Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Gravesend •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 4 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 4 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


to Nataly
Nem tudom mi ütött belé, itt adja ki a haragját, a sok sz@rt az én nyakamba borítva, és már tartok attól, hogy mindjárt előveszi az ütőt, hogy szétverje ezt az amúgy is viharvert házat, csak hogy kimutassa mennyire ideges. F@szom!
- Jó, igazad van!
Mondom ki a kelleténél hangosabban, mert egy kicsit felb@szta az agyam. Pedig még igaza sincs, hiszen amikor megálltunk, tőlem kérdezte meg hogy mit keres itt. Nincs kedvem ezzel vitatkozni. Veszek egy mély levegőt, mielőtt olyat mondok, amit magam is megbánok. Amúgy sincs értelme egymásban keresni a hibát, van ennél sokkal nagyobb és több gondunk. Csendben hallgatom a rúnák felsorolását és kezdek kételkedni. Mármint biztos hogy egy motorra kéne elpocsékolni 28 rúnát? Tök jó hogy ennyire ért hozzájuk, de ez csak egy motor. Se az angyaloknak, se a démonoknak nem kell. Sokkal gyorsabban közlekednek, minthogy rászoruljanak az én motoromra. Vagy attól fél hogy lebukunk, ha megtalálják? Ugyan. Annyiszor kellett megszerelnem, és a sárvédője olyan össze vissza hajlított és nem egyenes, ráadásul koszos is. Könnyen nézhetik múzeumi darabnak, ami a törmelékek alatt ragadt. Bár szerintem még ha meg is találnák, arra sem vennék a fáradságot, hogy megnézzék ép-e. Egyébként sem értenek hozzá. Azt meg kötve hiszem hogy egy impet látnánk vele furikázni visszafele jövet, egy pokolkutya cimbivel a hátába kapaszkodva. Mondjuk az lenne csak igazi látványosság!
- Van elég festéked?
Csak ez az egy kérdés bukik ki belőlem. Mondjuk úgy hogy az érzelmi instabilitás az adott a részéről, mert én még köszönöm, jól vagyok. Próbálok a feladatunkra koncentrálni. És még azt is megértem, ha mellre szívta, van az úgy. A védelmi rúnákra bólintok egyet igennel, jó. Kicsit olyan érzésem van, hogy eljöttünk erre a küldetésre, nincs vezető és mindenki azt csinál, amit akar. Mi lesz ebből még? Kis szünet után következik a második kör, persze én hoztam fel a tanácsot, de most nagyon nem jó hallani ezt a szájából.
- Marissa?
Még nem fogtam fel, hogy le "Payne kurv@zta". Tény, nem egy egyszerű eset, viszont sok gyerek anyja, egy család feje, és talán nem érdemli meg ha a háta mögött mások így beszélnek róla. Ami azt illeti, sokkal tapasztaltabb, mint Natali, sokat megélt asszony. Még akkor sem, ha történetesen ő keveri a sz@rt. Nem védem, csak van egy határ, amit maximum akkor lépek át, ha már nagyon elgurul a gyógyszerem. Szóval én nem érzek késztetést rá hogy ehhez vígan csatlakozzak. Engem is idegesít ez az egész, nem véletlenül hoztam szóba. Arra viszont nem számítottam hogy ezen felcukkolja magát ilyen mértékben. Köze lehet ennek ahhoz, hogy túlságosan össze van zárva velük.
- Figyelj. Befejezed?
Már úgy is letette a nyílpuskámat a kezéből. Mielőtt itt nekiállna pörögni, mint egy diszkógömb, talán lenyugodhatna végre. Ezért most hogy leraktam a motort a földre, a vázra rakom a hátsóm, mint egy nagymacska a délutáni sziesztájában. Én nem félek semmitől. Tudja jól. Szerettem volna elkerülni a hisztit, de már benne vagyunk a közepében. Arra várok hogy leüljön, akár ide a motorra mellém, vagy bárhova. Vagy a másik eshetőség hogy most fog valamit szétverni az idegességének levezetése gyanánt. Megvárom.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 4 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 4 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 2:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 956 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Nem fogom mellre szívni. Nem fogom mellre szívni. Nem fogom mellre szívni. Nem fogom mellre szívni.
Kántálom magamba, meghallva, mit akart hallani. A mellkasom mégis egyre nagyobb, ahogy egyenletesen és elég hangosan szívom le a tüdőmbe azt az éltető oxigént, ellenben nem fújom ki. Tekintetem szikrákat hány.
- Tényleg? - bukik ki belőlem a kérdés. - Mégis, mennyit kell bizonyítania egy embernek, hogy mindig a társai seggét védi, bármi is legyen - teszem még hozzá, hogy még véletlenül se mondhassa, hogy én az a nő vagyok, aki nem mondja el ha problémája van. Fejemmel oldalra is bökök egy pillanatra, hogy aztán csak megrázhassam. Nem, nem foglalkozok ezzel. Nem, nem.
Nem fogom a szemére hányni, hogy mennyiszer húztuk ki egymást a csávából és ha a fene karót is eszik, akkor is ott leszek nekik. Nem, nem tudja, hallani akarja, mintha a szavaknak lenne bármilyen alapja.
Megőrülök.
- Szerintem soha nem is volt jó, de nézd, már huszonnyolc éve élvezzük az apokalipszis gyönyörű hozadékát - vonom meg a vállamat könnyedén. - Elég sok szarhoz hozzá vagyunk már szokva - ami még igaz is, főleg ha rólunk van szó. Vadászokról. Az élet feketeborsát is megjártuk már, nem állítom, hogy nem tudnának nekünk újat mutatni, mert tudnának azért. De kevésbé lepődnénk meg, mint mások.
- Először is démoncsapdát alá - kezdek bele, ha már olyan témára tértünk át, amihez értek. Így nincs is sok okom gondolkodni, tudom rá a válaszokat. - Valamint vannak elrejtő rúnák, elsősorban még csak emberen próbáltuk, azon működött, fogalmam sincs, hogy tárgyakon működik-e, egy próbát megér. Persze csak akkor ha engeded, hogy összefirkáljam festékkel a motort - vigyorodok rá negédesen. - Angyal-blokkoló is mehet az ajtó belsejére, ha nem akarod hozzá adni a véred, mert félted, nem kell - vonom meg a vállam. Az enyém is megteszi. - Persze akkor be kell zárni minden ajtót és ablakot, majd… - kezdek bele, ám ekkor kapom meg a fegyvert és döcöghetek utána. Lábaimat magasra emelem, mintha menetelnék mögötte.
