Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 04, 2019 7:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
- Jó.
Vágom rá a felszólalására, mert hát hogyan is gondolhattam hogy ő majd egy suttyó helyre megy be? Hogyan is gondolhattam az emberi mulasztásra? Hiszen nálunk mindenki tökéletes! Úgy érzem én jobban aggódom a karja miatt, mint ő saját maga. Ez is a ritka pillanatok egyike. Kimondom neki a gondolataimat, és megint csak fel van háborodva? Egyébként tényleg...mi a t@kömet akarhatnak tőle? A szavaiból úgy veszem ki, nem tőle, inkább tőlünk. Ez esetben nem csak ő van veszélyben. Egy ideig csendben gondolkodom és a szám szélét összeszorítva hunyorgok Natalie-ra. Megölni Lucifert? Miért pont őt? Jah ez hülye kérdés, elvégre démonok. Heh! Ha kizárólag csak rajtunk múlt volna, már mind halott lenne. Nem olyan egyszerű megölni ezeket a nyavalyásokat, főleg az arkokat. Bolond démonok! A következő kérdésére zökkenek ki ebből, és én is az ablakhoz sétálok.
- Kitől kapta a térképet?
Igen, Ed-re gondolok. Persze William-nek is megemlítettem és benne sem bízok meg, mert még semmit sem tett le az asztalra, én meg már csak ilyen vagyok, viszont nem árultam el neki semmi részletet. Ed azonban pontosan tudta mikor indulunk, melyik napon, és hogy honnan fogunk behatolni a szektorba. Oldalra fordulok, rápillantva Natalie-ra, lehet most találkozik a tekintetünk és összenézünk. Ez most paranoia, vagy Ed-nek valóban köze van hozzá? Jó kérdés! Hm. Most Natalie-t is beoltottam. Bár kettőnk közül még mindig én vagyok a veszélyes Ed-re. Utána hamar dűlőre jutunk a menjünk haza tervvel kapcsolatban. Nem lep meg az érzelmi kitörése, az eleje óta nem akart itt lenni. Azt nem értem, akkor miért nem Drake-nek hangoztatta, amikor a tervről beszéltünk? Eleve el sem kellett volna jönnie! Fogalmam sincs mi zajlik kettőjük között, de én nem akarok ebbe csatlakozni.
- Itt! Ha nem beszél, megölöm.
Elindulok én is utána, tekintve hogy boldogan rohan kifelé és megint csak gondolkodás nélkül, úgyhogy mire kifordulok a folyosóra, már elviharzik pakolni és csak a egércincegő dörmögését hallom a hátam mögül.
- Nem akarásnak nyögés a vége.
Morgom neki vissza, aztán elindulok megnézni a démonunkat. A lépcsőfordulónál állok meg. Hűlt helyét találom neki, ahogy a csapdának is, mert már nincs felrajzolva a padlóra. Hirtelen egyszerre tör rám az összes vészjelző érzékem, azonnal a falhoz lapulok és egy nyilat teszek az idegre.
- Nat! Nat!
Hangosabban suttogva, már már hörögve próbálom figyelmeztetni, de azt is azért, mert közben a hátam a falhoz ér és megint a kelleténél jobban elkezd fájni.
- Gáz van!
Az egyik ajtó elé érek, amikor valaki kiszakítja azt tokostul, én meg rögtön szembenézek a démonunkkal, az úgy elkapja a grabancomat, hogy köpni nyelni nem tudok hirtelen. Kellett nekem Natalie-t szólongatni! Behajít a lakásba, olyan erővel, amitől aztán a padlón nyekkenek háttal, érzem a sniper részeit belenyomódni a hátamba, a fegyverem kiesik a kezemből, hangosan koppan a jobb oldalamon, tőlem távolabb. A démon pedig rám ugrik, még annyi időm sincs, hogy legalább az egyik késem előhúzzam. A reakció időm sem a legszuperebb, elég nehéz ha csillagokat látok és még a levegő is bent rekedt egy pillanatra, rendre meg is kapom az első bal egyenest, amitől elered az orrom vére. B@zdmeg! Még több csillag kezd el keringeni, bár az ösztöneim még köszönik, rendben vannak, a következő ütése nem érkezik célba, mert elkapom az öklét. Visszavágni azonban nem tudok, a másik kezével a nyakamra fog, én pedig a szabad kezemmel próbálom visszatartani. Biztos sok energiáját felemésztette a rúna megtörése, és mivel mi csak emberek vagyunk, akkor hajrá! Verjük agyon! Gondolta ő! Nah, abból nem eszel! A könnyeim már patakokban folynak kifelé a jobb szememből, ami bizsereg. Rögtönzött ötlettől vezérelve elengedem a kezét és két ujjal a szemeibe bökök. Meghalni nem fog tőle, de felhagy a fojtogatásommal és kuv@ra fáj -főleg annak, aki hozzá sem szokott-, időlegesen meg is vakulhat tőle. Amíg üvölt, megpróbálom minél gyorsabban elővenni a késem.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
321
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 10:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 485 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Az idegeimen táncol, de tényleg. Percről, percre, egyre jobban. Meglehet én is az övén, de ez most roppant mód nem érdekel. Az jobban, hogy ő teszi ezt. Egykor összeszokott volt a csapat, ám mostanra? Mintha elszoktunk volna egymástól. A Tanács szétszedett minket. Nem engedte, hogy együtt dolgozzunk, amíg Wallenberg nem volt itt, csoda, hogy a felgyülemlett feszültség és a változás után már nehezen megy az együtt dolgozás?
Nem hinném. Mégis össze kell szednem minden idegszálamat, amely még megmaradt, hogy nyugodtan, legalábbis tetetett nyugodtsággal tudjam ráhagyni a dolgokat. Úgyis jobban érdekli a karom állapota – melyet azonban nem értek, hogy miért érdekli. Persze, mert vakarom, mint egy veszett kutya, ez most már nekem is feltűnt, ellenben vele, pontosan tudom, hogy miért.
Az a fránya tudatalatti. Hogy elküldeném én a francba. A démon szavai zavarnak, a megszállás. Engem csak pár percre használt ki egy szurokszemű, Wallenberg akkor mit élhet át? Szedd össze magad Natalie.
- A bázison tették rám – közlöm, szokatlan nyugodt hangon. – Ha valahol, ott azért ügyelnek a tisztaságra, eszem ágába se lenne egy suttyó helyen. Ha már tönkreteszem a bőrömet, legalább rendesen tegyék tönkre – vonom össze a szemöldököm. Tudom, hogy nem a festékkel van a bajom. Idegesítenek a démonok.
És az az angyal. Azzal a szőke hajával, azzal a barna szemével, melyet már néha kéknek látok. Szőke herceg fehér lovon mi? Inkább egy hóhér fekete szárnyakkal. Teljesen összezavart és ha ez nem lenne még elég, Alex miatt is hullik a hajam és Drake totál szétcseszte az idegeimet. Szóval köszönöm mindenki kérdését, totál rottyon vagyok.
- Hogy? – kapom fel fejemet, miután nem figyeltem rá. Próbálom megérteni, amit mondd, szemöldököm ráncolom, szinte már összeér orrnyergem felett a sűrű bozont. – Mégis mit akarhatnának tőlem? – teszem fel hitetlenkedve a kérdést. Semmit nem érnék nekik. – Habár egy démon megkeresett, hogy alkut kössünk. Igazából ő akart velem, hogy segítsünk, mi vadászok, megölni Lucifert – horkanok fel a végére. Aztán meglehet, hogy ezért akarnak velünk jobban beszélni, akkor viszont mégis a legrosszabb fegyverhez nyúlnak. Az erőszak nálunk nem old meg semmit.
- Kik tudtak arról, hogy kijövünk? – teszem fel neki a kérdést. Drake. És rajta kívül? – Na látod! Mióta kint vagyunk, ez az első dolog amiben tökéletesen egyetértünk! – csapok le rá. – Naná, hogy húzzunk innen a pokolba. Itt akarod kihallgatni, vagy bent? – indulok el a folyosó irányába. Nekem aztán mindegy, hogy merre teszi, én nem fogom. Ha akar tőle valamit, szedje ki, bár tudom, hogyha elkezd beszélni én leszek az első, aki golyót fog repíteni a fejébe. Nem akarom, hogy tovább beszéljen Samarielről, nem akarom, hogy bárki, ennél jóval többet tudjon meg. Nem tudom, hogy miért, fogalmam sincs, hogy miért reagálok így.
Talán csak a saját képmutatásom miatt.
Mégis elindulok ki, az emeletekről összeszedem a cuccaimat, amiket útközben hagytam el. Nem szöszmötölök, mégis nehezen megyek, nehezen lélegzem, szinte fáj minden porcikám.
- Megmondtam, hogy nem jó ötlet, ha én jövök ki – dörmögöm mégis az orrom alatt, most még az sem zavar, ha meghallja Zagar.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 9:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
- Mi van?!
A megszólítást nem tudom hova tenni. Nem ez a nevem. De aztán végül is felhagy a doktorosdival. Jobb is! Hiába vannak ott a fotelek, nem akar leülni. Inkább veszett egér módjára járkál fel le, remegve és talán közben kiegyenesedik, de nem biztos. A vakarózására reagálva, azért legalább azt sikerül szemügyre vennem, nem vág pofán, nem lök el, így megfogom a karját. Figyelek rá hogy finoman, mert ha nekiáll itt rángatózni, még a végén megrándul, vagy ki is törheti saját magának. Szóval jobb, ha inkább az én kezem csúszik le róla.
- Nem lehet hogy allergiás vagy a festékre, amivel csinálták?
Olyanról már hallottam, meg olyanról is, hogy nem steril körülmények között történt a tetoválás felvitele és komoly vérmérgezést kapott az illető.
- Minden rendben volt, amikor ez felkerült rád?
Bár...akkor nem csak vörös lenne a környéke, hanem Nat haluzna mindent össze vissza, láza lenne és nem tudta volna lelőni a démont se. Menni alig bírna, nem hogy itt szájalni velem! Lenne néhány megjegyzésem, de inkább elhúzza a kezét és az ablak irányába menetel. Jó! Amúgy sem vagyok kedves nővér a lókórházból! Most mondjam neki hogy ne vakarja? Úgy is azt csinál, amit akar! Felveszem a kezembe a nyílpuskát, ő meg belekezd a lényegtelen magyarázásába. Csendben hallgatom, és egyre inkább nem tetszik, amit hallok. Nem az angyal miatt.
- Meglehet miattad voltak itt és már az elejétől fogva csapdába kerültünk! De ha így van, akkor áruló van a soraink között, mert Drake nem verte nagy dobra a küldetésünket!
Továbbra is duzzog az ablakban, vagy figyelni fog rám? Eljutnak a szavak hozzá?
