Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Gravesend •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 27, 2019 2:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Látom hogy veszettül keres valamit a táskájában, amikor már bent állunk az épületben az ablak előtt. A megjegyzésére csak megvonom a vállam. Heh? Lovagiasság? Csak mert nem hagyom odaveszni a stratégánkat? No, hamar kiderül mire vállalkozik, amitől minden szál hajam hirtelen égnek meredne, ha nem lógnának le annyira. Hú! Szóval vissza akar mászni arra az ótvar létrára, lövöldözni. Sejtem mire, mikor elhangzik a válasza. Valamit tennünk kell, nyilván, ezért sem állítom meg. Próbálok arra koncentrálni, hogy ha összedőlne alatta az a nyavalyás fémszerkezet, el tudjam még kapni. Ha meg nem, akkor be tudjam segíteni.
Akár hogy is történik, én ott leszek neki.
És amikor ismét idebent áll és már a sót, meg a vizet hajigálja nekem, ugyan elkapom, de aztán vissza adom a kezébe. Nem értem miért akarja kiütni a falakat, hát tök jó hogy el vannak szeparálva, legalább nem egyszerre szakadnak a nyakunkba.
- Tartsd meg ezeket a vackokat és figyelj!
Mivel az előbbi akciója sikerrel járt, legalább a kutyák láthatóak. Remélem meghallgat és nem kezd el megint valami hisztit generálni.
- Nézz körbe az emeleten, és a legfelső szinten! Csinálj nekik egy csapdát! Én lemegyek a legalsó szintre és felbosszantom őket! Aztán felcsalom mindet!
Nincs jobb ötletem. Ha nagyon sokan lennének, akkor már hallanánk a felfelé trappolásaik a lépcső felől, a morgásokat, akármilyen hangjukat, de még semmit sem hallok. Ledobom a földre, az ablak alá az elemózsiás táskát, és a kezembe veszem a nyílpuskát. A sniper marad a hátamon a táskában. Amíg a válaszára várok, hátha kiegészíti még egy két hasznos momentummal, addig ellenőrzöm a nyílt és a felhúzott ideget.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalja Rózsika


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 26, 2019 8:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 678 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Persze, hogy megvár. Miért is ne várna meg? Végül is, csak fogalmam sincs, hogy mennyi kutya üldöz minket, de inkább megvár, mert lovagias és mert védenie kell a seggemet, ez a parancsa. A fejében lévő, nem amit a drága főnökünk adott nekünk. Megvár, eszem megáll a pasastól. De én sem sokáig váratom, már ott is vagyok a létra előtt és mászok is fel, ő pedig tol. Megjegyezném, hogy tudok magamtól is, de még a végén ez olaj lenne a tűzre, megfogna lábamnál és lerántana a kutyákhoz. Akkor pedig nézhetnék magamon körbe. Még ha nem is tudnék meghalni, tuti, hogy a feltámadásom után, magam cakkokznám ki a bőrét.
Szóval nem jegyzem meg, és mire idáig eljutok gondolatba már pár emelet magasan fent is vagyok. Hallom, ahogy lihegek. Mindig megfogadom, hogy most már rendesen fogok edzeni, mert eltunyultam, ám semmi erőm nincs hozzá, mire eljutok odáig a napomba. És ez most hallható is, a hörgő légzésem közepette. Mégsem tudom rendszabályozni, mert a tűzlépcső megmozdul alattunk én pedig minden idegszálammal azon vagyok, hogy még véletlenül sem zuhanjak a mélybe. És ha esetleg Zagar tervezné, akkor még időbe el tudjam kapni a grabancánál, csak hogy én is vele zuhanhassak.
Ez szerencsére mégsem történik meg. Egyszerű kérdésemre, egyszerű választ kapok. Redben nincs, mindjárt megkérdezem, hogy akkor mégis mi van?
Bár ezt magamtól is megkérdezhetném, de ha nem vette volna észre, totálisan nem voltam magamnál, amikor ezt az egész cirkuszt kitalálták Wallenberggel.
Viszont ablakot nem törtem, ezt ráhagyom, ugyanis könyékig járok a táskámba, féloldalasan állok, csípőmmel támasztom a korlátot, hogy így nyerjek némi stabilitást. Erősen keresem a fránya fegyvert.
Az üveg azonban betörik, és nyilván megint engem küld előre.
- A lovagiasságod miatt fogod egyszer otthagyni a fogadat - közlöm vele, de eszem ágába sincs vitatkozni vele, ez csak egy megjegyzés volt. Ugyanis amikor ezt mondom már félig bent is vagyok a lakásba, ám megint megcsúszik alattunk a szerkezet. Kezeimmel segítek és gyorsabban bemászok. A táskát viszont ledobom és mindent, amit találok kihajítok belőle: festék, vér, só, pár zacskónyi. Szenteltvíz néhány üvegbe, kés, bicska, fésű, rúzs, toll, jegyzetfüzet, hatmillió térkép, rúna tervezetek, melyek a füzetből estek ki, szike, csavarhúzó. Minden megy magam köré, mellé, mert…
Megvan!
- Láthatóvá tenni a dögöket - jegyzem meg és visszalépek az ablakhoz, egyik kezembe a stukival a másikba a festékes flakonnal, ha nem áll ott, ha igen, akkor csak szépen pislogok rá. - Most kimegyek - magyarázom neki, gyorsan. - De ne aggódj visszajövök, a te feladatod most, hogy ne hagyj leesni - mosolygok rá negédesen, még mielőtt megint leordítaná a fejem, hogy nem mondom el neki pontosan, mi a tervem. És ha eláll, akkor könnyedén mászok ki az imbolygó tűzlétrára. Már alig tartja benne a lelket, azonban az ablakból simán nem látok úgy rájuk.
Remélem, hogy kienged, és akkor óvatosan megyek vissza a korláthoz. Egyre jobban imbolyog a lábam alatt. Mély levegőt veszek, visszatartom.
Hirtelen mozdul a kezem és dobom le az állatok feltételezett irányába a festékszórót. Majd két kézre fogom a fegyvert és egy lövést engedek bele. Kihagyok egy fél lélegzetet, amíg koncentrálok, nem pazarolhatom a golyókat.
A lövés azonban talált a festékes palack a maga nemében felrobban, én pedig gyorsan kapok az ablak irányába. Ha esetleg lenne ott egy segítő kéz, naná, hogy elfogadom és visszamászok.
Az akcióm - már ha sikerül egyáltalán kijutnom - eredménye, hogy fekete festékkel színeződött be három dög is.
- Remek - dörmögöm. De legalább most már látjuk őket. Csak épp rúnákat nem fogok tudni festeni, mert a maradék flakon, ami megmaradt nem lesz elég. - Az a baj, hogy téglaházak, szóval nem fogjuk tudni átütni a falakat, ki nem kellene menni, amíg kint vannak a démonok. Vagy erősítést hívunk, de mégis hogy a francba, vagy tetőn keresztül mászkálunk, ami meg öngyilkos merénylet - kezdek bele abba, hogy mi is a terv. A pisztolyt egyelőre csak nadrágom övébe tűzöm, még szükségem lesz rá. Lehajolok a cuccaimhoz egy csomag sót dobok felé és egy üveg szentelt vizet.
- Be kell osztanunk - nem állítom, hogy nagy bajban vagyunk, de iszonyat nagy gáz van jelenleg. És csak ketten vagyunk. Én megölöm Edet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 25, 2019 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Miután Wow-olt, már biztos hogy most meg van sértődve. Ismerem ennyire. De eszem ágában sincs bocsánatot kérni, mert tudom hogy igazam van, legalább is a ruhás hisztijét véve alapul. Úgyhogy nem teszek semmit erre a reakcióra. Közben felgyorsulnak az események. Nem kell kétszer mondanom, hogy fusson, megindul, mintha ágyúból lőtték volna ki, én meg rohanok utána. A tűzlétra nincs lehúzva, ezt onnan is láttam, de most hogy ideérünk, Nat-nak sikerül a rossz oldalára beállnia és ott ugrabugrálnia. Én is felfelé ugrok, de akkor már a súlyával lefelé húzza, hogy aztán métereket csússzon hátra. A kutyák rohamosan közelednek, ő meg ott szerencsétlenkedik, és mutogat nekem, hogy másszak. De, majd én mászok előre és végignézem ahogy felfalnak! Hogyne! Valahol kielégítő lenne az előbbi hiszti tortúráért...A hátamra csapom a felajzott nyílpuskát a pántjával és megvárom amíg a létrához ér. Aztán segítek neki, hátulról tolom felfelé. Bár tudom hogy ez csak kezdetben segítség, amint elkapja a tempót, inkább már zavaró. Szóval amint néhány fokot feljebb jutott, leteszek erről a kedves gesztusról és én is felfelé kapaszkodom. A nyílpuska hátsó része tempósan csapódik a hátizsáknak, ami alatt a sniper is zörög egy keveset, a felső része pedig féloldalasan csapódik a nyakamnak minden megtett létrafok után. B@zdmeg! Most érzékelem, hogy már nem csak én zörgök, mint a fene. Közben alul a létra legaljánál most karambolozott valamelyik, de felfelé jönni ők nem tudnak. Még szerencse! Csak a létra rázkódik meg alattam hogy aztán sztereoban zörögjünk egy közös szólamot. Amikor felfelé tekintek, éppen Natalie-t látom majdnem átfordulni a korláton és belém szorul a pillanatra a szusz. A sírba visz!
- Nem!
