Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Gravesend •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 13, 2019 6:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Gond nélkül lejutunk, bár látom, tapasztalom hogy Natalie nincs jól, mégsem engedi hogy segítsek neki, sokszor félre löki a kezemet. Egy idő után már nem is próbálkozom. Kissé groteszk a dolog, mert valóban úgy érzem, mintha Kvazimodo rohangálna körülöttem, aki Darth Vaderként szürcsöli az életet adó levegőt. Nem annyira hangosan, de igen. És idegesítő is. Átjutunk a következő épületig, Nat még túl is szalad rajtam. Én félig kifelé kukucskálok még a sikátorba, amelynek a másik oldalán tart a mozgás, úgy látom az épületbe igyekeznek, amelyikből megszöktünk. Valószínűleg vagy a lövések miatt, vagy mert tényleg csapda volt. Visszahúzódom és finoman meglököm Nat hozzám közelebbi vállát, aztán elindulok megint előre, menjünk tovább. Nem érzem én sem magam a toppon, de a fájdalomhoz kellően hozzászoktam, a mozgásomra pedig vigyázok. Nem dörgölőzök neki a falnak sem.
- Mi akarnál inkább lenni?
Kérdezek vissza suttogva. Gyorsan haladunk, minimális zajt kiadva, amikor megpillantom a házat, amelyiket odafentről láttam. Megállok. Messze van, de most már biztos hogy eljutunk odáig, ha senki sem csinál semmi hülyeséget. Egy mérföldre lehet tőlünk. A szemétkupac pár méteren belül véget ér, utána már nem foghatjuk rá a minket követő bűzt. Majdnem megindulok, amikor Natalie megérinti a karomat. A tekintetét követve feltűnik az olajzöld dzsip.
- Nem tudjuk, merre van szabad út. Ha ezt itt beindítod, akkor mindenki, aki eddig az épületbe tartott, ide indul majd kifele és a dzsippel fogunk szörnyet halni.
Rázom meg nemlegesen a fejemet, bár ez nem annak szól, hogy ne nézzük meg, mert de. El is indulok feléje, hiszen csak néhány méter. Egyszer körbenézek megint -hátra is-, de sehol senki, leszámítva az engem kitartóan követő, most lelkes Kvazimodómat, aki gazellákat megszégyenítő mozgással szökell a kocsiig. Pár napja fél füllel elcsíptem egy beszélgetést két társunk között, amiben arról volt szó hogy Nat kocsija torpára ment, talán ezért ez az érdeklődés a dzsip után? Közben már be is előz engem, bár ha a kulcs meglesz, visszatartom a motor búgatásától.
- Ülj be és kormányozz! Én meg tolom. Elvisszük a házig!
Remélem, előtte a kéziféket kiengedi, különben én meg a kocsi mögött fogok szörnyet halni, hiába ha egyébként a terep a ház irányába lejt. Miközben megkerülöm, alaposan végigmérem a kerekeit -kettőbe bele is rúgok, látom nem lapos-, és azt kell mondjam, karban volt tartva. Bár kicsit koszos. De nem rozsdás és nem horpadt, mindene rendben van. Ha azok hagyták itt, akiket kimenekítettek innen, akkor még az aksija sem lehet lemerülve és kell legyen benne valamennyi benzin. Utóbbi ha nincs is, nem probléma, szerzünk, van itt még pár autóroncs a környéken, azokból ki lehet nyerni a benzint. A kocsi háta mögött megállok, a nyílpuskából kiszedem a nyilam és visszarakom a helyére, aztán a kezeimet szabaddá téve átvetem a pántját a nyakamon, ezzel a hátamra tessékelve. Letekintek a földre, nem-e folyik belőle a fékolaj, de nem. Ezután várok, arra hogy Natalie jelezzen nekem. Ha így tesz, akkor elkezdem tolni, biztos erőlködnöm kell amíg megindul, de utána könnyebb lesz.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 11, 2019 9:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 604 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Hálás vagyok a segítségéért, olyannyira, hogy még felkarját is megpaskolom köszönetem gyanánt – nem, továbbra sem akarok többet beszélni a kelleténél. Legfeljebb csak torkom köszörülöm, ám a nyelés is percről, percre egyre nehezebb lesz. Hát igen, az emberként, ha mondjuk egy démon megfagyasztja a torkod, vélhető, hogy az be akar majd gyulladni. Más sem hiányozna most az életemből, mit ne mondjak.
- Csak arra kérlek, ne a hajamnál fogva – húzom fel a szám jobb sarkát, ezzel fintorba rántva az egész arcomat. Mégis láthatja szemem csillanásából, hogy nem mondom komolyan, akkor úgysem lesz nagyobb beleszólásom az egészbe. Remélem ezúttal ezt sem érti félre.
Csendesen követem, mindkét vállamra teszem a táskát, eloszlatva a súlyt, így kevésbé húzza, kevésbé fáj. Habár, ahogy haladunk egy gondolat kezd el motoszkálni a fejembe. A nemrégiben vásárolt medál, mely valahol a táskám alján rejtőzködik. Ha megállunk biztos előkutatom, ha másért nem, akkor…
Halkan hümmentek neki, hogy megértettem, amit kér tőlem. Tudok makacs lenni, tudok akaratos lenni, ha nem értek egyet valamivel. De ha az életünk a tét, akkor ezerszer és még jobban alkalmazkodni tudok a helyzethez, át tudom látni, hogy nélküle esélyem sem lenne most itt.
Pár lépcsőfok erejéig figyelem, ahogy halad lefelé. Majd leveszem a csuklómról a hajgumit és ezúttal könnyedén kötöm a fejem tetejére a kósza tincseimet, melyek a szélrózsa minden irányába elfutnának fejemről, ha a szél engedné. Majd lassan követem. Minden egyes lépcsőfoknál végighúzódik a hátamba a fájdalom, a karomba nyílal, a szédülés környékez. Fogaimat szorítva nyelek le minden könnyet, minden szitokszót, mindent, mellyel lebuktathatnánk magunkat. Mégsem haladok olyan gyorsan, ahogy azt akarom, vélhetőleg Zagar már régebben lent van, mint én. Még csak félúton járhatok, amikor megcsap a bűz. Halkan öklendezem fel a meg nem evett reggelimet – áldom magam, hogy nem tettem meg.
Segítségéből nem kérek, igyekszem önállóan mozogni, még ha sután is lépek, bicegve, kissé hatrét görnyedve, akárha Quasimodo szaladgálna mellette. Halkan csusszannak lépteim mögötte, nesztelenül surranunk, mintha csak szellemek lennénk.
A ház sarkán megállunk és mindketten a falhoz lapulunk. A csendet csak hörgő levegővételem szakítja félbe. Ha rám is nézne, láthatja, hogy csukott szájjal veszem a levegőt, de veszem a jelzést. Pár másodperc erejéig nem fogok úgy tenni, mintha én lennék Darth Vader. Majd ő elindul, addig én takarásba maradok, amíg át nem ér a túloldalra. Ha ott már épségben van, és a falhoz lapul és ha rám tekint, akkor nézek én is csak ki és ha tiszta a terep – és én annak látom, akkor – bár nem olyan gyorsan – futok én is az irányába, kicsit túlfutok rajta és újra megállok a ház falánál. A tüdőm csak még jobban hörögve próbál lélegezni.
Elfáradtam, a fenébe is és csillagokat is egyre jobban kezdek látni. A szédülést immár a vércukromnak tudom be, hogy a béke feneke alatt van.
- Mondtam már, mennyire utálok embernek lenni? – kérdezem meg tőle suttogva az utóbbi években legalább már százszor. Utálom a határainkat, melyeket kaptunk, melyekkel gazdálkodnunk kell. S ha nincs semmi, akkor haladunk tovább csendesen. Próbálom terelni a figyelmem a fájdalmaimról és a környezetünket figyelni. A szemétkupac kezd eltűnni körülöttünk, ám szaga átitta minden ruhánkat, pórosunkat. A kívánt ház, mely tényleg rohadt messze van, még csak a sziluettjét lehet látni. A táj pedig csendes, lépteink zaját is próbáljuk a minimálisra csökkenteni.
És ekkor pillantom meg az olajzöld Rubicon kissé poros testét. Finoman érintem meg társam karját, mégis határozottan annyira, hogy egyrészt ne kapjon szívrohamot, de rám tudjon figyelni.
Ha sikerül felhívni magamra a figyelmem állammal bökök a jármű felé, egész jóállapotúnak tűnik, itt a szemétkupac végén.
- Ha nincs is benne kulcs, be tudom indítani – feltéve ha van benne még benzin. De az ilyen járgányokba mindig a napellenzőbe van elrejtve a pótkulcs.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 11, 2019 9:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
A csendben üldögéléséből arra következtetek: nagyon rottyon van. Nem int le, nem dorgál meg hogy de a kevés hely az a hátrányunkra válhatna, mert simán beszoríthatnak minket. Nem. Pedig vártam. Tehát marad az én tervem. Addig jó, amíg egyetértünk! Még kínzom magam egy kicsit, azzal hogy visszahúzom a táskát, meg hajolgatok a nyílpuskámért, nem a gerincem fáj, hanem a zúzódások, horzsolások, amikkel tele vagyok. Elkapom a kacsintását, hallom a karfára csapkodást, de azért rásegítek én is erre a lendületre azzal, hogy megragadom az egyik kezét és felfelé húzom. Akkor neki sem kell nagyon erőlködnie.
- Ha összeesnél, akkor is haza cibállak valahogy.
Kettőnk közül ő az, akinek mindenképp haza kell érnie. Elindulunk. Kimegyünk a folyosóra, ott jobbra fordulunk, megint elhaladunk a lépcsőfeljáró előtt, majd tovább és néhány ajtóval arrébb a vészlejárattól megyünk be a lakásba, mely a tűzlétrára nyílik. Közben hallgatom a felszereléséről az összefoglalót. Én jobban állok, leszámítva a mínusz egy nyílvesszőt, ami eltört a rohadék démonunk miatt. De nem reagálok rá, ahogy a többire sem. Nem fogom azt mondani neki, amit hallani akar, mert már most semmi sincs rendben. Egyenlőre felesleges bármi nemű puska ropogtatás. Akármi lesz a létra alatt, elintézem csendben. Amikor néztem, nem láttam semmit, tiszta volt.
- Maradj mögöttem!