- Tekintve hogy az egész terv dugába dőlt, és fel kellene deríteni a szektort a rúnák javítgatása helyett, talán jobban tennénk, ha most vissza fordulnánk, amíg nem lepik el a helyet ezek a nyavalyások. De előtte vallassuk ki a démont!
Jah, meg a többi, hogy el sem indultunk, de már le vagyok harcolva, ő pedig a franc tudja éppen hol jár fejben, mert nem itt az biztos és tényleg ki tudja még hányan tartanak ide. Valamerre amúgy is mozogni kéne hamarosan. Nélküle nem indulhatok meg önkényesen semerre. Sosem volt semmi sem könnyű, de ez már az eleje óta egy rémálom. Egyre inkább úgy érzem az volna a helyes döntés, ha visszatérnénk a bázisra. Függetlenül attól, hogy milyen információkat tudunk kiszedni a démonból. Ez az akció felkészületlen és fejetlen, a téves információk következtében halottnak mondható, és valószínűleg vagy egyedül kell kijönnöm felderíteni, vagy valaki mással, de nem vele. Ilyen állapotban semmiképp.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
321
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 8:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 623 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Mit is mondhatnék burkolt fenyegetésére? Kezemet tárom szét és lemondóan vonom meg a vállamat. Jöjjön akkor, állok elébe. Még csak útját sem állnám az öklének és nem csak azért, mert nem tudnám kivédeni. Hanem mert ha eltöri, biztos, hogy nem fogok tudni beszélni és ha nem, akkor el sem tudom mondani, ami történt. Ami úgy tűnik, hogy a többi démon fülébe is eljutott. Egyrészt áldás, mert sejthetik, hogy egy erősebb angyallal van szövetségem, és egyfajta védettséget kaphat nem csak jómagam, de még a város is.
Vagy most nagyon is túlgondoltam ezt az egészet, amit jobban sejtek. Biztos, hogy túlgondolom, nincs ebbe semmi. Leginkább csak céltábla lettem és furdalja őket a kíváncsiság, hogy vadász létemre, miként engedhetek egy angyalnak segíteni.
A lakásba, azonban nem akar tudomást venni rólam és a komolyságomról. Szemeimet lassan hunyom le. Mély levegőt veszek, melyet lassan fújok ki. Erre van most a legkevésbé kedvem.
- Zagar Joseph Berten! – csattan végül a hangom. Fogalmam sincs, hogy mi a középső neve, ha akarok valamit, akkor valamit csak kitalálok. Tegyük hozzá, hogy így van egy kicsit komolyabb hatása a mondandómnak.
Mégsem mondom tovább. Feszült vagyok, átjár az ideg és a félelem. Fogaimat szorítom, úgy tekintek fel a férfira, észre sem veszem, hogy közben miként vakarom alkaromat. Nem az ő vére. Csak horzsolás. Azért ennyire… De makacs.
- Csinálj, amit akarsz – hagyom rá végül, ha azt akarja, hogy elfertőzödjön, akkor hagyja, nem érdekel. Orvoshoz engem még akkor sem tudnak elráncigálni, ha a beleim kifordulnának, vagy ha a csontom a bőrömön kívül lenne. Dylan halála óta nem akarok orvost látni. Ebben is megegyezünk, de azért nem szoktam haklis lenni, ha a felületi sérüléseimet segítenek ellátni, főleg amihez nem férek hozzá.
Nem, neki még ez is derogál, hát akkor derogáljon.
- Szusszanj – tudom le ennyivel, hangom remeg, de még magam sem tudom, hogy miért. Miért reagálom ezt ennyire túl, én inkább kihasználom a lehetőséget és a lakásba járkálok le és föl. Ha épp nem a kezemet vakarom, akkor a hajamat túrom hátra, majd végül az ablaknál állapodok meg. Nem tudom, hogy ő leül-e, avagy sem. Ahogy az sem jut most el az agyamig, ha újra leordibál. Tegye, többet nem tudna már mondani, mint amit eddig mondott.
Arra eszmélek csak fel, hogy mellém állva, kapja el a karomat. Ekkor tűnik fel első körbe a pecsét körüli vörös folt. A bőröm már felhorzsolódott néhány helyen. Egy egyszerű megszállás elleni pecsét, semmi több. Mégis életidegen a bőrömön.
- Zavar, nem szeretem, hogy rajta van a bőrömön, nem lehet leszedni – vallom be őszintén. Mennyiszer hallgattam végig a csapattól, hogy felelőtlen vagyok, hogy nincs rajtam és úgy járkálok az utcán, úgy harcolok démonokkal. Nem érdekelt, nem hittem, hogy megtörténhet, hogy megszállhatnak.
Újabb nagy levegőt veszek, kitekintek az utcára, ami még mindig túl csendes. Az épület előtt a tűzlétra mégis tehetetlenül fekszik a betonon.
- A város szélén van a régi fegyvergyár épülete, már évek óta nem járunk oda, mert mindent kiszedtünk, amit lehet, én mégis szeretem a környékét. Csendes, közel van a környezet, az erdő, békés. Habár az utóbbi időbe démonok vertek ott tanyát – kezdek bele, mert tudom, hogy nem fog békén hagyni vele. – Pár hete betért oda egy angyal, hogy megismerje ennek a városnak is az embereit, a kultúráját, épületeit – és ezzel még sokat nem is hazudok. – Tíz démon rontott ránk, ebből ő úgy hetet könnyedén lefegyverzett, három jutott rám, de ebből egy megszállt. Azt hitték, hogy röpke ismeretségünk miatt, majd engem nem öl meg – horkanok fel. Komolyan néhány démonnak osztanék agysejteket is az erővel együtt. – Igazából halál könnyedén kiűzte belőlem – tekintek fel a pasasra, összevont szemöldökkel, homlokkal. – Ennyi. Ezt tudja ezek szerint az, meg talán a társa is. Vélhetőleg egy harcos angyal, azért volt könnyebb dolga – teszem még hozzá, mint lényegtelen információt.
Lényegtelen is az egész…
Lényegtelennek kell lennie.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 7:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Csak azért nem kérdezek vissza, mert éppen a késemmel vagyok elfoglalva. Beletörlöm a vért a gatyám szárába, azután elrakom. Megszokás, hiába ha az angyalpenge nem tud rozsdállni. Persze az is feltűnt hogy Natalie öreg néne módjára, meghajolva kalamol itt nekem. Hú, én rögtön felismerem ha leráznak. Azt is, ha valaki hazudik nekem. Ő most csak leráz. Lényegtelen! Hah, bagatell! Majdnem ott döglöttem, de ne akarjam tudni..ugye..Még szép hogy megint elönt az ideg.
- Aki legutóbb legyintett így nekem egyet, mondván "lényegtelen"...annak később eltörtem az állkapcsát!
Hangosabban beszélek, de nem üvöltök. Mivel közben pont a hátát figyelem, látom a veszett menyét módjára vakarózását. Csak próbálom a tudtára adni, hogy engem így nem fog lerázni, aztán dönthet úgy is, hogy nem mondja el. Akkor majd kiderítem. Nem, nem úgy hogy neki is eltöröm az állkapcsát. Nat még a vernyákolásával is távol áll ettől, leszámítva az üvöltözést, mert sokszor nagyon makacs és ezt könnyen kihozza belőlem. Követem, mert azt mondta menjek. Bent a kezembe akad egy törölköző, abba beletörlöm az arcom, meg a kezeimet, azután a ruhámról igyekszem leitatni a vért, bár feleslegesen. Rá fog száradni. Először azt hiszem talált valamit, aztán kiderül, hogy be akar kötözni. A közeledésére összerezzenek, majd két lépés hátra.
- Ez nem az én vérem!
Hátrálni fogok tőle, főleg ha erőszakosan azért is be akarna kötni, mert nincs rá szükségem! Közben az ingem elejét húzogatom, láthatja, nem karmolászott össze a dögje, ahhoz azért gyorsan megragadtam az ajtót védelem gyanánt. Nem szeretem, ha megpróbálnak pesztrálni, sose! Orvoshoz is csak akkor megyek, ha a beleimet húzom a földön, vagy össze kell varrni, mert olyan a sérülés, de volt már olyan is, hogy úgy vittek be, mert nem voltam magamnál. Ez most nem egy olyan szituáció, úgyhogy nem!
- Csak horzsolásaim, zúzódásaim vannak.
Végig a hátamon, de ez mellékes. Fáj, mint a fene és gyönyörű szép térképes véraláfutásaim lesznek, de ehhez aztán tényleg nem kell kötszer. Inkább borogatás, de majd otthon. Ha visszatértünk. Ellenben ő, láthatóan nincs jól. Hosszú percekig csak figyelem. Tekintve hogy bementünk egy lakásba, én most elindulok széket keríteni neki.
- Mi lenne ha szusszannánk egyet, mielőtt kifaggatjuk a démont? Te is!
A nappaliban találok két gurulós fotelt. Az egyik mellé állítom a nyílpuskám, a másikra pedig előzékenyen rámutatok.
- Főleg te!
De ha nem ül le, én nem tudom mit csinálok vele! Az a vakarózás meg kezd idegesítő lenni. Nem azért idegesít, mert csinálja, hanem mert kárt tesz vele magában. Megpróbálom elkapni a kezét, amelyiket vakarja, ha ül, akkor lehajolva hozzá, ha áll, akkor csak mellé lépve.
- Mi van ezzel?
Láttam mennyire vörös körülötte, de kérdéses hogy azért, mert vakarja, vagy esetleg begyulladt? Egy tetoválás is simán elfertőződhet. Terveztem lemenni és szétnézni, amíg ő itt üldögél, elvégre mi van ha jönnek még? De most már inkább jöjjenek! Nem hagyom itt ilyen állapotban! Megnézném a tetoválását, ha engedi. Nem mintha értenék a rúnákhoz, de azt még felismerem, ha mégis valami baj lenne vele.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
321
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 8:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 477 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Talán egy jó dolog van ebben az egészben. A csapdák még a helyükön ha fel is fedezték őket, akkor sem tudnak szabadon mozogni két szint között. Ennyi és nem több, ugyanis minden más totálisan nem úgy történt, ahogy azt mi szerettük volna.  Bár azért remélem, hogy azt nem hiszi, hogy ezek után a ricsaj után nem fogok neki segíteni, mert biztos hogy abban a szent minutumba fogok szíjat hasítani a hátából. Még ha ezt már meg is tette egy kutya.
Rosszálló pillantásnál nem kap többet a lakásba, és amúgy is más dolgunk van. Mint megbirkózni két démonnal. Én komolyan nem tudom, hogy mi van ezzel a várossal, hogy azt hiszik ketten akár egy egész haddal is képesek vagyunk szembeszállni.
