Bálterem és földszint

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Bálterem és földszint - Page 5 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
707
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 16, 2019 6:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Egy kis szösszenet  még Azura, Freya részére majd Abaddon
Hiába a csitítás, ma valahogy nem vagyok a türelem mintapéldánya. Régen ehhez fogható sem fordulhatott volna elő. De tény, hogy akkor más idők jártak. Akkor még nem éreztem azt a végtelen ürességet, amit az utóbbi hetekben. Azt a reménytelenséget, melyet csakis azért érezhetek, amit a világ tanusít, az utolsó években. Mindenki hárít. Mindenki mást okol, a saját hibákat nehezen látják be. Talán én magam is így vagyok ezzel, nem látom be a hibákat.
Mégis a reposzt kissé kijózanít. Tudom, hogy jogosan kaptam, harag nem is gyullad fel lelkembe. Nem csak azért, mert nincs, hanem mert igyekszem ama racionalitást megtartani, ami elmémre mindig is jellemző volt. Ennyi maradt meg már csak nekem.
- Elnézést, az emberek nem szoktak segíteni a bemutatkozásnál, ha van egy közös ismerős? - tekintek értetlenkedve hol Freyara, hol Azurára, hol pedig Abaddonra. De végül csak megvonom a vállamat. Utam mégis elszólít. A vacsora gondolata nem igazán vonz.
- Talán a bál bebizonyítja, hogy Amara téved - válaszolom még a démonnőnek. Nem titkolom hovatartozásomat. Nem tettem akkor sem, amikor nem választottam oldalt a két ark között. Szavaim, noha igazak, pontosan tudom, hogy nem fog megtörténni. Az emberek még most is kicsinyesek és önzők. Ahogy az angyalok és a démonok is. Igen, nem vagyunk mi sem különbek, kár hogy ezt oly kevesen látják be. Talán ha megteszik, most nem itt tartanánk.
Még egy utolsó meleg mosolyt küldök mégis Freya irányába, akaratlan a tett, majd már ott sem vagyok.
A démonba pedig nem csalódtam. Ahogy visszafordulok majdnem sikerül neki is mennem. Még az utolsó pillanatban állok meg, alig néhány centire tőle. Óvatosan lépek hátra, indulataim - melyek létezéről nem nagyon tudtam. Legalább is, legutóbbi találkozásunk óta. Ott valami megváltozott. Roppantul dühös vagyok rá és nem teljesen tudnám megmagyarázni, hogy mi miatt. Nem a harci segítsége, még sokkal előbb. A történelem vajon ma este is ismétli magát?
Kifakadok és azt is eléri, hogy a szavakat se találjam.
Szemeimet lehunyva próbálok megnyugodni. Mélyeket lélegezni, kizárni a külvilágot, bár ez eléggé lehetetlen. Minden beszélgetést hallunk, mi angyalok, melyek zavaróak lehetnek ebbe a közegbe. Igyekeztem ezt mindig kizárni az elmémből, de van amikor nem megy. Még mindig megkérdezem magamtól, hogy mit is keresek itt.
Kérdése ránt vissza a valóságba. Zavaros tekintettel pillantok fel rá. Szemöldököm enyhén összeráncolom.
- Hallottál valaha Thoth tolláról? Elmondásod alapján elég sokat jársz most abban a térségben - a legutóbbi találkozásunknál is, az akkori összejövetelnél is egy sejket képviselt. Mi is ott találkoztunk. Túl sok szál köti oda, főleg, hogy évszázadokig a mag ott volt elrejtve. - Egy antik érdekesség, amit ez a ház őriz - vonom meg a vállamat könnyedén. Igyekszem vigyázni a szavaimra, hisz oly fülek is meghallhatják, amiket nem kívánok.
Credit •• Ashes
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 16, 2019 5:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Vadászavató bál
mindenki&&senki&&Volgan >> zene <<  • Credit:
A tudat, hogy az emberekkel vegyül kicsit csesztette agyának egy kisebb szegletét, de a cél szentesíti az eszközt. Alkohol társaságában pedig sokkal jobban elviselhetőek mint alapból. Legalábbis ebben bízott miközben sorra döntötte le torkán az alkoholos italokat. Külső szemlélők talán egy beszökött, ingyen élőnek tekinthetik, de egy farkas sem sír a bárányok véleménye miatt így Ő sem fog. Sőt csak örül neki ha a középpontba lehet angyali mindensége.
A férfi akit kiszemelt idézőjeles áldozatául, hogy ha Isten is úgy akarja információkat tudjon gyűjteni nem éppen volt a legbeszédesebb fajta.
- Nos ebben egyet kell értenem. Rég ittam ilyen jó fajtát. - vonja meg vállait miközben szemei a tömeget pásztázzák. Remélte, hogy egy olyan fivére sincs a közelben, aki egy egyszerű köszöntéssel vagy kard rántással le tudná buktatni, de ahogy teltek a hosszú percek úgy nyugodott meg maga is hiszen senkit nem talál ki ismerőse lehetett volna.
- S mi szél hozott ide egyedül? Tán magad is vadász lennél? - teszi fel a kérdést amivel talán megalapozhatja az információszerzést.
Szeme sarkából látta, hogy a tömeg egy másik helyiség felé tart mintha ott lenne az este következő rangosabb megmozdulása. Fél perccel később pedig a vacsora szót hallotta ki a hatalmas hangzavarból mely lássuk be elég kecsegtetően hangzott egy hosszú utazással a háta mögött.
- Mit szólna ha meg tekintenénk a vacsorát? Biztos vagyok benne, hogy a jó whisky mellé jó étel is jár. - próbálja meg rábeszélni a magányos férfit a közös étkezésre nem engedve ezzel karmai közül ha már sikerült ekkora tömegben találnia egy magányosan bámészkodót.
- Vagy esetleg vár valakire? Lehet ott hamarabb rábukkan az illetőre, ahogy elnézem elég sokan vesznek részt az étkezésben. - próbálja ösztönözni még jobban a férfit majd miután kiürítette jelenlegi poharát is egyből a következőért nyúlt.
- Jut eszembe mily faragatlan vagyok. - színpadiasan csapja homlokon magát. - A nevem Nathan, nemrég érkeztem a városba egy katonai konvojjal. - nyújt kezet az idegennek miközben a csillagokat is lehazudja az égről neki.




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 5 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 15, 2019 10:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Kaitlyn & Cole & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Már akkor sem voltam magabiztos, amikor elkezdtem felé sétálni, viszont a korábban el-elkapott pillantásaiból úgy ítéltem, végtére is kifizetődő lesz a merészségem, a közelsége pedig ahogyan eddig, ezúttal is el fog űzni belőlem mindennemű kételyt. A némasága s rezzenéstelen tekintete alapján kezdem gyanítani, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Mire megismertetem vele a nővéremet, már kétségtelenül ideges vagyok, s még ha a barátságos mosolya segíthetne is valamit a kínomon, a váratlan, határozott bemutatkozása teljesen ledöbbent. Igyekszem nem mutatni a megrökönyödésemet, azonban egy-két furcsálló pislogás így is kijár neki, mert hát nekem eddig nem volt hajlandó elárulni a teljes nevét, most meg csak ideböki Kaitlynnek?
Apró szusszanással próbálom hátráltatni az elhatalmasodó bizonytalanságomat, amin az imént emlegetett könnyedén segít az udvariatlan viselkedésével. Erőltetett mosollyal és tágra nyílt szemekkel fordulok a testvérem felé, hátha ért a jelzésből, aztán rendesen bemutatkozik, de mit is várok, ő már egészen másfelé nézelődik a teremben. Nem is tudom, miért hittem, hogy ez a nap egy kicsit könnyebb vagy szebb lesz, mint a többi.
- Remek! - ismét Cole-nak adózok a figyelmemmel, hamisítatlan, kényszeredett vidámsággal az ábrázatomon, ami csupán akkor enyhül s válik valamivel őszintébbé, amikor némileg közelebb mozdul hozzám és lehetetlenül az enyémbe fúrja a tekintetét. Ezek után azt hiszem teljesen érthető, ha gőzöm sincs, mire akar most éppen célozni.
- Majd mutatom, hova ülj - nyögöm ki végül diplomatikusan, s ha már szóba jöttek az asztalok, meg is indulok az egyik félreesőbb felé, ahol egyelőre még nem ül senki. Nincsen tőlünk messze, ám Kait kérdése hallatán hirtelenjében kilométeres távolságokra szökken a célunk, főként, mert rögtön meg is állok. Vajon szívat, vagy komolyan semmi nem jut el hozzá, amit mondok?
A korábbi bizonytalanságból fakadó idegességem komoly frusztrációvá duzzad a mellkasomban, és mivel kezdem úgy érezni, hogy lassan bárkinek bármit mondok, az falra hányt borsó, hát kibököm a legmerészebb dolgot, amit pillanatnyilag el tudok képzelni.
- Igazából járunk - jelentem ki rezzenéstelen képpel, ezúttal nem ellenőrizve, mit reagál Cole. - És mint mondtam, ő segített nekünk a térképpel - újabb megjátszott, kedélyes mosolyra húzom az ajkaimat, legbelül egy hordónyi sörért imádkozva, ugyanis ezen a ponton már csak az segíthetne rajtam. - Abban pedig biztos vagyok, hogy Cole is tudja, mit jelent a vacsora kifejezés - teszem még hozzá, majd ugyanazzal a kínos arckifejezéssel pillantok át Mr. Andrews-ra.
- Ne haragudj, kicsit sokat ivott - magyarázom meg a nővérem viselkedését, nem úgy az iménti kijelentésemet, amivel kapcsolatban még egyáltalán nem beszéltünk meg semmit. Nos, a tények állása szerint van egy pár ilyen témánk…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Bálterem és földszint - Page 5 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Bálterem és földszint - Page 5 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 15, 2019 10:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál

Azura & Freya & Mindenki
Egy darabig eljutok a mondandómban, de a lényegi részek kimaradnak, tekintve hogy Freya, amint megdicsértem a kinézetét, olyan szemeket mereszt rám, hogy ettől befogom. Nah nem azért mert megijednék tőle, hanem mert hirtelen nem tudok mit kezdeni az egésszel. Egyszer amikor kicsi volt ugyanezt csinálta velem, és elkezdett sikítozni. Heh? Most akkor mi van? Tanácstalanul kúszik felfelé a szemöldököm. Aztán hamar képbe kerül a másik szőke nő. Én ott lemaradtam hogy volt másik is. Szőke, szőke! Aki elment, annak mosolygós arca volt, az itteni meg hasonlóan morcos képet vág, akárcsak én. Az tuti hogy nem láttam, amikor az italos pulttól ide néztem. Valaki kitakarta. Muszáj vagyok felé fordulni, tekintve hogy éppen bemutatnak egymásnak. Mintha idő közben megenyhülnének a vonásai. Az enyémek ugyan nem, mert semmi kedvem itt bájologni a szörnyekkel. Alapból távol áll tőlem bármilyen mértékű bájolgás. Még vidámabb napjaimon se!
- Helló.
Jelentem ki nemes egyszerűséggel és őt is megnézem magamnak. Ezek a nevek, a legtöbb "A" betűvel kezdődik. Valószínűleg Freya nagyapja tudna róla mesélni miért. És azt is el tudná magyarázni hogy mi a különbség a nő alakú, meg a férfi alakú nyomik között. Mert hogy ezeknek az égvilágon semmire sincs szükségük az életben maradáshoz, azt tudom. Szóval akkor mit számít milyen alakban kóvályognak a világunkban? Mondjuk arról pont lemaradtam, amikor Freya-nak bemutatkozott, szóval fogalmam sincs hogy ember-e, vagy természetfeletti. Kezdem egyre inkább feszültnek érezni magam, és azt hiszem az üldözési mánia is kezd kiújulni. Veszek egy mély levegőt, pont jó hogy a kölyök a vacsorát emlegeti.
- Ezért jöttem ide, hozzád.
Dörmögöm neki szelíden, aztán a karomat nyújtom felé. Jobb lenne tényleg megindulni.
- Te is velünk tartasz?
Fordulok ez után az Azura nevű szőkéhez. Nem csodálkoznék rajta, ha nem, itt olyan keverés van. Ha meg igen, akkor csak Freya kedvéért neki nyújtom a szabad karom. Eszemben sincs égetni őt, vagy a családjukat, tekintve hogy én is szegről végről közéjük tartozom. Bár ez az égetés is csak nézőpont kérdése. Az biztos hogy vele beszélgetett, mikor megjelentem itt, szóval nem fogok ebbe belerondítani. Az asztalig kibírom.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Bálterem és földszint - Page 5 Tumblr_ov3mnwv88V1sn8m9wo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Bálterem és földszint - Page 5 Af8aa287453ac53038cf3082918bb269
℘ Sam
"Fájdalom-manipuláció Képes mentális úton fájdalmat generálni másokban.
Szárnyai nőttek, így saját maga levágta azokat egy késsel. Drake Wallenberg vadászi csoportjában vagyunk, őrizzünk New York városát. Kemény vagy velem, néha ellenséges. Igyekszel tartani velem a három lépés távolságot, ugyan is olyan érzelmeket keltek benned, amit nem akarsz."


Bálterem és földszint - Page 5 Tumblr_puk5ntmaLe1vfg7u3o6_540
℘ Jade - my sister
&quot;Démoni apád céljaira akar használni. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa New York város &quot;nyugalmát.&quot; Most new York felé tartasz abba a reményben hogy megsajnállak és elmond, hogy testvérem vagy, miről én mit sem tudok.&quot;

☩ Reagok :
93
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 15, 2019 7:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
──────────── ────────────
« Alex && Cole  »
Relaxing Jazz Music
És persze a kellemetlen pillantást kaptam. "Bocsi öcsi, hogy szeretlek" gondolom magamban, de hiába már ajkai panaszra nyitódnak. S azzal engem el őt.
Enyhe sóhaj, ajaj mit tehettem amiért ennyire nem akar velem lenni? Na, gondolom magamban, majd felvonom a szemöldököm s követem testvérem. Lépéseim furcsák, de nem az alkohol miatt, hanem mert a rohadt magassarkú!!!
Egy fiatal srcác jelenik meg elöttünk, akinek megnyugtató szelíd arcvonásai mosolyra húzzák szám.  Végig mérem a zavarba jött srácot, majd ekdvesen nyújtom oda a kezem.
- Örvendek. -  Mosolyodom el, s pillantok oldalra keresgélve hát ha meglátom Samet. Esélytelen, hogy idejön.
- Tudod ahol az emberek étkeznek. - Mosolyodom el. Annyira kis ártatlan aranyos a srác, kis naivsággal pillant ránk. Szeretem az ilyen jó lelkű embereket. Kérdését válasz nélkül hagyom, hiszen úgy érzem ez nem hozzám irányul.
- És mióta ismeritek egymást, vagy hogy jött ez a barátság? - teszem fel a kérdést, de igazság szerint mert nem igen van mit kérdeznem. Szeretnék részese maradni a beszélgetésnek, hiszen egyedül elvesznék ebben a világban. Ahogyan látom Alex ebbe teremtetett. Remekül helyt áll, míg én... pf.. silány az egész.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I'm scared every day. I'm just hiding
Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrkaioSGH1tw2m0e_250Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrk5qaWGC1tw2m0e_250

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Freya Crusader


Bálterem és földszint - Page 5 Tumblr_inline_p7qlre6Jy21sxj9d2_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
Vadász
☩ Multi :
Laila Acker
☩ Play by :
Lily Collins
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 15, 2019 6:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi Bál
Ophilia & Azura & Zagar & Mindenki
──────────── ────────────
- Igen - kedélyes mosollyal és bólintással erősítem meg a kilétemet illető kérdését. - Én is sajnálom, hogy nem találkozhattunk.
Mikor megjelent a harmadik, bár nem látszott rajtam, kifejezetten meglepett belépője, ám Ophilia angyalhoz illően fogadta. Arcomon ugyanaz a mosoly ült, mikor bemutatott neki, és már ott éreztem, hogy itt valami nem stimmel, és viszketett is a bőröm, reflexből, ahol a szoknyám alatt rejtőző kés hozzásimult.
A jelenet egy pillanat alatt játszódott le, Ophilia érintése egyszerre volt alig érezhetően puha, de jelentőségteljes is. Magamban nyeltem egyet hangját meghallva, és búcsúzóul kedves biccentést küldtem feléjük, mielőtt Azurára fordítottam volna a tekintetemet.
Egy pillanatra sem jutott eszembe félni. Egy barátság és béke szimbólumaként rendezett bálban aligha tervezhetett volna bármit is, azonban Ophilia bemutatásában még is volt valami rejtélyes, valami, ami megborzongatott. Ha javasolhatom, akkor tartsák szemmel. Mi célja volt ezzel? Miféle játékot játszik? Mit remél kettőnk összeboronálásából?
- Ez teljességgel érthető - küldöm mosolyomat a démonnő felé.
Ma este nem állt szándékomban feltételezni semmit, a figyelmeztetés mégis vészharangként kongott a fejemben. Mire kéne számítanom?
- Freya Crusader, ma este én képviselem a Crusader családot. Ha bármiben is segítségére lehetek, azonnal szóljon - hajtok óvatosan fejet előtte, aztán ugyanazzal a nyugodt kedvességgel várom reakcióját.
Kis idő múlva ismerős hangot hallok a jobbomról, felé is fordulok, mikor Zagart pillantom meg. Bár arcom rejtette, egy pillanatig mégis rémülten pillantok rá. Egy vadász még csak-csak, de kettő máris több gondot okozhat, pláne, hogy ahogy azt otthon jól a fejembe sulykolták, a család becsületére is figyelnem kell, és valahogy úgy éreztem, az eddig alakított szerepemhez mégsem illik a vele való összeöklözés. Egy pillanatnyi gondolkozás után azonban emeltem is a kezemet, és egy másodpercre megengedtem magamnak a játékos mosolyt az arcomra, hogy aztán visszatérjen a tiszteletteljes megjelenésem.
- Köszönöm - biccentek megjegyzésére, ám aztán egy pillanatra sem vár választ, a következő mondatok összefolynak, én pedig kétségbeesetten próbálom elkapni tekintetét egy jelentőségteljes pillantással, és már azon gondolkozok, hogy véletlenül bokán rúgom, de nem teszem meg.
Akármennyire is szeretnék Lucifer irányába pillantani, inkább óvatosan megköszörülöm a torkom.
- Zagar, ő itt Azura - biccentek a nő felé egy "fogdmárbevégre" pillantással és mosolygok rájuk.
Az kell még, hogy kinyögjön itt nekem egy állatsimogatónál rosszabb megjegyzést. Démon vagy nem, most nem bánt senkit, és muszáj összefognunk.
- Tálalják a vacsorát, esetleg mindannyian arra fáradhatnánk - tárom ki a karomat abba az irányba.
Egek, igazából imádnám, ha lelépne Azura, és két pillanatig normálisan beszélhetnék Zagarral. De ezt nem mutatom ki.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






if i go down gonna burn with the sun

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 15, 2019 6:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




