Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Gravesend •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Gravesend VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
810
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 7:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mazikeen


Gravesend Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
111
☩ Play by :
Lesley-Ann Brandt
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 5:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



To: Belial



Ez bizony a legfinomabb szendvics, amit valaha démon ehetett, már csak egy jó erős ital kéne, amivel leöblítem, de azt furcsa mód nem kedvelem újabban, szóval marad a palackba öntött rostos ital és egy régen lejárt szavatosságú mentolos rágó. Jó ez még, legalábbis arra, hogy elfedjem a szagát annak, amit ettem és ittam, égés lenne, ha kiderülne, hogy nem alkoholizálok, elvégre erről vagyok hírhedt többek között.
- Ja, én mondom és ja, én fogok nyerni. Megveregetem a vállát Belialnak, mert bizony én fogok nyerni, legalábbis ilyen hozzáállással lehet csak nyerni. Valójában nem esnék pofára a csalódottságtól, mert ilyen az élet, kegyetlen és igazságtalan, ki más lehetne ezzel jobban tisztában, mint mi démonok.
Elmegyek összeszedni egy falka kutyát, majd vissza is érek a házhoz, ahol szólítom Belialt, aki nem válaszol egyből, szóval elmegyek egy körre a blökikkel, majd mire visszaérek látom a vállán egy lánnyal és egy igen szép példány pokolkutya is van a társaságában.
- Remek, akkor segíthetnek terelni, ha szót fogadnak neked. Mutatok magam mögé, ahol a pokolkutyák nem nagyon szeretnének egybe tömörülve maradni, akadnak olyanok, akik csak mennek a falkával, de nem akarnak engedelmeskedni attól még nekem, de nem is kell, majd Mammon megneveli őket, elvégre erre fáj a foga, hát tőlem aztán megkaphatja.
- Találkozunk a kocsinál. Nem sok hasznát veszem így, hogy plusz még egy fővel jött ki a házból, szóval előre megyek és a kutyákat felterelem a kocsi lakterébe, nem túl könnyű feladat, ezzel szenvedek a legjobban, mire megérkezik Belial, még a fele ott van, a neveletlenebbik fele, akiket fel kell valahogy tessékelni a kocsira, nekem nincs kedvem a kezem szétszaggatni, hogy megfogjak egyet is és odavágjam a platóra, szóval most, hogy van segítségem és neki is vannak szófogadó pokolkutyái, egyszerűbben fejezzük be a dolgot, az ajtó csapódik és lezárom a kocsi hátulját.
- Huh, ha jól számoltam, akkor ez harminchét kutya lesz. Megcsapkodom a kocsi oldalát, majd kinyitom az anyósülésnél az ajtót és beengedem oda Paint és Mariat is, elvégre gondolom őket nem a többivel akarja szállítani Viszály. A lány is elfér még ott, nem kérdezősködöm felőle, nem az én dolgom, én nem láttam semmit.
- Akkor majd találkozunk gondolom és hamarosan felkeresem Mammont is, mondd meg neki. A motorhoz lépek, milyen jó is, hogy ráleltem, mert így nem kell fuvart kérnem a városba és Belial egyből mehet New Orleans felé, én meg vissza a Plazaba a titkos úton. Amint eltűnik a képből, akkor iszok még a gyümölcsléből és a motorral vad tempóban száguldok, a parkolóig meg sem állok és nem is nagyon lassítok, csak ha muszáj. Már tudom, hol kezdem a holnapomat, ideje meglátogatni a kedvenc vadászomat.

[/color][/i]


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Archdemon of Hell
the devil and i get along just well˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Gravesend YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Gravesend WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
200
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 07, 2020 11:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ebvadászat a kilencesben
Mazikeen & Belial
Nem érzem szükségét a magyarázkodásnak. Sem annak bizonygatását, hogy a Willardban történtek nem Mammonnak köszönhetők. Majd rájönnek maguk, mikor nem találnak rá utaló nyomokat, vagy nem és elhiszik, hogy öcsi volt annyira zseniális, hogy eltüntessen maga után minden bizonyítékot. Azt sem gondolom, hogy a kapun hagyott vadászfej annyira visszavetné a vadászkákkal kötött megállapodást. Minden csak attól függ, hogy forgatjuk a lapjainkat. Ha okosak vagyunk ebből a helyzetből még előnyt is kovácsolhatunk. Ám úgy tűnik az első ark más véleményen van és inkább győzködné a jágereket, hogy a gyogyóban történtekhez Pestisnek semmi köze. Ennek ellenére egy pillanatig sem bánom, amit ott műveltem. Megtenném újra, ha az öcskös erre kérne. Ennyit megtehet egyik lovas a másiknak.
A nő szokatlan viselkedése gyanút ébreszt bennem, rá is kérdezek, hogy minden rendben van-e? Nem az aggodalom vezérel, inkább amolyan érdeklődő kíváncsiság. Kellemetlen lenne, ha itt menet közben valamiért kidőlne.
-Ha te mondod...- érem be válaszával, majd vetek egy fura pillantást a bizarr szagot árasztó szendvicsére, amit olyan jó ízűen majszol, mintha az volna a világ legfinomabb étele.
Tudtára adom, hogy nem feledkeztem el a kis versenyünkről, ahogy azt is, hogy nem fogom hagyni, hogy nyerjen.  
-Hát persze...- felelem megjegyzésére. Ő már elkönyvelte magának a győzelmet. Csak nehogy nagy csalódás érje. A démonnő megtisztítja a járművet, ám engem jobban leköt az az ismerős jelenlét, amit a házból érzékelek. Maze beizzítja a motort, de nem tartok vele. Amint elhajt, én óvatos léptekkel közelítek a lépcsők felé. Zseblámpával világítom meg az utat, igyekezve elkerülve a bent lévő csapdákat. Az ezeréves rutin nagyban segít ebben. A lépcsőn felérve az ajtó mögött egy vicsorgó, nyálas képű pokolkutya fogad.
-Maria... - szólítom meg az ebet. -...a gazdád is itt van valahol, ugye? - nézek körbe, miközben tekintetemet a lámpa pásztázó fénye követi. Az egyik szoba sarkában meg is találom a kutya gazdáját, egy démoncsapda közepén üldögél a kicsi lány. Olyan nyolc éves forma lehet. Elég szutykos és lestrapált, jó ideje tengődhet már itt. Megállok pár lépésre a körtől, és sunyi vigyorral arcomon halkan felkacagok. Még a vastag koszréteg alatt is felismerem őt.
-Rég találkoztunk.....Astarte...- szólítom meg a kislányt. Neve hallatán csapzott tincsei közül rám emeli tekintetét. Szemei naggyá kerekednek a meglepetéstől, mikor meglát, majd halkan motyog a segítségemért. Milyen bájos.
-Tudod, hogy nem érdemled meg....de ma jó kedvem van...legyen hát... -  ujjaimat a padlóra helyezem és mágiámmal megrengetem kicsit a házat. Maze akkor ér vissza motoros körútjáról, amikor az utcát kisebb földmozgás éri. Nem okozok hatalmas földindulást, hiszen nem akarok feltűnést kelteni - más se hiányozna, minthogy a vadászkák felfigyeljenek ránk - épp csak a ház és a szomszédságában álló épületek érzik meg a rengést. A tető beszakad, az ablakok kitörnek, a falak berepedeznek és széles hasadék keletkezik, ami két irányba szakítja szét a padlót megtörve a gyermek köré rajzolt démoncsapdát. Astarte visszanyeri a szabadságát, ám nem engedem messzire szaladni. Egy határozott mozdulattal ütök a nyakára, mitől eszméletét veszti és elterül. Jó ideig nem lesz vele gond. Hallom Maze hangját, ahogy kintről engem szólít. Ha a megrozzant garázsba lép, négy pokolkutya sietve rongyol el mellette, melyek a házban lévő csapdákból szabadultak a rengés hatására.
-Találtam négy ebet. - kerülök elő a romok közül vállamon egy ájult kölyköt cipelve.
-Maria. - szólok hátra, és még füttyentek is a dögnek. Egy kivételesen szép alvilági eb lép elő a sötétből, majd leül a lábaim mellé.
-Eredményes volt a motorút? - érdeklődöm halvány vigyorral.

zene: nincs || szószám:551  || üzenet: öltözék ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mazikeen


Gravesend Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
111
☩ Play by :
Lesley-Ann Brandt
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 06, 2020 2:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



