Bálterem és földszint

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Bálterem és földszint - Page 4 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 3:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


☽ Vadászavató Bál

Bámészkodás, Seth
• szószám: 1044 • Credit:

 
- Mindegyikünk képes volt mindenre, még ha nem is használta. Odabent elég volt azokon rágódni, mi az ami elveszett. Kinek mi persze a lazítás, én szeretem kiüríteni a fejem, te megtölteni, ez így van rendjén – nem is szeretné, ha mindannyian egyformák lennének, vagy épp kötelező lenne. Bár ki tudja, lehet akad olyan aki szerint így kéne lennie, nem ismeri mindenki álláspontját, egyesek olyan mélyre tűntek el a rengetegben, hogy azóta sem hallott sokat felőlük, a bajt azonban nem érzi, így nincs probléma. Odabent meg főleg nem ért semmit egyikük dühe sem, csak megmérgezték a levegőt, a légkört, amely szép lassan szállt vissza rájuk, ölelte őket körbe és mindenki a maga módján nyelte le végül. És végül ez lett belőle, csorbaság és útkeresés. Az elején még percre pontos tervei voltak, mi lesz, ha újra talajt ér a lába, aztán minden elhalványodott és végül az lett, hogy a porban feküdve kereste önmagát. Furcsa a világ humora, még így is.
- Ó, ennek örülök – és valóban, a dühös felével nemigen tudna mit tenni, talán csak ha addig öntené rá a hűs alkoholt, ameddig vagy lehiggad, vagy végképp elpattan a húr és már minden mindegy lenne. Aprót bólogat végül. - Minden jobb, mint akkor. De majd meglátod, sokat még meg is találhatsz. Szerintem mindenkit elvarázsolt a maga módján, kit jobban, kit kevésbé – ő rettentően élvezi a felfedezés pillanatát, mintha nem soksoksok éves szörnyeteg lenne, hanem valami egészen frissen szülött, akinek ami nem új az nem is létezik. Lehet, csak ő ennyire lelkes, lehet, hogy néha túlságosan az, az ő elméjét is megrágta a láda, kicsit még van mit helyre billenteni, de már jóval józanabb, mint az első hetekben. Akkor, mint valami álomkóros, úgy kóborolt, enyhén eltátott szájjal, ma meg már úgy sétál az utakon, mintha mindig az övé lett volna. Aztán persze, nem is kell neki lennie a legmerevebbnek, az utolsó létnek előnyei is vannak, tőlük legalább nem lesznek nagyobb elvárások felé.
- Az biztos, hogy előny – vagy épp az arra fogékonyaknak ínyenc falat, sosem tudni, mikor épp ki és hogyan reagál rájuk, ha épp ledobnak minden leplet és megmutatkoznak. De mit várt, amaz alapos munkát végzett, irigyen és kapzsin törölte le a dolgokat az élet táblájáról és még a krétát is eldugta, hogy nehogy írhassanak rá valamit. Csak arra nem számított, hogy képesek a körmükkel addig kaparni, ameddig meglátszik majd minden. Ha nem előbb, úgy majd később. Aztán akkor, ha egyszer valaha megmutatja magát, már más lesz, most már ténylegesen minden jel arra utal, hogy elhagyta a terepet, így, lehet alkotni, használhatnak festéket is. Egyelőre azonban a tinta átlátszó, a szavak aprók.
- Legalább nem unalmas az életünk – nem mintha amúgy nem tennének semmit akkor se, ha önerőből jöttek volna elő és nem akarna ismét parancsnok az élükre állni, mégis, valamivel sivárabb lenne, bár megvallja, ő szívesen kihagyná ezt a sötét elemet az palettából. Kreatív lenne és lesz is, nem tudja, testvérei közül hányan álltak ténylegesen az ő álláspontjára, erről nem vitatkoztak a találkozó után. Talán kellett volna, talán nem. Az egyszeri kupaktanács vége is elég szörnyű lett...
- Csapda. Persze, van ebben is valami, vagy épp abban az érzésben, hogy mindjárt itt a vége, csináljunk valamit jót is. De lehet a válasz a legegyszerűbb és fogalmuk sincs, hogy nem az ártatlan lakosság fogyaszt éppen jó pár pohárral. Mindegy is, ameddig nem történik semmi, nem kell aggódni – neki egy kicsit még kevesebbet is kell, elvégre lefedte magát annyira, amennyire tudta, így efelől nem kell aggódnia, másoknak ha igen, az nem az ő gondja. Őt semerre sem osztották be, ahhoz túl új még, igazából semmit sem mondtak neki, ő jött magától, kis kerülővel. Nem is bánja, kedve nem lenne egy ekkora kavalkádban nem mulatni, bár sejti, ha még ittléte alatt lesz ilyesmi, abban talán már őt is elő fogják venni, de akkor már okosabb is lesz, mit és hogyan kéne csinálni, vagy előadni. Majd arra is figyelni kell, ha valaki megtalálja idebent és látja mellette fivérét, mit mondjon, de ismeri annyira bölcsnek a másikat, hogy vagy azonnal kapcsol, vagy hagyja, hogy ő mutassa be.
- Nekem már van lakásom, egészen kényelmes – dicsekszik kicsit a puritán panellakhelyével, de nem mintha bánná, hogy nem egy ekkora bálterem és ki tudja micsoda van benne. Bőven elég, az ágyon fekve egész kényelmes. Szinte újszerű. - Tudom, hogy tudnám elfelejteni – sóhajt egyet, mert csak az lenne képes ezt nem figyelni, aki a föld alatt rohad. Inkább nem fűz hozzá semmit, hallgatja a másik vágyát, óhaját, aprón csóválja a fejét, de ajkán mosoly ül. Hát persze. - Nem adják olcsón. Ők nem – utal a vendéglátókra, akik kezében ez a város is pihen. Bizonyára más helyeken is így van, annyira nem ment bele, de ha majd Seth megindul, biztos meglátja. Minden megtanult kicsit védekezni, mint a tüskék bokor, amely pillantásra ártalmatlan, amúgy pedig igencsak tud fájni. Anyjukra csak fintorog egyet, nem akar rá jobban emlékezni, ha fel lett bujtva, ha nem, továbbra sem kíván rá egy pillanatnál többet gondolni. Az egyik jó ötlet közé tartozott, bár az eredmény végül kicsit rossz lett, de még így is nyertek.
- Miért, tán én megbolondultam? Ugyan. Nem csak te éltél a fejedben – más kérdés, ki milyen okból. Ő csak nem akart hallani, nem akarta látni, ami ott ment. Az egészet. Bár tény, hogy űzött vadállat lett kissé a végére, mire kiért, már minden kellemesebb volt. Ilyen, ha a mennyek szolgáltatja a nyugtatót, akaratlan. - Az élet körforgása, hogy szipirtyók akarnak terelni minket. Azt szokták mondani, hogy a történelem ismétli önmagát, amire én nagyon nem vágyom – továbbra sem tudja, hol és mi a láda sorsa, reméli, sosem derül ki és kerül elő újra. Ha azt kihagyják, boldog lesz. Most ezeket elengedve megy kiszemelt helyükre, elhagyva az italokat és letelepedve az egyik asztalhoz. Kényelmes a szék is, hátradőlve húzza kicsit magát közelebb az asztalhoz, majd felpillant fivérére, aki immáron pezsgőt nyújt felé.
- Köszönöm – veszi el, aprót kortyol csak az íze végett, de ez épp nem ízlik neki, így az asztalra pakolja. - Ó, a tervem, hogy vadász leszek – a tekintet ellenére ő még vidámabb képpel kezd bele. Nem fogja egy rossz pillantás eltántorítani, főleg nem a további szavak. - A cél lebeg, nagyon is. De inkább ez, minthogy vakon tapogatózzak a világban a semmi után. Nem értem miért aggódsz az érzéseimen. Mintha léteznének – csóválja meg a fejét, majd körbetekint az ételek irányába. Az illatok egész jók, a kis intermezzo sem ront semmin, visszafordul hát felé.
- Engedd el magad erre az estére. A világ megvár.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 7:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Szószám; 951 • Zene; background noise »
Miután megunta az érzelmek színlelését melyeket soha nem tudokk magáénak arca teljesen kifejezéstelenné vált. Semmit nem lehetett leolvasni róla. Ezt az évszázadok során teljesen tökéletesre fejlesztette meggyőző képességével együtt bár erre most nem volt szüksége.
- Régebben falvak, városok leigázásával hiszen mint tudod akkor még képes voltam lényeket idézni így nekem meg sem kellett mozdulni.  De azóta sok víz lefolyt a Níluson. Napjainkban csak a világot járom, kihalt, kiírtott városokat, földrészeket látogatok meg, olyan helyeket ahol a nagy háború előtt már jártam. Visszaemlékezek, gondolkodok, tervezgetek. Nekem ez a lazítás. - válaszolja meg fivérének kérdését. Bár ez másoknak biztosan nem a lazítás kategóriába tartozik hiszen a tervezgetés sokaknak fárasztó vagy éppen hosszadalmas folyamat, de számára amikor elrugaszkodik a valóságból és csak a fejében létezik az igazi kikapcsolódás. Mindig is ezt tette. Ezt tette a dobozban is kizárva tudatából testvéreit, az angyalt és a démont is akik később csatlakoztak hozzájuk. Valószínűleg így sikerült megőrizni éppelméjűségét is miközben a hatalom és erő utáni vágya csak folyton folyvást nőtt.
- Kivételesen jó kedvemben vagyok ha nem látszódna. - vona meg vállait miszerint olcsón megúszták a dolgot. - Jobbak mint amik a mi korunkban voltak. Ráadásul sokkal több fajtáját találták fel az idő múlásával. Néha elvarázsol az emberi leleményesség. - mondja elismerően hiszen ez tényleg így volt. Az épületek, a zene, az italok, a ruhák. Mind mind sokat változott az évszázadok alatt és meglepő módon a jó irányba. Pedig le merte volna fogadni, hogy az akkor élő emberek mennyire életképtelenek voltak. Bár lehet ennek oka nem volt más mint az, hogy nem kaptak megfelelő útmutatást. Nem volt ki megfelelően vezesse Őket és amikor ez megtörtént meglepő iramban kezdtek el fejlődni. Bánta, hogy ennek nem volt része bár az alapokat Ő és testvérei helyezték el az emberiség életében s igaz ez ki lett törölve a köztudatból a tudat és az emlékek még ott éltek benne, bennük.
- Az első pár hétben engem kimondottan zavart, de végül kezdtem belátni ennek előnyeit is. Helyzeti előnnyel indulunk majd a későbbiekben. - kacsint rá Athanra. Tombolt, őrjöngött, pusztítani és gyilkolni akart amikor megtudta, hogy még a könyvekben is csak mint mesebeli lények léteznek, de ahogy teltek a napok és járta a világot, kezdte megismerni a jelenlegi helyzetet be kellett látnia, hogy ez a szörnyűség csak az előnyükre válhat. Jó stratégiai alapnak, hogy szinte semmit nem tudni róluk, azt sem, hogy léteznek. Az a maroknyi személy pedig remélhetőleg játékon kívülre lesz helyezve mire az emberek megtudják kik is Ők valójában.
- Ebben egyet kell értenem. Sajnos valahogy mindig sikerül belecsöppennünk az ilyen helyzetekbe. A karma nem éppen kegyes hozzánk. - ereszt el egy szelíd mosolyt miközben belekortyol italába. Sajnos tényleg csak a baj találta meg őket. Először az a doboz. Majd Amara és az erejük elvesztése. Bele se mert már gondolni, hogy ezeken kívül mit tartalmazhat az élet és a jövő.
- Van stratégiai alapja is ez tény és való. Vadászok akik bárkit beengednek az általuk szervezett bálra. Vagy egy nagyon jól kieszelt terv és csapda áll a dolgok mögött vagy csak ennyire figyelmen kívül akarják hagyni ezen az egy están a valós tényt miszerint az ismételt világvége közeleg, sőt közelebb van mint ahogyan azt gondolnál. - biccent fejével a tömeg felé ahonnan számos mágiát volt képes kiszűrni, ami nem másnak köszönhető mint annak, hogy számos természetfeletti lény volt jelen s bár nem tudni ki hova tartozik vagy éppen kit szolgál a tény, hogy itt vannak valós volt.
- Meglepő módon most nem magamra gondoltam. Mondjuk örülnék egy ilyesmi lakhelynek és pompának, de most nem mi vagyunk a legfőbb gonosz. A sötétség már terjed ezt Te is tudod. - veszi halkabbra mondandóját, nem akart sem pánik sem feltűnést kelteni azzal, hogy erről beszélnek. - Teljes halál? Ugyan, abban mi az élvezet? Akkor éri meg az egész ha van valami, ami felett uralkodhat az ember vagy éppen a leviatán. - forgatja szemeit hiszen meglepődve vette tudomásul, hogy testvére azt hiszi mindent el akar pusztítani.
- Nem pusztítani akarok hanem újjá építeni. Azt akarom amit elvettek Tőlem és Tőlünk. Azt amit most mind egy szálig magukénak mondanak. - vonja meg a vállait majd legurítja torkán a maradék italt és a poharat a többi mellé helyezi. Következőt viszont nem vesz a kezébe. Szívesen inna még, de közeleg a vacsora.
- Ha anyánk még élne egyikünk se lehetett volna az, aki lett. Ő tipikusan a járulékos veszteség kategóriába tartozik. - mondja gúnyos vigyorral a képén miközben az asztalok felé kóválygó népet figyeli. Mindegyik olyan gondtalannak tűnt. Mintha tényleg nem lenne mitől félniük.
- Mentségemre szóljon én az elmúlt hétszáz évben leginkább a saját fejemben éltem. Talán ez az oka annak, hogy nem bolondultam meg. Tervezgettem, ötleteltem. Bár az akkor még nem volt tervben, hogy ismét egy szipirtyó fog nekünk parancsokat osztogatni. - tűnik el az arcáról a vigyor és lesz úrrá rajta ismét a kifejezéstelenség.
Miután Athan elfogadta a meghívást a vacsorára az egyik távolabbi asztal felé vette az irányt ahonnan jól belehet látni a helyet. Érdekelte minden apró reakció, mozdulat, minden hiszen most a legjobb és legbölcsebb dolog az volt ha jómaga is embernek adja ki magát bármennyire is nehéz volt ez számára. Azonban még mielőtt helyet foglalt volna a mellettük elhaladó felszolgáló kezében tartott tálcányi teletöltött pezsgőspohárból magához vesz kettőt. S miután helyet foglalt remélhetőleg Athannal szemben az egyiket átnyújtja neki.
- S mond, a terved… Csak nem az, hogy elvegyülsz közöttük? - vonja kérdőre szúró tekintettel miközben kortyol egyet a pezsgőből. - Csak nehogy az legyen a vége, hogy amikor lépni kell nem teszed mert gyengéd érzéseket táplálsz irántuk. A cél lebegjen mindig a szemed előtt. Az pedig jelenleg nem más mint az erőnk. - ismét halkabban beszélt mint korábban.



