lesz alapon. Fenyegetni? Nem tudja mit akart ezzel. Csak jött, ösztönösen. Nem, valóban nem lesz köszönet. A démon és a leviatán vonaláról sem. Azt hiszi retteg? Nem. Tekintete ismét emberi, vigyora eltűnik. Kíváncsian tekint rá. Ohh, hogy most már hízeleg?
- Épp eleget tudok – ha azok hétszáz évesek. Meg az angyal útmutatásai. De a teljes kép? Nem, nem lövi el, boldogult eddig is. Nagyobb. Több kell. Már épp érdeklődne a fegyver iránt, amikor robban a bomba. Szinte szó szerint. Arcára egy pillanatra ül ki a harag, a féktelen, hát honnan tud ennyit? Honnan? Kit faggatott? Valamelyik testvérét kapta el biztos. Megnyúzza, meg, ha ő köpte el ezt. A gyenge pont. Nem engedheti.
- Hülyeségeket beszélsz. Semmi baj a mágiámmal. A fene a fajtádat, melyik rokonnal csókolóztál ennyit, hogy megrészegített? - hangja nyugodt, belül őrjöng. Igaza van, és ha ő tudja, ha tovább adja... Csapda.
- Miféle fegyver? Látni akarom – nem kéri, nem hízeleg. Parancsol. Ha őt akarja fegyvernek, hát szembesüljön, hogy ez a puska visszapofázik. És sosem lesz az övé. Senkié. Nem viseli el.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Azazel


Union Beach - New Jersey Tumblr_inline_o0doh7DcZs1rifr4k_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
4
☩ Rang :
❖ The Four Horsemen
☩ Multi :
❖ Zarall
☩ Play by :
❖ Brett Dalton
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 26, 2019 11:04 pm
Következő oldal



To: Athan


615 words ❖ Smokestacks ❖ note: szeretlek ám, nem azért vagyok lassú, mert nem! Cupidó   