Ünnepi Bál


To: Everybody &Freya

Ez a bál tökéletes alkalom a szórakozásra, iszogatásra és új ismeretségek kötésére vagy esetlegesen a régiek felelevenítésére. Attól függ mire vágyik az ember, személy szerint engem s szórakozás vonzz, persze nem úgy, ahogy az emberek azt gondolják. Az érzéseim kavarognak minduntalan, mintha érző emberszabású lennék, nem létező szívem hevesen ver mióta átléptem a ház küszöbét. Tekintetettem a ma esti partnerem kerestem, végül feladtam és ismerősök után kezdtem kutatni. A szőkeséget megpillantva feléledt bennem a vágy, hogy rendezzem a számlát, így visszatértem a kezdetekhez, démoni lény révén káoszt és kínokat akarok magam mögött tudni. Hangtalanul közelítettem meg ők, de egy másik démon megelőzőtt és szóba elegyedett velük, gyorsan mérlegeltem a helyzetet. Itt és most a cél küszöbén nem állhatok meg. Hangom egyenletes, nem zavartatom magamat a halandót illetően, mit szabad mondani előtte és mit nem. Ha kell, akkor később kitépem a nyelvét, hogy ne tudjon beszélni. Ezen ne múljon a dolog. A férfiban Abaddonra, Háború lovasára ismertem, eléggé magasra mászott azon a fránya létrán, bár én sem panaszkodhatok. Tőle egyszerű bólintást kapok köszöntés gyanánt, amit ugyan ilyen formában egyből viszonzok. Míg a szöszi horkant egyet a lehető legnőiesebben. Megjegyzését vehetném dicséretnek, de mosolya elárulja, éppen vissza akartam volna vágni, mikor belém folytja a szót, egy rögtönzött bemutatással.
- Köszönöm Ophilia, de magamtól is bemutatkozok - próbálom csitítani, de mind hiába, míg a fajtársam tekintete közöttünk ingázik. A legutóbbi találkozásunkra tett említésére csak megforgattam a szemeimet.
- Szólt az angyal, aki a Sötétség szolgálatában áll - teszem hozzá a bemutatásához halkabban, miközben szemeim szikrákat hánynak felé. Kedvesen akartam kezdeni ezt az estét, de ha így állunk, akkor én sem fogom vissza magam. Tenni kívánok én a sötétség ellen ez vitathatatlan, csak éppenséggel nem úgy, ahogy ő azt gondolta akkor. Bájos mosolyától hányni tudnék, mégsem megyek bele a továbbiakban a szócsatába, hiszen felesleges, majd az öklöm és az erőm beszél helyettem a megfelelő időben. Don szavait hallva csak felhúzom az egyik szemöldököm. Carpe diem?!? Épp egy démon szájából, ez kissé nevetségesnek tűnik, de megadva magam a kísértésnek inkább csak bólintok egyet halovány mosollyal. Nézem a tollas távolodó alakját, miközben, aki olyan ártatlannak tűnik külsőleg, míg belül rohadtabb bármelyik démonnál.  Furcsálltam a Háború megjegyzését, de rá hagytam a dolgot végtére egy bálon vagyunk, ahol bármi megtörténhet. Kettesben maradtam a halandó lánnyal, így kénytelen vagyok felé fordulni, a legbarátságosabb ábrázatomat kapom elő.
- A nevem Azura, ahogy az előbb már említette a közös ismerősünk. - mosolyogva nyújtom felé a kezem, hiszen így illendő bemutatkozni hivatalosan - Kérem ne dőljön be a rosszindulatú szavaknak. Démoni létem ellenére szeretném megismerni az emberek szokásait, csupán azért vagyok ma itt - teszem hozzá kedvesen, arcom olyan angyali mint bármelyik tollasé - Jól értettem Freya-nak hívják? - teszem fel a kérdést kissé bizonytalanul. Ha már így hozta a sors, akkor megismerkedek a vadásszal, persze csak akkor, ha nem hagy faképnél egyetlen szó nélkül.
#kihívás1



From: Azura


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Bálterem és földszint - Page 5 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 15, 2019 1:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Sokan mások & Gadriel& Én
Magányos ivászatomat az oszlop támogatja, kissé csendes partner, de annál kellemesebb. Különböző hangok szűrődnek be a füleimen, hogy lágy női, hol karcos férfi hangok. Különösebben a hangzavar miatt egyiket se értem, viszont nem is nagyon érdekel mit beszélnek. Egyre csak kutatom Azura után a terepet, ám sehol nem találom. Kortyolok egyet az italomba, majd lassan leengedem magam mellé lógatva ujjaim börtönében. Nézek ki a fejemből, és bambulásomba egy idegen férfi zavar meg. Modorát odébbtéve mormol felém egy kérdést. Eleinte nem foglalkoztam vele, hisz azt gondoltam máshoz beszél. Nézünk mind a ketten meredten a szembe lévő falra.
- Legalább a whisky jó - jegyzem meg komoran, és ismét számhoz emelem a poharat. Egy pillanatra ránézek a teremtményre, próbálom fölfedni igazi kilétét, de mindenki oly egyforma most, hogy ha nagyobb balhé nem tör ki ki sem derül senkiről igazi lénye. Jó vannak ismerősök, de tőlük könnyedén el lehet tekinteni most.   

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 5:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Szószám; ide • Zene; background noise »
Enyhe undorral az arcomon figyelem a tömeget. A múltban erőt adtunk nekik most viszont minden létező dolgot el akarok Tőlük venni. Veszítsenek el mindent, felejtsék el őket ahogyan az velünk is megtörtént.
Bár fivérem jelenléte nem éppen egy várt fordulat volt kivételesen nem haragudtam rá annyira. Valószínűleg Ő maga is okkal jelent meg egy ilyen színes eseményen még ha az éppen olyanok alkotása volt akik szemrebbenés nélkül vadásznának ránk.
- Hát láttak már érdekesebbet. Pontosabban olyan dolgokat amiket nem kellett több évszázadig nézniük. -  mondom széles, hamis mosollyal az arcomon. Számhoz emeltem a poharat majd lehunytam szemeimet is és úgy öntöttem le torkomon annak tartalmát. Nem volt kellemesebb mint az előbbi két korty, szintén marta nyelőcsövem mégis oly kellemesen esett mint szinte még semmi. Az üres poharat letéve a következőért nyúltam.
- Jól hitted. Azonban jó ideje nem volt alkalmam szórakozni, tudod.. carpe diem öcsém. - vonom meg vállaimat miközben a tömeget pásztázzák szemeim. Athanon kívül egyetlen ismerős arcra sem bukkanok a nagy tömegben. Kicsit zavaró dolog, de mégis lehet élvezni amikor senki nem tud rólam semmit.
- De lehet az is, hogy felrobbantom vagy felgyújtom az egész kócerájt. Ez attól függ lesz a hasznuk vagy sem.- kortyolok bele az italomba miközben a körülöttünk lévőkből érzékelem a kiáramló mágiát. Számos természetfeletti ólálkodik itt, nem csak mi bár azt nem tudom, hogy ki micsoda. Annyi biztos, hogy a leviatán szűkös populációját jelenleg csak ketten képviseljük.
- Ebben egyet kell értenem. Zavaró ez a tömeg ahhoz képes amiben éltünk az elmúlt időszakban. - húzom le megint egybe poharam tartalmát és cserélem ki a következőre. Soha nem voltam az a kimondottan iszákos fajta, de most nem fogtam vissza magam.
- Mindezek mellett nem árt ha van információnk arról, hogy ki lehet veszélyforrás a közeljövőben. S gondolom neked is feltűnt, hogy nem csak emberek vannak jelen rajtunk kívül. - tudatom vele valódi szándékaim egy részét. Az már más kérdés, ennél is többet akarok tudni. Minden hasznos és haszontalan információt a magaménak akarok tudni.
- Meg az is érdekel mennyit fejlődtek mióta mi nem voltunk menne a képletben. - mondom kifejezéstelen arccal. Tényleg érdekelt hiszen elég sok idő eltelt és bizonyos dolgok elég nagy változáson mentek keresztül.

« taggeld; @Athan • Komment: snake snack  »

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Bálterem és földszint - Page 5 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
298
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 4:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi Bál
Mindenki - Rögtönzött kis csapat • zene  • Credit:
Freddy barátunk csupán vigyorogva bólint távozásomra, nem kell őt félteni, a következő pillanatban bizonyosan vagy az ételes pultnál, vagy az italosnál bukkan fel. Én pedig rövid úton eljutok a célterületre. Rögvest a közepébe is vágok, köszöntésem nem arat épp osztatlan sikert, de nem is ez volt a célja. Csak hamar ki is derül, hogy éppen egy Crusader leányba sikerült belebotlani. - Freya Crusader - ismétlem meg a nevet miközben tekintetem összeakad az övével. - A Crusader család egy leánya, igazán örvednek. - Hajtok enyhén fejet miután magam is nevem említettem. Kikbe nem botlik az ember, vagy épp démon, nemde? Ahogy említettem, sors, véletlen, mindegy hogyan hívjuk. Folytatni azonban nincs lehetőség, újabb hang zavarja meg a békét - amit már jómagam is megtettem - s lévén a pokolból származunk, s a nő ki érkezik nem épp alacsony rangban helyezkedett az otteni rangrétlán, ahogy magam sem. Így bizonyosan fel ismerjük egymást. Rövid bólintás számára is jár természetesen üdvözletképpen. Ophilia ellenben igencsak rövidre fogja a dolgokat. Kezemben poharammal, s benne narancslevel maradékával állok s hallgatom a rövidre fogott bemutatót. Hol egyikre hol másikra pillantok. Nem kell sok ész, hogy leesen ismerik egymást ők ketten. - Azért ahhoz lesz pár szavunk mindünknek úgy hiszem. - Jegyzem meg inkább csak magamnak elgondolkodva a végen. - De addig is ahogy mondani szoktam - Emelem meg poharam egy apró mosoly kezdeménnyel. - élj, a mának! - ami persze részben igaz, de ez most teljesen tárgytalan jelen helyzetben. Hogy pontosan mi is folyik itt nos arról ötletem sincs, de a távolban ismét kiszúrom az ismerős arcot, a pokol ura kellemes iszogatásba kezd a helyiekkel. Végtére is erről szól ez az este nemde? Mire visszatérek a gondolataimból, az angyal már el is vonult. - Nos ha mást nem is, engem speciel nagyon is érdekel az ételfelhozatal. - Jegyzem meg aztán indulok is befelé, ha már arra terelnek minket a beszédet követően. - Később, azért egy tánccal megtisztelhetne. - Fordulok még a Crusader lány felél egy apró kacsintással mielőtt elnyel minket a befelé haladó tömeg. Nem is kell sok, hogy beérjem és hirtelen forduljon meg, dacos, szikrázó tekintete mosolyt csal orcámra, főként kijelentése. - Kivételesen nem volt szándékos. - Vonom meg parányit vállam, s ez bíz az igazság, nem úgy készülte, hogy itt lesz, persze logikus volt, várható. - Nos, ezen ez esetben még dolgoznom kell... - Vigyorodok el elmélázva. Mert hisz kijelentésem miszerint többi nem találkozunk felmerít egy kérdést: melyik énjével? Ugye ugye, így már is más színben tűnteti fel a kijelentésemet. De e gondolat hanyagul száll el az éterben, hagyom, hogy békésen száljja tova mintha meg sem született volna. Tekintetem elfordítom tőle ahogy a tömegen futtatom végig azt, figyelem a vadászokat, az érkezőket, démonok, angyalok s ki tudja még miféle fattyak egy helyen. - Egy utolsú mulatság, egy ital, egy tánc, egy est a vég előtt, szabadon? - kérdezek miközben acélszín szemeim lassan haladnak a tömegen. Egyértelmű, hogy nem ezek miatt érkezett erre az estre, ezt én magam is jól tudom. S azt is sejtem, egyenes választ vélhetően nem kapok.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Bálterem és földszint - Page 5 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Bálterem és földszint - Page 5 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 1:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál

Démonok között & Freya & Mindenki
A közelemben tartózkodó pasas szavai arra engednek következtetni, hogy ismeri Marissa-t. Hm. Akkor sem megyek arrébb. Ez amolyan 'ki, ha én nem dac', olykor rám jön, és most rám jött.
- Rég nem volt terepen.
Dörmögöm neki az orrom alatt a kérdésére, így aztán én sem tudnék rá válaszolni. Mondjuk maga a megszólítása, mint öreglány, adom. Ebben rokonszenvezünk. De ha innen fúj a szél, akkor már én is öreg vagyok. Pedig nem vagyok az, nem is érzem magam annak. Egészen addig úgy gondolom róla, hogy ő is egy vadász lehet, amíg a tudtomra nem adja hogy New Orleans-ból jött. Pontosan tudom mire gondol, jártam már ott, a peremrészén. Beljebb nem mernék menni, az már nekem is nagy falat lenne és még nem ment el a józan eszem. Be kell lássam, ezt a pasast benéztem. Akkor szalad fel a szemöldököm, amikor Lucifer-nek vallja magát. Ez most valami tréfa? Vagy komoly? Közben hátrébb kell lépkednem, nagy kelletje lett a Whisky-s üvegemnek. Aki pedig elveszi, gondolom ő lenne Anzu, mert rögtön meg is húzza. Nah ez meg becenév vagy keresztnév? Bár végül is tök mindegy. Így hívják és kész. Már ha így hívják. Apropó, Lucifer. A t@köm se tudja tényleg ő az-e. Nem találkoztam még vele soha. Ha ő az, akkor úgy hiszem, belőlem előbb kinéznék hogy én vagyok Lucifer, mint belőle. Szóval csak egy röpke ideig tartó végignézés következik a részemről, miközben felém nyújtja a kezét.
- Arnold vagyok, a sofőr.
Elfogadom, ne legyek bunkó a bálon, s tekintve hogy a másik kettő is itt vedel még, most mind a hárman hallották. Remek. Akkor fogok ráb@szni, ha valamelyik a három közül valóban el akarja majd vitetni magát haza. Kell nekem is hülyeségeket beszélnem! Most akkor mindenki boldog, nem kötöttem bele senkibe. Még magamban morfondírozok a 'Lucifer vagyok' bemutatkozáson, közben irigykedve figyelem a whisky-s üveg rohamos kiürülését. Mohó disznók! Csak egy lemondó sóhaj hagyja el a számat, s ahogy tovább tekintek meglátom az ismerős arcot két ismeretlen társaságában. Kezdenek sokan lenni az italos pultnál és mivel ez a három egymásra talált, legalább is beszélgetésbe kezdtek, én angolosan távozok a köreikből, köd előttem köd utánam, elindulok Freya felé.

Sokan vannak útközben, aki ismerős, annak megint csak bólintok egyet.
- Hé, kölyök!
Mire ideértem már a másik kettő arrébb ment, de még meg tudtam nézni magamnak őket. Egy szőke hajú nő, meg talán a párja, annyira egymásnak duruzsolnak ott édes kettesben. Amint Freya arca kerül a képbe, emelem neki felé a kezemet ökölbe szorítva és várom hogy hozzá érintse az övét, egy kacsintás társaságában.
- Hogy alakul az este?
Azt kell hogy mondjam fura nekem ez a lány, hercegnős rugdalózóba öltözve, nem szoktam meg. Ami azt illeti, biztos én is fene furán festhetek ebben a csokornyakkendőben.
- Jól nézel ki.
Diplomatikus megjegyzés. A nők csak ezt képesek elfogadni, minden másból problémát csinálnak, és a hiszti, meg az idegeskedés most a legkevésbé sem hiányzik. Nem is akarom felcukkolni, elég neki itt a brekegés a többi f@szfejjel.
- Úgy érzem magam, mint az állatsimogatóban.
Maró megjegyzés a kialakult helyzetünkre, amit van egy olyan érzésem, kifejezetten Marissa-nak köszönhetünk. Azután lefelé és közelebb hajolva hozzá az italos pult felé mutatok egy pillanat erejéig.
- Az a fazon ott Lucifer-ként mutatkozott be.
Talán még ő is elcsípi, ha ott maradt beszélgetni a másik kettővel. Momentán lesz@rom az etikettet, meg hogy nem szabad senkire se mutogatni, úgy is ketten vagyunk itt. Gyorsan vissza egyenesedem és körbe tekintek.
- Mindjárt elkezdik felszolgálni a vacsorát. Bemegyünk?

#kihívás1

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lucifer...


Bálterem és földszint - Page 5 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
A Pokol fura ura
☩ Play by :
alexander skarsgård
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 12:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Whiskys, Anzu és Athlan? meg aki akarja
Nem én vagyok az egyetlen itt, aki szemtelenséggel tiszteleg a Payne családfőjének beszéde előtt. Többjüket jobban érdekel a felszolgált ital és étel mennyiség, még akkor is, ha ezt próbálják megfékezni. Több-kevesebb sikerrel. A szívmelengető mosolyt nem, de „engedélyt” kapok, hogy magamhoz vegyem az üveget. – Jól tartja magát az öreglány. – emelem számhoz a poharat, a hűs ital egyetlen kortya is marón siklik le torkomon.– Vajon ugyanolyan jól forgatja még mindig a acélt, mint ahogyan a szavakat?– fordulok immáron el a férfitól, hogy jobban szemügyre vegyem a szóban forgó hölgyeményt. A kérdésem nyilván költői, nem igazán várok rá választ, hisz alkalmi beszélgetőpartnerem éppúgy lehet egy san franciscoi-i küldött, ahogyan egy betévedt hajléktalan, mint egy a vendéglátók közül. Igazából teljesen lényegtelen. – Nem. – felelem határozottan, enyhén fordítva fejem felé, ábrázatomon egy félmosollyal. – New Orleansból fújt ide a szél. Sose volt olyan káprázatos, mint New York s mostanra még komorabb lett, de aki betéved bizton nem fog unatkozni. És te? – mosolyom még jobban kiszélesedik. Nyílt titok, hogy a város határát jelző táblát akár felválthatná a Rémségek Cirkusza felirat is. De kell a hírverés. Közben a beszéd is véget ér s hivatalosan is kezdetét veheti a mulatság. Halkan koppan a poharam a hófehér abrosszal leterített asztalon. Kezeim hangos csattanással vállnak el egymástól. Ilyenkor tapsolni szokás, vagy nem? Két dolog történhet, vagy észbe kap az „embertömeg” s követve példám Marissa Payne tapsvihar közepette sétálhat a helyére. Vagy … - Most nem örülünk? Jó hát akkor nem. – engedem vissza kezeim, s amolyan zavarodottságot, meglepettséget erőltettek ábrázatomra. Pedig nagyon élvezem a helyzetet, de mégsem vigyoroghatok, mint pék kutyája a meleg zsemlére. Gyászhuszár társaság, mint egy halotti tor, egy akasztáson is nagyobb a derű. – Oh, hát még be sem mutatkoztam… Lucifer. – tűnik el pofázmányomról az előző „érzelmi kitörés”, s mintha mi sem történt volna nyújtom felé a jobbom. Azóta már kiderülhetett, hogy e jó ember a vadásztársaság tagja és valóban őrkutya vagy csak egy helybéli. Nem mindenki lehet egy szószátyár, és erről árulkodik testtartása is. Ennek tükrében meg sem lepődők, ha nem fogadja el üdvözlésem, ahogy az sem lep meg, ha valami értetlenkedés ül ki, amúgy is barátságtalan fizimiskájára és bolondnak néz, akinek annyira nem áll jól a tréfamester szerep. Legalábbis biztos rossz alkalmat választott arra, hogy a Pokol urának nevével játszadozzon. S ezen lehet, a le nem hervadó vigyorom se segít, melyben ott bujkál az „Igaz vagy hamis?” kérdés. De kellemes csevejünket újabb érkezők zavarják meg. Az egyikük legalábbis gyorsabban veti rá magát az üvegre, mint ahogyan a puskagolyó hasítja a levegőt. – Egészségedre, barátom! – szólok neki, amint elemeli szájától az üveget. – Lennél szíves? – nyújtom felé poharam, jelzés értékűen, hogy igazán tölthetne még a poharamba, mielőtt bevedeli az egészet. Szemügyre veszem a két fickót, az egyik girhes, mint öreg néni macskája, néhány év és az arcára is rászárad a bőr, míg a másik kiállásában is maga mögé utasítja az elsőt. Pech és Pánik, mondaná rájuk az ember. Az utóbbinak, mintha a vonásai ismerősek lennének, de az idők kezdete óta annyi emberrel találkoztam, hogy a fene se tarja számon. Lehet puszta véletlen is. – Igaza van a barátodnak, biztos akad itt erősebb is, ha a célod a gyors lerészegedés. – intek lazán a pult felé. – Mi bajod van vele? Bár ha, azt vesszem alapul, hogy némelyik nő nem tudja megválasztani a számára legmegfelelőbbet s úgy használja, mintha azon múlna az élete, egyet kell veled értsek. – közben szememmel újra a egybegyűlteket pásztázom, s fel- feltűnik köztük egy ismerős vonás. Ha időközben nem vonulnak félre, akarva akaratlanul is meghallom a szót, melyre homlokomon ráncokba gyűlik a bőr. – Voltaképpen, ti honnan is jöttetek? – teszem fel a kérdést, ha már így belejöttünk. Igaz, lehet azóta már eggyel kevesebben vagyunk eme díszes társaságban, ha a Whiskysnek közben inába szállt a bátorsága. Előfordulhat azonban az is, hogy magam maradok, hisz nem mindenkinek lehet rokonszenves, amúgy korrekt ábrázatom. Ez esetben, mint az ökör iszok magamban tovább.
#kihívás1