« taggeld; @Athan • Komment: snake snack  »

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Bálterem és földszint - Page 4 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Bálterem és földszint - Page 4 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 1:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Bálterem
Lucifer & Mindenki
──────────── ────────────
« Outfit • Szószám; 931 »
« A flow of words is a
sure sign of duplicity»
Hát persze, hogy beletartozik. Nem is a kapzsiság, inkább a kevéjség, mely erre jellemző. Nem is maradhat el a jól megérdemelt elégedett mosoly, mely igazából csak ennek szól. Legalább nem titkolja magát, sem pedig azt amit vall. Még akkor sem, ha tudja, hogy egy vadász vagyok. Persze, láthatja, hogy nem fogok rátámadni, ruhámnak hála, nem tudok egy fegyvert sem elrejteni, bájomon kívül.
Na, ne nézzetek így, ami tény, az tény.
- Mit is mondhatnék, túl sokat olvasnék – vonom fel az egyik vállamat. – Az életünk rövid, nem fecsérelhetjük el – végképp nem alvással. Az már más tészta, hogy a legtöbbet a tanulmányaim alatt olvastam, az utóbbi időbe meg csak azért, mert képtelen vagyok aludni. Koncentrálni is nehéz az olvasmányra, de mindent megteszek. Bármit, csak ne kelljen végiggondolnom az elmúlt időszak eseményeit.
Nem tagadom, nagyon is fáj, ahogy átlátja a helyzetet.
- Talán ennyi jut ki a városnak, nem több fényűzés. Nyugodt pillanatok, amikor azt érezhetik, hogy minden rendben, a kaszás nem lebeg a fejük felett. Kevés ehhez hasonló alkalom van, még ha a legtöbbünk élelmezését is áldozzuk az ügyhöz – rohadt nehezen fogjuk összeszedni magunkat, de túléltünk már rosszabbat is. A félvérháború idején a terményeink nagy része elpusztult, félő volt, hogy éhen is pusztulunk mégis megoldottuk. Saját erőnkből. Persze tudom, hogy miről beszél, tudom, hogy mit szeretne mondani és mélyen legbelül egyet is értek vele. Mégsem ez az esemény lesz, ahol ezt az orrára fogom kötni. Most az egység látszatát kell megteremteni, még ha nincs is ínyemre és legszívesebben felakasztanám a Payne-kurvát az első kötélre.
- Na egy újabb angyal, aki elmondja, hogy a rossz bennünk – fonom keresztbe a kezemet, felsőtestemet csak kicsit tolom hátra, ám tekintetemből, mosolyomból láthatja, hogy egy cseppet sem haragszom érte, inkább csak szórakoztat. – Oh, tényleg? – nevetem el magamat végighallgatva mondandóját. – Szóval mi keressük magunkba a hibát, de az angyalok és démonok ne tegyék? Mi se tegyük velük szembe? Nézzen magára, ítélkezik felettünk, de maga felett? A saját testvére, a saját teremtményei felett ítélkezik? – vonom fel kérdőn a szemöldököm. Valóban érdekel a válasza ezzel kapcsolatban. Tudom, hogy baj van velünk. Néha azt kívánom, hogy bár Gabriel végigvitte volna a tisztogatást még ha ez ritkán is jut eszembe. Az emberek rosszak, esendőek, bűnösek. De épp ugyanolyan jók is. Én sem vagyok jó, ezt is pontosan tudom, ahogy tisztában vagyok saját hibáimmal… Legalábbis egy jó részével biztosan, a többi meg nem érdekel.
- Ugyan már, nézzen rajtam végig, lát nálam golyókat tartalmazó fegyvert? – mosolygok rá szelíden, ártalmatlanul. Még kezemet is széttárom és megpördülök előtte, hogy láthassa, tőlem aztán tényleg nem kell tartania. Annyira. – Mindenesetre nem hinném, hogy akkora nagy bűn, felkészülni a legrosszabbra. Jobb félni, mint megijedni – kacsintok végül rá. Ebben talán nem fogunk dűlőre jutni. Én vadász vagyok, elvileg a fajtájára kellene vadásznom. Neki pedig az én fajtámra, szóval ebben sakk-matt helyzet állt elő.
- Gabriel? – tekintek rá kérdőn, összevont szemöldökkel, majd hangosan nevetem el magamat. – Ne higgye, hogy annyira szívesen látott vendég, körülményekre való tekintettel együtt is – rázom meg a fejemet. Abban biztos vagyok, hogyha Ő lenne itt, akkor biztos, hogy Drake lenne az első, aki szívén átszúrná az angyalpengét.
Halk megjegyzését nem igazán hallom a zene és a zsivaly miatt, mely körülöttünk zajlik. Nem úgy a következőt.
- Valahol mind azok vagyunk, nem igaz? De a sok légypiszok kitesz egy elég nagy káoszt – nevetek rá jóízűen. Új világrend állt fel, mely nekünk egy ideig kedvez, de vajon meddig. Nem hallhatunk meg, de ez nincs rendjén, még ha olykor áldás is tud lenni. A kényszer szülte a ma estét, melyhez nem fűlik fogunk. Nem lenne ezzel sem semmi baj, ha a megfelelő védőintézkedéseket megtehettük volna. Nem csoda, hogy Drake arca ennyire komoly, habár igazán megerőltethetné magát, mint mindannyian.
- Nem megalázó maguknak, hogy ennyire ragaszkodik az emberekhez? – persze ne felejtsem el Samariel szavait: neki köszönhetjük, hogy Gabriel nem tart örökké való tombolást a városba. Persze, persze, de attól még lássuk be az arkok túlzott "érzelmei" kicsit… gázok.
- Az nem ártana – mosolygok rá kedvesen, mégis élesen, veszélyt jelezve számára. A poharat jobban szorítom meg, mint ahogy kellene, ahogy iszok belőle. A démonok nem a kedvenc lényeim, főként nem az utóbbi időbe. Inkább harcolnék ezernyi angyallal összesen, mint egy démonnal is. De persze, hogy a pártjukat fogja.
Most először szalad ki a számon gúnyos nevetés, mely inkább felhorkanás.
- Nem kell védenie őket – rázom meg a fejemet. – Ha azt jelenti a helyükön kezelés, hogy a fekete füst érkezte óta, jóval több jelent meg a városba és a szövetségre teljesen fittyet hányva próbálják gyilkolni az emberek, hát akkor ne csodálkozzon az ördög sem azon, hogy továbbra is vadásszuk őket – vonom meg a vállam. Mi próbáltunk nyitni. Kicsit körbe nézek. – Látja, azt a férfit? – mutatok Volganra. – Alig pár hónapja, hogy az egyik társamat megkínozta, csak azért, hogy egy ajánlattal álljon elém, amit persze elfuserált. Minek mondja azt a démon is, hogy bármit megad, ha aztán meg nem tetszik neki a válasz? – ez inkább csak költői kérdés, de nem is ez a lényege. – Nem szépen váltunk el, és most nézze, úgy jön be ide, mintha mi sem történt volna – visszafordulok Lucifer felé. Szemembe fény villan meg és nem a kellemesebbik fajtából. Nem titkolom, hogy a démon vérét kívánom. Ember vagyok, nem szent. Bosszút állnék a társamon, ki azóta is lelki traumáktól szenved, emiatt.
- Nem igazán nekem szánták az ételt – mosolygok rá, eszébe juttatva, hogy valójában én ma dolgozom. Így se nem iszok alkoholt, se nem eszem meg a vendégek ételét.
- Felkérhet táncolni – engedem meg neki, nagy kegyesen. – De figyelmeztetem az alap lépésekkel vagyok legfeljebb csak tisztában – ennyi még nekem is kijár. Közben is tudok figyelni, legfeljebb párszor letaposom a lábát az Ördögnek.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lucifer...