És ez sem rossz ötlet.
- Apró rúnákat is el lehet rejteni házakba, bedeszkázzuk az ablakait. Így ha balhé is ér minket, ezekbe el tudunk rejtőzni - nyögöm az íj súlya alatt. Emiatt hangzik úgy, mintha meg akarnék fulladni, de hát összenyomja a tüdőmet. És akkor nem ajánlottam még fel neki a jelzőrúnákat. Bár tény, hogy ez egy kicsit már sok lenne egy motor miatt, meg az már el is árulhatná, hogy mit tartunk ott. Ezek a legideálisabb.
Feltűnt neki, helyes. Nem is tudom, hogy nem látják. Persze én vagyok az a csapatban, aki összeesküvés elméletekkel jön a Tanáccsal szembe. Hányszor vágták már a fejemhez, hogy csak azért viselkedek így velük szembe, mert engedték megölni Dylant. Az is csak egy gyáva megmozdulás volt, úgy hogy tudom, egy évvel később is kivégezték volna. Feldolgoztam már az eseményeket. Nem azért gyűlölöm minden… majdnem minden tagját. Egytől-egyik hipokrata. Van egy-két kivétel. Alex, mert ő még naiv. De magam a Crusaderekben sem tudok úgy megbízni, ahogy Zagar, még ha hangoztatja is, hogy mások. Amíg meg nem szerzik a hatalmat.
Ahogy rám tekint, csak a vállamat vonom a táska súlya alatt. Nem ez lenne az első eset, hogy célba vett a Tanács. Csak most Drake sem volt itt. Az elmúlt évek ellenségeskedéseinek következményeit kellett lenyelnem. Megérdemeltem volna? Nem igazán hiszem.
Kérdéseire felhorkanok, legalábbis a másodikra.
- Tényleg? Ki? - tekintek rá összevont szemöldökkel, valódi értetlenséggel. - Mi van veled? - kérdezem. Valaminek vele is történnie kellett az elmúlt évekbe, hogy ennyire ne lássa át a dolgokat. - A Payne kurva magának akarja a hatalmat, fogalmam sincs, hogy miért, mert nem tudná használni, csak kicsinyes dolgokra. Kik azok, akik Wallenberget védelmezik a legjobban? Kik a halálba is elmennének érte, bárkiért a városba? Egyértelmű, hogy előbb minket akarnak szétzilálni, eltávolítani, megölni, utána már szabad lesz az út Drakehez is. Tenni ellene? - teszem fel én is a kérdést, majd újra csak megvonom a vállamat. - Válogatott halálnemet tudnék kitalálni mindegyiknek. Ez mégsem lehet megoldás. Nincs rá megoldás. Az ember kicsinyes, az egyetlen, hogy összetartunk, ameddig csak tudunk, ameddig végképp nem vernek éket közénk - azért lássuk be Wallenberg eltüntével elég sokat sikerült. Kérdés mennyire vagyunk igazán összetartóak. A magam részéről mindannyiunként kiálltam akkor, igyekeztem, belementem a konfliktusokba, meg akartam védeni a csapatot, még ha én is láttam a kárát. Inkább én, mint ők.
Kérdés, hogy mások meddig mennének el.
- Drake mindig itt lesz nekünk, Ő… - meredek magam elé, fejemet enyhén megrázom, szemeimet forgatom. - Olyan idióta, hogy még a halálba is elmegy szó nélkül, csakhogy védelmezze a várost. Nevezhetsz gyengének vagy naivnak, de ő a város azon reménye, kire szüksége van - vonom meg újra a vállam, ma már sokadjára. Így gondolom, így is vélem. Sok szörnyűséget éltünk meg egymás mellett. A legtöbb részét mi okoztuk a másiknak. Mégis mindig ott vagyunk.
- A szituáció komolyságához, ne gyere azzal, hogy mihez képest, könyörögve kérlek Zagar - nem tudom, hogy most nevessek, vagy sírjak, így valami egyvelege szakad fel a torkomból. - A te véleményed érdekel. Nem fogom leharapni a fejed - biztosítom erről, még ha ebben tudjuk, hogy nem lehet még akkor sem biztos, ha ezt mondom. De egy próbát számomra is megér, hogy próbálom magam türtőztetni.
- Úgy csinálsz, mintha nem erről szólna az életünk, mióta Wallenberg létrehozta a csapatot - teszem le a bejárat mellé dögnehéz nyílpuskáját. Karomat keresztbe fonva dőlök a bejárat melletti falrészhez. Figyelem, ahogy leállítja a…
- A rúnák… - figyelmeztetem, majd ledobom a táskámat. Kiveszek belőle két festékes flakont. Mindkét kezemet egyszerre rázom, az apró fémgolyó kattogó hangja zavarja csak meg a csendet. - Szóval, mehet a motorra, vagy csak köré szeretnéd? - kérdezem, mielőtt tönkre tenném a járgányát. Tudom, hogy az ilyen időkbe milyen becsben tartja ezt az ember. Én is abba tartottam a kocsimat, amíg persze volt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 4 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 4 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 16, 2019 11:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


to Nataly
- Nem.
Fogalmam sincs miből következtetett erre.
- Azt akartam hallani, hogy nem hagysz hátra.
Kénytelen vagyok egyértelműen kimondani, mert ahogy tapasztalom a jelen állapotában képes mindent félre érteni, vagy túl gondolni. Mondjuk a nők alapból ilyenek, én meg a legrosszabb beszélgető partner vagyok. A kettő együtt ütős kombó! Vannak helyzetek, amikor már nincs mit tenni, de ha úgy adódna és még menthető lennék, igen, jó lenne, ha össze kapná magát! Egyikünk sem halhatatlan. Barátoknak sem nevezném magunkat, annyira nem járunk össze. Bajtárs. Ez a megfelelő szó rá. Amíg ez így végig ér az agyamon, kilyukadunk megint a gránátnál.
- A Föld nevű bolygón, ami egyre sz@rabb.