To: Belial



- Persze, elvégre az az érdek, hogy én találjam meg és ne ők adják át vigyorgok Belialra, mert ez tényleg így van, ebben az esetben az egyezségnek vége és amit a démonoktól kapnak az emberek, azt nem fogják zsebre tenni az is biztos, elvégre nem mindenki értett egyet azzal az aprósággal, hogy be kell jelentkezniük, ha nem akarnak vadászokat a nyakukba, akik ráadásul velem együtt is érkezhetnek eltenni őket láb alól. A többség el is hagyta inkább a várost, máshol is vannak emberek és máshol is tudnak vandálkodni kedvükre, amíg a pokol kapuja ismét ki nem tárul előttük.
- Azért azt a kis üzenetet, amit hagytál, nehéz megmagyarázni, hogy nem Mammon tette, de remélem elhiszik, hogy tényleg nem ő volt, ahogy azt megígértem nyilván van valami a lovasok között, valami megmagyarázhatatlan démoni szál, hogy ennyire kötődnek egymáshoz, bár nekem is lenne ilyenem. Ki is ráz a hideg a gondolattól, mert miért is akarok én bárkihez kötődni, mikor csak saját magamra számíthatok? Furcsa érezni bármit is, főleg azt, hogy éhes vagyok, mert nekem nem lenne szükségem ételre, de egy részemnek mégis kell. A kis parazita, még nem tudom, hogy akarom-e egyáltalán.
- Remélem úgy lesz, elvégre minél több segítséget kérnek, annál nagyobb lehet a bizalmuk is felém, ha nem kérek semmit cserébe. A kis piti ügyeik még nagy erőfeszítést sem igényelnek.   Kacagom el magam és előkerül a tudat alatti miatt a szendvics, aminek már nem tudok ellenállni, szóval jóízűen neki is állok megenni, a mogyorókrémes, lekváros szendvicset, amibe még savanyú uborkát is tettem. Nem vagyok egy nagy gasztronómiai zseni, de úgy vélem, ez az embereknek nem tetszene, nekem meg jó ez, nem érdekel az ízvilág annyira, csak kerüljön valami táplálék a szervezetembe.
- Túl sokat várnak el és nekünk kell kezdeményeznünk, mintha abból bármi jó is kisült volna valaha. Sejtelmesen mosolygok Viszályra és mikor megkérdezi, hogy minden rendben van-e, akkor furán nézek rá, mert nehogy már aggódjon értem, kétlem, hogy olyan jóban lennénk.
- Persze, minden rendben, csak próbálok emberibben viselkedni -magyarázom két falat között, miközben megyünk Pain után. Aki szagot fogott, ami mindig szórakoztató szokott lenni. Hát most nem tűnik annak, viszont hasznos dologra akadt rá.
- Ne is álmodj róla, úgyis én nyerek! Nevetek fel, mert valahogy úgy érzem, nekem kedvezőbben fúj a szél. Persze csak pozitívan és magabiztosan állok a versenyhez, anélkül hová is lenne az élvezet? Miközben letakarítom a motort és keresem az indítót hozzá, most én nézek érdekesen Belialra. Mi a francnak akar szétnézni a házban? Remélem belesétál valami démoncsapdába és majd ordibál, hogy segítsek rajta. Már a gondolatra is elvigyorodok. Mit sem foglalkozva démon társammal beizzítom a motort és szépen elindulok kutya begyűjtő útra. Körözgetek és a házhoz érve lassítok csak a nyomomban lévő pokolblökikkel, hogy megkeressem Viszályt, aki ha felülne mögém, akkor mehetnénk is a kocsihoz. Persze ez túl egyszerű lenne, ha meg is valósulna. Megállok mikor nem látom nyomát sem és a két pokolkutyám, meg azok, amik hallgatnak rám körözni kezdenek a többi eb körül, hogy ne szökjenek meg. A házhoz indulok, hogy megkeressem a sofőrt, aki leszállítja Mammonnak a drágáit.
- Belial? Megvagy?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Archdemon of Hell
the devil and i get along just well˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Gravesend YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Gravesend WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
200
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 01, 2020 5:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ebvadászat a kilencesben
Mazikeen & Belial
Jó ötlet volt néhány változást eszközölni a járművön, eggyé olvadva a sötétséggel, gond nélkül kocsikázhattunk be a kilencesbe.
-Szóval te is kutakodsz a mag után... Megértem, hogy így döntött. Én sem hagyatkoznék pusztán az emberekre. Bár ez a mag dolog, még mindig mosolyt csal az arcomra. Sokat várnak tőle, kérdés megéri-e a sok fáradozást?
-Jobban égett mint reméltem. - vigyorodom el gonoszul, némileg büszkén is, miközben ő úgy véli, hogy a Natalie-nak szánt kis meglepi, nem tett jót a jágerekkel kötött üzletének.
-Gondolod? Nem is tudom, talán ez a kis eset rádöbbenti őket, hogy nagyobb szükségük van a segítségedre, mint gondolták. Ennyi féktelen démon mellett...jól jön egy "megbízhatóbb", aki majd közéjük csap... - közelítek a kérdéshez kicsit más szemszögből.
-Ráadásul még csak nem rég kötötték az alkut, nem várhatják, hogy egyik napról a másikra, minden démon úgy ugrál, ahogy fütyültök. A démon nem az a faj, akit könnyű engedelmességre bírni. Ezzel a ténnyel a vadászkáknak is tisztába kellene lenniük.
Elindulunk a házak felé, és míg az épület felé tartunk, valami fura dolog történik. Maze a táskájában matat, majd mintha valami gyalogos pikniken lennénk előkap egy szendvicset és jóízűen falatozni kezd.
-Minden rendben? - kérdezem gyanakodva figyelve őt. De lehet csak azért tűnik szokatlannak viselkedése, mert eddig inkább vedelni láttam, mint enni. Fura látni, hogy a whiskeys üveget töltött zsemlére cseréli.
Nem titkolom, hogy a kutyagyűjtős akciónk után, Nataliet akarom meglátogatni, a látogatást követően pedig jó időre felszívódnék.
-Addig maradok, míg szükséges...míg megnyerem a fogadást... - válaszolom pimaszul, majd felnevetek. Természetesen nem feledkeztem meg a kis versenyünkről, amit nyilvánvalóan csak úgy mint ő, én is meg akarok nyerni.  
A pokolblöki közben szagot fog és nagy irammal indul meg az egyik ház felé. Egy garázs előtt áll meg, ahol egy elrejtett motorra bukkanunk. Maze rögtön szemet vet rá. Első körben kutyák csalogatása miatt pattanna rá.
-Felőlem. Míg te odakint motorozgatsz, addig én szétnézek itt... - mondom, miközben elkap valami különös érzés, majd előhúzok egy zseblámpát a zsebemből és megvilágítva előttem az utat elindulok felfelé a lépcsőn az emelet irányába.

zene: nincs || szószám:332  || üzenet: öltözék ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mazikeen


Gravesend Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
111
☩ Play by :
Lesley-Ann Brandt
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 29, 2020 8:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



