Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
220
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 10:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Megzavarodtam. Az előbb nem arról kérdezte a dögöt hogy kinek dolgozik?
- És melyik démon az?
Ha tudja, akkor már rögtön megértem miért verte agyon a kérdését követően. Nah, de az ütőt sejtettem hogy nem fogja annyiban hagyni. Már megint.
- Tőlem azt ütsz vele, amit akarsz.
Felfogtam, te ütöd, tiéd. Jah! Csak megvonom a vállamat rá. Bár arra azért figyelek, ha megpróbálna megütni, még el tudjam kapni a kezét. Mindennek van határa. A hisztijének is kéne hogy legyen. Vagy velem van a probléma és elszoktam az ilyen társas cselekvésektől és azért gondolom hogy ez már sok? Vagy én vagyok sok neki? Hm. Kiakadt a lemez. Egy ideig elgondolkodva merengek, aztán megint csak belém áll. Ó, ne már!
- Engem nem zavar. És tudod miért? Mert itt vagyok.
Nem tudom mire ez a felesleges szájtépés, vagy most minden világfájdalmára engem fog szapulni végig az úton? Kezd nagyon sok lenni. A következő kérdésére már csak legyintek egyet. Egyértelműen nem tudunk mindenhol ott lenni. Milyen kérdés ez? Gyajh, csak érjünk már oda az első ponthoz. vajon kibírom addig? Mivel látom miként ugrik le a lépcsőn, akár mintha az idegeimen ugrálna, én szó nélkül megindulok abba az irányba, amerre mondja. Morgok egy sort, de ez csak amolyan mérgelődés, semmi kivehető káromkodás sincs benne. Oké, szóval a következő utcánál. Befordulok a ház mellett, de az a baj, hogy nincs utca, csak a szemétkupac kezdete. Ami sokkal büdösebb szagot terjeszt, mint a ránk száradó véré. Megállok. Nem hallottam mit kérdezett, mert a fölénk tornyosodó sz@rt csodálom.
- Mit is mondtál? Merre?
Igen, nos, itt tárolják az összes szemetet, de mintha ez régen nem lett volna ilyen oltári nagy. Mármint idáig nem ért ki. Közben meghúzom az ideget, nyíl is kerül bele, mert nem árt komolyan venni a terepet. Az impek többsége is erre szaladt kifele. Azt keresem, meg tudjuk-e kerülni, úgyhogy elindulok itt, a szélénél. Emlékeim szerint ezeket kupacokba hordják, ez lehet egy nagyobb kupac. Csak meg kell kerülnünk, viszont így biztosan letérünk a tervezett útvonalról.
- Ki volt az a b@rom, aki itt felderített?
Biztos nem én voltam. De akkor a térképet is korrekten megrajzolták. Nah most mi lesz. Ezért is engem fog szapulni? Nem hiszem hogy kibírom most már hogy ne szóljak neki vissza. A dolgunkat kellene végeznünk, nem egymást ócsárolni menet közben.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 2:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 470 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Kérdése kizökkent jelenlegi elmeállapotomból. Az idegességből, a feszültségből és csak nézem őt. Tágra nyílt szemekkel. Hogyan különböztetem meg? Miként is magyarázzam el neki ezt, anélkül, hogy el kellene magyaráznom a legutóbbi találkozásunk sittes megnyilvánulásait? Nem mindig vagyok büszke a brooklyni tájszólásomra, de hát…
- Öhm, legutóbb elég hosszan elcsevegtünk ama témáról, hogy mely démon alá tartozik – vonom meg a vállam, letudva ennyivel. – Nem mellesleg kicsipkéztem a fülét, így már elég egyértelmű volt – teszem még hozzá utólag. Átkozom magam, amiért nem ez jutott előbb eszembe, na mindegy.
Pofátlan megjegyzésére tátva marad a szám. Nem is kicsit. Jól hallottam. Hozott? És engem méreget, meg az ütőt? Mutatóujjam emelem fel támadólag és már meg is szólalnék ám azon ritka esetek egyike következik be, hogy a döbbenettől nem jutok szóhoz.
- Én ütöm! Én fegyverem – szögezem le végül ennyivel. Legközelebb verje szét őket a puskájával, ha már azt hozta. Én gondoltam az impekre, ő nem. Nem szedjük el a védtelen lányok fegyvereit, nem szép dolog. Meg is dorgálnám, ha nem lenne ennél egyébként picit fontosabb dolgom.
Mielőtt még el nem felejtem. Magamba motyogva készítem el a rajzot, próbálom elhelyezni a memóirámba… de csak beszél.
- És téged nem zavar, hogy a várostól egy köpésre démontanyák vannak? – csattanok fel. Nyugodt hangja azt sugallja, hogy érdektelen az egésszel kapcsolatban, holott tudom, hogy nem így van. – Innen egy köpés nekik, hogy elérjék az ártatlanokat és ha épp nem vagyunk ott? – mondja csak, hogy felesleges paranoia az egész. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy jobb félni, mint megijedni. Inkább tegyünk óvintézkedéseket, inkább irtsuk ki őket egytől egyik, még ha tovább is tart, minthogy létezésüket eltűrjem.
S ez motivál abban is, hogy a házba térjek. Találjon ki valamit a kutyákra, ha akar. Mindent én intézzek el? Néha komolyan fárasztó a csapat eszének lenni és megmondani, hogy mit csináljon, ez nem az én feladatom, nem is értek hozzá.
Odabent azonban hamar végzünk és már hallom is a zsörtölődését.
- Jól van na, megyek már – simítom még el utoljára a szőnyeg rojtjait. Mi van? Néha rendmániás tudok lenni a káoszban, ami létezik. Aztán fogom magam és kiszökkelek a házból. A verandáig futok, ott egy kis lendületet veszek és leugrok a lépcsőn. Gyorsan kell haladni, mégis érzem, hogy már most lihegek, pedig alig jutottam el a járdáig, kocogva. Hatalmas batyumba bepakolok mindent, újra a vállamra dobom. Az ütőt ezúttal inkább csak a kezembe tartom. A másikba a térképet.
- Következő utcánál balra – jegyzem meg, igaz sem autónk, sem semmink, mégis úgy érzem, hogy az anyósülésre tessékelt személy vagyok, ki navigál. Haladok én előre, ebbe a tűző napsütésbe, de mindjárt idedöglök.
- Ki is találta ki, hogy csak ketten jöjjünk? – teszem fel a kérdést, valahol, valamikor nagyon lemaradhattam, ha képes voltam ebbe beleegyezni. Ha józan ítélőképességembe találnak meg ezzel biztos, hogy fellebezem a döntést és ki nem jövök, ha kefe kefét eszik sem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
220
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 1:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Mikor rávágja a kérdésemre hogy NEM, egyből arra gondolok, hogy megsérült, mert élni még él, ezért alaposan végig nézek rajta. Aztán kiderül hogy nem ez a gondja. Mindig a frászt hozza rám!
- Hogy különbözteted meg őket? Nekem mind egyformának tűnik.
Dörmögöm lemondó sóhajjal, bár az is igaz, én nem nézegetem hosszan ezeket a kis disznókat. Már majdnem lenyugszom, erre felpattan nekem mutogatni.
- Hoztam.
Jelentem ki szárazon, és lázadó pillantással méregetem őt meg az ütőjét. Számomra még mindig a nyílpuska a használhatóbb. Ezt a kifejezést is régen hallottam. Kasszasiker. Ha lenne mozink, de nincs. Kár. Amíg ő rajzol és magyaráz, addig még egyszer körbenézek, minden felszerelésünk megvan-e. Ha nem, akkor felveszem a földről, vagy ahová leejtette.
- Az egész szektor egy démontanya.
Megint témánál vagyunk. Befigyel az üldözési mánia és társai.
- Valamit ki kell találnunk a kutyákra is.
Nem fűzöm hozzá, hogy kellettek volna a szemüvegek. Nincs és kész. Már itt vagyunk, semmi haszna ezen értetlenkedni. Megoldás kell, nem hiszti. Tekintve hogy készen vagyunk, én indulnék tovább, de ő megállít. Kérdőn tekintek rá, miközben a hajamról, meg az arcomról törlöm le az agydarabkákkal megspékelt vérfröccsöt. Bele az ingem elejébe, természetesen. Nagyon más nincs nálam, amivel ezt megtehetném, viszont kezd irritálni a ragacs. Az meg mindegy, ha ott szárad meg.
- Jövök.
Bement a házba, hallom miként rámol, úgyhogy csatlakozom a rámoláshoz, legyen ennek bármi értelme. Amikor a szőnyegért megyek, látom hogy rúnát rajzol. Mire visszaérek, elkészül vele, úgyhogy gondolván rá kellene rakni hogy elfedje, így ezt teszem. Remélem működni fog. Bár ettől még nem leszünk előrébb, de legalább tudjuk.
- Akárkinek is dolgoznak, visszafelé elintézhetjük őket. Viszont most a feladatunkra kell koncentrálnunk!
Felállok és kimegyek a házból. Sokat időztünk itt, haladnunk kell tovább. Persze nem indulok meg most sem nélküle.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 11:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 433 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
A kis piszok csak röhög, még akkor is hallom nevetését a fejemben, amikor feje már teljesen szétloccsan, agyveleje pedig a ruhámra, falra a rögtönzött fegyverem végére ragadt. A vér itt is beborít majd mindent, noha nem olyan durván, mint odabent. Idekint, csak kettőt sikerült szétvernem. Ziháltam emelem fel fejemet, amikor meghallom Zagar kérdését. Hajamat idegesen, remegő kezekkel simítom hátra az arcomból, a fegyvert ledobom a dög mellé.
- Nem – felelem tömören. – Ezzel a rohadékkal, már másodjára találkozom. Ostobák, mint a segglyukam, de hűségesek… - ekkor tekintek végig a férfin és a szintén véres ruházatán. Fejem félrehajtva tekintek rá, amolyan, ez most komoly pillantással. Végül csak a fejemet rázom meg és elveszem tőle a baseball ütőt. – Legközelebb – emelem felé, fenyegetőleg – Hozz magaddal fegyvert. Igazából a legjobb impek ellen – ezért készültem vele. – Simán rendezhetnénk imp baseballt, ahol labda helyett ezeket dobáljuk. Kasszasiker lenne – ebben szentül hiszek, ám amikor Alexnek fejtettem ki, valahogy nem rajongott az ötletért. A mostani esett, azonban csak még jobban megbizonyosít arról, hogy szükség lenne rá. Nem adtam ki minden feszültségem, sőt, most csak még több van bennem, mint ezelőtt.
A házra nézek, a betört ablakait, melyek a talpunk alatt recsegnek. A tört bútorokat, már amennyit látok a nyitott ajtón keresztül.