Lassan nyitom ki az ablakot a lakásban és kitekintek rajta épphogy. Hangok nem jönnek felfelé, pedig ha kutyák lennének ott, már javában hallanánk a hangjukat. Senkit sem látok odalent. A nyílpuska is a hátamon végzi, aztán kilépek és elindulok lefelé. Most szerintem is jobb, ha én megyek előre. Mert ha ő beájulna, még el tudom kapni időben, azt nem töri össze magát a betonon. Ha meg társaságunk akad lent, legalább hamar tudok rá reagálni. Van egy olyan sejtésem, mely szerint a démonjaink nem voltak körültekintőek, még ha csapdát is akartak állítani nekünk. Halvány fogalmuk sem volt róla kik vannak az épületben, csak ketten jöttek, azok is alacsony démonok voltak, a kutyák pedig bár veszélyesek, igen azok, de könnyen elintézhetőek. És idekint nincs senki. Viszont a szag az oltári jó megint, legalább elnyomja az én szagomat, ami már kezd érni. Szerintem mire odaérünk ahhoz a házhoz, Natalie imádkozni fog, hogy bárcsak maradhatna a szemétkupac közelében, még az is illatosabb lesz nálam. Csendben haladok lefelé, a létra alja itt is fel van húzva, én most lerúgom. Nem túl erősen, de annyira hogy lefelé menjen és ne csapjunk a kelleténél nagyobb zajt. Utána már hamar a betonon állok megint, várva hogy Nat is lekászálódjon onnan. Nem rohanok előre rögtön, hátha itt is segítenem kell neki, csak azután indulok meg a kezemmel mutatva az irányt neki, miután már ő is lent van. Felhúzom a nyílpuskát és előre megyek, egészen a ház széléig, mert ott a falnál megállok. Itt van egy keskeny sikátor és a másik felén, az utcán bizony mozgást láttam. Reméljük nem a sikátorba igyekeztek, hanem az épületbe. Ezért a falhoz lapulok oldalasan, egy nyílt teszek az idegre, aztán kinézek óvatosan. Semmi. Intek Nalatie-nak, én pedig megindulok gyorsan a következő épület takarásába. Mivel tudom, ő nem fog ilyen gyorsan mozogni, ezért ott meg is állok és várok. Ha gáz lesz, hamar tudok reagálni rá és bevédem a hátsóját.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 09, 2019 10:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


[quote="Natalie Rossmyra"]
Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 607 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Már nyitom a számat, hogy megkérdezzem, hogy akkor mi a bánatos fenéért issza, de inkább csak elengedem. Annyira nem is lényeg, nem az én dolgom, hogy ki, miért és éppen mit iszik. Elég nekem a saját alkoholproblémámra fókuszálni, főként, hogy nincsen, de már megint kezdem érezni, hogy igényem lenne rá, csak épp lehetőségem nem sok. Ebben a világban nehezebb az embernek alkoholistának lenni. Kelletlenül húzom el a számat gondolatom menetére.
A kinti szavaimmal ellentétben annyira azért nem vagyok finnyás. Már nem, ennek a szerelésnek lőttek, meg sem próbálom kimosni majd, egyből mehet a tűzre.
Ettől függetlenül kénytelen vagyok megtámaszkodni rajta, vére, a démon, a kutyáké így az én kezemre is kerül, de nem is nagyon izgat. Kisebb célokat tűzök ki magam elé, elsőként: eljutni a folyosóig. Onnan a táskáig.
- Menni – legyintek. Mi ez nekem? Játszva leelőz egy teknős, de megy ez. Elszoktam már ettől, noha az utóbbi időben több csapás ért, mint… nem. Lehet ez a baj, a folyamatos sérülések nem gyógyulnak, csak tetőzik egymást. Elhúzom számat újra, mert bezzeg az angyal seperc alatt meggyógyított. Fene a pofáját.
- Zagar, ünnepélyesen elátkozok minden lépcsőfokot, és azt is, aki ezt kitalálta – nevetem halkan, nem túl hangosan, hogyha lenne még valaki itt rajtunk kívül és eddig nem hallott volna meg minket, akkor most se tegye. Inkább csak kettőnknek szól a felhőtlen jókedvem, melyet nem indokol lényegében… Semmi. Azon túl, hogy pocsék a helyzetünk és olyan, mint egy rossz tragikomédia.
A lépcsőn könnyedén segít, habár egyszerre sziszegünk fel. Tényleg nincs egy olyan testrészem sem, ami nem sajogna, így nem is tudna olyat sem megfogni.
- Hogy sose vagyok elég gyors neked – sóhajtom, bár a mondatom kétértelműre értelmezem a hangsúlyom nem elég letargikus. De azért csak megmászom azt a hegyet, előttem. Zagarra pedig most szavam sem lehet, besegít egy lakásba, sőt még hellyel is kínál, én pedig úgy zuhanok le, ahogy egy liszteszsákot hajítanak le a sarokba. Halk nyűszítéssel honorálom saját hülyeségem, de ahogy látom, ő sincs jobb állapotba.
- Azért arra kíváncsi lennék, hogy két olyan elit vadász, mint mi, mégis miként tudtunk, ennyire, ennyitől leamortilázódni – jegyzem meg halkan. Nem tetszik a fal sérülése, egyre több a démon a városba és ezáltal egyre több az ilyen eset is. Nem tetszik, hogy a szövetség miatt, ezek a mocskok, de az angyalok is szabadon járkálhatnak és még mi isszuk meg a levét az egésznek.
Egyszerűen csak nem tetszik.
Amíg várom vissza, addig erőt gyűjtök magamba. Egyszerűen csak lehunyom a szemem és hallgatom a körülöttem zajló világot. Leginkább csak a mászkálását hallom, amikor meg a lakásban ér vissza, addigra már szemeimet is kinyitom.
Csendben hallgatom, hogy mit fedezett fel. Ajkamat újra csak kelletlenül húzom el, több reakció nem is nagyon fér ki a torkomon. Továbbra sem oly kellemes a beszéd, de a nyelés sem. Inkább csak a karfára csapok, ezzel veszek lendületet, hogy felálljak.
- Ha felállok, onnantól már csak a bázison esek össze. Cserkészbecsszó – kacsintok rá. Az arcom azért még egy pillanatra fintorba fordul, nem kellemes a mozgás, de itt sem akarok maradni.
- Három golyó maradt a pisztolyba, azt már csak végszükség esetén használnám. Sóból maradt még egy markényi, szenteltvízből több is – csak hogy mivel állunk szembe, mivel tudunk harcolni. – Sok választásunk nincs – megvonnám a vállam, de nem teszem. – Ha itt maradunk, megdöglünk, ha kimegyünk akkor is, de van némi esély, hogy túléljük. Így inkább ezt választom – bár nem ilyen tragikus a helyzet, azért lássuk be, erre az egészre egyikünk sem számított. Közben ha elindulunk, akkor töredelmesen magam elé engedem. Nem illendőségből, de ő látta az útvonalat, illik neki menni előre. Addig én előszedem a maradék sót és nadrágom farzsebébe rejtem, ha szükség lenne rá, akkor kéznél legyen.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 09, 2019 9:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
- Nem is azért iszom, mert finom. Sosem mondtam, hogy finom.
Húzom meg a vállaimat a kijelentésére, azután felállok. Nem megyek egyből a fegyveremért, mivel Natalie-nak láthatóan nehezére esik még felállnia, így segítek neki. A kezeim beletörlöm a nadrágomba, hogy aztán őt fel tudjam húzni és ne vérezzem össze. Talán nem megy messzemenőkig teljes sikerrel, főleg ha menet közben nekem dől, mert akkor biztosan összekeni magát.
- Menni fog?
Nem áll túl biztos talpakon, én meg nem vagyok orvos hogy nekiálljak a sérüléseit nézegetni. Azt mondta lépcső mellett, tehát még szédül, jobban, mint én. Bár amikor elindul kifelé, nem veszi be élesen az S-kanyart, szóval csak nem olyan vészes. Miután összeszedtem a felszerelésem, a fegyverem, megyek kifelé utána. Védem a hátát, mialatt a cókmókokat szedi fel a földről, ahol hagyta, utána mind a ketten a lépcső feljáróhoz érünk. Nem hallottam hangokat és most hogy lenézek az alsó szintek lépcsőfokaira, mozgás sincs.
- Van egy vészkijárat a folyosó végén, ugyanolyan lépcsőfokokkal mint ez, csak keskenyebb.
Még nem tudom melyiket lenne célszerű használni, amúgy lehet hogy egyiket sem. Látom hogy itt szerencsétlenkedik a korlátnál, a baljára érve megállok ugyanazon a fokon, és átkarolom, ezzel stabil támasztékot nyer.
- Húzzunk bele, Szivi!
Igen, ekkor nyilall belém a fájdalom, hogy majd összepisilem magam, mert a hátam és az oldalam is olyan, de én nem rogyok meg. Csak felszisszenek, aztán inkább a számat harapdálom felfelé. Amint felérünk, és látom hogy itt is teleszórta sóval a tetejét, először neki keresünk valami ülő alkalmatosságot az egyik lakásban, addig is hadd szedje össze magát. Utána pedig én veszem elő a hátamról a táskát, belőle pedig a távcsövet. Mind a táskát, mind a nyílpuskámat Natalie lábaihoz pakolom.
- B@zdmeg!
Igen, nem kellemes a mozdulat, meg a hajolgatás sem. Pár percre magára hagyom, amíg a lakások között mászkálok, hol az egyik oldal ablakaiból nézek körbe, hol a másik oldal ablakaiból. Később térek vissza hozzá, miután kinézelődtem magam.
- Van egy tűzlétra a hátsó oldalon is. A rossz hír, hogy a ház háta mögött nagyon kevés hely van és közvetlen mellette ott van egy nagy szemét halom. Az utca nem biztonságos, több alakot láttam. Csak idő kérdése mikor indulnak felfelé. Így szerintem a lépcsőket sem lenne jó használni.
Miközben magyarázok, aprólékos mozdulatokkal, mintha csak hímes tojás lenne, úgy pakolom vissza a távcsövet a sniper többi darabjához a táskába, azután a hátamra húzom. Az arcom megint fájdalomba torzul, de most nem adok ki hangot. Amint túljutok a problémámon, folytatom.
- Néhány háztömbbel arrébb, sokkal messzebb innen láttam egy házat, amit nagyon benőttek a kúszónövények. Szerintem arra kellene mennünk. Ott el tudunk bújni előlük, amíg kitaláljuk hogyan tovább. A szag miatt a kutyák sem tudnak lekövetni minket. Mit mondasz? Kibírod, amíg áthaladunk a szemétkupac mellett?
Remélem igen, és nem kezd el megint akadékoskodni, meg hisztizni. Nagyon nagy sz@rban vagyunk, nem válogathatunk. És nincs több ötletem. Őrültség lenne bevállalni a lépcsőket, ilyen állapotban hamar le fognak gépelni minket a mocskok.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 07, 2019 10:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 657 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Hallom, ahogy a nevemen szólít, de nem igazán tudok megszólalni, tényleg nem szívesen erőltetem. Csak hümmögve – mely inkább hörgés – jelzem neki, hogy nincs nekem semmi bajom, a félhulla állapotomon kívül. Mégis hirtelen ér érintése. Kissé megugrok ültömbe, szemeim is rögtön kipattannak, kezemet már emelem, hogy csuklóját megfogva törjem el. Amikor szembesülök vele, hogy nem egy újabb démon akar épp megfojtani, csak épp ő ellenőrzi, hogy élek-e még.
Kissé fújtatva, kapkodó lélegzettel, hatalmasra tágul pupillákkal nézem összevert arcát. Egyikünk sem néz ki szépen, ismerjük el.
Szívesen vállára hajtanám a fejemet, ahogy mellém ül. Csak úgy odabújni hozzá, mint egy félős macska a gazdájához, hogy érezze bőrének melegét. Egy pillanatra meghitt is lenne, tekintve, hogy ma háromszor majdnem megöltük egymást. Mégsem teszek. És nem csak azért, mert tudom, mennyire nincs neki sem az ínyére ezek – pasiból van a drágám, minden érzelmi reakció az gáz, ismerjük, hanem mert ki tudja, hogy épp mely bordája, karja, válla van megrepedve, sajog, nyilal, akar épp leszakadni.