Habár ez a démon azt hiszi. Gyomrom fordul egyet az idegességtől, senkinek sem meséltem arról az éjszakáról, főként nem a gyárépületben történtekről. Érzem, ahogy a tetoválás helyen viszket, égeti a bőrömet, de nem más ez, mint a tudatalattim csúfos játéka. Csak hogy én és a tudat alattim nem vagyunk valami nagy barátságban az utóbbi időkben. Úgy húsz éve.
Mégis, nem támad tovább. Szemöldököm lágyan vonom össze, magyaráz, pedig itt lenne a lehetősége.
Egy futó pillantást vetek Zagarra, majd már ugrok is a fegyverem után. Felkapom és a korlátba támaszkodva emelkedek fel. Szinte egyszerre mozdulunk. Én egy golyót repítek a mellkasába, ő pedig egy pengét, hátulról. Tisztességtelen? Egyáltalán nem érdekel.
Amint vége nem is teketóriázok tovább, a vérző társamhoz sietek, még ha a tüdőm, hátam, bordáim mást is diktálnak nekem, na meg zúgó fejem. Azt észre sem veszem, hogy korán sem járok egyenesen, ez minden egyes alkalomnál ha falhoz vágnak normális.
- Lett volna lehetőségem minden démont megismerni, csak az egyik rohadék nem élt a lehetőségével - ismerem be a tényt, melyről lehet hogy meséltem már neki, lehet, hogy nem. A magam részéről röhejesnek tartottam a démon ajánlatát. Lucifer megölése, cserébe annyit nem volt képes megtenni, hogy elmondja milyen démonok vannak a városba. Kezem nyújtom Zagarnak, ha még nem tudott felállni. De megy az neki nélkülem is. Kikerülve nyitok be az emeleten minden lakásba. Közbe a démon felé fordulok és csak jelelve közlöm vele, ha egy szót mer szólni én kicsinálom.
- Lényegtelen - legyintek, majd egykoron zöldre mázolt ajtót nyitok ki. - Gyere - intek fejemmel irányába közbe pedig végigtekintek leharcolt ábrázatán. - talán még vannak kötszerek itt. Ki ne találd, hogy anélkül indulunk után, hogy nem kezeljük a sebedet. Ebbe a fülledt, párás időbe minden baktérium megtelepedik a hátadba, tiszta Kánaán és orgia lesz számukra - csak adja Isten, hogy ne most kezdjen el sérthetetlen hőst játszani és lássa be, hogy nincs jól. A sírás szélére fogok kerülni, ha igen, én nem bírom a nálam makacsabb embereket, mert kiakasztanak.
A tetoválásom ennek ellenére még mindig ég az alkaromon és fel sem tűnik, hogy mennyire vakarom. Bőröm már vörös, félő, hogyha tovább csinálom, akkor önmagam nyúzom le.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 31, 2019 7:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Számomra felgyorsulnak az események, nem igazán tudok mit kezdeni Nat értetlenkedésével, se azzal hogy csak azért lejött, hogy itt feltegye nekem az egyszavas kérdését, aminek abszolút semmi értelme sincs. Hacsak nem egy szemrehányás lenne... Megvonom a vállamat, az arcom pedig fájdalomba torzul közben, mert majd besz@rok. Nincs egy centiméter ép hely a hátamon, amit nem zúztam volna össze és akkor még örülhetek hogy komolyabb bajom nem esett és hogy a sniper strapabíró. Persze nem ártana ellenőrizni, ám idebent biztos nem fogom használni. Lecseszhetném, hogy majdnem sikeresen agyonlőtt a stukkerjével, de előttem volt a sütőajtó, és össze vissza mozogtam, miközben szúrtam a dögöt ahol csak értem. Vagy azért, mert ott hagyta a megbeszélt helyét, csak hát nem vagyok a felettese, se az anyja, se az apja, se a pasija. Bár egy két dolog megint nagyon kikívánkozik belőlem, még egyenlőre bírom és nem kezdek el üvöltözni vele. Lemaradok tőle, tekintve hogy össze kell szednem a nyilaimat, miután pedig ez megtörténik és kint vagyok, most ketten szaladhatunk felfelé, mert ő még felhívja a figyelmüket arra hogy éppen hol is tartunk. Egyáltalán kapott rendes kiképzést? Tudja mit jelent az hogy csendes formáció? Bár ez már nem vita téma, én is tisztességes hangzavart generáltam a kutyákkal, noha nem szándékosan. Vagyis nem volt a tervben, nem számítottam rá hogy négyen vannak és hogy bent csúszni fog a tetves padló a befőttől. Igen, mind a ketten elcsesztük bizonyos elemeit az akciónak. Nem tudok olyan gyorsan szaladni felfelé, mint ő, de azért sikerül még kiviteleznem a magam részét. Azután mindketten fent fetrengünk a felső szinten. Az egyik démon a csapdában vergődik, a másik meg pofázik. Pedig most lenne alkalma, de csak f@ssa a szavakat. Aki hülye, annak úgy kell! Mondom én. Közben veszettül kutatok a kezeimmel előre nyújtózkodva és a padlón kúszva a nyílpuskámért. A szívverésem az agyamban lüktet, fájok, szóval legkevésbé az érdekel, hogy miről hablatyol itt nekem. A szavai ugyan értelmes egésszé állnak össze, még ott tartok, hogy Nat most éppen rá lövöldöz. Ez kapóra jöhet. Felhagyok a nyílpuska kézhez kerítésével és megfordulok feléje, előrántom a vadászkést és becélzom a mellkasát. Azt még így térdelve sem tudom eltéveszteni, elég nagy felület. A pengéjével fogtam meg, most pedig eldobom felé. Aztán hogy ettől, vagy Nat golyóitól múlik ki, kicsit sem izgat.
Fel kéne állni. Csak nehogy úgy maradjak, mert Natalie-t ismerve, akkor tényleg az agyamra fog menni. Jó hír hogy a fájdalomhoz kezdek hozzá szokni, lassan, de biztosan talpra vergődöm néhány morgás kíséretében. Inkább morgás legyen, mint jajgatás. Majd egy hatalmas levegő, mikor lehajolok a nyílpuskámért, hogy aztán felegyenesedve a késemért induljak.
- Ismered ezt a s@gglyukat?
Nekem nagyon úgy tűnt, a démon ismerte őt. Hamar odaérek a teteméhez, még egy nagy levegő hogy kihúzhassam belőle a késem, aztán ott hagyom lógva. Mivel angyalpengét is kapott, kizárt hogy túlélte. No, de a másik. Az még ott van a csapdában. Natalie felé pillantok, ha nem sikerült még talpra állnia, akkor oda indulok hozzá, hogy felsegítsem. Ha már áll, akkor csak közelebb lépkedek hozzá.
- Miről zagyvált ez?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
321
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 31, 2019 8:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 761 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Fejemet csak rosszállóan csóválom meg. Egyikünk sem normális, de ez amire készül, öngyilkosságnak is tűnhet én pedig nem fogok tudni ott lenni mögötte, hogy tarkón vágjam, hogy lássa, nekem volt igaza és amúgy is idióta. Inkább csak elengedem ezt az ötletet és hagyom, hogy a végzetébe vágtázzon. Annyira azért nem érnek ezek a démonok, hogy kifaggassuk őket, bár kínozni szívesen jelen állapotomba.
Jelezzek. Szám eltátva nézem a sziluettjét, ahol eltűnt, majd fejemet rázom meg. Jelezzek, hát ez. Inkább munkának látok, jelezzek. Mégis miként? Ha kiabálok, akkor az feltűnik nekik, tudják, hogy. Ó, hogyne tudnák, hogy még itt van valaki? De azt igen, hogy csapdára készülnek. Gyorsan dolgozok és precízen. Nem ez az első eset, hogy előkészítem a terepet, a csapdának, amíg ők harcolnak. Az sem mellékes, hogy sokszor elkések a megbeszélt időről, mert épp jobb dolgom is volt, ezért kicsit slamasztikába kerülnek, de aztán mindig kijönnek belőle.
Ez is a dolguk, nem is értem, hogy olykor miért dühösek rám.
Zagar hallhatja trappoló lépteimet, tudom, hogy csendbe kellene lennem, de valamiért valamiért. A magam részéről, persze, hogy felmegyek a legfelső emeletre is, de ahelyett, hogy a tetőre mennék, inkább megpróbálom eltorlaszolni. Ha mással nem az emeleten lévő lakások ajtaját betörve nézek szét, legalább egy parfis után, hogy beakasszam a kilincsbe, hogy ezzel is gátoljam őket. Ha kutyák jönnének onnan, legalább ők nem jutnak át, a démonoknak az meg sem fog kottyanni.
Majd minden elcsendesül.
A falhoz tapadok, szinte eggyé válok vele, érzem, miként lüktet a szívem, hallom ütemes verését a fülembe, az enyhe szédülést, mely az adrenalin okoz és a mosolyt a szám szegletébe. Persze, ez máris tetszik, mi? Egy kis veszély, hogy le lehessen csillapítani a kedélyeket.
Hallom a lépteket, az ajtó nyílását alattam lévő emeleten majd a csapását.
A fenébe.
A felette lévő lakásba trappolok be, más ötletem meg nincs, mint hogy elkezdjek rajta ugrálni, hátha ezzel felfogja drága vadászom, hogy ez a jel. Jöhet. Nagyobb zajt nem akarok csapni, habár lehet, hogy ezt is meghallják a dögök.
Abbéli reményembe, hogy ez elég volt, visszasurranok a folyosóra. A fegyveremet a két kezembe tartom, izzad, érzem az érdes szagot, ahogy a fém és a bőröm keveredik egymással.
Ekkor hallom meg a tányérok félreismerhetetlen törésének hangjait.
- Tényleg? - kérdezem leginkább magamtól, majd sóhajtva trappolok le a lépcsőn, kettesével véve a fokokat a végén pedig ugorva.
A dög van a lakásba, amikor pedig berontok…
A szurreállis képre csak nagyokat tudok pislogni. A sütőbajnokok liszttől csatakosan gyömöszölik egymást, a számat tátva áll a nappali közepén, mellette pedig én. A sokktól hirtelen nem tudunk megszólalni, de még csak cselekedni kell.
Ugyanis ezt látnunk_kell.
De amikor már a bőrét karmolássza, akkor döntök. Kezemet felemelve célzom be a dögöt, de persze, hogy Zagar ekkor fordul rajta át, hogy a fegyveréhez nyúljon ezzel eltakarva a dögöt. Ám amikor újra végre láthatom, akkor - talán épp egyszerre - lövünk. Csak hogy az én fegyverem hangja fülsükítető.
Fejemet csak félrehajtva fordítom Zagar irányába.
- Tényleg? - teszem fel immár a kérdést neki. De tovább nincs időnk, én pedig fordulok, hogy egyedül hagyjam, fel az emeletre. A lépcsőfordulóba látom meg a két démont.