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Bálterem és földszint - Page 5 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 12:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


☽ Vadászavató Bál

Bámészkodás, Seth
• szószám: 642 • Credit:

 
Lesimítja az ing felgyűrt részét, mintha számítana, hogy épp nem volt kéznél semmi, amivel simára vasalhatta volna. Nem mintha számítana nagyon, hogy hogy néz ki, bár tény, ő most toprongyos ezek között, amiket magukra húztak, mégsem zavarja továbbra sem. Ameddig nem a vérpecsétes dolgait húzza el, nincs gond, a megjelenés ezen része egészen utolsó sorba került, lekötötte és leköti más. Elnézi az arcokat, azokat, akikről és akiknek az este szól, vagy hát ki tudja, azokat is, akik talán hozzá hasonlóan kicsit hívatlanul, tilosban járnak, van mindenféle, fiatalabb, idősebb, nem mintha válogatni akarna, bár tény, néhány esetben jól jönne egy-egy új ismeret, de hát... Ő nem erőltet semmit, ha tényleg a kis senkit kívánja magára húzni, aki nem mer a nagyok világába beleköpni, akkor vagy sikerül és észreveszik, vagy nem és más módszert alkalmaz. Lassú játék, egyelőre ideje is akad rá, aztán lehet nem ér egy kalap valamit sem, mégis, módfelett szórakozik és közelebb ér ahhoz, amit egyelőre akar. Mintha mi sem történt volna és mégis. Alantasabb így lenni és létezni, tény, megvolt a súlyos ár és annak adója is, nincs mit tenni, vagy ez, vagy a kesergés.
Az meg elmarad, miközben a poharat a szájához emelve ismét leönt egy adagot rajta, nem mintha finomabb lett volna ezidő alatt, de hát mégis igen kedvenc dolog lett ez, még ha mar is és nagyon nincs sok íze. Talán csak ő értékeli alul, elvolt ő annak idején a borokkal, ha kellett, sosem vitte túlzásba és azok a mulatságok nos, kicsit más hangulatúak voltak, más légkörrel, messze távol, meglepte volna és nem is várta, hogy akármi maradjon abból, bár, ki tudja, kinek mi az ízlése és máshol mi múlik épp. Letéve az üres poharat, inkább valami lágyabbra vált, de azt csak kezében tartja, kicsit sétál, kicsit néz és figyel, különösebben nemigen érdekli, hogy ki és hogyan ismerkedik vagy beszélget, szófoszlányok között nem hallani olyat, ami számára fontos lenne és nem is reméli, hogy ilyen felbukkan, elvégre, ez nem munka, hanem szórakozás. Kinek mi inkább. Kikerül valakit, halk bocsánatkéréssel, majd visszaáll az asztalhoz, legalább hamarabb eléri az italt, bár ha ebben a folyadékban kellene fürdenie, félő, igencsak ingataggá válna a végére, mégis, érdekes kísérlet lenne, milyen elmerülni a kádnyi vodkában. Elszórakoztatja magát, igen.
Mire azonban legalább az ivásig elérne, ismerős borzongás fut végig gerince mentén, tarkóján máris szinte érzi az parázsló pillantást és persze a felismerés, hogy mi is ez. Türelmetlen sóhajtással engedi le a poharat, amennyire örült eddig, úgy ivott előre a medve bőrére, hát nem csak neki tűnt fel és lett vonzó ez a hely. Miért is lepi meg. Végül, arcán semlegességgel fordul fivére felé, egy ideje őt sem látta, ahogy fordítva sem, de a raboskodás után ennyi idő egy pillanatnak felel csak meg, mintha épphogy kiment volna az ajtón és már fordult is vissza.
- Remélem érdekeset látnak – jegyzi meg, aztán kissé bosszús is, ha belerondít az egész képbe akkor fenének próbálkozik eddig, szerencsére elvan a világ meg a vendégsereg magával, hogy rájuk figyeljen. Vagyis, reméli.
- Ki tudja, talán minden egyszerre. Az a kérdés, téged mi? Úgy hittem, egyik se mozgat – aztán lehajtja az eddig tartogatott italt egyszerre, a poharat letéve pillant ismét rá, mert hát valóban kíváncsi, talán készül valamire, de mindegy is. Majd odafigyel. Apropó figyelem. Ahogy egy tekintetet véletlen el lehet kapni, a tömegben kiszúrni és elsőre fel sem ismerni. Aztán ismét odatekintve ismét olyan, aki előtt nem ismeretlen. Sóhajt egy aprót, ismeretlennek jött és erre már kettő is van, aki előtt aztán már mindegy a játék. Talán hülye ötlet volt.
- Talán ehhez így már több alkohol kell – jegyzi meg magának inkább, nem hiszi, hogy Seth megsértve érezné magát, szinte érzi, mennyire kívánja őt most ide, szép is ez. Végül újra pohár kerül ujjai közé, tekintete a központi emberekre vetül, vagy az előbb megpillantott démon felé, most aztán már érdekes, mi sül ki ebből az estéből.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Bálterem és földszint - Page 5 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
707
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 12, 2019 10:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Azura, Freya majd Abaddon
Igyekszem elvegyülni, igyekszem nem feltűnést kelteni. Nem akarok másnak látszódni ma, csak egy lánynak, aki magányosan tengeti az óráit. Látszólag az emeleti részeken foglal helyet egy fotelba egy könyv társaságába és azt hiszik, hogy kötelességből van itt. Eme álcát kívántam felölteni ma. Ez mégsem sikerül, főként, miután nekimegyek a fiatalembernek és a kísértetemmel kell farkasszemet néznem.
- I… Igen… - hebegem a kérdésre. Persze nem nekem szól, zöld szempárjaimat mégsem tudom elválasztani a jégkékektől. Mellkasom zaklatottan mozog fel és alá, így nem csoda, hogy amint öntök magamba némi lelkierőt - mily különös szó ez egy angyaltól, nem igaz? Lelkünk sincs… Mégsem megyek bele ebbe. Amint ez megtörténik kereket oldok és egy fiatal lány társaságához csatlakozom.
- Ami a szemnek kellemes… - kezdek bele szelíd, boldognak ható mosollyal az arcomon, ha a szellemem nem követne még ide is. - Neked tényleg mindennek… - kezdek bele, végül csak nagy levegőt veszek. Lassan fújom azt ki és inkább nem fejezem be a mondatom. Szemhéjaim lehunyom, igyekszem megnyugtatni magam és nem és nem visszaszólni Donnak. Ennek most nem itt van a helye. Azonban amit a lány mond…
- Crusader? Úgy érti, hogy az egyik nagy vadászcsalád tagja? - kérdezem, arcomon egyszerre láthatja a csodálatot és a döbbenetet is, egy leheletnyi értetlenkedéssel fűszerezve. - Elnézést, egykor San Francisco követeként jöttem a városba. Akkor csak a Payne család egy tagjával volt szerencsém találkozni - mosolygok rá kedélyesen.
Donnak még sincs időm válaszolni, hiszen egy újabb versenyző csatlakozik társaságunkhoz. Noha lopva lép hozzánk. Könnyed megjegyzése akaratlanul is nevetést csal a torkomra, melyből a körülöttem állók csak egy horkantást hallhatnak.
- Igazán bölcs dolog a vadászok által vezetett bálba, erről disukálni - látom be, alamuszi mosolyt küldve a szőke démon felé. - Oh, várj! Illetlen vagyok, hadd mutassalak be a vadászok egyik legkiválóbb tagjának - persze lehet, hogy nem az. Elméjébe a fiatal lánynak most mégsem lépek be, hogy ezt meg is tudjam. A tudata is elég, hogy vadász. - Freya, ő itt Azura, ha jól rémlik, a pokol egyik kivetett tagja. Bár legutóbb nem érdekelte Amara és a Sötétség és egy cseppet sem kívánt ellene tenni - épp ezért oly veszélyes. Önző, saját érdekei hajtják, mint a legtöbb démont.
A két fajnak megvan egymásról a véleménye. Ezt én nem is fogom titkolni. Már nem. Már nem fogok úgy tenni, mintha az érem két oldala lenne.
- Ha javasolhatom, akkor tartsák szemmel - mosolygok kedvesen hol Freyára, hol pedig Azurára. Legutóbbi találkozásunk nem ért jó véget. Mondhatni, hogy véleményem azóta nem változott. Akkor és ott lehetett volna lehetősége, elég sok mindenre, nem élt vele.
- Ha megbocsájtanak, a vacsora valahogy nem kelti fel érdeklődésem, inkább szétnéznék - érintem meg puhán Freya fedetlen karját. Hangom hallhatja az elméjébe.
~Most magadra hagylak, de ha segítségre lenne szükséged, szólj és itt termek.~ Biztosítom róla. A démonoknak nincs helye az emberi világban, ahogy az angyaloknak sem. Lám most mégis itt vagyunk.