Bálterem és földszint - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
A Pokol fura ura
☩ Play by :
alexander skarsgård
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 11:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Natalie és Mindenki
Valahogy sejtettem, hogy halandók számára felfoghatatlan korom lesz az, melyre utal. De ahogy az előbb is említettem, ha nőről van szó, jobb, ha kérdezel vagy az örökkévalóság is kevés lesz, hogy magyarázkodj. – Így van, de hazudnék, ha azt mondanám, ez nem tartozik a munkaköri leírásomba. – forgatom meg kezemben a poharat, s mosolyodom el, mielőtt ismét beleinnék. – Mmmm…- nyelem le az utolsó kortyot, s helyezem az asztalra. – Meglepő, milyen ismerettel rendelkezik fiatal kora ellenére. Túl sokat nem láthatott mind abból, melyet most leírt nekem. – fordítok neki félig hátat mindaddig, míg egy üveg nyakát meg nem tekerem, s töltöm meg poharam. – Nem kell pénz, jelen helyzetben az ér a legkevesebbet. Mégis nézzen csak körül, mi ez, ha nem színjáték? Olyan dolgokat halmoztak fel, melyet nehéz munka árával teremtettek meg vagy éppen kilométereket kellett gyalogolniuk, s mindezt miért? Csak azért, hogy egyetlen napig jó színben tüntessék fel magukat. S mi lesz az ára? Újabb hetek, hogy feltöltsék a készleteket. – aprót rántok a vállamon. Nem az én dolgom, de ne legyünk álszentek, semmivel sem lettek jobbak, mint eddig voltak. S hogy ezt talán az én érdemem is, nyilván, nem is akarok kibújni a felelősség alól. Büszkén vállalom a tettem. De míg bort isznak s vizet prédikálnak Damoklész kardja ott fog lebegni a fejük felett. – Pontosan. Ez a baj magukkal emberekkel. – jelentem ki, hűvösen, akár a fagyos téli szél. – Még mindig a bűnbakot keresik. Isten, Gabriel vagy én. De feltette már bárki is magának a kérdést: „Miben hibáztunk, mi emberek? „ Gyűlölik az angyalokat és a démonokat, igazából mindent, ami kicsit is más, mint maguk. De kérdem én, mindazt, amit tudnak, kitől tudják? Honnan ismerik a rúnákat, melyekkel ellenünk védekeznek? – fordulok immár felé, s vonásait és barna szemének árnyalatait fürkészve. – Talán igaza van, de a lényeg nem is ebben van, utánpótlás mindig lesz. Ha nem azért, mert eladják a lelkük, akkor azért, mert képtelenek a változásra. De igencsak bátor kijelentés. – küldök felé egy már-már barátságos mosolyt. Lehet félreértett kissé a kedves. Itt, ez a rakás szerencsétlenség, s ha megnyílik a Pokol kapuja újra, mind oda kerül, ha eljött az ideje. Annyi vaj van a fülük mögött, hogy nincs annyi Mi Atyánk, mellyel azt jóvá lehetne tenni, s kétlem, hogy Gabriel bármelyikőjüket is beengedné. Így hát az a bizonyos lift, csak lefelé szállít. Mindegy hogy eladja a lelkét vagy sem. Meg lehet, az előbbivel most jobban járnának. – Úgy tekintek. – bólintok. – Félre értett. Kicsit sem bosszant a maga helyzete, ha úgy érzi egy skatulyában kell lennie, hát ki vagyok én, hogy ebben a hitében megrengessem? A felajánlott golyó, az bosszant. – mosolyodom el ismét, a magyarázat után. Felőlem aztán mókusruhában, a konyhában is parádézhatna. Adják a látszatot, a fene nagy felebaráti szeretet miközben pislognak, mint nyuszi a lisztben. – Netalán tiszteletét tette ő is? – tekintek én is körbe, de nem látom sehol a marcona fejét. Pedig, akkor válna igazán szórakoztatóvá ez a bál, újra divatba jönne a „kidobós”. – Ezt a helyzetet, a kényszer teremtette. – jegyzem meg halkan. Hisz ha Amara nincs, semmit sem változott volna. Ember embernek farkasa. Örök törvény. Az, hogy egy nagyobb hatalom megjelenése kényszerítse őket, arra, hogy segítő jobbot nyújtsanak egymásnak, már – már szánalmasnak is nevezhető. De őszintén bevallom, lehet, ha nem így történik, én sem lennék itt. – Fivérem egy légypiszok egy fehér lapon, van ennél nagyobb problémája a világnak. – szándékosan nem csak őket halandókat említem, az ő bajuk éppen úgy a miénk is. Úgy hiszem Gabriel elvakultsága csalódásból fakad, míg Amarájé a bosszúból, s ez sokkal veszélyesebb. S a rizikó faktort növeli, hogy vágás van a lába között s sok évezred a háta mögött. – Ahogy esik, úgy puffan. – rántom meg ismét a vállam. – Megannyi módja van, hogy kapcsolatba lépjünk egymással, ez az egyik. Ragaszkodik az emberekhez, miért ne társaloghatnánk egy humánusabb környezetben? – nesze semmi fogd meg jól. Kaméleont játszik? Nos, lehet tökéletes vadász, de én általában figyelek a partnereimre. S meghagyom őket abban a hittem, hogy nem láttam semmit. Csak ki ne essen a szeme, mint a csigának. – Valóban. Lehet, ideje lenne újra tárgyalni a feltételeket. – jegyzem meg elmerengve a Tanács tagjain. Ash. Eltűnésével túl sok elvarratlan szálat hagyott maga után, melynek végére ideje lenne csomót kötni. – Helyükön? – vonom fel a szemöldököm. – A démonok jelenleg helyükön kezelik az embereket. Mindig is játékszerek voltak a kezükben. Sajnos beleestek abba a hibába, hogy azt hiszik, a nyúl viszi a puskát. Egyelőre, hogy talpon vannak, azt Michael ellenállásának köszönhetik. De nem zárkózom el egy újabb megbeszéléstől, melyen most már személyesen vennék részt. Magácska éhes? Mert szívesen elkísérem az asztalához. – már ha van olyan neki és nem állva fog enni, mint a lovak. Bár pár száz koktélszendviccsel jól is lehet lakni. – Vagy esetleg megbontjuk a rendet és a svédasztal helyet a táncparkettet vesszük igénybe?


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Bálterem és földszint - Page 4 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 19, 2019 11:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


☽ Vadászavató Bál

Bámészkodás, Seth
• szószám: 944 • Credit:

 
Nem nyúl ugyan új pohár után, egyelőre elég neki az, amit épp kortyolgat, körmével aprókat kopogtat a pohár oldalán valami dallamra, amit épp érez, tekintete ismét a tömegre siklik, már-már megszokásból, aztán csak aprón von vállat, szórakozott mosollyal a kérdésre.
- Nem mondtam, hogy képtelen vagy rá. Csak... elszoktam a tudattól, hogy bárki képes rá közülünk. És hogyan teszed? Én rettentő hosszú sétákat veszek olyankor – is, de a lényege ez. Sétál. Keres valami zöld területet és sétál, leül, a fűben fekszik. Mert ez valóban lazítás, kikapcsol mindent és csak létezik. Bár lehet, csak neki vannak ennyire minimálon az igényei olyankor, nem lenne meglepve, nem is kérné ki magának, elvégre ahányan vannak, annyi félét művelhetnek, hely is van rá bőven, nem kötelesek egy helyen tömörülni, még ha kicsit rosszak is a körülmények. Mégis, most itt állnak egymás mellett, valahogy mindig így jön ki valakivel a lépés, akaratlan keverednek egymás közelébe majd szembe a másikkal, már csak annyi időre is, hogy meglessék, hogy mutat aztán tovább is állnak. Vagy valami olyasmi. Igazából hosszabb dolgot csak Rubennel művelt, a többiekkel futólag, itt-ott pár szó vagy óra, ha azt kell nézni, javarészt egyedül volt és oldotta meg a dolgokat és lám, mi lett belőle. Most itt áll, itt is lesz egy darabig. Szebb kilátások.
- Talán. Az épp elég neked – csóválja meg a fejét, majd nevet egy aprót. Nem tudja megállni, olyan abszurd indok, főleg tőle, hogy ha akarja sem tudja teljességgel elhinni. - Csak az ital miatt? Elég olcsón megúszta akkor. Bár, ha neked ez jó... - azzal emeli meg a poharat, mintha tósztot akarna mondani és újabbat kortyol. Nem hiszi, talán más is van, talán mégis ennyi kell egy estére, hogy ne tomboljon. Meg hát, a logika. Itt előadja magát, a vadászok nagy része közrefogja és addig keresik a megfelelő eszközt, amíg úgy bökik meg, hogy az fájjon neki. Nem lenne szerencsés este, nem mintha magát féltené, ő bizony nem fog semmi ilyesmit tenni, végignézné és nem mozdulna, még ha az után el is átkozná. Szükséges lépés az, hogy most megőrizze a látszatot.
- Mmmmh – bólint egyet, valós a szerencse. Nem a legjobb hír volt, hogy a semmiben vannak, azóta viszont megtapasztalta, hogy van előnye. Ők a meglepetés, csak a masni maradt le. - Amúgy sem tudnák mit kellene keresni, de valóban könnyebb, sokkal. Már nem is zavar a tény, hogy egy sort sem kaptunk – von vállat ismét, sokat nem bosszankodott rajta, nem akart templomokat a nevére írva, nem volt szép dolog attól, aki ezt művelte, de nincs mit tenni, az élet már csak ilyen. Kiissza a maradékot a poharából és leteszi, majd kényelmesen nyújtózkodik egyet, míg fivére kiszolgálja magát ismét. Ő is hallja a dolgokat, el is néz abba az irányba, egyelőre azonban nem mozdul, még van idő, hiszen a nagy része még csak most mászik be kintről.
- Ó, okozhat és fog is – néz ismét az irányába. - Nem elhanyagolható, hogy kiről van szó. Vele akaratlan megkaptuk a galibát. No mindegy – ezen majd ráér akkor keseregni, amikor már benne van. Akaratlan piszkálja meg ujján az ékszert, mintha valami nyugtató mozdulat lenne és valóban. Egy kicsi gonddal kevesebb.
- Nem hiszem, hogy elkényelmesedtek. Inkább... stratégia. Mármint ha belegondolsz, ők is tudnak arról, mi szabadult a világra és most nem rólunk beszélek. Én simán tartanék nyílt estet, ahol találhatok szimpatizánsokat minden oldalról, hogy amikor majd eljön a pillanat, hogy valamit tenni kell, legyen még több kéz és erő. Vagy aztán lehet az van, hogy észre sem veszik. Fene tudja, nem találtam még meg a teljes logikát ebben – és nem is kell, hiszen nem ő dolga volt ezt kitalálni és leszervezni, pláne nem ügyelni rá. Ahogy esik, úgy puffan, nem érzi úgy, hogy valami nagy dolog fog itt várni rá, hiszen elvileg csak pofavizit meg minden, aztán ki tudja, mit vonzz be a szerencséjük. Egyelőre ezen a beszélgetésen kívül sok másik történik, nem is fülel jobban senkire, csak a másikra. Felvonja a szemöldökét ismét, úgy húzza vissza figyelmét hozzá és az érdekes megjegyzésre. Sőt.
- Kitépik? Ugyan kicsoda? - bár sejti a választ, kettő is akad, de talán a könnyebb válaszra kell gondolnia. - Csak nem te is pusztításra vágysz? Mi értelme a teljes halálnak? - halkít ismét a hangján, ragadja meg a dolgot, hangjából hallhatja, hogy komolyan nem fogja csak úgy elengedni. Sóhajt egyet, nem egyszerű ez. És akkor még csodálkoznak, hogy emberek közé menekül. Persze, biztos van valami tudatalatti abban, hogy kapott némi szelídítést, finomítást, hogy az elvadult láncokat ledobálja, de még régi fényében sem volt a mindent eltipró vonalán. Mindig másabb volt, tudták is, ő meg nem tett semmit se másképp. Kevesebb könyörület volt benne, de talán eleve anyja terve ez volt, elfogyott a kegyetlenség anyaga kissé. Gúnyosan horkant közben egyet, megint a megszokott vonal, szemét forgatja.
- Anyánk ha élne, még eddig se jutottam volna. Hagyjuk őt rohadni valahol mélyen – a lánc, a legnagyobb, amelyet már rég elfeledett. Vak volt annak idején, vak ameddig fel nem nyitották a szemét. De aztán annál kegyetlenebbül csapott le és ott nőtt igazán önmagához. - Mindig is fel voltam nőve hozzá, csak arról nem tehetek, hogy a kígyófészek oly hataloméhes, hogy a fényük teljesen elnyomott. Nem baj, megszoktam már – legyint végül, hadd mondja, már egészen jól lepereg. Bár továbbra sem a kedvence. Ez az utolsók sorsa. Végül eltűnik eme feszültség az arcáról, kellemesebb vonásokat húz rá, még mosolyt is.
- Igen, van. Menjünk akkor, mielőtt elfogynak a szabad helyek – bólintva egyezik bele és indul meg befelé, oda, ahonnan lassan már érezheti, hogy miféle fogások várnak rájuk. Nemigen eszik, az ízek a legtöbbször furák, de a látszat azt fogja kívánni ma tőle, hogy olyan lelkesedéssel falatozzon, mint egykor.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 19, 2019 1:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




Mindenki & Volgan
Ünnepi bál

A férfi szótlansága a kezdetekben kicsit zavaróan hatott rá. mintha nem látná Őt szívesen pedig ez nem igazán fordult elő eddig életében. Angyali kisugárzása szinte mindenkit elvarázsolt legyen az férfi vagy nő.
- S kit keres? Hátha tudok segíteni. - ajánlja fel kedvesen a segítő kezet még akkor is ha egy plusz ember csak púp lenne a hátán akit el kéne viselnie pár információmorzsa érdekében. Szóval csak egy vendég. bosszankodik magában, hogy mennyire sikerült mellényúlni amikor kiszúrta a magányos férfit. Viszont már elég gyanús lett volna egyből faképnél hagynia ezért végül egy enyhe sóhajjal fogadt el sorsát az estével kapcsolatban.
- Jó magam is vendég vagyok Egy távoli delegáció küldötteként. -  mondja lelkesen bár azt a részt ki kell hagynia, hogy Gabriel kémeként van jelen és csak a gyenge pontokat jött felmérni és ha már itt van információkat is megpróbál kiszedni a lehetőleg nemsokára illuminált állapotba került vadász társaságból.
- Pompás,jó magam is megéheztem már az ide vezető úton. - válaszol lelkesen bár zavaróan hatott a férfi széles mosolya. Korábban beszélni is alig akart így gyanús volt számára, hogy tetteti a dolgot, ami csak arra enged következtetni, hogy Ő is a nemkívánatos vendégek listáján foglalhat helyet.
- Rendben akkor ha gondolja helyet is foglalhatnánk. - pillant a tömeg felé akik már percekkel ezelőtt elfoglalták helyüket a vacsora felszolgálására előkészített asztaloknál.