- Ha nem is ez, de valahol a közelben van egy démontanya – összegzem meglátásomat. Ez a nyomorék valakit szolgál, ráadásul itt a házban. Vagy csak szimplán egymásnak estek, mert ostobák, vagy azért történt mindez, mert egy rivális démon impjeit találták meg. Ami pedig csak még rosszabb. Ez régebben nem történt volna meg, most pedig. Idegesen szorul ökölbe a kezem és rohanok a táskámhoz. Kiveszek belőle egy jegyzettömböt, és azzal állok fel. Gyorsan rajzolom le a házat, miként néz ki jelenlegi állapotába. Ehhez folyamatosan le-fel nézegetek. Csak egy vázlat, semmi több, majd körbenézek, hogy melyik utcában is vagyunk és ezt is felírom mellé.
Újra kezembe veszem a festékszórót és a járdára rajzolok vele egy rúnát. Igazából csak akkor fog jelezni, hogyha démon lépi át. De legalább tudnánk.
- Várj még egy kicsit – szólok Zagarnak, majd a festékkel indulok vissza a házba. Ha tényleg démon járkál a környéken nem szeretném ha szabadon kószálna. Ám a benti rom… - Segíts! – kiáltok ki, majd csinálok a bejárat közelébe annyi helyet, amennyit csak tudok, lábammal tolom el a törött bútorokat. Ha közbe bejönne, akkor csak ráemelem a tekintetem.
- Hozz egy szőnyeget – inkább utasítom, mintsem kérem. Addig én felrajzolok egy gyengébb pecsétet. Nincs vérem, így csak erre futja. Még ha fel is törik, akkor is fogjuk tudni, hogy járt itt valaki. Bizonyosság. Most az kell nekünk. Majd várom a férfit, már ha követett vissza a házba.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
220
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 9:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Hallom a hangokat kintről, látom az iszkoló rövid lábúakat futás közben a szélrózsa minden irányába mozogni. Ettől olyan érzésem van, hogy ezek itt gazdátlanul bent randalíroztak, egymásba kötöttek, vagy csak játszottak valamivel, a fene sem tudja. De most hogy körbenézek, a ház berendezései már nélkülem is szét voltak verve. Az ütő csak még otthonosabbá tette. Nincs egy centiméternyi hely, amit ne borítana be vagy a vér, vagy egy tárgy összetört darabjai, vagy csak szimplán a vastag kosz. Gyorsan kapcsolok, ki kellene mennem vissza Natalie-hoz, úgyhogy meg is indulok, kezemben az ütővel visszafele menet is üvöltve, mint a feldühödött oroszlán, megint végig verem a falat, hogyha netán maradt bent még egy két vakarék, az is eliszkoljon messzire. Mikor kiérek az ajtón, még egy utolsó ordítást hallatok, a Natalie-val szemközt álló kis nyomoréknak is azonnal inába száll a bátorsága a látványomtól, egyből pucolni kezd. Natalie pedig éppen a három közül az utolsót veri péppé. Még elcsíptem a kérdését, annak ellenére hogy pont megöli, szóval választ nem fogunk kapni. De szerintem beszél helyettük ez a ház. Körbenézek, a nyílpuskám a földön hever, az ütő vége csupa vér, ahogy az arcomra, a ruhámra is jutott bőven. Nyelem a levegőt, közben próbálok néhány mélyet venni, csak hogy lenyugodjak. A fegyverem irányába indulok, gondolván hogy Natalie mindjárt abba hagyja az imp fejének a püfölését. Látom kreatív volt, a korlát egyik lécével vagdalkozik.
- Jól vagy?
Kérdezem, miközben elhaladok mellettük, odalépek a fegyveremhez és felveszem a földről. Nat valamiért nem szereti használni. Nem volt felhúzva az ideg, nem volt időm rá hogy nyílvesszőt húzzak bele, bár a tartóba pakolt nyílvesszőket most szemügyre veszem, amíg a társam befejezi.
- Tűnjünk el innen mi is!
Túl nagy zajt csaptunk, idevonzhat pár démont, vagy pokolkutyát. Ha itt időzünk sokáig, mi leszünk hátrányban. Nem tervezem megint hátrahagyni, az előbb sem terveztem, csak kis időre elgurult a gyógyszer, úgyhogy most megállok mellette és várok. Az ütőt vissza akarom adni neki, már ha leszáll arról a nyomiról.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 19, 2019 11:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 633 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Mint mondottam, nem vagyok bőbeszédű most már, beszélnek helyettem a tetteim, mozdulataim. Mint az idegességemben rázó flakonok. Nem ez lenne az első eset, hogy hasonló szituációban vagyok. Nem is ez lesz az utolsó, de ezek mindig elmúlnak. A kedélyek bennem lecsillapodnak, a szörnyet visszazárom a mellkasomba, mely ilyenkor mindig szabadulna. És a legtöbb esetben szabadul is. Ez az első alkalom, hogy nem engedem neki. Na jó, nem az első. Drake visszajöttétől számítva nem engedtem ki a szörnyet, elnyomtam magamba. Ismeretlen terep ez számomra, fogalmam sincs még, hogy mit fog eredményezni.
És ez veszélyes.
- Nem – felelem kurtán. Ő sem beszél, feleslegesen én sem fogom megtenni. A munkánkat elvégezzük, ennyi. Nincs több, nem látok ebbe az egészbe többet bele, ugyanis ez a legnagyobb bajom. Minden kapcsolatomba többet látok bele, mint amilyen. Csak azért, mert ennyire akarom, hogy valaki ténylegesen szeressen, azért, ami vagyok?
Egyszer már megtörtént, a város mégis elvette. Jé, és újra kilyukadok ide. Nem, nem fogom visszavezetni, hogy ezen gondolatok azóta cikázanak újra és újra a kis buksimba, amióta találkoztam Samariellel. Csúfos lenne, ha egy angyal ennyire meg tudná dönteni az amúgy is csekély lábakon álló véleményemet a világról.
Így hát ezen lépjünk is tovább.
Gondolataimba olyannyira elmélyedek, hogy nem veszem észre, hogy a két flakon a kezembe egyre gyorsabban mozog. Hagyom, hogy Zagar figyeljen helyettem is a környezetemre. Vele ellentétben tudom, hogy időben fog jelezni és számíthatok rá. Nem is értem, általában jól kijövünk egymással, szórakoztat a jellemével. Ma mégis bosszant, bár tegyük hozzá. Az egész világ bosszant.
A hang irányába könnyedén lépdelek, tornacsukám nem ad ki hangot, meglehet, akkor sem hallanák a bent lévők.
Intenék én a társamnak is, aki…
"Ez most komoly?" tátogom neki, ráncolt homlokkal, értetlen arckifejezéssel, mely kimerül abba, hogy felsőajkamat felhúzom. És még tátognék neki tovább is, ha nem hozná rám a szívbajt a mögöttem lévő ajtó.
A roham megkörnyékez, át is veszi felettem a hatalmat, ennek eredménye a sikoltás. Hátrálok pár lépést, mire Zagar már szinte mellettem, mögöttem is van. Mire pedig teljesen észbe kapnék, már veszi is ki kezemből az ütőt.
- Hé! – kiáltok utána, újra megrogyok a nyúlpuska súlya alatt. – Mégis mit kezdjek… - kezdek bele, de ekkor a három imp felém indul.
Ijedtembe dobom közéjük. A verandán hangosan csattan a fegyvert és még szerencse, hogy nem volt feltöltve – mert nem volt igaz? Mert ha igen, akkor az bizony elsülhet és még fel is karcolhatja a lábam, de egy impet is letarolhat.
Ám ha nincs felhúzva, akkor csak könnyedén rúgok a terasz korlátja felé, hogy megszerezzem az egyik tartó fokot. Ha már nincs ütőm.
- Ni, dikk má, ki ez! – hallom az egyik hangját, ahogy megszólal. Nekem pedig ez túlontúl ismerős. – Nem megmondtam, hogy megmondtam, hogy jön még paszulyra úthenger, teee, csicskaszökevény! – nyávogja elég mély hangon. Fejemet félrehajtom, kell idő, mire beazonosítom a lényt.
- Mit mondtál te meg, te, patkány, te? – bökök felé állammal, majd az egyik felém repülő társa felé ütök a korlátfokkal. Majd a lábamat is megkaphatja. Közben pedig a legtöbb lény elkezd kifelé rohanni. Köztük a barátom is.
- Nem jössz vissza – lépek utána, hogy grabancánál fogjam meg és hajítsam az ajtó mellé. Fogalmam sincs, hogy mit csinál bent Zagar, de ezek a szélrózsa minden irányába mennek. – Kinek dolgozol – szegezem neki a kérdést, mire az összes fogával vicsorít rám és próbál elkapni. A földön fekve lépek a vékonyka nyakára. Démonfattya, valaki miatt a városban van.
- Gihihihihi – neveti de nem mondd semmit. Az én agyamba meg kezd elpattanni a vér. Lendületesen suhintok a fejére a fából készült rögtönzött fegyverrel.
- Kit szolgálsz rohadék? – vicsorítom, kedvem és idegeim kezdem teljesen elveszíteni. Meglehet, hogy ekkor lép ki az ajtón Zagar is, ki csak azt látja, hogy borzos hajjal, vicsorgó szájjal – éppen nem habzik – taposok egy "ártatlan" imp nyakára, fejét pedig a fegyverrel püfölöm, amíg az szét nem loccsan, ha hagyja persze.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
220
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 19, 2019 9:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Vele ellentétben számomra a csend egy jóságos áldás, és egy kicsit lenyugszom tőle. Szóval én sem erőltetem a beszédet, csak menetelünk kukán. Leszámítva a fém csörgését, amit ő produkál. Tudom hogy direkt csinálja. Jó lenne ezt megbeszélni, de ő túl sokat beszél, én pedig túl keveset és akármit mondok, azt most csak félreérti. Úgyhogy ennek később jön el az ideje. Talán egy ideig elfelejti ő is a problémáit, tekintve hogy itt a környezetre kell fókuszálni. Jó lett volna a táskából kikotorni a további felszereléseinket, még akkor is, ha emiatt később indultunk volna meg. Így bár továbbra is töretlenül elől menetelek, ezt muszáj vagyok megjegyezni.
- Elhoztad a szemüvegeket?
Ahol megyünk, ott járda van, beton út, semmi olyan, amiről bármilyen nyomot le lehetne olvasni, mint például amikor az erdőben vagyok. Úgyhogy ezek a képességeim most használhatatlanok, inkább a zajokra, hangokra koncentrálok és a látási viszonyokra, tekintettel hogy nappal van, az tök jó. Csak hogy a kutyákat nem fogjuk kiszúrni a két szép szemünkkel. És igazából a napfényben megvakulunk a szemüvegektől is, mondjuk viszont árnyékban vagy a házakon belül nagyon is jól jön. De pont emiatt a célterületeinket jobb volna éjszaka megtisztítani a dögöktől. Azt hiszem ez már neki is megfordult a fejében. Mégsem hozom most szóba ezt az opciót, maradjunk csendben és a fém csörgésétől hangos nótával haladjunk.