Üvöltöm neki felfelé. Már megint milyen kérdés ez? Nálam a sniper van, a nyílpuska, meg a késeim. Mondanám hogy másszunk a tetőre, de ha tényleg démonok is vannak itt, akkor ott fent csak hátrányban lennénk. Ezért aztán én is követem, mert szerintem is jobb ötlet lenne bemászni az épület belsejébe. A szűk folyosók, elszeparált lakások elkülönítik őket és úgy egyesével le tudjuk őket szedni. És még a nyilaim is össze tudom szedni. Ha nem tört be egyetlen ablakot sem, mire felérek hozzá, akkor most a kezembe veszem a nyílpuskát és a másik felével erőset csapok a zárt ablak üvegére, ütemes egymás utánban, amíg az összes kis szilánk ki nem potyog. Úgy már sérülés nélkül át tudunk mászni rajta. Sietnünk kell, mindjárt majd szétesik a tűzlétra, csak a Szentlélek tartja.
- Mi a terv?
Megvárom, amíg bepipiskedi magát előre, és remélem megosztja velem mi állt össze a fejében, úgy én is könnyebben tudom kivitelezni a magam részét.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalja Rózsika


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 25, 2019 8:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 578 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Továbbra is képtelen vagyok szóhoz jutni. Azt mondja, hogy "csak". Az impek zavarnának a legkevésbé, de a démonok? Nem állítom, hogy a legutóbbi találkozás óta kissé rettegek tőlük, mely nem jelenti, hogy nem tépném ki gondolkozás nélkül az egyikük szívét. Viszont azt sem tudjuk, hogy mennyien vannak, a házakba is elbújhattak volna, a kutyákkal együtt. Lehet itt egy egész csürhe.
Nyitnám is a számat, hogy elmondjam, ám nem teszem. Ezeket neki is tudnia kell. Attól, hogy az egyik legjobb stratéga vagyok, ő is pontosan tudja ezeket. Már csak azért mert nem egyszer jártunk pórul pont ezek miatt. Mert lenézzük őket.
- Wow - vonom fel egyszerre mindkét szemöldököm, az első reakcióként, hogy mennyire önző vagyok. Van benne valami, végtelenül az tudok lenni. Még erre is mondanék valamit, de mit? Tagadjam? Soroljam fel, hogy az elmúlt időszakba mennyit güriztem az átkozott térképek felett, hogy valami védelmi rendszert húzzunk fel a város köré? Nem teszem. Ha nem látta, akkor értelmetlen szócséplés lenne. És ha így gondolja, szíve joga.
Habár szomorú, hogy idáig jutottunk, süllyedtünk.
Farkas, farkas prédája. A vadászok sem tarthatnak ki örökké egymás mellett, nem igaz?
De ebben legalább igazam volt, fél siker. Még ha túlontúl is rossz előérzetem van és a létező összes riasztó, csengő, harang egyszerre sipákol a fejembe, hogy ne légy ostoba, ne menj be oda. Most már mindegy. Önző vagyok, akkor viselkedjek is így. Ezért hát megyek előre, trappolok, dühösen, mérgesen. Saját lépteim miatt, ahogy a szívem dübörög a fülembe, na meg a gondolatok végett is, nem hallom azt, amit ő.
Ezért is megyek előre, ám visszafog és még számat is betapasztja. Jól teszi, mert tényleg sikítani készültem.
Majd hallgatok. Halk kaparászás, körmök sercegése a betonon. Émelyítő morgás. Valahol a távoltam egy szurokszínű szempár "villan" fel.
Miért is csak ketten vagyunk a körzetben? Tenném fel jogosan a kérdést, ám most figyelek, feszülten. Lélegezni is elfelejtek. Egyre hangosabb morgás, nem hinném, hogy egyedül van, de semmit sem látunk.
Majd elenged és amint mutat, már rohanok is. Nem ellenkezek, hülye lennék. Futok, az életemért, hallhatjuk, hogy a körmök csikorgása is egyre ütemesebb. Futok a tűzlétra felé, ám az túl magasan van.
Én megölöm bárki is tervezte ezt a városrészt. Futok, majd lendületből ugrok fel. A legalsó lépcsőfokot sikerül elkapnom, érzem ahogy jön le velem a létra, ám a kezem csúszik. Még mielőtt bármi komolyabb bajom lenne engedem el és csúszok arrébb a cipőkön pár métert. Az utolsó lépéseket már botladozva teszem.
- Mássz - kiáltom, még mielőtt meg akarna várni. Visszafelé futok, eszem ágába sincs itt maradni, ne aggódjon, de az udvariasságnak most nincs jele.
Ha mászik, ha nem, amint a létrához érek, mászok, egyre feljebb, dehogy állok meg az első emeleten. Még ha nem is állunk meg, a tűzlétra illesztései kezdenek kilazulni. Egyértelmű, hogy nem a kettőnk súlyától. Gyorsan keresek egy nyitott ablakot, vagy bármit, nem is kell nyitottnak lenni. Ahogy a falból jön ki a létra tartószerkezete, úgy botlok meg. A korlátnak esek, kis szerencsével nem fordulok csak át rajta, a lent morgó dögök felé.
- Van nálad lőfegyver? - kérdezem, hisz egy ötlet rajzolódik ki a fejembe. Nálam talán van. A táskám rejtekébe, biztonságosan eltéve. Hogyha baj lenne, hatezer évig tartson, hogy hozzájussak. Fejemet fordítom csak hátra, hajam az arcomba lóg, eltakarja a látásomat. Alattunk a tűzlétra újra meginog. Ez nem véletlen. - Démonok - jön az első gondolat és miért is ne jöhetne? Démonkutyák, telekinézis, nem hinném, hogy angyalok lennének, főként hogy nem is nagyon támadhatnának már minket. Ha lehet hinni Samarielnek persze.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 24, 2019 11:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Úgy látszik nem fogja fel, hogy megkerülni akartam a szemétkupacot. Miközben megyünk, amerre őfelsége kérte, mintha beakadt volna a lemez. Egyfolytában ugyan azt szajkózza. Persze hallom miként trappol mögöttem, de nagyon nem érdekel hogy milyen alakban akar kísérteni. Nyilván úgyse hagynám hogy felfalják.
- A kutyák szaglása sokkal kifinomultabb a földi kutyákénál. Hidd el, az a bűz most áldás lenne! Ott csak az impek és a démonok jelentenek veszélyt.
Akiket látunk, ugyebár. Látnánk a kutyákat is, ha bepakolta volna a szemüvegeket. És még ő papol nekem tervekről. B@szki! Nem, még mindig szerinte én vagyok hülye, ő meg az okos. Jah, lehet benne valami! Nekem kellett volna bepakolni mindent. Késő bánat eb gondolat!
- Mondták már neked hogy végtelenül önző vagy? Mert akkor most mondom!
Letudom ennyivel, ha megsértődik, akkor is. Tulajdonképpen olyan hangzavart csináltunk ott a szemétkupac határában kifejezetten a ruhája miatt, hogy nem csodálkoznék ha már ott gyülekeznének a sötét felhők ránk várva. Persze most az van hogy nem megyünk oda vissza. Hát már szerintem sem lenne jó ötlet! Momentán hamar átérünk abba a fordulóba, amit ő javasolt. Kénytelen vagyok hátrafordulni, de közben lassítok a lépteimen.
- Igen, látom!
Ez nem az erdő. Itt ha csendes valami, az nem jelent semmit, tekintve hogy nincsenek madarak, meg rágcsálók, meg semmi olyan élet jelen, aminek az eltűnése figyelmeztethetne bármire is. Üresnek és kihaltnak tűnik ez az utca, nincs szemétkupac sem, szóval megnyugodhat. Megint előre fordulok, mintha apró koppanások hangját hallanám, amik a betonhoz csapódnak gyors egymás utánba. Nem tudnám megmondani, hányan lehetnek, ahhoz nagyon emberi fülem van. Nat motyog valamit és érzékelem ahogy megmozdul, de amikor mellém ér, elkapom és a szájára tapasztom a kezem, szóval nem tudja befejezni és nem engedem tovbább haladni sem. Nem is értem már megint hova akart elindulni meggondolatlanul és főleg előre.
- Figyelj!
Valahonnan az utca közepéről jönnek ezek a hangok és egyre közelednek. Aztán egy morgás is elindul felénk. Jaj! Elengedem a száját és ugyanazzal a kezemmel mutatok neki a szemközti épület felé.
- Ott van egy tűzlétra! Futás!
Elég közel van, még ha nem is olyan fitt, mint lennie kéne, szerintem fel tudunk mászni mielőtt ide érnek. Remélem neki indul, én meg szaladok utána. Lőhetnék, de sok értelme nem volna, olyan, mintha vakon lövöldöznék a semmire és a nyilaim bánnák, nah meg ez hátráltatna is a futásban. Úgyhogy szégyen a futás, de hasznos.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalja Rózsika


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 24, 2019 10:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 529 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Csak tátogni tudok a szavain. A mondatán. Megszólalnék, de képtelen vagyok rá, csak a szám kinyitását és becsukását láthatja értelmetlen arckifejezésemmel egyetembe. Mégis hogyan és miként tud ennyire félrecsúszni a kommunikációnk!?
Fogalmam sincs, azonban azt tudom, hogy a mutatóujjam mutogatok a térkép felé, és ha kell pár lépést közelebb is megyek hozzá. Nem vagyok hülye, még a végén megragad és magával vonszol. De Isten a tanúm rá, ha megteszi én sikítani fogok.