Dörmögöm az orrom alatt erre a kijelentésre. A régi világ darabkái eltűntek, amit nem bánok, mert én abban egy senki voltam. Viszont az új világ, ami kezd kialakulni, van olyan pocsék, mint az előző. Nem tudom mire számítottam, hiszen a kapzsiság ismét felütötte a fejét. Amikor megérkeztünk New York-ba, mind egy szebb jövőben gondolkodtunk, bár az akkoriban merész álom volt csupán, hiszen bármikor meghalhattunk. Napról napra éltünk. Valahogy nagyon messze kerültünk ettől az elképzeléstől, pedig most tehetnénk érte.
- Mit ajánlasz?
Kérdezek vissza még a rúnafestés kapcsán. Közben haladunk, a fegyveremre tett megjegyzése okán nem válaszolok neki, de egy parányi vigyor végig húzódik az arcomon. Nekem is lehetne több eszem, csak az a baj, két kezem van összesen, nem több. Addig kibírja, amíg elrejtjük a motort, utána úgy is átveszem tőle, ne strapálja itt magát.
- Nem volt időm végig gondolni ezt.
Ha már áttértünk a Tanács dolgaira, aminek felettébb örülök, mert ő olyasmire is tud magyarázattal szolgálni, amire én nem és meg szeretném érteni.
- Igen, feltűnt.
Kezd beérni és a hangjából az derül ki a számomra, hogy személyesen is érintett a dologban. Majdnem elsütöm a poént, hogy engem is beleszámítunk-e ebbe a számlába, de aztán látva a bánatos képét, már biztos vagyok benne: sz@r poén lenne. Megértem, miért. Veszek egy mély levegőt és őszintén tekintek rá oldalra. Belefáradtam már abba, hogy még több embert veszítsek el. Tökre igaza van. Nincs értelme újoncokat a városon kívülre vinni. És még ha ki is képezzük őket, nincs garancia arra hogy később nem nyuvadnak meg egy küldetésen. Még is ki tudná nekik garantálni ezt? Senki. Valamelyikük képes az életben maradásra, valamelyikük meg nem.
- Szerinted mire megy ki a játék? Melyikük gerjeszti? Tudunk ellene tenni bármit? Drake nélkül is?
Teljesen biztos vagyok abban, hogy melyik tag nincs benne a buliban. Nem tudnám elképzelni. Azonban mivel ez Drake és a Tanács civakodása, csak mi oldhatjuk meg. Nem keverhetek bele senkit sem ezen kívül. Nah és Drake nélkül? Hát igen. A nagy kérdés. Natali jobban átlátja a lehetőségeket, mint én. Lehet hogy most kapok megint egy alapos fejmosást, de én tényleg keveset vagyok a vadászbázison. Szóval miért kellene mindent átlátnom? Elvárja tőlem, pedig esélytelen. Ahhoz nekem is ott kéne pukedliznom a nagybecsű Tanáccsal. Az meg nem fog menni.
A komor téma után megint jön a női hülyeségekkel. Bár mivel látom rajta hogy komolyan kérdezi, úgy érzem most kellene előre szaladni a motorral. Nah mindegy. Jelentőségteljesen rá pillantok, és közben végig gondolom. Baj az ha valaki valamit túlreagál? Bizonyos helyzetekben engem is úgy kell lefogni, mert hülyeségeket csinálnék. Néha nagyon könnyen eldurran az agyam és olyankor se kép, se hang. Ez talán nem túl célra vezető. Viszont az miért lenne rossz, ha valaki aggódik valaki másért a kelleténél jobban? Ó, b@szki! Jó kis kereszt kérdés.
- Kihez viszonyítsalak?
Olyan érzésem van, mindjárt jön a 23.-as csapdája. Most vagy mond egy olyan nevet, akihez képest nagyon is túlreagál mindet, és aztán ha kimondom hogy igen, akkor jön a hiszti. vagy pedig olyan nevet mond, akihez képest lazának tűnik és még én fogom bátorítani, hogy csak így tovább. Mély sóhaj, mindjárt túl leszünk ezen...vagy így...vagy úgy. Közben begurulunk az épületbe. Húzza az agyam.
- Még mindig jobb, mint klimaxos banyának lenni.
Morgom vissza az időskori demencia kapcsán, bár igazából nem sértődtem meg, ha idősnek gondol, hát gondoljon annak. Átértem a bejáraton, tolom tovább a motort és körbenézek idebent. Nem kell nagyon bemennünk, elvégre majd kifelé is a motorral furikázunk hazáig. Ez a terv. Úgyhogy az ép fal mellé érve megállok, elfektetem a járgányt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 4 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 4 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 2:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 811 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Jól van na! - emelem fel a kezemet megadóan, de még hátrálok is tőle egy pár lépést. Ha nem vagyok, hát nem vagyok, sem a tesóm, se semmim, értem én. Persze nem fújom most ezt fel, nem veszi a tréfát, ez bárkivel, bármikor elő tud fordulni. Még velem is, olykor megesik az ilyen. Próbálkoznak, de nem értem a tréfát, nem vagyok abban az állapotban.
Csakhogy én nő vagyok, nálam ezerszer jobban meg lehet érteni, hogy az érzéseim miért ennyire kicsapongóak. Sosem tagadtam, hogy érzelmes vagyok és egy érzelmi bomba tudok lenni. Egy nőként benne lenni a csapatban sose könnyű. Ők mégis elfogadtak így, én pedig őket. Ha őszinte akarok lenni jobban el is tudok lenni férfiakkal, mint nőkkel. Nem bírom a nyávogásukat. Elég a bandába egy nő, nem igaz?
- Azt akartad hallani, hogy öngyilkos is tudnék lenni? - vonom össze a szemöldököm. Minden kiejtett szavunk nézőpont kérdése. Ki, miként értelmezi, nem igaz? Valószínű, hogy nem így gondolta, vagy nem éppen ezt akarta belőle kihozni. Végül én is csak a vállamat vonom meg. Számít valakinek is valamit? Számítunk egyáltalán a másiknak. Az utóbbi időben egyre többször kezdek el kételkedni ebben is. Az a füst, tudom, hogy nincs jó hatással rám, azóta furcsábban gondolkodok. Sötétebben. Próbálom magam tartani, hiszen mennyi mindent megéltünk már eddig is együtt.