Ennek hamar meg is lesz a böjtje, amikor elhaladunk az egyik útba eső ház mellett és hirtelen kirobban az ajtaja. Hallhatóan kirúgták. Megtorpanok és a zaj irányába fordulok. Olyan hangok jönnek ki a házból, mintha valakik verekednének. Natali-ra emelem a tekintetem a kérdése elhangzása után és elhúzom a számat. Szerintem nem kéne. Akármik vannak bent, hadd verjék össze egymást. Az nekünk csak jó, nem? Persze ő inkább megnézné. Érthető, mert nálunk nincs live pankráció, kivétel, amikor valaki felb@ssza az agyamat! Bár azt meg végképp nem értem, hogyha nálam van a nyílpuska, akkor miért én nyissam ki az ajtót. Pont beálltam a nyitott ajtóval szembe, gondolván hogy egy két kapáslövéssel megküldök pár fejet, amelyiket kidugják, akármik legyenek odabent, amikor Natali int nekem, közben ott se vagyok. Az impek ekkor esnek ki az ablakon. Na b@zdmeg! Elsőre a szívbajt hozzák rám, és az amúgy is ugrásra feszült idegeim megindítanak előre.
- Cseréljünk!
Üvöltöm Natali-nak, és amint a közelébe érek, elkérem tőle az ütőt, én meg ismét a kezébe nyomom a nyílpuskám. Amúgy rossz csere, mert az utóbbi többet ér. De ezekre a mélynövésű majmokra pont elég az ütő is. Ezután csak üvöltő sakál módjára rongyolok be a házba, végig verve vele a falát, és azokat a bútorokat, amik útba kerülnek jövet-menet. Néhány imp is az ütő rossz felén végzi kiloccsantott fejjel. Hallani a rohangálást a házban, a kaparászást, a nyivákolásaikat, miközben én még mindig csak üvöltve haladok előre. Az ablakoknál ér véget a menet, mert elfogyott a szusz, és mert ezek úgy iszkolnak el, ahogy csak tudnak. Kitörve az ablakok üvegeit, a vékonyabb faburkolatokat a ház oldalán, és amikor az egyik kitört ablak előtt megállok, látom miként szedik a kurta lábaikat fejvesztett rohanásuk közepette.
- F@szkalapok!
Szapora lélegzetvételem közepette ez még kibukik belőlem mély morgó hangon, azután csak állok egy darabig a kezemben az ütővel. Ami azt illeti, ez most jól esett. Kár hogy nem folytathatom a tombolást. Főleg mert Natalie-t hátul hagytam, és nem tudom követett-e. Hú, b@szki! Hamar visszaköszön a józan eszem és első dolgom a társam után kutatni a tekintetemmel.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 8:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 594 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Ha van valami, ami jobban kiidegel annál, mint amikor valaki beleáll a vitámba, az az a nyugodt higgadtság, amit Zagar is képvisel velem szemben. Drakekel közös jellemvonásuk, ő nem csitítgat, nem babusgat, nem próbál megnyugtatni, szóra bírni nem. Ilyenkor egyszerűen csak ignorál, amitől csak még jobban idegessé válok. Holott épp ezt kívánom, ki érti ezt? Mert sokszor magamat sem és magamnak is sok vagyok. Akkor mégis miért várom el, hogy mások megértsenek, egyáltalán…
Nyilván azért, mert a csapat esze és szépe vagyok, mi másért?
Idegesen fordulok hátra, azonban úgy tűnik, hogy nem hajlandó még jönni, holott épp ahhoz van kedvem, hogy kiviharozzak, a feszültségem levezessem, magam sem tudom, hogy min. Ehelyett… Köveket cipel?
Most tényleg köveket cipel?
A felháborodott kérdésemet fel is tenném neki, ha nem tartana még az örökre megfogadott némaságom felé, amit heti szinten megteszek és heti szinten meg is szegek. Kérdőn tekintek rá, kezeimet karba is fonom, ha esetleg ide nézne. Ha teszi is, csak szemem forgatom, majd megfordulok és kimegyek az épület elé.
Bármennyire is bosszant a helyzet, amibe akaratlanul rángatott, nem fogom itt hagyni. Épp ezért indult az egész, mert azt hiszi, hogy nem bízhat bennem. Na meg persze. A járda szélére leülök, egy kósza csatornafedél mellé. A földről mellőlem apró kavicsokat markolok fel. Két ujjam közé csippentem őket és a fedél lyukába próbálom dobálni őket, amíg ő köveket pakol.
Megkérdezném, hogy ez miért egyszerűbb, mint pár rúna, mégsem teszem, nem is fogom. Teljesen elvarázsol ugyanis az új hobbim. A kőhajigálás a csatornafedél lyukába. Annyira koncentrálok rá, hogy gondolkozni is elfelejtek, holott lássuk be, nem ártana pár dolgot átgondolnom.
Kezdve a viszonyomat a Tanáccsal. Azon át a bizonytalanságom Drakekel kapcsolatba. Lábaimat felhúzom, térdem ölelem át, miközben a kavicsokat magam mellé helyezem. Nem akarok ezekre gondolni, újra csak. Nem akartam akkor sem amikor elment, most sem, hogy visszajött. Tudom, hogy egyszer el fog jönni a pillanat, hogy leüljek magammal ezt megtárgyalni.
Tudom, hogy emiatt vagyok ennyire feszült. De nem megy. Nem akarok egy újabb emberben csalódni.
Nagy levegőt veszek, amikor hallom, hogy felveszi az ajtó mellől Zagar a nyílpuskát, kisétál és morog nekem valamit. Gondolom, hogy mit. Államat mégis térdemen tartom és egy darabig még feszülten figyelem a fedelet.

Felállok, vállamra kapom a táskát, egyik flakont korábban már beledobtam, a másikat a kezembe tartom. Idegesen forgatom, hol fejjel lefelé, hol pedig egyenesen, engedve, hogy az apró fém benne csörögjön. Ha nem szól hozzám, nekem az is jól, ha igen, szűkszavú megjegyzéseimen kívül nem sokat kap válasznak. Mint az igen és a nem.
Végezzük el a munkát és menjünk haza. Nem akarok kijárni terepre, egy időre épp elég volt.
S amint ezt kimondom, mellőlem hirtelen robban egy régen bedeszkázott ház ajtaja. Rajta nem jön ki semmi, csak folyamatosan csapódnak neki valami apró, ám annál keményebb tárgy, már a hangja alapján. Majd egy újabb durranás, minden egyesnél pislogok egyet. Szemem sarkából sandítok Zagarra.
- Megnézzük? - kérdezem tömören, de én már el is döntöttem, hogy igen, így pár lépéssel fellépek a verandára és megállok az ajtó egyik oldalán. Táskám lerakom a lábamhoz, a baseball ütőt pedig a kezembe venném. De még mielőtt inthetnék neki, hogy nyissa ki az ajtót, mögöttem kitör az ablak rajta pedig legalább három imp összegubancolódva.
Én pedig a riadalomtól nőiesen ugrok fel és sikoltok egyet.
Mire bent minden zaj elhalkul és a három birkozó is megáll. Ostoba tekintetükkel merednek rám. - Ajaj - kezdek el hátrálni Zagar felé. Valamiért rohadtul nincs jó érzésem.
- Mennyi impet tudsz másodperceként leütni? - kérdezem tőle, csuklómmal megforgatva az ütőt. Bent felborul egy bútor, hallható a tompa puffanása majd egy éles rikoltás.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
220
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 6:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
A térdeimre támaszkodom, figyelem mit csinál, de hiába kértem, nem, nem akar lenyugodni. Nem akarja befejezni. Vannak emberek, akik értenek a szóból és vannak, akik nem. Ezzel nem lenne semmi probléma, ha nem ketten lennénk itt, és inkább azért aggódom, hogy valami hülyeséget csinál, nem azért mert majd mentem nekem esik. Ó, azért én nagy falat volnék neki! Még csak fel sem állok a közeledésére, bár felfelé tekintek rá, hunyorogva, érdeklődve. Azon kívül nem történik semmi, hogy továbbra is hisztizik, ez világos. Valami teljesen mást értett bele az előbbi kérésembe és szokás szerint személyes problémát csinált belőle saját magának. Csendben figyelem a rúna felkerültét, a kezének remegését, aztán azt is, miként csattog kifelé dühösen. Nem lesz ez így jó sehogy sem, bár nem szólok most neki semmit. Nem látom értelmét. Falra hányt borsó. Viszont a motoromnál nem tapasztalok semmi változást. Mire szólhatnék neki hogy álljon meg, már a táskájával fordul éppen kifele. Nem követem, szóval ha ki is megy, remélem van annyi lélek jelenléte hogy megvár. Én most felállok, leemelem a motor hátuljáról azt a táskát, amiben élelem és víz van, arrébb rakom le a földre, távol a motortól, aztán ahogy elterveztem, a beomlott plafon nagyobb törmelékeiből cipelek a motorhoz. Ezekkel fedem be. Valószínűleg össze fog karcolódni, talán horpadás is lesz rajta, de ez a legkisebb problémám jelenleg. Ez súlyos percekig el fog tartani, nem szükséges segítenie nekem, mert ezek nehezek, jobb lenne, ha nem emelgetné őket, szóval ha még is megpróbálja, akkor odamegyek és kiszedem a kezéből. Egyszer kétszer felnézek itt van-e még, vagy már kiment, de ha mondjuk egyfolytában beszél most is, akkor meg biztosan tapasztalni fogja, hogy egy szót sem szólok hozzá. Ennek legfőképp az az oka, hogy próbálok nem beleállni a hisztijébe, mert ha nálam elszakad a cérna akkor ki tudja mi lesz és azt már felfogtam hogy nem nekem szól. Közben az is megfordul a fejemben, nem ártana szétnézni odafent, ám a plafon lyukaiból ítélve nagyon instabil lehet azokon a részeken a födém. Ráadásul ha ennél jobban megváratom Natalie-t, félő hogy tényleg egyedül indul neki.

Miután végeztem -vagy végeztünk-, az élelmes batyut a hátamra csapom, szűkösen, de elfér rajtam. A sniper táskájának pántja keresztbe áll rajtam, ahogy a fegyver is, bár csak a táska csúcsosodik ki a jobb vállam felett. A másik táskát meg csak fölé húztam, mint egy iskolatáskát. Az ajtóhoz érve lehajolok a nyílpuskámért, azután nagyon gyorsan kikeveredek az épületből, a kezemben a fegyveremmel.