- Kikerülni! Egy utcával! Van egy átkötő, amin be tudunk nézni, hogy ott van-e még a szemét! – mutogatom a térképet, a leendő utvonalat, lényegében bármit, csak hogy megértse, hogy mit akarok. Idegesen túrom hátra a hajamat, tenyerem a homlokomon tartom. Másik kezemet a csípőmre teszem és félig el is fordulok tőle.
Eszem megáll. És már itt áll. És üvölt, talán még a nyála is frecseg, nem tudom, mert nincs rá időm figyelni.
- Igen, ahol az a küldetésünk, hogy kicseszett rúnákat fessünk fel! – próbálok nyugodt lenni, de érzem, hogy egyre hangosabban beszélek én is. – Nem pedig egy szemétkupac közepére berongyolni, hátha találunk ott pár démont, nem? – na jó már én sem bírok magammal. Emlegesd csak a bált, az sem akaszt ki, áh dehogy, miért akasztana? Rendeznek egy bált, ahova eljöhet bárki, de nem akarnak semmilyen óvintézkedést tenni. Veregetem a tanács vállát, tényleg. – Mit gondolsz, mit találunk ott, oh, nem, még csak bele se gondolj – vonom össze a szemöldököm és rázom meg a fejemet. – Ha ezek tényleg egy cseszett démont követnek, azt hiszed, hogy van esélyünk, ha oda bemegyünk? – mutogatok mögé a szemétkupacra. – Ahol, SEMMIRE sem látunk rá!? Neked tényleg mindent a szádba kell rágni? – értetlenkedem. Eddig nem rá haragudtam. Most igen. Most nagyon is.
- Bocsánat, de nekem aztán rohadtul nincs kedvem ahhoz, hogy még egyszer megszálljon egy démon – emelem fel bocsánatkérően a kezemet és lépek párat hátra.
De megint csak követ és újra csak ordibál velem. Mély levegőket veszek, hogy ne ugyanazon a hangnemen szóljak neki vissza, bevallom nehezen megy. Az utóbbi időbe túl sok minden volt rajtam, túl sok teher, túl sok minden történt. Erre itt van most még ez is. Fújtatok, nagy levegőket veszek, szemeim dacosak.
- Hogy szórakozok-e? – nevetek fel, szinte már hisztérikusan, újra csak elfordulok tőle és teszek pár lépést tőle. – Mi a terved, mh? Bemegyünk és? Csapdába sétálsz? Nem vagyunk rohadtul felkészülve démonok ellen, ketten vagyunk az egész cseszett körzetbe! – felelem neki magasabb hangfrekvenciával. – Nehogy már az én hibám legyen, hogy rohadtul rosszul adták le a drótot és képzeld el igen! Ha megadták volna, hogy pontosan hol vannak a kupacok, oh hidd el, hogy nem jövünk a közelébe, legalább is nem ketten, gondolkozz már! – koppintom meg a saját homlokom és mutatom aztán felé a kezemet.
Nem leszek öngyilkos nem most és nem itt.
Azonban nem tudom, hogy mi hatott rá. Talán átgonolta a szavaimat. Mégis fújtatva, idegesen, remegve fordulok utána.
- Esküszöm Zagar, ha behajítasz és démonkutyák tépnek szét, visszajövök démonként és pokollá teszem az életedet – fenyegetőzök trappolva utána. Nem vagyok harcos.
Nem vagyok terepre való. Értse már meg, hogyha bárkivel jövök ki, ott valakinek bántódása esik és ritkán én vagyok az. Persze tökös srác, kemény fából faragták.
Csak egy utcányit haladunk, pár méter, talán száz sincsen, hogy aztán befordulhassunk.
- Látod! – csapok a combomra, ahol nincsen semmi. Tényleg semmi. Úgy értem, egy darab szemét, semmit nem hozott át a szél, még egy kósza falevelet sem. – Oh elmentek ti… - kezdek bele, mert egyáltalán nincs jó érzésem az egésszel kapcsolatban.
De tudod mit Zagar? Akkor teszek rá. Már csak azért is elindulok, még ha feltűnően csapda. Most már rohadtul felspanolt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 24, 2019 9:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Az Ed kérdéskört letudtuk, tőlem előtte kifaggathatja, vagy közben. Én akkor is szétverem a fickót, de olyat kap hogy utána egy hétig pörögni fog. Meghallom a Drágám kifejezést és rögtön végigfut a hátamon a hideg. Az már régen rossz, ha egy csaj le-"Drágámoz". Rosszul kezdődik. És rosszul is folytatódik. Abbahagyta a hátrálást és a térképpel vacakol. Én csak mérgesen széttárom a karjaimat. Hát mi a f@szról süketel itt nekem?
- Körbe akartam menni, nem bele! Te mondtad hogy menjek, nézzem meg hogy a következő utcáig tart-e?! Én meg azt mondtam, hogy nem válunk szét!
Förmedek rá idegesen. És nem áll le, folytatja megint a hisztit. Egy kicsit sem jön be az a konok nézése, kezd felmenni a pumpa, főleg, amikor a ruhájáról kezd el beszélni. Dühösen indulok el feléje, ha megint hátrál akkor követem, ha nem, úgy megállok közvetlen előtte és üvöltök most már.
- Más problémád sincs, csak a ruhád?! Ki a t@kömet érdekli mi van rajtad! Nem a bálon vagyunk, hanem küldetésen! Felfogtad?!
Muszáj vagyok elfordulni, és a fordulás hevében csapok közben a kezeimmel, inkább mint őt csapjam meg. Hát ez hülye! Megrázom a fejemet is az ajkaimat összeszorítva, azután ismét vissza térek hozzá. Ha megint hátrálni kezd előlem, akkor megint követem, ha nem, akkor csak megint megállok előtte és főlé magasodva folytatom az ordibálást.
- Képzelem! Van két rossz hírem, Szivi! Azt már csak ollóval fogod kiszedni belőle! A másik pedig, hogy a hely tele van ilyen szemét kupacokkal! Még is mit képzelsz?! Körbe körbe fogok veled keringeni, mint gólyaf@s a levegőben, csak mert nem vagy hajlandó bemocskolni a kezeidet?! Szórakozol velem?! Ajánlom, hogy ne!
Megint elfordulok, mély levegő, csak nyugalom, semmi pánik, mindjárt elmúlik! Kurv@ élet! És megint a térképpel jön. Azzal a térképpel, ami gyakorlatilag el van b@szva! Nem, most már nem megyek üvöltözni vissza, csak megfordulok, látom hogy a térképet mutogatja, meg hogy szerinte van ott egy másik utca. Édes f@sz! Ez ki fog idegelni! A jobb kezem a fejem tetején pihen, próbálok nem kiborulni, szerintem már így is leüvöltöttem a fejét. Más sem hiányzik, minthogy itt nekiálljon sírni. Mutogatok rá egy sort zihálva, aztán ugyan azzal a lendülettel megkerülöm őt, elhaladva mellette elindulok abba az irányba, amerre szerinte az a másik utca van.
- Jó! Ha ott is szemét kupac lesz és megint ezt csinálod, én behajítalak! És lesz@rom hogy mi van a ruháddal!
Tovább morgok, de teszem, amire kért. Mit kért. Utasított! Mert ő semmi pénzért be nem teszi be oda a lábát! Hát b@zdmeg..még ha fizetnének érte..jó is volna! Megint összeszorítom az ajkaimat, próbálok mély levegőt venni és a környezetre koncentrálni. Valahol érzem hogy ez nagyon erős volt, szépen kitört belőlem az előbbi hosszú percek összes sérelme és azt most egyben ráborítottam a fejére.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalja Rózsika


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 10:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 529 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Ő kibelezi, én ennél jóval többet tervezek vele szemben. Ez már nem az első eset és nem véletlenül lehet. Valami oka van, hogy ennyiszer keresztbe tesz. Nem rossz vadász, sőt. Mindig is csodálkoztam, hogy miért nem került be az elitek közé – azon túl, hogy fertőző a lábgombája. Drake valamiért ódzkodott tőle, és most már kezdem érezni, hogy miért. Valami nincs rendben vele, hiszen ez nem az első eset.
- Előbb hadd faggassam ki – kérem tőle, egyelőre még csak szépen. Nincs kétségem, hogy kinyírná, én sem állok távol ettől az ötlettől, de ezt most félreteszem és inkább a térképet fürkészem. De ezt most félre kell tennem.  Ugyanis azt hiszi Zagar, hogy viccelek.
Szemöldököm kérdőn röppen homlokom közepére.
- Oh, Drágám – kezdek bele, enyhén rázva a fejemet. – Nincs az a pénz, amiért Te engem oda bevonszolsz – mutatok térképes kezemmel a szeméthalom felé, mielőtt még kidobnám a taccsot. Nincs az a… semmi, hogy én oda bemenjek. És ne legyen felőle kétsége: Nem Fogok Bemenni. Ha kell még tovább hátrálok, felőlem aztán kergetőzhetünk is.
Nem megyek be.
- Ki mondta, hogy szétválunk? – nézek rá tágra nyílt szemekkel kissé előrehajolva. Hajam lesodródik vállamról, egészen a föld felé nyúl ki, reménykedik benne, hogy leér odáig, még szerencsémre, hogy nem teszi meg. Viszont így a szag is jobban megcsap és máris visszahúzom a fejemet, fingorogva és egy újabb öklendezést rejtek el tenyerem mögé.
Ezúttal nem rémít meg azzal, hogy közelebb jön hozzám, oh, de még mennyire nem. Összeszorított állkapoccsal állok és rázom a fejemet.