S ezzel el is indulok… magam sem tudom, hogy merre, de gyanítom, hogy Don követ, hiszen a "sors" hozott újra össze, ahogy ő fogalmazott. Ha nincs így, akkor csak megyek egy darabig, elrejtőzök, amíg összeszedem a gondolataim, a nem létező érzéseimet.
Ha pedig követ, akkor egy óvatlan lépésnél hirtelen fordulok vissza.
- Nem leszek annyira nagyképű, hogy azt képzeljem, hogy követsz, de… - kezdek bele, szinte nekiállva, fojtott hangon. - Mintha legutóbb azt mondtad volna, hogy nem találkozunk már többé, vagy épp nem fogunk egymással foglalkozni, most akkor mégis… Nem változtat a lényegen, de… - fújtatok, idegesen. Szikrákat hányó szemekkel tekintek fel rá. Végül lehunyom őket és csak aprón rázom meg a fejemet.
- Felejtsd el…
Credit •• Ashes

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 5 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
121
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 11, 2019 10:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Alex & Kaitlyn & mindenki
────────────── ──────────────
Ahogy messze kerülök a veszélytől, azaz a vadásztól, akit véletlenül azonnal sikerült felidegesítenem, felhagyok a színjátékkal. Az italokat persze továbbra is vágyakozva figyelem, mert elég kevés volt az az egy-egy pohár, amit az ismeretlen magamra haragítása előtt mégis sikerült elfogyasztanom, egyelőre azonban nem merek ismét arrafelé sétálni. Felváltva nézelődöm arra és a vadász felé az engem takaró fejek és vállak felett, méghozzá a terem biztonságosabbik végéből, hogy minél hatékonyabban kerülhessem el, ha véletlenül mégis egyirányba kezdenénk haladni.
Tanulságos volt a mi kettőnk beszélgetése, ha azt vesszük, hogy innentől kezdve senkihez sem merek hozzászólni, ami működni látszik: csendes megfigyelőként sokkal könnyebb beolvadnom a tömegbe. Nem állok sokáig egyhelyben; tanulmányozni kezdem az embereket magam körül. Hallgatom, mit mondanak, hogyan beszélnek és mit csinálnak a kezeikkel, miközben erőltetetten nevetnek a másik poénjain; merre néznek és meddig tartják a szemkontaktust, mielőtt elkapnák a tekintetüket. Nem is olyan nehéz. Nem lehet, ha ilyen sok idióta meg tudja csinálni.
Alex a lépcső alján áll, és bár jól látom őt, sokkal érdekesebb dolgok kötik le a figyelmemet. A pincérek, kezükben a fémtálcákkal és a rajta álló, egyforma poharakkal – ez alkalommal alaposan megnézem, melyikbe mit töltenek –, vagy épp előételekkel. Már átlátom a kiegészítőket és a mosolyokat is; az apró különbségeket és indikátorokat a vadászok és a tettetett szövetségeseik, aztán a gazdagok és a színjátszók között. Sokan vagyunk.
Egy idő után látom a kiutat a kavalkádból, a rendszert a rendszertelenségben és máris sokkal jobban érzem magam, hogy végre megoldható feladatok vesznek körbe random történések helyett. Megnyugszom, most, hogy otthonossá válik ez a számomra eddig teljesen ismeretlen világ. Szinte észre sem veszem, hogy a beszédnek vége és Alex időközben egészen közel keveredett hozzám.
Remélem, hogy nem vár választ, mert minden újonnan felszedett udvariasságom ellenére már megint csak tekintettel kommunikálok. Néhány lépésre állunk csak egymástól, mégis végtelen széles szakadéknak érződik, ami ráadásul minden erejével a maga mélysége felé vonz. Csak akkor reagálok, azaz pislogok néhányat, mikor a nővére felé fordul; Kaitlyn jelenléte szintén olyasvalami, ami idáig sikeresen elkerülte a figyelmemet, hála a ténynek, hogy az Alex-magasságtól valamivel lejjebb kell nézelődnöm hozzá. Azért barátságos molyra húzódik a szám, mikor mégis észreveszem őt.
– Ja. Cole Andrews. Örülök, hogy megismertelek – bólintok magabiztosan. Félsiker; a hangsúlyozáson csiszolnom kéne még, hogy egészen olyan legyen, mintha minden nap másik bálon mutatkoznék be, és a kézcsók is elmarad – azt nem csinálja mindenki, így nem vagyok biztos benne, hogy ebben az esetben is illendő lenne-e vagy sem. Valahogy Kaitlyn is furán, bizonytalanul álldogál Alex mellett. Ha nem is maradt meg a gyümölcsösben folytatott beszélgetésünk szóról szóra, arra pontosan emlékszem, hogy milyen mérges volt rá a szökés miatt, és arra is, hogy ettől függetlenül nagyon kedvelheti őt. Végtére is testvérek, ennek pedig jelentenie kell valamit, amit én sosem érthetek meg teljesen, mégis el tudok képzelni. Jó lenne néha egy csónakban evezni valakivel, ahogy egyszer mondani volt szokás.
– A vacsorához? – vonom fel a szemöldökeimet kis fáziskéséssel. A vacsora a tervem végrehajtásának legtökéletesebb időpontja: néhány ember mászkálni fog ugyan, a vadászokat az asztalhoz szólítja majd a kötelesség, és a fenti szobákat sem őrzik majd olyan szigorúan, mint később, mikor a tömeg felfedezőútra akar indulni az emeleten. – Miért ne – vágom rá meggondolatlanul. Faszom. Létezik az estének olyan változata, amiben mindent megkapok, amit szeretnék? Tegyük fel, hogy igen; tegyük fel, hogy tölthetünk együtt egy kis időt. Azt viszont honnan találjam ki, hogy meddig mehetek el? Sohasem mondtad még nekem, hogy tudnak-e rólad, Alex.
Szerencsére támad egy ötletem. Újra felveszem vele a megszakíthatatlan szemkontaktust, miközben alig észrevehetően mozdulok hozzá valamivel közelebb.
– Oda ülök, ahova akarok, vagy ma este felejtsem el a vadászok asztalát?

#kihívás1


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 11, 2019 8:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Vadászavató bál
mindenki&&senki&&Volgan >> zene <<  • Credit:
A tudat, hogy az emberekkel vegyül kicsit csesztette agyának egy kisebb szegletét, de a cél szentesíti az eszközt. Alkohol társaságában pedig sokkal jobban elviselhetőek mint alapból. Legalábbis ebben bízott miközben sorra döntötte le torkán az alkoholos italokat. Külső szemlélők talán egy beszökött, ingyen élőnek tekinthetik, de egy farkas sem sír a bárányok véleménye miatt így Ő sem fog. Sőt csak örül neki ha a középpontba lehet angyali mindensége.
A férfi akit kiszemelt idézőjeles áldozatául, hogy ha Isten is úgy akarja információkat tudjon gyűjteni nem éppen volt a legbeszédesebb fajta.
- Nos ebben egyet kell értenem. Rég ittam ilyen jó fajtát. - vonja meg vállait miközben szemei a tömeget pásztázzák. Remélte, hogy egy olyan fivére sincs a közelben, aki egy egyszerű köszöntéssel vagy kard rántással le tudná buktatni, de ahogy teltek a hosszú percek úgy nyugodott meg maga is hiszen senkit nem talál ki ismerőse lehetett volna.
- S mi szél hozott ide egyedül? Tán magad is vadász lennél? - teszi fel a kérdést amivel talán megalapozhatja az információszerzést.
Szeme sarkából látta, hogy a tömeg egy másik helyiség felé tart mintha ott lenne az este következő rangosabb megmozdulása. Fél perccel később pedig a vacsora szót hallotta ki a hatalmas hangzavarból mely lássuk be elég kecsegtetően hangzott egy hosszú utazással a háta mögött.
- Mit szólna ha meg tekintenénk a vacsorát? Biztos vagyok benne, hogy a jó whisky mellé jó étel is jár. - próbálja meg rábeszélni a magányos férfit a közös étkezésre nem engedve ezzel karmai közül ha már sikerült ekkora tömegben találnia egy magányosan bámészkodót.
- Vagy esetleg vár valakire? Lehet ott hamarabb rábukkan az illetőre, ahogy elnézem elég sokan vesznek részt az étkezésben. - próbálja ösztönözni még jobban a férfit majd miután kiürítette jelenlegi poharát is egyből a következőért nyúlt.
- Jut eszembe mily faragatlan vagyok. - színpadiasan csapja homlokon magát. - A nevem Nathan, nemrég érkeztem a városba egy katonai konvojjal. - nyújt kezet az idegennek miközben a csillagokat is lehazudja az égről neki.




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Bálterem és földszint - Page 5 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
687
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 11, 2019 3:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál

Anzu × Athan × Everybody
Aki ennyi évszázadon át a magányt választotta társának, annak nem olyan egyszerű belevetnie magát a fullasztó tömegbe. Túl sok a hang, túl sok az illat, túl sok a mozgás. Nem csoda hát, hogy a gondolataim az öreg kis kunyhó körül cikáznak, s csak nagyon nehezen tudom kikapcsolni magamban azt a kellemetlen érzést, melyet ez a sok ember s még ki tudja miféle szerzet okoz. Ám az alku az alku. Mindig komolyan vettem, s Anzu sem mondhatja, hogy nem igyekszek. Elegánsan felöltöztem, és majdnem még kedves is vagyok vele, így egy panaszt nem akarok hallani.
- Nem tudom, azon a ponton már nem figyeltem, megakadtam az elején. - sziszegem mérgesen, majd megragadom az állát, s magam felé fordítom a fejét, ha nagyon nézelődne. Összébb húzott szemekkel csóválom meg a fejem, s értetlenül pislogok felé.
- Már kezdtem azt hinni, hogy nem vagy olyan ostoba, mint elsőre gondoltam. Erre elhozol egy vadászavató ceremóniára... Ahol azt akarod, hogy a párodként viselkedjek. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit abszurd? - biccentem oldalra a fejem, aztán végül egy nagy sóhajjal megenyhülök. Tudom, hogy kár pazarolnom a szót ilyesmire, hiszen Anzu nem az a fajta kölyök, aki átgondolná a tetteit, vagy azoknak a súlyát. Sokkal több dolgom lesz vele, mint hittem, de nem baj, ahogy mondtam, ő a kísérleti patkány, immáron minden téren.
Nem érzek késztetést arra, hogy pezsgőt igyak, valahogy sosem vonzott az a temérdek buborék, de a kölyök gondoskodik róla, hogy megkóstoljam, hiszen mikor szóra nyitnám a szám, ő egész egyszerűen úgy gondolja, hogy rajtam jobb helye lesz az italnak, mint a szájában. Még a lélegzetem is bent akad, s megrökönyödve törlöm le az arcomról lassan a löttyöt, majd fintorogva nyelem le azt a pár cseppet, amit a számba is került. Próbálok nagy levegőt venni, hogy eltüntessem a késztetést, hogy megrángassam őt, ami végül is sikerül. Megint megenyhülök. Jó pár leszek.
- Ez volt a bosszú, mert nemrég arcon köptelek a véremmel? Te is tehetted volna ugyanez, nem haragudtam volna meg... - forgatom a szemeim, ahogy az utolsó buborékot is beledörzsölöm az ében, sujtásos ingbe. Morogni azonban nincs időm már, hiszen Anzu rángat tovább a többi italhoz, melyek előtt csak egy sóhajjal állok meg. Mikor pedig meghúzza az egyik üveget, én azonnal rátapasztom a kezem a szájára, s egészen addig ott tartom, amíg le nem nyeli a kortyot.
- Örülnék, ha ma már mást nem akarnál a ruhámra köpni. - elhúzom a kezem, s elveszem ugyan az üveget, de először csak beleszagolok. Nagyon régen ittam whiskyt, és ha kicsit le akarok jönni az életről, akkor bizony nem holmi halandó kotyvalékkal segítek rá a dologra.
- Ha hazamegyünk, majd én megmutatom neked, mi tud hatni erre a testre... - jegyzem meg sejtelmesen. Igen, Anzu még csak nem is sejtheti, hogy ha mondjuk kicsit többet tanulna, és jobban odatenné magát, akkor bizony a saját szórakozására is fordíthatná a tanultakat. Whisky, meg buborékos löttyök, ugyan... Nekem sokkal jobb módszereim vannak arra, ha fel akarom pezsdíteni az elmém s a testem.
- Annyira nem vészes. - vetem oda egy korty után, aztán rögtön visszatolom az üveget Anzunak. - Figyelmeztetlek, hogy nem foglak összekaparni, ha túl sokat iszol. - emelem fel az ujjam, ekkor azonban elsiklik mellettünk egy hölgy, talán túlságosan is közel hozzánk. Reflexből ragadom hát meg Anzut a felsőjénél, közelebb húzom magamhoz, s arcom újra a hajába fúrom, mintha menedéket keresnék.
- Egy valamit iszonyatosan rühellek . Ez a tömény női parfüm egyszerűen borzalmas, és felfordul tőle a gyomrom. - különös, de Anzu illatán váratlanul átsuhan egy különös aroma. Egy olyan, mely eddig több évszázadon át az emlékeim elfeledett bugyraiban szunnyadt, nem olyan rég azonban újra érezhettem. Ezer közül is megismerném, hiszen nem hasonlítható semmihez. Kíváncsian emelem körbe a tekintetem, mikor megpillantom a régi jóakaróm, s egykori foglyom.
- Nahát... - vonom fel meglepetten a szemöldököm. Nem gondoltam volna, hogy újra találkozunk, azok után, hogy... Ilyen remekül megünnepeltük a viszontlátást. Ha elkapom Athan tekintetét, akkor halovány mosollyal biccentek felé, s mikor nem néz épp felém, akkor tenyerem Anzu fejére fektetem, majd Athan felé fordítom.
- Hallottál már a leviatánokról? - súgom felé halkan, hogy senki se hallja. Jelenleg jobban kell ügyelnem a szavaimra, hiszen hemzseg minden a nyomorult vadászoktól. Érdekes, néha vicces játékot űz a sors.
- Őt már halandóként is ismertem. Furcsa őt újra látni ennyi idő után, már másodszor. - biccentek a leviatán irányába. A halandó, megtört énemnek talán ő hozott egyedül megnyugvást, s azok a titkos találkák, amikről ha tudott volna a falu, teljesen biztosan megütöttem volna a bokám, főleg ha rájöttek volna, hogy mi miket próbáltunk művelni. Eleve mindig keresték rajtam a fogást, a jeleket, mikor mutatkozik meg vére, hogy tényleg egy mocskos sátánfatty vagyok. Aztán tessék... Azzá váltam, amivé akarták.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 11, 2019 12:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


◊ Vadászavató bál ◊
senki s mindenki, de leginkább Athan
A szabadulást követően a világot jártam. Többnyire azért, hogy felmérjem a kialakult helyzetet. Információkat gyűjtöttem tervemhez. A hatalom és vágy utáni sóvárgásom az elmúlt hétszáz év folyamán a tetőfokára hágott. Idegesített a tudat, hogy játszi könnyedséggel kispadra ültettek és elfeledtették az emberiséggel a létezésünk legkisebb morzsáját is. Ha a kellő erő és hatalom a birtokomba lett volna már akkor ez nem fordulhatott volna elő legalábbis ezt gondolom. Azonban nem elég, hogy az az erő még most sem került kezeim közé, de még a régit is elveszítettem. Olyan lettem mint egy rossz mutatványos, aki olcsó trükkökkel próbálja megkeresni a napi betevőt. Talán ez is az oka annak, hogy meguntam a szimpla elmélkedést és a tettek mezejére léptem. Erő és hatalom kell azt pedig egyszerű utazgatásokkal senki sem szerezte még meg. Talán ez az oka annak is, hogy ennyi idő elteltével úgy döntöttem emberek közé merészkedek.

New York. Soha nem láthattam eredeti valójában, de, ami megmaradt belőle is csodálatosnak hatott. Robosztus építmények romjai melyek egykoron csodás épületek lehettek. Ámbár meg kell hagyni a többi bejárt területhez képest ez eléggé rendbeszedett volt. Látszott rajta, hogy az emberek kik olyan kevesen voltak erőt és energiát nem kímélve próbáltak mindent visszállítani a régi pompájába. Kár, hogy nem tudják, hogy egy napon ez mind az enyém lesz.

Amikor megérkeztem a pletykákban említett vadász avató bál helyszínére megrökönyödve láttam, hogy a megszokott, hétköznapi öltözékem közelt sem éppen a megfelelő az alkalomhoz. Mindenki öltönyt, inget és jól szabott öltözéket viselt míg rajtam egy koszos fehér póló és egy sötét színű farmer díszelgett illetve egy szürke, leharcoltnak látszó edzőcipő. Nagy sóhaj kíséretében pillantok körbe amikor egy magányos és fiatal férfiún akad meg a tekintetem, aki éppen a bejárat felé haladt volna ha nem kólintom tarkót egy egyszerű mégis erőteljes ütéssel reménykedve abban, hogy ezt senki sem vette észre hiszen elég balszerencsés lenne még azelőtt bajba keveredni, hogy bejutottam. Nem rövidítettem meg annyira csak a zakóját tulajdonítottam el ami meglepő módon jobban állt mint azt gondoltam volna. Miután gondoskodtam róla, hogy áldozatom ne tudjon váratlanul megjelenni sehol és beszámolni senkinek mi történt vele gond nélkül haladtam tovább.

Az a hétszáz év nagyobb nyomot hagyott bennem mint gondoltam. A tömeg amely fogadott nagyobb hatással volt rám mint amit vártam. Pár percig csak némán álltam és bámultam ahogyan beszélgetnek, isznak és esznek. Majd egy torz fintor kíséretében magamat is belevetettem a tömegbe. Egyetlen embert és lényt sem ismertem azok közül kik velem szemben jelentek bár ez nem is olyan meglepő elvégre ha valaki évszázadokig rohad egy ládában. Mint kiderült a megnyitó beszédről és egyéb felhajtásról lemaradtam bár ez nem érintett olyan mélyen hiszen soha nem szerettem az elnyújtott dramatikus jeleneteket.

Az egyik asztalhoz lépve magamhoz veszek egy sötét barnás színben tündöklő italt. Igaz negyedéig volt töltve  a pohár, de nem úgy tűnt, hogy valaki ivott volna már belőle korábban. A számhoz emeltem és belekortyoltam. A maró érzés kicsit meglepett, egy két izom meg is rándult az arcomon, de mégis kellemes volt. A következő korttyal elfogyasztva az italt a következőért nyúltam amikor ismerős arcra lettem figyelmes a tömegben. S ekkor jött a jól megszokott érzés is amivel mindig tudtam melyik szerencsétlen merre járhatott. Hogy ezektől soha nem szabadulhatok..
Az újabb itallal a kezemben léptem mellé háta mögül.
- Kit látnak szemeim. - kortyolok bele az italba miközben öcsémre pillantok.
- Mi járatban drága öcsém? A nők az étel vagy a muzsika vonzott magához? - teszem fel neki a kérdést miközben ismét aprót kortolok az alkoholos italomból.
- Vagy nehogy azt mond, hogy az ital. - kacsintok rá majd a tömegre pillantok. Mily boldognak tűnnek. Majd elmúlik.