To: Belial



- Amúgy is kicsit kormos volt, de így legalább egybeolvad az esti sötétséggel felelem elégedetten, mert igen, vannak jó ötleteim, sőt rengeteg szokott lenni, de általában mindenki szó nélkül hagyja őket, pedig jó érzés egy kis elismerést kapni. Nos, elismerést kapni... Kiráz a hideg a gondolatra, miért is érdekel engem ilyesmi? Nem kellene, én egy érzéketlen démon vagyok. Szerencsére Belialt kerülöm meg, szóval ebből mit sem vesz észre.
- Kár, legközelebb ha meglátogatsz, gyere ebbe vagy hasonlóba. Felelem vigyorogva, mert igen csak kedvemre tenne vele és miért is ne akarná bárki is, hogy egy pohár itallal fogadjam, amit meg is ihat, mint verekedéssel, ahol a pohár inkább az arcában köt ki, az ital meg a ruháján.
- Nem is baj, kicsit reménykedtem ebben, mert én hamarabb szeretnék a nyomára találni annak a magnak felelem kicsit jobban örülve a dolognak, mint kellene, elvégre a béke lenne a cél, meg a megállapodás betartása, amit Luciferrel kötöttünk és ha már itt tartunk.
- Szép kis tűz volt, de az üzenet a falon Natalie-nak nem tett jót szintén az egyezménynek, elvégre Mammonnak békén kellene hagynia a vadászokat, ehelyett meg... inkább csak sóhajtok egyet és legyintek, hagyjuk is a dolgot, mert mindegy. Ami megtörtént, az megtörtént és mit tehetnék én ellene már, mint hogy bizonygatom, hogy Mammonnak is vannak ellenségei és lehet valaki a béke megtörése miatt csinálta ezt, elvégre ez nem az ő stílusa, a németet leszámítva, de hát aki ismeri, az ezzel visszaélhet simán.
- Ja, lehet hamar végzünk, bár úgy lenne. Éhen halok és enni akarok valamit. Az éhség az egyik legrosszabb kín, nem vagyok hozzászokva és mi jobb ez ellen, mint elterelni a figyelmem azzal, hogy Belialt nyaggatom, miközben mellé lépek és a térképet nézem én is.
- Menjünk arrafelé mutatok egy részre, ahol házak is lehetnek, hátha találok valamit a közelben, ami ehető, majd azon kapom magam, hogy a csomagolt szendvicset keresem a táskámban, szinte tudat alatt nyúltam érte, mert van nálam kaja amúgy, de kétlem, hogy beérem vele. Kiveszem és elkezdem enni, miközben a négy kutya a kocsiban köt ki és ismételten elindulhatunk vissza, na így ingázni nem sok kedvem lesz az is biztos.
- Tíz alatt nem jövünk vissza a kocsihoz jegyzem meg két falat között és elő is veszem a kulacsomat, hogy leöblítsem valami gyümölcslével a szendvicset. Mostanában nem iszok, mert nem kívánom, annyira furcsa és persze már kapiskálom, mi áll emögött, de nem akarom elhinni. Olyan régóta létezem és erre pont most leszek ilyen átkozott.
- Csak úgy, mert a jelek szerint akkor nem számíthatok majd rád sokáig, hogy itt maradsz második arkot játszani, de nem gond. Keresek mást, aki szívesen szórakozik majd velem tovább. Hosszú távon nem szoktak együtt dolgozni a démonok, nem is fogom maradásra kérni, elvégre már így is elég jó részt kivett a szarkeverésből és persze én hálás is vagyok érte. Ha pihenni akar, hát tegye, nekem úgy is más gondjaim lesznek, amiről jobb is ha nem tud senki.
- Na menjünk akkor kutyákat kajtatni eldobom a táskámba a kajám csomagolását és egyik oldalamon a lovassal, a másikon két pokolebemmel haladunk is befelé, amikor is szagot fog Pain és vakkant egyet, majd szeretné, ha követném.
- Szagot fogott a kis drágám, szóval menjünk arra, úgy érzem ez valami hasznos lesz gonoszan mosolyodom el és kivillannak fehér fogaim is, elvégre vagy az elmenekült démonok nyomára leltem vagy valami olyanra, ami hasznos lehet számomra. Egy házhoz közeledünk, amit lassan közelítek meg és egy elemlámpát is előveszek, hogy a földet megvilágítsam, nem hiányzik egy csapda sem, amibe belesétálhatok. Persze nem vagyok egyedül, de nem bíznám az életem Viszályra, közel sem érzem, hogy annyira jóba lennénk, még szórakozni sem akart velem, pedig a szekrényben egy pillanatig tényleg azt hittem. De nem, a fürdőnél sem mutatta jelét, lehet ezért is engedtem el olyan hamar Lucifer ruháiban.
- Ezt nem hiszem el sóhajtok és a homlokomra csapok, amikor megtalálom az alaposan elrejtett motort. A típusa alapján pont olyan, mint amit Zagar összerakott valami öreggel és hát, ha Pain ide hozott, nyilván ez az a motor. Megjegyezte a vadász szagát, azt hitte, rá vadászunk és idehozott, remek.
- Azt hiszem, meg van mivel megyek haza, amíg te Mammonhoz kocsikázol somolygok hátra és kiszabadítom a motort, kitolom és támad egy hülye ötletem is.
- Mit szolnál, ha motorral szedném fel a blökiket és csalnám őket közelebb? Nem vagyok lusta, de hamar végeznék és ezzel gondolom Belial sincs másképpen.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Archdemon of Hell
the devil and i get along just well˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Gravesend YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Gravesend WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
200
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 28, 2020 8:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ebvadászat a kilencesben
Mazikeen & Belial
Közelebb érve a járműhöz, egyből feltűnik a kis átalakítás, amit eszközöltek rajta.
-Praktikus. - jegyzem meg elismerően. Rendszám nélkül feketére festve, nem kelt gyanút. Ha még a szirénákat is leszedték volna róla, meg se mondanám, hogy a verdát nem rég még kettyósok szállítására használták. Míg a kocsit kémlelem, a démonnő engem. Nem kerüli el a figyelmét, hogy ezúttal otthon maradt a nyakkendő és az öltöny és a kutyagyűjtéshez kényelmesebb öltözéket választottam.
-Szoktam ilyesmit hordani, csak akkor általában nem találkozunk. - felelem halvány mosollyal, miközben kezét végighúzza a vállaimon.
Bepattanunk a kocsiba és a tervezett útvonalon haladva az éjszaka leple alatt észrevétlenül a kilences körzetbe kocsikázunk. Meglepően könnyen jutunk el idáig.  
-Nem kapkodják el. - jegyzem meg, míg a kocsira terítem a ponyvát. Bár kétségtelen az emberkék nem kis feladatra vállalkoztak. Nem is biztos, hogy képesek teljesíteni a vállalásukat.
-Bár meglehet, hogy most égetőbb dolgok kötik le a figyelmüket. - vigyorodom el, miközben a Willardra gondolok. Kicsit sikerül felkavarnom a lelki békéjüket. Én szívesen kimaxolnám a szállítókocsi férőhelyét, bár tény, hogy az némi nyomorgással járna, Maze viszont inkább a kényelemre szavaz.
-Rendben. Akkor hagyjuk a japán módszert. - bólintok rá. Végül is az öcskös nyilván jobban örülne, ha nem megnyomorodott ebeket vinnék neki. A démonnő előre indul a pokolkutyájával, és hamar négy másikba fut.
-Gyorsan összegyűlik az a harminc. Lehet, hogy hamar végzünk... - mondom kicsit lehet elhamarkodottan, miközben előhúzok a zsebemből egy térképet a kilences körzetről. Csak, hogy lássam milyen ez a terep. Széthajtva nem tűnik többnek egy közönséges papírnál, ám amint ujjamat hozzáérintem és végighúzom rajta, úgy az érintett részek zöldes fénnyel villannak fel. Míg az ebei intézik a kis négyest, a démonnő közelebb sétál hozzám és terveimről kérdez.
-Azt hiszem, találkozom Natalie-val, utána pedig egy jó időre felszívódom. - felelem felpillantva rá a térképből. Elég sok időt eltöltöttem szórakozással és olyan dolgokkal, amik nem feltétlenül az én céljaimat szolgálták. Ideje, hogy a saját terveimmel foglalkozzak, erre pedig csak úgy van mód, ha hosszú időre eltűnök a színről. Kinyitom a szállító hátsó ajtaját a négy becserkészett ebnek, amint beugranak, rájuk is csukom.
-De miért érdekel? - kérdezek vissza.

zene: nincs || szószám:341  || üzenet: öltözék ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mazikeen


Gravesend Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
111
☩ Play by :
Lesley-Ann Brandt
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 28, 2020 11:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



To: Belial



Az autót voltam olyan ügyes, hogy elintéztem, hogy teljesen feketére fessék le, a rendszámmal együtt, nem hiányzik, hogy bárhol felismerjék a járművet. Mikor meglátom Belialt, nem tudom megállni, hogy ne sétáljak oda hozzá, mikor meglátom, hogy nem öltönyben jött. Tetszik a bőrdzsekis szerelése és mielőtt még odaengedném a kocsi ajtajához a kezemet a vállára teszem és ahogy mögé lépek úgy húzom végig a kacsóm rajta a másik válla széléig.
- Végre nem öltönyben, gyakrabban hordhatnál ilyesmit!
nem hagyom szó nélkül a dolgot, annyival jobban fest minden démon így és kivételesen nem is érzek késztetést, hogy tönkretegyem a ruháját. kinyitom az ajtót, hogy Pain beugorhasson középre, majd én is helyet foglalok és kényelmesen hátradőlve a székben sóhajtok fel kellemesen. Nézem, ahogy ügyeskedik a kábelekkel, majd beindul a járgány és mehetünk is a megbeszélt útvonalon. Szerencsére este van, nem fog annyira feltűnni senkinek sem a kocsi, de azért nem árt, ha elrejtjük. Segítek benne, úgy gyorsabban haladunk és közben egy kicsit megnyugszom, hogy Belial maga vezeti majd le a kocsit Mammonnak.
- Remek, alig várom, hogy megkapja ezeket és ne szórakozzon az itteniekkel, mert elég pengeélen táncol az egyezség, bár tény, hogy még semmi információval nem szolgáltak az emberek eddig a magról. Jegyzem meg gúnyosan a mondat végén, annyira nem is érdekel ez az egész, csak a látszatot tudjam feltartani, hogy a vadászom közelébe férkőzhessek közben.
- Na persze, ha nem annak menne, akinek, akkor talán japán módszerrel is bepakolhatnánk, de inkább legyenek kényelmesben, nem rövid út vár rátok. A hátamra dobom a táskámat és a nyomomban Painnel el is indulok felfedező útra. Itt még démonok is lehetnek, akik biztos nem örülnek a jelenlétünknek, bár nem hinném, hogy túl nagy gondot okozna a megölésük, most hogy egy lovassal vagyok, bár kérdéses, hogy mennyire lenne segítőkész ilyen esetben.
Egyelőre csak megyek valamerre majd lesz valami címszóval, csak ne lennék ennyire éhes már megint, ami kissé feszélyez most és ezért kicsit játszadozok a kezemmel, hogy ökölbe szorítom, majd kiengedem.
Pain morgása állít csak meg, hogy jobban körülnézzek és füttyentek is, hogy jöjjenek csak a pokolkutyák. Most jut eszembe, hogy hozhattunk volna valami pórázt, de most már mindegy, amúgy sem olyan szelídek ezek szerintem, még a legjobb kiképzést kapott állat is megvadult itt kint kicsit szerintem.
- Lehet bejöhettünk volna kocsival, de már mindegy, meg így nem hagyunk nyomot legalább. Megidézek még egy pokolkutyát Sufferinget, hogy így ketten majd jó kis terelők lesznek majd. A fegyveremen hagyom a kezem, hogy ha bármelyik dög nekem támadna, akkor ellássam a baját. Szerencsére ez a négy állat nem tervez ilyesmit és a két pokolkutyám közre is fogja őket. Kicsit megy a harc, hogy ki az alfa, de Pain elég hamar lerendezi a dolgot és így őt követi a kicsi falka.
- Mit tervezel ez a buli után? érdeklődöm, kivételesen nem számon kérem, hanem tényleg érdekel a dolog és közelebb is sétálok hozzá, ha nem húzódik el, akkor még össze is ér a karunk, annyira.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Archdemon of Hell
the devil and i get along just well˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Gravesend YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Gravesend WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
200
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 26, 2020 7:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ebvadászat a kilencesben
Mazikeen & Belial
Két napja égett porig a Willard, de még most is tisztán érezni a pernye szagát a levegőben. Azt hiszem egy ideig még így lesz. A városban azóta is nagy a felfordulás, a kis tábortűz alaposan felkavarta a kedélyeket. De pont ez volt a cél. Egészen biztos, hogy még hetekig eltart, mire elhordják a romokat és előkerül az összes szénrúddá égett tetem. Remélem a kapualjban hagyott kis meglepetés sem kerüli el a vadászkák figyelmét és a démoni figyelmesség eljut majd Nataliehoz.
A karórámra nézek, lassan ideje indulnom. Hisz az arkdémonos móka előtt még annyi a tennivaló. Öltönyöm ma félreteszem, zakó és nyakkendő helyett valami lazább öltözéket választok. Elvégre mégis csak kutyákat fogok hajkurászni egy nyomortelepen. Sötét farmert húzok magamra, felülre pedig egy sötét szürke pulcsit, amire egy fekete bőrdzsekit veszek. Indulás előtt még rágyújtok egy szálra, miközben lábamra húzom a bakancsomat. Pokoldögeimet ezúttal nem viszem magammal, inkább otthon hagyom őket játékszernek, akikkel Kyara elszórakozhat, míg távol vagyok.
Egy tíz perces séta, vagy talán annyi sem, míg lakásomból a parkolóházba érek, oda ahová két napja a lopott járgányt rejtettük. A démonnő már indulásra kész, a kocsinak dőlve várakozik és kis bolhás túlvilági kedvencét is magával hozta nyomfogónak.
-Mehetünk! - szívok még egy slukkot a bagómból, majd félrehajítva a csikket ülök be a vezető ülésbe. Kulcs híján ugyanazzal a módszerrel indítom be a járgányt, mint amivel elloptam. Amint bepattan a nő meg a jószág, már indulunk is azon a titkos útvonalon, amit előre megbeszéltünk.
A 9-es szektorhoz érve leparkolok egy félreeső helyen, ahol az autó senkinek nem szúrna szemet. Kellemetlen lenne, ha időközben valaki lenyúlná tőlünk. Még egy terepszínű ponyvát is ráhajítok.
-Ezt inkább nem bíznám másra... - felelem Maze kérdésére. Inkább magam gondoskodok róla, ha már ilyesmivel vesződünk akkor a kis pokoldögök egyben eljussanak az öcsköshöz. Azt mondja minimum harmincat kell összegyűjtenünk.
-Az jó. Szerintem 40, max. 45 elfér a raktérbe. - saccolom be a rendelkezésre álló szabad teret. Tágasabb lett, mióta a felesleges orvosi eszközöket kihajítottuk belőle.
-Bár a japán módszerrel még vagy 10-et lazán begyűrök. - teszem hozzá sunyi vigyorral félig komolytalanul.