- Nem – közlöm, röviden és tömören. – Van fogalmad róla, hogy milyen kínkeservek árán varrtam meg a ruhát? Legalább is varrattam meg? Megőszült a varróm haja, mire meg tudta alkotni, azt, amire vágytam – mutatok végig magamon. – Ami már így is tele van imp agyvelővel, amit még nem tudom, hogy miként fogok kiszedni belőle, én bele nem megyek a szemétbe, mert nem fogom, ezt is a szemétre hányni, emiatt – mutatok újra a szemétkupacra. – Ha csesznek normálisan felderíteni, én meg cseszek bemenni, nem nyitok erről vitát – közlöm vele és ezzel elfordulok tőle. Újra a térképre függesztem a tekintetem. Ha velem jön nem kerülünk két tűz közé.
- A kupacok miatt amúgy sem lehet felderíteni az egészet, mire kiszelektálunk egy részt, és tovább haladunk, máris visszajönnek. Atomot kellene rádobni – magyarázok tovább, hogy miért is értelmetlen bemenni. – A másik utcába is be kell mennünk, intézzük azt – intek fejemmel, még visszafordulva.
Azonban ő is eldöntötte, hogy arra megyünk tovább. Újra megállok és visszafordulok. Nagy levegőt veszek, mellkasom felemelkedik, majd úgy marad.
- Zagar, ma már többször figyelmeztettelek, irtó türelmes voltam, még ha nem is láttad. Nem_megyek_be_oda – közlöm vele. Egymás megmaradt türelmét zabáljuk fel percről percre. Miért kell ennyire makacsnak lennie?
Az, hogy én az vagyok, már megszokhattuk, de hogy Ő?
- Jah, szemét – jegyzem még meg a kérdésére. – Ezek ostoba állatok, kettőig sem tudnak ellátni, vonzza őket az, amit a pokolba megszoktak: szenny és mocsok – egyik kezemet a csípőmre teszem és úgy állok és várok. Ha be akar menni, hajrá, én megvárom kint, de én be nem teszem a lábam.
Oh, nincs az az Isten, az az utasítás, még Drake két szeméért sem mennék be, még akkor sem ha a pallost lengetné a fejem fölött. Inkább a halál.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 9:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
A felszólalásával nem tudok mit kezdeni, mert már a szeméthegy előtt ácsingózok, így esélyem sem lenne látni, amit ő lát. Mire meg nekiáll értetlenkedni, már a nyílpuskával a kezemben indulok meg.
- Én kibelezem!
Az arcom is vicsorba torzul Ed nevének emlegetése kapcsán, noha semmit sem tudok a fickóról azon kívül, hogy az ilyen hanyag munka az életünkbe is kerülhet. Persze Nat tétlenkedése megállít, és mivel egy tapodtad sem akar jönni utánam, kénytelen vagyok visszafelé menni.
- Ugye, te sem gondolod komolyan?!
Végig tekintek rajta, megállapítom, hogy de. Inkább elhátrál, mintsem jönne.
- Figyelj! Nem válunk szét! A környék tele van impekkel.
Meg ki tudja még mivel. Értem én hogy tud magára vigyázni, de itt hagyni a szemétkupac előtt és előre menni felderíteni úgy, hogy még a házba is visszatérhetnek a dögök, nah meg azon aggódjak hogy élve megússza és össze tudjam szedni visszafelé, az hülyeség.
- Két tűz közé kerülhetünk.
Közben mindjárt kidobja a taccsot, tapasztalhatóan elszokott az ilyesmitől.
- Gyere! Ettől a szagtól nem fogsz meghalni!
Próbálom jobb belátásra téríteni. Egyébként is a környék tele van ehhez hasonló szeméthalomhoz, egy idő után hozzászokik az orra és az fog feltűnni, ha valami nem lesz ilyen ótvar büdös. Valahol ez még előny is lehet a számunkra. Ha ezen múlik, én fejest is ugrok a kupacba, de tényleg. Csak körbe kellene menni a szélénél, amíg meg nem látjuk a tovább vezető utat, vagy akármilyen utat. Nyilván van, csak nem pakoltak le egy másik halom szemetet közvetlenül ez mellé. Szóval meglehet Nat feltételezése igaz.
- Jössz?
Elindulok megint előre, ahogy terveztem, lassan, közben a nyílpuska távcsövébe nézve végig futom a szeméthalom látható részeit. Egyszer hátrafordulok, megbizonyosodni róla hogy jön-e.
- Valami biztos van. A mocskok erre szaladtak ki!
De ezt már csak halkabban jegyzem meg. Egyébként mi tartotta volna őket vissza attól, hogy lerövidítsék az utat? És menjenek a szeméthalmon keresztül? Most hogy így eszembe jut, megint paranoiás módon tekintek bele a távcsőbe és pásztázom végig a területet. Nem kell gyorsan haladnunk, így legalább nem csapunk zajt, nem lépünk rá semmi olyanra.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalja Rózsika


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 12:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 638 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Nem tudom - sziszegem, de idegem nem neki szól, hanem a lábaimnál heverő hullánál. Még egy utolsót belerúgok, még ha sajnálom is rá a cipőmet. Halkan nyüszítek fel, amikor látom, hogy miként is nézek ki. A csodás külsőm, a vér és agyvelő épp nem illik a mai ruházatomhoz. - Nem árulta el, és most sem - mosolygok bájosan Zagarra. Haragom nem neki szól, ezúttal tényleg nem, hanem ennek a dögnek.
De vajon miért érzem úgy, hogy legközelebb is simán elveszi majd az ütőmet, ha a helyzet úgy adja? Bármit is mondjanak a szavai? Megadóan sóhajtom el magamat, mégis mit tehetnék harci helyzetbe? Üssem le? Megtehetném, de amíg ő mellettem van, tudom, hogy valamennyire védve vagyok. Harci tudásom van, a távolsági fegyvereket jobban fegyverem - nem a nyílpuskát. Hanem mondjuk a lőfegyvereket. Közelharcba… Nos hát, nem éppen vagyok otthonos, habár azért elboldogulok, ha arról van szó. Gyönyörűen megművelt mozdulatokra, mint amilyenekre Drake is képes, teljesen távol állnak tőlem. Több ütést kapok be, mint amennyit elhárítok.
Hápogva meredek rá, hang nem jön ki torkomból. Wá, megőrjít a pasas, teljesen. Ma különösképpen megőrjít minden, de alapjáraton is könnyen az agyamra tud menni. Ennek ellenére úgy tudom követni, mint egy anyját követő kacsa, idegesítő módon, főként ha akarok tőle valamit. Még szépen is tudok rá pislogni. Azt is tudom, hogyha bajba lenne én lennék az első, ki segítségére sietne, még ha ezzel több kárt is teszek magamba.
Ettől függetlenül megőrjít. Főleg most.
- Áárh… - felelek erre ennyit és inkább gyorsan elintézzük a lakást. Fingorogva, mimikázva, amikor nem lát utánozom a szavait, halkan motyogva. Legfeljebb fejem jobbra-balra rázását láthatja. "Mert itt vagyok." És amikor nem vagy itt?
Nem, ne előzzük meg a bajt, véletlenül sem. Nem kell, miért is? Reagáljunk az eseményekre, a támadásokra, ne is előzzük ezeket meg. Miért is kellene megelőzni őket? Mert mi nem ezt csináljuk, nem azért vagyunk vadászok, hogy egyszer ennek vége lehessen és hazamenjünk a nem létező családunkhoz. Inkább kerüljünk bele a mókuskerékbe ahol mindig csak a harc és a túlélés a cél.
Árh. Kiakaszt.
Nem is szólok tovább, csak ha szükséges, legalább is az útirányokat nézem. Közben a házakat vizslatom, próbálok visszaemlékezni az alaprajzokra, de már annyit láttam az utóbbi időbe, hogy fogalmam sincs, hogy egyes házak miként néznek ki. Pedig egykor a kormány ezek stílusait is egységesítette, meglehet épp egy ilyen miatt.
- Az ott nem egy menedékház? - teszem fel tűnődve a kérdést, inkább magamnak. Mintha ismerős lenne az épület, ám hiába nézem a térképem, nincs rajta megjelölve. Mindenestre most teszek oda egy pontot, hogy ezt később is meg kell nézni. Nyugodtabb körülmények közepette.
Követem Zagart, bízok abba, hogy hallgat rám és befordul, ahova kellene, csak hogy amikor megyek utána, sikerül majdnem beleütköznöm.
- Mi? - emelem fel a fejem és ekkor csap meg a bűz. Elfordulva takarom el orromat, kissé összegörnyedve öklendezek párat, szemeimet is behunyom.
- Kizárt dolog, ennyit nem fizet nekem senki - lépek egyet hátra, mintha ezzel ki tudnám űzni a bűzt. Zagar persze megy tovább előre, hogy kikerülje ezt. - Ugye nem gondolod komolyan? - sírom halkan. Kizárt dolog, hogy én oda bemenjek. Na nem, nem, nem és nem.
- Ed… - válaszolom meg neki és egyre jobban kezd idegesíteni a férfi. Előbb beküld Alexszal egy rémcirkuszba, ahol majdnem otthagytuk a fogunkat, most meg ez. Kezd egy kicsit…
Kezembe lévő térképet böngészem inkább.