- Na mi van idióták? - vigyorgok rájuk, pofátlanul, elcsalva őket Zagartól, megyek fel. Persze nem megy ez teljesen, hiszen kedvenc vadászom is jön utánam, a maga tempójába, engem pedig totálisan lefoglal az rám jutó démonom. Még mielőtt belépne a körbe, telekinézissel hajít a szemközti falhoz. Kezemmel tompítom az ütést, majd az esést. Fegyverem elejtem, tőlem pár méterre csúszik.
- Anyád - köpök a földre egy adag vért.
Persze a fegyverem nélkül nem sok esélyem van, minden más fegyveremet elhagytam valahol félúton.
Viszont a démon nem támad. A társa sem támad Zagarra. Az amúgy is csapdába esett a másik azonban pofátlanul vigyorog rám, kezét pedig a zsebébe süllyeszti.
- Nocsak a vadász, aki tíz társammal is elbánt egyszerre - tekint végig, ahogy a fal mentén állok fel. Érzem a tüdőmbe rekedt levegőt, a fájdalmat a hátamba, mellkasomba, ezzel most mégsem foglalkozom. - Igaz akkor volt egy kis segítséged…
Nekem pedig ennyi sem kell, a fegyver után ugrok, még mielőtt bármit tehetne - vagyis remélem, bár újra az erejét használja, de annyi időm van, hogy felé küldjek pár golyót. Kedvem nincs, hogy bemártson Zagar előtt, hogy egy angyallal milyen jól elharcoltam. Inkább elhallgattatom a démont, aki csak röhög.
- Habár nem hittem volna, hogy cimboráltok angyalokkal… - ennyit a tervemről, még ha el is találom, annyit sikerül elérnem, hogy belsejét marja a só és az erejét gyengítse a rúna. Ha rálátok Zagarra, akkor most tekintek rá, hogy Most lőjön. Ha nem, akkor bele kell csalnom abba a csapdába.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 28, 2019 1:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
- Igen. De ha csapdába kerül egy, akkor kikérdezhetjük.
Felelem neki kurtán, az előbbi letolásra nem is reagálva, mert azt napi szinten megkapom, már túl semmitmondó nekem. Egyáltalán honnan nézzük, mi a norma? Mihez kellene viszonyítanom? Ha ezt a kérdést feltenném neki, ő se tudna rá válaszolni. És nem érünk rá itt csevegni! Úgy tűnik a vizes palack ide oda vándorol, bár most leszedi a kupakját és úgy nyújtja nekem, én pedig elmerengek. Lehet még is csak jó lesz a szenteltvíz. Elfogadom, és meghúzom egy korty erejéig, aztán a kupakért mutogatok. Amint odaadja visszatekerem, nehogy a rohangálás közben elfogyjon, mert kell. Sőt, egy egész tervet építettem köré ebben a szent minutában. Csak sikerüljön kivitelezni.
- Jelezz valahogy! Akárhogy!
Morgom még neki és már fordulok is meg, hogy roham léptekkel faképnél hagyjam. Nem tudom miért olyan biztos benne hogy démonok is vannak itt, elvégre az a létra megvan már 60 éves. Amikor még volt élet itt, igyekeztek karban tartani, de nem elképzelhetetlen hogy valóban elengedtek már az illesztései. Főleg most hogy a kerület lakatlan és ilyen szörnyetegek kószálnak itt. Azért a víz mégis csak jól jöhet, ha neki van igaza, beledugom a nadrágom zsebébe. Egy emeletet rohanok lefelé, ami már a földszint feletti rész, menet közben látom hogy van egy fő közlekedési útvonal a lépcső, lift az nincs. Valamint a folyosó végén a másik szárnyban egy keskenyebb lépcsős megoldással kivitelezett vészkijárat. Gondolom az, mert az ajtaján ott díszeleg a felirata is. Ha többen vannak akkor biztos ketté váltak. Én a kutyákat küldeném előre. Értük nem kár. Úgyhogy a folyosó közepét kettészelő lépcső tetejénél állok meg, hátam a falnak vetve becélzom a feljárót, így még a folyosó végére is ráláthatok. Még ha egy démont lőnék fejbe, igaz nem hal meg tőle, de tutira a pokolba kívánna és nem tudna rögtön reagálni. A kutyát meg tudom, a szívénél kell eltalálni és kifekszik. Az lenne a könnyebbik verzió. Néhányat elintézek itt, aztán szaladok felfelé, ez a terv, mondjuk két emeletet, mert az utolsóra csak nem megy fel Nat. A tetőre pedig nem volna jó ötlet kimenni. A víz pedig a vésztervem, ha nem tudnék olyan gyorsan iszkolni előlük. Ami valljuk be, a nyílpuskával esélyes.
Hosszú percekig csendben várok, hangot nem hallok sehonnan, a legtöbb lakás ajtaja tárva nyitva amúgy is észrevenném, ha mozgás kezdődne. Először a körmök ütemes koppanása hallatszik fel a lépcsőkről, aztán a morgás. Az első szurokfejet megpillantva már fókuszba kerül a dögje, akkor kapja a nyilat, amikor felfelé ugrik a lépcsőről a folyosóra, ezzel nagyon egyszerűvé téve a dolgomat. Ott helyben ki is múlik. Mögötte a következő már közelebb kerül hozzám, mivel újra fel kell húznom az ideget, a nyílvesszőt beletenni, a lövés pillanatában ugrik felfelé. Elhátrálok, tekintve hogy elterült a földön, gondolom ennek is annyi. Az utolsó szurokfej még csak most kerül képbe, ő is ugorni készül rám, én pedig beszaladok a legközelebbi lakás ajtaján, azt mögöttem lábbal hangosan becsapom. Előtte hallottam zörögni a dögjét a falon, nekiugrott. Most pedig rohanok egy nappalin keresztül, beérek a konyhába, mikor betörik az ajtó. Ezt se tanították meg kopogni! Felhúzom az ideget menet közben. Valami trutymón megcsúszok a földön, és nem tudom korrigálni a mozgásomat, frankón nekirohanok egy szekrénynek, ami tele van tányérokkal, meg mindenféle fűszeres dobozzal és befőttes üvegekkel. A másik pillanatban meg a kutya villan egyet befelé jövet, én a földre taknyolva háttal csúszok a fal irányába, a szekrény éppen összedőlni igyekszik, pont rá a kutyára. A létező összes liszt, fűszer, üveg meg minden sz@r a nyakába borul a szekrénnyel együtt és akkor látom hogy nem egyedül van. Ösztönösen rántok ki egy nyilat és teszem az idegre, aztán egy kapáslövéssel próbálom leszedni a lisztes képűt. Oldalvást állt nekem, sikerrel járok. De a szurokfejűre már nincs időm. Hamar kiront a szekrény fogságából. Még pont fel tudok állni és hátrálni a faltól a sütőig jutok, amikor rám ugrik. Ösztönösen mozdulok, a nyílpuskát rántom a nyakam elé keresztbe. A sütő ajtaja először lecsapódik, aztán a súlyunktól le is szakad, amikor maga alá gyűr a dögje. Olyan finom és intenzív fájdalom nyilall a hátamon végig és a hátsómba, amit az orvosom is javasolt, amikor meg voltak húzódva az izmaim. Bár ő azt hiszem a thai masszázst említette, hát ez most felért azzal! Ezért is üvöltök közben! Tekintve hogy a pofája ráakadt a fegyverem elejére, és az van olyan hosszúságú keresztbe hogy nem tud rajta tovább lendülni így első nekifutásra, most oldalra lököm, ütve is egyet a pofájára vele. Nem szeretem sosem, de most elengedem a nyílpuskát és megragadom a sütőajtót. Az megvéd a karmaitól és a fogaitól, amíg a szabad kezemmel a vadászkésem után nyúlok. Nem tart két pillanatig sem, mire megint nekem ugrik, most a pultnak b@szódunk neki, a kiálló széle oldalba vág, majdnem elejtem a kést is a kezemből. Beszorul a levegő, még üvölteni sem tudok, de a karmai dolgoznak rendesen, alig bírom tartani az ajtót egy kézzel. Csak állatias hörgésekre futja, miközben kifelé szúrok vele, az ajtó takarása mögül. Az állat is üvölteni kezd, én pedig vad egymásutánban folytatom a döféseket, amíg a szívébe nem sikerül beleállítani a pengét. Megvolt a tíz, mire kifekszik. Elengedem az ajtót, hangosat csattan a márványlapon, ami ketté is törik tőle. Most hogy ismét kapok levegőt, zihálva és botladozva rongyolok át a kutyán, még csak nem is gondolkozom, cselekszem. Magamhoz veszem a fegyverem. Még lehajolva érte tapasztalom hogy csupa vér a ruhám, a kezeim és a gatyám is, nem beszélve az arcomról, arról is folyik lefelé, ahogy a hajamról. Mint aki vérfürdőt vett! A konyhát stílusosan átrendeztük, nem szólja le senki hogy nem volt használva! Szép piros a sütő ajtaja és mobilis! Miután körbenéztem, összeszedem a nyilaim itt, és amikor kiérek, akkor kint a folyosón is. Letörlöm a kezemmel a vért az arcomról, egyúttal félresöpröm a rakoncátlan tincseket. A szívem még a torkomban dobog, közben ismét felhúzom az ideget. Kis időre megállok még a feljárónál, hangokat azonban nem hallok, leszámítva a saját zihálásomat. Aztán oldalt érzékelek mozgást. Két alak jelenik meg a folyosó végében, a másik lépcsőt használták. Rohanni kezdek felfelé a lépcsőkön. Úgy tűnik Nat-nak igaza volt! El kell tűnnöm a szemük elől, vagy még moccanniuk sem kell ahhoz hogy felnyársaljanak. És biztos hogy gyorsabban mozognak mint én. Felérek a következő emeletre, amikor már látom az egyik vállát és kobakját. Egy kopasz, kecske szakállas fekete szemű, mire feltekint én már elhussanok a következő fordulóba, az egyik kezemmel elengedem a nyílpuskát, amíg a szenteltvizet húzom ki a nadrágom zsebéből. A következő lépcsősor közepéig jutok. Ott már érzem hogy vagy cselekszem, vagy mindjárt kilapítanak valamin, mert most már hamar feltűnik a két alak. Belerakok egy nyilat az idegre, elhajítom feléjük a vizes palackot és azt becélozva lövök. A nyíl kettévágja az üveget, ami szétloccsan, bele a pofájukba és a szemükbe szórva a tartalmát. A lövést követően megfordulok, rohannék felfelé, sikerül is pár lépcsőfokot megtennem, amikor elemelkedek a talajtól. Húha! Most vígan repülök keresztül a korláton, átszakítva azt, nekicsapódok a szemközti falnak. A karambol közben elejtem a fegyveremet, az valahol mellettem landol a földön, a fal mellett. Térdelő helyzetbe jutok a felállást tekintve, amikor megpillantom az egyik alakot, aki utánam ugrott. Látom az arcán a vicsort, mennyire dühös, és úgy, de úgy megagyalna, azonban valamiért a lendület hevében ott ragadt. Valami pedig aktiválódott a lábainál. Ó! Amint oldalra pillantok, látom Natalie alakját, és hallom a felfelé trappoló másik démont, akinek látszólag több esze volt a bajba jutott társánál. Nem, a leszórt sóig nem jutok. Inkább a fegyverem után kapok megfordulva. Nem tudom melyikünket szeretné kinyiffantani először, ahogy azt sem mi van most Nat-nál amivel megállíthatja, de igyekszem minél előbb felhúzni az ideget és lövésre alkalmas pozícióba kerülni, mert így fekve, meg kúszva mászva nem túl jók a kilátásaim.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
321
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 27, 2019 3:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 466 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Az akcióm sikerrel zárul, az, hogy most már miként marad meg a tűzlépcső, annyira nem érdekel, pedig érdekelhetne, már csak a későbbiek miatt. Miként lehet az épülettel ezzel számolni, ha valamikor balhé ütne ki a körzetbe. Fel kell jegyezni, egyelőre még csak fejben. Miután visszasegít hevesen dobálgatom neki a szükséges kellékeket, melyek nem kellenek neki.