- Nem volt… Nem… - pislogok nagyokat, dadogásom közepette. - Nem volt alkalmad?????? - fakadok ki végül, pár decibellel magasabb hangtartományba. - Te mégis melyik bolygón, vagy univerzumban élsz? - hápogok, de most még arra sincs erőm, hogy ezt jobban kifejtsem. Legyintek. Ez sem lényeges, ha nem volt alkalma, akkor bizony nem volt alkalma.
Nem volt alkalma…
Komolyan.
A tervem ezután részletezem. Ő pedig rábólint. Útközben még úgyis háromszor módosulhat, ha már kint vagyunk és látjuk a terepviszonyokat. Nézzünk szembe a tényekkel. Teljesen más a terepen ezeket elhelyezni, mint a térkép fölé görnyedve. Az elmúlt heteim, hónapjaim - lassan már azt sem tudom, hogy Wallenberg mikor tért vissza. - azzal töltöttem, hogy efelett hajoltam. Alig ettem, aludtam, azt is főként a bázison. Amikor kimozdultam, akkor is Alex után kajtattam.
Elzárkóztam ismét.
- A helyedbe pár rúnát is ráfestenék - ajánlkozok fel, miközben előbb a térképet hajtom össze, élére úgysem fogom többé. Tudjátok, ezeket úgy gyártják, hogy egyszer gyönyörűen össze van hajtogatva, de minél többet használod, annál kevésbé fogod tudni újra összehajtani. Miután ezzel megvagyok és beletűröm a farzsebembe, a táskát is felkapom. A hátamra dobom.
Majd megkapom a nyílpuskát. Súlya nagyobb, mint számítottam.
- Azt a… - bukik ki a számon, ahogy meggörnyedek a súlyától. Kezem is lejjebb ereszkedik, a fegyver eleje meg majdnem koccan a betonnal. De csak majdnem. Még sikerül megtartanom. - Miből van ez, ólomból? - nyögöm, ahogy felemelem és igyekszem a vállamnak dönteni. Így a testsúlyom teljes mértékben testem hátsó részére összpontosul. Úgy érzem magam, mint egy málhás szamár, menni is épp elég nehéz, nem hogy figyelni rá.
- Zagar… - kezdek bele, tudjuk mindketten, ha a Tanács ócsárolásáról van szó, akkor keresve sem találhatna hozzá jobb partnert, mint engem. Az is igaz, hogy az Alexszel történtek fényében, most már nem lehet meggondolatlan. Most mégis a legkevésbé arra van… - Zsenikém, ha nem tűnt volna fel, Wallenberg eltűnése óta azon vannak, hogy szétbombázzák a csapatot. Mit gondoltál, lesz értelme annak, hogy minket küldenek ki a városon túlra, újoncokat betanítani? Mennyi haláleset írható a számlánkra? - azt hiszik, hogy ez nem lesz elszámolva? Még akkor is, ha nem halnak meg igazából? Fogaimat erősen szorítom. Emlékszem Mort jéggé fagyott arcára, a vérbe miként feküdt, mert két démont nem tudtam elintézni a kutyáikkal. És ennek nyilván nem én láttam a kárát. Csodálkozik bárki, ha ezek után a vadászok közelébe sem akar jönni? Engem is jól helyben hagytak a démonok, de legalább túléltem.
- Mondd - kezdek bele, ahogy haladunk a kiválasztott épület felé, ahova éppen hajtunk. Sportcipőben könnyen szedem a lábamat, hosszú nadrágomba megdöglök, de legalább a trikó nem izzadt még teljesen rám a hőségbe.
Irónia.
- Szerinted is sokszor túlreagálok dolgokat? - érdekel az ő véleménye. Persze, hogy nem a Tanács miatt vagyunk itt… Van még bennünk tisztesség és tartás. Lelkiismeret is az emberek iránt, akikért ezt az egészet tesszük.
Mi ténylegesen az életünket tettük fel a városért, nem csak úgy mondjuk és kitaláljuk a semmibe.
- Tényleg? - kérdezem döbbenten, még ajkaim is elnyúlnak. Hangom mégis tele van iróniával és gúnnyal. Nem neki szól. - Wow, mondd hogy ez már nem az időskori demencia - vigyorgok rá szemtelenül vállamat az elhagyatott épület ajtajának támasztva. - Tényleg azt akarják hogy Wallenberghez leghűségesebb emberek eltűnjenek a képből? Nem is értem, hogy mondhatsz ilyet - rázom meg a fejemet vigyorogva. Igyekszem halálosan komoly képet vágni, mint aki teljesen egyet is ért a Tanáccsal.
Arról ne is beszéljünk, hogy az én kocsim romjairól nem nagyon szereztek még tudomást. Sem Zagar… Wallenbergnek kénytelen voltam elmondani, de persze az angyalt kihagytam belőle, elég volt a tucatnyi démont megemlíteni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 4 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 4 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 11, 2019 7:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


to Nataly
- Nem vagyok a haverod.
Általában nem szeretem, ha valaki le-haveroz, de tőle már megszoktam. A tudtára adom ekképp, mert a haverok a kocsmában vannak, azért azok amik, nem többek. Felfelé szalad a szemöldököm, csak nem látja, mert neki háttal vagyok akkor éppen. Valahol felszedte ezt a gettó szlenget, vagy nem tudom. És amikor együtt vagyunk, ez mindig előjön belőle, és egyébként sokszor én sem értem mit beszél. Aki engem ismer, azt tudja hogy rohadt sok időt töltöttem el egyedül az erdőben, ami káromkodást produkálok, az meg a néhai bátyámról ragadt rám, meg pár rossz arcú figurától. Ez a gettó beszéd már tőlem is távol esik. De ha még sokat hallgatom, eltanulom tőle. Oké. Azt hiszem túllőttem a célon. Sikerült kipiszkálni azt a fájó fogat. Ugyanakkor helyre rakta az agyát és már nem azon rágódik hogy miért is van itt.
- Ezt akartam hallani!
Vágom rá elégedetten. Nem terveztem fűbe harapni, és kell az olyan társ, akire számíthatok, elvégre ketten vagyunk itt. Ha szorult helyzetbe kerülünk, csak egymásra számíthatunk. A tanács senkit sem küldene értünk, valószínűleg Drake sem, bár ebben nem vagyok biztos. Crusade-ék? Ők biztosan, de nem örülnék neki ha bele keverednének. Helyzetünkre való tekintettel a többi fenyegetőzés elszaladt a fülem mellett. Nem vettem komolyan. Itt nincsenek szabályok, úgyhogy tombolhat kedvére, ha ez kellett neki. Lepakolunk. Úgy tűnik nem kell semmijét se cipelnem.