zene: nincs || szószám:357  || üzenet: öltözék ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mazikeen


Gravesend Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
111
☩ Play by :
Lesley-Ann Brandt
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 25, 2020 3:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



To: Belial



A tízes szektor után rám fért a pihenés és ez Pain-re is igaz volt, mert ő is eléggé megsérült. A bárban aludtam egy pár órát az italt szorongatva, majd felérve a szobámba kidőltem és az ágyamban fejeztem be a pihenést. Másnap reggel émelyegtem, pedig minden rendben volt velem, nem is foglalkoztam vele, Pain sebeit is elláttam, mert a nagy begyűjtésre magammal fogom vinni, jól jön egy alfavezér, akit követhetnek a dögök, egyszerűbb úgy felterelni őket a buszba majd vagy amit Belial szerzett. Furán érzem magam és gyakran kapom magam olyanon, hogy eszek valamit, pedig nekem aztán nincs szükségem ilyesmire, de kívánom, jobban is, mint az italt. Valami nem stimmel velem, fogalmam sincs miért, de nem is szólok senkinek érte. Este elmegyünk a kilences szektorba, amikor senki sem jár a környékén sem és meg is lesz Mammon kis ajándéka, amivel lekötheti magát egy időre.
Fekete nadrág, lapos talpú csizma, bőrdzseki, kesztyű. Ezt hiszem nem vittem túlzásba, de így rendben leszek és persze a fegyvereimet is magamhoz veszem, felkészülve, hogy pár engedetlen példánytól fájó búcsút vegyünk. Lemegyek a parkolóházba, ahol a kocsit elrejtettük, elvileg ott találkozok majd Viszállyal és kivételesen nem fogunk verekedni sem, ami önmagában furcsa, de most összedolgozunk és nincs idő szórakozni. A kocsinak támaszkodva várom Painnel az oldalamon, hogy megjelenjen végre.
- Na mehetünk? Ki vezet? Megpörgetem az ujjamon a kulcscsomót, nekem aztán mindegy, hogy ki vezet, amíg a titkos úton hagyjuk el a helyet és nem kapcsolunk lámpát, elvégre ki akar feltűnősködni? Mi aztán nem. Amikor megérkezünk akkor felveszek egy éjjellátót, mert azzal lehet látni a sötétben is elég jól, igaz csak vörös foltokat, de bőven elég az most nekem. Kivételesen barátságosnak tűnök, lehet a megszokás miatt van, mert sokat jó pofiztam mostanában.
- Innen egyenesen te vezetsz is a tesódhoz vagy valaki mást fogsz megbízni vele? érdeklődöm, mert mindenről tudni akarok, mert ha a pokolkutyák nem jutnak el a megadott helyre, akkor nem csak Belial nyaka körül fog szorulni a hurok. Az angyalpenge és közém senki sem állhat, senki sem!
- Elvileg vannak szófogadóbbak, akik a füttyszóra engedelmesen hozzánk jönnek, a többivel nem tudom mi legyen. Csak sebezzük meg őket, nem akarok irtani, meghagyom a vadászoknak, gyanús lenne, ha sokkal kevesebb kutya lenne itt, mint amivel számolnak. Teszem hozzá és Painnel előre is megyek fütyülni a kutyuknak. Egy pár darab indul csak meg felénk. Lehet többet tudnánk begyűjteni.
- Vagy harminc pokolkutyát minimum össze kell szednünk.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Archdemon of Hell
the devil and i get along just well˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Gravesend VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
810
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 20, 2019 8:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalja Rózsika