Én nevetek mellette, leginkább kínunkon és szerencsétlen ábrázatunkon, ő nem teszi. Neki még el kell telnie egy kis időnek, hogy humornak foghassa fel, ami itt történt. Holott ez az életünk, a létünk része, mely korán sem nevetséges. Mégsem tudnék mindig morogni, beleőrülnék ha egy kis mulatságot nem találnék a dolgokba.
- Szerintem csak robbantsuk magunkra a házat, aztán pihenjünk pár napot – ajánlom fel ötletem neki, mellyel vélhetőleg nem fog élni. Mégis széles vigyorral az arcomon fordítom felé a fejemet, halántékom támasztva így a falhoz.
- Hagyjál az otthon kotyvasztott pálinkáiddal. Nem is tudom, hogy honnan szeded, hogy az finom – fintorgok el. Hangom rekedt és mély, tiszta szexi, ha nem épp nő lennék. De még lehetek férfi, a többiek mellett lassan kinő középen a játékszerem, annyi tesztoszteront termelnek egy nap, valami már csak ragad rám is.
De tény, hogy jól esne az idegeimnek egy kis erős, talán megnyugodnak, nem remegnének ennyire, mert így most csak a lábamat nézem, ami úgy izeg-mozog, mintha a kengyelfutó gyalogkakukk futná le rajta a maratont.
- És vissza sem nézünk – rázom meg a fejemet nevetve. Ez az a dolog, amibe tökéletesen egyet értünk. Ha bárki, valaha, egyszer is hallgatott volna rám, be sem jöttünk volna ide. Natalie, kapd össze magad, nem eshetsz szét ennyire. Még egy ilyen Drakekel szembe és az életetekbe kerül. Nem hagyhatod ezeket rá, mert biztos, ha ott vagyok fejben, amikor ide kiküld én kötöm fel őt az első fára. De legalább is pofonig szájaltam volna vele szemben. Valakinek azt is kell.
Viszont ő máris feláll én még halkan nyüszítek, igyekszem a lehető legkevesebbet beszélni. Az én testem nem igazán van még kész arra, hogy elinduljon.
Így amikor csak int, hogy menjünk, én intek neki, és nyújtom neki a karomat. Ó, én nem fogom azt játszani, hogy menő vagyok és nem kell senki segítsége. Nekem kell az övé, én beismerem, ha a határaimat átléptem és most átléptem. Nem is kicsit.
Próbálom a torkom köszörülni, miközben felhúz a földről. Egy pillanatra, még megtámaszkodom benne, amíg a fejem szét nem hasad és nem látok százezer csillagok, csak kilencezer-kilencszáz-kilencvenkilencet.
- Lépcső mellett – intek csak fejemmel és elindulok én is. Vele ellentétben én most még szét sem nézek, figyeljen ő. Nem is tudom, hogy mim fáj jobban, a lábam remegése miatti lépéseim, a tüdőm, a bordám, a torkom, vagy a hasogató fejem, a félig betört koponyám – biztos, hogy betört, ha nem, akkor ez nem tudom, hogy micsoda, de szörnyű. Halántékom masszírozom, mégsem tudok egyenesen járni. A lépcső mellé érve – remélem nem támad ránk semmi más, mert most bizony hagyom neki, hogy földre vigyen – akkor sóhajtva hajolok le a táskáért. A korlátba kapaszkodom végig, de még így sem esik jól.
Nagyot fújtatva emelkedem fel és dőlök a szélének.
- Gondolom nincs egyszerűbb kijárat – sóhajtom a lépcső irányába. De persze előbb megvárom, hogy Zagar szétnézzen, ahogy szeretett volna. Én addig megbarátkozom a gondolattal, szoros barátságot kötve a korláttal, hogy bizony azon a monstrumon le kell mennem. Már előre érzem, hogy a második fok után zuhanórepülésbe kezdek.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 07, 2019 6:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Nem tudok magamra időt szánni, mert Natalie először számomra érthetetlen kézjeleket mutogat, amiből csak annyit tudok kitalálni, hogy nem tud megszólalni..valami van a torkával. Persze, az előbb fojtogatta az a démon. Az nem baj, szájalt ma velem eleget! De amikor becsukja a szemét megriadok. Végül is honnan a fenéből tudjam hogy nem éppen most leheli ki a lelkét? Egyből kúszni kezdek mellé a falhoz, igyekezvén segíteni neki. Így aztán az orromból tovább dől a vér, amikor megelégelem köpök egyet oldalra, de hamar odaérek Natalie-hoz. A véres kezeimet most a nadrágomba törlöm, mert még ott maradt hely ennek, azt még gányolhatom, az ingem meg a mellényem tocsog a vértől és amint ez az egész rám szárad pár óra múlva, akkor olyan büdös is leszek, hogy a borz fog tőlem receptet kérni!
- Hé! Natalie!
Megérintem a nyaki ütőerét, hallom a hörgő légzését, most már biztos hogy nem itt fog elhalálozni. Elfordulok tőle és én is a falnak vetem a hátam mellette, féloldalasan. Az orromat felfelé tartom, a kezem amivel fogom megint csupa vér lesz. Azért viszonylag hamar elszokott így állni. Így maradok.
- Igen.
Morgom neki a következő felszólalására, mert én nem találom viccesnek, bár ettől ő nevethet rajta. Tekintve hogy felé fordulva senyvedek, látom miként ügyetlenkedik.
- Én még maradnék egy kicsit...
Kezdem, de látom hogy ő sem húzza sokáig. Oké.
- Egyet értek.
Legalább addig, amíg abbamarad az orrvérzésem, mert ez így nem kóser. Nagyon nem! Az ép szemem kikerekedik a kérdésére.
- Nincs. De ha körbenézel a konyhákban, biztos akad dugi pálesz. Addig én kerítek napozó ágyakat odafentre!
Mi a nyavalyatörés ütött belé hogy itt akar lerészegedni? A hangomban még sincs semmi irónia, noha komolyan sem gondolom. Siralmas a helyzetünk, ezen már tényleg vagy sírni vagy röhögni lehet.
- Figyelj! Amint egy kicsit összeszedtük magunkat, a sniper távcsövével körbenézek az ablakokból a legfelső szinten. Aztán elhúzunk a f@szba!
Visszafelé ugyanazon az úton nem mehetünk, talán akad kerülő. Kimenni nem akarok a motorom nélkül, ha egy mód van rá. De majd meglátjuk. Nyilván nem ér annyit hogy itt hagyjuk érte a fogunkat, viszont ha meg tudom oldani, akkor elmegyek érte. Nem maradhatunk itt sokáig, ezt már az előbb is megállapítottam, sz@rul jött ki ez a csörte. Most engedem el a kezemmel az orromat, úgy érzem nem tört el, csak keményen betalált az az ütés. A szememnek annyi, kicsi kínaira zsugorodott és bár nem látom, már ott lehet a véraláfutás alatta. Elállt a vérzés, ezért én állok most fel, közben az orrom alatt és a számon végig húzom a felső karom. Először a késemért megyek, amit a démonban hagytam. Kihúzom belőle és beletörlöm.
- Gyere te is!
Fordulok Natalie felé, közben a kés a helyére kerül. Nem tudom hogy még mindig segítségre szorul a felállásban, vagy megy már egyedül is, úgyhogy várok. Ha nagyon nem megy neki, akkor odamegyek és felsegítem. Aztán ha mindenki áll, lassan csatasorba rendeződhetünk.
- Megvan mindenünk?
Kérdezem tőle, mert ő szedelőzködött odakint, mielőtt a démon nekem esett. Én most a nyílpuskámért megyek, a kezembe veszem, ellenőrzöm az ideget, a nyíl az ugyan kiesett belőle és el is tört. Eggyel kevesebb. Másikat húzok bele. Előre megyek, amint megindulunk ki a folyosóra. Amíg Natalie a cuccainkat szedi össze, addig fedezem a hátát. A folyosó falához lapulva, az előbbiekből tanulva most nekivetem a vállamat és becélzom a lépcsőfeljárót.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 06, 2019 7:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 521 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Nem kell nagyon csendben somfordálnia Zagarnak, elég zajt csapok a csapkodási és rúgási kísérleteimmel, no meg a hörgésemmel, amit a démon szeme előtt végzek. Mintha minden haszontalan lenne. Ha kitalálja, hogy van egy rúna rajta, amitől nem érzi a fájdalmat én menten meghalok. Szó szerint is. A fegyver agyával is hiába csapkodom vállát, nyakát, mintha hasztalan lenne. A tüdőm pedig  egyre jobban laposodik, míg végül nem kap már friss oxigént. Érzem, hogy miként szorul össze, miként vörösödik el az arcom, miként kezdek el egyre homályosabban látni.
Az üvöltés már csak tompán érkezik meg hozzám, mégis amikor a mancsok lecsúsznak a nyakamról, körmei nyomát otthagyva, az éltető oxigén hirtelen kerül vissza a szervezetembe, a magam részéről csak hangos hörgéssel kapkodom és erőm híján csúszok le a fal mentén a földre.
Segítenék Zagarnak, de az izmaimba nem maradt erő, érzem miként remegnek a lábaim, lényegében az egész testem. A nyakam mentén jéghideg kezek érzetétől fázok.
A szurkálástól mindenfelé frecseg a vér, Zagarra - ki így sem volt vértelen - rám is, a lábamra. Elhúzom, nem a finnyásság miatt, hanem csak nem akarom ennek a mocsadéknak egy darabját sem hordani magamba.
Mikor társam is lefordul róla, fejemet hátravetve a falnak csukom le szemeimet. Egyik lábamat kinyújtom, míg a másikat behajlítom, talpamat a kinyújtott combjához simítom. Két kezem csak lóg mellettem, a csendet kettőnk légzése töri meg. Az enyém szakasos, továbbra is hörgő jellege van, mint egy rossz metálzene.
Kérdésére csak horkanok, képtelen vagyok megszólalni. Szemeimet résnyire nyitva tekintek rá. Ezt próbálom is kezem mozdulataival eljátszani, hogy mennyire is nehéz. A torkomra mutogatok, majd csak rázom a kezem előtte, mintha nyakam vágnám le.
Ha nem is érti meg, egy idő után akkor is leengedem a kezemet. Szemeimet újra lehunyom.
Még el kell telnie néhány percnek, mire légzésemet tudom csillapítani, a csönd hirtelen ül le ránk, a helyre és a környékre is.
Újra kinyitom barna lélektükreimet, ő már térdel. Remek, lassan, de biztosan összeszedjük a romjainkat.
Előbb csak mosolyra húzom a számat, majd halkan kezdek el nevetni, saját kínunkon, hogy aztán ez egyre hangosabb legyen. Fejemet újra csak hátravetem a falnak, halkan koppan. Ezt a fájdalmat már meg sem érzem a többi mellett.
- Lássuk be - kezdek neki, mély, érces hangon, mintha egy egész estét végig ordibáltam volna. Próbálom megköszörülni, ám ettől csak még jobban fáj, halkan szisszenek fel. - Lehetett volna rosszabb is - nevetem halkan, fájdalmasan. Kezeimmel támaszkodom magam mellett.