Ha itt van és jön ő is, akkor foghegyről morgom neki hogy mehetünk, aztán meg sem állva tovasietek előre. Ha meg nem, akkor gyorsítok a lépteimen, mert utol kell érnem.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 9:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 599 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Magasabb hangtónusa megteszi a hatást. Megrettentem volna? Nem igazán. Magamba szálltam volna? Egyáltalán nem, mégis tudom, hogy ez csak egy lerázós, neked igazad van, megjegyzés volt. Persze, megkérdezik valamiről az embert, elmondja a véleményét, aztán még ő van utána letolva, ha elmondja a véleményét. Az utóbbi időbe úgy érzem, hogy eleget bizonyítottam nekik, hogy tudhassák: bármikor segítségükre vagyok. És ha még felháborodok a feltételezésen, hogy nem akkor is…
Mély levegőt veszek és lassan fújom ki. Nem szólok vissza. Idegeimre nyugtatót teszek, vagy legalább is leragasztom őket, mert lassan olyanná válok, mint egy vadászó tigris. Minden izomom megfeszül, vibrál bőröm alatt és csak arra várja, hogy ugorjon.
Utálom ezt az érzést és azt, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Nem tudom magamból kiadni, mert az, hogy leüvöltöm bárki fejét, nem segít. Enyhít a feszültségen, de nem segít hosszútávon rajtam. Így ezért próbálok most magamra nyugalmat erőltetni.
- Amennyi ma kell, annyi van - nyugtatom meg, megfogom táskám szárát és húzok rajta egyet. A benne lévő flakonok finoman ütköznek egymáshoz, csilingelő hangjuk közel sem olyan, mint a közeli templomé harangjáé. Kevésbé is szép, számunkra ez mégis valamiféle nyugalommal tölt el. Ez a mi meghittségünk hangja? Hogy tudjuk, hogy bármikor meg tudjuk ennek segítségével védeni magunkat? Szeretném ezt hinni.
Az út hátralévő részében viszont veszélyes témát boncolgat. Próbáltam figyelmeztetni, de…
- Hát nem is Kaitlyn, ő még gyerek - vonom össze a szemöldököm, kezd gyanús lenni a hapsi. Még csak most fog kiderülni, hogy minden Tanácsbéli kiborulásomkor süketelet. De komolyan, nem először hívom így. Nem szívem csücske a nő. Anya, de milyen? Árad belőle a mérhetetlen gonoszság, melyet senki sem lát rajtam kívül, vagy aki igen, inkább csendben van, mert félnek a haragjától. Kérdezem én, hogy mégis mit tud ellenem még tenni? Amit lehetett megtett velem. Elvette tőlem azt, akit a legjobban szerettem. Ha tehetném Alexet is megszabadítanám tőle.
Alex…
Felém még semmivel sem bizonyított, amivel megérdemelhetné a tiszteletemet. Csak azért meg nem fogom tisztelni, mert ő az egyik juj de nagy vadászcsalád feje. Na és? Engem sem tisztel senki azért, mert én végzem el a piszkos munkát az utcán.
A veszélyes témát pedig tovább boncolgatja és mégis, amikor elmondom a véleményem, akkor meg…
- Hogy befejezem-e? - kérdezem vészjósló hangon lépve felé fenyegetőleg. Barna íriszeim szikrákat hordanak. Hogy befejezem-e? Én kértem, hogy ne boncolgassa! Nem kértem így, de utaltam rá. Tudja, hogy az egyetlen dolog, amivel fel lehet nyomni a vérnyomásom az a Tanács és Drake. Szóval lényegében az egész életünk.
Kezeimben megállnak a flakonok. Mégsem lépek hozzá közelebb. Szemeimet lehunyom és mélyen szívom le a levegőt a tüdőmbe. Mellkasom mégis úgy jár fel és alá, mintha az előbb futottam volna le legalább tíz kilómétert.
Befejezem-e?
A sötét foltok között Alex arca rajzolódik ki. Térj észhez, Natalie.
Lélektükreim felől hiába vonom fel a koporsófedeleket a düh nem tűnt el belőlük. Tetetett nyugodtsággal sétálok oda a motorjához és egy egyszerű rúnát fújok rá, embereket el tud tüntetni, tárgyakat nem tudom. Majd kiderül.
Könnyedén fordulok meg, nem szólok Zagarhoz, úgy viharzok vissza a táskámhoz.
- Menjünk, csináljuk meg, amit kell - felelem még. Egyik kezembe fogom a vászontáska szárait, ahogy az egyik vállamra dobom őket. Másik kezem akaratlanul is ökölbe szorul.
Befejezem-e. Az eszem megáll.
- Tudod, mit? Befejezem - motyogom az orrom alatt. Szívem, mellkasom majd szétszakad, a düh és a kétségbeesés átitatja minden porcikámat. Lassan megfojt, de befejezem. Nem mondom el neki kétségeim, hisz szemmel láthatóan nem kíváncsi rá.
Ő sem.
- Jössz? - fordulok meg egy idő után, ha nem követne. - Szeretnék minél előbb túllenni a mai szakaszon - felelem, tekintetembe mégis ott a düh és… a végtelen magány.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
220
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Nem tudom mi ütött belé, itt adja ki a haragját, a sok sz@rt az én nyakamba borítva, és már tartok attól, hogy mindjárt előveszi az ütőt, hogy szétverje ezt az amúgy is viharvert házat, csak hogy kimutassa mennyire ideges. F@szom!
- Jó, igazad van!
Mondom ki a kelleténél hangosabban, mert egy kicsit felb@szta az agyam. Pedig még igaza sincs, hiszen amikor megálltunk, tőlem kérdezte meg hogy mit keres itt. Nincs kedvem ezzel vitatkozni. Veszek egy mély levegőt, mielőtt olyat mondok, amit magam is megbánok. Amúgy sincs értelme egymásban keresni a hibát, van ennél sokkal nagyobb és több gondunk. Csendben hallgatom a rúnák felsorolását és kezdek kételkedni. Mármint biztos hogy egy motorra kéne elpocsékolni 28 rúnát? Tök jó hogy ennyire ért hozzájuk, de ez csak egy motor. Se az angyaloknak, se a démonoknak nem kell. Sokkal gyorsabban közlekednek, minthogy rászoruljanak az én motoromra. Vagy attól fél hogy lebukunk, ha megtalálják? Ugyan. Annyiszor kellett megszerelnem, és a sárvédője olyan össze vissza hajlított és nem egyenes, ráadásul koszos is. Könnyen nézhetik múzeumi darabnak, ami a törmelékek alatt ragadt. Bár szerintem még ha meg is találnák, arra sem vennék a fáradságot, hogy megnézzék ép-e. Egyébként sem értenek hozzá. Azt meg kötve hiszem hogy egy impet látnánk vele furikázni visszafele jövet, egy pokolkutya cimbivel a hátába kapaszkodva. Mondjuk az lenne csak igazi látványosság!
- Van elég festéked?
Csak ez az egy kérdés bukik ki belőlem. Mondjuk úgy hogy az érzelmi instabilitás az adott a részéről, mert én még köszönöm, jól vagyok. Próbálok a feladatunkra koncentrálni. És még azt is megértem, ha mellre szívta, van az úgy. A védelmi rúnákra bólintok egyet igennel, jó. Kicsit olyan érzésem van, hogy eljöttünk erre a küldetésre, nincs vezető és mindenki azt csinál, amit akar. Mi lesz ebből még? Kis szünet után következik a második kör, persze én hoztam fel a tanácsot, de most nagyon nem jó hallani ezt a szájából.
- Marissa?
Még nem fogtam fel, hogy le "Payne kurv@zta". Tény, nem egy egyszerű eset, viszont sok gyerek anyja, egy család feje, és talán nem érdemli meg ha a háta mögött mások így beszélnek róla. Ami azt illeti, sokkal tapasztaltabb, mint Natali, sokat megélt asszony. Még akkor sem, ha történetesen ő keveri a sz@rt. Nem védem, csak van egy határ, amit maximum akkor lépek át, ha már nagyon elgurul a gyógyszerem. Szóval én nem érzek késztetést rá hogy ehhez vígan csatlakozzak. Engem is idegesít ez az egész, nem véletlenül hoztam szóba. Arra viszont nem számítottam hogy ezen felcukkolja magát ilyen mértékben. Köze lehet ennek ahhoz, hogy túlságosan össze van zárva velük.
- Figyelj. Befejezed?
Már úgy is letette a nyílpuskámat a kezéből. Mielőtt itt nekiállna pörögni, mint egy diszkógömb, talán lenyugodhatna végre. Ezért most hogy leraktam a motort a földre, a vázra rakom a hátsóm, mint egy nagymacska a délutáni sziesztájában. Én nem félek semmitől. Tudja jól. Szerettem volna elkerülni a hisztit, de már benne vagyunk a közepében. Arra várok hogy leüljön, akár ide a motorra mellém, vagy bárhova. Vagy a másik eshetőség hogy most fog valamit szétverni az idegességének levezetése gyanánt. Megvárom.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 2:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 956 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Nem fogom mellre szívni. Nem fogom mellre szívni. Nem fogom mellre szívni. Nem fogom mellre szívni.
Kántálom magamba, meghallva, mit akart hallani. A mellkasom mégis egyre nagyobb, ahogy egyenletesen és elég hangosan szívom le a tüdőmbe azt az éltető oxigént, ellenben nem fújom ki. Tekintetem szikrákat hány.
- Tényleg? - bukik ki belőlem a kérdés. - Mégis, mennyit kell bizonyítania egy embernek, hogy mindig a társai seggét védi, bármi is legyen - teszem még hozzá, hogy még véletlenül se mondhassa, hogy én az a nő vagyok, aki nem mondja el ha problémája van. Fejemmel oldalra is bökök egy pillanatra, hogy aztán csak megrázhassam. Nem, nem foglalkozok ezzel. Nem, nem.
Nem fogom a szemére hányni, hogy mennyiszer húztuk ki egymást a csávából és ha a fene karót is eszik, akkor is ott leszek nekik. Nem, nem tudja, hallani akarja, mintha a szavaknak lenne bármilyen alapja.
Megőrülök.
- Szerintem soha nem is volt jó, de nézd, már huszonnyolc éve élvezzük az apokalipszis gyönyörű hozadékát - vonom meg a vállamat könnyedén. - Elég sok szarhoz hozzá vagyunk már szokva - ami még igaz is, főleg ha rólunk van szó. Vadászokról. Az élet feketeborsát is megjártuk már, nem állítom, hogy nem tudnának nekünk újat mutatni, mert tudnának azért. De kevésbé lepődnénk meg, mint mások.
- Először is démoncsapdát alá - kezdek bele, ha már olyan témára tértünk át, amihez értek. Így nincs is sok okom gondolkodni, tudom rá a válaszokat. - Valamint vannak elrejtő rúnák, elsősorban még csak emberen próbáltuk, azon működött, fogalmam sincs, hogy tárgyakon működik-e, egy próbát megér. Persze csak akkor ha engeded, hogy összefirkáljam festékkel a motort - vigyorodok rá negédesen. - Angyal-blokkoló is mehet az ajtó belsejére, ha nem akarod hozzá adni a véred, mert félted, nem kell - vonom meg a vállam. Az enyém is megteszi. - Persze akkor be kell zárni minden ajtót és ablakot, majd… - kezdek bele, ám ekkor kapom meg a fegyvert és döcöghetek utána. Lábaimat magasra emelem, mintha menetelnék mögötte.