Ráadásul vackok! Vackok!
Nem fogom emlékeztetni, hogy ezek mennyire megmenthetik az életünket, áh dehogy. Miért is tenném, hiszen csak kezdő, analfabéta vadászok vagyunk.
Hiába veszem a nagy levegőt, figyelek. Minden idegszálammal rá figyelek.
- Te nem vagy normális – közlöm vele, miután végig hallgattam. Ezernyi ellenérv szól ez ellen, kezdve a démonok képességével a szűk hellyel. Tudom, tudom, az előbb szó nélkül kiengedett, de ott legalább mögöttem volt és ha gáz van számíthattam volna rá, de itt? Több emelet magasan mit tehetnék érte?
Persze a csapdákat.
- Ugye tudod, hogy több sebből is vérzik a terved? – de még mennyiből, mégsem mondom, hogy ne menjen, vélhetőleg feleslegesen. Le fog menni. Tapasztalt és ügyes, az hogy közben megőszülök az aggodalomtól az meg legyen az én bajom, mi?
Persze, hogy legyen. Mély levegőt veszek az egyik palack vizet kibontom és felé tartom.
- Legalább az nyilak helyeit mártsd bele. Nekik nem árt, a démonokat legalább jobban lassítja – a szenteltvíz sose volt jó barátjuk, sem a só. Abba már nem is reménykedek, hogy azt magával viszi. Ő nem lesz tündérkeresztanya, ahogy én voltam Drakekel, amikor visszajött.
Ha pedig kész, akkor én is felkapom a maradék cócmókom, mindent visszarámolok a táskába és útnak indulok. A legtöbb falrészre rúnákat fújok fel, jelölőket, hogy tudjuk, már erre járnak. A lépcsők tetejére pedig sót szórok, így ott sem fognak tudni átjárni. Gyorsan dolgozok, emiatt nem túl precízen, de most jó lesz így.
Minden szinten pedig vérrel rajzolok fel pecsétet. Nagyjából kiöntöm és a tenyeremmel mázolom szét, ujjammal rajzolom bele a rúnákat. Haladok emeletről emeletre, közben pedig hallgatom a lent folyó eseményeket.
Mindent megcsinálok, amit kér, a só és a vér el is fogy mire felérek. A földön egy-két gyengítő rúna is van, félek hatástalan lesz, de többet nem tudunk most tenni. Egy próbát megér. Majd lerohanok pár emeletet, a fegyver a kezembe pihen. A golyókba is gyengítő rúnák vannak belevésve, lassíthatjuk őket.
Az egyik lépcsőfordulónál megállok és várok. A lépcső tetején só van, csak úgy tudnak átjönni, ha az utolsó foknál átlendülnek a korláton, ám akkor démoncsapdába sétálnak. Ha túl erősek, akkor haszontalan lesz, ám ha gyengébbek akkor könnyedén végezhetünk velük.
Érzem szívem ütemét, majd kiugrik helyéről, kezem enyhe remegését, amíg a fegyvert két kézre nem fogom. Ekkor bekapcsol a robotpilóta és már tudom, hogy mit kell tenni.
Szinte eggyé olvadok a fallal. Mély levegővétellel csillapítom magam, habár vérem dübörgését a fülemben hallom. Minden idegszálam figyel, minden apróságot meghallok, észreveszek, ami a lépcső irányából jön. Ha nem Zagar jön előre…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 27, 2019 2:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Látom hogy veszettül keres valamit a táskájában, amikor már bent állunk az épületben az ablak előtt. A megjegyzésére csak megvonom a vállam. Heh? Lovagiasság? Csak mert nem hagyom odaveszni a stratégánkat? No, hamar kiderül mire vállalkozik, amitől minden szál hajam hirtelen égnek meredne, ha nem lógnának le annyira. Hú! Szóval vissza akar mászni arra az ótvar létrára, lövöldözni. Sejtem mire, mikor elhangzik a válasza. Valamit tennünk kell, nyilván, ezért sem állítom meg. Próbálok arra koncentrálni, hogy ha összedőlne alatta az a nyavalyás fémszerkezet, el tudjam még kapni. Ha meg nem, akkor be tudjam segíteni.
Akár hogy is történik, én ott leszek neki.
És amikor ismét idebent áll és már a sót, meg a vizet hajigálja nekem, ugyan elkapom, de aztán vissza adom a kezébe. Nem értem miért akarja kiütni a falakat, hát tök jó hogy el vannak szeparálva, legalább nem egyszerre szakadnak a nyakunkba.
- Tartsd meg ezeket a vackokat és figyelj!
Mivel az előbbi akciója sikerrel járt, legalább a kutyák láthatóak. Remélem meghallgat és nem kezd el megint valami hisztit generálni.
- Nézz körbe az emeleten, és a legfelső szinten! Csinálj nekik egy csapdát! Én lemegyek a legalsó szintre és felbosszantom őket! Aztán felcsalom mindet!
Nincs jobb ötletem. Ha nagyon sokan lennének, akkor már hallanánk a felfelé trappolásaik a lépcső felől, a morgásokat, akármilyen hangjukat, de még semmit sem hallok. Ledobom a földre, az ablak alá az elemózsiás táskát, és a kezembe veszem a nyílpuskát. A sniper marad a hátamon a táskában. Amíg a válaszára várok, hátha kiegészíti még egy két hasznos momentummal, addig ellenőrzöm a nyílt és a felhúzott ideget.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
321
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 26, 2019 8:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 678 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Persze, hogy megvár. Miért is ne várna meg? Végül is, csak fogalmam sincs, hogy mennyi kutya üldöz minket, de inkább megvár, mert lovagias és mert védenie kell a seggemet, ez a parancsa. A fejében lévő, nem amit a drága főnökünk adott nekünk. Megvár, eszem megáll a pasastól. De én sem sokáig váratom, már ott is vagyok a létra előtt és mászok is fel, ő pedig tol. Megjegyezném, hogy tudok magamtól is, de még a végén ez olaj lenne a tűzre, megfogna lábamnál és lerántana a kutyákhoz. Akkor pedig nézhetnék magamon körbe. Még ha nem is tudnék meghalni, tuti, hogy a feltámadásom után, magam cakkokznám ki a bőrét.
Szóval nem jegyzem meg, és mire idáig eljutok gondolatba már pár emelet magasan fent is vagyok. Hallom, ahogy lihegek. Mindig megfogadom, hogy most már rendesen fogok edzeni, mert eltunyultam, ám semmi erőm nincs hozzá, mire eljutok odáig a napomba. És ez most hallható is, a hörgő légzésem közepette. Mégsem tudom rendszabályozni, mert a tűzlépcső megmozdul alattunk én pedig minden idegszálammal azon vagyok, hogy még véletlenül sem zuhanjak a mélybe. És ha esetleg Zagar tervezné, akkor még időbe el tudjam kapni a grabancánál, csak hogy én is vele zuhanhassak.
Ez szerencsére mégsem történik meg. Egyszerű kérdésemre, egyszerű választ kapok. Redben nincs, mindjárt megkérdezem, hogy akkor mégis mi van?
Bár ezt magamtól is megkérdezhetném, de ha nem vette volna észre, totálisan nem voltam magamnál, amikor ezt az egész cirkuszt kitalálták Wallenberggel.
Viszont ablakot nem törtem, ezt ráhagyom, ugyanis könyékig járok a táskámba, féloldalasan állok, csípőmmel támasztom a korlátot, hogy így nyerjek némi stabilitást. Erősen keresem a fránya fegyvert.
Az üveg azonban betörik, és nyilván megint engem küld előre.
- A lovagiasságod miatt fogod egyszer otthagyni a fogadat - közlöm vele, de eszem ágába sincs vitatkozni vele, ez csak egy megjegyzés volt. Ugyanis amikor ezt mondom már félig bent is vagyok a lakásba, ám megint megcsúszik alattunk a szerkezet. Kezeimmel segítek és gyorsabban bemászok. A táskát viszont ledobom és mindent, amit találok kihajítok belőle: festék, vér, só, pár zacskónyi. Szenteltvíz néhány üvegbe, kés, bicska, fésű, rúzs, toll, jegyzetfüzet, hatmillió térkép, rúna tervezetek, melyek a füzetből estek ki, szike, csavarhúzó. Minden megy magam köré, mellé, mert…
Megvan!
- Láthatóvá tenni a dögöket - jegyzem meg és visszalépek az ablakhoz, egyik kezembe a stukival a másikba a festékes flakonnal, ha nem áll ott, ha igen, akkor csak szépen pislogok rá. - Most kimegyek - magyarázom neki, gyorsan. - De ne aggódj visszajövök, a te feladatod most, hogy ne hagyj leesni - mosolygok rá negédesen, még mielőtt megint leordítaná a fejem, hogy nem mondom el neki pontosan, mi a tervem. És ha eláll, akkor könnyedén mászok ki az imbolygó tűzlétrára. Már alig tartja benne a lelket, azonban az ablakból simán nem látok úgy rájuk.
Remélem, hogy kienged, és akkor óvatosan megyek vissza a korláthoz. Egyre jobban imbolyog a lábam alatt. Mély levegőt veszek, visszatartom.
Hirtelen mozdul a kezem és dobom le az állatok feltételezett irányába a festékszórót. Majd két kézre fogom a fegyvert és egy lövést engedek bele. Kihagyok egy fél lélegzetet, amíg koncentrálok, nem pazarolhatom a golyókat.