Fel kellene állni.
- Kaparjuk össze a hulláinkat és valahogy húzzunk haza - ilyenkor sajnálom, hogy nincs kocsim. Még ha enyhén szédülök is az enyhe agyrázkódástól, még akkor is biztonságosabb lenne, mint a motor, jelenlegi állapotunkba.
Próbálok a falba kapaszkodva felmászni, már el is jutok félútig, amikor az izmaim újra megadják magukat és visszakúszok.
- De előbb pihenjünk - javallom, csak még egy tíz percet, fél órát, egy életet hadd töltsek itt el. Szemeimet újra lehunyom, egy halk sóhaj szakad fel torkomból.
- Gondolom semmi erős ital nincs nálad, mi? - teszem fel reménytelen kérdésemet. Na igen, az a megrögzött alkohol, minek az utóbbi időben egyre nagyobb híve vagyok… Nem áltatom magam, most iszonyat jól esne egy korty. Erőt adhatna, hogy elhúzzunk innen.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 05, 2019 9:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
A késem után nyúlok, a démon üvölt a fájdalomtól és ekkor jelenik meg Natalie a baseball ütőjével. Már a markolattal húzom ki, de várok, nem akarom őt leszúrni véletlenül, mert a démon még simán felpattanhat mellőlem. És így is lesz, holott kapott egy akkora tockost, amibe én simán belehalnék. Most már az a problémám hogy nekem is fel kellene állnom. Egyszerűbb lett volna csak gyorsan leszúrni! Még krákogok egy sort, és kiköpöm oldalra a lenyelt vérem maradékát, de már a taknyom is összefolyik vele, közben lassan felülök. Látom, Natalie nagy bajban van, én még félig bolygóközi pályán keringek, de igyekszem felállni. A kés a kezemben, azt hiszem a mostani dobálózás vele necces lenne, még ledobhatom a társamat is simán, tekintve hogy így állva jobban érzem már a bal egyenes súlyát, kissé szédelgek. Bár ez nem állít meg abban hogy minél kevesebb zajt és hangot kiadva mögéje érkezzem. A jobb kezemmel gyorsan átkarolom a nyakánál és üvöltve húzom hátrafelé, ezzel egyben lefelé Natalie-ról, a másik kezemben a pengével meg hátulról megszúrom. Belecsúszik a bordái közé, aztán felfelé a tüdejébe. Ha mástól nem, ettől már legyengül annyira, hogy ténylegesen leb@sszam most én a padlóra és ott tovább döfködjem bele a késem, amíg tart ez a szárnyaló lendületem. Aztán amikor elfogy a kraft, én is kinyúlok a padlón háttal, féloldalasan, mert a hátizsák útban van. Így levegőt venni kész művészet, de amint sikerül kifújnom magam, először megint kiköpöm a vérem, aztán Natalie-hoz beszélek.
- Élsz még?
Nincs a képben, mert hát lent fetrengek, a jobb szemem kezd bedagadni, az orromból dől a vér, a hátam annyira fáj, mintha el akarna törni, ó, zajlik itt az élet! Oldalra fordulok és megint lassan sikerül magam térdre húzni. Natalie felé tekintek. Ha úgy látszik szüksége van segítségre, akkor elkezdek felé kúszni, ha nem, akkor az orromat felfelé emelve, egy kezemmel fogva várom, hogy elálljon a vérzés. Meg az enyhe szédülés.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 04, 2019 8:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 609 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Komolyan néha úgy viselkedik, mintha nem ismerne. Kikerekedett szemekkel tekintek a válaszára, annak is leginkább a hangsúlyára. Mintha nem évek óta dolgoznánk együtt, mintha nem ő lett volna, hogy gyerekként is kiképzett, hogy segítségemre volt.
Avagy csak én figyelek oda a részletekre? Miket szeret, merre jár, mennyire visszahúzódó, mennyire nem keresi mások társaságát, de ettől függetlenül senki képét nem veri be rögtön, ha hozzászólnak? Ez a fajta gondoskodás, nem inkább odafigyelés, csak nálam jelenik meg? Kezdek egyre jobban erre gyanakodni, főként, hogy az utóbbi időben is, mintha nem ismerne igazán Drake. Valahol összeszorul a szívem emiatt, hisz ez csak azt jelenti, hogy élünk egymás mellett, de igazán mások életébe nem avatkozunk bele. Nem vagyunk igazán részesei, talán nem is számítunk egymásnak.
Így csak kelletlenül húzom el a számat az egészre. Lehet, hogy most tényleg az lenne a legjobb ha pár hétre felszívódnék. Ehhez hasonló esetek sem történnének meg, hiszen Drake sem engem küldene ki akkor vele.
- Gondolom, ahonnan bárki más is – vonom meg a vállamat. – Az én asztalomon is csak ott terem, miután bekérem őket, vagy csak Drake meglepetésaktákat felejt ott, hogy oldjam meg a rejtvényt – vonom meg újra a vállam, a rejtvénnyel a rúnák áthelyezésére gondolok. Nem tudom, hogy Ed honnan szerzi őket, biztos van ennek is egy adatbázisa. A bázis struktúrája is olyan, mint egy pókháló. Biztos vissza tudnánk fejteni, ha mindenki az igazat mondaná nekünk. A kérdés tényleg csak az, hogy valóban azt kapnánk?
Ahogy rám tekint, újra csak felvonom a vállamat, ajkamat elhúzom, amolyan ki tudja, arckifejezéssel tekintek rá. Nem tudom, hogy képes lenne-e ilyenre Ed, ha igen, akkor miért. Évek óta nincs vele gond. Ha pedig csak véletlen, nagyon el fogom verni a seggét.
- Oké – emelem fel a kezemet, ahogy a megölésére célozgat a démonnak. A magam részéről kezdek teljesen lenyugodni, az idegeim kiengednek, ámbár ismerem magam annyira, hogy tudjam, bármikor egy másodperc alatt a plafonon tudok lenni. Egyelőre csak engedek a férfinak, vitatkozni már rohadtul nincs kedvem. Ezért is indulok el azért, hogy összeszedjem a szétdobált cócmókjaimat. Itt követem el az első hibát. Nem nézek körbe, hogy a démon a helyén van-e, csak haladok tovább, a sarokba dobott táska után. Könnyedén hajolok le hozzá.
Későn hallom meg Zagar hangját.
Halkan hümmentve egyenesedek fel, érdeklődve tekintve rá, halk sikoly szökik ki a számból, ahogy berántja a démon a lakásba.
- Ugye most csak szórakoztok? – sírom szinte, majd keresek valami fegyvert, de a baseball ütőn nem maradt több. Azzal rohanok vissza, ahol a két férfi már egymáson hemperegnek is. Épp addigra érek oda, amikor Zagar szemeibe fúrja az ujját. Én pedig ezt az alkalmat választom, hogy a fejét használjam labdának. Azonban nem repül le a nyakáról, inkább csak felkászálódik Zagarról, én pedig ütnék újra, ám hirtelen ragadja meg a kezem.
Alkarján felsejlik egy rúna. Letekintek rá és az életem filmje pereg le szemem előtt.
- A franc – ennyi időm van csak. Ereje megnő, elrugaszkodik és most már az én nyakamat szorongatva nyom a falhoz. Persze ehhez a két méteres távolságot, ha bárki is engem kérdez, fénysebeséggel tesszük meg, a hátam újra nekicsapódik a falnak. Vakolat apró porszemei hullnak hajamra, vállamra, szépségemmel mégsincs időm foglalkozni, mert tüdőmből fogy az oxigén. Csípőmet fegyverem nyomja, mégis olyan szorosan áll, hogy alig férek hozzá. Lábamat emelem, hogy meg tudjam rúgni, ám combján kívül mást nem találok el.
Érzem, hogy miként kezdek el hörögni, érzem, hogy ég az arcom. Nőies mozdulattal fejelem le, majd ha tudom, akkor előveszem a fegyverem és az oldalába lövöm a maradék három golyómat, de hiába égeti a testét, nem akarna ereszteni. Nem, inkább újra fagyasztásba akar kezdeni, kezével immár a nyakam táján.
Ne már…
Kezdeném el, ám hang nem jön ki a torkomból.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 04, 2019 7:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
- Jó.
Vágom rá a felszólalására, mert hát hogyan is gondolhattam hogy ő majd egy suttyó helyre megy be? Hogyan is gondolhattam az emberi mulasztásra? Hiszen nálunk mindenki tökéletes! Úgy érzem én jobban aggódom a karja miatt, mint ő saját maga. Ez is a ritka pillanatok egyike. Kimondom neki a gondolataimat, és megint csak fel van háborodva? Egyébként tényleg...mi a t@kömet akarhatnak tőle? A szavaiból úgy veszem ki, nem tőle, inkább tőlünk. Ez esetben nem csak ő van veszélyben. Egy ideig csendben gondolkodom és a szám szélét összeszorítva hunyorgok Natalie-ra. Megölni Lucifert? Miért pont őt? Jah ez hülye kérdés, elvégre démonok. Heh! Ha kizárólag csak rajtunk múlt volna, már mind halott lenne. Nem olyan egyszerű megölni ezeket a nyavalyásokat, főleg az arkokat. Bolond démonok! A következő kérdésére zökkenek ki ebből, és én is az ablakhoz sétálok.
- Kitől kapta a térképet?
Igen, Ed-re gondolok. Persze William-nek is megemlítettem és benne sem bízok meg, mert még semmit sem tett le az asztalra, én meg már csak ilyen vagyok, viszont nem árultam el neki semmi részletet. Ed azonban pontosan tudta mikor indulunk, melyik napon, és hogy honnan fogunk behatolni a szektorba. Oldalra fordulok, rápillantva Natalie-ra, lehet most találkozik a tekintetünk és összenézünk. Ez most paranoia, vagy Ed-nek valóban köze van hozzá? Jó kérdés! Hm. Most Natalie-t is beoltottam. Bár kettőnk közül még mindig én vagyok a veszélyes Ed-re. Utána hamar dűlőre jutunk a menjünk haza tervvel kapcsolatban. Nem lep meg az érzelmi kitörése, az eleje óta nem akart itt lenni. Azt nem értem, akkor miért nem Drake-nek hangoztatta, amikor a tervről beszéltünk? Eleve el sem kellett volna jönnie! Fogalmam sincs mi zajlik kettőjük között, de én nem akarok ebbe csatlakozni.
- Itt! Ha nem beszél, megölöm.
Elindulok én is utána, tekintve hogy boldogan rohan kifelé és megint csak gondolkodás nélkül, úgyhogy mire kifordulok a folyosóra, már elviharzik pakolni és csak a egércincegő dörmögését hallom a hátam mögül.
- Nem akarásnak nyögés a vége.
Morgom neki vissza, aztán elindulok megnézni a démonunkat. A lépcsőfordulónál állok meg. Hűlt helyét találom neki, ahogy a csapdának is, mert már nincs felrajzolva a padlóra. Hirtelen egyszerre tör rám az összes vészjelző érzékem, azonnal a falhoz lapulok és egy nyilat teszek az idegre.
