Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Kínai nagy fal VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
812
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 04, 2020 9:02 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
264
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 04, 2020 8:42 pm
Következő oldal


Ophilia & Cassael
God's mercy is fresh and new every morning
Zene: Golden Butterflies • Szószám: 442 • Credit:

Az értetlenség tovább mélyed az ábrázatomon, miként oldalra billentett fejjel hallgatom nővéremet. Az Úr nem abból építkezett, amije már megvolt valahonnét, valakitől, hanem önmagából, a tulajdon és önmaga között pedig akad különbözőség.
- Istennek nincsen lelke, ő maga a lélek, a mindenség. Egy pohár víz származhat egy folyóból, de az nem azt jelenti, hogy a folyó is egy pohár, egyszerű víz volna - nem, Atyánk se nem egyszerű, se nem kiismerhető. Tán szeszélyes, tán érzésekkel is rendelkezik, de hogy egy lélek irányítsa, s annak alapján mérlegeljen, számomra elképzelhetetlen, ő a forrása mindannak ugyanis, ami ezen a világon létezik. - Csupán minket korlátol a tudásunk, Ophilia, hiszen az is tőle ered, ő dönti el, mennyit oszt meg velünk - teszem hozzá, noha továbbra sem várom, elfogadja szavaimat, végtére én sem vagyok képes elfogadni az övéit. A magunk… nem, sokkal inkább a halandókra jellemző logika mentén igaza lehetne, számukra nehézséggel jár megérteni, valaminek legyen egy végső állomása, amiből minden ered, és aminek nincsen szüksége másra a teremtéshez. Olybá tűnik testvérem megakadt eme gondolat mentén, vélhetően a Sötétség ráhatásának köszönhetően, elvégre könnyebb a fivére ellen uszítani, amennyiben azt esendőnek, tökéletlennek állítja be, akárha jelentéktelen ember volna.
Éppen ezért megpróbálok lakatot tenni a nyelvemre - vagy a számra, sose tudom pontosan -, és arra fókuszálni, amiért itt vagyok. Megkíséreltem az eszére hatni szavaimmal, emlékeimmel, azonban egyértelmű, Amara bűbájának megtöréséhez ennél sokkalta többre kell kényszerülnöm.
Legelőször is feltápászkodni a nedves kőlapokról, melyek apró, ázott kis kavicsokat hagynak útravalóul a tenyereimbe mélyedni. Mihelyst sikeredik a szárnyaimmal talpra segítenem magamat, kósza mozdulatokkal söprögetem le kezeimet a vizes kabátomon, persze mindeközben egy áldatlan momentumra sem emelem el tekintetemet az irattárosról.
- Régóta a földön vagy már, nővérem… - jegyzem meg csöndesen, némi szánakozással, figyelve lassú lépteinek kimértségét, vagy az ujjai között egyensúlyozó penge hirtelen megbicsaklását, mintha csak Ophilia lénye rezdült volna meg alatta. Az álomvilágokat ellenben jó időre megelégeltem, nem hitegetem magamat testvérem váratlan javulásával, s a következő támadását figyelembe véve jól is teszem.
Az utolsó pillanatban ferdítem meg a teret, s tűnök el szemei elől, hogy aztán háta mögött felbukkanva marokra szoríthassam a szárnyait. Nem hagyok helyt ellenkezésnek, s bár az iménti trükk nélkül könnyedebb dolgom lenne - ha egy kicsit még közelebb ért volna hozzám -, nem takarékoskodok az erőmmel. Ismét görbítve teret és időt viszem magunkat egyenest Michael arkangyal bázisára, oda, hová Ophilia emlékei vezetnek, az elzárt Zephyrhez. Miként pedig megérkeztünk? Illúzióval ejtem csapdába nővéremet, amíg egy valamirevalót a valóságban is felmázolok köré a véremmel.
- Elképzelésed sincs, mennyien kívánnak megmenteni téged. Sariel, a hóhér, csakúgy Abaddon, a háború is felkeresett - szólalok meg rekedtes hangon, elterelvén figyelmét, míg én az oldalamból szivárgó élettel festek a padlóra.


Folyt. köv.: Katonai központ


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Kínai nagy fal Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 04, 2020 5:41 pm
Következő oldal