Nowhere to run from all of this havoc





Egy percig sem gondoltam, hogy könnyű lesz az oldalamra állítani a kis levit, de azért egy leheletnyi együtműködést azért vártam volna tőle. Vagy legalább azt, hogy nem úgy néz rám, mint valami nem kívánatos személyre. Bár, szinte el is felejtettem, hogy mindenki így tekint rám a világon… még a démon társaim is, akik a legkevésbé sem mondhatók társaknak. Legalábbis nem voltam naiv, nem hittem, hogy a lovasok elfogadtak engem, mint új figurát a régi Halál lovasa helyett. Talán még félnek is tőlem, amiért képes voltam megölni őt. Bár ennek már sok-sok-sok éve…
Láttam, miként szorulnak ökölbe az ujjai, de cseppet sem zavart. Ha meg is támadott volna, könnyen védtem volna ki azt. Nem azért akartam szövetségre lépni vele, mert erősebb volt nálam. Közel sem. Csak lehetőséget akartam kínálni neki a játszmában, ami az egész világra kihat. De ha nem kér belőle, hát majd elsétálok… persze, miután elértem, hogy ne tudjon soha többé megszólalni. Hisz nem lenne jó, ha szétkürtölné, hogy szövetségeseket próbálok gyűjteni, nem? Még a végén elkezdenek nyomozgatni utánam az okosok.
- Ha elhiszed, ha nem… nos, nem vagyok köteles magyarázkodni, nem? – Vontam fel kérdőn a szemöldökömet, majd hanyagul megvontam a vállamat. – Oh, ne hidd, hogy ez szívesség a részedre. Nekem sem lenne jó, ha bárki is beszélne rólad - …vagy épp rólam. Tettem hozzá gondolatban, a fentebbi kifejtést illetően.
- Sajnálom, de nem kérdeztem meg a nevét, így hát… nem szolgálhatok eme nagyon fontos információval – A szemeimet forgattam. Kezdett bosszantani, hogy ilyen apró részletnél leragadtunk. Az ördögbe már, elmondtam világosan, hogy az, aki beszélhetne, képtelen rá, nem? El kellett volna hoznom bizonyítékként a nyelvét, vagy mégis mit akar ez a…? Kezdett felhúzni, de kívülről ebből semmi sem látszott. Csak mosolyogtam szelíden, mélyen magamban meg azt tervezgettem, hogyha segít a tervemben, a céljaim elérésében és mindennek a végére jutunk, hogyan kínzom meg és veszem el az életét tőle.
Megcsóváltam a fejemet, majd a továbbiakra felnevettem.
- Oh, tényleg? Most mondtál valami újat – Ismét csak nevettem, röviden, majd járkálni kezdtem, nézelődni. – Bár jobb lenne, ha tényleg valami olyat mondanál, amit még nem tudok – Álltam meg újra vele szemben.
Láttam rajta, hogy az ajánlatom nem épp hatja meg túlzottan, pedig őszintén szólva, ennél jobban aligha tudok előállni hirtelen.
- Ha akarod, adok bőven gondolkodási időt… - Mélyen elzárva valami mély és sötét helyre, ahonnan sosem jutsz ki. Morogtam magamban, majd mélyen magamba szívtam a levegőt. – Nos, a hűség nem kiváltható és az, hogy miért van rád szükségem? Komolyan azt akarod, hogy azelőtt fedjem fel a feladatodat, mielőtt egyáltalán rábólintanál az ajánlatomra? Ennyire bolondnak nézel? – Szinte úgy néztem rá, mintha szellemet látnék. Mármint az emberek szemszögéből a szellem valami nagyon ijesztő dolog, meg lehetetlen és egyben hihetetlen is. Szóval számomra most Athan testesítette meg ezt a bizonyos „szellemet”.
- Érthető, ha nincs szükséged keresztapára… akkor lehetek a mostoha fater is, ha az jobban tetszik, de abban nem lesz köszönet – Mondtam komolyan, gyilkos tekintetet villantva rá, a következő pillanatban viszont elmosolyodtam és felnevettem. Ócska vicc tőlem, vagy inkább a magam lenyugtatása volt a cél, ezt ő úgysem tudhatta.
- Mit szólnál egy ajándékhoz? Utána pedig magadra hagyhatlak, hogy gondolkozz. Hidd el, sok dologban segíthetnék neked a jelenlegi beépüléseddel is. Nem sokat tudsz az emberekről, vagy tévednék? – Érdeklődtem, majd folytattam. – Oh, és a mágiáddal mi a helyzet? Úgy tudom, elég gyorsan lemerülnek a tartalékaid… nos, sok mindenen tudnék segíteni neked, persze, ehhez az kell, hogy elfogadj engem – Aprót rántottam a vállamon, majd zsebre csúsztattam a kezeimet, így tettem egy lépést hátra. A jobb kezemmel ráfogtam a zsebemben pihenő fegyver markolatára, amit amúgy pont, hogy amolyan béke ajándéknak szántam, de már közel sem voltam biztos benne, hogy a szövetségünk életbe lép. Így miért pazaroltam volna egy különleges fegyvert, amivel…? …




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




I'm the Death
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Union Beach - New Jersey Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
246
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 17, 2019 7:36 pm
Következő oldal


☽ Day off maybe?

Azazel & Athan
• szószám: 721 • Credit:

 
- Rájöttem – mintha kellemetlen lenne ki is mondani, pedig valójában nem az, semmi sincs hangjában. Sőt, talán öröm is lehetne ott, hiszen nincs tanúja sem fülben, sem szemben – nem zárja ki azonban az ügyesebbek módszereit, ha megéri nekik két múzeumi darab beszélgetése a fáradalmat. Őt nem követhette senki, azonban a démon ha mégsem volt olyan alapos, akkor lehet rajongója, aki bárhova elmegy, amerre csak a másik a lábát teszi. Egészséges paranoia, főleg annak tudatában, hogy már így az elején kiteregette a lapokat, amiken nem valami idealizált jövő pihen, hanem a jelen, fekete-fehér betűkkel levésve. Továbbra sem fog örvendeni és elrejteni, sőt mi több, talán napirendi pontra tűzi, hogy jobban levédje magát ilyen esetekre. Mert akkor ott is vannak fülek és szemek, akik látnak és jelentenek másfelé. Ki tudja, talán valamelyik testvére indította a szálat és az ő madara csak ezt dalolta. Ujjai mégis ökölbe szorulnak, láthatatlan fegyverre fognak és csendesen számol magában, újra és újra. Kell idő, mire megszólal és hangja nem fröcsög, csupán a feszültség húrját pendíti meg, megrezgetve a világ dallamát.
- Ha valaki így kezdi, már rég gyanús – pillant ismét rá, keresi meg tekintetét, oké, hát ő felfogta a játszmát. - Talán higgyem is el, hogy már valahol messze rohad? Milyen kedves gesztus lenne ez tőled, manapság tényleg furcsák vagytok ti, még a végén zavarba hoz a szívélyesség – ha meg is ölte, ha nem, nem számít. Nem tudja ki és hányan vannak, lehetnek, hogy hol kapja el a szálat, hogy számolja fel, ha egyáltalán létezik. Az ilyen tudatlanság őrjíti meg jobban, hozza elő azt a vérszomjasabb fenevadat, aminek a krónikák leírhatnák, ha léteznének. És kell is, még a végén túlságosan szép mosolyra állnak be ajkai és elfelejti a többit.
- Szép, szép, okos dolog. Mégis, szükségem lenne arra, ki volt, hogy elejét vegyem a többinek. Bizonyára megérted – ő meg azt, hogy nem könnyen vagy sehogy nem fogja tudtára adni. Vagy nem most. Nem hülye, abból már kinőtt vagy bele sem talált, a tetteinek függvénye, hogy ha az a valaki nem beszél, ő vajon megtesz-e. A zsarolás minden színét látta már, nem egyszer saját keze által lefestve.