- Nat! Nat!
Hangosabban suttogva, már már hörögve próbálom figyelmeztetni, de azt is azért, mert közben a hátam a falhoz ér és megint a kelleténél jobban elkezd fájni.
- Gáz van!
Az egyik ajtó elé érek, amikor valaki kiszakítja azt tokostul, én meg rögtön szembenézek a démonunkkal, az úgy elkapja a grabancomat, hogy köpni nyelni nem tudok hirtelen. Kellett nekem Natalie-t szólongatni! Behajít a lakásba, olyan erővel, amitől aztán a padlón nyekkenek háttal, érzem a sniper részeit belenyomódni a hátamba, a fegyverem kiesik a kezemből, hangosan koppan a jobb oldalamon, tőlem távolabb. A démon pedig rám ugrik, még annyi időm sincs, hogy legalább az egyik késem előhúzzam. A reakció időm sem a legszuperebb, elég nehéz ha csillagokat látok és még a levegő is bent rekedt egy pillanatra, rendre meg is kapom az első bal egyenest, amitől elered az orrom vére. B@zdmeg! Még több csillag kezd el keringeni, bár az ösztöneim még köszönik, rendben vannak, a következő ütése nem érkezik célba, mert elkapom az öklét. Visszavágni azonban nem tudok, a másik kezével a nyakamra fog, én pedig a szabad kezemmel próbálom visszatartani. Biztos sok energiáját felemésztette a rúna megtörése, és mivel mi csak emberek vagyunk, akkor hajrá! Verjük agyon! Gondolta ő! Nah, abból nem eszel! A könnyeim már patakokban folynak kifelé a jobb szememből, ami bizsereg. Rögtönzött ötlettől vezérelve elengedem a kezét és két ujjal a szemeibe bökök. Meghalni nem fog tőle, de felhagy a fojtogatásommal és kuv@ra fáj -főleg annak, aki hozzá sem szokott-, időlegesen meg is vakulhat tőle. Amíg üvölt, megpróbálom minél gyorsabban elővenni a késem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 10:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 485 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Az idegeimen táncol, de tényleg. Percről, percre, egyre jobban. Meglehet én is az övén, de ez most roppant mód nem érdekel. Az jobban, hogy ő teszi ezt. Egykor összeszokott volt a csapat, ám mostanra? Mintha elszoktunk volna egymástól. A Tanács szétszedett minket. Nem engedte, hogy együtt dolgozzunk, amíg Wallenberg nem volt itt, csoda, hogy a felgyülemlett feszültség és a változás után már nehezen megy az együtt dolgozás?
Nem hinném. Mégis össze kell szednem minden idegszálamat, amely még megmaradt, hogy nyugodtan, legalábbis tetetett nyugodtsággal tudjam ráhagyni a dolgokat. Úgyis jobban érdekli a karom állapota – melyet azonban nem értek, hogy miért érdekli. Persze, mert vakarom, mint egy veszett kutya, ez most már nekem is feltűnt, ellenben vele, pontosan tudom, hogy miért.
Az a fránya tudatalatti. Hogy elküldeném én a francba. A démon szavai zavarnak, a megszállás. Engem csak pár percre használt ki egy szurokszemű, Wallenberg akkor mit élhet át? Szedd össze magad Natalie.
- A bázison tették rám – közlöm, szokatlan nyugodt hangon. – Ha valahol, ott azért ügyelnek a tisztaságra, eszem ágába se lenne egy suttyó helyen. Ha már tönkreteszem a bőrömet, legalább rendesen tegyék tönkre – vonom össze a szemöldököm. Tudom, hogy nem a festékkel van a bajom. Idegesítenek a démonok.
És az az angyal. Azzal a szőke hajával, azzal a barna szemével, melyet már néha kéknek látok. Szőke herceg fehér lovon mi? Inkább egy hóhér fekete szárnyakkal. Teljesen összezavart és ha ez nem lenne még elég, Alex miatt is hullik a hajam és Drake totál szétcseszte az idegeimet. Szóval köszönöm mindenki kérdését, totál rottyon vagyok.
- Hogy? – kapom fel fejemet, miután nem figyeltem rá. Próbálom megérteni, amit mondd, szemöldököm ráncolom, szinte már összeér orrnyergem felett a sűrű bozont. – Mégis mit akarhatnának tőlem? – teszem fel hitetlenkedve a kérdést. Semmit nem érnék nekik. – Habár egy démon megkeresett, hogy alkut kössünk. Igazából ő akart velem, hogy segítsünk, mi vadászok, megölni Lucifert – horkanok fel a végére. Aztán meglehet, hogy ezért akarnak velünk jobban beszélni, akkor viszont mégis a legrosszabb fegyverhez nyúlnak. Az erőszak nálunk nem old meg semmit.
- Kik tudtak arról, hogy kijövünk? – teszem fel neki a kérdést. Drake. És rajta kívül? – Na látod! Mióta kint vagyunk, ez az első dolog amiben tökéletesen egyetértünk! – csapok le rá. – Naná, hogy húzzunk innen a pokolba. Itt akarod kihallgatni, vagy bent? – indulok el a folyosó irányába. Nekem aztán mindegy, hogy merre teszi, én nem fogom. Ha akar tőle valamit, szedje ki, bár tudom, hogyha elkezd beszélni én leszek az első, aki golyót fog repíteni a fejébe. Nem akarom, hogy tovább beszéljen Samarielről, nem akarom, hogy bárki, ennél jóval többet tudjon meg. Nem tudom, hogy miért, fogalmam sincs, hogy miért reagálok így.
Talán csak a saját képmutatásom miatt.
Mégis elindulok ki, az emeletekről összeszedem a cuccaimat, amiket útközben hagytam el. Nem szöszmötölök, mégis nehezen megyek, nehezen lélegzem, szinte fáj minden porcikám.
- Megmondtam, hogy nem jó ötlet, ha én jövök ki – dörmögöm mégis az orrom alatt, most még az sem zavar, ha meghallja Zagar.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 9:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
- Mi van?!
A megszólítást nem tudom hova tenni. Nem ez a nevem. De aztán végül is felhagy a doktorosdival. Jobb is! Hiába vannak ott a fotelek, nem akar leülni. Inkább veszett egér módjára járkál fel le, remegve és talán közben kiegyenesedik, de nem biztos. A vakarózására reagálva, azért legalább azt sikerül szemügyre vennem, nem vág pofán, nem lök el, így megfogom a karját. Figyelek rá hogy finoman, mert ha nekiáll itt rángatózni, még a végén megrándul, vagy ki is törheti saját magának. Szóval jobb, ha inkább az én kezem csúszik le róla.
- Nem lehet hogy allergiás vagy a festékre, amivel csinálták?
Olyanról már hallottam, meg olyanról is, hogy nem steril körülmények között történt a tetoválás felvitele és komoly vérmérgezést kapott az illető.
- Minden rendben volt, amikor ez felkerült rád?
Bár...akkor nem csak vörös lenne a környéke, hanem Nat haluzna mindent össze vissza, láza lenne és nem tudta volna lelőni a démont se. Menni alig bírna, nem hogy itt szájalni velem! Lenne néhány megjegyzésem, de inkább elhúzza a kezét és az ablak irányába menetel. Jó! Amúgy sem vagyok kedves nővér a lókórházból! Most mondjam neki hogy ne vakarja? Úgy is azt csinál, amit akar! Felveszem a kezembe a nyílpuskát, ő meg belekezd a lényegtelen magyarázásába. Csendben hallgatom, és egyre inkább nem tetszik, amit hallok. Nem az angyal miatt.
- Meglehet miattad voltak itt és már az elejétől fogva csapdába kerültünk! De ha így van, akkor áruló van a soraink között, mert Drake nem verte nagy dobra a küldetésünket!
Továbbra is duzzog az ablakban, vagy figyelni fog rám? Eljutnak a szavak hozzá?
- Tekintve hogy az egész terv dugába dőlt, és fel kellene deríteni a szektort a rúnák javítgatása helyett, talán jobban tennénk, ha most vissza fordulnánk, amíg nem lepik el a helyet ezek a nyavalyások. De előtte vallassuk ki a démont!
Jah, meg a többi, hogy el sem indultunk, de már le vagyok harcolva, ő pedig a franc tudja éppen hol jár fejben, mert nem itt az biztos és tényleg ki tudja még hányan tartanak ide. Valamerre amúgy is mozogni kéne hamarosan. Nélküle nem indulhatok meg önkényesen semerre. Sosem volt semmi sem könnyű, de ez már az eleje óta egy rémálom. Egyre inkább úgy érzem az volna a helyes döntés, ha visszatérnénk a bázisra. Függetlenül attól, hogy milyen információkat tudunk kiszedni a démonból. Ez az akció felkészületlen és fejetlen, a téves információk következtében halottnak mondható, és valószínűleg vagy egyedül kell kijönnöm felderíteni, vagy valaki mással, de nem vele. Ilyen állapotban semmiképp.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 8:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 623 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Mit is mondhatnék burkolt fenyegetésére? Kezemet tárom szét és lemondóan vonom meg a vállamat. Jöjjön akkor, állok elébe. Még csak útját sem állnám az öklének és nem csak azért, mert nem tudnám kivédeni. Hanem mert ha eltöri, biztos, hogy nem fogok tudni beszélni és ha nem, akkor el sem tudom mondani, ami történt. Ami úgy tűnik, hogy a többi démon fülébe is eljutott. Egyrészt áldás, mert sejthetik, hogy egy erősebb angyallal van szövetségem, és egyfajta védettséget kaphat nem csak jómagam, de még a város is.
Vagy most nagyon is túlgondoltam ezt az egészet, amit jobban sejtek. Biztos, hogy túlgondolom, nincs ebbe semmi. Leginkább csak céltábla lettem és furdalja őket a kíváncsiság, hogy vadász létemre, miként engedhetek egy angyalnak segíteni.
A lakásba, azonban nem akar tudomást venni rólam és a komolyságomról. Szemeimet lassan hunyom le. Mély levegőt veszek, melyet lassan fújok ki. Erre van most a legkevésbé kedvem.
- Zagar Joseph Berten! – csattan végül a hangom. Fogalmam sincs, hogy mi a középső neve, ha akarok valamit, akkor valamit csak kitalálok. Tegyük hozzá, hogy így van egy kicsit komolyabb hatása a mondandómnak.
Mégsem mondom tovább. Feszült vagyok, átjár az ideg és a félelem. Fogaimat szorítom, úgy tekintek fel a férfira, észre sem veszem, hogy közben miként vakarom alkaromat. Nem az ő vére. Csak horzsolás. Azért ennyire… De makacs.
- Csinálj, amit akarsz – hagyom rá végül, ha azt akarja, hogy elfertőzödjön, akkor hagyja, nem érdekel. Orvoshoz engem még akkor sem tudnak elráncigálni, ha a beleim kifordulnának, vagy ha a csontom a bőrömön kívül lenne. Dylan halála óta nem akarok orvost látni. Ebben is megegyezünk, de azért nem szoktam haklis lenni, ha a felületi sérüléseimet segítenek ellátni, főleg amihez nem férek hozzá.
Nem, neki még ez is derogál, hát akkor derogáljon.