To Cassael
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
Nem túl elegánsan horkanok fel felvetésére.
- Tényleg? Honnan tudod? – kérdezem lekezelő hangsúllyal, ahogy végigpillantok a férfin. Nincs lelke? – Hogy tud valaki olyat teremteni, amilye nincs és amiről fogalma sincs, hogy micsoda? Az, hogy a szolgálóinak nem adott, nem jelenti, hogy neki sincsen – közlöm vele a szomorú valóságot. Az angyalok nem másnak kellettek, mint hogy megtegyék azt, amit ő szeszélyében kitalált. Hiszen az, szeszélyes és ha angyal lenne, akkor pontosan tudná, hogy miről is beszélek. Mégis, miket felpróbál sorakoztatni érveket, csak halk, fújtató sóhajra telik tőlem.
- Oly korlátolt a te elméd is. Mi értelme lenne elmondanom, ha te is jobban ragaszkodsz egy olyan világhoz, mely nem lehet soha teljes a maga valóságában, mely nem más, mint egy olcsó illúzió, amivel a világegyetem törvényeit próbálja elrejteni? – Amara és Isten a két ellentétes pólus. Nem lehet az egyik a másik nélkül. Ez a bolygó, az itt lévő élet mégis az előbbi nélkül jött létre, a valódi egyensúly soha nem bontakozhatott ki, amikor pedig ezt szóvá kívánta tenni, mi volt a nagyszerű Úr reakciója? Inkább elzárja, csak hogy ne legyen láb alatt.
- Elpusztítani, hogy ennél egy szebb világ jöhessen létre – teszem még hozzá, mert képtelen vagyok megállni az érvelést, holott tudom, hogy zsákutcába futok. Ez sem tud túllátni saját egyszerű életén. Az ösztönein, hogy életbe kell maradnia. Nem látja a teljes kirakóst, csak egy kis darabját és az ilyenekkel kell folyamatosan szélmalomharcot vívnom.
Hadakozok saját elmémmel, hiszen nem lehet, hogy amiket látok az valóság legyen. Az a meghittség, amit ezzel a férfival szembe tanúsítok az valóság legyen. Nem lehet, hogy ne emlékezzek valamire. Ismerem a világ működését, minden egyes sejtjét, molekuláját. Minden benne élő embert, aki valaha is ténykedett a planétán. Nem lehet, hogy elfelejtek egy lény létezését, főként, ha igaz ez a…
Ezért sem engedhetem neki. Erőmet összeszedve szakítom meg a kontaktust kettőnk között, kerülök a hátába és taszítok rajta.
Emelt fővel állok meg, kezembe ott szorítom az angyalpengét, szárnyaimat mossa az eső, arcomról lefolyik, államról cseppen alá. A szél cibálná ruhámat, ám azok teljesen átnedvesedve simulnak rám. Figyelem a férfi földre omló alakját.
- Mégsem én kerültem a földre – köpöm szavaimat felé. Fényem lágyan dereng, nincs benne már meg benne a fényes ékesség, mely jellemezte. Halovány fekete füst gomolyog benne.
Lassan lépdelek felé, kezemben egyszer megforgatom a pengét, mely emiatt majdnem kiesik ujjaim közül. Úgy kapok utána. Kezem behajlítva simítom a pengét alkaromhoz. Majd egy egyszerű mozdulattal nyújtom ki a kezem és eresztem útjára a férfi felé a pengét.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
264
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 03, 2020 4:16 pm
Következő oldal


Ophilia & Cassael
God's mercy is fresh and new every morning
Zene: Golden Butterflies • Szószám: 516 • Credit:

Nem kerüli figyelmemet tekintetének oldalvást vetülése, ugyanekkor az én ábrázatomra is különb vonások telepednek az eddigi szigornál. Értetlenség kucorodik a szemeimbe, miként visszaidézem magamban nővérem imént elhangzó szavait.
- De hát Atyánknak nincsen lelke… - állapítom meg a számomra nyilvánvalót, leheletnyi hunyorral méregetve tovább Ophilia dühvel telt alakját. - S máskülönben, az Úr életet teremt. Tán vannak hibái, tán ő sem olyan tökéletes, mint hittük, de az élet nem pusztán az emberek, nővérem. Néztél körbe manapság a természetben? Csodáltad a felkelő Nap ragyogását, vagy az őt váltó Hold misztikumát? Az állatokat, melyek mit sem tehetnek a sorsukért? A világ több mint a halandók, vagy mi magunk. S ha bábok vagyunk? Nem erre teremtettünk, asszisztálni az univerzum formálódását? Óvni ezt a csodát, mit a te Sötétséged szemrebbenés nélkül pusztítana el holmi önérzetből…
Zavarodottságom helyére visszaül sziklaszilárd meggyőződésem, s fakó emlékeinek ténye sem ingat meg benne, vagy keseredettsége, mely elhitette vele, ebben a világban nincsen, kire számíthatna. Sokáig én sem gondoltam másképpen, a fajtánk széthúzása visszafordíthatatlan törésnek hatott a vak bizalomban, melyet addig egymás iránt tanúsítottunk, viszont lassacskán rádöbbentettek, hogy vannak odakint még olyanok, akik hasonlóként értelmezik az életet, a küldetésünket, a hitünket… Hovatovább… egyedül lenni egyenlő a halálos ítéletünk aláírásával, a bukásunkkal, a lényünk elkorcsosulásával. Sokan nem állunk erre készen, s Ophiliának is úgy kívánom, visszatérjék belé az elhivatottság. A vágy, hogy megismerje a halandókat, molekula ízű ételeiket és italaikat kóstolhassa vagy felfedezhesse az ősi helyek varázsát, történelmét, mindazt, amit eddig csupán odafentről szemlélhetett.
Nem engedhetem, hogy eldobja magától az esélyét, így hát küzdök érte. Megkísérlek a tudatára hatni, az emlékeibe látni s megerősíteni azokat, noha a dolgomat nem könnyíti meg. Elméink összekapaszkodnak, akaratomon kívül láthatom élete megfeketedett képkockáit; szenvedést, elkeseredést, fájdalmat és bizakodást, legvégül pedig az elbukást. Zephyr… Hát vele kezdődött, csakugyan elvette a szívét, mint azt a Pusztító, nem, Háború említette, egyedül azt nem tudta, szó szerint esett meg mindez.
Tovább kívánnék kutakodni a tudatában, ám a legutolsó villanás felkorbácsolja a benne kavargó érzéseket, erejére lel és lefeszítve kezeimet, kényszerít a közöttünk létrejött kapcsolat megszakítására. Szisszenve fogok a vérző oldalamra, mégsem fecsérlem erőmet a vágás gyógyítására - kevés is lenne az angyalfém ejtette sebre. A cselekedetem ösztönös, de éppen elég, hogy nővérem mögém kerülve újabbat taszítson rajtam, ezúttal sikerrel.
Tehetetlen röppen előre a testem, majd ölelkezik össze az építmény nedves kőlapjaival. Szárnyaimmal sikeredett tompítani az esésen, és a feltápászkodáshoz is őket hívom segítségül; a levegőbe kapva emelkedek fel velük s fordulok tengelyem körül, hogy újfent szembekerülhessek Ophiliával. Szőke tincseire, dühödt ábrázatára eresztem a tekintetemet, azonban a szemeim világára egészen más vetül. Homályos rémképek még a láda fogságából, egy sziklaszirt, s az azon fúvó vad szél, az ormótlan köveknek csapódó víztömeg zaja, melyek fájóan erős kontrasztjai voltak az addigra megszokott és elfogadott sivárságnak. Sariel alakja, az ajkai, miként szavakat formálnak Zephyrről, Ramiél kéréséről, Michael bázisáról…
Oda kell vinnem.
- Bárki edzett téged, nővérem, elmondhatta volna, egy angyal ellen holmi rugdosás egészen hasztalan - jegyzem meg, egyrészt, mert mozdulatai eddig nem látott gyakorlottságra utalnak s ez nem kerülte figyelmemet, másrészt, mert ismét a közelségére van szükségem. Pusztán remélhetem, dühére hatva felülírhatom az elméjével való szórakozással kapcsolatos „félelmét”.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Kínai nagy fal Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 30, 2019 11:16 am
Következő oldal