- Nem szépnek szántam. Ez a valóság – lazít testtartásán, már-már kényelmes, már amennyire itt az lehet. Nem húz vissza, nem húz féket, hogy mégis mit merészel, sosem fogta vissza szavait, bár igaz, akkor sokkalta könnyedebben elbánt mindenkivel. Akkor... És el kell felejteni. A most most van és azt kell hasznosítani. De nem lép ellene fel, nem támad. A másik taktikája is hasonló.
- Biztosan vissza is fog. Mások is mozgatják a maguk köveit, ki lassan, ki gyorsabban. Nem csak te vagy az, akinek ez az egész nem tetszik – nem céloz senkire, nagy általánosság, hogy aki figyel, az már rég tudja és rég várja a változást. És persze nem lehet megfeledkezni a nőről sem, aki maga is változást akar, gyökeresen. Vajon azt is belekalkulálta, vagy csak önös, saját érdekei számítanak?
Tekintetével követi, ahogy közeledik hozzá, ahogy a szavak kicsusszannak a száján, az alku tárgya felé, mit kínál, mi az ajánlat. Aztán elhangzik a lényeg is. Felhorkanva forgatja szemeit, bőre kissé bizsereg, ahogy ujjai közzé fogja állát és ő szemtől szembe figyelheti, hogy ezek bizony komoly szavak. Nem kezd nevetni, arca komoly, tekintete mélyen a másikéba fúródik, azonban mire türelmetlen intéssel ütné el kezét, maga távozik onnan. Szusszan egy aprót, nem a zavar miatt, hanem mert megint mit kérnek tőle.
- Micsoda ajánlat. Ha mellé még eltakarítod a fecsegőket, el is gondolkodom rajta. Ha te sem fecsegsz senkinek, még jobban – kezd játszani ő is a szavakkal. Ajkain szórakozott mosoly, lábával egy törmeléket lök arrébb, tekintetét a távolba mereszti. Mély levegőt vesz, mint aki imádja ezt a friss közeget, mint akit feltölt, hogy nap érheti és szellő. Még a szemeit is lehunyja pár pillanatra, direkt váratja, direkt húzza.
- Mostanság mindenki ezt akarja tőlem hallani. Eskü, hűség, az ő oldalán. Tetszik, csak a hűséggel az a probléma, ami – csóválja meg a fejét, továbbra is könnyed és csevegő a hangneme.
- Mit látsz te, hogy szükség legyen rám? Mit tudsz? - lépked vissza elé, kíváncsian. Figyeli, kikerüli a választ elegánsan. - Miért van rád szükségem? - persze, vannak még dolgok, amiket egyelőre visszatart, de nem lehet mindent azonnal. Ő ráér még, hát nyugodtan válaszolhat.
- Fogalmam sincs, mire lenne jó nekem egy keresztapa. Nem vagyok valami családcentrikus.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Azazel