- Szusszanj – tudom le ennyivel, hangom remeg, de még magam sem tudom, hogy miért. Miért reagálom ezt ennyire túl, én inkább kihasználom a lehetőséget és a lakásba járkálok le és föl. Ha épp nem a kezemet vakarom, akkor a hajamat túrom hátra, majd végül az ablaknál állapodok meg. Nem tudom, hogy ő leül-e, avagy sem. Ahogy az sem jut most el az agyamig, ha újra leordibál. Tegye, többet nem tudna már mondani, mint amit eddig mondott.
Arra eszmélek csak fel, hogy mellém állva, kapja el a karomat. Ekkor tűnik fel első körbe a pecsét körüli vörös folt. A bőröm már felhorzsolódott néhány helyen. Egy egyszerű megszállás elleni pecsét, semmi több. Mégis életidegen a bőrömön.
- Zavar, nem szeretem, hogy rajta van a bőrömön, nem lehet leszedni – vallom be őszintén. Mennyiszer hallgattam végig a csapattól, hogy felelőtlen vagyok, hogy nincs rajtam és úgy járkálok az utcán, úgy harcolok démonokkal. Nem érdekelt, nem hittem, hogy megtörténhet, hogy megszállhatnak.
Újabb nagy levegőt veszek, kitekintek az utcára, ami még mindig túl csendes. Az épület előtt a tűzlétra mégis tehetetlenül fekszik a betonon.
- A város szélén van a régi fegyvergyár épülete, már évek óta nem járunk oda, mert mindent kiszedtünk, amit lehet, én mégis szeretem a környékét. Csendes, közel van a környezet, az erdő, békés. Habár az utóbbi időbe démonok vertek ott tanyát – kezdek bele, mert tudom, hogy nem fog békén hagyni vele. – Pár hete betért oda egy angyal, hogy megismerje ennek a városnak is az embereit, a kultúráját, épületeit – és ezzel még sokat nem is hazudok. – Tíz démon rontott ránk, ebből ő úgy hetet könnyedén lefegyverzett, három jutott rám, de ebből egy megszállt. Azt hitték, hogy röpke ismeretségünk miatt, majd engem nem öl meg – horkanok fel. Komolyan néhány démonnak osztanék agysejteket is az erővel együtt. – Igazából halál könnyedén kiűzte belőlem – tekintek fel a pasasra, összevont szemöldökkel, homlokkal. – Ennyi. Ezt tudja ezek szerint az, meg talán a társa is. Vélhetőleg egy harcos angyal, azért volt könnyebb dolga – teszem még hozzá, mint lényegtelen információt.
Lényegtelen is az egész…
Lényegtelennek kell lennie.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 7:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Csak azért nem kérdezek vissza, mert éppen a késemmel vagyok elfoglalva. Beletörlöm a vért a gatyám szárába, azután elrakom. Megszokás, hiába ha az angyalpenge nem tud rozsdállni. Persze az is feltűnt hogy Natalie öreg néne módjára, meghajolva kalamol itt nekem. Hú, én rögtön felismerem ha leráznak. Azt is, ha valaki hazudik nekem. Ő most csak leráz. Lényegtelen! Hah, bagatell! Majdnem ott döglöttem, de ne akarjam tudni..ugye..Még szép hogy megint elönt az ideg.
- Aki legutóbb legyintett így nekem egyet, mondván "lényegtelen"...annak később eltörtem az állkapcsát!
Hangosabban beszélek, de nem üvöltök. Mivel közben pont a hátát figyelem, látom a veszett menyét módjára vakarózását. Csak próbálom a tudtára adni, hogy engem így nem fog lerázni, aztán dönthet úgy is, hogy nem mondja el. Akkor majd kiderítem. Nem, nem úgy hogy neki is eltöröm az állkapcsát. Nat még a vernyákolásával is távol áll ettől, leszámítva az üvöltözést, mert sokszor nagyon makacs és ezt könnyen kihozza belőlem. Követem, mert azt mondta menjek. Bent a kezembe akad egy törölköző, abba beletörlöm az arcom, meg a kezeimet, azután a ruhámról igyekszem leitatni a vért, bár feleslegesen. Rá fog száradni. Először azt hiszem talált valamit, aztán kiderül, hogy be akar kötözni. A közeledésére összerezzenek, majd két lépés hátra.
- Ez nem az én vérem!
Hátrálni fogok tőle, főleg ha erőszakosan azért is be akarna kötni, mert nincs rá szükségem! Közben az ingem elejét húzogatom, láthatja, nem karmolászott össze a dögje, ahhoz azért gyorsan megragadtam az ajtót védelem gyanánt. Nem szeretem, ha megpróbálnak pesztrálni, sose! Orvoshoz is csak akkor megyek, ha a beleimet húzom a földön, vagy össze kell varrni, mert olyan a sérülés, de volt már olyan is, hogy úgy vittek be, mert nem voltam magamnál. Ez most nem egy olyan szituáció, úgyhogy nem!
- Csak horzsolásaim, zúzódásaim vannak.
Végig a hátamon, de ez mellékes. Fáj, mint a fene és gyönyörű szép térképes véraláfutásaim lesznek, de ehhez aztán tényleg nem kell kötszer. Inkább borogatás, de majd otthon. Ha visszatértünk. Ellenben ő, láthatóan nincs jól. Hosszú percekig csak figyelem. Tekintve hogy bementünk egy lakásba, én most elindulok széket keríteni neki.
- Mi lenne ha szusszannánk egyet, mielőtt kifaggatjuk a démont? Te is!
A nappaliban találok két gurulós fotelt. Az egyik mellé állítom a nyílpuskám, a másikra pedig előzékenyen rámutatok.
- Főleg te!
De ha nem ül le, én nem tudom mit csinálok vele! Az a vakarózás meg kezd idegesítő lenni. Nem azért idegesít, mert csinálja, hanem mert kárt tesz vele magában. Megpróbálom elkapni a kezét, amelyiket vakarja, ha ül, akkor lehajolva hozzá, ha áll, akkor csak mellé lépve.
- Mi van ezzel?
Láttam mennyire vörös körülötte, de kérdéses hogy azért, mert vakarja, vagy esetleg begyulladt? Egy tetoválás is simán elfertőződhet. Terveztem lemenni és szétnézni, amíg ő itt üldögél, elvégre mi van ha jönnek még? De most már inkább jöjjenek! Nem hagyom itt ilyen állapotban! Megnézném a tetoválását, ha engedi. Nem mintha értenék a rúnákhoz, de azt még felismerem, ha mégis valami baj lenne vele.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 8:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 477 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Talán egy jó dolog van ebben az egészben. A csapdák még a helyükön ha fel is fedezték őket, akkor sem tudnak szabadon mozogni két szint között. Ennyi és nem több, ugyanis minden más totálisan nem úgy történt, ahogy azt mi szerettük volna.  Bár azért remélem, hogy azt nem hiszi, hogy ezek után a ricsaj után nem fogok neki segíteni, mert biztos hogy abban a szent minutumba fogok szíjat hasítani a hátából. Még ha ezt már meg is tette egy kutya.
Rosszálló pillantásnál nem kap többet a lakásba, és amúgy is más dolgunk van. Mint megbirkózni két démonnal. Én komolyan nem tudom, hogy mi van ezzel a várossal, hogy azt hiszik ketten akár egy egész haddal is képesek vagyunk szembeszállni.
Habár ez a démon azt hiszi. Gyomrom fordul egyet az idegességtől, senkinek sem meséltem arról az éjszakáról, főként nem a gyárépületben történtekről. Érzem, ahogy a tetoválás helyen viszket, égeti a bőrömet, de nem más ez, mint a tudatalattim csúfos játéka. Csak hogy én és a tudat alattim nem vagyunk valami nagy barátságban az utóbbi időkben. Úgy húsz éve.
Mégis, nem támad tovább. Szemöldököm lágyan vonom össze, magyaráz, pedig itt lenne a lehetősége.
Egy futó pillantást vetek Zagarra, majd már ugrok is a fegyverem után. Felkapom és a korlátba támaszkodva emelkedek fel. Szinte egyszerre mozdulunk. Én egy golyót repítek a mellkasába, ő pedig egy pengét, hátulról. Tisztességtelen? Egyáltalán nem érdekel.
Amint vége nem is teketóriázok tovább, a vérző társamhoz sietek, még ha a tüdőm, hátam, bordáim mást is diktálnak nekem, na meg zúgó fejem. Azt észre sem veszem, hogy korán sem járok egyenesen, ez minden egyes alkalomnál ha falhoz vágnak normális.
- Lett volna lehetőségem minden démont megismerni, csak az egyik rohadék nem élt a lehetőségével - ismerem be a tényt, melyről lehet hogy meséltem már neki, lehet, hogy nem. A magam részéről röhejesnek tartottam a démon ajánlatát. Lucifer megölése, cserébe annyit nem volt képes megtenni, hogy elmondja milyen démonok vannak a városba. Kezem nyújtom Zagarnak, ha még nem tudott felállni. De megy az neki nélkülem is. Kikerülve nyitok be az emeleten minden lakásba. Közbe a démon felé fordulok és csak jelelve közlöm vele, ha egy szót mer szólni én kicsinálom.
- Lényegtelen - legyintek, majd egykoron zöldre mázolt ajtót nyitok ki. - Gyere - intek fejemmel irányába közbe pedig végigtekintek leharcolt ábrázatán. - talán még vannak kötszerek itt. Ki ne találd, hogy anélkül indulunk után, hogy nem kezeljük a sebedet. Ebbe a fülledt, párás időbe minden baktérium megtelepedik a hátadba, tiszta Kánaán és orgia lesz számukra - csak adja Isten, hogy ne most kezdjen el sérthetetlen hőst játszani és lássa be, hogy nincs jól. A sírás szélére fogok kerülni, ha igen, én nem bírom a nálam makacsabb embereket, mert kiakasztanak.