To Cassael
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
Miért? Miért nem engednek élni? Miért bizonygatja mindenki, hogy mi vagyok és mi voltam és minek kellene lennem? Fújtatok szavaira, zöldesszürke tekintetem szikrákat hány felé, a csalódottság grimasza torzítja orcámat. Első alkalommal nézek félre tőle.
- Valóban? Isten talán nem tette? Isten nem fosztott meg ettől? A tudástól? Nem mosta át az agyunkat csak azért, hogy ne tudjunk dolgokat? Nem bízott ő meg bennünk, nem voltunk más számra csak bábok, akiket úgy rángathatott, ahogy csak akart és egyáltalán nem érdekelték a következmények. Ne légy álszent, a te urad ezerszer sötétebb lelkű – már ha Istennek és Amaranak van lelke. Felró olyat, amelyet Isten is megtett. Nevetséges, hogy amíg az egyiket védik, a másikat elkárhoztatják. Az egyensúlyunk azonban veszélybe került épp Isten kicsinysége miatt, mert képtelen volt osztozni.
Nem hagyhatja. Milyen nevetséges kijelentés ez a részéről. Víz mossa arcomat, ahogy gyűlölettel átitatott tekintetem emelem rá vissza. Szempilláim megremegnek a rácseppent víz súlya alatt, megül rajta egy pislogás erejéig ott marad, engedi, hogy torzan láthassam az angyalnak kiadó férfit.
Tudom, hogy nem angyal. Nem lehet az.
- A segélykérésemet? – kérdezem enyhe gúnnyal a hangomba. – Nincs kitől segítséget kérnem, tőled pedig nem tettem meg. Senkire sem lehet számítani ebben a világban – emelem fel dacosan a tekintetem. Hiszek szavaimba, soha nem segített itt lent nekem senki. Egy démon volt aki ott volt, ha bajba voltam. Egy démon volt az, akire számíthattam bármikor. Nem él testvérem, ki szavam meghallgatta volna, ki eljött volna. Egy démon volt az. A haragom, a dühöm egyre nagyobb, szítja a szavaival ezt pedig érezheti.
Mégsem járok teljes sikerrel, lábon marad, szárnyaival emelkedik fel. Gyanút kellene fognom, hogy talán igazat szól. A vörös köd mégis ellepi az elmémet és elkövetem az első hibámat. Közelről támadok. Abaddon tanítása ott él emlékeimbe, a gyakorlás, melyet azóta sem hagytam abba, épp csak nem vele szemben teszem meg.
Mozdulataim határozottak, gyakorlásról árulkodnak. Szárnyaim használom a lendület szerzéséhez, ám teljesen nem tudok közel kerülni hozzá, de nem is védekezik. Nem úgy, ahogy vártam. Ujjai halántékomra tapadnak, a szúrást elvétem ennek következtében.
Vakító fehérség látásomat gátolja, mozdulataim megmerevednek. Egy régi emlék? Az nem lehet. Mégis ez a férfi áll előttem egy erdőben, szavaim kedvesek, ezeket mégsem ejtettem még ki soha. Ahogy az övéi is bizakodóak. Gyengéden ölelem át zömök testét, különös érzés kerít hatalmába. Melegség?
Mindeközben ő is láthat dolgokat. Belial kegyetlen bánásmódját, ahogy egy pecsétbe zár, saját testvéreim ártó mozdulatait, mely ellen nem védekezek, hagyom hogy pengéik húsomat marják, szavakkal igyekszem meggyőzni őket. Minden apró kis jelenetet, mely elvezet a Golden Gate parkig, ahol Zephyr kitépi mellkasomból a szívemet. Amara erejét használja arra, hogy elsötétítse, a korábbi emlékei pedig táptalaja hatalmának felettem. A jelenetet, amit Ramiél nem láthatott, pedig ott volt.
Dont, ahogy közém és egy angyalpenge közé veti magát, hogy engem védjen.
Ez az utolsó emlék mintha erőt adna, hallom saját ordításom, mégsem igazán tudom felfogni, hogy én teszem. Két kezem felemelem és a harcos könyökhajlatára mérek erős csapást, remélve, hogy ezzel elenged. Így is túl sok, értékes másodpercet hagytam, hogy szórakozzon velem. S ha sikerül, akkor ha van rá lehetőségem meggörbítve a teret mögé kerülök, hogy egy egyszerű rúgással taszítsak rajta.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
264
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 29, 2019 6:52 pm
Következő oldal


Ophilia & Cassael
God's mercy is fresh and new every morning
Zene: Golden Butterflies • Szószám: 478 • Credit:

Ophilia egykoron finom vonásai ezúttal különös táncot lejtenek az arca lankáin s völgyein, olyasféle érzelmek gyúrják, nyúzzák az izmait és az afelett húzódó bőrt, amelyek korábban soha meg sem közelítették az angyalt. Keseredett mosolya otrombán kifacsart mása korábbi vidámságának vagy szelídségének, előtörekedni óhajtó dühe pedig ismeretlen vendég az Úr által tökéletesre faragott ábrázatán. Kellemetlen, furcsa érzet hasít a mellkasomba, kéretlenül telepedik meg rajta s addig-addig marcangol, míg rá nem jövök, melankolikus vágyódás ez a múltba, óhaj mindaz iránt, ami eddig volt, és fájdalom, mert ez igazán soha nem következhet be. Nővérem sem fogja tudni levedleni magáról az üresség fojtogató emlékét vagy a sötétség szurokfekete lenyomatát; kísérteni fogja a létezésében, hogy többé már ne lehessen ugyanaz, aki volt. Létezik-e vajh ebből feloldozás, vagy miránk is az elbukás vár mindösszesen?
- A legnagyobb erényed s erőd a tudásod volt, Ophilia. Ettől foszt meg téged, kihez újonnan fohászkodsz, ettől válsz szolgalelkű bábbá, ki vakon fut a végzetébe. Ezt nem engedhetem - tekintek rá az egyre sűrűsödő esőfüggöny mögül, nem különbül számítva megvilágosodásra a pillantásában. A Sötétség ráhatása ellen pusztán szavakkal harcolni gyermeteg képzelet, azonban míg nem kerülünk megfelelő közelségbe, kénytelen vagyok beérni ezzel. Megelégedni a láda sivárságában töltött időszak történéseivel, mindazon emlékkel, amelyre nem lehetett ráhatásom, melyben cserben hagytam Őt.
Szemeim a víztől csillámló kőlapokra süllyednek, hisz tőlem kért segítséget és én ahelyett, védtem volna mindattól, amivel a Földre kényszerítésével sújtottam, inkább egy végtelen börtönben tétlenkedtem egyetlen embert s a városát védve. Sosem volt célom a halandók s a sajátjaim között választani, ezúttal mégis állást foglaltam, a testvéreimnél előrébb helyeztem Atyánk legkedvesebb teremtményeit, erre pedig egyáltalán nem vagyok büszke. Annak az ideje viszont, hogy bűnbánatot tanúsítsak, még nem jött el, így hát visszaemelem nővéremre a tekintetemet, mely szigorából csupán egy árnyalattal veszített.
- A ládában, melyet felnyitottál. Ahol még hallottam a segélykérésedet, de ahonnét hosszú ideig képtelen voltam kijutni, s nem is terveztem. A világ máris több, nővérem, mint amennyinek gondoljuk - teszem hozzá, mielőtt gondolatmenetemben megszakítva nekem feszülne az erejével, s megkísérelne minél távolabb taszítani magától. Az én óhajom ennek éppen az ellenkezője, ezért mindent elkövetek a maradásom érdekében; ellenállok a próbálkozásának, biztonságos talajra segítem magamat a szárnyaimmal az alattam beomló kövekről.
Igyekvéseimnek s várakozásomnak megfogan a gyümölcse, Ophilia angyalpengét vesz magához, s noha a látvány megilletődésre sarkall - végtére a Mennyek Irattárosa kezében idegen a fegyver -, a választott eszköze magabiztosságra. Közel kell férkőznie hiszen a használatához, pontosan úgy, mint nekem az elméje megnyitásához. Hagyom tehát nekem iramodni, s mivel a kezeimnek más feladatot szánok, a támadása oroszlánrészét nem enyhíthetem. Míg tenyereim két oldalt a szőke tincsek keretezte halántékára tapadnak, addig az ujjai között szorongatott penge könnyeden karistolhatja végig az oldalamat. A fájdalom összerezzenésre késztet, mégis koncentrálnom kell, nem szalaszthatom el az alkalmat. Behunyom hát a szemeimet, s megkísérlek a tudatába látni, legalábbis elérni egy kicsiny szeletkéjét, melyet nem felügyel állandón a Sötétség, s ahonnét egy közös emlékünket előránthatom.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Kínai nagy fal Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 23, 2019 8:22 pm
Következő oldal