A lövés azonban talált a festékes palack a maga nemében felrobban, én pedig gyorsan kapok az ablak irányába. Ha esetleg lenne ott egy segítő kéz, naná, hogy elfogadom és visszamászok.
Az akcióm - már ha sikerül egyáltalán kijutnom - eredménye, hogy fekete festékkel színeződött be három dög is.
- Remek - dörmögöm. De legalább most már látjuk őket. Csak épp rúnákat nem fogok tudni festeni, mert a maradék flakon, ami megmaradt nem lesz elég. - Az a baj, hogy téglaházak, szóval nem fogjuk tudni átütni a falakat, ki nem kellene menni, amíg kint vannak a démonok. Vagy erősítést hívunk, de mégis hogy a francba, vagy tetőn keresztül mászkálunk, ami meg öngyilkos merénylet - kezdek bele abba, hogy mi is a terv. A pisztolyt egyelőre csak nadrágom övébe tűzöm, még szükségem lesz rá. Lehajolok a cuccaimhoz egy csomag sót dobok felé és egy üveg szentelt vizet.
- Be kell osztanunk - nem állítom, hogy nagy bajban vagyunk, de iszonyat nagy gáz van jelenleg. És csak ketten vagyunk. Én megölöm Edet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 25, 2019 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Miután Wow-olt, már biztos hogy most meg van sértődve. Ismerem ennyire. De eszem ágában sincs bocsánatot kérni, mert tudom hogy igazam van, legalább is a ruhás hisztijét véve alapul. Úgyhogy nem teszek semmit erre a reakcióra. Közben felgyorsulnak az események. Nem kell kétszer mondanom, hogy fusson, megindul, mintha ágyúból lőtték volna ki, én meg rohanok utána. A tűzlétra nincs lehúzva, ezt onnan is láttam, de most hogy ideérünk, Nat-nak sikerül a rossz oldalára beállnia és ott ugrabugrálnia. Én is felfelé ugrok, de akkor már a súlyával lefelé húzza, hogy aztán métereket csússzon hátra. A kutyák rohamosan közelednek, ő meg ott szerencsétlenkedik, és mutogat nekem, hogy másszak. De, majd én mászok előre és végignézem ahogy felfalnak! Hogyne! Valahol kielégítő lenne az előbbi hiszti tortúráért...A hátamra csapom a felajzott nyílpuskát a pántjával és megvárom amíg a létrához ér. Aztán segítek neki, hátulról tolom felfelé. Bár tudom hogy ez csak kezdetben segítség, amint elkapja a tempót, inkább már zavaró. Szóval amint néhány fokot feljebb jutott, leteszek erről a kedves gesztusról és én is felfelé kapaszkodom. A nyílpuska hátsó része tempósan csapódik a hátizsáknak, ami alatt a sniper is zörög egy keveset, a felső része pedig féloldalasan csapódik a nyakamnak minden megtett létrafok után. B@zdmeg! Most érzékelem, hogy már nem csak én zörgök, mint a fene. Közben alul a létra legaljánál most karambolozott valamelyik, de felfelé jönni ők nem tudnak. Még szerencse! Csak a létra rázkódik meg alattam hogy aztán sztereoban zörögjünk egy közös szólamot. Amikor felfelé tekintek, éppen Natalie-t látom majdnem átfordulni a korláton és belém szorul a pillanatra a szusz. A sírba visz!
- Nem!
Üvöltöm neki felfelé. Már megint milyen kérdés ez? Nálam a sniper van, a nyílpuska, meg a késeim. Mondanám hogy másszunk a tetőre, de ha tényleg démonok is vannak itt, akkor ott fent csak hátrányban lennénk. Ezért aztán én is követem, mert szerintem is jobb ötlet lenne bemászni az épület belsejébe. A szűk folyosók, elszeparált lakások elkülönítik őket és úgy egyesével le tudjuk őket szedni. És még a nyilaim is össze tudom szedni. Ha nem tört be egyetlen ablakot sem, mire felérek hozzá, akkor most a kezembe veszem a nyílpuskát és a másik felével erőset csapok a zárt ablak üvegére, ütemes egymás utánban, amíg az összes kis szilánk ki nem potyog. Úgy már sérülés nélkül át tudunk mászni rajta. Sietnünk kell, mindjárt majd szétesik a tűzlétra, csak a Szentlélek tartja.
- Mi a terv?
Megvárom, amíg bepipiskedi magát előre, és remélem megosztja velem mi állt össze a fejében, úgy én is könnyebben tudom kivitelezni a magam részét.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
321
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 25, 2019 8:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 578 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Továbbra is képtelen vagyok szóhoz jutni. Azt mondja, hogy "csak". Az impek zavarnának a legkevésbé, de a démonok? Nem állítom, hogy a legutóbbi találkozás óta kissé rettegek tőlük, mely nem jelenti, hogy nem tépném ki gondolkozás nélkül az egyikük szívét. Viszont azt sem tudjuk, hogy mennyien vannak, a házakba is elbújhattak volna, a kutyákkal együtt. Lehet itt egy egész csürhe.
Nyitnám is a számat, hogy elmondjam, ám nem teszem. Ezeket neki is tudnia kell. Attól, hogy az egyik legjobb stratéga vagyok, ő is pontosan tudja ezeket. Már csak azért mert nem egyszer jártunk pórul pont ezek miatt. Mert lenézzük őket.
- Wow - vonom fel egyszerre mindkét szemöldököm, az első reakcióként, hogy mennyire önző vagyok. Van benne valami, végtelenül az tudok lenni. Még erre is mondanék valamit, de mit? Tagadjam? Soroljam fel, hogy az elmúlt időszakba mennyit güriztem az átkozott térképek felett, hogy valami védelmi rendszert húzzunk fel a város köré? Nem teszem. Ha nem látta, akkor értelmetlen szócséplés lenne. És ha így gondolja, szíve joga.
Habár szomorú, hogy idáig jutottunk, süllyedtünk.
Farkas, farkas prédája. A vadászok sem tarthatnak ki örökké egymás mellett, nem igaz?
De ebben legalább igazam volt, fél siker. Még ha túlontúl is rossz előérzetem van és a létező összes riasztó, csengő, harang egyszerre sipákol a fejembe, hogy ne légy ostoba, ne menj be oda. Most már mindegy. Önző vagyok, akkor viselkedjek is így. Ezért hát megyek előre, trappolok, dühösen, mérgesen. Saját lépteim miatt, ahogy a szívem dübörög a fülembe, na meg a gondolatok végett is, nem hallom azt, amit ő.
Ezért is megyek előre, ám visszafog és még számat is betapasztja. Jól teszi, mert tényleg sikítani készültem.
Majd hallgatok. Halk kaparászás, körmök sercegése a betonon. Émelyítő morgás. Valahol a távoltam egy szurokszínű szempár "villan" fel.
Miért is csak ketten vagyunk a körzetben? Tenném fel jogosan a kérdést, ám most figyelek, feszülten. Lélegezni is elfelejtek. Egyre hangosabb morgás, nem hinném, hogy egyedül van, de semmit sem látunk.
Majd elenged és amint mutat, már rohanok is. Nem ellenkezek, hülye lennék. Futok, az életemért, hallhatjuk, hogy a körmök csikorgása is egyre ütemesebb. Futok a tűzlétra felé, ám az túl magasan van.
Én megölöm bárki is tervezte ezt a városrészt. Futok, majd lendületből ugrok fel. A legalsó lépcsőfokot sikerül elkapnom, érzem ahogy jön le velem a létra, ám a kezem csúszik. Még mielőtt bármi komolyabb bajom lenne engedem el és csúszok arrébb a cipőkön pár métert. Az utolsó lépéseket már botladozva teszem.
- Mássz - kiáltom, még mielőtt meg akarna várni. Visszafelé futok, eszem ágába sincs itt maradni, ne aggódjon, de az udvariasságnak most nincs jele.
Ha mászik, ha nem, amint a létrához érek, mászok, egyre feljebb, dehogy állok meg az első emeleten. Még ha nem is állunk meg, a tűzlétra illesztései kezdenek kilazulni. Egyértelmű, hogy nem a kettőnk súlyától. Gyorsan keresek egy nyitott ablakot, vagy bármit, nem is kell nyitottnak lenni. Ahogy a falból jön ki a létra tartószerkezete, úgy botlok meg. A korlátnak esek, kis szerencsével nem fordulok csak át rajta, a lent morgó dögök felé.
- Van nálad lőfegyver? - kérdezem, hisz egy ötlet rajzolódik ki a fejembe. Nálam talán van. A táskám rejtekébe, biztonságosan eltéve. Hogyha baj lenne, hatezer évig tartson, hogy hozzájussak. Fejemet fordítom csak hátra, hajam az arcomba lóg, eltakarja a látásomat. Alattunk a tűzlétra újra meginog. Ez nem véletlen. - Démonok - jön az első gondolat és miért is ne jöhetne? Démonkutyák, telekinézis, nem hinném, hogy angyalok lennének, főként hogy nem is nagyon támadhatnának már minket. Ha lehet hinni Samarielnek persze.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 24, 2019 11:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Úgy látszik nem fogja fel, hogy megkerülni akartam a szemétkupacot. Miközben megyünk, amerre őfelsége kérte, mintha beakadt volna a lemez. Egyfolytában ugyan azt szajkózza. Persze hallom miként trappol mögöttem, de nagyon nem érdekel hogy milyen alakban akar kísérteni. Nyilván úgyse hagynám hogy felfalják.
- A kutyák szaglása sokkal kifinomultabb a földi kutyákénál. Hidd el, az a bűz most áldás lenne! Ott csak az impek és a démonok jelentenek veszélyt.
Akiket látunk, ugyebár. Látnánk a kutyákat is, ha bepakolta volna a szemüvegeket. És még ő papol nekem tervekről. B@szki! Nem, még mindig szerinte én vagyok hülye, ő meg az okos. Jah, lehet benne valami! Nekem kellett volna bepakolni mindent. Késő bánat eb gondolat!
- Mondták már neked hogy végtelenül önző vagy? Mert akkor most mondom!
Letudom ennyivel, ha megsértődik, akkor is. Tulajdonképpen olyan hangzavart csináltunk ott a szemétkupac határában kifejezetten a ruhája miatt, hogy nem csodálkoznék ha már ott gyülekeznének a sötét felhők ránk várva. Persze most az van hogy nem megyünk oda vissza. Hát már szerintem sem lenne jó ötlet! Momentán hamar átérünk abba a fordulóba, amit ő javasolt. Kénytelen vagyok hátrafordulni, de közben lassítok a lépteimen.
- Igen, látom!