- Nem volt alkalmam használni. Még jól jöhet!
Én szentimentális? Jó vicc! Olyan helyre jöttünk, ahol könnyen megeshet hogy túlerővel nézünk farkas szemet. Azt hittem beleépíti a tervébe és nem kezd el értetlenkedni itt nekem. Ez most nem nyert hangszórót. A nők már csak ilyenek, főleg ha beüt a ketchup szezon. Franc se tud kiigazodni rajtuk! De meglehet igaza lesz, és sz@rt sem fog működni. Ha kihúzom a szeget, három lehetséges variáció lesz: vagy azonnal felrobbanok, vagy el tudom dobni, de nem fog működni, vagy pedig beválik. Én az utóbbira szavaznék, de ugye ez nem kívánság műsor.
Ezek után megvitatjuk a tervet, még egyszer végig gondolva, az én felvetésem a hülyeség. Azt hiszem mégis csak a szakaszos megoldás lenne a jobbik, ezért bólintok neki egyet igennel. Vettem az adást.
- El kell rejtenem a motort.
Jelentem ki egyszerűen. Megvárom míg összeszedelőzködik, aztán a nyílpuskát a kezébe nyomom. Megindulok vissza a járgányhoz, felrúgom a kitámasztót és elkezdem tolni.  A szag már most terjeng, mintha üdvözletét küldené nekünk a pöcegödör. Ha jobban megnézzük ezt az épületet, ez jó nagy, valaha egy gyár lehetett itt, vagy ilyesmi. Találhatok itt néhány raklapot, nagyobb törmeléket és senki nem fogja gondolni se, hogy alattuk egy használható motor van. A dögöknek meg amúgy sincs szüksége rájuk. Mennyivel gyorsabb lenne végig furikázni ezzel, de akkor akár meg is áshatnánk a sírjainkat. Nem sietek a motor úgy is dög nehéz, ő jönni fog mögöttem és talán azon morgolódik milyen kurv@ nehéz az nyílpuska egy kézi fegyverhez képest, mert az. Én meg lazán a kezébe adtam. Haha! Jön a kérdés, amit tőle a legkevésbé sem várnék.
- Tudod minek nincs értelme? Annak, amit a Tanács erőltet. A t@köm tele van vele.
Köpök egyet oldalra, ha már ilyen szépen kifejtettem a véleményemet. Leginkább Ross-ékat és Payne-ékat értem ez alatt, ezt ő is tudja. A régi világ és vele együtt a világrendünk összeomlott. Mi kimásztunk a gödörből, túléltünk. Erre megint minden kezdődik elölről. Egyesek, akik jólétre tettek szert, úgy gondolják pusztán a családnév miatt elnyomhatnak másokat és újra építhetik ezt a rendszert. Nagyot tévednek!
- Nem miattuk vagyunk itt, nem azért vagyunk itt hogy a kedvükre tegyünk.
Gondolom ő sem ezért van itt, ma, hanem azért, mert törődik azokkal, akik fontosak neki, meg akarja óvni őket a bajtól. Ezért vagyunk itt! Én csak arra hallgatok, aki tett is azért, hogy hallgassak rá. A többieket magasról lesz@rom. Közben jól elkalandoztam a kérdésétől, de szerintem amúgy sem érdekelheti komolyan.
- B@szki! Kértem egy kocsit, nem adtak. Mintha azt akarnák hogy megdögöljünk idekint. Vér komolyan mondom! Ez már nem az első eset.
Végig kitartóan tolom a motort, lassan begurulunk az épület belsejébe. Az erdőben a csend az úr, úgy lehet reagálni a környezetre, ezért eddig is halkabban beszéltem, csak a b@zdmegolásnál dörrent hangosabban a hangom. Ha csendben vagy, te vagy a vadász. Ha nem..az sz@r ügy. Nekünk is inkább kussban kellene menetelnünk, de most legalább alkalom adódik rá hogy egy-két kényes ügyet megvitassunk. Ennyit megér.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 4 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 4 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 10, 2019 6:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 595 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Szemöldököm ötven árnyalatban vagyok képes ráncokba szedni és ezek nagy részét most tapasztalhatja is a még a motoron ülő. Előbb csak a kérdése indítja be a gőzmozdonyt az elmém tekervényei között, majd a kijelentése.
- Mit hadoválsz te? - bukik ki belőlem is az oly szép kérdés. Na igen, az egyetlen ember talán a környezetemben, aki nem ítél el, ha néha előjön belőlem a gettó, az talán pont Ő. Még az is lehet, hogy az ő viselkedése is egyfajta gerjesztője ennek.
- Csak ez a két szakma létezik az életedben? Persze, haver, ezekben a körökben forgunk. Akarna a halál csírája az lenni, előbb vágnám fel inkább az ereimet - hátrálok kissé el tőle, hogy kényelmesen levehessem nehézkes táskámat. Koppannak a tubusok a betonon, ezeket mégsem veszem fel, ugyanis a kérdésemre kellene választ találni.
Miért is vagyok itt. Persze a választ hamar megadja Wallenberg formájában. A gyomrom akaratlanul is összerándul. Néhány napja - de talán hete is? - szerzett horzsolások arcomon már elmúlóban vannak. Nem játszanak a szivárvány ezer színében, de már csak hétjében sem. Szemem alatti karikák már lassan a fáradtságnak tudhatóak be. Oldalam meg majd meggyógyul, addig is rejtegetem a fájdalmam, hiszen ebben jó vagyok, nem igaz?
- Én esküszöm Zagar, hogy mindjárt feldugom a seggedbe az ütőt - figyelmeztetem már a második szavánál, de csak nem hagyja abba. Nagy levegőt veszek, és igyekszem minden aggressziómat visszatartani. Igyekszem tudatosítani magamba, hogy nem a férfira haragszom, Ő igazán nem tehet elcseszett életemről és a vele járó, már számomra is unalmas érzelmi hullámvasútról. Nem is ő rá haragszom, ezzel is tisztában vagyok, mégis ő van kézközelben. Hálátlan egy dolog nem igaz? Akikre igazán haragszom, vagy éppen aggódok, azoknak nem szólhatok, mert oly harmatgyengék, hogy a kapocs, mely összetart, ezúttal elvékonyult.