Union Beach - New Jersey Tumblr_inline_o0doh7DcZs1rifr4k_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
4
☩ Rang :
❖ The Four Horsemen
☩ Multi :
❖ Zarall
☩ Play by :
❖ Brett Dalton
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 13, 2019 7:01 pm
Következő oldal



To: Athan


485 words ❖ Smokestacks ❖ note: ne haragudj a késésért no homo  



Nowhere to run from all of this havoc





Láttam, hogy nagyon nézelődik, de azt is sejtettem, hogy senkit nem találhat a környéken. Jobban mondva tudtam. Csak ketten voltunk, ő és én, így hát senki sem volt, aki megzavarhatta a mi kis beszélgetésünket. Alkut akartam tőle. Igen, ez volt a szándékom. Persze, neki nem kellett tudnia, hogy bármit is kér tőlem, azt a végén esélyesen nem kapja meg. De eleinte nyilván igen. Csak a műsor kedvéért. A bizalomért. Aztán a többit majd alakítja a közös kis utunk.
- Senki sincs erre, hiába nézelődsz – Jegyeztem meg egy apró mosollyal, majd bólintottam egy aprót. Okos fiú. Úgy tűnt, nem áll szándékában harcba keveredni velem, amit jól is tett. A beszélgetés mindkettőnknek előny, nem de? A vérontás pedig teljesen felesleges és hasztalan.
Érezhető volt az idegessége, sőt, dühe, de nem róhattam fel neki. Én magam is kettéhasítottam volna azt, aki leleplezi esetlegesen a terveimet, vagy engem, úgy egyébként.
- Egy pillanatig sem kell aggódnod, Levi – Direkt hívtam így, a fajára való utalásként. – Aki dalolt nekem, már nem tud beszélni. – A nyelvét téptem ki, aztán őt magát leláncoltam valahol messze innen, de ezt nem fejtettem ki neki. - Tudod, nem hagyok magam után nyomokat – Újabb vállvonás következett, miközben újra meg újra végigmértem. Tetszett a kisugárzása, az, hogy a düh átjárta az egész testét, az elméjét. Az olyan lényekből, mint ő, remek katona válhat idővel. Nekem pedig erre volt szükségem.
A gúnyolódására egy fél pillanatra talán lefagytam, de aztán elvigyorodtam. Oh, milyen bátor, hogy ilyesféle hangnemet mer megütni velem szemben.
- Ez szép volt. Mondhatni, övön aluli, öcskös – Tértem át egy fokkal szelídebb hangnemre. Igen, a bizalmába óhajtottam férkőzni, ehhez pedig az kellett, hogy ne kapjam fel a vizet minden egyes kis hülyeségen, amit kiejt a száján. Másrészt, mint már említettem, amúgy is időpazarlás lett volna megpróbálni megölni őt. Lehetetlen volt. – Az új korszakom, huh? Igen, remélem, egy nap visszaáll minden a régi kerékvágásba. Igaz, ehhez sok követ meg kell mozgatnom, de nem mintha feladnám. – Magyaráztam neki, miközben körbepillantottam elgondolkodó fejet vágva. Igen, a tervem sok lépcsőfokból állt. Az első alappillér az volt, hogy minél több katonát vonzzak magamhoz. Hisz minél többen állunk majd Isten ellenoldalán, annál nagyobb az esély a győzelemre. A pokol kapuját megnyitni meg… nos, csak nem lehet annyira nehéz, nem? Igen, mindkét cél előttem lebegett. Isten és a Pokol.
- Segíthetnék sokkal jobban elvegyülni, sőt, még információkat is szerzek neked, amik a hasznodra lehetnek. S nyugodj meg, nem kérek cserébe semmi egyebet, csak a hűségedet felém. – A szemeit kezdtem fürkészni, majd közelebb léptem hozzá, aztán három ujjam közé csippentettem az állát. – Nem nagy kérés, ugye? Amúgy is, gondolj bele, mihez kezdhetsz egy démoni keresztapával – Elengedtem nevetve és kikerülve őt nagyot sóhajtottam. Nem fordultam vissza, háttal álltam neki ezek után.
- Nyilván mondhatsz nemet, de… - Nem fejeztem be, hagytam, hogy önmaga egészítse ki a mondatot. Közben összefontam magam előtt lassan a karjaimat, így pillantottam a szemem sarkából hátra rá, már amennyire ebből a testhelyzetből tudtam.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