És ez sem rossz ötlet.
- Apró rúnákat is el lehet rejteni házakba, bedeszkázzuk az ablakait. Így ha balhé is ér minket, ezekbe el tudunk rejtőzni - nyögöm az íj súlya alatt. Emiatt hangzik úgy, mintha meg akarnék fulladni, de hát összenyomja a tüdőmet. És akkor nem ajánlottam még fel neki a jelzőrúnákat. Bár tény, hogy ez egy kicsit már sok lenne egy motor miatt, meg az már el is árulhatná, hogy mit tartunk ott. Ezek a legideálisabb.
Feltűnt neki, helyes. Nem is tudom, hogy nem látják. Persze én vagyok az a csapatban, aki összeesküvés elméletekkel jön a Tanáccsal szembe. Hányszor vágták már a fejemhez, hogy csak azért viselkedek így velük szembe, mert engedték megölni Dylant. Az is csak egy gyáva megmozdulás volt, úgy hogy tudom, egy évvel később is kivégezték volna. Feldolgoztam már az eseményeket. Nem azért gyűlölöm minden… majdnem minden tagját. Egytől-egyik hipokrata. Van egy-két kivétel. Alex, mert ő még naiv. De magam a Crusaderekben sem tudok úgy megbízni, ahogy Zagar, még ha hangoztatja is, hogy mások. Amíg meg nem szerzik a hatalmat.
Ahogy rám tekint, csak a vállamat vonom a táska súlya alatt. Nem ez lenne az első eset, hogy célba vett a Tanács. Csak most Drake sem volt itt. Az elmúlt évek ellenségeskedéseinek következményeit kellett lenyelnem. Megérdemeltem volna? Nem igazán hiszem.
Kérdéseire felhorkanok, legalábbis a másodikra.
- Tényleg? Ki? - tekintek rá összevont szemöldökkel, valódi értetlenséggel. - Mi van veled? - kérdezem. Valaminek vele is történnie kellett az elmúlt évekbe, hogy ennyire ne lássa át a dolgokat. - A Payne kurva magának akarja a hatalmat, fogalmam sincs, hogy miért, mert nem tudná használni, csak kicsinyes dolgokra. Kik azok, akik Wallenberget védelmezik a legjobban? Kik a halálba is elmennének érte, bárkiért a városba? Egyértelmű, hogy előbb minket akarnak szétzilálni, eltávolítani, megölni, utána már szabad lesz az út Drakehez is. Tenni ellene? - teszem fel én is a kérdést, majd újra csak megvonom a vállamat. - Válogatott halálnemet tudnék kitalálni mindegyiknek. Ez mégsem lehet megoldás. Nincs rá megoldás. Az ember kicsinyes, az egyetlen, hogy összetartunk, ameddig csak tudunk, ameddig végképp nem vernek éket közénk - azért lássuk be Wallenberg eltüntével elég sokat sikerült. Kérdés mennyire vagyunk igazán összetartóak. A magam részéről mindannyiunként kiálltam akkor, igyekeztem, belementem a konfliktusokba, meg akartam védeni a csapatot, még ha én is láttam a kárát. Inkább én, mint ők.
Kérdés, hogy mások meddig mennének el.
- Drake mindig itt lesz nekünk, Ő… - meredek magam elé, fejemet enyhén megrázom, szemeimet forgatom. - Olyan idióta, hogy még a halálba is elmegy szó nélkül, csakhogy védelmezze a várost. Nevezhetsz gyengének vagy naivnak, de ő a város azon reménye, kire szüksége van - vonom meg újra a vállam, ma már sokadjára. Így gondolom, így is vélem. Sok szörnyűséget éltünk meg egymás mellett. A legtöbb részét mi okoztuk a másiknak. Mégis mindig ott vagyunk.
- A szituáció komolyságához, ne gyere azzal, hogy mihez képest, könyörögve kérlek Zagar - nem tudom, hogy most nevessek, vagy sírjak, így valami egyvelege szakad fel a torkomból. - A te véleményed érdekel. Nem fogom leharapni a fejed - biztosítom erről, még ha ebben tudjuk, hogy nem lehet még akkor sem biztos, ha ezt mondom. De egy próbát számomra is megér, hogy próbálom magam türtőztetni.
- Úgy csinálsz, mintha nem erről szólna az életünk, mióta Wallenberg létrehozta a csapatot - teszem le a bejárat mellé dögnehéz nyílpuskáját. Karomat keresztbe fonva dőlök a bejárat melletti falrészhez. Figyelem, ahogy leállítja a…
- A rúnák… - figyelmeztetem, majd ledobom a táskámat. Kiveszek belőle két festékes flakont. Mindkét kezemet egyszerre rázom, az apró fémgolyó kattogó hangja zavarja csak meg a csendet. - Szóval, mehet a motorra, vagy csak köré szeretnéd? - kérdezem, mielőtt tönkre tenném a járgányát. Tudom, hogy az ilyen időkbe milyen becsben tartja ezt az ember. Én is abba tartottam a kocsimat, amíg persze volt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
220
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 16, 2019 11:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
- Nem.
Fogalmam sincs miből következtetett erre.
- Azt akartam hallani, hogy nem hagysz hátra.
Kénytelen vagyok egyértelműen kimondani, mert ahogy tapasztalom a jelen állapotában képes mindent félre érteni, vagy túl gondolni. Mondjuk a nők alapból ilyenek, én meg a legrosszabb beszélgető partner vagyok. A kettő együtt ütős kombó! Vannak helyzetek, amikor már nincs mit tenni, de ha úgy adódna és még menthető lennék, igen, jó lenne, ha össze kapná magát! Egyikünk sem halhatatlan. Barátoknak sem nevezném magunkat, annyira nem járunk össze. Bajtárs. Ez a megfelelő szó rá. Amíg ez így végig ér az agyamon, kilyukadunk megint a gránátnál.
- A Föld nevű bolygón, ami egyre sz@rabb.
Dörmögöm az orrom alatt erre a kijelentésre. A régi világ darabkái eltűntek, amit nem bánok, mert én abban egy senki voltam. Viszont az új világ, ami kezd kialakulni, van olyan pocsék, mint az előző. Nem tudom mire számítottam, hiszen a kapzsiság ismét felütötte a fejét. Amikor megérkeztünk New York-ba, mind egy szebb jövőben gondolkodtunk, bár az akkoriban merész álom volt csupán, hiszen bármikor meghalhattunk. Napról napra éltünk. Valahogy nagyon messze kerültünk ettől az elképzeléstől, pedig most tehetnénk érte.
- Mit ajánlasz?
Kérdezek vissza még a rúnafestés kapcsán. Közben haladunk, a fegyveremre tett megjegyzése okán nem válaszolok neki, de egy parányi vigyor végig húzódik az arcomon. Nekem is lehetne több eszem, csak az a baj, két kezem van összesen, nem több. Addig kibírja, amíg elrejtjük a motort, utána úgy is átveszem tőle, ne strapálja itt magát.
- Nem volt időm végig gondolni ezt.
Ha már áttértünk a Tanács dolgaira, aminek felettébb örülök, mert ő olyasmire is tud magyarázattal szolgálni, amire én nem és meg szeretném érteni.
- Igen, feltűnt.
Kezd beérni és a hangjából az derül ki a számomra, hogy személyesen is érintett a dologban. Majdnem elsütöm a poént, hogy engem is beleszámítunk-e ebbe a számlába, de aztán látva a bánatos képét, már biztos vagyok benne: sz@r poén lenne. Megértem, miért. Veszek egy mély levegőt és őszintén tekintek rá oldalra. Belefáradtam már abba, hogy még több embert veszítsek el. Tökre igaza van. Nincs értelme újoncokat a városon kívülre vinni. És még ha ki is képezzük őket, nincs garancia arra hogy később nem nyuvadnak meg egy küldetésen. Még is ki tudná nekik garantálni ezt? Senki. Valamelyikük képes az életben maradásra, valamelyikük meg nem.
- Szerinted mire megy ki a játék? Melyikük gerjeszti? Tudunk ellene tenni bármit? Drake nélkül is?
Teljesen biztos vagyok abban, hogy melyik tag nincs benne a buliban. Nem tudnám elképzelni. Azonban mivel ez Drake és a Tanács civakodása, csak mi oldhatjuk meg. Nem keverhetek bele senkit sem ezen kívül. Nah és Drake nélkül? Hát igen. A nagy kérdés. Natali jobban átlátja a lehetőségeket, mint én. Lehet hogy most kapok megint egy alapos fejmosást, de én tényleg keveset vagyok a vadászbázison. Szóval miért kellene mindent átlátnom? Elvárja tőlem, pedig esélytelen. Ahhoz nekem is ott kéne pukedliznom a nagybecsű Tanáccsal. Az meg nem fog menni.
A komor téma után megint jön a női hülyeségekkel. Bár mivel látom rajta hogy komolyan kérdezi, úgy érzem most kellene előre szaladni a motorral. Nah mindegy. Jelentőségteljesen rá pillantok, és közben végig gondolom. Baj az ha valaki valamit túlreagál? Bizonyos helyzetekben engem is úgy kell lefogni, mert hülyeségeket csinálnék. Néha nagyon könnyen eldurran az agyam és olyankor se kép, se hang. Ez talán nem túl célra vezető. Viszont az miért lenne rossz, ha valaki aggódik valaki másért a kelleténél jobban? Ó, b@szki! Jó kis kereszt kérdés.
- Kihez viszonyítsalak?
Olyan érzésem van, mindjárt jön a 23.-as csapdája. Most vagy mond egy olyan nevet, akihez képest nagyon is túlreagál mindet, és aztán ha kimondom hogy igen, akkor jön a hiszti. vagy pedig olyan nevet mond, akihez képest lazának tűnik és még én fogom bátorítani, hogy csak így tovább. Mély sóhaj, mindjárt túl leszünk ezen...vagy így...vagy úgy. Közben begurulunk az épületbe. Húzza az agyam.
- Még mindig jobb, mint klimaxos banyának lenni.
Morgom vissza az időskori demencia kapcsán, bár igazából nem sértődtem meg, ha idősnek gondol, hát gondoljon annak. Átértem a bejáraton, tolom tovább a motort és körbenézek idebent. Nem kell nagyon bemennünk, elvégre majd kifelé is a motorral furikázunk hazáig. Ez a terv. Úgyhogy az ép fal mellé érve megállok, elfektetem a járgányt.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 2:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 811 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Jól van na! - emelem fel a kezemet megadóan, de még hátrálok is tőle egy pár lépést. Ha nem vagyok, hát nem vagyok, sem a tesóm, se semmim, értem én. Persze nem fújom most ezt fel, nem veszi a tréfát, ez bárkivel, bármikor elő tud fordulni. Még velem is, olykor megesik az ilyen. Próbálkoznak, de nem értem a tréfát, nem vagyok abban az állapotban.