És ez feljogosít arra, hogy rajta éljem ki a dühöm? Nem. És megteszem? Remélem, hogy nem.
- Szerinted mégis mit keresek itt? Ne őröld fel légyszííííííí a maradék idegeimet is - pislogok rá hatalmas szemekkel, tündérbogyórsan, mikor megkérdezi, hogy mégis ki rajzolná fel őket. Nyilván nem Ő. Nyilván nem is én vagyok az, aki harcolni fog, ha valami rájuk támad. A szerepfelállások elég egyértelműek. Remélem is, vagy valamit megint kihagytam, amit a Tanács rámakasztott? Ezúttal talán én leszek a csalétek a démonkutyákkal szembe? Lássuk be, kinézem belőlük, mondván "úgysem hal meg igazán".
Kezeim akaratlanul is ökölbe szorulnak.
- Kinek tartogatod? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, látva, hogy mit is cipel magával. Harminc éves gránát. - De komolyan, miért nem használtad még el? Miért vagy ennyire szentimentális? Semmi értelme az egésznek… - dünnyögöm az orrom alatt. Pont én.
Aztán leguggolok a térkép mellé. Az utca felrepedt köveit használom az ellen, hogy a szél elrepítse a térképet. Előadom a tervemet, majd várom a kérdéseit. Eközben félig felé fordulva emelem fel tekintetem rá.
- Napok, hetek. Ki tudja? - vonom meg a vállamat. - Ma csak egy kis szakaszt csinálunk meg. Nem szeretném elkapkodni, most mindent át kell gondolni. Ki, merre, miként jöhet és persze még az is lehet, hogy amit én terveztem az hülyeség - vonom meg újra a vállam, ahogy visszatekintek rá. - A terepviszonyok megváltoztak az elmúlt években.
- Kezdjük az Ocean Parkwayen. Fedjük el a régi rúnákat, az a legnagyobb gyengesége a környéknek jelenleg - emelkedek fel, ám a térképet nem emelem még fel utána. Kezemet egymáshoz ütögetve az út mocskától próbálok megszabadulni. Kezeimet a csípőmre teszem, ekként tekintek újra, hunyorogva - kizárólag a fényviszonyok miatt - Zagarra.
- Te tulajdonképpen miért is nem házasodtál meg soha? - időnk mint a tenger és amíg nem rólam van szó, nos addig kellemes társaság tudok lenni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 4 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 4 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 06, 2019 11:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


to Nataly
- Mi van?
Horkanok fel az első épkézláb kijelentésén, de nem azért mert egyetértenék vele.
- Aki baseball ütőt hord a táskájában, az nem is a politikusok közé való.
Húzom még egy kicsit az agyát vele és próbálom elviccelni az egyébként komolyra forduló téma élét. A francért kell nekem is kérdezősködni! Sokkal egyszerűbb lesz@rni mindent magasról! Persze nem vigyorgok mellé, inkább elfordulok és a távcsövest kapom fel táskástól, amit aztán felhúzok magamra, hogy a puska csöve valahol a bal vállam környékén kandikál ki a hátam mögül.
- Elhiszem, ha inkább kaviárt eszegetnél a Tanáccsal, a biztonságos falainkon belül. Terjesztenéd az igét Drake-ről, és vidáman elbrekegnél velük. De ha csak egyszer kiteszed onnan a lábad, rájössz, sehol sem vagy biztonságban. Ott sem!
Ezt csak azért mondom, mert abban a hitben gondoltam végig, hogy ő nem akart terepre jönni, és ezért mondja hogy nem ide való. Közben a nyílpuska is felkerül rám, a jobb vállamra vetem, annak az eleje meg onnan kandikál ki a hátam mögül. Nyolc nyíl van sorba pakolva a tárolóján, nem több, de ezekkel mindig jól elszórakozom. Lelövök vele valakit, aztán kihúzom belőle, mert az még felhasználható. Már ha nem törik bele. Most már rendes karácsonyfaként funkcionálok. A kettő együtt sem nyom annyit, hogy meg kéne szakadnom, de még kérdéses, hogy Nataly mi a t@kömet akar velem elcipeltetni. Az egyik kezem még szabad. Éppen azzal pakolok be némi muníciót az ujjatlan mellényem zsebeibe. Négy tár skuló a puskához, elosztom több zsebbe. Ebből csak kettő készült angyalpengés alapanyagból, szóval meg kell gondolnom kire lövöldözök vele.
- Aztán meg ki javítaná ki a rúnákat? Én? A sajátomat se én magam rajzoltam.
Enyhe utalás arra, hogy f@sza tűzijátékot tudok rendezni egyedül is, viszont a munka java nem lenne elvégezve. Előkerül a kedvencem, egy kézi gránát.
- Majd 30 éves.
Mutatom oda Nataly-nak, aztán az is az egyik zsebembe kerül. Szeretek veszélyesen élni! Még a két angyalpengéből készült vadászkés van nálam az övemen, benne a tokjukban és Nataly-val ellentétben az én csupasz karjaimon nem látszik sehol sem tetoválás, úgyhogy frankón beleillek az itteni tájképbe. Persze, mert nekem a hátamon van, azt könnyű eltakarni. Egyedül a barna kockás, ujjatlan ingem rojtjai lógnak ki a mellény széleinél itt-ott, ahogy a fekete vászonnadrágomat is több helyen luk díszíti. Passzol hozzá a fekete surranó. A nagy pakolás közben csak a 'Semmi', mint válasz jut el a fülemig, de előtte hosszan hezitált. Mindig ez van, soha senkinek semmi baja sincs. Mert két fajta ember létezik, aki szeret panaszkodni, de azt kérdezni sem kell, meg aki nem, de abból maximum végletes esetben lehet kiszedni bármit is.
- Jah, jó. Akkor fókuszáljunk!
Nem a nyeregnél bontja szét, ezért én is követem a járdához és figyelmesen végig hallgatom, nem vágok közbe. Így elsőre ez soknak tűnik, mármint.
- Szerinted mennyi idő, amíg ezeken végig érünk? Úgy értem ha ránk esteledik, akkor talán keresnünk kellene egy védhető helyet. Stratégiai szempontból valahogy az összeshez hasonló távolságra, akkor annyira nem is kell kapkodnunk.