>> Seth is the King! <<
remélem megfelel | Im a wanted man | szószám: 602 |  Twisted Evil  

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 5 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 10, 2019 11:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Kaitlyn & Cole & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Nem különbül foglalkozok Kaitlyn méltatlankodásával, vagy úgy bármivel és bárkivel, aki nem rendelkezik szőkésbarna tincsekkel, fürkésző szemekkel, rejtélyes kisugárzással és végső soron Cole névvel. Bármennyire is próbálom a vendégekre koncentrálni a figyelmemet, néha-néha már csak akkor veszem észre, hogy őt bámulom, amikor úgyszintén rám emelkednek a kékjei. Ahogyan innét látom, Bertennel állt le beszélgetni, akinek az arckifejezése most sem árulkodik többről, minthogy legszívesebben felrúgná azt, aki meg mert nyikkanni a közelében. Hogy az imént támadt késztetésem vagy az elit vadászunktól való megmentése okán, ám egyre inkább úgy érzem, oda kell mennem hozzá, mielőtt azonban még bármiféle őrültségre szánhatnám el magamat, ránk szól a bál egyik segítője, hogy induljunk befelé.
- Na, kezdődik - sóhajtok fel csöndesen egy látványos szemforgatás kíséretében, miközben elindulok a lányokkal a bálterembe - igaz, Freyát valamikor út közben elhagyjuk. Természetesen nem tudom megállni, hogy utoljára ne pislantsak el Felé, bár igen csak összezavar az, amit végül sikerül elkapnom a kettejük interakciójából. Berten ábrázata ezúttal a gyilkos üzemmódjára hajaz, míg Cole furcsán hátrál a szituációból, dülöngélve, szédelegve. Megvonom az egyik szemöldökömet, ám kénytelen vagyok haladni a lépcső aljához, ahol a beszéd alatt muszáj vagyunk jól nevelt gyerekekként végigkísérni anyánk megnyitóját.
A szavaiból túl sok nem jut el hozzám, a rejtélyes jelenet körül forognak az agytekervényeim, na meg a körött, hogyha két részeggel kell ma este megbirkóznom, akkor bármennyire is fájjon a gondolat, józanul kell kitartanom mellettük. Az egyetlen előnye az áldozatomnak, hogy megúszom az italos pultnál való furakodást, vagy azt, bárki hozzám szóljon a küzdelmeim közepette. Azért kis híján még így is felszakad belőlem egy hangosabb szusszanás, de mielőtt kivívnám magamnak anyánk haragját, Kaitlyn halk suttogására eszmélek, na meg arra, hogy egyébként a kezemet szorongatja.
Kelletlenül pillantok le az egymásba simult tenyereinkre, s noha egyrészt bánom, hogy korábban nem kulcsoltam össze a sajátjaimat a hátam mögött, másrészt örülök, hogy így alakult, mert legalább van lehetőségem rászorítani Kait ujjaira, jelezve, csöndben maradhatna arra a kis időre, amíg a beszéd tart. A tapsot követően úgyis azt csinálunk, amit szeretnénk, én például biztosan fel fogom adni pillanatokon belül a tartózkodásomat, és felkeresem Cole-t. Vagyis ez lenne a terv…
- Most már elengedheted a kezemet - jegyzem meg félvállról a nővéremnek, aki hol morcosan pislog anyánk és a bátyánk felé, hol pedig kétségbeesetten nézelődik körülöttünk, mint aki teljesen el van veszve. Nos, bármennyire is sajnáljam, nem tudok tovább várni, szóval már majdnem el is lépnék mellőle, amikor felteszi azt a rendkívül undok és lelki-terrorista kérdését. Behunyom egy momentumra a szemeimet és mélyet szippantok a levegőből az orrjárataimon keresztül. Oké… Még semmi sincs veszve. Ha oda megyek és Kait-et is magammal rángatom… végül is úgy sem fog emlékezni rá holnap. Remélem.
Egy torokköszörülést követően fordítom vissza a tekintetemet a testvéremre.
- Nem hagylak. Gyere, bemutatlak annak, akinek a kinti akciódat köszönheted, de azért ne verd nagy dobra - mosolyodok el szelíden, aztán belé karolok, hogy út közben ne vesszen el vagy essen el. A cél Cole, aki szerencsére a báltermi nyüzsgésben nem keveredett messzebb attól a helytől, ahol legutóbb láttam szerencsétlenkedni. Kaitlyn mellett biztos vagyok benne, hogy nálam határozottabb embert nem tudna senki elképzelni, belül viszont majd' szétvet az aggodalom, ugyanis a találkozóink eddig valahogy mindig furcsán alakultak, és halovány elképzelésem sincs arról, ő mit gondol az egészről. Arról, ami kettőnk közt van vagy nincs.
Mire odaérünk, a szívem már a torkomban dobog, és a zakóm is kezd kényelmetlenül meleggé válni. Ha nem kellene bemutatnom a nővéremet, akkor sem érezném nyugodtabbnak magamat, erre mérget tudnék venni. De ami ennél is rosszabb, hogy nem tudom kontrollálni az arcomat; hiába minden feszültség és szívroham közeli érzet, idióta vigyorra akar rándulni a szám, amit egy örömteli kis mosollyá sikerül redukálni a megérkezésünkig.
- Nem számítottam rá, hogy látni foglak a bálon. Remélem, jól érzed eddig magad - nyögöm ki mosollyal leplezett idegességgel. - Hadd mutassam be a nővéremet, Kaitlynt - fordulok az említett felé, aki remélem, kicsit közelebb áll a valósághoz az arckifejezését illetően, mint néhány perccel ezelőtt a lépcsőnél. - Kait, ő pedig Cole, a… aki segített, tudod - már csak egy eszelős vihogás hiányozna a kijelentés mellé, hogy teljesen kínossá válhasson a szituáció, helyette viszont Cole-ra kapom a szemeimet, figyelve, miként reagál a bemutatására.
- Örülnénk, ha csatlakoznál hozzánk a vacsorához - teszem gyorsan hozzá, hátha tompíthatok a helyzet élén.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Bálterem és földszint - Page 5 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 10, 2019 9:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


☽ Vadászavató Bál

Bámészkodás, senkivel
• szószám: 599 • Credit:

 
Csendesen lapulni meg, mint az apró gyík a fűszálak között. Valami ilyesmit művelt ő ezidáig, távol a testvérektől, távol bárkitől, aki sejtheti, ki is ő valójában – roppant egyszerű, ha hétszáz évig raboskodsz és kitörölnek a történelemkönyvekből. Persze, vannak rá érzékenyebbek, ezek elől volt nagyobb meccs, végtére is, egyelőre azonban ő a naiv fiatal, aki tele van tettvággyal, aki talán a vadászok felé kacsingat, aki a csatát akarja vívni. És valóban, potenciál a banda, hiába kajtatott értelmes varázslatok után, ezek a legtöbbet begyűjtötték, ő pedig látni akarja, mohósága azonnal, esze pedig amikor szabad. Persze, senki nem ölelte keblére, senki nem vezeti semerre, még csak tervek, de elég elszánt és ebből mindig is az történt, amit akart. Meglátja, mi lesz ebből.
Még mindig extázisban van kicsit, kár tagadni, amikor pisztollyal lőtt, valami fergetegeset érzett, persze, barbár és hangos dolognak tartja egyelőre, a sosem létezett gyermek első élményével érzi még mindig a fém hűvös markolatát ujjai között és bár továbbra sincs kibékülve semmivel, ami vas és acél, valljuk be, ereje kissé nyomottsága még tökéletesebb álca. És most mi is?
A vendég. Késve érkezik, kicsit turistáskodott, már csak a hátizsák és egy kalap hiányzott a fejéről, ámbár ő nem bújt zakóba, próbált valami olyasmit alkotni magára, már amit talált, a legjobb darabok kelnek el elsőre és manapság már nemigen versengenek az öltönyházak egymással, a fehér ing, ami eddig rajta pihent, pedig hősi halált halt, miután vérrel mocskolta be azt. Így a mintás darab, a sötét nadrág, a zokni nélkül felhúzott fekete cipő és egy fekete kabát került rá, csak elég lesz, neki ezek nem fontosak, eljárkálna csupaszon is, de hát azt már annak idején sem kedvelték annyira, vagy ha igen, más körökben.
Kicsit idegen, kicsit izgatott, sok itt az ember, nem ember, ha lehunyja a szemét és csak hallgatja őket, el tudja képzelni kicsit a fénykort, mintha odakint nem dúlna a világ pestise és haláltánca, kicsit kirázza a hideg, mosolyog és készen áll arra, hogy belevesse magát a tömegbe. Nem vár semmit, ő a vendég, azok közül is az utolsók közötti, akik csak a támogatók cetlit kaphatnák meg, viszont úgy érzi, talán most szerezhet olyan ismereteket, arcokat, akik majd kicsit hasznosabbnak viszonyulnak, mint az utolsó emberfajzat, akitől segítséget kért. Ha meg tudna ölni bárkit anélkül, hogy az visszatérne, már rég cafatokra szedte volna a haszontalanság végett, hiába a jámborabb jelző, ő akkor is szörnyeteg és idekint már minden más, mint a ládában, nincs beható erő, előtérbe kerülhet a valóság. Vagyis, amennyit enged. Néha nehéz. Olyankor messze megy.
Késve, az első szószólókról lemaradva érkezik meg ténylegesen, megállva a bejáratnál, csendesen kémleli a társaságot, a színes és hangos felhozatalt, hát így mulatnak manapság, kicsit már, kicsit új, mégis egész nosztalgikus. Talán nem a legkényelmesebb, bele az oroszlán szájába, de más is teszi, így miért lenne ő az egyedüli, bár tény, egy testvérét sem érzi, látja a teremben, a közelben, nem mondhatja, hogy ma nincs elkényeztetve. Kellemesebb. Azért még mindig nem puszipajtások, sosem lesznek. Beljebb sétálva nyúl egy pohár víztiszta italért, szag alapján azonban jóval több, de már érintette ajkait alkohol, ugyan nem a kedvence, megint fintor nélkül kortyol bele, nem is olyan vészes, nem is fog mégsem rászokni. Kicsit hátrébb, kicsit elveszetten, de kitartóan ácsorog, nem féli a magányt, nem érzi nyomorultnak magát, hiszen általában a buli közepén egyedül maradó annak szokta, ő egészen kedveli azt, ha nem kell szólnia, csak néz, tudja viszont, hogy valaki meg fogja találni, már ha csak azért is, hogy álljon már arrébb. Újabb korty, ráérős tekintet, nyugalom. Jó, talán eléggé mutatkozik, hogy nincs ehhez hozzászokva, de majd ráfogja a kölyökarcra, hogy a világvége miatt neki elmaradt a szalagavatója.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3