- Zagar kerülővel ki tudjuk kerülni, csak azt kellene megtudni, hogy a következő keresztező utcáig tart-e, vagy tovább - kiáltok neki. Menjen csak, derítse fel, én itt lecövekelek. Nincs az az isten, hogy én utánamenjek. Ki van zárva, teljes mértékben. - A párhuzamos utcának elvileg szabadnak kellene lenni - hátrálok tovább, orrom elé teszem a kézfejemet, inkább szívjam be bőröm illatát, hátha elnyomja a bűzt, melytől még jobban kell öklendeznem. De jó, hogy nem reggeliztem, ebédeltem… Milyen napszak van?
Mi a franc történik velem?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 10:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Megzavarodtam. Az előbb nem arról kérdezte a dögöt hogy kinek dolgozik?
- És melyik démon az?
Ha tudja, akkor már rögtön megértem miért verte agyon a kérdését követően. Nah, de az ütőt sejtettem hogy nem fogja annyiban hagyni. Már megint.
- Tőlem azt ütsz vele, amit akarsz.
Felfogtam, te ütöd, tiéd. Jah! Csak megvonom a vállamat rá. Bár arra azért figyelek, ha megpróbálna megütni, még el tudjam kapni a kezét. Mindennek van határa. A hisztijének is kéne hogy legyen. Vagy velem van a probléma és elszoktam az ilyen társas cselekvésektől és azért gondolom hogy ez már sok? Vagy én vagyok sok neki? Hm. Kiakadt a lemez. Egy ideig elgondolkodva merengek, aztán megint csak belém áll. Ó, ne már!
- Engem nem zavar. És tudod miért? Mert itt vagyok.
Nem tudom mire ez a felesleges szájtépés, vagy most minden világfájdalmára engem fog szapulni végig az úton? Kezd nagyon sok lenni. A következő kérdésére már csak legyintek egyet. Egyértelműen nem tudunk mindenhol ott lenni. Milyen kérdés ez? Gyajh, csak érjünk már oda az első ponthoz. vajon kibírom addig? Mivel látom miként ugrik le a lépcsőn, akár mintha az idegeimen ugrálna, én szó nélkül megindulok abba az irányba, amerre mondja. Morgok egy sort, de ez csak amolyan mérgelődés, semmi kivehető káromkodás sincs benne. Oké, szóval a következő utcánál. Befordulok a ház mellett, de az a baj, hogy nincs utca, csak a szemétkupac kezdete. Ami sokkal büdösebb szagot terjeszt, mint a ránk száradó véré. Megállok. Nem hallottam mit kérdezett, mert a fölénk tornyosodó sz@rt csodálom.
- Mit is mondtál? Merre?
Igen, nos, itt tárolják az összes szemetet, de mintha ez régen nem lett volna ilyen oltári nagy. Mármint idáig nem ért ki. Közben meghúzom az ideget, nyíl is kerül bele, mert nem árt komolyan venni a terepet. Az impek többsége is erre szaladt kifele. Azt keresem, meg tudjuk-e kerülni, úgyhogy elindulok itt, a szélénél. Emlékeim szerint ezeket kupacokba hordják, ez lehet egy nagyobb kupac. Csak meg kell kerülnünk, viszont így biztosan letérünk a tervezett útvonalról.
- Ki volt az a b@rom, aki itt felderített?
Biztos nem én voltam. De akkor a térképet is korrekten megrajzolták. Nah most mi lesz. Ezért is engem fog szapulni? Nem hiszem hogy kibírom most már hogy ne szóljak neki vissza. A dolgunkat kellene végeznünk, nem egymást ócsárolni menet közben.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalja Rózsika


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 2:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 470 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Kérdése kizökkent jelenlegi elmeállapotomból. Az idegességből, a feszültségből és csak nézem őt. Tágra nyílt szemekkel. Hogyan különböztetem meg? Miként is magyarázzam el neki ezt, anélkül, hogy el kellene magyaráznom a legutóbbi találkozásunk sittes megnyilvánulásait? Nem mindig vagyok büszke a brooklyni tájszólásomra, de hát…
- Öhm, legutóbb elég hosszan elcsevegtünk ama témáról, hogy mely démon alá tartozik – vonom meg a vállam, letudva ennyivel. – Nem mellesleg kicsipkéztem a fülét, így már elég egyértelmű volt – teszem még hozzá utólag. Átkozom magam, amiért nem ez jutott előbb eszembe, na mindegy.
Pofátlan megjegyzésére tátva marad a szám. Nem is kicsit. Jól hallottam. Hozott? És engem méreget, meg az ütőt? Mutatóujjam emelem fel támadólag és már meg is szólalnék ám azon ritka esetek egyike következik be, hogy a döbbenettől nem jutok szóhoz.
- Én ütöm! Én fegyverem – szögezem le végül ennyivel. Legközelebb verje szét őket a puskájával, ha már azt hozta. Én gondoltam az impekre, ő nem. Nem szedjük el a védtelen lányok fegyvereit, nem szép dolog. Meg is dorgálnám, ha nem lenne ennél egyébként picit fontosabb dolgom.
Mielőtt még el nem felejtem. Magamba motyogva készítem el a rajzot, próbálom elhelyezni a memóirámba… de csak beszél.
- És téged nem zavar, hogy a várostól egy köpésre démontanyák vannak? – csattanok fel. Nyugodt hangja azt sugallja, hogy érdektelen az egésszel kapcsolatban, holott tudom, hogy nem így van. – Innen egy köpés nekik, hogy elérjék az ártatlanokat és ha épp nem vagyunk ott? – mondja csak, hogy felesleges paranoia az egész. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy jobb félni, mint megijedni. Inkább tegyünk óvintézkedéseket, inkább irtsuk ki őket egytől egyik, még ha tovább is tart, minthogy létezésüket eltűrjem.
S ez motivál abban is, hogy a házba térjek. Találjon ki valamit a kutyákra, ha akar. Mindent én intézzek el? Néha komolyan fárasztó a csapat eszének lenni és megmondani, hogy mit csináljon, ez nem az én feladatom, nem is értek hozzá.
Odabent azonban hamar végzünk és már hallom is a zsörtölődését.
- Jól van na, megyek már – simítom még el utoljára a szőnyeg rojtjait. Mi van? Néha rendmániás tudok lenni a káoszban, ami létezik. Aztán fogom magam és kiszökkelek a házból. A verandáig futok, ott egy kis lendületet veszek és leugrok a lépcsőn. Gyorsan kell haladni, mégis érzem, hogy már most lihegek, pedig alig jutottam el a járdáig, kocogva. Hatalmas batyumba bepakolok mindent, újra a vállamra dobom. Az ütőt ezúttal inkább csak a kezembe tartom. A másikba a térképet.
- Következő utcánál balra – jegyzem meg, igaz sem autónk, sem semmink, mégis úgy érzem, hogy az anyósülésre tessékelt személy vagyok, ki navigál. Haladok én előre, ebbe a tűző napsütésbe, de mindjárt idedöglök.
- Ki is találta ki, hogy csak ketten jöjjünk? – teszem fel a kérdést, valahol, valamikor nagyon lemaradhattam, ha képes voltam ebbe beleegyezni. Ha józan ítélőképességembe találnak meg ezzel biztos, hogy fellebezem a döntést és ki nem jövök, ha kefe kefét eszik sem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 1:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Mikor rávágja a kérdésemre hogy NEM, egyből arra gondolok, hogy megsérült, mert élni még él, ezért alaposan végig nézek rajta. Aztán kiderül hogy nem ez a gondja. Mindig a frászt hozza rám!
- Hogy különbözteted meg őket? Nekem mind egyformának tűnik.
Dörmögöm lemondó sóhajjal, bár az is igaz, én nem nézegetem hosszan ezeket a kis disznókat. Már majdnem lenyugszom, erre felpattan nekem mutogatni.
- Hoztam.
Jelentem ki szárazon, és lázadó pillantással méregetem őt meg az ütőjét. Számomra még mindig a nyílpuska a használhatóbb. Ezt a kifejezést is régen hallottam. Kasszasiker. Ha lenne mozink, de nincs. Kár. Amíg ő rajzol és magyaráz, addig még egyszer körbenézek, minden felszerelésünk megvan-e. Ha nem, akkor felveszem a földről, vagy ahová leejtette.
- Az egész szektor egy démontanya.
Megint témánál vagyunk. Befigyel az üldözési mánia és társai.
- Valamit ki kell találnunk a kutyákra is.
Nem fűzöm hozzá, hogy kellettek volna a szemüvegek. Nincs és kész. Már itt vagyunk, semmi haszna ezen értetlenkedni. Megoldás kell, nem hiszti. Tekintve hogy készen vagyunk, én indulnék tovább, de ő megállít. Kérdőn tekintek rá, miközben a hajamról, meg az arcomról törlöm le az agydarabkákkal megspékelt vérfröccsöt. Bele az ingem elejébe, természetesen. Nagyon más nincs nálam, amivel ezt megtehetném, viszont kezd irritálni a ragacs. Az meg mindegy, ha ott szárad meg.
- Jövök.
Bement a házba, hallom miként rámol, úgyhogy csatlakozom a rámoláshoz, legyen ennek bármi értelme. Amikor a szőnyegért megyek, látom hogy rúnát rajzol. Mire visszaérek, elkészül vele, úgyhogy gondolván rá kellene rakni hogy elfedje, így ezt teszem. Remélem működni fog. Bár ettől még nem leszünk előrébb, de legalább tudjuk.
- Akárkinek is dolgoznak, visszafelé elintézhetjük őket. Viszont most a feladatunkra kell koncentrálnunk!