- Egyedül vagyok mint a kisujjam. - mutatja fel jobb kisujját miközben elindult a férfi által mutatott asztalok felé. Mindig is egyedül járta a világot. Soha nem rajongott a társaságért mert akkor magán kívül mással is foglalkoznia kellett volna az pedig nem az Ő asztala volt.  
- Szintúgy Phill, szintúgy. - viszonozza a nyájas gesztust miközben helyet foglal az egyik ülőalkalmatosságon.
- S mondja mive lfoglalkozik, hogy ellátogatott egy ilyen rendezvényre?.


XXX . @Volgan .
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 11:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Szószám; ide • Zene; background noise »
Lágy sóhaj hagyta el ajkaim miközben szabad kezemmel a jól fésülttől távol álló hajamba túrtam, hogy megigazítsam azt. Pót cselekedet volt. Nem igazán tudtam mit is kéne pontosan csinálnom ekkora tömegben azon kívül, hogy fivéremet boldogítom valószínűleg nem nagy örömére. A szemeim felváltva fürkészték a tömeget és Athan arcát amiről nem azt lehetett leolvasni, hogy mennyire örül drága bátyjának.
Számtalan poharat ürítettem ki rövid idő alatt. Hozzászoktam az alkohol szörnyű ízéhez. Olyannyira, hogy már-már olyan volt mintha csak vizet öntenék le percenként a torkomon nagy mennyiségben. Athan megjegyzésére mosolyra görbül szájának széle, de ezt elrejti a pohár mögé. Sokkal jobb ha a testvéreim is érzéketlennek hisznek akit semmi sem köt le. Pedig ez nem így van. Leköt a hatalom. Az erő. A másik kisemmizése. Ez mind mind igazán szórakoztató tud lenni főleg ha a cselszövő tudja is, hogy mit csinál.
- Ki mondta, hogy nem tudok lazítani? - vonom össze szemöldökömet ezzel jelezve, hogy nem igazán értem honnan veszi ezt. Mindig is tudtam lazítani csak nekem más tartozik ebbe a kategóriába. Ezt igazán megérthetné bár nem is értem miért foglalkoztat ennyire az, hogy mit gondol Ő.
Széles, gúnyos vigyor terül el az arcomon amint megkapja a várt reakciót arra, hogy kárt akar tenni az ittlévőkben. Mélyen legbelül a benne élő vals szörnyeteg tényleg ezt tenné. Pusztítanék és rombolnék, de sokat változott a világ ezt be kellett látnom és azt is, hogy ezen az úton már elég kevés dolgot tudok megszerezni. Sokkal nagyobb szerepet kapott a politika és a cselszövések bár ezt már jómagam évszázadokkal ezelőtt is műveltem. Nem véletlenül távozott az élők sorából anyánk sem.
- Nem is komolyan gondoltam, talán . - vonom meg vállaimat miközben forgok egyet a tömeget vizslatva nem e szúrt ki minket valaki bár nem is vagyok benne biztos, hogy az itt jelenlévők közül bárki is tudna a létezésünkről. - Túl jó az ital ahhoz, hogy a földdel tegyem egyenlővé ezt a helyet. - kuncogok halkan miközben Athan arcát fürkészem bár az továbbra is inkább érzéketlen velem szemben mint ahogy mindig is.
- Még szerencse, hogy minket szinte mindenki elfelejtett így nem tudják mit keressenek rajtunk, nem? - ismét egy üres pohár. Már lassan csak üres poharakkal volt tele az asztal aminek közelében tanyáztunk ráadásul a tömeg is szépen lassan szállingózott tovább. A tömeg valamilyen vacsoráról beszélt amely elég kecsegtetően hangzik hiszen ez is beletartozik az ismereteim bővítésébe.
- Viszont az átmeneti veszély is okozhat galibát hiába csak egy és tényleges van. - vonom meg vállaim. - Azért érdekes, hogy ennyire nyitott ez a rendezvény. A vadászokból kiindulva nagyobb biztonsági óvintézkedésekre számítottam. De pár szúrós tekinteten kívül mást nem igazán láttam és tapasztaltam. - adom tudtára az eddigi megfigyelésem lényegesebb részleteit.
- Talán ennyire elkényelmesedtek volna? Nagy hiba lenne. - mondom ismét a jól ismert, gúnyos vigyorral képemen. Bár kétlem, hogy csak ennyi eszük lenne. Biztos van valami vagy valaki, aki figyelemmel követi az eseményeket és ha olyasmit történik a meglepetésvendégek által, ami nem éppen szórakoztató számukra akkor felfedik magukat.
- Érdekesen hangzik. - mondom teljesen komolyan ahogyan hallgattam Athan beszámolóját arról mivé is fejlődtek azok a toprongyos emberek akik annak idején liszteszsákot hordtak ruha helyett és rozoga kapákkal művelték földjeiket. Furcsa ilyen modern környezetben látni Őket.
- S milyen kár, hogy ezt a látszatot is kitépik majd görcsösen szorító markaik közül. - váltok át valódi jellememre. A hideg, számító, érzéketlen férfivá aki még testvéreit is képes volt rávenni az anya gyilkosságra.
Bár arcom nem mutatja érdeklődve hallgatom öcsém monológját arról, hogy mennyire belemélyedt valamibe és, hogy ez majd segíthet nekünk. Ha képes lennék tényleges érzelmekre és egyebekre most tényleg meglepődtem volna. A kis sereghajtó egészen kikupálódott az évek során és mi észre sem vettük.
- Nocsak. - próbálom elismerően mondani bár kétlem, hogy sikerrel jártam. - Azt kell, hogy mondjam végre felnőttél ahhoz aminek születtél. Ha anyánk élne talán büszke is lenne Rád. - mondom kifejezéstelen arccal. Beleuntam a művigyorgásba. A felesleges, semmitmondó érzések utánzásába.
- Ahogy óhajtja kedves William. - biccentek felé színpadiasan. - Lenne kedve egy kellemes vacsorához? - invitálom meg egy közös étkezésre hiszen az utolsó ilyen alkalom anyánk szíve volt ha nem csal a memóriám.


« taggeld; @Athan • Komment: snake snack  »

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Bálterem és földszint - Page 4 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Bálterem és földszint - Page 4 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 6:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Bálterem
Lucifer, Drake & Mindenki
──────────── ────────────
« Outfit • Szószám; 874 »
« A flow of words is a
sure sign of duplicity»
Egyetértően bólintok a férfi szavaira. Magam sem mondhattam volna ezt szebben, vagy helyesebben. Legyen az férfi, vagy nő, becsülendő az a fáradtság, amit valami elsajátításának érdekébe történik. Még ha láthatólag nincs is eredménye vagy képtelen a tényleges elsajátítására, akkor is. Becsülendő.
- Ez így igaz - zárom is le ezt a témát ennyivel, tovább nincs is értelme ragozni a dolgokat. Amúgy sem hinném, hogy elfogynának a beszédtémáink. Mégis ki mondhatja azt el magáról, hogy magával az Ördöggel cimborál?
Na jól van Natalie, fejezd be, lassan már önmagadnak is sok leszel.
- Az elmúlt évezredek alatt mennyi olyan esetet tudna felsorolni, ahol azzal találkozott, hogyha az embereknek pénzük van, azt hiszik, hogy stílusuk is. Az egész pokoli színjáték előtt ezeket nevezték újgazdagoknak, vagy épp újdonsült maffiózoknak, tekintsünk el a lényegtelen részletekről - legyintek könnyedén. - De úgy vélem, hogy ez korábbi korszakokban is igaz lehetett. Szóval az emberek azt hiszik, hogy a pénzzel stílus is jár, holott, lássuk be ez, nem igaz. Erre értettem, hogy Magának ezt mindenkinél jobban kellene tudnia. Azt hiszik, hogy megtanulnak valamit, holott csak a saját giccsük szerint utánozzák le. És itt jön képbe a pacsuli parfümök - kanyarodjunk vissza az eredeti témára, ezzel is körbejártuk az egészet. Amivel kezdtük, azzal fejezzük is be.
- Eltévedt. Nincs mindenkinek. Mióta életvitelszerűen élvezzük az apokalipszist, rengeteget vesztett mindenki, igen sokan, ha tehetnék meglehet, hogy eladnák a lelküket értük. De a legtöbbje már nem. Mert tudja, hogy mivel jár és tudja, hogy a halál csak egy állapot. Meg amúgy sem megy a tűz a bőrömhöz - vonom fel a vállamat. Volt idő, amikor eladtam volna a lelkem Dylanért, ezt tudom. Ma már nem tenném meg. Nem tenném, mert tudom, hogy azzal, csak a pokolnak tennék jót. Eszem ágába sincs ezt megtenni. A legtöbb vadász is így van ezzel. - A világnak mindig is szüksége lesz egy bűnbaknak. Soha nem az adott személy a hibás, mindig más. Erre kapó az Ördög - mosolygok rá szemtelenül, de való igaz. Én is csak akkor szoktam számra venni a nevét, ha valamit istentelenül elrontok. Ugyanúgy igaz ez az Istenre is. Nálam már az ő neve sem szerepel a jó gyerekek listáján.
Visszakérdezésére csak határozottan bólintok.
- Vizet - tudatosítom benne. Ma észnél kell lennem. A meghívásom nem véletlen volt, vélhetőleg drága főnökömnek köszönhetem, ki még mindig nem dugta ide a képét. A véletlenekben nem hiszek, jogom meg nincs itt lenni, egyik vadászavatóval sem vagyok felhőtlen kapcsolatban.
- Tekintsen úgy rám, hogy csak egy alkalmazott vagyok, elegánsabb ruhába - ajánlom fel neki. - Így máris nem bosszantó - és amúgy is, egy vadász soha nem pihen. Legfeljebb kevésbé éber. A poharat átveszem tőle, óvatosan emelem a számhoz és kortyolok bele. Az utóbbi időben - pontosabban az Alexszal szétcsúszott éjszakánk óta - amúgy sem nagyon kívánom az alkoholt. - Ahogy érzi. Engem nem bosszant - vonom össze a szemöldököm, homlokomat ráncolva.
Miért kellene ezen bosszankodni… Rendben, nem fogom megérteni a férfiakat. Az Ördög is az, és ez elég sok mindent megmagyaráz. Vajon Isten nőnemű?
- Nos - széttekintek, tekintetem nem állapodik meg senkin, pedig elég sok angyalpengére feltűzni valót látok - Vannak szép számmal, akik azt hiszik, hogy az emberek még mindig nyársra való falatkák - vonom meg a vállam. - Na meg, lássuk be, Gabriel elég sokat tett azért, hogy Ön már kevésbé legyen érdekelt az emberek számára - vonom fel a vállamat. Igyekszem az angyal nevét egyszerűen kiejteni és nem úgy, mint aki épp összeszűrte a levet az egyik angyalával. Mintha nem lenne amúgy is bonyolult az életem. De legalább Ő nem fog itt megjelenni ma.
- Az emberi beidegződés érdekes - kezdek bele, hajamat a fülem mögé tűrve egy pillanatra. Ugyanis rájövök, hogy roppantul zavar, így előre is simítom hullámos tincseimet. - Mióta az eszünket tudjuk arra nevelnek, hogy az életben maradáshoz az kell, hogy minden természetfeletti lényt gondolkodás nélkül kiirtsunk. Ámde a világ változik, így nekünk is változunk kell. Az pedig nehezen megy, még ha egyeseknek - itt utalok a bál rendezőjére, kit nem szeretnék nevén említeni - ez könnyebben is megy. Na meg az angyaloknak és démonoknak is ezernyi hátsó szándékuk van  - a nyitás mégis megtörtént San Francisco felé, így nincs mit tenni. Nyitni kell. De nem lehetünk ostobák, észnél kell lennünk, hogy kit is engedünk be valójában a városban.
- Oh, szóval nem is személyesen keresik meg egymást, hanem az emberek által? - hökkenek meg, majd magam is körbetekintek, figyelem miként ülnek le az emberek az asztalhoz. Az ajtóban pedig ott áll Drake. Szívemről hatalmas kő esik, mely egy halk fújtatás kíséretében történik meg. Ha rám tekintek csak szememmel intek Lucifer irányába, remélve, hogy ő ezt nem látja. Ha meg igen, nem árultam neki zsákbamacskát.
- Angyal ellen nem kötünk alkut. Szóval marad az utóbbi. Azonban az egyik démona volt itt nálunk tárgyalni a Maga nevében - ezért sem tartom még egyelőre ellenségnek. Elvileg szövetségesek vagyunk. De ezt bárki mondhatja. A tettek azok, amelyek meghatározzák egy személy valódiságát.
- Majd ha a démonok helyükön kezelik az embert és a városomba nem úgy viselkednek, hogy azt hiszik bármikor, bárkit megölhetnek, megkínozhatnak, szórakozhatnak velük, majd nem fogjuk ellenségként kezelni - vetem oda neki.
- Kíván vacsorázni? - teszem fel könnyedén, mielőtt még a mellére szívná a szavait. Mégis a karomon lévő pecsét jelzi, hogy az utóbbi időben mennyire elfajzott a helyzet New Yorkban.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lucifer...