A tetoválásom ennek ellenére még mindig ég az alkaromon és fel sem tűnik, hogy mennyire vakarom. Bőröm már vörös, félő, hogyha tovább csinálom, akkor önmagam nyúzom le.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 31, 2019 7:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Számomra felgyorsulnak az események, nem igazán tudok mit kezdeni Nat értetlenkedésével, se azzal hogy csak azért lejött, hogy itt feltegye nekem az egyszavas kérdését, aminek abszolút semmi értelme sincs. Hacsak nem egy szemrehányás lenne... Megvonom a vállamat, az arcom pedig fájdalomba torzul közben, mert majd besz@rok. Nincs egy centiméter ép hely a hátamon, amit nem zúztam volna össze és akkor még örülhetek hogy komolyabb bajom nem esett és hogy a sniper strapabíró. Persze nem ártana ellenőrizni, ám idebent biztos nem fogom használni. Lecseszhetném, hogy majdnem sikeresen agyonlőtt a stukkerjével, de előttem volt a sütőajtó, és össze vissza mozogtam, miközben szúrtam a dögöt ahol csak értem. Vagy azért, mert ott hagyta a megbeszélt helyét, csak hát nem vagyok a felettese, se az anyja, se az apja, se a pasija. Bár egy két dolog megint nagyon kikívánkozik belőlem, még egyenlőre bírom és nem kezdek el üvöltözni vele. Lemaradok tőle, tekintve hogy össze kell szednem a nyilaimat, miután pedig ez megtörténik és kint vagyok, most ketten szaladhatunk felfelé, mert ő még felhívja a figyelmüket arra hogy éppen hol is tartunk. Egyáltalán kapott rendes kiképzést? Tudja mit jelent az hogy csendes formáció? Bár ez már nem vita téma, én is tisztességes hangzavart generáltam a kutyákkal, noha nem szándékosan. Vagyis nem volt a tervben, nem számítottam rá hogy négyen vannak és hogy bent csúszni fog a tetves padló a befőttől. Igen, mind a ketten elcsesztük bizonyos elemeit az akciónak. Nem tudok olyan gyorsan szaladni felfelé, mint ő, de azért sikerül még kiviteleznem a magam részét. Azután mindketten fent fetrengünk a felső szinten. Az egyik démon a csapdában vergődik, a másik meg pofázik. Pedig most lenne alkalma, de csak f@ssa a szavakat. Aki hülye, annak úgy kell! Mondom én. Közben veszettül kutatok a kezeimmel előre nyújtózkodva és a padlón kúszva a nyílpuskámért. A szívverésem az agyamban lüktet, fájok, szóval legkevésbé az érdekel, hogy miről hablatyol itt nekem. A szavai ugyan értelmes egésszé állnak össze, még ott tartok, hogy Nat most éppen rá lövöldöz. Ez kapóra jöhet. Felhagyok a nyílpuska kézhez kerítésével és megfordulok feléje, előrántom a vadászkést és becélzom a mellkasát. Azt még így térdelve sem tudom eltéveszteni, elég nagy felület. A pengéjével fogtam meg, most pedig eldobom felé. Aztán hogy ettől, vagy Nat golyóitól múlik ki, kicsit sem izgat.
Fel kéne állni. Csak nehogy úgy maradjak, mert Natalie-t ismerve, akkor tényleg az agyamra fog menni. Jó hír hogy a fájdalomhoz kezdek hozzá szokni, lassan, de biztosan talpra vergődöm néhány morgás kíséretében. Inkább morgás legyen, mint jajgatás. Majd egy hatalmas levegő, mikor lehajolok a nyílpuskámért, hogy aztán felegyenesedve a késemért induljak.
- Ismered ezt a s@gglyukat?
Nekem nagyon úgy tűnt, a démon ismerte őt. Hamar odaérek a teteméhez, még egy nagy levegő hogy kihúzhassam belőle a késem, aztán ott hagyom lógva. Mivel angyalpengét is kapott, kizárt hogy túlélte. No, de a másik. Az még ott van a csapdában. Natalie felé pillantok, ha nem sikerült még talpra állnia, akkor oda indulok hozzá, hogy felsegítsem. Ha már áll, akkor csak közelebb lépkedek hozzá.
- Miről zagyvált ez?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 31, 2019 8:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 761 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Fejemet csak rosszállóan csóválom meg. Egyikünk sem normális, de ez amire készül, öngyilkosságnak is tűnhet én pedig nem fogok tudni ott lenni mögötte, hogy tarkón vágjam, hogy lássa, nekem volt igaza és amúgy is idióta. Inkább csak elengedem ezt az ötletet és hagyom, hogy a végzetébe vágtázzon. Annyira azért nem érnek ezek a démonok, hogy kifaggassuk őket, bár kínozni szívesen jelen állapotomba.
Jelezzek. Szám eltátva nézem a sziluettjét, ahol eltűnt, majd fejemet rázom meg. Jelezzek, hát ez. Inkább munkának látok, jelezzek. Mégis miként? Ha kiabálok, akkor az feltűnik nekik, tudják, hogy. Ó, hogyne tudnák, hogy még itt van valaki? De azt igen, hogy csapdára készülnek. Gyorsan dolgozok és precízen. Nem ez az első eset, hogy előkészítem a terepet, a csapdának, amíg ők harcolnak. Az sem mellékes, hogy sokszor elkések a megbeszélt időről, mert épp jobb dolgom is volt, ezért kicsit slamasztikába kerülnek, de aztán mindig kijönnek belőle.
Ez is a dolguk, nem is értem, hogy olykor miért dühösek rám.
Zagar hallhatja trappoló lépteimet, tudom, hogy csendbe kellene lennem, de valamiért valamiért. A magam részéről, persze, hogy felmegyek a legfelső emeletre is, de ahelyett, hogy a tetőre mennék, inkább megpróbálom eltorlaszolni. Ha mással nem az emeleten lévő lakások ajtaját betörve nézek szét, legalább egy parfis után, hogy beakasszam a kilincsbe, hogy ezzel is gátoljam őket. Ha kutyák jönnének onnan, legalább ők nem jutnak át, a démonoknak az meg sem fog kottyanni.
Majd minden elcsendesül.
A falhoz tapadok, szinte eggyé válok vele, érzem, miként lüktet a szívem, hallom ütemes verését a fülembe, az enyhe szédülést, mely az adrenalin okoz és a mosolyt a szám szegletébe. Persze, ez máris tetszik, mi? Egy kis veszély, hogy le lehessen csillapítani a kedélyeket.
Hallom a lépteket, az ajtó nyílását alattam lévő emeleten majd a csapását.
A fenébe.
A felette lévő lakásba trappolok be, más ötletem meg nincs, mint hogy elkezdjek rajta ugrálni, hátha ezzel felfogja drága vadászom, hogy ez a jel. Jöhet. Nagyobb zajt nem akarok csapni, habár lehet, hogy ezt is meghallják a dögök.
Abbéli reményembe, hogy ez elég volt, visszasurranok a folyosóra. A fegyveremet a két kezembe tartom, izzad, érzem az érdes szagot, ahogy a fém és a bőröm keveredik egymással.
Ekkor hallom meg a tányérok félreismerhetetlen törésének hangjait.
- Tényleg? - kérdezem leginkább magamtól, majd sóhajtva trappolok le a lépcsőn, kettesével véve a fokokat a végén pedig ugorva.
A dög van a lakásba, amikor pedig berontok…
A szurreállis képre csak nagyokat tudok pislogni. A sütőbajnokok liszttől csatakosan gyömöszölik egymást, a számat tátva áll a nappali közepén, mellette pedig én. A sokktól hirtelen nem tudunk megszólalni, de még csak cselekedni kell.
Ugyanis ezt látnunk_kell.
De amikor már a bőrét karmolássza, akkor döntök. Kezemet felemelve célzom be a dögöt, de persze, hogy Zagar ekkor fordul rajta át, hogy a fegyveréhez nyúljon ezzel eltakarva a dögöt. Ám amikor újra végre láthatom, akkor - talán épp egyszerre - lövünk. Csak hogy az én fegyverem hangja fülsükítető.
Fejemet csak félrehajtva fordítom Zagar irányába.
- Tényleg? - teszem fel immár a kérdést neki. De tovább nincs időnk, én pedig fordulok, hogy egyedül hagyjam, fel az emeletre. A lépcsőfordulóba látom meg a két démont.
- Na mi van idióták? - vigyorgok rájuk, pofátlanul, elcsalva őket Zagartól, megyek fel. Persze nem megy ez teljesen, hiszen kedvenc vadászom is jön utánam, a maga tempójába, engem pedig totálisan lefoglal az rám jutó démonom. Még mielőtt belépne a körbe, telekinézissel hajít a szemközti falhoz. Kezemmel tompítom az ütést, majd az esést. Fegyverem elejtem, tőlem pár méterre csúszik.
- Anyád - köpök a földre egy adag vért.
Persze a fegyverem nélkül nem sok esélyem van, minden más fegyveremet elhagytam valahol félúton.
Viszont a démon nem támad. A társa sem támad Zagarra. Az amúgy is csapdába esett a másik azonban pofátlanul vigyorog rám, kezét pedig a zsebébe süllyeszti.
- Nocsak a vadász, aki tíz társammal is elbánt egyszerre - tekint végig, ahogy a fal mentén állok fel. Érzem a tüdőmbe rekedt levegőt, a fájdalmat a hátamba, mellkasomba, ezzel most mégsem foglalkozom. - Igaz akkor volt egy kis segítséged…
Nekem pedig ennyi sem kell, a fegyver után ugrok, még mielőtt bármit tehetne - vagyis remélem, bár újra az erejét használja, de annyi időm van, hogy felé küldjek pár golyót. Kedvem nincs, hogy bemártson Zagar előtt, hogy egy angyallal milyen jól elharcoltam. Inkább elhallgattatom a démont, aki csak röhög.
- Habár nem hittem volna, hogy cimboráltok angyalokkal… - ennyit a tervemről, még ha el is találom, annyit sikerül elérnem, hogy belsejét marja a só és az erejét gyengítse a rúna. Ha rálátok Zagarra, akkor most tekintek rá, hogy Most lőjön. Ha nem, akkor bele kell csalnom abba a csapdába.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
252
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 28, 2019 1:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
- Igen. De ha csapdába kerül egy, akkor kikérdezhetjük.
Felelem neki kurtán, az előbbi letolásra nem is reagálva, mert azt napi szinten megkapom, már túl semmitmondó nekem. Egyáltalán honnan nézzük, mi a norma? Mihez kellene viszonyítanom? Ha ezt a kérdést feltenném neki, ő se tudna rá válaszolni. És nem érünk rá itt csevegni! Úgy tűnik a vizes palack ide oda vándorol, bár most leszedi a kupakját és úgy nyújtja nekem, én pedig elmerengek. Lehet még is csak jó lesz a szenteltvíz. Elfogadom, és meghúzom egy korty erejéig, aztán a kupakért mutogatok. Amint odaadja visszatekerem, nehogy a rohangálás közben elfogyjon, mert kell. Sőt, egy egész tervet építettem köré ebben a szent minutában. Csak sikerüljön kivitelezni.
- Jelezz valahogy! Akárhogy!
Morgom még neki és már fordulok is meg, hogy roham léptekkel faképnél hagyjam. Nem tudom miért olyan biztos benne hogy démonok is vannak itt, elvégre az a létra megvan már 60 éves. Amikor még volt élet itt, igyekeztek karban tartani, de nem elképzelhetetlen hogy valóban elengedtek már az illesztései. Főleg most hogy a kerület lakatlan és ilyen szörnyetegek kószálnak itt. Azért a víz mégis csak jól jöhet, ha neki van igaza, beledugom a nadrágom zsebébe. Egy emeletet rohanok lefelé, ami már a földszint feletti rész, menet közben látom hogy van egy fő közlekedési útvonal a lépcső, lift az nincs. Valamint a folyosó végén a másik szárnyban egy keskenyebb lépcsős megoldással kivitelezett vészkijárat. Gondolom az, mert az ajtaján ott díszeleg a felirata is. Ha többen vannak akkor biztos ketté váltak. Én a kutyákat küldeném előre. Értük nem kár. Úgyhogy a folyosó közepét kettészelő lépcső tetejénél állok meg, hátam a falnak vetve becélzom a feljárót, így még a folyosó végére is ráláthatok. Még ha egy démont lőnék fejbe, igaz nem hal meg tőle, de tutira a pokolba kívánna és nem tudna rögtön reagálni. A kutyát meg tudom, a szívénél kell eltalálni és kifekszik. Az lenne a könnyebbik verzió. Néhányat elintézek itt, aztán szaladok felfelé, ez a terv, mondjuk két emeletet, mert az utolsóra csak nem megy fel Nat. A tetőre pedig nem volna jó ötlet kimenni. A víz pedig a vésztervem, ha nem tudnék olyan gyorsan iszkolni előlük. Ami valljuk be, a nyílpuskával esélyes.