Nem vagyok benne biztos, hogy ez kivitelezhető, talán. Egy két helyszín biztosan messzebb lesz tőle, de azokat hagyhatnánk utoljára. Előnye viszont, hogy nem kell minden sz@rt magunkkal cipelni, ott el tudjuk rejteni őket.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 4 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 4 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 03, 2019 3:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 668 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Szemöldököm magasra vonom és végigtekintek magamon. Baja sem lehet a kinézetemmel, amit lát. Persze-persze nem erre gondol, ezt pontosan jól tudom. Mégis jól esik a magam részéről kicsit elbagatellizálni a dolgokat. Nincs rajtam is nagyon nagy cucc. Csak egy hosszú nadrág a hőség ellenére, sportcipő, trikó rajta pedig kabát. Amit, ha már eszembe jutott le is veszem.
Csakhogy előtte még leveszem a kabátomat is. Karomon feltűnhet neki az alig pár hetes tetoválás, mely nélkül ma már vadász aligha lehetne bárki is. A megszállás elleni pecsét. Mennyit veszekedtem emiatt Drakekel. Mennyiszer hívtak felelőtlennek, hogy én legfeljebb tollal firkantottam fel egy-egy bevetés előtt.
Most pedig már örökké a hibátlan bőrömön fogom hordani.
- Tudjuk, hogy nem vagyok ide való - felelem vállamat könnyedén megvonom. Hátizsákom a lábam mellett pihen, melyből a kérdéses fegyver kikandikál. Tökéletes fegyver impek ellen. Baseballozáshoz alkalmaz kis pokoli lények. Én pedig már régen nem vagyok kedves, főként nem pokoli förmedvényekkel.
Enyhe felcsattanása, ami tudom, hogy nem az, most mégis annak érzékelek, sűrű pislogást vált ki nálam.
- Térkép? - ráncolom meg a homlokomat. S már választ is kapok rá, ezzel pedig eszembe jut az elmúlt hetek tortúrája.
- Drake mondta? - kérdezem kissé felhorkanva. Persze, hogy ő mondta. Mert az ő ötlete volt. Megfordult a fejébe, tudom. Egykor én vetettem fel, csak hogy ne kelljen azzal a tudattal foglalkozni, hogy hamarabb volt képes egy angyal segítségét kérni.
Nem ezzel van a baj, igazából. Hanem azzal, hogy mindezt úgy tette, hogy nekünk nem szólt.
- Minden szektorban ki kell cserélni, de nyilván a kilencesbe nem küldenek be akárkit - helyesbítem ki, mert úgy tűnik, hogy efelett elsiklottak. Fülem mögé tűröm a hajamat és lehajolok a táskáért. Kinyitom annak fedelét, mely tetején ott lapul a térkép.
Mikor került ez ide?
Ahogy elveszem látom alatta a festékszórókat is, pár tasaknyi vért, mely fagyállóval van körülvéve. Ajkam nyitom, hogy megjegyezzem, de vélhetőleg Zagar is annyit tud ittlétükről, mint jelenleg én.
Fejem kissé megrázom.
- Terv van, nagyjából - emelkedek fel és folytatnám, ha nem vágna közbe az egyszerű kérdésével. Szám tátva marad, tekintetem ide-oda cikázik szemei között. Hol a balt, hol a jobbot nézem.
Hogy mi van? Mivel kezdjem?
Alexszal és a ténnyel, hogy nem tudok rajta segíteni, hogy senki sem tudhat arról, hogy mi is Ő, melytől szenved és nem tudok neki segítséget nyújtani? Hogy újra abban az élethelyzetben vagyok, mint tíz éve és rettegek, hogy a történtek megismétlik önmagukat?
Vagy Wallenberget meséljem el, mennyire elárulva érzem magam, mely ellen szintén nem tudok mit tenni?
És ott van Samariel, az angyal, ki teljes mértékben felforgatta az életem…
- Semmi - felelem néhány másodpercnyi csend után egyszerűen. De rögtön össze is vonom a homlokom ráncait. - Minden. Lényegtelen - hunyom le szemfedeleimet és aprón megrázom a fejem. - Fókuszáljunk - emelem fel a térképet.
Ez inkább szól magamnak, mint neki.
A járdaszegélyhez sétálok, könnyedén hajtom szét a térképet, amin a városrész pontos mása található. Leterítem a töredezett betonra, mely több helyen is össze van firkálva. Leguggolok mellé, úgy fordulok, hogy Zagar is könnyedén ráláthásson, akkor is ha hevesen mutogatok nkei.
- Eddig ügye, stragiai szempontból az ördög és angyalcsapdákat az Ocean Pkwy-en helyeztük el, mint egykori főút, ez könnyebbben átjárható. Kissebbek pedig a Kings Highway és a McDonald Ave utakon - mutatom neki, hogy merre is találhatóak most a pecsétek. - A hatos sugárúton is vannak és a parkok közelébe. Na most innen ezeket el kell tüntetni, vagy legalább is, ahol eddig angyalcsapda volt, oda démoncsapdát tenni és fordítva. Valamint az út másik oldalára, elfedni valamivel őket. Még nem igazán jöttem rá, hogy mégis mi lehetne új útvonal ezeknek. Ha tudják, hogy itt mik találhatóak, és most Mammon miatt tudhatják a démonok, akkor van a Stillwell Ave, ahol szabadon közlekedhetnek és a P főút - mutogatom sorba, ahova piros színnel jelöltem be néhány helyet, melyeket én gondoltam ki. Szívesen fogadom ha más is eszébe jut. Napokat dolgoztam ezen, alvás nélkül. Minél többet nézem, annál jobban kezdek kétségbeesni, hogy nem látok át valamit. De amíg ezzel foglalkozom sem gondolok legalább másra.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 4 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 4 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 11:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


to Nataly
Nataly valahogy nem önmaga. Bár kicsit sem bánom hogy nem beszélgetünk útközben, mert épp rottyon forr az agyam. Kezdjük ott hogy az inkompetens Tanács nem adott nekünk kocsit. Nem tudom, mi volt ennek az oka, de mindegy is. Drake-t nem értem el, ki se lát a fölé tornyosuló problémákból. Most meg itt nyomorgunk a motoromon, telepakolva fegyverekkel, meg minden sz@rral, ez minden, csak nem kényelmes, mintha direkt szívóznának velünk. Vagy csak velem? Nézzük a pozitívumát: nem lehet zenét hallgatni, így nem fogunk egymás agyára menni az út során, mert szerintem Nataly-val nem egyezik az ízlésünk.