Csakhogy én nő vagyok, nálam ezerszer jobban meg lehet érteni, hogy az érzéseim miért ennyire kicsapongóak. Sosem tagadtam, hogy érzelmes vagyok és egy érzelmi bomba tudok lenni. Egy nőként benne lenni a csapatban sose könnyű. Ők mégis elfogadtak így, én pedig őket. Ha őszinte akarok lenni jobban el is tudok lenni férfiakkal, mint nőkkel. Nem bírom a nyávogásukat. Elég a bandába egy nő, nem igaz?
- Azt akartad hallani, hogy öngyilkos is tudnék lenni? - vonom össze a szemöldököm. Minden kiejtett szavunk nézőpont kérdése. Ki, miként értelmezi, nem igaz? Valószínű, hogy nem így gondolta, vagy nem éppen ezt akarta belőle kihozni. Végül én is csak a vállamat vonom meg. Számít valakinek is valamit? Számítunk egyáltalán a másiknak. Az utóbbi időben egyre többször kezdek el kételkedni ebben is. Az a füst, tudom, hogy nincs jó hatással rám, azóta furcsábban gondolkodok. Sötétebben. Próbálom magam tartani, hiszen mennyi mindent megéltünk már eddig is együtt.
- Nem volt… Nem… - pislogok nagyokat, dadogásom közepette. - Nem volt alkalmad?????? - fakadok ki végül, pár decibellel magasabb hangtartományba. - Te mégis melyik bolygón, vagy univerzumban élsz? - hápogok, de most még arra sincs erőm, hogy ezt jobban kifejtsem. Legyintek. Ez sem lényeges, ha nem volt alkalma, akkor bizony nem volt alkalma.
Nem volt alkalma…
Komolyan.
A tervem ezután részletezem. Ő pedig rábólint. Útközben még úgyis háromszor módosulhat, ha már kint vagyunk és látjuk a terepviszonyokat. Nézzünk szembe a tényekkel. Teljesen más a terepen ezeket elhelyezni, mint a térkép fölé görnyedve. Az elmúlt heteim, hónapjaim - lassan már azt sem tudom, hogy Wallenberg mikor tért vissza. - azzal töltöttem, hogy efelett hajoltam. Alig ettem, aludtam, azt is főként a bázison. Amikor kimozdultam, akkor is Alex után kajtattam.
Elzárkóztam ismét.
- A helyedbe pár rúnát is ráfestenék - ajánlkozok fel, miközben előbb a térképet hajtom össze, élére úgysem fogom többé. Tudjátok, ezeket úgy gyártják, hogy egyszer gyönyörűen össze van hajtogatva, de minél többet használod, annál kevésbé fogod tudni újra összehajtani. Miután ezzel megvagyok és beletűröm a farzsebembe, a táskát is felkapom. A hátamra dobom.
Majd megkapom a nyílpuskát. Súlya nagyobb, mint számítottam.
- Azt a… - bukik ki a számon, ahogy meggörnyedek a súlyától. Kezem is lejjebb ereszkedik, a fegyver eleje meg majdnem koccan a betonnal. De csak majdnem. Még sikerül megtartanom. - Miből van ez, ólomból? - nyögöm, ahogy felemelem és igyekszem a vállamnak dönteni. Így a testsúlyom teljes mértékben testem hátsó részére összpontosul. Úgy érzem magam, mint egy málhás szamár, menni is épp elég nehéz, nem hogy figyelni rá.
- Zagar… - kezdek bele, tudjuk mindketten, ha a Tanács ócsárolásáról van szó, akkor keresve sem találhatna hozzá jobb partnert, mint engem. Az is igaz, hogy az Alexszel történtek fényében, most már nem lehet meggondolatlan. Most mégis a legkevésbé arra van… - Zsenikém, ha nem tűnt volna fel, Wallenberg eltűnése óta azon vannak, hogy szétbombázzák a csapatot. Mit gondoltál, lesz értelme annak, hogy minket küldenek ki a városon túlra, újoncokat betanítani? Mennyi haláleset írható a számlánkra? - azt hiszik, hogy ez nem lesz elszámolva? Még akkor is, ha nem halnak meg igazából? Fogaimat erősen szorítom. Emlékszem Mort jéggé fagyott arcára, a vérbe miként feküdt, mert két démont nem tudtam elintézni a kutyáikkal. És ennek nyilván nem én láttam a kárát. Csodálkozik bárki, ha ezek után a vadászok közelébe sem akar jönni? Engem is jól helyben hagytak a démonok, de legalább túléltem.
- Mondd - kezdek bele, ahogy haladunk a kiválasztott épület felé, ahova éppen hajtunk. Sportcipőben könnyen szedem a lábamat, hosszú nadrágomba megdöglök, de legalább a trikó nem izzadt még teljesen rám a hőségbe.
Irónia.
- Szerinted is sokszor túlreagálok dolgokat? - érdekel az ő véleménye. Persze, hogy nem a Tanács miatt vagyunk itt… Van még bennünk tisztesség és tartás. Lelkiismeret is az emberek iránt, akikért ezt az egészet tesszük.
Mi ténylegesen az életünket tettük fel a városért, nem csak úgy mondjuk és kitaláljuk a semmibe.
- Tényleg? - kérdezem döbbenten, még ajkaim is elnyúlnak. Hangom mégis tele van iróniával és gúnnyal. Nem neki szól. - Wow, mondd hogy ez már nem az időskori demencia - vigyorgok rá szemtelenül vállamat az elhagyatott épület ajtajának támasztva. - Tényleg azt akarják hogy Wallenberghez leghűségesebb emberek eltűnjenek a képből? Nem is értem, hogy mondhatsz ilyet - rázom meg a fejemet vigyorogva. Igyekszem halálosan komoly képet vágni, mint aki teljesen egyet is ért a Tanáccsal.
Arról ne is beszéljünk, hogy az én kocsim romjairól nem nagyon szereztek még tudomást. Sem Zagar… Wallenbergnek kénytelen voltam elmondani, de persze az angyalt kihagytam belőle, elég volt a tucatnyi démont megemlíteni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
220
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 11, 2019 7:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
- Nem vagyok a haverod.
Általában nem szeretem, ha valaki le-haveroz, de tőle már megszoktam. A tudtára adom ekképp, mert a haverok a kocsmában vannak, azért azok amik, nem többek. Felfelé szalad a szemöldököm, csak nem látja, mert neki háttal vagyok akkor éppen. Valahol felszedte ezt a gettó szlenget, vagy nem tudom. És amikor együtt vagyunk, ez mindig előjön belőle, és egyébként sokszor én sem értem mit beszél. Aki engem ismer, azt tudja hogy rohadt sok időt töltöttem el egyedül az erdőben, ami káromkodást produkálok, az meg a néhai bátyámról ragadt rám, meg pár rossz arcú figurától. Ez a gettó beszéd már tőlem is távol esik. De ha még sokat hallgatom, eltanulom tőle. Oké. Azt hiszem túllőttem a célon. Sikerült kipiszkálni azt a fájó fogat. Ugyanakkor helyre rakta az agyát és már nem azon rágódik hogy miért is van itt.
- Ezt akartam hallani!
Vágom rá elégedetten. Nem terveztem fűbe harapni, és kell az olyan társ, akire számíthatok, elvégre ketten vagyunk itt. Ha szorult helyzetbe kerülünk, csak egymásra számíthatunk. A tanács senkit sem küldene értünk, valószínűleg Drake sem, bár ebben nem vagyok biztos. Crusade-ék? Ők biztosan, de nem örülnék neki ha bele keverednének. Helyzetünkre való tekintettel a többi fenyegetőzés elszaladt a fülem mellett. Nem vettem komolyan. Itt nincsenek szabályok, úgyhogy tombolhat kedvére, ha ez kellett neki. Lepakolunk. Úgy tűnik nem kell semmijét se cipelnem.
- Nem volt alkalmam használni. Még jól jöhet!
Én szentimentális? Jó vicc! Olyan helyre jöttünk, ahol könnyen megeshet hogy túlerővel nézünk farkas szemet. Azt hittem beleépíti a tervébe és nem kezd el értetlenkedni itt nekem. Ez most nem nyert hangszórót. A nők már csak ilyenek, főleg ha beüt a ketchup szezon. Franc se tud kiigazodni rajtuk! De meglehet igaza lesz, és sz@rt sem fog működni. Ha kihúzom a szeget, három lehetséges variáció lesz: vagy azonnal felrobbanok, vagy el tudom dobni, de nem fog működni, vagy pedig beválik. Én az utóbbira szavaznék, de ugye ez nem kívánság műsor.
Ezek után megvitatjuk a tervet, még egyszer végig gondolva, az én felvetésem a hülyeség. Azt hiszem mégis csak a szakaszos megoldás lenne a jobbik, ezért bólintok neki egyet igennel. Vettem az adást.
- El kell rejtenem a motort.
Jelentem ki egyszerűen. Megvárom míg összeszedelőzködik, aztán a nyílpuskát a kezébe nyomom. Megindulok vissza a járgányhoz, felrúgom a kitámasztót és elkezdem tolni.  A szag már most terjeng, mintha üdvözletét küldené nekünk a pöcegödör. Ha jobban megnézzük ezt az épületet, ez jó nagy, valaha egy gyár lehetett itt, vagy ilyesmi. Találhatok itt néhány raklapot, nagyobb törmeléket és senki nem fogja gondolni se, hogy alattuk egy használható motor van. A dögöknek meg amúgy sincs szüksége rájuk. Mennyivel gyorsabb lenne végig furikázni ezzel, de akkor akár meg is áshatnánk a sírjainkat. Nem sietek a motor úgy is dög nehéz, ő jönni fog mögöttem és talán azon morgolódik milyen kurv@ nehéz az nyílpuska egy kézi fegyverhez képest, mert az. Én meg lazán a kezébe adtam. Haha! Jön a kérdés, amit tőle a legkevésbé sem várnék.
- Tudod minek nincs értelme? Annak, amit a Tanács erőltet. A t@köm tele van vele.
Köpök egyet oldalra, ha már ilyen szépen kifejtettem a véleményemet. Leginkább Ross-ékat és Payne-ékat értem ez alatt, ezt ő is tudja. A régi világ és vele együtt a világrendünk összeomlott. Mi kimásztunk a gödörből, túléltünk. Erre megint minden kezdődik elölről. Egyesek, akik jólétre tettek szert, úgy gondolják pusztán a családnév miatt elnyomhatnak másokat és újra építhetik ezt a rendszert. Nagyot tévednek!
- Nem miattuk vagyunk itt, nem azért vagyunk itt hogy a kedvükre tegyünk.