Ez nem az erdő. Itt ha csendes valami, az nem jelent semmit, tekintve hogy nincsenek madarak, meg rágcsálók, meg semmi olyan élet jelen, aminek az eltűnése figyelmeztethetne bármire is. Üresnek és kihaltnak tűnik ez az utca, nincs szemétkupac sem, szóval megnyugodhat. Megint előre fordulok, mintha apró koppanások hangját hallanám, amik a betonhoz csapódnak gyors egymás utánba. Nem tudnám megmondani, hányan lehetnek, ahhoz nagyon emberi fülem van. Nat motyog valamit és érzékelem ahogy megmozdul, de amikor mellém ér, elkapom és a szájára tapasztom a kezem, szóval nem tudja befejezni és nem engedem tovbább haladni sem. Nem is értem már megint hova akart elindulni meggondolatlanul és főleg előre.
- Figyelj!
Valahonnan az utca közepéről jönnek ezek a hangok és egyre közelednek. Aztán egy morgás is elindul felénk. Jaj! Elengedem a száját és ugyanazzal a kezemmel mutatok neki a szemközti épület felé.
- Ott van egy tűzlétra! Futás!
Elég közel van, még ha nem is olyan fitt, mint lennie kéne, szerintem fel tudunk mászni mielőtt ide érnek. Remélem neki indul, én meg szaladok utána. Lőhetnék, de sok értelme nem volna, olyan, mintha vakon lövöldöznék a semmire és a nyilaim bánnák, nah meg ez hátráltatna is a futásban. Úgyhogy szégyen a futás, de hasznos.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
321
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 24, 2019 10:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 529 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Csak tátogni tudok a szavain. A mondatán. Megszólalnék, de képtelen vagyok rá, csak a szám kinyitását és becsukását láthatja értelmetlen arckifejezésemmel egyetembe. Mégis hogyan és miként tud ennyire félrecsúszni a kommunikációnk!?
Fogalmam sincs, azonban azt tudom, hogy a mutatóujjam mutogatok a térkép felé, és ha kell pár lépést közelebb is megyek hozzá. Nem vagyok hülye, még a végén megragad és magával vonszol. De Isten a tanúm rá, ha megteszi én sikítani fogok.
- Kikerülni! Egy utcával! Van egy átkötő, amin be tudunk nézni, hogy ott van-e még a szemét! – mutogatom a térképet, a leendő utvonalat, lényegében bármit, csak hogy megértse, hogy mit akarok. Idegesen túrom hátra a hajamat, tenyerem a homlokomon tartom. Másik kezemet a csípőmre teszem és félig el is fordulok tőle.
Eszem megáll. És már itt áll. És üvölt, talán még a nyála is frecseg, nem tudom, mert nincs rá időm figyelni.
- Igen, ahol az a küldetésünk, hogy kicseszett rúnákat fessünk fel! – próbálok nyugodt lenni, de érzem, hogy egyre hangosabban beszélek én is. – Nem pedig egy szemétkupac közepére berongyolni, hátha találunk ott pár démont, nem? – na jó már én sem bírok magammal. Emlegesd csak a bált, az sem akaszt ki, áh dehogy, miért akasztana? Rendeznek egy bált, ahova eljöhet bárki, de nem akarnak semmilyen óvintézkedést tenni. Veregetem a tanács vállát, tényleg. – Mit gondolsz, mit találunk ott, oh, nem, még csak bele se gondolj – vonom össze a szemöldököm és rázom meg a fejemet. – Ha ezek tényleg egy cseszett démont követnek, azt hiszed, hogy van esélyünk, ha oda bemegyünk? – mutogatok mögé a szemétkupacra. – Ahol, SEMMIRE sem látunk rá!? Neked tényleg mindent a szádba kell rágni? – értetlenkedem. Eddig nem rá haragudtam. Most igen. Most nagyon is.
- Bocsánat, de nekem aztán rohadtul nincs kedvem ahhoz, hogy még egyszer megszálljon egy démon – emelem fel bocsánatkérően a kezemet és lépek párat hátra.
De megint csak követ és újra csak ordibál velem. Mély levegőket veszek, hogy ne ugyanazon a hangnemen szóljak neki vissza, bevallom nehezen megy. Az utóbbi időbe túl sok minden volt rajtam, túl sok teher, túl sok minden történt. Erre itt van most még ez is. Fújtatok, nagy levegőket veszek, szemeim dacosak.
- Hogy szórakozok-e? – nevetek fel, szinte már hisztérikusan, újra csak elfordulok tőle és teszek pár lépést tőle. – Mi a terved, mh? Bemegyünk és? Csapdába sétálsz? Nem vagyunk rohadtul felkészülve démonok ellen, ketten vagyunk az egész cseszett körzetbe! – felelem neki magasabb hangfrekvenciával. – Nehogy már az én hibám legyen, hogy rohadtul rosszul adták le a drótot és képzeld el igen! Ha megadták volna, hogy pontosan hol vannak a kupacok, oh hidd el, hogy nem jövünk a közelébe, legalább is nem ketten, gondolkozz már! – koppintom meg a saját homlokom és mutatom aztán felé a kezemet.
Nem leszek öngyilkos nem most és nem itt.
Azonban nem tudom, hogy mi hatott rá. Talán átgonolta a szavaimat. Mégis fújtatva, idegesen, remegve fordulok utána.
- Esküszöm Zagar, ha behajítasz és démonkutyák tépnek szét, visszajövök démonként és pokollá teszem az életedet – fenyegetőzök trappolva utána. Nem vagyok harcos.
Nem vagyok terepre való. Értse már meg, hogyha bárkivel jövök ki, ott valakinek bántódása esik és ritkán én vagyok az. Persze tökös srác, kemény fából faragták.
Csak egy utcányit haladunk, pár méter, talán száz sincsen, hogy aztán befordulhassunk.
- Látod! – csapok a combomra, ahol nincsen semmi. Tényleg semmi. Úgy értem, egy darab szemét, semmit nem hozott át a szél, még egy kósza falevelet sem. – Oh elmentek ti… - kezdek bele, mert egyáltalán nincs jó érzésem az egésszel kapcsolatban.
De tudod mit Zagar? Akkor teszek rá. Már csak azért is elindulok, még ha feltűnően csapda. Most már rohadtul felspanolt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 24, 2019 9:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Az Ed kérdéskört letudtuk, tőlem előtte kifaggathatja, vagy közben. Én akkor is szétverem a fickót, de olyat kap hogy utána egy hétig pörögni fog. Meghallom a Drágám kifejezést és rögtön végigfut a hátamon a hideg. Az már régen rossz, ha egy csaj le-"Drágámoz". Rosszul kezdődik. És rosszul is folytatódik. Abbahagyta a hátrálást és a térképpel vacakol. Én csak mérgesen széttárom a karjaimat. Hát mi a f@szról süketel itt nekem?
- Körbe akartam menni, nem bele! Te mondtad hogy menjek, nézzem meg hogy a következő utcáig tart-e?! Én meg azt mondtam, hogy nem válunk szét!
Förmedek rá idegesen. És nem áll le, folytatja megint a hisztit. Egy kicsit sem jön be az a konok nézése, kezd felmenni a pumpa, főleg, amikor a ruhájáról kezd el beszélni. Dühösen indulok el feléje, ha megint hátrál akkor követem, ha nem, úgy megállok közvetlen előtte és üvöltök most már.
- Más problémád sincs, csak a ruhád?! Ki a t@kömet érdekli mi van rajtad! Nem a bálon vagyunk, hanem küldetésen! Felfogtad?!
Muszáj vagyok elfordulni, és a fordulás hevében csapok közben a kezeimmel, inkább mint őt csapjam meg. Hát ez hülye! Megrázom a fejemet is az ajkaimat összeszorítva, azután ismét vissza térek hozzá. Ha megint hátrálni kezd előlem, akkor megint követem, ha nem, akkor csak megint megállok előtte és főlé magasodva folytatom az ordibálást.
- Képzelem! Van két rossz hírem, Szivi! Azt már csak ollóval fogod kiszedni belőle! A másik pedig, hogy a hely tele van ilyen szemét kupacokkal! Még is mit képzelsz?! Körbe körbe fogok veled keringeni, mint gólyaf@s a levegőben, csak mert nem vagy hajlandó bemocskolni a kezeidet?! Szórakozol velem?! Ajánlom, hogy ne!
Megint elfordulok, mély levegő, csak nyugalom, semmi pánik, mindjárt elmúlik! Kurv@ élet! És megint a térképpel jön. Azzal a térképpel, ami gyakorlatilag el van b@szva! Nem, most már nem megyek üvöltözni vissza, csak megfordulok, látom hogy a térképet mutogatja, meg hogy szerinte van ott egy másik utca. Édes f@sz! Ez ki fog idegelni! A jobb kezem a fejem tetején pihen, próbálok nem kiborulni, szerintem már így is leüvöltöttem a fejét. Más sem hiányzik, minthogy itt nekiálljon sírni. Mutogatok rá egy sort zihálva, aztán ugyan azzal a lendülettel megkerülöm őt, elhaladva mellette elindulok abba az irányba, amerre szerinte az a másik utca van.
- Jó! Ha ott is szemét kupac lesz és megint ezt csinálod, én behajítalak! És lesz@rom hogy mi van a ruháddal!
Tovább morgok, de teszem, amire kért. Mit kért. Utasított! Mert ő semmi pénzért be nem teszi be oda a lábát! Hát b@zdmeg..még ha fizetnének érte..jó is volna! Megint összeszorítom az ajkaimat, próbálok mély levegőt venni és a környezetre koncentrálni. Valahol érzem hogy ez nagyon erős volt, szépen kitört belőlem az előbbi hosszú percek összes sérelme és azt most egyben ráborítottam a fejére.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
321
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 10:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 529 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Ő kibelezi, én ennél jóval többet tervezek vele szemben. Ez már nem az első eset és nem véletlenül lehet. Valami oka van, hogy ennyiszer keresztbe tesz. Nem rossz vadász, sőt. Mindig is csodálkoztam, hogy miért nem került be az elitek közé – azon túl, hogy fertőző a lábgombája. Drake valamiért ódzkodott tőle, és most már kezdem érezni, hogy miért. Valami nincs rendben vele, hiszen ez nem az első eset.
- Előbb hadd faggassam ki – kérem tőle, egyelőre még csak szépen. Nincs kétségem, hogy kinyírná, én sem állok távol ettől az ötlettől, de ezt most félreteszem és inkább a térképet fürkészem. De ezt most félre kell tennem.  Ugyanis azt hiszi Zagar, hogy viccelek.
Szemöldököm kérdőn röppen homlokom közepére.