Bálterem és földszint - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
A Pokol fura ura
☩ Play by :
alexander skarsgård
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 4:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Natalie és Mindenki
- Az is becsülendő, ha egy nő veszi a fáradtságot, hogy elsajátítsa. De azt hiszem ez sok minden másra is igaz. – ha nem így lenne, mit sem érne az ész, az akarat, a tudásra iránti való vágy, mellyel Atyám ajándékozta meg az emberiséget. Mindegyik ugyanannyit kapott belőle, az, hogy ki mire használja, az csak rajtuk áll. – Kifejtené, hogy mégis miért kellene tudnom? – ember s démon, netalán angyal legyen az a talpán, aki egy nő gondolkodásán eligazodik. Megkapták azt a képességet, hogy egészen másképp lássák a világot, minden mágikus képesség nélkül. Hol többet, hol pedig kevesebbet gondolnak bele a világ működésébe. – De csak mert az ajtaja bezárult s a kulcsát eldobták.- viszont ez közel sem jelenti azt, hogy így fog maradni. - S ha szétnézek egyetlen egy embert sem látok, aki a Mennyország expresszre váltott volna jegyet. Még Magácska sem. Szóval, még találkozunk…odalent. –ezt akár ígéretnek is veheti, s arcomon továbbra is ott ül az a könnyedén pimasz mosoly. De csak néhány pillanatig. Hangosan kacagok fel kijelentésére, leplezni se akarom, hogy jót mulatok rajta.
- Nincs ebben a teremben olyan lélek, akinek ne lenne egy hőn titkolt vágya vagy valakije, amiért/akiért ne adná el a lelkét, ha csak ez lenne rá az egyetlen mód. A legtöbb embernek van egy olyan tulajdonsága, mely letereli a feloldozáshoz vezető útról. Hiúság, önfeláldozásra való hajlam, kapzsiság esetleg a szerelem iránti vágy.  – újabbat kortyolok, az immár kissé vizes italból. – Nézzen csak körül sokan 28 évvel ezelőtt még azt sem hitték, hogy létezik Isten, de valahogy az Ördög mindig is más volt. – intek az oszladozó tömeg felé, akik már alig várták, hogy elfoglalhassák helyüket egy –egy asztalnál.  S így a Pokol sose fog kiürülni, már most bőven utánpótlás, s démonjaimnak alkut sem kell kötniük. – Vizet? – ráncolom össze enyhén homlokom, de nem ágálok ellene. Vastag üvegű poharat veszek el az asztalról, megbontva ezzel a csatasort, s a kihelyezett kancsóból töltöm tele.-  Az a nem szép, hogy a saját báljukon, dolgozni kényszerülnek. Ha már itt van szórakozhatna is egy kicsit. – nyújtom át neki a poharat, melynek peremén fénycsillagok szikráznak, a bálterem megvilágításának köszönhetően. – Nem is tudom, hogy ez bosszantson vagy örömmel töltsön el. – húzom félre kissé szám, s tűnődők el a nyers valóságon. – Érdekelne, vajon ki az ebben a teremben, aki lekörözött? – talán csak egy kicsit zavar a tény, hogy akad ebben a szétzilált világban olyan, aki eme címet kiérdemelte és az nem Amara. – A jelen helyzet nem ezt mutatja, hacsak nem valami hátsó szándék húzódik meg mögötte. – könnyen előfordulhat ez is, nem állította soha senki, hogy az emberek nem zsiványok. Egy kidobott kolonc ezeknek a nyavalyás, kiéhezett démonoknak. Ez is egy lehetőség, de jelenleg csak futó gondolatként suhan át az agyamon. – De hagyj kérdezzek akkor én is. Ha ennyire paranoiások, miért is ennyire nyilvános ez az egész cirkusz? – fordulok felé, jeges tekintetemmel végig pásztázom vonásait, már-már zavarba ejtően fürkészem tekintetét. Nem sok idő, számomra nem, csak néhány pillanat, hogy utána ismét a vendégsereg s vendéglátók vegyes forgatagába merüljek el. Egy magas, szikár ismerős sziluettre leszek figyelmes, aki éppen egy ajtó mögött tűnik el. – A szórakozás mellett kíváncsi vagyok, kikkel is szűrte össze a levet fivérem. Reméltem, talán itt lesz, hogy bemutasson a Tanácsnak. Faragatlanság tőle, hogy nem jelent meg. – valóban, miért nincs itt? Érdekelt volna, hogy milyen előnyét látja ennek a szövetségnek, s egyáltalán az is, hogy tudja e ez a démonvadász népség, hogy nem is olyan régen az én segítségemet kérte. – Voltaképpen, melyik rokonom ellen is köttetett ez a szövetség? Gabriel fivérem vagy drága nagynéném ellen? – a kérdés teljesen logikus, jelen esetben az utóbbi a nagyobb probléma, sz előbbi csak egy szikra míg Amara maga a láng. – Talán itt lenne az ideje, hogy a démonokat ne ellenségként kezeljék… - nem fejezem be a mondatot, mit is biggyeszthetnék oda? Barátként? Ezen még magam is jót derülök.

#kihívás1

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 4 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 2:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Kaitlyn & Alex & mindenki
────────────── ──────────────
Tudom, Kaitlyn – maradnak meg a szavak ismét gondolatnak – én is valahogy így érzek. Úgy látszik, Alex tele van meglepetésekkel, újabb és újabb váratlan trükkökkel veszi el az ember lélegzetét. Én nem fulladozom, de legalább százszor fojtotta már belém a szót azóta, hogy megismerkedtünk, rendszerint olyasmivel, mint épp most: időnként a számításaimtól teljesen ellentétesen viselkedik. Mi van, ha mégsem játszunk ma szerepeket? Ha helyette inkább előtérbe kerül egy olyan részünk, amit máskor mélyre temetünk önmagunkban? Azt kívánom, bárcsak valahol máshol lennénk, valami csendesebb helyen és csak mi ketten, hogy megbeszélhessük ezt az egészet.
Egy fokkal összeszedettebben figyelem, ahogy kortyolgatni kezdi a tálcáról lekapott pezsgőjét. Valószínűleg pontosan ez hiányzik Alexnek, egy kis feszültségoldás, bár most, hogy megemlíti, számukra milyen tétje van az estének, én is finomítok kicsit a terveimen. Nos, az alap igen egyszerű volt és teljes mértékben mentes a Payne-családdal való találkozástól: bejönni, lézengeni kicsit a bálozó tömegben, és amíg a vacsora tart, elintézni a rám bízott rövidke feladatot. Azóta, hogy megláttam, mégis kétféle különböző cél lebeg a szemeim előtt, és jó lenne, ha valahogy összehangolhatnám őket egymással.
– Hát… elképzelhető, hogy nem vettem észre időben, hogy vadásszal van dolgom – húzom el a szám, de ez csak egy másodpercre váltja fel a szokásos vigyort. A nővére is mond valamit Alexnek, de ő a másik oldalán áll, így esélyem sincs elcsípni, másrészt nem hallgatózom; még mindig lefoglal az előttünk elhaladók óvatos megfigyelése. Egy lépéssel lemaradok mögöttük, mikor újra elindulnak, és nem csak azért, hogy a következővel átmehessek Kaitlyn felére. Ebben az új formációban viszont már rendes kísérőnek érzem magunkat.
Hezitálok, mert döntenem kell, érdemes-e velük tartanom. Elvégre onnantól kezdve, hogy leülök, nincs visszaút… Érdekel Alex élete, és most láthatnám egy részletét; a családját, a barátait, a környezetet, amiben akkor létezik, ha nincs velem, ennek viszont a részvételem az ára. Miért áldoznék feleslegesen energiát és értékes időt valamire, aminek úgysincs jövője? Talán csak tudni szeretném, milyen lehetne, ha volna esélyünk.
Csendben lépkedek mellettük, míg el nem érjük a kinézett helyet, és ott kérdőn pillantok a mi vezetőnkre. Még mindig visszafordulhatnék, de legbelül jól tudom, hogy úgysem fogok.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Bálterem és földszint - Page 4 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 12:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Sokan mások & Gadriel& Én
A férfi nem tágít, és tovább kérdezősködik. Úgy gyűlölöm az ilyen rámenős alakokat. Kérdést kérdés után halmoz fel, amiket hirtelenjében fel sem fogok úgy próbálok válaszolni.
- Nem egyedül vagyok, csak késésemben nem találom a partneremet. - apró sóhaj hagyja el számat - nem én vendég vagyok csak - rántok egyet a vállamon - és ön? - teszem fel a kérdést puszta udvariasságból, hiszen ha egy bunkó paraszt vagyok gyorsan kiderülnek rólam a dolgok. A tömeg kissé oszlani kezd, így Azura után kutatok benne, de ismét csalódnom kell. Talán el se jött volna? Megeshet, hogy az utolsó pillanatban berezel, és inkább otthon tölti az estét.
- Hmm jól hangzik, farkas éhes vagyok - széles műmosollyal nézek az idegenre, ha kívülről látnám magam, szerintem ez lenne az a pillanat amikor elmegyek hányni, de most gázul nézne ki.
- Eddig vártam, majd leskelődök aztán, ha meglátom elkapom. - mosolygok ismét a fazonra
- Maga egyedül van vagy van kísérője? - folytatom az udvarias nyáladzást miközben az étel felé invitálom kezemmel. A homlokon vágás kicsit sok volt nekem ezt egy apró homlok ráncolással jelzem felé, de nem haragszom miatta, hiszen csak az illedelmességet követi, hogy bemutatkozzon.
- Örvendek Nathan, az én nevem Philip Morgan, de szólítson csak Phillnek. - gyönyörű mosolyom annyira erőltetett, hogy már szinte az arcomra ragadt, már az arcizmaim kezdenek görcsbe rándulni, remélem gyorsan megtalálom Azut, és abbahagyhatom a nyáladzást.   