I'm the Death
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Union Beach - New Jersey Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
246
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 12, 2019 9:59 pm
Következő oldal


☽ Day off maybe?

Azazel & Athan
• szószám: 642 • Credit:

 
Nagyot sóhajtva teszi zsebre azon dolgait, amiket megtartani kíván. Érzékeli, hogy mágia van a levegőben, nem kell sokat találgatnia, hogy nem szent eredetű és persze, nem emberi, azok még mindig nem képesek rá. Amikor az ember, a leviatán azt hiszi, hogy egyedül van a kihalt világ sarkában és kicsit lehet önmaga, guberáló vagy csak épp az, aki végignézi a naplementét vagy annak felkeltét, szinte azonnal megjelenik valakit; egy testvére, egy kóbor angyal, démon, akárki. És akkor most tényleg el kell hinnie, hogy világvége van, pedig épp csak az emberek létszámát átvette a fenti és az alsó szekciók lakóinak tömkelege. És jellemző, hogy ő mint valami mágnes, ezeket be is vonzza valahogy. Lehunyja a szemeit és elszámol tízig, ahogy a félig eltüzelt önismereti könyv meglévő fejezetében olvasta a düh átmeneti kezelésének bekezdésénél. Gyanítja, egy másik könyvben még több okosságot lelne, csak épp nem keresett és talált, no meg nincs is rá szüksége. Türelmes ő, ha meg harag kell, hadd jöjjön. De most arcvonásai ellazulnak, nyugalmasak és szemeit kinyitva egy pillanatra villannak csak fel a kígyó íriszei, épp csak annyira, amennyire ez a villanás kötelezően fenyegetőnek kell hasson. A vascső is a kezébe kerül végül, nem mintha sokra menne vele, gyakorlásnak jó lenne, nem mintha amúgy kőbe lenne vésve, hogy neki meg kell küzdenie ezzel az akárkivel, mégis, jobb kiállása van így, sokszor ítélnek első látásra felőle, mégsem akar és fog „vadabb és fenyegetőbb” külsőt kerekíteni a meglévőből a tükörben. Nem mozdul immáron semerre, azonban ujjai akaratlan is jobban rászorítanak a csőre, abban a pillanatban is, amikor az onnan kireppen. Követi a tekintetével, ujjai összezáródnak a levegőt markolva, nem gondolt erre, de valóban, nem lett volna nagy fegyver. Kár érte és ezt sóhajjal is zárja le, miközben immáron közelebb merészkedett látogatója felé néz és tájolja be, mégis ki látogatta meg hirtelen. A felismerés szikrája csal apró mosolyt arcára, karjait pedig megadóan tárja szét, hogy nincs azokban semmi sem, fegyver sem, a trükkjein kívül, de egyiket sem húzza elő. Kezét leengedve teszi az egyiket zsebre és szusszanva néz körbe, mintha keresne valakit, vagy valamit, de ez csak a hatás kedve.
- Valóban. Bár mindig is ki akartam próbálni – von vállat, való igaz ez, vagy csak játék, nem tudni pontosan. De ha már rögtön a lényegre tért, kényelmesen lép közelebb, mutatva, ő hajlandó ilyesmire is. - Beszélgessünk, ahogy óhajtod – mintha fejet hajtana, de csak kegy, vagy bármi más, még mindig nem szereti ha váratlan meglepik, utána mennek, vagy ilyesmi, az élet viszont nem kívánságműsor és be kell nyelni mindent ilyesmit. Azonban, arra már nem tud mosolyogni, amit mond, láthatóan megzavarja az egész és már-már dühös képet vág, sőt, az is, a fejét csóválja és a zsebben pihenő ujjai ökölbe szorulnak.
- Nem tudom, ki az a pletykás, akitől az információt kaptad, de úgy néz ki, ki kell tépnem a nyelvét, vagy egyenesen a torkát, ha ilyen könnyen mindenki tudomására adja a dolgaimat. Nem örülök neki, hogy ezzel nyitsz, senkinek semmi köze ahhoz, épp mit teszek – most nem vidám, nem olyan mint mikor William, hanem most az, akinek lennie kell, aki magát előrébb rakja, akivel nem lehet viccelni, de nem fog ennyiért nekiugrani, csak felveszi a gúnyolódást.
- Nem unalmas a Halál lovasaként végignézni, ahogy újra és újra feltámadnak a kis haszontalan játékszereid? Nem, az én életem nem unalmas, lesz hozadéka, de neked? Nyugdíjas éveid, de remélem minden nap élezed a kaszád, hátha beköszönt az új korszakod – ha ő így, akkor szintúgy, ha mindig csak önmagát adná, oda lenne a kis apró öröm, már annak idején is adta ki magát embernek, könnyebb a bizalom, könnyebb a vágyak bezsebelése. Neki valamelyest ez volt eltervezve, álca, a kígyó a susnyásban.
- Nekem te segíteni? Mégis miben? - érdeklődik, mert valóban várja, mit húz elő, amelytől neki bármi jobb lesz. - De gondolom, nem ingyen – mert sosem volt a démonoknál a segítség ingyen, sehol sem.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Azazel


Union Beach - New Jersey Tumblr_inline_o0doh7DcZs1rifr4k_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
4
☩ Rang :
❖ The Four Horsemen
☩ Multi :
❖ Zarall
☩ Play by :
❖ Brett Dalton
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 05, 2019 10:58 pm
Következő oldal