- Oh, Drágám – kezdek bele, enyhén rázva a fejemet. – Nincs az a pénz, amiért Te engem oda bevonszolsz – mutatok térképes kezemmel a szeméthalom felé, mielőtt még kidobnám a taccsot. Nincs az a… semmi, hogy én oda bemenjek. És ne legyen felőle kétsége: Nem Fogok Bemenni. Ha kell még tovább hátrálok, felőlem aztán kergetőzhetünk is.
Nem megyek be.
- Ki mondta, hogy szétválunk? – nézek rá tágra nyílt szemekkel kissé előrehajolva. Hajam lesodródik vállamról, egészen a föld felé nyúl ki, reménykedik benne, hogy leér odáig, még szerencsémre, hogy nem teszi meg. Viszont így a szag is jobban megcsap és máris visszahúzom a fejemet, fingorogva és egy újabb öklendezést rejtek el tenyerem mögé.
Ezúttal nem rémít meg azzal, hogy közelebb jön hozzám, oh, de még mennyire nem. Összeszorított állkapoccsal állok és rázom a fejemet.
- Nem – közlöm, röviden és tömören. – Van fogalmad róla, hogy milyen kínkeservek árán varrtam meg a ruhát? Legalább is varrattam meg? Megőszült a varróm haja, mire meg tudta alkotni, azt, amire vágytam – mutatok végig magamon. – Ami már így is tele van imp agyvelővel, amit még nem tudom, hogy miként fogok kiszedni belőle, én bele nem megyek a szemétbe, mert nem fogom, ezt is a szemétre hányni, emiatt – mutatok újra a szemétkupacra. – Ha csesznek normálisan felderíteni, én meg cseszek bemenni, nem nyitok erről vitát – közlöm vele és ezzel elfordulok tőle. Újra a térképre függesztem a tekintetem. Ha velem jön nem kerülünk két tűz közé.
- A kupacok miatt amúgy sem lehet felderíteni az egészet, mire kiszelektálunk egy részt, és tovább haladunk, máris visszajönnek. Atomot kellene rádobni – magyarázok tovább, hogy miért is értelmetlen bemenni. – A másik utcába is be kell mennünk, intézzük azt – intek fejemmel, még visszafordulva.
Azonban ő is eldöntötte, hogy arra megyünk tovább. Újra megállok és visszafordulok. Nagy levegőt veszek, mellkasom felemelkedik, majd úgy marad.
- Zagar, ma már többször figyelmeztettelek, irtó türelmes voltam, még ha nem is láttad. Nem_megyek_be_oda – közlöm vele. Egymás megmaradt türelmét zabáljuk fel percről percre. Miért kell ennyire makacsnak lennie?
Az, hogy én az vagyok, már megszokhattuk, de hogy Ő?
- Jah, szemét – jegyzem még meg a kérdésére. – Ezek ostoba állatok, kettőig sem tudnak ellátni, vonzza őket az, amit a pokolba megszoktak: szenny és mocsok – egyik kezemet a csípőmre teszem és úgy állok és várok. Ha be akar menni, hajrá, én megvárom kint, de én be nem teszem a lábam.
Oh, nincs az az Isten, az az utasítás, még Drake két szeméért sem mennék be, még akkor sem ha a pallost lengetné a fejem fölött. Inkább a halál.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 9:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
A felszólalásával nem tudok mit kezdeni, mert már a szeméthegy előtt ácsingózok, így esélyem sem lenne látni, amit ő lát. Mire meg nekiáll értetlenkedni, már a nyílpuskával a kezemben indulok meg.
- Én kibelezem!
Az arcom is vicsorba torzul Ed nevének emlegetése kapcsán, noha semmit sem tudok a fickóról azon kívül, hogy az ilyen hanyag munka az életünkbe is kerülhet. Persze Nat tétlenkedése megállít, és mivel egy tapodtad sem akar jönni utánam, kénytelen vagyok visszafelé menni.
- Ugye, te sem gondolod komolyan?!
Végig tekintek rajta, megállapítom, hogy de. Inkább elhátrál, mintsem jönne.
- Figyelj! Nem válunk szét! A környék tele van impekkel.
Meg ki tudja még mivel. Értem én hogy tud magára vigyázni, de itt hagyni a szemétkupac előtt és előre menni felderíteni úgy, hogy még a házba is visszatérhetnek a dögök, nah meg azon aggódjak hogy élve megússza és össze tudjam szedni visszafelé, az hülyeség.
- Két tűz közé kerülhetünk.
Közben mindjárt kidobja a taccsot, tapasztalhatóan elszokott az ilyesmitől.
- Gyere! Ettől a szagtól nem fogsz meghalni!
Próbálom jobb belátásra téríteni. Egyébként is a környék tele van ehhez hasonló szeméthalomhoz, egy idő után hozzászokik az orra és az fog feltűnni, ha valami nem lesz ilyen ótvar büdös. Valahol ez még előny is lehet a számunkra. Ha ezen múlik, én fejest is ugrok a kupacba, de tényleg. Csak körbe kellene menni a szélénél, amíg meg nem látjuk a tovább vezető utat, vagy akármilyen utat. Nyilván van, csak nem pakoltak le egy másik halom szemetet közvetlenül ez mellé. Szóval meglehet Nat feltételezése igaz.
- Jössz?
Elindulok megint előre, ahogy terveztem, lassan, közben a nyílpuska távcsövébe nézve végig futom a szeméthalom látható részeit. Egyszer hátrafordulok, megbizonyosodni róla hogy jön-e.
- Valami biztos van. A mocskok erre szaladtak ki!
De ezt már csak halkabban jegyzem meg. Egyébként mi tartotta volna őket vissza attól, hogy lerövidítsék az utat? És menjenek a szeméthalmon keresztül? Most hogy így eszembe jut, megint paranoiás módon tekintek bele a távcsőbe és pásztázom végig a területet. Nem kell gyorsan haladnunk, így legalább nem csapunk zajt, nem lépünk rá semmi olyanra.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
321
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 12:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 638 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Nem tudom - sziszegem, de idegem nem neki szól, hanem a lábaimnál heverő hullánál. Még egy utolsót belerúgok, még ha sajnálom is rá a cipőmet. Halkan nyüszítek fel, amikor látom, hogy miként is nézek ki. A csodás külsőm, a vér és agyvelő épp nem illik a mai ruházatomhoz. - Nem árulta el, és most sem - mosolygok bájosan Zagarra. Haragom nem neki szól, ezúttal tényleg nem, hanem ennek a dögnek.
De vajon miért érzem úgy, hogy legközelebb is simán elveszi majd az ütőmet, ha a helyzet úgy adja? Bármit is mondjanak a szavai? Megadóan sóhajtom el magamat, mégis mit tehetnék harci helyzetbe? Üssem le? Megtehetném, de amíg ő mellettem van, tudom, hogy valamennyire védve vagyok. Harci tudásom van, a távolsági fegyvereket jobban fegyverem - nem a nyílpuskát. Hanem mondjuk a lőfegyvereket. Közelharcba… Nos hát, nem éppen vagyok otthonos, habár azért elboldogulok, ha arról van szó. Gyönyörűen megművelt mozdulatokra, mint amilyenekre Drake is képes, teljesen távol állnak tőlem. Több ütést kapok be, mint amennyit elhárítok.
Hápogva meredek rá, hang nem jön ki torkomból. Wá, megőrjít a pasas, teljesen. Ma különösképpen megőrjít minden, de alapjáraton is könnyen az agyamra tud menni. Ennek ellenére úgy tudom követni, mint egy anyját követő kacsa, idegesítő módon, főként ha akarok tőle valamit. Még szépen is tudok rá pislogni. Azt is tudom, hogyha bajba lenne én lennék az első, ki segítségére sietne, még ha ezzel több kárt is teszek magamba.
Ettől függetlenül megőrjít. Főleg most.
- Áárh… - felelek erre ennyit és inkább gyorsan elintézzük a lakást. Fingorogva, mimikázva, amikor nem lát utánozom a szavait, halkan motyogva. Legfeljebb fejem jobbra-balra rázását láthatja. "Mert itt vagyok." És amikor nem vagy itt?
Nem, ne előzzük meg a bajt, véletlenül sem. Nem kell, miért is? Reagáljunk az eseményekre, a támadásokra, ne is előzzük ezeket meg. Miért is kellene megelőzni őket? Mert mi nem ezt csináljuk, nem azért vagyunk vadászok, hogy egyszer ennek vége lehessen és hazamenjünk a nem létező családunkhoz. Inkább kerüljünk bele a mókuskerékbe ahol mindig csak a harc és a túlélés a cél.
Árh. Kiakaszt.
Nem is szólok tovább, csak ha szükséges, legalább is az útirányokat nézem. Közben a házakat vizslatom, próbálok visszaemlékezni az alaprajzokra, de már annyit láttam az utóbbi időbe, hogy fogalmam sincs, hogy egyes házak miként néznek ki. Pedig egykor a kormány ezek stílusait is egységesítette, meglehet épp egy ilyen miatt.
- Az ott nem egy menedékház? - teszem fel tűnődve a kérdést, inkább magamnak. Mintha ismerős lenne az épület, ám hiába nézem a térképem, nincs rajta megjelölve. Mindenestre most teszek oda egy pontot, hogy ezt később is meg kell nézni. Nyugodtabb körülmények közepette.
Követem Zagart, bízok abba, hogy hallgat rám és befordul, ahova kellene, csak hogy amikor megyek utána, sikerül majdnem beleütköznöm.
- Mi? - emelem fel a fejem és ekkor csap meg a bűz. Elfordulva takarom el orromat, kissé összegörnyedve öklendezek párat, szemeimet is behunyom.
- Kizárt dolog, ennyit nem fizet nekem senki - lépek egyet hátra, mintha ezzel ki tudnám űzni a bűzt. Zagar persze megy tovább előre, hogy kikerülje ezt. - Ugye nem gondolod komolyan? - sírom halkan. Kizárt dolog, hogy én oda bemenjek. Na nem, nem, nem és nem.
- Ed… - válaszolom meg neki és egyre jobban kezd idegesíteni a férfi. Előbb beküld Alexszal egy rémcirkuszba, ahol majdnem otthagytuk a fogunkat, most meg ez. Kezd egy kicsit…
Kezembe lévő térképet böngészem inkább.
- Zagar kerülővel ki tudjuk kerülni, csak azt kellene megtudni, hogy a következő keresztező utcáig tart-e, vagy tovább - kiáltok neki. Menjen csak, derítse fel, én itt lecövekelek. Nincs az az isten, hogy én utánamenjek. Ki van zárva, teljes mértékben. - A párhuzamos utcának elvileg szabadnak kellene lenni - hátrálok tovább, orrom elé teszem a kézfejemet, inkább szívjam be bőröm illatát, hátha elnyomja a bűzt, melytől még jobban kell öklendeznem. De jó, hogy nem reggeliztem, ebédeltem… Milyen napszak van?
Mi a franc történik velem?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3