A 9-es szektor határában állok meg, takarásban, egy ház mögött. Rajtam nincs bukósisak, így nem kell levennem semmit a búrámról, de nem szállok le. Várom, hogy Nataly leszálljon. Aztán amikor megtörténik, és lehámozza magáról a védelemként szolgáló sisakot, az első kérdése aggodalommal tölt el.
- Hát azt látom.
Enyhe utalás a baseball ütőre, mondjuk stílusosnak stílusos, az elmebetegek szoktak ilyet magukkal hordani, de szerintem haszontalan és sok helyet foglal. Nataly pedig mindig alaposan felkészül és átgondol mindent. Erre tőlem kérdezi hogy mit is fogunk csinálni?
- Jaj, ne csináld már! Szedd össze magad! Hol a térkép?
Lerúgom a kitámasztót és én is lepattanok a motorról.
- Drake azt mondta meg kell javítanunk a rúnákat. És hogy rakj néhány újat is. Állítólag ez a szektor tele van nyomikkal, ezért sem robogtam be. Itt még nem hallhatták meg a motor hangját.
Kezdem el ismételni, amit indulás előtt beszéltünk. Azt hittem ott volt.
- Szóval át kell alaposan néznünk a térképet és kitalálnunk egy tervet.
Lecövekelek a nyeregnél, mert ott ki tudja bontani azt a tetves térképet. Már ha nála van. Mert ha nem..hú, akkor lesz csak ne mulass. Fejből még én sem tudom mi a t@köm van itt, hogy hol vannak a rúnák helyei, és akkor a felderítéssel egy csomó időt elcseszünk. Egyáltalán fogta az adást? Olyan...nem is tudom. Nem tudok nem rá meredni kérdő tekintettel.
- Mi a fene van?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 4 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 4 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 7:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 526 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Fejemet bukósisak védi. Inkább csak valami annak csúfolt sisakféleség. Olyan, mint gyerekkoromba a bicajvédő. Akkor azt sem használtam, ezt sem szívesen teszem, viszont nincs más választásom. Így jár az, akinek a kocsiját, az egyetlen szeme fényét összelapítja pár démon és egy angyal. Persze megfizetni az árat nem akarják - igaz az utóbbi tett rá megjegyzést, hogy kárpótol majd.
Azóta is megteszi. Persze miért vonhatnám felelősségre, arra sem lett volna szükség, hogy megmentse az életemet, és ami utána történt…
Ujjaimat összeszorítom, most mégsem a legjobb helyen. Az előttem ülő fickó karjába, vállába kapaszkodom éppen. Ő vezet, én pedig csak nézek ki a fejemből. Képek suhannak el mellettem, házak színei, utcák, mégsem fogok fel semmit belőle. Ahogy az elmúlt időszakból semmit sem az életemben.
Amennyire kívántam, akartam, hogy Wallenberg visszatérje, most annyira estem szét miatta. Mikor eltűnt valami megtört bennem. Napközben csak a határban ültem és vártam, hogy visszatérjen. Ültem a plató hátulján és bámultam. Éjszaka dolgoztam, vagy épp azokat a marhaságokat csináltam, amit a Tanács “rámbízott”. Rám… Hogy megöljük a kezdőket? Kiküldenek velük a városon túlra? Ujjaim újra megszorulnak, majd engednek megint csak. Bosszantó egy helyzet, mely azóta sem ért véget.
Azt hittem, ha visszatér, ha elmondja, hogy miért hagyott el minket, akkor megkönnyebbülök. Vállat tudok rántani és továbblépni a tényen, hogy elhagyott minket. Ez mégsem történt meg és nem vagyok benne biztos, hogy a Tanács nem vert közénk éket. Lássuk be a Payne kurva eléggé azon volt, hogy elhitese, örökké elment. Elhagyott minket, minden szó nélkül és semmit sem számítunk neki. Sem pedig a város. Mennyit kiabáltam miattam, ellenkeztem, tudtam, hogy igazam van.
Mégsincs meg bennem az elégtétel. Visszatért én pedig újra eltűntem a csapatból. Vagyis inkább a terepről. Kerültem egy ideig Wallenberget, de igazából mindenki mást is. Aztán jött Alex, újra Ő. S az életem újra felfordult. Mégis miként segíthetnék neki? Igyekszem miatta kimozdunli a csigaházamból, a csapat mégsem láthatott egy ideig. Még akkor sem, amikor Wallenberg segítségét kértem a cirkuszba. Semmi sem lett jobb.
Semmi sem változott azzal, hogy visszatért.
Most mégis itt ülök, a szél cibálja a hajamat, bőrkabátomba belekap, pedig a rekkenő hőség elviselhetetlen még így is.
Itt vagyok és fogalmam sincs, hogy mit keresek itt. Magyarázott valamit Wallenberg és Zagar is, mégsem figyeltem rájuk. Senkire sem tudok és fogalmam sincs, hogy mit tehetnék ellene.
A motor halkan dorombol alattunk, majd elhalkul. Mégsem mozdulok még egy pár másodpercig. Egy elhagyatott ház kopott falát vizslatom, ahogy kinőtt belőle egy növény, utat tör magának a magasba. Figyelem, de nem látom.
Meglehet, hogy beszél is hozzám Zagar, talán le is száll előttem, vagy engem vár. Nem tudom, mert nem figyelek.
El kell telnie legalább egy percnek, hogy enyhén összerázzam magamat. Zavartan tekintek vagy rá, vagy a tarkójára. Lepattanok a járgányról. Kicsatolom a sisak csatját és az ülésre helyezem azt. Hajamat kezemmel simítom le.
- Mit is csinálunk? - teszem fel neki a kérdést. Hátamra hiába simul a hátizsák, halvány lila fogalmam sincs, hogy mi van benne. Hogy mit keresünk itt, hogy miért vagyunk a kilences szektorba. Tehetetlenül nézek szét.
Miért lóg ki a táskámból egy baseball ütő?
- Nem járok már terepre egy jó ideje - mióta visszajött. Mióta nincs kocsim. Hiába magyarázom neki, most mégis itt vagyok. De miért?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 4 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 4 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4



***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
7