To: Athan


443 words ❖ Smokestacks ❖ note: remélem, megfelel  fgbhjfk



Nowhere to run from all of this havoc





Az emberi világ… a Föld maga. Nos, nem tartozott a kedvenc helyeim közé, amióta nem tehettem voltaképpen semmit. Egy jogaitól, sőt, képességeitől megfosztott démon mégis mi a fenét tehetne? A „halál lovasa” jelenleg csupán egy olyasféle titulus, aminek semmi haszna, avagy semmi értelme. Nem ezért küzdöttem fel magam a ranglétrán, hogy végül ugyanolyan senki legyek, mint voltam. Vágytam a hatalomra, arra a képességre, miszerint képes legyek elpusztítani bárkit. Életet elvenni, tönkretenni másokat; ez éltetett. Hiszen ez volt a dolgom, nem? Avagy lett volna. Minél több lelket a pokol bugyraiba szállítani, s ezáltal növelni a birodalom lakóinak számát. Ha tehettem volna, sokakat a pokolra küldök. De jelenleg… ennek nem volt módja.
S pontosan ezért fogalmazódott meg bennem, hogy a játékaim mellett igenis teszek a szebb jövőért. Azért, hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba. S ennek egyetlen egy módja lehetett: amint Isten előkerül, egyszerűen őt eltakarítani a Föld felszínéről, hiszen Ő az, aki mindent fantasztikusan elintézett. Továbbá… igen. A Pokol kapuját újra ki kellett nyitni. Még nem tudtam, miként hajtom ezt végre, de ez… ez volt az igazán fontos. Isten meggyilkolása csupán másodlagos volt; talán nem is érdekelt túlzottan. A pokol viszont annál inkább.
A helyzet viszont az volt, hogy mint mindig, most is szükségem volt társakra… olyanokra, akiket később esetlegesen könnyű szerrel félre tudok majd állítani. Ilyen volt számomra Zarall és Jael is; hiszen mindkettejüket irányítottam, még a tudtuk nélkül is. Aztán… nos. Volt egy leviatán, akire szemet vetettem egy ideje. A kicsi Athan.
Nem volt nehéz megtalálnom; különös figura volt, s különös helyeken lófrált. Példának okáért ez a… partszakasz igazán érdekes választás volt a részéről. De komolyan. Miért pont ide jött? Másrészt, olyan volt, így messziről figyelve, mint egy hajléktalan, aki minden szemetet összeszed, amit értékesnek vél. Valójában egész szórakozató volt, talán pont ebből az okból kifolyólag nem közelítettem meg őt hosszú ideig. Ártalmatlannak tűnt, holott… volt benne potenciál.
Némileg gondolkodóba estem, hogyan közelíthetném meg ezt a kis lényt; de aztán nem agyaltam tovább. Elindultam felé, kilépve a menedékemből; amit egy sötétebb, romosabb hely nyújtott. Úgy érzékeltem, hogy észrevett, mégsem fordított rám különösebben nagy figyelmet, ám ezt nem tartottam gondnak. Így könnyű szerrel tudtam a közelébe kerülni, majd azzal a lendülettel kirántottam a keze ügyéből a vascsövet a telekinézis képességemmel.
- Arra kétlem, hogy szükség volna. Mit szólnál hozzá, ha beszélgetnénk egy kicsit? – Villantottam rá egy mosolyt, miközben a vascső valahol messzebb az egyik romhalmaznak csapódott, ezáltal darabokra törve azt. – Úgy tudom, álruhában jársz mostanság. Nem unalmas játszani a vadászt, mikor nem az vagy, akinek láttatni óhajtod magad? – Vontam fel a szemöldökömet, de a mosolyom továbbra is az arcomon pihent. – Bár ami azt illeti, talán segíthetnék neked. – Tettem hozzá egy apró sóhaj után.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




I'm the Death
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Union Beach - New Jersey Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
246
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 22, 2019 10:04 pm
Következő oldal


☽ Day off maybe?

Azazel & Athan
• szószám: 618 • Credit:

 
Lehunyt szemekkel ücsörög a szebb napokat is látott part homokos partján. Feje felett sirályok kutatnak élelem után, ha minden rendben lenne, talán most a fagylaltját akarnák kilopni kezéből, de se normális, se fagylalt, csak távolabb egy halom valami, ami egykor az is lehetett. Nem sok minden maradt meg, főleg a legutóbbi ár után, amely már végleg megadta a kegyelemdöfést, ha voltak is itt, már rég továbbálltak. Nem merészkedett annyira beljebb még, mióta kimászott a vízből  csak a lábát lógatja, kényelmesen támaszkodva hagyja, hogy a víz nyaldossa bokáját, a nap süsse az arcát és hogy ez a csend ölelje körbe. Pár órával ezelőtt nyitotta ki a kis térképét, amelyből kinézte, mi az, ami még nincs távol és nagyon közel sem a városhoz, hogy kicsit lazulhasson. Lusta. Morgott eleget a kiugrott válla miatt, vagy mert épp nem volt elég gyors, most nem akar emelgetni semmit, bár annak idején biztos lett volna kedve frizbit dobálni vagy épp tollasozni, ezeknek nyomát sem leli és csak annyira tudja, amennyit egy-egy régi újság képein hirdettek a strandok nagy erővel. Furcsa nézni és elképzelni, hogy lehetséges volt ez is, nem csak a romok és a... semmi. Ez van.
Végül feltápászkodik, elsenyved a végére és vissza is kell érnie, bár ha a nap állásából jól sejti, amely már megindult lefele, még van ideje. Kellene neki egy működő óra, de nos, hát még nem tett érte nagyon semmit és nem is tudja, honnan és hogyan kéne. Talán talál ebben a városban egy olyat, amely ha nem is ketyeg, de még menthető és nem mondjuk rózsaszín, amit egyszer látott egy szerencsétlenül járt csontváz egykori tulaján. Igazából annyira szürreális volt az egész, hogy kedve lett volna lefesteni. Leporolja nadrágját, bár még korán sem száraz, úgy néz ki, ő örökké vizes lesz, nem mintha bánná a dolgot. Végül megindul, a törmeléket átlépve, kikerülve ér a repedezett, már itt-ott a gaz által átütött betonra és afelé indul, ahol még látni vél egy-két épen maradt házat, az meg kicsit beljebb is van. De hát, a kád csak a partig vitte el, odabent meg talán pocsolya sincs, most kényelmes így. Kezét zsebeibe mélyeszti, ráérősen lépeget, igazi kiránduló, felméri és találgat, mi micsoda lehetett egykoron. Egyelőre nem érez és lát semmiféle lelket a környéken, nem mintha nagyon nyújtózkodna az után, hogy meg is találja, talán az efféle semmis helyek senkinek nem jelentenek semmit, ami jó lenne, legalább lenne hol napozni egy hosszú nap után. Nagyképű is lehetne, hogy ő ilyet is tud, de hát... nem lehet. Mégiscsak menőbb, mint egy fotel.
A város már kevésbé. Egy telefonfülke maradványánál talált pár érmét, ezeket nézegeti a tenyerében, menet közben. Talán jó lesz valamire, el is teszi, hátha túr még valami kacatot, lassan már csak a bevásárlókocsi hiányzik előle és akár egész jó guberáló lenne, csak sok minden nem köti le. Lát egykori, biztos szépen tartott, felborult autókat, a bedőlt falú házak alatt biztos van pár lakó is, de semmi érdemleges. Talán majd kicsit délebbre húzódik legközelebb, bár nem hiszi, hogy kényelmesebb látványt is talál majd. Épp fordulna vissza, amikor minta, távolabb, az egyik mellékút felé valamit látni vél mozogni. Talán csak macskák, vagy elvadult kutyák akik megkergetik – de legalább a napi futása is kész -, merthogy mást nemigen lel erre. Vállát vonja meg némán, aztán megindul, egy kör, arrafelé visszajut úgyis a partra. Ott még amúgy is áll egy már ablaktalan kirakat, hátha talál menő napszemüveget vagy szalmakalapot. Hogy minek, azt nem tudja, most jön rá, hogy unatkozik, mégiscsak jól leköti a betanulás, még ha néha elgurul a pirula és oda tudna csapni úgy rendesen. Közeledik, és úgy érzi, nem kutya lesz. Talán valaki érdekes, bár ha angyal... Pont nem rakta a farzsebébe a pengéjét. Pech. De van elég vascsőnek látszó valami, majd feltalálja magát.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Union Beach - New Jersey Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
246
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 22, 2019 8:48 pm
Következő oldal


Union Beach - New Jersey B3754b3135247576515d0ad96c67b370


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
7