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 11:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
hunters & everyone
────────────── ──────────────
« Wants and needs are different things. »
Közvetlenül a sakáltanyával szomszédos körzetben. A nyomatékosan kiadott biztonsági intézkedések nélkül. Személyesen ellenőriztem a környéket, amíg odabent elkezdődött a flancolás. Se egy aktív rúna, pecsét, se egy ideiglenesen áthelyezett kristálygömb, se nagyobb mennyiségű szenteltvíz készlet. A pokoleb fél fogát az utolsó pillanatban kölcsönvett zakó belső zsebébe száműztem. A késemet az övem hátulsó részéhez rögzítettem. Az öltözködési protokollt csak lazán követtem. Első körben egyáltalán nem akartam. …a kelleténél jobban kitűnni se. Mindegy hogyan jelenek meg, pólóban vagy ingben – felfigyelnek rám, jól ismerik az arcom. A szövetségi helyzet miatt aggattam magamra elegánsabb ruhákat. Mozgásban nem akadályozóakat.
Kibaszott politika. Ha a városi civilek nem tartózkodnának bent leszarnám. Önhatalmúlag rajzoltam volna fel a hiányzó óvintézkedéseket, a csapdákat. Szentelt vizet öntöttem volna minden ivóvízbe, a borba, az összes folyadékba. Bezártam volna minden lényt a bálterembe. Több sebből vérzik a rendezvény, a szervezés és Marissa eddig a pillanatig közömbös, figyeleméhes szipirtyó volt a szememben. Sose szúrt, sose zavart, hidegen hagyott. Az aláásási próbálkozásaival, a provokáló szavaival, az eltusolt felbujtásokkal, a nyílt szembe menésével. Mostanáig. Saját kezűleg ölöm meg, ha valami balul sül el és nem érdekel ki mit szól hozzá, kit hogyan érint, ki fog érte sírni, ki nem. Tárgyalás? Nem. Pont. A fekete-fehér utasításokat hagyta figyelmen kívül. A silány kivitelezésével többet tesz kockára, mint amennyi haszon az egészből származik. Egy órányi szórakozás vagy hosszabb élet? […]
A zsigereimet zabálja a rossz érzés az épület előtt. Néhány emberemnek kiadtam az utasítást, figyeljék a rádiót. Egy walkie nálam van. …mert lehet nem tettem meg, aminek a gondolatával eljátszottam, de ez nem jelenti azt ne tenném meg, ha odáig fajulnak a dolgok.
A benti üdvözlést a fogadóbizottságként kitett bolondtól ignorálom. Anélkül haladok tovább iránymutatást adhatna, további szót szólhatna. Tanulmányoztam a helyszínt. Ismerem a térképet, a rendszerét. …és ismerem az embereket. Könnyen elkényelmesednek, engednek az éberségükből. Nem vacakolok vele melyik ajtón menjek be, a középsőn keresztül csatlakozom a nyüzsgés alapján remekül szórakozó társasághoz. Pár lépést teszek meg, hogy körbenézzek, meg tudjam határozni többé-kevésbé a lélekszámot és utána kezdek el a sajátjaim után kutakodni, szemkontaktust létesíteni velük. Ha valami nem oké, bármire felfigyeltek; jelezzenek. A futó terepszemle alatt kiszúrtam egy ismerős fekete szeműt. Nincsenek kétségeim afelől idővel észrevegye a tarkóján kéretlenül kapargató figyelmet. ...mielőtt bármit is tennék, tovább vizslatnám a tömeget; a vadászokra várok. Legalább a terem négy különböző pontjáról.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Bálterem és földszint - Page 4 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 10:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


☽ Vadászavató Bál

Bámészkodás, Seth
• szószám: 837 • Credit:

 
Továbbra is nyugodtan ácsorog, egy hajszála sem mutatja, hogy feszélyezve érzi magát a fivére miatt, azonban odabent már más a dolog. Kellemetlen, mert van, amit fent kell tartania, az ismeretlenség és az újdonság varázsa, de hát nem lehet minden tökéletes, tudta, hogy előbb-utóbb valaki megtalálja, az elején mikor csak kóborolt, nem volt mit elrejtenie, nem voltak annyira kész tervei, hiszen, ki is róná fel neki, kicsit kiélvezte a szabadságot és azt, hogy friss levegő és zöldellő fű nő, nem pedig csak kopár és sziklás halott táj. Nem bán semmit, azokat sem, akik ismerik az arcát, majd rögtönöz, olyan sokan nincsenek, akik akadnak, azokkal pedig mindig lehet tárgyalni, alkudni. Talán fivére is ebbe kerül bele, bár tudja, neki mások a céljai, ő nem tudja, épp mibe keveredett bele és mit művel, még nem tárta fel előtte, senki előtt, tudja, hogy megvetést fog látni a tekintetében. De majd ha elér valamit... Csak elér. Ha meg nem, akkor is jobban szórakozott, mint hosszú évek óta bármelyikük. Rubennek is bejött a csendes élet, neki miért ne jöhetne be, ha még haszna is lesz majd? Sehol nincs ez tiltva.
- Egyből gondoltam – csóválja meg lágyan a fejét, ő is hasonlóan cselekedve kortyol a poharába, tekintete futólag siklik a másikra, majd vissza az embertömegre. Eddig minden jól alakul, igazából abban sincs semmi, hogy vele beszél, elvégre élt a másik városban egy ideig, onnan meg nem igazolt le mindenkit, hogy ismeri, majd rögtönöz, az egész mellett ez mind jelentéktelen, talán ez az este is, fogalma sincs, hogy mire szolgál majd, azon kívül, hogy addig dönti magába ezeket a vacakokat, míg érez valamit. Fogalma sincs, mikor és eléri-e, nem tesztelte még ilyen mélyrehatóan, de hát ami késik...
- Rettentően negatív vagy. Minden szórakoztató pedig, a maga módján. Meg kéne tanulnod lazítani – mondja ezt úgy, mintha ő akkora party-arc lenne már, hogy minden tud arról, hogyan kell feltett lábakkal elnyúlni és élvezni mondjuk a naplementét. Bár tény, az elsők egyike volt, hogy úgy ahogy kijött abból a dobozból, leül és bámulta a napot lemenni és felkelni, de az még ott nem szórakozás volt, csupán szusszanás és talán álomnak hatott, akkor még igencsak rettegett, hogy az egész csak valami álom, ő odabent rohad ugyanúgy, a láda mágiája pedig végleg elmérgezte az elméjét és ilyenekről hallucinál. Azóta már nyugodtabb, már tudja, hogy a kijutás volt a valóság, hogy nem kell rettegnie és sétálhat kedvére. Persze, tudja ő, hogy ki és mi végett, hogy annak van ára, de nem fogja magát úgy érezni, mintha egy póráz lenne a nyakában, amely minden megtett méter után egyre jobban feszül, ő meg azon kapja magát, hogy fuldoklik. Szavaira rántja vissza magát a jelenbe és hozzá, rápillantva emelkedik meg szemöldöke és végül dühösebb sóhajjal forgatja meg a szemeit. Mindig csak a pusztítás.
- Egyik sem fog megtörténni, ez lesz a haszon – nem fenyegeti, nem az, hogy nem meri, egyszerűen annyira logikátlan lenne a dolog és persze egy rakat vadász közelében ilyet tenni, nos, tőle egészen ostoba ötlet lenne. Meg, neki szüksége van erre itt, szóval nem engedi. Ha meglepi ezzel, ha nem, ő most nem partner.
- Csak a szemek zavaróak, amik tudják, mit keressenek – mind ő, mind a démoni szemek. Ha minden tökéletes lenne, akkor megint felmerülhetne a valóság igazi valója, azonban persze, abban igaza van Seth-nek, nem ők az egyedüliek, akik kicsit csalva jöttek és mutatkoznak meg a tömegben. Persze, lehet akadnak olyanok is, akik nyíltan mások és úgy segítenek a vendéglátóknak, ilyenekbe még nem ment bele, de ilyen világvége helyzetben sok minden felülíródik, ki tudja, kit és hogyan fogadtak a bizalmukba. Nem mintha neki sokat számítana, elég jól rejtőzik el még előlük is.
- Egy van csupán, aki valódi, a többi átmeneti. Egy, és nem is kell részleteznem kicsoda. Feltűnt, igen, bár nem hiszem, hogy bajt akartak hozni. Egyszerűen lehet csak élvezik, hogy végre ismét van élet és mulatság – húz mosolyt ajkaira, újabb poharat vesz kezébe és most már fivére felé fordul. Arca kicsit komolyabbá válik, bár fogalma sincs mennyire tudják az ő ábrázatát komolyan venni, sosem voltak markáns vonásai, mint a szemben állónak, nem mintha hiányolná.
- Rengeteget, el sem képzelnéd. Én láttam, mutattak belőle ezt azt még odabent. Repülni szárnyak nélkül, átkelni az óceánon, üzenni a világ másik felére – kezd bele, de nem akar most jobban belemélyedni, fel-felvillannak a régebben, az angyal által átadott képek a fejében, az a szint, amelyre utal és amelyre a másik kíváncsi. Kicsit fölényben, előnyben érzi magát, végre, van, amikor az utolsó az első. - De most ennek a nagy része halott. Alig kaptak vissza valamit. Ez itt csak olcsó utánzat – lép egyel közelebb, immáron teljesen eltűnt minden mosolya. Hangja most már csak a másiknak hallható. - Azonban, rajta vagyok, hogy mindent megtudjak. Titkokat, talán komoly válaszokat. Benne vagyok valamiben kicsit, amelybe ha sikerül belemélyednem, segíthetek a kis problémáinkon. Számítok a diszkréciódra, ha érted, mire célzok – figyeli a másik arcát, hogyan fogadja a dolgokat, majd hátrébb lép, mosolyt veszi elő újra. Ez már nagyon megy neki, nem csak holmi állatias vicsor. - Szólíts csak William-nek.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Bálterem és földszint - Page 4 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Bálterem és földszint - Page 4 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Bálterem
Lucifer, a körülötte lévők & Mindenki
──────────── ────────────
« Outfit • Szószám; 617 »
« A flow of words is a
sure sign of duplicity»
Szeretném hinni, hogy keményfából faragtak. Ebben elég sokszor kételkedek, tekintve, hogy milyen apróságokon tudok a legtöbbször fennakadni. És az is igaz, hogy rengetegszer döntök érzelmi alapon, még akkor is ha igyekszem az eszemet használni. A kettő közötti arany középutat ritkán tudom megtalálni, azonban tudom, hogy a jövőmbe erre kényszerítenem kell magam. Muszáj leszek a Kis Hercegem miatt.
Mégis, amikor új helyzetek adódnak az életbe nem futamodok meg. Nem rettenek meg, a gyomrom sem ugrik össze kicsivé. Itt állok az Ördöggel szembe és bájos mosolyom villantom rá, miközben könnyedén próbálok vele és a környezetében lévőkkel kapcsolatot teremteni - noha az is meglehet, hogy a két férfi inkább máshol keres magának magányos kuckót.
- A tanult sose lesz igazi, de talán ezt Ön is pontosan jól tudja - a női elegancia tanulható. Hiszen, aki ebbe nevelkedik, az is megtanulja, ezt hordani, viselni. Ez mégsem lesz olyan, mint aki ezzel együtt születik, kinek tanulnia sem kell, ki bárhol, bármilyen ruhába is megjelen, arra rögtön ráfigyelnek. Mit is mondott nekem nemrég Alex? Hogy bárhova betoppanok rám figyel minden szempár és mindenki tudja öt percen belül a nevemet? Ez igaz, mégis múlékony "hírnév" ez. Megcsodálják, vagy épp botránkozzám a ruhám, a stílusom. Mégsem tud senki belém kötni, amíg a munkámat maradéktalanul elvégzem.
A sofőr megjegyzésre hangosan nevetek fel, de a környező tömeg miatt, ez mégsem hallható annyira.
- Sajnálom, nem hinném, hogy hazafuvaroznám. A pokolba nincs jogosítványom - ugratom, ha már ő a pokol ura. Van még pár hasonló megjegyzésem, és félő, ha túl sokáig beszélgetünk mindegyike hallhatja majd. Hogy ezzel messzire mennék-e? Lássuk csak. Nem érdekel. Nem merhetne itt semmit sem tenni, egy szó…
És bárkit meg is ölhetne. Ügyes vagy Natalie.
- Eh - húzom fel ajkamat, ezzel enyhén grimaszba rántva az arcomat. - Elnézést, de a lelkemért - és itt dramaturgiai hatás kedvéért a mellkasomra helyezem a bal kezemet. - nem tudna eleget fizetni - mosolyom a fülemig ér, a magam részéről rettentő jót szórakozok ezen. Kijelentésem mégis valódi. Hiszem azt, hogy nincs meg az áram. Elég sok szörnyűséget átéltem már, még Dylanért sem adnám el a lelkem. Már nem. Volt idő, amikor az életéért bármit megtennék, ma már nem. Nincs az a…
- Persze legfőképpen csak vizet! - fogadom el tőle. Ismerem a Payne családot, nyilván most megpróbálják megadni a látszatot mindennek, de azért… zsugoriak. Víz lesz bőven. - Tudja nagyon nem szép dolog, amikor az ember szolgálat közben alkoholt fogyaszt - teszem még hozzá, helytelenítőleg megrázva a fejemet.
- Ami azt illeti, eléggé lecsúszott a ranglétrán, legalább is amit az alapján mérünk, hogy ki kapná az első golyót. Bár még hosszú az éjszaka, bármi megtörténhet - nevetek rá, jókedélyűen. Viccel próbálom élét venni a komoly dolgoknak? Ez a bál nekik, a természetfelettieknek csak egy vicc, semmiség. Mi meg közben az életünket kockáztatjuk, miért? Hogy pár siheder azt érezhesse, hogy ér valamit? Elmúlik két hét és a gödör alján találják majd magukat. Megérte, nem igaz?
És ha tőlem kérdeznék, azt mondanám, hogy igen. Mert a civil nyugodtan tud aludni a házába. És ezért a bizalomért, a nyugalomért megéri az a sok szenvedés, mi annyit tesz: vadász.
- Teljes mértékben szavahihetetlen az állítás - nyugtázom a kérdését egyszerűen. - De ezen ne csodálkozzon. Minden vadász a végtelenségig paranoiás. Még egy lehulló falevélben is ellenséget látunk - vonom fel az egyik vállamat, államat közelítve hozzá. Ha közben pedig kapok egy pohárnyi vizet, hát emögé is elbújtatom az arcomat.
- Démonoktól terhes - vallom meg, őszintén. Tény és való, hogy azóta a sötét füst óta megszaporodtak a városban a démonok jelenléte. - Így próbál minket tesztelni, vagy minden csak és kizárólag a véletlen műve? - ajkamra galád mosoly ül ki. Az ördöggel cimborálok. Most ha látnának… Jah, hogy látják a társaim!