To Cassael
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
Hallom, ahogy a nevemen szólít. Szemöldököm leheletnyit vonom össze újra csak. Elmémbe egy gondolat fészkeli be magát. Ő is egy kitörölt emlék lenne, Isten egy újabb játéka? Szinte rögtön megugrik a nem is létező vérnyomásom, a mellkasom le és alá száguldozik, akár egy hullámvasút, melynél nem tudod kiszámítani, hogy a következő fordulóba mégis mi fog történni.
A gondolat újra idegesít, hogy elvehetik az emlékeim. Elvehetik azt tőlem, mi az enyém, amire teremtettek egykoron.
A harag, a düh, melyet eddig nem ismertem egyre jobban kúszik fel a torkomba, ott bizsereg ujjaim begyébe, homályosítja el tudatomat.
- A világ pontosan annyi, amennyinek gondoljuk. Mi formáljuk, mi tesszük, mi tettük olyanná – fordítom felé fejemet, ajkamra fintor ül ki. Ismer, azt hiszi, hogy át tud verni, de ez korán sincs így. Nem tudom, hogy ki ez, azt sem, hogy mit akar, de nem fogja velem elhitetni, hogy felejtek. Erre képtelen lesz.
- Felszabaduljon? – nevetek fel epésen, nem úgy mint egykoron. Nincs benne sem kedvesség, csak szelídség. Mindössze keserűség és csalódás. Végtelen unalom, hogy ezt kell újra és újra hallanom. – Az gondolom eszetekbe sem jutott, hogy ez volnék én valójában, nem igaz? – fordulok felé, érzem – különös ez az én számból – hogy a düh egyre jobban a hatalmába kerít. Egyre jobban elönti a tudatomat.
- Hogy az a mihaszna, szolgalelkű nem is én voltam, csak egy báb, aki soha nem is gondolkozott, csak helyeselni tudott? – köpöm szinte a szavaimat, ahogy egykori énemre gondolok, akit olyannyira visszasírnak. Mindenki, holott senki sem ismerte. Látták a törékeny arcát, kedves mosolyát és azt hiszik, hogy ettől valaki máris igazi lesz?
"Angyali"? Ahogy ezek mondják.
- Egykor nem éltem a Földön – felelem csak neki. – Egykor egy burokban éltem, ahol nem ért semmilyen impulzus – lépek közelebb hozzá, lépteim nem ígérnek jót, ahogy lassan sziszegőssé váló szavaim. – Ha annyira ismersz, akkor hol voltál, amikor Michael katonái kaptak el? Amikor Gabriel emberei kínoztak meg? Amikor a démonok ejtettek csapdába? – azt hiszi, hogy annyira ismer? Azt hiszi, hogy tudja ki vagyok? Hogy tudja mi történt velem? Eszem ágába sincs, abba a gyenge lénnyé visszaváltozni, ki egykor voltam.
Az nem én voltam és jó lenne, ha már felfognák ezt.
A próbálkozásommal nem hagyok fel. A célom, hogy mindaddig taszítsak rajta, amíg el nem mozdul, ám ha nem enged ennek, akkor a fal alatta lévő részét próbálom beomlasztani.
Azonban nem állok meg ennyinél, könnyedén védekezhet ezek ellen. A teret magam mellett mégis meghajlítom. Meghajlítom annyira, hogy a nemrég szerzett angyalpengét a lakásom asztaláról elvegyem. Ujjaim még ismeretlenül simulnak a markolatra, nem otthonos az érzés, mégsem teketóriázok.
Szárnyaimat bontva indulok meg sebesen az ismeretlen irányába.
Kérdését hallom, mégsem felelek. Nem először. Csak amikor már túl közel vagyok hozzá.
- Egyedül taszítottak le… - mert nem volt már ott maradásom.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
264
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 18, 2019 9:06 pm
Következő oldal


Ophilia & Cassael
God's mercy is fresh and new every morning
Zene: Golden Butterflies • Szószám: 356 • Credit:

Angyalok vagyunk. A világ minden áldott és áldatlan másodperce a rendelkezésünkre áll ahhoz, a halandók számára értelmetlennek ható csevegéssel és gondolatmenetekkel pazaroljuk az értékes időt, melyből nekünk bármennyi, számukra alig jut. Ophilia felvetése kapcsán is alkalmas lehetne a momentum arra, megálljak egy kicsit tanakodni, tűnődni, miként bizonygassam számára az igazamat, hisz bőrünk nem olvad el a kövér esőcseppek alatt, s a meghűlés veszélye sem fenyegeti humaniod testünk közel sem esendő porcikáit, hogy sietségre ösztökélhessen bennünket. Mégsem kélek vele szócsatába afféle dolgokról, melyekről meggyőződése sziklaszilárdnak tetszik, találgatásokba arról, hogyan is lehetek itt, mikor ő egyáltalán nem tud rólam.
- Ophilia. A halandók ismérve orruknál nem tovább látni, a világ sosem annyi, amennyit gondolunk belőle - felelem csöndesen, ugyanis bármennyire bízzunk a tudásunkban, Isten közöttünk az egyedüli mindenható. Temérdek rejtelme van a világegyetemnek, melyről mi magunk, az Úr legelső teremtményei sem tudunk, holott közel a kezdetektől mellette vagyunk s figyelünk. Ki jobban, ki kevésbé.
Vállaimon lassacskán súlya kél a ballonkabátnak, amint egyre hevesebben kell magába szippantania a felélénkülő vihar zuhatagát, mégsem tartok a pillanattól, mikor a bőrömet is eléri majd az eső hűvöse. Végtére a jeget sem lehet megfagyasztani, ha egyszer már alapvetőn fagyott.
- Nem küldött senki. De nem is volnék egyedül a kívánalommal, felszabaduljon végre a szíved - vallom meg az igazat, mialatt megteszem felé az utolsó lépést. - Ha démon volnék, ejts hát csapdába s lásd a szemeiddel az igazságot. Könnyeden még a leghatalmasabbak sem tudnak csak úgy kisétálni belőle - ajánlom fel a próba lehetőségét, reményében annak, a felfedezés valamiként eltűnődésre sarkallja majd; a valóságot nem az ő, de még csak nem is az én gondolataim határozzák meg.
- Egykor nem értettél volna egyet ezzel a kijelentéssel. Béke nem születhet a pusztításból, s ki határozza majd meg a békét, ha már senki sem létezik? - teszem fel a kérdést, azelőtt, hogy a széllökéssel kísérten elérhetne az ereje, és megtántorodásra késztethetne. Hátul kitámasztok az egyik lábammal, s amennyiben tovább próbálkozna, visszatartok a hárításának.
- Mondd, Ophilia, emlékszel, miként hagytad hátra a mennyeket? - karcsú igyekvés az emlékeire hatni, s azáltal csalogatni elő a tudatából az igazságot, ám minden lehetőséget meg szükséges ragadnom, mielőtt kényszerítenem kellene.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Kínai nagy fal Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 06, 2019 4:56 pm
Következő oldal