Felállok és kimegyek a házból. Sokat időztünk itt, haladnunk kell tovább. Persze nem indulok meg most sem nélküle.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalja Rózsika


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 11:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 433 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
A kis piszok csak röhög, még akkor is hallom nevetését a fejemben, amikor feje már teljesen szétloccsan, agyveleje pedig a ruhámra, falra a rögtönzött fegyverem végére ragadt. A vér itt is beborít majd mindent, noha nem olyan durván, mint odabent. Idekint, csak kettőt sikerült szétvernem. Ziháltam emelem fel fejemet, amikor meghallom Zagar kérdését. Hajamat idegesen, remegő kezekkel simítom hátra az arcomból, a fegyvert ledobom a dög mellé.
- Nem – felelem tömören. – Ezzel a rohadékkal, már másodjára találkozom. Ostobák, mint a segglyukam, de hűségesek… - ekkor tekintek végig a férfin és a szintén véres ruházatán. Fejem félrehajtva tekintek rá, amolyan, ez most komoly pillantással. Végül csak a fejemet rázom meg és elveszem tőle a baseball ütőt. – Legközelebb – emelem felé, fenyegetőleg – Hozz magaddal fegyvert. Igazából a legjobb impek ellen – ezért készültem vele. – Simán rendezhetnénk imp baseballt, ahol labda helyett ezeket dobáljuk. Kasszasiker lenne – ebben szentül hiszek, ám amikor Alexnek fejtettem ki, valahogy nem rajongott az ötletért. A mostani esett, azonban csak még jobban megbizonyosít arról, hogy szükség lenne rá. Nem adtam ki minden feszültségem, sőt, most csak még több van bennem, mint ezelőtt.
A házra nézek, a betört ablakait, melyek a talpunk alatt recsegnek. A tört bútorokat, már amennyit látok a nyitott ajtón keresztül.
- Ha nem is ez, de valahol a közelben van egy démontanya – összegzem meglátásomat. Ez a nyomorék valakit szolgál, ráadásul itt a házban. Vagy csak szimplán egymásnak estek, mert ostobák, vagy azért történt mindez, mert egy rivális démon impjeit találták meg. Ami pedig csak még rosszabb. Ez régebben nem történt volna meg, most pedig. Idegesen szorul ökölbe a kezem és rohanok a táskámhoz. Kiveszek belőle egy jegyzettömböt, és azzal állok fel. Gyorsan rajzolom le a házat, miként néz ki jelenlegi állapotába. Ehhez folyamatosan le-fel nézegetek. Csak egy vázlat, semmi több, majd körbenézek, hogy melyik utcában is vagyunk és ezt is felírom mellé.
Újra kezembe veszem a festékszórót és a járdára rajzolok vele egy rúnát. Igazából csak akkor fog jelezni, hogyha démon lépi át. De legalább tudnánk.
- Várj még egy kicsit – szólok Zagarnak, majd a festékkel indulok vissza a házba. Ha tényleg démon járkál a környéken nem szeretném ha szabadon kószálna. Ám a benti rom… - Segíts! – kiáltok ki, majd csinálok a bejárat közelébe annyi helyet, amennyit csak tudok, lábammal tolom el a törött bútorokat. Ha közbe bejönne, akkor csak ráemelem a tekintetem.
- Hozz egy szőnyeget – inkább utasítom, mintsem kérem. Addig én felrajzolok egy gyengébb pecsétet. Nincs vérem, így csak erre futja. Még ha fel is törik, akkor is fogjuk tudni, hogy járt itt valaki. Bizonyosság. Most az kell nekünk. Majd várom a férfit, már ha követett vissza a házba.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 9:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Hallom a hangokat kintről, látom az iszkoló rövid lábúakat futás közben a szélrózsa minden irányába mozogni. Ettől olyan érzésem van, hogy ezek itt gazdátlanul bent randalíroztak, egymásba kötöttek, vagy csak játszottak valamivel, a fene sem tudja. De most hogy körbenézek, a ház berendezései már nélkülem is szét voltak verve. Az ütő csak még otthonosabbá tette. Nincs egy centiméternyi hely, amit ne borítana be vagy a vér, vagy egy tárgy összetört darabjai, vagy csak szimplán a vastag kosz. Gyorsan kapcsolok, ki kellene mennem vissza Natalie-hoz, úgyhogy meg is indulok, kezemben az ütővel visszafele menet is üvöltve, mint a feldühödött oroszlán, megint végig verem a falat, hogyha netán maradt bent még egy két vakarék, az is eliszkoljon messzire. Mikor kiérek az ajtón, még egy utolsó ordítást hallatok, a Natalie-val szemközt álló kis nyomoréknak is azonnal inába száll a bátorsága a látványomtól, egyből pucolni kezd. Natalie pedig éppen a három közül az utolsót veri péppé. Még elcsíptem a kérdését, annak ellenére hogy pont megöli, szóval választ nem fogunk kapni. De szerintem beszél helyettük ez a ház. Körbenézek, a nyílpuskám a földön hever, az ütő vége csupa vér, ahogy az arcomra, a ruhámra is jutott bőven. Nyelem a levegőt, közben próbálok néhány mélyet venni, csak hogy lenyugodjak. A fegyverem irányába indulok, gondolván hogy Natalie mindjárt abba hagyja az imp fejének a püfölését. Látom kreatív volt, a korlát egyik lécével vagdalkozik.
- Jól vagy?
Kérdezem, miközben elhaladok mellettük, odalépek a fegyveremhez és felveszem a földről. Nat valamiért nem szereti használni. Nem volt felhúzva az ideg, nem volt időm rá hogy nyílvesszőt húzzak bele, bár a tartóba pakolt nyílvesszőket most szemügyre veszem, amíg a társam befejezi.
- Tűnjünk el innen mi is!
Túl nagy zajt csaptunk, idevonzhat pár démont, vagy pokolkutyát. Ha itt időzünk sokáig, mi leszünk hátrányban. Nem tervezem megint hátrahagyni, az előbb sem terveztem, csak kis időre elgurult a gyógyszer, úgyhogy most megállok mellette és várok. Az ütőt vissza akarom adni neki, már ha leszáll arról a nyomiról.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalja Rózsika


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 19, 2019 11:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 633 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Mint mondottam, nem vagyok bőbeszédű most már, beszélnek helyettem a tetteim, mozdulataim. Mint az idegességemben rázó flakonok. Nem ez lenne az első eset, hogy hasonló szituációban vagyok. Nem is ez lesz az utolsó, de ezek mindig elmúlnak. A kedélyek bennem lecsillapodnak, a szörnyet visszazárom a mellkasomba, mely ilyenkor mindig szabadulna. És a legtöbb esetben szabadul is. Ez az első alkalom, hogy nem engedem neki. Na jó, nem az első. Drake visszajöttétől számítva nem engedtem ki a szörnyet, elnyomtam magamba. Ismeretlen terep ez számomra, fogalmam sincs még, hogy mit fog eredményezni.
És ez veszélyes.
- Nem – felelem kurtán. Ő sem beszél, feleslegesen én sem fogom megtenni. A munkánkat elvégezzük, ennyi. Nincs több, nem látok ebbe az egészbe többet bele, ugyanis ez a legnagyobb bajom. Minden kapcsolatomba többet látok bele, mint amilyen. Csak azért, mert ennyire akarom, hogy valaki ténylegesen szeressen, azért, ami vagyok?
Egyszer már megtörtént, a város mégis elvette. Jé, és újra kilyukadok ide. Nem, nem fogom visszavezetni, hogy ezen gondolatok azóta cikázanak újra és újra a kis buksimba, amióta találkoztam Samariellel. Csúfos lenne, ha egy angyal ennyire meg tudná dönteni az amúgy is csekély lábakon álló véleményemet a világról.
Így hát ezen lépjünk is tovább.
Gondolataimba olyannyira elmélyedek, hogy nem veszem észre, hogy a két flakon a kezembe egyre gyorsabban mozog. Hagyom, hogy Zagar figyeljen helyettem is a környezetemre. Vele ellentétben tudom, hogy időben fog jelezni és számíthatok rá. Nem is értem, általában jól kijövünk egymással, szórakoztat a jellemével. Ma mégis bosszant, bár tegyük hozzá. Az egész világ bosszant.
A hang irányába könnyedén lépdelek, tornacsukám nem ad ki hangot, meglehet, akkor sem hallanák a bent lévők.
Intenék én a társamnak is, aki…
"Ez most komoly?" tátogom neki, ráncolt homlokkal, értetlen arckifejezéssel, mely kimerül abba, hogy felsőajkamat felhúzom. És még tátognék neki tovább is, ha nem hozná rám a szívbajt a mögöttem lévő ajtó.
A roham megkörnyékez, át is veszi felettem a hatalmat, ennek eredménye a sikoltás. Hátrálok pár lépést, mire Zagar már szinte mellettem, mögöttem is van. Mire pedig teljesen észbe kapnék, már veszi is ki kezemből az ütőt.
- Hé! – kiáltok utána, újra megrogyok a nyúlpuska súlya alatt. – Mégis mit kezdjek… - kezdek bele, de ekkor a három imp felém indul.
Ijedtembe dobom közéjük. A verandán hangosan csattan a fegyvert és még szerencse, hogy nem volt feltöltve – mert nem volt igaz? Mert ha igen, akkor az bizony elsülhet és még fel is karcolhatja a lábam, de egy impet is letarolhat.
Ám ha nincs felhúzva, akkor csak könnyedén rúgok a terasz korlátja felé, hogy megszerezzem az egyik tartó fokot. Ha már nincs ütőm.