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bálterem és földszint - Page 4 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 8:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Kaitlyn & Cole & Mindenki
────────────── ──────────────
« I'd rather not have seen and
I'll hide away for another day »
Sejtettem, hogy Kaitlyn nem fogja könnyed legyintéssel fogadni az előmerészkedésemmel egybekötött bejelentésemet - amivel úgy sejtem, Cole-t is ledöbbenthettem, mert igazán csöndesen ácsorog mellettem -, de azért nem számítottam arra, hogy kis híján megfullad a saját nyálában. Egyrészt a háborgó felemnek jót tesz a rám pakolt terhek viszont-adása, másrészt egyhamar kezd megcsappanni a magabiztosságom és újszerű idegesség veszi át a helyét, hisz mit kellene kezdenem ezzel a reakcióval? Fogalmam sincs, egy azonban biztos; most már nem táncolhatok vissza, büszkén kell kiállnom a tetteim mellett.
Ami egészen jól is menne - enyhén talán még ki is húzom magamat -, ám pikkpakk megint egy kétfrontos háborúba keveredek az akaratomon kívül. Egyik oldalt Kait parodizál ki azon a nyávogós hangján, amitől már párszor falnak mentem a gyerekkorunk folyamán, a másik térfélen meg Cole próbál nyugalomra bírni, mintha én viselkednék hármunk közül a legidiótábban. Mi van, ha tényleg?
Összevont szemöldökökkel pillantok oldalra, és szerencsémre éppen elhalad mellettünk egy pincér, akinek a tálcájáról sebtében leemelek egy poharat. Szívem szerint rögtön magamba tölteném az egészet, bármi is legyen az, de egy bálon vagyunk, itt nem viselkedhetek közönségesen. Pedig biztosan az elvonás miatt vagyok ilyen frusztrált, és közel sem azért, mert itt van Ő, és nem csókolhatom meg mindenki szeme láttára, vagy mert a nővéremet kell pesztrálnom.
- Egy bálon, ahol a családunkat képviseljük - csak nem tudom abbahagyni a zsörtölődést, még ha tetszik is, hogy ilyen hamar becézgetni kezdi a testvéremet, és hogy egy kósza érintést azért minden körülmény dacára megenged magának. Egyedül akkor vagyok képes leereszteni egy kicsit, amikor a második korty pezsgőt letudtam a torkomon, Cole meg közelebb lép hozzánk, hogy bensőségesen megossza velünk az élményeit. Figyelmesen hallgatom, és bármennyire is igyekszem komolyságot mímelni, előbb-utóbb mosolyra görbül a szám sarka. A vigyorának sajnos még nem sikerült ellenállnom... Közben én is közelebb hajolok, nehogy a zajban lemaradjak valami fontos részletről.
- Őt nem nehéz felbosszantani. Mégis mit mondtál neki? - vonom meg a szemöldökeimet, majd átpillantok a jobbomon ácsorgó Kaitlynre, és azt hiszem, most először a bálon sikeredik teljes őszinteséggel elmosolyodnom a megállapítása hallatán. Ezernyi dolgot tudnék mondani és csinálni, ám visszafogom magamat, és miután Cole felé is küldtem egy boldog, széles mosolyt, inkább kiegyenesedek.
- Menjünk, a végén egy árva asztal sem marad - tanácsolom, és ha nincsen ellenükre, az imént kinézett asztal felé folytatom a sétámat, Kaitet továbbra is segítve a lépkedésben, ha igényli. Meg akkor is, ha nem, ugyanis muszáj odahajolnom hozzá egy leplezett, halk megjegyzésre. - A debilezésért holnap te fogsz mosogatni otthon - adom a tudtára kedélyes arckifejezéssel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lucifer...


Bálterem és földszint - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
A Pokol fura ura
☩ Play by :
alexander skarsgård
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 7:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Natalie és Mindenki
Minden rózsa elhervad az idő múlásával hiába is küzd ellene a halandó. Egy bólintással nyugtázom beszélgetőpartnerem válaszát. Igazi nagy luxus elveszni a politika labirintusában, de ki is hibáztatná érte. Isten? Az izzók még fel sem melegedtek, a hegedűvonón még egy húr sem szakadt el, de a tenyerem már viszket, hogy kissé felforrósítsam a hangulatot. De ma este úgy lehet, ez elmarad, jó fiúnak kell maradnom. Bár lassan tömve lesz az itató, a nevét még sikerül elárulnia. Arnold. Cseppet sem Arnoldos a feje. Sofőr. Erre azért enyhén megugrik a szemöldököm. Talán a desszertes kocsit fogja tologatni, mikor eljön az ideje. Sajnos mire megkérdezném, már tova is illan, akár füsti fecske a nyárral. Hogy én vagy a két idegen riasztotta el fogalmam sincs. Fél szemmel azért követem, s máris érthetőbbé válik minden. A kis barnának formásabb segge van, mint nekem, a gyermeki orcájáról már ne is tegyünk említést. Róluk egy ismerős arcra vándorol tekintetem. Szigorú vonásait bárhol felismerném. Csodálkoznom kellene, hogy itt látom ismét. Utóbbi találkozásunk meg lehet, nem volt vihartól mentes. Legalábbis benne biztos mélyebb nyomott hagyott, mint bennem. De talán, ma este alkalmam lesz beszélni vele. Sokáig nem időzők a hármas fogaton, a két új jövevény lefoglalja figyelmem, bár bennük még annyi barátkozásra való hajlam sincs, mint Arnoldban. Szívemre vehetném a dolgot, de talán jobb is így. De ha akarnék, se tudnék magányomba roskadni, egy kellemes női hang kezd kéretlenül is csacsogásba. Először csak vállam felett vetek rá, egy pillantást majd fordulok felé szinte egész testemmel, s vetek rá egy futó pillantást tetőtől talpig. Ha már stílusról és eleganciáról esett szó. – Veleszületett erény, bár tanulható. – vigyorodom el, s a számhoz emelem poharam. – A társa? Netalán ön is sofőr? Mert akkor inkább magát választom, hogy hazavigyen. – vigyorom tovább szélesedik, miközben egy kacsintást is megengedek magamnak. – Változó az ár, de magácskának megengedem, hogy alkudjon.– hajtom le kissé fejem, úgy fúrom kékjeimet az övébe. – Lucifer. – ja, most semmi Pokol ura vagy az Ördög maga, csak Lucifer. Kezemmel a vékonyka kacsó után nyúlok, s ha nem rántja el finoman vonom magamhoz közelebb, hogy hűvös csókot leheljek a puha kézfejre. Ha távolságtartásról tesz tanúbizonyságot, akkor csak maradunk a szimpla bemutatkozásnál. – Iszik valamit… Natalie? – lépek egyet hátra, hogy szemügyre vehesse a kínálatot. Úgy kínálgatom, mintha csak az enyém lenne. De miért is ne érezhetném magam itthon? – Vagy úgy vadász! Akkor most én lettem a potenciális jelölt, aki az első golyót kapja, ha valami balul sül el? – arcomról továbbra sem tűnik el a szemtelen mosoly, s ha kér, valamit úgy töltök neki. Hogy van erre személyzet? Nem igazán foglalkoztat, nem mindenki mondhatja el magáról, hogy maga Lucifer töltött neki egy pohárral. – Azt hittem bárki hivatalos az ünnepélyre. Oly nehéz elhinni, hogy csak szórakozni vágyom? – teszem fel a kérdést, amolyan sejtelmesen, hisz sokan úgy gondolják, ahol megjelenek az egyet jelent a felfordulással. És miért ne tennék rá egy lapáttal? Az én számból ezt a kérdést többféleképpen is értelmezheti az, aki hallja. Vajon valóban csak a komor New Orleansból kiszabadult Lucifer vagyok, aki társaságra vágyik, vagy ma én akarok lenni a porondmester? - De meséljen, milyen mostanában a vadászélet?
#kihívás1

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Bálterem és földszint - Page 4 Tumblr_ov3mnwv88V1sn8m9wo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Bálterem és földszint - Page 4 Af8aa287453ac53038cf3082918bb269
℘ Sam
"Fájdalom-manipuláció Képes mentális úton fájdalmat generálni másokban.
Szárnyai nőttek, így saját maga levágta azokat egy késsel. Drake Wallenberg vadászi csoportjában vagyunk, őrizzünk New York városát. Kemény vagy velem, néha ellenséges. Igyekszel tartani velem a három lépés távolságot, ugyan is olyan érzelmeket keltek benned, amit nem akarsz."


Bálterem és földszint - Page 4 Tumblr_puk5ntmaLe1vfg7u3o6_540
℘ Jade - my sister
"Démoni apád céljaira akar használni. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa New York város "nyugalmát." Most new York felé tartasz abba a reményben hogy megsajnállak és elmond, hogy testvérem vagy, miről én mit sem tudok."

☩ Reagok :
92
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 7:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
──────────── ────────────
« Alex && Cole  »
Relaxing Jazz Music
Alex elindul egy félre eső asztal felé, s én követem, mint valami kiskutya. Sajnos az alkohol nem volt annyi, hogy megmaradjon így jön a kiábrándító melankória, amit nem szeretek. Az emberek hangosan beszélgetnek, nevetgélnek. Mindenki elfeljeti egy pillanatra az angyalokat, démonokat és egyéb lényeket. Ma este mindenki emberien viselkedik. Nem tudom, hogy anyám tervez e merényletett vagy vizsgál valakit .
Éreztem Alex megvetését kérdésemen. Oké, tudom, hogy ő segített, de attól még nem termett Cole a bokorban meg kellet valahol ismerni.
Fürkészem az embreket, mikor választ kapok éppen más fele nézek. Hirtelen, mint a világ legtermészetesebb dolga lenne kinyögi. Járunk. Saját nyálam félre nyelve kezdek el köhögni és vöröslő fejjel nézek fel. - khmm...- Köszörülöm meg a torkom. Nem a tény lepett meg, nem is az, hogy az öcsém meleg. Hanem a módja.
- Az szup.pp...er.- Mondom idegesen, s ide oda cikázom a fiúk között. Nem is válaszolok, de a msikra már igen.
- "Abban pedig biztos vagyok, hogy Cole is tudja, mit jelent a vacsora kifejezés" - Ismétlem el ovodás nyávogó hangon. - Ne haragudj debil. - Fogom meg Alex vállát, és nevetem el magam az ivós beszólásra. Mikor meghallom a nevem becézve, rögtön elsimul arcom s rá pillantok a fiúra. - Naná! - Mondom majd ismét mosolygok. Figyelem, ahogyan a vadászról mesél, aki magára haragított. És ismét elmosolyodom. - Tetszik nekem. - Nyögöm oda félvállról tesómnak. Tényleg kedveltem. Vajon mikor ismerte meg.. és és... nekem miért nem mondta el.. jó megszöktem, de utána itt voltam.  Közben keresgélem tekintettemmel a haragos vadászt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I'm scared every day. I'm just hiding
Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrkaioSGH1tw2m0e_250Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrk5qaWGC1tw2m0e_250