Gravesend Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 20, 2019 7:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 716 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Nagy levegőt véve sóhajtok egyet. Sokatmondó pillantással félrehajtott fejjel tekintek rá. Megjegyzését inkább elengedem, nem reagálok rá. Nem, mert abból újra csak vita lenne. Inkább majd ott megtárgyaljuk, vagy legalább is ott már nem fog tudni ellenkezni, legfeljebb, ha lelő a nyílpuskájával. A kocsitologatás miatt lássuk be, hogy torpább, mint én.
Meg semmi kedvem őt sem a vállamra venni és a kocsiba gyömöszölni és elvinni a legközelebb kórházig. Inkább csak vezetek tovább és csendben maradok.
Bölcsen, az útra koncentrálok, vagyis igyekszem. A fáradtság mégis kezd úrrá lenni rajtam. Megrázom a fejemet, ezzel akarom kiűzni elmémből.
Újabb megjegyzésére halkan morgok csak. Persze, még készítsek nekik tervet, mi? Tudom azt kellene, de túl sok munka szakadt a nyakunkba, neki is, nekem is. Ez is csak az bizonyítja, ha akkor és ott magamnál vagyok, most nem lennénk itt. Egyébként is, Drake is megkapta a jelentéseket, ő még részletesebben is. Ő látta, hogy mi történt velem, akkor mégis mi a fenét képzelt, hogy kijöjjünk ide?
Egy pillanatra elfog a rettegés: megint átvette volna felette az uralmat egy démon?
Egy újabb fejrázással ezúttal a gondolatot verem ki a fejemből. Nem gondolhatok erre, nem gyanakodhatok erre mindig. Le kell vele ülni beszélgetni erről, mert így csak kétségeink maradnak bennünk, melyeket nem fogunk feloldani. Valahogy ezt meg kell oldanunk, nem csak a mi érdekünkben, de a városért is.
Mert még egy ilyen akció és a fogunk hagyjuk ott.
- Ez nem az én évem, lássuk be – sóhajtom el magamat. Az univerzum esküdött össze ellenem. – De lássuk a jó oldalt, egy másodpercig sem unatkozok, igaz? – vigyorgok rá, mintha nem számítana semmit. – A kocsit leteszem ott, köszönöm – felelem neki, kikerülve a szállásajánlat elfogadását. Hálás vagyok neki, tényleg.
Mégsem élnék vele. Nem akarok senkire sem nyűg lenni, nem akarom senki életterét az enyémmel összepiszkolni. Piszok nehéz természet vagyok, olykor még magamat sem tudom elviselni, mégis akkor hogyan várhatnám ezt el másoktól? Sehogy, nem igaz?
Addig is a bázison elleszek. Eddig sem tűnt fel nekik, ezután sem fog. Ha minden igaz hamarosan kész az ablakon és végre hazamehetek. Talán akkor fogok is tudni pihenni egy kicsikét.
- Melyik szélén van a városnak? – kérdezek vissza, emiatt sem reagálva a megjegyzésére. Nyelvemen van, hogy megjegyezzem, ne aggódjon nem fog feltűnni hogy nem vagyok ott, mert ott sem leszek. De eszem ágába sincs, még egyszer ma vitába szállni vele.
- Szerintem Drake tart tőle – kanyarodok be, szemöldökeimet egy pillanatra összevonom, ahogy elgondolkozok rajta. – Okkal nem szólt nekünk, hogy megszállta, okkal hagyott ki minket belőle – még ha keserű is a gondolat. Hogy nem bízik bennünk. Hogy ennyire sem tart minket, holott tudom, az eszemmel felfogom, hogy nem így van. A szívem mégsem tudja a helyére tenni a történteket. – Valamit tud Mammon, amiről mi nem tudunk – tekintek szemem sarkából csak Zagarra, majd megvonom a vállamat. – Vagy csak túlmisztifikálja, ám hónapokig kínozta, így érthető, hogy egyelőre miért tart tőle – nem vagyunk a cipőjébe, fogalmunk sincs, hogy mi játszóhat le benne. Egyelőre úgy véli, hogy egyszerűbb mindent átrendeznünk. S ezt okkal hiszi. Eddig is a város érdekét szolgálta, nem hinném, hogy most történne ez másképpen.
Mikor kiszállok a kocsiból, hallom a hangját. A nyitott ajtóba kapaszkodva állítom meg a lendületem. Türelmesen várok és várom, hogy kiszálljon. Nem igazán sietek, türelmetlen sem vagyok, nem dobolok lábammal, kezemmel.
De nem jön, hanem csak néz egy pontot. Lassan fordítom oda a fejemet. Ajkamra jönne ezernyi szitokszó, közöttük, hogy ugye csak viccelsz? De már túl fáradt vagyok ehhez.
Csak egy mélyről jövő sóhaj szakad fel torkomból.
Gyorsan pattanok vissza a kocsiba.
- Kösd be magad. Fájni fog, de még jobban, ha nem teszed – figyelmeztetem előre, és én is megteszem a magam részéről. Bekötöm magam.
Padlógázzal indulunk. A kanyarokat fék nélkül veszem be, oh, nem fogok én nekik egy percet sem adni arra, hogy utolérjenek. Inkább megteszek így egy-két kilómétert, majd a város beljebb lévő szakaszában normalizálom a nevetést. Visszafogom a nevetésemet, visszafogom a mosolyomat, ám a vigyoromat nem tudom.
Az ég áldjon meg, jól esett ez a vezetés! Már szinte elvonási tüneteim voltak!
Még ha Zagar bosszankodik is, csak a combját paskolom meg mellette. Most már nyugizhatunk, túléltük. Bent vagyunk a városba, ha baj is történik, hamarabb tudunk bárkinek is szólni.
- Azt hiszem, hogy a város ezen részére ledobhatunk egy napalmot – jegyzem meg. Több gondunk sem lenne vele. Persze tudom, hogy ez nem így működik. De hát…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 20, 2019 11:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
Csendben pislogok, mert igaza van. Részben.
- Rendben. És ha rosszul leszel, akkor cipeljelek ki téged is és a motoromat is.
Azt már nem teszem hozzá, hogyha én is összeesek, akkor ott nyuvadunk ki mind a ketten egy motorért, ami csak nekem fontos. De csak azért, mert hozzászoktam, egyébként tudnék építeni másikat, még ha több idő is és addig nem lesz mivel közlekednem. Ez teljesen logikus. Közben figyelem a térképet és az utat is, próbálom irányítani, de néha bukkan egyet a kocsi. Elkezdünk megint ugyanarról beszélgetni, csak más megfogalmazásban, mintha kétszer húzná fel az ember ugyan azt a zoknit.
- Az ilyen üzenetekben nem az az érdekes hogy démon tanyák vannak a városban, hanem hogy hol? Mikor láttad és mit láttál? Különben mindenki csak kihajítja a szemétbe.
Könnyű ujjal mutogatni hogy de én hagytam üzenetet, de ha csak kutyafuttában odavakkant valamit, attól senki sincs előrébb. Ez nekem olyan, mintha azt mondaná most, "Nesztek csináltam valamit, a többit oldjátok meg! De én csináltam valamit!". Valahogy jobb is hogy elkanyarodunk kicsit ettől a témától, mert a ki ha én nem ujjal mutogatástól felidegesedem. És Natalie amióta itt vagyunk tulajdonképpen csak ezt csinálja a hisztin kívül. Bár ezek nem olyan dolgok, amiktől eldobnám az evezőket hirtelen. Tipikus nő. Az agyamra megy vele. Fájok.
- A kocsid is, a lakásod is..rád jár a balsors. Van egy üres erdész ház a város szélénél, ott még ezt a Rubicon-t is elrejtheted egy ideig.
Nem olyan kényelmes, mint a mi lakásaink, de tökéletesen kiesik mindenki szeme elől. És a kutyának sem kellett, senki sem érdeklődik felőle, mert nincs meg benne az alap felszerelés, mint a fürdőszoba, konyha, és a vécéje is potyogtatós. Elvégre csak egy kényelmetlen erdész ház, amit valaha egy öreg vadász lakhatott, mára meg lakatlan. Tele van mindenféle trófeával és amikor rátaláltam pókhálókkal és kosszal is tele volt. Kitakarítottam, de a többi maradt, ezek meg sok emberre a frászt hozzák, valószínűleg ezért árválkodott magányosan.
- Van néhány cuccom ott, azokra kérlek, vigyázz! Elpakolhatod őket a garázsba, csak használhatóak maradjanak később is!
Muszáj vagyok kihangsúlyozni, különben ki tudja hol kötnek ki a késeim, meg a félig összeszerelt nyílpuska, amelyiknek a darabjaival legóztam a nyugis pillanataimban a kandalló előtt. Néhány ruhám is ott maradt. Persze, ha érdekli a ház. Ha nem, akkor nem kell féltenem a cuccaimat se. Rátérünk az újraszervezés ötletére.
- Ha már úgy is tud mindent ez a Mammusz, nem volna jobb csapdába csalni inkább? És elkapni?
Nem tudom. Lovas ide vagy oda, egy fecske nem csinál nyarat, legyen bármilyen veszélyes is. Miatta átszervezni mindent, már ha tudjuk, mert nem lehet húszféleképpen őrködni a falakon ugyebár. Max. a helyét változtathatjuk, de attól a fal még fal marad, a vak is megtalálja a helyét. Ugyan ez a vízrendszerről is elmondható, mert egy helyről jön. Ahhoz hogy azon változtassunk, hát fel kellene túrni több mérföldes körzetet. Ami azt jelentené, hogy az emberi erőforrásaink jelentős része mozgósítva lenne föld túrásra. Megváltoztatni a rúnák helyét és újakat lerakni, az ésszerű és reális. Megváltoztatni a fegyver raktárak helyeit szintúgy. De mindent nem tudunk kicserélni. Fizikai képtelenség, vagy rengeteg időt és energiát felemészt, közben pedig védtelenné válunk. Megérkezünk az előző utunk elejére, legalább is a közelébe. Megáll a kocsi, Kvazimodo meg már ki is száll belőle, megint csak anélkül, hogy körbe nézne. Mondjuk irigylem, ő legalább ki tud, mert én meg sem tudok mozdulni még.
- Várj!
Leginkább azt mondanám "várjál már meg, hova a fenébe sietsz", de amikor nekiveselkedem hogy én is kikecmeregjek, a tekintetem megakad egy egybefüggő, mozgó, vöröses masszán, ami a házak között látható. Még távcső sem kell hozzá, megállapítható hogy impek, jó sok, szám szerint talán száz és úgy rajzanak, mint a feldühödött hangyák. Nah, ezek ellen kevés lenne a baseball ütő! Odáig jutottam a mozgásban, hogy kinyitottam a kocsiajtót és nekidőltem.
- Ó, Natalie! Pattanj vissza és húzzunk a fenébe! Majd később visszajövök érte!
Kiáltom neki és én is vissza kecmergek, bevágom az ajtót. Hamar vissza tud szállni, még nem indult el semerre. Gázt ad neki, akkor azelőtt elhagyjuk a terepet, mielőtt ide érnének.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalja Rózsika