- Ni, dikk má, ki ez! – hallom az egyik hangját, ahogy megszólal. Nekem pedig ez túlontúl ismerős. – Nem megmondtam, hogy megmondtam, hogy jön még paszulyra úthenger, teee, csicskaszökevény! – nyávogja elég mély hangon. Fejemet félrehajtom, kell idő, mire beazonosítom a lényt.
- Mit mondtál te meg, te, patkány, te? – bökök felé állammal, majd az egyik felém repülő társa felé ütök a korlátfokkal. Majd a lábamat is megkaphatja. Közben pedig a legtöbb lény elkezd kifelé rohanni. Köztük a barátom is.
- Nem jössz vissza – lépek utána, hogy grabancánál fogjam meg és hajítsam az ajtó mellé. Fogalmam sincs, hogy mit csinál bent Zagar, de ezek a szélrózsa minden irányába mennek. – Kinek dolgozol – szegezem neki a kérdést, mire az összes fogával vicsorít rám és próbál elkapni. A földön fekve lépek a vékonyka nyakára. Démonfattya, valaki miatt a városban van.
- Gihihihihi – neveti de nem mondd semmit. Az én agyamba meg kezd elpattanni a vér. Lendületesen suhintok a fejére a fából készült rögtönzött fegyverrel.
- Kit szolgálsz rohadék? – vicsorítom, kedvem és idegeim kezdem teljesen elveszíteni. Meglehet, hogy ekkor lép ki az ajtón Zagar is, ki csak azt látja, hogy borzos hajjal, vicsorgó szájjal – éppen nem habzik – taposok egy "ártatlan" imp nyakára, fejét pedig a fegyverrel püfölöm, amíg az szét nem loccsan, ha hagyja persze.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 19, 2019 9:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Vele ellentétben számomra a csend egy jóságos áldás, és egy kicsit lenyugszom tőle. Szóval én sem erőltetem a beszédet, csak menetelünk kukán. Leszámítva a fém csörgését, amit ő produkál. Tudom hogy direkt csinálja. Jó lenne ezt megbeszélni, de ő túl sokat beszél, én pedig túl keveset és akármit mondok, azt most csak félreérti. Úgyhogy ennek később jön el az ideje. Talán egy ideig elfelejti ő is a problémáit, tekintve hogy itt a környezetre kell fókuszálni. Jó lett volna a táskából kikotorni a további felszereléseinket, még akkor is, ha emiatt később indultunk volna meg. Így bár továbbra is töretlenül elől menetelek, ezt muszáj vagyok megjegyezni.
- Elhoztad a szemüvegeket?
Ahol megyünk, ott járda van, beton út, semmi olyan, amiről bármilyen nyomot le lehetne olvasni, mint például amikor az erdőben vagyok. Úgyhogy ezek a képességeim most használhatatlanok, inkább a zajokra, hangokra koncentrálok és a látási viszonyokra, tekintettel hogy nappal van, az tök jó. Csak hogy a kutyákat nem fogjuk kiszúrni a két szép szemünkkel. És igazából a napfényben megvakulunk a szemüvegektől is, mondjuk viszont árnyékban vagy a házakon belül nagyon is jól jön. De pont emiatt a célterületeinket jobb volna éjszaka megtisztítani a dögöktől. Azt hiszem ez már neki is megfordult a fejében. Mégsem hozom most szóba ezt az opciót, maradjunk csendben és a fém csörgésétől hangos nótával haladjunk.
Ennek hamar meg is lesz a böjtje, amikor elhaladunk az egyik útba eső ház mellett és hirtelen kirobban az ajtaja. Hallhatóan kirúgták. Megtorpanok és a zaj irányába fordulok. Olyan hangok jönnek ki a házból, mintha valakik verekednének. Natali-ra emelem a tekintetem a kérdése elhangzása után és elhúzom a számat. Szerintem nem kéne. Akármik vannak bent, hadd verjék össze egymást. Az nekünk csak jó, nem? Persze ő inkább megnézné. Érthető, mert nálunk nincs live pankráció, kivétel, amikor valaki felb@ssza az agyamat! Bár azt meg végképp nem értem, hogyha nálam van a nyílpuska, akkor miért én nyissam ki az ajtót. Pont beálltam a nyitott ajtóval szembe, gondolván hogy egy két kapáslövéssel megküldök pár fejet, amelyiket kidugják, akármik legyenek odabent, amikor Natali int nekem, közben ott se vagyok. Az impek ekkor esnek ki az ablakon. Na b@zdmeg! Elsőre a szívbajt hozzák rám, és az amúgy is ugrásra feszült idegeim megindítanak előre.
- Cseréljünk!
Üvöltöm Natali-nak, és amint a közelébe érek, elkérem tőle az ütőt, én meg ismét a kezébe nyomom a nyílpuskám. Amúgy rossz csere, mert az utóbbi többet ér. De ezekre a mélynövésű majmokra pont elég az ütő is. Ezután csak üvöltő sakál módjára rongyolok be a házba, végig verve vele a falát, és azokat a bútorokat, amik útba kerülnek jövet-menet. Néhány imp is az ütő rossz felén végzi kiloccsantott fejjel. Hallani a rohangálást a házban, a kaparászást, a nyivákolásaikat, miközben én még mindig csak üvöltve haladok előre. Az ablakoknál ér véget a menet, mert elfogyott a szusz, és mert ezek úgy iszkolnak el, ahogy csak tudnak. Kitörve az ablakok üvegeit, a vékonyabb faburkolatokat a ház oldalán, és amikor az egyik kitört ablak előtt megállok, látom miként szedik a kurta lábaikat fejvesztett rohanásuk közepette.
- F@szkalapok!
Szapora lélegzetvételem közepette ez még kibukik belőlem mély morgó hangon, azután csak állok egy darabig a kezemben az ütővel. Ami azt illeti, ez most jól esett. Kár hogy nem folytathatom a tombolást. Főleg mert Natalie-t hátul hagytam, és nem tudom követett-e. Hú, b@szki! Hamar visszaköszön a józan eszem és első dolgom a társam után kutatni a tekintetemmel.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalja Rózsika


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 8:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 594 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Ha van valami, ami jobban kiidegel annál, mint amikor valaki beleáll a vitámba, az az a nyugodt higgadtság, amit Zagar is képvisel velem szemben. Drakekel közös jellemvonásuk, ő nem csitítgat, nem babusgat, nem próbál megnyugtatni, szóra bírni nem. Ilyenkor egyszerűen csak ignorál, amitől csak még jobban idegessé válok. Holott épp ezt kívánom, ki érti ezt? Mert sokszor magamat sem és magamnak is sok vagyok. Akkor mégis miért várom el, hogy mások megértsenek, egyáltalán…
Nyilván azért, mert a csapat esze és szépe vagyok, mi másért?
Idegesen fordulok hátra, azonban úgy tűnik, hogy nem hajlandó még jönni, holott épp ahhoz van kedvem, hogy kiviharozzak, a feszültségem levezessem, magam sem tudom, hogy min. Ehelyett… Köveket cipel?
Most tényleg köveket cipel?
A felháborodott kérdésemet fel is tenném neki, ha nem tartana még az örökre megfogadott némaságom felé, amit heti szinten megteszek és heti szinten meg is szegek. Kérdőn tekintek rá, kezeimet karba is fonom, ha esetleg ide nézne. Ha teszi is, csak szemem forgatom, majd megfordulok és kimegyek az épület elé.
Bármennyire is bosszant a helyzet, amibe akaratlanul rángatott, nem fogom itt hagyni. Épp ezért indult az egész, mert azt hiszi, hogy nem bízhat bennem. Na meg persze. A járda szélére leülök, egy kósza csatornafedél mellé. A földről mellőlem apró kavicsokat markolok fel. Két ujjam közé csippentem őket és a fedél lyukába próbálom dobálni őket, amíg ő köveket pakol.
Megkérdezném, hogy ez miért egyszerűbb, mint pár rúna, mégsem teszem, nem is fogom. Teljesen elvarázsol ugyanis az új hobbim. A kőhajigálás a csatornafedél lyukába. Annyira koncentrálok rá, hogy gondolkozni is elfelejtek, holott lássuk be, nem ártana pár dolgot átgondolnom.
Kezdve a viszonyomat a Tanáccsal. Azon át a bizonytalanságom Drakekel kapcsolatba. Lábaimat felhúzom, térdem ölelem át, miközben a kavicsokat magam mellé helyezem. Nem akarok ezekre gondolni, újra csak. Nem akartam akkor sem amikor elment, most sem, hogy visszajött. Tudom, hogy egyszer el fog jönni a pillanat, hogy leüljek magammal ezt megtárgyalni.
Tudom, hogy emiatt vagyok ennyire feszült. De nem megy. Nem akarok egy újabb emberben csalódni.
Nagy levegőt veszek, amikor hallom, hogy felveszi az ajtó mellől Zagar a nyílpuskát, kisétál és morog nekem valamit. Gondolom, hogy mit. Államat mégis térdemen tartom és egy darabig még feszülten figyelem a fedelet.

Felállok, vállamra kapom a táskát, egyik flakont korábban már beledobtam, a másikat a kezembe tartom. Idegesen forgatom, hol fejjel lefelé, hol pedig egyenesen, engedve, hogy az apró fém benne csörögjön. Ha nem szól hozzám, nekem az is jól, ha igen, szűkszavú megjegyzéseimen kívül nem sokat kap válasznak. Mint az igen és a nem.
Végezzük el a munkát és menjünk haza. Nem akarok kijárni terepre, egy időre épp elég volt.