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Bálterem és földszint - Page 4 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Bálterem és földszint - Page 4 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 1:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Bálterem
Lucifer, a körülötte lévők & Mindenki
──────────── ────────────
« Outfit • Szószám; 481 »
« A flow of words is a
sure sign of duplicity»
Bármennyire is szívemen viselem Alex sorsát ma este nem számíthat rám. Tudom, hogy mindig ott vagyok mögötte és képes vagyok a legőrültebb indokkal is kirángatni a kínos vasárnapi ebédek alól. Meglehet, hogy az a baj, hogy túl védelmező vagyok. Ma nem. Ma haragszom rá, amiért ennyire felelőtlenek voltak, legalább neki lehetett volna esze. És ha történik vele valami? Rosszabb, mint két szárny? Mit gondolt, hogy miként fogok ezzel együtt élni?
Mégis tovább állok és az állófogadási részt igyekszem csak sétával tölteni, felfedezni, hogy ki-kicsoda, kivel beszélget, hátha feltűnik valami ismerős. Egyelőre mégsem. A férfi sem az, akinek hittem hirtelenjébe az ajtóba. Amúgy sem számítana, ha eljönne. Nem tenné meg, nem hinném, hogy Gabriel engedné, vagy épp utasítaná. A különös alkunk óta nem láttam és furcsa mód, de hiányérzet támad bennem.
Fejemet enyhén megrázom, igyekszem ezzel nem foglalkozni.
Majd elkezdenek terelni minket és igyekszem a szélén maradni, vizslatni a többieket. Egy-két érdekes formát felfedezek, mondjuk a démont, akivel a raktárházban találkoztam. Kezem még mindig ökölbe szorul, az emlékek miatt. Vicsorítanék is, ha illene az alkalomhoz. Ha azt hiszi, hogy megússza simán, hogy egy társamnak ártott. Az ajtókban álló vadásztársaimnak csak fejjel intek, remélve, hogy értenek belőle.
Nagyon remélem.
A lépcsőn pedig…
Arcomon megfeszül a bőr, ahogy hallgatom. Tekintetem szóról, szóra egyre sötétebb, érzem, ahogy egyre szaporábban lélegzem. Nevetni támadna kedvem, mégsem teszem. Tekintetem Alex tarkójára simul. Lehunyom szemeimet és igyekszem urrá lenni a haragomon. Miatta kordába kell magam tartanom. Barna íriszeimmel keresem meg Zagart, ki láthatóan ugyanannyira élvezi ezt az egészet, mint én. Az Isten szerelmére Drake, hol vagy?
A taps a részemről elmarad és fellmérem újra csak a vendégsereget, egyelőre az sem érdekel, ha valaki utánamfordul extravagáns ruhám választása miatt. A stílust viselni tudni kell, és ebben a városban senki sem teszi olyan jól, mint én.
Ahogy elhaladok társam mellett, megcsapja fülemet a neki bemutatkozó férfi neve. Ajkamra félmosoly ül ki, de nem állok meg. Megyek még egy kört és mire újra visszaérek, Zagar már sehol sincs. Vagyis Freya mellett áll.
- A parfümök kiválasztásához kell némi elegancia és stílusérzék, mely a legtöbb nőből kimaradt, így inkább csak a feltűnési viszketegségüket akarják ezzel nyilvánosságra hozni - mosolygok a jelenlévőkön végig, majd a magasabbik alakhoz fordulok. Luciferhez. - Elnézést a társam miatt, nem éppen érzi magáénak a hasonló eseményeket. Mondja, mennyibe kerül ma egy lélek? - vigyorgok rá szemtelenül. Meglehet a városban én vagyok az egyetlen ki ezzel a hülyeséggel állít be Lucifer elé. - Natalie Rossmyra vagyok, a város egyik vadásza - nyújtom végül felé a kezemet. Emlékszem még, hogy mivel állított elém az egyik démona. Lássuk, hogy Ő látja-e, hogy épp kedélyesen csevegek el ennek ellenére Luciferrel.
- Mégis minek köszönhetjük ezt a szívélyes meglepetést a részéről, itt? - tekintek szét bájos mosollyal az arcomon a vendégsereg körül. Ha Lucifer itt van, akkor okkal - gondolom én. Vadász vagyok és elit, hogy nézne ki, ha hagynám csak úgy szabadon lófrálni?
#kihívás1



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 16, 2019 7:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




Ünnepi Bál


To: Everybody &Freya, Zagar

Ophilia szavai még a fülemben csengnek, valamiért kétlem, hogy beismerné tévedését a mostani gazdáját illetően, ahhoz túlságosan elvakult. Végsem teszem szóvá az efféle gondolataimat, inkább a fiatal lány felé fordulok, hogy a továbbiakban kedélyesen elcseveghessek vele. Illően bemutatkoztam, démon létemre teljes mértékig tisztában vagyok az etikettel és ha szükséges, akkor kivállóan alkalmazom. Ez az este is olyan. Új ismeretségeket kell kötnöm, ha haladni akarok a tervemet illetően, de a többi fajtársammal ellentétben én nem vetem meg annyira az embereket. Tisztában vagyok vele, hogyan tudom felhasználni őket, hiszen mindenki jó valami, mást nem céltáblának.
- Köszönöm, ez igazán kedves. Lehet az est további részében igényt fogok tartani a segítségére. Túlságosan nagy ez a ház, én pedig elveszettebb vagyok, mint valaha ebben a tömegben - olybá tűnik, mintha ez egy vallomás lenne tőlem, hiszen arcomról is egy apró kétségbeesés sugárzik. Nincs ideje reagálni, mivel jobbról egy férfi érkezik, érdekes köszönési technikát választ, persze a halandó apró gondolkodás után viszonozza a gesztust. Mielőtt bármit szólhatnánk folytatja a mondandóját a férfi, aki úgy tűnik nem vette észre a jelenlétem és csak a lányhoz intézi a szavait, míg az utóbbi kétségbeesett pillantással próbálja jelezni, hogy épp egy beszélgetést szakított félbe a nagydarab. Annak ellenére, hogy közelebb hajol bizalmaskodva a pöttömhöz kristálytisztán hallom a szavait, Lucifer nevének említésére gombóc keletkezik a gyomromban, mely hamar elmúlva mérhetetlen gyűlöletbe megy át. Egyetlen pillanatra sem habozok, hogy a férfi által mutatott irányba nézzek. Meredten bámultam a bárpult felé, mire kiszúrtam a jól ismert vonásokat. Hihetetlen, hogy maga az ördög is megtisztel minket a jelenlétével. Milyen régen volt már, hogy összefutottam vele, nem mintha hiányzott volna. Hogy a pokol vigye el! Szitkozódok magamban és minden idegszálammal azt kívánom, hogy bárcsak mellettem lenne Volgan. Vajon hol lehet? Freya torok köszörülése ránt vissza a gondolataimból. Hatalmas mosollyal az arcomon nyújtom a kezem az idegen felé, aki kénytelen felém fordulni.
- Üdvözlöm, Azurea Lecompte a teljes nevem . teszem hozzá, ha elfogadja a jobbomat a gyatra köszönése mellett, akkor kezet rázok vele, ha nem teszi egyszerűen magam mellé ejtem. A kényelmetlen szituációt újra a lányka töri meg a vacsora említésével, mire Zagar hatalmas lélegzetet vesz mondandója előtt.
- Igen, egy darabon veletek tartok, ha nem bánjátok - mosolygok Freya felé gyengéden, remélve, hogy segít megtartani az álcámat. Tisztában vagyok vele, hogy nem kedveli annyira a démonokat itt, inkább csak megtűrik a kialakult helyzet és legfőképp az ünnepség miatt. Elfogadom a felajánlott kezet és illendően belé karolok. Ha mindenáron arra terelik az egybe gyűlteket, akkor én sem maradhatok ki. Talán így elkerülhetem a pokol jelenlegi urát. A svédasztalhoz sétálva lassan lépkedtek a tömegben, nehogy valakiben kárt tegyek vagy netalántán az én estélyimben essen kár.
- Honnan ismeritek egymást? - teszem fel a kérdést egyszerre mindkettejüknek, kíváncsian várva, hogy melyikük ad kimerítőbb választ, bár ha tippelnem kellene a lányra fogadnék.
#kihívás1



From: Azura


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Bálterem és földszint - Page 4 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 16, 2019 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ünnepi bál
Alex & Kaitlyn & mindenki
────────────── ──────────────
Alex nézése miatt egy kicsit megint elbizonytalanodom a bemutatkozást illetően. Lehet, hogy mégsem sikerült olyan jó megfejtenem ezt a zűrzavart? Végül arra jutok, valamilyen másféle problémája lehet, hiszen a nővére még nálam is nagyobb adaggal kap abból a bizonyos pillantásból, és különben sem kell sokáig figyelnem őt, hogy észrevegyem a minden egyes mozdulatából sugárzó feszültséget.
Most találkozunk először, így nem lehetek biztos benne, miért tűnik olyan különösnek, de azért mégis kezet rázok Kaitlynnel, mikor felém nyújtja a tenyerét. Ha tippelnem kéne, azt mondanám, nem csak én kezdtem az estét az italpultnál, ami egyúttal tűrhető indokot is adna Alex viselkedésére. Érzem, hogy valami nem jó: más a tartása és más az arckifejezése, és a tekintete is csak hosszú pillanatokkal később változik olyanná, mint szokott, valahányszor találkozik az enyémmel. Nem kéne meglepődnöm rajta; most mind szerepeket játszunk.
–  Oké – válaszolok röviden, mert ekkor már én sem értem igazán, miről beszélünk. Nem, az biztos, hogy semmivel sem lettem okosabb és továbbra sem tudom, hány lépés távolság számít ma a kettőnk között szabályszerűnek. Pontosan abban a másodpercben, hogy eldöntöm magamban, maximális teret hagyok neki ma este, Alex megtorpan és a legmeredekebb szavak hagyják el a száját, amit tőle el lehet képzelni.
Mi járunk? – kérdezném, de nem merem, helyette ezúttal az én szemöldökeim szöknek a magasba. Nem túlzok, ha azt mondom, a kijelentésénél évek óta nem ért nagyobb meglepetés, ami nálam egész egyszerűen azt jelenti, hogy hosszú pillanatokig meredek magam elé mozdulatlanul. Nehezemre esik elképzelni, hogy ő tényleg ezt akarja; kapcsolatban lenni velem, mikor semmit sem tud rólam, de ahhoz mégis eléggé ismer, hogy százféle nehezítő körülménnyel számolhasson. Ez az én hibám, ugye? Én viselkedtem megmagyarázhatatlanul legutóbb, én voltam az, aki olyasmiket mondott, hogy most azt hiszi, semmilyen akadály nincs az utunkban. Elhitettem mindkettőnkkel, hogy szabadok vagyunk.
– Ugyan már – zökkenek vissza a valóságba, amint Alex hangja ismét kiélesedik a háttérzajjal, majd erőltetetté és egyre idegesebbé válik Kaitlyn felé. –   Hagyd őt szórakozni. Elvégre bálon vagyunk. Ugye, Kait? – kockáztatom meg korábban hallott becenevet lazán mosolyogva, mintha semmit sem gondolnék a nemrég elhangzottakról. Meg akarom nyugtatni Alexet, de egy futó érintésnél a karján nem merek hosszabban hozzáérni itt, ahol akárki megláthatja.
– Nem nagy ügy. Én is ittam egyet – vonok vállat, visszagondolva az ott vétett apró politikai baklövésemre. Megint közelebb lépek hozzá egy kicsit, és még a hangomat is halkabbra veszem, miközben beszélek. – És asszem, hogy magamra haragítottam egy vadászt – vigyorgok rájuk, már ha Kaitlyn is figyel, és nem a távolba való nézelődéssel van éppen elfoglalva. – Hosszú hajú, mérges tekintet…? – próbálom oldani a feszültséget a kellemetlen történettel, miközben a minden oldalról áramló tömeg sorra foglalja mögöttünk a még szabad asztalokat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3