Gravesend Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 19, 2019 9:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 577 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Szemem sarkából érzékelem, hogy milyen nehezen veszi, hogy hátra kell dőlnie, mégsem jegyzem meg. Nem csak ő szenvedett komoly sebeket. Azonban egyikünk sem jegyzi meg komolyabban, nem ajánlja fel túlzottan a másik segítségét, nem pofátlankodik be fájdalmas életterébe. Inkább csak finoman tudomást veszünk egymásról és hagyjuk egymást magába szenvedni, legfeljebb csak fogszívásaink árulkodnak küzdelmeinkről a démonjainkkal. Átvitt értelemben persze, mert azt tudjuk, hogyha valóságban küzdene bennünk egy démon, ha már másért nem, de Drakeből tanultak miatt elsők lennénk, aki kiverné a másikból azt.
- Kövekkel betonoztad be – tekintek rá újra. – Még ha én sem vagyok a toppon, azért tudok segíteni eltakarítani őket – ne egyedül végezze. – Ha túl sokáig eltart, még megtalálnak én meg már a város másik végén járok, mire feltűnik, hogy bizony nem követsz – kacsintok rá, ahogy egy pillanatra felé fordulok és kacsintok felé.
Ha segít iránytani, akkor könnyedén és zökkenőmentesen haladunk az úton. Figyelek rá, hogy kikerüljek minden kátyút, a bukkanókon óvatosan menjünk át. Most nem rohanunk, inkább az óvatosságra megyek, majd akkor őrülök bele, ha követnek minket. Ehhez beállítom újra csak a visszapillantót és a kelleténél többet nézek bele. Valamint az ajtó melletti példányba is, mégsem látok semmi különöset. Az eddigi rossz érzés mégsem költözik el belőlem, bár remélem, hogy ez csak a stressz utóhatása, nem pedig újabb veszedelemre gyanakvás.
Sírni fogok, ha az utóbbi lesz, most már tényleg nem kívánok mást, csak békében hazatérni és elsírni magamat, a fájdalmaim közepette, ahogy a fürdő közepén…
Jah, hogy továbbra sincs placcom, mert az ablakon még mindig nem csinálták meg?
Akkor ugyanezt teszem a bázis eldugott pontján, bezárkózom a takarítószertárba és ott pityergek bús magányomba.
- Ühüm – felelem neki két visszapillantó tükör mustra között. Aztán csak csendben hallgatom, nem zaklat fel, ha idiótának néz, hogy nem voltam jelen, csak testben. Lélekben, szellemben tényleg máshol jártam.
Most is kalandoznak el gondolataim, ám próbálok a legkomolyabban figyelni, ahogy bekanyarodok az utcába, ahol hagytuk a járgányát. Lassan, óvatosan haladok a régi gyárépület felé.
Halkan hümmögök közbe, mégis amikor odaér, hogy én sem gondoltam volna erre, csak felhorkanok.
- Legalább ezer üzenetet hagytam a bázison mindenhol, hogy démontanyák vannak a városba – tény, nem ezen a részen, hanem kb mindenhol, de ez most lényegtelen. Ha a tudatomnál lettem volna, biztos hogy heves vitába kezdek mindkettővel és ki nem dugom a lábam, épp az ilyenek miatt. Hetek óta…
Kérdésére mégis mély sóhaj szökik ki a torkomból. Mély, sokat sejtető.
- Elfáradtam Zagar. A Drake eltűnése utáni időszak senkinek sem volt könnyű. Sem neked, sem Camnek, sem nekem, sem a többieknek. Nem aludtam, alig, pár órákat, hónapokon keresztül, nem beszélve, hogy a lakásom is tropa, így a maradék időmet is a bázison töltöttem – itt kelletlenül húzom el a számat, de inkább vállalom ezt, minthogy bepofátlankodjak bárkihez is. Megtehettem volna, ám nekem is kényelmesebb így. Szörnyű velem együtt élni. – Mióta visszajött sem változott semmi. Lényegében újra kell szerveznünk a város védelmét, ellátását, hiszen Mammon mindenről tudhat, tud is vélhetőleg. Az órák napokká folynak össze, golyózik a szemem a sok térképtől. Amikor először hozta ezt a részt ide Drake, visszadobtam neki, hogy felejtse el, nem tervezem újra. Visszaküldte, kidolgoztam egy hetembe került – erre tessék, még ha nem is mondom ki bosszant, hogy így végződött. – Nem beszélve az ezernyi rémálomomról, szóval az alvásnak most még jobban lőttek – állok meg végül ott, ahonnan elindultunk. Vagyis ahol megálltunk a motorral.
- Segítek – mondom és meg sem várom, hogy ellenkezzen, kinyitom az ajtót és kiszállok. Nem pattanok, ahhoz túl tropa vagyok és még mindig púposan járok, de mozogni tudok.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 17, 2019 11:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
A hisztijére gondolván az utunk elejéről arra alapoztam, hogy azért nem tetszik neki a motor, mert nem az ő világa. Hát nem! Valószínűleg ha kocsi volna és nem motor, akkor sem ülne be, mert nem ő vezeti. Mindegy. Egy kis időre elfogadom a felém nyújtott kezet, de próbálok nem túl nagy terhet róni ki rá, míg felállok. Azután hamar a kocsiba keveredünk, ami jobb is. Én sem nézem hülyének a démonokat, bár szerintem a kocsi hiánya tűnik fel nekik a legkevésbé. Az viszont, hogy nem találnak az épületben minket, már nagyobb probléma, mert keresni fognak. Olyan lazán beültem az ülésre, de amint a hátam a támlájának ér, már üvöltenék. Persze nem teszem, csak a csillagokat számolom, míg Nat is bent lesz. A testtartásom meg olyan, mint aki karót nyelt, csak hogy minél kevesebbet dörzsölődjön a bőröm az cuccon. Ha nem mozgok, tök jó. De Nat vezetési stílusától most kezdek tartani! Amíg az útirányt mutogatja, én is az ujját követem a szememmel a térképen. A kerülésre pedig bólintok.
- Ültem én már rosszabb állapotban is rajta! Csak rakj ki a közelében és hajts tovább! Úgy is le foglak előzni!
Valahogy így képzeltem el. Ha meg nagyon nem megközelíthető, vagy túl nagy a mozgás a környékén, akkor hagyom a francba és nem szállok ki, csak tovább megyünk. Semmit sem tudnak vele kezdeni, valószínűleg meg sem találják. Ez esetben majd később vissza jövök érte. Elfordítja a kulcsot, beindul a motor.
- A megbeszélésre gondolsz?
Pontosítsunk, mert nekem fogalmam sincs arról mit csinált a napja első felében. Drake-el még az indulás előtt találkoztunk.
- A térkép és a beszámoló alapján csak be kellett volna jönnünk, körbe menni a rúnák helyein, kijavítani őket, lerakni pár újat, megölni az utunkba akadó dögöket és kimenni. Egyszerű és nagyszerű. Senki sem gondolta hogy itt fognak minket várni, se Drake, se én, de te sem. Egyébként ez egy jó kérdés. Alig szóltál hozzá. Hol voltál?
A hangomban nincs szemrehányás, úgy vélem, ez egy kivédhetetlen "csalás" volt az irányunkba, nem gondolnám hogy bárki hibája lenne, leszámítva azt, aki elárult minket. Már tervben van hogy agyonverem. De van egy olyan sanda megérzésem, mely szerint ez idő alatt kereket oldott. Menekülhet, megtalálom! Utána meg kifingatom! Úgyhogy csak érdeklődéssel pislogok oldalra, bár meglehet nem köti az orromra.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalja Rózsika