S amint ezt kimondom, mellőlem hirtelen robban egy régen bedeszkázott ház ajtaja. Rajta nem jön ki semmi, csak folyamatosan csapódnak neki valami apró, ám annál keményebb tárgy, már a hangja alapján. Majd egy újabb durranás, minden egyesnél pislogok egyet. Szemem sarkából sandítok Zagarra.
- Megnézzük? - kérdezem tömören, de én már el is döntöttem, hogy igen, így pár lépéssel fellépek a verandára és megállok az ajtó egyik oldalán. Táskám lerakom a lábamhoz, a baseball ütőt pedig a kezembe venném. De még mielőtt inthetnék neki, hogy nyissa ki az ajtót, mögöttem kitör az ablak rajta pedig legalább három imp összegubancolódva.
Én pedig a riadalomtól nőiesen ugrok fel és sikoltok egyet.
Mire bent minden zaj elhalkul és a három birkozó is megáll. Ostoba tekintetükkel merednek rám. - Ajaj - kezdek el hátrálni Zagar felé. Valamiért rohadtul nincs jó érzésem.
- Mennyi impet tudsz másodperceként leütni? - kérdezem tőle, csuklómmal megforgatva az ütőt. Bent felborul egy bútor, hallható a tompa puffanása majd egy éles rikoltás.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 6:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
A térdeimre támaszkodom, figyelem mit csinál, de hiába kértem, nem, nem akar lenyugodni. Nem akarja befejezni. Vannak emberek, akik értenek a szóból és vannak, akik nem. Ezzel nem lenne semmi probléma, ha nem ketten lennénk itt, és inkább azért aggódom, hogy valami hülyeséget csinál, nem azért mert majd mentem nekem esik. Ó, azért én nagy falat volnék neki! Még csak fel sem állok a közeledésére, bár felfelé tekintek rá, hunyorogva, érdeklődve. Azon kívül nem történik semmi, hogy továbbra is hisztizik, ez világos. Valami teljesen mást értett bele az előbbi kérésembe és szokás szerint személyes problémát csinált belőle saját magának. Csendben figyelem a rúna felkerültét, a kezének remegését, aztán azt is, miként csattog kifelé dühösen. Nem lesz ez így jó sehogy sem, bár nem szólok most neki semmit. Nem látom értelmét. Falra hányt borsó. Viszont a motoromnál nem tapasztalok semmi változást. Mire szólhatnék neki hogy álljon meg, már a táskájával fordul éppen kifele. Nem követem, szóval ha ki is megy, remélem van annyi lélek jelenléte hogy megvár. Én most felállok, leemelem a motor hátuljáról azt a táskát, amiben élelem és víz van, arrébb rakom le a földre, távol a motortól, aztán ahogy elterveztem, a beomlott plafon nagyobb törmelékeiből cipelek a motorhoz. Ezekkel fedem be. Valószínűleg össze fog karcolódni, talán horpadás is lesz rajta, de ez a legkisebb problémám jelenleg. Ez súlyos percekig el fog tartani, nem szükséges segítenie nekem, mert ezek nehezek, jobb lenne, ha nem emelgetné őket, szóval ha még is megpróbálja, akkor odamegyek és kiszedem a kezéből. Egyszer kétszer felnézek itt van-e még, vagy már kiment, de ha mondjuk egyfolytában beszél most is, akkor meg biztosan tapasztalni fogja, hogy egy szót sem szólok hozzá. Ennek legfőképp az az oka, hogy próbálok nem beleállni a hisztijébe, mert ha nálam elszakad a cérna akkor ki tudja mi lesz és azt már felfogtam hogy nem nekem szól. Közben az is megfordul a fejemben, nem ártana szétnézni odafent, ám a plafon lyukaiból ítélve nagyon instabil lehet azokon a részeken a födém. Ráadásul ha ennél jobban megváratom Natalie-t, félő hogy tényleg egyedül indul neki.

Miután végeztem -vagy végeztünk-, az élelmes batyut a hátamra csapom, szűkösen, de elfér rajtam. A sniper táskájának pántja keresztbe áll rajtam, ahogy a fegyver is, bár csak a táska csúcsosodik ki a jobb vállam felett. A másik táskát meg csak fölé húztam, mint egy iskolatáskát. Az ajtóhoz érve lehajolok a nyílpuskámért, azután nagyon gyorsan kikeveredek az épületből, a kezemben a fegyveremmel.

Ha itt van és jön ő is, akkor foghegyről morgom neki hogy mehetünk, aztán meg sem állva tovasietek előre. Ha meg nem, akkor gyorsítok a lépteimen, mert utol kell érnem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalja Rózsika


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 9:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 599 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Magasabb hangtónusa megteszi a hatást. Megrettentem volna? Nem igazán. Magamba szálltam volna? Egyáltalán nem, mégis tudom, hogy ez csak egy lerázós, neked igazad van, megjegyzés volt. Persze, megkérdezik valamiről az embert, elmondja a véleményét, aztán még ő van utána letolva, ha elmondja a véleményét. Az utóbbi időbe úgy érzem, hogy eleget bizonyítottam nekik, hogy tudhassák: bármikor segítségükre vagyok. És ha még felháborodok a feltételezésen, hogy nem akkor is…
Mély levegőt veszek és lassan fújom ki. Nem szólok vissza. Idegeimre nyugtatót teszek, vagy legalább is leragasztom őket, mert lassan olyanná válok, mint egy vadászó tigris. Minden izomom megfeszül, vibrál bőröm alatt és csak arra várja, hogy ugorjon.
Utálom ezt az érzést és azt, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Nem tudom magamból kiadni, mert az, hogy leüvöltöm bárki fejét, nem segít. Enyhít a feszültségen, de nem segít hosszútávon rajtam. Így ezért próbálok most magamra nyugalmat erőltetni.
- Amennyi ma kell, annyi van - nyugtatom meg, megfogom táskám szárát és húzok rajta egyet. A benne lévő flakonok finoman ütköznek egymáshoz, csilingelő hangjuk közel sem olyan, mint a közeli templomé harangjáé. Kevésbé is szép, számunkra ez mégis valamiféle nyugalommal tölt el. Ez a mi meghittségünk hangja? Hogy tudjuk, hogy bármikor meg tudjuk ennek segítségével védeni magunkat? Szeretném ezt hinni.
Az út hátralévő részében viszont veszélyes témát boncolgat. Próbáltam figyelmeztetni, de…
- Hát nem is Kaitlyn, ő még gyerek - vonom össze a szemöldököm, kezd gyanús lenni a hapsi. Még csak most fog kiderülni, hogy minden Tanácsbéli kiborulásomkor süketelet. De komolyan, nem először hívom így. Nem szívem csücske a nő. Anya, de milyen? Árad belőle a mérhetetlen gonoszság, melyet senki sem lát rajtam kívül, vagy aki igen, inkább csendben van, mert félnek a haragjától. Kérdezem én, hogy mégis mit tud ellenem még tenni? Amit lehetett megtett velem. Elvette tőlem azt, akit a legjobban szerettem. Ha tehetném Alexet is megszabadítanám tőle.
Alex…
Felém még semmivel sem bizonyított, amivel megérdemelhetné a tiszteletemet. Csak azért meg nem fogom tisztelni, mert ő az egyik juj de nagy vadászcsalád feje. Na és? Engem sem tisztel senki azért, mert én végzem el a piszkos munkát az utcán.
A veszélyes témát pedig tovább boncolgatja és mégis, amikor elmondom a véleményem, akkor meg…
- Hogy befejezem-e? - kérdezem vészjósló hangon lépve felé fenyegetőleg. Barna íriszeim szikrákat hordanak. Hogy befejezem-e? Én kértem, hogy ne boncolgassa! Nem kértem így, de utaltam rá. Tudja, hogy az egyetlen dolog, amivel fel lehet nyomni a vérnyomásom az a Tanács és Drake. Szóval lényegében az egész életünk.
Kezeimben megállnak a flakonok. Mégsem lépek hozzá közelebb. Szemeimet lehunyom és mélyen szívom le a levegőt a tüdőmbe. Mellkasom mégis úgy jár fel és alá, mintha az előbb futottam volna le legalább tíz kilómétert.
Befejezem-e?
A sötét foltok között Alex arca rajzolódik ki. Térj észhez, Natalie.
Lélektükreim felől hiába vonom fel a koporsófedeleket a düh nem tűnt el belőlük. Tetetett nyugodtsággal sétálok oda a motorjához és egy egyszerű rúnát fújok rá, embereket el tud tüntetni, tárgyakat nem tudom. Majd kiderül.
Könnyedén fordulok meg, nem szólok Zagarhoz, úgy viharzok vissza a táskámhoz.
- Menjünk, csináljuk meg, amit kell - felelem még. Egyik kezembe fogom a vászontáska szárait, ahogy az egyik vállamra dobom őket. Másik kezem akaratlanul is ökölbe szorul.
Befejezem-e. Az eszem megáll.
- Tudod, mit? Befejezem - motyogom az orrom alatt. Szívem, mellkasom majd szétszakad, a düh és a kétségbeesés átitatja minden porcikámat. Lassan megfojt, de befejezem. Nem mondom el neki kétségeim, hisz szemmel láthatóan nem kíváncsi rá.
Ő sem.
- Jössz? - fordulok meg egy idő után, ha nem követne. - Szeretnék minél előbb túllenni a mai szakaszon - felelem, tekintetembe mégis ott a düh és… a végtelen magány.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6