Gondolom ő sem ezért van itt, ma, hanem azért, mert törődik azokkal, akik fontosak neki, meg akarja óvni őket a bajtól. Ezért vagyunk itt! Én csak arra hallgatok, aki tett is azért, hogy hallgassak rá. A többieket magasról lesz@rom. Közben jól elkalandoztam a kérdésétől, de szerintem amúgy sem érdekelheti komolyan.
- B@szki! Kértem egy kocsit, nem adtak. Mintha azt akarnák hogy megdögöljünk idekint. Vér komolyan mondom! Ez már nem az első eset.
Végig kitartóan tolom a motort, lassan begurulunk az épület belsejébe. Az erdőben a csend az úr, úgy lehet reagálni a környezetre, ezért eddig is halkabban beszéltem, csak a b@zdmegolásnál dörrent hangosabban a hangom. Ha csendben vagy, te vagy a vadász. Ha nem..az sz@r ügy. Nekünk is inkább kussban kellene menetelnünk, de most legalább alkalom adódik rá hogy egy-két kényes ügyet megvitassunk. Ennyit megér.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 10, 2019 6:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 595 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Szemöldököm ötven árnyalatban vagyok képes ráncokba szedni és ezek nagy részét most tapasztalhatja is a még a motoron ülő. Előbb csak a kérdése indítja be a gőzmozdonyt az elmém tekervényei között, majd a kijelentése.
- Mit hadoválsz te? - bukik ki belőlem is az oly szép kérdés. Na igen, az egyetlen ember talán a környezetemben, aki nem ítél el, ha néha előjön belőlem a gettó, az talán pont Ő. Még az is lehet, hogy az ő viselkedése is egyfajta gerjesztője ennek.
- Csak ez a két szakma létezik az életedben? Persze, haver, ezekben a körökben forgunk. Akarna a halál csírája az lenni, előbb vágnám fel inkább az ereimet - hátrálok kissé el tőle, hogy kényelmesen levehessem nehézkes táskámat. Koppannak a tubusok a betonon, ezeket mégsem veszem fel, ugyanis a kérdésemre kellene választ találni.
Miért is vagyok itt. Persze a választ hamar megadja Wallenberg formájában. A gyomrom akaratlanul is összerándul. Néhány napja - de talán hete is? - szerzett horzsolások arcomon már elmúlóban vannak. Nem játszanak a szivárvány ezer színében, de már csak hétjében sem. Szemem alatti karikák már lassan a fáradtságnak tudhatóak be. Oldalam meg majd meggyógyul, addig is rejtegetem a fájdalmam, hiszen ebben jó vagyok, nem igaz?
- Én esküszöm Zagar, hogy mindjárt feldugom a seggedbe az ütőt - figyelmeztetem már a második szavánál, de csak nem hagyja abba. Nagy levegőt veszek, és igyekszem minden aggressziómat visszatartani. Igyekszem tudatosítani magamba, hogy nem a férfira haragszom, Ő igazán nem tehet elcseszett életemről és a vele járó, már számomra is unalmas érzelmi hullámvasútról. Nem is ő rá haragszom, ezzel is tisztában vagyok, mégis ő van kézközelben. Hálátlan egy dolog nem igaz? Akikre igazán haragszom, vagy éppen aggódok, azoknak nem szólhatok, mert oly harmatgyengék, hogy a kapocs, mely összetart, ezúttal elvékonyult.
És ez feljogosít arra, hogy rajta éljem ki a dühöm? Nem. És megteszem? Remélem, hogy nem.
- Szerinted mégis mit keresek itt? Ne őröld fel légyszííííííí a maradék idegeimet is - pislogok rá hatalmas szemekkel, tündérbogyórsan, mikor megkérdezi, hogy mégis ki rajzolná fel őket. Nyilván nem Ő. Nyilván nem is én vagyok az, aki harcolni fog, ha valami rájuk támad. A szerepfelállások elég egyértelműek. Remélem is, vagy valamit megint kihagytam, amit a Tanács rámakasztott? Ezúttal talán én leszek a csalétek a démonkutyákkal szembe? Lássuk be, kinézem belőlük, mondván "úgysem hal meg igazán".
Kezeim akaratlanul is ökölbe szorulnak.
- Kinek tartogatod? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, látva, hogy mit is cipel magával. Harminc éves gránát. - De komolyan, miért nem használtad még el? Miért vagy ennyire szentimentális? Semmi értelme az egésznek… - dünnyögöm az orrom alatt. Pont én.
Aztán leguggolok a térkép mellé. Az utca felrepedt köveit használom az ellen, hogy a szél elrepítse a térképet. Előadom a tervemet, majd várom a kérdéseit. Eközben félig felé fordulva emelem fel tekintetem rá.
- Napok, hetek. Ki tudja? - vonom meg a vállamat. - Ma csak egy kis szakaszt csinálunk meg. Nem szeretném elkapkodni, most mindent át kell gondolni. Ki, merre, miként jöhet és persze még az is lehet, hogy amit én terveztem az hülyeség - vonom meg újra a vállam, ahogy visszatekintek rá. - A terepviszonyok megváltoztak az elmúlt években.
- Kezdjük az Ocean Parkwayen. Fedjük el a régi rúnákat, az a legnagyobb gyengesége a környéknek jelenleg - emelkedek fel, ám a térképet nem emelem még fel utána. Kezemet egymáshoz ütögetve az út mocskától próbálok megszabadulni. Kezeimet a csípőmre teszem, ekként tekintek újra, hunyorogva - kizárólag a fényviszonyok miatt - Zagarra.
- Te tulajdonképpen miért is nem házasodtál meg soha? - időnk mint a tenger és amíg nem rólam van szó, nos addig kellemes társaság tudok lenni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
220
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 06, 2019 11:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
- Mi van?
Horkanok fel az első épkézláb kijelentésén, de nem azért mert egyetértenék vele.
- Aki baseball ütőt hord a táskájában, az nem is a politikusok közé való.
Húzom még egy kicsit az agyát vele és próbálom elviccelni az egyébként komolyra forduló téma élét. A francért kell nekem is kérdezősködni! Sokkal egyszerűbb lesz@rni mindent magasról! Persze nem vigyorgok mellé, inkább elfordulok és a távcsövest kapom fel táskástól, amit aztán felhúzok magamra, hogy a puska csöve valahol a bal vállam környékén kandikál ki a hátam mögül.
- Elhiszem, ha inkább kaviárt eszegetnél a Tanáccsal, a biztonságos falainkon belül. Terjesztenéd az igét Drake-ről, és vidáman elbrekegnél velük. De ha csak egyszer kiteszed onnan a lábad, rájössz, sehol sem vagy biztonságban. Ott sem!
Ezt csak azért mondom, mert abban a hitben gondoltam végig, hogy ő nem akart terepre jönni, és ezért mondja hogy nem ide való. Közben a nyílpuska is felkerül rám, a jobb vállamra vetem, annak az eleje meg onnan kandikál ki a hátam mögül. Nyolc nyíl van sorba pakolva a tárolóján, nem több, de ezekkel mindig jól elszórakozom. Lelövök vele valakit, aztán kihúzom belőle, mert az még felhasználható. Már ha nem törik bele. Most már rendes karácsonyfaként funkcionálok. A kettő együtt sem nyom annyit, hogy meg kéne szakadnom, de még kérdéses, hogy Nataly mi a t@kömet akar velem elcipeltetni. Az egyik kezem még szabad. Éppen azzal pakolok be némi muníciót az ujjatlan mellényem zsebeibe. Négy tár skuló a puskához, elosztom több zsebbe. Ebből csak kettő készült angyalpengés alapanyagból, szóval meg kell gondolnom kire lövöldözök vele.
- Aztán meg ki javítaná ki a rúnákat? Én? A sajátomat se én magam rajzoltam.
Enyhe utalás arra, hogy f@sza tűzijátékot tudok rendezni egyedül is, viszont a munka java nem lenne elvégezve. Előkerül a kedvencem, egy kézi gránát.
- Majd 30 éves.
Mutatom oda Nataly-nak, aztán az is az egyik zsebembe kerül. Szeretek veszélyesen élni! Még a két angyalpengéből készült vadászkés van nálam az övemen, benne a tokjukban és Nataly-val ellentétben az én csupasz karjaimon nem látszik sehol sem tetoválás, úgyhogy frankón beleillek az itteni tájképbe. Persze, mert nekem a hátamon van, azt könnyű eltakarni. Egyedül a barna kockás, ujjatlan ingem rojtjai lógnak ki a mellény széleinél itt-ott, ahogy a fekete vászonnadrágomat is több helyen luk díszíti. Passzol hozzá a fekete surranó. A nagy pakolás közben csak a 'Semmi', mint válasz jut el a fülemig, de előtte hosszan hezitált. Mindig ez van, soha senkinek semmi baja sincs. Mert két fajta ember létezik, aki szeret panaszkodni, de azt kérdezni sem kell, meg aki nem, de abból maximum végletes esetben lehet kiszedni bármit is.
- Jah, jó. Akkor fókuszáljunk!
Nem a nyeregnél bontja szét, ezért én is követem a járdához és figyelmesen végig hallgatom, nem vágok közbe. Így elsőre ez soknak tűnik, mármint.
- Szerinted mennyi idő, amíg ezeken végig érünk? Úgy értem ha ránk esteledik, akkor talán keresnünk kellene egy védhető helyet. Stratégiai szempontból valahogy az összeshez hasonló távolságra, akkor annyira nem is kell kapkodnunk.
Nem vagyok benne biztos, hogy ez kivitelezhető, talán. Egy két helyszín biztosan messzebb lesz tőle, de azokat hagyhatnánk utoljára. Előnye viszont, hogy nem kell minden sz@rt magunkkal cipelni, ott el tudjuk rejteni őket.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 03, 2019 3:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 668 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Szemöldököm magasra vonom és végigtekintek magamon. Baja sem lehet a kinézetemmel, amit lát. Persze-persze nem erre gondol, ezt pontosan jól tudom. Mégis jól esik a magam részéről kicsit elbagatellizálni a dolgokat. Nincs rajtam is nagyon nagy cucc. Csak egy hosszú nadrág a hőség ellenére, sportcipő, trikó rajta pedig kabát. Amit, ha már eszembe jutott le is veszem.
Csakhogy előtte még leveszem a kabátomat is. Karomon feltűnhet neki az alig pár hetes tetoválás, mely nélkül ma már vadász aligha lehetne bárki is. A megszállás elleni pecsét. Mennyit veszekedtem emiatt Drakekel. Mennyiszer hívtak felelőtlennek, hogy én legfeljebb tollal firkantottam fel egy-egy bevetés előtt.
Most pedig már örökké a hibátlan bőrömön fogom hordani.
- Tudjuk, hogy nem vagyok ide való - felelem vállamat könnyedén megvonom. Hátizsákom a lábam mellett pihen, melyből a kérdéses fegyver kikandikál. Tökéletes fegyver impek ellen. Baseballozáshoz alkalmaz kis pokoli lények. Én pedig már régen nem vagyok kedves, főként nem pokoli förmedvényekkel.