Gravesend Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 15, 2019 8:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 633 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Mintha ő jobb állapotban lenne. Szemöldököm csak kérdőn vonom fel, de egy fújtató sóhajtás kíséretében el is engedem a szavait, a lényegen nagyon már nem változtat. Egyelőre itt vagyunk, kifújja magát. A démonok, ha keresnek is minket nem erre fognak - habár kérdés, hogy feltűnik-e nekik a járgány eltűnése, egyáltalán feltűnt-e nekik, hogy ott van. Szívesen nézném a szurokszeműeket hülyének, de lássuk be, nem feltétlenül azok. Sajnos.
Egyelőre karom sem kell neki, így hát leguggolok elé, hogy legalább egy szintbe legyünk. Nem tudom miért, kényelmetlen számomra, ha valaki jóval alacsonyabban van mint én, és úgy kell vele beszélni. Nem mindig zavar, de az esetek nagy többségében nagyon is.
- Semmi - emelem fel védekezőleg a kezem magam előtt, majd a könyökeimmel a térdeimen támaszkodom meg. - Pöpec járgány, tényleg. Csak nem én vezetem. Valami problémám van, ha legalább a járműveket nem én irányítom, meg ne kérdezd miért, de rettentő mód frusztrál. És lássuk be, az én vezetési stílusommal a harmadik soknál nem csak magam, de a motort is ripityára törném - préselem össze ajkamat, miközben el is húzom. Ennek ellenére belátom, hogy a motorral sokkal gyorsabban lehet közlekedni és egy normális világba nagyon dugóba sem lehet keveredni. Ellenben a kocsiba meg teljes mértékben el lehet kényelmesedni, szétfolyni az ülésen és vezetés közbe hatezer más dolgot csinálni, miközben nem történik baleset.
Ennek ellenére igazak a szavaim. Rettentően zavar, ha nem én vezetek, elmém hátsó rejtekét egy idegen érzés kaparja, egyre erősebben és hiába próbálom visszafojtani, sokszor képtelen vagyok rá. Idegesít akkor minden, ahogy tartja a kormányt, ahogy a gázra lép, ahogy a váltót használja, lényegébe minden, holott pontosan tudom, hogy nem én vagyok a legjobb vezető.
Mikor felállna, követem, ám még utoljára megpróbálkozom a segítségem felajánlásával. Ha továbbra is süket fülekre, vagy esetünkre vak kezekre talál, akkor hagyom, majd a kocsi elejére sétálok én is.
Könnyedén felpattintom a motorháztetőt, ki is támasztom azt. Régen nem használták, kérdés, hogy a benzin képes-e megromlani.
- Képes rá? - teszem fel a kérdést, miközben fejemet felemelem. Nemsokára úgy vélem, hogy kiderül. De ő sem talál túlzott hibát benne, így hamar a volán mögött találom magam. És rá várok, nem sürgetem, ő sincs jó bőrbe.
- Ühm - kitekintek az ablakon, hogy mégis melyik utcában vagyunk. Harmadik. - Ki a P sugárra, azon végig, majd az Ocean-re, egészen a Fort Hamiltoning - tudatom vele, majd a térképet is előhalászom neki, az ölébe ejtem, így szavaimat könnyedén tudja kísérni ujjával, szemével, amivel csak szeretné - ez a legrövidebb, de ha van más opciód… - még folytatnám, ám ekkor egy újabb kérdést tesz fel. Szemeim kikerekednek, mielőtt még beindítanám a járgányt.
De nem szólok semmit.
- Ez esetben kerülünk - köszörülöm meg a torkom, mely egyre jobban fáj, egyre nehezebb nyelni. Jobb kezemmel elfordítom a járgányba dekkoló kulcsot, míg a ballal a torkomat simítom végig, szívem szerint mind az öt körmömmel belemarnék, csak hogy ne érezzem a fájdalmat, helyette inkább mást.
A Rubicon halk, duruzsoló hanggal indul, noha a kipufogó halkan köhint egyet. Csak szemem sarkából nézek a hang irányába.
- Nem akarok beleszólni, tényleg - kezdek neki, miközben finoman taposok a gázra, nem szándékozom gyorsan hajtani. - De biztos, hogy a te állapotodban most fel kellene rá ülni? - tekintek rá. - Persze, nem hagyjuk ott! - emelem fel kezemet védekezőleg. Ismerem a járgányok iránt érzett erős kötődést, bele sem akarok szólni, ez csak egy aprócska… kérdés.
- De, most hogy kicsit nyugodtabbak a körülmények, megosztanád, hogy mi történt ma? Nem viccből kérdezem, a napom első fele, totál kiesett - látom be, és valóban szeretném tudni, hogy mégis melyik univerzumba sikerült engem rávenni, hogy kijöjjek, vagy egyáltalán mit mondtak, mit beszéltek, mert az biztos, hogy belőlem csak egy porhüvelyt láthattak, nem pedig olyat, aki értelmesen társalogni is tud. Amíg visszaszállítom a motorjához, addig ezt a kérdéskört pont megtudjuk tárgyalni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 14, 2019 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
- Nem akartam kérni, mert láttam rosszul voltál.
Vágom rá a szájalására, de nem állok még fel. Ha megkérem, akkor ott esik össze a kocsi mögött és akkor több gondom is lett volna, mint csak a kocsit tolni. Szerintem ezt belátja ő is. Más kérdés ha akart segíteni, csak nem tudott. Felrakom a kezeimet magam elé, behajlított könyökkel, így utasítom el a karját.
- Mindjárt felállok, csak kell még egy kis idő.
Továbbra is sűrűn veszem a levegőt, közben nekiállunk itt beszélgetni, ha már a segítségét elutasítottam, de cserébe elkezdtem az eszmefuttatást, ugye. A kérdésére csak megvonom a vállam. Velem senki sem közölte hogy nincs kocsija, a pletyka az meg csak pletyka, amíg be nem bizonyosodik hogy igaz. Megtörtént. Bár a száját húzogatja közben, amitől olyan érzésem lesz hogy nem akar róla bővebben beszélni. A lényeg, hogy nem összetörte, hanem összetörték.
- Mi a bajod a motorommal?
Ez már csak egy kis vérszívás a részemről. Azért jó észben tartani, hogy legközelebb ne hívjam el motorozni, mert le fog fitymálni! Nah, fel kellene állnom. De most már tényleg! Mielőtt betesz a nemtudom hova! Ez fenyegetés volt?! Rá sandítok menet közben és lassan, komótosan felállok. Bár tök olyan érzésem van, mintha visszahúzna a beton. Nem fog, ellenállok! Csak ne lennének olyan fáradtak a kezeim meg a lábaim. Erős izomláz kezdi felütni a fejét. Így jár az, aki több tonnás kocsit tologat a tűző napon!
- Te vezetsz!
Vágom rá neki, miközben már állok és elindulok a kocsihoz, hogy aztán megkerülve az elejénél kössek ki. Kézzel mutogatok neki, pattintsa fel a motorháztetőt. Azután mind a ketten behajolunk. Még szép! Kvazimodo tiszta lázban ég az új kocsija miatt! Az alkatrészekre ráférne egy olajozás, valószínűleg mert egy ideje itt állt már. Még a gyertyák szorulhatnak cserére, de összességében működőképes és szép állapotban van. Natalie-nak azért így is sikerül összeolajoznia magát.
- Mehetünk!
Kikecmergek a tető alól és megvárom amíg az ő feje is kint van, azután lecsapom. Irány az anyós ülés!
- Merre fogunk menni?
Kérdezem már a kocsiban ülve, amint ő is betette a "csinos popóját". Igyekszem figyelni, de muszáj vagyok még egy fontos kérdést fellőni.
- Van mód rá hogy kitegyél a motorom közelében? Nem akarom itt hagyni. Majd jövök utánad vele!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalja Rózsika