To Cassael
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
Hallom az idegen szavait, fülembe mégsem ültet magvat, nem csíráznak ki gondolatai nyomán. Szemeimet apróra szűkítem, így tekintek a távolba. Érzem, miként roppan meg ujjaim alatt az ősi kődarab, mely az egykori erőd részét képzi. Nem Ő az első, aki gőgnek gondol, csak mert én Tudok.
- És azt milyen szavakkal illetik, aki képtelen a saját elméjén túl látni, gondolni, egyáltalán csak hinni? Gőgnek nevezed, ami nem más, mint tudás, színtiszta, őszinte, tényekre alapuló tudás. Mint mondottam, minden testvéremet ismerem, minden angyalt, kit egykor teremtettek. Te nem tartozol közéjük, bármilyen trükkel is próbálod hitegetni – amit tudok, azt tudok. Ez az egyetlen fegyverem bárkivel szemben.
Ez az egyetlen, amely megmaradt nekem, a tudásom, amitől az vagyok, aki. Mégis mi lennék nélküle? Mi lenne, ha még ezt is elvennék tőlem, ha ezt akarnák ellenem fordítani? Pont úgy, ahogy ő teszi. Kétségbevonni, hogy kételkedjek magamba, mindabba, amit valaha láttam. A kígyók kiengedése és maga a létezésük is úgy hatolt hiúságomba, ahogy kés szeli a vajat. Nem tudni valamit, nem részese lenni, hamisnak tudni azt, amit eddig igaznak hittem.
Halkan fújtatok csak gondolatom menetére. A szél nem erősödik, ám továbbra is kitartóan cibálja a hajunkat, ruhánkat, próbál elsodorni innen, el messzire. Békét akar a táj, békét akar a világ, a végtelen sötétséget, mely jussa. Vágyik már rá.
- Mégis kiküldött? – csattanok fel, felé fordulva, mit sem törődve az egyre kövérebb esőcseppekkel. Szavai oly ismerősek. – Abaddon? Te is csak egy démon vagy, aki nem akar mást, csak kihasználni a tudásomat? – mérem végig, fintorral az arcomon. Bárhogy bizonygatja, nem ismerem. Soha nem láttam, Ő nem a testvérem. Neve sem cseng ismerősen, mégis annyira… közel érzem magamhoz, mely szinte már lehetetlen.
Láthatja, ahogy szemeim szikrákat szórnak, ahogy a távoli villámok, bőröm alatt finoman remegnek meg az izmaim. Kezdem ezt az egész "A Sötétség csak rossz" szónoklatot unni. Megmondtam neki is, de nem ért a szóból.
- A béke csak akkor érhető el, ha végre minden megsemmisül – vetem még oda megvetően, és ha nem értene a szóból, akkor erőmet hívom kölcsön. Először csak kihasználom a szél adta lehetőségeket és könnyedén taszítani a testén. Legalább annyira, hogy eltűnjön a közelemből, ha sikerül. Érzem, ahogy a düh kezdi átjárni minden porcikámat. Rettentően kezd elegem lenni, hogy mindenki meg akarja mondani, hogy miként gondolkodjak, miként cselekedjek, melyik oldalt válasszam. Hogy Ki vagyok igazából. Nem érdekli őket, egyáltalán nem, csak a saját maguk hasznára akarnak fordítani.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
264
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 03, 2019 5:52 pm
Következő oldal


Ophilia & Cassael
God's mercy is fresh and new every morning
Zene: Golden Butterflies • Szószám: 431 • Credit:

A múlton rágódni felesleges… Egykor a lehető legnagyobb hittel formáltam e szavakat az egyik testvéremnek, ám jelenleg egyáltalán nem vagyok bizonyos az igazamban. Hisz valóban így volna? Nem éppen ellenkezőleg? Meglehet ugyanis, pontosan a múltunk hordozza magában azokat a válaszokat, amelyekre oly régóta megfogalmaztuk a kérdéseinket. Az útmutatásokat, az eleve elrendeltetettség sarokköveit, melyeket Atyánk még a teremtés pirkadatán fektetett le a számunkra, s amiket huszonnyolc évvel ezelőttig apró részletekben tárt fel csupán előttünk.
Nem volt kétségem sokáig afelől, még közöttünk jár s minden nüansznyi rezdülésnek az univerzumban megvan a maga szerepe abban, hogy a Hatalmas egész értelmet nyerhessen, azonban egy ideje engem is megérintett a kórság, mi fivéreim s nővéreim jelentős részét az apokalipszis hajnalán megfertőzte. A hitetlenség, a bizalmatlanság szele csapott meg, mérgező gondolatok akaszkodtak végzetes karmokként a tudatom lankáira… Volt értelme elárulnom Drake kívánságát és csapdába esnem? Volt-e oka annak, hogy ő minden kockázat dacára felnyitotta a ládát s kiszabadította Mammont, semmissé téve az addigi áldozatainkat és küzdelmeinket? Vajon meg kellett mindennek történnie ahhoz, hogy most itt, a jelen momentumában létezzek és megkísérelhessem kimenekíteni Ophiliát a Sötétség öleléséből? Talán így van. Tán mindnyájunknak megvan a maga sajátos kis felvonása ebben a színdarabban, s egyik történés sem következhetne be a másik nélkül, mégis nehéz újból meglelnem a hitemet. A bizonyosságot Atyánkban és a mesterművében, mert éppen annyira tetszik valósnak az óvó gondoskodása mint a lehetősége annak, oly’ régóta hátrahagyott minket.
Érdekes, miként válunk itt, a Földön napról napra emberibbé. Egykoron igyekeztem adaptálódni, elhinni, hogy a sorsunk az, megmutassuk; az Ő iránymutatása nélkül is képesek vagyunk egyengetni a világát, hogy a biztonságot nyújtó keze nélkül is képesek vagyunk megszeretni a teremtményeit s megóvni őket. Hittem a szabad akaratunkban, amelytől a többségünk olyannyira megrettent, s most, hogy minden összeomlott? Szeretnék kapaszkodni az Úr szigorú törvényeibe. A tudatba, hogy semmi sem következik be ok nélkül, máskülönben minden hiába volna… Minden hiába van?
Újabb széllöket kísérel meg elűzni angyaltársam szemei elől, hevesen feszül neki az üres váznak, én mégis ellentartok neki, csakúgy, mint Ophilia szavainak.
- A gőg nem angyali erény, nővérem. Mikor tanulod meg kétségbe vonni azt, mit halandó szemed gondol? Valóban megcsalnám az érzékeid? - csöndesen szólok hozzá, s az első kövér esőcsepp az arcomon koppan, akár a cipőtalpam a fal durva kövezetén, miként teszek felé néhány kimért lépést. Ábrázatom szigorún és rezzenéstelen meredt eddig az angyalnőre, utóbbi megjegyzése okán viszont megenyhülnek vonásaim.
- A béke csupán akkor érhet el, ha kiszabadulsz a börtönödből, mit a Sötétség kovácsolt. Engedd, hogy segítsek, hisz ismersz még akkor is, amikor nem emlékszel. Cassael vagyok - állam enyhén előre biccen, noha tekintetem nem moccan Ophilia szemeiről.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Kínai nagy fal Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 4:11 pm
Következő oldal