Hosszú percekig csendben várok, hangot nem hallok sehonnan, a legtöbb lakás ajtaja tárva nyitva amúgy is észrevenném, ha mozgás kezdődne. Először a körmök ütemes koppanása hallatszik fel a lépcsőkről, aztán a morgás. Az első szurokfejet megpillantva már fókuszba kerül a dögje, akkor kapja a nyilat, amikor felfelé ugrik a lépcsőről a folyosóra, ezzel nagyon egyszerűvé téve a dolgomat. Ott helyben ki is múlik. Mögötte a következő már közelebb kerül hozzám, mivel újra fel kell húznom az ideget, a nyílvesszőt beletenni, a lövés pillanatában ugrik felfelé. Elhátrálok, tekintve hogy elterült a földön, gondolom ennek is annyi. Az utolsó szurokfej még csak most kerül képbe, ő is ugorni készül rám, én pedig beszaladok a legközelebbi lakás ajtaján, azt mögöttem lábbal hangosan becsapom. Előtte hallottam zörögni a dögjét a falon, nekiugrott. Most pedig rohanok egy nappalin keresztül, beérek a konyhába, mikor betörik az ajtó. Ezt se tanították meg kopogni! Felhúzom az ideget menet közben. Valami trutymón megcsúszok a földön, és nem tudom korrigálni a mozgásomat, frankón nekirohanok egy szekrénynek, ami tele van tányérokkal, meg mindenféle fűszeres dobozzal és befőttes üvegekkel. A másik pillanatban meg a kutya villan egyet befelé jövet, én a földre taknyolva háttal csúszok a fal irányába, a szekrény éppen összedőlni igyekszik, pont rá a kutyára. A létező összes liszt, fűszer, üveg meg minden sz@r a nyakába borul a szekrénnyel együtt és akkor látom hogy nem egyedül van. Ösztönösen rántok ki egy nyilat és teszem az idegre, aztán egy kapáslövéssel próbálom leszedni a lisztes képűt. Oldalvást állt nekem, sikerrel járok. De a szurokfejűre már nincs időm. Hamar kiront a szekrény fogságából. Még pont fel tudok állni és hátrálni a faltól a sütőig jutok, amikor rám ugrik. Ösztönösen mozdulok, a nyílpuskát rántom a nyakam elé keresztbe. A sütő ajtaja először lecsapódik, aztán a súlyunktól le is szakad, amikor maga alá gyűr a dögje. Olyan finom és intenzív fájdalom nyilall a hátamon végig és a hátsómba, amit az orvosom is javasolt, amikor meg voltak húzódva az izmaim. Bár ő azt hiszem a thai masszázst említette, hát ez most felért azzal! Ezért is üvöltök közben! Tekintve hogy a pofája ráakadt a fegyverem elejére, és az van olyan hosszúságú keresztbe hogy nem tud rajta tovább lendülni így első nekifutásra, most oldalra lököm, ütve is egyet a pofájára vele. Nem szeretem sosem, de most elengedem a nyílpuskát és megragadom a sütőajtót. Az megvéd a karmaitól és a fogaitól, amíg a szabad kezemmel a vadászkésem után nyúlok. Nem tart két pillanatig sem, mire megint nekem ugrik, most a pultnak b@szódunk neki, a kiálló széle oldalba vág, majdnem elejtem a kést is a kezemből. Beszorul a levegő, még üvölteni sem tudok, de a karmai dolgoznak rendesen, alig bírom tartani az ajtót egy kézzel. Csak állatias hörgésekre futja, miközben kifelé szúrok vele, az ajtó takarása mögül. Az állat is üvölteni kezd, én pedig vad egymásutánban folytatom a döféseket, amíg a szívébe nem sikerül beleállítani a pengét. Megvolt a tíz, mire kifekszik. Elengedem az ajtót, hangosat csattan a márványlapon, ami ketté is törik tőle. Most hogy ismét kapok levegőt, zihálva és botladozva rongyolok át a kutyán, még csak nem is gondolkozom, cselekszem. Magamhoz veszem a fegyverem. Még lehajolva érte tapasztalom hogy csupa vér a ruhám, a kezeim és a gatyám is, nem beszélve az arcomról, arról is folyik lefelé, ahogy a hajamról. Mint aki vérfürdőt vett! A konyhát stílusosan átrendeztük, nem szólja le senki hogy nem volt használva! Szép piros a sütő ajtaja és mobilis! Miután körbenéztem, összeszedem a nyilaim itt, és amikor kiérek, akkor kint a folyosón is. Letörlöm a kezemmel a vért az arcomról, egyúttal félresöpröm a rakoncátlan tincseket. A szívem még a torkomban dobog, közben ismét felhúzom az ideget. Kis időre megállok még a feljárónál, hangokat azonban nem hallok, leszámítva a saját zihálásomat. Aztán oldalt érzékelek mozgást. Két alak jelenik meg a folyosó végében, a másik lépcsőt használták. Rohanni kezdek felfelé a lépcsőkön. Úgy tűnik Nat-nak igaza volt! El kell tűnnöm a szemük elől, vagy még moccanniuk sem kell ahhoz hogy felnyársaljanak. És biztos hogy gyorsabban mozognak mint én. Felérek a következő emeletre, amikor már látom az egyik vállát és kobakját. Egy kopasz, kecske szakállas fekete szemű, mire feltekint én már elhussanok a következő fordulóba, az egyik kezemmel elengedem a nyílpuskát, amíg a szenteltvizet húzom ki a nadrágom zsebéből. A következő lépcsősor közepéig jutok. Ott már érzem hogy vagy cselekszem, vagy mindjárt kilapítanak valamin, mert most már hamar feltűnik a két alak. Belerakok egy nyilat az idegre, elhajítom feléjük a vizes palackot és azt becélozva lövök. A nyíl kettévágja az üveget, ami szétloccsan, bele a pofájukba és a szemükbe szórva a tartalmát. A lövést követően megfordulok, rohannék felfelé, sikerül is pár lépcsőfokot megtennem, amikor elemelkedek a talajtól. Húha! Most vígan repülök keresztül a korláton, átszakítva azt, nekicsapódok a szemközti falnak. A karambol közben elejtem a fegyveremet, az valahol mellettem landol a földön, a fal mellett. Térdelő helyzetbe jutok a felállást tekintve, amikor megpillantom az egyik alakot, aki utánam ugrott. Látom az arcán a vicsort, mennyire dühös, és úgy, de úgy megagyalna, azonban valamiért a lendület hevében ott ragadt. Valami pedig aktiválódott a lábainál. Ó! Amint oldalra pillantok, látom Natalie alakját, és hallom a felfelé trappoló másik démont, akinek látszólag több esze volt a bajba jutott társánál. Nem, a leszórt sóig nem jutok. Inkább a fegyverem után kapok megfordulva. Nem tudom melyikünket szeretné kinyiffantani először, ahogy azt sem mi van most Nat-nál amivel megállíthatja, de igyekszem minél előbb felhúzni az ideget és lövésre alkalmas pozícióba kerülni, mert így fekve, meg kúszva mászva nem túl jók a kilátásaim.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 27, 2019 3:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 466 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Az akcióm sikerrel zárul, az, hogy most már miként marad meg a tűzlépcső, annyira nem érdekel, pedig érdekelhetne, már csak a későbbiek miatt. Miként lehet az épülettel ezzel számolni, ha valamikor balhé ütne ki a körzetbe. Fel kell jegyezni, egyelőre még csak fejben. Miután visszasegít hevesen dobálgatom neki a szükséges kellékeket, melyek nem kellenek neki.
Ráadásul vackok! Vackok!
Nem fogom emlékeztetni, hogy ezek mennyire megmenthetik az életünket, áh dehogy. Miért is tenném, hiszen csak kezdő, analfabéta vadászok vagyunk.
Hiába veszem a nagy levegőt, figyelek. Minden idegszálammal rá figyelek.
- Te nem vagy normális – közlöm vele, miután végig hallgattam. Ezernyi ellenérv szól ez ellen, kezdve a démonok képességével a szűk hellyel. Tudom, tudom, az előbb szó nélkül kiengedett, de ott legalább mögöttem volt és ha gáz van számíthattam volna rá, de itt? Több emelet magasan mit tehetnék érte?
Persze a csapdákat.
- Ugye tudod, hogy több sebből is vérzik a terved? – de még mennyiből, mégsem mondom, hogy ne menjen, vélhetőleg feleslegesen. Le fog menni. Tapasztalt és ügyes, az hogy közben megőszülök az aggodalomtól az meg legyen az én bajom, mi?
Persze, hogy legyen. Mély levegőt veszek az egyik palack vizet kibontom és felé tartom.
- Legalább az nyilak helyeit mártsd bele. Nekik nem árt, a démonokat legalább jobban lassítja – a szenteltvíz sose volt jó barátjuk, sem a só. Abba már nem is reménykedek, hogy azt magával viszi. Ő nem lesz tündérkeresztanya, ahogy én voltam Drakekel, amikor visszajött.
Ha pedig kész, akkor én is felkapom a maradék cócmókom, mindent visszarámolok a táskába és útnak indulok. A legtöbb falrészre rúnákat fújok fel, jelölőket, hogy tudjuk, már erre járnak. A lépcsők tetejére pedig sót szórok, így ott sem fognak tudni átjárni. Gyorsan dolgozok, emiatt nem túl precízen, de most jó lesz így.
Minden szinten pedig vérrel rajzolok fel pecsétet. Nagyjából kiöntöm és a tenyeremmel mázolom szét, ujjammal rajzolom bele a rúnákat. Haladok emeletről emeletre, közben pedig hallgatom a lent folyó eseményeket.
Mindent megcsinálok, amit kér, a só és a vér el is fogy mire felérek. A földön egy-két gyengítő rúna is van, félek hatástalan lesz, de többet nem tudunk most tenni. Egy próbát megér. Majd lerohanok pár emeletet, a fegyver a kezembe pihen. A golyókba is gyengítő rúnák vannak belevésve, lassíthatjuk őket.
Az egyik lépcsőfordulónál megállok és várok. A lépcső tetején só van, csak úgy tudnak átjönni, ha az utolsó foknál átlendülnek a korláton, ám akkor démoncsapdába sétálnak. Ha túl erősek, akkor haszontalan lesz, ám ha gyengébbek akkor könnyedén végezhetünk velük.
Érzem szívem ütemét, majd kiugrik helyéről, kezem enyhe remegését, amíg a fegyvert két kézre nem fogom. Ekkor bekapcsol a robotpilóta és már tudom, hogy mit kell tenni.
Szinte eggyé olvadok a fallal. Mély levegővétellel csillapítom magam, habár vérem dübörgését a fülemben hallom. Minden idegszálam figyel, minden apróságot meghallok, észreveszek, ami a lépcső irányából jön. Ha nem Zagar jön előre…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
7