Gravesend Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 13, 2019 9:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 662 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Még ha nem is látja, akkor is kihívásokkal teli pillantást vetek Zagar hátára, még szemöldökeimet is felvonom neki.
- A csinos popómat úgyse lőnéd le – vigyorgok rá, suttogva beszélve. Persze, hogy nem, túl formás, meg amúgy is túl fontos vagyok neki – és viszont, mert ő is az nekem – hogy csak úgy lelőjön. Vagyis szeretném hinni, hogy kevés az olyan helyzetek, amikor megtenné. Mondjuk, ha én is zombivá változnék és muszáj lenne neki, mert veszélyeztetném az ártatlanok életét. Na, azt megérteném. Szeretném hinni, hogy faji hovatartozás nélkül, csak azért, mert az vagyok, aki nem ártana nekem…
Egyébként mintha az angyalok…
Nem, egy fecske nem csinál nyarat. Egy Gabrielpárti nem fogja elhitetni velem, hogy mindegyik hajlandó nyitni az emberek irányába. Nem és nem.
De már nem is foglalkozok tovább a férfival, ki lelki szemeim előtt megint betipeg azzal a tökéletes testtel, hanem inkább megkerülve Zagart nyargalok a kocsi irányáig. Persze kikéri magának, hogy nem tolja hazáig.
Kerek szemekkel nézek rá.
" Én meg tolom. Elvisszük a házig!"
Ó, hogy azok a kétértelmű mondatok! Főleg nála! Csodálkozunk, ha folyamatosan elbeszélünk egymás mellett? Mert én nagyon nem, de nem nem.
Jól van Drágám, akkor mondd el, hogy meddig szeretnéd tolni. Egyik kezemet a csípőmre teszem, úgy tekintek rá, fejemet is félrehajtom, némán állok és várom a fel nem tett kérdésre a választ. Várok még egy pillanatot, majd inkább csak legyintek mindkét kezemmel és beszállok a kocsiba. Nem csapom be, csak beteszem, be sem záródott, majd később, ahol már csaphatok zajt, jobban bezárom.
- Értettem, főnök! – szólok neki, nem kiabálok, remélem így is érti. A kormányon szétterítem a térképet és keresek egy utat. Kezd megfogalmazódni a fejembe, neki is meg kell mutatnom, mert ha egyszer bepattan mellém, neki kell navigálnia. Ez járható lehet, ha nincsenek ott szemetek. De ahogy haladtunk ide, nem sok helyen láttunk, lehet, hogy csak ez volt ténylegesen egy csapda.
Figyelek, Főnök, figyelek.
Az utat nézem, bár ha a csigatempóba kezdünk neki, akkor még perceim vannak, amíg nem kell odanézni. Amúgy is ott a perfiériás látásom és hé! Senki se kritizálja a vezetési stílusomat! Bárhova elvezetek… Épségbe is akár, lehet csak néha koccan le a fejünk a kormányba és kesztyűtartóba.
De rendben, kiscserszkész módjára figyelek. Figyelek és irányítok. Nem sikítok fel, hogy elindulunk, nem is teszek úgy, mintha egy vonat lennék és nem is csihuhuzok hozzá. Jaj, de nehéz megállni, azok a fránya démonok.
Most mégis úgy érzem, hogy visszatért belém az élet.
A ház elé érve, gyorsan behúzom a kéziféket is, a féket felesleges lenne taposni, nem mentünk olyan gyorsan. Kinyitom az ajtót és kipattanok belőle. A kocsi hátához érve nyújtom a karom neki.
- Segíthettem volna, ha kéred – jegyezem meg, de nem. Hős akar lenni, de lássa, hálás mosoly ül ki arcomra. Ma tényleg a hősöm volt, még ha nem is akart lenni.
Kérdésére mégis bennem akad a lélegzetem.
- Szerinted egyéb esetben felültem volna mögéd a motorra? – vonom fel kérdőn az egyik szemöldököm, próbálom terelni a témát, de félő nem fogom tudni sokáig. – Démonok azzal akartak kilapítani – húzom el a számat. Nem akarom neki említeni az angyalt, nem akarom, hogy bárki tudja, még nem. Semmiség volt az egész. Az egész éjszaka az volt, a démonok, Ő.
- De persze a Tanács úgy gondolta, hogy az eliteknek nem kell járgány, így nem pótolták – vonom meg a vállamat, majd leguggolok elé, még ha fájdalom is költözik miatta az arcomra, feltéve ha nem fogadta el a kezemet. Bárhogy is legyen fejemmel bökök a járgány irányába.
- Gyere. Beteszlek, megnézem a motort, ha minden rendben, visszamegyünk a bázisra, beülünk a pihenőbe és holnap reggelig fel sem állunk onnan. Én vezetek – kötöm még ki és már állok is fel, vagy ha az imént elfogadta a kezem, akkor csak előre sétálok megtekinteni a járgányt. A motorral úgy tűnik, hogy nincs semmi, megnézek még egy-két alkatrészt, mitől remek olajos lesz a kezem, mégsem zavar annyira, mint a szemét, mely az utcába várt.
Ha nem történik semmi, akkor könnyedén ülök be mellé a kocsiba, immár behúzva normálisan az ajtót.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Gravesend 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Gravesend Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
251
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 13, 2019 9:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Nataly
- Ha angyal lennél, én volnék az első aki seggbe lő!
Horkanok fel a kijelentésén, mert vegyes érzelmekkel viszonyulok a szárnyasokhoz, a képzeletbeli rangsorban ők állnak nálam az első helyen. Még akkor is, ha van egy részük, akiknek az életemet köszönhetem. Ettől függetlenül jobban rühellem őket, mint a démonokat, hiszen sok éven keresztül előlük menekültünk. Utána csak a tekintetem cikázik ide oda, egyrészt mert Nat jól elengedte a fantáziáját, másrészt, meg engem annyira nem köt le a téma. Én jól vagyok úgy, ahogy vagyok. Valakinek figyelnie is kell. Dadog egy keveset nekem, közben én már a kocsi felé haladok. Valóban szárnyal a járgány felé, mert előbb odaér, mint én. Hamar be is csusszan és bent kotorászik, mikor én hozzá beszélek. A hörgése kicsit rám hozza a frászt, de látom a kitörő örömöt az arcán, szóval ezért hörgött. Úgy látszik süket is.
- Dehogy tolom hazáig!
Közben a kocsi mellett haladok, nézem az állapotát, ő meg beszél hülyeségeket.
- A széléig? Ugye, viccelsz?! Nem akarom a széléig se kitolni, ki sem bírnám addig!
Főleg mert a ház felé lejt a terep, a széléig meg visszafelé kellene mennünk és előbb lapítana ki a járgány, mint hogy én tologassam arra. Hát nem vagyok Superman! Már az is fizikailag megerőltető, ha eljutunk odáig. Van még pár kijárata a szektornak, de azok rettentően messze vannak, nagyot kerülnénk úgy és a benzin sem húzná sokáig.
- A házig tolom! Ott felnyitod a motorháztetőt, belenézek. Keresünk egy járható utat visszafelé és ha van benne elég benzin, akkor elhúzunk a francba!
Ez az utolsó szavam. Nem jelenik meg senki körülöttem, se akkor, mikor a gumikat ellenőrzöm, se azután hogy Nat kidugja a fejét.
- Inkább figyelj az útra!
Morgom neki hangosabban, de nem kiabálva. Hogy elment az esze a járgány kapcsán! Le merem fogadni már benne terpeszkedik, mintha az övé volna. Nem bánom. Nekem van motorom. De nem szeretnék kifingani útközben, mert nem tud reálisan gondolkodni épp! Párszor neki kell veselkednem, mire megindul a több tonnás nyavalyatörés, mivel a hátamat nem tudom nekivetni, mert akkor ott nyuvadnék meg a fájdalomtól, így a karjaim és a vállaim érintkeznek vele miközben erőlködök. Aztán elkezd gurulni és már könnyebb tologatni. Van egy olyan érzésem inkább magától gurul, mint tőlem, csak a kezdő lökés kellett neki. Persze azért sokszor megérzem hogy kell neki az újabb lökés. Az út eseménytelenül telik. Talán húsz percbe került, mire odaértünk a házhoz. Félúton már éreztem a lábam remegését, az egyre fogyó levegőt a tüdőmben, mintha több és több kellene, úgyhogy amikor megpillantom a kúszónövények sokaságát, elengedem a kocsit és térdre rogyok. Majd Natalie behúzza a féket, ha nem akar nekimenni a falnak. Egyébként a fene tudja mire kúsztak rá itt a ház oldalánál a növények. Ha időközben előkerülne a kocsiból, én még ott pihenek és lihegek egy sort magamban.
- Szóval igaz a pletyka? Tényleg összetörted a kocsidat?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalja Rózsika


Gravesend Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Gravesend Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 13, 2019 7:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 597 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Figyelek minden egyes apró mozzanatra, mely közöttünk zajlik. Ilyenkor tudom, hogy ez milyen életbevágó lehet. Mennyi minden múlik egy pillantáson, egy szemrebbenése, de akár csak egy váll meglökésén is. Igyekszem visszafogni a légzésemet és tényleg csak akkor magamhoz venni az éltető oxigént, ha már teljesen behorpadt a mellkasom. A légzés hangján mégsem tudok változtatni, bármennyire is fáj – fizikálisan is.
- Mondjuk angyal – vetem fel, ha már úgy rákérdezett. Azért nem tartott el olyan sokáig, hogy gondolkozzak a válaszon. Minden ember eljátszik a gondolattal, hogy mi is lehetne belőle, mit is csinálhatna, melyik lény lenne a legszívesebben. – Vagy csak sárkány, pegazus, egyszarvú – vonogatom a vállamat, suttogó, rekedt hangon, továbbra is.
Óvatosan indulunk tovább, amíg a szemét takarásából meg nem pillantom, azt a csodaszép járgányt. Szívem rögtön bele is sajdul, ha arra gondolok, az előző kicsikémmel mi történt. Még most is meg tudnám könnyezni, ahogy a levegőbe párszor fordult, hogy eltaláljon engem! A gazdáját! Majd ahogy Samariel azt használta arra, hogy pár démont a hátamról szó szerint letépjen. Nem állítom, hogy nem szolgálta ki a lelkét, csak.
Szipp.
Mégis aggályára csak kérdőn pillantok rá. Kizárt dolog, hogy ne emlékezzen a ralliversenyzőket megszégyenítő vezetési stílusomra. Mégsem mondok semmit, mert van abban logika, amit mondd.
- De… - kezdek bele, hiszen kár lenne itt hagyni. A motorja sokkal nagyobb zajt csapna, ha oda vissza is tudnánk találni. Nem tudom, hogy ez hatott-e rá, vagy más, de elindul abba az irányba.
Zagar pedig megcsodálója lehet annak a különleges jelenségnek, amikor a lélek és az érzések megmutatkoznak egy ember tropa fizikális mivoltján. Ugyanis szívem, lelkem reppeni tudna az örömtől, hogy csak megnézzük!
Már ettől! Magam még torpának érzem, úgy is járok, egyik vállam jóval lejjebb lóg, mint a másik – jó, hogy nemrég volt benne ficam, gratulálok Natalie – menni bár bírok, de alig kapok még mindig levegőt, nyelnem is fáj, mégis úgy érzem, hogy már-már szárnyalok a járgány felé.
Persze figyelek magam köré, minden apró fényforrást megvizsgálok, de legtöbbször csak a szemétkupacban lévő üvegek, tükrök azok, melyek visszaverik a nap aranyló fényét.
Óvatosan lépek mellé és a lehető legóvatosabban húzom meg az ajtó karját. Halk kattanás, mégsem töri meg úgy a csendet, hogy a némaságba rajtunk kívül bárki meghallhassa. Ennél is óvatosabban nyitom ki az ajtót, először a sluszkulcs helyét tekintem meg, ám ott nincs kulcs. Majd lehajtom a napellenzőt. Hat millió szeméttel egyetembe hull az ülésre a kulcs. Örömömbe sikoltani lenne kedvem, ám visszafogom a kényszert és inkább csak egy mély, hörgő valamit hallhat hű társam is.
- Normális vagy? – nézek rá, majd a kocsira, majd rám, majd újra rá, majd az útra. – Hazáig nem kell – suttogom neki. – Elég csak a szektor széléig. Onnan már tudunk erősítést kérni – tekintek rá, majd szó nélkül beülök a kocsiba, persze előtte még a szemeteket lesöpröm a lábam alá. A kulcsot nem helyezem még a helyére, helyette a kéziféket húzom fel. Az ablakot magam mellett lehúzom, majd feltérdelek az ülésen és a mögöttem lévő ablaknak is búcsút mondok egy rövid időre.
A táskát hátradobom, de még előveszem belőle a térképet. Igyekszem megkeresni, hogy mi hol vagyunk, és hogy merre kellene eljutni és ehhez mi a legrövidebb út – papíron.
A visszapillantókat is beállítom, ám rendellenesen. Arra vagyok kíváncsi, hogy Zagar mögött, vagy körül megjelennek-e démonok.
Ha pedig elindulunk, a kormányt finoman mozgatom, hogy egyrészt irányba állítsam, másrészt könnyebben tudjam kormányozni.
A tank félig tele van – ki hogy nézi az életet. Óvatosan dugom ki a fejem az ablakon.
- A bázisig eljutunk vele – közlöm a férfival, hogy nem kell a végtelenségig hőst játszania. Eleget hősködött ma már, legyen annyi elég, hogy a szektor széléig kitolja a seggünket. Szó szerint.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6