Enyhe felcsattanása, ami tudom, hogy nem az, most mégis annak érzékelek, sűrű pislogást vált ki nálam.
- Térkép? - ráncolom meg a homlokomat. S már választ is kapok rá, ezzel pedig eszembe jut az elmúlt hetek tortúrája.
- Drake mondta? - kérdezem kissé felhorkanva. Persze, hogy ő mondta. Mert az ő ötlete volt. Megfordult a fejébe, tudom. Egykor én vetettem fel, csak hogy ne kelljen azzal a tudattal foglalkozni, hogy hamarabb volt képes egy angyal segítségét kérni.
Nem ezzel van a baj, igazából. Hanem azzal, hogy mindezt úgy tette, hogy nekünk nem szólt.
- Minden szektorban ki kell cserélni, de nyilván a kilencesbe nem küldenek be akárkit - helyesbítem ki, mert úgy tűnik, hogy efelett elsiklottak. Fülem mögé tűröm a hajamat és lehajolok a táskáért. Kinyitom annak fedelét, mely tetején ott lapul a térkép.
Mikor került ez ide?
Ahogy elveszem látom alatta a festékszórókat is, pár tasaknyi vért, mely fagyállóval van körülvéve. Ajkam nyitom, hogy megjegyezzem, de vélhetőleg Zagar is annyit tud ittlétükről, mint jelenleg én.
Fejem kissé megrázom.
- Terv van, nagyjából - emelkedek fel és folytatnám, ha nem vágna közbe az egyszerű kérdésével. Szám tátva marad, tekintetem ide-oda cikázik szemei között. Hol a balt, hol a jobbot nézem.
Hogy mi van? Mivel kezdjem?
Alexszal és a ténnyel, hogy nem tudok rajta segíteni, hogy senki sem tudhat arról, hogy mi is Ő, melytől szenved és nem tudok neki segítséget nyújtani? Hogy újra abban az élethelyzetben vagyok, mint tíz éve és rettegek, hogy a történtek megismétlik önmagukat?
Vagy Wallenberget meséljem el, mennyire elárulva érzem magam, mely ellen szintén nem tudok mit tenni?
És ott van Samariel, az angyal, ki teljes mértékben felforgatta az életem…
- Semmi - felelem néhány másodpercnyi csend után egyszerűen. De rögtön össze is vonom a homlokom ráncait. - Minden. Lényegtelen - hunyom le szemfedeleimet és aprón megrázom a fejem. - Fókuszáljunk - emelem fel a térképet.
Ez inkább szól magamnak, mint neki.
A járdaszegélyhez sétálok, könnyedén hajtom szét a térképet, amin a városrész pontos mása található. Leterítem a töredezett betonra, mely több helyen is össze van firkálva. Leguggolok mellé, úgy fordulok, hogy Zagar is könnyedén ráláthásson, akkor is ha hevesen mutogatok nkei.
- Eddig ügye, stragiai szempontból az ördög és angyalcsapdákat az Ocean Pkwy-en helyeztük el, mint egykori főút, ez könnyebbben átjárható. Kissebbek pedig a Kings Highway és a McDonald Ave utakon - mutatom neki, hogy merre is találhatóak most a pecsétek. - A hatos sugárúton is vannak és a parkok közelébe. Na most innen ezeket el kell tüntetni, vagy legalább is, ahol eddig angyalcsapda volt, oda démoncsapdát tenni és fordítva. Valamint az út másik oldalára, elfedni valamivel őket. Még nem igazán jöttem rá, hogy mégis mi lehetne új útvonal ezeknek. Ha tudják, hogy itt mik találhatóak, és most Mammon miatt tudhatják a démonok, akkor van a Stillwell Ave, ahol szabadon közlekedhetnek és a P főút - mutogatom sorba, ahova piros színnel jelöltem be néhány helyet, melyeket én gondoltam ki. Szívesen fogadom ha más is eszébe jut. Napokat dolgoztam ezen, alvás nélkül. Minél többet nézem, annál jobban kezdek kétségbeesni, hogy nem látok át valamit. De amíg ezzel foglalkozom sem gondolok legalább másra.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 3 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
220
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 11:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Nataly valahogy nem önmaga. Bár kicsit sem bánom hogy nem beszélgetünk útközben, mert épp rottyon forr az agyam. Kezdjük ott hogy az inkompetens Tanács nem adott nekünk kocsit. Nem tudom, mi volt ennek az oka, de mindegy is. Drake-t nem értem el, ki se lát a fölé tornyosuló problémákból. Most meg itt nyomorgunk a motoromon, telepakolva fegyverekkel, meg minden sz@rral, ez minden, csak nem kényelmes, mintha direkt szívóznának velünk. Vagy csak velem? Nézzük a pozitívumát: nem lehet zenét hallgatni, így nem fogunk egymás agyára menni az út során, mert szerintem Nataly-val nem egyezik az ízlésünk.

A 9-es szektor határában állok meg, takarásban, egy ház mögött. Rajtam nincs bukósisak, így nem kell levennem semmit a búrámról, de nem szállok le. Várom, hogy Nataly leszálljon. Aztán amikor megtörténik, és lehámozza magáról a védelemként szolgáló sisakot, az első kérdése aggodalommal tölt el.
- Hát azt látom.
Enyhe utalás a baseball ütőre, mondjuk stílusosnak stílusos, az elmebetegek szoktak ilyet magukkal hordani, de szerintem haszontalan és sok helyet foglal. Nataly pedig mindig alaposan felkészül és átgondol mindent. Erre tőlem kérdezi hogy mit is fogunk csinálni?
- Jaj, ne csináld már! Szedd össze magad! Hol a térkép?
Lerúgom a kitámasztót és én is lepattanok a motorról.
- Drake azt mondta meg kell javítanunk a rúnákat. És hogy rakj néhány újat is. Állítólag ez a szektor tele van nyomikkal, ezért sem robogtam be. Itt még nem hallhatták meg a motor hangját.
Kezdem el ismételni, amit indulás előtt beszéltünk. Azt hittem ott volt.
- Szóval át kell alaposan néznünk a térképet és kitalálnunk egy tervet.
Lecövekelek a nyeregnél, mert ott ki tudja bontani azt a tetves térképet. Már ha nála van. Mert ha nem..hú, akkor lesz csak ne mulass. Fejből még én sem tudom mi a t@köm van itt, hogy hol vannak a rúnák helyei, és akkor a felderítéssel egy csomó időt elcseszünk. Egyáltalán fogta az adást? Olyan...nem is tudom. Nem tudok nem rá meredni kérdő tekintettel.
- Mi a fene van?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 7:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 526 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Fejemet bukósisak védi. Inkább csak valami annak csúfolt sisakféleség. Olyan, mint gyerekkoromba a bicajvédő. Akkor azt sem használtam, ezt sem szívesen teszem, viszont nincs más választásom. Így jár az, akinek a kocsiját, az egyetlen szeme fényét összelapítja pár démon és egy angyal. Persze megfizetni az árat nem akarják - igaz az utóbbi tett rá megjegyzést, hogy kárpótol majd.
Azóta is megteszi. Persze miért vonhatnám felelősségre, arra sem lett volna szükség, hogy megmentse az életemet, és ami utána történt…
Ujjaimat összeszorítom, most mégsem a legjobb helyen. Az előttem ülő fickó karjába, vállába kapaszkodom éppen. Ő vezet, én pedig csak nézek ki a fejemből. Képek suhannak el mellettem, házak színei, utcák, mégsem fogok fel semmit belőle. Ahogy az elmúlt időszakból semmit sem az életemben.
Amennyire kívántam, akartam, hogy Wallenberg visszatérje, most annyira estem szét miatta. Mikor eltűnt valami megtört bennem. Napközben csak a határban ültem és vártam, hogy visszatérjen. Ültem a plató hátulján és bámultam. Éjszaka dolgoztam, vagy épp azokat a marhaságokat csináltam, amit a Tanács “rámbízott”. Rám… Hogy megöljük a kezdőket? Kiküldenek velük a városon túlra? Ujjaim újra megszorulnak, majd engednek megint csak. Bosszantó egy helyzet, mely azóta sem ért véget.
Azt hittem, ha visszatér, ha elmondja, hogy miért hagyott el minket, akkor megkönnyebbülök. Vállat tudok rántani és továbblépni a tényen, hogy elhagyott minket. Ez mégsem történt meg és nem vagyok benne biztos, hogy a Tanács nem vert közénk éket. Lássuk be a Payne kurva eléggé azon volt, hogy elhitese, örökké elment. Elhagyott minket, minden szó nélkül és semmit sem számítunk neki. Sem pedig a város. Mennyit kiabáltam miattam, ellenkeztem, tudtam, hogy igazam van.
Mégsincs meg bennem az elégtétel. Visszatért én pedig újra eltűntem a csapatból. Vagyis inkább a terepről. Kerültem egy ideig Wallenberget, de igazából mindenki mást is. Aztán jött Alex, újra Ő. S az életem újra felfordult. Mégis miként segíthetnék neki? Igyekszem miatta kimozdunli a csigaházamból, a csapat mégsem láthatott egy ideig. Még akkor sem, amikor Wallenberg segítségét kértem a cirkuszba. Semmi sem lett jobb.
Semmi sem változott azzal, hogy visszatért.
Most mégis itt ülök, a szél cibálja a hajamat, bőrkabátomba belekap, pedig a rekkenő hőség elviselhetetlen még így is.
Itt vagyok és fogalmam sincs, hogy mit keresek itt. Magyarázott valamit Wallenberg és Zagar is, mégsem figyeltem rájuk. Senkire sem tudok és fogalmam sincs, hogy mit tehetnék ellene.
A motor halkan dorombol alattunk, majd elhalkul. Mégsem mozdulok még egy pár másodpercig. Egy elhagyatott ház kopott falát vizslatom, ahogy kinőtt belőle egy növény, utat tör magának a magasba. Figyelem, de nem látom.
Meglehet, hogy beszél is hozzám Zagar, talán le is száll előttem, vagy engem vár. Nem tudom, mert nem figyelek.
El kell telnie legalább egy percnek, hogy enyhén összerázzam magamat. Zavartan tekintek vagy rá, vagy a tarkójára. Lepattanok a járgányról. Kicsatolom a sisak csatját és az ülésre helyezem azt. Hajamat kezemmel simítom le.
- Mit is csinálunk? - teszem fel neki a kérdést. Hátamra hiába simul a hátizsák, halvány lila fogalmam sincs, hogy mi van benne. Hogy mit keresünk itt, hogy miért vagyunk a kilences szektorba. Tehetetlenül nézek szét.
Miért lóg ki a táskámból egy baseball ütő?
- Nem járok már terepre egy jó ideje - mióta visszajött. Mióta nincs kocsim. Hiába magyarázom neki, most mégis itt vagyok. De miért?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3