To Cassael
It wasn't your fault.
It was mine, for believing every word you said
Nem igazán gondolnám, hogy bárki is jár a világ eme részén. Sem angyal, sem pedig démon. Kikopott belőlük a szépérzék. A háború, a harc, a vér élteti őket. Mind testvéreimet, mind az ellenségeinket. Az embereket sem érdekel más, csak a saját hasznuk, az a maroknyi kivétel már mit sem számít.
A szél tépi a hajamat, a sötét fellegek gondolataimnak adóznak, nem hiszek már bennük. Nem hiszek már sem az emberekben, sem testvéreimben. Nem hiszek sem Istennek, de már Amaranak sem. Mégis tudom, hogy Ő az, aki a legközelebb áll ama igazsághoz, melyet a világ megérdemel.
~Csupán magadat.~
Hangzik a démon egyszerű szava a fejemben. Lassan nyitom ki íriszeimet, merengőn tekintve magam elé.
- Csupán magamat - miért akarja? A világ a pusztulás szélén áll, az egyensúly a fény és a sötét között régen felbomlott, régen eltorlódott. Előbb az egyik irányba, majd a másikba. Kezdem látni, hogy Amara sem akar mást, csak a saját hasznát, nem a világ rendjét. Szívem helyén az üres hely összeszorul. Miért nem tud senki sem tovább látni a saját, önös érdekein?
A közelbe villám cikázik végig az égen, hogy az egykor épült tornyot sújtjsa pusztító haraggal, mintha maga Zeusz ülne a sötét fellegeken. Nem sokat kell várni a mennydörgésre, mely úgy fenyegeti a világot, mintha ketté akarná szakítani. A hang élesen jut el hozzám, fejemet enyhén jobb irányba hajtom a vállam irányába.
A hang mégis hirtelen csap le mögöttem. Vállam, hátam megrázkódik, apró pislogással adózok. Ismeretlen, mégis oly ismerős hang. Szél cibálta fürtjeimet kényszerítem fülem mögé, ahogy megfordulok. Magas férfi, egyszerű ruhába, ruháját, kabátját tépi a szél, hátából hollófekete szárnyak bukkannak elő. Gyanakodva vonom össze szemöldökömet.
- Nem ígérhetek vacsorát, lévén nem lételemem az étkezés. De főként azért, mert nincs testvérem, kivel együtt költhetnék. Bárki is maga, ügyes trükk a szárnyak, de minden angyalt pontosan jól ismerek, maga pedig nem az - fordulok el tőle közönyösen. Nem tudom, hogy ki Ő, vagy mit akarhat tőlem. Átverni azonban nem fog, ahhoz korábban kellene bárkinek is elkezdenie, kezdve azzal, hogy az emlékeimet módosítsa.
- De úgy tűnik a békét és a magányt már én sem érdemlem meg, eme rothadó világba - szorítom kezeimet ökölbe, a kövezett korlát tetején. Érzem, hogy egy ismeretlen erő kezd el úrrá lenni rajtam.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
264
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 28, 2019 11:25 pm
Következő oldal


Ophilia & Cassael
God's mercy is fresh and new every morning
Zene: Golden Butterflies • Szószám: 390 • Credit:

Különleges, hogy az idő kontinuuma, amelynek nem kellene igazán hatással lennie ránk, angyalokra - révén örökérvényű lények vagyunk -, miféle hatalommal bírhat mégis felettünk. Megcsalja az érzékeink, kötélen ráncigálja őket, hisz sohasem gondolnánk, a végtelenség jelenthet valamit. Pedig olykor a végtelenség tudata az, ami valójában felborzolja az elménket, összekavarja a gondolatainkat s végül nem hagy belőlünk többet, mint emlékek nélküli, száraz pernyéből összefoldozott, üres porhüvelyeket. Hosszú, vég nélküli éveknek érzett szürkeségből ébredve ráadásként néha olyannak tetszik, mintha soha meg sem szabadultam volna tőle, akárha a világ sohasem terebélyesedett volna ki újra, nem ragyogná be minden páratlan szegmentumát az élet káprázó szín-kavalkádja, s nem ünnepelné a természet változatos hangversenye Atyánk legfőbb teremtését.
Lassú folyamatként okultam ismét mindabból, ami egykor alapvetés volt, kínzó hónapokig tartón vedlettem le magamról az elszáradt vázat, amely acélketrecként láncolt a láda sötétségéhez s haragjához, míg az emlékeim… Tán mind a mai napig akadnak elveszett foszlányai a világban, melyeket újra fel lenne szükséges fedeznem, melyek árvátlan várják, végre visszataláljak hozzájuk is éppúgy részeseivé válhassanak az univerzum meghatározott ütemű körforgásának, mint annak előtte. Addig azonban még számtalan fonalat kell felgöngyölítenem, kibogoznom, többek között testvéremét, Ophiliáét.
Vad, viharos szellő mar fekete tincseim közé, mihelyst lényem az utolsó vidékek egyikén manifesztálódik, ahol elképzeléseim szerint fellelhetem őt. Érkezésemet mélyen búgó dörrenéssel fogadja az ég, szárnyam tollai közé a levegő tomboló hűvöse kap, s kénytelenné válok szemeimet résnyire hunyorítani, miként az előttem jó néhány méterre, háttal ácsorgó szőkeség alakjára eresztem kutakodó pillantásomat. Nem bugyog fel döbbenet vagy hála a mellkasomban a megleléséért, hosszadalmas küzdelem ugyanis még, ameddig őt is felszabadítjuk a maga végtelen ürességéből. A pusztítás démonával akként egyezkedtünk; amennyiben felleli bármelyikünk a mennyei irattárost, értesíti a másikat s együtt teszünk a Sötétség béklyója ellen, ám úgy vélem, Ophilia is megérdemli a megváltás démoni energiáktól mentes lehetőségét.
- Ide ígértél egyszer vacsorát. Emlékszel, nővérem? - szólalok meg csöndesen. Szavaimat az ellentétes irányba ragadja el a közelgő zivatar egyre erősödő szele, mégsincsen kétségem afelől, kitűnően eljutott hozzá a hangom. - Úgy tűnik, a mai nem a legalkalmasabb időpont erre - jegyzem meg, amint tekintetemet a szürkén gomolygó fellegre emelem. Ha az élet hevessége nem tépkedné a ruháimat és a tollaimat, s ha a kelleténél lassabb keringőben járnának odafent a felhők, könnyeden hihetném, hogy ismét ott vagyok. A börtönvilág sivárságában, noha ott elképzelhetetlen volt bárminemű mozgás vagy történés. Dermedt volt, akár az Antarktisz fagyott gleccserei.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Kínai nagy fal Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 16, 2019 7:18 pm
Következő oldal


To Cassael
It wasn't your fault. It was mine, for believing every word you said
A metsző szél a hajamba kap. A nyár forrósága nem égeti a bőrömet, az égen szürke felhők tornyosulnak. A hideg nem bántó, a nyár ellenére mégis a bőrömet cirógatja, libabőrössé tesz. Megnyugtató látvány ez a csend. Nincs itt más csak a szél, még a madarak is elbújnak ebben a kezdetleges ítéletidőben. Lehunyom a szemeimet és élvezem a pillanatnyi békét. Ruhám egyenletesen simul bőrömhöz, ahogy hátra fújja a vihar jellegzetes szele.
Jól esik a magány. Ki kell tisztítanom a fejemet, az elmémet. Gondolkodnom kell, az pedig nem megy, ha túl közel vagyok a démonhoz. Lelki szemeim elé villan a jégkék szempár azzal az ádáz mosollyal ajka szegletébe.
Szemeim rögtön kipattannak, szürkés íriszeimet a zöldellő hegyoldalakra simítom. Hajlanak a fűszálak, gyönyörű táncukat lejtik a legszebb természeti jelenség előtt. Nem tehetnek mást, ez a természet törvénye, melyet követniük kell.
Földhöz vannak kötve, begyökerezték magukat, fontos részeit képzik az ökoszisztémába, mégis tehetetlenek. Akaratlanul is hasonlóságot vélek felfedezni közöttük és köztem. Gyenge vagyok, mint a harmat. Mint egy fűszál. Fontos tagja az életnek? Senki sem gondolja így. Ez nem igaz, mégis.
Kezeimmel megszorítom a fal peremét. Érzem, ahogy vékony ujjaim alatt serceg a kődarab. Ellököm magam tőle.
- Gondolkodj inkább a lényegen - próbálok fókuszálni magamra.
Mégis mit lehetne tenni? Amara szemmel láthatóan nem kéri a segítségemet, többet pedig úgy érzem, hogy képtelen vagyok tenni. Ramiélen van most a szeme, az ő útját kell egyengetni. De miként tehetném, ha kétségek ébrednek bennem? Amikor végre azt hinném, hogy ez a helyes, akkor jön Ő és minden érvelésemet alapjaiba rombolja le. Fejemet röviden rázom meg, tincseimet hiába tűröm fülem mögé, hasztalan. A felhők egyre sötétebbek, a szél egyre vadabb, mintha el akarna mindent tüntetni a világról.
Valami idevonzott, erre a helyre. Egy érzés. Nem emlékszem, hogy valaha is beszéltem volna bárkivel is erről, hogy mi is a kedvenc helyem. Hogy mi az, amit a legjobban csodáltam odafentről. A megépítése tudom, hogy hagy kivetni valót maga után, mégis…
Az egyik torony mellett megállva kezemet óvatosan húzom végig rajta. Átérzek minden apró rést, minden apró kitüremkedést.
Mit keresek valójában itt? Mi az a hiányérzet, mely ennyire kínoz? Szívtelen mellkasomhoz nyúlok. Vajon meddig élhet egy angyal ténylegesen szív nélkül? Még akkor is, hogyha erre fizikailag nincs is szükségünk? Nem értem, hogy miért számít, miért számítana épp most. Már a vég kapujába vagy, Ophilia.
Legyen hited. Elhagyott mindenki, te is lehagyod őket.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Kínai nagy fal Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 16, 2019 6:33 pm
Következő oldal


Pic':
 


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
7